Kezdőlap Címkék Theresa May

Címke: Theresa May

A Brexit a fő téma a ma kezdődő uniós csúcson Brüsszelben

Érkeznek az uniós csúcsra a tagállamok vezetői, és bár több témát is megtárgyalnak a kétnapos brüsszeli csúcs alatt, a mindenkit érdeklő kérdés az, hogy engednek-e Theresa May kérésének, és adnak-e haladékot a Brexitre.

Az esemény nyilvános részleteiről élőben tudósít az Euronews:

Theresa May brit miniszterelnök az elsők között érkezett, és nyilatkozott az újságíróknak. Mint mondta, „őszintén reméli”, hogy Nagy-Britannia rendezett módon hagyja el az EU-t. A brit parlament alsóházának komolyan kell vennie a brit uniós tagság megállapodás nélküli megszűnésének veszélyeit és el kell fogadnia a brit kormány és az Európai Unió megállapodását a Brexit feltételeiről.

Rövid nyilatkozatában a miniszterelnök aláhúzta: a határidő június végéig való meghosszabbításához szükséges az unióban maradó 27 tagország jóváhagyása, de ezáltal elkerülhető lenne a megállapodás nélküli brit kiválás. Fontos elfogadni, hogy Nagy-Britannia uniós tagságának megszűnése (Brexit) a brit emberek döntése. Immáron három éve a szavazásnak, eljött az ideje, hogy a brit parlament ezt szentesítse – húzta alá.

A brit kormányfő hozzátette, az Egyesült Királyság uniós kiválása esetén továbbra is kiveszi részét az Európát fenyegető kihívások megoldásában a béke, a biztonság és a jólét megőrzése érdekében.

Uniós vezetők a Brexit határidejének meghosszabbításának lehetősége mellett foglaltak állást

Az Európai Tanács kétnapos ülésére érkező uniós tagországi vezetők Nagy-Britannia uniós tagságának megszűnése (Brexit) március 29-én esedékes határidejének meghosszabbításának lehetősége mellett foglaltak állást Brüsszelben.

Merkel újságíróknak nyilatkozva aláhúzta, az unióban maradó tagországok vezetőinek az unió jövőjére kell gondolniuk, ezért az utolsó pillanatig azon fognak dolgozni, hogy egy rendezett kiválást érjenek el. Fel kell készülni azonban arra is, hogy a megállapodást továbbra sem fogadja el a brit parlament alsóháza, a határidő ugyanis nagyon rövid – tette hozzá.

Emmanuel Macron francia államfő kijelentette, nyitott a Brexit határidejének technikai meghosszabbítására, ugyanakkor nem lehet a végtelenségig nyújtani a fennálló helyzetet.
Aláhúzta, egyértelművé kell tenni London számára, hogy a Brexit a brit nép döntésének eredménye. Azt is, hogy a megállapodás kétéves, alapos munka eredménye, amely a lehető legjobb egyezség úgy Nagy-Britannia, mint az unió számára. Azt újratárgyalni nem lehet. Elutasítása esetén megállapodás nélkül lép ki az unióból Nagy-Britannia, az unió erre is fel van készülve – közölte.

„Nem tehetünk úgy három év leforgása után, minthogyha a brit emberek nem a kilépés mellett foglaltak volna állást” – tette hozzá a francia államfő.

Sebastian Kurz osztrák kancellár nyilatkozatában abszurdnak nevezte, ha az Egyesült Királyság rész venne a májusi európai parlamenti választáson. Rövid sajtótájékoztatóján elmondta, hogy támogatja a brit európai uniós kiválás elhalasztását, amennyiben „sikerül választ adni bizonyos fontos kérdésekre”.

„Fontos, hogy az Egyesült Királyság ne vegyen részt a választáson. Érthetetlen lenne egy olyan országnak a részvétele, amely el akarja hagyni az Európai Uniót” – tette hozzá.
A kilépés jövő heti határidejének meghosszabbításával kapcsolatban ugyanakkor leszögezte, az még mindig jobb, mint az úgynevezett kemény, megállapodás nélküli Brexit.

Leo Varadkar ír kormányfő szerint rugalmasságot kell mutatni az Egyesült Királysággal szemben a brit belpolitikai káosz miatt, és megfelelő indoklás esetén lehetővé kell tenni az európai uniós kiválás határidejének rövid kiterjesztését. Azt hangsúlyozta, hogy a bennmaradó tagállamok egyike sem szeretné, ha a szigetország megállapodás nélkül, rendezetlen módon kényszerülne kilépni az EU-ból, ezért nyitottak a hosszabbításra. Ehhez azonban az kell, hogy London indokolni tudja a kérelmét, mivel el kellene kerülni egy olyan helyzetet, amelyben pár havonta újra és újra el kell halasztani a döntéseket és a határidőket – mondta.

„A Brexit néhány rendkívül nehéz döntést követel az Egyesült Királyság részéről” – fogalmazott.

Xavier Bettel luxemburgi miniszterelnök Samuel Beckett abszurd drámájára utalva úgy fogalmazott, „néha olyan érzés, mint ha Godot-ra várnánk az Egyesült Királyság európai uniós kiválási folyamatának ügyében, aki azonban ez esetben remélhetőleg végül meg fog érkezni”.

Véleménye szerint kizárólag akkor hosszabbíthatják meg a szigetország kilépésének határidejét a május 26-ai európai parlamenti választáson túlra, amennyiben azon részt vesznek a britek is, de London ettől egyelőre elzárkózik. Jelenleg úgy tűnik, minden lehetőséget kizártak, márpedig így nehéz előrelépni a folyamatban – mondta. (Euronews, MTI)

FAZ: Brexit a hátsó szobában

0

A brit alsóház ma, kedden este újra szavaz a brexitről, ezúttal a módosító indítványokról. A döntő tényező a hátsó szobákban folyó diplomácia. A szavazással a képviselők utat vághatnak maguknak a dzsungelben, vagy még mélyebben belegabalyodhatnak az aljnövényzetbe.

A John Bercow elnökhöz eddig befutott 14 indítvány közül főleg kettőről folyik vita: a tory Graham Brady javaslata arra kíván utat mutatni, hogy hogyan lehetne a megállapodást mégis elfogadni kormánytöbbséggel. A másik a munkáspárti Yvette Cooper indítványa inkább szükségterv, hogy hogyan lehetne az utolsó pillanatban megakadályozni a rendezetlen brexitet.

Egyedül Bercov dönt arról, hogy szavazásra bocsátják-e a javaslatokat. Az sem kizárt, hogy szavazásra tesz fel más, hasonló indítványokat, vagy hogy az előterjesztők visszavonják javaslataikat, például ha úgy tűnik, hogy nem számíthatnak többségre. Ezeknek a spontán döntéseknek a hátterében a hátsó szobákban folyó diplomácia áll, amelyre általában az utolsó napon, és a képviselőkre gyakorolt komoly nyomás kíséretében kerül sor.

Úgy tűnik, Brady indítványának jó esélye van a többségre. Összefog az elmúlt hetekben tett több indítványt, és hagy bizonyos mozgásteret. Mindenekelőtt jelképesnek értendő: a Brüsszellel kialkudott megállapodás támogatása mellett lép fel abban az esetben, ha az ír-észak-ír határellenőrzésekkel kapcsolatos szabályozás helyére „alternatív megállapodások kerülnek a kemény határ bevezetésének megakadályozására”.

A szabályozás legtöbb bírálója minimum időbeli korlátozást akarnak, vagy vétójogot Nagy-Britanniának a szabályozás életbe léptetését, illetve időtartamát illetően. Sok konzervatív ellenző a paragrafus teljes törlését akarja.

Brady kifejtette: ha elfogadják a javaslatát, May visszamehet Brüsszelbe, és azt mondhatja: tudni akartátok, mit tudunk keresztülvinni az alsóházban? Hát ezt. Nem csak Brady véli úgy, hogy ez oldhatná azt az elutasító álláspontot, amelyre Brüsszel az újratárgyalással kapcsolatban helyezkedett. Mayre nagy nyomás nehezedik, hogy minél előbb eredményt érjen el Brüsszelben. A hírek szerint több brexit-ellenes miniszter értésére adta, hogy legfeljebb két hetet hajlandó várni. Körülbelül a két hét leteltekor tervezi a Downing Street, hogy újra szavazásra bocsátja az addigra esetleg módosított kilépési megállapodást – bár ezt a tervet még nem erősítették meg.

A brexit konzervatív párton belüli ellenzőitől függ a Cooper-javaslat sorsa is, az ő szavazataikkal többséget szerezhet, de ehhez Coopernek szüksége van Jeremy Corbyn munkáspárti elnök segítségére is, aki hétfőig még nem kötelezte el magát. A képviselőnő javaslata felhatalmazná az Alsóházat, hogy kötelezze a kormányt a határidő meghosszabbításának kérelmezésére, amennyiben a képviselők február végéig nem tudnak megegyezni. Az indítványban kilenc hónapos hosszabbításról van szó, de ezen a részleten lehet változtatni. A hosszabbításhoz az EU konszenzusos döntése szükséges. Emellett felvetné a kérdést, hogy mi legyen Nagy-Britanniával májusban, az európai választáson. Brüsszel készséget jelzett, de csupán egy rövid hosszabbításra, azzal, hogy azt is alaposan meg kellene indokolni, például egy lágyabb brexitről folyó tárgyalásokkal, vagy egy újabb népszavazással, amelynek előkészítéséhez idő kell.

Ara-Kovács Attila

Nem bukott meg Theresa May – FRISSÍTVE

Az előzetes várakozásnak megfelelően a brit alsóház bizalmat szavazott a kormánynak. A kívülről támogatott kisebbségi kormány tehát maradhat a helyén. Már „csak” az nem világos, mi lesz a Brexit sorsa, aminek megállapodását kedden  brutális többséggel bukta el Theresa May.

Az elemzői becslésekkel egyezően bizalmat szavazott a brit kormánynak a londoni alsóház, 325-306 arányban. A bizalmi szavazást a legnagyobb ellenzéki erő, a Munkáspárt kezdeményezésére tartották szerda este, ötórás vita után.
A konzervatív frakció és a legnagyobb észak-írországi protestáns britpárti erő, a Demokratikus Unionista Párt (DUP) – amelynek eseti külső támogatására a kisebbségben kormányzó Konzervatív Pártnak szüksége van – előre közölte, hogy a szavazáson a kormányt támogatja.

Minderre azután került sor, hogy kedden este az alsóház hosszú évtizedek óta nem látott többséggel elutasította a kormány és az unió közti kilépési megállapodást 432-202 arányban. Még a toryk 118 képviselője is az ellenzéki Munkáspárttal együtt szavazott.

Ezt – noha az eredmény borítékolható volt – teljes tanácstalanság követte, Britanniában és az EU-ban egyaránt. Uniós tisztségviselők és tagállami vezetők is felszólították a brit kormányt: tegye egyértelművé szándékaikat.

A szavazás után

Jeremy Corbyn, a Munkáspárt vezetője azonnal bejelentette, hogy bizalmatlansági indítványt fognak benyújtani

a kormánnyal szemben.

Az ezt megelőző parlamenti vitában Kenneth Clarke (konzervatív) hozta szóba a korábban már lehetséges tovább lépésként említett megoldást, hogy a súlyos vereség után élni kellene azzal a lehetőséggel, hogy kiterjesztik a kilépés előtti kétéves tárgyalási határidőt, hogy ez idő alatt újraszabhassák a Brexitet.

Válaszában Theresa May azonban

megismételte álláspontját, hogy az ország március 29-én kilép az Európai Unióból.

A szerdai vitában Corbyn – aki a „zombikormányzás leállítását sürgette” – a megállapodás nélküli kilépés elkerülésének garantálásáról kérdezte a kormányfőt. May kijelentette, hogy ennek két módja van: a parlament jóváhagy „egy” megállapodást, vagy a kormány visszavonja a Lisszaboni Szerződés 50. cikkelyének aktiválásáról szóló bejelentést.
E cikkely alapján indult el 2017 március 29-én a Brexit. A két év leteltekor történne meg Britannia kilépése az EU-ból.

Theresa May szerint a visszavonás azt jelentené, hogy az Egyesült Királyság az EU tagja marad, figyelmen kívül hagyva a kilépésről hozott népszavazást, a kormány azonban erre nem hajlandó.

A kilépési határidő kitolásával kapcsolatban a miniszterelnök emlékeztet arra, hogy erről az ország nem dönthet egymaga, ahhoz az EU-s kormányok beleegyezése is szükséges. May szerint viszont az EU csak akkor lenne hajlandó a tárgyalások kiterjesztett folytatására, ha van olyan elképzelés, amely a megállapodásos kilépés lehetőségére utal.

A kilépési bejelentés visszavonásáról viszont egyoldalúan is határozhat

a kormány, ez azonban a Brexit leállítását vonná maga után. Erre pedig a kormány nem hajlandó May álláspontja szerint.

Skócia kiléphet az Egyesült Királyságból, ha nem rendeznek újabb népszavazást a Brexitről

– mondta a skót miniszterelnök a Bild című német lapban. Nicola Sturgeon a kilépés leállítását és újabb népszavazás kiírását sürgette. Mint mondta, a kiválási feltételeket tartalmazó megállapodás londoni alsóházi elutasításával a Brexit elérkezett arra a pontra, ahonnan „értelmetlen lenne tovább folytatni”.

A 2016-os népszavazáson a skótok több, mint 60 százaléka a maradást támogatta, s már akkor felvetette a kormány, hogy Skócia esetleg kiválik Nagy-Britanniából, ha az elhagyja az EU-t.

FRISS

Theresa May a szavazás után személyes konzultációt javasolt szerdán az összes ellenzéki párt vezetőinek a Brexit folyamatáról. A konzervatív párti kormányfő rövid alsóházi nyilatkozatában kijelentette: kész már szerda este elkezdeni a négyszemközti megbeszéléseket a többi párt vezetőjével.

May olyan megoldást szeretne találni, amelyekhez elégséges támogatást lehet biztosítani az alsóházban. Hétfőn terjeszti a ház elé javaslatait a Brexit további menetére. Jeremy Corbyn kijelentette: a tárgyalások feltétele a Labour részéről az, hogy a kormány zárja ki a megállapodás nélküli Brexit lehetőségét. A legnagyobb ellenzéki erő vezetője ezután nem volt hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni a kormányfővel.

Leszavazták a Brexit-megállapodást a britek

Ledorongoló, 202-432 arányban elutasította a brit alsóház a Brexitről kötött megállapodást. Egyelőre nem világos, ezután mi következik. A Munkáspárt bizalmatlansági indítványra készül.

Súlyos vereséget szenvedett a Theresa May vezette brit kormány az esti alsóházi szavazáson. Saját oldaláról is elutasítva, alig 202 szavazatot kapott, 432-en elutasították az Európai Unióból kilépésről a közösséggel kialkudott megállapodást.

Az eredmény várható volt az előzmények ismeretében. A szavazás után a miniszterelnök elmondta, hogy a helyzet nem világos, noha a briteknek és az uniós polgároknak is egyértelmű helyzetre van szükségük. Már holnap folytatják a vitát, és ha a parlament bizalmat szavaz neki, folytatja a tárgyalást.

Az alsóház nemrégiben olyan törvényt fogadott el, amely szerint ebben a helyzetben a kormánynak három napja van új javaslatot beterjeszteni.

Szerdán jön a bizalmatlansági indítvány

Jeremy Corbyn, a legnagyobb ellenzéki erő, a Munkáspárt vezetője azonnal bejelentette, hogy szerdán bizalmatlansági indítványt terjeszt be a kormány ellen. Theresa May közölte, hogy tekintettel a megállapodás elutasításának mértékére, a kormány tárgyalási és szavazási időt biztosít a Munkáspárt bizalmatlansági indítványának.

A vereség ellenére Theresa May kormánya várhatóan túléli a bizalmi szavazást, mivel a BBC forrásai szerint a konzervatívok Brexit-párti csoportja is támogatni fogja, csakúgy, mint a most a megállapodás ellen szavazó északír DUP. A kormányfő közölte: holnap folytatják a vitát, és ha a parlament bizalmat szavaz neki, folytatja a tárgyalást.

Juncker és Tusk szándékai tisztázására szólította fel az Egyesült Királyságot

Az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker a twitteren reagált a hírre: mint írta, szomorúan veszi tudomásul a szavazás kimenetelét, és sürgeti Londont, hogy „tisztázza szándékait, amint lehet. Közel az idő…”

Több, különböző pártállású brit képviselő eközben új népszavazás kiírását sürgeti, hogy a brit emberek maguk nyilváníthassák ki, akarnak-e Brexitet most, hogy már több tudással rendelkeznek arról, milyen következményei lehetnek. Theresa May szerint ez a megoldás a szavazók elárulása lenne.

Az alsóházi bukást előrevetítette, hogy a kormányt kívülről támogató észak-ír unionista DUP a nap folyamán megismételte: továbbra sem fogadja el a brit EU-tagság megszűnésének (Brexit) feltételeit tartalmazó megállapodást.

Ezzel megnőtt a kilépési tárgyalás meghosszabbításának esélye. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a brit EU-tagság nem szűnik meg március 29-én. Az Európai Unióval létrejött megállapodás végén az Európai Bizottság egyértelművé tette, hogy a maguk részéről lezártnak tekintik a tárgyalásokat, további módosításra nincs lehetőség.

Az 585 oldalas kilépési megállapodás alapján Nagy-Britannia és az EU között fennmaradna a vámunió, ha nem tudnának olyan szabadkereskedelmi megállapodást tető alá hozni, amely alapján nem kellene visszaállítani a határ- és vámellenőrzést Észak-Írország és az Ír Köztársaság határán.

Ez ugyanis az a pont, amely mélyen megosztja a szigetországot. A brit kormány eredetileg olyan kilépési egyezséget szeretett volna, amely alapján megtartják az uniós tagság legfőbb előnyét, a belső piacot. A keményvonalas Brexit-hívők ezt elutasítják, az EU pedig leszögezte: erre nincs lehetőség, nem lehet kimazsolázni az előnyöket.

Az EU-val létrejött megállapodás ezért – elkerülendő a „hard Brexitet” – átmeneti szabályokat illesztett be a határkérdés megoldására. Ennek ellenzői szerint azonban ez felveti annak „veszélyét”, hogy Britannia „bennragadhat” a vámunióban, aminek következtében nem tud más országokkal kétoldalú kereskedelmi egyezményeket kötni.

A teljes bizonytalanság közepette tehát változatlanul nem zárható ki az, hogy Nagy-Britannia március 29-én megállapodás nélkül lép ki az Európai Unióból. Ennek következményei egyelőre beláthatatlanok. Egy kiskapu van még: a kilépési tárgyalásokat meghosszabbíthatják, ha ehhez az EU-ban maradó 27 tagország egységesen hozzájárul.

Orbán tervét is befolyásolhatja a Brexit-szavazás

Kedden szavaz a brit parlament a Brexitről, s jelenleg nem látszik hozzá a többség. Az események egyik lehetséges kimenetele a bennmaradás. Május közepén EP-választás 46-tal kevesebb helyért, ami az erőviszonyok átalakulásába is beleszólhat.

Szinte kétségbeesett tónusú cikket írt a vasárnapi Sunday Expressben Theresa May. A miniszterelnök a keddi parlamenti Brexit-szavazás előtt azzal szembesítette népét, hogy annak – szerinte – legfontosabb pillanata lesz ez a háború óta.

A tét az, hogy megkapja-e az EU-val kidolgozott egyezség a többséget. Decemberben May kérte a megméretés elhalasztását, mert egyértelmű volt: saját koalíciós oldala se áll mögötte elegendő arányban.

Leegyszerűsítve a helyzetet: a kilépéspártiaknak kevés, puha az alku, mert az szerintük túl sok kötelezettséget róna Nagy-Britanniára – 2020 végéig lényegében minden maradna a mostani. Fizetnék a tagdíjat, és a munkaerő is szabadon áramlana, márpedig a kilépéspártiak elsődlegesen éppen a kelet-európaiak milliói miatt szavaztak a Brexitre. A maradni akarók pedig tartanak a gazdaság visszaesésétől, különösen ha az a toryk soraiban is sokak által pártolt kemény Brexittel történne. Ha a May-tervet most megszavazzák, de 2020-ban se sikerül megoldást találni a nyitott kérdésekre, akkor mégis be kellene vezetni a határ- és vámellenőrzést az ír-északír határon is.

Ezt viszont sem az írek, sem May koalíciós partnere, az északír unionista párt, a DUP nem fogadja el. A toryk is megosztottak a kompromisszum nélküli és az önkorlátozásos kilépés között. (A toryknak 2017 óta csak a DUP-val együtt van többségük a parlamentben.)

Ha kedden elbukik az egyezség, akkor

a legvalószínűbb, hogy May lemond,

és új választások lesznek, amit a Munkáspárt is szorgalmaz.

A miniszterelnök ezért idézett cikkében azt kéri, hogy mint legjobb megoldást támogassa a parlament az uniós Brexit-megállapodást.

A kilépés kitűzött dátuma március 29-e, ekkor telik le az erről szóló dokumentum átadásától számított két év (a 2016-os népszavazáson, mint tudjuk, szűk, 52 százalékos többsége lett a távozásnak).

Időközben azonban a legkülönfélébb számítások láttak napvilágot arról, hogy ha a parlament elveti az uniós egyezséget a kilépés szabályairól, akkor a „no deal Brexit” következtében harmadik féllé visszaminősülő Britanniának mivel kell szembe néznie. A vámellenőrzéssel

több tízkilométeres sorok a visszaálló határokon, áruhiány az importtermékek elmaradása miatt, brutális áremelkedés egy sor árunál, csomagoló cégek, végeredményben visszaeső gazdaság.

Az ország kivitelének nagyjából 60 százaléka az EU-ba irányul, fordítva ez az arány sokkal alacsonyabb.

Ennek nyomán mára megfordult a lakosság véleménye is: többségben vannak azok, akik mégse lépnének ki.

Egyre nő az újabb népszavazás kiírásának lehetősége is, aminek érdekében sorompóba állt Tony Blair egykori Labour-párti miniszterelnök. Elődje, John Major (Konzervatív Párt) a kilépés elhalasztását, a probléma megoldásának kitolását támogatja, a népszavazást politikai haszonszerzésből kiíró (az elvetésben bízó, majd az eredmény ismeretében lemondó), maradáspárti tory kormányfő, David Cameron May álláspontja mellett áll ki.

Van olyan fogadóiroda, amely arra teszi oddsát, hogy 65 százalék a valószínűsége az ország bennmaradásának.

De miért is fontos mindaz, ami a következő hetekben történik a csatornán túl? Május 23-26. között az Európai Unió minden tagállamában megtartják az Európai Parlament következő összetételét meghatározó választást. Addig Britanniának egyértelmű helyzetbe kell kerülnie: kívül vagy bévül? Az időszűke nem ad tág mozgásteret az országnak, ha a kemény vagy puha Brexit kérdésére nem adnak választ március végéig, akkor az ország bennmarad a közösségben és meg kell tartaniuk a választást.

Ellenkező esetben

a 73 brit képviselő kiesik az Európai Parlamentből.

Erről tavaly nyáron döntöttek. Ennek értelmében az eddigi 751 fős (750+az elnök) törvényhozás 46-tal 705-re csökken. Az új felállásban egyik ország se veszítene, noha Nagy-Britanniának – mint írtuk – most 73 képviselője van. Az arányokat mutatja a következő ábra.

Forrás: Európai Parlament

Magyarország tehát változatlanul 21 képviselőt küldhet az EP-be, hasonlóan több más taghoz.

A szigetország europolitikusainak többsége három frakcióban ül.

A toryk zöme (19) az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) negyedét teszi ki, olyan – a centrumtól jobbra álló – pártokkal, mint a Kaczynski-féle lengyel Jog és Igazságosság (PiS), a Svéd Demokraták és a flamand nacionalisták. Két tory ül a 218 fős Európai Néppártban (ide tartozik a Fidesz is). A harmadik nagy brit tömb a szocialisták és demokratáké (S&D): itt 20 munkáspárti található a 187-ből.

A brit megosztottságot mutatja, hogy a kilépést zászlajára tűző UKIP a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája (EFDD) tagja, a 43 közel fele, 19, az olasz populista (de semmiképp se jobber) 5 Csillaggal és a félnáci német AfD-vel egy csapatban. Vannak még britek (6) a zöldek 52-jében, a 68 tagú Guy Verhofstadt-féle liberális ALDE-ben (1), a szélsőbalos GUE/NGL-ben (52-ből 1) és a 34 fős szélsőjobbos Nemzetek és Szabadság Európájában (ENF), például az olasz Északi Ligával, a francia Marine Le Pen pártjával, az osztrák Szabadságpárttal (1). Igazi vegyes felvágott a függetleneké: itt görög újnáci és kommunista, valamint hasonlók társaságában van négy brit.

Látható tehát, hogy nem mindegy: mennek vagy maradnak a britek az EU-ban.

Utóbbi esetben (is) a Munkáspárt előretörése (és otthon minden bizonnyal kormányra kerülése) valószínűsíthető. Ha kilépnek, annak nagy vesztese az EFDD lenne, még úgy is, hogy nem zárható ki a frakció egyik markáns résztvevőjének, az AfD-nek térnyerése Németországban.

Ha végigfutunk a fenti ábrán, láthatjuk, hogy

néhány ország választásán különösen múlik

a kisebb EP-n belüli erőviszonyok alakulása.

A szabály az, hogy a mandátumoknak tükrözniük kell a népességi arányokat. Azzal, hogy hatnál kevesebb és 96-nál több képviselője egyetlen országnak se lehet. Ennek megfelelően a német részvétel nem változik, ahogyan a kisebb országok többségének mandátumszáma se.

Orbán álma, az etnocentrista „nemzetek Európája”

akkor rombolhatja leginkább a néppárti-szocialista többségű Európapárti fősodor meghatározó súlyát, ha ez a nagy népességű tagokban nyer teret. És különösen ha azokban, amelyek az eddiginél több képviselőt küldhetnek az EP-be.

Spanyolországban (+5 mandátum) a jelek szerint nem várható a szélsőségesek megerősödése, más a helyzet a „frontország” franciáknál (+5) és olaszoknál (+3). Mindkettőben forrongás tapasztalható. A „sárgamellényesek” tüntetése közepette az európai integráció szorosabbra fonásának egyik élharcosa, Emmanuel Macron meggyengülését láthatjuk, Olaszországban pedig a költségvetés ürügyén is zajlik a nálunk ismert hangulatkeltés az EU ellen.

Sok múlhat a lengyelországi folyamatokon is. Noha a legutóbbi önkormányzati választáson a nagyvárosokban teret vesztett a PiS, országosan változatlan többséget élvez Jaroslaw Kaczynski szélsőjobb pártja.

Az a PiS, amelynek belügyminisztere Matteo Salvini belügyminiszterrel és miniszterelnök-helyettessel (Északi Liga) éppen a minap hirdette meg Varsóban a lengyel-olasz-tengelyt, azt ígérve, hogy ők ketten az „új európai tavasz hősei” lesznek. Az orbáni retorikát visszhangzó salvinik abban bíznak, hogy a zavarosban halászva sikerül megroppantaniuk az egységesülés erősítését az unióban. Ebbe szándékukon kívül beleszólhatnak a britek is.

Brexit a láthatáron – Déli kávé Szele Tamással

Kérem, roppant fontos dolgok történnek minálunk, forrong az ország, már nem csupán a két elfogadhatatlan törvény ellen tiltakozunk, de látszani kezdenek a rendszerszintű hibák is: viszont azért ne feledkezzünk meg arról sem, mi történik a nagyvilágban. Az is érint minket, nem feledkezhetünk meg a nemzetközi politikai eseményekről sem.

A mai kávé mellé vegyük rögtön a Brexittel kapcsolatos híreket. Ugyanis azoknak bőven vannak magyar vonatkozásai: elég csak az Egyesült Királyságban dolgozó magyar állampolgárokra gondolnunk, velük vajon mi lesz? Menniük kell? Maradhatnak?

És egyáltalán: lesz Brexit?

Nos, a helyzet több, mint érdekes. Ugyanis míg állandó tömegmozgalmak szorgalmazzák egy újabb népszavazás kiírását az Egyesült Királyság kiválásáról (arra hivatkozva, hogy az első során jószerével fogalma sem volt a jó briteknek arról, mit is szavaznak meg), a politikusok nem hajlandóak engedni. Annyira nem, hogy Theresa May január harmadik hetére ki is íratta a parlamenti szavazást a megállapodásról, egy heti vitát követően. Tulajdonképpen már kellett volna szavazni az Alsóházban erről, csak elhalasztották a voksolást a megállapodásba foglalt ír biztosítékkal kapcsolatos komoly nézeteltérések miatt. Konkrétan az történt, hogy az északír unionisták megvonták a támogatást Theresa Maytől, ha nem is teljesen váratlanul: az Észak-Írország és az Ír Köztársaság közötti vámhatár, illetve vámszabad-terület kérdésén különböztek össze.

No, de mit gondol a brit polgár erről az egészről? A Sky News felmérést végzett, ennek alapján a britek több mint fele támogatna egy újabb népszavazást a brexit ügyében, míg az emberek 36 százaléka ellenezné a második referendumot. Egy esetleges szavazás esetén egyébként az emberek 53 százaléka voksolna az EU-ban maradás mellett, 32 százalékuk támogatná a megegyezés nélküli brexitet és mindössze 16 százalékuk menne bele a May által propagált megállapodásba.

Hát akkor világos, mondanánk, meg kell tartani az újabb népszavazást, és a brexitpárti politikusok hajtsák meg fejüket a választók akarata előtt. Döntsön a nép.

Ez az, amiről egyetlen brit politikus sem akar hallani

Hogy Theresa May nem, az érhető, neki a Brexit, ha árt is vele Britanniának, de élete fő műve, magnum opusa, ő mindenáron keresztül akarja erőltetni. Azonban mit szól ellenlábasa, a Munkáspárt vezetője, Jeremy Corbyn?

Nos, ő is Brexitet akar! Annak dacára, hogy az új népszavazást döntően munkáspártiak követelik, a Guardiannak adott interjújában világossá tette: az Egyesült Királyság akkor is kilépne az Európai Unióból, ha jövőre előrehozott választásokat tartanának és azt a Munkáspárt megnyerné. A baloldali párt vezetője azt nyilatkozta, ha ő lenne a brit miniszterelnök, akkor legfeljebb megpróbálna kialkudni egy jobb brexit-alkut, mint amit Theresa May konzervatív miniszterelnöknek sikerült, és igyekezné kiharcolni, hogy az Egyesült Királyság vámunióba kerüljön az Európai Unióval.

Corbynnak nem ez az első olyan megnyilvánulása, amely meglepi a közönséget, finoman szólva is megosztó személyiségnek tekinthető, de ez a legújabb húzása nagyon sokat árthat magának a Munkáspártnak is. Hiszen miről van szó? Nagyon nagy vonalakban arról, hogy az angol, északír és walesi választók már nagyjából bánják az elhamarkodott döntést, amit a népszavazáson hoztak, szeretnék visszacsinálni. Nem jó az nekik gazdaságilag (sem). Erre a toryk semmi szín alatt nem hajlandóak. Ha most jönne a Munkáspárt, mint ellenzéki politikai erő, és azt mondaná: „Válasszatok meg minket, és mi kiírjuk az új referendumot, leállítjuk a Brexitet, megint minden jó lesz, mint volt”, akkor tömegek voksolnának rájuk. De nem ez történik, hanem jön Corbyn és azt mondja: „Válasszatok meg minket, és nem állítunk le semmit, jó ugyan nem lesz, de mi leszünk a vezetők”.

Nem tűnik a legjobb üzletnek, bár a toryk ajánlata is ugyanolyan pocsék – ha lesznek is előrehozott választások, a brit polgároknak két rossz közül kell választaniuk. Mintha csak magyarok volnának.

De hát tényleg olyan nagyon rossz lesz, ha a szigetország elszigetelődik?

Tényleg.

Annyira, hogy a „no-deal” (megállapodás nélküli) Brexit esetére a kormány katonai szakértőket bízott meg az élelmiszer-utánpótlás megszervezésére. A művelet neve: „Operation Yellowhammer”, és Michael Gove környezetvédelmi miniszter felel érte. Olyasmiket tartalmaznak a tervek az Evening Standard szerint, hogy a korábban állati takarmányként használt növényeket is emberi fogyasztásra alkalmassá kell tenni, ám ez végső csapást mérhet az állattenyésztésre. Jegyrendszer várható, szigorú fejadagokkal – mint a második világháború alatt és után, ugyanis a hadigazdálkodás Nagy-Britanniában csak 1953-ban szűnt meg, egészen addig szigorú takarékoskodás folyt.

Ilyen körülmények között nem lesz ott nagy élvezet vendégmunkásnak lenni sem. Theresa May meg is mondta:

„Fenntartható szintre szeretnénk csökkenteni a bevándorlók számát. Ez nem százezreket, hanem tízezreket jelent.”

Ez fejadag-rendszer mellett érthető is, de dolgozni ki fog? Ugyanis a brit gazdaságot a vendégmunkások tartják fent, az egészségügyet, szolgáltatóipart szintén. Valódi brit udvariassággal készítették el a May-kormány Brexit utáni bevándorlásügyi programját. A kilépés támogatóinak egyik legfontosabb érve volt az EU-tagsággal járó szabad mozgás megszűnése, és a bevándorlás mértékének csökkenése. Sajid Javid belügyminiszter kiemelte, hogy a már most az országban lévő uniós polgárokat nem fogják elküldeni az Egyesült Királyságból:

„Nagyra értékeljük a nálunk élő hárommillió uniós állampolgár hozzájárulását az ország sikereihez. Akár lesz megállapodás, akár nem, azt szeretnénk, ha Önök itt maradnának, és meg fogjuk védeni a jogaikat. A jövőben arra fogunk törekedni, hogy a bevándorlás az ország érdekeit szolgálja.”

Ezek szerint, aki már ott él, maradhat?

Az nem olyan biztos. Ugyanis a dokumentum szerint megszűnik majd a képzett munkaerő beáramlásának jelenlegi korlátozása, harmincezer fontban határozhatják meg a képzett bevándorlók minimálbérét, és az uniós állampolgárok továbbra is vízummentesen léphetnek be az országba.

A minimálbér terve viszont komoly kritikákat kapott a parlamentben:

„Sokan aggódnak a harmincezer fontos minimálbér miatt. Ez gyakorlatilag kizárná az egészségügyi dolgozók, a szociális munkások, a szerelők érkezését, és nagyon káros lenne a magán- és az állami szektornak egyaránt” – mondta a munkáspárti Diane Abbott.

Persze, hogy problémás: hiszen olyan magasra tették a minimálbér-küszöböt, hogy azt csak a leggazdagabb munkáltatók fogják tudni megfizetni, márpedig az Egyesült Királyságban élő uniós polgárok legnagyobb része a helyi viszonyokhoz képest rosszul fizetett, egyszerű munkát végez. Őket nem fogják ennyire megfizetni, nem is lenne miből, így aztán ha nem is tilos nekik ott dolgozni, de kénytelen-kelletlen el kell majd hagyják az országot.

Persze, nyoma sincs helyükre álló brit vagy a volt gyarmatbirodalom területéről érkező tömegeknek: az Egyesült Királyság szembe kell nézzen a munkaerőhiánnyal és az élelmiszerhiánnyal is. Az elavuló atomreaktorok alkatrész-utánpótlását sem fogja finanszírozni az Unió, mint eddig, így hát energiaellátási gondok is várhatóak – nem lenne jobb megtartani azt az új népszavazást és elengedni az egész Brexitet, ahogy van?

Dehogynem. Csak nem lehet.

A politikusok nem akarják.

És a döntés az ő kezükben van.

Isten óvja Angliát!

Ugyanis a kormányzata nem fogja. De Isten óvjon minket is, hasonló okokból: tegnapi írásunkban kitértem arra, hogy Orbán Viktor mintha nem lenne teljesen tisztában a Brexit fogalmával, mibenlétével és következményeivel, ám bátor ember, és nyilatkozik róla, kár, hogy szamárságokat – nos, a nemzetközi helyzet tegnap óta jelentősen fokozódott.

Éspedig két elem változott meg. Egyrészt pár perccel ezelőtt vált hivatalossá: aláírták a megállapodást a brit EU-tagság megszűnésének feltételrendszeréről, valamint a politikai nyilatkozatot a jövőbeli kapcsolatokról a Brexit után is bennmaradó európai uniós tagországok vezetői Brüsszelben. A jóváhagyás várható volt, mivel előző nap Gibraltár kérdésének megoldásával elhárult az utolsó probléma is.

A két dokumentumot Theresa May brit kormányfőnek is alá kell írnia, aki a tervek szerint hamarosan csatlakozik a huszonhetekhez.

A litván elnök Dalia Grybauskaitė azt mondta a döntés előtt: „Támogatni fogjuk ma a megegyezést, de ez egyik oldalnak sem jelent semmi jót.”

„Az Egyesült Királyság kiválása az EU-ból egy tragikus pillanat. Nincs rajta semmi ünnepelnivaló. De elértük a lehető legjobb egyezséget” – osztotta meg a véleményét reggel az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker.

Ha most azt hisszük, eldőlt Britannia sorsa, nagyot tévedünk.

Theresa May kormányfőként aláírhatja a ma megszületett dokumentumot, azonban azt még a brit parlamentnek is meg kell szavazni, különben érvénytelen lesz a megállapodás.

De hát mi van ebben az okmányban végső soron, milyen lesz vagy inkább lehet a Brexit?

Alapvetően a legszigorúbb, majdhogynem a „megállapodás nélküli” (no-deal) Brexit-változatról van szó. Tehát Nagy-Britannia kikerül úgy az európai vámunióból, mint a szabad munkaerő-áramlás rendszeréből, nem kér és nem kap európai uniós támogatásokat, nem fizet be semmit az Uniónak, és egyáltalában véve, jogi szempontból olyan külföldi országgá válik a kontinens felől nézve, mint Marokkó vagy Tunézia.

Részletesebben: a 2019. március 29-i kilépéstől 2020. december végéig egy átmeneti időszak következik, amelynek az ideje alatt a Nagy-Britanniában élő uniós állampolgárok, és az EU-ban élő britek megtarthatják a korábban élvezett jogaikat. Nagy-Britannia és az EU vállalja, hogy a britek tagsága alatt vállalt be- és kifizetési kötelezettségeiket mindketten teljesítik, akkor is, ha kilépés dátuma után esedékesek. A szétválás lebonyolításának része például a meglévő szerzői jogok védelme, a folyamatban levő rendőrségi és más igazságszolgáltatási ügyek befejezése, és hogy az átmeneti időszak előtt kereskedelmi forgalomba bocsátott áruk eljuthatnak a célállomásukra.

Vannak szankciók is a megállapodásban, arra az esetre, ha valamelyik fél esetleg nem tartaná be a rárótt kötelezettségeket, de egyébként 2019. március 29. és 2020. december 31. között majdnem minden úgy történik majd, mintha Nagy-Britannia még tag lenne az EU-ban, az egyetlen kivétel az, hogy nem vehet részt az EU-s intézmények munkájában, tehát például nem lesz EP-képviselője, EU-biztosa, és a brit kormány nem vehet részt az EU-s miniszterek Tanácsának ülésein és az üléseket előkészítő találkozóin. Az átmeneti időszak egyszer meghosszabbítható, ha az Egyesült Királyság és az EU közösen eldönti, hogy meg szeretné hosszabbítani.

Mint láthatjuk, ez nem teljes megállapodás,

mert például az ír-északír vámhatár kérdését, ami alapvető gondot jelentett a megegyezés szempontjából, úgy oldották meg, hogy létrehoznak egy közös vámterületet az EU és az Egyesült Királyság között, ami lehetővé teszi, hogy Írországból ellenőrzés nélkül lehessen árukat szállítani Észak-Írországba, ugyanakkor Észak-Írország korlátozások nélkül kereskedhet Nagy-Britanniával is. Ezzel elhárult annak a veszélye, hogy Ulster harcedzett fiai (és lányai) sorompót látván maguk és anyaországuk között, azt minimális gondolkodási idő után egyszerűen a levegőbe röpítsék, és megszakítsák a kapcsolataikat Londonnal, a hosszú évek alatt megszokott módon.

Skócia kérdése azonban továbbra is rendezetlen maradt: márpedig Nicola Sturgeon skót miniszterelnök álláspontja kérlelhetetlen és szigorú. Eszerint amennyiben lehetséges, kormánya szinte bizonyosan támogatni fog egy második brit népszavazást az európai uniós tagságról. Sőt garanciát követelnek arra, hogy ha a referendumon Skócia az EU-tagság fenntartása mellett voksolna, miközben az Egyesült Királyság többi része a kilépést erősítené meg, akkor Skóciát ne kötelezzék a többiek óhajának elfogadására. Ráadásul akkor egyeznének bele egy második népszavazás ötletébe, ha cserébe Skócia ismét szavazhatna a függetlenségről.

Tehát sok kérdés még nyitott, tulajdonképpen egyelőre csak az Unió részéről született megegyezés. De lássuk azt, ami minket érdekel:

mi lesz az Egyesült Királyságban élő magyar munkavállalókkal?

A kiszivárgott részletek alapján az új bevándorlási rendszerben – amely a kormány szándékai szerint a brit EU-tagság megszűnése után tervezett huszonegy hónapos átmeneti időszak lejártával lépne életbe – megszűnnének a számszerű korlátozások a magasan képzett külföldi munkavállalók esetében, így például az EU-országokból érkező orvosok és más, magas szakképesítésű munkavállalók is állandó nagy-britanniai letelepedési engedélyt kaphatnának, hozzátartozóikkal együtt.

Ezzel szemben ilyen magyar munkavállaló kevés van, még a magyar diplomások is inkább alacsonyabb presztízsű, kevesebb képzettséget igénylő munkákat végeznek Nagy-Britanniában. Ők a jövőben csak tizenegy hónapra szóló tartózkodási és munkavállalási engedélyhez juthatnának, és családtagjaikat sem vihetnék magukkal. Természetesen szó sem lehet arról, hogy szociális juttatásokban részesüljenek.

Hát, erre mondta azt pénteken Orbán Viktor, hogy a tervezet magyar szempontból kielégítő, megvédi az Egyesült Királyságban élő és dolgozó magyarok érdekeit. Szerinte a magyar munkavállalók jogai nem fognak sérülni.

Ha ez nem jogsérelem, akkor nem tudom mi az – a Napnál is világosabb, hogy a magyar kormányfő nem olvasott el semmiféle dokumentumot, csak beszélt bele az éterbe, és biztos abban, hogy más sem olvasta az idevágó iratokat.

Téved, mint már annyiszor. Nagyot téved.

De térjünk vissza a munkavállalóinkhoz:

mi lesz a brit gazdasággal?

Azzal, kérem, baj lesz: a külföldi EU-munkaerő alkalmazása a Brexit után is alapvető fontosságú lesz a brit gazdaság és a közszolgáltatások számára, a munkavállalók szakképesítésétől függetlenül. Adataink szerint a brit vendéglátóipar felszolgálóinak hetvenöt százaléka, szakácsainak huszonöt százaléka, takarító és fenntartó személyzetének harminchét százaléka érkezett az Unióból – más megoldást nem látok, valószínűleg be kell zárni London szállodáinak egy részét, nem sokat, csak úgy a háromnegyedét.

És a vendéglátóipar csak egy példa – az energiaszektor, más okokból ugyan, de szintén össze fog omlani (a brit atomerőművek egy része elavult, alkatrész-utánpótlása uniós támogatáshoz kötött lett volna), így nem lehetetlen, hogy visszatér a híres londoni szmog, hiszen rá lesznek kényszerülve, hogy a jövőben szénnel fűtsenek, gázlámpával világítsanak.

Theresa May, Boris Johnson, Nigel Farage és társaik visszalökték Angliát a viktoriánus korba.

Egy jelentős különbséggel.

Nincs a világnak az a Brexitje, amitől visszakapnák Indiát.

Vagy a többi gyarmatot.

Isten óvja Angliát, isten óvjon minket is!

Orbán Viktor és a kacsák

Kérem, óhatatlan, hogy Orbán Viktor tegnapi rádióinterjúnak álcázott programbeszédjéről Brezsnyev kacsái jussanak eszünkbe. De próbáljunk komolyak maradni, elvégre nem kismiska a kéthetenkénti agymenés: abból kéne kiderüljön, mi a magyar bel-, kül- és gazdaságpolitika aktuális csapásiránya.

Más kérdés, hogy soha nem az derül ki.

A miniszterelnök kéthetenként ismétlődő rádióbeszédei – amikhez jár egy nagyon pici alákérdezés, hogy műfajilag interjúnak tűnjenek – sokkal inkább tükrözik a kormányfő pillanatnyi kedély- és idegállapotát, tehát orvosi célokra alkalmasabbak volnának, diagnózis felállítása esetén, mint politikaiakra: de ne panaszkodjunk, elemezzünk.

Hát mit mondott ez a drága ember tegnap?

Sokat és nagyot. De forduljunk olyan forráshoz, amit még ő maga sem cáfolna meg, használjuk a kormany.hu által közölt szöveget. Ezek szerint:

„Az úgynevezett migránskártyákról a kormányfő azt mondta: miközben a pénzmosás elleni harcra hivatkozva folyamatosan „szorongatják az európai emberek torkát a hatóságok” – rögzítik a tranzakciókat, a neveket -, aközben valakik – úgy tűnik, az Európai Bizottság – névtelen bankkártyákat osztogatnak olyanoknak, akiket nem ismerünk, nem tudni, mit akarnak, és akik közül sokan válnak terroristává, bűnözővé, tehát fenyegetik az európai emberek biztonságát.”

Hát azt elhiszem, hogy szeretné, ha megszűnne a pénzmosás és a korrupció elleni harc Európában, tán még meg is ünnepelné, de ez nem egészen így működik: ez gyerekes, mondvacsinált érvelés, hiszen nem is úgy vetődik fel a kérdés, akkor sem, ha ő így teszi fel, hogy vagy menekültkártya, vagy pénzmosás elleni harc, hanem úgy, hogy is-is. És a kettőnek nincs köze egymáshoz.

De hát mi ez a sokat emlegetett menekültkártya végül is? Titkos eszköz mindenféle mordályégető, országháborító támogatására, maga a setét Ármány? Ördögöt, kérem.

Na, most jönnek Brezsnyev kacsái

Az úgy van, hogy aki már próbált segélyt osztani sok embernek, tudja: nem lehet uniformizálni a támogatást. Készpénzt egyetlen szervezet sem szeret adni (bár, mint látni fogjuk, néha muszáj), mert abból akármi lehet. De ételt sem egyszerű osztani: a muzulmán menekülő nem eszi a sertéshúst, a hindu a marhát, a kelet-ázsiaiak nagyon nagy része laktóz-érzékeny, nekik a tejtermékek és a tejpor okozhat súlyos, esetleg halálos betegséget, egyes kultúrák a kenyeret nem ismerik, mások – például rögtön az európai – a jamgyökérrel nem tudnak mit kezdeni. És mivel kicsi lett a világ, a modern közlekedésnek köszönhetően bárhol, bármilyen származású, eredetű ember felbukkanhat és bajba kerülhet. No, akkor mi a jó módszer?

Amit a kolhozelnök mondott Brezsnyevnek. A régi vicc szerint Brezsnyev körbelátogatja a kolhozokat, az egyikben meglátja a kacsákat

– De szép kacsák! Mit kapnak enni?
– Kukoricát, Brezsnyev elvtárs.
– A nép kukoricáját? Ez pazarlás! Tíz év Szibéria a kolhozelnöknek!

A második kolhozba még elér a futár a kertek alatt, és közli, hogy mindent mondhatnak, csak azt nem, hogy kukoricát kapnak a kacsák.

– De szép kacsák! Mit kapnak enni?
– Búzát, Brezsnyev elvtárs.
– A nép búzáját? Ez pazarlás! Tíz év Szibéria!

A harmadik kolhozban már tudnak a dologról.

– De szép kacsák! Mit kapnak enni?
– Tudja, Brezsnyev elvtárs, minden reggel adunk nekik öt rubelt, aztán vesznek maguknak, amit akarnak…

Hát ilyen megoldás a „menekültkártya” is

Van rajta egy minimális összeg, magát a kártyát a segélyezett család feje kapja, nem hitelkártya, csak bankkártya, ilyent csak 18 év feletti, regisztrált menedékkérő kaphat, aki továbbra is az adott ország területén tartózkodik, és nincsen semmilyen egyéb jövedelme. A kártya ugyan valóban nem tartalmazza az arra jogosult családfő nevét, de minden kártya tartozik valakihez, akinek a jogosultsághát az ENSZ munkatársai havonta ellenőrzik.

Mellesleg ez a módszer sem tökéletes, hiszen csak olyan országokban működik, ahol van ATM-automata, és – van a boltban étel, amit meg lehet venni. Mondjuk a pakisztáni Cox’s Bazaar környékén semmi haszna nem volna, ott nem is használják.

Hát ezt a rendszert nevezte ki főellenségnek a miniszterelnök, és nem is ügyetlenül: ugyanis ha látunk valakinél egy bankkártyát, azt értelemszerűen nem látjuk, mennyi pénz van rajta, csak azt, hogy van neki egy ilyenje. Csodásan ki lehet használni paranoid célokra. Koldusokat is milliomosnak láttathat ily módon.

De nem csak ennyiről szólt a könnyed kis kormányfői esztrádműsor pénteken.

Szóba került a Brexit is

„A brit uniós kilépéssel, a Brexittel kapcsolatban a miniszterelnök úgy fogalmazott: miután Brüsszel nem tudta kívül tartani a migránsokat Európán, így nem tudta benntartani Nagy-Britanniát az Európai Unióban.”

A kettőnek egymáshoz semmi köze nincs ugyan, de miért is ne venné egy kalap alá? Azért érdekelne, mit és mennyit tud a Brexitről ez az ember, mert a jelek arra mutatnak, hogy több éves fáziskésésben szenved. Miért? Ezért:

„Ugyanakkor az a dokumentum, amelyet a vasárnap esedékes rendkívüli EU-csúcs előtt kézhez vett, magyar szempontból kielégítő, megvédi az Egyesült Királyságban élő és dolgozó magyarok érdekeit – közölte Orbán Viktor, kijelentve: a magyar munkavállalók jogai nem fognak sérülni.”

Elnézést, de ez egészen egyszerűen nem így van. Theresa May világosan leszögezte a BBC-nek adott interjújában, október másodikán, miszerint „Egyszer és mindenkorra véget ér a munkavállalók szabad mozgásának korszaka.” Az uniós kilépést követően nem tesznek majd különbséget aközött, hogy az érkezők az Európai Unió valamelyik tagállamából, esetleg egy harmadik országból származnak-e, Nagy-Britannia egységesíti az unióból és az azon kívüli országokból érkező külföldiekre vonatkozó szabályokat. A már Nagy-Britanniában élő uniós állampolgárok ugyanakkor maradhatnak az országban. Ha másként nem intézkednek felőlük – ugyanis pillanatnyilag semmi de semmi nem biztos ebben az ügyben, a legvalószínűbbnek egy keményvonalas „no-deal” Brexit megvalósulása tűnik, ami mindenkinek rossz lesz, de angol részről egyszerűen semmiféle jel nem mutatkozik a megegyezésre.

Ez bizony egyáltalán nem kielégítő magyar szempontból és semmiféle garanciát nem láthatunk arra, hogy a magyar munkavállalók jogai nem csorbulnak majd. Ennyi erővel a két hét múlva várható időjárást is garantálhatta volna a magyar kormányfő a kedves közönségnek, ha már úgyis a rádióban van.

De félre bánat, félre bú, most jön a kis pénteki kabaréműsor legszórakoztatóbb része, a Nagy Szám, a Gruevszki-jelenet!

Fanfárokat kérnék!

„Azok a szervezetek, amelyek az ügyet leginkább a magyar kormány szemére hányják, mind Soros György szervezetei, és miután Macedóniában miniszterelnökként Gruevszki lépett fel a legkeményebben a Soros-féle hálózatokkal szemben, ezért nyomon követik az életét.”

Kifejtette: Nikola Gruevszki macedón miniszterelnökként a migráció szempontjából egy kulcsországot vezetett, és nélküle sokkal nehezebb lett volna megvédeni a magyar határt, ezért mindig is szövetségesként tekintettek rá és országára. Felidézte: Gruevszki volt az első balkáni politikus, aki kerítést épített, elkezdte feltartóztatni a migránsokat, amihez Magyarország segítséget adott.

„Az ember tisztességesen bánik a szövetségeseivel. Ha hozzánk fordul, akkor jár neki a tisztességes eljárás” – jelentette ki Orbán Viktor.

Kitért továbbá arra, hogy a menekülteljárást nem a kormány folytatja le, hanem a hatóság, és „minél messzebb tartja magát a kormány az ilyen eljárásoktól, az annál jobb”. A kormánynak csak az a dolga – közölte -, hogy biztosítsa a fair eljárás kereteit, majd elfogadja a hatósági döntést, „most is ez történt”.

Nikola Gruevszki Magyarországra utazásáról annyit mondott: „van az egésznek egy izgalmas története, minden krimi izgalmas.”

Álljunk meg egy pillanatra, ízlelgessük a gondolatokat. Tehát: egyrészt Gruevszki kormánya – nem ő maga – valóban építtetett 2015-16-ban egy körülbelül ötven kilométer hosszú kerítést a macedón-görög határon. Ezért nekik védelem jár. Én is ismerek embereket, akik, ha kisebb méretekben is, de már építettek kerítéseket, igaz, ők a kertjük köré, és mégsem illette meg őket sem védelem, sem amnesztia, ha netán sikkasztottak.

És különben is, Soros

Azonban „az ember tisztességesen bánik a szövetségeseivel.” Az ember igen, de a kormány nem, ugyanis nem a kormány adta a menedékjogot, hanem az arra illetékes hatóság, melyhez az elmondottak szerint a kormánynak semmi köze. Akkor tehát sem nem az ember bánik így vagy úgy a szövetségesével, sem nem a kormány, hanem a hatóság, amihez senkinek semmi köze, sőt, itt nem is történt semmi, nincs itt semmi látnivaló, lehet tovább haladni.

Hát ennek már nem csak izgalmas története van, de izgalmas logikája is.

Tűkön ülve várom, a legközelebb mivel fogja meglepni a hálás közönséget ez a nagy mókamester.

Ez a miniszterelnök.

Mert ez bizony show volt, nem komoly politika, kérnék is mindenkit, hogy ne tessék komolyan venni.

Bár mondjuk nem is lehet.

Brexit: megállapodás vagy May-exit?

Látszólag közelebb került a megállapodáshoz az EU és Nagy-Britannia a Brexit, a kilépés tartalmáról. Egyelőre azonban csak szakértői egyezmény van, ami a lényegét ütné ki a népszavazáson elfogadott teljes válásnak. A kormányválság már körvonalazódik.

Az Egyesült Királyság „lényegesen közelebb” került ahhoz, hogy a Brexit eredményes legyen – mondta szerda délután Theresa May miniszterelnök a BBC beszámolója szerint. Rendkívüli kormányülés zajlik Londonban, amelynek végén akár meg is bukhat May kabinetje.

Tegnap valamilyen megállapodásra jutott egymással az Európai Unió és a brit kormány utóbbi kilépésének feltételeiről. Az egyelőre szakértők között létrejött egyezségre azonban mindkét félnek a legmagasabb politikai fórumokon kellene ráütnie a pecsétet.

A tét az, hogy jövő március végén úgy lép-e ki az EU-ból az Egyesült Királyság, hogy

visszaáll a vámok rendszere, s megszűnik a tőke, a szolgáltatások és a munkaerő szabad áramlása.

Utóbbi megőrzésére a brit kormány már korábban ígéretet tett, ami a „második legnagyobb magyar városban” dolgozó honfitársaink számára létkérdés.

Az Európai Bizottság azt már korábban világossá tette, hogy nincs kimazsolázás: London nem utasíthatja el a fentebbi alapelveket, miközben pedig néhány előnyt megtart.

A fő kérdés az ír-északír határ.

A Brexittel itt húzódna az uniós schengeni határ. Vagyis visszaállna a vám- és határellenőrzés, ami felboríthatná a brit-északír békemegállapodást, sokak félelme szerint fellobbanthatná a polgárháborút.

Az Európai Bizottság világossá tette: Britannia nem léphet ki úgy az EU-ból, hogy nem áll vissza a határ.

A BBC úgy tudja, hogy a tervezet alapján az Egyesült Királyság ideiglenesen bent maradna az EU vámuniójában. Ez azonban a Brexit-párti erők (és az erről szóló népszavazás) lényegével állna ellentétben. Azért, mert Britannia számára fennmaradnának a vámszabályok (és a szabad munkaerő-bevándorlás), de az ország lemondana minden későbbi jogalkotásba való beleszólásukról.

A tárgyalások első percétől kezdve egyértelmű volt, hogy a fentebb ismertetett „kemény Brexit” valószínűleg egyetlen alternatívája az

„úgy lépünk ki, hogy bent maradunk”.

Amit a kilépáspártolók eleve elutasítottak.

Nehezíti May helyzetét, hogy a szakértői egyezség 39 milliárd fontnyi „válási fájdalomdíjat” helyez kilátásba brit részről. Ez a Brexit-hívők szerint maga a teljes kapituláció. Különösen úgy, hogy 21 hónapos átmeneti időszakot irányoz elő a részletek kidolgozására.

Ez tehát homályban tartja, illetve a jövőbe tolja ki annak megoldását,

mi történik akkor, amikor Britannia elhagyja a vámuniót.

Skócia például a kilépésre irányuló népszavazást helyezett kilátásba erre a helyzetre, mert az ország többsége az EU-ban maradást pártolja.

Ez tehát Nagy-Britannia felbomlásához is elvezethez.

A megállapodást nem csak a kormányzó toryk Brexit-szárnya (közte Boris Johnson volt külügyminiszter) utasítja el, hanem a többséget lehetővé tevő északír unionista párt, a DUP is. A szakértői egyezség tehát akár már most süllyesztőbe küldheti a kormányt.

A legfrissebb hírek szerint három miniszter lemond.

Új bevándorlási rendszer Nagy Britanniában

0

Egységes lesz az új brit bevándorlási rendszer: megszűnik az uniós polgárok kivételezett helyzete a szabad mozgást illetően. „A britek arra szavaztak, hogy újra vegyük nemzeti hatáskörbe a határok ellenőrzését, és most ezt is tesszük” – közölte Theresa May miniszterelnök.

May korábban sokáig a konzervatívok belügyminisztere volt, és ebben a minőségében folyamatosan arra törekedett, hogy korlátozza a bevándorlást Nagy Britanniában.

A cél a Brexit után az, hogy megálljt parancsoljanak főként a szakképzetlen munkaerő megtelepedésének

A tervezett új rendszer növeli az ellentéteket Brüsszellel, amely az uniós polgárok jogaiért küzd Londonnal szemben. Továbbra sincs általános egyezmény Nagy Britannia és az Európai Unió között a kilépésről, pedig a határidő az év végén lejár. Ha az úgynevezett „hard Brexit” következik be, vagyis szerződés nélküli kilépés lesz, akkor számos gazdasági és politikai probléma marad függőben.

Jelenleg többmillió uniós polgár él Nagy Britanniában. A legnagyobb külföldi közösséget a lengyelek alkotják.

Külön probléma lehet a külföldi diákok jogállása. A brit iskolák és egyetemek igen népszerűek az uniós polgárok között.

A diákvízumról az új rendszer azonban nem rendelkezik.

Nagy-Britanniának hatalmas bevételt hoz a külföldi diákok több százezres serege. A jövőben az uniós diákok is ugyanolyan helyzetben lesznek, mint a más térségekből, nem uniós országokból érkező diákok.

A határon az alacsony kockázatot jelentő államok polgárai előnyben részesülnek majd: gyorsított eljárással engedik be őket Nagy Britanniába. A kockázati mutatót elsősorban az befolyásolja, hogy a szóbanforgó állam polgárai milyen gyakran használták fel a turista vízumot munkavállalásra Nagy Britanniában.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!