Címke: Theresa May

Kérem, óhatatlan, hogy Orbán Viktor tegnapi rádióinterjúnak álcázott programbeszédjéről Brezsnyev kacsái jussanak eszünkbe. De próbáljunk komolyak maradni, elvégre nem kismiska a kéthetenkénti agymenés: abból kéne kiderüljön, mi a magyar bel-, kül- és gazdaságpolitika aktuális csapásiránya.

Más kérdés, hogy soha nem az derül ki.

A miniszterelnök kéthetenként ismétlődő rádióbeszédei – amikhez jár egy nagyon pici alákérdezés, hogy műfajilag interjúnak tűnjenek – sokkal inkább tükrözik a kormányfő pillanatnyi kedély- és idegállapotát, tehát orvosi célokra alkalmasabbak volnának, diagnózis felállítása esetén, mint politikaiakra: de ne panaszkodjunk, elemezzünk.

Hát mit mondott ez a drága ember tegnap?

Sokat és nagyot. De forduljunk olyan forráshoz, amit még ő maga sem cáfolna meg, használjuk a kormany.hu által közölt szöveget. Ezek szerint:

„Az úgynevezett migránskártyákról a kormányfő azt mondta: miközben a pénzmosás elleni harcra hivatkozva folyamatosan „szorongatják az európai emberek torkát a hatóságok” – rögzítik a tranzakciókat, a neveket -, aközben valakik – úgy tűnik, az Európai Bizottság – névtelen bankkártyákat osztogatnak olyanoknak, akiket nem ismerünk, nem tudni, mit akarnak, és akik közül sokan válnak terroristává, bűnözővé, tehát fenyegetik az európai emberek biztonságát.”

Hát azt elhiszem, hogy szeretné, ha megszűnne a pénzmosás és a korrupció elleni harc Európában, tán még meg is ünnepelné, de ez nem egészen így működik: ez gyerekes, mondvacsinált érvelés, hiszen nem is úgy vetődik fel a kérdés, akkor sem, ha ő így teszi fel, hogy vagy menekültkártya, vagy pénzmosás elleni harc, hanem úgy, hogy is-is. És a kettőnek nincs köze egymáshoz.

De hát mi ez a sokat emlegetett menekültkártya végül is? Titkos eszköz mindenféle mordályégető, országháborító támogatására, maga a setét Ármány? Ördögöt, kérem.

Na, most jönnek Brezsnyev kacsái

Az úgy van, hogy aki már próbált segélyt osztani sok embernek, tudja: nem lehet uniformizálni a támogatást. Készpénzt egyetlen szervezet sem szeret adni (bár, mint látni fogjuk, néha muszáj), mert abból akármi lehet. De ételt sem egyszerű osztani: a muzulmán menekülő nem eszi a sertéshúst, a hindu a marhát, a kelet-ázsiaiak nagyon nagy része laktóz-érzékeny, nekik a tejtermékek és a tejpor okozhat súlyos, esetleg halálos betegséget, egyes kultúrák a kenyeret nem ismerik, mások – például rögtön az európai – a jamgyökérrel nem tudnak mit kezdeni. És mivel kicsi lett a világ, a modern közlekedésnek köszönhetően bárhol, bármilyen származású, eredetű ember felbukkanhat és bajba kerülhet. No, akkor mi a jó módszer?

Amit a kolhozelnök mondott Brezsnyevnek. A régi vicc szerint Brezsnyev körbelátogatja a kolhozokat, az egyikben meglátja a kacsákat

– De szép kacsák! Mit kapnak enni?
– Kukoricát, Brezsnyev elvtárs.
– A nép kukoricáját? Ez pazarlás! Tíz év Szibéria a kolhozelnöknek!

A második kolhozba még elér a futár a kertek alatt, és közli, hogy mindent mondhatnak, csak azt nem, hogy kukoricát kapnak a kacsák.

– De szép kacsák! Mit kapnak enni?
– Búzát, Brezsnyev elvtárs.
– A nép búzáját? Ez pazarlás! Tíz év Szibéria!

A harmadik kolhozban már tudnak a dologról.

– De szép kacsák! Mit kapnak enni?
– Tudja, Brezsnyev elvtárs, minden reggel adunk nekik öt rubelt, aztán vesznek maguknak, amit akarnak…

Hát ilyen megoldás a „menekültkártya” is

Van rajta egy minimális összeg, magát a kártyát a segélyezett család feje kapja, nem hitelkártya, csak bankkártya, ilyent csak 18 év feletti, regisztrált menedékkérő kaphat, aki továbbra is az adott ország területén tartózkodik, és nincsen semmilyen egyéb jövedelme. A kártya ugyan valóban nem tartalmazza az arra jogosult családfő nevét, de minden kártya tartozik valakihez, akinek a jogosultsághát az ENSZ munkatársai havonta ellenőrzik.

Mellesleg ez a módszer sem tökéletes, hiszen csak olyan országokban működik, ahol van ATM-automata, és – van a boltban étel, amit meg lehet venni. Mondjuk a pakisztáni Cox’s Bazaar környékén semmi haszna nem volna, ott nem is használják.

Hát ezt a rendszert nevezte ki főellenségnek a miniszterelnök, és nem is ügyetlenül: ugyanis ha látunk valakinél egy bankkártyát, azt értelemszerűen nem látjuk, mennyi pénz van rajta, csak azt, hogy van neki egy ilyenje. Csodásan ki lehet használni paranoid célokra. Koldusokat is milliomosnak láttathat ily módon.

De nem csak ennyiről szólt a könnyed kis kormányfői esztrádműsor pénteken.

Szóba került a Brexit is

„A brit uniós kilépéssel, a Brexittel kapcsolatban a miniszterelnök úgy fogalmazott: miután Brüsszel nem tudta kívül tartani a migránsokat Európán, így nem tudta benntartani Nagy-Britanniát az Európai Unióban.”

A kettőnek egymáshoz semmi köze nincs ugyan, de miért is ne venné egy kalap alá? Azért érdekelne, mit és mennyit tud a Brexitről ez az ember, mert a jelek arra mutatnak, hogy több éves fáziskésésben szenved. Miért? Ezért:

„Ugyanakkor az a dokumentum, amelyet a vasárnap esedékes rendkívüli EU-csúcs előtt kézhez vett, magyar szempontból kielégítő, megvédi az Egyesült Királyságban élő és dolgozó magyarok érdekeit – közölte Orbán Viktor, kijelentve: a magyar munkavállalók jogai nem fognak sérülni.”

Elnézést, de ez egészen egyszerűen nem így van. Theresa May világosan leszögezte a BBC-nek adott interjújában, október másodikán, miszerint „Egyszer és mindenkorra véget ér a munkavállalók szabad mozgásának korszaka.” Az uniós kilépést követően nem tesznek majd különbséget aközött, hogy az érkezők az Európai Unió valamelyik tagállamából, esetleg egy harmadik országból származnak-e, Nagy-Britannia egységesíti az unióból és az azon kívüli országokból érkező külföldiekre vonatkozó szabályokat. A már Nagy-Britanniában élő uniós állampolgárok ugyanakkor maradhatnak az országban. Ha másként nem intézkednek felőlük – ugyanis pillanatnyilag semmi de semmi nem biztos ebben az ügyben, a legvalószínűbbnek egy keményvonalas „no-deal” Brexit megvalósulása tűnik, ami mindenkinek rossz lesz, de angol részről egyszerűen semmiféle jel nem mutatkozik a megegyezésre.

Ez bizony egyáltalán nem kielégítő magyar szempontból és semmiféle garanciát nem láthatunk arra, hogy a magyar munkavállalók jogai nem csorbulnak majd. Ennyi erővel a két hét múlva várható időjárást is garantálhatta volna a magyar kormányfő a kedves közönségnek, ha már úgyis a rádióban van.

De félre bánat, félre bú, most jön a kis pénteki kabaréműsor legszórakoztatóbb része, a Nagy Szám, a Gruevszki-jelenet!

Fanfárokat kérnék!

„Azok a szervezetek, amelyek az ügyet leginkább a magyar kormány szemére hányják, mind Soros György szervezetei, és miután Macedóniában miniszterelnökként Gruevszki lépett fel a legkeményebben a Soros-féle hálózatokkal szemben, ezért nyomon követik az életét.”

Kifejtette: Nikola Gruevszki macedón miniszterelnökként a migráció szempontjából egy kulcsországot vezetett, és nélküle sokkal nehezebb lett volna megvédeni a magyar határt, ezért mindig is szövetségesként tekintettek rá és országára. Felidézte: Gruevszki volt az első balkáni politikus, aki kerítést épített, elkezdte feltartóztatni a migránsokat, amihez Magyarország segítséget adott.

„Az ember tisztességesen bánik a szövetségeseivel. Ha hozzánk fordul, akkor jár neki a tisztességes eljárás” – jelentette ki Orbán Viktor.

Kitért továbbá arra, hogy a menekülteljárást nem a kormány folytatja le, hanem a hatóság, és „minél messzebb tartja magát a kormány az ilyen eljárásoktól, az annál jobb”. A kormánynak csak az a dolga – közölte -, hogy biztosítsa a fair eljárás kereteit, majd elfogadja a hatósági döntést, „most is ez történt”.

Nikola Gruevszki Magyarországra utazásáról annyit mondott: „van az egésznek egy izgalmas története, minden krimi izgalmas.”

Álljunk meg egy pillanatra, ízlelgessük a gondolatokat. Tehát: egyrészt Gruevszki kormánya – nem ő maga – valóban építtetett 2015-16-ban egy körülbelül ötven kilométer hosszú kerítést a macedón-görög határon. Ezért nekik védelem jár. Én is ismerek embereket, akik, ha kisebb méretekben is, de már építettek kerítéseket, igaz, ők a kertjük köré, és mégsem illette meg őket sem védelem, sem amnesztia, ha netán sikkasztottak.

És különben is, Soros

Azonban „az ember tisztességesen bánik a szövetségeseivel.” Az ember igen, de a kormány nem, ugyanis nem a kormány adta a menedékjogot, hanem az arra illetékes hatóság, melyhez az elmondottak szerint a kormánynak semmi köze. Akkor tehát sem nem az ember bánik így vagy úgy a szövetségesével, sem nem a kormány, hanem a hatóság, amihez senkinek semmi köze, sőt, itt nem is történt semmi, nincs itt semmi látnivaló, lehet tovább haladni.

Hát ennek már nem csak izgalmas története van, de izgalmas logikája is.

Tűkön ülve várom, a legközelebb mivel fogja meglepni a hálás közönséget ez a nagy mókamester.

Ez a miniszterelnök.

Mert ez bizony show volt, nem komoly politika, kérnék is mindenkit, hogy ne tessék komolyan venni.

Bár mondjuk nem is lehet.