Az Országgyűlés döntése értelmében 2001 óta minden évben április 16-án tartják a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját. Ezen a napon arra emlékezünk, hogy 1944-ben ekkor kezdődött a hazai zsidóság gettóba zárása.
Azóta az éppen regnáló kormányok minden évben megemlékeznek a holokauszt áldozatairól, és elítélik az antiszemitizmust. Így tett a negyedik Orbán-kormány is, azzal a csekély kis plusszal, hogy a meggyilkolt áldozatok emléke kapcsán sikerült valamelyest migránsozni is.
A Miniszterelnökség hétfői, az MTI-hez eljuttatott közleménye ugyanúgy kezdődik, mint más években: „Erkölcsi kötelesség az emlékezés, a mártírok és az embermentő hősök szellemének ébren tartása, példaként állítása a jövő nemzedéke elé.”
Idáig semmi különös, sőt, még a folytatás sem ad okot a gyanakvásra „ez a nap arra is hív minden jóakaratú embert, hogy erősítsük a szolidaritást és az összetartozás érzését, az egymás iránti türelem gyakorlását”.
Aztán, nehogy lankadjon az érdeklődés, a Miniszterelnökség belecsap a lecsóba:. A közlemény ugyanis így folytatódik: „Fontos ez napjainkban, amikor az Európát fenyegető vallási türelmetlenség, amely a felelőtlen brüsszeli uniós bevándorlási politika egyenes következménye, soha nem látott erőszakos méreteket ölt a kontinens nyugati felében”.
Ha valakinek még mindig nem lenne érthető, és nem ugrik be neki a Soros által idevezérelt és betelepítendő migránsok sokasága, akkor annak megmagyarázzák, hogy mire gondoltak. „A Miniszterelnökség szerint az aggasztóan erősödő antiszemita megnyilvánulásokkal szemben csak egyetlen út létezik: Európának vissza kell térnie a zsidó-keresztény hagyományokból táplálkozó értékrendhez. A politikailag korrektnek hazudott beszédet pedig, amely bénultságba és tehetetlenségbe sodorja civilizációnkat, fel kell váltania az őszinte és felelős szembenézésnek a problémákkal”.
Így már mindenki számára világos, hogy miről van szó. Arról, hogy a Miniszterelnökség szerint valójában a zsidóság miatt kell a kormánynak migránsoznia, mert elsősorban őket fenyegeti a vallási türelmetlenség, vagyis, jó ha a magyar állampolgárok tudják: a zsidók miatt kénytelen a magyar kormány milliárdokat költeni a magyar adófizetők pénzéből a migráns-ellenes propagandára.
Benjamin Netanjahu rossz barátokat választ Európában – írja egy európai zsidó szervezet vezetője a Politico európai kiadásában. William Echikson a European Union of Progressive Judaism nevű szervezet brüsszeli irodáját irányítja és emellett a Centre for European Political Studies digitális igazgatója. Kifejti: nem a populista és gyakran antiszemita irányzatokkal kellene Netanjahunak együttműködnie, hanem az Európai Unióval.
Amely hosszú idő után újból teljes mellszélességgel felvállalja az antiszemitizmus elleni harcot Európában, Frans Timmermans bizottsági alelnök irányításával. Nem mindíg volt ez így: 1999-ben Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke úgy mondott holokauszt emlékbeszédet Auschwitzban, hogy egyetlenegyszer ejtette ki azt a szót, hogy zsidó. Maga Romano Prodi beleírta a beszédbe, hogy Auschwitzban elsősorban zsidókat gyilkoltak meg, de az akkori Európai Bizottság ezt kihúzatta vele mondván, túlságosan érzékeny pontot érint.
Ma teljesen más a helyzet, de Izrael kormányfője mégiscsak azzal az Orbán Viktorral működik együtt, aki szemben áll Brüsszellel és egy Soros-ellenes kampánnyal nyerte meg a választást Magyarországon, írja Echikson. Amikor pedig Kovács Zoltán kormányszóvivőt megkérdezték, hogy a Soros-ellenes kampány nem antiszemita-e, akkor így válaszolt: Netanjahu izraeli miniszterelnök is bírálja Soros Györgyöt.
Izrael miniszterelnöke az elsők között gratulált Orbán Viktornak választási sikeréhez.
Netanjahu azért támogatja Orbánt, mert úgy véli: a zsidóságnak nincs jövője Európában, mindenkinek ki kellene vándorolnia Izraelbe. Ezt ki is jelentette korábban Párizsban. Az akkori francia államfő, Francois Hollande ezt visszautasította mondván: Franciaország meg tudja védeni zsidó polgárait is.
Az EU ugyanezen az állásponton van: zsidók évezredek óta élnek Európában és semmi okuk a kivándorlásra. Netanjahunak tehát nem a populista Orbánnal kellene együttműködnie, hanem az Európai Bizottsággal – hangsúlyozza a szerző, aki szerint a zsidóságot épp a populizmus fenyegeti az EU keleti felében és az arab antiszemitizmus Nyugat Európában. Ez ellen kellene küzdenie Izrael miniszterelnökének szerinte. Netanjahu viszont úgy látja: a növekvő antiszemitizmus Európában elősegítheti azt, hogy a zsidók tömegesen kivándoroljanak Izraelbe. Erre ott nagy szükség is van, hiszen gyors ütemben növekszik az arab kisebbség, amely másodrendű állampolgárnak érzi magát Izraelben.
Kezdődik a zsidó vallás egyik legfontosabb ünnepe, a pészah, amely április 7-ig tart. A zsidóság ilyenkor az egyiptomi fogságból való szabadulásra emlékszik.
MTI Fotó: Kallos Bea
A fogság történetét Mózes második könyve meséli el, ebben van szó az Egyiptomot sújtó tíz csapásról, majd a zsidók meneküléséről, amelynek során a tenger kettévált előttük. Maga az ünnep neve, a pészah (elkerülés) arra utal, hogy a tizedik csapás, vagyis az elsőszülöttek halála elkerülte a zsidók házait. Ehhez előtte minden héber családnak le kellett vágnia egy bárányt, és a vérével meg kellett jelölnie az ajtót.
A pészah emellett a szabadság és a kovásztalan kenyér ünnepe is.
A bibliai magyarázat szerint Egyiptomot elhagyva nem volt idő a kenyér megkelesztésére, ezért keletlenül, kovász nélkül vitték magukkal a tésztát, amelyet a nap szárított meg.
Mivel a pészah tavaszra esik, így ez a tavasz ünnepe is, az áldozat után az első termést is bemutatták a szentélyben. Az Ószövetség szerint az ókorban ezen az ünnepen egy fiatal kecskét áldoztak a jeruzsálemi szentélyben, amelyet a rómaiak 70-ben leromboltak.
Pészah ünnepén már az előnapra minden kovászos élelmiszert el kell távolítani a lakásból. Ez általánosságban mindenre vonatkozik, ami pészahkor nem kóser. A szabályozás komoly tisztaságot ír elő, a zsidó nők ilyenkor rituális tavaszi nagytakarítást rendeznek. Úgynevezett
pészahi edényben kell főzni és enni,
a nagyon vallásosak erre az ünnepre külön konyhát tartanak fenn.
Az is az ünnepi kötelezettségek közé tartozik, hogy ilyenkor megfelelő mennyiségű kóser ételt készítenek elő, amelyek közül a legfontosabb a macesz.
Az ünnep a széderestével kezdődik.
A széder héber szó, magyar jelentése rend, azt jelzi, hogy az ünnep a meghatározott rend szerint zajlik. A széder során minden zsidónak egy maceszt kell ennie, a megjelölt időkben meg kell innia négy pohár bort (lehetőleg vöröset), keserű füvet kell ennie, el kell mondania az egyiptomi kivonulás történetét, vagyis a Hágádát, és dicsőítő zsoltárokat kell mondania.
A Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség 2014-es széderestje MTI Fotó: Kallos Bea
A következő napok úgynevezett félünnepek, az utolsó a kettévált tengeren való átkelésre emlékeztet. A pészahi istentisztelet rendje is kötött, az első napi harmatért való imától a nyolcadik napi, a halottakért mondott imáig.
A pészah és a keresztény húsvét kezdetben egybeesett (hiszen Jézus keresztény hit szerinti utolsó vacsorája is egy széder volt), majd a 2. századtól a húsvét egy héttel a zsidó ünnep utánra került. A két ünnep formális szétválasztásáról 325-ben a niceai zsinaton döntöttek.
Orbán Viktor évértékelőjében arról beszélt, hogy már kitenyésztettek egy olyan embertípust, amelyiknek a neve homo sorosensus. A jelenlévők egy része döbbenten hallgatott, mások, talán ők lehettek többen, lojálisan nevettek és voltak, akik tapsoltak is.
Hogy kiket értett Orbán a homo sorosensus alatt, nem fejtette ki részletesen. Inkább csak úgy körülírta a maga módján: „nekünk, akiknek, szemben velük, van hazánk.”
Így azért már érthetőbb a leányzó fekvése, közelebb kerültünk a tárgyhoz, és nem kell hozzá különösebb logikai képesség, hogy megállapítsuk: Magyarország miniszterelnöke ezzel a viccesnek szánt szöveggel zsidózni méltóztatott.
A magyarországi zsidóknak persze nem kell emiatt aggódniuk, mert a magyar kormány, Orbán Viktor ezt már számtalanszor elmondta, zéró toleranciát hirdet az antiszemitizmus ellen.
Amit úgy kell érteni, hogy rajta kívül senki sem zsidózhat.
„Mi magyarok megvédjük zsidó honfitársainkat.” Ezt szokta mondani Orbán Viktor, és a zsidó honfitársak ettől minden alkalommal fellélegeztek: ha korábban voltak is aggályaik a megvédésüket illetően, azok most mind egy szálig el lettek oszlatva.
Innentől már csak azt kellene tudni, hogy honnan tudják a magyarok, vagy személy szerint Orbán Viktor, hogy ki az, akit adott esetben meg kell védeni. Mert megeshet, hogy a magyarok, vagy személy szerint Orbán Viktor véletlenül olyasvalakit védenek meg, akiről utóbb kiderül, hogy az illető nem zsidó, ily módon nem is szorult rá a magyarok és személy szerint Orbán Viktor védelmére.
Fölösleges pocsékolás az ilyen.
Volt már ehhez hasonló. Évekkel ezelőtt a labdarúgó szövetség futballistákat hívott be a cigányválogatottba. Néhányan közülük közölték, hogy nagyon szépen köszönik, részükről a megtiszteltetés, játszanának is szívesen, de, legnagyobb sajnálatukra, ők nem cigányok, így nem tehetnek eleget a felkérésnek.
Lehet, a nyilvántartással volt baj, porszem került a gépezetbe.
Ezért is lenne jó tudni, hogyan tudják majd a magyarok, és személy szerint Orbán Viktor megvédeni a zsidókat. Ez már csak azért sem mindegy, mert mindegyik zsidó mellé mégsem állíthatnak megvédés céljából rendőrt, vagy, teszem azt, kakastollas csendőrt. Meglehetősen macerás lenne ez a projekt, arról nem is szólva, hogy az ország jelenlegi gazdasági helyzetében, amikor milliárdokat kell költenünk a migránsok elleni harcra és a Soros György elleni plakátokra, mindez igen sokba kerülne az adófizetőknek. Egyáltalán nem biztos, hogy az emberek örülnének annak, ha a munkájuk verejtékéből összejött forintokat zsidóvédésre költenék a magyarok, és személy szerint Orbán Viktor. Még talán némi elégedetlenség is következne mindebből, mi több a zsidókkal szembeni ellenérzések is a felszínre kerülhetnének. Hogy miközben sokaknak kenyérre is alig futja, addig a kormány a zsidók megvédésére költi az adófizetők pénzét.
Legjobb persze az lenne, ha a zsidókat egyáltalán nem kellene megvédeni. Vagy, ha már mégis muszáj, akkor nem a magyaroknak, és nem személy szerint Orbán Viktornak. Mert nem biztos, hogy rendelkezésre áll elegendő jó szakember, akik szakmailag és emberileg is alkalmasak arra, hogy megvédjék a zsidó honfitársaikat. Előfordulhat ugyanis, hogy minden jó szándék ellenére, szakszerűtlenül nyúlnak a témához, és nagyobb bajt okoznak, mintha semmit sem tettek volna. Nem csak az orvosok követhetnek el ugyanis műhibákat, hagyhatják benne a konyharuhát a frissen operált betegben, és nemcsak az ügyvédekkel fordulhat elő, hogy felmentés helyett elítélik az ügyfelüket.
A zsidókat is lehet rosszul megvédeni. A mostanában reneszánszát élő Horthy Miklós is mást sem tett, minthogy megvédte a magyarországi zsidókat, aztán, láttuk, mi lett belőle.
Nyilván nem erről a miniszterelnök mostani, nem túl elegáns megnyilvánulásáról jut az eszembe a végére egy irodalmi anekdota. A zsidó származásúZelk Zoltán a vészkorszak idején Németh László lakásán bujkált, és napközben jobb híján „vendéglátója” műveit olvasgatta. – Tetszenek a könyveim? – kérdezte egyik este Németh. Mire a válasz: – Tudod Laci, ha nem ilyen könyveket írtál volna, akkor most nem kellene bujtatnod engem.
A hír: a Horthy Miklós Emléktársaság szervezésében 2018. február 11-én „emlék-istentisztelet” tartottak a kormányzó halálának 61. évfordulója alkalmával a Szabadság téri Református Egyházközség által üzemeltetett Hazatérés templomában.
A néhai kormányzó történelmi szerepének megítélése a történészek feladata, véleménye azonban mindenkinek lehet róla – újságíróknak, politikusoknak, bárkinek. Ami tény: Horthy volt a kormányzó a zsidótörvények idején, és akkor is, amikor Magyarország belépett egy igazságtalan, és utóbb vesztesen megvívott háborúba, s ily módon ő volt az első számú felelős a II. magyar hadsereg katonáinak elpusztulásáért a Don-kanyarban.
A rendszerváltozás után a volt kormányzó kenderesi újratemetésével kezdődött az a Horthy-kultusznak nevezett folyamat, amelynek főbb epizódjait a február 11-i emlék-istentisztelet kapcsán idézzük fel.
1957, 2017
De előbb még egy kis történelem.
1957. február 9-én a Népszabadság a kilencedik oldalán közölte a hírt: meghalt Horthy Miklós. „Lisszabonból jelentik, hogy Horthy Miklós, a magyar ellenforradalom egyik vezető alakja, Magyarország kormányzója a 25 éves ellenforradalmi rendszerben, meghalt. Nevéhez a magyar történelem egyik legsötétebb korszaka fűződik. A Horthy-rendszer abban a vérfürdőben született, amelyet 1919-ben az antant-hatalmak segítségével uralomra jutott ellenforradalom rendezett a magyar munkások, parasztok, értelmiségiek sorában. Horthy nevéhez fűződik Magyarország berántása a második világháborúba, s a nemzeti szégyen, hogy hazánk a múlt háborúban a hitlerista Németország utolsó csatlósa lett. A legutóbbi ellenforradalmi események idején Horthy újra jelentkezett: ismét szeretett volna szerepet játszani a második ellenforradalom általuk remélt új rendszerében.”
Hatvan évvel később, 2017. júniusában kivételes államférfinak nevezte Orbán Viktor Horthy Miklóst a felújított Klebelsberg kastély átadó ünnepségén. Ebből a mondatból nem az derül ki, hogy Orbánnak mi a véleménye Horthyról. Hogy valóban kivételes államférfinak gondolja-e azt az embert, akinek regnálása alatt születtek a zsidótörvények, amelyek végül mintegy félmillió zsidó származású magyar ember elpusztításhoz vezettek. Az Orbán által elmondott mondatból leginkább az derült ki, hogy Magyarország miniszterelnöke most ezt tartotta hasznosnak mondani.
Ungváry Krisztián történész szerint Orbán ezzel a megfogalmazással a jobboldalnak üzent. Ez a vélemény logikus ugyan, de az ügy ennél valamivel árnyaltabb és bonyolultabb. A normális, tisztességes jobboldalnak ugyanis ezzel nem lehet üzenni, mert magát polgárnak tartó jobboldali ember nem tekint Horthyra kivételes államférfiként. A normális, tisztességes jobboldali ember tudja, amit persze Orbán is tud, hogy Horthy Miklós sok százezer zsidó és nem zsidó származású magyar ember haláláért felelős.
Orbán korábban visszafogottabban fogalmazott Horthyról, amikor a Hóman-szobor körüli viták kapcsán azt mondta, hogy olyan embernek nem állítanak szobrot Magyarországon, akik megszálló hatalmakkal kollaboráltak. Horthy Miklós ilyen ember volt, és ezt Orbán nemcsak 2015-ben tudta, de tudnia kellett 2017-ben.
Horthy Miklós újratemetése
1993. szeptember 4-én a néhai kormányzó hazahozott hamvait újratemették Kenderesen. Amint arról a Független Hírügynökség is beszámolt, Boross Péter volt miniszterelnök 2018-ban arról beszélt, hogy Horthy Miklós kenderesi újratemetésén a saját szemével látott egy olyan transzparenst, amelyen egy zsidó szervezet köszönetet mondott Horthy Miklós kormányzónak.
A volt miniszterelnök rosszul emlékezett: nem volt ilyen zsidó szervezet. Volt viszont egy Blumgrund János nevű ember, aki nem transzparenst, hanem egy koszorút vitt a temetésre, a következő felirattal: „Egy hálás magyar zsidó a sok közül.”
Blumgrund János amúgy Bécsből rándult haza, a helyi Horthy Miklós társaság elnökeként, onnan volt hálás a kormányzó úrnak. Igaz, nem eredeti nevén, hanem a vitézi körökben a Blumgrundnál autentikusabban hangzó Almási Szabó János néven.
Az MTI cenzúrázta Orbán Viktort
2012. júliusában a Magyar Távirati iroda cenzúrázta Orbán Viktor miniszterelnök szavait.
„Magyarország zéró toleranciát hirdet az antiszemitizmussal szemben” – ezt mondta Orbán Viktor miniszterelnök Benjámin Netanjahu izraeli kormányfővel közös budapesti sajtótájékoztatóján, majd hozzátette: „Magyarország bűnt követett el, amikor a második világháborúban nem védte meg zsidó állampolgárait.”
A magyar miniszterelnök utóbbi mondata nem szerepelt az MTI tudósításában. A távirati iroda úgy gondolta, hogy nem lenne jó, ha a magyar állampolgárok megtudnák, mit mondott Orbán annak a magyar államnak a felelősségéről, melynek élén az általa kivételes államférfinek tartott Horthy Miklós kormányzó állt.
Horthy mellszobra a Szabadság téri templomban
Horthy Miklós kormányzó mellszobrának avatóünnepsége a Szabadság téri Hazatérés templomának bejáratánál az első bécsi döntés 75. évfordulóján 2013. november 3-án Budapesten. MTI Fotó: Máthé Zoltán
2013. november 3-án százak tüntettek a budapesti Szabadság téren a Hazatérés temploma előtt. Odabent Horthy Miklós szobrát avatják, beszédek is vannak, Hegedűs Lóránt református lelkész a keresztényi szeretetről beszélt, és felszólalt Gyöngyösi Márton a Jobbik parlamenti képviselője – ő volt az, aki a magyar országgyűlés képviselőit származásuk alapján listázta volna.
A Fidesz közleményben reagált Horthy Miklós kormányzó szobrának avatására. Rogán Antal jegyezte a közleményt, lehet, ő maga fogalmazta a szöveget.
A Rogán Antal frakcióvezető által jegyzett közlemény azért tartja rossz ötletnek Horthy Miklős szobrának felavatását, mert az szerintük provokáció a Jobbik részéről, és az akció „jó ürügyet szolgáltat a nyugat-európai baloldali lapoknak, hogy antiszemitizmusról beszéljenek Magyarország kapcsán”.
Nem Horthy személyével és szobrával volt baja Rogán Antalnak és a Fidesznek, hanem azzal, hogy külföldön most majd megint verik a palávert „a magyar emberek ellenségei”.
Rogán Antalnak és a Fidesznek nem közleményt kellett volna írnia, hanem együtt tiltakoznának az antifasisztákkal a Szabadság téri templom előtt.
Ha a Fidesznek és Rogán Antalnak valóban baja lett volna Horthy Miklós éledő kultuszával, akkor most nem egy ilyen semmitmondó közleményt tettek volna közzé. Nem provokációról beszélnének, hanem a nácizmus ellen tiltakoznának. Megírnák például, hogy Horthy Miklós nem csak a zsidósággal „viselkedett csúnyán”, hogy nem csupán a mintegy 600 ezer magyar zsidó ember haláláért felelős, de a nem zsidó magyarokkal is számos illetlen dolgot művelt. Belesodorta Magyarországot egy értelmetlen háborúba, megtámadta a Szovjetuniót, a Don-kanyar poklába, azaz, gyakorlatilag a biztos halálba küldte a második magyar hadsereget. Katonának csúfolt szerencsétlen áldozatokat, akik – tisztes felszerelés, ellátás hiányában – valójában ágyútölteléknek kellettek.
Szabadság tér: Orbán Viktornak nincs mozgástere
2014. májusában Orbán Viktor nyilatkozott a budapesti Szabadság téren átadandó, eredetileg a német megszállás emlékműveként szereplő szobor kapcsán. A miniszterelnök a magyarországi zsidószervezetek tiltakozására válaszolt, és közölte velük: mint kormányfőnek, nincs mozgástere a Szabadság téri szobor ügyében. Ezzel lényegében nem csak a zsidószervezeteknek, a magyarországi zsidó közösségnek üzent, de minden jóérzésű polgárnak e honban, akik még mindig abban a hitben élnek, hogy a mozgástér elengedhetetlen kelléke egy miniszterelnöknek.
2014. júliusában aztán átadták a sokak által Szégyenünk szobrának nevezett alkotást. Nem felavatták, hanem átadták. Éjjel csinálták, sötétben. Rendőröket vezényeltek a térre, hogy minden flottul menjen. Kordonok is voltak, nehogy kárt tehessenek benne a tiltakozók.
Az előző évben, december 31-én, szilveszter napján jelent meg a Magyar Közlönyben a szoborról szóló első közlemény. Az eredeti szövegben szó sem esett áldozatokról, csupán a megszállásról.
Március 19-e volt az első határidő, akkor akarták átadni. Aztán mégsem adták át. Lett egy május 31-i határidő, ám az épp egybeesett volna Orbán Viktor születésnapjával.
Július közepén már érezni lehetett, hogy valami készül. Benne volt a levegőben, hogy hamarosan a helyére teszik a szobrot. Végül ez a nyár közepén történt meg, amikor aki teheti, nyaral, s amikor a nagy meleg miatt lankad a figyelem.
Az elmaradt szentmise
2018. január 27-én szentmisét terveztek mondani Horthy Miklós lelki üdvéért, ahol az elképzelések szerint Boross Péter volt miniszterelnök és Lezsák Sándor, az országgyűlés mostani alelnöke is felszólalt volna. Miután ez a nap egyúttal a holokauszt nemzetközi emléknapja – az auschwitzi haláltábor felszabadulásának évfordulója – a heves hazai és nemzetközi tiltakozások hatására a szervezők közölték: nem tartják meg a szentmisét. Sajtóhírek szerint Erdő Péter bíboros szólt le a belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia vezetőjének, az emlékmisét szervező Osztie Zoltánnak, ő utasította, hogy vonják vissza szándékukat és a holokauszt emléknapján ne tartsanak a magyar zsidók százezreinek halálában szerepet játszó kormányzó tiszteletére rendezvényt.
Most meg itt ez a megemlékezés, 2018. február 11-én. Nincs semmilyen emléknap, az időpont nem ütközik semmilyen nevezetes dátummal, lehet emlékezni, ki-ki kedve és lelkiismerete szerint.
– Köves úr, mi a véleménye arról, hogy a papok politizálnak?
– Nem értek vele egyet. El kell választani az államot az egyháztól, egyiknek sincs keresnivalója a másik területén.
– Ön most egy fideszes szórólapon Hollik István a Fidesz-KDNP jelöltjének támogatására buzdítja az állampolgárokat.
– Mi a kérdés?
– Az, hogy miként kerül az Ön neve és fotója egy politikai párt kiadványára?
– Mert azt szeretném, hogy Hollik István és a Fidesz győzzön az áprilisi választáson.
– Ön szerint ez nem politizálás?
– Nem politizálás, hanem garancia arra, hogy hitéletünk és kulturális kiteljesedésünk minden szükséges segítséget megkapjon Hollik Istvántól és a Fidesztől.
– Ezek szerint Ön a Fideszt támogatja?
– Ilyet nem mondtam. Én Hollik Istvánt támogatom. Az, hogy ő történetesen fideszes, abba én nem szólhatok bele.
– Köves úr, mi a véleménye az antiszemitizmusról?
– Mint rabbinak, mi lenne a véleményem?
– Ezt kérdezzük mi is. Önt egyszer sem hallottuk, hogy megszólalt volna a Soros plakátok ügyében.
– Miért kellett volna megszólalnom?
– Mert Önnek is tudnia kell, hogy a sorosozás szítja az antiszemita indulatokat.
– Én ilyet nem tapasztalok. Engem még senki sem nevezett soha Soros-bérencnek.
– Köves úr, ha netán nem a Fidesz nyeri a választást..
– …ezt nehezen tudom elképzelni.
– Tételezzük fel. Ön akkor is a Fideszt fogja támogatni?
– Én a hitéleti és kulturális kiteljesedésünket támogatom.
– Ez konkrétan mit jelent?
– Azt, amit a Fidesz-KNDP képviselőjelöltje, Hollik István szórólapján is írtam: hogy benne látom a garanciát, hogy hitéleti és kulturális kiteljesedésünk minden szükséges segítséget megkapjon.
– Köves úr, köszönjük a beszélgetést.
– Én köszönöm. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!
Schindler listáját az egész világ ismeri, míg Felix Kersten doktor varázslatos kezeit szinte senki sem. Pedig azok a kezek több ezer zsidó életet mentettek meg a holokauszt idején. A Háárec idézi fel a legendás doktort, aki a rettegett SS-főparancsnok, Heinrich Himmler személyes masszőrje volt. Felix Kersten doktor minden egyes sikeres masszírozásnál egy-két zsidó ismerőse életét kérte cserébe. Megkapta.
Felix Kersten Tartuban született, Észtországban, 1898-ban. Észtország akkor a cári Oroszországhoz tartozott, de a hivatalos nyelv a német volt. Diplomája megszerzése után a fiatal masszőr könnyen elhelyezkedhetett Berlinben, ahol Dr. Ko kedvenc tanítványa lett. Ő Tibetből érkezett és oda is ment vissza. Vendégkörét Kersten doktor örökölte. A varázslatos hatású Kersten-masszázs híres lett egész Európában – még a román király is emiatt látogatott el Berlinbe.
Aztán a nácik hatalomra kerülése után (1933) egy furcsa új páciens jelentkezett: Heinrich Himmler, az SS főparancsnoka és a Birodalmi Biztonsági Főhivatal főnöke, a holokauszt egyik szellemi atyja. Himmler gyomorgörcsökkel küzdött, melyeket csakis Kersten doktor varázslatos ujjai tudtak eloszlatni. Felszólította az orvost, hogy csak neki dolgozzon, legyen állandóan mellette, mint személyi orvos. Doktor Kersten köszönte szépen, de nem kért a kegyből. Csakhogy Heinrich Himmler nem az az ember volt, akinek nemet lehetett mondani. Megfenyegette az orvost: ha nem vállalja, akkor irány a koncentrációs tábor.
És mit tesz isten, doktor Kersten elvállalta…
Ettől kezdve egészen a második világháború végéig állandóan Himmler mellett volt. „Ő az én mágikus Buddhám” – mondogatta Himmler, aki babonásan ragaszkodott a csodadoktorhoz. Aki kihasználta a helyzetet: minden egyes sikeres masszázs után egy-két zsidó barátja életét kérte cserébe. Majdnem mindig meg is kapta. Egyszer azonban már egy egész transzportot akart megmenteni – ezt Himmler megtagadta. Sőt, megfenyegette a doktort: ha így folytatja, akkor maga is könnyen egy ilyen transzportban találhatja magát.
De közelgett a háború vége és Himmler is észrevette, hogy itt a vég. Alkudozni kezdett a nyugati hatalmakkal: a lágerekbe zsúfolt zsidók élete fontos adu volt a kezében.
Kersten doktor nagyon fontos szerepet játszott a közvetítésben. Az ő berlini házában találkozott Himmler a Zsidó Világkongresszus svédországi képviselőjével.
Himmler annyira fontosnak tartotta ezeket a találkozásokat, hogy 1945. április 20-án emiatt távozott Hitler utolsó születésnapjáról. A tárgyalások eredményeképp sokezer zsidó távozhatott a lágerekből Svédországba.
Végül maga Kersten doktor is Svédországba ment és megírta az emlékiratait. Egy amerikai történész, aki feldolgozta az SS vezetőjével folytatott titkos amerikai tárgyalások történetét, mindenben megerősítette a visszaemlékezéseit. A Jad Vasem Központ valamiért mégsem ismeri el Himmler masszőrjének érdemeit. Pedig a Háárec szerint megérdemelné.
A Független Hírügynökségnek épp a napokban – más témákban – nyilatkozó Eörsi Mátyás, a Demokratikus Koalíció szentesi képviselőjelöltje a január 27-i Horthy-szentmiséről ír Facebook-bejegyzésében.
„Az elmúlt 7 évben az ilyen típusú gazemberségek nem random hullottak alá az égből? Hanem valahogy mindig akkor, amikor a kormánypárt – hogy is mondjam – kommunikációs nehézségekkel küzdött?
Talán a puszta véletlen műve, hogy ennek a misének az időpontját éppen akkor találták ki, amikor a kormány migránsozó kommunikációja éppen megsemmisülni látszik?
Vajon nem aranytálcán szállított gyámánt ajándék a kormány és személyesen Orbán Viktor számára, ha a magyar közélet hirtelen mégsem a migránsoktól, és a nettó hazugságokra elköltött milliárdoktól hangos, hannem attól, hogy helyes-e egy Horthy-mise időzítése?”
A Jobbik és a Magyar Gárda alakulásakor a velük kapcsolatos vádakra rendre azzal reagáltak, hogy ők csupán nemzeti érzelműek, s ebben a minőségükben hadisírok gondozására, valamint a parlagfű irtására és hasonló, a köz számára hasznot hozó tevékenységekre szerveződtek. Ám ezeket a nyilatkozásokat senki nem vette komolyan, a pártot és a gárdamozgalmat már a kezdetektől rasszistának és antiszemitának tekintették.
Mondjuk így: nem véletlenül. Ennek alátámasztására elegendő, ha a teljesség igénye nélkül egy pillantást vetünk a Jobbik elmúlt években elkövetett „csínytevéseire.
2012. novemberében Gyöngyösi Márton, a Jobbik külpolitikai szakértője a gázai konfliktus kapcsán a magyar országgyűlésben azt mondta: eljött az ideje, „hogy felmérjük azt, hogy az itt élő, és különösen a magyar országgyűlésben és a magyar kormányban hány olyan zsidó származású ember van, aki bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára.”.
2013. szeptemberében Orosz Mihály Zoltán Érpatak jobbikos polgármestere az általa háborús bűnösnek nevezett Netanjahu izraeli kormányfő és Simon Perez izraeli elnök bábuinak jelképes felakasztása előtt a polgármester egy papírból összetákolt, szabadkőműves jellel súlyosbított izraeli zászló taposott szét a csizmájával.
2015-ben kiderült, hogy Kulcsár Gergely jobbikos képviselő évekkel korábban beleköpött a fővárosi Duna-parton található, a holokauszt áldozatainak emléket állító vascipők egyikébe.
Hogy a hatás teljes legyen, egy fényképfelvétellel is borzolta a jóérzésű emberek idegeit, amelyen a politikus a vascipők mellett pózol, és a jobb keze hüvelykujját felfelé tartja. Szöveget is mellékelt a fotóhoz: Kulcsár Gergely közölte, hogy „egy kis feltöltődésre vágyott, ezért látogatta meg a Duna-parton, a képen látható vidám helyet”.
Közben, 2013-ban, történt valami, ami a Jobbikot kizökkentette a „rendes” kerékvágásból. Nyilvánosságra került ugyanis, hogy a párt korábbi alelnöke és EP-képviselője, Szegedi Csanád anyai ágon zsidó származású. Bár a párt mindig tagadta, hogy antiszemita lenne, Szegedi ügye a párt sok szimpatizánsát elbizonytalanította, és zavart okozott az erőben. Rövid hezitálás – és Vona Gábor pártelnökkel való konzultálás után – Szegedi úgy döntött, hogy lemond minden jobbikos tisztségéről és visszavonul a belpolitikától. A politikus ezt megelőzően még kijelentette: „nem az számít, ki a legtisztább fajú magyar, hanem, hogy ki mennyire elkötelezett a magyarság iránt.”
Az ügy további pikantériája, hogy Szegedi Egy 2010-es interjúban még azzal vádolta a zsidó származású értelmiséget, hogy „az elmúlt 20 évben meggyalázták a szent koronát, a szent jobbot, és kulturális elnyomást folytattak Magyarországon.”
Időközben több folyamat is elindult a magyar belpolitikába, amely a Jobbik tevékenységét is alaposan átrendezte. A Fidesz egyre több, a Jobbik által korábban preferált témát nyúlt le – Trianon, idegenellenesség, nemzeti érzelmek felkorbácsolása – és erre Vona Gábor pártjának is lépnie kellett. Ekkor találták ki a „cukiságkampányt”, mely a közvélekedéssel szemben nem csak abban nyilvánult meg, hogy a pártelnök kiskutyákat simogatott a nyilvánosság előtt, de abban is, hogy a párt prominensei tartózkodtak a szélsőséges kijelentésektől. Különösen a zsidósággal kapcsolatban fogták vissza magukat, de a romák elleni negatív megszólalásaik is megritkultak.
Újabb szintet lépett a Jobbik a centrista néppárt imázsának kiépítésében, amikor 2016 decemberében hanuka üdvözletet küldött a magyarországi zsidóságnak. Korábban ilyen elképzelhetetlen lett volna, s nemcsak a magyar közvéleményben keltett értetlenkedést, de legalább akkora értetlenséget és megütközést a Jobbik szimpatizánsai között.
Vona Gábor pártelnök ezt írta hanuka alkalmából: „Jelen sorainkkal áldott, békés és boldog ünnepet kívánunk, hogy az emlékezés és az örvendezés eme időszaka lehetőséget nyújtson a lelki megújulásra, s mint a fények ünnepén, árasszon valódi világosságot, amely képes utat mutatni.”
Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezetője akkor nem kért a Jobbik jókívánságaiból, mondván 2013-ban Vona még úgy nyilatkozott, hogy „a zsidóság világuralomra tör, egyben az Izrael és Magyarország közötti diplomáciai kapcsolat megszüntetését szorgalmazta”.
Ilyen előzmények után fordultunk rá 2017-re, amikor Vona Gábor az ATV stúdiójában bejelentette, hogy kész bocsánatot kérni a zsidóságól és a cigányságtól.
Vona egyébként 2017-ben is küldött üdvözletet a zsidóságnak hanuka alkalmából, a Jobbik tehát – annak ellenére, hogy ezzel nyilván a szélsőségesei nagy részét elveszíti – nem tett le arról, ami nagyjából már meg is történt: hogy helyet cseréljen a Fidesszel és néppárti pozícióba lavírozza magát.
A Jobbik története a kezdetektől összefonódik a Magyar Gárdával, sőt, látványos külsőségei és feltűnést keltő akciói révén, különösen az első időkben a Magyar Gárda volt az ismertebb.
A Magyar Gárda Hagyományőrző és Kulturális Egyesület és az általa létrehozott Magyar Gárda Mozgalom a Jobbik Magyarországért Mozgalomhoz kapcsolódó szervezetek voltak. Mindkét szervezet 2007. augusztus 25-én alakult, a Magyar Gárda mozgalom elnöke Vona Gábor, a Jobbik elnöke volt.
A bíróság 2009. július 2-án ugyan mindkét szervezetet feloszlatta, ám a nemzeti érzelmű ifjú és kevésbé fiatal emberek szomorúsága nem tartott sokáig: 2009. július 25-én gyakorlatilag ugyanazzal a tagsággal, vezetéssel és célokkal megalakult az Új Magyar Gárda Mozgalom.
A Magyar Gárda egyenruháját Takács Zsuzsa iparművész tervezte. Ő szervezte meg a mellények, sapkák, kendők gyártását is. Amikor a sajtómunkások rákérdeztek, miért éppen a náci egyenruhára emlékeztető, és sokakban rossz érzéseket keltő viseletet választották, Vona Gábor, a Jobbik Magyarország elnöke azt válaszolta: azért, mert nekik ez tetszik.
A Magyar Gárda már a megalakulása előtt sokakban heves tiltakozásokat váltott ki. A nácik egyenruhájára hajazó öltözet valójában provokáció volt az éppen születendőben lévő demokrácia ellen. A Jobbik azzal érvelt, hogy semmi rossz sincs abban, amit képviselnek, ők egyszerűen hagyományőrzők, vagyis honvédsírokat gondoznak, és parlagfüvet irtanak.
A mozgalom nem sokkal a megalakulása után két részre szakadt, a közvélemény és a média nagy része a Kiss Róbert vezette gárdát tekintette „hivatalosnak”.
A Magyar Gárda megalakulása nem titokban, hanem gyakorlatilag a teljes nyilvánosság előtt zajlott. Ennek ellenére a közjogi méltóságok, élükön Sólyom László köztársasági elnökkel, nem szólaltak meg a politika iránt érdeklődő közvélemény nem elhanyagolható részét foglalkoztató ügyben.
Sólyom László csak két hónappal a Magyar Gárda megalakulása után, a szervezet hírhedt, tatárszentgyörgyi vonulása után szólalt meg először. A köztársasági elnök megkésve bár, de jó beszédet mondott, s egy rövid időre úgy tűnt, hogy sikerült a kedélyeket valamelyest megnyugtatni. Sólyom László ugyanis azt mondta, hogy a Magyar Gárda tatárszentgyörgyi felvonulása cigányellenes volt.
Fotó: Független
Ugyanakkor sokakban aggodalmat keltett, hogy miért kellett eddig várnia a köztársaság elnökének? Amikor a Magyar Gárda az avatásakor gyakorlatilag az ablaka alatt masírozott, akkor még nem tudta, hogy mire megy itt ki a játék? Akkor még elhitte a parlagfű irtásáról szóló hazugságot? Hogy e fura maskarába bújtatott vitézek hagyományőrzésre szerveződtek és véradásra? Hogy gátakon pakolják majd a homokzsákot, és vak néniket vezetnek át a másik oldalra?
A Jobbikhoz akkor még igen közelálló Fidesz „szakpolitikusa”, rasszistaügyi szakértője, Balog Zoltán – ma az igen sok feladatot átfogó Emmi minisztere – is elítélte a rasszizmust. Igaz, nem a Magyar Gárdát ítélte el, hanem a rasszizmust.
Sólyom László megszólalása után Vona Gábor arra kérte a köztársasági elnököt, hogy fogadja őt a hivatalában, mert el szeretné neki magyarázni, miért olyan fontos, hogy a többségi társadalom harcoljon a genetikailag kódolt cigánybűnözés ellen.
Sólyom azonban nem fogadta a Jobbik vezetőjét. Aki erre megbántottságában azt találta mondani, hogy a köztársasági elnök nem a Magyar Köztársaság, hanem az Országos Cigány Önkormányzat elnöke.
Sólyom László tehát megszólalt, de későn:
a szellemet már nem lehetett visszaszuszakolni a palackba.
Amikor 2009. szeptemberében a Legfelsőbb Bíróság is jóváhagyta a Fővárosi Ítélőtábla döntését, miszerint a Magyar Gárdát végérvényesen betiltották, Vona Gábor, a Jobbik elnöke, a Magyar Gárda alapítója, az ítéletet követően kijelentette: a döntést tudomásul veszik, de nem fogadják el.
Mit jelent ez a mondat? Különösen az első része. Lehet egy döntést nem tudomásul venni? Úgy tenni, mintha meg sem történt volna?
A másik, ami a Jobbik és a Magyar Gárda ismertségét nagyon megnövelte, az a közvélekedés volt, hogy Vona Gábor pártja és a Magyar Gárda jól kezelte a sajtót. Amiben persze lehet igazság, de ennek az éremnek is van egy másik oldala: jelesül az, hogy a sajtó kezelte rosszul a Jobbikot és a Magyar Gárdát.
A közszolgálati televízió reggeli műsora – a Napkeltét különös módon felváltó Ma reggel – például már a bírósági döntést követő napon meghívta a stúdióba Vona Gábort, a Jobbik elnökét. Nem tudni, milyen szerkesztői elgondolás állt az invitálás hátterében, főként annak fényében volt ez különös, hogy Vona néhány hónappal korábban – igaz, akkor még a Napkelte műsorában, de ugyanezen a csatornán -, Izraelbe küldte az őt kérdező Betlen Jánost.
Az akkor még az Orbán-közeli Széles Gábor magánvagyonából regnáló Echo tévé is meghívta Vonát, és a Fideszhez kötődő Hír TV is gyakran szerepeltette a Jobbik politikusait. (Érdekes, hogy a mostanság a Fidesszel nem éppen baráti viszonyt ápoló Hír TV-ben Vona és a Jobbik ugyancsak gyakori szereplői a csatornának. Igaz, egészen más okból, mint tíz évvel ezelőtt.)
A kereskedelmi tévék hozzáállásán persze nem csodálkozik senki. Az ő szemükben a profit a hitelesség, a bevétel a tisztesség – ha az akkor szélsőségesnek mutatkozó Jobbik által szállított politikai perverziótól remélhették a nagyobb bevételt, azaz attól, hogy egy szélsőséges, néhol náci nézeteket valló pártnak adnak megszólalási lehetőséget, akkor a néző, akinek ez a mutatvány nem a kedvére való, átkapcsol egy másik csatornára.
Az adófizetők pénzéből fizetett közszolgálati tévének azonban már akkor sem volt kötelező szélsőséges nézeteket képviselő pártok és politikusok propagálása. Bőségesen elegendő lett volna a Híradóban közölni a bírósági döntést, röviden és tárgyszerűen beszámolni a tárgyalóteremben történtekről.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
