Kezdőlap Címkék Pulai András

Címke: Pulai András

Soros miért nem hallgat?

Orbán Viktor megvétózza az Unió költségvetését és az Új Generáció újraindítási programot. Azért azt, mert az uniós támogatást jogállamisági feltételekhez kötő határozatot nem tudja, mert ahhoz elég a minősített többség, és az bőven megvan, hiszen a lengyel és a magyar kormányt kivéve minden kormány elfogadja. Soros György erre ír egy cikket, és abban arra szólítja fel az Unió vezetőit, hogy ne engedjenek Orbánnak.

Az ATV Nap híre című műsorában meg is róják ezért Sorost. A műsorvezető, Simon András azzal indít, hogy „Soros megint orbánozott”.

Idézi is Sorost:

„Orbán egy bonyolult kleptokratikus rendszert épített ki Magyarországon, hogy csupaszra rabolja azt.”

Majd így folytatja, a beszélgetés egyik részvevőjét idézve: „Balázs említette, hogy az a narratíva, hogy Soros szövögeti a hálóját. Ez most nem olaj a tűzre? Orbán Viktor évek óta mondogatja, hogy Soros befolyásolja, ő mozgatja a szálakat az Unióban, és tessék.”

Mire Pulai András, a Publicus Intézet vezetője egyet is ért: „Ezt akartam mondani, csak nem kérdő mondatban. Ha valaki adhat kommunikációs tanácsokat Soros Györgynek, az biztos nem én vagyok, de hogyha valaki adhat, érdemes azt megfontolnia, hogy nem biztos, hogy ilyen cikkekkel érdemes támadnia Orbán Viktort, mert míg ő ír egy cikket, és azután hátradől a székében, addig Orbán Viktor tizenötmillió plakátot kinyomtat és kiteszi a falra…”
Simon: „Merthogy tökéletesen alátámasztja Orbán Viktort.”
Pulai: „Egyébként visszaigazolja azt a percepciót, amit kialakított. Itt nyilvánvalóan alternatív valóságok harcolnak, csak jelen pillanatban az a helyzet, hogy a Soros György által relatíve pontosan leírt valóság, az megütközik a Fidesz-szavazók és a bizonytalan szavazók jó részének a perceptált, felfogott, érzékelt valóságával, ezt a Fidesz már totálisan eltorzította, és Soros György nem tudja felvenni ezzel a versenyt, az a helyzet, itthon legalábbis nem.”

Szóval, e két derék közéleti szereplő szerint Soros jobban teszi, ha befogja a száját.

Elvégre, ha kimondja az igazságot, és ezzel orientálja azokat, akik szerte a világon odafigyelnek rá, csak „olajat önt a tűzre”, és igazolja Orbán és propagandahadserege gyalázatos hazugságát, miszerint mindazok, akik akár a külvilágban, akár itthon bírálni merészelik az Orbán-rezsimet, sőt tevőlegesen fel is lépnek ellene Európában, nem saját demokratikus értékrendjükből következően teszik ezt, hanem Soros intenciójára, Soros által pénzelve.

Az, hogy mi mindent tett Soros György a demokratikus Magyarországért, mi mindent tett a szabadságért, a nyílt társadalomért az egykori szocialista országokban, amivel kiváltotta az új önkényurak haragját, e derék közéleti szereplőknek eszébe sem jut, sosem beszélnek róla. Az Országgyűlésben ülő, állítólag a demokrácia mellett elkötelezett közéleti szereplőknek sem jut ez eszébe, legalábbis egyetlen esetről sem lehet tudni, amikor a Fidesz által folyamatosan szidalmazott Soros kimagasló szerepét szóba hozták volna ott.

Nem, ők mindannyian csak azt tudják, hogy Soros egy kilencvenéves bácsi, és értetlenkednek, hogy miért támadja és rágalmazza őt Magyarország önkényura, hasonlóan a régió többi önkényurához.

Mert gyávák ahhoz, hogy kiálljanak mellette a rágalmakkal szemben.

Az ATV műsorvezetője és szereplője pedig azt várná el Sorostól, hogy maga is alkalmazkodjon a nálunk uralkodó gyávasághoz.
Nem szégyellik magukat?

Hazát keresnek a politikai hazátlanok

A kilencvenes rendszerváltás óta nem a mostani az első eset, amikor valamely politikai tábor annyira meggyengül, hogy a korábbi támogatói elbizonytalanodva eltávolodnak és sokan közülük új politikai családot próbálnak találni maguknak. Most a Lehet Más a Politika és a Jobbik került ilyen lejtőre. A Jobbik esetében sajátos a helyzet: alig néhány „lépésre” az elbizonytalanodott szavazóktól ott vár rájuk a pártból kivált másik formátum, a Mi Hazánk Mozgalom. Pulai Andrással, a Publicus Intézet ügyvezetőjével beszélgettünk.

  • Jobbikosok válságban
  • Vissza a baloldalra?
  • Működnek a fideszes ösztönök?

Hogyan látja, merre tarthatnak a Jobbikos útkeresők?

A Jobbik sajátos helyzetben van. A párt szavazótáborában az évek során összegyűlt jó néhány korábbi baloldali szavazó, akik úgy érezték, az a politikai kínálat nem a szájuk íze szerint való. Most

szembe kerültek egy pártszakadás acsarkodó, egymást mocskoló vitáival,

és nem biztos, hogy ez tetszik nekik. Ezért a megmaradt jobbikos szavazók – akár csak maga a párt – is identitásválsággal küzdenek. Ezek között feltehetően lesznek olyanok, akik megpróbálnak visszatérni az ellenzék valamelyik baloldali pártjához.

A „kemény jobboldal” szavazóival mi a helyzet?

Ezek egy része már átpártolt a Fideszhez, ami a Jobbiknál egy erős balratolódást eredményezett. Talán furcsán hangzik, ha azt mondom:

a Jobbik mára egy balos párt lett, amelyet szélsőjobbosok vezetnek.

Nem jelent akár a Fideszhez pártolt radikálisoknak is egyfajta alternatívát a Mi Hazánk Mozgalom?

Nem gondolom, hogy ez az új formáció tudna annyit adni a szavazóinak, mint a kormánypárt. Egy-két százalékot talán össze tudnak kaparni maguknak a lemorzsolódókból, de ettől még nem lesznek számottevő politikai erő.

Milyen kínálattal kellene előállnia a baloldalnak ahhoz, hogy vissza tudja hódítani nagyobb számban a korábban elpártolt szavazóit?

Az egy igazi „Barbatrükk” volna, ha képesek lennének a Jobbik erodálásából jelentősen profitálni. Ehhez szisztematikusan és stabilan egy irányba menve kellene a pártoknak építkezniük, különben nem sok esélyt látok erre.

Jelenleg az egyetlen „ötlet” a baloldalon a Fidesz és a kormány támadása. Elég vonzó lehet ez?

Semmiképpen. Abból még nem épült fel egyetlen politikai oldal, egyetlen párt sem, hogy valaki mást támadott. Alternatívát kellene kínálni.

Éspedig?

Nekem erre nincs egy-két mondatos válaszom. Nagyon komoly strukturális gondokat látok.

Nincs olyan személy, aki meghatározó, karizmatikus vezető egyéniségnek számítana, és persze vonzón program is kellene.

Ha ezen tudnának változtatni, nagyobb esélyét látnám a jobboldal rovására egy jelentős erősödésnek, mint a jelenlegi körülmények között.

Látja valami ilyesminek akár csak a csíráját is?

Ami a program-kínálatot illeti, vannak bizonyos biztató jelek. Talán még programok is készülnek, de azok még messze vannak attól, hogy hitelesen képviselhetők volnának, és el lehetne adni azokat a baloldali szavazótábornak. Ez már nagyon régi probléma. Számos oka van ennek, mindjárt a legfontosabb: a nyilvánosság hiánya. Az ellenzéknek alig van olyan megszólalási lehetősége, amellyel el tudna jutni a potenciális szavazóihoz. A másik egy szakmai kérdés: fel tudják-e mérni a baloldali pártok, hogy melyek volnának azok az üzenetek, amelyekre a szavazói rezonálnak?

A napokban a közbeszédet a „rabszolgatörvény” körüli felháborodás tölti meg. Lehet ennek valami befolyása a baloldali politikai erőkre? A kiábrándult jobbikosok visszafogadására?

Ez most egy nagyon érdekes helyzetet teremtett.

A törvénytervezett körüli felháborodás képes lehet egyaránt felrázni a kiábrándult MSZP-s szavazókat és a mindenki másból kiábrándultakat is.

Ez lehet az a „kegyelmi állapot”, amikor a politikai hazátlanok politikai hazára lelhetnek valamelyik ellenzéki pártnál. De azért nem becsülném alá a Fidesz politikai ösztöneit sem: amikor veszélyt éreznek, azonnal korrigálnak. Emlékezhetünk az olimpiai aláírásgyűjtésre, az internet adó elvetésére, vagy a vasárnapi nyitvatartás visszaállítására. Ilyenkor gyorsan változtatnak az álláspontjukon, és azt gondolom, ez most sem lesz másként. Ennek az első jelei már a heti Kormányinfon is megfigyelhetők voltak.

Pedig ez alapja lehetne egy szélesebb ellenzéki összefogásnak…

Éppen erről beszélek. Amikor egységbe lehet terelni a választókat, akkor a Fidesz behúzza a fékeket, és kihúzza a pártok alól az összefogás szőnyegét. S akkor megy tovább a baloldalon az acsarkodás. Ha mégsem ez lesz a „menetrend”, akkor potenciálisan benne van a helyzetben akár egy tartósabb összefogás esélye is. Csak hát ebben ma még túl sok a „ha”.

Publicus: minden attól függ, ki tud jobban mozgósítani

A Fidesz egyfajta karantént épített maga köré saját választóiból, akikhez a rossz hírek nem, vagy alig-alig jutnak el – nyilatkozza Pulai András, a Publicus Intézet ügyvezető igazgatója a Független Hírügynökségnek adott interjúban. Ezek az emberek nem tartják korruptnak a pártjukat, vagy ha igen – legfeljebb öt százalékuk , akkor sem szavaznak másra. Pulai szerint Finkelstein halála óta a Fideszből hiányzik a politikai innováció, ezért megelégszik a régi sémákkal, és arra törekszik, hogy a saját táborát, azt a 2,2 millió szavazót mindenképpen elvigye szavazni. A végeredménnyel kapcsolatban Pulai is megállapítja: ma szinte lehetetlen megjósolni, pontosan felmérni, mi lesz a végeredmény, de csekély az esély, hogy az ellenzék alakítson koalíciós kormányt.

Ez az interjú pénteken jelenik meg, de amikor beszélgetünk, még csak kedd dél van…

Ez nem teszi könnyűvé a helyzetemet…

Hát nem, mert nem tudjuk, milyen visszalépések lesznek még a hátralévő napokban. De ezek a visszalépések döntő módon képesek befolyásolni az eredményt? Egyáltalán: eljutnak a választókig?

Igen, ha okosan lépnek vissza, és ezt egymást segítve teszik meg – hozzáteszem, eddig így volt -, akkor érdemben befolyásolhatják az eredményeket. Ma azt számoljuk, hogy, visszalépések nélkül, tíz-húsz helyen tud egyéniben nyerni a baloldali ellenzék, de ezt jó taktikával, vagyis ügyes visszalépésekkel, meg lehet duplázni. Sőt, magas részvétel esetén még tovább nőhet a szám. Ha így lesz, akkor a legvalószínűbb végeredmény patthelyzetet jelent.

Csak az olvasók kedvéért: péntekig még aktualizáljuk a beszélgetésünket…

Azért is fontos ez, mert

a mi szakmánk szempontjából ez a legbonyolultabb, legkiszámíthatatlanabb választás a rendszerváltás óta.

Szinte az összes kutató ezt mondja, és azt is, hogy az egyik legfontosabb tényezőt, a választáson való részvételi hajlandóságot sem lehet pontosan felmérni…

Így van, mint ahogy azt sem, hogy melyik párt hány embert tud még elvinni, hány választót tud mozgósítani. Fontos látni, hogy

van nagyjából egymillió aktív bizonytalan szavazó, akiknek a kétharmada elmenne ugyan szavazni, de kérdés, hogy talál-e magának olyan válasz pártot, amelyikre szívesen szavazna.  

És mi van, ha nem talál: otthon marad, vagy a többségük elmegy, de szétszavaznak.

Az is fontos kérdés, amit ön firtatott, hogy az egymás javára történő visszalépések híre, hangja, eljut-e az állampolgárokig. A múlt hétvégén történt mozgásokról az emberek többsége hallott, tudott, de azért ne felejtsük, hogy az Budapest 1-es választókörzetét érintette, azaz a Belvárost, márpedig ez a körzet az országos érdeklődés középpontjában áll. De ha hasonló visszalépés történik, mondjuk Borsodban, vagy Somogy megyében, arról értesülnek-e egyáltalán az ott lakók.  Biztos vagyok abbn, hogy sokan csak a szavazófülkében fognak szembesülni azzal, hogy ki van húzva egy ember, és akkor kell eldönteniük, hogy mit csináljanak. Valószínűleg az ellenzéknek ez a fajta késlekedése rontja a saját esélyeit is.

Vidéken azért is nehéz lehet a helyzet, mert egy-egy választókörzet hatalmas területen nyúlik el, és biztos vagyok benne, hogy az egymástól távol eső falvak, városok lakói semmit nem tudnak a másikról.

A Fidesz úgy rajzolta meg a választókörzeteket, hogy a saját pillanatnyi érdekeit tartotta szem előtt, nem pedig az adott körzet szociológiai alapvetéseit. Igen, így aztán vannak olyan kacskaringós, tóval, mocsaras vidékkel elválasztott választókerületek, például Heves, vagy Jász-Nagykun megyében, ahol a választókerület két felének semmi köze nincs egymáshoz.

Tovább megyek: Nógrádban hosszában van kettévágva a megye, az egyiknek Balassagyarmat, a másiknak Salgótarján a központja;

olyan területek vannak összerakva, amelyeknek soha nem volt egymáshoz közük,

és a két végpont között 130 kilométer a távolság. Biztos vagyok abban, hogy élnek ott olyanok, akik még soha nem jártak a másik településen. Tehát rettentő távol állnak egymástól, és nem csak fizikailag, gondolatilag is.

Engedjen meg néhány szakmai kérdést. Azt mondják, hogy manapság sokkal több embert kell megkérdezniük ahhoz, hogy megbízható adathoz jussanak.

Ez csak részben van így. A választásokat megelőző egy hónapig lényegében nem tapasztaltunk ilyet. Mostanság igen, de kizárólag a nagyvárosokban, illetve azokban a nagyvárosokban, ahol komoly verseny van, éles politikai verseny a Fidesz és az ellenzék között. Érthető: ezeken a helyeken éri több impulzus a választókat, mind a kutatók, mind a politikai marketing részéről, hiszen itt van érdemi küzdelem, míg például Csornán, ahol senki sem számít ellenzéki győzelemre, ott a kampány hevessége is jóval alacsonyabb.

Arra van-e válaszuk a kutatóknak, hogy miközben szinte szőnyegbombázás-szerűen érték az elmúlt időszakban a Fideszt a botrányos ügyek, a támogatottsága mégsem változott egy jottányit sem.

Az egyik magyarázat az, hogy a Fidesz nagyon erős brandet, nagyon erős elkötelezettségű pártot épített fel, olyan szavazókkal, akiket a nem kormánypárti forrásokból származó hírek nem érdekelnek,

az ellenzéki sajtóból érkező információkat gonosz, ördögi ármánykodásként fogják fel,

ami pedig a saját médiájukból érkezik, azt fenntartás nélkül elfogadják. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a Fidesz egyfajta karantént épített a saját választói köré. A másik magyarázat pedig az, hogy olyan erős érzelmi elkötelezettséget alakított ki a választói körében, ami két márkát jelent, mégpedig magát a Fideszt és Orbán Viktort, amelyen szinte lehetetlen áthatolni.

Mondok erre konkrét kutatási adatot is. Rendszeresen vizsgáljuk a pártok imidzsét, hogy az emberek mit gondolnak az egyes pártokról. Ebből tudjuk, hogy

a Fideszt a szavazói nem tartják korruptnak.

Mindössze öt százalékuk gondolja úgy, hogy létezik ilyen jelenség, de ők is felmentik őket, mondván Orbán biztos nem tud róla, amúgy pedig, mondják, mindenhol vannak korrupt képviselők. Sőt, nem gondolják a Fideszt hazugnak, vagyis nagyjából abban a Fidesz-buborékban élnek, ami egy, a világban nyitott szemmel járó ember számára elképzelhetetlen. Ennek pedig az a következménye, hogy a Fidesz felülről és alulról is korlátos.

Ez mit jelent?

A felülről való korlátot a Fidesz a menekültkérdéssel és magának a miniszterelnöknek a személyével próbálja oldani, mert úgy gondolják, hogy a menekült-ügy minden frontvonalon átcsap, és hatékony is abból a szempontból, hogy az emberek már lassan megijednek minden sálban megjelenő nőtől.

És ez valóban eredményes?

Abból a szempontból nem, hogy a pártpreferenciákat nem alakítja át. Vagyis attól, hogyan értékeli valaki Orbán Viktor szerepét a menekültkérdésben, nem fog átszavazni a Fideszre. Ebből a szempontból totális kudarc a sorosozós, migránsozós, brüsszelezős, CEU-bezárós radikális történet. Vagyis a Fidesz a felülről korlátosságát ezekkel az ügyekkel nem tudta oldani. Az alulról korlátosság pedig ott nyilvánul meg, hogy van ugyan egy tíz-tizenöt százaléknyi tábora, amelynek nem tetszenek a párt dolgai, nem elégedett a kormányzással, eljutottak hozzájuk korrupciós ügyek, az is, hogy maga Orbán Viktor családilag is érintett, de nem fog átszavazni másra. Vagyis

a kiábrándult Fidesz-szavazó lényegében nem létezik, az viszont valós veszély a párt számára, hogy ezek az emberek otthon maradnak.

A Fidesz most azon dolgozik, hogy őket mindenképpen elvigye szavazni. Ha megfigyelte, a kormánypárt kommunikációja az utóbbi hónapokban másról sem szól, csak arról, hogy azt a stabilnak vélt táborát, azt a 2,2 milliónyi embert elvigye szavazni.

A kérdésem továbbra is az, hogy a szélsőséges migránsozás, plusz Orbán Viktor elegendő-e ahhoz, hogy a Fidesz elvigye a táborát szavazni?

A Fidesz abban bízik, hogy ez elegendő. Volt több próbálkozása is a pártnak; Hódmezővásárhely után meg akarták támadni az ENSZ-t, de a szövegkönyvükben ez már nincs benne. Bevezették az oltalmazott fogalmát a politikai kommunikációban, de rájöttek, hogy nem működik, mivel két éven keresztül csak migráns létezett. Próbálkoztak a rezsicsökkentéssel, de egyrészt ezt nehéz kétszer eljátszani, másrészt azért sokak számára kiderült, hogy az, amit ők rezsicsökkentésnek neveztek, az valójában nem az. Az az igazság, hogy

amióta nincs Finkelstein, azóta nincs politikai innováció, és amióta nincs innováció, azóta a Fidesz csak a régi, bevált receptekhez tud visszanyúlni; békemenet, rezsicsökkentés, szociális populizmus, a menekültezés, a sorosozás, meg hát Orbán Viktor.

Bár, ha azt is megfigyeljük, hogy miként pakolgatja a Fidesz az utolsó hetekben a plakátokat, akkor azt is látjuk, hogy az Orbán-plakátok jó részét lecserélték migránsozóra. Szerintem nem ez volt a terv. Feltehetően bemérték, és rájöttek, hogy már Orbán sem működik eléggé. A helyére náci képszerkesztéses, csúsztató plakátok kerültek.

Azt mondja, hogy az Orbán-nimbusz némiképp megrendült?

A Fidesz-szavazók körében stabil a bázisa, az ellenzék körében nyilvánvalóan nagy az elutasítottsága, viszont van egy magas alkalmassági értéke. Azt még az ellenzéki szavazók is elismerik, hogy valamelyest tud kormányozni, legalább nem vezeti falnak az országot. Ezért is volt mindenhol az ő plakátja. De úgy látszik, hogy a népszerűségi hátrány annyira szembe megy az alkalmassági előnnyel, hogy maga a brand már nem működik, vagyis nem hozza azokat a számokat, amelyeket vártak tőle. Ezért cserélik le a plakátjait, persze nyilván nem mindet, mert az már ártana Orbánnak.

Még mindig, vagy megint a szakmáról: az ember azt gondolná, hogy közvélemény csak egy van, csak egy lehet, itt azonban ahány intézet, annyi eredmény, ráadásul nagyon eltérőek, méghozzá politikailag is eléggé meghatározható eltérésekkel. Ez hogy lehet?

A közvélemény-kutatás nagyon trükkös szakma. Többnyire ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel, csak más módon. Mi például telefonon kutatunk, nagyjából ugyanazon típusú szavazókat érjük el, mint bárki más. A legrosszabb és a legjobb vagyoni helyzetben lévőket semmilyen módszerrel nem lehet elérni, ezt csak azért mondom, hogy itt sem mutatható ki különbség az intézetek között. A választ megtagadók többsége nem politikai okokra hivatkozik, hanem azt mondja, hogy éppen valami mással van elfoglalva. De sokféle ok van még, amiről érdemes beszélni.

Kétségtelen, létezik az a jelenség, amely szerint a Fideszt-túlmérik, még mi is, a másik jelenség pedig, hogy a baloldalt alulmérik. Mindkettőnek megvan az oka. A túlmérésnek az, hogy a Fidesz nagyon erős brand, ezen felül főként kistelepüléseken éri fenyegetés is a választókat. Ugyanez a fenyegetettség magyarázza a baloldal alulmértségét, illetve az a tény, hogy a baloldaliság vállalása nem túl népszerű.

Ma büszkén lehet fideszesnek, jobbikosnak lenni, de nem az baloldalinak lenni.

És persze magyarázatul szolgálhat az is, hogy a baloldal pártjai a legsérültebb brandek. Ez igaz az MSZP-re is, és a DK-ra is. Ezt a két jelenséget kell kezelni az adatfelvétel során, és mi ezt úgy tesszük, hogy nyitott kérdésekkel fordulunk a válaszadókhoz, tehát nem adjuk meg a válaszlehetőségeket. A múltban is beigazolódott, hogy akkor tudunk a legpontosabban mérni, ha így kutatunk.

És ez elég magyarázat ahhoz, hogy ilyen különbségek legyenek?

Talán igen, de más cégek munkáját nem akarom kommentálni.

Ha most jósolni kellene vasárnapra, mit tippelne, részvételre, eredményre?

Kevés ennél keresztre feszítőbb kérdés lehet egy kutatóhoz, mintsem hogy jósoljon, már csak azért is, mert az egy másik szakma. De, ha mégis valamit jósolni kell, akkor a mostani állapotról tudok beszélni. Azt nagyjából borítékolni lehet, hogy

a részvétel magasabb lesz, mint négy éve, akkor 62 százalék volt.

Viszont nem is az a kérdés, hogy mennyien mennek el szavazni, hanem hogy melyik párt tudja jobban mozgósítani a választókat. 65 százalék környékén nem tudjuk, hogy ki mozgósított; ha ez a Fidesznek sikerült jobban, akkor nem kizárható a kétharmados győzelme. Ebben az esetben bejut a parlamentbe a Jobbik, az MSZP-Párbeszéd, az LMP, és a DK, a többieknek nincs esélyük. Ha a részvétel 65-70 százalék között lesz, akkor elmondhatjuk, hogy a Fidesz elvitt mindenkit, akit lehet, mert mint mondtuk: felülről korlátos,  tehát nem tud növekedni a szavazóbázisa. Amennyiben az ellenzéki és a bizonytalan szavazók megtalálnak egy esélyes jelöltet, akkor az a párt, vagy szövetség nagyot tud nyerni, és ki tud emelkedni. Ha nem lesz ilyen esélyes, akkor

a bizonytalanok szét fognak szavazni; ma ezt tartom a legvalószínűbb szcenáriónak.

Ebben az esetben az ellenzéki oldalról a Jobbik kapja a legtöbb listás szavazatot, körülbelül annyit, mint négy éve, húsz százalék körül, a második helyre az MSZP-Párbeszéd jön be, 18-20 százalék körüli eredménnyel, őt az LMP, majd a DK követi. Az LMP azért, mert elasztikusabb, kevésbé elutasított, mint a DK, így több is a tartaléka a bizonytalanok között, és a belső tartaléka is magasabb. Az MSZP-Párbeszéd és a DK több egyéni mandátumot fog szerezni, mint a Jobbik, ezért a mandátumszámok közelíteni fognak egymáshoz. Hogyha a részvétel 70 százalék fölött van, akkor lehet a Fidesznek kényelmes többsége, de kialakulhat az a helyzet is, hogy senkinek sincs többsége. Ha a részvétel 72-73 százalék körül alakul, akkor a DK elkezdhet aggódni, könnyen kieshet a parlamentből, mert felülről korlátos, nincs sem belső, sem külső tartaléka. Ez viszont azt eredményezné, hogy a Fidesz nyerne azon, ha kiesne ez a közel öt százalék, és így a patthelyzetet is elkerülné.

Ma tehát annak van a legkisebb esélye, hogy egy olyan koalíciós kormányt kelljen létrehozni, amelynek tagja a Jobbik is?

Én nem látom, hogy ilyen helyzet kialakulna.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!