Kezdőlap Címkék Vád

Címke: vád

A tömeggyilkos elnök – Déli kávé Szele Tamással

Feketén kérem ma a kávét, nincs jó kedvem: megtudtam, hogy több ezer ember halt meg annak idején minden különösebb ok nélkül, csak azért, hogy egy alkalmatlan ember politikai hatalomhoz jusson. Ne tessék most kardot rántani: nem Magyarországról beszélek, hanem Romániáról. Hát kiderült, aminek ki kellett derülnie és most már bíróság elé is áll a volt elnök, Ion Iliescu.

Bizony, akármekkora úr volt, annak már vége van: most már felelnie kell a tetteiért. Elkészült a vádirat, amely alapján bíróság elé állítják Ion Iliescu volt államfőt és két bűntársát az 1989-es rendszerváltás perében – jelentette be hétfő délelőtt Augustin Lazăr, Románia legfőbb ügyésze. Sőt, a nyomozati anyagot a katonai ügyészi részleg át is küldte a bírói testület elé, itt már mindenképpen per lesz, felelősségre vonás lesz. Akkor is, ha egy héttel ezelőtt az elsőrendű vádlott, Ion Iliescu szívpanaszokkal kórházba került – ha nekem kéne tömeggyilkosságokért felelnem, nekem is volnának szívpanaszaim.

Hogy került elő ez az ügy pont most?

Úgy hogy 2016-ben a román katonai ügyészség leporolta az 1989-es forradalom aktáit, miután az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) elmarasztalta Romániát, amiért nem szolgáltatott igazságot a forradalom sebesültjeinek, illetve a halálos áldozatok hozzátartozóinak. És most jutottak el a bírósági szakaszba.

Akkor először is lássuk, mi a vád?

„Szándékos katonai diverzió, tudatos rémhírkeltés miatt vesztette életét sok ember Romániában Nicolae Ceaușescu kommunista diktátor 1989. december 22-i menekülési kísérlete után. Megállapították, hogy a kommunista diktátor elűzése után az állam politikai és katonai vezetését a Ion Iliescu vezette Nemzeti Megmentési Front Tanácsa (CFSN) ragadta magához, amely hatalmának megőrzése és legitimálása érdekében 1142 ember halálával, illetve 3138 ember sérülésével járó fegyveres diverziót szervezett, amely bűn elévülhetetlen.

A vádhatóság szerint 1989. december 22-e és 30-a között mintegy 12 millió 600 ezer töltényt lőttek ki Romániában. Iliescut és Gelu Voican Voiculescut, a CFSN kormányfőhelyettesét – a televízió adásában és közleményeiken keresztül terjesztett – szándékos félretájékoztatással és rémhírkeltéssel, a Ceaușescu házaspár kivégzéséhez vezető diverzió megszervezésével gyanúsítja az ügyészség. Bűnvádi eljárás indult Iosif Rus, a légierő volt parancsnoka és Emil (Cico) Dumirescu, a CFSN tagja ellen is. Előbbit az otopeni-i repülőtéren egymás ellen vezényelt katonák által rendezett, 48 ember halálát okozó vérfürdő kiprovokálásával, utóbbit a televízió székházánál végrehajtott katonai diverzió megszervezésével gyanúsítják.” (Maszol)

Hát, ha még tetszenek emlékezni – meglehet, már keveseknek jut eszébe, pedig akkor mindenki lélegzetét visszafojtva figyelte a híreket, melyek nagyon gyakran egymásnak is ellentmondtak – az 1989-es forradalom tulajdonképpen a temesvári tiltakozással kezdődött. Ott bevetették a hadsereget a civil tüntetők ellen. Gyakorlatilag csatérré vált a város, a kórház harctéri sérülések százait kellett ellássa. Az akkori rádióhírek rengeteg halottról, sőt, mérgezett ivóvízről szóltak, mármint a temesvári rádió hírei. Még előző nap is beszédet mondott Ceausescu, az igaz, nem aratott osztatlan elismerést, sőt, bizony már a jó bukarestiek is szépeket kiabáltak neki, de hát mit tehetett az a sok civil ember, akiket páncélosok támadtak? – és egyszer csak, mintegy varázsütésre, mikor minden remény veszni látszott, átállt a hadsereg.

Győzelem

A bukaresti televízióban megjelent Mircea Dinescu költő pulóverben és bejelentette:

„Armata în Bucureşti e cu noi! Dictatorul a fugit! Eroicul popor român, victorios! Am învins! Am învins!”

Ami magyarul annyit tesz:

„Bukarestben a hadsereg velünk van! A diktátor elmenekült! A hős román nép győzött! Győztünk! Győztünk!”

Dehogy győztek. Az logikus lett volna. Hátra volt még a feketeleves:

Ceausescu kivégzése után azonnal kitörtek a harcok, mégpedig valamiféle – terroristákkal. Senki sem tudta, kik ők, honnét jöttek, csak valahogy mindenhol látták őket, lőtték a tömeget, a civileket, a katonákat, rejtelmes helikoptereken támadtak… foglyul egy sem esett, csak a holttestüket mutogatták időnként. Hát most a vádirat szépen tisztába teszi ezt a rejtelmet is.

„A vizsgálat megállapította, hogy a teljes katonai és politikai hatalmat közvetlenül a Ion Iliescuból, Silviu Brucanból, Victor Atanasie Stănculescu és Nicolae Militaru tábornokokból és Gelu Voican Voiculescuból álló Nemzeti Megmentési Front Tanácsa gyakorolta. Az ügyészség állítja: a bizonyítékok azt mutatják, hogy a védelmi és belügyi egységeket 1989. december 22-én 16 órától a CFSN-nek rendelték alá. A CFSN fontos politikai és katonai döntéseket hozott, amely egy előre megszervezett csoport politikai hatalomátvételét és legitimálását készítette elő. E cél elérésének érdekében december 22-ének estéjétől, a CFSN-nek alárendelt Legfelsőbb Katonai Tanács koordinálásával, diverzióval és rémhírkeltéssel, széleskörű megtévesztési akciót indítottak. (…) A négy vádlott közvetlenül is részt vett a diverzió- és rémhírkeltésben – állítja a vádhatóság. – A vizsgálatok fényt derítettek arra, hogy a kialakított terrorista veszély általános pszichózisában egymásnak ellentmondó katonai parancsokat adtak ki, az egységek kaotikusan, egymás ellen tüzeltek, 1989. december 22. és 30. között.”

Akkor kérem, megvan, mi történt: a román hadsereg önmagával harcolt

Nem voltak semmiféle terroristák. Diverzió, dezinformáció útján a hadsereg különböző alakulatait vezényelték egymás ellen, a titokzatos helikopterek egyszerűen a román légierő 61-es boteni-i ezredének gépei voltak, amiken Iosif Rus utasítására lemázolták a felségjelet és bukaresti helyszínek fölé küldték őket, hogy fokozzák a zűrzavart. A hadsereg természetesen gondolkodás nélkül lőtt az ismeretlen deszantegységekre… Az otopeni-i repülőtérre kivezényeltek egy nemzetbiztonsági egységet, amely sikeresen tűzharcba keveredett a repteret védő katonákkal, mindkét oldalon súlyos veszteségek estek. Negyvennyolcan vesztették életüket csak ebben az egy ütközetben és nyolcan civilek voltak.

Mire volt ez jó?

Első sorban arra, hogy a hadsereg vegye át a hatalmat. Be kell látni: ahol ilyen gondok vannak, ott kell a fegyveres erő. Aztán mivel érdekes módon fénysebességgel sikerült Ceausescut kivégezni, Elenával együtt, jogszerű vizsgálat és kihallgatások nélkül, eltűnt rengeteg irat, ahol nem akartak eltűnni azok az iratok, ott leégtek az irattárak, biztos, ami biztos. Persze az első eufória után kilógott a lóláb, a nép is kezdte érezni, hogy tőle épp, csak a forradalmát lopták el, amiért sokan meg is haltak: ez vezetett a „golaniada” néven ismert mozgalomhoz a Nemzeti Megmentési Front alaposan beexponált hatalomátvétele után.

A „golan” szó románul „huligánt” jelent. Hát, a golanok mindenek voltak, csak huligánok nem: többnyire művelt, városi egyetemisták, értelmiségiek, akik elsőként vették észre, hogy itt nem forradalom zajlott le, hanem katonai puccs. Békés tüntetésbe kezdtek a bukaresti Egyetem téren emiatt, amit 1990. júniusában vérbe fojtottak a Zsil-völgy fanatikus bányászai, Miron Cozma vezetésével. Vertek azok mindenkit, aki akár csak szemüveges is volt, értelmiséginek nézett ki.

És utána sokáig megint nagyon hideg és sötét volt

Az álhírek és a pánikkeltés vezettek közvetve Marosvásárhely fekete márciusához is: nem kellett, nagyon nem kellett volna.

Igen, ezek az atrocitások is Iliescuék hatalmának kiépítését szolgálták: meglehet, mivel sosem volt még példa rá korábban, hogy Marosvásárhelyen „hivatalos” szervezés nélkül nem robbantak volna ki a nemzetiségi zavargások.

És most a dicsőséges nagyurak bíróság elé állnak

Sokáig úgy tűnt, erre nem kerül sor, de minden véget ér egyszer.

Azt nem állítanám, hogy meg fogjuk tudni valaha is a teljes igazságot, de már ez is eredmény. Ha minden kiderülne, tán még a végén nem acsarognának egymásra mindenféle ideológia vagy nacionalizmus miatt az emberek, hanem megférnének egymással békességben.

De ne legyünk idealisták, ilyen úgysem lesz.

Még a végén jó lenne az élet.

A tanulság annyi, hogy lám: nevezzük álhírnek vagy diverziónak, Iliescu és bűntársai hamis információk televíziós és rádiós terjesztése útján ragadták magukhoz a hatalmat, ez úton tartották is meg, és ezért ölettek meg sok embert.

Vigyázzanak az álhírekkel.

Meg a hataloméhes politikusokkal.

Gyárfás cáfol, fizet, és ha akar, utazik

0

Részben felülbírálta a Budai Központi Kerületi Bíróság korábbi ítéletét a Fővárosi Törvényszék, amikor úgy döntött, hogy Gyárfás Tamás nem 100 millió, hanem 200 millió forintos óvadék ellenében szabadulhat meg a kényszerítő intézkedések nagy részétől

Amint arról a Független Hírügynökség is beszámolt, a Fővárosi Törvényszék – mint az indoklásban olvasható – a döntésnél figyelembe vette a vádlott átlagon felüli egzisztenciális helyzetét. Magyarul, beárazták Gyárfást: továbbra is feltételezik róla, hogy fennáll a szökés, elrejtőzés veszélye. Vagyis úgy ítélték meg, hogy a felbujtással vádolt médiavállalkozó 100 millió forintos óvadék esetén még megszökhet, de 200 milliónál már nem.

A Magyar Úszószövetségi korábbi elnöke, a vizes sportokat tömörítő nemzetközi szövetség, a FINA végrehajtó bizottságának tagja még kedden bejelentette,

hogy leteszi a 200 millió forintos óvadékot.

Ezt követően tehát szabadon mozoghat, akár külföldre is elutazhat. Utóbbira azért is szüksége lenne, mert csak így tudja ellátni a FINA végrehajtó bizottságában végzett munkáját – és persze az sem utolsó szempont, hogy csak abban az esetben tarthatja meg a végrehajtó bizottságban viselt pozícióját, ha rendszeresen részt a testület munkájában.

A vád azonban vele szemben – emberölésre felbujtás – továbbra is fennáll. Gyárfás Tamás ártatlannak mondja magát.

Folyt. köv.

Az ügyről korábban többször is írtunk, például itt, itt, itt és itt.

Vallomás a vadászatról

Ezúttal nem Semjén Zsolt svédországi kalandozásairól lesz szó. Már csak azért sem, mert már tudjuk, hogy Orbán Viktor helyettese nem vadászni jár Svédországba, hanem rokonokat látogatni.

Csak közben útba esik néhány rénszarvas is. És a helikopter azért kell, mert a tundrák mocsarasak, gyalog, gépkocsival nem lehet megközelíteni a leterített vadat.

Ezért muszáj a tetemet helikopterrel elszállítani, ez ott előírás.

Meg azért is szükség van a légieszközre, mert Semjén úr nem szeret/nem tud gyalogolni. Erről nincs közelebbi információnk, nincs is közünk hozzá, főleg, ha netán az van mögötte, hogy Semjén úr beteg, és nem bírja a két lábon járást. Ezért van, hogy néha lovat adnak alája, máskor meg helikoptert.

De tényleg nem erről szeretnék beszélni. És nem is arról, hogy Kósa Lajos már megint mennyire okos volt. Azt mondta, hogy egy ilyen helikopterezés nem is olyan drága, mint gondolnánk. Jól megvédte ezzel Semjént, most már mindenki tudja, hogyha rokonai élnek Svédországban, nyugodtan látogassa meg őket, őket, ha véletlenül útba esik egy vadászat, nem fog elfáradni, mert van helikopter, és még a pénztárcája sem sínyli meg különösebben, mert nem drága.

Kósa Lajos már Rogán Antalt is megvédte másfél évvel ezelőtt, amikor a miniszter úr helikopterrel hajtott a felesége barátnőjének lakodalmába. Akkor is azt mondta Kósa úr, hogy ez nem annyira drága dolog, aki középosztályhoz tartozik, megengedheti magának.

Azóta figyelem a középosztályt, de rendre azt tapasztalom, hogy gyalog járnak, tömegközlekedéssel, vagy autóval. A helikopter még nem vált az életük részévé.

Mondom, nem Semjénről akarok beszélni, hanem a vadászatról. Pontosabban a vadászokról, akik ellen még véletlenül sem kívánnék hangulatot kelteni. Meggyőződésem ugyanis, hogy rengeteg rendes, tisztességes ember van közöttük, feltevésem szerint ugyanolyan arányban normálisak, mint a nehézgépkezelők, a kazánkovácsok, vagy épp a fűnyírók.

A vadászokról azt mondják, hogy szeretik a természetet. És az állatokat is szeretik, emellett még tisztelik is őket. Még holtukban sem lógatják le a tetemüket nyakuknál fogva egy helikopterről, mert az embertelen és gyomorforgató.

És azt is tudom, hogy a vadászatnak célja van. Biológiai egyensúly, fajtamegóvás, vagyis, a gyérítés, a selejtesnek mondott vadak kilövése. Mondjuk, vannak, akikben ez utóbbi rossz emlékeket idéz, de most nem a náci haláltáborokban elpusztítottakról van szó, hanem a vadászokról.

Meg persze a természetről, amit ők szeretnek.

Én is szeretem a természetet. Középiskolás koromban négy évig hivatalosan is természetjáró voltam Volt igazolványom, és havonta legalább két, de inkább három hétvégét kirándulással töltöttünk.

A matek-fizika tanárunk szerettette meg velünk a kirándulást, neki köszönhetjük, hogy még az iskolai érettségi előtt bejárhattuk az ország szinte valamennyi szegletét. Ezért van, hogyha valamelyik híradóban egy sokak számára ismeretlen település nevét hallom, nekem és egykori osztálytársaimnak emlékünk is fűződik a névhez.

Mi úgy is tudtuk szeretni a természetet, hogy akárcsak egyetlen állatban is kárt tettünk volna. Sőt, a növényeket is óvtuk, csak lehullott levelet vettünk föl a földről, fákról soha nem téptünk le egyet sem.

És persze gyalogoltunk, volt, hogy egy nap húsz kilométernél is többet.

Persze, nekünk könnyű volt, hiába meresztettük a szemünket, sehol tundra, sehol egy helikopter. Meg hát a kísértést sem kellett legyőznünk, hiszen nem volt fegyver a kezünkben.

Elévült a Polanski elleni egyik vád

0

Nem emel újabb vádat Roman Polanski ellen a Los Angeles-i ügyészség, mivel az 1975-ben történt szexuális zaklatás, amelyről a közelmúltban tett feljelentést az áldozat, már elévült.

A Los Angeles-i kerületi ügyészség által kiadott memorandum szerint a hivatal nem indíthat eljárást az ügyben, mivel lejárt az elévülési idő.

Egy nő októberben tett feljelentést a rendőrségen a 84 éves Polanski ellen, melyben azt állította, hogy

a filmrendező 1975-ben egy fotózás során, amelyen tízévesen vett részt, szexuálisan molesztálta.

A nő arról számolt be, hogy aktfotókat készítettek róla, ekkor történt a zaklatás.

Polanski ügyvédje, Harland Braun ügyfele nevében visszautasította a vádat és közölte, hogy a gyanúsítás hazugság.

Roman Polanski ellen 1978 óta van érvényben elfogató parancs Amerikában, mivel akkor elszökött az országból, mielőtt ítéletet hirdettek volna abban az eljárásban, amely egy 13 éves lány megerőszakolása ügyében indult ellene.

Újabb nő vádolta meg szexuális erőszakkal Sylvester Stallonét

0

A kaliforniai rendőrség közölte, hogy vizsgálja az 1990-es években történt esetről szóló bejelentést. A 71 éves Oscar-díjas színész tagadja a vádat, amely szerint a kilencvenes évek elején Santa Monicában megerőszakolta a feljelentőt.

Martin Singer, Stallone ügyvédje közölte, hogy a nő “egy 27 éve történt állítólagos erőszakról tett bejelentést a rendőrségnek. Ügyfelem határozottan kétségbe vonja az állítást” – hangsúlyozta.

A Santa Monica-i rendőrség szóvivője elmondta, hogy az állítólagos áldozat még novemberben tette bejelentését. Hangoztatta, hogy “alapos vizsgálatot” folytatnak, mielőtt a kerületi ügyész elé terjesztik az ügyet. Felhívta ugyanakkor a figyelmet arra, hogy a kaliforniai törvények értelmében az ügyet elévültnek tekinthetik, mivel általában egy bűnügyet elkövetésétől számítva 10 éven belül tárgyalni kell.

Novemberben a Deadline magazin tárta fel, hogy 1986 júliusában egy tinédzser lány bejelentést tett a Las Vegas-i rendőrségen, amelyben azt állította, hogy Sylvester Stallone és testőre molesztálta őt a Las Vegas Hilton hotelben. Az ügyet azonban ejtették, mivel nem volt hajlandó feljelentést tenni ellenük. Az online magazin szerint a lány ezért nem tett feljelentést az ügyben, mert túlságosan megalázottnak érezte magát és szégyellte a történteket.

A filmsztár cáfolta a cikkben leírtakat.

Utálom a zaklatási botrányt

Nehezen viselem, hogy névtelenül lehet vádolni két direktort is, miközben tudom, hogy ennek most így kell lennie.

Akit zaklattak, az maga is nehezen viseli el a szégyenét, tán máig kiható fájdalmát, és a tetejébe esetleg még fél is bosszútól, pertől,

így egy-két karakán kivételtől eltekintve, ha meg is szólalnak, inkognitóban maradnak az áldozatok. Jobbára csak név nélküli nyilatkozatok jelentek meg, amik persze így kétes hitelességűek, és, bár nem rendőrségen teszik ezeket, lényegében felérnek a névtelen feljelentésekkel. Alkalmasak emberek tönkretételére, akár karaktergyilkosságra.

Ha valaki névvel, arccal vállalja az ilyen típusú kijelentéseket, valószínűleg akkor sem tud bizonyítani semmit, hiszen két ember között történt, ami történt, vagy esetleg nem történt. Ha pedig netán nincs a vallomás mögött valós személy, akkor ilyen terhelően vádló szövegeket ki is lehet találni, és ettől kezdve bárki ellen fordítani.

Bárkiről kieszelhető, hogy évtizedekkel ezelőtt, vagy éppen minap, ezt meg azt csinálta egy nővel, esetleg férfival, még inkább esetleg, gyerekkel. És akkor az illetőnek rögtön vége lehet, lenullázódhat az életműve, ahogy ő maga is. Elég, ha hírbe hozzák, ez olyan természetű ügy, hogy mindenki a megvádolttól várja el, bizonyítsa, hogy nem igaz, amit állítanak róla, de hát, feltehetően egyik fél sem tud bizonyítani semmit. Ezért aztán rengeteg a találgatás, mi igaz, mi nem, ki miért száll be a ringbe, mi hihető abból, amit mond, és mi hihető a cáfolatból, miközben

az eddig megvádoltak nyilatkozatot kiadtak, de arccal, manipulálhatatlanul, kamera elé, élő adásban, nem ültek.

Ezt a vádlók közül is bármikor rendelkezésre állva, mindössze egyetlen ember vállalta, Sárosdi Lilla színésznő. Megrendítő volt, amit mondott, és az is, ahogyan mondta. Elindította a lavinát, ahogy ez tanúságtételét követően várható volt, miközben az ő esetében is akadnak akik kételkednek, és azt kérdezik, miért húsz évvel később állt elő ezzel a történettel? Ami egyébként bizonyos mértékben segítheti a közélet tisztulását.

Persze csak akkor, ha lelepleződések sora követi, és közel sem csak színházi területen, hiszen tudjuk, de legalábbis sejtjük, hogy ilyesmi bőven előfordul egyetemeken, kórházakban, hivatalokban, egyéb munkahelyeken. Szinte bárhol, tessék hát előjönni a farbával! Másrészt a névtelenség miatt attól is tartani lehet, hogy boszorkányüldözési perek kerekedhetnek. Többeknek, akikkel beszéltem erről, eszükbe jutott Arthur Miller klasszikussá nemesedett nagyszerű darabja, a Salemi boszorkányok, ami legutóbbi előadásakor igencsak erőteljesen aktuálisnak mutatkozott.

Az a helyzet, hogy

igen hamar szinte folyamatosan rágható gumicsonttá vált a zaklatási téma.

Csaknem mindenki latolgat, találgat, mi igaz, mi nem és naná, hogy terjed, ki lehet a következő. Már van is egy következő, neves és tehetséges erdélyi magyar színész, tehát már országhatáron túlra is tovább gyűrűzött a téma, ami eredetileg tengerentúli „ihletettséggel” érkezett hozzánk.

A zaklatás karaktergyilkosság rafinált eszköze is lehet, meg persze, hogy rácuppant a bulvár, dől a mocsok. És ebből az adott célszemélyen kívül bőven fröccsenhet az intézményre, ahol dolgozik, dolgozott, de még az egész szakmára is.

Lehet azt mondani, hogy ott tombol a fertő, az például szabados, liberális fészek, hát kérem akkor változások szükségesek ott, mert ugye rend a lelke mindennek.

Ezért az intézmény is kényszerhelyzetbe kerülhet, esetleg túlvédekezik. Ha premier marad el, azzal már másokat is büntetnek, azokat, akik munkát fektettek a produkcióba, és végső soron a közönséget ugyancsak.

Miközben csak drukkolni lehet annak, hogy az igazság napvilágra kerüljön, akinek vaj van a fején, bűnhődjön, csak hát tisztán kéne látni, és a zaklatás olyan természetű ügy, ami ezt csaknem lehetetlenné teszi.

Az elkövetkezőkben is tisztelet a bátraknak, a nyílt sisakkal kiállóknak, az akár egy életre megsebzetteknek, és természetesen bűnhődjön a bűnös. De riasztóan sok a hordalék, a mocskos áradat, a kárörvendő csámcsogás, és kevés a biztosan kontrollálható tény. Ezért utálom ezt az egészet, lényegében azt is, hogy írtam róla.

Levél az újabb magyar szexuális zaklatási ügyről

0

Kalmár Péter rendező arról ír blogposztjában, hogy összefutott egy fiúval, akinek apját, egy rendezőt, volt színházigazgatót, Marton Lászlóhoz hasonlóan szexuális zaklatással vádolják.

Azt írja: amikor megosztotta a cikket, amely még névtelenül írt az újabb vádról, és amely alatt egy kommentben meg is nevezték a zaklató rendezőt, akkor csak őt látta maga előtt, ahogy

„az önelégült, dölyfös mosoly megfagy az arcán, és a testhezálló III. Richard helyett épp Szent Johannát, vagy Szent Ferencet készül eljátszani”,

és nem gondolt arra, hogy van két fia és egy lánya is.

De amikor találkoztak az egyik fiúval, ő trágár szavakkal támadt rá. Erre írja válaszul, hogy a fiú apjával, a zaklatással vádolt rendezővel ő már régen megszakított minden kapcsolatot, a köszönését sem fogadja, mert, ahogy írja, „az a módszer, az a tónus, az a mérhetetlen aljassággal véghezvitt szándékos hátráltatás, az a másokat egymás ellen hergelő hangulat, és mindenek fölött az a mocskosan alpári üvöltés, amit jóatyád művelt a kórussal, a kis szereplőkkel, a színpadi műszakkal (a főszereplővel bezzeg nem mert ordítani!) az én próbáimon, teljesen ellehetetlenítette a munkám tisztességes elvégzését, és annak elvárt eredményét (a sikert), valamint rendezői tekintélyemet és önbecsülésemet”.

Szerinte ez azért történt, mert ő is pályázott ugyanannak a színháznak az igazgatói tisztére. Azt is írja: „ezt követően pár évvel, apád, a szülés után visszatérő, közimádatnak örvendő páromat bosszúból úgy baszta ki a színházból, hogy a taknyán-nyálán zokogva tudott csak kibotorkálni abból a színházból, ahol majd húsz évig volt megbecsült tag.

Mindezt apád kéjesen nézte végig, de még ahhoz sem volt elég tökös, hogy ő rúgja ki,

ezt az aktust a hűséges fegyverhordozó famulusára bízta, ő csak a háttérből figyelve konstatálta a hatást.”

Kalmár Péter szerint utólag szinte hálásak lehetnek, hogy kikerültek „az operett-bűvkörből”.

Aztán azt írja:

„hol vannak ezek a szexuális visszaélések azokhoz képest, amik most fognak felszínre kerülni?!”

Kalmár Péter a fiúnak címzett posztban azt írja: „Apád egy – kétségtelenül sikeres – rendszert működtet immár közel 18 éve, azonban a csillogó, flitteres operett-világhoz, a szárazjégtől és lézerfényektől vibráló musical-színpadhoz

rengeteg könny, lelki és szexuális megaláztatás,

abúzus, verbális és fizikai bántalmazás tapad.”

A posztban több szexuális zaklatási esetről ír, de olyanokról is, hogy szerinte a rendező, volt színházigazgató több száz ember előtt szándékosan alázott meg másokat.

Vádemelés holokauszttagadásért

A vádlott könyvkiadással is foglalkozó magyarországi bejegyzésű cége 2012-ben magyar fordításban kiadta egy svéd író holokauszttagadó könyvét, melyben a szerző a holokausztot mítosznak tartja, az emberölésre alkalmazott gázkamrák létezését megkérdőjelezi.

A könyvkiadó a magyar nyelvre lefordított könyvet a saját könyvesboltjában és az általa működtetett webáruházban hozta forgalomba. A vádlott, a webáruház honlapján a könyv szellemiségét tükröző kiadói ajánlást is írt az olvasóknak.

A vádlott beismerte a bűnösségét, így az ügyészség a vádiratában -tárgyalás mellőzésével  – pénzbüntetés kiszabását indítványozott a bíróságon.

Az ügyészség indítványára tavaly, a Budai Központi Kerületi Bíróság a holokauszttagadó internetes tartalmak ideiglenes hozzáférhetetlenné tételét rendelte el, amelynek végleges elrendelését is indítványozta mostani vádiratában az ügyészség. A bíróság döntését technikailag nem lehet tökéletesen végrehajtani, mert a kérdéses szerverek egy része az USA-ban található.

Az ügyészség egy korábbi tájékoztatása szerint csaknem húsz olyan weboldal ideiglenes eltávolítását rendelte el a bíróság, amelyeken egy holokauszt tagadó könyv volt beszerezhető, illetve annak tartalma megismerhető. A megállapítható tényállás szerint egy svéd író tollából, magyar fordításban olyan könyv jelent meg Magyarországon, amelyben a szerző azt állította, hogy a gázkamrákban történt tömeggyilkosságok története pusztán egy mítosz, illetve hazugság. Az írás szerint a zsidóságot bár érték megaláztatások, gyötrelmek, de a Hitler vezette Németországnak nem volt célja az európai zsidók likvidálása, államilag szervezett megsemmisítése. A fenti írás egyértelműen tagadja a nemzeti szocialista rendszerek által elkövetett népirtás, illetve emberiség elleni cselekmények tényét.

A nemzeti szocialista rendszer bűnei nyilvános tagadásának bűntette miatt indult nyomozást a nyomozó hatóság – mivel az elkövető (a könyv magyarországi forgalmazásával foglalkozó cég vezetője) külföldön tartózkodik – felfüggesztette. A fenti könyv azonban beszerezhető, illetve annak tartalma megismerhető több internetes oldalon. A kerületi ügyészség ezeknek a weboldalaknak az ideiglenes eltávolítására tett indítványt a Budai Központi Kerületi Bíróságon. A Budai Központi Kerületi Bíróság a kerületi ügyészség indítványában foglaltaknak megfelelően, a bűncselekmény folytatásának megakadályozása érdekében valamennyi weboldal tekintetében elrendelte azok ideglenes eltávolításával történő ideiglenes hozzáférhetetlenné tételét.

A fuhu.hu  úgy tudja, a könyvet 2007-ben adták ki Svédországban, majd nem sokkal később a Gede Tiborhoz köthető kiadó gondozásában Magyarországon is megjelent. A könyv a vádemelés ellenére sem elérhetetlen az interneten.

“16 éves koromban Polanski megerőszakolt!”

0

44 év után újabb vád a világhírű lengyel filmrendező ellen Kaliforniában.

Korábbi áldozata, Samantha Geimer hozzájárult ahhoz, hogy negyven év után zárják le Roman Polanski ügyét Kaliforniában. A filmrendező (Rosemary gyermeke, Chinatown, A zongorista stb.), aki francia állampolgár is,

nem mer az Egyesült Államokba látogatni, nehogy lecsukják.

Alig közölte első áldozata, hogy lemond a perről, máris itt a következő kínos eset.

Egy nő, aki magát Robinnak nevezi, azt állítja, hogy a filmrendező egy esti buli során megerőszakolta “valahol Dél Kaliforniában”.

Részleteket nem közölt a sajtóértekezleten, melyet Los Angelesben tartottak. Miért csak most jelentkezett? Azt mondja, nem akarta, hogy apja megtudja, mi történt.

“Attól féltem, hogy haragjában mindent elkövet majd, hogy rácsok mögé csukják Roman Polanskit”

– nyilatkozta a nő.

Azért döntött most úgy mégis, hogy a bírósághoz fordul 44 év után, mert állítása szerint ahogy megtudta, hogy Samantha Geimer lemond a perről, egyből arra gondolt: neki kell lépnie.

A nő azzal vádolja Roman Polanskit, hogy 1973-ban amikor ő még csak 16 éves volt, megerőszakolta őt Kaliforniában egy kábszeres buli után.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK