Kezdőlap Címkék Spiegel

Címke: Spiegel

Jávor Benedek: Lehullott a lepel…

Lehullott a lepel Strachéról, Orbán friss kebelbarátjáról, de rántotta magával Orbán takaróját is!

A Süddeutsche Zeitung és a Spiegel egy olyan videófelvételt mutatott be, amelyen Heinz-Cristian Strache FPÖ-s osztrák alkancellár tudomása szerint orosz oligarchákkal (valójában beépített emberekkel) tárgyal arról, hogy az oroszok felvásárolják neki a legolvasottabb osztrák napilapot, a Kronen Zeitungot, cserébe majd kormányon közbeszerzésekkel jutalmazzák őket. Az egész mindent elmond az oroszok és az európai szélsőjobb viszonyáról és szándékairól, de Orbánéknak még kínosabb az ügy.

Nem csak azért mert Strache nem csupán “egy” osztrák alkancellár, hanem Orbán új szélsőjobboldali szövetségi rendszerének az egyik legfontosabb tagja, akiről most világossá vált, hogy orosz pénzből, korrupt eszközökkel óhajtotta volna felforgatni az osztrák sajtót és politikát. Nem is csupán az, hogy nyíltan “orbáni” médiaviszonyokról ábrándozik, amit orosz pénzből szeretne megvalósítani. De az eredeti anyagban felbukkan az a Heinrich Pecina is, aki szerintük “direkt Orbánnak” vásárolta fel a magyar média egy részét, némiképp hiteltelenítve a Népszabadság bezárását “sajnálatos piaci folyamatként” értelmező kormányzati narratívát. És annak a megjegyzésnek is különös súlyt ad a történet, amit Simicska Lajostól hallottunk, aki szerint az oroszok – konkrétan a Roszatom – megvette volna az RTL-t Orbánnak. Ezzel a történettel a nyilvánosság előtt ez a sztori sem tűnik légből kapottnak.

Egyértelmű, hogy az oroszok minden eszközt benevetnek Európa destabilizálásáért, és ebben a Strachéhoz és Orbánhoz hasonló szélsőjobboldali politikusok a legfőbb szövetségesei. Orbán politikája egy orosz megbízásból, orosz pénzből végrehajtott, orosz érdekeket szolgáló zavarkeltés Európában, sem több, sem kevesebb. A “nemzethez”, a “keresztény értékekhez” annyi köze van, mint Kövér Lászlónak az Extinction Rebellionhoz.

Ez a botrány maga alá temetheti az osztrák kormánykoalíciót, ami amúgy Orbán kívánatos modellje volt a jobbközép és a szélsőjobb együttműködésére – idáig. De egyben leleplezi a magyar kormány működésmódját, céljait és eszközeit is! Ez legalább annyira magyar botrány, mint osztrák! És legalább annyi következménye kell hogy legyen itthon is!

Álhírek és álhírek

Kérem, tisztázó jellegű írás következik, ugyanis mindenféle fogalmak keverednek a köztudatban, az álhírekről, a hírhamisításról, a fake newsról… tegyünk rendet, főleg a Spiegel-botrány alkalmából. Mert sokan vannak, akik azt is ki akarják használni, politikai célok érdekében. És még többen, akik nem értik, miről van szó.

Elsőként azt szögezzük le, hogy sajtóban hazudni pedig nem szabad

Azt a legtilosabb.

Viszont nem is mindig a sajtómunkás tehet arról, ha az információi eltérnek a valóságtól, Pár éve, az első komolyabb internetes fake news-botrányok idején láttam egy tudósítás kommentjeit, az írás egy lezuhant repülőgépről szólt. A kedves hozzászóló hazugnak kiáltotta ki a szerzőt, mert az ő – későbbi – információi szerint több halott volt és kevesebb sebesült, mint amennyi a cikkben szerepelt. Hát igen: ugyanis azt leadták mondjuk hétkor, nyolcra meghalt pár súlyos sebesült, változott az arány. Ezt a hozzászóló nem volt hajlandó figyelembe venni, azt állította, félretájékoztatták, még kártérítést is követelt, meg az írás számadatainak állandó pontosítását. Hát, ha annyi ember dolgozna a magyar sajtóban, hogy minden tíz soros hír mellé őrszem jutna…

Ez például tipikus esete volt annak, ami sem nem hazugság, sem nem fake news: a valóság folyamatosan változik, és felülírja az adatainkat. Olyan cikknél lehet ezt számon kérni, amibe fontossága miatt beleírták, hogy „folyamatosan frissül”. Ami nem, az frissül majd holnap.

Amikor a sztárriporter hazudik…

Hazugság volt viszont, méghozzá valódi, amit a Spiegel munkatársa, a nagyon sikeres Claas Relotius művelt. Ráadásul a Spiegel oknyomozásokkal is foglalkozik, és pont ez az a műfaj, amiben tévedni sem illik, nem is szabad. Mi több, Relotiust 2014-ben a CNN az év újságírójának nevezte, Németországban pedig néhány hete az év riporterének választották: pedig manipulálta az adatait. És ezek nem rövid hírek, jegyzetek voltak, hanem nagy költséggel, utazásokkal járó riportok – teljesen érthető, hogy kitört a botrány. Ilyenek a magyar sajtóban már régóta nincsenek is, hiszen kinek van pénze messzi földre utazni, akkor is, ha érdemes lenne? Jó esetben meg lehet csípni egy alapítványi támogatást, és nagyon szoros elszámolással nagyon ritkán lehet némi esély ilyesmire. Bár, manapság már szinte esélytelen.

A Spiegelnél ezeket az utakat – Szíriába, Guantanamóba, az Egyesült Államokba – a cég fizette, érthető is a haragjuk. Kiderült, hogy Relotius legutóbbi hatvan írásából tizennégyben olyan informátorokra hivatkozott, akikkel vagy nem beszélt, vagy nem is léteznek.

A sztárriportert különben egy kollégája leplezte le: Juan Morenonak feltűnt pár hatalmas tévedés egy mexikói riportban, ezek nyomán indult meg az általános vizsgálat. Most Relotius szánja és bánja, amit tett, természetesen távozott székéből és ígéri: segítséget fog kérni. Orvosit, ha van orvos, aki ezen segíteni tud: lényegében véve olyan hazugságok csapdájába esett, amik a cikkek prekoncepcióját erősítettek, és amik azt bizonygatták, amit az olvasók hinni akartak.

Azért is hitték őket el.

De hazugságok voltak. Csúnya ügy ez, nem is illik titkolni. Volt már ilyen, nem egy, nem kettő: a ritkaság benne az, hogy nagy világlapnál esett meg, ahol az információkat ellenőrizni szokás. De hát megesett. Relotius balra el, mi meg lapozhatnánk – ha hagynák.

A Magyar Idők fenyegetőzik

Csak nem hagyják: a Magyar Idők külön jegyzetet szentel az esetnek, hivatkozik a kifejezetten összeesküvés-elméleteket gyártó Udo Ulfknottéra és fenyeget. „Kezdhetnek félni a ballib hírhamisítók” – írja Csépányi Balázs. Hát azért kormányoldalon kicsivel több ok lenne a félelemre hírhamisítás miatt. Én nem mondom, hogy a független sajtó tévedhetetlen, azt sem, hogy kizárólag Grál-lovagok és liliomos szüzek dolgoznak benne, de hírt mifelénk tudatosan nem szokás hamisítani. Tévedés megesik, az sincs kizárva, hogy félreinformálják az embert – ezért kell nagyon vigyázni a „kiszivárogtatott hírekkel”, de azért tudatos, szándékos álhír elfogadott, rendes független lapnál nincs.

Persze, attól függ, minek tekintjük például az álhírlapokat, mert én még sajtónak sem. A Mindenegyben vagy a Nép Hangja nem lap, csak betűhalmaz, köze nincs médiához és nem is sajtómunkások rakják őket össze, hanem a Nép Hangját például egy Manyika nevű akárki. Onnan tudjuk ezt is, hogy egyszer nyitva felejtette a nyilvánosság számára is a szerkesztői felület egy részét, és látszott, hogy ezen a néven van bejelentkezve. Ezek az orgánumok hazudnak bőven, kedvenc eszközük az ismertebb embereknek tulajdonított „nyílt levél”, tele helyesírási hibákkal, logikátlan szamárságokkal, vagy más ismert emberek halálhíre – és az emberek habzsolják őket.

Körülbelül idén kezdték felfedezni ezek a valódi hírhamisítók a magyar belpolitikai életet, amivel részint erősen növelik a forgalmukat (ez a reklámbevételeik miatt fontos), részint mondhatatlan kárt okoznak a valódi sajtónak. Ugyanis kiderült, hogy az olvasóközönség jó részének mindegy, igaz-e egy hír vagy sem – ha egybevág saját politikai nézeteivel. Mikor szembesül azzal, hogy hamis, megrántja a vállát és azt mondja: „De hiszen igaz is lehetne!” és megy tovább, egy másik álhírt terjeszteni.

A valódi lapok valódi munkatársait meg megüti a guta

Nekünk dolgozni kell azért az információért, rohangálni, emberekkel felvenni a kapcsolatot, nem ritkán több száz oldalas törvényeket, jegyzőkönyveket átolvasni, erre fel jön egy Manyika, hazudik egyet és pénzt keres vele. Nem is keveset. Többet, mint mi, az biztos.

Ha ezeket fenyegetné Csépányi mester, még segítenék is neki: de ezekkel épp semmi baja. Baja – elég csak naponta ránézni a kormánymédia címlapjaira – azzal a kevés, még megmaradt független lappal van, ami igazat ír ugyan, sok munka árán, csak neki nem tetszik ez az igazság.

A Manyikákat persze, hogy hagyják hazudozni, egy Origo- vagy Magyar Idők-írást sem láttam még, ami a valódi álhírlapokkal foglalkozott volna, pedig ki sem nagyon lehet kerülni őket, de az fontos nekik, hogy ha az Átlátszó vagy a 444, netán az Index ír valamit, azt azonnal nevezzék fake newsnak.

Pedig igazat írnak: csak nem a kormány igazságát

Félő, nagyon félő, hogy egy tudatos akciót látunk. Az álhírgyárak szabadjára engedésével hiteltelenítenek minden médiumot, és mikor már senkinek sem hisz az olvasó, egyszerűen bevezetik „az elszabadult álhírek miatt” a központi sajtószabályozást és a kötelező kamarai tagságot. Azt meg, hogy ki lehet kamarai tag, ők mondják meg, de aki nem lesz az, nem írhat majd országos terjesztésű sajtótermékbe. És manapság minden online lap országos terjesztésű, hiszen nem lehet földrajzilag korlátozni a világhálót.

Hát ezért jut eszébe a kormánymédiának még a Spiegel botrányáról is az, hogy rettegjen az ellenzéki sajtó.

Pedig hát, tekintve elvesztett sajtópereik és helyreigazításaik számát, nekik volna félnivalójuk: nem is sorolnám az eseteket, nincs rá elég hely.

De tegyünk rendet

Van a karrierizmusból, anyagi haszonért elkövetett hírhamisítás, erről szólt Relotius esete. Nem mentegetjük, nem is lehetne.

Aztán van az iparszerűen elkövetett, rendszeres, üzleti alapú álhírgyártás, ez a Mindenegyben és társai. Ők bizony a körömgomba-reklámokból élnek.

És van a politikai manipuláció, amit a kormánymédia űz, végül is mindegy neki, ha meg is büntetik érte: van pénzük elég.

Aztán van egy negyedik dolog is, amikor ugyanez a hazugságon ezerszer rajtakapott kormánysajtó vádolja hazugsággal a valódit.

Ez az utolsó már nem csak álhír terjesztése, de pofátlanság is.

Francia szerelmi vallomás Németországnak

0

A francia elnök kijelentette, hogy erősebb Európára, nagyobb egységre van szükség, mert különben a világ káoszba süpped. Macron a Bundestagban mondott beszédet a háború és a diktatúrák áldozatai előtt tisztelegve.

A Guardian szerint Macron felhívta a német kancellárt, hogy az támogassa a széleskörű uniós reformokat, mert a földrésznek és azon belül a két országnak mutatnia kell a békéhez vezető utat. Éppen ezért kell az EU-nak erősebbnek és az eddiginél szuverénebbnek lennie – tette hozzá. Merthogy a kontinens nem lehet nagyhatalmak játékszere, nem fogadhat el alárendelt szerepet a világban, többet kell tennie a saját biztonságáért és védelméért. Egyetértett Merkellel abban, hogy Európa vízválasztóhoz érkezett. A két politikus utána tárgyalt egymással, bár véleményük különbözik egy sor alapvető kérdésben, így pl. abban, mekkora jogkört kapjon a javasolt közös hadsereg. A tervezett katonai erőről a francia Európa-ügyi miniszter úgy nyilatkozott, itt nem arról van szó, hogy az USA ellen lennének, de az uniónak saját kezébe kell vennie a sorsát, hogy többé ne szoruljon rá másokra.

A Spiegel úgy értékeli, hogy a francia államfő történelmi beszédet mondott, szerelmi vallomást tett Németországnak, de lehet, hogy ezt Berlinben nem értik meg. A népek barátságának fogalma a német utópista Marx Károly szótárából való, most meg Macron a népek szerelméről regél? De a politikus tényleg komolyan gondolja. Franciaország meg akarja osztani Németországgal a piacon túl a hadsereget, az adókat, az egyetemeket. Az ilyesmi nem mindig ésszerű, épp ezért van szükség szerelemre is, hogy meglegyen hozzá a politikai bátorság. Az egésznek azonban van egy bökkenője: francia földön a hét végén hatalmas tüntetések voltak az adópolitika ellen, és úgy nézett ki, mintha az elnök a tiltakozások elől repült volna Berlinbe. És lehet, hogy a franciák inkább demonstrálnak és fütyülnek a népek barátságára? Mindezzel együtt a németeknek látniuk kell, hogy ilyen ajánlatot csupán egyszer kapnak az életben, mert Macront odahaza jelenleg még sokan támogatják. Lassan itt az ideje, hogy a német politikusok megtanuljanak szeretni és foglalkozzanak az elnök vallomásával.

A konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung igazat ad Macronnak, hogy sokakban félelmet kelt az általa szorgalmazott új fejezet, és hogy az EU megújulásáért folyamatosan harcolni kell. A nemzeti érdekek ugyanis különböznek, hatalmas erők dolgoznak az EU fellazításán, miközben fennáll az veszély, hogy az uniós intézmények megkövesülnek. Épp ezért tanácsos időről időre visszatérni a közös dolgokra és azokból levonni a tanulságokat. Ám az európai szuverenitás már más lapra tartozik, különösen ami abból a migrációra és az euróövezet költségvetésére nézve következik. A kommentár szerint az elnök joggal szólt arról, hogy a közös európai cselekvés, újabb nemzeti jogok átruházása csakis a jog és demokrácia kereteiben lehetséges.

Amúgy egész jól működik a jogközösség, éppen azon hatalmak ellenében,, amelyek meg akarják osztani az uniót. Aki gazdaságilag boldogulni akar Európában, annak tartania kell magát a szabályokhoz. De az EU nem függetlenítheti magát a polgárok akaratától. Az viszont kínos propaganda csupán, hogy Brüsszelt senki által meg nem választott bürokraták uralják. Az egykori áldozatok gyásznapja arra emlékeztet, miként kell kezelni az eltérő nemzeti érdekeket, de arra is, miként nem szabad.

Bréking nyúz, augusztus 15. – Tudósítás a másik valóságból

0

Közvetetten és nem durván ugyan, de a “ballibek” mellett Nagy Imrének is nekimegy a 888 annak kapcsán, hogy szobra helyén Trianoni emlékhelyet létesít a kormány. A Magyar Idők is két legyet üt egy csapásra – pontosabban, egy cikkben üti Oettinger német uniós biztost és a magyar baloldalt, teszi ezt az antiszemitizmus témájára felfűzve. S nem maradhat el a migránssal való riogatás sem – ezúttal az Origónak köszönhetően.

 888.hu: Sivalkodhatnak a ballibek: Trianon-emlékhely lesz a Nagy Imre-szobor helyén

Megszületett a kormányhatározat, amely alapján Nagy Imre szobrát hamarosan eltávolítják a Vértanúk teréről, hogy helyet adhassanak a trianoni békediktátumra emlékeztető, 2020-ra felállításra kerülő Nemzeti Összetartozás Emlékhelyének. A Nagy Imre-szobor – amely a balliberális politikusoknak mostanában a kedvenc ’56-os koszorúzási helyszínévé vált – a jelenlegi tervek szerint a Jászai Mari térre kerül majd – írja a portál, amely odaszúr Nagy Imrének, amikor azt írja:

történelmi okokból a Jászai Mari tér meglehetősen pikáns helyszín lehet a Nagy Imre-szobor számára, hiszen az elé a jelenlegi képviselői irodaház elé kerülhet majd, amely épület a kommunista elnyomó rendszer egyik legismertebb és legrettegettebb szimbóluma volt évtizedekig.

A mai képviselői irodaház, más néven a Fehér Ház ugyanis az ötvenes évek legsúlyosabb éveiben az ÁVH központja, majd pedig az MSZMP pártközpontja volt.

A cikk mást is belebegtet: „A Kossuth tér és környéke közterületeinek az adottságai alapján egyáltalán nem lenne meglepő, ha a Szabadság téri szovjet hősi emlékmű, valamint a náci német megszállás áldozatainak emlékműve mellett hamarosan helyet kaphatna a kommunizmus és az államszocializmus áldozatainak az emlékhelye is” – írja.

Magyar Idők: Bedobták a legaljasabb eszközt

Günther Oettinger német uniós biztos szereti kioktatni a neki nem tetsző kormányokat, mi több, a neki nem tetsző népeket is, amiért neki nem tetsző kormányokat emelnek a hatalomba. Legutóbb augusztus 3-án a Der Spiegelnek adott interjújában minősítette populizmusnak és EU-ellenességnek és tulajdonította az emberek félelmének a neki nem tetsző politikai pártok előretörését. A szerző, Bencsik Gábor azt írja, hogy a kérdésre (az EU meddig hagyja, hogy a magyar miniszterelnök az illiberális demokráciát népszerűsítse) Oettinger az örök ütőkártyát kapja elő:

„Az antiszemita felhangok elfogadhatatlanok, és ezt Orbánnal is világosan közöljük.”

Az embernek ilyenkor száznyolcvanra megy fel a vérnyomása, és legszívesebben a német biztos arcába kiabálná: miféle aljas, szemét vád ez?

Honnan veszi a bátorságot, hogy már megint ezzel a mocskolódással támad minket?

Bencsik a düh helyett inkább „higgadtan végiggondolja a magyar zsidóság helyzetét, a zsidóság és a nem zsidók viszonyát”, s a végén oda lyukad ki, hogy a játszma most erről szól: a magyar zsidóság immár alaptalan, de a legkülönbözőbb médiaeszközökkel továbbra is fenntartott félelmeinek engedve továbbra is a baloldalt erősítse-e (ideértve a jelenlegi politikai liberalizmust is, amely egyszerre foglya és fogva tartója a baloldalnak), vagy ki-ki a saját világképét és hajlamait követve szabadon választhasson bal és jobboldal között.

Ebben a versenyben

a polgári magyar kormány a magyar zsidó hitélet és kultúra támogatásával, az antiszemitizmus teljes elutasításával és az Izrael állam melletti határozott kiállással vesz részt, a baloldal (ismét csak: ideértve a jelenlegi liberalizmust is) pedig a zsidó félelemérzet fenntartásával.

Origo: Rettenetes jóslat: 140 millió migráns zúdulhat Európára

Akár 140 millió migráns is érkezhet Európa felé Afrikából 2050-ig egy friss világbanki tanulmány alapján. Johannes Teyssen, a német E. ON vezérigazgatója szerint többek között azzal lehetne megállítani ezt a folyamatot, ha felgyorsulna a fekete kontinens villamosítása. Teyssen a Handelsblatt hasábjain fejtette ki véleményét az Európára nehezedő migrációs nyomásról és a klímaváltozás várható katalizáló hatásairól. Az üzletember szerint Európa a jövőben még nagyobb migrációs krízissel szembesülhet: az emberek nemcsak az erőszakos konfliktusok, a gazdasági kilátástalanság miatt fognak tömegesen megindulni Európa felé, de a tartós szárazság, az áradások és a termőföld pusztulása is ebbe az irányba hat – idézte a cikket a Migrációkutató Intézet honlapja.

A Világbank tanulmánya szerint 2050-re 140 millió ember veszítheti el otthonáta fenti jelenségek miatt, ráadásul a szubszaharai Afrika különösen erősen érintett e folyamatokban. Teyssen szerint a folyamat lelassítása is óriási lépés lenne a migrációs szándék mérséklésében.

Úgy látja, hogy az egyik kulcs az elektromos áram erőteljesebb használata lehet, hiszen ez egy környezetkímélő megoldás.

Jelenleg a szubszaharai Afrikában csupán 43 százalékos a villamos energiával ellátott háztartások aránya.

Spiegel: Merkel támadásba lendül?

0

A Spiegel úgy látja, hogy a német kancellár nehéz helyzetben van, de harcol, ezért is ment el az este az ARD köztévé egyórás talk show-jába, közvetlenül azután, hogy hazatért a G7-es csúcsról. A baját nem kis részt az olyan, tekintélyelvű egoisták okozzák, mint Trump, Putyin, Hszi Csin-ping, illetve azok európai miniatúrái, Orbán Viktorral az élen.

Úgy tűnik, hogy a kormányfő egyre kevesebb eszközt tud felsorakoztatni azzal a rombolással szemben, amit ezek a politikusok okoznak a liberális rendnek. Ennek megfelelően a műsor

egyik üzenete az volt: Európa az első.

Azaz, hogy meg kell erősíteni az integrációt, ami azt jelenti, hogy a vezetők mindenekelőtt a saját országuknak tartoznak hűséggel, de lojálisaknak kell lenniük az EU-hoz is. A tagállamok nem köthetnek külön megállapodásokat Amerikával, Kínával vagy Oroszországgal, mert különben felmorzsolódik az unió – ídézi  a német kancellárt a Spiegel.

A másik fontos mondandója az volt Merkelnek, hogy valamennyire megérti a bírálóit. Abból azonban nem enged, hogy 3 éve be kellett engedni a menekülteket.  Egyébként pedig fontosnak tartja, hogy a migrációra együttes megoldást találjanak, ideértve a normákat és közös európai hatóságot. Mint mondta, máskülönben veszély fenyegeti a földrészt.

Még Orbán Viktor számára is tartogatott némi dicséretet,

amikor kifejtette, hogy Magyarország bizonyos fokig Németország érdekében jár el, amikor védi a szerb határt. (Sogar für Viktor Orbán fällt ein kleines Lob ab: Ungarn habe ja eine EU-Außengrenze zur Serbien “und macht da für uns gewissermaßen die Arbeit”.)

A Spiegel következtetése: újfajta keménység a német külpolitikában, ugyanakkor ölelés a kritikusoknak, tehát Merkel láthatólag azon van, hogy támadásba menjen át.

 

Spiegel: Orbán Európa legveszedelmesebb politikusa

0

A német hetilap szerint a földrész fővárosaiban nemigen látni az akaratot arra, hogy szembeszegüljenek Orbán Viktorral. A magyar miniszterelnöknek 8 év állt a rendelkezésére, hogy aláássa a demokráciát.

Mivel alig egy hete ismét kétharmadot szerzett,

Magyarországon ugyanaz a helyzet, mint 1989 előtt: az országot egyetlen párt uralja, a Fidesz.

A miniszterelnök lopakodva terjesztette ki hatalmát, a gazdaságot baráti üzletemberek hálózatán keresztül tartja kézben, bizalmasait közmegbízatásokkal és sok-sok uniós forrással pénzeli. Nacionalizmusa uralja a közbeszédet.

Ki tudja még feltartóztatni? Az EU idáig nem sokat tett. Orbán mindig csak annyira provokálta az Uniót, hogy az még éppen ne lépjen közbe. Azon kívül fontos cimborái vannak, a CSU-nál mindig kifejtheti menekültellenes politikáját. Továbbá a Fidesz az Európai Néppárt tagja, Merkel oldalán.

Német barátai alig-alig bírálják az antiszemita színezetű választási hadjárat miatt.

Más európai populisták és önjelölt autokraták alighanem felbátorítva érzik magukat emiatt.

Spiegel: Merkel határolja el magát az Orbán-féléktől!

0

Ha az EU tényleg értékközösség vagy az akar lenni, akkor nincs más választása, mint hogy szankciókkal kényszerítse Magyarországot a demokratikus szabályok betartására. És ha a kancellár nem néz szembe a magyar helyzettel, annak rendkívül súlyos következményei lesznek a társadalomban.

A Spiegel német hetilap azt tanácsolja a német kormánynak, hogy az sürgősen határolja el magát az Orbán-féléktől, mert nem lenne jó, ha ismét szalonképessé válna a leplezetlen antiszemitizmus, mégpedig részben a politika támogatásával. Egy társadalom persze mindig eldöntheti, hogy mit választ: a demokratikus értékeket, avagy a gyűlöletet. A polgári közép Németországban törleszkedik a jobboldalhoz, illetve szélsőjobbhoz, ezzel párhuzamosan az egykedvű nyilvánosság a jelek szerint kész elfogadni bizonyos dolgokat. Így fordulhat elő, hogy a németeknél díjat kap egy rapszöveg, benne zsidóellenes kitételekkel, ami szégyen. De felelősség terheli érte az intézményeket is.

Ráadásul a jelenséget támogatják az uniópártok. A Bundestag keresztényszociális alelnöke melegen üdvözölte Orbán Viktor győzelmét, noha az egyértelműen antiszemita kampányt folytatott, ideértve a Soros elleni uszítást. Ugyanezt Hans-Peter Friedrich nyugodtan üzenhette volna 1933 január 30-án is. Szintén igencsak problémás a CDU-CSU álláspontja, hiszen a magyar kormány módszeresen korlátozza a sajtó- és gyülekezési szabadságot. Berlin dettó tudomásul veszi, hogy a hatalom fellép a kritikus civilek ellen. Mintha sokan nem lennének még mindig tisztában azzal, mennyire veszélyes Németország, illetve egész Európa számára a magyar és a lengyel tekintélyuralmi rendszer. Pedig a földrész demokratikus egységként csak úgy élheti túl, ha egyértelműen állást foglal Budapesttel és Varsóval szemben.

Orbán feltüzeli a szélsőjobbot, így a németeknél és a franciáknál is, felpuhítja a normákat és a demokrácia ügyében árulókká teszi a konzervatív oldal demokratikus politikusait. Ez történik, amikor a CSU második embere a barátjának nevezi a magyar vezetőt. De meg lehet említeni Horst Seehofert is, akit a CNN úgy jellemzett, mint az AfD hangját a kormányon belül. Angela Merkel pedig tudomásul veszi, hogy a Fidesz az Európai Néppárt tagja. Ha komolyan gondolja az antiszemitizmus és a tekintélyelvűség elleni harcot, akkor a magyar párt kizárásán kell dolgoznia. Ám erre nem lehet számítani. Pedig ha az EU tényleg értékközösség vagy az akar lenni, akkor nincs más választása, mint hogy szankciókkal kényszerítse Magyarországot a demokratikus szabályok betartására. És ha a kancellár nem néz szembe a magyar helyzettel, annak rendkívül súlyos következményei lesznek a társadalomban.

„Nincs emberarcú orbánizmus”

0

A Spiegel azt írja, hogy Heller Ágnes aggódik Magyarországért, mert Orbán Viktor szétrombolja a magyarok lelkét, de egész Európát is veszélyeztetheti.

A filozófus fenntartja, hogy az ellenzék együttes erővel le tudta volna győzni a Fideszt, ehelyett azonban az ideológiai ellentétről vitázott. Ám ezt a vezetői majd megvitathatják a börtönben, a falon át morzézva.

Heller Ágnes biztosra veszi ugyanis, hogy Orbán beváltja a nemzeti ünnepen tett fenyegetését. Itt egy hataloméhes szörnyeteg működik, amely a végletekig viszi el a dolgokat. Heller úgy fogalmaz, hogy

zsarnokságban élünk, amelyet négy évente megerősítenek.

Tömeghatását a szélsőséges ideológia útján fejti ki, építve a rasszista nacionalizmusra, az ellenségképre, a fenyegetettség érzetére, a folyamatos harcra. Miközben Orbán a védelmező és megmentő, a nép lelkét gyűlölettel és félelemmel mérgezik meg.

A miniszterelnök szeretne az európai politika egyik vezére lenni, és ez ma már nem is tűnik képtelenségnek. Az orbánizmus olyan vírus, amelyre nem csak a magyar szabadság mehet rá, hanem minden, ami a Felvilágosodás örökségét alkotja. Szóval: Európa, vigyázz ! Nincs emberarcú orbánizmus.

Mit jelent Orbán újabb győzelme Európának?

Ezt a kérdést feszegeti a legfontosabb német hírmagazin, a Spiegel.

A lap szerint néhány napig úgy tűnt, hogy a választás szoros lesz, a közvélemény-kutatók is ezt jelezték előre, az ellenzék pedig optimista volt. Végül aztán, a Spiegel szerint meglepetésre, Orbán pártja, a Fidesz sima győzelmet aratott és jó eséllyel újra meglesz a kétharmados többsége a parlamentben.

A Spiegel „extrémen megosztónak” nevezi a kampányt, amelyben

Orbán mindössze egyetlen kérdésre fókuszált,

a bevándorlásra.

A Spiegel azt írja, hogy Orbán vasárnap este visszafogottságot mutatott, azt mondta, hogy szerénynek kell maradni, és az ország azon az úton halad, amelyet választott magának.

A lap nem felejti el megjegyezni, hogy

a választási szabályok egyértelműen a Fidesznek kedveznek,

de ír arról is, hogy az ellenzéki pártok olyannak tűnnek, mind az az ember, akit hideg vízzel riasztanak fel ájulás után.

A Spiegelnek nyilatkozó Tamás Gáspár Miklós filozófus azt mondta: az elmúlt időszakban több európai választást is meghatározott az úgynevezett bevándorló-kérdés. Szerinte eltűnőben van a közjóba, közérdekbe vetett hit, és egyre több csoport helyezi a saját érdekeit a kisebbségek elé.

„Orbán ennek a trendnek egy erős és tehetséges képviselője”

szerinte, és hiába tudja mindenki, hogy korrupt és rosszul kormányoz, ezt nem tartják fontosnak.

A Spiegel idézi Mráz Ágoston Sámuelt, a Nézőpont elemzőjét (megemlítve, hogy ő erősen kötődik a kormányhoz), aki azt mondta: a győzelem nagysága még a Fideszt is meglepte. Szerinte a párt 30 éve nagyon jól szervezett, és „most már lehet egy Orbán-korszakról beszélni Magyarországon”.

A lap szerint

nem reális azt várni, hogy Orbán enyhít a konfrontatív stílusán,

reformot akar az Európai Unióban, azt csupán az uniós támogatások és a közös piac adminisztrátorává akarja lefokozni, lehagyva a közös értékek képviseletét. Ehhez pedig a közép- és délkelet-európai országokban keres szövetségeseket.

Az is várható, hogy

folytatódik az idegengyűlölő hangvétel.

A lap szerint széles körű az elégedetlenség az Orbánt körülvevők korrupciós botrányai, valamint az egészségügy és az oktatás rossz állapota miatt, emiatt erősítették a Fidesz vezetői az idegenellenes retorikát.

A Spiegel azt is megemlíti, hogy Orbán elégtételt ígért néhány hete, ami a civil szervezeteket is érintheti.

Vajon retteghet-e Kelet-Európa?

0

A NATO képtelen lenne megvédeni kelet-európai tagállamait egy esetleges orosz katonai támadással szemben. Az észak-atlanti katonai szövetség egy titkos dokumentumához hozzájutott a Der Spiegel, s szombaton kínos következtetésekre jutott.

 

A hidegháború végén a NATO jelentősen csökkentette erőit Európában. 2014-ben Ukrajnában szembekerült egymással az Egyesült Államok és Oroszország, Kijevben nyugatbarát kormányzat került hatalomra, válaszul Oroszország pedig annektálta a Krím félszigetet és lázadást szított Ukrajna keleti, orosz többségű tartományaiban.

A nyugati világ emiatt szankciókat alkalmaz, ám a kelet-európai NATO tagállamokban nőtt az aggodalom:

ha az oroszok megtámadnak minket, akkor vajon Amerika a segítségünkre siet-e?

Növelte az aggodalmakat, hogy Donald Trump amerikai elnök a választási kampánya során oroszbarát húrokat pengetett. Elnöki periódusa első szakaszában egyszer sem említette a NATO-nak azt a kötelezettségét, hogy minden egyes tagállam elleni támadást a többiek úgy értelmezik, mintha őket érte volna agresszió. Vagyis Amerika automatikusan háborúba kerülne Oroszországgal, ha az megtámadná Lengyelországot vagy a Baltikumot.

Trump aztán Varsóba repült és meggyőzte az ott összegyűlt kelet-európai szövetségeseket: számíthatnak Amerikára.

A szándék tehát megvan, de vajon erő is rejtőzik mögötte?  Mindenesetre a Der Spiegel által ismertetett NATO dokumentum erős kétségeket ébreszt ez iránt.

Kiderül például belőle, hogyha Oroszország erőteljes támadást indít több tankhadosztály bevetésével, akkor a NATO négy zászlóaljat tud azonnal mozgósítani vele szemben. Nem kell ahhoz katonai szakértőnek lenni, hogy belássuk: ez bizony édeskevés. A NATO ugyan 40 ezerre emelte csapatainak létszámát a határmenti országokban, de ez távolról sem elég. Ráadásul a logisztika egyáltalán nem megfelelő. Lengyelország és a Baltikum korábban a Varsói Szerződéshez tartozott, a területet az oroszok úgy ismerik mint a tenyerüket. A nyugati NATO tisztek távolról sem ennyire tájékozottak. A kelet-európai út- és vasúthálózat sok tekintetben nem felel meg arra, hogy azon amerikai tankok vagy más súlyosabb harci járművek közlekedjenek.

Hagyományos támadás esetén tehát a tagállamok elsősorban a saját erőikre lennének utalva. Ezek pedig eltörpülnek az orosz hadigépezet mellett.

Nemrég az oroszok – Belorusziával közösen – hadgyakorlatot rendeztek Zapad (nyugat) néven, és ez újra megerősítette az aggodalmakat Putyin szándékait illetően. Nemcsak Lengyelországban és a Baltikumban, de másutt is, így Romániában és a skandináv államokban. Ukrajna pedig egyenesen attól tart, hogy a hadgyakorlat felkészülés volt az ország lerohanására.

Moszkva természetesen cáfol, de nyilvánvalóan tisztában van a NATO gyengeségeivel.

Ráadásul ezek a logisztikai nehézségek csak hosszú távon oldódhatnak meg hiszen az út és vasúti hálózat korszerűsítése évekig is eltarthat amellett, hogy csillagászati összegbe kerül.

A Der Spiegel által ismertetett NATO dokumentum tehát csak növeli az aggodalmat, mert azt valószínűsíti, hogy hagyományos haderővel végrehajtott orosz támadás esetén Amerika aligha lenne képes megvédeni az észak-atlanti katonai szervezet kelet-európai tagállamait az agresszióval szemben.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK