Kezdőlap Címkék Pénz

Címke: pénz

A jognemkövető állam

Legutóbb, tavaly októberben,  a tao-pénzekről derült ki, hogy nyilvánosak, azaz, az erre vonatkozó adatokat ki kell. Erről a Kúria döntött abban a perben, amelyet a Transparency International indított az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Nemzetgazdasági Minisztérium ellen. Az embereknek joguk van tudni, hogy az adóbevételből lecsípett közpénzeket mire fordítják.

Rendszeresen hallunk arról, hogy valamelyik újság, vagy civil szervezet adatokat kér egy minisztériumtól, közfeladatot ellátó intézménytől. Mely adatokat a címzettek nem adják ki, mire az újság, vagy civil szervezet bírósághoz fordul, és a bíróságok – több fordulót követően, gyakorta egy évnél is hosszabb idő elteltével – az esetek jelentős százalékában a kért adatok kiadására kötelezik a minisztériumot, közfeladatot ellátó intézményt.

Az illető minisztériumok, közfeladatot ellátó intézmények tudják, hogy a közérdekű adatok megtagadása törvényellenes, a gyakorlatban azt is tapasztalták, hogy a bíróságok többnyire érvényt szereznek a törvénynek, azaz, idővel mégis csak ki kell adniuk az adatokat. Ám ennek ellenére, ameddig megtehetik, mégis szembemennek az általuk is ismert törvénnyel, és csak akkor tesznek eleget törvényi kötelességüknek, amikor erre a jog erejével kényszerítik őket.

Nem tudom, van-e az ilyen magatartásnak jogi definíciója. Szerintem, ez a hozzáállás kimeríti az előre megfontolt szándékkal, haszonlesésből, visszaesőként elkövetett jognemkövetés tényállását. Arról nem is szólva, hogyha az érintettek önként nyilvánossá tennék a nyilvánosságra tartozó adatokat, akkor ezzel is csökkenthetnék a munkával amúis jól ellátott bíróságok túlterheltségét.

Trump vejének pénzügyeit feszegetik

0

Jared Kushner májusban Izraelben és Szaúd-Arábiában járt apósa, Donald Trump társaságában. Épp ekkor fektetett be a családi ingatlancégébe 30 millió dollárt egy izraeli vállalat.

Kushner a Fehér Ház egyik legbefolyásosabb emberének számít, közel-keleti ügyekben állítólag ő hozza meg a legfontosabb döntéseket. Ő javasolta például, hogy az USA és Izrael aktívan támogassa Szaúd-Arábia Irán-ellenes erőfeszítéseit.

A New York Times most arról ír, hogy amikor Kushner Trumppal épp a Közel-Keleten járt,

a családi cége 30 millió dolláros befektetést kapott egy izraeli biztosítótól.

Kushner törvényt valószínűleg nem sértett, a saját részvényeit ugyanis eladta, miután apósa elnök lett, ő pedig állást kapott a Fehér Házban, arra pedig nincs bizonyíték, hogy személyesen járt közben a befektetés ügyében. Az üzlet ugyanakkor

tovább gyengítheti az amerikai kormány törekvését, hogy elfogulatlan közvetítőnek tekintsék a régióban

– amit már eleve nehéz elfogadtatni, miután Trump elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának.

Kushnernek egyébként nem csak a pénzügyeit firtatják egyre többen, hanem az orosz kapcsolatait is – többek között az elnökválasztási kampányba való orosz beavatkozás után nyomozó bizottság. Ráadásul sokat ír róla a legújabb, Trump elnökségéről szóló amerikai botránykönyv is.

A Nemzet Kéregetője

Tisztelt Honfitársam!

Látszólag azért kérek pénzt Öntől, hogy folytathassuk a Soros elleni kampányunkat. Ön azonban ne hagyja magát megtéveszteni, a pénz nekünk valójában nem a kampányra kell. Ha arra kellene, van annyi, mint égen a csillag.

