Napi harácsoló. Böllérsimogató. Damaszkuszi út. Belvárosi megmondóember.Ferenc József, Kádár János, Vona Gábor.
Kósa Lajos a 13. havi nyugdíj ígéretéről a Origónak
„A szocialistáktól a 13. havi nyugdíj emlegetése csak annyira vonzó, mint a báránynak a böllér simogatása.”
Nagyon rafkós komcsik a 888-ban
„A Gajdics-féle definíció szerint nem az a kommunista, aki ’90 előtt élt, hanem aki ’90-ben úgy maradt. A komcsik nagyon rafkósak voltak, mert teleküldték az összes rendszerváltó pártot az embereikkel, és akkor most vigyorog a sok kritikus, hogy „hööhöö, de a Fideszt is” – igen, csakhogy azok végig mentek a damaszkuszi úton. Azért az nem mindegy! Én egy fordulatot engedélyezek mindenkinek, de ötöt-hatot nem.”
Bayer Zsolt a g…nek és sz…nak nevezett miniszterelnökről a Magyar Időkben
Megemlíthetjük még, hogy lám-lám, előbb a miniszterelnök bábujának fejét rugdaljuk végig az utcán, aztán g…nek és sz…nak nevezzük, vagyis megfosztjuk emberi méltóságától, „dehumanizáljuk”, aztán kerítünk egy belvárosi megmondóembert a legszűkebb körből, aki kimondja, hogy Orbán majd Ceausescuként végzi, ezután kisvártatva akad majd egy lumpenproli, aki kiposztolja Orbánt fejbe lőve.
A Ripost Vona Gáborról
„Józan ésszel felfoghatatlan, miért is akart iszlám forradalmi gárdistákat Magyarországra hívni a Jobbik elnöke. Ferenc József és Kádár János az orosz haderőt hívta a magyar nép ellen, Vona Gábor pedig az iszlám forradalmi gárdát…”
„Sok mendemonda zajlik Mészáros körúl, hiszen a szociknál szokatlan, hogy valaki nem a pofájával szerezte azt. Mutasson valaki egy szoclib milliomost aki valaha kétkezi melós is volt. A privatizálás meg volt a nagy úzlet,és anno az ország kiárusitása nagy üzlet volt. Nem voltak piti gyerekek, ök évtizedekre megalapozták szeretteik jövöjét, nem foglalkoztak napi harácsolással, ezt nevezik a sport nevén GRAND SLAM-nak.”
2017. novemberében Vona Gábor volt a Spinoza színház vendége. Rangos Katalin műsorvezető sorozatában politikusokat hívott az Erzsébetváros közepén található színpadra. Korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy a Jobbik elnökét, vagy a párt bármely vezető politikusát meghívják a budapesti zsidónegyedbe, az egykori gettó helyszínére. És évekkel ezelőtt Vona Gábor sem fogadta volna el a meghívást.
Az eseménynek, mint utóbb kiderült, nagyobb lett a füstje, mint a lángja. S bár voltak, akik tüntetéssel fenyegetőztek, végül semmi nem történt: Vona Gábor kedvesen és barátságosan beszélgetett, a kérdésekre hol egyenesen, amikor meg úgy látta jónak, kitérően válaszolt.
Ettől függetlenül, ahogy közeledik az áprilisi választás időpontja, egyre gyakoribbak és hevesebbek a viták azzal kapcsolatban, hogy
a demokratikus (vagy, mondjuk így: baloldali) ellenzéknek kell-e, szabad-e együttműködnie a Jobbikkal.
Azon senki nem csodálkozik, hogy a vélemények megoszlanak, a vita hevessége, a vitázók elszántsága viszont még a sokat látott elemzőket is meglepte. Az egyik oldalon azok vannak, akik azt állítják, hogy a Jobbik már kevésbé rossz opció, mint a Fidesz, hiszen láthattuk az utóbbi években, hogy mi történt: a két párt helyet cserélt a politikai palettán, és ma már sok tekintetben a Fidesz számít szélsőségesebbnek – ha úgy tetszik: radikálisabbnak – mint a Jobbik.
A másik oldal támogatói rendre felidézik a Jobbik vezetőinek évekkel ezelőtti, de itt-ott ma is hallható nyilatkozatait, és azt mondják: nácikkal soha.
Azok, akik – Kövér László egykori bonmot-ja nyomán – azt vallják, hogy „náci kutyából nem lesz demokratikus szalonna”, azzal érvelnek, hogy Vonáék megmutatták már ezerszer, hogy milyenek, s most hiába próbálnak úgy tenni, mintha gyerekes csíny lett volna, amit korábban tettek, ne higgyünk nekik. Csak játsszák magukat, hogy megkedveljük őket, és megszerezzék a hatalmat.
Ha ez megvan, ismét a régi Jobbikot látjuk majd.
Véget ér a cukiság, és ismét jönnek a radikálisok, akik számon tartják a zsidó kormánytagokat, beleköpnek a Dunaparti cipőkbe, és az ott készült fotón elégedetten vigyorognak.
Ne dőljünk be a Jobbik megváltozásának, mert ezek nem változnak. Ugyanaz a társaság, mint akik régen voltak. Vagyis, Vona Gábor beengedése a Spinozába nem hiba volt, hanem bűn. Sokba fog még nekünk kerülni az, hogy vannak, akik barátkoznak a Jobbikkal. Ne higgyünk abban, hogy ők tiszták és becsületesek, csak azért, mert rajtuk kívül már mindenki lopott ebben az országban. Ez csak azért van, mert a Jobbik eddig nem fért a húsosfazékhoz, távol volt a hatalomtól, nem tudott belenyúlni a közösbe. Klasszikussal szólva: a jó erkölcs nem más, mint az alkalom hiánya.
Majd ha hatalomra kerülnek, akkor kiderül, hogy ők sem különbek a többieknél, sőt! De akkor már késő lesz.
A kórus másik fele azt énekli, hogy a Jobbik, már nem ugyanaz a párt, ami évekkel ezelőtt volt. És a párt vezetője, Vona Gábor is előnyére változott. Jobb lett a Jobbik, de ezen nem kell csodálkozni. Az ember változik, átértékeli ifjúkori cselekedeteit, botlásait. Bölcsebb lesz, belátóbb.
És velük szemben nekünk is bölcsebbnek kellene lennünk, belátóbbnak.
Vona Gábor és pártja évek óta azon dolgozik, hogy megmutassa, hogy már nem az a kirekesztő, cigány- és zsidóellenes párt, mint amilyennek egykor indult.
Higgyünk benne, hogy komolyan gondolják, vagyis, hogy már nem olyanok, mint voltak. Mást nem is nagyon tehetünk: ha ránézünk a politikai térképre, láthatjuk, hogy a Fidesz ma már jobbról előzi a Jobbikot. Orbán pártja mára szélsőségesebb lett, mint Vonáé.
Nem kell a Jobbikot szeretni, de tudomásul kell venni, hogy belátták a tévedéseiket, ha kell, hajlandók bocsánatot kérni. És, tegyük hozzá, nincs is más választásunk. Ha le akarjuk váltani Orbán rendszerét, együtt kell működni velük. Mert a Fidesznél még a Jobbik is jobb.
A vita máig nem dőlt el, a vitázó felek között nem látszik közeledés. És akkor arról még nem is szóltunk, amit nem véletlenül hagytuk a végére: hogy a Jobbik akar-e együttműködni a demokratikus (baloldali) ellenzékkel.
Jelen állás szerint – legalábbis, erre utalnak a megnyilatkozásaik – ők sem kérnek a baloldali pártokból. Persze, tudjuk, hogy a politikában minden más területnél érvényesebb a mondás: soha ne mondd, hogy soha!
Ahol minden megtörténhet, ott minden meg is történik.
A Jobbik útját bemutató sorozatunk előző része itt olvasható.
2013-ban kezdődött az a folyamat, amelyet köznyelv a Jobbikkal kapcsolatban cukiságkampányként ismer. Vona Gábor a Jobbik elnöke tavaly novemberben a Spinoza színházban azt mondta erről, hogy nem szereti ezt az elnevezést, mert ez egy taktikázásra utal, miközben ez nem taktika, mert valódi változások zajlanak a párt ideológiájában és megnyilvánulásaiban.
A cukiságkampány röviden és leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a Jobbik, amely szélsőséges és radikális mozgalomként indult, egyre inkább igyekszik középre tolódni – ahogyan ők fogalmazzák, néppártosodni. Ennek a cukiságnak a képi formája az, hogy Vona Gábor párt elnök kiskutyákat simogat, ideológia megjelenítése pedig sok más gesztus mellett abban áll, hogy a pártelnök hanuka alkalmából üdvözlő sorokat írt a zsidó szervezeteknek.
Ha a cukiságkampányról beszélünk, felvetődik a kérdés, hogy mennyire vehető komolyan a Jobbik „megjavulása”, s valóban valódi a változás, a múltjukkal való leszámolás.
Ha a politikai racionalitás oldaláról közelítünk, akkor azt mondhatjuk, hogy a cukiságkampánynak, vagyis a Jobbik „megszelídülésének” van alapja. A Jobbik, a Fidesz köpönyegéből bújt elő, Vona Gábor pártelnök ugyanabban a polgári körben kezdte politikai pályafutását, amelynek a jelenlegi miniszterelnök is tagja volt. Orbán Viktor akkor még tehetséges fiatalembereknek nevezte a pályakezdő jobbikos politikusokat, és sok sikert kívánt nekik.
Idővel azonban a helyzet megváltozott, a Fidesznek kellemetlenné vált a vetélytárssá növekedett Jobbik, és Vona is rájött arra, amire Orbán – egy más szituációban – évtizedekkel korábban: hogy ott, ahol vannak, számukra nincs már hely.
Ahogyan a Fidesz ateista liberálisból keresztény és konzervatív lett, úgy változott/változik a Jobbik radikálisból néppártivá.
Utóbbira azért is volt szükség, mert az elmúlt években a Fidesz a Jobbik szinte valamennyi témáját lenyúlta, és azt lehet mondani, hogy jobbról előzte a Jobbikot.
Ha máshonnan nézzük, akkor a Jobbik irányváltása, a „helycserés támadás” valójában taktika, ahogyan elemzők ma mondják: egy politikai termék. S bár a keményvonalasként ismert Novák Elődöt Vona eltávolította a Jobbik vezetéséből, a 2006-os tévéostromban kétes hírnevet szerzett Toroczkai László – ma Ásotthalom polgármestere – most is alelnöke a Jobbiknak.
Sneider Tamás
És ott van a pártban az a Sneider Tamás, aki skinhead-vezérként kezdte a közéleti pályafutását, és aki egy 2014. szeptemberi kiszivárgott felvételen elmagyarázza, „hogy miért muszáj visszavenni a durvább hangból… A lavírozás lényege, hogy a keményebb tónust újabban a Jobbikot segítő Betyársereg használja majd… Azért jó, hogy van egy Betyársereg, azért jó, hogy van a Hatvannégy Vármegye, mert ők megtehetik azt, amit én nem tehetek meg bent a Parlamentben, mert nekem arra kell figyelnem, hogy az egyszerű helyi polgár is, akiben mondjuk semmi nemzeti érzés nincsen, mégis azt mondja, hogy szimpatikus ez a Jobbik, rá fogok szavazni… Ennyi, de ettől függetlenül nem változott semmi különösebben az elképzelésünkben, sőt, egyáltalán nem változik. Csak hát a kommunikáció, arra kell figyelni, hogy hogyan.”
Máshol Sneider Tamás arról beszél, hogy a munkatársa inkább legyen muszlim, mint zsidó. És akkor még arról nem is szóltunk, hogy továbbra is tagja a párt belső köreinek a zsidó kötődésű kormánytagok listázását emlegető Gyöngyösi Márton, vagy a Duna-parti cipőknél a nyilasok áldozatait kigúnyoló Kulcsár Gergely.
Még Vona pártelnöknek is voltak olyan „elszólásai”, amelyek arra utalnak, hogy a Jobbik valójában nem gondolja komolyan a „megjavulást”.
Vona Gábor még 2015-ben is arról beszélt, hogy „a hazai zsidóságnak fel kell hagynia azzal, hogy magára folyton csak áldozatként tekint, és 70 évvel a második világháború után még mindig bűnösnek bélyegez egy egész nemzetet.”
A Jobbik megszelídülése tehát valójában politikai termék, bár, amennyiben ez a mostani ideológia még egy ideig fennmarad, akkor a párt – akár alapítói akarata ellenére is – valóban megváltozhat. A cukiságkampány azonban még az elején jár, ráadásul nagy és – lásd a fenti elszólásokat – a párt vezetői számára időnként kínos kacskaringókkal teli.
Ebben a helyzetben vetődik fel a kérdés a baloldali ellenzék számára, amiről sorozatunk következő, befejező részében írunk: hogy lehet/szabad-e együttműködni a Jobbikkal Orbán kormányának leváltása érdekében.
Következik: Velük, vagy nélkülük.
A sorozat előző része, Vona Gábor találkozása Simicska Lajossal, itt olvasható.
A román parlament felsőházának liberális elnöke, Calin Popescu Tariceanu az Antena 3 hírtelevíziónak azt nyilatkozta, hogy Soros György a kiépített civil szervezeti hálózatain keresztül az állami intézmények meggyengítésére tör. A telefonon megszólaló Tariceanu úgy vélekedett, hogy Soros György a civil szervezetek általa kiépített óriási hálózatán keresztül az államok alapintézményeit kezdi ki. Azt állította, hogy az utcai tüntetések során egy hangos kisebbség próbálja ráerőltetni az álláspontját a többségre.
Ez Soros perverz igyekezete mindenütt a világon
– fogalmazott Calin Popescu Tariceanu, aki egyben a kormánykoalíció kisebbik pártjának, a Liberálisok és Demokraták Szövetségének (ALDE) az elnöki tisztségét is betölti. Úgy vélte, nagymértékben teljesült is Soros György akarata.
„Vona a Mandiner birtokába jutott és az Origo által kivesézett videófelvételen beszél arról, hogy mi magyarok „egy turáni nép vagyunk, és a testvéreink a turáni nemzetek. Azt is mondta, hogy neki „minden török a testvére”, s hogy ideje példát venni a türk népekről, és az iszlám emberekről.
A portál szerint a Jobbik elnöke megerősítette a tegnap közölt videón látottakat, amelyen Vona „Allah” mellett tesz hitet, mégpedig azzal, hogy többször is kifejti az iszlám iránti rajongását. A videofelvételen látható és hallható Vona Gábor elhíresült kijelentése is:
a globalizmus sötétségében ma számomra az iszlám az utolsó fénysugár.
A Mandiner megjegyzi, hogy bár a felvételen nehezen kivehető, de Vona utóbb hozzáteszi, hogy mindezt „keresztény emberként mondja”, azonban a mondatot már nem fejezi be, mivel a közönség tapsolni kezd. Az Origo minderről beszámolva még hozzábiggyeszti, hogy Vona Facebook-oldalán lassan már több török barátja van, mint magyar.
Geert Wilders, holland euroszkeptikus politikus, a Szabadságpártnak vezetőjének péntek délutáni budapesti könyvbemutatójának a beharangozójában a Pesti Srácok fontosnak mondja az eseményt, amit azzal indokol, hogy Wilders a magyar kormány migrációs politikájának az egyik legnagyobb támogatója. A holland politikus évek óta a legszigorúbb menedékházakban él feleségével, mert az ellenségei (akik akadnak bőven) attól sem riadnának vissza, hogy meggyilkolják. Wilders legújabb „Halállistán” című könyvében úgy jellemzi az iszlámot, mint egy politikai ideológiát, amely nem az átlag, „moderált” muszlim emberről szól, hanem valami olyasmiről, mint a kommunizmus, vagy a fasizmus, annak ellenére, hogy vallásnak hirdeti magát
Vona Gábor pártelnök és Simicska Lajos először 2015. november 27-én, az A38 hajón találkoztak, a Magyar Nemzet Szalon nevű rendezvényen. Bár közös fénykép nem készült róluk – vagy legalábbis nem került nyilvánosságra – a találkozás tényét egyikük sem tagadta.
Vona Gábor elmondása szerint mintegy negyedórán keresztül beszélgettek egymással. A Jobbik elnöke azt állította, hogy Simicska Lajos ment oda hozzá, bemutatkozott, és beszélgettek. Más források úgy értesültek, hogy Vona volt a meghívott vendég, Simicska Lajos a közönség soraiban ült, majd a vitaest házigazdája a vacsoraszünetben odakísérte Vonáék asztalához, és bemutatta őket egymásnak.
Vona elmondása szerint nem négyszemközt, hanem egy kisebb társaságban röviden beszélgettek Orbán Viktor egykori barátjával, melynek során Simicska elmondta a nevezetes G-nap előzményeit, vagyis, hogy miért szakítottak Orbán Viktorral. Vona erről utóbb úgy nyilatkozott a sajtónak, hogy „nyugtalanító dolgokat hallhattunk a kormány és a Fidesz háttérbeli működéséről”.
A Vona szerint „nyugtalanító dolgok” az oroszokkal kapcsolatos információk lehettek.
Legalábbis, ezt valószínűsíti, hogy Simicska Lajos, aki köztudottan nem kedveli az oroszokat, az őt ismerők szerint ezért szakított Orbán Viktorral.
Vona szerint nem maradtak semmiben Simicskával, nem állapodtak meg egy következő beszélgetésben, és „semmilyen együttműködés lehetősége nem vetődött fel”.
S bár a Jobbik mindmáig tagadja, hogy támogatói kapcsolatban állnának Simicska Lajossal, nemcsak a kormánypárti sajtó, de egyes kormánytagok, sőt maga Orbán Viktor miniszterelnök is tesz arról, hogy ez a kapcsolat téma legyen a közbeszédben.
2016. áprilisában Lázár János egy sajtótájékoztatón, mintegy mellékesen megjegyezte: „nagy a szerelem Simicska és a Jobbik között.” Orbán Viktor pedig tavaly, az Országgyűlésben kérdezte meg egy jobbikos politikustól: „…én csak annyit kérdeznék öntől: hogy ízlik a zsoldoskoszt?”.
Simicska Lajos, aki hosszú éveken át a Fideszben a láthatatlan ember szerepét játszotta,
az Orbán Viktorral való látványos szakítás után felhagyott a rejtőzködő életmóddal, és több alkalommal is megjelent a nyilvánosság előtt.
Fotó: Facebook
Néhány alkalommal nyilatkozott is a sajtónak, s bár a Jobbikkal való együttműködést soha nem ismerte el, annyit több alkalommal is elmondott, hogy leginkább a Jobbikkal szimpatizál.
Ha nem mondta volna, akkor is számtalan jel utal erre.
Tavaly ősszel került nyilvánosságra, hogy a Jobbik szeptember 19-én összesen 1019 plakáthelyet vásárolt Simicska két cégétől, a Publimont Kft.-től és az Euro Publicity Kft.-től. A párt ezzel próbálta meg kijátszani a parlament fideszes többsége által elfogadott, egyértelműen a jobbikos hirdetések miatt hozott plakáttörvényt, amelynek előzménye egy fideszes parlamenti trükk volt. A nagyobbik kormánypárt ugyanis un. feles csomagban szavaztatott meg egy kétharmados többséget igénylő törvényjavaslatot, a települések látképére hivatkozva.
Nem tartott sokáig a Jobbik és Simicska Lajos öröme: az Állami Számvevőszék december elején tiltott pártfinanszírozásra való hivatkozással brutális méretű – a megvont pártfinanszírozással együtt mintegy 660 millió forintos – bírságot szabott ki a Jobbikra. A tiltott pártfinanszírozás ez esetben azt jelentette, hogy – az ÁSZ állítása szerint – a Jobbik törvénytelenül, vagyis, a piaci árnál olcsóbban jutott plakáthelyekhez.
A Jobbik ezt mindmáig tagadja, azt állítja, hogy az ÁSZ nem engedte, hogy átadják az ezt cáfoló bizonyítékaikat, az ÁSZ viszont ragaszkodik ahhoz, hogy a Jobbik kijátszotta a törvényeket.
Amit biztosan lehet tudni: 2017. december 15-én a Jobbik bejelentette, hogy visszaadták a plakáthelyeket. Hogy kinek, az egyértelmű volt: annak, akitől vásárolták, vagyis, Simicska Lajos cégeinek.
Jelenleg tehát javában dúl a háború a Fidesz és a Jobbik között. Valószínűleg nem túlzó az a megállapítás, hogy Orbán Viktor ezzel két legyet ütött egycsapásra:
egyszerre támadhatja egykori barátját és üzlettársát, Simicska Lajost, valamint a Jobbikot, amely a Fidesz legveszélyesebb vetélytársává nőtte ki magát.
Hol vannak már azok az idők, amikor Orbán Viktor 2008-ban azt mondta: ha kormányra kerül, úgy fog tenni, mint Horthy a nyilasokkal: kioszt nekik két pofont, és hazazavarja őket.
Hogy Vona és a Jobbik jó lóra tett.-e, amikor Simicska barátságát és támogatását választotta, ma még nehezen megítélhető. Ami biztos: a kormánypárt politikusai olyan csicskapártnak nevezik a Jobbikot, akik egy nagyvállalkozó zsebében vannak.
A harcoló felek nem válogatnak az eszközökben: mindkét fél látványos erődemonstrációt tart, s ebben kétségkívül a Fidesz van előnyösebb helyzetben.
Nemcsak a közmédia áll a kormány befolyása alatt, de a Fidesz.-közeli vállalkozók megszerezték a megyei sajtót, valamint több napilapot, rádió- és tévécsatornát. Simicskának „csak” az amúgy nem lebecsülendő Magyar Nemzet és a Hír TV áll a rendelkezésére. Meg persze az a rengeteg információ, melyek napvilágra kerülésétől a Fidesz és Orbán Viktor okkal félhet. Hogy tényleg így lesz-e és Simicska – sokak várakozását beteljesítve – valóban ledobja-e az atombombát egykori barátjára, Orbán Viktorra, még a jövő zenéje.
Nem a távoli jövőé: a választásig bizonyára ez is kiderül.
A sorozat következő részében a Jobbik un. cukiságkampányáról írunk.
A Jobbik útját bemutató sorozatunk előző része itt olvasható.
Csatlakozásra kérte az ellenzéki pártokat Fodor Gábor
A Magyar Liberális Párt elnöke arra kérte a többi, baloldali ellenzéki pártot, hogy csatlakozzanak ahhoz az MSZP-ből, Párbeszédből és Liberálisokból álló szövetséghez. Fodor Gábor közölte: a megállapodás technikai részleteit később dolgozzák ki. (MTI)
Vona Gábor önálló határőrséget akar
A Jobbik elnöke szerint a kormány félrevezette a közvéleményt a migrációval kapcsolatban. Vona Gábor keddi budapesti sajtótájékoztatóján az évszázad átverésének nevezte, hogy 2015-ben 508, 2016-ban 432, 2017-ben pedig 1291 menekültet fogadott be Magyarország. (MTI)
Meghalt az Oh, Happy Day című dal szerzője
A négyszeres Grammy-díjas Hawkins hasnyálmirigyrákban szenvedett. Az Oh, Happy Day egy 18. századi himnusz gospel-átirata, melyet Hawkins Singers nevű énekegyüttesével vett fel 1969-ben. A dal kislemezen 7 millió példányban kelt el, és mind a brit, mind az amerikai slágerlista élmezőnyébe felkerült. (hvg.hu)
MSZP: Ne az adófizetők, hanem az Elios fizesse ki az uniós büntetés!
Az MSZP szerint a magyar adófizetők helyett az Elios Zrt.-nek kell visszafizetnie a 12 milliárd forintos büntetést az uniós kasszába. Harangozó Tamás, a párt országgyűlési képviselője kezdeményezi az OLAF-jelentés beszerzését és nyilvánosságra hozatalát több mint egy tucat olyan önkormányzatnál, ahol az Elios beruházást végzett. (MTI)
A Jobbik felkészült az ország kormányzására, és arra, hogy tisztességes, biztonságos, élhetőbb Magyarországot teremtsen – jelentette ki Vona Gábor, az ellenzéki párt elnöke budapesti jelöltbemutató sajtótájékoztatóján.
A politikus azt mondta: míg a baloldali pártok lényegében egymást akarják leváltani, addig a Jobbik a kormányt, és vállalják politikai képviseletét mindenkinek, aki ezt akarja ma.
Vona Gábor testi-lelki-szellemi megújulást tart szükségesnek, jelezve: ehhez egy pedagógusvezetőt, egy orvos-vezetőt és egy sportvezetőt indítanak egyéni jelöltként a fővárosban: Bardócz-Tódor András fizikatanárt a 2., Gyenes Gézát, a párt egészségpolitikusát a 12., Kovács Tamás volt kardvívót pedig a 4. választókerületekben.
Tán Gyurcsány Ferenc az esetleges választási vereségre, pályamódosításra készül? – fogalmazódhat meg mindannyiunkban a kérdés a DK elnökének szilveszteri üzenetét látva. „Gyuriferi” ugyanis bejelentette: mostantól recepteket is kérhetünk tőle, az ő kis online konyhájából, mert mindannyiunk örömére elindította a recept.napiferi.hu holnapot. Elsőként rögtön a lencse és a virslifőzés tudományát osztja meg velünk. Barátkozzunk meg a szóösszetétellel: „Gyurcsány Ferenc gasztroblogger”! Hátha ő is megbarátkozik vele… – írja a Pesti Srácok.
Ne vegyük el az önbizalmát, biztassuk szegényt, mert az is lehet, ha sikeres lesz a főzőiskola, Gyurcsány végre ráébred: az ország nagy része jobb szeretné őt a konyhában látni, mint az Országházban (ahová egyébként a DK-s bojkott miatt nem is nagyon jár be)
Galló Béla politológus szerint néhány hónappal az országgyűlési választás előtt Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció és Vona Gábor, a Jobbik elnöke sem kormányváltásra törekszik, csak azon dolgoznak, hogy minél jobb pozícióban maradjanak. A politológus az M1 hétfő reggeli műsorában fejtette ki a fentieket – mondandójának a lényegét a 888.hu szemlézte. Eszerint a Jobbik túl hirtelen, és nem hitelesen váltott arculatot, amiből a közvélemény-kutatások szerint nem profitáltak, sőt néhány régi radikális fel is lázadt a párton belül. Galló szerint hiába van állítólag Simicska Lajos befolyása és anyagi támogatása a párt mögött..
Galló szerint Gyurcsány „forgatókönyve” szerint alakulnak a dolgok. Ő „jó hatalomtechnikus”, és azt szeretné megmutatni, hogy ő és a DK milyen erős. Gyurcsány számára nem is arról szól a választásokra készülődés, hogy Orbán Viktor miniszterelnök igazi kihívója legyen, hanem hogy saját és pártja „túlélési feltételei” a lehető legjobbak legyenek.
A parlamenten kívüli erők közül egyelőre egynek sincs esélye arra, hogy tagja legyen az új Országgyűlésnek – így értékelte Kiszelly Zoltán a parlamenti képviselettel nem rendelkező erők esélyeit. A választáshoz közeledve fokozódik a politikai aktivitás, ami a működő demokrácia fokmérője is egyben – fejtette ki Kiszelly Zoltán az Origónak a parlamenten kívüli erők 2017-es évéről. Új politikai pártként a Momemntum Mozgalom az olimpiai álom legyilkolásával tudta a legnagyobb politikai sikert felmutatni. Kiszelly szerint a politikai mozgalmak közül a Közös Ország Mozgalom tudta még tartósan átlépni az ingerküszöböt.
2018-ban is számtalan párt fog indulni a választáson, köztük számos úgynevezett „bizniszpárt”. Az új pártok közül a Momentumnak van legnagyobb esélye az egyszázalékos küszöb saját erőből való átlépésére. Az Új Kezdet az LMP-vel közösen indul, a Párbeszéd és a Magyar Liberális Párt az MSZP, a MoMa a DK listáján, így ezek is biztosan ott lesznek a következő Országgyűlésben. Más új, vagy kisebb párt jelenleg nem látszik erre esélyesnek – fejtette ki.
Az év utolsó napjára is felbukkannak jó témák az „alternatív valóságban”. Természetesen van sorosozás, vonázás és boktázás, illetve a migránsok ismét elbánnak az őslakos európaiakkal, nem szólva a tengerentúli törekvésekről, hogy a PC egyében kvótákat vezessenek be a zeneművészeti előadásokon. Érdemes olvasni!
A PestiSrácok.hu összegyűjtötte az év szerintük tíz plusz egy legjobb PS-sztoriját, és arra kérte az olvasókat, hogy szavazzanak, és döntsék el, hogy melyik közülük a leges-legjobb. A választás nem könnyű – írja a portál, amely szerint 2017-ben olyan sztorijaink voltak, amelyek bejárták a magyar sajtót és közéletet, jelentős és komoly visszhangot generálva.
„Kipukkasztottuk Botka Lászlót, lebuktattuk a Simicska zsebében ülő Vona Gábort, megszereztük a plakátmutyi-szerződéseket és Soros György kilövési listáját, de nagyágyúkkal is olyan vitákat folytattunk, amelyeket csak nálunk láthattak.”
Egészen szörnyű esetről számol be a 888.hu: egy idős nőnek, aki sonka nélkül maradt. Mindez persze Svédországban történt. „Az egyik trollhattani idős nő kénytelen volt bemenni az önkormányzathoz, hogy panaszt tegyen, amiért a kirendelt gondozó megtagadta, hogy elmenjen a boltba és vegyen neki a hagyományos karácsonyi sonkából.” – írj a portál. Az idős gondozó azzal indokolta döntését, hogy a vallása ezt kifejezetten tiltja neki.
Határozott hangú, nyílt levélben szólították fel a világ egyik leghíresebb zenekarát, a Bostoni Szimfonikusokat a városban és környékén élő zenészek, hogy ne kizárólag „fehér férfiak” zenéjét játsszák ezentúl. Egyenesen kvótákat is felállítanának: a Boston Globe-ban közzétett követelésük szerint azt akarják, hogy már a kész, idei évad programját is változtassák meg, és a tervezett egy női zeneszerző helyett legalább öt, színes vagy női zeneszerző művét játssza a zenekar. Jövőre pedig 20%-os kvóta legyen. Azaz, a zeneművek ötödét ne fehér férfi zeneszerző írja. Ezt követelik. Vagyis, a komolyzene világában is megjelent a „politikai korrektség” őrülete – tény, hogy kevés a korszakos, nem fehér férfi zeneszerző.
Továbbra is „túl sok menekült” próbálja becsapni a hatóságokat, fiatalkorúnak vallva magát, holott már felnőtt – idézi a Magyar Hírlap Joachim Herrmannn bajor belügyminisztert, a Keresztényszociális Unió (CSU) politikusát, aki szerint szigorú szabályokat kell bevezetni az életkor orvostudományi módszerekkel végzendő megállapítására valamennyi menedékkérő esetében, akik „nem egyértelműen gyermekek”.
Szerdán a Rajna-vidék-Pfalz tartományi Kandelben leszúrt egy 15 éves lányt egy hivatalosan 15 éves afgán menedékkérő. A német nyilvánosság több tényezője, köztük a Bild című újság – az ország legnagyobb példányszámú napilapja – és a Bundestag harmadik ereje, a CDU/CSU pártszövetségtől jobbra álló Alternatíva Németországnak (AfD) megkérdőjelezte, hogy az időközben emberölés gyanúja miatt előzetes letartóztatásba helyezett menedékkérő valóban fiatalkorú.
Ma az Auguszták ünneplik a névnapjukat, mellettük négy, nagyon ritka név birtokosai is ott sorakoznak a mai kiemelt névnapok között: Karácsony, Zajzon, Gracián, Graciána. Az ünnepek előtti utolsó hétre ráfordulva lehűlt az idő, de messze még az igazi, kemény tél. Országos faggyal indult a nap, s délután is csak +2 fok körüli hőmérséklet lesz. Különösebb szél és csapadék nem várható.
Népszava – Ha harcolsz, esetleg túléled
Évente több száz beteg hal meg a hepatitisz C (májmoly) miatt, pedig 2014 óta van olyan szer, amely a betegek 95 százalékának teljes gyógyulást garantál. Csakhogy ezt a készítményt, mivel a kezelés betegenként 15-20 millió forintba kerül, a hazai egészségbiztosító a regisztrált 4000 betegből 1500-1800-nak tudta csak a finanszírozni. (Jövő januártól egy sikeres ártárgyalás nyomán, elvileg valamennyi beteg hozzáférhet már a kezeléshez.) Eddig, azért, hogy a 6 milliárdos keretbe beleférjenek, „sorba állították” a betegeket és azoknak engedélyezték csak az új terápiát, akiknél a régi, 2-2,5 millióba kerülő interferon kezelés hatástalannak bizonyult – írja a Népszava, amely alaposan körbejárta a témát, kifaggatott egy érintettet, aki elmesélte, hogyan lehet „kijátszani” – külföldi segítséggel, gyógyszerfutár bevonásával – a rendszert. A leletével megkeresett egy közismert német hepatológust és az ő segítségét, s második véleményt kért tőle. Ő irányította egy kezelési aktivistához, aki szervezetével évek óta segít Kelet-Európában és Közép-Ázsiában a generikus gyógyszerek beszerezésében, hogy a rászorulók gyógyszerhez jussanak.
A hatóanyagokra vonatkozó recept alapján, előre fizetés után négy nap alatt megkapta a gyógyszert, amitől négy hónap után meggyógyult.
A szakértő pedig megerősítette, hogy a megoldás működik, annyi szépséghibával, hogy az ilyen esetekben a betegeknek egyedi engedélyt kellene kérniük az Országos Gyógyszerészeti és Élelmiszer-egészségügyi Intézettől (OGYÉI). A szakember elmondta azt is, hogy nagyon sok készítményt – olykor hiánycikkeket, vagy Magyarországon még forgalomban nem lévő orvosságokat – gyógyszerfutár cégekkel szereztetnek be maguknak a betegek. Évente körülbelül tízezer ilyen egyedi kérelem érkezik az OGYÉI hivatalába.
Magyar Nemzet – Kétes fideszes üzlet: fordulat a nyúlketrecgate-ügyben
Hadházy Ákos, az LMP társelnöke alig két hónapja számolt be a heti rendszerességgel megtartott korrupcióinfóján arról, hogy Varga Gábor fideszes országgyűlési képviselőhöz köthetően – parlamenti padtársához, Simonka Györgyhöz hasonlóan – különös családi üzlet zajlik. Mindkét kormánypárti politikus rokonai ugyanis egy-egy kiterjedt cégháló tagjai, s ezek a vállalkozások gyakran európai uniós pénzzel is gazdagodnak. Különbség ugyanakkor kettejük közt, hogy míg Simonka György esetében – aki amúgy maga is feltűnik egy-egy cégben – vér szerinti rokonok a cégek tulajdonosai, addig a Varga Gáborhoz köthető vállalkozásoknál a rokonság a felesége hozzátartozóinál mutatható ki. Ugyanakkor a trükk mindkét esetben többnyire ugyanaz: miközben a hálózat egyik tagja megnyeri a brüsszeli forrást, egy másik elhozza az arra kiírt közbeszerzési eljárást. Két érdekes uniós pályázatot ismertetett néhány hete az LMP politikusa, mindkettő Varga feleségének családjához köthető. A hitvesi rokonsághoz tartozó cégek közül kettő is elnyert összesen 40-40 millió forintot nyúltenyésztő telep létesítésére Bikácson. Ezekről számol be részletesen a polgári napilap, amely érdekes hirdetésekre bukkant, amely azt bizonyítja, hogy a soha nem használt, uniós pénzből beszerzett kereteket most árulják.
Magyar Idők – Az egymilliomodik
A fenti címmel jelent meg a kormányhű napilap publicisztikája, amely azt a kormány számára örömteli hírt zenésíti meg, hogy az egymilliomodik honosított külhoni magyar és családja szombaton ünnepélyesen letette az állampolgársági esküt a Sándor-palotában. „Az első Orbán-kormány kezdte a magyarigazolvánnyal, majd a második folytatta a 2010-es állampolgársági törvény megalkotásával, a harmadik idején pedig elérték a milliomodik magyart” – emlékeztet a lap, amelynek szerzője szerint most
a 2011 januárja óta tartó nemzetpolitikai sikertörténet újabb főfejezethez érkezett, „éppen két évvel Trianon századik évfordulója előtt”.
A Kárpát-medencében, Magyarország határain kívül élő csaknem két és fél millió magyarból egymillió immár közjogi értelemben is a magyar nemzet részévé vált, az egységes politikai nemzethez tartozik.
„Az emberek a határnál, a buszon vagy az autóban magyar okmánnyal igazolják kilétüket, és még véletlenül sem a másikat, a régit veszik elő – ebben a kis döntésben benne rejlik mindennek az érzelmi jelentősége. Ha a nemzet egyetlen nagy szolidaritás, akkor a honosítás erős közjogi kapcsával most már nemcsak kultúr-, hanem államnemzetként is az” – szögezi le a szerző.
Magyar Hírlap – Egy elfelejtett tüntetés
„Azt a néhány száz, jobbikos becslések szerint néhány ezer embert ugyanis bajosan lehet tényezőnek tekinteni, pláne ha abból indulunk ki, hogy a Simicska-média szerint a cukiskodó formáció immár az Orbán-kormány első számú kihívója. Sőt a balliberális 444 által meginterjúvolt lelkes támogató szerint egyenesen a leváltója” – indul a szélsőjobbos lap publicisztikája, amely arra hegyezi ki a mondandóját, hogy mennyire abszurd ez az összefogás.
Felidéz „egy nem is a történelem ködébe vesző eseményt, amelyen jóval többen vettek részt, mint a mostani minicsődületen, ráadásul a Kossuth téren volt, és bizony valamennyi parlamenti párt képviseltette magát rajta” – írja a szerző, a 2012. decemberi demonstrációt visszaidézve, amelynek apropóját bizonyos Gyöngyösi Márton jobbikos honatya nemzetközi visszhangot keltő szónoklata váltotta ki, amelyben nemes egyszerűséggel a magyarországi zsidók listázását vetette fel. Akkoriban szélsőségesék még holokauszt-emlékműveket köpködtek, cigányoztak, nem volt tehát akkora meglepetés a vészkorszaki hangulatot idéző nyilatkozat, a felháborodás mégis összehozta az antiszemitizmust elutasító formációkat. Így történhetett, hogy például Rogán Antal a Fidesz, Bajnai Gordon az Együtt és Mesterházy Attila az MSZP színeiben közösen utasította el a vállalhatatlan eszméket, konkrétan a Jobbikot.
„Egy szó mint száz: volt itt már széles körű összefogás ügyek mentén, csakhogy öt évvel ezelőtt ez a közös nevező éppen a Jobbik által képviselt ideológia elutasítása volt.
Mindezek tükrében nem kicsit furcsa, hogy az immár a Spinozába járó pártvezér most azokkal „fogott össze”, illetve azok csatlakoztak hozzá, akik számára pár éve még vállalhatatlan volt a náci romantika. A kirakat persze más, a személyek azonban jórészt ugyanazok, Toroczkai és társai botrányos világnézete aligha maradt hátra valamiféle politikaváltoztató Macskafogó bendőjében”. Ez opportunizmus – minősít a szerző.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
