Kezdőlap Címkék Seszták Miklós

Címke: Seszták Miklós

Azonnali kérdésesdi a “Nemzeti összetartozásról”


Vannak olyan műfajok a parlamentben, amelyeknek elvileg az a funkciója, hogy a képviselők (főleg ellenzékiek, de nem feltétlenül csak azok) faggassák a kormánytagokat, és ezáltal ellenőrizzék a kormányt.
Ilyen műfaj a kérdés, az interpelláció, az azonnali kérdés. A magyar gyakorlatban a kormánypártok sokszor (a Fidesz mindig, az egykori MSZP és SZDSZ olykor-olykor, amit én saját párttársaimnál is hevesen elleneztem) a maguk álláspontjának nyomatékos ismertetésére használják ezeket a műfajokat, amivel csúfot űznek a parlamentből. Ezért írok a címben azonnali kérdésesdit. A legvisszataszítóbb, amikor az ellenzékiek támadására használják fel a kormánypárti képviselő és a kormánytag „felelgetősét”, hiszen a támadott ellenzékiek ilyenkor nem kaphatnak szót. Most azonban nem ilyen esetet hozok szóba, hanem olyat, amikor a kormánypárti képviselő és kormánytag „felelgetőse” csak érintőlegesen szólt az ellenzékről, a fő cél a kormány tevékenységének magasztalása volt.
A tegnapi azonnali kérdések órájában – alighanem a másnapi évfordulóhoz, a „nemzeti összetartozás napjához” időzítve – Seszták Miklós fideszes (névleg KDNP-s) képviselő, korábbi miniszter „faggatta” a külügyminisztert a székelyföldi gazdáknak nyújtott magyar állami támogatásokról, ami azután a felelgetősben kibővült mindenféle, a határon túlra küldött vállalkozóknak, gazdáknak, építkezőknek nyújtott támogatásra a Vajdaságba, Erdélybe és Dél-Szlovákiába. (Kárpátalja valamiért nem került szóba.) A külügyminiszter helyett Magyar Levente államtitkár válaszolgatott, aki az ellenzékiekkel szemben rendszeresen minősíthetetlen hangot enged meg magának. Most azonban nem ellenzékieknek válaszolt, hanem kormánypárti képviselőnek, kettőjük között éteri harmónia honolt. Együtt lelkesedtek azért, hogy 2010-ben paradigmaváltás következett be a magyar kisebbségekkel kapcsolatos politikában: immár nemcsak a nyelvhasználattal, oktatással és kultúrával kapcsolatban folyósít támogatásokat a magyar állam a kisebbségi közösségeknek, hanem a „nemzeti összetartozás” jegyében vállalkozásaikat, parasztgazdaságaikat és lakásépítkezésüket is tízmilliárdokkal segíti. Azért az államtitkár nem hagyta ki, hogy hangsúlyozza: a „nemzeti összetartozás” ügyében konszenzus van a magyar politikában, az egyedüli DK kivételével.

 

Erre a kivételre én büszke vagyok, mint ahogy annak idején arra is büszke voltam, hogy az SZDSZ egyedüliként nem szavazta meg a státustörvényt.

Azt helytelenítem, azt ítélem el, amit az államtitkár büszkén paradigmaváltásnak nevezett. A fideszes paradigmaváltásnak két iránya volt ahhoz képest, amiben a magyar politikában 1990 és 2001, a státustörvény megszületése között valóban konszenzus volt: adjon a magyar állam támogatást ahhoz, hogy a kisebbségi magyar közösségek kiterjedten használhassák a magyar nyelvet, működjön szülőföldjükön a magyar nyelvű oktatás az óvodától az egyetemig, jussanak hozzá magyar nyelvű sajtóhoz, médiához, működjenek a magyar nyelvű színházak, együttesek, könyvtárak. A paradigmaváltás egyik iránya a kisebbségi magyarok és a magyar állam közötti közjogi kapcsolat megteremtése volt előbb a státustörvénnyel, majd a letelepedés nélküli állampolgársággal, amihez a választójogot is felkínálták a kisebbségi magyaroknak.

Ezt közjogi, alkotmányos illetve nemzetközi megfontolásból ellenzem 2001 óta: ez ellentétes a világháborúkat követően kialakult békerenddel. Amikor azzal dicsekednek, hogy egymillióval növelték a magyar állampolgárok számát, azt üzenik, hogy a határon túli magyarok közjogilag hozzánk tartoznak, reparálták a békeszerződések következményeit. Én ezt lakossági revíziónak nevezem, ami a területi revíziót hivatott pótolni. A paradigmaváltás másik, 2010-től kibontakozó iránya az, hogy a magyar állam gazdasági támogatásokat nyújt a szomszéd országokban élő magyar vállalkozásoknak, gazdáknak, háztartásoknak, ezzel is kifejezésre juttatva: ők gazdaságilag és szociálisan is hozzánk tartoznak, ennyiben is reparálják a békeszerződés következményeit. Erről

azt gondolom, hogy az elvárható a magyarországi adófizetőktől, hogy ahhoz járuljanak befizetéseikkel hozzá, hogy a szomszéd országokban élő magyarok magyarként élhessék életüket a határon túl, és ehhez támogassuk magyar nyelvű oktatásukat és kultúrájukat.

Az viszont, hogy a kilenc és félmilliós magyar társadalom adófizetői további mintegy kétmillió határon túli magyar gazdasági és szociális helyzetének javítását is „társfinanszírozzák”, szerintem nem várható el tőlük. Ha a DK politikusai ezt a paradigmaváltást vitatják, akkor ez nem tekinthető a határon túli magyarság elleni uszításnak, mint azt az államtitkár állította. Arról van csupán szó, hogy ezt a paradigmaváltást, a „nemzeti összetartozás” ilyen kiterjesztett értelmezését nem helyeseljük. Ahogy a magyarországi magyarok számottevő része sem.

A Hivatal titka

Vannak ezen a világon megfejthetetlen rejtélyek. Senki sem tudja, mire volt jó Stonhenge, senki sem sejti a Nazca-vonalak eredeti célját, és senki sem képes megoldani a rejtélyt: mi az Isten csodájával foglalkozott négy évig a Központi Adatfeldolgozó Zrt. nevű állami cég? Stonhenge-ből és a Nazca-vonalakból legalább a Däniken meggazdagodott, de ebből senki sem fog.

Nem fog, ugyanis még egy perui fennsíkon is könnyebb ásatásokat végezni, mint a magyar kormány adatai között: be kéne érjük annyival, hogy a Központi Adatfeldolgozó Zrt.-t megalapították négy éve, hárommilliárd forintból, valamit művelt, aztán néhány napja felszámolás alá került. Előtte viszont gondosan stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetté nyilvánították valószínűleg annak érdekében, hogy a felszámolást a kormányzati felügyelet alá tartozó Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft. végezhesse.

Ha viszont az végzi, akkor a nyilvánosság végképp nem fog megtudni semmit arról, igazából mi a jófenével foglalkozott ez a cég éveken keresztül.

Akkor az nagyobb titok marad, mint Dzsingisz kán sírjának helye vagy a Loch Ness-i szörny lumbágója.

Volt, dolgozott és eltávozott az élők köréből. Ne kíváncsiskodjunk.

De mégis, hátha ki lehet valamit deríteni róla – valamennyit a Népszava megtudott, más információk a világhálón végzett keresgélések folyamán derültek ki, de hogy igazából mi volt a dolguk, abban azért senki sem lehet biztos.

A cég neve alapján én valami nagy, általános állami adatkombinátra gondolnék, olyanra, amit az uniós elvek szigorúan tiltanak, amiben benne van minden adat az állampolgárról, születésétől halálig, az ingméretétől kezdve az oltásokig és a csendháborításokig – igen, pont ezt tiltja, de nagyon a GDPR, habár ahol már ilyent létrehoznak, ott afelől is gondoskodnak, hogy kellőképpen titokban maradjon a működése.

A magam részéről még a most kiépülő és egységesülő köztéri kamera-rendszer adatkezelésére is gondoltam volna, bár az azért jóval többe fájna, mint három milliárd: de elvileg ahhoz sem volt köze.

Elvileg ugyanis ez egy olyan cég lett volna, ami „hozzájárul az energiaellátás biztonságához és hatékonyságához, mi több, „választ ad a hazai közműszektor évtizedes problémáira”. A KAF feladatául szabták, hogy átláthatóbbá és egységessé tegye a közműcégek egymás közötti elszámolását, illetve pontos adatcserét és megbízható műszaki és fogyasztási információkat ígértek. Kilátásba helyezték a fogyasztás, a készletek és a hálózat összehangolását is.” (Népszava)

Magyarul, összekötötték volna a villany-, víz- és gázfogyasztás összes adatát, hogy optimalizálják. És egyúttal a közműcégek közötti konfliktusoknak is véget vetettek volna.

Ami nagyon szép és nemes gondolat, csak éppen a közműcégek között nem voltak konfliktusok. Sőt, ezekkel a kérdésekkel foglalkozik a már alapításkor is létező Magyar Energetikai és Közmű-Szabályozási Hivatal. Akkor erre nem kell másik – de mire szolgált a KAF? Volt, aki azt gondolta, majd átvenné az állami kézben lévő áram-, illetve a Mol tulajdonolta gázrendszer-irányítást. Ezt azonban cáfolták. Akadtak, akik „okos mérők” telepítését várták, megint mások az ipari fogyasztók segítőjeként tekintettek rá.

Semmi sem történt ezen a fronton. De semmi.

Akkor, mondjanak bármit is az alapításáról, ez a cég kicsit sem foglalkozott energetikával. De valami fontos munkát végezhetett mégis, mert először Seszták Miklós akkori nemzeti fejlesztési miniszter hatáskörébe tartozott, aztán átkerült Lázár Jánoshoz, végül Bártfai-Mager Andrea akkori postaügyért és nemzeti pénzügyi szolgáltatásokért felelős kormánybiztos vette át, aki azonban csak a kormányfőnek volt köteles jelenteni a hatáskörébe tartozó ügyekről. A mostani joggyakorló pedig a – Bártfai-Mager Andreához már vagyonminiszterként tartozó – Magyar Nemzeti Vagyonkezelő.

Hát, most már ugyan gyakorolhatja a felszámolás jogát, illetve… illetve, akár az újraindításét is, a Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft. révén.

És valamit mégis dolgoztak! Dolgoztak, mert az igazgató 2016-ban például 34 millió forint fizetést kapott, „Az állományi létszám 2016-ban 40 fő volt, a bérköltség 600 millió forintra rúgott. 2017 végére 17-en maradtak, akik 327 millióba kerültek.”

Azért volt egy átlagbérük.

Egészen pontosan 19,23 millió forint évente.

Havi 1,6 millió.

Ennyit az ember még bruttóban is elfogad.

Viszont könyvelt bevételük nem volt, csak kiadásuk: 2015-ben 462 milliós, 2016-ban 1,26 milliárdos, 2017-ben pedig 912 milliós veszteséget hoztak össze. Ez okozhatta, hogy tavaly novemberben az adóhivatal, idén januárban pedig egy közjegyző indított végrehajtást a társaságnál. Április elején pedig a bíróság elrendelte a cég felszámolását is.

Most meg lám, vége a dalnak.

Az még rendben van, hogy vége, de meg tudná mondani valaki, hogy miről szólt? Mert, hogy nem energetikáról, az majdnem biztos.

Léteznek persze olyan kormányzati feladatok is, amiknek szerves része az adatkezelés és  -nyilvántartás, ráadásul könyvelhető bevételt nem hoznak, nem is hozhatnak, mi több, mindenképpen központi irányítás alatt kell dolgozzanak.

Ilyen például a hírszerzés vagy az elhárítás.

Csakhogy mivel fogalmunk sincs, mivel foglalkozott a Központi Adatfeldolgozó Zrt., azt sem állíthatjuk, hogy ez lett volna a feladata, mert erre sincs bizonyítékunk.

Azért a székházát és az adatbázisát meg kéne hagyni, hátha kiássák pár ezer év múlva a régészek és ők rájönnek.

Bár, ahogy elnézem… ezek a mostaniak nem képesek megtalálni a nyitját még Stonehenge-nek sem.

Szóval, ez reménytelen.

Örök titok marad.

Kisvárda, a sportnagyhatalom

A semmi közepére tervezett luxus-teniszakadémia terve láttán kijelenthető: Kisvárda olyan sport-nagyhatalommá növi ki magát, amit nagyvárosok is megirigyelhetnének. Kisváros sok pénzzel.

A Kisvárdától 12 kilométerre lévő Szabolcsveresmart község határában kezdenek építeni a közeljövőben egy angol nyelven oktató bentlakásos teniszakadémiát 48 fős kollégiummal, főépülettel, egy center- és további 11 teniszpályával – írta meg az Index. A bruttó hárommilliárdos ár nagyjából duplája annak a pénznek, amit eddig a kormány a célra elkülönített.

A több gyanús elemet tartalmazó terv (tornatermet és konditermet nem építenek, de 10 milliós pezsgőjakuzzit igen) láttán erős a gyanú, hogy itt inkább az államtól lehúzott (s meglehetősen túlárazottnak tűnő) pénzből

a helyi elit csinál magának a figyelő szemek elő elzárt luxuspihenőt.

Ennek az elitnek oszlopos tagja a politikai élvonalból tavasszal kihullott Seszták Miklós volt nemzeti fejlesztési miniszter, aki még ebbéli tisztségében taposta ki a projekt számára az állami támogatást.

Seszták idejében valósággal ömlött a pénz a kisvárosba. A mindössze 17 ezres népességű városka „teljesítménye” a teljesség igénye nélkül az Abcúg gyűjtésében.

Természetesen stadion dukál nekik is, 2,4 milliárdból, és a fociakadémiát is fejleszteni kell 700 millióból. Épül legalább 3,5 milliárdból több célú sportcsarnok, 408 millióból atlétikai központ lesz egy gimi tornaterméből. És juthat 450 millió

egy fejjel lefelé álló tájházra és a horgásztóba süllyesztett akváriumra.

Fürdőfejlesztés félmilliárdból már csak a sor végén kullog.

Tavaly novemberben azzal került be a hírekbe Kisvárda, hogy uniós támogatással 700 millió forintért építették meg a Nemzetiségi-Roma Módszertani és Oktatási Központot is, amit aztán kondigépekkel szereltek fel, és odaadták a focistáknak és kézilabdázóknak.

A cigányokat aztán nem engedték be,

holott rájuk hivatkozva nyerték el a közösségi pénzt.

Úgyszintén megjárta a nyilvánosságot (és a politikai csatamezőt) az, ami ugyancsak szűk egy éve pattant ki: egy szintén tömegigényt kielégítő sportág kínálatában tátongó lyukat tömködik be. Merthogy

termálvizes lórehabilitációra adott a kormány 2,2 milliárd forintot

Kisvárdára.

A teniszakadémia ugyan távol lesz a népek tekintetétől, de a Kisvárdára odaálmodott további rongyrázás az uniós Csalás Elleni Hivatal figyelmét magára vonzotta. Nemrégiben egy budapesti konferencián hangzott el, hogy vizsgálatot indítanak a több százmilliós EU-s pénzből megépítendő öko-filmpark tervében. Ez ugyanis azt tartalmazza, hogy csak a minimálisan kötelező 5 éves fenntartási időszak végéig akarják működtetni napi 100, hétvégente 200 látogatóval számolva, ezután pedig a el fogják bontani.

S ha valakinek kétsége lenne, mennyire politikafüggő minden ilyen döntés és ezek következménye, annak számára bizonyíték lehet, hogy miután Seszták kiesett a pikszisből, a képviselőtestület szeptemberben zárt ülésen úgy döntött, hogy azonnali hatállyal szerződést bontanak a stadiont építő Penta Industry Kft.-vel – írta meg a 24.hu. Ennek oka az, hogy számos hiányosság kijavításának elmaradása miatt nyár óta se történt meg stadion műszaki átadása. Ezért kötbért is követelnek a cégtől.

Az önkormányzat bátorsága tehát azután támadt fel, hogy a város korábbi patrónusa már nem számít tényezőnek. És mert bizonyára arról is értesültek, hogy az idén tavaszig az előző években milliárdos építkezéseket lebonyolító cég Seszták bukása óta egyetlen közbeszerzést se nyert.

Melyik miniszter fog a legjobban hiányozni? Szavazzon!

1

Jelentősen átalakítja kormányát Orbán Viktor: már most biztosnak tűnik, hogy legalább öt miniszter távozik a kormányából. Van köztük, aki kisebb, van, aki nagyobb űrt hagy maga után, ilyen vagy olyan okból – Önnek melyikük fog a legjobban hiányozni?

This poll is no longer accepting votes

Ön szerint Orbán Viktor honnan szedte a 4-5 ezres számot?

Lapszem – 2017. február 2.

0

Pénteken a Karolinák és az Aidák ünneplik névnapjukat, és a hétvégi lehűlés előtt ma még akár 10 fok fölött is lehet a nappali legmagasabb hőmérséklet. Mivel február 2-a van, kíváncsiak várjuk, hogy kijön-e a medve a barlangjából. Addig is lássuk a mai lapszemlét!

Magyar Nemzet: Kétszázmilliót kap Rétvári Bence rokonának nőegylete

Mintegy 200 millió forintos uniós támogatást nyert el az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára, Rétvári Bence unokatestvérének civil szervezete tavaly szeptemberben – tudta meg a Magyar Nemzet. A Huczekné Rétvári Mónika által vezetett Nők Civilben Egyesület a Nőközpont Pásztón nevű, márciustól induló projekt keretében költheti el a 85 százalékban az Európai Unió által fizetett, vissza nem térítendő támogatást. A pályázati kiírás alapján a projekt célja a nők munkaerőpiaci helyzetének, illetve a család és a munka összeegyeztethetőségének javítása, és egyebek között ötszáz, hátrányos helyzetű nő számára tartanak képzéseket, további ötszázan részesülhetnek tanácsadásban, illetve létrehoznának egy női információs és szolgáltatóközpontot is Pásztón. Viszont a lap szerint a Nők Civilben Egyesület profiljába nem illik bele egy ekkora nagyságú és ilyen komplex szakmai tudást igénylő feladat. Huczekné Rétvári Mónika először telefonon válaszolt a Magyar Nemzet kérdéseire, majd utólag megtiltotta nyilatkozata közlését.

Népszava: Sesztákra Kisvárda vár

A Fidesz-KDNP választási győzelme esetén az egyik legnagyobb átalakítás a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnál lehet – írja több forrásra hivatkozva a Népszava. Seszták nem maradna a tárca élén, mert sem Orbán Viktor, sem a tárcavezető nem ragaszkodik ehhez. Seszták szűk körben állítólag úgy fogalmaz, hogy a kormányfő győzelem esetén más, “rendkívül megtisztelő” posztot szán neki. Arra, hogy ki lehet az utódja, nem említettek tippeket a lapnak, de a Népszava szerint nem lenne meglepő, ha egy kevésbé ismert személyt neveznének ki a minisztérium élére.

Magyar Idők: Védőnők a határon túli magyaroknak is

A kormány szándéka az, hogy a védőnői hálózatot kiterjessze és elérhetővé tegye a határon túli magyarok számára is – mondta a Magyar Időknek Potápi Árpád, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára. Az elképzelés szerint a magyar védőnői szolgálathoz hasonló intézményrendszert szeretnének létrehozni a Kárpát-medencében, amely az adott ország jogrendjébe, egészségügyi ellátásába illeszkedik. A lapnak Potápi azt mondta, hogy nem Magyarországról átjáró szakemberekről lenne szó, hanem az adott országban élő, többnyire magyar gyökerű, egészségügyi végzettségű dolgozókról, akik álláshirdetésre jelentkezve kerülhetnek a rendszerbe, javadalmazásukat pedig a magyar állam állná.

Magyar Hírlap: „Előnyös és igazságos, hogy a Fővárosi Közgyűlésben polgármesterek is ülnek”

Hatékonyan dolgozik együtt a városrendészet, a rendőrség és a polgárőrök – mondta a Magyar Hírlapnak Láng Zsolt, a II. kerület fideszes polgármestere arról, hogy a statisztikák szerint jelentősen csökkent a bűnözés a városrészben. Arról is beszélt, hogy évente összesen egymilliárd forint jut a szociális ágazatra a kerületben, a segítségben részesülő lakosok száma pedig körülbelül ötezer fő az elitnek tartott kerületben. Láng azt is elmondta, hogy továbbra is számos beruházás várható a kerületben, és a Szent János Kórház fejlesztése is megkezdődött.

A felemás rezsicsökkentés

Azt csak a Fidesz kampánystratégiái tudhatják, hogy lesz-e újabb választási rezsicsökkentés.  Az viszont biztos, hogy lakossági energetikai beruházások az egész országnak a hasznára válnának, nemcsak a potenciális energia-megtakarítás miatt, hanem jelentős építőipari élénkítő hatásuk miatt is, ami végigcsoroghatna az egész gazdaságon.Több hasznot hajtva, mint az árak mesterséges leszorítása, azaz a rezsicsökkentés.

 

Az elmúlt napokban ismét erősödni látszik a rezsicsökkentés tematizálásának a kísérlete a kormány részéről. Csak ezen a héten Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter és Aradszki András a tárca energiaügyért felelős államtitkára emlegette a témát, s dobálózott a kormány által mesterségesen lenyomott villamosáram- és gázáraknak a lakosság pénztárcájára gyakorolt pozitív hatásaival. Az előbbi az Országgyűlés költségvetési bizottságának keddi ülésén, szokásos éves meghallgatásán büszkélkedett azzal, hogy a rezsicsökkentés elindítása és az idén szeptember vége között 1111 milliárd forintot takarítottak meg a családok. Aradszki pedig egy ugyancsak hét eleji sajtótájékoztatóján beszélt arról, hogy „amióta huszonöt százalékkal csökkentette a kormány a gáz, az áram és a távhő árát, a magyar családok évente átlagosan 170 ezer forintot takarítottak meg a rezsicsökkentéseknek köszönhetően”.

Tény, Európai viszonylatban ma ugyan olcsónak mondható a hazai gáz és áram ára, ám pénztárcánkhoz mérten nem annyira.  

Erre mutat rá a Magyar Energiahatékonysági Intézet most készült elemzése is: Magyarországon a jövedelmekhez viszonyítva megterhelők a rezsiköltségek. S ezt bizonyítja a Magyar Energetikai Közmű-szabályozási Hivatal legfrissebb, szeptemberi adatokkal operáló nemzetközi árösszehasonlító vizsgálata is, amelyből feketén-fehéren kiderül, hogy vásárlóerőparitáson (azaz a családok kasszájához mérve) hol állunk Európában.

Forrás: Magyar Energetikai és Közműszabályozási HivatalL

Hát, nem túlságosan jól, hiszen – mint a mellékelt grafikon is mutatja – a modellezett (országos szintű átlagos nettó jövedelemmel rendelkező két tagú, eltartott nélküli budapesti) háztartás az idén szeptemberben jövedelmének a 4,3 százalékát költötte villamos energiára és földgázra, ami a 9. legnagyobb arány volt az EU-n belül. Igaz, ha megnézzük a rezsicsökkentés indulási évében készült hasonló grafikont, akkor azt látjuk, hogy ahhoz képest valóban mérséklődött a fajlagos teher, s csökkent a ráfordítási arány.

Forrás: Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal

Ez utóbbi azonban majdnem minden egyes vizsgált városbeli háztartásról elmondható, ugyanis az elmúlt években a világpiacon rezsicsökkentés nélkül is jelentősen mérséklődött az energia ára. Az is tény ugyanakkor, hogy a magyarországi villamosenergia- és földgázárak közel kétszer olyan mértékben ment lefelé, mint általában.

Szakértők azonban arra is rámutatnak, hogy az elmúlt egy-két évben már nem mérséklődtek érdemben a lakosság rezsiterhei – pedig a világpiaci árak lehetővé tehették volna azt.

Mint ahogy például legutóbb a szocialista párt közleményben hívta fel arra a figyelmet: Orbánék három éve magasan tartják a gáz, a villany és a távhő díjait, miközben a földgáz ára 2014 óta a felére csökkent és a kőolaj is 50-60 százalékkal olcsóbb.

Az már a Központi Statisztikai Hivatal adataiból derül ki, hogy a magyarok átlagosan összkiadásuk közel a negyedét fordítják lakásfenntartásra és az energiaszámlák kiegyenlítésére.

Forrás: KSH

Tavaly az élelmiszerek után a kiadások második legnagyobb szelete a lakásfenntartás és háztartási energia: az erre fordított 17 ezer forintos egy főre jutó havi összegen belül a legnagyobb, 64,1%-os részarányú kiadás a 10,9 ezer forintos fejenkénti havi összeget jelentő háztartási energia volt, amin belül gázra 3824, elektromos energiára 3480, szilárd tüzelőanyagokra 2643, meleg vízre és távhőre 953 forintot költöttek a háztartások – olvasható a KSH legfrisebb jelentésében.

 

A rezsicsökkentésnek negatív vonulatára is sokan felhívják a figyelmet: elsősorban s arra, hogy mesterséges piaci beavatkozás történik, s  pazarlásra ösztönöz.

A Magyar Energiahatékonysági Intézet szerint is így álla a helyzet, s állítják: a rezsicsökkentés önmagában, energiahatékonysági szemléletformáló programok és támogatás nélkül rossz üzenetet küld a fogyasztóknak. Azt sugallja, hogy az energia olyan árucikk, amiből van bőven, és az árának nem feltétlen kell az értékét tükrözni.

Önmagában hiába csökkennek az energiaárak, ha az energiát továbbra is pazarlóan, alacsony hatékonysággal használjuk fel.

Ma a lakosság az energia-felhasználás 35 százalékáért felelős. Ennek mintegy felét meg lehetne takarítani a lakások korszerű, komplex energetikai felújításával – állítja az Intézet, amely emlékeztet a FüHü által is ismertetett felmérésükre, mely rávilágított, hogy a hazai 4,4 milliós lakásállomány mintegy 61 százalékában gondolják úgy a bennlakók, hogy szükség lenne egy vagy több felújítási, karbantartási feladatra az épületben. Ami az egyes épületminőségi problémákat illeti, kiugró számban említették meg az épületek hőszigetelésével összefüggő hiányosságokat, a nyílászárók cseréjének indokoltságát, a tető, födém hőszigetelésének hiányát vagy cseréjét, vagy a fűtéskorszerűsítés, illetve a fűtési rendszer átalakításának szükségességét.

A lakossági energetikai beruházások pedig az egész országnak a hasznára válnának, nemcsak a potenciális energia-megtakarítás miatt, hanem jelentős építőipari élénkítő hatásuk miatt is, ami végigcsoroghatna az egész gazdaságon.

Több hasznot hajtva, mint az árak mesterséges leszorítása, azaz a rezsicsökkentés.

Fürjes: Egyetlen fillért sem loptak el

Mondhatni: bizalmi funkció. Olyan, aki tudja jövőt, ismeri a múltat, talán a titkokat is. Ő Dr. Fürjes Balázs, a budapesti kiemelt beruházások kormánybiztosa, államtitkár. Egy ideig úgy tűnt, talán az úszó szövetség elnöke is lehet; a sikeres FINA világbajnokság predesztinált a volna erre. De aztán úgy döntött, hogy még sem jelölteti magát a posztra. Mint mondja, van elég dolga, oda pedig most tényleg egy igazi szakember kell. Neki pont megfelel, hogy számos olyan beruházás fölött bábáskodhat, mint például a vizes világbajnokság rekordidő alatt elkészített létesítményei voltak. Amelyekről, legalább is pénzügyi oldalról, sokféle legenda kering, ő azonban állítja: egyetlen fillér sem loptak el. Fürjes azt is mondja: komoly esélyünk lett volna a húszas évek valamelyik olimpiáját megrendezni; valódi versenytársai voltunk Párizsnak és Los Angelesnek. A Független Hírügynökség Fürjes Balázzsal készített interjút.

 

Induljunk el onnan, hogy lezajlott egy sikeres vizes világbajnokság Budapesten, miközben a Magyar Úszó Szövetség, de főként a januárban megválasztott új elnök körül forrt a levegő. Bizonyossá vált, hogy nem maradhat a helyén, és akkor úgy tűnt, ön lehet az utód, és mintha nem is állt volna távol öntől a gondolat. Aztán még sem pályázott; lebeszélték, vagy meggondolta magát?

Megtiszteltetés, hogy több nagy bajnok is megkeresett a gondolattal. A megkeresés túl komoly volt ahhoz, hogy gondolkodás nélkül elutasítsam. Átgondoltam, mint minden lehetséges komoly kihívást vagy változást, amely a családot is érintené, ezt is megbeszéltem a feleségemmel, és elég gyorsan dűlőre jutottam: köszönöm szépen, ezt a feladatot nem rám szabták. A Magyar Úszó Szövetség elnökének lenni nagy megtiszteltetés, és bárki is tölti be, nagy alázattal kell hozzáállnia. Még annál is nagyobbal, ha az elnök az úszósporton kívülről érkezik. A Szövetség vezetésében egyértelműen olyan helyzet alakult ki, hogy két, az úszáson kívülről, a média és az üzlet világából érkezett elnök után eljött egy volt úszó ideje. Nagy kihívással néz szembe: az úszósport vezetését a huszadik századból át kell vinni a huszonegyedikbe. Folytatva – és nem ápolva, mert a hagyomány nem beteg! – a hagyományokat, el kell kezdeni a jövőt. A Magyar Úszószövetséget vezetni egyedülálló feladat a magyar sportban: a sportág egyszerre a legfajsúlyosabb az olimpiai mozgalomban – Tokióban már több számban osztanak érmeket, mint az atlétikában -, és egyszerre egy magyar sikersport. Vannak más olimpiai sikersportjaink is, de azok jelentősége a világban nem azonos az úszáséval. Ugyanakkor

az úszás igazi népsport is: majd’ mindenki tud úszni, és kifejezett cél, hogy a lehető legtöbb gyerek tanuljon meg úszni, a lehető legtöbb ember ússzon szabadidejében. Úgyhogy sok sikert az új elnöknek, mindannyiunk érdeke, hogy rendet tegyen a Szövetségben és jól végezze a munkáját! A magyar úszótársadalomnak most az a legjobb, ha ezt a világot belülről ismerő, úszómúlttal rendelkező, az uszodában felnőtt, tősgyökeres úszó kerül a szövetség élére.

Abból azonban, hogy elgondolkodott a lehetőségen következtethetünk arra is, Moldova Györggyel szólva, hogy megcsapta az uszoda vize…

Semmi kétségem sincs: én a jövőben is azzal szolgálhatom a legjobban a magyar sportot, ha részt veszek korszerű, XXI. századi sportépületek felépítésében és nagy nemzetközi versenyek Budapestre hozatalában, megrendezésében. Csodás munka, hogy budapestiként Budapestet építhetem és népszerűsíthetem a világban. Hálás vagyok azért, hogy vezetőként munkám volt a Papp László Sportaréna felépítése a BS váratlan leégése után. Ez volt az első magyarországi új generációs, világszínvonalú rendezvényközpont és sportépület – 15 éves és mai megfelel minden kortárs követelménynek, több millióan látogatták már meg a legkülönbözőbb események alkalmával. De hálás vagyok azért is, hogy irányíthattam az új Fradi stadion, a Groupama vagy a Duna Aréna megtervezését és felépítését – a világ legjobbjai között emelgetik őket a nemzetközi szövetségek és a nemzetközi sportsajtó is. Ráadásul mindegyik rekordidő alatt teljesítette a világszínvonalat. De kétségtelen, hogy az elmúlt három évben az olimpiai pályázat vezetőjeként és a FINA vb egyik előkészítőjeként megcsapott az olimpiai mozgalom, az olimpiai sportágak szele is. Különösen összejöttem az úszókkal, az igaz: végig együtt dolgoztunk Gyurta Danival, Kovács Ágival, nagy terveink voltak az olimpiai kampány utolsó szakaszára Hosszú Katinkával és Shannel, aki Los Angeles-szel szemben, los angelesiként kész lett volna Limában és előtte is erősen küzdeni Budapestért. Az azért ütött volna, ahogy Katinka fellépése is…
Ebben a versenyben és a FINA vb sikerét is látva csak erősödött a meggyőződésem:

Budapest a világ egyik legjobb közepes méretű világvárosa, Magyarország egyik legfontosabb erőforrása, igazi kincs, és az egész ország sokat nyer azzal, ha rendszeresen otthont ad nagy nemzetközi eseményeknek. Budapestnek minden adottsága meg van ahhoz, hogy a világ egyik legkedveltebb sportfővárosa legyen.
Én ezen dolgozva tehetek a legtöbbet a magyar sportért, és az otthonomért, Budapestért.

Gyanítom, hogy nem fog a Momentumra szavazni…

Szívből kívánom a srácoknak, hogy amikor majd nagyszülőként mesélnek ifjúkori vitézkedéseikről, tudjanak mást is, valami építőt is mondani amellett, hogy igen kisunokám, én voltam az, aki leromboltam egy álmot, és megakadályoztam a budapesti olimpiát. Alig alakultak meg, máris esnek szét, alapítók hagyják ott őket, miközben senkivel nem hajlandók együttműködni, még a saját térfelükön sem. Rombolni, hasítani, megosztani tudnak. De vajon fognak-e valaha alkotni, építeni és egyesíteni? Az kicsit nehezebb, mint szétverni valamit… De persze nálam valóban kizárt, hogy rájuk szavazzak, már ha egyáltalán lesz erre lehetőség. Budapest építésében szakmai munkát végzek, és vezetője vagyok a Szeretem Budapestet civil mozgalomnak, de sosem titkoltam, hogy

gimnazistaként 88’-ban lettem Fidesz tag, a 90’-es évek elején az elnökségben is dolgozhattam, és Gyürk Andrissal közösen indítottuk be a Fidelitast húsz évvel ezelőtt. Az első szabad választáson szavazhattam először, azóta mindig egy helyre húzom az ikszet…

Édesapám a megszálló nácik ellen szervezkedő és ezért majdnem halálra ítélt ludovikás tiszt, a vele szervezkedő nagyapám Szibériában, orosz munkatáborban halt meg, másik nagyapán 56’-os és szintén ludovikás. Személyes meggyőződéseim és polgári, hazafias családi örökségem sem teszi lehetővé a kérdésben foglalt meggondolatlanságot. Az önfeladás sohasem tanácsos dolog.

Ha már említette Limát, kiosztották Párizsnak és Los Angelesnek a ’24-es és a ’28-as olimpiát. Általánosnak tűnik számomra az a vélekedés, hogy nekünk semmi esélyünk nem lett volna velük szemben.

Határozottan vitatkozom. Pont az az általános vélekedés, hogy, különösen két olimpia kiosztásával, az a Budapest, amelyik könnyen fogadta volna el 2028-at is, nagy valószínűséggel győztes lett volna. Nem én mondom ezt, olvassa el például az egyik legjelentősebb olimpiai sajtótermék, az insidethegames szakportál angol tulajdonos-főszerkesztőjének, az egyik legtekintélyesebb olimpiai újságírónak a cikkét erről .
A párizsi pályázat felsővezetői mondták nekem, nem először, látva a budapesti vizes világbajnokságot: hát, persze hivatalosan azt mondtuk, hogy nagyon sajnáljuk visszalépéseteket, de egymás közt bevalljuk, valójában nagyon örültünk neki.

Mert mi, mondták a párizsiak, nem Los Angelestől féltünk, hanem tőletek, de nagyon… De ugyanezt mondták a FINA vb-re és a judo világbajnokságra érkező külföldi NOB tagok, sportvezetők, újságírók is.

Budapest, szeptemberben, háta mögött a világsikert aratott FINA vizes vb-vel, a cselgáncs és a vitorlázó finndingi világbajnoksággal, a győri EYOF-al, az ezekkel egy időben zavartalanul lebonyolított Forma 1-es futammal, így a valóságban kiállva az olimpiai üzemmód és terhelés próbáját, színpadon többszörös olimpiai bajnokokkal, Szeles Mónikával, a gazdaságos olimpia megtestesítőjeként, egyetlen új helyszínként és hosszú idő után újra egy közepes méretű világvárosban rendezett olimpia lehetőségét hordozva, mutatva a az olimpiai bizottság, a városvezetés és a kormány teljes egységét, esélyes lett volna egy erős hajrával kivívott surranópályás győzelemre. Ezt verte szét az ellenzéki pálfordulás. Ha nem támogatják az elején, bele se vágtunk volna, hiszen csak egységben volt esélyünk a világ legnagyobb városaival szemben.

Azt értem, hogy valakinek, aki Budapest fejlesztéséért felelős, a kiemelt beruházások kormánybiztosa, milyen kiugró lehetőséget kínál felkészíteni a várost egy olimpia rendezésére, ugyanakkor van olyan vélekedés, hogy mindez csak a miniszterelnök passziója, Orbán Viktor álma, hogy Magyarország és benne a főváros sportközponttá váljon, mert – mint mondják – igazában nem tudnánk mit kezdeni egy olimpiával, az olimpia után…

Bocsánat, ez csacsiság. Lassan harminc éve dolgozhatok Orbán Viktorral, ismerem, neki egyetlen szenvedélye van: Magyarország. Felelősebb vezetőt sem nagyon ismerek, az is tuti. Budapest 2024-re az olimpiától teljesen függetlenül alkalmas lesz egy olimpiára, később pedig még inkább. Adott lesz a szükséges közlekedési hálózat, a szálláskapacitás és a sportlétesítmények zöme. Mert a város olimpiától független szükségletei ezeket a fejlesztéseket kikényszerítik. Ami hiányzik, az vidéken, szomszédos országokban, és ideiglenes létesítményekkel pótolható. Feleslegesen, csak az olimpiára nem kell, nem is szabad építeni semmit. Az olimpia gyorsítópálya és garancia lett volna: felgyorsítja és biztosítja az évtizedek óta tervezett és hiányzó közlekedésfejlesztések, városépítő beruházások megvalósítását. Ahogy a vizes vb, mint cseppben a tenger megmutatta ezt: ha nincs vb, mára biztosan nem újul meg a Komjádi, a Hajós, nincs új uszodánk, nem újítjuk fel a Margit-szigetet, nincs gyalogossétány és bicikliút a Duna parton a Dagály és a Parlament között. Ezek régi tervek voltak, csak nem akartak megvalósulni, most meg évtizedekig, akár tovább is használják őket a budapestiek.

Itt az irodájában, ahol beszélgetünk, az asztalán látom a leendő csepeli atlétikai stadion látvány-képét. Erről jut eszembe, hogy nehezen érthető, miért ragaszkodnak továbbra is olimpiai beruházásokhoz, miközben az már nem lesz. Sokan egyfajta telek-, vagy építési bizniszt sejtenek mögötte, extra lehetőséget Garancsinak, vagy valamelyik kormány-favorizáltnak. Vagyis a kérdés ezen felül az, hogy miért akarunk olimpiai létesítményeket makacsul megépíteni, miközben ugye az nem lesz…

Úgy látszik, ez egy ilyen interjú, megint vitatkozom a kérdésbe foglalt állítással. Az olimpiai hajó elment, ki tudja, jön-e errefelé még bármikor, s végképp ki tudja, mikor. Az olimpia nincs napirenden. Olimpiai beruházások így nem is lehetnek, de nem is voltak. Viszont érdemes folyamatosan építeni Budapestet, a budapestiek javára. Mi ezt tesszük, szövetségben Tarlós Istvánnal. Budapest legelőször is a budapestiek otthona, rögtön utána pedig a nemzet fővárosa. A mi feladatunk, hogy egyre jobb, kényelmesebb, élhetőbb otthona legyen a fővárosiaknak, és egyre méltóbb fővárosa a nemzetnek. Alapszabály, hogy Budapestről csak a főpolgármesterrel, a városvezetéssel együtt érdemes gondolkodni, csak a közös terveknek van esélye arra, hogy jól, a budapestiek javára valósuljanak meg. Ezért én, a nagyobb kormányzati Budapest-fejlesztések felelőseként minden konkrét városfejlesztő tervet, projektet először Tarlós Istvánnal egyeztetek. Kinevezésemkor is hozzá vezetett első utam. Kormány és főpolgármester így tud közösen a legjobban dolgozni Budapestért. Így vállalhatta át a kormány Budapestnek a szocialisták alatt felhalmozott több százmilliárdos adósságát, így tehette rendbe Tarlós István a négyesmetró előnytelen szerződéseit, és fejezhette be azt, amiről Demszky húsz évig csak beszélt és a befejezés esélye nélkül vacakolt vele. Vagy így újult meg Budapest villamos- és autóbusz állománya, így lett valóság a fonódó villamos, így újult meg és lett rendezett a Széll Kálmán tér, így újítottuk meg és nyitottuk meg újra az Erkel színházat, az Akvárium klubot, a Ludovikát, így építettük föl a Fradi stadiont, a Duna Arénát, így épül meg a magyar design egyetem, az egykori iparművészeti vadonatúj campusa, a MOME Campus, és a józsefvárosiak életminőségét javítva így születik újjá az Orczy kert és épül föl a teljes Ludovika Campus. Közlekedés, kórházak, közbiztonság, ez a budapesti munka fókusza. Párhuzamosan valóban fel fog épülni egy tizenkétezres atlétika stadion, amely ideiglenes lelátókkal akár 50 ezresre is bővíthető, és reméljük, otthont ad majd a 2023-as atlétika világbajnokságnak. Mutasson nekem még egy olyan 2 milliós európai nagyvárost, ahol nincs egyetlen tízezres körüli atlétikai stadion. Budapesten ma nem lehet atlétika versenyt rendezni, pedig igény és lehetőség volna rá. Vagy szégyen, hogy Budapesten milyen kevés és milyen rossz állapotban lévő diákszállás, kollégiumi szoba van. Ezért Dél-Pesten, közel az egyetemekhez, fel fog épülni egy modern, tíz-tizenkétezres kollégiumi város, olyan, amely méltó elhelyezést biztosít majd a felsőoktatásban részvevőknek, ugyanakkor lehetőséget biztosít ad arra, hogy elsősorban az orvosi, vagy a műszaki egyetemi képzésben, sokkal több külföldi fizetős hallgatót tudjunk fogadni. Olimpiai beruházások soha sem voltak, mert a pályázat kapcsán is azt vallottuk, ez a gazdaságos olimpia koncepciójának lényege: az olimpia van (lett volna) a városért, és nem a város az olimpiáért.

A vizes vb kapcsán sokszor elhangzott, hogy hihetetlen mértékben elszálltak a költségek; hajdanában egyszámjegyű milliárdról indult és a végén már 170 milliárdról beszéltek. Lehet, hogy csak 130 milliárd, de mindenképpen nagyon sok. Ön szerint elloptak-e ebből a pénzből, hogy ilyen horribilissé vált?

Nem, egyetlen fillért sem, ebben biztos vagyok. Mindenkit arra biztatok, hogy ha ezzel ellentétes információja van, tegyen azonnal feljelentést. Ne kerülgessük a kását, beszéljünk a korrupcióról, nem szeretem a sunnyogást. Hadd tegyek néhány állítást, bármilyen vitát vállalok. A korrupcióban, nézzük csak Gyurcsány Ferenc, vagy akár Medgyessy Péter állításait, a szocialisták verhetetlenek. Így ma biztosan kevesebb gond van e téren, mint a baloldal kormányzása alatt. Kettő: korrupció nem általában, hanem konkrét esetekben, konkrét ügylet kapcsán, konkrét személyek között és konkrét tartalommal van. Az emberölés sem általában létezik, hanem egy konkrét elkövető egy konkrét áldozat sérelmére, konkrét módon, eszközzel, helyen és időben követi el. Így nekem mindig gyanús, amikor valakik, főleg az ellenzék, általában beszél korrupcióról, de nem tesz konkrét személy ellen, konkrét ügyben bejelentést, vagy nem tud konkrét ítéletet felmutatni. Ha politikai szereplők általában szajkózzák a korrupció konkrétumokkal alá nem támasztott vádját, arra valójában más okuk van. Konkrétan: ma a baloldali ellenzék három okból nem mond mást évek óta. Egy: magukból indulnak ki. Ők hatalmon nem csak hazudtak reggel, éjjel meg nappal, ahogy a szocialista miniszterelnök mondta saját magukról, hanem ahogy szintén Gyurcsány Ferenc mondta el több alkalommal, őt idézem, rendszeresen 20 százalékot kértek vissza állami megrendelésekből, és jobb nem tudni szerinte, micsoda pénzek vándoroltak a szocialistákhoz. Kettő: nincs pozitív mondandójuk, nincs tartalmi politikájuk, amivel meg tudnák szólítani a magyarokat. Építeni nem tudnak, marad a rombolás. Az állandó sárdobálás a konstruktív, a magyarok életét javítani képes program hiányából fakad. Három: valahogy el kell terelni a figyelmet arról, hogy az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala leírt, konkrét megállapításai szerint a szocialista-szabaddemokrata bűnszövetkezetben elkövetett négyes metró a szabad Magyarország valaha volt legnagyobb, legszégyenteljesebb korrupciós ügye. Erről papírjuk van az általuk bálványozott Európai Uniótól. Ha ez túl erősen vésődne be a szavazók tudatába, soha többé nem lenne esélyük választáson. Ezért el kell terelni a figyelmet erről – ha valamiben nagyon sáros vagy, próbáld besározni ellenfeledet is, ismerjük a régi trükköt. Hála Istennek, a magyarok sokkal okosabbak, és rég átlátnak a szocialista szitán. Ami pedig a vizes vb költségeit illeti: három éven át évente a magyar állami költségvetés egy ezrelékét kellett a vb megrendezésére fordítani. Bőven megérte, fedezetet nyújtott a folyamatosan kiugró magyar gazdasági növekedés, és sehonnan nem kellett elvonni emiatt egyetlen fillért sem.

Ez lenne a 130 milliárd? Az háromfelé bontva sem egy ezreléke a magyar költségvetésnek…

Akkor számoljunk együtt. 2015-ben adódott egy rendkívüli helyzet, visszalépett a vizes vb mexikói házigazdája, nyílt egy lehetőség előttünk, de felelősen kellett dönteni. Azt kellett felmérni, hogy mindaz, amire szükség van a világbajnokság megrendezéséhez, még akkor is, ha a vb nélkül is tervezett és szükséges beruházások, a következő három évben, 2015, 2016, 2017 év állami költségvetéséből biztosíthatóak-e. Akkor arra jutottunk, hogy a vb előtt és alatt, három év során, az összes kiadás a legrosszabb esetben sem lépi túl évente az állami költségvetés fél, azaz 0,5 százalékát. Konzervatívan számoltunk: mi van, ha több árvíz is drágítja az építkezéseket, mi van, ha kemény telek drágítják a munkát, hiszen a határidő fix, és mi van, ha az acél világpiaci ára extrém módon emelkedik? A legrosszabbat kellett feltételeznünk, csak így volt szabad dönteni. Az is világos volt, hogy ezt bőven fedezi az uniós átlag feletti magyar gazdasági növekedés, sehonnan nem kell elvonni egyetlen fillért sem. Így a vb vállalható volt, hiszen a rendezés rengeteg előnnyel is jár. A becslés tényleg óvatos volt, ami indokolt, a végleges ráfordítás ennek a fele lett, három éven át, évente az állami költségvetés 0,25%-a. Ez három éven keresztül összesen cca. 130 milliárd forint, ahogyan Seszták Miklós miniszter úrék kiszámolták. Ez azonban nem a vb költsége, mert tartalmazza azokat a városépítő beruházásokat is, amelyek vb nélkül is szükségesek voltak, hasznosak lesznek, amelyek évtizedekre teszik élhetőbb, jobb várossá Budapestet. Ezeket, most, vagy kicsit később, vb nélkül is meg kellett volna csinálni. A helyes szakmai álláspont szerint a vb költsége azoknak a feladatoknak a kiadásai, amelyek kizárólag a világbajnokság miatt voltak szükségesek, kizárólag a vb megszervezését szolgálták, és a vb után nem maradnak itt, nem hasznosulnak. A szervezés költségei, mindenestül, a megnyitó- és záróünnepség és az ideiglenes létesítmények kiadásai. Ez nem éri el az 50 milliárd forintot sem, három év alatt – ezért mondom, hogy a 130 milliárdos összegnek a fele sem igaz. A vb költsége így három éven át az állami költségvetés alig egy ezreléke volt évente.

Az ön személyes terve meddig szól?

Erre viszonylag egyszerű a válasz: a törvény erejénél fogva, amennyiben a miniszterelnök megbízatása megszűnik, márpedig a választásokkal jogilag megszűnik, akkor az én kinevezésem is lejár. Én tehát 2018 tavaszáig tudok tervezni, addig is tervezek. De,

amikor hat évvel ezelőtt elkezdtem ezt a munkát, akkor azt mondtam magamnak: addig érdemes csinálnom, amíg a nap végén, őszintén mondom magamnak: nem számít, hogy holnap kormánybiztos vagyok-e vagy sem.

Ami számít, az az, hogy kövessem a belső iránytűmet, hogy azt és úgy tegyem, ami és ahogy meggyőződésem, értékrendem szerint helyes. Ha ezt lehet ebben a feladatban, öröm, ha nem, majd akad más munkám, akár újra a magánszektorban, ahol tizenöt évet dolgoztam jogászként és vállalatvezetőként. Szabadságunk megőrzése a legfontosabb. Hálás vagyok, mert gyönyörű feladat a szülővárosomat építeni, szenvedélyem Budapest, és ha kihúzom tavaszig, hét izgalmas és szép éven át dolgozhattam a városért, talán nem eredménytelenül

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK