Kezdőlap Címkék Spiegel

Címke: Spiegel

A német autógyárak mindenképp indulni akarnak

A termelési láncok az egész globális gazdaságban végzetesen károsodhatnak, ha sokáig tart a leállás – nyilatkozta a Der Spiegelnek a Continental vezérigazgatója.

A világ autóiparának ez az egyik legnagyobb beszállító cége, amely “az elmúlt 50 év legnagyobb válságával néz szembe” – mondja a 61 éves Elmar Degenhart. Aki most Darmstadtból – házába zárva – irányítja cégét, melynek 249 gyára van az egész világon.

Kurzarbeit a dolgozók többségének – ezt a megoldást választották, hogy a 60 ezer Continental munkavállaló megtarthassa az állását az elzárás idején is. “Ha nem indul be az autóipar, akkor sok kis beszállító cég egész egyszerűen csődbe megy! Ezért a leállás nem tarthat tovább!”- hangsúlyozza a vezérigazgató.

Az újrakezdés hónapokig eltarthat

A leállás pillanatok alatt megtörtént, de a termelés újraindítása hetekben sőt hónapokban mérhető. A Continental főnöke szerint neki legalább egy éve rámegy arra, hogy az újrakezdést hatékonyan végrehajtsa.

A határokat újra meg kell nyitni

Az uniós tagállamok támogatására mindenképp szükség van, mert a németek autóipara nemcsak az ő gazdaságuk számára meghatározó tényező. A nagy német autógyárak Merkel kancellártól várják a megoldást arra hivatkozva, hogyha azt akarják, hogy Németország húzza ki egész Európát a válságból, akkor véget kell vetni az elzárásnak, és meg kell nyitni az uniós határokat!

Csúcstalálkozó Merkellel

A Volkswagen, a BMW és a Daimler-Benz vezérkarai időpontot kértek a kancellár asszonytól: mikor kezdhetik újra a termelést? Nem kaptak konkrét dátumot. Merkel kancellár arra hivatkozott, hogy a koronavírus járványnak még csak a közepe táján vannak: a gyors nyitás súlyos kockázatokkal járna! Németország lassan, fokozatosan oldja fel az elzárást és az európai határok megnyitása érdekében sem lép fel. A járvány szempontjából ez tökéletesen érthető, de a nagy német autógyárak nem tudnak várni! Hihetetlenül nagyok ugyanis a veszteségeik.

500 milliárd euró

Kéthónapos leállás ilyen nagy veszteséggel járna. Legalábbis ezt számolta ki a müncheni Ifo gazdaságkutató intézet főnöke. Ennyi idő alatt sok kis beszállító csődbe megy , és az egész termelési lánc megszakadhat. De a válságnak lehet jótékony hatása is: a Volkswagen vezérkara végiggondolta a cég fejlesztési terveit és radikális struktúra váltást határozott el. 100 pontos tervet dolgoztak ki arra, hogy milyen is legyen az új Volkswagen a válság után. A terv a cég mind a 630 ezer dolgozóját érinti. Azokat is, akik Kínában már dolgoznak. A németországi gyárakban elsőként ott kezdik meg a munkát, ahol Kínába szállítanak alkatrészeket.

A globalizált termelési rendszer nem állhat le, mert mindenképp versenyképesek akarnak maradni a konkurenciával.

Mi van Európával?

Olaszország az egyik legfőbb beszállítója a nagy német autógyáraknak – ugyanakkor Itália a járvány által leginkább sújtott uniós tagállam. A német autógyárak sürgetésére a római kormány azt válaszolta: április 27 előtt szó sem lehet az alkatrész gyártó üzemek beindításáról! Ez azt jelenti, hogy május előtt a németek sem indulhatnak be igazán. Márpedig az idő sürget.

Európa lemarad Kína és az USA mögött?

“Katasztrofális lenne, ha a válság miatt Európa elvesztené a belső mobilitását és versenyképességét, és így lemaradna vetélytársai: Kína és az Egyesült Államok mögött” – nyilatkozta a Spiegelnek Degenhart vezérigazgató, a Continental főnöke.
Herbert Diess, a Volkswagen főnöke szerint javítani kellene az európai együttműködést. Kiállt az európai szolidaritás mellett: sürgette a német kormányt, hogy fogadja el a korona kötvényt, amely jelentős segítség lenne Olaszországnak és Spanyolországnak, melyek a német autóipar legfőbb beszállítói. Ugyanezen az állásponton van Degenhart vezérigazgató is. Mindez persze nem érdekmentes – állapítja meg a Spiegel – Olaszország és Spanyolország nemcsak mint beszállító, de mint piac is fontos a németek autóipara számára. De mi van, ha nem lesz vevő ?

A nagy német autógyárak roncsautó programot szeretnének

2009-ben ez már kihúzta az autóipart a kátyúból. Az autók életkora tíz év körül jár Németországban, tehát indokolt lenne az új autóvásárláshoz kötött állami támogatás. Merkel kancellár nyitott erre hiszen tudja: az autóipar 1,6 millió embernek ad munkát Németországban. Nélküle aligha játszhatja el a lokomotív szerepét a német gazdaság Európában.

Orbán azt hiszi, akinek többsége van, az azt csinál, mit akar

Donald Tusk néppárti vezető a német Spiegelnek adott interjújában azon a véleményének adott hangot, hogy az Unió akár fel is bomolhat a járvány okozta gazdasági válság miatt. Ennek elkerülése érdekében radikális ellenlépéseket sürget. 

Donald Tusk az Európai Néppárt (EPP) vezetője, aki korábban az EU Tanácsának elnöke volt úgy véli, hogy a Németországhoz hasonló országokat még inkább be kell vonni a koronavírus okozta válság utáni újjáépítés finanszírozásába. A SPIEGEL interjúban “blitzkrieg” -re, villámháborúra hív fel a gazdasággal kapcsolatban.

Tuskot hangsúlyozza az EU a koronavírus válság miatt akár kudarcot is vallhat.  A világjárvány mindenkit érint, és nem lehet elővenni bűnösöket. Ez nem az első válság az Európai Unió történetében, volt saját tapasztalata is a Tanács elnökeként, gondoljunk csak Görögországra és az euróra. Megszokta a válságokat.

“Néha az a benyomásom, hogy az EU csak a válságok leküzdésére van.”

Igaz azonban, hogy a világjárvány olyan kihívás amivel még sosem álltunk szemben.

Tusk az újságíró kérdésére elmondja, hogy ebben az évben dűlőre akarja vinni Orbán Viktor magyar miniszterelnök Fidesz pártjának az EPP-ből való kizárását. Még nem tudja mikor tárgyalja a gyűlés a kizárást, de szerinte eljött az idő a döntéshozatalra.

Orbán azt hiszi, akinek többsége van, az azt csinál, mit akar. A magyar kormányfő szeretné átalakítani a Néppártot, vagy annak egy részét a nemzeti-konzervatív, autoriter erők szövetségévé.

“Sajnos jelenleg nem az a helyzet, hogy ebben a politikai családban száz ellenfél jutna Orbánra.” – mondja.  A brexit és Trump időszakában élünk, a demokráciáért vívott harc globális. Ezért ébernek kell lennünk” – utalt Tusk a néppárti erőviszonyokra.

Orbán a vírustól való félelemmel bővíti erejét – mondja Tusk. Véleménye szerint az EU sorsa bizonyos mértékben függ Orbán féle autoriter vezetők ellen tett lépésektől.

Orbán Viktor a menekültválság kezdete óta vészhelyzeti eszközökkel kormányoz, az emberek félelmét pedig – legyen szó a migrációról, vagy a vírusról – a saját hatalma kiépítésére használja. Néhány intézkedés nyilvánvalóan jogos és jogszerű is, azonban a demokrácia szellemiségével ez már összeegyeztethetetlen.

“A történelem során sokszor láthattuk, hogy a politikusok a hatalmuk kiterjesztésére törvényeket használnak. Németországban ismerős lehet ez. Abban pedig biztos vagyok, hogy Carl Schmitt, aki például az antiszemita Nürnbergi Törvényeket a “Szabadság Alkotmányának” nevezte büszke lenne Orbán Viktorra” – fejtetteki véleményét Donald Tusk.

Hevesen kritizálja Lengyelország azon tervét, hogy a koronavírus válság ellenére megtartja akarja tartani az elnökválasztást.

Jarosław Kaczyński, a PiS párt vezetője veszélyesebb, mint Orbán – mondta Tusk.

Arra a kérdésre, hogy az olasz és a spanyol polgárok is mélyen csalódottak az EU-ban, és elfordulnak az uniótól azt benyomást keltik, hogy Brüsszel túl későn és túl habozóan reagált a koronavírusra Tusk elmondja, hogy ezt a két katasztrófa sújtotta országot az Európai Uniónak kötelessége megmenteni a gazdasági csődtől.

Jávor Benedek: Lehullott a lepel…

Lehullott a lepel Strachéról, Orbán friss kebelbarátjáról, de rántotta magával Orbán takaróját is!

A Süddeutsche Zeitung és a Spiegel egy olyan videófelvételt mutatott be, amelyen Heinz-Cristian Strache FPÖ-s osztrák alkancellár tudomása szerint orosz oligarchákkal (valójában beépített emberekkel) tárgyal arról, hogy az oroszok felvásárolják neki a legolvasottabb osztrák napilapot, a Kronen Zeitungot, cserébe majd kormányon közbeszerzésekkel jutalmazzák őket. Az egész mindent elmond az oroszok és az európai szélsőjobb viszonyáról és szándékairól, de Orbánéknak még kínosabb az ügy.

Nem csak azért mert Strache nem csupán “egy” osztrák alkancellár, hanem Orbán új szélsőjobboldali szövetségi rendszerének az egyik legfontosabb tagja, akiről most világossá vált, hogy orosz pénzből, korrupt eszközökkel óhajtotta volna felforgatni az osztrák sajtót és politikát. Nem is csupán az, hogy nyíltan “orbáni” médiaviszonyokról ábrándozik, amit orosz pénzből szeretne megvalósítani. De az eredeti anyagban felbukkan az a Heinrich Pecina is, aki szerintük “direkt Orbánnak” vásárolta fel a magyar média egy részét, némiképp hiteltelenítve a Népszabadság bezárását “sajnálatos piaci folyamatként” értelmező kormányzati narratívát. És annak a megjegyzésnek is különös súlyt ad a történet, amit Simicska Lajostól hallottunk, aki szerint az oroszok – konkrétan a Roszatom – megvette volna az RTL-t Orbánnak. Ezzel a történettel a nyilvánosság előtt ez a sztori sem tűnik légből kapottnak.

Egyértelmű, hogy az oroszok minden eszközt benevetnek Európa destabilizálásáért, és ebben a Strachéhoz és Orbánhoz hasonló szélsőjobboldali politikusok a legfőbb szövetségesei. Orbán politikája egy orosz megbízásból, orosz pénzből végrehajtott, orosz érdekeket szolgáló zavarkeltés Európában, sem több, sem kevesebb. A “nemzethez”, a “keresztény értékekhez” annyi köze van, mint Kövér Lászlónak az Extinction Rebellionhoz.

Ez a botrány maga alá temetheti az osztrák kormánykoalíciót, ami amúgy Orbán kívánatos modellje volt a jobbközép és a szélsőjobb együttműködésére – idáig. De egyben leleplezi a magyar kormány működésmódját, céljait és eszközeit is! Ez legalább annyira magyar botrány, mint osztrák! És legalább annyi következménye kell hogy legyen itthon is!

Álhírek és álhírek

Kérem, tisztázó jellegű írás következik, ugyanis mindenféle fogalmak keverednek a köztudatban, az álhírekről, a hírhamisításról, a fake newsról… tegyünk rendet, főleg a Spiegel-botrány alkalmából. Mert sokan vannak, akik azt is ki akarják használni, politikai célok érdekében. És még többen, akik nem értik, miről van szó.

Elsőként azt szögezzük le, hogy sajtóban hazudni pedig nem szabad

Azt a legtilosabb.

Viszont nem is mindig a sajtómunkás tehet arról, ha az információi eltérnek a valóságtól, Pár éve, az első komolyabb internetes fake news-botrányok idején láttam egy tudósítás kommentjeit, az írás egy lezuhant repülőgépről szólt. A kedves hozzászóló hazugnak kiáltotta ki a szerzőt, mert az ő – későbbi – információi szerint több halott volt és kevesebb sebesült, mint amennyi a cikkben szerepelt. Hát igen: ugyanis azt leadták mondjuk hétkor, nyolcra meghalt pár súlyos sebesült, változott az arány. Ezt a hozzászóló nem volt hajlandó figyelembe venni, azt állította, félretájékoztatták, még kártérítést is követelt, meg az írás számadatainak állandó pontosítását. Hát, ha annyi ember dolgozna a magyar sajtóban, hogy minden tíz soros hír mellé őrszem jutna…

Ez például tipikus esete volt annak, ami sem nem hazugság, sem nem fake news: a valóság folyamatosan változik, és felülírja az adatainkat. Olyan cikknél lehet ezt számon kérni, amibe fontossága miatt beleírták, hogy „folyamatosan frissül”. Ami nem, az frissül majd holnap.

Amikor a sztárriporter hazudik…

Hazugság volt viszont, méghozzá valódi, amit a Spiegel munkatársa, a nagyon sikeres Claas Relotius művelt. Ráadásul a Spiegel oknyomozásokkal is foglalkozik, és pont ez az a műfaj, amiben tévedni sem illik, nem is szabad. Mi több, Relotiust 2014-ben a CNN az év újságírójának nevezte, Németországban pedig néhány hete az év riporterének választották: pedig manipulálta az adatait. És ezek nem rövid hírek, jegyzetek voltak, hanem nagy költséggel, utazásokkal járó riportok – teljesen érthető, hogy kitört a botrány. Ilyenek a magyar sajtóban már régóta nincsenek is, hiszen kinek van pénze messzi földre utazni, akkor is, ha érdemes lenne? Jó esetben meg lehet csípni egy alapítványi támogatást, és nagyon szoros elszámolással nagyon ritkán lehet némi esély ilyesmire. Bár, manapság már szinte esélytelen.

A Spiegelnél ezeket az utakat – Szíriába, Guantanamóba, az Egyesült Államokba – a cég fizette, érthető is a haragjuk. Kiderült, hogy Relotius legutóbbi hatvan írásából tizennégyben olyan informátorokra hivatkozott, akikkel vagy nem beszélt, vagy nem is léteznek.

A sztárriportert különben egy kollégája leplezte le: Juan Morenonak feltűnt pár hatalmas tévedés egy mexikói riportban, ezek nyomán indult meg az általános vizsgálat. Most Relotius szánja és bánja, amit tett, természetesen távozott székéből és ígéri: segítséget fog kérni. Orvosit, ha van orvos, aki ezen segíteni tud: lényegében véve olyan hazugságok csapdájába esett, amik a cikkek prekoncepcióját erősítettek, és amik azt bizonygatták, amit az olvasók hinni akartak.

Azért is hitték őket el.

De hazugságok voltak. Csúnya ügy ez, nem is illik titkolni. Volt már ilyen, nem egy, nem kettő: a ritkaság benne az, hogy nagy világlapnál esett meg, ahol az információkat ellenőrizni szokás. De hát megesett. Relotius balra el, mi meg lapozhatnánk – ha hagynák.

A Magyar Idők fenyegetőzik

Csak nem hagyják: a Magyar Idők külön jegyzetet szentel az esetnek, hivatkozik a kifejezetten összeesküvés-elméleteket gyártó Udo Ulfknottéra és fenyeget. „Kezdhetnek félni a ballib hírhamisítók” – írja Csépányi Balázs. Hát azért kormányoldalon kicsivel több ok lenne a félelemre hírhamisítás miatt. Én nem mondom, hogy a független sajtó tévedhetetlen, azt sem, hogy kizárólag Grál-lovagok és liliomos szüzek dolgoznak benne, de hírt mifelénk tudatosan nem szokás hamisítani. Tévedés megesik, az sincs kizárva, hogy félreinformálják az embert – ezért kell nagyon vigyázni a „kiszivárogtatott hírekkel”, de azért tudatos, szándékos álhír elfogadott, rendes független lapnál nincs.

Persze, attól függ, minek tekintjük például az álhírlapokat, mert én még sajtónak sem. A Mindenegyben vagy a Nép Hangja nem lap, csak betűhalmaz, köze nincs médiához és nem is sajtómunkások rakják őket össze, hanem a Nép Hangját például egy Manyika nevű akárki. Onnan tudjuk ezt is, hogy egyszer nyitva felejtette a nyilvánosság számára is a szerkesztői felület egy részét, és látszott, hogy ezen a néven van bejelentkezve. Ezek az orgánumok hazudnak bőven, kedvenc eszközük az ismertebb embereknek tulajdonított „nyílt levél”, tele helyesírási hibákkal, logikátlan szamárságokkal, vagy más ismert emberek halálhíre – és az emberek habzsolják őket.

Körülbelül idén kezdték felfedezni ezek a valódi hírhamisítók a magyar belpolitikai életet, amivel részint erősen növelik a forgalmukat (ez a reklámbevételeik miatt fontos), részint mondhatatlan kárt okoznak a valódi sajtónak. Ugyanis kiderült, hogy az olvasóközönség jó részének mindegy, igaz-e egy hír vagy sem – ha egybevág saját politikai nézeteivel. Mikor szembesül azzal, hogy hamis, megrántja a vállát és azt mondja: „De hiszen igaz is lehetne!” és megy tovább, egy másik álhírt terjeszteni.

A valódi lapok valódi munkatársait meg megüti a guta

Nekünk dolgozni kell azért az információért, rohangálni, emberekkel felvenni a kapcsolatot, nem ritkán több száz oldalas törvényeket, jegyzőkönyveket átolvasni, erre fel jön egy Manyika, hazudik egyet és pénzt keres vele. Nem is keveset. Többet, mint mi, az biztos.

Ha ezeket fenyegetné Csépányi mester, még segítenék is neki: de ezekkel épp semmi baja. Baja – elég csak naponta ránézni a kormánymédia címlapjaira – azzal a kevés, még megmaradt független lappal van, ami igazat ír ugyan, sok munka árán, csak neki nem tetszik ez az igazság.

A Manyikákat persze, hogy hagyják hazudozni, egy Origo- vagy Magyar Idők-írást sem láttam még, ami a valódi álhírlapokkal foglalkozott volna, pedig ki sem nagyon lehet kerülni őket, de az fontos nekik, hogy ha az Átlátszó vagy a 444, netán az Index ír valamit, azt azonnal nevezzék fake newsnak.

Pedig igazat írnak: csak nem a kormány igazságát

Félő, nagyon félő, hogy egy tudatos akciót látunk. Az álhírgyárak szabadjára engedésével hiteltelenítenek minden médiumot, és mikor már senkinek sem hisz az olvasó, egyszerűen bevezetik „az elszabadult álhírek miatt” a központi sajtószabályozást és a kötelező kamarai tagságot. Azt meg, hogy ki lehet kamarai tag, ők mondják meg, de aki nem lesz az, nem írhat majd országos terjesztésű sajtótermékbe. És manapság minden online lap országos terjesztésű, hiszen nem lehet földrajzilag korlátozni a világhálót.

Hát ezért jut eszébe a kormánymédiának még a Spiegel botrányáról is az, hogy rettegjen az ellenzéki sajtó.

Pedig hát, tekintve elvesztett sajtópereik és helyreigazításaik számát, nekik volna félnivalójuk: nem is sorolnám az eseteket, nincs rá elég hely.

De tegyünk rendet

Van a karrierizmusból, anyagi haszonért elkövetett hírhamisítás, erről szólt Relotius esete. Nem mentegetjük, nem is lehetne.

Aztán van az iparszerűen elkövetett, rendszeres, üzleti alapú álhírgyártás, ez a Mindenegyben és társai. Ők bizony a körömgomba-reklámokból élnek.

És van a politikai manipuláció, amit a kormánymédia űz, végül is mindegy neki, ha meg is büntetik érte: van pénzük elég.

Aztán van egy negyedik dolog is, amikor ugyanez a hazugságon ezerszer rajtakapott kormánysajtó vádolja hazugsággal a valódit.

Ez az utolsó már nem csak álhír terjesztése, de pofátlanság is.

Francia szerelmi vallomás Németországnak

0

A francia elnök kijelentette, hogy erősebb Európára, nagyobb egységre van szükség, mert különben a világ káoszba süpped. Macron a Bundestagban mondott beszédet a háború és a diktatúrák áldozatai előtt tisztelegve.

A Guardian szerint Macron felhívta a német kancellárt, hogy az támogassa a széleskörű uniós reformokat, mert a földrésznek és azon belül a két országnak mutatnia kell a békéhez vezető utat. Éppen ezért kell az EU-nak erősebbnek és az eddiginél szuverénebbnek lennie – tette hozzá. Merthogy a kontinens nem lehet nagyhatalmak játékszere, nem fogadhat el alárendelt szerepet a világban, többet kell tennie a saját biztonságáért és védelméért. Egyetértett Merkellel abban, hogy Európa vízválasztóhoz érkezett. A két politikus utána tárgyalt egymással, bár véleményük különbözik egy sor alapvető kérdésben, így pl. abban, mekkora jogkört kapjon a javasolt közös hadsereg. A tervezett katonai erőről a francia Európa-ügyi miniszter úgy nyilatkozott, itt nem arról van szó, hogy az USA ellen lennének, de az uniónak saját kezébe kell vennie a sorsát, hogy többé ne szoruljon rá másokra.

A Spiegel úgy értékeli, hogy a francia államfő történelmi beszédet mondott, szerelmi vallomást tett Németországnak, de lehet, hogy ezt Berlinben nem értik meg. A népek barátságának fogalma a német utópista Marx Károly szótárából való, most meg Macron a népek szerelméről regél? De a politikus tényleg komolyan gondolja. Franciaország meg akarja osztani Németországgal a piacon túl a hadsereget, az adókat, az egyetemeket. Az ilyesmi nem mindig ésszerű, épp ezért van szükség szerelemre is, hogy meglegyen hozzá a politikai bátorság. Az egésznek azonban van egy bökkenője: francia földön a hét végén hatalmas tüntetések voltak az adópolitika ellen, és úgy nézett ki, mintha az elnök a tiltakozások elől repült volna Berlinbe. És lehet, hogy a franciák inkább demonstrálnak és fütyülnek a népek barátságára? Mindezzel együtt a németeknek látniuk kell, hogy ilyen ajánlatot csupán egyszer kapnak az életben, mert Macront odahaza jelenleg még sokan támogatják. Lassan itt az ideje, hogy a német politikusok megtanuljanak szeretni és foglalkozzanak az elnök vallomásával.

A konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung igazat ad Macronnak, hogy sokakban félelmet kelt az általa szorgalmazott új fejezet, és hogy az EU megújulásáért folyamatosan harcolni kell. A nemzeti érdekek ugyanis különböznek, hatalmas erők dolgoznak az EU fellazításán, miközben fennáll az veszély, hogy az uniós intézmények megkövesülnek. Épp ezért tanácsos időről időre visszatérni a közös dolgokra és azokból levonni a tanulságokat. Ám az európai szuverenitás már más lapra tartozik, különösen ami abból a migrációra és az euróövezet költségvetésére nézve következik. A kommentár szerint az elnök joggal szólt arról, hogy a közös európai cselekvés, újabb nemzeti jogok átruházása csakis a jog és demokrácia kereteiben lehetséges.

Amúgy egész jól működik a jogközösség, éppen azon hatalmak ellenében,, amelyek meg akarják osztani az uniót. Aki gazdaságilag boldogulni akar Európában, annak tartania kell magát a szabályokhoz. De az EU nem függetlenítheti magát a polgárok akaratától. Az viszont kínos propaganda csupán, hogy Brüsszelt senki által meg nem választott bürokraták uralják. Az egykori áldozatok gyásznapja arra emlékeztet, miként kell kezelni az eltérő nemzeti érdekeket, de arra is, miként nem szabad.

Bréking nyúz, 2020. augusztus 15. – Tudósítás a másik valóságból

0

Közvetetten és nem durván ugyan, de a “ballibek” mellett Nagy Imrének is nekimegy a 888 annak kapcsán, hogy szobra helyén Trianoni emlékhelyet létesít a kormány. A Magyar Idők is két legyet üt egy csapásra – pontosabban, egy cikkben üti Oettinger német uniós biztost és a magyar baloldalt, teszi ezt az antiszemitizmus témájára felfűzve. S nem maradhat el a migránssal való riogatás sem – ezúttal az Origónak köszönhetően.

 888.hu: A Fradi-szurkolók megtisztították a IX. kerületi városházát az LMBTQ-zászlótól

Hiába Baranyi Krisztina a IX. kerület polgármestere, úgy tűnik, hogy Ferencvárosban bőven akadnak olyan derék magyarok, akik nem kérnek az LMBTQ-lobbiból.

A kerület városházáját ugyanis fél napig sem „díszíthette” a szivárványos zászló, a Fradi Aryan Greens nevű szurkolói csoportja szombat este megtisztította az épületet.

Facebook
Ez a város…. Nem az a város… FERENCVÁROS !!!!!!!

– írták a Facebookon a kép mellé.

 

Magyar Nemzet: Bedobták a legaljasabb eszközt

• A közösségi média nélkül nem fogunk választást nyerni.
• Mi történt volna, ha Karácsony előre elárulja, hogy öt főpolgármester-helyettest fog választani, negyvenegy szakértője lesz a városházán és egysávosítja a Nagykörutat?
• Az Index kiszolgált már mindenkit: először az SZDSZ-t, aztán az MSZP-t, majd Gyurcsányt, ­Bajnait, Simicskát, aztán tisztára mosdatták Vona Gábort.
• Az ellenzék azonban itt is eltávolodott a valóságtól: egy ideig az volt a téma, hogy lesz-e elég lélegeztetőgép. Most már az a téma, hogy túl sok van.
• A Jobbik már nem mer taggyűlést összehívni, mert akkora a feszültség a párton belül.
• A 2019-es önkormányzati választáson sok esetben jobban szerepeltünk, mint az előzőn.

Origo:

Spiegel: Merkel támadásba lendül?

0

A Spiegel úgy látja, hogy a német kancellár nehéz helyzetben van, de harcol, ezért is ment el az este az ARD köztévé egyórás talk show-jába, közvetlenül azután, hogy hazatért a G7-es csúcsról. A baját nem kis részt az olyan, tekintélyelvű egoisták okozzák, mint Trump, Putyin, Hszi Csin-ping, illetve azok európai miniatúrái, Orbán Viktorral az élen.

Úgy tűnik, hogy a kormányfő egyre kevesebb eszközt tud felsorakoztatni azzal a rombolással szemben, amit ezek a politikusok okoznak a liberális rendnek. Ennek megfelelően a műsor

egyik üzenete az volt: Európa az első.

Azaz, hogy meg kell erősíteni az integrációt, ami azt jelenti, hogy a vezetők mindenekelőtt a saját országuknak tartoznak hűséggel, de lojálisaknak kell lenniük az EU-hoz is. A tagállamok nem köthetnek külön megállapodásokat Amerikával, Kínával vagy Oroszországgal, mert különben felmorzsolódik az unió – ídézi  a német kancellárt a Spiegel.

A másik fontos mondandója az volt Merkelnek, hogy valamennyire megérti a bírálóit. Abból azonban nem enged, hogy 3 éve be kellett engedni a menekülteket.  Egyébként pedig fontosnak tartja, hogy a migrációra együttes megoldást találjanak, ideértve a normákat és közös európai hatóságot. Mint mondta, máskülönben veszély fenyegeti a földrészt.

Még Orbán Viktor számára is tartogatott némi dicséretet,

amikor kifejtette, hogy Magyarország bizonyos fokig Németország érdekében jár el, amikor védi a szerb határt. (Sogar für Viktor Orbán fällt ein kleines Lob ab: Ungarn habe ja eine EU-Außengrenze zur Serbien “und macht da für uns gewissermaßen die Arbeit”.)

A Spiegel következtetése: újfajta keménység a német külpolitikában, ugyanakkor ölelés a kritikusoknak, tehát Merkel láthatólag azon van, hogy támadásba menjen át.

 

Spiegel: Orbán Európa legveszedelmesebb politikusa

0

A német hetilap szerint a földrész fővárosaiban nemigen látni az akaratot arra, hogy szembeszegüljenek Orbán Viktorral. A magyar miniszterelnöknek 8 év állt a rendelkezésére, hogy aláássa a demokráciát.

Mivel alig egy hete ismét kétharmadot szerzett,

Magyarországon ugyanaz a helyzet, mint 1989 előtt: az országot egyetlen párt uralja, a Fidesz.

A miniszterelnök lopakodva terjesztette ki hatalmát, a gazdaságot baráti üzletemberek hálózatán keresztül tartja kézben, bizalmasait közmegbízatásokkal és sok-sok uniós forrással pénzeli. Nacionalizmusa uralja a közbeszédet.

Ki tudja még feltartóztatni? Az EU idáig nem sokat tett. Orbán mindig csak annyira provokálta az Uniót, hogy az még éppen ne lépjen közbe. Azon kívül fontos cimborái vannak, a CSU-nál mindig kifejtheti menekültellenes politikáját. Továbbá a Fidesz az Európai Néppárt tagja, Merkel oldalán.

Német barátai alig-alig bírálják az antiszemita színezetű választási hadjárat miatt.

Más európai populisták és önjelölt autokraták alighanem felbátorítva érzik magukat emiatt.

Spiegel: Merkel határolja el magát az Orbán-féléktől!

0

Ha az EU tényleg értékközösség vagy az akar lenni, akkor nincs más választása, mint hogy szankciókkal kényszerítse Magyarországot a demokratikus szabályok betartására. És ha a kancellár nem néz szembe a magyar helyzettel, annak rendkívül súlyos következményei lesznek a társadalomban.

A Spiegel német hetilap azt tanácsolja a német kormánynak, hogy az sürgősen határolja el magát az Orbán-féléktől, mert nem lenne jó, ha ismét szalonképessé válna a leplezetlen antiszemitizmus, mégpedig részben a politika támogatásával. Egy társadalom persze mindig eldöntheti, hogy mit választ: a demokratikus értékeket, avagy a gyűlöletet. A polgári közép Németországban törleszkedik a jobboldalhoz, illetve szélsőjobbhoz, ezzel párhuzamosan az egykedvű nyilvánosság a jelek szerint kész elfogadni bizonyos dolgokat. Így fordulhat elő, hogy a németeknél díjat kap egy rapszöveg, benne zsidóellenes kitételekkel, ami szégyen. De felelősség terheli érte az intézményeket is.

Ráadásul a jelenséget támogatják az uniópártok. A Bundestag keresztényszociális alelnöke melegen üdvözölte Orbán Viktor győzelmét, noha az egyértelműen antiszemita kampányt folytatott, ideértve a Soros elleni uszítást. Ugyanezt Hans-Peter Friedrich nyugodtan üzenhette volna 1933 január 30-án is. Szintén igencsak problémás a CDU-CSU álláspontja, hiszen a magyar kormány módszeresen korlátozza a sajtó- és gyülekezési szabadságot. Berlin dettó tudomásul veszi, hogy a hatalom fellép a kritikus civilek ellen. Mintha sokan nem lennének még mindig tisztában azzal, mennyire veszélyes Németország, illetve egész Európa számára a magyar és a lengyel tekintélyuralmi rendszer. Pedig a földrész demokratikus egységként csak úgy élheti túl, ha egyértelműen állást foglal Budapesttel és Varsóval szemben.

Orbán feltüzeli a szélsőjobbot, így a németeknél és a franciáknál is, felpuhítja a normákat és a demokrácia ügyében árulókká teszi a konzervatív oldal demokratikus politikusait. Ez történik, amikor a CSU második embere a barátjának nevezi a magyar vezetőt. De meg lehet említeni Horst Seehofert is, akit a CNN úgy jellemzett, mint az AfD hangját a kormányon belül. Angela Merkel pedig tudomásul veszi, hogy a Fidesz az Európai Néppárt tagja. Ha komolyan gondolja az antiszemitizmus és a tekintélyelvűség elleni harcot, akkor a magyar párt kizárásán kell dolgoznia. Ám erre nem lehet számítani. Pedig ha az EU tényleg értékközösség vagy az akar lenni, akkor nincs más választása, mint hogy szankciókkal kényszerítse Magyarországot a demokratikus szabályok betartására. És ha a kancellár nem néz szembe a magyar helyzettel, annak rendkívül súlyos következményei lesznek a társadalomban.

„Nincs emberarcú orbánizmus”

0

A Spiegel azt írja, hogy Heller Ágnes aggódik Magyarországért, mert Orbán Viktor szétrombolja a magyarok lelkét, de egész Európát is veszélyeztetheti.

A filozófus fenntartja, hogy az ellenzék együttes erővel le tudta volna győzni a Fideszt, ehelyett azonban az ideológiai ellentétről vitázott. Ám ezt a vezetői majd megvitathatják a börtönben, a falon át morzézva.

Heller Ágnes biztosra veszi ugyanis, hogy Orbán beváltja a nemzeti ünnepen tett fenyegetését. Itt egy hataloméhes szörnyeteg működik, amely a végletekig viszi el a dolgokat. Heller úgy fogalmaz, hogy

zsarnokságban élünk, amelyet négy évente megerősítenek.

Tömeghatását a szélsőséges ideológia útján fejti ki, építve a rasszista nacionalizmusra, az ellenségképre, a fenyegetettség érzetére, a folyamatos harcra. Miközben Orbán a védelmező és megmentő, a nép lelkét gyűlölettel és félelemmel mérgezik meg.

A miniszterelnök szeretne az európai politika egyik vezére lenni, és ez ma már nem is tűnik képtelenségnek. Az orbánizmus olyan vírus, amelyre nem csak a magyar szabadság mehet rá, hanem minden, ami a Felvilágosodás örökségét alkotja. Szóval: Európa, vigyázz ! Nincs emberarcú orbánizmus.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK