Kezdőlap Címkék Történelem

Címke: történelem

Miért ma van az Európa-nap?

0

Minden évben május 9-én tartják az európai béke és egység ünnepét, az Európa-napot. Robert Schuman francia kereszténydemokrata politikus ugyanis 1950. május 9-én vázolt fel egy olyan új gazdasági és politikai együttműködést Európa országai között, amelyből aztán az Európai Unió kinőtt.

Robert Schuman
Forrás: YouTube

Robert Schuman célja az volt, hogy európai országok között többé ne lehessen háború, ehhez szerinte a szoros együttműködésen át vezetett az út. 1950-ben ő volt a francia külügyminiszter, amikor május 9-én ismertette a később Schuman-tervként ismertté vált javaslatot, amelynek kidolgozásában Jean Monnet is részt vett.

Azt találták ki, hogy az európai országok szén- és acéltermelése kerüljön közös irányítás alá. Schuman és Monnet úgy gondolták, hogy ezzel az évszázados ellenségek,

„Franciaország és Németország között egy háború nemcsak elképzelhetetlen, hanem gyakorlatilag is kivitelezhetetlen lenne”,

és hogy a gazdasági érdekek egyesítése az életszínvonalat is növelheti. A tervek között szerepelt az is, hogy a vámok eltörlésével közös piacot hozzanak létre. A végcéljuk az volt, hogy egy erős, egységes Európa jöjjön létre. Ahogy Schuman fogalmazott: „Ahhoz, hogy a békének meglegyen minden esélye, először egyetlen Európa kell. Immár nem puszta szavakra van szükség, hanem tettre, egy vakmerő és konstruktív akcióra.”

Az Európai Szén- és Acélközösség alapító okiratát egy évvel később hat állam írta alá: Franciaország, az NSZK, Belgium, Hollandia, Luxemburg és Olaszország. A következő évben életbe is lépett, ezzel

kezdetét vette az európai integrációs folyamat.

A hat tagállam aztán fokozatosan mélyítette az együttműködést, 1957-ben aláírták a Római Szerződést, amellyel a következő évtől megalakult az Európai Gazdasági Közösség, amelyet később sokan Közös Piac néven emlegettek. Az integrációt bővítették is: 1973-ban (hosszas vita után) az Egyesült Királyság, Írország és Dánia, 1981-ben Görögország, 1986-ban pedig Spanyolország és Portugália csatlakozott. A német újraegyesítéssel természetesen az egykori NDK-s tartományok is az EGK részei lettek.

1992-ben aztán újabb szerződést írtak alá Maastrichtban: ezzel a következő évben

megalakult az Európai Unió,

amelynek 2004-ben Magyarország is tagja lett.

Az elmúlt több mint 60 évben az európai integráció komoly sikereket hozott: az Európai Unió jelentős gazdasági hatalommá vált, és hatalmas mértékben nőtt a tagállamok lakóinak az életszínvonala is. 2012-ben az EU megkapta a Nobel-békedíjat, az indoklás szerint azért, mert meghatározó szerepet játszott Európa békés fejlődésében, a demokrácia és az emberi jogok elterjesztésében, és 1989 után hozzájárult a kelet-európai államok stabilizálásához is.

Évek óta megtartják Magyarországon is az Európa Napot.
MTI Fotó: Marjai János

Arról, hogy a Schuman-terv kihirdetésének évfordulóját Európa-napként ünnepeljék, az akkori tagállamok kormányfői 1985-ben, Milánóban döntöttek. Magyarországon a 2005. évi XXII. törvény nyilvánította május 9-ét Európa napjává.

Az Európa-nap az integráció legfontosabb jelképei közé tartozik,

az uniós himnusszal, zászlóval és a közös valutával együtt.

Mivel május 9. idén hétköznapra esik, ezért a magyarországi fő ünnepséget 13-án, vasárnap tartják majd. A programok azonban több városban már elsején elkezdődtek.

Ezért május elseje a munka ünnepe

Évtizedek óta tartják május elsején a munka ünnepét, a szabadnap a rendszerváltás után is megmaradt Magyarországon, bár a szocializmus idején megszokott sörös-virslis-vurstlis felvonulások eltűntek. De vajon tudja, hogy miért pont ezen a napon van a munka ünnepe?

Május elsejei felvonulás 1985-ben.
Forrás: Wikimedia Commons / Fortepan

Május elseje valójában egy kettős jelentésű ünnep: a munka ünnepe mellett ilyenkor, a húsvéthoz hasonlóan, sokan a természet megújulását is ünneplik: ennek a szimbóluma a májusfa állítása, a zöld ág, amely évszázadokon át az udvarlási szándékot is jelképezte.

Május elseje azonban a legtöbb országban összefonódott a munka ünnepével. Ennek előzményeihez több mint 200 évet kell visszamennünk: az ipari forradalom után, 1817-ben Robert Owen brit gyártulajdonos fogalmazta meg elsőként koherens módon a munkások követeléseit. Ennek része volt a híressé vált

„nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás.”

Addig ugyanis nem volt ritka, hogy a munkásokat napi 12-16 órán keresztül dolgoztatták.

A kérdésben évtizedekig nem történt előrelépés. 1847-ben aztán Nagy-Britanniában 10 órában maximálták a nők és a gyerekek munkaidejét. A férfiakéról egyelőre nem volt szó. 1856-ban viszont hatalmas sztrájk kezdődött az ausztráliai Melbourne-ben, és itt a munkások végül sikerrel is jártak: bevezették a 8 órás munkaidőt.

A munkásmozgalom Amerikában is egyre erősebb lett, 1868-ban sikerült elérniük, hogy nyolc órára csökkentsék az állami alkalmazottak munkaidejét. A hetvenes évekbeli válság miatt azonban nőtt a munkanélküliség, ami szintén a munkaidő csökkentését sürgette. A nyolcvanas években egymást követték a sztrájkok, tüntetések. Közben

megjelentek a radikális mozgalmak,

a kommunisták és az anarchisták is, akik közül sokan német bevándorlók voltak.

Megalakult az Amerikai Munkások Szövetsége, amely 1886. május elsejére általános sztrájkot hirdetett. Ebben országosan 350 ezren vettek részt, több helyen összecsapások is kitörtek, Millwaukee-ban a rendőrök a tömegbe lőttek.

A leghíresebb és legtöbb következménnyel járó események azonban Chicagóban történtek. Itt is május elsején kezdődött egy nagy, munkabeszüntetéssel, tüntetéssel járó megmozdulás, amelyben több tízezren vettek részt. A tüntetők többször összecsaptak a rendőrökkel, akik háromszor fegyvert is használtak. Május harmadikán legalább két embert megöltek.

Tüntetés a Haymarket Square-en.
Forrás: Harper’s Weekly

A következő nap a Haymarket Square-en tartottak a sztrájkolók tiltakozó nagygyűlést, amelyet egy idő után a rendőrök fel akartak oszlatni. Eközben viszont a munkások közé vegyült anarchisták

bombát dobtak a rendőrök közé, akik tüzet nyitottak a tüntetőkre.

Legalább 11-en meghaltak (köztük hét rendőr), több tucatnyi volt a sebesült mindkét oldalon.

Ezután több száz embert tartóztattak le, és bár nem volt semmilyen bizonyíték arra, hogy közük volt a bombához, nyolc anarchistát elítéltek, korábbi írásaik és beszédeik alapján.

Ötöt közülük halálra ítéltek – négyüket a következő évben fel is akasztották, az ötödiket csak azért nem, mert előtte öngyilkos lett a börtönben. Kettőt életfogytiglanra, egyet pedig 15 évre ítéltek – ők 1893-ban kormányzói kegyelemmel szabadultak. Az ítéletet ugyanis rengetegen bírálták (például Oscar Wilde és G.B. Shaw), és az új kormányzó igazat adott nekik, mondván: soha nem derült ki, ki dobta a bombát.

Közben a chicagói eseményeknek más következményei is lettek. 1889. július 14-én Párizsban (a forradalom százéves évfordulóján) megalakult a II. Internacionálé, amely úgy döntött, hogy a chicagói tiltakozássorozat kezdetének évfordulóján,

1890. május elsején minden szakszervezet és más munkásszervezet tartson felvonulást a 8 órás munkaidőért,

ahol pedig ezt már bevezették, ott szolidaritásból vonuljanak fel.

Az első nemzetközi május elseje hatalmas siker volt, több tucat városban tartottak felvonulást. Magyarországon is ekkor „ünnepelték” először május elsejét.

A felvonulás aztán hagyománnyá vált – 1953-ban természetesen Sztálin fotójával.
Forrás: Wikimedia Commons

Egy évvel később, a II. Internacionálé második kongresszusa úgy döntött: május elsejét hivatalosan is a munkásosztály nemzetközi ünnepének nyilvánítja. Az 1904-es harmadik kongresszuson született határozat pedig kimondta, hogy minden ország szociáldemokrata pártja és hozzájuk kötődő szervezete

vonuljon fel minden május elsején

a nyolcórás munkaidőért, a munkásosztály „osztályszükségleteiért” és a békéért, és aznap minden munkásszervezet függessze fel a munkát, ahol ezt a testi épségük veszélyeztetése nélkül megteheti.

Május elseje így nemzetközi ünneppé vált, a bolsevik hatalomátvétel után a Szovjetunióban, majd a II. világháború után a keleti blokk országaiban az egyik központi ünneppé vált, bár közben némileg átalakult:

a munkások helyett a munka ünnepévé vált,

és összefonódott a természet megújulását ünneplő majálissal: a felvonulások mellett elengedhetetlen kellékké vált a sör, a virsli és a vurstli.

Forrás: Wikimedia Commons / Fortepan

Május elseje egyébként katolikus ünnep is, Munkás Szent József, a munkások védőszentje tiszteletére. Ezt XII. Pius pápa rendelte el 1955. május 1-jén.

A nap sok országban hivatalos állami szabadnap. Ugyanakkor az Egyesült Államokban, ahonnan tulajdonképp az egész kiindult, nem ilyenkor, hanem szeptember első hétfőjén tartják a munka ünnepét.

Honnan ered a húsvét?

Jézus feltámadását ünneplik a keresztények húsvétkor, maga az ünnep viszont régebbi ennél: kapcsolódik hozzá a zsidó pészah és különböző, a tavaszi napéjegyenlőség kapcsán tartott termékenységi ünnepek is, amelyeknek szintén központi eleme a feltámadás.

Forrás: Pixabay

A húsvét a keresztény vallás egyik legnagyobb ünnepe, a hívők ilyenkor Jézus kereszthalálára és feltámadására emlékeznek. Az ünnep több mint egy hétig tart, hiszen virágvasárnap kezdődik: a hagyomány szerint Jézus ekkor vonult be Jeruzsálembe. Nagypénteken ítélték halálra és feszítették keresztre, majd a Biblia szerint vasárnap támadt fel.

A Biblia által leírt eseménysor egybeesett a zsidók egyik legnagyobb ünnepével, a pészahhal:

Jézus utolsó vacsorája például egy szédereste volt.

Érdekesség, hogy mozgó, tehát nem naptári naphoz kötött ünnepekről van szó, de a kettő idén is gyakorlatilag egybeesik. Ez egyébként a 325-ben tartott niceai zsinatig mindig így is volt, ott azonban megváltoztatták a húsvét időpontját: a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapra tették.

Istár és Tammuz esküvője egy sumer táblán
Forrás: Wikimedia Commons

A legtöbb történész ugyanakkor egyetért abban, hogy a húsvét eredete jóval régebbi. Többek szerint egy sumer (de az akkádok és az asszírok között is népszerű) mítosz az alapja: a pásztoristen Tammúz (Dumuzi) és felesége,

a termékenység-istennő Istár (más néven Inanna) története,

amelyet már i.e. 2100 körül keletkezett agyagtáblákon is lehet olvasni.

Eszerint, amikor Tammúz meghalt, Istár annyira gyászolta, hogy utána ment az alvilágba (más verzió szerint meg akarta hódítani az alvilágot), ki is szabadította, őt viszont megfosztották isteni erejétől és ruháitól is, majd karóba húzták. Mivel azonban nélküle terméketlen lett a föld, egy másik isten, Enki segített rajta: két követet küldött, akik feltámasztották. Az alvilágból azonban csak úgy térhetett vissza, ha valaki ott marad: mivel Tammúz közben megcsalta, ezért Istár őt küldte maga helyett. Ettől kezdve a mítosz szerint fél évet Tammúz, fél évet Istár töltött az alvilágban.

Istárnak megfelelő isten több más mitológiában is megjelent: a kánaánitáknál ő volt Astarte, a görögöknél és a rómaiaknál pedig Aphrodité, illetve Vénusz.

Az Istár-kapu a berlini Pergamon Múzeumban
Forrás: Wikimedia Commons

Talán véletlen egybeesés, talán nem, hogy amikor a 4. században a keresztények Jézus sírját keresték, egy olyan helyet választottak, ahol Aphrodité temploma állt. Ennek helyén épült a ma is álló Szent Sír Templom Jeruzsálemben.

Hasonló meghaló és feltámadó istenek persze más vallásokban is megjelentek, amelyek szintén hatottak a kereszténységre. Ilyen volt például Mitrász, vagy az egyiptomi Hórusz is. Ami mindegyik mítosznál közös:

a feltámadást a termékenységgel, a fénnyel, vagyis a tavasszal kapcsolták össze.

A húsvét mai változatának kialakulására egy európai ünnep is hathatott: Eostre / Ostara, az angolszász tavaszistennő ünnepe (nem nehéz észrevenni a szó hasonlóságát az angol Easter, vagy a német Ostern szóhoz). Ezt a tavaszi napéjegyenlőségkor tartották, és Jacob Grimm Német Mitológiája szerint ez is termékenységünnep volt.

A húsvét magyar nevének eredete ennél prózaibb: a hús magunkhoz vételére utal. Ilyenkor ugyanis véget ér a húshagyó kedden kezdődött 40 napos böjt, vagyis az ezt betartók innentől kezdve ehetnek újra húst.

A húsvét jelképei

Az egyik legrégibb húsvéti jelkép a bárány. Ez a Bibliához kapcsolódik: a zsidók fogságban tartása miatt Egyiptomot sújtó tíz csapás közül az utolsó az elsőszülöttek halála volt. A zsidó családok viszont előtte bárányt áldoztak, és megjelölték a vérével az ajtajukat. Az áldozati bárány helyébe később Jézus lépett, aki az Újtestamentum szerint halálával megváltotta az emberiséget: ő lett „Isten báránya”.

MTI Fotó: Vajda János

A húsvéti nyúl eredete ennél bonyolultabb, valószínűleg a termékenységhez kapcsolódik, hiszen nagyon szapora. A nyúl megjelent Eostre már említett ünnepén: ez volt az istennő szimbóluma, gyakran vele együtt ábrázolták. A gyerekeket megajándékozó nyúl viszont csak 16. században került elő, konkrétan a húsvéti nyulat pedig egy német tudós, Georg Franck von Franckenau 1722-ben megjelent könyvében említik először, ott arról ír, hogy a nyulak rejtik el a színes tojásokat, amelyeket gyerekeknek kell megkeresniük.

A tojás maga viszont jóval régebbi termékenységi szimbólum, már az ókori egyiptomiak és perzsák is annak tartották. Utóbbiaknál a tavaszi napéjegyenlőség volt az év első napja, ezt többek között tojások díszítésével, ajándékozásával és elfogyasztásával ünnepelték.

MTI Fotó: Komka Péter

A Bibliában keveset írnak a tojásról, egy ortodox keresztény legenda szerint viszont Mária Magdolna főtt tojásokat vitt Jézus sírjához, amelyek vörössé változtak, amikor észrevette, hogy Jézus nincs ott. Egy másik változat szerint amikor a császárnak, Tiberiusnak mondták azt, hogy Jézus feltámadt, azt válaszolta: annyira támadt fel, mint amennyire ez a tojás piros, mire az vörössé változott.

Végül pedig a húsvéti locsolkodás alapja az a hit, hogy a víz tisztít és termékenységet biztosít – persze itt nem nehéz észrevenni a szexuális utalásokat sem, amelyek egy termékenységünnepnél nem is meglepőek.

Kezdődik a pészah

Kezdődik a zsidó vallás egyik legfontosabb ünnepe, a pészah, amely április 7-ig tart. A zsidóság ilyenkor az egyiptomi fogságból való szabadulásra emlékszik.

MTI Fotó: Kallos Bea

A fogság történetét Mózes második könyve meséli el, ebben van szó az Egyiptomot sújtó tíz csapásról, majd a zsidók meneküléséről, amelynek során a tenger kettévált előttük. Maga az ünnep neve, a pészah (elkerülés) arra utal, hogy a tizedik csapás, vagyis az elsőszülöttek halála elkerülte a zsidók házait. Ehhez előtte minden héber családnak le kellett vágnia egy bárányt, és a vérével meg kellett jelölnie az ajtót.

A pészah emellett a szabadság és a kovásztalan kenyér ünnepe is.

A bibliai magyarázat szerint Egyiptomot elhagyva nem volt idő a kenyér megkelesztésére, ezért keletlenül, kovász nélkül vitték magukkal a tésztát, amelyet a nap szárított meg.

Mivel a pészah tavaszra esik, így ez a tavasz ünnepe is, az áldozat után az első termést is bemutatták a szentélyben. Az Ószövetség szerint az ókorban ezen az ünnepen egy fiatal kecskét áldoztak a jeruzsálemi szentélyben, amelyet a rómaiak 70-ben leromboltak.

Frissen sült maceszt csomagolnak Izraelben
Fotó: MTI/EPA/Abir Szultan

Pészah ünnepén már az előnapra minden kovászos élelmiszert el kell távolítani a lakásból. Ez általánosságban mindenre vonatkozik, ami pészahkor nem kóser. A szabályozás komoly tisztaságot ír elő, a zsidó nők ilyenkor rituális tavaszi nagytakarítást rendeznek. Úgynevezett

pészahi edényben kell főzni és enni,

a nagyon vallásosak erre az ünnepre külön konyhát tartanak fenn.

Az is az ünnepi kötelezettségek közé tartozik, hogy ilyenkor megfelelő mennyiségű kóser ételt készítenek elő, amelyek közül a legfontosabb a macesz.

Az ünnep a széderestével kezdődik.

A széder héber szó, magyar jelentése rend, azt jelzi, hogy az ünnep a meghatározott rend szerint zajlik. A széder során minden zsidónak egy maceszt kell ennie, a megjelölt időkben meg kell innia négy pohár bort (lehetőleg vöröset), keserű füvet kell ennie, el kell mondania az egyiptomi kivonulás történetét, vagyis a Hágádát, és dicsőítő zsoltárokat kell mondania.

A Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség 2014-es széderestje
MTI Fotó: Kallos Bea

A következő napok úgynevezett félünnepek, az utolsó a kettévált tengeren való átkelésre emlékeztet. A pészahi istentisztelet rendje is kötött, az első napi harmatért való imától a nyolcadik napi, a halottakért mondott imáig.

A pészah és a keresztény húsvét kezdetben egybeesett (hiszen Jézus keresztény hit szerinti utolsó vacsorája is egy széder volt), majd a 2. századtól a húsvét egy héttel a zsidó ünnep utánra került. A két ünnep formális szétválasztásáról 325-ben a niceai zsinaton döntöttek.

Horthy Miklós újratöltve

A hír: a Horthy Miklós Emléktársaság szervezésében 2018. február 11-én „emlék-istentisztelet” tartottak a kormányzó halálának 61. évfordulója alkalmával a Szabadság téri Református Egyházközség által üzemeltetett Hazatérés templomában.

A néhai kormányzó történelmi szerepének megítélése a történészek feladata, véleménye azonban mindenkinek lehet róla – újságíróknak, politikusoknak, bárkinek. Ami tény: Horthy volt a kormányzó a zsidótörvények idején, és akkor is, amikor Magyarország belépett egy igazságtalan, és utóbb vesztesen megvívott háborúba, s ily módon ő volt az első számú felelős a II. magyar hadsereg katonáinak elpusztulásáért a Don-kanyarban.

A rendszerváltozás után a volt kormányzó kenderesi újratemetésével kezdődött az a Horthy-kultusznak nevezett folyamat, amelynek főbb epizódjait a február 11-i emlék-istentisztelet kapcsán idézzük fel.

1957, 2017

De előbb még egy kis történelem.

1957. február 9-én a Népszabadság a kilencedik oldalán közölte a hírt: meghalt Horthy Miklós. „Lisszabonból jelentik, hogy Horthy Miklós, a magyar ellenforradalom egyik vezető alakja, Magyarország kormányzója a 25 éves ellenforradalmi rendszerben, meghalt. Nevéhez a magyar történelem egyik legsötétebb korszaka fűződik. A Horthy-rendszer abban a vérfürdőben született, amelyet 1919-ben az antant-hatalmak segítségével uralomra jutott ellenforradalom rendezett a magyar munkások, parasztok, értelmiségiek sorában. Horthy nevéhez fűződik Magyarország berántása a második világháborúba, s a nemzeti szégyen, hogy hazánk a múlt háborúban a hitlerista Németország utolsó csatlósa lett. A legutóbbi ellenforradalmi események idején Horthy újra jelentkezett: ismét szeretett volna szerepet játszani a második ellenforradalom általuk remélt új rendszerében.”

Hatvan évvel később, 2017. júniusában kivételes államférfinak nevezte Orbán Viktor Horthy Miklóst a felújított Klebelsberg kastély átadó ünnepségén. Ebből a mondatból nem az derül ki, hogy Orbánnak mi a véleménye Horthyról. Hogy valóban kivételes államférfinak gondolja-e azt az embert, akinek regnálása alatt születtek a zsidótörvények, amelyek végül mintegy félmillió zsidó származású magyar ember elpusztításhoz vezettek. Az Orbán által elmondott mondatból leginkább az derült ki, hogy Magyarország miniszterelnöke most ezt tartotta hasznosnak mondani.

Ungváry Krisztián történész szerint Orbán ezzel a megfogalmazással a jobboldalnak üzent. Ez a vélemény logikus ugyan, de az ügy ennél valamivel árnyaltabb és bonyolultabb. A normális, tisztességes jobboldalnak ugyanis ezzel nem lehet üzenni, mert magát polgárnak tartó jobboldali ember nem tekint Horthyra kivételes államférfiként. A normális, tisztességes jobboldali ember tudja, amit persze Orbán is tud, hogy Horthy Miklós sok százezer zsidó és nem zsidó származású magyar ember haláláért felelős.

Orbán korábban visszafogottabban fogalmazott Horthyról, amikor a Hóman-szobor körüli viták kapcsán azt mondta, hogy olyan embernek nem állítanak szobrot Magyarországon, akik megszálló hatalmakkal kollaboráltak. Horthy Miklós ilyen ember volt, és ezt Orbán nemcsak 2015-ben tudta, de tudnia kellett 2017-ben.

Horthy Miklós újratemetése

1993. szeptember 4-én a néhai kormányzó hazahozott hamvait újratemették Kenderesen. Amint arról a Független Hírügynökség is beszámolt, Boross Péter volt miniszterelnök 2018-ban arról beszélt, hogy Horthy Miklós kenderesi újratemetésén a saját szemével látott egy olyan transzparenst, amelyen egy zsidó szervezet köszönetet mondott Horthy Miklós kormányzónak.

A volt miniszterelnök rosszul emlékezett: nem volt ilyen zsidó szervezet. Volt viszont egy Blumgrund János nevű ember, aki nem transzparenst, hanem egy koszorút vitt a temetésre, a következő felirattal: „Egy hálás magyar zsidó a sok közül.”

Blumgrund János amúgy Bécsből rándult haza, a helyi Horthy Miklós társaság elnökeként, onnan volt hálás a kormányzó úrnak. Igaz, nem eredeti nevén, hanem a vitézi körökben a Blumgrundnál autentikusabban hangzó Almási Szabó János néven.

Az MTI cenzúrázta Orbán Viktort

2012. júliusában a Magyar Távirati iroda cenzúrázta Orbán Viktor miniszterelnök szavait.

„Magyarország zéró toleranciát hirdet az antiszemitizmussal szemben” – ezt mondta Orbán Viktor miniszterelnök Benjámin Netanjahu izraeli kormányfővel közös budapesti sajtótájékoztatóján, majd hozzátette: „Magyarország bűnt követett el, amikor a második világháborúban nem védte meg zsidó állampolgárait.”

A magyar miniszterelnök utóbbi mondata nem szerepelt az MTI tudósításában. A távirati iroda úgy gondolta, hogy nem lenne jó, ha a magyar állampolgárok megtudnák, mit mondott Orbán annak a magyar államnak a felelősségéről, melynek élén az általa kivételes államférfinek tartott Horthy Miklós kormányzó állt.

Horthy mellszobra a Szabadság téri templomban

Horthy Miklós kormányzó mellszobrának avatóünnepsége a Szabadság téri Hazatérés templomának bejáratánál az első bécsi döntés 75. évfordulóján 2013. november 3-án Budapesten.
MTI Fotó: Máthé Zoltán

2013. november 3-án százak tüntettek a budapesti Szabadság téren a Hazatérés temploma előtt. Odabent Horthy Miklós szobrát avatják, beszédek is vannak, Hegedűs Lóránt református lelkész a keresztényi szeretetről beszélt, és felszólalt Gyöngyösi Márton a Jobbik parlamenti képviselője – ő volt az, aki a magyar országgyűlés képviselőit származásuk alapján listázta volna.

A Fidesz közleményben reagált Horthy Miklós kormányzó szobrának avatására. Rogán Antal jegyezte a közleményt, lehet, ő maga fogalmazta a szöveget.

A Rogán Antal frakcióvezető által jegyzett közlemény azért tartja rossz ötletnek Horthy Miklős szobrának felavatását, mert az szerintük provokáció a Jobbik részéről, és az akció „jó ürügyet szolgáltat a nyugat-európai baloldali lapoknak, hogy antiszemitizmusról beszéljenek Magyarország kapcsán”.

Nem Horthy személyével és szobrával volt baja Rogán Antalnak és a Fidesznek, hanem azzal, hogy külföldön most majd megint verik a palávert „a magyar emberek ellenségei”.

Rogán Antalnak és a Fidesznek nem közleményt kellett volna írnia, hanem együtt tiltakoznának az antifasisztákkal a Szabadság téri templom előtt.

Ha a Fidesznek és Rogán Antalnak valóban baja lett volna Horthy Miklós éledő kultuszával, akkor most nem egy ilyen semmitmondó közleményt tettek volna közzé. Nem provokációról beszélnének, hanem a nácizmus ellen tiltakoznának. Megírnák például, hogy Horthy Miklós nem csak a zsidósággal „viselkedett csúnyán”, hogy nem csupán a mintegy 600 ezer magyar zsidó ember haláláért felelős, de a nem zsidó magyarokkal is számos illetlen dolgot művelt. Belesodorta Magyarországot egy értelmetlen háborúba, megtámadta a Szovjetuniót, a Don-kanyar poklába, azaz, gyakorlatilag a biztos halálba küldte a második magyar hadsereget. Katonának csúfolt szerencsétlen áldozatokat, akik – tisztes felszerelés, ellátás hiányában – valójában ágyútölteléknek kellettek.

Szabadság tér: Orbán Viktornak nincs mozgástere

2014. májusában Orbán Viktor nyilatkozott a budapesti Szabadság téren átadandó, eredetileg a német megszállás emlékműveként szereplő szobor kapcsán. A miniszterelnök a magyarországi zsidószervezetek tiltakozására válaszolt, és közölte velük: mint kormányfőnek, nincs mozgástere a Szabadság téri szobor ügyében. Ezzel lényegében nem csak a zsidószervezeteknek, a magyarországi zsidó közösségnek üzent, de minden jóérzésű polgárnak e honban, akik még mindig abban a hitben élnek, hogy a mozgástér elengedhetetlen kelléke egy miniszterelnöknek.

2014. júliusában aztán átadták a sokak által Szégyenünk szobrának nevezett alkotást. Nem felavatták, hanem átadták. Éjjel csinálták, sötétben. Rendőröket vezényeltek a térre, hogy minden flottul menjen. Kordonok is voltak, nehogy kárt tehessenek benne a tiltakozók.

Az előző évben, december 31-én, szilveszter napján jelent meg a Magyar Közlönyben a szoborról szóló első közlemény. Az eredeti szövegben szó sem esett áldozatokról, csupán a megszállásról.

Március 19-e volt az első határidő, akkor akarták átadni. Aztán mégsem adták át. Lett egy május 31-i határidő, ám az épp egybeesett volna Orbán Viktor születésnapjával.

Július közepén már érezni lehetett, hogy valami készül. Benne volt a levegőben, hogy hamarosan a helyére teszik a szobrot. Végül ez a nyár közepén történt meg, amikor aki teheti, nyaral, s amikor a nagy meleg miatt lankad a figyelem.

Az elmaradt szentmise

2018. január 27-én szentmisét terveztek mondani Horthy Miklós lelki üdvéért, ahol az elképzelések szerint Boross Péter volt miniszterelnök és Lezsák Sándor, az országgyűlés mostani alelnöke is felszólalt volna. Miután ez a nap egyúttal a holokauszt nemzetközi emléknapja – az auschwitzi haláltábor felszabadulásának évfordulója – a heves hazai és nemzetközi tiltakozások hatására a szervezők közölték: nem tartják meg a szentmisét. Sajtóhírek szerint Erdő Péter bíboros szólt le a belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia vezetőjének, az emlékmisét szervező Osztie Zoltánnak, ő utasította, hogy vonják vissza szándékukat és a holokauszt emléknapján ne tartsanak a magyar zsidók százezreinek halálában szerepet játszó kormányzó tiszteletére rendezvényt.

Most meg itt ez a megemlékezés, 2018. február 11-én. Nincs semmilyen emléknap, az időpont nem ütközik semmilyen nevezetes dátummal, lehet emlékezni, ki-ki kedve és lelkiismerete szerint.

Gépfegyverrel ejtettek túszokat a lánykollégiumban

45 éve kezdődött a legsúlyosabb magyarországi túszdráma: 1973. január 7-én két fegyveres fiú, a Pintye testvérek 15-16 éves diáklányokat ejtettek túszul Balassagyarmaton. Öt nap után az egyik túszejtőt lelőtték, a másik megadta magát. A túszdrámáról a Kádár-korszakban hivatalosan sokáig nem lehetett beszélni – utána pedig mítoszokat gyártottak köré.

1973. január 7-én, vasárnap este 10 óra körül két fiatal fiú sétált be a balassagyarmati Geisler Eta középiskolai lánykollégiumba. A 19 éves Pintye András és 17 éves öccse, Pintye László apjuktól lopott fegyverekkel 14 lányt ejtett túszul. Külföldre akartak menni, így akarták elérni, hogy kiengedjék őket, ehhez rengeteg pénzt (egymillió amerikai dollárt, négyszázezer svájci frankot, százezer nyugat-német márkát), valamint még több fegyvert követeltek.

A túszejtők követelései
Forrás: Nógrád Megyei Levéltár / nogradarchiv.hu

A túszejtéshez az előző évi, müncheni olimpián történt túszdráma adta az ötletet, amikor palesztin terroristák törtek be az izraeli sportolók szállására. A balassagyarmati kollégiumban eredetileg 20 lány volt, de hatnak sikerült a WC-n keresztül kiszöknie. Ők mentek el a rendőrségre, ahol először nem is akartak hinni nekik, aztán kiküldtek egy járőrt, akit a Pintye fivérek lövésekkel fogadtak.

A túszdráma öt napig tartott, az irányítást a helyi rendőröktől hamar átvették a Budapestről érkező belügyi vezetők, odament Biszku Béla, de

még Kádár János is kapott jelentéseket.

Ahogy az akkor Balassagyarmaton élő, és a kollégiummal szemben lévő tanácsházán dolgozó Finta Kata Túszdráma Balassagyarmaton című könyvében írja: „A várost ellepték idegenből érkezett egyenruhás rendőrök és civil ruhás nyomozók. Az egész akciót az országos szervek irányították, külön parancsnok irányításával. Ezért történhetett meg, hogy a városi rendőrkapitány is ott posztolt a városháza sarkán, együtt a többi helyi rendőrrel.”

Ezt a közleményt akarták beolvastatni a rádióban
Forrás: Nógrád Megyei Levéltár / nogradarchiv.hu

A kollégium környékét lezárták, az ügyről hírzárlatot rendeltek el. A túszejtők nyilvánosságot követeltek, még egy „közleményt” is írtak, amit a rádióban akartak beolvastatni, de a sajtó nem számolhatott be az ügyről.

Jellemző, hogy még a Munkásőrségen is csak pletykákból értesültek arról, mi történt, egy jelentés szerint nem is voltak pontos információik, hiszen azt írták a helyi pártbizottságnak: „Balassagyarmat térségében 10–15 fős fegyverrel is rendelkező csoport több személyt tart fogságában, és zsaroló követelésekkel lép fel a kormánnyal szemben”.

Ugyanakkor persze

hamar elterjedt a túszejtés híre, hiszen mindenki erről beszélt – csak épp kevés volt a pontos információ.

Éppen ezért Finta Kata könyve is több pontatlanságot tartalmaz, de erről majd kicsit később.

A szoba helyszínrajza
Forrás: Nógrád Megyei Levéltár / nogradarchiv.hu

Az biztos, hogy néhány nap után, amikor a két fiú nem figyelt, az egyik lány kiugrott az ablakon (az első emeleten voltak). Öt nap és folyamatos tárgyalások után (amihez közvetítőnek Samu Istvánt, a balassagyarmati kórház pszichiátriai és neurológiai osztályának vezető főorvosát kérték fel – vele küldtek be kintről némi élelmiszert és vizet is) végül egy mesterlövész lelőtte az idősebb Pintye fiút, öccse pedig megadta magát.

Az újságokban ezután jelent meg az első hír – mindegyikben ugyanaz, az MTI alapján. A megyei napilap például csak a 8. oldalán közölte az alig pár soros, Fegyveres banditákat tettek ártalmatlanná Balassagyarmaton című írást. Ahogy írják:

A cikk a megyei lapban a túszdráma után

 „a rendőri intézkedések során a banditatámadás szervezőjét, a fegyveres Pintye Andrást megsemmisítették, társát, Pintye Lászlót letartóztatták”.

Pintye Lászlót hetek alatt elítélték, májusban már a jogerős ítélet is megszületett. Mivel nem volt még 18 éves, ezért a maximálisan kiszabható 15 évet kapta. A testvérek négy barátját is elítélték, volt, akit több évre, mert beszéltek nekik arról, hogy mire készültek, mégsem jelentették fel őket.

Az ügynek azonban itt nem volt vége. Hivatalosan továbbra sem lehetett beszélni róla, de persze mindenkit érdekelt, ezért terjedt a hír. A nyugati sajtóba is eljutott: február elején a német Spiegel is megírta a történetet, igaz, sok téves információval, például azt írták, hogy valahogy bekerült egy rendőrkutya is a szobába, és azzal dulakodva került Pintye András az ablakhoz, ahol aztán lelőtte a mesterlövész.

Mivel egy idő után már nem lehetett tovább titkolni, néhány év után a rendszer úgy döntött, hogy a saját szája íze szerint alakítja a közbeszédet a túszdrámáról, így kapott lehetőséget Végh Antal arra, hogy könyvet írjon az esetről – ez lett a Könyörtelenül, aminek

kevés köze volt a valósághoz,

és ugyanez elmondható a könyvből készült Túsztörténet című filmről is. Később aztán a korszak bűnügyi „sztárriportere”, Szabó László a 13 nyomozó 33 esete című, 1989-ben megjelent könyv egyik fejezetét is a túszdrámának szentelte, ott Lápossi Lőrinc alezredes mesélt a Balassagyarmaton történtekről.

A túszdráma helyszíne
Forrás: Nógrád Megyei Levéltár / nogradarchiv.hu

A túszdráma után viszont több mint 40 évnek kellett eltelnie, hogy kiderüljön, mi is történt valójában – 2015-ben jelent meg ugyanis Hatala Csenge Hírzárlat című könyve, amely levéltári források és az egykori túszokkal készült interjúk alapján készült. Sőt, Pintye Lászlót is megtalálta:

ő volt az egyetlen, akivel az egykori túszejtő szóba állt.

Ezekből a beszélgetésekből aztán kiderült, hogy nem minden úgy történt, ahogy évtizedeken keresztül sokan állították.

A két fiút például a Kádár-rendszerben fasiszta bűnözőnek akarták beállítani, mintegy igazolva, hogy a szocializmus Magyarországán más nem követhet el ilyen bűnt. Szabó László könyve szerint a Pintye testvérek „a fajelmélet hívei lettek, fasiszta felfogásuk táptalaj lett antiszemita nézeteikhez is, amelyeket nyíltan hangoztattak”, és azért akartak Görögországba szökni, mert ott egy szélsőjobboldali junta volt hatalmon. A történet igazolásához a könyvben még teljesen életszerűtlen párbeszédeket is a két fiú és barátaik szájába adtak.

A túszejtők fegyverei
Forrás: Nógrád Megyei Levéltár / nogradarchiv.hu

Hogy valóban voltak-e szélsőjobboldali nézetei a két későbbi túszejtőnek, azt nem lehet biztosan tudni. Voltak erre utaló jelek – de az is lehet, hogy ezekkel „csak” lázadni akartak a szüleik ellen. Ami biztos:

a Pintye testvérek apja a Határőrségnél dolgozott párttitkárként,

és a megye egyik legnagyobb hatalmú funkcionáriusa volt, akitől sokan tartottak, emiatt a gyerekei sok mindent megtehettek. A két fiú egyik tanára korábban az Indexnek azt mondta: „A fiúk a tanítványaim voltak, ha volt kedvük, jöttek iskolába, ha nem, nem. Nagyon feltűnőek voltak a kopasz fejükkel, hiszen akkor még senki sem borotválta kopaszra a fejét, ráadásul ez a téli szünetben volt. De

a szülők érinthetetlenek voltak,

és persze mindent megtettek az iskolának. Minden ünnepségre jött a katonaság, kifestették az iskolát, kirándulásra vitték a gyerekeket, szóval nem lehetett a fiúkhoz nyúlni. Ők külön kategóriát képeztek a városban, úgy éltek, mint a fáraók. Elképzelni sem lehet, hogy mit jelentett akkor ez a pozíció, nemcsak párttitkár volt az apjuk, hanem alezredes is, miközben a gyerekeikkel nem törődtek.”

A fiúk nem csak az iskolában voltak kivételezett helyzetben:

gyakorlatilag bármit megtehettek, semminek nem volt következménye.

Finta Kata több olyan esetet is leírt könyvében, hogy még bűncselekményeket is eltussoltak nekik – például, amikor a szomszédjuktól loptak. De amikor illegálisan átmentek Csehszlovákiába, akkor sem őket, hanem az esetet jelentő határőrt büntették meg.

Apjuk azonban egyszer csak úgy döntött, hogy az idősebb fiúnak dolgoznia kell. Finta Kata szerint Budapesten egy gyárban szerzett neki munkát, ahonnan viszont Pintye András hamar eltűnt. Dolgozni ugyanis ő egyáltalán nem akart, annyira, hogy Hatala Csenge szerint egyszer sósavat öntött a kezeire, hogy ne kelljen.

Emiatt viszont az apja már azzal fenyegette, hogy hogy beutaltatja a kórház idegosztályára, vagy elküldi katonának. Január elején kellett volna sorozásra mennie. Pintye András ekkor döntött úgy, hogy túszejtéssel éri el, hogy külföldre mehessen, és ő beszélte rá az akcióra az öccsét is.

Az alezredes fia simán besétálhatott apja irodájába, és elhozhatta onnan a fegyvereket,

ugyanis kulcsa volt a szobához. Apja ugyanis, bár a szabályzat ezt tiltotta, hazavitte a kulcsokat, fia így le tudta másolni. Aztán pedig ezekkel a fegyverekkel, egy pisztollyal és egy géppisztollyal törtek be a lánykollégiumba.

Az elsőfokú ítélet
Forrás: Nógrád Megyei Levéltár / nogradarchiv.hu

A későbbi, hivatalos beszámolók ott sokkal brutálisabbnak festették le őket, mint ahogy azt az egykori túszok később Hatala Csengének elmesélték. Lápossi Lőrinc Szabó László könyvében azt mondta, hogy a két fiú több lányt megerőszakolt – ennek viszont már sem a vádiratban, sem a bírósági ítéletben nem volt nyoma. Pintye Lászlót ugyanis gyilkossági kísérlet, lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés, tiltott határátlépés előkészülete és személyes szabadság megsértése miatt ítélték el.

Az egyik túsz a Hírzárlat című könyvben így emlékezett vissza az eseményekre: „azon az egy pofonon kívül, amit akkor kaptam, amikor beléptek, nem bántottak. […] voltak nagyon kellemetlen eszközeik a büntetésre, például, amikor sodronyon kellett feküdnünk, vagy hosszabb ideig kellett egy helyben állnunk… Nem is emlékszem, hogy valakit nagyon megütöttek vagy lelkileg terrorizáltak volna… [és]

senkit nem erőszakoltak meg.”

Egy másik lány ugyanakkor azt mondta, hogy idővel agresszívabbak lettek a túszejtők, volt, hogy pofozkodtak, vagy belerúgtak valakibe. Sokszor aludni sem engedték a lányokat, akik a mosdóba sem mehettek ki. Lelkileg is gyötörték őket, többször a kivégzésükkel fenyegetőztek.

Az is kiderül a visszaemlékezésekből, hogy az idősebb fiú volt az elszántabb. Öccsét a lányok rá akarták venni, hogy adja meg magát, de ő félt a bátyjától. Hatala Csenge könyvében Samu Istvánt, a tárgyalót is idézi, aki azt mondta neki:

“a lányok előtt [a fiúk] szégyellték volna a már kitűzött terveik feladását. Így akkor sem álltak el tőle, amikor erre lehetőségük adódott volna.”

Ahogy telt az idő és nőtt a feszültség (ennivalót és vizet is alig kaptak a kollégiumban lévők), Pintye András arra is rá akarta venni az öccsét, hogy lőjön a templomnál gyülekező emberek közé. László végül a szemközti tanácsházára lőtt, ahol a válságstáb is volt – egy embert kis híján el is talált.

Geisler Eta Középiskolás Leánykollégium, a túszdráma helyszíne

Közzétette: Hírzárlat – A balassagyarmati túszdráma – 2015. február 5.

A termet, ahol a túszok voltak, lehallgatták (Angliából hozott készülékkel), és amikor András arról beszélt, hogy ki kell végezni egy lányt, úgy döntöttek, nem lehet tovább várni és tárgyalni, közbe kell lépni. Először maximumra állították a benti fűtést, hogy muszáj legyen ablakot nyitni, ami lehetőséget adott volna egy mesterlövésznek, hogy lelője az idősebb Pintye fiút – de ők leengedték a radiátort, a vizet egyébként meg is itták. Végül aztán, azóta sem tudni, miért,

Pintye András az ablakhoz lépett, és ekkor lelőtték.

A holttestéről készült fotón (ezt nem tesszük közzé) egyébként egy furcsa sapka látható a fején. Ennek az a magyarázata, hogy egyszer, amikor letette a fegyverét, az egyik lány felkapta és fejbe vágta vele. Pintye András nem ájult el, így nem lett vége a túszdrámának, de vérző fejét bekötözte, és egy, a szobában talált sapkát húzott a fejére, hogy tartsa a kötést.

A „hivatalos” beszámolók, így a Szabó- és a Végh-könyv, az ebből készült film, de még Finta Kata könyve is (ő ezt a részt mások elbeszéléséből írta, mert ekkor már nem volt a városban) rövid, határozott, sikeres rendőri akcióról írtak, amely mindössze pár másodpercig tartott: ezek szerint a fejlövést kapott túszejtő azonnal meghalt, beugráltak az ablakon a rendőrök és lefegyverezték Pintye Lászlót.

A túszok azonban mást meséltek.

A boncolási jegyzőkönyv
Forrás: Nógrád Megyei Levéltár / nogradarchiv.hu

Ahogy Hatala Csenge írja, Pintye Andrást több lövés is eltalálta, de egyik se a fején (ez a holttestéről készült fotón is látszik), és nem is halt meg azonnal. A boncolási jegyzőkönyv szerint három találat érte: a jobb karján, a hasán és a mellkasán.

És nem voltak berontó kommandósok sem – ugyanis a darus kocsi, amelyről be akartak ugrálni a szobába, a rossz mérés miatt jóval alacsonyabb volt, mint az ablak. Így aztán Pintye László a lányok segítségével maga húzta el az ajtó elé barikádként tolt szekrényt és ágyakat, majd kimentek a folyosóra, és a túszejtő megadta magát a rendőröknek.

Arról pedig, hogy mennyire volt hősies, filmekbe illő a rendőri akció, a Hírzárlat egy jellemző jelenetet ír le: a rendőrök még azután sem nagyon mertek bemenni a szobába, hogy a fiatalabb fiú megadta magát. Végül az egyik egy papuccsal dobta meg Pintye András testét, hogy valóban meghalt-e.

A kollégiumi szoba, ahol a túszdráma zajlott
Forrás: Nógrád Megyei Levéltár / nogradarchiv.hu

A túszok azt mondták, hogy az ezt követő eljárás alatt az ő vallomásaikat is cenzúrázták – ha nem voltak elég drámaiak, akkor egyszerűen más került be a jegyzőkönyvbe. Volt, aki azt mondta közülük Hatala Csengének:

úgy kezelték őket, mintha cinkosok lettek volna,

és volt, akit zárt osztályra vittek, mert nem akarta aláírni a meghamisított vallomását.

A túszdráma után az egész Pintye család nevet változtatott és elköltözött Balassagyarmatról. Pintye László végül összesen 11 évet volt börtönben: először Tökölön, a fiatalkorúaknál, aztán Szegeden a Csillagban, majd Budapesten a Kozma utcában, végül visszakerült Szegedre. Szabadulása óta álnéven egy vidéki városban él.

A borítókép jobb oldalán a kollégium épülete a 70-es években. Forrás: Fortepan

Száz éve végezték ki a leghíresebb kémnőt

Mata Hari volt minden idők legismertebb kémnője. Táncosnőként dolgozott, néhány évig rendkívül sikeres és népszerű volt, majd értékesíteni kezdte az így szerzett információkat, de valószínűleg a legendája sokkal nagyobb, mint amennyire kémként sikeres volt – már, ha egyáltalán valóban dolgozott kémként, és nem csak pletykákkal házalt. 1917. október 15-én végezték ki.

A Mata Hari persze csak álnév volt: Margaretha Geertruida Zelle néven született 1876. augusztus 7-én a hollandiai Leeuwarden városában, egy gazdag kalapos lányaként. Ahogy Hahner Péter történész írta róla: sötét hajával, karcsú termetével, fekete szemével, kreol bőrével kitűnt a szőke és testes hollandok közül, és azt beszélték, hogy valamelyik őse jávai lehetett.

Apja meglehetősen elkényeztette a kislányt, aki már kiskorában fantasztikus történeteket talál ki származásáról.

13 éves volt, amikor apja csődbe ment, szülei elváltak, anyja két évvel később meghalt. Margaretha intézetbe került, onnan azonban kirúgták. Az igazgató ugyanis szexuálisan zaklatta, és amikor ez kiderült, a lánynak kellett mennie.

Margaretha úgy gondolta, leginkább nőiességét kihasználva érvényesülhet az életben, ezért 18 évesen válaszolt egy hirdetésre, amelyet egy Indonéziában élő, nála 20 évvel idősebb, feleséget kereső katonatiszt, Rudolph MacLeod adott fel.

Forrás: Wikimedia Commons

Egy fiuk és egy lányuk született, de a katona részeges volt, és gyakran verte feleségét és a szolgálókat is. Margarethát ráadásul szifilisszel is megfertőzte. Egyik alkalmazottjuk, valószínűleg bosszúból a rossz bánásmódért,

megmérgezte gyerekeiket,

és csak a kislányt tudták megmenteni. 1900-ban visszatértek Európába, de itt elváltak, Margaretha pedig Párizsba utazott. Kislánya az apánál maradt.

Itt egy cirkuszban dolgozott, de mivel Indonéziába táncolni is megtanult, átváltott erre, bár saját bevallása szerint sosem táncolt jól. Közben gyakran váltogatta szeretőit, akik anyagilag is támogatták.

Forrás: Wikimedia Commons

A nagy áttörés 1905-ben jött el, amikor felkérték, hogy táncoljon egy múzeumban, elit közönség előtt, ahol

szinte meztelenül adott elő egy csábító táncot,

másnap pedig az egész sajtó róla áradozott.

Azt kezdte terjeszteni magáról, hogy anyja indiai hercegnő volt, a táncot pedig Siva isten templomában tanulta. Életrajzában rejtélyes lyukakat hagyott, hogy többet bízzon a képzeletre. Felvette a Mata Hari (a Hajnal Szeme malájul) nevet.

Azért is nagyon népszerű volt, mert sokan azt hitték, hogy a híres hétfátyoltáncot meztelenül fejezi be. De ahogy Hahner Péter is írta, valójában teljesen sohasem vetkőzött le a színpadon, testszínű ruha volt rajta, és ékszerekkel díszített, fém melltartóit is mindig magán hagyta.

Hamarosan már

csillagászati pénzeket kapott, a politikai és üzleti élet hatalmasságai akartak megismerkedni (és lefeküdni) vele.

A pénzt viszont gyorsan elszórta, az újdonság varázsának múlásával pedig, néhány év alatt megkopott a hírneve, és újra a szeretői tartották el.

Forrás: Wikimedia Commons

Mivel továbbra is a semleges Hollandia állampolgára volt, ezért az első világháború kitörése után is szabadon utazgathatott Németország és Franciaország között – német és francia tiszteket is elcsábítva. Erre persze mindkét titkosszolgálat felfigyelt.

Hahner Péter szerint ekkor arra készült, hogy véget vet vándorlásainak, ugyanis beleszeretett egy fiatal orosz tisztbe. Amikor egy háborús zónában fekvő katonai kórházban ápolták, Mata Hari engedélyt kért, hogy meglátogassa. A francia kémelhárítás egyik kapitánya ekkor megkérdezte, hajlandó lenne-e kémkedni Franciaország számára. Rengeteg pénzt ajánlottak neki, ezért elvállalta a feladatot, de

csak értéktelen információkat szerzett.

Közben állítólag az amszterdami német konzul is megkereste, és ő is pénzt ajánlott neki, hogy kémkedjen a németeknek. Ezt a pénzt is elfogadta.

1916-ban aztán Mata Hari találkozót kért a madridi német katonai attasétól, hogy újra találkozzon a német trónörökössel, akivel állítólag lefeküdt korábban. Az attasé annyit írt erről Berlinbe, hogy „sikerült a H-21 fedőnevű kémet beszerveznie”. Csakhogy a táviratot a franciák is olvasták, és 1917. február 13-án letartóztatták Mata Harit.

Később kiderült, hogy a németek tudták, hogy feltörték a titkosításukat, és szándékosan írták ezt Mata Hariról, valószínűleg azért, mert semmilyen értékes információkkal nem szolgált nekik sem, csak párizsi pletykákkal. Ráadásul így elterelhették a figyelmet a valódi kémeikről.

Mata Hari kivégzése előtt
Forrás: Wikimedia Commons

Kihallgatása alatt a hosszú ideje kitalált világában élő Mata Hara belegabalyodott a valós és elképzelt tényekbe. Mivel azt mondta, hogy egyszer húszezer frankot kapott egy német diplomatától elveszett csomagjai miatt, bizonyítottnak vették, hogy kém.

Ő viszont ezt visszautasította,

kurtizánnak nevezte magát, aki csak a gyönyörnek él.

A hadbíróság viszont halálra ítélte. Valószínűleg azért is, mert a háború éppen a németek sikereit hozta, Franciaország morálja folyamatosan csökkent, Mata Hari viszont jó bűnbak volt a kudarcokra.

Harminc évvel később a bíróság egyik tagja el is ismerte: az ítélet már a tárgyalás előtt megszületett. A per dokumentumai azonban szigorúan titkosak: csak most, a kivégzés után száz évvel oldják fel őket ez alól.

Mata Harit 1917. október 15-én a vincennes-i erődben végezték ki.

A legenda szerint nem engedte, hogy bekössék a szemét,

és csókot dobott kivégzőinek. Egy másik változat szerint az utolsó pillanatban széttárta kabátját, ami alatt nem viselt semmit, hogy megzavarja a rá célzó katonákat.

Holttestét senki nem kérte ki, így az anatómiai múzeumba került, ahonnan az 1950-es években eltűnt.

A legendája azonban halála után még inkább szárnyalt. Életéről több film is készült: játszotta őt Greta Garbo, Jeanne Moreau, Marlene Dietrich, Gábor ZsaZsa, de még Sylvia Kristel, az Emmanuelle-filmek főszereplője is. 20 évvel ezelőtt kiállítás nyílt az emlékére szülővárosában.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!