Ez a mostani akciónk csupán álca, s bár egy részét valóban plakátokra, valamint uszító hangú hirdetésekre költjük, nem ez a lényeg. A lényeg az, Tisztelt Honfitársam, hogy Ön érezze: hozzánk tartozik. A mi alattvalónk, és Ön ezért támogat bennünket. Nem a Soros elleni harcunkban, mert azon mi magunk is csak röhögünk. Kit érdekel egy 87 éves öregember, aki, nem mellékesen, jót tett Magyarországgal, és személy szerint velem is.

Ha valaki, én aztán tudom, hogy a Soros-terv csak azok számára létezik, akik hisznek benne. És Ön, Tisztelt Honfitársam, ilyen ember. Mi azért szeretjük Önt, mert Ön nem akarja látni, ami ebben az országban történik.

Ön a mi emberünk: aki nem lát, nem hall, nem beszél. Nem látja, nem hallja, nem mondja, amit sajnos, minden igyekezetünk ellenére, egyre többen tudnak: hogy a mi egyetlen célunk az, hogy folytathassuk, azt, amit elkezdtünk.

Az ország szétlopásáról van szó Tisztelt Honfitársam, ha még nem esett volna le a tantusz. Ehhez kell nekünk az Ön pénze.

Ha Ön most támogat bennünket, akkor megígérhetem, hogy Mészáros Lőrinc nevén újabb újságokat, televíziós csatornákat vásárolok, hogy a hangom még az eddiginél is több helyen, és hangosabban legyen hallható.

Ehhez kérem az Ön segítségét Tisztelt Honfitársam. Küldjön nekem pénzt, mert én anélkül létezni sem birok. Még emlékszem arra, hogy nem voltam ilyen, régebben más céljaim is voltak. Például gólt rúgni az ellenfél kapujába, tért ölelő átadással helyzetbe hozni valamelyik csapattársamat. Mára egyetlen szenvedélyem maradt: a pénz.

Most megint Ön a soros Kedves Honfitársam. Öntől kérek pénzt, mert hát ki mástól is kérhetnék. Ön az én egyetlen bevételi forrásom, úgyis, mint magyar adófizető.

Arra kérem Önt, hogy adakozzon egy jobb sorsra érdemes ország szerencsétlen miniszterelnökének. Mert bármekkora is a hatalmam, Önnek, akiből élek, tudnia kell, hogy én valójában szerencsétlen vagyok. Nagy az én szomorúságom, ráadásul múlhatatlan: nem lehettem igazi futballista, csak egy leharcolt ország miniszterelnöke.

Várom a pénzét,

Orbán Viktor, sk.

Továbbra is rengeteg pénze van az Iszlám Államnak

0

Ezt mondta a terrorizmus pénzügyeit vizsgáló francia hivatal vezetője.

Bruno Dalles a Le Figarónak nyilatkozott, és azt mondta: a terrorszervezet a vereségek ellenére továbbra is dollármilliókat mozgat.

Ebben 150-200 közel-keleti és török bank segíti őket.

Elvben persze szigorú szankciók sújtanak minden olyan intézményt, amely pénzt ad az Iszlám Államnak, de ez nem sokat számít.

Az Iszlám Állam 2014-ben rengeteg pénzt szerzett, amikor lerohanta Moszult és kirabolta a nemzeti bankot. Ehhez jött az olajkereskedelem és a műkincsek eladása a feketepiacon, meg persze a védelmi pénzek és a váltságdíjak.

Bruno Dalles szerint az arab államokból továbbra is ömlik a pénz az új stratégiára kényszerülő Iszlám Állam kasszájába, főleg Szaúd-Arábiából és a vele szövetséges Öböl-menti gazdag olajmonarchiákból.

Szaúd-Arábia fő ellensége ugyanis Irán, ezért nem nagyon akadályozza a pénzáramlást. Márpedig a terrorszervezetnek nem csak pénze van, hanem fegyverei is.

43 milliárdért épít a kormány Nemzeti Korcsolyázó Központot

0

Istvánmezőn, a Budapesti Olimpiai Központ területén tervezi felépíteni a Nemzeti Korcsolyázó Központot a kormány. A győztes pályamű megvalósításának költségét az értékbecslés 43 milliárd forintra tette, de ez minden valószínűség szerint még jóval drágább lesz.

