Svédország kész megrendezni az első amerikai-észak-koreai csúcstalálkozót, de hírek szerint Kim Dzsongun észak-koreai vezető szeretné, ha a történelmi – és egyben első – elnöki találkozó Donald Trumppal a Fehér Házban lenne. Trumpnak ez nem nagyon akarózik. Phenjan egyelőre még Trumpnak arra a felvetésére sem válaszolt, hogy legyen csúcs.
Stockholmban tárgyalt Ri Yongho észak-koreai külügyminiszter, aki onnan Washingtonba utazik tovább. Trump nemrég jelentette be: kész találkozni Észak-Korea diktátorával, kérdés, hol legyen a találkozó. Svédország megfelelő semleges helyszín lehetne.
„Nem vagyunk naivok” –hangsúlyozta Margot Wallström svéd külügyminiszter, finoman célozva arra, hogy az USA még nem is olyan rég minden nyugati államot arra szólított fel: szakítsa meg a kapcsolatait Észak-Koreával. Trump nemrég még katonai megelőző csapást helyezett kilátásba a világtól elzárkózó nemzeti kommunista rendszerrel szemben. Kim Dzsongun ugyanis gyors ütemben fejleszti rakéta- és nukleáris erejét, s azzal dicsekszik: már el tudják érni az USA bármelyik részét.
Ebben az amerikaiak egyelőre kételkednek, de kétségtelen, hogy a hadiipari fejlesztések meglepően gyorsan haladnak előre Észak Koreában.
Nemrég egy magasrangú dél-koreai delegáció tárgyalt Phenjanban. A küldöttség azután Washingtonban tájékoztatta az amerikaiakat Kim Dzsongun ajánlatáról. Erre reagált úgy Donald Trump, hogy a maga részéről kész a csúcstalálkozóra vele.
Egy bizonyos: Kim Dzsongun számára hatalmas diplomáciai kihívás egy amerikai-észak-koreai csúcstalálkozó, ő még soha senkivel nem tárgyalt ilyen magas szinten, ahol egész Észak-Korea jövője kockán foroghat
Hajlandó visszafizetni azt a 130 ezer dollárt, melyet a hallgatásért kapott Stormy Daniels. A pornósztár állítólag 2006 után került szorosabb kapcsolatba Donald Trumppal. Akkoriban várta Trump neje, Melania közös gyermeküket, Baront. A First Lady állítólag nagyon megsértődött.
Igazában azonban maga Trump lett dühös, amikor a Stormy Daniels művésznévre hallgató pornósztár, akit valójában Stephanie Cliffordnak hívnak, egy pletykalapban kitálalt kapcsolatukról. Nem fogta magát különösen vissza, amikor Trump szexuális aktivitását ecsetelte. Meglehetősen egyértelműen utalt rá, hogy az USA elnöke ezen a téren távolról sem oly sikeres, mint amilyennek mondja magát.
2016-ban Trumpnak eszébe jutott: mi lesz, ha a pornósztár újra megkeresi a sajtót? Vajon a választópolgárok hogy fogadnának egy ilyen leleplező vallomást? Megbízta ügyvédjét, hogy intézze el az ügyet. Az ügyvéd alá is íratott egy szerződést a pornósztárral. Eszerint a nő 130 ezer dollárt kap azért, hogy hallgasson. Ha mégiscsak beszélni kezd, akkor egymillió dollárt köteles fizetni.
Ezt a 130 ezer dollárt akarja most visszaadni a pornósztár. Ugyanis egy tucat érdeklődő jelezte: hajlandó akár kifizetni egymillió dollárt is, csak mondjon valamit Trumpról. A macsó szerepet játszó Trump nincsen könnyű helyzetben: sem családja sem a közvélemény nem fogadna szívesen egy őszinte leleplező vallomást. A kritikus sajtó azonban hajlandó lenni nagy pénzt megadni azért, hogy a pornósztár részletesen ecsetelje: milyen is Donald Trump az ágyban.
Tavaly októberben, amikor kiszivárgott, hogy állítólag lehülyézte Trumpot, már távozni akart posztjáról, de Mike Pence alelnök közbenjárására mégis maradt. A The New York Times szerint Trumpot irritálta Tillerson testbeszéde is. A lap úgy tudja: a külügyminiszter mindig forgatta a szemét, ha a megbeszéléseken valamiben nem értett egyet az elnökkel.
Donald Trump amerikai elnök menesztette Rex Tillerson külügyminisztert, akinek posztjára Mike Pompeót, a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) eddigi vezetőjét jelöli.
Donald Trump a Twitter közösségi portálon jelentette be döntését. „Mike Pompeo, a CIA igazgatója lesz az új külügyminiszter. Remek munkát fog végezni! Köszönet Rex Tillersonnak a szolgálatáért. Gina Haspel lesz a CIA új igazgatója, az első nő ezen a poszton. Mindenkinek gratulálok” – írta mikroblog-bejegyzésében az elnök.
Gina Haspelt tavaly nevezték ki a CIA igazgatóhelyettesévé.
Mind Pompeo, mind Haspel kinevezését, meghallgatás után, a szenátusnak kell jóváhagynia.
Amerikai sajtójelentések már hónapok óta szóltak arról, hogy Donald Trump szívesen látná Mike Pompeót a külügyminisztérium élén. Tavaly októberben, amikor kiszivárgott, hogy állítólag lehülyézte Trumpot, már távozni akart posztjáról, de Mike Pence alelnök közbenjárására mégis maradt.
A 65 éves Tillersonnak – aki korábban az Exxon Mobil olajcég vezetője volt és közigazgatási tapasztalat nélkül vette át a külügyminisztérium irányítását – többször is nyilvános nézeteltérései voltak Donald Trumppal kulcsfontosságú nemzetbiztonsági kérdésekben. Így például nem értett egyet az elnök álláspontjával az iráni atomalku, az Észak-Koreával folytatandó tárgyalások vagy a párizsi klímaegyezményből való amerikai kilépés ügyében.
A The Wall Street Journal a Fehér Ház egy névtelenséget kérő tisztségviselőjét idézve azt írta: Donald Trummp még az Észak-Koreával folytatandó tárgyalások előtt biztosítani akarta a cserét az amerikai diplomácia vezetésében. A The New York Times szerint Trumpot irritálta Tillerson testbeszéde is. A lap szerint ugyanis a külügyminiszter mindig forgatta a szemét, ha a megbeszéléseken valamiben nem értett egyet az elnökkel.
Tillerson a múlt héten afrikai körúton volt, és munkatársai szerint a hétvégén nem érezte jól magát, és ezért egy nappal előbb tért vissza Washingtonba. Hétfőn nyilatkozatban támogatta London Moszkvát okoló álláspontját egy Dél-Angliában élő volt orosz kettős ügynök megmérgezése ügyében. Az ideggázzal elkövetett mérgezés „nyilvánvalóan Oroszországból jött és bizonyosan meglesz rá a válasz” – fogalmazott Tillerson, miközben a Fehér Ház nem nyilvánult meg az ügyben.
Az új külügyminiszter-jelöltet, Mike Pompeót, Trump feltétlen híveként tartják számon Washingtonban. Mielőtt a CIA igazgatója lett, keményvonalas republikánus képviselő volt Kansas államból.
Moszkvai tudósítóként a nyolcvanas évek elején vagy tucatnyiszor jártam végig a két főváros közötti majd 2200 kilométernyi autóutat, ami az akkori körülmények között egy kisebbfajta kalandnak is beillett. Ha tehettem, úgy indultam útnak, hogy az első nap délutánján Ungvárra érkezzek, legyen időm bekukkantani a Kárpáti Igaz Szó szerkesztőségébe, találkozzak Balogh Jóskával és Eszterrel a feleségével. Ilyenkor esténként kicsit kvaterkáztunk is, beszélgettünk a kinti magyarok helyzetéről. Érdekes, tanulságos volt.
Nagyon megváltozott azóta a Kárpárt-alján élők helyzete is. Nem mondom, hogy abban a „szovjet-világban” minden a helyén volt, de tulajdonképpen jól megvoltak egymással a különféle nemzetiségű népek. Akkor is voltak súrlódások, de a magyar-ukrán viszonyt inkább példásnak mondanám, a magyarok nyugodtan mondhatták magukat magyarnak, és senkinek nem esett bántódása, ha az időt úgy mérte, „mi szerintünk” meg „ő szerintük”.
Ma már csak az áttelepültek elbeszéléseiből ismerem az ungvári körülményeket. Vannak ismerőseim, akik a kelet-ukrajnai háború és a sorozások elől menekültek Magyarországra, egy részük azóta már tovább is állt valamelyik nyugat-európai országba. Akik otthon maradtak, kénytelenek óvatosabban büszkélkedni a nemzetiségükkel, mert a felerősödött ukrán nacionalizmus időnként komoly konfliktusokat okoz a nyugati „végeken” is. A Majdan-forradalom mélyen szunnyadó gyűlölködéseket hozott a felszínre, amelyek gyakran végletekig szélsőséges indulatokkal párosulnak, és nemcsak az oroszokkal, hanem minden más nemzetiséggel szemben is.
Van ebben persze némi irigység, hiszen a Kárpát-alján élő ukránok azt látják, hogy a magyaroknak jobban megy a sora, több támogatást kapnak Budapestről, mint ők Kijevből. A magyar lakta településeken gyakran jelennek meg a hazai segélyszervezetek szállítmányai, különféle szeretetcsomagokat kapnak a leginkább rászorulók, magyar könyveket a falusi könyvtárak és az iskolák. És akkor még nem beszéltem a különféle csatornákon eljuttatott sok millió forintról, a kettős állampolgárokat megillető kedvezményekről, az európai útlevélről és persze az irreálisan magas magyar nyugdíjról, ami nemcsak nyírségi és borsodi kisnyugdíjasok, hanem az ukránok szemét is „csípi”.
Ezért talán érthető, hogy a „Majdan-harcosok” még azon az áron is áterőltették a kijevi parlamentben az oktatási nyelvtörvényt, hogy az hangos tiltakozást váltott ki mind az uniós vezetők, mind a magyar kormány részéről. Felvállalták azt a konfliktust is, hogy Magyarország mindaddig blokkolni fogja az uniós közeledési és a NATO csatlakozási tárgyalásokat, amíg engedményeket nem tesznek a nyelvi követeléseknek.
A konfliktus ukrán olvasata szerint nem is értik miért tiltakozunk. Kijev ugyanazt hirdeti, mint Trump, vagy amit a magyar kormány: Ukrajna mindenek előtt! Az ukrán nemzettudat azt diktálja, hogy minél erősebb és központosítottabb legyen az állam, minden szinten ukránosítsák a lakosságot. Aki tanulni, érvényesülni akar, az sajátítsa el az ország hivatalos nyelvét, aki pedig ezt nem akarja, annak – fogalmazzunk így – fel is út, le is út. Ukrajna így lesz az ukránoké.
Aki másképp gondolja? Számoljon a következményekkel. Ismeretlenek kedd hajnalban Ungvár belvárosában felgyújtották a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) központi irodáját.
Még az FBI sem kellett hozzá, hogy leleplezzék Donald Trump elnöki képességét arra, hogy meghallgassa az embereket és emberségesen válaszoljon. Elég volt egy jó szemű „lesipuskás” fotóriporter jelenléte, hogy kiderüljön: Trump a legegyszerűbb „puskaügyi” kérdéseket sem képes fejből feltenni, sőt a legszimplább, legemberibb reakcióra is képtelen egy papírcetli (minő véletlen, hogy a suliban „puskának” hívtuk) nélkül – ha az elvárt viselkedés szembe megy mindennel, ami az ő egyénisége.
Az amerikai elnök szerdán a Fehér Házban fogadta a floridai iskolai tömeggyilkosság áldozatainak szüleit és a túlélő diákok meg tanárok egy csoportját.
A kandalló előtt, középen ücsörgő elnök láthatóan tiszteletet és megrendülést mímelve, „bölcsen” hallgatta a megrendítő beszámolókat, panaszokat és kérelmeket, sőt meg is ígérte, hogy most majd „nagyon erősek” lesznek az intézkedésekben, sőt azt is felvetette, hogy
„az arra alkalmas vagy kiképzett tanárokat fel kell fegyverezni”.
Az Associated Press hírügynökség szemfüles fotósa (Carolyn Kaster) azonban megfigyelte és tökéletesen olvashatóan lefotózta a Trump kezében szorongatott emlékeztető cédulát (a „45″ számmal hímzett elnöki mandzsetták között), amely leleplezi Donald Trump valódi énjét. Még arra is szüksége van, hogy olyan egyszerű, kézenfekvő kérdésekből előre felkészítsék, valamint még a szükséges reakciót is előre rögzítsék, mint a következők (részletek az „elnöki puskából”):
„1. Mit szeretnél legjobban, hogy megtudjak arról, amit átéltél?
Milyen segítséget nyújthatunk mi ahhoz, hogy nagyobb biztonságban érezd magad?
A Fehér Ház szóvivője, Sarah Huckabee Sanders közleményben erősítette meg a The Washington Post című lap értesülését, miszerint Donald Trump elnök felkérte a Pentagont, vizsgálja meg a lehetőségét egy rendszeres katonai díszszemlének, amellyel az ország kifejezné tiszteletét a katonáknak.
Kedden a The Washington Post arról írt, hogy az elnök és katonai felső vezetők minapi tanácskozásán Donald Trump kifejtette azon óhaját, miszerint a franciaországi Bastille Nap alkalmával rendezett katonai felvonuláshoz hasonló ünnepséget szeretne az Egyesült Államokban is.
Donald Trumpot tavaly meghívta a július 14-i nemzeti ünnepen tartott párizsi katonai díszszemlére Emmanuel Macron francia államfő. Az amerikai elnökre nagy hatást gyakorolt a párizsi díszszemle, és már szeptemberben jelezte, hogy az Egyesült Államokban is szívesen látna hasonló ünneplést.
Az amerikai katonai hírszerzés szerint Oroszországnak több mint kétezer nem stratégiai atomfegyvere van, ezeket bármire fel lehet szerelni és bármikor be lehet vetni. A Pentagon ezzel indokolja, hogy az USA is nagy nukleáris fejlesztésbe fogott.
„Oroszország számára az Egyesült Államok és a NATO az első számú akadály a stratégiai célok megvalósításának” – állapítja meg a dokumentum, melyet Donald Trump amerikai elnök azonnal a támogatásáról biztosított. Trump alig tette be a lábát a Fehér Házba, az első dolga volt, hogy elrendelje a nukleáris erőviszonyok felülvizsgálatát. A Pentagon ezt a munkát egy év alatt végezte el. Mindezt aközben, hogy Washingtonban folyamatosan vizsgálják Donald Trump orosz kapcsolatait.
Az amerikai hadügyminisztérium szerint az oroszok közel járnak ahhoz, hogy rendszerbe állítsák a „végítélet fegyverét”.
Ez egy olyan torpedó, amely nukleáris robbanófejet hordozhat és a világ bármely területén bevethető a tengerparti részeken. Óriási károkat okozhat mind a robbanás, mind pedig az azt követő sugárzás. Az új orosz csodafegyver amerikai kódja: Status 6, s egyelőre nincs ellene megfelelő védelmi rendszer.
Miért fejleszt ki ilyen fegyvereket Oroszország?
– teszik fel a kérdést a Pentagon nukleáris szakértői. Vlagyimir Putyin orosz elnök decemberben arról beszélt a moszkvai hadügyminisztériumban, hogy nem akarnak fegyverkezési versenyt az Egyesült Államokkal, mivel az „kiszárítaná az orosz gazdaságot”. A Szovjetunió is jelentős részben emiatt bukott meg, s Putyin nem kíván visszajutni oda, hogy a költségvetés több mint kétharmadát katonai célokra fordítsák, ahogy tették azt a szovjet időkben.
Csakhogy Amerika – éppen az orosz fenyegetésre hivatkozva – hatalmas összeget költ nukleáris erejének a fejlesztésére. Így bár mind Washingtonban, mind pedig Moszkvában arról beszélnek, hogy el akarják kerülni a fegyverkezési versenyt, könnyen előállhat a korábbi helyzet. Nem kizárt, hogy éppen ez az Egyesült Államok célja:
miközben a fegyverkezési kiadások felpörgetik az amerikai gazdaságot, könnyen végzetes pályára terelhetik Oroszországot, a melynek a GDP-je csak az egytizede az amerikainak.
Donald Trump amerikai elnök jóváhagyta a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) tevékenységéről készült és az FBI-t az elnökkel szembeni elfogultsággal vádoló, eddig titkos republikánus feljegyzés nyilvánosságra hozatalát.
A dokumentum eddig titkosított információkat tartalmaz az FBI feltételezett túlkapásairól, azt vélelmezve, hogy az FBI hatáskörét túllépve hatáskörét a 2016-os elnökválasztási kampány idején, majd ezt követően is jogtalanul lehallgatta Trump kampánycsapatát és Trumppal szembeni elfogult nyomozást folytatott az elnökválasztási folyamatba történt vélt orosz beavatkozás ügyében.
A négyoldalas feljegyzést a Devin Nunes kaliforniai republikánus képviselő vezette képviselőházi hírszerzési bizottság állította össze, és a bizottság jóváhagyása után a Fehér Ház kezében volt a döntés, hogy nyilvánosságra hozzák-e. Az igazságügyi minisztérium, az FBI és demokrata párti politikusok ezt hevesen ellenezték, arra hivatkozva, hogy a feljegyzés lényeges adatokat nem tartalmaz, félrevezeti az amerikai közvéleményt és veszélybe sodorja az amerikai nemzet biztonságát is, célja pedig az igazságügyi tárca miniszterhelyettese, Rod Rosenstein lejáratása és végső soron az Oroszországgal kapcsolatos vizsgálatokat folytató különleges bizottság vezetője, Robert Mueller ellehetetlenítése.
Trump döntését nem csak demokraták, hanem az egyik legtekintélyesebb republikánus, John McCain is elítélte:
„Az FBI és az Igazságügyi Minisztérium elleni legutóbbi támadás nem szolgálja az amerikaik érdekeit – egyik pártét sem, az elnökét sem. Csak Putyinét.”
Nancy Pelosi demokrata párti képviselő hasonlóképpen reagált és azt írta: ez a lépés aláássa nemzetbiztonságunkat és virágcsokrot nyújt Putyinnak.
„Davos évről évre összehozza a világ elitjét, ha másért nem, hát a kapcsolatépítés, a lobbizás miatt érdemes részt venni a Világgazdasági Fórumon” – szögezte le a Független Hírügynökségnek adott interjújában Nagy-Mohácsi Piroska, a London School of Economics egy kutatóintézetének (Institute of Global Affairs) kutatási igazgatója, az EBRD volt stratégiai igazgatója, aki hosszú évek óta résztvevője a svájci üdülővárosban rendezett fórumnak. Éppen ezért – mondja – a politikai szempontból feltétlenül meg kell ott mutatnia magát egy országnak. Ennek ellenére nem látott magyar résztvevőt. Ugyanakkor Orbán miniszterelnök bizonyos értelemben jelen volt a tanácskozáson, többször megemlítették ugyanis, igaz nem a legkedvezőbb fényben állítva be őt – derül ki az interjúból. Nem véletlen, hogy az idén minden eddiginél több vezető politikus volt jelen Davosban, élükön Donald Trump amerikai elnökkel. Sok szó esett a populizmusról – ennek kapcsán került szóba a magyar miniszterelnök.
Ön évek óta visszatérő résztvevője a Davosi Világgazdasági Fórumnak. Más volt-e az idei tanácskozás, mint az eddigiek, s ha igen, miben különbözött?
Több meglepő dologgal is találkoztam az idei fórumon, ezek közül talán a legszembetűnőbb az volt, hogy nagyon „politikaira” sikeredett.
Ennyi vezető szerte a világból még nem jött Davosba, és kiváltképpen nem ennyi aktív vezető, mint most.
Az előzetes hivatalos közlések szerint 340 vezető politikust vártak a fórumra, köztük Angela Merkelt, Emannuel Macront, Theresa Mayt és persze Donald Trump amerikai elnököt, akinek egyébként a felszólalására a legnagyobb, legalább félezer embert befogadó terem is kicsinek bizonyult. Ilyet utoljára akkor láttam, amikor Angelina Jolie volt résztvevő: akkor álltak utoljára sorba hosszú ideig az emberek, csak hogy lássák, amint megjelenik a gyönyörű színésznő. Most ugyanúgy közlekedési akadály keletkezett, a tömeg ugyanis megállt, ahol és amikor Donald Trump mozgott Davosban – mindenki látni akarta az amerikai elnököt.
Ha már Trump, Ön élőben hallgatta? Milyen volt?
Meglepő. Akármit is gondolunk az általa vitt politikáról, azt nem lehet tőle elvitatni, hogy kiváló salesman. Azt mondta, amit a hallgatóság hallani akart: a fő üzenetét – America First, azaz Amerikai az első – persze nem hagyta ki, de hangsúlyozta azt is, hogy Amerika egyedül nem képes boldogulni, szüksége van együttműködésre. Ez pedig pozitív üzenet volt a globális hallgatóságnak.
Ebben volt egyfajta hídépítési szándék is, némileg puhította az üzenetét. Ráadásul élvezte is a szereplést.
De persze nem csak itt szerepelt Trump, sok egyéb találkozót is bonyolított, nem is csak politikustársaival hanem az üzleti körök képviselőivel is. Az volt az általános benyomás, hogy “otthon érzi magát” a globális üzleti körökben. Egyébként Trump szerepléséhez egy nagyon aranyos kis történet is kapcsolódik: azt tudni kell, hogy egy nagy felszólalás előtt soha nem hangzik el semmiféle zene. Most sem volt ez másként, kivéve az amerikai elnök megjelenésekor, amit egy rezesbanda kísért. Ennek vélhetően az volt az oka, hogy időt adjon a jelenlévőknek és persze elsősorban a hallgatóságnak kicsit lenyugodni, és elkerülni egy esetleges “booingolast”.
Milyen egyéb meglepetésekkel találkozott?
Ha nem is meglepő, de mindenképpen más volt az előző pár évhez képest a globális gazdaságról elhangzó általános vélemény. Az 2008-2009-es válság óta először hallottam, hogy mindenki “győzelmet deklarál.” Vége a válságnak végérvényesen, miden régió és ország növekszik, minden újra rendben van – ez volt a fő gazdasági mondandó. Rengeteg dicséretet kaptak a jegybankok, a kormányok azért, hogy sikerült ezt elérni. Emellett nagy a bizalom abban, hogy ez fenn is marad. Tény, hogy a növekedés globális szinten is visszatért – olyannyira, hogy szokatlan módon még Japánban is bővül a gazdaság –, Európában különösen áll ez a megállapítás. Persze ennek az árát nagyrészt az adófizetőknek kellett állniuk.
Nem véletlenül volt disszonáns, ahogy az akkori válság egyik főszereplője, a J.P. Morgan képviselője köszönetet mondott a jelen lévő vezetőknek, hogy kimentették a válságból a világot – és persze a nagybankokat.
Közgazdászként nekem azonban furcsa volt ez a fajta nagy (ön)bizalom és önelégültség alig tíz évvel azután, hogy nagyon beremegett a léc a világgazdaság alatt. Bár jobban fel vannak tőkésítve, a nagybankok nagyobbak mint bármikor, és a deregulaciójuk újra elkezdődött.
Nem volt senki a politikusok, vezetők, magas rangú potentátok között, aki kritikusabb hangokat ütött volna meg?
Valójában egyedül a Nemzetközi Valutaalap vezetője, Christine Lagarde figyelmeztetett arra, hogy mindez nagyon szép és nagyon jó, de a feladatot még nem végeztük el. Kezelni kell a nagy egyenlőtlenségeket szerte a világban, a nagy jövedelemkülönbségeket, mert ezek kísértetni fognak minket, például azzal, hogy a populizmus melegágyaként szolgálnak. Persze volt más bírálat és gond, például a brexit kapcsán, de az nem váltott ki különös általános aggodalmat.
Pedig szakértőkkel beszélgetve az ember egyre többektől hallja azt, hogy elkerülhetetlenül közeleg egy újabb pénzügyi válság. Itt ez nem is volt téma?
Szakmai felszólalásokban, hozzászólásokban ez természetesen szóba került. Leginkább két veszélyforrást említettek. A Bank of England vezetője, Mark Carney szerint az eszközbuborék veszélyes lehet, ám van erre válasz: lesz ugyan egy árkiigazítás, de megtanultuk, hogy hogyan kell kezelni ezt a veszélyforrást, és a bankrendszer is sokkal felkészültebb egy ilyen esetre, mint volt tíz évvel ezelőtt. Én ebben ugyan nem vagyok ennyire biztos, de az tény, hogy ma már a központi bankok tudják, hogyan kell pénzzel úgy elárasztani a gazdaságot, hogy ne gerjesszenek követlenül inflációt. A másik veszélyforrásnak éppen az inflációt tartják, mondván, beindult a gazdaság, és még mindig nagyon nagy a likviditás a piacokon. Szerintem azonban a világot még mindig elárasztja az alacsony munkaerő (főként Ázsiából). Az inflációhoz az (is) kell, hogy az árnövekedés átmenjen bérnövekedésbe, ami nehéz akkor, amikor a globális munkapiacon az olcsó munkaerő még mindig rendelkezésre áll.
Ehhez még hozzá kell adni a radikálisan növekedő új technológiákat, a “mesterséges intelligenciát”, ami fokozatosan szorítja ki az embereket a megszokott munkájukból.
Milyen szinten és fontossággal került szóba a menekültkérdés? Hiszen ez egyik leginkább megosztó kérdés ma a világban, de Európában feltétlenül.
Ezt említettem volna a harmadik, számomra meglepetést okozó tapasztalatnak: sokkal kevesebb szó esett róla, mint a korábbi Világgazdasági Fórumokon.
A politikai realitás, a populizmustól való félelem dominálta a vitát.
Az olasz és a görög miniszterelnök közösen bírálta, hogy Európában még mindig nincs szolidaritás ez ügyben, és hogy a menekültkérdést jobboldali elemek használják fel saját propagandájukra. Sokkoló lehetőséget kínáltak a szervezők arra Davosban, hogy emberközelből, kvázi saját bőrükön megtapasztaljuk azt, hogy milyen lehet a menekülttábori lét. Az érdeklődők egy 40 perces bemutatót kaptak erről, ha végigmentek az egyik központi szálloda alagsorában berendezett „táboron”, ahol azokat az impulzusokat kapták, mint a menekültek a valóságban. Én végigcsináltam, mondhatom, sokkoló volt. Végigrohantattak minket a terepen, sátorba be, sátorból ki, közben üvöltöztek velünk, elvették a mobilunkat az ékszereinket, az óránkat, a nőket elcipelték a férfiaktól stb. A sokkoló élmény után azoktól hallhattunk tájékoztatót, akik maguk is menekültekkel foglalkoznak, dolgoztak, dolgoznak a menekülttáborokban. Például egy pszichológus is előadást tartott, aki elmondta: életében először menekülttáborban látott olyat, hogy egy kétéves kisgyerek öngyilkos akart lenni. Ez az élmény hat, nagyon is hat!
A Világgazdasági Fórum persze üzleti vállalkozás, de kétségtelen, hogy fontos vélemény- és társadalomformáló szerepe is van.
Milyen más fontos téma került középpontba?
Ez a negyedik nagy eltérés az előző davosi fórumokhoz képest: eléggé központi téma volt a populizmus. Ennek kapcsán pedig többször szó volt Orbán Viktor miniszterelnökről, akit úgy jellemeztek, mint egy autoriter vezetőt. Kris Peeters belga miniszterelnökhelyettes, pénzügyminiszter fogalmazott szerintem jól, amikor azt mondta, hogy meg kell hallgatni a populistákat, mert valóságos problémákat érzékelnek, bár természetesen tisztában kell lenni azzal, hogy végső soron nagyon veszélyes terepre tévednek.
Orbán kapcsán többen feltették a kérdést: hogyan lehetséges, hogy ő sokkal többet és jobban meg tud úszni az Európai Unióban, mint a lengyelek.
Ugyan nem új a válasz, de Davosban is kimondták: Orbán nagyon ügyesen pozicionálta magát az európai kereszténydemokrata koalícióban, és ezért kevésbé mennek neki, mint a lengyeleknek.
A globalizáció és a kapcsolódó kérdések mennyire játszottak szerepet az idei fórumon? Voltak évek, amikor eléggé központi volt ez a kérdés.
Erről is sok szó esett, elég sok szekcióban is ez volt a téma, olyan megközelítésben, hogy milyen lehet egy “új társadalmi megegyezés” (“social contract”). Nagyon sok felvetés hangzott el, köztük a megatrendekben és egészen sajátságos megközelítésben gondolkodó izraeli történész, Harari Yuval megközelítése volt számomra az egyik legérdekesebb, aki igen szokatlan módon Angela Merkel kancellár után tarthatott előadást. Hahari feltette a kérdést: a rohamosan összefonódó technológiai-biológiai fejlődés nyomán vajon az emberiség jövője “emberi” lesz-e? (itt megnézhető az előadása) Szerinte a mostani technikai forradalom minőségileg más, mint az eddigi nagy technológiai váltások.
Ma nem az a kérdés, hogy lesz-e új munka a jövőben – természetesen lesz –, hanem az, hogy a mesterséges intelligencia nem lesz-e jobb az új munkákban, mint az ember.
Mi lesz az ember szerepe? Képes lesz-e a mesterséges intelligencia mellett kiegészítő szerepet játszani?
De hát ez már teljes egészében Asimov-féle tudományos fantasztikumnak tűnik.
Lehet, hogy annak hangzik, de például a Szilícium-völgyben már ebben gondolkodnak. Ne feledjük, a mesterséges intelligencia ma már egyre jobb problémamegoldó képességgel is rendelkezik.
Arról is esett szó, hogy miként tud erre felkészülni az emberiség?
Sok vita tárgya volt ez. A legjobb, amit hallottam az az volt, hogy sokkal jobban fel kell készülnünk az egy életen át tartó folyamatos, előre nem kiszámítható változásokra. Amihez pedig mentális kitartás és rugalmasság kell.
Ki kell alakítanunk azt a képességet, hogy készek és képesek legyünk az állandó változásra. Ide kapcsolódik egyébként az oktatás gyökeres átalakulásának a szükségessége is.
Amit mi ma oktatásként ismerünk, az már teljesen idejét múlta: nem tárgyi tudásra van szükség, nem magoltatni kell a diákokkal, mert minden információ lehívható egy gombnyomással. Arra kell megtanítani a gyerekeket, hogy képesek legyenek csapatmunkára, tudjanak szintetizálni, innovatív gondolkodásra kell őket felkészíteni, no meg a kudarcok vagy éppen a sikerek megfelelő kezelésére.
Milyen egyéb futurisztikusnak hangzó, ám valójában talán már nem is annak számító érdekességek kerültek szóba Davosban?
Kiemelném még az úgynevezett blokklánc-technológia témáját. A platformtechnológia nagyon sok mindenre használható. Az egyik fontos alkalmazása, hogy
lehetővé teszi az adatok egységes nyilvántartásának, tárolásának és átadásának a digitális megoldását, egy helyen elérhetővé teszi az emberről meglévő összes információt.
Ha például a menekültkérdést vesszük, ennek köszönhetően egy gombnyomásra meg lehet egy adott emberről tudni, hogy ki ő, honnan jött, milyen a végzettsége, a családi állapota, az egészsége, a szexuális beállítottsága, volt-e gyanús politikai kapcsolata stb., stb., stb. Ez nagyon is kurrens téma, mély filozófiai mögöttes kérdőjelekkel. Ezek sorában is az egyik legfontosabb az adatvédelem biztonsága, hogy ne lehessen egy emberrel szemben sem kihasználni ezt a technológiát. Ma még magunk is önkéntesen adjuk ki az információkat önmagunkról: például a kényelem miatt interneten vásárolunk, majd csodálkozunk – ha egyáltalán –, hogy már akár csak a keresgélés után sorozatban jönnek fel a számítógépünkön a kereséshez kapcsolódó termékek, szolgáltatások reklámjai. Egészségünk védelmének érdekében kezdjük átadni nagyon belső adatainkat, amiből egyre pontosabban ki lehet majd olvasni nemcsak azt, hogy milyen lesz a jövőbeli egészségünk, de azt is, hogy milyen preferenciáink vannak, esetleg milyen vágyaink, mit gyűlölünk, mitől rettegünk.
Adatvédelem és a saját adataink felletti kontrol ezért végsősoron az emberiség egy nagy kérdése lesz.
Találkozott-e magyarokkal Davosban? Kérdem ezt azért is, mert tudomásom szerint hivatalosan – állami és politikai szinten – nem volt magyar résztvevője a fórumnak. Ez már évek óta így van, ugyanakkor korábban kormányfői, pénzügyminiszteri, jegybank elnöki szinten is megjelent Magyarország.
Nem találkoztam, miközben a programban szerepeltek Kelet-Európából lengyelek, baltiak, ukránok például. Oroszország nagy létszámmal volt ott.
S ott kell a tapasztalatai szerint lenni Davosban?
Ön szerint? Ha már az amerikai elnök, Donald Trump is elmegy! Politikai szempontból feltétlenül meg kell ott mutatnia magát egy országnak. Habár ez nem olcsó mulatság, ez nem lehet pénzkérdés!
Miért kell részt venni?
Davos évről évre összehozza a világ gazdasági és politikai elitjét. Ha másért nem, hát a kapcsolatépítés, a lobbizás miatt érdemes részt venni a Világgazdasági Fórumon. S akkor még nem szóltam arról, hogy ott beleszagolhat az ember a világot érintő fő problémákba.
Ha az ember hisz a párbeszéd erejében, különösen azon a szinten, akkor közvetetten a davosi történések befolyásolják a világ alakulását is.
Az autoriter rendszerek, a diktatúrák visszafordíthatatlanak – állítja Fleck Zoltán jogász, szociológus, az ELTE tanára. Márpedig Magyarország is ebbe a kategóriába tartozik. A bírói területet például 2010 óta szisztematikusan alakították át, ennek a logikának megfelelően. Egyszemélyi vezetőt állítottak a bírói hivatal élére, akik minden vezetőt lecserélt. Ma ismét léteznek koncepciós perek, olyanok, amelyeket a politika megrendelésének megfelelően alakítottak. A Független Hírügynökségnek adott interjúban Fleck Zoltán arra a kérdésre nem tudott választ adni, hogy meddig tartható fenn ez a rezsim.
A lengyel parlament felsőháza is jóváhagyta azt a vitatott törvényt, amely büntethetővé teszi, ha a sajtóban Lengyelországra hárítják a náci Németország által elkövetett háborús bűntettekért való felelősséget.
Theresa May brit miniszterelnök: különbség lesz a brit EU-tagság megszűnése előtt, illetve a kilépés után Nagy-Britanniába érkező EU-állampolgárok jogosultságai között.
Elzárásra ítélték Alekszej Navalnij orosz ellenzéki politikus több munkatársát is a márciusi elnökválasztás bojkottjára szólító hétvégi országos tüntetések nyomán.
A Trump-kormány közölte: újabb másfél évvel meghosszabbítja közel hétezer, az Egyesült Államokban élő szíriai állampolgár menedékes státuszát.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
