Kezdőlap Címkék Pénz

Címke: pénz

Pénz és/vagy politika

0

Nem lehet hatékonyan, illetve hitelesen fellépni kisebbségi jogaink európai védelme mellett, ha közben el kell hallgatni, hogy a magyar kormány (ezt Kövér éppen itt Erdélyben tette világossá) etno-nacionalista, homogén nemzetállamot követel, szemben Európával.

Képmutatás és megtévesztés azt hangoztatni, hogy a politikától átitatott elosztórendszerek, értsd a költségvetést visszaosztó, felügyelő, azt számonkérő intézmények, az állam semleges, minden szegletében szakszerű és racionális, sőt politikai befolyástól mentes, akárhol a világon. Nevezhetjük lobbinak – szebb, mint részrehajlást, klientelizmust mondani –, vagy kiálthatunk folyton korrupciót minden egyes apró ügyletnél, ahol látszik, hogy a kedvezményezettek, illetve haszonélvezők, a kivitelezők, vagy más módon érintettek köre befolyásos politikusok körével esik egybe, a jelenség mindenfele létezik. A dolognak viszont, egyfelől erős korlátot kell szabjon a törvényesség, az intézményes működés átláthatósága, az egymástól független hatalmi ágak közül többek között az oknyomozó média ténykedése, stb. Másfelől a józan ész, a tisztesség, a morális meggondolások, mely – minden ellenkező híreszteléssel szemben – a politikában is érvényes, még ha ehhez a választók kontrollja, a politikai ingamozgás fenyegetése is szükséges.

A kormányzati és egyéb politikai intézmények működésével kapcsolatban minősített farizeizmus lenne százszázalékig elvárni, hogy azok, és persze a politikusok, legyenek például mindenestől semlegesek támogatások odaítélésekor, hogy csakis stratégiai tervezés, és fokozatos, ellenőrzött és átlátszó módon osztogassanak (/fosztogassanak), amikor azt tehetik. Ezekben az ügyletekben viszont, hogy konyhanyelven mondjam és eltekintsek példának okáért a svájci határőrség lényeges kivételétől, a méret számít. A kis előnyök és juttatások esetén a közvélemény elnézi, sőt „emberek vagyunk” alapon mindenkor föltételezi is, a valamilyen szintű részrehajlást, (antropológiai jellemvonásokat nehéz fölülírni) a rokoni kapcsolatok „hasznát” (igen, a nepotizmust, még akkor is, ha valaki – mint kedves bumfordi agrárminiszterünk teszi – a lányát alkalmazza, amiről fogadni mernék, hogy egy közvélemény-kutatás simán kimutatná, hogy nem érzik összeférhetetlenségnek a népek, azok többsége) és a lojalitás jutalmazását. Végtére is a politikai formációk kormányra kerülve saját programjaikat kell megvalósítsák, ezért ha nem is a személyekhez kötődő, de a programok iránti lojalitás elvárható a kivitelezőktől, és a támogatók valamilyen szintű jutalmazása is. Más kérdés, hogy a román politikai rendszerben, a pártoknak csakis ez, azaz a közigazgatási funkciók szétosztása és a zsákmányszerző politika honosult meg, ez a legállandóbb vonása a politikai mezőnynek, ezért nem számítanak az ideológiák csupán a kormány/ellenzék törésvonal strukturálja a mezőnyt.

És ezért egészen más a jelenlegi magyarországi politika, ahol egyetlen hatalmi központból, lassan-lassan egyetlen személy dönt országos és hosszútávú, valamint a határontúli támogatások szétosztásáról, ahol a lojalitás személyes alapú, alattvalót követel és teremt. (A rendszer jellegét – túl a megfigyelhető és átlátható ügyleteken, ami nem jelenti, hogy látni is akarja a többség azt, ami szemet szúr: ugyan ki gondolhatná komolyan, hogy a Mészáros gazdagodása vállalkozói tehetségének köszönhető, és a csúti kisvasút gazdaságos? – a vezér példaképei, Putyin, Erdogan stb., mutatják meg.) Márpedig az a helyzet, hogy az egyébként hellyel-közzel és hangfogóval (melyet Szili Katalin mesterien fogadtatott el a legvéresszájúbbakkal is, ezt egyszer még tanítani illene, és a képmutatást is, amivel vezéreink élnek az ügyben is) még mindig autonómiázó, függetlenségükre oly büszke, elöljáróink (régió, párt és személytől függetlenül, nagy tisztelet az igen apró kivételeknek), aprópénzért is szó nélkül hajlandók Orbán kövét fújni, vitorláit dagasztani, alamizsnáját elfogadni. (Egyszer majd lelepleződik a „lojalítás-verseny is, amiért ezt megéri, az a cinizmus, ahogyan nagy ájtatoskodva gazdagodnak és klientúrát építenek nemcsak az itteni potentátok, hanem a magyarországi kormánytagok is köz- és európai, illetve ki tudja milyen pénzeken, nagyot fognak csodálkozni főként azok, akik ma is pontosan tudják, mi és hogyan történik ezen a területen.) Ha a „benyaló lojalitás” közhasznot szolgál, és ismerek ilyen ügyleteket is (no nem sportakadémiákra meg politikusok fényezésére fordított protokollpénzekre gondolok), akkor, és bizonyos korlátok között akár elfogadható is lehet(ne) a dolog. Csakhogy esetünkben és általában a határon túli területekre irányuló támogatásoknak semmiféle rendszere és még kevésbé kontrollja nem alakult ki, pontosabban le lett építve, ami eddig – úgy ahogy, de mégiscsak – működött. Felsorolni sem érdemes azokat az ügyleteket, amelyek esetében sem semmiféle tervezés, sem semmiféle kontroll, (egy-két oldalas pályázattal nyernek el, és ugyanilyen beszámolóval szoktak elszámolni tetemes összegeket) nem működik.

És még ezt sem gondolom a legnagyobb problémának, a feltétlen lojalitásért osztott pénzek csak a jéghegy csúcsa, esetenként megkárosítja különösen a magyar adófizetőket (ha nekik így tetszik, hát rajta, mondhatnánk cinikusan, pedig nagyon is rontja elsősorban az imidzsünket, azután a hitelünket, a hozzánk átfolyó obskurus és hektikus, rendszertelen és klienteláris alapon működő támogatások ügye! Ráadásul viszonyulni hozzá, megindokolni a támogatásokat, egyáltalán nem könnyű. Még akkor sem, ha nem is itt, hanem Magyarországon költik az erdélyiekhez/székelyekhez köthető támogatásokat, mint az a szászjenő-féle fantomintézet és újabban a orbánjánosdénes-féle „íróakadémia” – milyen gyakoriak lettek a szovjet mintára, sőt annál is önkényesebben létrehozott mindenféle akadémiák, nemde? – esetei mutatják.), de messze nem annyira veszélyes, mint egyéb vonzatai. Nevezetesen ennél károsabb először is a megkövetelt EU-ellenességben megnyilvánuló, magyar etno-nacionalista politikához való lojalitás, ami homlokegyenest ellentmond a határon túli kisebbségek eddigi politikai filozófiájának, stratégiájának. Ez olyanfajta sunyításhoz, kettős beszédhez vezet az itteni politikában ami, minden valószínűség szerint, és előbb utóbb, szét fogja zúzni annak kereteit. Nem lehet hatékonyan, illetve hitelesen fellépni kisebbségi jogaink európai védelme mellett, ha közben el kell hallgatni, hogy a magyar kormány (ezt Kövér éppen itt Erdélyben tette világossá) etno-nacionalista, homogén nemzetállamot követel, szemben Európával. De ennek a megkövetelt feltétlen lojalitásnak a káros és értelmezhetetlen következménye az is, ami az „azeri pénzmosoda” címen elhíresült nemzetközi korrupciós botránnyal kapcsolatosan az EP-ben történt, hogy képviselőink nem támogat(hat)ták a kivizsgálást, melyet végül mégis elfogadtak. Következményei pedig Magyarországra és áttételesen ránk is hatással lesznek (Biztosan végig sem gondolták vezéreink-képviselőink, de éppen az át nem látható források és elszámolások miatt, ha valaki majd azt mondja, hogy kuss ebben az ügyben is, mert esetleg ide is jutott – bizonyíthatóan, vagy sem – támogatás az azeri diktátor pénzéből, akkor mi van? Hogyan lehet megvédeni a rommagyarság jó hírnevét, és hogyan bizonyíthatják ártatlanságukat egyre inkább csak saját érdekeiket képviselő, de a nevünkben beszélő, KÉP(TELEN)viselőink?).

Tudatában kell(ene) lenni annak, hogy egy átfogó határon túli támogatási rendszer, egy követhető stratégia, általában a támogatások átláthatósága nem (csak) a korrupció leleplezéséről szól (esetlegesen persze erről is), hanem mindenekelőtt közérdeket szolgál. A hitelvesztéstől ment(ene) meg, attól, hogy végül mindnyájan cinkosok legyünk, ha nem másként a hallgatásunkkal, egy minden bizonnyal elhibázott, csupán magyarországi belpolitikai célokat szolgáló politikai játszmában.

Magyari Nándor László

 

 

Kampánypénz-tékozló alapot indít a Kétfarkú Kutya Párt

Rózsa Sándor I. Népi Kampánypénz Tékozló Alap – így hívják a pályázatot, amellyel arra várnak ötleteket, hogy mire költsék el a 2018-as kampánypénzt.

A viccpárt azt írja honlapján, hogy most végre komoly összegekkel tudják „támogatni a jó kezdeményezéseket”.

A kampánytámogatást az ajánlóívek leadása után kapják meg. Az összeg attól függ, hány jelöltjük lesz, de szerintük

minimum 123 millió forintot biztosan szét tudnak osztani.

Azt írják: „Ezt a pénzt olyan projektek megvalósítására szeretnénk fordítani, amelyek minél több ember számára használhatóak, hasznosak, viccesek, egy-egy helyen hiánypótlók vagy/és jobb lesz tőlük a környék, és egyébként szép az élet.”

Mivel az MKKP akcióiban mindenki önkéntesként vesz részt, ezért főleg olyan ötleteket várnak, amelyekkel anyagköltségre pályáznak, és többen összefogva, önkéntesként valósítják majd meg.

A nyertes ötleteket a kampány idején, a választásig kell megvalósítani.

Azt is írják, hogy bárki pályázhat: magánszemélyek, baráti társaságok, csoportok, szervezetek, intézmények, önkormányzatok, de még pártok is.

Négy pályázati kategóriát hirdettek meg:

  • Pelikán József: 100 ezer és 1 millió forint között,
  • Betyár: 1 és 5 millió forint között,
  • Kisgömböc: 5 és 10 millió forint között,
  • Stróman: 10 millió forint felett.

A pályázatra egy Facebook-csoportot is létrehoztak.

Orbán odavágott Junckernek és ismét kérte a pénzt a kerítésre

0

„Megdöbbenéssel és értetlenül olvastam, hogy Ön és az Európai Bizottság a kerítésre nem hajlandó pénzt adni. Meggyőződésem, hogy aki a kerítést nem támogatja, az nem tudja és nem is akarja megvédeni az Európai Unió polgárait.”

Sem az uniós joggal, sem a magyar történelmi hagyományokkal nincs összhangban az, ahogy a brüsszeli bizottság elnöke a szolidaritást értelmezi – egyebek mellett ezt írta Orbán Viktor miniszterelnök Jean-Claude Junckernek, az Európai Bizottság elnökének küldött válaszlevelében.

„A magyar kormány nevében szeretném világossá tenni, hogy az Ön által ismertetett interpretációja a szolidaritás elvének véleményünk szerint nem áll összhangban az európai uniós jogszabályokkal, és nincs összhangban a magyar történelmi hagyományokkal sem” – folytatta levelét a kormányfő, kiemelve:

szemben néhány jelentős uniós tagállammal, Magyarország nem rendelkezik gyarmattartó múlttal.

„Ezek a jelentős uniós tagállamok, a gyarmattartó múltból eredő kötelezettségeik miatt, mára bevándorló országokká váltak. Magyarország azonban nem bevándorló ország és nem is kíván azzá válni. És nem is fogadhatja el, hogy erre a változásra rákényszerítsék. A szolidaritás elvének az Ön levelében ismertetett interpretációja lényegében nem más, mint a magyar polgárok akaratával szemben Magyarország bevándorló országgá alakítása.

Ez véleményem szerint nem szolidaritás, hanem erőszak”

– tartalmazza a levél.

Orbán Viktor „értetlenül áll” Juncker levelének azon passzusai előtt, amelyek összefüggést teremtenének a bevándorlás kérdése és a kohéziós alapok között.

„Ilyen összefüggés nem létezik, és ezt a hatályos európai jog nem is engedi meg.

A magyar kormány véleménye szerint a kohéziós alapok forrásainak nagy része a befizető országok cégeinél landolt. Így a nagy európai uniós tagállamok gazdasága sokat profitált a kohéziós alapok elköltéséből. Ahogy az új tagállamok piacainak megnyitásából is” – írja a miniszterelnök, aki végezetül leszögezi: „megdöbbenéssel és értetlenül olvastam, hogy Ön és az Európai Bizottság a kerítésre nem hajlandó pénzt adni. Meggyőződésem, hogy aki a kerítést nem támogatja, az nem tudja és nem is akarja megvédeni az Európai Unió polgárait. A határok illegális átlépésére irányuló tömeges kísérletek esetén ugyanis fizikai akadályok létesítése nélkül lehetetlen a védekezés. Ha a határok megvédése helyett az Európai Bizottság kizárólag a migránsok befogadására irányuló intézkedéseket és intézményeket hajlandó finanszírozni, akkor a migráció megállítása helyett csak újabb ösztönzést adunk olyan migránsok százezreinek, akik Európa felé vennék az irányt”.

„Éppen ezért szeretném megismételni a magyar kormány azon kérését, hogy az Európai Unió fizesse ki a közös schengeni határok megvédésére irányuló magyar intézkedések, így a kerítés építési költségeinek felét.

Ezt az összeget, 270 milliárd forintot, az elmúlt két évben teljes egészében a magyar adófizetők állták. De a kerítés és a magyar határvadászok nem csak a magyar polgárokat, hanem az osztrák, a német és más európai uniós polgárokat is védik” – zárul Orbán Viktor Jean-Claude Junckerhez intézett levele.

 

Nyomd ide a suskát, aztán akkor lássalak, amikor semmikor!

Orbán Viktor levelet írt Jean-Claude Junckernek, az Európai Bizottság elnökének, Azt kérte tőle, hogy az Európai Unió fizesse ki a magyar határvédelmi költségek felét, 135 milliárd forintot. Magyarországnak ugyanis cirka 270 milliárd forintjába került, hogy megvédje Európát a bevándorlóktól.

Nem is fogott vastagon a főpincér ceruzája. Mondhatott volna többet is, kis lovag! Kérhette volna az egész összeget. Vagy még annál is többet, mondván, azóta infláció volt.

De kérhetett volna kevesebbet is, hiszen köztudott, hogy Magyarország, szemben a hanyatló Európával, jól teljesít. Nekünk meg sem kottyan a 270 milliárd forint, amibe a háromezer határvadász üzembeállítása valamint a kerítés került. Nekünk ez nem pénz, nem is azért kérjük, mintha szükségünk lenne rá.

Csak azért vetjük fel a témát, hogy Európában is érezzék: a szolidaritás nem maradhat meg a szavak szintjén. A szolidaritásnak ára van. Mi ugyan, ha kell, ingyen is megvédjük Európát, de akkor Európa nem tudja majd értékelni ezt a gesztust. Ha nem kérünk védelmi pénzt Európától, azt gondolhatják, hogy mi egy szánalmas, magunkat büszkének mondó, ám valójában az uniós pénzekért kuncsorgó ország vagyunk.

Olyanok, akik még 1294 menekültet sem hajlandók befogadni.

Ezért kérjük most a 135 milliárd forintot. Hogy ne gondolják rólunk, hogy mi nem viseljük szívünkön a menekültek ügyét. Akiket ugyan illegális bevándorlóknak szoktunk nevezni, és hazai szóhasználatban a terroristákkal mossuk össze őket. Nem azért, mert nem viseljük a szívünkön a sorsukat, hanem mert azt szeretnénk, hogy a magyar emberek jövőre is ránk szavazzanak.

Ezért kell nekünk a 135 milliárd forint. Hogy jövőre is legyen pénz stadionokra, a felcsúti kisvasút meghosszabbítására.

És lehetnek még előre nem látható költségek. Ha kívánja Juncker úr, ez utóbbiakat is részletezzük.

Büszke európai ország

– Oszt jónapot!
– Jónapot uram. Parancsol valamit?
– Csak erre jártam, te féltökű junijós.
– Mifelénk nem szoktak csak erre járni, tisztelt uram. Ez itt egy nemzetközi szervezet.
– Tudom, vazze’, ne nézzé’ tahónak. Gondútam, megnézem, hogyan vagytok.
– Köszönjük, megvagyunk. Ha netán rátérne a lényegre… Tudja, az idő pénz.
– Benéztem, hogy lássam, mi van veletek, vazze’.
– Mondtam már uram, megvagyunk. Ha lehetne, egy kicsit konkrétabban…
– Ronda ez a függöny, vazze’. Mink odahaza nem tennénk ki ilyen szart. Az asszonynak van ízlése…
– Ön bejön ide, pénzt kér, és közben a függönyeinket szidja?
– Nem leszünk gyarmat, ércsed már meg, vazze’! Elárulnád, hogy sikerült ma ilyen ízléstelen nyakkendőt felvenned?
– Maga az én nyakkendőmmel foglalkozik? Idejön pénzért…
– Montam már vazze’, hogy épp erre jártam. És hiába ügyeskecc, nem engedek a nyomásodnak. Juszt se nem leszünk gyarmat!

– Mi nem mondtuk uram, hogy legyenek gyarmat.
– Nem montátok? Figyúzz, te balfék, hoztam néhány hazai újságot. Tele vannak veletek a lapok… Most látom csak ott, fenn a sarokban.
– Mit lát, uram?
– Egy pókhálót, te félfejű tetű. Szok valaki nálatok takarítani?
– Uram, elárulná végre, hogy mennyi pénzre van szüksége?
– Nem kell a pénzed, montam már. Már sokszor láttam ezt a ronda épületet, gondútam, megnézem eccer, mi lehet az.
– És? Hogy tetszik?
Sehogyan se. Gáz itt minden. Te meg kifejezetten antipatikus vagy, vazze’.
– Akkor hát, mi legyen a pénzzel, uram?
– Nem bánom, ha annyira akarod, holnap beküldöm érte valamelyik alkutyámat. De legyen előre kikészítve, nincs nekem időm a zidijóta pénzetekkel bíbelődni.

Tudja mennyit ér 500 hamis euró?

Egy érdi banda az eredeti pénz árának a feléért árulta a hamis eurót. Nagy forgalmat bonyolítottak.

2015 januárjában a bűnügy két vádlottja Érden bérelt ki egy lakást, amiből egy bűnbarlangot alakítottak ki. Ide futott be és itt talált gazdára a hamis pénz, de kábítószer-kereskedelemmel is foglalkoztak.

A hamis bankjegyeket a névérték 50-60 százalékán, alkalmanként több ezres tételben adták tovább.

A kábítószert – kokaint, MDMA-t, amfetamint – Belgiumból hozták, általában trélereken szállított kocsikba rejtve. A drogot a lakásban kiporciózták, majd piacra dobták.

Hogy csökkentsék a lebukás veszélyét, a banda feje a kábítószerek és a hamis bankjegyek vásárlóinak, a dílereknek osztrák és belga, feltöltős SIM kártyákat adott telefonkészülékkel együtt. Sőt rendszeresen gondoskodott a kártyák feltöltéséről is.

Amikor 2015 októberében a Nemzeti Nyomozó Iroda nyomozói házkutatást tartottak az érdi lakásban,

7 kiló kábítószer mellett mérlegeket és több mint 200 darab 500-as címletű hamis euró bankjegyet találtak.

A vád szerint a lebukásig összesen 195 ezer hamis euróval kötöttek ügyletet, melyért 64 millió forintot kaszáltak.

A Pest Megyei Főügyészség jelentős mennyiségű kábítószerre elkövetett kábítószerkereskedelem és különösen nagy értékű pénzre, folytatólagosan elkövetett pénzhamisítás miatt emelt vádat a csoport hét tagja ellen. Közülük ketten vannak előzetesben.

Párizs 10 milliárd eurós hasznot remél az olimpiától

0

Los Angeles jelezte: csak 2028-ban akar olimpiát rendezni. Ezzel végképp szabaddá vált az út Párizs előtt.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság ugyanis korábban úgy döntött: mindkét város pályázatát elfogadja. Tehát a Tokiót követő két hely foglalt. Elvben Limában ősszel kellett volna a sorrendről dönteni, de Los Angeles polgármestere leegyszerűsítette a dolgot. Visszalépett a francia főváros javára. Amely élvezi a francia állam teljes támogatását is. A fiatal és dinamikus elnök, Emmanuel Macron személyesen lobbizott a párizsi olimpia mellett. Nem véletlenül: tisztában van vele, hogy Párizs idegenforgalmi presztízsét megtépázta a sok iszlamista merénylet. Olimpia mellett futball világbajnokságot is szeretne rendezni Franciaország. Annak ellenére, hogy Brazília, mely ezt utoljára megpróbálta, a pénzügyi csőd határára került.

Ezért a francia tervezők óvatosak: olcsó olimpiát szeretnének 2024-ben. 6,2 milliárd eurót szánnak az olimpiára. Ez jóval kevesebb mint a londoni olimpia ára- 15 milliárd euró 2012-ben. Persze a londoni olimpia sem így indult. A párizsi Le Figaro táblázatban mutatta be, hogy a müncheni olimpia óta a költségek kezdeti tervei köszönő viszonyban sincsenek a végső árral.

De akkor miből remélnek 10 milliárd eurós hasznot a párizsi tervezők? Mindenekelőtt a turizmusból. Franciaország továbbra is világelső a téren, de a koronája veszélyben hiszen a merényletek miatt megcsappant az érdeklődés. Párizsban abban bíznak: 2024 messze van. Addigra az iszlamista merényletek már csak rossz emléket jelentenek majd. Már persze, ha nem lesznek újabbak. Macron elnök optimista: ősszel feloldja a szükségállapotot, melyet a 2015-ös merényletek miatt rendeltek el Franciaországban. A tervezők abban bíznak, hogy az olimpiából a turizmusnak óriási bevétele lesz /1,4-3,5 milliárd euró/. A másik nagy nyertes az építőipar lehet : 1-1,8 milliárd euró. Franciaországban az infrastruktúra jórészt megvan, ezért kevesebb építkezést terveznek mint Londonban vagy Rio de Janeiróban.

Az olcsó olimpia arra is vonatkozik, hogy a jegyek ára sem emelkedik az egekbe.

Azt tervezik Párizsban, hogy az olimpia belépők fele 50 euróba kerül majd vagy ennél is olcsóbb lesz. A nézőtér telítettségét is óvatosan tervezik: 85%-ot az olimpiára és 75%-ot a paralimpiai versenyekre. Londonban az olimpiai jegyek 95%-a elfogyott! Macron elnök derűlátóan nyilatkozott és megígérte az olimpia állami támogatását. Anne Hidalgo asszony, Párizs szocialista polgármestere távolról sem ennyire lelkes. Csendben arra hívta fel a figyelmet: kezdetben mindenütt nagy volt a lelkesedés az olimpiával kapcsolatban, de utána keserű szájízzel konstatálták, hogy a pénzügyi mérleg az bizony negatív …

Szexuális zaklatás a Szilícium völgyben

0

Ez az egész az egóról és a hatalomról szól, mondta Lisa Wang, egy start up alapítója, A CNN hírtelevízióban egyre másra nyilatkoznak olyan nők, akiket valamilyen szexuális zaklatás ért a Szilícium völgyben.

Travis Kalanick, az Uber alapító vezérigazgatója júniusban volt kénytelen távozni posztjáról szexuális zaklatás miatt. Dave McClure, aki 500 start up-ot finanszírozott, hasonló okok miatt kényszerült lelépni. Távozott Justin Caldbeck, a Binary Capital főnöke is.

A Tesla egyik ifjú munkatársnője viszont azt tudatta a világgal: őt rúgták ki miután panaszt tett szexuális zaklatás miatt! Mi zajlik a Szilícium völgyben Kaliforniában, ahol az informatika a permanens forradalom állapotában leledzik? A New York Times szerint rendszer szintű problémáról van szó.

A befektetők félistenek a Szilícium völgyben

Nincsenek határok, csak a pénz korlátlan hatalma és imádata – mondja Jennifer Schwartz ügyvédnő, aki már több esetben képviselte az áldozatok érdekeit a szexuális zaklatási perekben. A befektetők félistenek ebben a világban. A startup cégek mindenáron igyekeznek pénzt szerezni. Ennek pedig a nők isszák meg a levét, mert őket küldik a befektetőkhöz, hogy szerezzenek pénzt. A befektetők szinte kivétel nélkül férfiak, akik közül sokan szívesen visszaélnek a helyzettel.

Panaszt tenni pedig nincs hol! Ez teljesen a vadnyugat a vállalkozás terén.

Mindenki a nagy ötlettel jön, és mindenki pénzt kér.

Ebben a légkörben a szexuális zaklatás teljesen elfogadott jelenség. Inkább az kelt feltűnést, ha egy nő tiltakozik. Most viszont mintha átszakadt volna a gát: áradnak a tiltakozások és kínos tanúvallomások a médiához.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK