Kezdőlap Címkék Választások

Címke: Választások

Republikon: Rekordmagasságban a Fidesz támogatottsága

0

Tovább erősödött a Fidesz a Republikon Intézet által készített, s most közzétett októberi közvélemény-kutatás eredménye szerint.  Megállt az MSZP támogatottságának az esése, a többi ellenzéki párt stagnál, vagy a népszerűsége a hibahatáron belül mozog.

 

A pártválasztók 54 százaléka támogatja a kormánypártokat, ez a tavaly február óta végzett felmérésben rekordot jelent.

Az MSZP támogatottsága 12 százalékos, vagyis Botka László miniszterelnök-jelöltségtől való visszalépése után nem csökkent tovább, sőt, 1 százalékpontot nőtt. Az MSZP egyébként májusban még 19 százalékon állt, vagyis szó sincs arról, hogy visszanyerte volna akár csak a tavasszal még meglévő szimpatizánsait – olvasható a felmérésről közzétett közleményben.

Forrás: Republikon

A Jobbik maradt 15 százalékon, az LMP továbbra is 6 százalékon áll a pártválasztók körében, míg a vele általában hasonlóan szereplő Demokratikus Koalíció egy százalékpontos eséssel 5 százalékon. A Momentum támogatottsága továbbra is 3 százalék, az Együtt és a Magyar Liberális Párt eredménye is változatlan (2 százalék, illetve 1 százalék), míg a Párbeszédet most 1 százalékponttal alacsonyabban, 1 százalékon mérték.

A pártot választani nem tudók vagy nem akarók aránya hat hónappal a választások előtt 40 százalék.

Érdemes egyébként folyamatában is vizsgálni a pártválasztási megnyilvánulásokat:

Forrás: Republikon

 

Merkel harca a német egységért

0

Sokan attól tartanak, hogy egy esetleges új választásokon még a mostaninál is több szavazatot szerez a szélsőjobb, és hogy olyan új vezetők jelennek meg, akik nem akarnak kockázatokat vállalni, és nem akarják követni Merkelt a menekültek kérdésében. És ott van még az a lehetőség is, hogy Merkel megerősödve kerül ki az ismeretlennel való találkozásból. Most fenntartja jellemző pragmatizmusát, és azt ígéri, hogy „megtesz minden lehetségest, hogy biztosítsa: az országot jól kormányozzák a következő nehéz hetekben”.

A német koalíciós tárgyalások összeomlása nem csupán a németek számára politikai probléma, hanem súlyos bizonytalanság időszakát ígéri egész Európának és a Nyugatnak. Angela Merkel Németországát a prosperitás és a stabilitás világítótornyának, a liberális nemzetközi rend megingathatatlan védelmezőjének tekintették Európában, amelyet megrázott a Brexit, Donald Trump megválasztása, a demokrácia visszaesése Lengyelországban és Magyarországon, az orosz beavatkozás és sok minden más. Most egyszerre csak új választások kiírásáról van szó, esetleg a Merkel utáni korszak kezdetéről. A szeptemberi választások megmutatták, hogy Németország minden gazdasági ereje ellenére szintén sebezhető a nyugaton végig söprő, megosztó szociális erőktől. A szavazati arányokat különösen az egykori Kelet-Németországban a szélsőjobb AfD felé mozdította a 2015-ös menekültválság is, amikor Merkel nagy kurázsival megnyitotta Németországot egymillió menekült számára. Merkel konzervatív kereszténydemokratái nyerték ugyan a legtöbb szavazatot, de koalíciós partnerük, a szociáldemokraták visszaestek. Ezért hátat fordítottak a koalíciónak, és emiatt Merkel két kisebb párttal – a zöldekkel és a liberálisokkal – kényszerült egyezkedni. Christian Lindner, a liberálisok vezetője állt fel azzal, hogy „Jobb nem kormányozni, mint rosszul kormányozni”. A szociáldemokraták még nem mutattak készséget arra, hogy újra szövetkezzenek az uniós pártokkal. Akárhogyan is van, Németországra és a Nyugatra a súlyos bizonytalanság időszaka vár számos fronton, ahol Berlin 12 éven át vezető szerepet töltött be: a menekültek kérdésében, a brexit-tárgyalásokon, Emanuel Macron ambiciózus elképzeléseivel kapcsolatban, az Amerikához, Törökországhoz, Oroszországhoz és Kínához fűződő kapcsolatok és a görög államadósság terén. A derűlátók Németországban és az EU-ban az esetleges új választásokban esélyt látnak arra, hogy színre lépjen a vezetők egy új generációja, amely friss dinamizmussal tölti fel Németországot. Mások attól tartanak, hogy még a mostaninál is több szavazatot szerez a szélsőjobb, és hogy olyan új vezetők jelennek meg, akik nem akarnak kockázatokat vállalni, és nem akarják követni Merkelt a menekültek kérdésében. És ott van még az a lehetőség is, hogy Merkel megerősödve kerül ki az ismeretlennel való találkozásból. Most fenntartja jellemző pragmatizmusát, és azt ígéri, hogy „megtesz minden lehetségest, hogy biztosítsa: az országot jól kormányozzák a következő nehéz hetekben”.

(The New York Times)

 

Trónok harca – koalíciós játékok Csehországban

0

Mivel Csehországban kilenc párt jutott be a cseh Képviselőházba, ezért igencsak élénk találgatás zajlik azt illetően, hogy vajon az Andrej Babiš cseh milliárdos vezette ANO pártnak kivel is sikerül kormánykoalíciót létrehoznia. Habár több párt is leszögezte a kampányidőszak alatt, hogy soha nem fog együttműködni a számtalan botrányba keveredett politikussal, a politikában soha nem lehet végletekben beszélni, hiszen a hatalomért cserébe nem egy politikus változtathatja meg a korábbi véleményét. 

Rövid áttekintés:

A csehországi választást magasan, a szavazatok több mint 29 százalékát megszerezve Andrej Babiš milliárdos populista pártja, az ANO nyerte meg. A cseh választások történelmében még nem nyert ilyen nagy fölénnyel egyetlen párt sem. A jobbközép Civil Demokrata Párt (Občanská demokratická strana – ODS) 11 százalékkal a második helyre került. Meglepetést okozott a Kalózpárt, amelynek a választók 10,78 százalékát gyűjtötte be. Nem sokkal lemaradva utánuk következett a szélsőjobboldali Szabadság és Közvetlen Demokrácia (SPD) a maga 10,64 százalékával.

A  Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja (KSČM) 7,7 százalékot szerzett, ami azt jelenti, hogy a párt 1921-es megalakulása óta ilyen rossz eredményt nem értek el. Ugyanúgy a Cseh Szociáldemokrata Párt (ČSSD) számára egy óriási pofonnal ér fel, hogy csupán 7,2 százaléknyi szavazatot sikerült begyűjteniük, miközben  2013-ban több mint 20 százalék volt. A maradék pártoknak, mint a Kereszténydemokrata Unió-Csehszlovák Néppárt (KDU-ČSL) 5,8 százalékkal, a Polgármesterek és Függetlenek (STAN) 5,17 százalékkal, és sokáig a parlamenti küszöböt súroló TOP 09-nek 5,29 százalékkal sikerült bejutnia a cseh Képviselőházba.

A csehországi pártokról itt olvashat bővebben.

A cseh politológusok és szakértők között már megindult a találgatás, hogy miképp fog majd kinézni a következő cseh kormány. Vajon Babišnak a koalíciós tárgyalások során mely pártok vezetőivel sikerül dűlőre jutnia?

A FüHü összegyűjtött néhány koalíciós felállást:

  1. ANO-Cseh Szociáldemokrata Párt- Keresztény és Demokrata Unió – Csehszlovák Néppárt (ANO-ČSSD-KDU-ČSL):

Babiš ezen a téren egyáltalán nem elzárkózó, hiszen ugyanez a formáció jött létre a 2013-as képviselőházi választásokat követően. A néppárti képviselők esetében azt jegyezik a kommentátorok, hogy “mindenre kaphatóak”, vagyis ők fenntartások nélkül hajlandóak lesznek együttműködni azzal a párttal, amely felajánlja nekik a kormányban való részvételt.

A szociáldemokraták ismételt részvétele egy ilyen kormányban igencsak bizonytalan. Egyrészt még élénken emlékeznek arra, hogy a 2017-es kormányválság az akkor pénzügyminiszteri pozícióban lévő Babiš kétes üzletei miatt robbant ki, amely majdnem az akkori miniszterelnök, Bohuslav Sobotka lemondásával járt. Ugyanakkor a mostani választásokon a szocialisták kormányfőjelöltje,  Lubomír Zaorálek külügyminiszter, többször is olyan óvatos nyilatkozatokat tett, hogy nem zárja ki az együttműködés lehetőséget a győztes milliárdossal.

Csakhogy a ČSSD nem lesz hajlandó mindenáron koalícióba lépni. Többek közt azt a feltételt támasztotta, hogy nem Babiš lesz miniszterelnök és távozik az ANO éléről. Természetesen ebben a cseh milliárdos sem megy bele. Ugyanúgy több politikai és gazdasági kérdést illetően nyílt ellentét van a két párt között. Példának okért:a szociáldemokraták támogatják az euró minél előbbi bevezetését, és a szorosabb együttműködést Brüsszellel, miközben Babiš – Orbán Viktorhoz hasonlóan – gyakran kritizálja az Európai Uniót, nem támogatja az integráció mélyítését, illetve elutasítja az euró bevezetését is.

2. ANO- A Civil Demokrata Párt (ANO – ODS): 

A csehországi választások két legnagyobb nyertes pártájénak esetleges kormányalakításáról már többször szóba került a cseh médiában.

Elsősorban azért, mert ideológiai “közelség” az ANO és az ODS között: mindketten a gazdasági liberalizmust és az erős euroszkepticizmust hirdeti. Másodszor pedig politológiai szempontból a két pártnak meglenne a kényelmes többsége a kormányalakításhoz, nem kellene más pártokkal “közösködniük”, vagy azok igényeit figyelembe venni.  Harmadszor pedig, ha úgy érzik, hogy ANO a szélsőjobbal és szélsőballal akar koalíciót létrehozni, akkor annak megakadályozása érdekében minden támogatást megadnak Babišnak.

Ugyanakkor ennek az opciónak van két komoly buktatója: az egyik, hogy az ODS-ben többször leszögezték, hogy nem alakítanak kormányt Babiš-sal. A második probléma, hogy a jobbközép párton belül miképp alakulnak majd az erőviszonyok: Petr Fiala pártvezető ugyanis kevesebb szavazatot kapott, mint a fiatalabb Václav Klaus, ezért elindulhat egy belső folyamat, amely során lecserélik a jelenlegi pártvezetést. Amennyiben Klaus kerül hatalomra, esetében nem elképzelhetetlen, hogy a korábbi vezetéssel ellentétben elfogadja az ANO pártelnökének ajánlatát.

 

3. ANO- Szabadság és Közvetlen Demokrácia -Csehország és Morvaország Kommunista Pártja (ANO-SPD-KSČM)

Sokak számára a rémálom-forgatókönyvet jelentené, ha Babiš kezet nyújtana a cseh politikai spektrum két végpontján elhelyezkedő csoportnak: a bevándorló- és iszlámellenes szélsőjobbnak, és a kommunistáknak. Ezt sokan abból vezették le, hogy az ANO és SPD sem ért egyet az Európai Unió migrációs politikájával, és a többi közép-európai országgal, populista politikusával és ultranacionalista párttal való szorosabb együttműködést hirdetik. Az ANO és a KSČM esetében pedig szintén a Brüsszellel szembeni távolságtartás, és néhány gazdasági kérdésben (például az euró elutasítása) van átfedés.

Azonban ennek megvalósulására gyakorlatban nagyon kevés esély van. Babiš korábban többször hangsúlyozta, hogy nem fog koalíciót alkotni a kommunistákkal és a szélsőjobbal. Az ANO-ban egy ilyenfajta együttműködés komoly törést okozna, ami akár a párt szétszakadásával járna, illetve megkockáztatná az Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért (ALDE) pártból való kizárást is. Ugyanúgy vannak lényeges ideológiai eltérések is. Az ANO az SPD-vel együtt kritizálja az Európai Uniót, de a szélsőjobbal ellentétben nem akar egy CzExitet, vagyis EU-ból való kilépést. A kommunisták a NATO-t szeretnék otthagyni, de a győztes párt továbbra is a katonai szervezetben képzeli el a jövőjét, főleg mert a védelmi miniszteri pozíciót az ANO alelnöke tölti be.

4. Egyéb lehetőségek: 

Természetesen vannak egyéb alternatívák is, még ha ezek megvalósulására nagyon kevés az esély. Elhangzott, hogy az ANO akár a komoly meglepetést és történelmi győzelmet arató Cseh Kalózokkal folytatna tárgyalásokat. Azonban ők is többször hangsúlyozták, hogy nem fogadják el Babiš személyét, illetve túl nagy különbségek vannak a két párt gazdasági és politikai programjukat illetően. A többi kisebb párt hozzáállása szintén sok kérdőjelet von maga után, hiszen egyelőre nem egyértelmű, hogy mennyire fogják feladni a korábbi elveiket, ha a győztes ANO felajánlja az együttműködést vagy a szélsőségesekkel kezd el egyezkedni.

Ugyanúgy bizonytalan tényezőt jelent, hogy Babiš ellen büntetőeljárás van folyamatban a “Gólyafészek” ügyben, vagyis uniós támogatásokkal élt vissza. Habár ez korántsem érdekli Miloš Zeman cseh köztársasági elnököt: ő korábban kijelentette, hogy a győztes párt vezetőjét fogja először ezzel a feladattal megbízni, függetlenül annak “bírói ügyeitől”.

Viszont felmerülhet az az eshetőség, hogy a többi párt nyomása miatt, vagy a sikertelen tárgyalásokból kifolyólag Zeman végül nem Babišt fogja megbízni a kormányalakítással. Ebben az esetben a köztársasági elnök saját maga alakíthatja ki a szakértői kormány, dönthet a miniszterekről és csupán ideiglenes vezethetik az országot, ameddig egy újabb választásokat írnak ki az országban. Ez korántsem lenne precedens a cseh politikai életben, hiszen 2013-ban is így volt, miután megbukott Petr Nečas vezette jobbközép kormány.

Útmutató a csehországi választásokhoz: Az aréna játékosai

0

Az októberi csehországi választásokon igencsak nagy a tülekedés, amit jól szimbolizál az a tény, hogy idén rekordszámú párt indul: a cseh választási bizottság összes harmincegy mozgalmat regisztrált. A legfontosabb és legérdekesebb pártokat mutatjuk be.

  1. A Cseh Szociáldemokrata Párt (Česká strana sociálně demokratická – ČSSD)

A cseh szociáldemokraták nyerték meg a 2013-as választásokat, mivel a voksok 20 százalékát sikerült begyűjteniük, amellyel 50 ülőhelyet szereztek a cseh Képviselőházban. Az arányos választási rendszer miatt kormánykoalíciót kötöttek az ANO-val és a Keresztény és Demokrata Unió – Csehszlovák Néppárttal (KDU-ČSL). Csehország miniszterelnöke Bohuslav Sobotka lett.

Habár sokáig úgy tűnt, hogy a Sobotka-kormánynak a cseh politikában szokatlan módon sikerül nagyobb kormányválság átvészelnie a hivatali idejét, 2017 májusában majdnem megbukott. Az ANO-val való konfliktus miatt Sobotka lemondott, de ezt Miloš Zeman köztársasági elnök nem fogadta el, így a kormányfő visszavonta a döntését. Ugyanakkor kijelentette, hogy az októberi választásokon nem indul újra a miniszterelnöki posztért, és helyette a cseh diplomáciáért és külügyekért felelő Lubomír Zaorálek lett a szocialisták kormányfőjelöltje.

Bohuslav Sobotka

A cseh szociáldemokratákra jellemző, hogy erősen EU-pártiak.

Támogatják az euró minél előbbi bevezetését, és a szorosabb együttműködést Brüsszellel.

Több cseh médium szerint Sobotka és a szociáldemokraták jelentik a „leggyengébb láncszemet” a visegrádi négyekben, és inkább az olyan regionális együttműködéseket helyezik előtérbe, mint a slavkovi háromszög (S3). Ígérték, hogy a havi átlagbért 50 százalékkal megemelik, egy új adórendszert vezetnek be és hatékonyabb egészségügyet működtetnek.

A népszerűségük jelenleg 10 és 15 százalék közötti, de a cseh közvélemény-kutatások az esetükben mérték a legnagyobb visszaesést a 2013-as évi felmérésekhez képest.

2. ANO – Elégedetlen Polgárok Akciója (Akce nespokojených občanů – ANO; de cseh nyelvben az ANO igent jelent)

Jobb lesz – Politikai mozgalom

Egy viszonylag új pártról van szó, amely rövid időn belül a szociáldemokraták legnagyobb riválisa lett. A pártot a szlovák származású Andrej Babiš milliárdos alapította 2012-ben, és az egy évvel később tartott képviselőházi választásokon már 47 képviselői helyet kaparintott meg a cseh törvényhozásban. Az ANO a kormánykoalíció tagja lett, Babiš megkapta a pénzügyminiszteri posztot, és a párt két évvel később az európai Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért pártcsalád teljes jogú tagjává vált.

A párt elnökét nem véletlenül hasonlítják Donald Trump amerikai elnökhöz:

ma ő Csehország második leggazdagabb embere, vagyonát az 1993-ban létrehozott Agrofert-konszernnel alapozta meg, de alaposan bevásárolt a médiában is, hisz övé a MAFRA médiacég. (Magyarországon is vannak üzleti érdekeltségei, elsősorban a mezőgazdaságban)

Andrej Babiš.

Mivel azonban Babiš a pénzügyminiszteri pozícióját a nagyvállalatok igényeinek kielégítéséhez és a saját tulajdonában lévő vállalatok támogatásához használta fel, ezért megromlott a viszonya a koalíciós partnerével. Az ügyeletei miatt az Európai Csalás Elleni Hivatal (az OLAF) már 2015-től nyomozást folytatott ellene.

Végül Babiš 2017 májusában mondott le a pénzügyminiszteri posztról és azóta az ANO vezetője csak a kampánnyal foglalkozott. Ugyanakkor

ez nem jelenti azt, hogy ne került volna újabb botrányos ügyekbe.

Legutóbb október elején indítottak Babiš és Jaroslav Faltýnek, a politikai mozgalom alelnöke ellen büntetőeljárást a Gólyafészek („Čapí hnízdo”) miatt, amely során a szabadidő- és kongresszusi központ építésekor 580 millió forintnyi összegű uniós támogatással éltek vissza. Továbbá kiderült: nemcsak tagja volt az egykori Csehszlovák Kommunista Pártnak, hanem a szlovák Nemzeti Emlékezet Intézete által közzétett dokumentumok szerint az StB (egykori csehszlovák titkosszolgálat) Bureš álnevű ügynökeként jelentett is.

Mindezek ellenére Babiš népszerűsége töretlennek tűnik Csehországban. Önmagát centralistának nevezi, de

az ANO sokkal inkább egy olyan populista politikai mozgalom, amely elsősorban a profitot és az üzleti érdekeket tartja a szem előtt, az ideológiai színezet a háttérbe szorul.

Babiš gyakran tesz elit- és EU-ellenes nyilatkozatokat, mindenért Csehországot érintő problémáért Brüsszelt hibáztatja. A politikai programjában ígérte a jövedelemadó-terhek csökkentését, a tanítók fizetésének és a nyugdíjak jelentős megemelését,  több száz kilométernyi autópálya megépítését, valamint

olcsóbb csapolt sört a kocsmákban.

Támogatottságát a közvélemény-kutatások 25 és 30 százalék közé teszik.

3. Csehország és Morvaország Kommunista Pártja (Komunistická strana Čech a Moravy – KSČM)

Sarló és kalapács helyett cseresznye.

Az egykori Csehszlovák Kommunista Párt jogutóda, amely nyíltan felvállalja elődje politikai és ideológiai örökségét. 1990 óta rendszeresen bejutnak a cseh Képviselőházba, sőt nem egyszer második helyen végeztek. 2013-ban 33 mandátumot szereztek meg, amelynek köszönhetően a  harmadik legnagyobb parlamenti párttá és legnagyobb ellenzéki mozgalommá váltak.

“Igazi” marxisták,

nagyon erős euroszkepticizmus és kapitalizmusellenesség jellemzi őket.

A választási programjukban nagyobb szociális szerepvállalást, a biztonság és védelmi kiadások növekedését, brüsszeli bürokraták elleni fokozottabb harcot, munkanélküliség megszüntetését, államosítást és az egyház kárpótlások, illetve tulajdonok felülvizsgálatát ígérik. Az ifjúsági  szervezetét egy időre betiltották és majdnem a párt is így járt 2011-ben. Jelenlegi támogatottságuk 10 százalék fölötti.

4. A közvélemény-kutatások szerint a negyedik és az ötödik helyen két párt váltogatja egymást:

ODS

A Civil Demokrata Párt (Občanská demokratická strana – ODS) és az ebből kilépett tagok által 2009-ben alapított TOP 09 (Tradice Odpovědnost Prosperita – Hagyomány Felelősség Prosperitás). A jelenleg Petr Fiala által vezetett ODS-t a liberális konzervativizmust, a gazdasági liberalizmust, és az euroszkepticizmust képivselik. Ennek egyfajta fordított tükörképe a a TOP 09: ők gazdasági konzervativizmust, Európa-barátságot és konzervatív liberalizmust hirdetik.

TOP 09

Mindkét párt „büszkélkedhet” egy-egy híres cseh politikussal: az ODS jelölte volt az euroszkepticizmusáról híres második csehországi elnök, Václav Klaus; a TOP09 alapítói közé tartozott Karel Schwarzenberg herceg, aki Milos Zemannal szemben elvesztette a 2013-as elnökválasztást.

 

5. A csehországi választások két legérdekesebb indulója:

Az egyik a Kalózpárt (Pirátská strana). Ők 2009-ben alakultak meg, de eddig soha nem tudták átlépni az egy százalékot. Az Ivan Bartoš által vezetett liberális párt komoly népszerűségre tett szert a városi értelmiség és az egyetemi diákság körében, a közvélemény-kutatások 7-8 százalékot jósolnak nekik. A  közvetlen demokrácia hívei, támogatják a teljes átláthatóságot, a marihuánafogyasztás és -forgalmazás feltételeinek megváltoztatását akarják (saját cseh kábítószergyártó vállalatok alapításával), a szabadság védelmét és a digitális társadalom megvalósítását hirdetik.

Ám amivel igazán nagy bombát robbantottak a cseh politikában, az a

47 százalékos átalányadó bevezetéséről szóló elképzelésük volt.

Tomio Okamura. A kép forrása: Twitter.

Ideológiai szempontból ennek tökéletes ellentéte a Szabadság és Közvetlen Demokrácia (Svoboda a přímá demokracie – SPD). Ők jobboldali populisták, bevándorló- és iszlámellenesek. Egyik legfontosabb céljuk a “CzExit” végrehajtása, ami az ország kivezetését jelentené az Európai Unióból. Ami igazán érdekes a párt esetében, hogy a tokiói születésű Tomio Okamura vezeti, akinek édesapja japán, édesanyja morvaországi.

Az SPD már 2016 októberében meglepetést okozott, amikor az önkormányzati választásokon a jelöltjeik majdnem minden megyei közgyűlésbe bekerültek. Ők, vagy a hozzájuk köthető személyek szervezik a legnagyobb a bevándorlás- és iszlámellenes megmozdulásokat, illetve performance-okat Csehországban. Egyes felmérések szerint az SPD támogatottsága elérheti a 10 százalékot is.

Útmutató a csehországi választásokhoz

0

Október 20-án és 21-én parlamenti választásokat tartanak Csehországban. Ennek apropójából a Független Hírügynökség egy összefoglalóval készült a cseh politikai rendszerről és a választáson induló legérdekesebb és legnagyobb pártokról. 

Csehországban kétkamarás parlament működik: egy 200 fős Képviselőház; illetve a 81 fős Szenátus. Ma és holnap a cseh választók a Képviselőház összetételéről döntenek, mivel a szenátusi választások már 2016 októberében lezajlottak. A Képviselőház tagjait négyévente közvetlenül választják meg.

A szavazás nyílt, nem országos listán zajlik és arányos. Csehország 14 választási körzetre van felosztva: minden régióban csak a nagyobb pártok indítanak jelölteket, míg a kisebb pártok és mozgalmak általában csak helyi szinten indulnak. Egy szavazó négy jelöltre adhatja le a voksát. A parlamenti bejutási küszöb öt százalék, de amennyiben pártszövetségek alakulnak akkor ez mindig további öt százalékkal emelkedik, tehát két párt összefogása esetén 10, a háromnál 15, stb. százalékot kell szerezniük.

A győztes párt vagy pártszövetség alakíthat kormányt, és annak vezetője lesz majd Csehország miniszterelnöke. Az arányosan rendszer következtében széles kormánykoalíciókra van szükség az ország vezetésére.

A legfontosabb pártokkal egy külön elemzésünkben foglalkozzunk, amely itt olvasható.

Macedónia: szociáldemokrata győzelem az önkormányzati választásokon

0

A Nyugat-barát jelenleg kormányzó szociáldemokraták nyertek a legtöbb városban, sőt a fővárosban, Szkopljeban is. Az Orbán kormány által is támogatott egykori kormányfő, Nikola Gruevszki vezette nacionalista párt a parlamenti után, most a helyi választásokon is vereséget szenvedett.

A kormányzó Macedóniai Szociáldemokrata Szövetség (SDSM) bejelentette győzelmét a vasárnapi önkormányzati választáson, miután a központi választási bizottság közölte az előzetes eredményeket, amelyek szerint az SDSM áll az élen.

A szavazatok 96,64 százalékának feldolgozása alapján a 81 önkormányzat közül 50-ben az SDSM jelöltje vezet,

míg a legnagyobb ellenzéki pártnak, a jobboldali Belső Macedón Forradalmi Szervezet – Macedón Nemzeti Egység Demokratikus Pártjának (VMRO-DPMNE) jelöltjei az önkormányzatok közül csupán 9-ben tudtak több szavazatot szerezni a többi jelöltnél. Az SDSM mellett a voksolás másik nagy nyertese a legnagyobb albán nemzetiségi párt, a Demokratikus Unió az Integrációért (DUI), amely 13 helyen szerezte meg a vezetést.

Ez azt is jelenti, hogy a VMRO-DPMNE-nek, amely eddig 56 települést vezetett, jelentősen csökkent a támogatottsága helyi szinten. Ugyanez volt tapasztalható a decemberi előrehozott parlamenti választásokon, amikor a jobboldal nem tudott kormányt alakítani.

Nikola Gruevszki volt kormányfő, a VMRO-DPMNE elnöke a kampányban többször elmondta: a választás arra mutathat rá, mennyire támogatja a lakosság a négy és fél hónapja hivatalban lévő balközép kormányt, és amennyiben az derül ki, hogy az SDSM-nek nincs kellő támogatottsága, újabb előrehozott választást kell tartani. Az előzetes eredmények beérkezését követően közölte:

a voksolás nem volt szabad és tiszta, számos rendellenesség történt, az állampolgárokat megfélemlítették.

Hozzátette: pártja panaszt tesz a választási bizottságnál a tapasztalt szabálytalanságok miatt.

A VMRO-DPMNE-n belül az utóbbi időben többen is felvetették, hogy Gruevszkinek le kellene mondania a pártelnöki tisztségről, ugyanis vezetésével meggyengült a jobboldal. A lemondás lehetőségére utalhatott maga az elnök is, amikor úgy fogalmazott: a rossz eredmények miatti felelősség legnagyobb részét a vezetőnek kell vállalnia.

Zoran Zaev kormányfő az előzetes eredmények megérkezése után kijelentette: az állampolgárok támogatják a Nyugat-barát kormány törekvéseit, és azt szeretnék, ha mihamarabb előrelépés történne az euroatlanti integrációban. A kampányban aláhúzta: a szociáldemokraták vezetésével Macedónia lesz a NATO harmincadik tagországa, és megkezdődnek a csatlakozási tárgyalások Brüsszellel.

 

 

A civilizált Orbán

Bírálói így is nevezik Sebastian Kurzot, az Osztrák Néppárt (ÖVP) vezetőjét, kancellárjelöltjét, akinek minden bizonnyal sikerül megnyernie a vasárnapi ausztriai előrehozott parlamenti választásokat. A csak 31 éves eddigi külügyminiszter a migrációs ügyben mutatott kérlelhetetlen álláspontja miatt érdemelte ki az elnevezést.

Előrejelzések szerint a vasárnapi megmérettetésen a legnagyobb esélyes a Néppárt, kb. 30 százalékos sikerre számíthat, a második helyért pedig szoros küzdelem alakulhat ki a Christian Kern eddigi kancellár vezette szociáldemokraták (SPÖ) és a szélsőjobbnak számító Szabadság Párt (FPÖ, Heinz-Christian Strache) között. Csak a koalíciós kombinációk miatt említjük meg, hogy a parlamentbe még bejuthatnak a Zöldek és a liberálisok is.

Az egyik legsikeresebb európai gazdaságnak, a jólét jelképévé vált Ausztriának, ahol még a németeknél is jobb az élet, az alapja – mindeddig – a nagykoalíciós kormányzás volt,

amelyben legtöbbször a jobboldali Néppárt és a baloldali szocdemek vettek részt, kivéve a kétezres évek elejét (1999-2006) , amikor a néppártiak harmadik befutóként a szélsőjobbos Szabadság Párttal szövetkeztek, így kiszorítva a hatalomból a legtöbb szavazatot begyűjtött szocdemeket. Lett is belőle uniós szintű botrány: Jörg Heider az FPÖ akkori vezetője, a nacionalista fenegyerek bekerült egy uniós állam kormányába. Akkor ez még kiverte a politikai korrektség biztosítékát. Ma már Orbán, Kaczynski, az AfD és a többiek korában ez már aligha vált ki különösebb megütközést.

Annál is kevésbé, hiszen az üstökösként feltűnt kancellárvárományos, Sebastian Kurz maga is hajlamos migránsellenes megnyilvánulásokra. Sőt, mondhatni, hatéves külügyminiszteri pályafutása legnagyobb eredményének éppen azt tartja, hogy sikerült, Merkel német kancellárral szembe szállva, lezárni a balkáni útvonalat, és most a mediterrán útvonal befagyasztásán munkálkodik.

A Spiegel sakkjátékosnak nevezi Kurzot,

aki mindig legalább két-három lépéssel előre tervez és akinek aprólékosan felépített megjelenése mögött sziklaszilárd határozottság rejlik. Határozottság a hatalom megszerzésére.

Az eredmények eddig nem maradtak el: csak júliusban vette át a párt vezetését és néhány hónap alatt a Néppárt a harmadik helyen kullogóból első számos esélyessé lépett elő.

Utat mutatna
Fotó: MTI/EPA/Christian Bruna

Mindez azonban még sem magyarázza meg teljes egészében azt az osztrák igényt, hogy a látványos jólétet biztosító nagykoalíciót (szocdemek plusz néppártiak) miért váltanák fel valami másra. Hiszen igaz, hogy most a nagykoalíció egyik tagját, a Néppártot favorizálják, de ez a választás a legnagyobb valószínűség szerint éppen ezt a közös kormányzást fogja megszüntetni. Hiszen a szociáldemokraták már bejelentették, hogy nem vállalják a másodhegedűs szerepét. Akárcsak németországi kollegáik.

Így Sebastian Kurzon múlik, hogy kikkel fog a győztes választások után szövetkezni.

Ha csak nem történik valamilyen csoda, vasárnaptól a Nyugaton is megjelenik egy Orbán-típusú politikus, igaz összehasonlíthatatlanul elegánsabb öltönyökben és kifinomultabb modorral.

Fűtött Fidesz, hűtött ellenzék

Egyelőre semmilyen jel nem mutat arra, hogy politikai fordulat következzen be Magyarországon. Az ellenzék lehűtött állapotban van, miközben a Fidesz folyamatosan hevíti a saját táborát. A kormánypárt törődik a választóival, párbeszédben van velük, az ellenzék önmagát pusztítja.  Hat hónappal a választások előtt bemerevedett választói viszonyokat láthatunk, az emberek jelentős része érdektelenné vált, nehéz elképzelni, hogy a hátralevő fél év felforgatná a viszonyokat. A Független Hírügynökség Závecz Tiborral, a Zavecz Research tulajdonosával készített interjút.

 

Fél év múlva lesznek az országgyűlési választások. Ön közvéleménykutatókként végig követte a rendszerváltás óta eltelt időt; tendenciákat vizsgálva mit mutatnak a hasonló időszakok?

A kilencvenes években azt tapasztaltuk, hogy a ciklus közepére mindig padlót fogott az aktuális kormánypárt, főként azért, mert a kormányzás első félidejére időzítették a népszerűtlen intézkedéseket, és aztán onnan próbáltak meg visszakapaszkodni. 2002 után mindez felborult, a Fidesz úgy veszítette el a választásokat, hogy erős maradt, így bár Medgyessy Péter időközben lemondott a miniszterelnöki posztról, de ez nem törte meg az MSZP-t, így aztán 2006-ra az ellenzék és a kormánypárt is jó erőben futott neki a választásnak. Utána pedig már végképp felborult minden szabály; 2006-ban a Gyurcsány-csomag, és az őszödi beszéd beomlasztotta a kormánypártot, és utána már soha többet nem talált magára, a Fidesz pedig azóta folyamatosan vezet minden pártpreferencia vizsgálatot.

2010-től pedig egy új tendencia érvényesül: a kormányzó párt éppen csak megkarcolódik, alig veszít szavazót.

Azóta azt látjuk, hogy a kormánypárt erős, az ellenzék meg gyenge és töredezett, sok szereplője van, és nem tud harmonizálni. Így aztán hiába van három és félmillió kormányváltó ember, nem tud egységesülni.

Most is éppen ezt tapasztaljuk, ugye?

Igen, most vagyunk a tetején; ennyire apró szemekben, izoláltan még soha nem volt az ellenzék.

Ezek alapján az az ellenzéki retorika, vagy hit, hogy a választani akarók többsége váltást akar, nem igaz, inkább csak illúzió…

Az a nagyobbik baj, mert hát a számok igazak, hogy ennek ellenére, tehát a három és félmilliós szám ellenére, nincs kormányváltó hangulat. Először is, végsősoron nincs többsége a váltani akaróknak, márpedig ez csak akkor fordul át cselekvésbe, ha kialakul ez az abszolút többség. Azt látjuk, hogy inkább otthon morgolódó, de nem igazán aktív választópolgárok vannak, nem cselekedni kész és akaró emberek. Ennek egyik magyarázata az, hogy nem látják, kihez is lehetne, kellene kapcsolódni, ahhoz, hogy megtörténjen a csere. Egyelőre csak azt tapasztalja a választó, hogy

a Fidesz támogatottsága 30 százalék körül van, az utána jövőké pedig alig haladja meg a tízet, és ez le is hangolja a kormányváltó relatív többséget;

a két szám olyan messze van egymástól, hogy ezért lesz belőle inkább otthon morgolódó. Ez a lélektani helyzet a pártok lendületét is visszaveti.

Mit várnak, ha egyáltalán várnak, ezek az otthon morgolódó emberek, egy személyt, egy vezért, vagy programot?

Várnak, elsősorban személyt. Programelemek ugyan léteznek, de ezek nem koherensek, nem állnak össze egésszé. De még ebben állnak jobban az ellenzéki pártok. A személyben már kevésbé.

2002 óta perszonalizálódott a politika, nagyon fontossá vált, hogy legyen olyan személy, akivel azonosulni lehet,

márpedig az ellenzéki oldalról ez hiányzik, kormánypárti oldalon viszont megvan. Nem biztos, hogy Orbán Viktor miatt mennek az emberek a Fideszhez, de ő tartja meg őket. Az ellenzéki oldalon egyfelől folyik egy dominanciaharc a pártok között, s eközben mindegyik fel akar építeni egy személyiséget is, a sok szereplő pedig a választónak inkább a töredezettséget mutatja. Ezzel nem azt mondom, hogy a pártoknak belátónak kell lennie, de látniuk kell a helyzetet a polgárok szemével is, akik mindezt csak a zavarodottság jeleként értékelik.

Amit elmond azért arra is utalhat, hogy definíció szerint nem igaz az, hogy az emberek összefogást várnak…

De van ilyen igény. Abból fakadóan különben, hogy összeadva az ellenzéki pártok támogatóinak számát, volna esély a kormányváltásra, ezért várják az együttműködést. A politikusok meg néha eleget akarnak tenni ennek az akaratnak, néha meg nem. Most például azt üzenik, hogy lesz együttműködés, az egyéni választókerületekben. Botka László még a teljes összefogást hirdette, most ne térjünk ki arra, hogy ez miért nem sikerült, mert ő is tudta, hogy ha a választó azt tapasztalja, van esély a felzárkózásra, annak mozgósító, hogy úgy mondjam, felhajtó ereje van; ezt a jelenséget most nem tudják előállítani a pártok. Helyette, hogy mégis pozitív legyen az üzenet, az egyéni választókerületekben való összefogást hirdették meg. De fenntartanak egy párhuzamos pályát is, amelyben a 2018 utáni időszak áll a középpontban, azaz hogy a pártjuk imázsát építik. Ezzel csupán az a baj, ami persze a realitás, hogy

kevés esélyt látnak a sikerre, vagyis hosszabb távon kénytelenek gondolkodni.

Ez azonban okoz némi zavart a választókban, már csak azért is, mert nincsenek mélyebb ismeretei a választási törvényről, ő ugyanis szeret egyirányba szavazni, azaz a párt és az egyéni induló ugyanahhoz a csapathoz tartozzon, most viszont ugye épp ellentétes az irány. Szükség lenne az ellenzék részéről egy tanítási folyamatra, de ehhez is egységesen kéne gondolkodni.

A Fidesz hatalom óta lényegében kampánykormányzás folyik, a vezető párt folyamatosan gyúrja az emberek agyát, és erre az ellenzéknek nincs válasza. Természetesen az is kérdés, hogy látják-e a választók, mit művel velük a Fidesz: gyűlöletkeltés egyik oldalról, sikerpropaganda a másikról…

A Fidesz szavazók azonosulni tudnak minden olyannal, amit a miniszterelnök mond, még akkor is, ha abban vannak furcsa kanyarok és nem mindig építhető össze egy koherens rendszerré; számukra föl sem merül kérdésként, hogy ez így nincsen jól. Ez nagy erő, nehéz vele versenyezni.

Már nincs jelentősége a Fidesz tábor számára, hogy valami racionális-e vagy sem, olyan erős és mély, érzelmi alapú a kötődés,

hogy kételyek fel sem merülnek. Az ellenzéki szavazók pedig ambivalensen közelítik meg a Fidesz-féle kampányokat. Igen, elküldenék a kormányrúdtól, de még sem lesz ebből cselekvés, nem válik tömeges megmozdulásokká, mert a Fideszt nem szeretők jó része is úgy viszonyul a kormányzáshoz, hogy az azért nem annyira rossz. Másként fogalmazva: az ellenzékkel szimpatizálók többsége egyetért abban, hogy el kellene küldeni Orbán Viktor, a mondat azonban itt nem zárul le, hanem jön egy de szócska, ami aztán megakadályozza, hogy a kívánság cselekvéssé formálódjon. Ebből fakad az a kutatási adat, hogy a kormányt elküldeni, illetve a maradását akarók között van egy tíz százaléknyi aktivitási különbség az utóbbiak javára. És tegyük hozzá, hogy a kormánytábor még nincs is felfűtve, miközben az ellenzéki viszont le van hűtve. Csak egy adalék ehhez: annak a mintegy nyolcszázezer embernek, aki választani akar, de nincs pártja, az aktivitási szintje egy hónappal ezelőtt húsz százalékos volt.

Ha lenne program és személy, illetve egység, akkor ez a folyamat még megfordítható hat hónap alatt?

Nagyon rövid az idő ahhoz, hogy el lehessen hitetni, hogy minden megváltozik az ellenzéki pártok közötti és belüli viszonyokban. A választó nem az építkezést látja, hanem a gödröt, a mélypontot. Meg azt, hogy a nagyobb pártnak nincs miniszterelnök-jelöltje, a kisebbnek meg van, de nincs elég szavazója, ebből pedig nem az olvasható ki, hogy most hirtelen lehetséges a fordulat, és mindazt, amit nem tudtak megvalósítani az elmúlt években, például a szisztematikus építkezést, azt most majd hat hónapon belül megoldják. Ezeknek a pártoknak először rendezni kellene a viszonyukat egymáshoz, önmagukhoz, és mindezt nem előttünk, választók előtt kellene elvégezniük. Ma ennek ellenkezője történik,

minden áldott nap érkezik olyan hír, hogy milyen konfliktusok, viták feszülnek az ellenzéki oldalon,

hogy mennyire nem képesek megállapodni szinte semmiben, ilyen alapon pedig illúzió azt hinni, hogy fanatizálható lenne a közönség.  Az általunk mért elvárt tulajdonságokkal, például a határozottsággal, vagy, hogy ért az emberek nyelvén, világos a programja, erőt mutat és egység van, nem rendelkeznek az ellenzéki pártok, vagy nem mutatták meg magukról.

Eredményez-e alulinformáltságot az, hogy a kormány elképesztő médiafölényben van?

Azt nem tudom, arra viszont van mérésünk, hogy érdektelenséget igen. Ez pedig a kormánypártnak jó, az ellenzéknek meg rossz. És emiatt az

nagy kérdés, hogy ezek az emberek elmennek-e egyáltalán választani.

A Fidesz szavazói biztosan ott lesznek, de a politikailag érdektelenné vált emberek esetében felettébb kétséges.

Ehhez, mármint az ilyen emberek lendületbe hozására van-e infrastruktúrája, aktivista hálózata, erőforrása?

A Fidesznél mindez megvan, ráadásul ez a párt 2006 óta folyamatosan, szinte nap, mint nap igyekszik aktivizálni az embereket, míg az ellenzék jó esetben az utolsó évre koncentrál, vagy még arra sem, és inkább arra vár, abban reménykedik, hogy a Fidesz hibái majd elhozzák a változást.

Az nagyon fontos, hogy érezze a választó, hogy törődik vele a politika, a nemzeti konzultációnak is ez a lényege, szinte mindegy is az eredménye. Az ellenzéknek sem kapacitása, sem ereje nem volt, illetve most már biztosan nincs arra, hogy éreztesse a választópolgárral ezt a fajta törődést, és ha meg is tenné, nem elég ha csak egyszámjegyű utak mentén lévő településekre mennek el kampányolni. Szóval a hírt személyesen kellene odavinni, amire nem tudom van-e lehetőség egyáltalán. Enélkül szinte lehetetlen megőrizni a tábort, és akkor még nem beszéltünk a hívek növeléséről.

Van egyáltalán szavazói mobilitás?

Nem nagyon, kisebb mozgások vannak, de eléggé befagytak a viszonyok. De nyilván egy olyan helyzet, amikor az ellenzéki párt miniszterelnök-jelöltje lemond, megakadályozza azt, hogy új szavazók érkezzenek a párthoz.

Végezetül egy kissé más irányú kérdés, de összefügg mindazzal, amiről eddig beszéltünk. A Fidesz sok olyan törvényt hozott, amellyel csorbította a cselekvési lehetőségeket, és egyáltalán: jelentősen szűkítette a szabadságjogokat. Kimondhatjuk-e, illetve a felmérések igazolják-e, hogy a magyar embereket nem nagyon érdeklik a szabadságjogok?

Más volt a helyzet a rendszerváltás idején, amikor ezek a témák voltak a legfontosabbak. Ma már nem annyira fontosak, a szónak abban az értelmében, hogy politikai cselekvésre ösztönözzék a politika iránt érdeklődőket. Természetesen, ha megkérdezzük őket, hogy fontos-e a sajtószabadság, a gyülekezési jog, akkor a többség azt fogja válaszolni, hogy nagyon fontosak számára ezek az értékek, de ha belehelyezzük a most említett fogalmakat egy probléma-struktúrába, ahol húsz tényező szerepel, akkor nem lesznek benne az első tízben. Persze bármikor felpiszkálható érzületek ezek, de most nem ilyen időket élünk. A szabadságjogok hangsúlyozásával ma nem lehet politikai sikerekre számítani.

A populista ANO (IGEN) nyerné a cseh választásokat

0

Öt héttel a hivatalos időpont előtt az ANO mozgalomra a megkérdezettek 30,9 százaléka voksolna, míg a második helyen lévő Cseh Szociáldemokrata Párt (CSSD) 13,1 százalékot, a harmadik helyen lévő kommunista párt (KSCM) 11,1 százalékot kapna.

Nagy előnnyel az Andrej Babis milliárdos vezette ANO mozgalom nyerné a parlamenti választást Csehországban – derült ki abból az országos felmérésből, amelynek eredményét hétfőn hozták nyilvánosságra Prágában.

Csehországban október 20-ra és 21-re van kiírva a képviselőházi választás.

A voksolás Csehországban már hagyományosan két napig tart.

A CVVM közvélemény-kutató intézet felmérése szerint  öt héttel a hivatalos időpont előtt az ANO mozgalomra voksolna a megkérdezettek 30,9 százaléka, míg a második helyen lévő Cseh Szociáldemokrata Párt (CSSD) 13,1 százalékot, a harmadik helyen lévő kommunista párt (KSCM) 11,1 százalékot kapna.

A jelenlegi parlamenti pártok közül még az ellenzéki Polgári Demokratikus Pártnak (ODS) és a kereszténydemokrata néppártnak lennének (KDU-CSL) képviselői az új alsóházban, míg a jobboldali TOP 09 párt 4,4 százalékkal az ötszázalékos parlamenti küszöb alatt maradt. Az ODS támogatottsága 9,1 százalék, a kereszténydemokratáké 6,2 százalék.

Új pártként bekerülne a parlamentbe a Kalózpárt 6,4 százalékos

és a Szabadság és Közvetlen Demokrácia mozgalom 7,3 százalékos támogatottsággal.

A legutóbbi képviselőházi választást 2013 őszén a CSSD nyerte 20,45 százalékos támogatással az ANO (18,65 százalék) és a kommunisták (14,91 százalék) előtt. Kormányt a CSSD, ANO és a KDU-CSL hármas koalíció alakított.

MTI/FüHü

Nem fogadta tapsvihar Botka ajánlatát

3

A Demokratikus Koalíció szerint semmi új nincs Botka László szocialista miniszterelnök-jelölt ajánlatában, s ezzel ezért nincs is dolguk. A birtokunkba került, az ajánlatot tartalmazó Botka-levél külön is foglalkozik Gyurcsány Ferenc indulásával. Az Együtt elutasította az ajánlatot, mondván, az Új Pólusbeli összefogást támogatják.

A Demokratikus Koalíció szerint Botka László szocialista miniszterelnök-jelölt ajánlatában nincs semmi újdonság a korábban elmondott javaslatához képest, amelyről a DK már többször, nyilvánosan is elmondta a véleményét, ezért úgy érzi, hogy most érdemben nem kell foglalkoznia azzal. A DK sajtóirodája által kiadott közlemény ugyanakkor leszögezi, hogy – ahogy már a MoMa-val közösen megtette az első lépést az ellenzéki együttműködés irányába – szívesen részt vesz minden további tárgyaláson.

Nem véletlen, hogy az első nyilvános elutasítás a Demokratikus Koalíciótól jött. Ugyanis a FüHü birtokába került – az együttműködésbe az MSZP által bevonni kívánt hat ellenzéki párt vezetőinek címzett, Botka László mellett Hiller István és Molnár Gyula által is aláírt – MSZP-levél külön kitér a DK-ra és Gyurcsány Ferencre.

Leírva, hogy Gyurcsány a közvéleménykutatások szerint évek óta az ország leginkább elutasított politikusa,  akivel nem lehetne az ellenzéki összefogáshoz vonzani a szükséges egymillió új szavazót.

Az MSZP viszont a biztos frakcióalakítás lehetőségét kínálja  a DK-nak, Gurcsánynak pedig maximális támogatást ahhoz, hogy induljon el Budapest XV. kerületében, a baloldal számára nyerésre esélyes kerületben. Ha nyer, akkor megszerzi azt a legitimitást a társadalomban, amelyet most a pártjában élvez – szól a levél.

Az Együtt nemet mondott

Juhász Péter, az Együtt nevében elutasította Botka ajánlatát. Mint közölte: pártja inkább az Új Pólus összefogásában látja a kivezető utat.

A mandátumleosztás

A Botka-levél egyébként részletesen megindokolja a listás mandátumleosztás konkrét számaira vonatkozó ajánlatot, amelyet személyes megkeresésen alapuló két közvéleménykutató számainak átlaga alapján végeztek el, s figyelembe vették a lista első és utolsó harmada közötti bejutási esélykülönbözőséget is. Az arányokban kellene a szocialisták javaslata szerint megállapodni – nem tudni ugyanis, hogy pontosan hány listás és hány egyéni helyhez jutnak majd.

Ami pedig az egyéni körzeteket illeti, ott is törekedni kell a szocialisták szerint az országos listás arányokra, de mindenütt a legalkalmasabb, helyben már bizonyított jelöltnek kellene indulnia.

Azon a néhány helyen, ahol közel azonos támogatottságúak az együttműködésben részt vevő jelöltek, ott a MSZP nagyvonalúságot ígér.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK