Kezdőlap Címkék Színház- és Filmművészeti Egyetem

Címke: Színház- és Filmművészeti Egyetem

A Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak sajtóközleménye 2020. 10. 01.

0

Elfoglalták a Szentkirályi utcai épületet is a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói. A rektorhelyettesi kinevezések után a Film- és Médiaintézetet is blokád alá vette a hallgatóság.

A diákok a leköszönő vezetőség lemondási idejének utolsó óráiban, szerda este a sajtóból értesültek arról, hogy az általuk el nem ismert kuratórium pályáztatás nélkül nevezett ki az intézmény élére két új rektorhelyettest. Vezetőségük búcsúztatása után éjszakába nyúló hallgatói fórumot tartottak, mely során szavazással döntöttek arról, hogy az éppen egy hónappal ezelőtt elfoglalt Vas utcai épület után blokád alá veszik az SZFE Film- és Médiaintézetének Szentkirályi utcai épületét is. Őrséget állítottak, a kapun csak az Egyetem polgárai léphetnek be.

Pozíciójáról lemondott vezetőségük búcsúztatója előtt közvetlenül kapták a hírt a hallgatók, hogy a Színház- és Filmművészetért Alapítvány általuk illegitimnek tartott kuratóriuma – miután a saját maga által augusztus végén kiadott alapdokumentumokat visszamenőlegesen módosította annak érdekében, hogy ezt megtehesse – nyílt pályázat kiírása nélkül bízott meg egy színházi és egy filmes vonatkozású rektorhelyettest, akik a friss módosítások értelmében az intézetvezetői feladatokat is elláthatják.

A diákok ezért az éjjel a Szentkirályi utcai épület elé is őrséget állítottak, innentől fogva sem a Színház-, sem a Film- és Médiaintézet épületeibe nincs bejárása az el nem ismert kuratórium által hivatalba helyezett személyeknek. Követeléseikből továbbra sem engednek a hallgatók – amíg a minisztérium azokat nem teljesíti, az épületek blokádját fenntartják. A mai naptól az egyetemi dolgozók sztrájkja is erősíti a teljes egyetemi polgárság autonómiáért folytatott küzdelmét.

Az éjszaka során a Vas utcában meggyújtott őrláng minden magyarországi egyetem szabadságáért ég tovább – az Egyetem téren budapesti felsőoktatási intézmények hallgatói várták többszázan mécsesekkel, a hétvégén pedig fáklyás váltófutók viszik el öt egyetemi városban.

Enyedi Ildikó üzenete

Kedves diplomázó diákjaim!

Augusztus 28-án felmondtam a Színház és FIlmművészeti Egyetemen. Azóta fogalmazom nektek ezt a levelet. Elsősorban nektek tartozom magyarázattal. Szerettem volna folytatni veletek mesterszakon a kezdeteknél felépített, öt éves ívet. Sok örömmel tervezgettük osztályvezető társammal, Gigor Attilával, mi férjen majd bele abba a két évbe. Ezt a mesterszakos osztályt már nem áll módomban elindítani.

Nem tudom, mit tennék, ha első vagy másodévesek lennétek – valószínűleg lehajtanám a fejem és maradnék, amíg végeztek. De nem biztos, hogy menne – az ember az egész személyes hitelességével tanít. Mindenesetre, tisztelem és megértem minden kollégámat, aki, hátrasorolva az önérzetét, marad a diákjaival.
Őszintén szólva, ez a harmadik levél, amit írok nektek. Érett egy ideje bennem ez a döntés, de újabb és újabb haladékot adtam, bolond módon reméltem, hogy a józan ész és az egyetemi hagyományok tisztelete mégis nyom a latba és megmarad az egyetemi autonómia, ami nem véletlenül záloga több száz éve a szabad tudományos és művészi alkotásnak, fejlődésnek.
Nem volt jó az elmúlt években folyamatosan érzékelni, hogy ellenszélben dolgozunk, hogy ezen az elvonásokkal mesterségesen csontig éheztetett egyetemen a sok energiával elkészített fejlesztési tervek zöme fiókban marad, ami pedig megvalósul, azt hatalmas energiákkal, szakmai szívességekkel tudjuk fenntartani. Nem volt jó érezni, hogy egyfajta büntetésben vagyunk.
Riasztó volt a bő egy éve kezdődött és szisztematikusan fokozódó rágalom és szidalom hadjáratot átélni, a közös munkánk, teljesítményünk eredményét látatlanban becsmérlő, lesajnáló, semmibe vevő tendenciózus, objektív véleménynek álcázott kirohanásokat hallani, olvasni.

Mint, amikor megindulnak a hajtók az őszi vadászaton. A vad megfeszül, fülel, vár. Aztán kitör…

Elképesztő volt olvasni az azóta sem igazolt vádakat, hogy az Egyetemen ideológiai szempontú oktatás zajlik, majd, ugyanabból a szájból, ugyanezzel a lendülettel egy kifejezetten ideológiai programot meghirdetni. Gyalázkodni, aztán megsértődni, mint áldozat. Kifejteni, hogy a munkánk hányféle értelemben értéktelen, majd negédesen biztosítani, hogy minden marad a régiben, csak egy kicsit kiegészül…miféle becsülete van a kimondott szónak az ilyen ember számára?
Személyesen is felkavaró volt átélnem, ahogy a munkám, amit sok lelkesedéssel végeztem és a tanítványaim teljesítményei, amire méltán lehetnek büszkék, néhány odavetett szóval lenullázódik.

És különösen felkavaró volt, hogy a saját hazámban bárki veszi a bátorságot, hogy majd ő megmondja, vajon elég nemzeti vagyok vagy sem.

Miféle tempó az ilyen?
Szívettépő volt látni az Egyetem vezetésének újabb és újabb kísérleteit a fenntartóval való valódi egyeztetésre. A temérdek munkát, amit beleöltek abba, hogy minden feltétele megmaradhasson a párbeszédnek. Látni, ahogy újra és újra felmossák velük a padlót – és ők, háttérbe szorítva minden normális emberi reakciót, tűrtek, hogy esélyt adjanak annak, hogy ez a nagy múltú intézmény, ahol a nyílt, sokszínű és szabad műhelymunkának a záloga az a demokratikus szerkezet, az az alulról építkező döntésmechanizmus, megmaradjon. Ja, és közben olvasni a sajtóban, hogy az Egyetem vezetősége nem hajlandó tárgyalni…
Hálás vagyok nekik és tisztelem őket, amiért végigcsinálták ezt a lehetetlen feladatot legjobb lelkiismeretük szerint, higgadtan és tárgyszerűen, vállalva azt is, hogy forróbb fejű tagjai a közösségünknek maflának nézzék őket.
És, ugyanilyen szívettépő volt látni a diákokat vitázni, gondolkodni, munkacsoportokba szerveződni, abban a hitben, hogy a szavuk számít, hogy a gondolataikra kíváncsi az Egyetem fenntartója, abban a hitben, hogy azért az a fenntartó számára is világos, hogy ez az egyetem miattuk és értük létezik. Hálás vagyok nekik és tisztelem őket ezekért az erőfeszítésekért. Mindannyian a lényeget védik, védték.
Diákok érkeznek és távoznak, tanárok jönnek és mennek, kicserélődhet mindenki, a lényeg mégsem változik, mert átadódhat egy hagyomány, egy éthosz, és, tulajdonképpen újra és újra, más és más formában, személyekkel ismét megszülethet, mert a döntési mechanizmusok ezt lehetővé teszik. Ennek

őre az egyetemi autonómia.

Ez kapott sebet augusztus 27 én, amikor egy előre aláírt dokumentumot nyomtak az Egyetemet képviselő személy kezébe. Tessék, mától így működtök. Majd a sajtóban megjelent, hogy az Egyetem vezetése nem volt hajlandó egyeztetni. Megküldték előre ezeket a dokumentumokat nekik? Nem. Megismerhették, felkészülhettek belőle? Nem. Az új kuratórium által szignált dokumentum elkészítői figyelembe vették – a fenntartó által kért – az Egyetem vezetőségének több hónapos munkával elkészített ajánlásait? Nem. Még egyszer: egy előre aláírt dokumentum volt náluk. Mégis, őszintén, ez miféle ideája az egyeztetésnek? Számomra valahogy nem annak tűnik.
Kedves diákjaim, nem tehettem mást. Másnap felmondtam. A közös munkát folytatjuk, a diplomafilmeiteket természetesen végigkísérem, ugyanúgy, mintha még mindig itt tanítanék.
Vannak olyan helyek , ahol a szabad munkálkodás elvétele – bár mindig megsínyli az eredmény – nem jár tragikus következményekkel. A mi esetünkben ezzel a lényeg sérül. Akkor is, ha nem szól bele senki abba, mit és hogyan tanítunk és tanulunk. Elég, ha tudjuk, hogy bármikor megteheti.
Talán még mindig nem késő. Talán mégis van annyi becsület a kuratórium tagjaiban, hogy nem akarják, hogy a nevükhöz tapadjon egy ilyen értékes hagyomány megtörése. Talán nekik sem mindegy, hogy a szavuknak milyen hitele van. Talán nem mindegy, hogy hogyan fognak rájuk emlékezni. Ha az egyetemi autonómia feltételei csorbítatlanul teljesülnek, boldogan és azonnal visszatérnék.
Enyedi Ildikó

Kitették Gothár Pétert az egyetemből

Azonnali hatállyal kirúgták a színművészetitől Gothár Pétert. Az egyetem szerint szét kell választani a művészeti teljesítményt az emberi vétségektől.

Megszüntette Gothár Péter oktatói szerződését a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE). Az Etikai Bizottság vasárnap egyhangú döntéssel javasolta Gothár szerződésének azonnali hatályú megszüntetését. Upor László rektorhelyettes az Etikai Bizottság ajánlását elfogadta, Gothár Péter szerződését a mai nappal megszüntette, az egyetem pedig lezártnak tekinti az ügyet – derül ki az SZFE közleményéből.

Az etikai bizottság vasárnapi ülésén összegezte és lezárta a Gothár Péter elleni etikai eljárást, és egyöntetű döntést hozott, melynek értelmében Gothár oktatói szerződésének azonnali hatályú megszüntetését javasolta az SZFE vezetésének. Megállapította, hogy

az egyetem vezetésének nem volt tudomása korábban Gothár más intézményben megtörtént ügyéről,

nem tudott továbbá semmilyen általa által elkövetett etikai vétségről az egyetemen sem. azt is írják, hogy

az SZFE-hez továbbra sem érkezett semmilyen etikai vétségre vonatkozó bejelentés.

Mindazonáltal súlyosan sérült az Etikai Kódexnek a jó hírnév megőrzésére szolgáló irányelve.

Hangsúlyozzák, hogy Gothár Péter művészi munkája, szaktudása az egyetem mindenkori vezetősége számára indokolttá tette több, mint harminc éve tartó oktatói alkalmazását. De határozottan szét kell választani a magyar film- és színházművészetben létrehozott megkerülhetetlen életmű értékelését az emberi vétségek megítélésétől.

Szükségesnek látják azt is kinyilvánítani, hogy tanár és diák, rendező és színész viszonylatában (csakúgy, mint bármilyen más hierarchikus kapcsolatban)

az alárendelt személyes méltóságát sértő bárminemű viselkedés teljességgel elfogadhatatlan.

Továbbá nincs olyan művészi vagy pedagógiai cél, amely az ilyen határátlépéseket elfogadhatóvá tenné.

Dagad a színházi tiltakozás

Vezető színészek és direktorok videóban, valamint a színművészeti egyetem tanárai írásban tiltakoznak a kulturális életet és s színházakat érintő kormányzati tervek ellen. A nagy érdeklődés miatt a hétfői tüntetés helyszíne megváltozott.

Akkora az érdeklődés a hétfői tüntetés iránt, hogy a Városháza helyett kissé odébb, a Madách térre várják a szervezők a szimpatizánsokat este hatra – tudatta a Katona József Színház.

Eközben vezető színészek egész sora videónyilatkozatban tiltakoznak a Nemzeti Kulturális Alap megszüntetése (átalakítása) ellen, amelynek sorában az önkormányzati-állami vegyes finanszírozású színházak felett venné át az ellenőrzést a kormány.

A videóban megszólal Ónodi Eszter, Borbély Alexandra és Nagy Ervin, a Katona József Színház művészei, Pogány Judit, Gálffi László és Nagy Zsolt, az Örkény Színház színészei, valamint Mácsai Pál, a színház igazgatója, a Radnóti Színházat harminc évig vezető Bálint András és a jelenlegi igazgató, Kováts Adél, a független színházi vezető Pintér Béla, valamint Péterfy Bori.

A várható elítélő mondatok mellett Pogány Judit fogalmazott a leghatásosabban.

„Én már színész voltam a 60-as, 70-es, 80-as években is. Harminc év demokrácia után nem gondoltam, hogy egyszer ugyanúgy fogom érezni magam, mint akkor”.

A videó itt megtekinthető.

Mi, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanárai határozottan visszautasítjuk azokat a feltételezéseket és vádakat, amelyek az egyetemünk működésének tisztességét és szakszerűségét megkérdőjelezik – ezt már az egyetem bocsátotta közre. Gothár Péter ügyét, melyet az egyetem Etikai Bizottsága jogszerűen vizsgál, ürügyként használják fel az egyetem lejáratására, ellehetetlenítésére, színházvezetői kinevezések befolyásolására, a független színházi szféra sarokba szorítására – folytatják.

Leszögezik, hogy az SZFE-n rend van. Törvényesen kinevezett és megbízott vezetők irányítják. A tanárok és a hallgatók lelkiismeretesen végzik munkájukat, elkötelezetten őrzik a 155 éves múlttal és oktatási hagyománnyal bíró intézmény éthoszát. A magyar színház- és filmművészet kiemelkedő alkotóinak sokasága nevelkedett ezek között a falak között.
Oktatásuk – mint minden érdemi művészeti képzés – ideológiamentes, a színház- és filmművészetet a szabad és független gondolkodás mentén közelíti meg. A művészet szabadsága megkérdőjelezhetetlen érték számunkra.

Utálom, hogy Schilling emigrál

Nem bírom Schilling Árpáddal kapcsolatban azt a szót, hogy emigrál, mert ez azt jelenti, hogy menekülnie kell innen. És nemzetközi rangú rendezőknek ne kelljen piciny hazánkból eliszkolniuk! Ne kerüljenek lehetetlen helyzetbe, ne érezzék úgy, hogy elfogy körülöttük a levegő, nem nyúlik feléjük segítő kéz.

Schilling pár éve, A harag napja előadásában, a fekete ruhás nővér fájdalmas esetét alapul véve, vaslogikával és együttérző dühvel, sőt mondhatni, kétségbeeséssel, megrendezte, mi történik akkor, amikor egy roppant tehetséges, hazájáért aggódó, felelősséget érző ember, akire még hallgatnak is mások, totálisan reménytelen helyzetbe kerül. Visszavonulót fúj, de már ez sem segít, nevetséges fizetéssel járó kulimunkát alig mernek neki adni, ahogy valahogyan nem akadt például hazai nyomda, ami ki merné nyomni azt a hetilapot, amit a megszüntetett Magyar Nemzet újságírói alapítottak.

Schilling eddig Don Quijote módjára, illetve sokkal nagyobb ésszel, ment a falnak. Bizonyos előadásai a külföldön is nagy sikereket elérő Krétakör Színházzal, mint a Hazámhazám, a Feketeország, nyílt politikai kiállások voltak, intellektuális, de mégis vaskos politikai kabarék, kegyetlenül fullánkos szókimondással. Akadt is olyan előadás, amelyért még olajos halkonzerv tartalmával is megdobálták a színészeket, hiszen a produkciók hangos, provokatív tüntetéssel is felértek.

Schillinget mindig érdekelte a hatalom, persze áttételesebben is beszélt róla. Például a Woyzeck sajátos változatában, amit W-munkáscirkusz címmel játszottak, szólt arról, hogy milyen börtönszerű, totálisan kiszolgáltatott létbe kényszerítik a kisembert az elaljasodott hatalmaskodók, amitől a szerencsétlenből is előtör a pusztító agresszió. Bár valamivel szelídebben, de a Krétakör felfogásában még Molnár Ferenc Liliom című darabja sem hordozta a megszokott ligeti romantikát, megint csak azt érezhettük, hogy aki nem áll be a sorba, nem hajbókol, saját erkölcsei, törvényei szerint akar élni, hajlama van a nyakasságra, annak számára nincs itt tér.

Ezt hosszú ideje monomániásan mondja. És közben emelt fővel veri a fejét a falba. Ez az ő erkölcsi törvénye. Szól, ha úgy érzi szólnia kell. Kiabál, vagy egyenesen üvölt, ha úgy gondolja ezt kell tennie. Személy szerint sajnálom, hogy ezt nem teszi annyi előadással, mint régen. Az is az ő döntése volt, hogy szélnek eresztette a Krétakör társulatát. Úgy látta, hogy valami kifulladt, ami sokak szerint a topon volt. Amikor azért ezután rendezett valamit, mindig dugig lett a Trafó. Amikor pedig nyilatkozott, posztolt, vitatkozott, hadakozott, soha nem maradt el a felfokozott érdeklődés. Ha akarta, ha nem, ikonikus személyiséggé vált, akinek figyelnek a szavára. No, meg a gesztusaira is, ezekhez nagyon ért. Ha például lepukkant alsógatyában kiált világgá dörgedelmeket, az pillanatok alatt szétterjed a neten. Beszédtéma lesz belőle. Korábban arról is beszélt, hogy ő már itthon nem pályázik semmire, mert köszöni szépen, cinkelt lapokból nem kér. De hát akkor miből csinálna előadásokat, miből élne meg!? Hazai közéletünk, kevéssé létező kulturális mecenatúránk, nem arról híres, hogy akinek a kérés nagy szégyen, annak akkor is ad, ha nem kéri.

Így aztán Schilling megy, ami viszont szégyen. Előtte már ment a kiváló operarendező, Kovalik Balázs. Régóta nem dolgozik itthon, most éppen egy külföldi előadását invitálták vendégszereplésre, a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében. Bodó Viktor, aki szintén külföldön él, ebben az évadban egyet rendezett itthon, és ugyancsak a Tavaszi Fesztivál keretében kétszer látható volt egy produkció, amit a határon túl csinált. A szintén külföldön élő Dömötör András is rendezett ebben az évadban egyet itthon, de már nem kötődik hozzá osztály a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Tanítani nem lehet haza-haza ruccanva a messzeségből.

Ahogy annyi szakma, a színházrendezők bizonyos korosztálya is erősen foghíjas lett itthon. Schilling is újabb, óriási veszteség. Távozása nyilván segélykiáltás is, vészjelzés is, hogy ez nem mehet így tovább. De az a megalapozott gyanúm, hogy abszolút tovább megy. És ez az, amit fölöttébb utálok.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK