Kezdőlap Címkék Zsiday Viktor

Címke: Zsiday Viktor

Orbán ugat, de a pénz beszél

Így értékelik az uniós döntést a jogállamiságról a lapok Európa nyugati részén. A svájci Neue Zürcher Zeitung, a német Handelsblatt és a bécsi Die Presse arra mutat rá, hogy amikor a magyar miniszterelnök vétóval kezdett fenyegetőzni, akkor még Közép Európa sokkal jobban állt.

Míg a koronavírus padlóra vitte Dél Európát az első hullám idején addig Közép Európát eléggé megkímélte. Nem így a második hullám, amely elmosni látszik Csehország, Lengyelország vagy Magyarország egészségügyi rendszerét.

Orbánnak nagyon hiányoznak az eurómilliárdok

A gazdasági előrejelzések kedvezőek Magyarország számára, de csakis akkor, ha az uniós pénzek időben megérkeznek és erősítik a konjunktúrát. Ha Magyarország vétózna, akkor a pénzek csak nagy késéssel érkeznének meg. Márpedig ebben az esetben az idő valóban pénzt jelent. Konkrétan Orbán a 2022-es választások elvesztését kockáztathatja, ha nem képes gazdasági konjunktúrát produkálni 2021-ben.

10 ezer magyar életet kockáztat Orbán

Washingtoni járványbecslés szerint az év végéig 12500 halottja lehet a Covid-19 járványnak, ha a kormányzat nem alkalmaz szigorú intézkedéseket a lakosság védelmében.

Zsiday Viktor, a Hold portfolió menedzsere arra hívja fel a figyelmet, hogy Orbán Viktor tudatosan kockáztat a gazdasági konjunktúra érdekében.

Szerinte a miniszterelnök célja az, hogy a lakosság mintegy egyharmada átessen a korona vírus fertőzésen tehát kialakuljon valamiféle nyáj immunitás. Közben pedig ne omoljon össze az egészségügyi rendszer mint tavasszal Lombardiában.

“Ha a lakosság 30%-a kapja meg a vírus fertőzést, és közülük a halálozási mutató 0,5% alatt marad, akkor 10-15 ezer ember halála várható.”

Mi Orbán mesterterve?

A koronavírus járvány november végén és december elején tetőzik, majd januárra lecseng. Akkor indulhat a gazdasági konjunktúra, amely kihúzza a bajból az országot. Jó esetben gazdasági fellendülés 2021 második felében és 2022 elején lesz érezhető, pontosan akkor amikor a választóknak dönteniük kell a következő négy évről – írja Zsiday Viktor, a Hold elemzője.

Átmenetileg menedékre lelt a forint

Nyugtató szavakkal avatkozott közbe az MNB az elszabadulni látszó árfolyam láttán. Azt üzenik, kézben tartják a folyamatokat. Az ismert befektető viszont azt sürgeti, hogy az MNB törje meg a forintgyengülés pszichológiáját, mert az mindenféle károkat okoz, és érje el a kamatszint növekedését.

A pesszimista előrejelzéseket is felülmúló januári éves és havi infláció (4,7 és 0,9 százalék) az elmúlt időszak árfolyamgyengülési trendje közepette a forint elszabaduló romlásának veszélyét vetítette előre. Ezt látva az MNB alelnöke, Nagy Márton a sajtó nyilvánossága előtt úgynevezett szóbeli intervenció szándékával igyekezett megnyugtatni az aggódókat – és elvenni a kedvüket azoknak, akik a forint folyamatos gyengülésére játszva hajtanak végre olyan pénzpiaci műveleteket (carry trade), amelyek más devizák kamatelőnyét kihasználva hoznak tetemes hasznot.

A Portfolio beszámolója szerint Nagy Márton elismerte, hogy a decemberi inflációs jelentés óta erősödtek az inflációs kockázatok, de az MNB mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy az infláció visszatérjen a célsávba (a 3+/-1 százalék közé), és a monetáris politika 5-8 negyedéves horizontján itt stabilizálódjon az infláció.

Ha kell,

a monetáris politikai eszköztár minden eszközét felhasználjuk,

hogy az inflációs cél elérését és fenntartását biztosítsuk – mondta határozottan az MNB alelnöke. Ha szükséges, lépnek, ha nem szükséges, nem lépnek – tette hozzá azonban. Az elmúlt időben hozott intézkedések (a forint mennyiségének korlátozása) szándékolt és tudatos döntés eredmény volt – szögezte le Nagy Márton, noha ebben semmi kétség se volt a pénzpiacon.

Az MNB azonban óvatosnak tűnik, a márciusi inflációs jelentés fogja meghatározni a további lépések szükségességét. A monetáris politika irányultságát negyedévente értékelik újra a legfrissebb inflációs jelentés alapján, és lépéseket tesznek, ha szükséges. A köztes hónapokban pedig változatlanul a forint állományának módosításával reagálnak.

Az MNB alelnökének szavaiból egyértelművé vált, hogy

az alapkamathoz egyelőre nem nyúlnak hozzá.

A beavatkozás sikerrel járt, az euróárfolyam lesüllyedt a 338-as szint alá. Valószínű, hogy az engedékenységet az vezérli, hogy

nem szokványos intézkedéseket elvár a piac.

A történtek megítélése azonban korántsem egyértelműen pozitív. Németh Dávid, a K&H Bank vezető elemzője is felvetette, hogy az MNB egy éve arról beszél, hogy az infláció visszatér a 3 százalék körüli szintre és egészen decemberig lefelé mutató inflációs kockázatokat említettek. Ehhez képest gyorsul az infláció és egyre több a felfelé mutató kockázat, ez

„kikezdheti a jegybank hitelességét”

– mondta az elemző. Ez a félelem egyébként folyamatosan körüllengi az MNB-t az elmúlt két évben.

Az ismert befektető, Zsiday Viktor még az MNB beavatkozása előtt, de az inflációs adat megjelenését is megelőzően közölt írásában feltett kérdése az, hogy bármeddig gyengülhet a forint? A rövid válasz az, hogy nem.

Zsiday szerint a jegybank esetén két kérdést kell feltenni devizájának árfolyama kapcsán: van-e eszköze, hogy a deviza árfolyamát jelentősen befolyásolja, és van-e szándéka, hogy a deviza árfolyamát jelentősen befolyásolja?

Az elemzéseivel gyakran megjelenő befektető szerint mivel Magyarországon jelentősebb egyensúlytalanságok és kényszerpályák nincsenek, ezért teljesen egyértelmű, hogy a forint árfolyamának alakulása szempontjából a kamatszint dönt el mindent. Kellően alacsony kamatszinttel lehet a forintot gyengíteni, és kellően magassal szinte bármeddig erősíteni. Magyarul: az MNB oda vezényli a forint árfolyamát, ahová csak szeretné, az első kérdésre tehát igen a válasz.

Az elmúlt egy-két évben a nemzetközi lassulásra válaszul Magyarország központi bankja a forint gyengítése mellett döntött. Az MNB fő célja a magas magyar növekedés, a „high-pressure economy”  fenntartása, aminek alapvető eleme az alacsony kamatszint. Az elmúlt időszakban ez összhangban volt a többi céllal, most azonban

már problémákat kezd okozni a tartósan gyenge és gyengülő árfolyam.

Nyilvánvaló, hogy előbb vagy utóbb a devizaleértékelődés, pláne ha ez beépül a várakozásokba, komoly inflációs nyomást gerjeszt. Ez nem kívánatos. Konszenzussá vált a befektetők körében, hogy az MNB puha, és a forint csak gyengülni tud. Emiatt boldog-boldogtalan a forint gyengülésére játszik, ami tovább gyengíti a forintot, amitől még többen kedvet kapnak e játékhoz. Ez tehát önerősítő folyamat. Ez szintén nem kívánatos.

A fix kamatozású lakossági állampapírok állománya nagyon nagyra nőtt, és ha tartós és jelentős a forint értékvesztése, akkor a lakosság becsapva érzi magát, és elmegy a kedve attól, hogy a jövőben ilyen papírokba fektessen. Ez nem kívánatos.

Politikailag is kezd elfogadhatatlan lenni a gyengülés üteme és mértéke, károkat okozhat a kormánypárt népszerűségében. Ez nem kívánatos Zsiday Viktor szerint.

A befektető úgy gondolja, hogy

az MNB-nek meg kell törnie a forintgyengülés pszichológiáját, mert az mindenféle károkat okoz.

Az MNB-nek ehhez minden eszköze meg is van, és bármennyire is nem szeretné, kénytelen lesz a kamatszintet megemelni (bár a Szent Alapkamat marad 0,9 százalékon, de ennek már úgysincs jelentősége jó ideje). Hogy ez pontosan mikor és hogyan történik, az nem egyértelmű, de nem látszik más út. A korábbi egyszerű helyzethez képest most az MNB több célja egymással szembekerült, és dönteniük kell, mi a fontosabb.

Figyelembe véve a piaci hangulatot, valószínűleg ideje megtörni a teljes konszenzust, miszerint a forint csak gyengülhet, mert ez nagyon be tud gyorsulni, és minél tovább tart, annál nehezebben reparálhatóak a károk. Nyilván nem kívánatos, hogy olyan emaileket kapjanak az emberek mint ő pár napja, miszerint az új tervezésű magyar 1 eurós az ötszáz forintos.

Az MNB tehát szeretne tartósan alacsony kamatokat, de, úgy tűnik, a jelenlegi környezetben a fenntarthatóan alacsony kamatszint magasabban van, mint a 0 százalék körüli szint. Ha tippelni kéne, akkor 1-2 százalék közé becsülné. Ez a kamatszint stabilizálhatja a forintot, és még nem okoz törést a „high-pressure economyban”.

Zsiday szerint az egyetlen kivétel az lehet, ha a koronavírus terjedése globális recessziót okoz, ebben az esetben ez pár hónapra felülírhatja a fenti számítást, de hogy ez bekövetkezik-e, azt senki sem tudja.

Forint chicken game?

Több éves mélypontjának szélén táncol a forint. A vele egy kosárban lévő török líra lényegében összeomlott. Az üzemanyag ismét 400 körül. A folyamatos béremelkedéssel együtt előbb-utóbb bedurranhat az infláció. Az MNB ezenközben rendíthetetlenül kitart az alacsony kamat mellett.

A 320-as, több éves mélypontjának közelében szédeleg a forint, szerdán 319,7-en is állott az euróval szemben. Ennek elsődleges okait importálja a magyar gazdaság. Az úgynevezett feltörekvő országokban zajló folyamatok kölcsönösen képesek mennybe emelni vagy a szakadékba taszítani az egy kosárban lévő devizák, így a forint árfolyamát.

Most éppen a török gazdaság éli mély válságát, a líra naponta lépdel újabb grádicsokon lefelé. Ennek láttán a török jegybank a klasszikus eszközhöz nyúlt, 3 százalékponttal megemelte az alapkamatot, megállítandó a tőke elillanását az országból. Emellett Argentína a jelek szerint ismét csőd felé halad. Olaszországban kiszámíthatatlan, az unióból kifelé tartó kormány alakulhat.

Megannyi kockázatos fejlemény, amely kikezdi a külföldnek erősen kitett gazdaságok ütésálló képességét. Magyarország is ilyen.

Az se kedvező ránk nézve, hogy a tengeren túl másfél éve megszakítatlanul tart a jegybank (Fed) kamatemelése, amely idén elérheti a 2 százalékot. Ez óriási növekvő elszívó hatást fejt ki az alacsony kamatú devizájú országokra: az elenyésző hozam helyett érthetően mind több befektető inkább oda viszi a pénzt, ahol kézzel fogható nyereséget kaphat.

S ha ez nem lenne elég nekünk, egy sor tényező nálunk azon „dolgozik”, hogy az infláció látványosan növekedjék a jelenleg 2,5 százalékos szintjéről.

Már szinte mindennapos hír, hogy az üzemanyag mind magasabb szintekre hág. Péntektől tovább emelkednek az üzemanyagárak, a benzin és a gázolaj literenkénti ára is 6-6 forinttal kerül többe. Így a benzin átlagára 398 forint lesz, míg a gázolajat átlagosan már 408 forintért tudjuk tankolni – írta a holtankoljak.hu.

A hazai üzemanyagok áralakulását mutatja az ábra

Forrás: holtankoljak.hu

S hogy miért, azt a Brent típusú olaj árának (hordó/dollár) elmúlt csaknem egy évi útja szemlélteti.

Alulról nyomja az árakat a szinte szakadatlan béremelkedés is. A legfrissebb KSH-adat szerint a nemzetgazdaságban 11,3 százalékkal nőttek a keresetek, ami az infláció miatt 9,1 százalékos reálbér-emelkedésnek felelt meg. A kiskereskedelmi boltok immár 7 százalékra rúgó éves forgalmi növekedésének is előbb-utóbb meg kell löknie az árakat.

Egyelőre inkább csönd van a kormány (meg se hirdetett) programja körül, bár amit eddig megismertünk, aziránt több a kétség, mint a bizonyosság: mindenekelőtt a folyamatosan 4 százalékos, sőt, afeletti, töretlen növekedés meglehetősen ingoványos talajon áll. Az euróövezetből egyre több arra utaló jel érkezik, hogy zenitjére érkezett az évek óta tartó növekedés. Az úgynevezett beszerzésimenedzser-indexek lefelé hanyatlást jeleznek előre (ha túl sok ilyen vélekedés lát napvilágot, az akár önbeteljesítő jóslatként is fungálhat).

A neves befektető, Zsiday Viktor is arról értekezik blogjában, hogy

az infláció megjelenése, sőt, berobbanása bármikor megtörténhet.

A szakadatlan növekedésre alapozott kormányzati gazdaságpolitikát Zsiday is problematikusnak tartja, miként azt is, amiről korábban írtunk: a szinte felfoghatatlan, évente kétszámjegyű százalékkal bővülő hitelezést.

Ha ehhez hozzátesszük a magyar gazdaság szakszóval túlfűtöttségi jeleit, akkor még több az aggodalomra okot adó jel. Konyhanyelven arról van szó, hogy a gazdaság növekedése nagyobb annál, mint amit saját erejéből képes lenne kivasalni magából. Uniós ezermilliárdok lökik feljebb a kimutatott teljesítményt. Ezt azonban nem követi a hatékonyság (az egy munkaórára jutó érték gyarapodása), ezt a költségnövekedést az árakban fogják érvényesíteni a gazdaság szereplői (lásd még a Mészáros Lőrinc-hatást, a közpénzzel kitömött oligarchák térnyerését).

Infláció plusz árfolyamgyengülés tankönyvszerűen kamatemeléshez vezet, máskülönben a tőke veszi a sátorfáját és elmegy jövedelmezőbb helyekre.

Zsiday osztja azt a véleményt, hogy a magyar gazdaságpolitikának fontosabb a növekedés, mint az infláció. Ezt mutatja a keddi monetáris tanácsi döntés, amely nemcsak hogy mereven kitart az igen alacsony alapkamat mellett, hanem azt is megüzente, hogy ez változatlanul hosszú távú elszánás. Ez azonban lehetséges, hogy csak gyengíti a forint vonzerejét, és eltántorítja a befektetőket.

Ezek a közeljövőben több ízben is próbára tehetik a nemzeti bank árfolyammal kapcsolatos kitartását. S ha a piac elégedetlen a látottakkal, az a forint további alászállását eredményezheti. Ami az importon keresztül azonnal megdobja az árakat (például üzemanyag), újabb nyomást gyakorolva a forintra.

Tényleg ennyire egyszerű lenne? Csak a zsebünk számít?

Amikor nőttek a bérek az országban, nyert az uralkodó kormány, amikor csökkentek, vesztett – ezt a következtetést vonta le a neves befektetési szakember, Zsiday Viktor. Azt azért tegyük hozzá, hogy most mintha lett volna egy bizonyos hangütésű kampány is…

Bill Clinton egyik elhíresült mondása az volt 1992-ben, hogy „It’s the economy, stupid!”, szabad fordításban: „A gazdaság a lényeg te hülye!” – ezzel célozva arra, hogy az embereket leginkább az érdekli, hogy nő-e a gazdaság, vagy nem, van-e állásuk, vagy nem, nő-e a fizetésük, vagy nem – írja blogján Zsiday Viktor. A recesszióba süllyedt USA-ban meg is nyerte a választásokat Clinton.

A neves befektetési bankár szerint Magyarországon ugyanez a helyzet. A politikusoknak nyilvánvalóan van ráhatásuk a gazdaságra, de sokkal kevesebb, mint ahogy maguk, vagy szavazóik gondolják, eléggé ki vannak téve a nemzetközi ciklusoknak, amin jottányit sem tudnak változtatni, ám ennek ellenére a választók alapvetően az alapján ítélik meg a politikusokat, hogy van-e elég munkahely, és nőnek-e a bérek.

Zsiday számba vette az 1994 óta tartott választásokat (vagyis a rendszerváltástól eltelt összes eddigi voksolást), és szerinte ezek eredménye a clintoni tételt igazolja.

Forrás: zsiday.hu

Ábráján a vízszintes tengelyen az látható, hogy mekkora reálbér-növekedés történt az adott kormány idején, a függőlegesen pedig az, hogy listán a következő választáson mennyi szavazatot kaptak az előző választáshoz képest.

Az összefüggés teljesen egyértelmű, írja Zsiday:

ha van bérnövekedés, akkor megtartható vagy növelhető is az aktuális kormánypártra szavazók száma,

ha csökkennek a bérek, akkor viszont elpártolnak tőlük a szavazóik. Mivel a 2014-17 közötti időszakban igen magas bérnövekedés volt, így nem csoda, hogy a Fidesz szavazóinak száma nőtt. Ekkora bérnövekedés mellett nagyon el kell rontani valamit, hogy egy kormány megbukjon – olvasható Zsiday gondolatmenete. Sőt, mivel szerinte a következő 2-3 évben valószínűleg további gyors bérnövekedés lesz, ezért valószínűleg a kormánypárt népszerűsége magas marad.

Zsiday szerint a 2010-es érték valószínűleg azért illeszkedik kevésbé a „modellbe”, mert a lakosság jelentős részének volt svájci frank hitele, amelynek törlesztője extrém módon megugrott, ami ahhoz vezetett, hogy a valójában elkölthető jövedelmük sokkal jobban zsugorodott, mint az a reálbérmutatóból következne. Számukra az infláció sokkal nagyobb volt, mint a hivatalos, és a reálbér csökkenése is tetemesebb volt emiatt.

Ehhez azért meg kell jegyezni, hogy átlagosan és összmennyiségében (kiterjedtségében) Budapesten volt a legnagyobb, ennek ellenére – már ha a Zsiday-féle gondolatmenetet vesszük alapul – lényegében

az egész főváros elúszott volna a Fidesz számára,

ha az LMP belemegy a további kölcsönös visszalépésekbe.

Az sem teljesen vág egybe ezzel a gondolatmenettel, ami az Index minapi átfogó elemzésében olvasható: minél szegényebb, iskolázatlanabb, fejletlenebb egy település, annál nagyobb arányban szavaztak a Fideszre az ott élők. Ezeken a településeken alig van munka, ha mégis, legfeljebb minimálbéres. Ami persze ugyancsak növekedett az elmúlt években, ám tömegesen inkább a különféle segélyek, valamint a közmunka ad ilyen-olyan jövedelmet.

Ráadásul a Fidesz 2010 után első megszorításaival kivetette az szja-t a minimálbérre, az emiatti tetemes reáljövedelem-csökkenés mégsem látszott meg a 2014-es eredményeken, ahogyan az idein sem, hogy tízezrek szorultak ki a közmunkából, amelynek összege legutóbb nem is emelkedett.

Egyébként a tömegesen a Fideszre szavazó legszegényebbek, a legalsó jövedelmi tizedben tengődők pénze 2010-14 között alig növekedett. Persze lehet azt mondani, hogy akinek alig jut, az a kis javulásért is hálás.

És akkor még nem beszéltünk a kampány témájáról és stílusáról, ami inkább mutat összetartást a választási eredménnyel.

Mészáros-cégek: az ázsiai modell megérkezett

0

Az ázsiai (japán-koreai) családi irányítású konglomerátumokkal von párhuzamot a Mészáros-birodalom most bejelentett átalakításáról az ismert pénzügyi befektető, Zsiday Viktor. Szerinte, ha az áttekinthetetlen szerkezet, kereszttulajdonlások hálója jó nagyra nő, az szerepet kaphat a következő gazdasági válságban.

A dél-koreai csébol és a japán keirecu, valamint a Mészáros Lőrinc-féle birodalomban elhatározott átalakulás közti hasonlóságot elemzi Zsiday Viktor az Alapblogon megjelent írásában.

Az ilyen ázsiai cégek, családi irányítású konglomerátumok kiemelkedő szereplői a gazdaságoknak (például Samsung, LG, Hyundai), jellemzőjük, hogy a külső szemlélő számára szinte teljesen átláthatatlanok, mindenki kereszttulajdonol mindenkit, és gyakori, hogy tagja egy vagy több bank is, amely finanszírozóként lép fel. A tagcégek egy része tőzsdén van, más részei magánkézben.

Előnye ennek – írja Zsiday –, hogy baj esetén egymást tudják kisegíteni, komolyabb nehézség esetén azonban magukkal ránthatják nyereséges vállalkozásaikat, akár a csoportban lévő bankokat is. Nagy méret esetén ez az egész gazdaságot megrengetheti – ahogyan történt az 1998-as ázsiai válság idején Dél-Koreában, 1990-ben pedig Japánban.

Az elismert pénzügyi szakember szerint a csébol/keirecu rendszer megérkezett Magyarországra, a tőzsdére is

„a Mészáros Lőrinc tulajdonában álló tőzsdei cégekkel, igazi ázsiai típusú konglomerátum, banki kereszttulajdonlással, hitelezéssel, szépen felépített, meglehetősen átláthatatlan rendszer”.

Csütörtökön jött a nagy bejelentés arról, hogy a Mészáros (és családja) közvetlen irányítása alatt álló Opus Nyrt. (tőzsdén jegyzett vállalat) bonyolult tranzakciósorozatban magába olvasztja a Mészáros-hálózat legkülönfélébb cégeit – a többség esetében 51 százalékot másokénak ennél kisebb hányadát.

Ezzel a tőzsdére lépés szabályait alighanem teljesíteni képtelen vállalkozások (Mészáros és Mészáros Kft., R-Kord Kft., amelyek eddig leginkább negatív felhanggal kerültek be a hírekbe) mehetnek mégis (bár csak áttételesen) a börzére. Egyúttal szinte kibogozhatatlanul olvadnak egybe olyan vállalkozásokkal, amelyekben befektetési alapok és kisbefektetők találhatók a tulajdonosok között. És amely céghálózatnak banki tagja az MKB, amelyet zűrös körülmények között először átvett és konszolidált az állam, majd eladta olyan tulajdonosoknak, akik egy részét ma se ismerjük, részben Fidesz-közeli körbe tartoznak.

Erre a körülményre kitér Zsiday is. Mint írja, az ázsiai modellben a magántőke-alapok több cégben tulajdonosok, és teljesen átláthatatlanok. Nem nyilvános, hogy ki a befektetési jegyek birtokosa, változását nem kell bejelenteni, ezért egyszerű tranzakcióval

bármikor tulajdonoscsere hajtható végre anélkül, hogy ezt megtudná a külvilág.

A következő recesszió idején fog kiderülni, mennyire válságállók a magyar konglomerátumok, melyik hitelt ki garantálja, stb. – írja Zsiday Viktor. Ha kellően nagyra nőnek és jó sok hitelt vesznek fel (tehát marad a jelenlegi irány), akkor valószínű, hogy kiemelt szerepet fognak játszani a következő magyar gazdasági válságban.

Minden mutató magasan, jöhet a recesszió?

A német és amerikai gazdaság legfontosabb mutató az egekben: dinamikus növekedés, évtizedes mélyponton a munkanélküliség, a bizalmi indexek szárnyalnak. A részvényvásárlások a múltban ilyenkor tetőztek, aztán jött az összeomlás.

A német gazdaság pénteken megismert legfrissebb néhány mutatója rendkívül impozáns: a növekedés az első negyedévi 0,7 után a második három hónapban is 0,6 százalék volt, a bruttó hazai termék (GDP) gyarapodása a 2016-os mértéket is meghaladva idén elérheti 2 százalékot. A jövőbeli növekedés lehetőségét előrevetítő vállalati beruházások 1,2 százalékkal kúsztak feljebb a második negyedévben, a lakosság pedig német mértékkel jelentősen, 0,8 százalékkal költött többet, a német statisztikai hivatal megjegyzése szerint a GDP indexének emelkedésében is ez kapott nagy szerepet (sokan kárhoztatják a németeket, hogy „túl sokat” takarékoskodnak, ahelyett, hogy kissé többet fogyasztanának, ami nagyobb szökellést tenne lehetővé a nemzetgazdaságban).

Az ismert befektető, Zsiday Viktor éppen az efféle mutatók kapcsán tette fel a kérdést, hogy az ilyenkor szokásos részvénypiaci optimizmus közepette mikor várható az a pont, amikor tömegesen kezdenek eladni papírokat.

És amikor elkezdődik az összeomlás, a pánik.

Mint írja, elméletben mindenki tudja, mikor kell hosszú távra részvényeket venni. Akkor, amikor recesszió tombol, magas a munkanélküliség, összeomlanak a vállalati profitok, és a címlapokról a félelem árad. És azt is, mikor kell a részvényeket eladni: amikor minden szép és jó, nagy a jólét, kicsi a munkanélküliség, rekordon vannak a vállalati profitok.

A múltbeli fel-le-hullámzások Zsiday szerint nagyon hasonló képet festenek a mostanival összevetve.

Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy a részvényeladásokat jellemzően megelőző jelekkel állunk szemben

– derül ki Zsiday gondolatmenetéből. Két fontos jelzőszám éppen nagyon fent van: Németországban 2007-ben ment mindenkori maximumára a vállalati hangulatot mérő úgynevezett IFO-index, és tudjuk, hogy utána mi jött: összeomlás. Most ismét ilyen a helyzet, a német IFO-index tetőponton van, és hasonló pályát futhat be amerikai társa, az ISM-mutató, ami ha nincs is rekordértéken, de magasan áll.

A másik indikátor a munkanélküliség, ami eddig amikor évtizedes mélypontjára esett, az a ciklus tetőpontját jelezte, mert ilyenkor már nem nagyon maradtak kihasználatlan kapacitások a cégeknél, a jegybank előbb-utóbb kamatot emel, a gazdaság túlfűtött állapotban van. Most éppen ez a helyzet: a német munkanélküliség 30 éves mélyponton van, az amerikai is 15 évesen.

Zsiday szerint ezek mindenképpen igen erős figyelmeztető jelek. A történelem azt mutatja, hogy ilyen helyzetekben szokott tetőzni a részvénypiac: teljes a bátorság, és már kevés a lehetőség a felfelé haladásban. A befektető hazai párhuzamot is lát:

a nagy bátorságra egészen elképesztő példa, ami a magyar kis részvények piacán zajlik,

ennek látványa szintén megerősíti abban, hogy a befektetői bátorság-felelőtlenség csúcson van. És habár a bemutatott jelzőszámok időzítésre nem alkalmasak, a hosszútávú befektetők számára ezek azok a jelek, amikor eladnak, és akkor térnek vissza, amikor a címlapokról már nagybetűkkel ordít a recesszió felirat.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK