Kezdőlap Címkék Stadion

Címke: stadion

Leekens, a futballmagyar

George Leekens a magyar futball válogatott belga (figyelem: Brüsszel!) kapitánya nagyon szereti a futballt. Annyira szereti, hogy a futballnál jobban csak Orbán Viktort és az állását kedveli.

A Belgiumból ideiglenesen hazánkba migrált tréner ugyanis nemrégiben a következőket nyilatkozta a magyar miniszterelnökről, és annak kedvenc sportjáról: „Orbán Viktor sokat tud a fociról is, én kedvelem. Szereti a sportot.”

Leekens tréner itt talán elbizonytalanodhatott, és attól tartva, hogy ennyi kevés lehet a maradáshoz, mindehhez még hozzátette: „Magyarországon hamarosan átadják majd az új 70 ezres nemzeti stadiont. Hol vagyunk mi, belgák ezen a téren? 20 éve csak ünneplünk, de nem csinálunk semmit. Úgyhogy jobb, ha szerények maradunk a kritikáknál.”

Gondolhatnánk hogy George Leekensnek elment a józan esze, vagy talán soha nem is volt neki. Rugótechnikája talán, mint ahogyan a fejjátéka is szignifikáns lehetett valamikor, de ész szempontjából nincs igazán jól eleresztve. Magyarország ugyanis az ötvenedik helyen áll azon a FIFA-világranglistán, amelyen Belgium a harmadik.

Gondolhatnánk tehát, hogy Leekens nem tudja, mit beszél, de nem ezt gondoljuk. Azt gondoljuk inkább, az egykor futballistaként szebb – és főként eredményesebb – napokat is megélt, ám edzőként kevésbé sikeres trénerről, hogy igyekszik beilleszkedni az őt körülvevő közegbe. Abba a magyar rögvalóságba, ahol nem a teljesítmény, hanem a nagyotmondás számít. Ahol már régóta nem a futball, hanem a szájkarate a nemzeti sport. Ahol az embereknek bármit be lehet mesélni, azt is, hogy az amúgy nem létező ellenség fenyegeti őket, és ezért védelemre szorulnak.

A magyar emberek száját be lehet fogni azzal, hogy a hatalom urai lopnak ugyan, de emiatt nem kell mérgesnek lenni. Ellenkezőleg: örömre van ok emiatt, mert sokkal jobb, ha rendes magyar emberek lopják ki a pénzt a zsebünkből, mintha mindenféle jöttment idegenek tennék ugyanazt.

Ne feledjük, hogy Leekens úr ugyan két vereséggel kezdte magyarországi pályafutását. (Közülük az első, a kazahok elleni hazai zakó kifejezetten égő volt.) Volna hát mire szerénynek lennie, vagy ha ez távol áll tőle, akkor szerencséjére, van kihez törleszkednie. És ki máshoz is bújhatna védelemért, mint ahhoz a miniszterelnökhöz, aki nemcsak őt, de az összes magyar embert megvédi.

Talán még magyarul kellene megtanulnia Leekensnek. Legalább néhány szót, ha mát Böde Dani nem tud angolul. Ezért nem értették meg egymást, amikor a belga tréner csereként, taktikai utasítással is felvértezve pályára küldte a magyar centert a kazahok ellen. Ha Böde beszél angolul, vagy Leekenes magyarul, esetleg valamelyik angolul is beszélő magyar csapattárs lefordítja neki az edző elképzeléseit, akkor talán fordítunk a kazahok ellen.

Ebben az esetben George Leekens sem szorulna rá arra, hogy önmagát nevetségessé téve, hülyeségeket beszéljen.

Miért beteg az Orbán-futball?

Idáig azt hittük, hogy Orbán Viktor szereti a futballt. Mit szereti? Annyira rajong érte, hogy kormányülést, vagy fontos nemzetközi tárgyalást is képes otthagyni egy futballmeccsért.

Különösen akkor, ha a Videoton játszik. Vagy a Felcsút, mely csapatnak Puskás Ferenc Akadémia a neve.

Meg hát, tudjuk, nemrégiben még maga is focizott.

Minden jel arra mutatott, hogy a miniszterelnök szereti a futballt, s még azt a változatát is kedveli, amelyet Magyarországon játszanak.

Most kiderült, hogy Orbán Viktor nem szereti a futballt. Legalábbis, azt a futballt nem szereti, amelyik jó és eredményes. Hiába szokta azt nyilatkozni idehaza, hogy a tao-ból származó sok milliárd forint nem közpénz, mert magánemberek és magáncégek adományaiból jön össze, most kiderült, hogy hét évvel ezelőtt megállapodott az EU-val arról, hogy a tao közpénz. De nemcsak erről, hanem arról is, hogy – az EU-val kötött megállapodás értelmében – addig maradhat a tao, ameddig a magyar csapatok csak jelentéktelen szerepet játszanak a nemzetközi porondon, és a magyar játékosok sem szerepelnek komolyan vehető csapatokban.

Ezt a megállapodást Orbán Viktor nem kötötte a magyar adófizetők orrára, de talán még a Fideszben is csak kevesen tudtak erről. És aki tudta, az hallgatott, mint a sír. Eddig. Mert mostanra kiderült, hogy nem lehet tovább hazudozni. A tao közpénz, és ezt a rendszert addig lehet fenntartani, ameddig a magyar futball olyan, amilyen. (Mondjuk így: szar.)

Kell tehát a tao-pénz, de nem azért, hogy a magyar futball jobb legyen, hanem hogy a mostaninál is több stadion épülhessen Magyarországon. Mert bár a stadion nem tud focizni a labdarúgók helyett, viszont pénzt hoz az építtetőknek. Akik, tuggyukkik. Leginkább Mészáros Lőrincnek és Garancsi Istvánnak hívják a stadionépítőket. Idővel talán a miniszterelnök veje, Tiborcz István is labdába rúghat, de őt most az Elios-ügy miatt átmenetileg a kispadra száműzték.

Persze, ne legyünk igazságtalanok, nem kizárt, hogy Orbán valahol, a lelke mélyén szereti a focit. Csak hát a pénz még a focinál is kedvesebb neki. És ezért inkább stadiont épít, mert az hamarabb termőre fordul, mintha az amúgy tehetséges magyar fiatalokból nemzetközi szinten is sikeres, de legalábbis elfogadható futballistákat nevelnének.

Orbánné utálja a férje stadionját, mert rontja a kilátást

„A feleségem utálja a stadiont, rontja a kilátást a konyhaablakból”. Ezt mondta Orbán Viktor a Guardian két szakújságírójának, akiknek személyesen mutatta meg felcsúti birodalmának legékesebb gyémántját, a Pancho Stadiont.

Igaz, ami az igaz, tényleg egy nagy monstrum terpeszkedik Orbánék felcsúti házának szomszédságában. Még sosem voltam Orbánék konyhájában, de el tudom képzelni, hogy a konyhaablakból valóban nem idilli a kilátás.

Másoknak, akik szerencsésebbek a miniszterelnöknénél, erdőre, magas hegyekre, végtelen rónákra, vagy épp tóra néz a konyhaablakuk – egyedül szegény Anikó asszony kénytelen beérni egy böhöm nagy stadion látványával.

Sok millió honfitársamhoz hasonlóan nekem sem volt még olyan konyhám, aminek az ablaka stadionra nézett, ennek ellenére, át tudom érezni, milyen az, amikor az ember reggel álmosan kibotorkál a konyhába, hogy az első kávéval ébrenlétet leheljen magába, és az első dolog, amit meglát, egy stadion. Valljuk meg őszintén: vannak ennél szebb látványok is. Igaz, nem Orbán Viktor számára, aki köztudottan rajong a fociért és a stadionokért. Olyannyira, hogy amint azt a Guardian szakújságíróinak elmondta, ha van ideje, egy nap hat futballmeccset is megnéz.

Sokakkal ellentétben, én meg tudom érteni Anikó asszony problémáját. Még akkor is, ha a miniszterelnök honfitársainak – újabban így szólítja a magyar embereket – az övékénél súlyosabb problémákkal kell szembenézniük. Vannak emberek ugyanis, akiknek a konyhaablakból kinézve nem egy stadion látványa okozza a legnagyobb problémát. Azokra gondolok, akiknek minden hónapban az a gondjuk, hogy miből fizetik be a csekkeket, miből vesznek élelmet, gyógyszert, ruhát – más világi hívságokról nem is szólva.

Nem akarnám bagatellizálni Orbánné problémáját, már csak azért sem, mert készséggel elhiszem, hogy egy stadion látványa mennyire idegesítő tud lenni. De az is igen bosszantó, ha az ember nem tudja a gyerekét rendesen taníttatni, vagy idős szüleit anyagilag segíteni.

Anikó asszony gondjairól nekem amúgy Bálint György nagyszerű tárcája, a Gondtalan élet jut az eszembe. A történet a múlt század harmincas éveiben játszódik, és az író arra kapja fel a fejét, hogy az autóbuszon egy nő mögötte azon sopánkodik valakinek, hogy mennyi gonddal jár egy nagy lakás!

Persze, nem kell ilyen messzire visszamennünk az időben, akad gond ma is bőven. Éppen a napokban fakadt ki Vajna Tímea, aki a Maldív-szigetekről osztotta meg bánatát a nagyvilággal. Andy Vajna filmügyi biztos közel negyven évvel fiatalabb felesége azt írta a közösségi oldalán: Belefáradtam, hogy az élet állandó harc és sokszor azt érzem, hogy több negatív dolog van, mint pozitív”.

Tényleg állandó harc az élet, és az is tény, hogy egy nagy lakás is sok gonddal jár. Főleg azokéhoz képest sok a gond, akiknek semmilyen lakásuk nincs. Vagy van, csak nem tudják fűteni, esetleg nincs benne villany, mert díjhátralék miatt kikapcsolták.

Sajnálom Orbánnét, amiért a férje a stadion építése előtt nem kérte ki egy hozzáértő építész tanácsát. Megelőzhették volna a bajt, vagyis azt, hogy a házukhoz ennyire közel épüljön a Pancho Aréna. Szegény Anikó asszony, nem lehet könnyű az élete. Az még csak hagyján, hogy amikor reggelente a kávéját issza, összeugrik a gyomra a stadion látványától. Abba pedig már bele sem mernénk gondolni, mi van, ha ebéd közben egy eltévedt felszabadító rúgás után a labda éppen a leveses tálban landol.

Eltemették Stadler Józsefet, a magyar stadionépítés atyját

0

Stadler a kilencvenes években gyűjtött elképesztő méretű vagyont sikeres vállalkozásai révén, az is előfordult, hogy napi 30 millió forintot keresett. Áfacsalás miatt többször is volt börtönben. Utolsó napjaira azonban ebből semmi nem maradt, egy fillér nélkül halt meg.

Szombat délelőtt szülőfalujában, Akasztón helyezték végső nyugalomra Stadler Józsefet.

Stadler 66 évesen hunyt el, és habár régóta betegséggel küzdött, halála mégis váratlanul következett be: november 8-án egy solti kocsmában épp öt részes könyvét dedikálta, amikor lefordult a székről.

Mint kiderült, a vállalkozó – már nem első alkalommal – agyvérzést szenvedett, a kórházban pedig kómába esett. Többé már nem is ébredt fel, így érte a halál november 21-én.

A temetésen óriási tömeg jelent meg, még a polgárőrséget is kivezényelték. Stadlert az ismerősök és barátok mellett az egész falu elkísérte utolsó útjára.

Akasztó, 2017. november 25.
Galambos Lajos (Lagzi Lajcsi) zenész trombitaszóval búcsúztatja Stadler Józsefet az akasztói temetõben 2017. november 25-én. Az egykori vállalkozó hatvanhat éves korában november 21-én hunyt el.
MTI Fotó: Ujvári Sándor

A zenét Lagzi Lajcsi szolgáltatta, aki elmondta: “sértésnek vette” volna, ha a gyászoló család ezért pénzt ajánlott volna neki.

Stadler a kilencvenes években gyűjtött elképesztő méretű vagyont sikeres vállalkozásai révén, az is előfordult, hogy napi 30 millió forintot keresett. Áfacsalás miatt többször is volt börtönben. Utolsó napjaira azonban ebből semmi nem maradt, egy fillér nélkül halt meg.

 

Lázár János és a tao

„Érdekes döntések születnek a Kúrián a taóval kapcsolatban” – jelentette ki Lázár János a csütörtöki kormányinfón.

Ez az érdekes döntés valójában azt jelenti, hogy a Kúria határozata értelmében a kluboknak el kell számolniuk a társadalmi adó alól felszabadított pénzekkel, vagyis nem lehet eltitkolniuk, hogy mire költötték a támogatásokat.

Lázár János szerint az lenne a nem érdekes döntés, ha a Kúria, – és az azt megelőző összes bírói szint – azt mondta volna ki, hogy nem kell elszámolni ezekkel a pénzekkel.

Költsétek csak rendületlenül drága barátaim, használjátok kedvetek szerint, vegyetek rajta, amit a szemetek, szátok megkíván! Ez lenne a nem érdekes döntés Lázár János szerint. Ha a futballkluboknak, élükön a felcsúti klubbal, amely messze a legtöbb támogatást kapta, nem lenne semmiféle titkolnivalójuk a tao-pénzekkel kapcsolatban, akkor nem várnák meg, míg bíróság kötelezi őket arra, hogy elárulják, mire mentek el a milliárdok, hanem az első kérdésre megválaszolnák, hogy mire mennyit költöttek.

Sőt, meg sem várták volna, míg valaki megkérdezi tőlük, hanem maguktól a nyilvánosság elé tárták volna, hogy mit vettek az adófizetők pénzén. És akkor még azt is feltételezhetnénk róluk, hogy nem az Orbán Viktor október 23-i beszédét meghallgatók utaztatására és egyéb fölöslegességekre költötték a pénzt, hanem arra, amire eredetileg kapták. Például kiváló edzőkre, akik a tehetséges fiatal futballistákból jó játékosokat nevelnek. Öltözőkre, mezekre, cipőkre, labdákra és minden olyan szükséges dologra, ami ahhoz kell, hogy a magyar futball újból a – nagyon – régi fényében tündököljön.

Merthogy ettől jelenleg fényévekre vagyunk. Nem akarnám egyedül Lázár János nyakába varrni a kudarcokat, az Andorra és Luxemburg elleni vereségeket, a Feröer elleni szánalmas döntetlent, de ameddig Lázár János érdekes döntésnek nevezheti a Kúriának azt az ítéletét, mely közpénznek nevezi azt a pénzt, amit a köz adott a futballkluboknak, addig nem várható, hogy jobb lesz a magyar futball és jobb hely lesz Magyarország.

Családi meccsen avatják a 15 milliárdos Haladás-sportkomplexumot

0

Szerdán átadták a szombathelyi Haladás új sportkomplexumát, amelyre a kormány 15 milliárd forintot adott. A létesítmény része a kilencezres focistadion. A nyitómeccset este Mészáros Lőrinc eszéki csapatával játssza az NB I-ben kieső helyen álló Haladás, amelynek elnöke Mészáros veje. Bárki is nyer, a család jár jól.

A horvát NK Osijek lesz a vendége este (a klub alapításának évére utalóan 19 óra 19-kor) a szombathelyi Haladás futballcsapatának abból az alkalomból, hogy délelőtt átadták a város új sportkomplexumát. A Haladás sportklub elnöke Homlok Zsolt, aki a nyáron vette feleségül a felcsúti polgármester Ágnes lányát. Az Osijeket pedig tavaly vásárolta meg Mészáros.

Ez a Haladás szinte valamennyi szakosztályának új otthont, a szombathelyi fiatalok számára pedig sportolási lehetőséget kínál – mondta Hende Csaba, a város fideszes parlamenti képviselője az avatáskor.

A sportcsarnok földszintjén a sakkozók, birkózók, ökölvívók, súlyemelők kaptak helyet, s ugyanott található egy konditerem és a bemelegítő folyosó. Az első emeletet a kézilabdázók, futsalosok, röplabdázók és az utánpótlás labdarúgó játékosok foglalhatják majd el. Itt található egy centerpálya is, ötszáz fős lelátóval.

A komplexum 15,2 milliárd forint költségvetési támogatással épült,

s része az új futball-pálya is. Ez UEFA IV. besorolású, mintegy kilencezer fős, teljes egészében fedett lelátóval rendelkező létesítmény.

Az egyik városi képviselő lelkendező Facebook-posztban írta, hogy „luxus és pompa”: az elnöki SkyBoxban van minden, minibár, borhűtő, digitális, érintőképernyős zenelejátszó, óriás LED TV.

Forrás: Kelemen Krisztián Facebook-oldala

A megnyitón Hende sietett hangsúlyozni, hogy a kormány 2010 óta Szombathelyen

17 milliárd forintot fordított a Markusovszky Kórház fejlesztésére.

A Haladás egyébként a 12 csapatos foci NB I-ben a 11. helyen áll. A 15 fordulóban eddig 11 pontot szereztek, mínusz 17-es gólkülönbség áll a nevük mellett a táblázaton.

Újabb sporttámogatás – milliárdok a negyedik vonalba

0

Ezúttal a pécsi PVSK kap 4,6 milliárd forintot különféle fejlesztésekre. Korszerűsítik a stadiont és a sportcsarnokot – jelentették be a nemzetgazdasági tárcánál. A bejelentő államtitkár a pécsi kosárklub elnöke.

A kormány 2017 és 2019 között központi költségvetési forrásból összesen 4,6 milliárdos támogatást nyújt a Pécsi Vasutas Sportkör (PVSK) sportinfrastruktúra-fejlesztéseihez – jelentette be szerdán a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) európai uniós források felhasználásáért felelős államtitkára Pécsen.

Rákossy Balázs közölte: a 2019-ben alapításának centenáriumát ünneplő PVSK fejlesztései a klub mind a 12 szakosztályát érinteni fogják. Felújítják a PVSK Verseny utcai sporttelepét és régi sportcsarnokát. A beruházások nagy része a tervek szerint 2019 nyaráig megvalósul.
Czerpán István, a PVSK elnöke elmondta: a régi, leromlott állapotú

futballstadionban 800 fős, modern lelátó épül,

megújul az atlétikapálya, a labdarúgók és az egyéni sportágakat űzők számára munkacsarnok épül.

A PVSK futballcsapata a negyedik vonalban játszik.

A csarnok építése egyébként már hónapok óta tart, az alapkőletételnél még szó se volt uniós támogatásról. „Az épület kivitelezési költsége 2 ütemben összesen nettó 860 millió forint. Ezt a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége sportfejlesztési pályázatának keretében elnyert pályázat alapján javarészt társasági adó-támogatásból, részben pedig Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzatától, illetve további támogatóktól származó forrásból fedezik.” – írta akkor a PVSK honlapja.

Kiderült viszont az is, hogy Rákossy Balázs államtitkár a PVSK Férfi Kosárlabda Szakosztályának vezetője.

MTI/FüHü

Erősen túlárazva vette meg az állam a tervezett atlétikai stadion helyét

0

2014-ben vette meg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő azt a céget, amelynek a tulajdonában volt a terület, ahova most az új atlétikai stadiont tervezik. 16 és fél milliárdot fizettek érte, miközben a reális ár ennél jóval kevesebb lett volna.

Az érintett terület Budapest 9. kerületében van, a Kopaszi-gáttal szemben, a Lágymányosi híd és a csepeli szigetcsúcs között. A Wing Zrt. (korábbi nevén Wallis Ingatlan) 2008-ban vett meg a kb. 147 ezer négyzetméteres területből 141 ezer négyzetmétert. A tulajdoni lap adatai szerint néhány hét alatt történtek a vásárlások, június-júliusban. Egy érdekesség:

ebben az időszakban a cég vezérigazgató-helyettese Fürjes Balázs volt,

aki később a kiemelt budapesti beruházásokért felelős kormánybiztos, majd a 2024-es budapesti olimpiai pályázat vezetője lett.

A terület népszerű célpontja volt az ingatlanfejlesztőknek, a szomszédban a Quaestor tervezte például megvalósítani a Duna Cityre keresztelt projektet. A Wing Duna Passzázs Kft. néven egy projektcéget is létrehozott, százmilliárdos ingatlanfejlesztésben gondolkodott, ami 2011-ben kezdődött volna, 2021-ig ezer lakást és 136 ezer négyzetméter irodát akartak építeni, az első irodaházat 2013-ban kellett volna átadni. A projekt azonban nem valósult meg.

A Wingnek, egész pontosan a Duna Passage-nak nem volt az egész terület a birtokában. A maradék kb. 6300 négyzetmétert 2013-ban a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) vette meg, vagyis állami tulajdonba került. 2014-ben egy részét átadták hulladékgazdálkodásra.

2014 decemberében aztán az MNV megvette a Wingtől a bedőlt projektcéget, a Duna Passage-t,

vagyis az is állami tulajdonba került. Az ügylet érdekessége: a vagyonkezelő nem a területet vette meg, hanem az azt birtokló céget. Jancsó Andrea 9. kerületi LMP-s képviselő később pert indított, hogy legyen nyilvános a szerződés, ezt meg is nyerte, így aztán tudni lehet, hogy az MNV összesen 16,5 milliárdot fizetett a cégért – vagyis, ha a területet tekintjük, akkor négyzetméterenként nagyjából 117 ezer forintot fizettek.

Azt viszont nem tudni pontosan, hogy 2008-ban a Wing mennyiért vette meg a területet a korábbi tulajdonosokból, csak következtetni lehet rá, méghozzá a Duna Passage mérlegéből. A cég ingatlanvagyona 2008-ban 4,1 milliárd forintnyival nőtt. Vagyis, ebből kiindulva kb. 25 ezer forintot fizethettek négyzetméterenként.

Érdemes megnézni azt is, hogy az MNV mennyiért vette meg a nem a Duna Passage tulajdonában lévő 6300 négyzetmétert 2013-ban: 385 millió forintért, ez nagyjából 61 ezer forintos négyzetméterenkénti árat jelent. Vagyis,

ha ezt reális árnak tekintjük, akkor a Wingnek majdnem kétszeres árat fizettek.

Az is legalább ennyire fontos kérdés, hogy az MNV-nek miért kellett ez a terület. A HVG-nek 2015 nyarán olyan információi voltak, hogy a megpályázandó olimpia egyik helyszínének nézték ki. 2015. szeptember 28-án a Ferencvárosi Kerületi Újságban Szűcs Balázs főépítész beszélt arról, hogy

„központi helyszíne lenne a 2024-es nyári olimpiának”.

A Budapesti Olimpia 2024 című megvalósíthatósági tanulmány már egyenesen azt írta, hogy az atlétikai stadionnak adhat otthont ez a terület. A Magyar Nemzet információi szerint pedig a már említett bírósági eljárás során az MNV képviselői „gyakorlatilag elismerték”, hogy ha nem jön össze az olimpiarendezés Budapesten, akkor ingatlanfejlesztés lesz a területen.

A stadion látványterve – Forrás: budapest2024.org

Az LMP idén áprilisban kérdéseket tett fel a nemzeti fejlesztési miniszternek a témában:

  • Miért vette meg az állam a Duna Passage-t és miért ennyiért?
  • Miért nem a területet vették meg, miért a céget?
  • Mik a tervek a területtel?
  • Korábban mennyit fizetett érte a Duna Passage?

A kérdésekre Fónagy János államtitkár válaszolt május 8-án, de érdemi információkat nem adott. Annyit írt, hogy az MNV a fejlesztési miniszter határozata alapján döntött „az állami szerepvállalásról az ingatlan és környezet jövőbeni egységes fejlesztésének biztosítása érdekében”, valamint, hogy

a területet érinti a Kemény Ferenc Programról szóló kormányhatározat.

Ez mondja ki, hogy itt lenne a Budapesti Atlétikai Stadion, csakhogy ez a kormányhatározat 2016-os.

Lehet azt mondani, hogy az MNV előre gondolkodott, és már a pályázat és a kormányhatározat előtt ide tervezték a stadiont.

Ehhez viszont nem lett volna szükség arra, hogy meg is vegyék a Duna Passage-t.

Egy általunk megkérdezett jogi szakértő szerint ugyanis sikeres pályázat esetén az állam kisajátítással is birtokon belülre kerülhetett volna, ráadásul társtulajdonosként elérhette volna, hogy addig is építési tilalom legyen a területen.

Hadházy Ákos, az LMP társelnöke szerint azonban egészen más ok miatt vették meg áron felül a céget. Néhány héttel ezelőtti sajtótájékoztatóján az ügyletet összefüggésbe hozta azzal, hogy az Orbán Viktor miniszterelnök barátjaként ismert Garancsi István nem sokkal azelőtt vásárolta ki a Winget a Market Zrt-ből, mielőtt a Duna Passage-t megvette volna az MNV. Hadházy azt feltételezi, hogy az állam a Garancsinak tett szívességért cserébe fizetett a reálisnál jóval magasabb árat a Wingnek.

Jelenleg úgy néz ki, hogy, bár

az olimpiai rendezés terve elbukott, a stadion mégis megépül.

A közbeszerzést ugyanis kiírták, augusztus 22-én 14 óráig kell beérkezniük a pályázatoknak. Eredményhirdetés szeptember 14-én lesz.

Tizenhatmilliárd máris ugrott, de hova?

0

Még nem csitult el a Duna Aréna üzemeltetése körül kialakult polémia – nevezhetjük talán botránynak is , de máris látótávolságba került egy újabb túlárazott, nehezen értelmezhető állami sportberuházás.

Még mielőtt erre rátérnénk, néhány szó a Duna Arénáról. A világbajnokságnak helyet adó új létesítmény, több, mint negyvenmilliárdba került – az egész projektet 170 milliárdra teszik –, és egyelőre nem tudni, hogy a továbbiakban ki fogja üzemeltetni; az állam, amely vizes vb idejére birtokolta a komplexumot, visszaadná a fővárosnak, amely azonban hallani sem akar róla, ugyanígy a helyszínt biztosító XIII. kerület is mereven elutasítja az uszoda működtetését.

Többen írtak már a Csepel-sziget mellett létesítendő objektumról, amelyet a kormányzat, még az olimpiai rendezés reményében, olimpiai falunak képzelt el, és atlétikai stadiont tervezett mellette,

abban is bízva, hogy Magyarország majd atlétikai világbajnokságot rendezhetne ezen a helyen.

(Orbán Viktor nyilatkozta: hazánk bebizonyította, hogy a labdarúgó világbajnokságon kívül bármilyen sporteseményt meg tud rendezni.)  A kijelölt, vagy inkább kiszemelt területre az állam több, mint 16 milliárdot költött el. A kiadás felelőtlennek és észszerűtlennek is tűnhet, olyannyira, hogy máris politikai üggyé vált. Az LMP folyamatos kérdésekkel bombázza a kormányzatot, szeretné megtudni, hogy miért és kinek az érdekében történik a pénzköltés, eddig azonban meglehetősen szerény, tartalmilag értelmezhetetlen válaszokat kapott.

Érdemi válaszok híján nyilván csak feltételezéseket lehet megfogalmazni, de ezek a feltételezések aligha állnak távol a valóságtól.

A terület állami felvásárlása ugyanis olyan horribilis összegű, amely semmilyen szakmai érvvel nem hitelesíthető.

Vagyis: már most látszik, hogy olyan ügyletek húzódhatnak meg a háttérben, amelyek valakiket jó üzleti lehetőséghez juttatnak, vagy éppen valakiket ezen a vásárláson keresztül fizet ki a kormány.

A FüHü betekintést nyert egy sor dokumentumba és ezek a dokumentumok arra utalnak, hogy a csepeli tervezett beruházás – elvileg atlétikai stadion –, egy hosszabb tranzakció fedőtörténete. Hogy pontosan minek, azt ma még nem lehet tudni, de az általunk, hamarosan, az olvasók elé tárt tényekből bizonyos következtetések levonhatók. Hogy ezeket ki fogja levonni, az bűnüldözés megfelelő szervei, vagy csak a választók, netán senki, az előbb-utóbb kiderül.

Most még maradjunk meg annál a kérdésnél, hogy vajon

mi szüksége az államnak az uszoda után egy olyan atlétikai stadionra, amelyet képtelen bárki gazdaságosan üzemeltetni.

Erre szokták mondani: ez most egy 16 milliárdos kérdés. És még annyit hozzá: ez a 16 milliárd még csak a területért – illetve, mint a későbbiekben kiderül: egy cégért –  kifizetett összeg. És akkor még hol vannak az esetleges stadion várható költségei?

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!