Hajnalban keltem. Magánügy. Harminc éve a Symphoniáért nyúltam, most a tabletért. Nem tudom melyik rosszabb szenvedély. Keresgélek idővonalamon. (Milyen hülye neve van.) Legfelül Eörsi László, utána kutyások, majd a Szombat Konrád Györgyről… sokkal lentebb Niedermüller…nézzük.
„Fontos kezdeményezéssel kerestek fel az erzsébetvárosi lakók. Ahogy én is, ők is azt szeretnék, ha október 13-án leváltanánk Vattamány Zsoltot és a fideszes városvezetést. Ehhez természetesen az kell, hogy
csak egyetlen ellenzéki polgármesterjelölt, a legesélyesebb induljon a választáson, az esélytelenek pedig visszalépjenek a javára.”
„Nekem erzsébetvárosiként valóban a Fidesz leváltása a legfontosabb, éppen ezért vállaltam, hogy ha nem én vagyok az, akkor visszalépek a legesélyesebb ellenzéki polgármesterjelölt javára.”
Okos gondolat ez. Akkor is, ha gyaníthatóan nem a lakók, hanem valamelyik kreatív politikai érzékkel megáldott ember keresett és talált megoldást arra a feloldhatatlannak tűnő helyzetre, ami a hetedik kerület ellenzéki oldalán kialakult. Merthogy ez a felvetés akkor is tiszta helyzetet teremt, ha a három érintett közül lesz olyan aki nem fogadja el a Fidesz legyőzésének egyetlen lehetséges útját. Ha mindhárman elfogadják a közvélemény-kutatás csak egyiküket hozhatja ki győztesnek, de nem mondhatják a vesztesekről, hogy Fidesz bérencek, hogy saját boldogulásukat előbbre tartják, mint a célt: a Fidesz emberének mielőbbi leváltását.
Hunvald úr mondhatja, hogy ő bizony továbbra is csak a polgármesteri cím elnyerésével rehabilitáltathatja magát. Mondhatja, de hitelét veszíti, mint ahogy fiának képviselő-jelöltkénti futtatása sem erősíti pozícióját. Megsúgom: az Erzsébetvárosiakat csak annyiban érinti az ön rehabilitálása míg értük tesz s nem saját egzisztenciáját építgeti.
Moldován úr, aki saját bevallása szerint gyermekkorát focizással és olvasással töltötte, aki csak a „páártjának” (LMP) él (-t)”. Az önmagát „falnak is menő igazságkereső”-nek nevező független jelölt a harmadik polgármester aspiráns most is bőszen követi korábbi alapelvét – „pusztuljon minden és mindenki (az ellenzéki oldalon), ha én nem nyerhetek”! Ugyanezt tette a 2018-as választáson, egyik leghangosabb követelője volt annak a tézisnek, hogy akkor se lépjenek vissza másik ellenzéki párt jelöltje javára, ha ezzel megakadályozzák néhány budapesti kerületben a kormánypárt parlamenti képviselő-jelöltjének győzelmét és egyben a Fidesz harmadik kétharmadát. Uram, ön a politikai pályájának huszonnegyedik órájához érkezett.
Nyerni csak egyetlen ellenzéki jelöltként van bármelyiküknek esélye, de a közvélemény-kutatás eredményét elfogadva a másik kettőnek is marad politikai jövője, annak temetése helyett.
Urak legyen eszük, mert az Erzsébetvárosban lakóknak van!
Niedermüller Péter, az ellenzéki összefogás VII. kerületi polgármester-jelöltje: „vége annak, hogy Hunvalddal bármilyen megegyezésre jussunk.”
Ezek szerint Hunvald György nem lép vissza az erzsébetvárosi polgármester-jelöltségtől, hiába kérték Karácsony Gergelyék, hogy a megosztottság elkerülése miatt ezt tegye meg. Az ellenzék közös polgármesterjelöltje ennek ellenére nem gondolja, hogy emiatt meghiúsulna az összefogás a kerületben.
Hunvald azok után sem volt hajlandó a visszalépésre, hogy korábbi kijelentésének eleget téve felajánlották neki induljon egyéni önkormányzati képviselő posztért, s nem indítanak rá másik jelöltet. Ezt is visszautasította, holott korábban ezt maga szabta feltételéül annak, hogy ne induljon el a polgármesteri posztért.
Namármost, ha Hunvald kitart emellett a döntése mellett nem csak azt veszi magára, hogy Vattamány Zsolt kezére játssza a kerületet – így a regnáló fideszes polgármesternek jelentősen megnőnek az esélyei – hiába is optimista Niedermüller Péter (mit is tehetne mást) -, hanem azt is
ismét okot szolgáltatna arra a feltételezésre, hogy korrumpálható, tehát korábbi ügye sem volt véletlen fideszes koholmány.
Ez meg pont annak az ötezer aláírónak arcul csapása, akik megelőlegezték neki a bizalmat!
Ne csodálkozzon azon ha a hír hallatán mindenki agyán átfut a gondolat: Hunvaldnál is van az a pénz.
Az arra jogosultak mindössze 15,9 százaléka vett részt az erzsébetvárosi népszavazáson. Közülük 66 százalék szavazott igennel, 34 százalék nemmel. A népszavazás így érvénytelen.
MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
A népszavazáson arra a kérdésre kellett válaszolni, hogy az itt lakók támogatják-e, hogy a Belső-Erzsébetvárosban éjfél és reggel hat óra között minden szórakozóhelynek zárva kelljen tartania.
Az alacsony részvételi arány azt mutatja, hogy
az itt lakók túlnyomó többsége nem támogatja a kötelező zárva tartást.
A 43 520 szavazásra jogosultból csak 6918-an mentek el szavazni, 4572-en szavaztak igennel, 2316-an nemmel, 30 szavazat pedig érvénytelen volt. Még a leginkább érintett belső-erzsébetvárosi részen is csak alig néhány százalékkal volt magasabb a részvételi arány.
A szavazás akkor lett volna érvényes, ha a jogosultak több mint fele elmegy szavazni, és valamelyik válasz az érvényes szavazatok több mint felét kapja.
Az igen mellett a lakók egy kis csoportja kampányolt (élükön Vajnai Attilával, a Thürmer Gyula-féle Munkáspárt egykori alelnökével), mondván, túl nagy a zaj és a szemét, emiatt ők élhetetlennek tartják a környéket. A kötelező zárást ellenzők szerint viszont a probléma sokkal komplexebb megoldást igényel, a tiltás pedig csak rontana a helyzeten.
Az önkormányzat az MTI-vel azt közölte: az eredménytől függetlenül a városvezetés olyan törvényt kezdeményez, amely
„az ott lakók életkörülményeinek további javulását, védelmét és biztonságát segíti elő”.
Azt is mondták, hogy számítanak valamennyi párt és a helyi lakóközösségek képviselőinek konstruktív együttműködésére a további döntések előkészítése és meghozatala során.
A népszavazás után az Élő Erzsébetvárosért nevű egyesület bejelentette: 50 ezren írták alá petíciójukat, amely a bulinegyed fennmaradása mellett párbeszédes megoldást sürget, és a népszavazás eredménye azt mutatja, hogy ezt az itt lakók is így gondolják. Arról is beszéltek, hogy kész javaslataik vannak, amelyről bármikor leülnének tárgyalni. Azt mondták, a céljuk az, hogy „tisztaság, csend és rend legyen a bulinegyedben, és élhető maradjon a kerület”.
Népszavazást tartanak vasárnap a VII. kerületben, arról, hogy a bulinegyedben be kelljen-e zárni éjfélkor minden bárnak, szórakozóhelynek. A szavazás pont azt akadályozza meg, hogy értelmes párbeszéd legyen az ügyben, a létező problémákat nem oldja meg, de veszélybe sodorja Budapest legizgalmasabb kerületét.
A népszavazást a kerületi önkormányzat írta ki. Az igen válaszokért erőteljes kampány is indult, szórólapokkal, plakátokkal árasztotta el a kerületet egy Facebookon szerveződő, több médiumban komoly hátszelet is kapó, néhány száz fős csoport. Ők magukat gyakran „lakókként” emlegetik, holott ez a kerület 56 ezres lakosságát tekintve durva általánosítás. Ugyanis
egyáltalán nem igaz, hogy minden itt lakó meg akarja szüntetni a bulinegyedet.
Itt kell megjegyezni: én is a Belső-Erzsébetvárosban, a bulinegyed közepén lakom, vagyis én is naponta találkozom a problémákkal: hogy reggelente szeméttel vannak tele az utcák, sok kapualjat összevizeltek vagy -hánytak, és elismerem azt is, hogy van, akit zavar az éjszakai zaj.
Ezekre azonban a szórakozóhelyek éjféli kötelező zárása nem csak, hogy nem nyújtana megoldást, hanem egyenesen
rendkívül káros hatása lenne a kerületre.
Ennek megértéséhez először is azzal kell tisztában lennünk, hogy a Belső-Erzsébetváros, a régi zsidónegyed jelenleg az ország egyik első számú turisztikai célpontja, a Kazinczy utcában működő Szimpla Kert a különböző turisztikai magazinoknál, szaklapoknál rendszeresen bekerül a világ legjobb bárjai közé. A környék jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy Budapest újra „cool” helynek számít: a Magyar Turisztikai Ügynökség adatai szerint a külföldi turisták a vendégéjszakák közel kétharmadát Budapesten töltik el.
MTI Fotó: Balogh Zoltán
És egyáltalán nem igaz az az állítás, hogy „csak brit bulituristák jönnek ide”, akiknek egyetlen céljuk van: hogy olcsón leigyák magukat. Persze, jönnek ők is szép számmal, mint ahogy rengeteg magyar is bulizik hétvégente a környéken, ugyanazzal a céllal. De legalább annyian vannak azok, akik az esti szórakozás mellett megnézik a műemlékeket, elmennek a múzeumokba, vásárolnak, költenek az éttermekben – vagyis
rengeteg pénzt hagynak itt.
2016-ban például egymilliárd dollárnyi összeget, vagyis körülbelül 300 milliárd forintot költöttek itt a turisták. Ezzel pedig nem csak a vállalkozások járnak jól, hanem mindenki: a nyáron kiderült, hogy a környék 6,6 milliárd forintnyi adóbevételt hoz a költségvetésnek. Fontos, hogy nem a kerületnek, hanem az állami büdzsének – hogy ez miért gond, arra még később visszatérünk. De az idegenforgalmi adóból így is több száz milliós az önkormányzat bevétele, 2015-ben az V. kerület után Erzsébetváros országosan is a második helyen állt az ebből az adónemből származó bevétel szempontjából.
Emellett a szórakozóhelyeket működtető vállalkozások több ezer embernek adnak munkát, akiknek egy része a környéken is lakik, ez is hozzájárul ahhoz, hogy a kerületben a budapesti átlagnál jóval alacsonyabb a munkanélküliség.
amivel pont az itt lakók jártak jól. A néhány évvel ezelőtt lepusztult, kutyaszarral teli utcák megújultak, újjáépült a Gozsdu udvar, a romos házakat felújították, éttermek, designer boltok nyíltak bennük.
Az itt működő szórakozóhelyeknek köszönhetően működnek olyan kezdeményezések, mint a Szimpla Piac, vagy a Heti Betevő, pedig utóbbit még az önkormányzat is megpróbálta ellehetetleníteni. Egyre népszerűbbek a városrész történelmét bemutató séták is, amelyek szintén a bulinegyed kialakulása után futottak igazán fel.
Ami a népszavazással kapcsolatban a legnagyobb probléma:
senki nem mérte fel, milyen következményekkel járna a kötelező éjféli zárás.
Annyi biztos, hogy, ahogy azt több más város példája is mutatja, ebben az esetben a több ezer, esetenként több tízezer bulizó egyszerre tódulna ki az utcára – el lehet képzelni, hogy ez mekkora zajjal, felfordulással járna.
MTI Fotó: Balogh Zoltán
A kötelező zárás komoly hatással lenne a szórakozóhelyekre is: sok helyen a bevétel nagy része éjfél után termelődik, vagyis előbb-utóbb be kellene zárniuk, ezzel pedig
sokan elveszítenék a munkájukat is.
A tiltás pártján lévők azzal érvelnek, hogy nem baj, mert majd nyílnak helyettük kis üzletek. Ez viszont egyszerűen nem igaz. Az elmúlt években ugyanis nem nagyon nyíltak ilyen boltok a negyedben, hiába van sok üresen álló üzlethelyiség. Ahogy Ongjerth Richárd, a Magyar Urbanisztikai Tudásközpont vezető tanácsadója egy, a bulinegyedben bevált megoldásokat bemutató blognak fogalmazott: „Ahhoz, hogy egy vásárló utca versenyezni tudjon a plázákkal,
ugyanazokat a feltételeket kell nyújtani, mint amit a bevásárló központok biztosítanak:
kellemes környezet, biztonság, egységes marketing, jó megközelíthetőség, stb.”
Márpedig ezen a környéken leginkább az utóbbi hiányzik: eddig se nagyon lehetett hol parkolni, ráadásul az elmúlt hónapokban sorra zártak be a foghíjtelkeken lévő parkolóudvarok. Ráadásul azzal is lehet számolni, hogy a már meglévő designerboltok közül is bezár majd több, ha elmaradoznak a turisták a környékről, nem lesz ugyanis elég vásárlójuk.
Emellett
az ingatlanárak jelentős csökkenése is várható.
Egyrészt valószínűleg sok olyan lakás kerülne piacra, amelyet most Airbnb-ként hasznosítanak, másrészt a környék vonzerejének csökkenésével a kereslet is csökkenni fog.
Arról nem is beszélve, hogy rengeteg egyéb dolgot fel lehetne sorolni, amelyek sok embert zavarnak, mégsem indult a szórakozóhelyek ellenihez hasonló hadjárat ellenük: sokan nem takarítanak fel a kutyájuk után, hangosak a templomok harangjai, az iskolába menő gyerekek, vagy az, ahogy hajnalban ürítik a kukákat…
Annak ugyanis ára van, ha valaki a belváros közepén akar lakni. Itt soha nem lesz akkora csend, mint a zöldövezetben, viszont közel van minden, jó a tömegközlekedés, és nem kell este negyedórát autózni, ha valaki rájön, hogy kell valami a boltból.
MTI Fotó: Balogh Zoltán
Mindezek mellett az is tény, hogy a bulinegyed a jelenlegi formájában sok kellemetlenséggel jár az itt lakóknak, és ezzel valóban foglalkozni kell. Első lépésként mondjuk érdemes lenne külföldi példákat megnézni, hiszen bulinegyed természetesen nem csak Budapesten működik.
Az önkormányzat hosszas semmittevés ugyan az utóbbi időben végre próbálkozott, például több közterületfelügyelő és rendőr járőrözik az utcákon, vagy emelték a takarításra fordított összeget, de ez kevés, az utcákat például nem mossák minden reggel. Lehetne például több nyilvános WC-t nyitni, nagyobb utcai szemeteseket kitenni, vagy támogatni, hogy hangszigetelőre cseréljék az ablakokat, de
ehhez mind pénz kellene.
Például annak az összegnek az egy része, amely a bulinegyedből folyik be a költségvetésbe. Elvileg a kerület vezetése jó kapcsolatokat ápol a kormánnyal, talán sikeresen tudnának ezért lobbizni.
Sokat segítene az is, ha sikerülne betartatni az érvényes törvényeket: sokakat zavar, hogy drogot árulnak az utcán, vagy prostituáltak szólítják le a potenciális ügyfeleket – a járőröző rendőrök ez ellen is tudnának tenni, mint ahogy lehetne büntetni az utcán vizelőket is. Kriminalisztikai tanulmányokból lehet ugyanis tudni: igazi visszatartó erő, ha megnő a lebukás, a büntetés esélye.
Emellett az érkező bulituristákat lehetne tájékoztatni arról, akár már a repülőkön vagy a reptéren, hogy mit lehet és mit nem lehet megtenni. És ami a legfontosabb:
együtt kellene működni a szórakozóhelyekkel.
A többségnek ugyanis éppúgy a békés együttélés az érdeke, mint a lakóknak. A biztonsági emberek például segíthetnek abban, hogy a vendégeik ne zajongjanak az utcán – erre egyébként több szórakozóhely esetében már évek óta van példa.
MTI Fotó: Balogh Zoltán
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a környék nem mostanában vált szórakozónegyeddé. Évtizedekkel ezelőtt híresek voltak már a környékbeli kávézók, a Király utca szórakozóhelyei, amelyekről már Krúdy is sokat írt, vagy például a Fészek klub.
Novemberben az alapvető jogok biztosa egy korábbi alkotmánybírósági döntésre hivatkozva azt írta állásfoglalásában, hogy a vállalkozáshoz való jogot ki kell békíteni más jogokkal, például a pihenéshez való joggal. Itt a kibékíteni szón van a lényeg, a tiltást ugyanis nehezen lehetne ennek nevezni.
A népszavazás ugyan demokratikus döntés, csakhogy
indulatból, a következmények felmérése nélkül nehéz jól dönteni,
és ahogy a brexit népszavazás is mutatta, könnyen születhet olyan döntés, amelyet később sokan megbánnak. Mellesleg a népszavazás eredménye nem is kötelezi majd semmire az önkormányzatot.
Nyilván az egész országban vannak olyan híres, hírhedt helyek, ahol sokkal nehezebb a rendet fenntartani, mint máshol, nyugodt, kiegyensúlyozott területeken. A nagyobb városok, üdülőhelyek sajátossága, hogy kialakulnak vigalmi negyedek, szórakozást nyújtó központok, amelyek népszerűségük növekedésével a bűncselekmények és egyéb törvény által tiltott tevékenységek központjává válnak.
Két ilyen emblematikusan izgalmas, vitatott, de mégis népszerű település polgármesterével beszélgettünk, miként tudták, tudják egyszerre konszolidálni a viszonyokat, ugyanakkor megtartani a turisztikai szempontból fontos városrészeket, azok vonzását. Vattamány Zsolt a VII. kerület fideszes polgármestere, Lengyel Róbert pedig Siófok független polgármestere sok hasonló problémával küzd, vagy küzdött, s persze miközben nagyon sok a hasonlóság, jelentősek az eltérések is.
Erzsébetváros számára a bulinegyed egész éves kihívást jelent, Siófok ilyen jellegű gondjai a nyári két két és félhónapos időszakra szorítkoznak. Minkét polgármester hangsúlyozza: a bulinegyedre szükség van. Fontos a turistáknak, fontos a helyi lakosoknak, fontos a munkavállalóknak és fontos a munkavállalóknak. Itt azonban rögtön kell tenni egy kis megszorítást is: a helyi lakosok körében sokkal vitatottabb a kérdés, mint ahogy azt a távolabb élők kezelik. A helyieknek kell ugyanis megbirkózni a sokszor nem a legfegyelmezettebb tömeggel, a szeméttel és a bevezetőben említett gondokkal. Mind Vattamány, mind Lengyel egybehangzóan állítja: szinte lehetetlen kizárni annak lehetőségét, hogy felbukkanjanak a kurvák, a drogárusok, és ahol ezek felbukkannak ott megjelennek a kliensek is.
Lengyel Róbert arról beszélt, hogy amikor 2014-ben átvette a város irányítását, már annyira szörnyűek voltak a közállapotok a Petőfi sétányon és környékén, hogy a családos emberek nem is nagyon mertek megjelenni a sétányon. A legsürgetőbb feladatának tekintette, hogy itt rendet teremtsen, ami abból a szempontból nem könnyű feladat, hogy a bulinegyed fontos, nélkülözhetetlen része Siófoknak. Nyáron a Plázson egymást érik a koncertek, fiatalok, külföldiek töltik ott estéjüket, vagyis nem lehet csak úgy a fürdővízzel együtt kiönteni a gyereket. „Nagyjából tudtam, hogy mit kell csinálni, de azt is tudtam, hogy pusztán rendőrségi közbeavatkozással nem megoldható a probléma” – mondja Lengyel, aki különben maga is rendőr volt. Hozzáteszi: ez sokkal komplexebb kérdés annál, mintsem így kezelni lehessen. Az előző városvezetés nem is tudott mit tenni, a képviselők széttárták a kezüket, mondván: tehetetlenek. „Én letettem a képviselők asztalára egy koncepciót, abban a reményben, hogy bár fideszes többségű a testület, ebben az ügyben nem a párthovatartozás fog dönteni. Mindenki tudta, hogy nagy a kockázat: a buliturizmus szép lassan felemészti Siófokot; időnként elképesztő látvány fogadta a turistákat, volt olyan is, hogy a zenész saját hányadékában fetrengett.” Ott állt tehát a város azzal a gonddal, hogy egyre romlik a híre, és a rossz hírének megfelelően szaporodott a bűncselekmények száma is, felbukkantak a drogosok és a kurvák mellett a zsebesek is.
Lengyel az első lépésben a közterületi italfogyasztásnak szabott gátat. „Nem állítom, hogy megszűnt, de jelentősen csökkent a tiltás után a közterületen való italozás. És nem csak azért, mert a rendőrség ebben partner volt, hanem a lakosság és a testület is.” A polgármester kezdeményezésére áteresztő pontokat hoztak létre a második lépésben, itt – ahogy a volt rendőr fogalmaz – élőerős szűrés fogadta vendégeket, és óriási összegeket fektettek a közterületi kamerák telepítésébe. Márpedig a kamerák jelenléte nem pusztán arra jó, hogy utólag segítsenek a felderítésben, a jelenlétükkel megelőző erejük is van. „Most ott tartunk az intézkedéseknek köszönhetően, hogy a néhány évvel ezelőtti ezres nagyságrendű bűnesettel szemben, ami egy nyár alatt megtörtént, ez a szám száz alá esett. Így most már tényleg, és ezt tartom a legnagyobb eredménynek, hogy ma már este kilenckor is vígan szaladgálhatnak a gyerekek a Petőfi sétányon. Vagyis újra itt vannak azok a családok, amelyek néhány éve már nem mertek bemerészkedni a bulinegyed területére. Eltüntettük a zsebeseket, ki vannak tiltva a drogosok…A következő évben az a feladat százszázalékos legyen a kamerák által lefedett terület, valamint a személyzet kulturáltabban kezelje a helyzeteket, mert ebből azért voltak konfliktusaink.”
Vattamány Zsoltnak egy kicsit nagyobb területről kell gondoskodnia, mint a siófoki Petőfi-sétány. Bár maga Erzsébetváros nem nagy területen fekszik, a bulinegyed azért, Siófokhoz képest, nagy kiterjedésű. Itt civil szervezet is alakult annak érdekében, hogy a városrészből kitiltsák a korlátlan ideig tartó bulizást, a zajt és mindannak hordalékát, ami együtt jár az ilyen szórakozó negyedekkel. A polgármester ezért is szorgalmazta: határozzon népszavazás arról, meddig is hogyan legyenek nyitva a szórakozóhelyek. És bár úgy tűnt, hogy a kerület nem írhat ki népszavazást, mivel a világörökségi részekkel ölelkezik, most mégis megjött az engedély: azokra az utcákra is kiírhatják a helyi referendumot. Persze a tiltakozók még így is elégedetlenek, mivel a szavazásban egész Erzsébetváros részt vehet – másként nem lehet kiírni a népszavazást -, emiatt pedig, a civilek szerint feltehetően, érvénytelen lesz a voksolás, mivel a lakók többsége érdektelen.
Ezzel együtt a bulinegyed problémája megoldásra vár. „Ha valaki azt a kérdést tenné fel nekem – mondja a polgármester -, hogy szükség van-e a bulinegyedre egyáltalán, nehezen tudnék rá egyértelmű választ adni. Nem véletlen, hogy a testület tagjai is órákig vitatkoztak, mi és hogyan legyen, így jutottunk el a népszavazás kiírásáig, mint megoldás. Döntsenek maguk az emberek. Az önkormányzat, amit megtehet, azt megteszi: takarítás, rendfenntartás terén intézkedünk, a nyitva tartást illetően pedig határozzon a lakosság.”
A helyzet és az eldöntendő kérdés most az, hogy éjfélkor bezárjanak-e a szórakozó helyek, ebben az esetben ugyanis a bulinegyed sem lesz már az, ami volt. A polgármester ugyanis minden érintettel tárgyalt a nyáron, de a végső döntéshez nem jutott közelebb, mivel mindenki a saját érdekei alapján adott választ a kérdésre. Más az érdeke azoknak, akik kiadják a lakásaikat, hirtelen például 2000-re nőtt airbnb lakások száma. Ez robbanásszerű növekedés az elmúlt évekhez képest, ezért nekik egyértelműen az az érdekük, hogy a bulinegyed éljen úgy, ahogy eddig. Van közel hatszáz vendéglátóhely, az ő érdekük, a munkavállalókkal együtt, ugyanez. A konfliktus tehát a lakosságnak ama része között, amely elszenvedi a zajt és a koszt, és ama része között húzódik, amely meg ebből él.
A civilek, a tiltakozó csoportok elsősorban azt szeretnék elérni , hogy éjfél után egy hely se tarthasson nyitva, a képviselő testület előtt négy variáció szerepelt a nyitva tartásra vonatkozóan, de mert egyik sem kapott többséget – a polgármester tartózkodott -, ezért határoztak a népszavazás mellett.
A romkocsmák kultúrája egyébként 2003-2004-ben indult el a VII. kerületben, és nagyon rövid idő alatt vált egyfajta kocsmaturizmus központjává Erzsébetváros. Amikorra a megnőtt forgalmat megszokta volna a kerület lakossága, akkor jött egy újabb ugrás, már ami a tömeget és az őket kiszolgáló helyeket illeti, majd az airbnb megjelenése újabb ugrást hozott. Ma az önkormányzat nagyjából egymillió vendégéjszakáról tud, ennyi van bejelentve az adócsoporthoz, ami azt jelenti Vattamány szerint, hogy ekkora tömeg mellett óhatatlanul megjelenik a prostitúció, a drogárúsítás, hiszen az ide érkezők nyolcvan százaléka szórakozni jön. „Ez alapvetően rendészeti kérdés, éppen ezért a budapesti rendőrkapitány úrral folyamatos kapcsolatban vagyunk. Ennek megfelelően a rendőrök száma is folyamatosan nő; van olyan péntek, szombati nap, amikor 140-160 rendőr van kivezényelve a helyszínre. Mi is háromszorosára növeltük a közterületfelügyelők létszámát, 120 kamerát állítottunk fel. Tehát mindent elkövetünk a rend fenntartása érdekében, azt azonban tudomásul kell venni, hogy az ilyen helyet mindig is célpontnak fogják tartani, akik ebben érdekeltek.”
A polgármester egyelőre nem tud válaszolni arra a kérdésre, hogy mikor lesz pontosan a népszavazás, a várható időpontja nagyjából március táján várható.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