Szigetvári Viktor, az Együtt választmányi elnöke szerint nincs pénze hazánknak 43 milliárd forintba kerülő Nemzeti Korcsolyázó Központra, s a pénznek jobb helye lenne, ha inkább az egészségügyre, korszerű rák-diagnosztikai gépek vásárlására költenék.

Magyarországnak ugyanis számos, sokkal fontosabb problémája van, mint a korcsolyázóközpont hiánya. Semmilyen észérv nem indokolja a korcsolyázóközpontot, de még csak pénze sincs rá hazánknak. Ráadásul nem kizárt, hogy ezekkel a beruházásokkal is Orbán Viktor strómanjainak a zsebét tömik majd.

Alapítványi pénz: a vizsgálat lezárult, felejtse el

0

Májusban írta meg a sajtó, hogy eltűnt a Szemere Bertalan Általános Iskola és Gimnázium alapítványának pénze. A pénzt a szülők adták össze a gyerekeik táborozására, tanulmányi jutalmakra.

Király András, az iskola napközis tanára, az alapítvány kuratóriumának elnökhelyettese az alapítvány számlájáról egy év alatt több mint 3,5 millió forintot vett föl, de csak egy kis részének elköltéséről tudott számlát bemutatni, 3,2 millió forintot több mint egy hónappal a botrány kirobbanása után fizetett vissza.

Az V. kerületi rendőr-kapitányságon eljárás indult az ügyben, a nyomozást azonban megszüntették azzal, hogy „nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése”.

A tanár azt állította, hogy a pénzt otthon, egy külön dobozban őrizte, a rendőrség pedig nem firtatta, miért volt jobb helyen 3,5 millió forint otthon, egy dobozban, mint a bankban.

A feltűnően tapintatos eljárás vélhetőleg nem független attól, hogy Király a belvárosi önkormányzat jogi bizottságának Fidesz által delegált tagja volt.

A Demokratikus Koalíció szerint fölháborító, hogy a gyerekek táborozására, kirándulására, jutalmazására szánt pénzt büntetlenül lophatja el valaki, ha a zsebében egy Fideszes tagkönyv lapul. A rendőrséget és az ügyészséget a bűn üldözésére és nem politikai indíttatású eltussolására fizetik az adófizető polgárok. A DK az ügy tisztázására írásbeli kérdéssel fordul a belügyminiszterhez és a legfőbb ügyészhez.

Hogyan mentem el életem nagy lehetősége mellett?

Életed nagy lehetősége mellett mész el, mondta búcsúzóul a gyerekkori barát, aki arra akart rávenni, hogy segítsek egy bizonyos életerő terméket forgalmazni.

Ezt persze nem mondta meg előre. Azzal hívott fel, hogy régen nem találkoztunk, jó lenne elbeszélgetni a régi szép időkről. Fussunk, össze valahol, mondta, mellékesen volna egy kihagyhatatlan ajánlata a számomra. Így telefonon nem mondhat többet, de olyan emberre van szüksége, amilyen én vagyok: kreatívra és megbízhatóra.

Hízelgett a dolog. Lám, már mások is felismerték, hogy kreatív vagyok és megbízható. Sajnos, hamar kiderült, hogy eleinte egy piramis legalján kellene dolgos méhecskeként mások számára pénzt termelnem. De ez csupán a kezdet, kizárólag rajtam múlik, hogy milyen gyorsan haladok a ranglétrán felfelé. Ha szorgalmas vagyok, és nem jön közbe semmi, alig egy év múlva már mások dolgoznak nekem, én pedig kizárólag azon törhetem az agyam, hogy mire költsem a pénzemet.

Mindössze egy 300 ezer forintos készletet kellett volna belépésként megvásárolnom, potom 180 ezer forintért. Így már indulásnál kerestél 120 ezret, mondja a gyerekkori barát. És ez még csak a kezdet

Vonzónak tűnt az ajánlat. Ám amikor azt mondta, hogy a cég, amelynek dolgozik (és amely számomra a jövőt jelenthetné), azért ennyire sikeres, mert megvásárolta a termőföldek feletti légteret, hogy különlegesen tiszta anyagokból állíthassa elő az illető terméket, gyorsan kifizettem mindkettőnk kóláját és megint, immár ki tudja hányadszor, elmentem életem nagy lehetősége mellett.

Észak-Korea lóversenyen szerez kemény valutát

0

Nagyszabású lóverseny-sorozatot rendeztek a hétvégén a Mirim lovas verseny parkban – számolt be büszkén a hivatalos hírügynökség Észak Koreában. Pedig korábban hároméves börtön járt a lóversenyes fogadásért.

Változnak az idők, mert Észak Koreának mind nagyobb szüksége van kemény valutára, amelyet azután a nukleáris és rakétafejlesztési programra fordíthat.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa az elmúlt hónapokban számtalan szankciót hozott a világtól elzárkózó kommunista rendszer ellen, amely gyors ütemben fejleszti nukleáris csapásmérő képességét. Ráadásul az ifjú diktátor, Kim Dzsong Un rendszeresen háborúval fenyegeti a világot.

A szankciók létfontosságú valutaforrásoktól fosztották meg Észak Koreát,

mely ezért legalizálta a lóversenyt.

Fogadni ugyanis eddig is lehetett a lóversenyeken Észak Koreában, de csakis kemény valutával rendelkező külföldieknek. A pénztárnál most is ragaszkodnak a kemény valutához vagyis az ország saját pénzével nem lehet fizetni, dollárral és jüannal viszont igen.

Amerikai dollárt vagy kínai jüant a feketepiacon lehet szerezni, amely mind terjedelmesebb. Ezért eddig mindig igazolványt kértek a lóverseny-pénztárnál a kemény valuta mellé. Ennek most vége, a feketepiac királyai immár törvényesen tehetik kockára pénzüket.

Pénz és/vagy politika

0

Nem lehet hatékonyan, illetve hitelesen fellépni kisebbségi jogaink európai védelme mellett, ha közben el kell hallgatni, hogy a magyar kormány (ezt Kövér éppen itt Erdélyben tette világossá) etno-nacionalista, homogén nemzetállamot követel, szemben Európával.

Képmutatás és megtévesztés azt hangoztatni, hogy a politikától átitatott elosztórendszerek, értsd a költségvetést visszaosztó, felügyelő, azt számonkérő intézmények, az állam semleges, minden szegletében szakszerű és racionális, sőt politikai befolyástól mentes, akárhol a világon. Nevezhetjük lobbinak – szebb, mint részrehajlást, klientelizmust mondani –, vagy kiálthatunk folyton korrupciót minden egyes apró ügyletnél, ahol látszik, hogy a kedvezményezettek, illetve haszonélvezők, a kivitelezők, vagy más módon érintettek köre befolyásos politikusok körével esik egybe, a jelenség mindenfele létezik. A dolognak viszont, egyfelől erős korlátot kell szabjon a törvényesség, az intézményes működés átláthatósága, az egymástól független hatalmi ágak közül többek között az oknyomozó média ténykedése, stb. Másfelől a józan ész, a tisztesség, a morális meggondolások, mely – minden ellenkező híreszteléssel szemben – a politikában is érvényes, még ha ehhez a választók kontrollja, a politikai ingamozgás fenyegetése is szükséges.

A kormányzati és egyéb politikai intézmények működésével kapcsolatban minősített farizeizmus lenne százszázalékig elvárni, hogy azok, és persze a politikusok, legyenek például mindenestől semlegesek támogatások odaítélésekor, hogy csakis stratégiai tervezés, és fokozatos, ellenőrzött és átlátszó módon osztogassanak (/fosztogassanak), amikor azt tehetik. Ezekben az ügyletekben viszont, hogy konyhanyelven mondjam és eltekintsek példának okáért a svájci határőrség lényeges kivételétől, a méret számít. A kis előnyök és juttatások esetén a közvélemény elnézi, sőt „emberek vagyunk” alapon mindenkor föltételezi is, a valamilyen szintű részrehajlást, (antropológiai jellemvonásokat nehéz fölülírni) a rokoni kapcsolatok „hasznát” (igen, a nepotizmust, még akkor is, ha valaki – mint kedves bumfordi agrárminiszterünk teszi – a lányát alkalmazza, amiről fogadni mernék, hogy egy közvélemény-kutatás simán kimutatná, hogy nem érzik összeférhetetlenségnek a népek, azok többsége) és a lojalitás jutalmazását. Végtére is a politikai formációk kormányra kerülve saját programjaikat kell megvalósítsák, ezért ha nem is a személyekhez kötődő, de a programok iránti lojalitás elvárható a kivitelezőktől, és a támogatók valamilyen szintű jutalmazása is. Más kérdés, hogy a román politikai rendszerben, a pártoknak csakis ez, azaz a közigazgatási funkciók szétosztása és a zsákmányszerző politika honosult meg, ez a legállandóbb vonása a politikai mezőnynek, ezért nem számítanak az ideológiák csupán a kormány/ellenzék törésvonal strukturálja a mezőnyt.

És ezért egészen más a jelenlegi magyarországi politika, ahol egyetlen hatalmi központból, lassan-lassan egyetlen személy dönt országos és hosszútávú, valamint a határontúli támogatások szétosztásáról, ahol a lojalitás személyes alapú, alattvalót követel és teremt. (A rendszer jellegét – túl a megfigyelhető és átlátható ügyleteken, ami nem jelenti, hogy látni is akarja a többség azt, ami szemet szúr: ugyan ki gondolhatná komolyan, hogy a Mészáros gazdagodása vállalkozói tehetségének köszönhető, és a csúti kisvasút gazdaságos? – a vezér példaképei, Putyin, Erdogan stb., mutatják meg.) Márpedig az a helyzet, hogy az egyébként hellyel-közzel és hangfogóval (melyet Szili Katalin mesterien fogadtatott el a legvéresszájúbbakkal is, ezt egyszer még tanítani illene, és a képmutatást is, amivel vezéreink élnek az ügyben is) még mindig autonómiázó, függetlenségükre oly büszke, elöljáróink (régió, párt és személytől függetlenül, nagy tisztelet az igen apró kivételeknek), aprópénzért is szó nélkül hajlandók Orbán kövét fújni, vitorláit dagasztani, alamizsnáját elfogadni. (Egyszer majd lelepleződik a „lojalítás-verseny is, amiért ezt megéri, az a cinizmus, ahogyan nagy ájtatoskodva gazdagodnak és klientúrát építenek nemcsak az itteni potentátok, hanem a magyarországi kormánytagok is köz- és európai, illetve ki tudja milyen pénzeken, nagyot fognak csodálkozni főként azok, akik ma is pontosan tudják, mi és hogyan történik ezen a területen.) Ha a „benyaló lojalitás” közhasznot szolgál, és ismerek ilyen ügyleteket is (no nem sportakadémiákra meg politikusok fényezésére fordított protokollpénzekre gondolok), akkor, és bizonyos korlátok között akár elfogadható is lehet(ne) a dolog. Csakhogy esetünkben és általában a határon túli területekre irányuló támogatásoknak semmiféle rendszere és még kevésbé kontrollja nem alakult ki, pontosabban le lett építve, ami eddig – úgy ahogy, de mégiscsak – működött. Felsorolni sem érdemes azokat az ügyleteket, amelyek esetében sem semmiféle tervezés, sem semmiféle kontroll, (egy-két oldalas pályázattal nyernek el, és ugyanilyen beszámolóval szoktak elszámolni tetemes összegeket) nem működik.

És még ezt sem gondolom a legnagyobb problémának, a feltétlen lojalitásért osztott pénzek csak a jéghegy csúcsa, esetenként megkárosítja különösen a magyar adófizetőket (ha nekik így tetszik, hát rajta, mondhatnánk cinikusan, pedig nagyon is rontja elsősorban az imidzsünket, azután a hitelünket, a hozzánk átfolyó obskurus és hektikus, rendszertelen és klienteláris alapon működő támogatások ügye! Ráadásul viszonyulni hozzá, megindokolni a támogatásokat, egyáltalán nem könnyű. Még akkor sem, ha nem is itt, hanem Magyarországon költik az erdélyiekhez/székelyekhez köthető támogatásokat, mint az a szászjenő-féle fantomintézet és újabban a orbánjánosdénes-féle „íróakadémia” – milyen gyakoriak lettek a szovjet mintára, sőt annál is önkényesebben létrehozott mindenféle akadémiák, nemde? – esetei mutatják.), de messze nem annyira veszélyes, mint egyéb vonzatai. Nevezetesen ennél károsabb először is a megkövetelt EU-ellenességben megnyilvánuló, magyar etno-nacionalista politikához való lojalitás, ami homlokegyenest ellentmond a határon túli kisebbségek eddigi politikai filozófiájának, stratégiájának. Ez olyanfajta sunyításhoz, kettős beszédhez vezet az itteni politikában ami, minden valószínűség szerint, és előbb utóbb, szét fogja zúzni annak kereteit. Nem lehet hatékonyan, illetve hitelesen fellépni kisebbségi jogaink európai védelme mellett, ha közben el kell hallgatni, hogy a magyar kormány (ezt Kövér éppen itt Erdélyben tette világossá) etno-nacionalista, homogén nemzetállamot követel, szemben Európával. De ennek a megkövetelt feltétlen lojalitásnak a káros és értelmezhetetlen következménye az is, ami az „azeri pénzmosoda” címen elhíresült nemzetközi korrupciós botránnyal kapcsolatosan az EP-ben történt, hogy képviselőink nem támogat(hat)ták a kivizsgálást, melyet végül mégis elfogadtak. Következményei pedig Magyarországra és áttételesen ránk is hatással lesznek (Biztosan végig sem gondolták vezéreink-képviselőink, de éppen az át nem látható források és elszámolások miatt, ha valaki majd azt mondja, hogy kuss ebben az ügyben is, mert esetleg ide is jutott – bizonyíthatóan, vagy sem – támogatás az azeri diktátor pénzéből, akkor mi van? Hogyan lehet megvédeni a rommagyarság jó hírnevét, és hogyan bizonyíthatják ártatlanságukat egyre inkább csak saját érdekeiket képviselő, de a nevünkben beszélő, KÉP(TELEN)viselőink?).

Tudatában kell(ene) lenni annak, hogy egy átfogó határon túli támogatási rendszer, egy követhető stratégia, általában a támogatások átláthatósága nem (csak) a korrupció leleplezéséről szól (esetlegesen persze erről is), hanem mindenekelőtt közérdeket szolgál. A hitelvesztéstől ment(ene) meg, attól, hogy végül mindnyájan cinkosok legyünk, ha nem másként a hallgatásunkkal, egy minden bizonnyal elhibázott, csupán magyarországi belpolitikai célokat szolgáló politikai játszmában.

Magyari Nándor László

 

 

Kampánypénz-tékozló alapot indít a Kétfarkú Kutya Párt

Rózsa Sándor I. Népi Kampánypénz Tékozló Alap – így hívják a pályázatot, amellyel arra várnak ötleteket, hogy mire költsék el a 2018-as kampánypénzt.

A viccpárt azt írja honlapján, hogy most végre komoly összegekkel tudják „támogatni a jó kezdeményezéseket”.

A kampánytámogatást az ajánlóívek leadása után kapják meg. Az összeg attól függ, hány jelöltjük lesz, de szerintük

minimum 123 millió forintot biztosan szét tudnak osztani.

Azt írják: „Ezt a pénzt olyan projektek megvalósítására szeretnénk fordítani, amelyek minél több ember számára használhatóak, hasznosak, viccesek, egy-egy helyen hiánypótlók vagy/és jobb lesz tőlük a környék, és egyébként szép az élet.”

Mivel az MKKP akcióiban mindenki önkéntesként vesz részt, ezért főleg olyan ötleteket várnak, amelyekkel anyagköltségre pályáznak, és többen összefogva, önkéntesként valósítják majd meg.

A nyertes ötleteket a kampány idején, a választásig kell megvalósítani.

Azt is írják, hogy bárki pályázhat: magánszemélyek, baráti társaságok, csoportok, szervezetek, intézmények, önkormányzatok, de még pártok is.

Négy pályázati kategóriát hirdettek meg:

  • Pelikán József: 100 ezer és 1 millió forint között,
  • Betyár: 1 és 5 millió forint között,
  • Kisgömböc: 5 és 10 millió forint között,
  • Stróman: 10 millió forint felett.

A pályázatra egy Facebook-csoportot is létrehoztak.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK