Kezdőlap Címkék Pintér Sándor

Címke: Pintér Sándor

Személycsere a hírszerzés élén

Rogán Antal a kormányátalakítás következtében átvette a titkosszolgálatok irányítását Pintér Sándor belügyminisztertől és Szijjártó Péter külügyminisztertől. A hírszerzés eddig formálisan a külügyminiszterhez, de a valóságban mindenütt Orbán Viktor hozta meg a fontos döntéseket. Most például azt, hogy új embert nevezett ki a hírszerzés élére.

Még nem is oly rég az Információs Hivatal élén a veterán Czukor József állt, aki még Moszkvában a Dzerzsinszij akadémián sajátította el a kémkedés tudnivalóit. Czukor berlini nagykövetsége után Orbán Viktor külügyi tanácsadója lett, majd innen következett az Információs Hivatal. Czukor József azután újra nagykövet lett, ezúttal Svájcban. Az alpesi állam – semleges státusza miatt – a kémek paradicsoma. Ott működik a Berni Unió az USA szövetségeseinek hírszerzési együttműködési szervezete.

Czukor utóda még kevesebb ideig bírta. Az új kormány megalakulása után beadta lemondását. Bunford Zsolt vezérőrnagy nemcsak emiatt távozik. Az Információs Hivatal sokáig hitelt adott az oroszok megtévesztő hazugságainak, és még egy nappal az Ukrajna elleni orosz agresszió előtt is arról tájékoztatta Orbán  Viktort, hogy nem lesz háború! Más kérdés persze, hogy a magyar miniszterelnök ezt is akarta hallani. Dehát a világ nem mindíg alakul úgy ahogy Orbán Viktor szeretné. A magyar miniszterelnök most oroszbarát álláspontjával meglehetősen magára maradt az Európai Unióban és a NATO- ban.

A hírszerzés új főnöke a kémelhárítástól érkezik

Oláh Krisztián eddig az Alkotmányvédelmi Hivatal műveleti igazgatóhelyettese volt. Ez meglepő húzás Orbán Viktortól, aki pontosan tudja, hogy a két hivatal kölcsönösen utálja egymást.

A hírszerzés élére a világot jólismerő sok nyelvet tudó, a diplomáciai szolgálatban járatos tiszteket szoktak állítani.

Orbán valószínűleg nem bízik az ilyen tisztekben. Egyrészt, mert javarészüket nyugati titkosszolgálatok képezték ki, másrészt pedig a magyar miniszterelnök nem épp ortodox külpolitikája nem biztos, hogy elragadtással tölti el őket.

Kérdés persze, hogy Orbán Viktor mennyire kiváncsi még a külvilágra vagy inkább a saját véleményét akarja visszahallani tőlük. Orbán hazai sikerei az elmúlt időszakban külföldi kudarcokkal párosultak. A magyar miniszterelnök egyelőre kitartani látszik nem ortodox külpolitikája mellett, amely szembenállást jelent az Európai Unióval és a NATO-val. Orbán reménykedhet Trump visszatérésében illetve európai szövetségesei meg erősödésében       (például Salvini, Meloni Olaszországban).

Orbán hitelt ad Matolcsy György jegybank elnök véleményének, mely szerint az USA és Németország pénzügyi eszközökkel igyekszik padlóra küldeni a nemzeti együttműködés rendszerét Magyarországon. Ez a feltevés határozhatja meg a titkosszolgálatoknak adott parancsokat is. Csakhogy a hírszerzésnek épp az a feladata, hogy a világ valós állapotáról tájékoztassa a hatalom csúcsán állókat. Mi van akkor, ha Orbán már nem kiváncsi a világ állapotára, mert ő “jobban tudja, hogy mi lesz”?

Tóni, az erős ember

0

Isten után az első – ebben a szerepben tetszeleghet Rogán Antal, aki a jövőben az összes polgári titkosszolgálatot ellenőrzi. Míg korábban a belügy illetve a külügy felügyelte ezeket, mostantól mind Rogán Antalhoz tartoznak! Ez óriási hatalmat jelent, egyben pedig szinte totális kontrollt a nemzeti együttműködés rendszere fölött.

Vajon milyen viszonyban lesznek a magyar titkosszolgálatok a NATO államok szolgálataival? Az oroszokkal vagy a kínaiakkal? Ezek békeidőben sem mellékes kérdések, de a hidegháborúban rendkívül fontosakká válhatnak. Lényegében persze már eddig is Orbán Viktornak jelentettek a titkosszolgálatok vezetői, de most ez egyértelművé vált. Semmiféle jogi kontroll sincs, csakis a hatalom érdekei számítanak.

Eddig Pintér Sándor akadályozta az ellenzék szisztematikus megfigyelését.

Az USA fontos nagykövetet küld

Magyarország felértékelődését mutatja, hogy olyan diplomata érkezik Washingtonból, aki korábban az ENSZ-ben képviselte hazáját különleges politikai ügyekben. Vagyis komoly diplomáciai tapasztalatokkal rendelkezik. David Pressman kinevezése azt mutatja, hogy az USA szakított azzal a régi gyakorlatával, hogy az épp aktuális elnök üzleti támogatói közül jelöl nagykövetet. Orbán Viktor már az Egyesült Államokban is tényező. Jól mutatja ezt, hogy nálunk rendeznek meg egy fontos republikánus tanácskozást. A republikánusok pedig revansra készülnek az Egyesült Államokban, nem paktálnak Joe Bidennel. Akinek nemzetbiztonsági tanácsadója többször is nyíltan célzott az USA autokrata ellenfeleinek megbuktatására. Jake Sullivan listáján szépen gyülekeznek az USA bukott ellenfelei: Boriszov ex miniszterelnök Bulgáriában, Babis ex kormányfő Csehországban. Fico egykori miniszterelnök Szlovákiában. A szlovákiai NER fura ura egyenesen arról beszél , hogy „Szlovákia amerikai tartomány lett”. Ázsiában eltűnt a Kína barát miniszterelnök Pakisztánban. A Fülöp szigeteken újra egy Marcos uralkodik, ez pedig az USA barátság növekedését idézi elő.

Magyarország szürke zóna

Az USA stratégiai megítélése szerint Lengyelország, a Baltikum és Románia fontos állam az ukrajnai háború miatt. Magyarország hasonlóan Csehországhoz, Szlovákiához, Szlovéniához, Bulgáriánoz  a szürke zóna része. Ez azt jelenti, hogy stratégiai szempontból nem igazán fontos az USA számára. Ezért Washington Berlinre bízta a szürke zóna felügyeletét. Ebben a helyzetben kell megtalálnia a maga útját az új Orbán kormánynak, amely szeretné megőrizni sokoldalú kapcsolatait akkor is amikor az USA hosszútávra el akarja vágni Oroszországot Európától.

Putyin és a magyar rezsi

Az orosz elnök az elsők között gratulált Orbán Viktornak az újabb kétharmados győzelemhez. „A nehéz nemzetközi helyzet ellenére a két oldalú partnerség továbbfejlesztése teljes mértékben megfelel Oroszország és Magyarország érdekének.”

Mit jelent ez az orosz gázszállítás szempontjából? Orbán Viktor azzal kampányolt, hogy az alacsony magyar rezsit csakis úgy tudjuk megvédeni, ha olcsó orosz földgázt kapunk. Kevesen tudják, hogy mennyibe is kerül valójában az orosz földgáz, de mindenképp olcsóbb mint a cseppfolyósított amerikai. Erről is beszélt Orbán Viktor a kampány során.

Bokros Lajos is megnyilvánult a kampány utolsó napjaiban, és nagyon valószínű, hogy jelentkezése jelentős mértékben befolyásolta a szavazókat. Az ex pénzügyminiszter új Bokros csomagot hirdetett meg: a rezsicsökkentés megszüntetését és a tizenharmadik havi nyugdíj visszavételét. Aligha akadt olyan választópolgár, akit ez a perspektíva különösebben lelkesített volna.

A válság itt van

Ezt Orbán Viktor sem tagadta, de közölte: a rezsi csökkentéssel és a többi húsbavágó gazdasági problémával csak a választások után foglalkoznak. Naponta állítólag egymilliárd forintjába kerül az állami MVM-nek az olajár stopp fenntartása. Az energia költségek is milliárdokkal terhelik meg naponta az állami számlákat. Ezzel valamit kezdeni kell. Putyin különleges elbánást biztosíthat Orbán Viktornak, de kérdés, hogy mit szól ehhez az Európai Unió és a NATO. Mindenekelőtt kellene egy olyan külügyminiszter, akit nemcsak Moszkvában fogadnak el, de Brüsszelben és Washingtonban is. Nevek bőven vannak Orbán Viktor listáján Navracsics Tibortól Lázár Jánosig. Szijjártó Péter, aki szívesen nevezi magát Orbán Viktor első janicsárjának Rogán Antal helyére kerülhet. Rogán újra igazolta jó szervező képességét hiszen a választási eredmények Orbán reményeit is felülmúlták. Ő a Nemzeti Bank élén folytathatja tovább. Matolcsy György mind kevésbé vesz részt az operatív munkában, ez pedig válság idején megengedhetetlen. Rogán gyakornok volt a Nemzeti Bankban, de inkább politikai karrierre vágyott. Állítólag megjósolta, hogy ilyen kerülőúton gyorsabban eljuthat az elnöki posztra mintha a Nemzeti Bankban keccsölne.

Új kancellária miniszterre is szükség lehet hiszen Gulyás Gergely békeidőkben megfelelt, de most olyan válság ígérkezik amilyen még sohasem volt a magyar demokrácia történetében.

Régi nevek is felbukkanhatnak mint Lázár János vagy Stumpf István, de Orbán új emberrel is kísérletezhet a válságmenedzseri székben.

Pintér Sándor belügyminiszter kulcs figura a kormányban, ezt a járvány idején is igazolta. Bár jóval túl jár a nyugdíj korhatáron, de Orbán számára nélkülözhetlennek látszik – nemcsak menedzseri képességei miatt. Egyrészt, mert az USA számára garancia a zökkenőmentes együttműködésre, másrészt pedig mert túl sokat tud Orbán Viktor múltjáról. Ugyanez a helyzet Putyin orosz elnökkel is. Aki minden bizonnyal tisztában van azzal, hogy kedves barátja, Orbán Viktor békejobbot akar nyújtani Biden elnöknek is. Ehhez a manőverhez is ügyes diplomata kell, aki aligha lehet Szijjártó Péter, akit Lavrov orosz külügyminiszter nemrég tüntetett ki a Barátság érdemrenddel.

Nem Völner a kulcsfigura hanem…

A nemzeti együttműködés rendszerének eddig legnagyobb nyilvánosságra került korrupciós ügyében nem Völner Pál a legmagasabb rangú szereplő hanem egy titokzatos „gazda”, akivel Schadl György, a végrehajtói kamara letartóztatásban levő vezetője külföldön találkozgatott.

A nyomozók – minden bizonnyal a Pegasus programmal lehallgatták Schadl György okostelefonját, és ez aranybányának bizonyult a korrupciós ügyben. Az ügyészség feloldotta a titkosítást, és így kiderült, hogy Schadl és Völner minden szépítgetés nélkül beszélte meg a megvesztegetés összegét – írja a hvg.hu. Minthogy a felső vezetést tájékoztatta már hónapokkal korábban a Nemzeti Védelmi Szolgálat, amely a nyomozást végezte, ezért nem épp életszerű, hogy Pintér Sándor belügyminiszter kijelentette a parlament nemzetbiztonsági bizottsága előtt: nem tud arról, hogy többezer oldalas nyomozati anyag készült a korrupciós ügyről.

Ki lehet a gazdi?

A korrupciós ügy feltárása és nyilvánosságra kerülése azt mutatja, hogy valamiféle szakadásra kerülhetett sor a nemzeti együttműködés rendszerének eddig olajozottan működő korrupciós gépezetében. Völner Pál Orbán Viktor régi ismerőse még a Bibó kollégiumból. Korábban abszolút mértékben megbíztak benne, ezért is testálták rá a Pegasus szoftver engedélyek kiadását. Schadl György telefon beszélgetéseiből kiderült: a titokzatos gazdi nem lehet sem Völner Pál sem pedig Varga Judit igazságügyi miniszter. Pintér Sándor belügyminiszter sem lehet. Sőt a titokzatos gazdi minden bizonnyal vetélytársa lehetett Pintér Sándornak a nemzeti együttműködési rendszerben. Ez is indokolja, hogy a Pintér Sándor irányítása alatt ügyködő nyomozók oly szorgosan tárták fel a hatalomra kínos korrupciós ügyet. Pintér Sándor ellenlábasának magasrangú és befolyásos vezetőnek kell lennie, akiben Völner Pál is maximálisan megbízott. Akinek külföldre kellett mennie ahhoz, hogy utasításokat adjon, mert tartott attól, hogy Magyarországon megfigyelhetik. Nagy kérdés, hogy eljutnak-e hozzá a vizsgálatok a választási időszakban. Schadl György viszont rá vallhat, hogy mentse a bőrét. Persze ő is kaphat szívrohamot mint 2014-ben Welsz Tamás.

„Az EU ne az emberektől hanem a kormánytól vegyen el pénzt!”

Azt javasolja Katharina Barley, az Európai Parlament alelnöke, aki a der Spiegelnek nyilatkozott, hogy az EU olyan megoldásokat találjon amivel nem a polgároktól, hanem a kormánytól vonja meg az pénzt. Rámutatott arra, hogy mind Magyarország mind pedig Lengyelország megsérti az Európai Unió jogrendjét. A Fidesz ebben már olyan messzire ment el, hogy kérdés: lehet-e demokráciáról beszélni egyáltalán Magyarországon?! – teszi fel a kérdést a baloldali politikus.

Katharina Barley nyilta céloz a szólásszabadság korlátozására, melynek legutóbbi kínos ügye a Pegasus sztori.

Pintér tagad

A magyar belügyminiszter szerint 2010 óta egyszer sem történt törvénytelen lehallgatás Magyarországon. Ez tulajdonképp annak beismerése, hogy a jelenlegi jogrend lehetővé teszi ellenzéki személyek lehallgatását a nemzetbiztonságra hivatkozva. Ennek logikája az, amit Orbán Viktor miniszterelnök többször is kifejtett, hogy a kormányát bíráló újságírók vagy közéleti személyek kapcsolatban állhatnak külföldi szervezetekkel , emiatt nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek. Ezért beszél gyakran Soros György által támogatott szervezetekről, mert ez lehetővé teszi a számára kellemetlen kritikus újságírók vagy más közéleti személyek megfigyelését.

Ez Putyin logikája is, lényegében pedig a szovjet jogi gondolkodás folytatása. A Szovjetunióban minden ilyen ügy a KGB-hez tartozott. Amelynek élén sokáig állt Jurij Andropov, aki Budapesten volt nagykövet 1956-ban. Élete végén a Szovjetunió vezére lett, de betegsége megakadályozta azt, hogy megvalósítsa reform terveit.

Andropov árvái

Putyin és a rendszerváltás utáni egykori kommunista tábor sok vezetője Andropov elképzeléseit valósítja meg. Ez erős központi hatalmat jelent, teljesen kézben tartott „ellenzéket” a politikában. A gazdaságban pedig hibrid rendszert, amely a piacgazdaság előnyeit kihasználva gazdagítja a hatalmi elitet, mely ily módon érdekelt abban, hogy a rendszer „mindörökké” fennálljon.

Ezek a rendőrállamok csak fügefa levélnek használnak mindenfajta alkotmányt, amelyet épp oly kreatívan értelmeznek mint Sztálin kedvenc jogásza, Visinszkij, aki a nagy perek idején tucatszám vádolta a félig agyonvert renitens bolsevik vezetőket a bíróság előtt, ahol saját fejükre kértek halált a Szovjetunióban.

Pintér Sándor titka

Német író a politika és a bűnözés kapcsolatáról Magyarországon. Dietmar Clodo, a „bomba gyáros” azt állítja, hogy Szemjon Mogiljevics, a hírhedt orosz maffiózó megbízásából pénzes borítékokat adott át a kilencvenes években a magyar rendőrség vezetőinek, a többi között Pintér Sándor rendőrfőkapitánynak  is – írja könyvében Jürgen Roth. A Piszkos Demokrácia című könyv magyar vonatkozásait az Átlátszó ismerteti.

Ki az a Dietmar Clodo?

A német szerző megpróbált ennek utánajárni. Fiatal korában Clodo Afganisztánban harcolt az iszlamista gerillák között a szovjet csapatok ellen. Gulbudin Hikmatjar parancsnokot segítette fegyverrel és tanácsokkal. Kinek a megbízásából járt Clodo Afganisztánban?

Rejtély. Éppúgy, hogy mit keresett azután Afrikában, az egykori brit Rhodesiában?

Aztán pedig a legérdekesebb: Dietmar Clodo kapcsolatban állt az Al Kaida vezetőivel, magával Oszama bin Ladennel, és utódával, Ajman al Zavahirivel. Minden bizonnyal még Afganisztánból ismerte őket amikor együtt harcoltak a szovjet csapatok ellen.

Mit csinált Clodo Magyarországon?

A kalandor 1989-ben érkezett Magyarországra, és biztonságtechnikai céget alapított. Magyarul is gyorsan megtanult. Ez nem esett nehezére hiszen Afganisztánban az urdu, a pastu és az arab nyelvet is elsajátította.

Budapesten Clodo a kereskedelmi és iparkamara nemzetközi osztályának vezetője lett. Itt került üzleti kapcsolatba Szemjon Mogiljeviccsel. Ő volt a legnagyobb orosz maffia fejének budapesti megbízottja. Clodo az orosz nagyfőnök unokaöccsét megmentette Afganisztánban amikor a lázadók fel akarták koncolni a szovjet katonát.

Mind Clodo mind pedig Szemjon Mogiljevics ugyanabba azsinagógába járt, hamarosan jó üzleti kapcsolatba is kerültek egymással.

Clodo hamarosan a megvesztegetési pénzek kiosztója lett. Budapesten a III-ik kerületben a Meggy utca 19-es számú ház alagsorában adta át az orosz maffia pénzes borítékjait a magasrangú rendőrtiszteknek. Köztük Pintér Sándor akkori rendőrfőkapitánynak is. Egy-egy borítékban általában 10 ezer márka lapult- vallja Clodo.

Felvételek is készültek a pénzek átadásáról – állitja a német kalandor, aki valószínűleg valamelyik titkosszolgálat munkatársa is.

Pintér hallgat

A német szerző kétszer is küldött kérdéseket a jelenlegi magyar belügyminiszternek, de – csodálatos módon – egyszer sem kapott rájuk választ.

Egymillió márka Orbánnak?

1994-ben Clodo ekkora pénzt adott volna át, de a fiatalember vonakodott személyesen elmenni a bőröndért. Azután egy idősebb úr mégiscsak elvitte a pénzt.

A HVG 2013-ban kiderítette, hogy kiről van szó, de nem írta le a kormánypárti politikus nevét tartva a kellemetlen következményektől.

„1998-ban megjelent a lakásomban Pintér Sándor. 51%-os részesedést akart a biztonsági cégemben, amelyikben Szeva bácsi volt a társam. Felháborodtam, pofon vágtam Pintér Sándort, majd kidobtam” – vallja Dietmar Clodo.

A rendőrség hamarosan lerohanta Clodo lakását. Bombát kerestek. 10 éves börtönbüntetésre ítélték a német kalandort.

Emlékeztetőül: 1998-ban Pintér Sándor Orbán Viktor kormányának belügyminisztere lett. Azóta is mindig ő a belügyminiszter amikor a kormányfőt Orbán Viktornak hívják.

Miért sikerült vezér-demokráciát kiépítenie Orbánnak?

Paul Lendvai szerint azért, mert az előző kormányok hozzá nem értőek és korruptak voltak. A közvélemény elveszítette a bizalmát az elitben. Az egyszemélyi vezetés ezt az időszakot haladja meg Magyarországon.

Paul Lendvai, aki Rákosi Magyarországán kezdte el az újságírást, majd Bécsben az osztrák sajtó megbecsült embere lett – még a közszolgálati média vezetését is rábízták egy időre, feszegeti a nyugati nagyhatalmak felelősségét is.
A nagyhatalmakat valójában nem érdekli a magyar demokrácia Paul Lendvai szerint

a nyugati hatalmak nem állították meg Orbán nyomulását pedig a magyar miniszterelnök nagyon is figyelembe veszi Washington, Brüsszel vagy Berlin álláspontját.

Több mint harminc éves politikai pályafutása alatt a magyar miniszterelnök rájött arra, hogy a nagyhatalmak valójában stratégiai kategóriákban gondolkodnak, és a szóbanforgó államok belső rendje csak akkor érdekli őket, ha úgy érzik érdekeiket veszély fenyegeti.
Az amerikai nagykövetség ezért játszott döntő szerepet abban a korrupcióellenes kampányban, mely a román elit megtisztítására irányult. Egyáltalán nem a korrupció érdekelte az amerikaikat hanem a korábban orosz elkötelezettségű elitet akarták lecserélni Amerika és nyugatbarát politikusokra. Magyarország stratégiai szempontból nem fontos állam az USA számára, ezért csakis akkor válhat érdekessé az ország belső rendje, ha fennáll a gyanú: Magyarország túlságosan kötődik az USA ellenfeleihez, Oroszországhoz és Kínához.
Ebből a szempontból

Washingtont leginkább az zavarja, hogy az orosz titkosszolgálat szinte ellenőrzés nélkül működhet Magyarországon

– Budapestre telepítve bankját, amely pénzügyi hátteret jelenthet az egész európai hálózat működtetésére.
Pintér Sándor belügyminiszter, aki jó kapcsolatokat ápol Washingtonnal és Izraellel, ezért hangoztatja, hogy ő nem Oroszországban folytatta tanulmányait és sohasem járt Moszkvában.
Matolcsy György, a Nemzeti Bank elnöke viszont gyakori vendég Kínában, melyet az USA első számú ellenfelének tekint. Matolcsy részben a múltja miatt (kipaterolta az IMF-et Magyarországról), részben túlságosan szoros kínai kapcsolatai miatt nemigen vesz részt azokon a nemzetközi pénzügyi tanácskozásokon , melyeken a jegybank elnökök megvitatják a globális gazdaság helyzetét.

Déli kávé Szele Tamással – Camerata Hungarica

Kérem, most nem a komolyzenei együttesről lesz szó, hanem – hogy kicsit kerékbe törjük egy szójátékkal a latin nyelvet – a bekamerázott Magyarországról. Már a Parlament előtt van a törvényjavaslat, ami lehetővé teszi, hogy az ország összes térfigyelő kamerájának összes felvétele egy nagy, közös adatbázisba kerüljön.

Baj ez?

Nagy baj.

Miért?

Épp néhány nappal ezelőtt írtunk a Kínát most már minden pontján behálózó megfigyelőhálózatról, az élet minden pillanatát ellenőrző és értékelő állampolgári pontrendszerről, a totális kontrollról, amit európai ember képtelen volna elviselni: nos, ez a kamerarendszer már nem egy lépés az ehhez vezető úton, hanem egy ilyen rendszer lényeges eleme. A többi elem kidolgozása nem lesz egyszerű, de mindenképpen – olcsóbb lesz. Az egész hóbelevancban a legdrágább a kamerák kihelyezése mindenfelé.

Emlékszem, a Szabadság téri aktív tiltakozás napjaiban egyszer tüntetés után – én tudósítani voltam ott – beültünk páran a téren álló kis kerthelyiségbe sörözni. Állt mellettünk egy lámpaoszlop, rajta legalább öt kamera, négy puskamikrofon, keretantenna, egyáltalán, amit csak műszakilag el lehet képzelni – és egyszer csak megjött két rendőr, elkezdték leszerelni a technikát. Barátságosan odaszóltunk:

– Jó napot kívánunk, minek tetszik leszerelni, holnap nem fog kelleni?
– Dehogynem, szerelhetjük is majd vissza… de tudják, leltárban van, addig nehogy ellopja valaki!

Ez alig pár éve volt, azóta sokat fejlődtünk, például a kamerákat magasra szerelik, és így nem lehet őket ellopni. Mármost elég sok térfigyelő kamera van ebben az országban, körülbelül olyan 35 ezer, ezek egész nap működnek, minden felvételük kötelezően bekerülne a nagy, közös adatbázisba…

Hát mekkora lenne az az adatbázis?

Az bizony a tegnap nyilvánosságra került adatok alapján folyamatosan 25 ezer terabájtnyi megfigyelési adatot kezelne, és egyelőre – a településeknél megjelenő, megsaccolhatatlan összegű további helyi költség nélkül – ötven milliárd forintba kerülne. Közpénzből.

Lesz az száz is, urak, ha jobban megnézitek, de így mulat egy magyar kormány, főleg, ha még kukkoló is. És hogyan használnák ezt a hatalmas rendszert?

A tervezet arról szól, hogy az adatokhoz közvetlenül, egy alkalmazáson át férnének hozzá a jogosult szervezetek. Így azok, akik feltöltik a képeket, megszűnnének adatkezelőnek lenni, mert nem tudnák, hogy egy másik szervezet mikor és miért kéri le a képeiket. Ugyanakkor a központi gyűjtőhely sem lenne adatkezelő, csak adatfeldolgozó. Ezzel viszont nem lenne olyan gazdája ennek a hatalmas képtömegnek, akit jogsértés esetén felelősségre lehetne vonni.

Jogilag minimum aggályos a dolog

Nem is csoda, hogy a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság élén Péterfalvi Attila adatvédelmi biztossal nagyon tiltakozik a rendszer ellen:

„A rendelkezésre álló információkból egy központosított, országos kiterjedésű, totális képi megfigyelőrendszer létrehozásának terve rajzolódik ki, amelynek nem lesz az adatkezelés jogszerűségéért felelősségre vonható adatkezelője, ugyanakkor a tervezett szabályozás elnagyolt felhasználású felhatalmazást adna a törvényben kijelölt szervezetek számára.” – írja a hivatal levele.

További aggályok is felmerülnek: elsősorban az, hogy a törvényjavaslat szövege szerint ezt a behemótot főként nem bűnüldözésre, hanem bűnmegelőzésre kívánják használni. Hogy ez miért gond? Kérem, ha egy megtörtént bűncselekményről készített felvételt elemeznek, az jó és helyes, hiszen megkönnyíti a bűnüldözők munkáját. Használták is ezeket a felvételeket a közelmúltban a körúti robbantó utáni nyomozásban, jól is tették. Azonban ha bűnmegelőzés céljából használják, akkor mindenkiről előre gyűjtenek adatokat, tömegesen, általában, különös ok nélkül, és az bizony még alaptörvény-ellenes is.

Egyszerűsítve: ha betörik az ablak az iskolai sportpálya mellett, a térfigyelő kamera felvételéből utólag meg lehet mondani, hogy a focizó huszonkét srác közül melyik törte be a labdával, Pistike vagy Jancsika. De ha bűnmegelőző figyelés folyik, akkor még a mérkőzés előtt elkezdik figyelni mind a huszonkét játékost, ahol csak megfordulnak, mert ki tudja, nem fogja-e valamelyik betörni az ablakot?

És aki nem is tagja egyik csapatnak sem, azt is lehet, sőt kell figyelni preventív célokkal, mert még beléphet, aki nem focizik, az is elkezdheti, szóval gyakorlatilag minden és mindenki állandó és jogtalan megfigyeléséről van szó.

Nem lesz többet magánélet?

Sőt. Külön jogtalan volna nem egyszerűen állandóan figyelni mindenkit és begyűjteni a felvételeket, hanem azokat biometrikusan elemezni is! Arról van ugyanis szó, hogy ha Pistike iskolába megy, mondjuk két kerülettel odébb, akkor őt egy csomó kamera látja. Az egyik látószögébe belép, a másikét elhagyja, és ez így megy végig. A kamera csak egy eszköz, nem tudja, kit, mit rögzít, ahhoz ember kéne, aki a felvételeket egyesítve utólag összevágja Pistike útját otthonról az iskoláig, de az is több óra munka lenne. Azonban, ha biometriai, arcfelismerő rendszert használunk, akkor elég kijelölni a megfigyelt orcáját, és akár utólag, akár élőben végigkövetheti a központban kukkoló tiszt az útját, ha akarja, egész nap is.

Ez nyilván azt jelentené, hogy nincs többet magánélet, de közélet sem. Ha valaki elkezdi csípni a rendszer szemét, azt naponta megbüntetik, mondjuk mert nem a zebrán ment át, vagy esetleg jegy nélkül utazott a trolin. Vagy bármiért. Lehetne erre mondani, hogy „be kell tartani minden szabályt és nem lesz baj”, csak olyan ember nem született még, aki erre képes volna. Olyan videovágó program viszont született már, ami azt is mozgóképre teszi, ami soha meg nem történt.

Egyszóval, nagy disznóság készülődik minálunk

Szerencsére vannak némely gondok a megvalósításával.

Egyrészt: a kamerarendszer hatalmas. Nem nagy: hatalmas. Csak rendőrségi térfigyelő kamerából van négyezer, ehhez jönnének még a bankok, bankautomaták, parkolók, magáncégek, magánszemélyek kamerái, az önkormányzatok, közterület-felügyeletek saját hálózatai, biztosítócégek eszközei, szóval meglehet, még kevés is az a becsült harmincötezer kamera és a huszonötezer terrabájtnyi adat. Ennek a kezelése nem csak jogi, hanem technikai szempontból is problémás: ehhez sem ember, sem testület nem elég.

Ehhez mesterséges intelligencia kell. Ami vagy jól működik, vagy nem: a példaképünkként szolgáló nagy Kínában is volt már példa meghibásodásra, és Dong Mingzhu ningpói esetét csak azért ismerjük pontosan, mert a tévedés áldozata történetesen milliomos – arról nincsenek adataink, hány névtelen és kevésbé tehetős ember arcát ismeri félre az folyamatos fejlesztés alatt álló kínai rendszer és MI. Amelyet különben csak mérhetetlenül drágán lehetne beszerezni, és mai állapotában, mint említettem, nem tökéletes – sőt, valószínűleg soha nem is lesz az, mert a neurális hálókra épülő mesterséges intelligencia nem fejleszthető korlátlanul.

A titkosszolgák sem örülnek

Másrészt: ha hiszik, ha nem ennek a rendszernek a legkevésbé az aktív titkosszolgák örülnek. Magyarországon ma ugyanis nem egy polgári titkosszolgálat működik, mint azt a közvélekedés tudni véli, á, dehogy is! Hivatalosan is legalább öt dolgozik, a valóságban lesz az félhivatalosan több is. A lista tehát távolról sem teljes, de ismereteink szerint a Nemzeti Nyomozó Iroda, az Alkotmányvédelmi Hivatal, az Információs Hivatal, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat, és a TEK is a saját információs függetlenségéért harcol, őrzi a területét és ellenáll a hazai társszolgálatok behatolási kísérleteinek: azt csak a legnaivabbak képzelik, hogy létezik egységes magyar hírszerzés és elhárítás, vagy hogy Kövér László és Pintér Sándor beleláthatnak egymás kártyáiba, mert összetartják őket a közös elvek.

Abszurd tehát, de tény, hogy maguk a gumitalpúak is ellenségei ennek a mindent és mindenkit látó kamerarendszernek.

Azt természetesen senki sem gondolja komolyan, hogy az Adatvédelmi Hatóság vagy a jogvédők érvei számítanának ebben a helyzetben – ha zátonyra fut a vállalkozás, annak inkább lesznek anyagi, technikai és titkosszolgálati okai.

Ha pedig megvalósul mégis a Camerata Hungarica, a bekamerázott Magyarország, akkor mindenkinek melegen ajánlom, hogy tessék folyamatosan mosolyogni.

Ugyanis folyamatosan fényképeznek majd.

Kérdezzék meg Pintért és Poltot

Nicola Gruevszki volt macedón miniszterelnök Magyarországra szöktetésére a kormányzati sajtó Dobrev Klárával válaszolt. Gyurcsány Ferenc felesége ugyanis apai részről bolgár származású, és a kormány médiája számára ennyi elegendő indíték volt ahhoz, hogy beizzítsák a bolgár szálat, mondván, a macedón Gruevszki és a (félig) bolgár Dobrev is balkáni. Az alábbi történet, szemben Dobrev Klára „megtalálásával”, nem találgatásokra épül: itt valóban felbukkan egy bolgár szál, Rogán Antal egykori egyetemi társa, Balogh Radosztina Veselinova személyében.

 

Arról, hogy mi van ezzel a betöréssel, hol tart az ügy, mert több mint egy éve nem tudunk semmit, kivéve az alábbiakat: a betörés 2017. április 7-ről 8-ra virradó éjszaka történt az Arton Capital Hungary irodájába. A cégbírósági adatok szerint az Artonnak a VI. kerületben, a Hajós utca 25-ben van a székhelye, de maga az iroda a háztömb Ó utcai oldalról nyílik.

2013-ban a parlament gazdasági és informatikai bizottsága hagyta jóvá az Arton Capital Hungary Kft.-t, amely az Egyesült Arab Emírségekben gyűjthet be letelepedési kérelmeket és pénzeket, és jegyezhet ezek alapján majd letelepedési kötvényeket. Egy év múlva az Arton Capital Hungary kizárólagosságot  kapott több országban.

A blog.átlátszó.hu szerint

Bulgária egykori külügyi, gazdasági és szállítmányozási miniszterhelyettese árulja a magyar letelepedési kötvényeket,

például a Közel-Keleten is. Milen Keremedzsiev az egyik tulajdonosa az Arton Capital Hungary Pénzügyi Tanácsadó Kft.-nek.

A 2013. májusban alapított Arton Capital Hungary Kft. tulajdonosai között Keremedzsieven kívül megtaláljuk  Armand Artont is, akikkel együtt működtetik az Invest BG Partners nevű céget. Az Arton Hungary negyedik tulajdonosa Balogh Radosztina Veselinova, aki egy másik cégben, a Caravel Hungary Kft.-ben is tulajdonostárs egy bolgár állampolgárral. Az Arton és a Caravel ugyanarra a címre van bejegyezve. Hogy miként mentek a dolgok a már említett Keremedzsiev cégénél, az a Telegraph rejtett kamerás riportjából is kiderül.

Az Orbán Ráhel és Tiborcz István bahreini látogatása miatt elhíresült tiszteletbeli konzul, Garamvölgyi Balázs nemcsak az olajbiznisszel foglalkozik,

de a magyar állam letelepedési kötvényeivel is üzletel. Üzleti kapcsolatban áll az Arton Capitallal. Ő jegyeztette be az általa alapított European Bond Program domainjét, melynek adataiból ez a kapcsolat egyértelműen kitűnik. Azt most ne is firtassuk, hogy a már említett Balogh Radosztina Veselinova egyetemi társa volt-e Rogán Antalnak, vagy sem és következik-e ebből bármi említésre méltó.

Mellesleg az egész letelepedési kötvényműsornak a kezdeti története is több mint érdekes. Már egy nappal a Rogán féle, ezt szabályozó programot lehetővé tevő törvénymódosító indítványát megelőzően, mintha valakik már tudták volna, mi készül másnap a parlamentben, egy cégalapítási kérelem a tárgyban már meg is érkezett!

Hiába írta meg az akkori Magyar Nemzet, hogy

a letelepedési kötvények programjai a magyarországi korrupció mércéjével mérve is durva bűnügynek számítanak,

és nem állnák ki egy hatósági ellenőrzés próbáját a kötvényprogramban részt vevő közvetítőcégek engedélyeztetési eljárásai. A legfőbb ügyész válaszolt, leveléből pedig az derült ki, hogy a Magyar Nemzet cikkében szerinte semmilyen bűncselekményre utaló részlet nincs, ezért eljárást sem indítanak az ügyben.

Állítólag egy falba épített széfet is elvittek, euróval, meg az egyik fiókból forintot is, összesen, mintegy hatszáz millió forint értékben, meg egy szervert. Az elkövetők a hátsó bejáraton juthattak be az irodába. Saját kulccsal nyithatták ki a biztonsági zárat és a rácsot. Helyismerettel rendelkezhettek, mert riasztó nem jelzett, kamera felvételek érdemleges adatokkal a hírek szerint nem szolgáltak, sőt még egy közeli lakásban lévő kutya sem reagált. Furcsa.

A hírek szerint több mint ezer tanút hallgattak meg. Azokat is beidézték, akik akkor mobiltelefonos cella információk alapján, a környéken voltak, köztük Brückner Gergelyt, az Index újságíróját is, aki nem messze onnan rendelt taxit akkor éjjel. Állítólag a rendőrség valamennyi fővárosi taxi társaságtól bekérte az adott körzetre a rendeléseket, és mások mellett minden, a környékre autót rendelő utast is meghallgatott.

Kérdések: Mi a helyzet a nyomrögzítéssel, voltak-e egyáltalán és milyenek? Dolog elleni erőszak felmerült-e vagy sem? Mikor történt pontosan a cselekmény és kizárható-e teljes bizonyossággal az, hogy azt nem egy korábbi alkalommal követték-e el? Önbetörés, vagy titkosszolgálati művelet, hazai, vagy illegális idegen? Hogy áll most a nyomozás, mi az oka annak, hogy az ügyben elmarad a nyilvánosság tájékoztatása, akár szűk körűen is? Önbetörés volt, vagy valami más?

Ideje lenne már, hogy az EU egyik leggazdagabb belügyére és legmódosabb törvényességi felügyeletének első őre tájékoztassa a közvéleményt erről az ügyről!

Itt bizony egerek szültek egereket

  • Vártak, amíg Sztálin elvtárs rá nem bólint

  • Látványos volt a Fidesz hangulatváltása

  • “Erkölcsi Héroszok gyülekezete”

  • Civileknek, politikusoknak együtt kell működniük

  • Veszélyben vannak a magántitkaink

  • Lehet, hogy már kifulladt a Gyárfás-ügy?

Amikor utoljára beszélgettünk, még a választások előtt, bár optimista akkor sem volt, de ilyen súlyos kudarcra ön sem számított, ugye?

Én mindenféle forgatókönyvre számítottam, többek között fogadtam arra, hogy kétharmada lesz a kormánypártoknak. Magam ellen szurkoltam, de sajnos nyertem. Az igazsághoz tartozik, hogy április 8-án, amikor láttam a részvételi adatokat, én is azok közé tartoztam, akik azt gondolták, hogy itt most valami nagy dolog történik. Így aztán nagyon vártam az eredményt, amit azonban nem közöltek addig, amíg Sztálin elvtárs nem hagyta jóvá. Szóval meglepődtem, meg nem is. Én ugyanis azért fogadtam a Fidesz kétharmadára, mert úgy ítéltem meg, hogy ez az ellenzék képtelen arra, hogy igazi ellenfélként jelenjen meg. Sajnos ez következett be. Arra, bevallom őszintén, egyáltalán nem számítottam, hogy vidéken, és főleg a kis településeken, ekkora mozgósító ereje van a Fidesznek.

Érdekes, hogy Hódmezővásárhely után a Fidesz vonta le igazán a tanulságot, és nagyon erős kampányba kezdett, az ellenzék pedig levonta a tanulságot, majd erős akarattal nem csinált semmit.

Annyiban azért felmenteném az ellenzéket – amely egyébként nem felmenthető -, hogy az a pénzmennyiség, amelyet a kormány beletett ebbe a Fidesz-kampányba eleve versenyképtelenné tette a baloldalt…

Természetesen ez is igaz, meg az is, hogy milyen a választási törvény, meg az is, hogy az országos választás nem volt hasonlítható a hódmezővásárhelyihez. Országosan is egy tömbben kell indulni az ellenzéknek, de nem tudja megtenni, mert a szélsőjobbnak nevezett Jobbikkal, amely ugyan megpróbálta átfesteni magát, de egyelőre csak csíkosra sikeredett, nem lehetett összeállni a demokratikus pártoknak, mert a szavazóik egy része azonnal levált volna róluk és otthon marad. Épp úgy, mint a Jobbik tábora, amelynek egy része szintén inkább a Fideszre szavazott volna, mint balra. Persze működhetett volna a Juhász Péter által másfél évvel korábban javasolt Új Pólus, az LMP-vel, Momentummal, Együttel, Párbeszéddel, amelyek ernyőszervezetet alakítva akár tizenöt százalékra is képesek lehettek volna, és még ezen az oldalon maradhatott volna az MSZP DK együttműködés. Ez a konstrukció biztosan megakadályozta volna a kétharmadot. Egyéniben természetesen abban kellett volna minden szereplőnek megállapodni, hogy csak egy jelölt induljon.

Az ellenzék tulajdonképpen végig tehetetlenkedte a Hódmezővásárhely utáni időszakot. Az, hogy a Fidesznek végül meglett a kétharmada alapvetően ennek köszönhető, no meg annak is, hogy az LMP nem tette meg azt, amit meg kellett volna tennie.

Még folytatná, nem engedhetem el azt a mondatát, amikor azt mondta: addig nem hozták nyilvánosságra a választási eredményt, amíg Sztálin elvtárs jóvá nem hagyta. Úgy gondolja, hogy Orbán előbb tájékoztatták az eredményről?

Én a televízió közvetítését néztem, és abban azt láttam, hogy egyszer csak megnyugodott a Fidesz. Biztos vagyok benne, hogy tudták a részeredményeket, korábban, mint mások. Ezzel magyarázható az a hangulatváltás, ami egyszer csak bekövetkezett náluk.

Ön is előbb tudta 1998-ban, amikor a választásokért felelős miniszter volt?

Dehogy tudtam. Akkor, ha egy adatot felvittek a rendszerbe, az azonnal látható volt a televízióban is. Egy dolgot lehetett tudni, amit meg mindenki tudott, hogy a kistelepülésekről sokkal gyorsabban jöttek az adatok. Tehát tudtuk, hogy ha az elején rosszul álltunk, most az SZDSZ-ről beszélek, akkor még nem kell kétségbeesni, mert a vége, a nagyvárosok és Budapest feljavítja a pártot. De az, hogy előre tudjam az eredményt, ki volt zárva. Oda se mentem a választási központba. Visszatérve áprilisra: ez a választás úgy fog élni az emberek emlékében, hogy itt valami suskus történt. És akkor még ehhez tegyük hozzá a választási törvény lejtős pályáját, az anyagi lehetőségek közötti szakadéknyi különbséget, ráadásul ahol csak lehetett, mindenhol megpróbálták manipulálni a választási adatokat.

Igen, de ettől még a Fidesz, köszöni szépen, jól elvan, szemben az ellenzékkel, amely, mintha csak felgyorsított idővel találkoznánk, másfél hónap alatt produkálja mindazon negatívumokat, amelyeket előzőleg nyolc évre osztott el.

Igen, így van. Az ellenzék továbbra is azt a játékot játssza, hogy mindenki azt hiszi magáról, hogy ő lesz majd az ellenzék vezető ereje, így aztán majd neki virrad fel a nap a legközelebbi választáson. Ezért aztán halálra versengik egymással magukat, aminek következtében nyer a Fidesz, veszít a választópolgár és döbbenten mered maga elé. A bajt csak tetézi, hogy vannak ilyen ügyetlenkedések, mint például a Liberálisok kiszállása az együttműködésből. (Csak zárójelben teszem hozzá, hogy a nem mérhető Liberális Párt, meg a fél százalékra taksált Párbeszéd harcol a nemlétező választási eredményükkel a frakció megalakításáért; ez mindkét pártot hiteltelenné teszi.) De ha már így: Bősz Anett bizonyíthatta volna, hogy ügyes politikus, egy kis frakcióban van annyi munka, hogy öröm nézni, megmutathatta volna magát, és megjeleníthette volna a liberális értékrendet. Ki nem zárták volna a frakcióból, mert akkor az megszűnik. Most lett volna lehetősége igazán keményen és következetesen a liberális szempontok szerint politizálni. Azért nem értem a lépést, mert a parlamentben igazán még semmi nem történt, vagyis arra kell következtetnem, hogy itt valami más van a háttérben. Így most elveszett Bősz Anett lehetősége, elveszett a pártjuk képviselete. És mindezt egy „erkölcsi Héroszok gyülekezete” csomagba becsomagolni, ez őket végképp kivégzi majd, sajnos. A többiekről sincs különösebben jó híre az embernek. A Momentumnál már lemondott a vezetés, itt ugye mindenki bejelentette, hogy le fogja váltani az Orbán-kormányt; az LMP azt mondta, hogy most mi jövünk, miközben Hadházy ment; a Momentum azt, hogy övék a jövő és senkivel sem, akinek múltja van, aztán közben Momentumból majdnem mementó lettek; az úgynevezett összefogás, ahol a Karácsony Gergő arra kérdésre, hogy mit fog csinálni április 9-én, azt válaszolta: bebiciklizik a miniszterelnökségre, aztán közben örülni kell annak, ha a biciklijét megtarthatja; a Liberálisok, akik három helyre számítottak, a Párbeszéd önálló frakcióra; itt mindenki tönkreveszítette magát. A DK-t valamelyest értem: eddig nem volt frakciója, most már van.

De az sem egy sikertörténet…

Igen, azt akarom mondani…

Pedig ön is odaállt melléjük…

Be is jutottak a parlamentbe…(mosolyogva). Szóval nekik most lett frakciójuk, de ők is a kormányváltást csillogtatták, ehhez képest majdnem kiestek.

Az ellenzék úgy ahogy van vereséget szenvedett,

és úgy tűnik, hogy egyesek ebből saját magukra nézve levonják a következtetést – a pártelnök lemond, Gőgös Zoltán kilép, Hadházy hátrahúzódik és mesél egy kicsit az LMP belső ügyeiről -, de az összellenzéki következtetés levonása elmaradt. A következő lépcső az Európa parlamenti választás. Az egy tiszta listás szavazás, tehát nem kellene összefogni, kivéve, ha nem lenne egy érvényességi küszöb. De van. Ezért megint ott a probléma a pártok előtt: ezt most hogyan oldják meg. Kik fognak össze kikkel, kik azok, akik hősként megmutatják, hogy ők bármikor képesek a küszöb alatti eredmény elérésére. Ez tehát megint egy mérföldkő: mit fognak lépni, és milyen gyorsasággal. Mert minél gyorsabban teszik, annál inkább válnak hitelesebbé, ellenkező esetben újra tíz hónapon keresztül láthatjuk a szenvedést, hogy valami olyasmi szülessen, mint most, vagy négy éve. Hogy vajúdnak az egerek és egeret szülnek.

A realitás most az, hogy nyugodtan fogalmazhat Orbán Viktor 2030-ig?

Így van. Mert, és erről korábban is beszéltem már, hogy fel kell mutatni Orbán Viktorral szemben egy hiteles, esélyes jelöltet, akire azt lehet mondani: emberek, ha ránk szavaztok, akkor ő lesz a miniszterelnökötök.

Ön lejárt lemez?

Magammal nem kalkulálok. Hiteles miniszterelnök jelöltet sem 2014-ben, sem 2018-ban nem tudott az ellenzék felmutatni.

A politikát meg kell személyesíteni. Nincs mese, ez az első lépés. Ezt az embert közösen kell megtalálniuk. Ez az ember a jelenlegi ismereteink szerint nincs benn a parlamentben. Valahol kívül van, és lehet, hogy nem is akar politikai szerepet vállalni,

mert fél a karaktergyilkosságtól. Ha megtalálják a megfelelő embert, akkor jön a következő lépés: a pártoknak és a civileknek meg kell tanulniuk, hogy egymás nélkül nem megy. A civil világ például most mutathatná meg az igazi erejét – nem ilyen piknik jellegű tüntetésen -, hiszen most akarják a szervezetek egy részét ellehetetleníteni, esetleg a tevékenységüket kriminalizálni. Megmutathatná az erejét akkor is, amikor a bíróságok függetlenségét akarják lekaszabolni. Ez utóbbi mindnyájunk életéről szól, mert ha ez megtörténik, bárkiből lehet bűnözőt csinálni és bárkit börtönbe lehet csukni. A politikusoknak most az a tanulság: egyelőre ők nem érdeklik a közönséget. Ha ugyanis ezeket a tüneteseket a pártok akarták volna megszervezni, lettek volna vagy három-ötezren. Ezért mondom:

civilek és politikusok egymásra vannak utalva. A civileknek meg kell tanulniuk politizálni, hiszen minden megmozdulásuk amúgy is valamilyen politikai tételről szól, és az akaratukat pedig az ellenzékben lévő pártok tudnák a parlamentben megjeleníteni. Ennek az együttműködésnek a végén kialakulhatna az a formáció, amelyiknek lehetne esélye 2022-ben  Orbán ellen, és lehet, hogy a civilek közül kerülne ki az az ember, aki a megfelelő ellenfelet testesítené meg.

Ezzel most mégis azt mondja, hogy ne fogadjuk el Orbán 2030-ig tartó jóslatát?

Azzal egyetértek, hogy Orbán 2030-ig tervez, de remélem, hogy nem ő fogja megvalósítani. Ő az uniós pénzekre hivatkozik, én is erre hivatkoznék: ilyen hosszú idő alatt, mennyi mindent meg lehetne abból a pénzből valósítani. Ők persze azt tervezik, hogy ennyi idő alatt mennyi mindent lehetne ellopni ebből a pénzből. De a kiinduló pontunk ugyanaz: ez egy belátható perspektíva. Csak mások a céljaink. Vagyis, amíg vannak uniós pénzek, és ismerjük a költségvetést, a támogatásokat meg tudjuk szerezni; ez így rendben van, csak nem akarom, hogy Orbán alakítsa ki és hajtsa végre a terveket.

Ön szerint mit sugall az, hogy Pintér Sándor belügyminiszter miniszterelnök helyettes is lett?

Minden sugallatot nem tárok a nyilvánosság elé, ami megfordul az agyamban, de a legegyszerűbbet igen. Pintér Sándor szemmel láthatóan féken tudja tartani a rendőrséget, a katasztrófa védelmet, a polgári védelmet, a tűzoltókat, a határom teljesítőket, és ez a miniszterelnök számára fontossá, megbízhatóvá teszi Pintért. Ugyanakkor az is látszik, hogy neki távlati, további politikai céljai nincsenek. Ezért aztán ő addig marad belügyminiszter, ameddig csak akar. Most, mint hírlik, gondolkodott a kora miatt azon, hogy abbahagyja. Maradásra bírták, és kapott mellé egy szép címet. Ha tehát nincs semmi hátsó gondolatunk, akkor azt mondhatjuk, hogy

Pintér Orbán szempontjából megnyugtató helyen van. Abszolút veszélytelen a miniszterelnökre. Nem úgy, mint más, aki minden héten sajtótájékoztatót tartott, nyilatkozott nagyon sokat, ugyanannyi beosztottja volt, mint Pintér Sándornak, jól is végezte a dolgát, el is kellett tűnnie. Mert neki nyilvánvalóan voltak politikai ambíciói.

Csak nem Lázár Jánosra gondol?

Talán rá.

Tévedek akkor, amikor azt gondolom, hogy Orbán egy sokkal militánsabb kormányt hozott létre, akkor, amikor katonát jelölt honvédelmi miniszternek, Pintért előléptette, a közvetlen maga mellé rendelt egy hírszerző csoportot?

Nem téved. Illetve azt mondom: igen, veszélyben vannak a magántitkaink. Ha meg nincsenek, akkor is úgy érezzük. Nem véletlen, hogy újra egyre több ember fél, vagy gyanakszik arra, hogy lehallgatják a telefonját. Ez 2010 előtt nem volt, azóta viszont nagy tételben. Ma annyi szervezetnek van lehetősége, joga lehallgatni, megfigyelni, hogy az már ijesztő. Régen az igazságügy miniszternek kellett kiadni az engedélyt, akihez egyik szervezet sem tartozott, hogy elindulhat-e a megfigyelés vagy sem. Ma már senki sem tudja, hogy ki adhat ki engedélyt. Ez viszont azt jelenti, hogy bizonytalan a magántitkom, azaz bármikor bármi történhet velem. És akkor még nem beszéltünk a bíróságok függetlenségének veszélyeiről.

Ha már magántitkok… Mi a magyarázata annak, hogy hirtelen elővették a Fenyő-ügyet, Gyárfás Tamással szemben, és még önt is belekeverték?

Nem tudom, döbbenten állok a dolog előtt. Hogy engem belekevertek, ez egy régi ügy: Perczel Tamás nyilatkozta azt, hogy a Fenyő behozott nekem a minisztériumba egy dossziét, ami persze nem volt igaz. De miért is hozta volna be nekem a Gyárfás állítólagos adóügyeit tartalmazó dossziét nekem, a belügyminiszterhez, akihez semmi ilyen nem tartozott. És miért adtam volna oda Kiss Ernőnek, aki nem nyomozott ilyen ügyekben, és miért vettem volna ki belőle húsz oldalt. Szóval ez egy hülyeség. Ráadásul egyszer meg is hallgattak, még 2012 környékén.

A rendőrségen?

Igen, behívtak meghallgatásra, aztán elváltunk. Már akkor sem értettem, hogy miért hívtak, de ennek ma már nincs jelentősége. Viszont, ahogy olvasom, minden információ korábban is rendelkezésre állt, különböző időpontokban. Rejtély, hogy most hirtelen mitől indultak be az események? Újabban mintha csend lenne. Lehet, hogy máris kifulladt a roham?

Visszatérve a politikára: most már annyi szerepet sem vállal, mint a választáskor, amikor is adta az arcát a DK-nak?

Jól érzem magam, szellemileg egyben vagyok, de azt tudomásul kell venni, hogy a politikai vita akörül is folyik, hogy ki mit rontott el az elmúlt húsz évben, hogy mást kellett volna csinálni. Ilyen körülmények között ez olyan támadási felület, amivel kár terhelni bármilyen politikai akció szereplőit, ezért aztán

én úgy tekintek magamra, mint aki már nem játszik politikai szerepet.

A lelátón ül?

Igen, de hallom hogy mit beszélnek az öltözőben.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!