Kezdőlap Címkék Pénz

Címke: pénz

Európai faluország

Vidék-Magyarországon jártam, Szolnok és Csongrád megyében. Baráti és családi kapcsolatok révén az elmúlt negyedszázadban több száz alkalommal jártam arra.

Örülök neki, hogy született pesti bennszülött létemre nekem csupán nem egy furán hangzó helységnév, ha azt hallom, hogy Baks, vagy azt, hogy Csanytelek. Ismerem ezeket a falvakat, számtalanszor átutaztam rajtuk az elmúlt években. Sándorfalván is ismerem a boltokat, tudom, hol kell húst venni, hol tejfölt és túrót, mikor van piac, és hol van nyitva ünnepnapkor is a bolt. Olyan név, mint Balástya, nekem nemcsak az ottani rémet juttatja az eszembe – házakat és arcokat is tudok kötni hozzá.

Most, hogy megint Csongrádban jártam, felfigyeltem arra, amit már régebben is tudtam. Hogy mennyi minden épült az utóbbi tíz évben. Új buszpályaudvar az egyik helyen, európai színvonalú töltés a másikon. Megújult utak, főterek, buszmegállók tucatjai.

Jó volt nézni és látni mindezt. Jó volt és furcsa is persze. Főleg, hogy először nem tudtam, mi az, ami furcsa

Aztán rájöttem: szinte mindegyik település bejáratánál ott volt a tábla: Európai falu, Európai város. És nemcsak a csillagok virítottak a kék alapon, de szöveg is volt hozzá: a buszpályaudvar (töltés, út, főtér, stb.) az Európai Unió pályázatának segítségével, uniós pénzből épült. Nem szó szerint, de mindenhol valami hasonló volt a szöveg.

Néztem a táblákat és önkéntelenül is odaképzeltem alájuk még néhány szót. Magyar szavakat, amelyek magyar mondattá álltak össze az elmúlt években, hónapokban: Nem leszünk gyarmat! Állítsuk meg Brüsszelt!

Lefordítom magyarra: Aggyátok ide tieteké pénzet minekünk, aztán mennyetek isten hírével, amíg jól van dolgotok.

Ezt üzenjük mi Európának. Hogy tegyék le szépen a pénzt a küszöbre, lehetőleg minél hamarabb, aztán illa berek, nádak, erek, huss innen!

Felejtsetek el bennünket, mintha soha sem ismertük volna egymást.

Volt már ilyen évekkel ezelőtt, kicsiben kipróbálódott már, hogy milyen. Az lehetett a főpróba, amikor Várszegi Gábor a maga milliárdjaival megmentette az akkor épp a csőd szélén álló FTC-t. A ferencvárosiak elfogadták szépen a milliárdjait, majd miután a mór megtette a kötelességét, lerakta a pénzt, elkezdték őt szépen zsidózni. Várszegi először  nem vette komolyan az egészet, de idővel azért megkérdezte magától, hogy kell-e ez neki, hogy a saját pénzén lezsidóztassa magát. Végül az lett, hogy fogta a pénzét és távozott.

Nem tudni, meddig tart az Európai Unió türelme, de valami azt súgja, nekünk inkább szükségünk van rájuk, mint fordítva. Így azután nem gondolom, hogy ha a miniszterelnök Moszkvához hasonlítja Brüsszelt, gyarmatosítónak, vagy éppen vidéki kócerájnak nevezi az Európai Uniót, az a magyar érdekeket szolgálja.

Sok minden épült az elmúlt években, talán nem ártana, ha Bözsi néni – emlékszünk: helló röfik – is tudná, honnan lett erre pénz.

A legbirkább barakk

Nem a kormányzásként eladott populizmus, a demokratikus intézményrendszerek lerombolása, a használaton kívül helyezett fékek, a hazug tájékoztatás a legnagyobb veszély, ami ma Magyarországra leselkedik. Vagyis, nem az, amit Kétharmad elvtárs a falkaforradalom révén eladott a népnek.

A megszokás a legnagyobb baj, és a beletörődés. Ez a legnagyobb veszély: hogy fokozatosan, lépésről lépésre elfogadjuk azt, ami van. Morgunk egy kicsit, nem túl hangosan, aztán csináljuk tovább, amit megengednek nekünk.

Elfogadjuk a szabályokat. A szabályaikat. Ez az igazán veszélyes dolog. Hogy az ő szabályaik a mi szabályainkká lettek, s már fel sem tűnik e szabályok embertelen, erkölcstelen és irracionális volta. Már azzal is megelégszünk, ha legalább a saját maguk által kitalált szabályokat betartják.

Persze, azokat sem tartják be. És amikor ez már kezd kínossá válni, új szabályokat hoznak. Olyanokat, amelyeket mi betartunk, mert lássuk be, nekünk találták ki ezeket az új szabályokat is, nem maguknak. Úgy tesznek, mintha rájuk is vonatkoznának, közben meg, ott játsszák ki, ahol csak tehetik. Csókosok kapják a földek javát, a zsíros, uniós pénzből finanszírozott megrendeléseket, az állam a mi pénzünkből fizeti ki az eladósodott önkormányzatok tartozását.

Mindezt lehet, mert azt mondják, hogy jövőre jobb lesz. Vagy majd azután, de legkésőbb valamikor.

Lesz pénz, persze, de csak annak, aki megérdemli. Mi is kapunk majd – vissza a sajátunkból – valamennyit. Volt már ilyen, szocializmusnak hívták. Aki élt benne, és nem szelektív az emlékezete, tudja. Mi voltunk a legvidámabb barakk, és sajnálkozva néztük a nálunk is reménytelenebb helyzetben lévő sorstársainkat. Magunkban persze, csöndben örültünk: mennyivel jobb nekünk, mint a bolgároknak, a keletnémeteknek, a románoknak.

Szegény szovjetek, róluk nem is szólva.

Az övékénél több szabadság, pontosabban, kevesebb szolgaság jutott nekünk. És elhittük a Nagy Magyar Tündérmesét, hogy addig jó, míg Kádár él.

Ma, úgyis, mint a legbirkább barakk lakói, ugyanebben a hazugságban hiszünk. Csupán a nevet kell behelyettesíteni. Ötbetűs ez is.

Számtalan szám – Mészáros Lőrincnek szeretettel

Megint jött egy szám Mészáros Lőrincről. Mindig jönnek számok arról, hogy milyen jól teljesít. Mennyit keresett óránként, naponta, hetente. Vagy, teszem azt, álmában.

Most a 24.hu kiszámolta, hogy az április 8-i országgyűlési választás óta eltelt 106 nap alatt a Mészáros família cégei összesen 92,2 milliárd forint értékben nyertek el közbeszerzéseket.

Mindig bajban voltam a számokkal. Nem úgy, mint azok, akik azzal dicsekszenek, hogy gyengék voltak matekból. Én jó voltam matekból, és ezt most szó szerint kell érteni: 4-es.

Hanem vannak bizonyos nagy számok, amelyeket soha sem fogok megérteni. És még az sem vígasztal, hogy Mészáros Lörinc még nálam is kevésbé fogja fel a saját számait.

Igaz, ő nem is foglalkozik velük. Nem is kell, hogy rágörcsöljön, baja lehetne abból, ha megpróbálná felfogni a saját helyzetét. Hogy ebből a temérdek mindenből mi az övé, és mi, az, ami másé. Majdnem leírtam az illető nevét.

Mészáros Lőrincnek az a szerencséje, hogy a legtöbb ember el sem tud képzelni olyan nagy számokat, amelyek vele kapcsolatban időnként megjelennek a sajtóban. Nem mindenhol természetesen, a közmédia, amely az adófizetők pénzén működik, a 2RULE nevű sportöltözék kapcsán még azt sem volt hajlandó leírni, hogy Mészáros Lőrinc cégéről van szó.

Egyszer régen huszonéves koromban írtam egy verset a számokról. Az volt a címe, hogy Számtalan szám.

„Mindennap háromszor, de van úgy, hogy négyszer,

egyszer tizenkétszer, kétszer tizenhétszer.

Volt úgy is, hogy hétszer, míg máskor csak hatszor,

háromszor kilencszer, tízszer pedig nyolcszor.

Életünket számok szórják szerteszéjjel,

Szertelen szeszélyek, szilaj szenvedéllyel”

Talán e néhány sorból is kiderült, hogy miért nem lettem költő. De azért most mégis büszke vagyok erre a versemre, merthogy én már a hetvenes évek közepén megéreztem, hogy egyszer majd jön Mészáros Lőrinc és mindent visz.

Ne sajnáljuk tőle, megdolgoztunk érte.

Semmi sem végtelen, csak az idő

Nincs már kedve szólni az embernek. Szóltunk már eleget. Ki-ki tehetsége és képességei szerint mondta a magáét, ám semmi sem változott: minden olyan, mint amilyen volt, csak valamivel még annál is rosszabb.

Apátia van, amerre a szem ellát, mélységes közöny, mindenki beletörődött mindenbe. Csak a ma létezik, a holnap mesze van.

Ott folytatják, ahol abba sem hagyták: fegyelem helyett figyelem. Hamarosan bárkit megfigyelhetnek, nem kell már hozzá megalapozott gyanú, elég az is, ha valakiről valami feltételezhető.

Párbeszéd továbbra sem lesz, mert nincs kivel. Akikkel szóba állnak, azok ugyanazt mondják, mint ők, a többiek pedig nem érdekesek.

A hatalom mindent megtehet, mert az emberek csak ritkán szólnak. Aki nem dohányzik, azt nem zavarja a dohánymutyi, aki nem beteg (már, vagy még), azt hidegen hagyják a várólisták. Akinek nincs iskolás gyereke, unokája, az vállat von, mert azt hiszi, hogy nincs köze ahhoz, ami az oktatásban történik.

Folytatódik a szabadságharc, tiszteletet követelünk a magyar embereknek. És pénzt persze, dögivel, de ezt már nem írjuk rá a plakátra. Magyarországon szinte minden uniós pénzekből épült. Buszpályaudvar, autóút, metró, villamos – sorolhatnánk. Ha még mindig nem lenne világos: az Unió a tehetősebb tagországok befizetéseiből finanszírozza a „felzárkózókat”. A német, a francia, az angliai, a svéd adófizetők pénzének egy részét adják ide nekünk, magyaroknak. Mi meg nem azzal viszonozzuk a támogatást, hogy hatékonyan és átláthatóan használjuk a pénzüket, hanem azzal, hogy több tiszteletet követelünk.

Ma a gyűlölet a pálya. Belekötni a fejkendős egyiptomi színésznőkbe Budapesten, rendőrt hívni a hazánkban tanuló szaúdi rendőrökre Cegléden és a Srí Lankáról érkezett önkéntes segítőkre Perbálon, riasztani a polgármestert a halottak napján a temetőbe látogató – amúgy magyar – emberek miatt Kömlőn.

Egyszer majd elmúlik ez is. Semmi sem végtelen, csak az idő.

Jourová: Az uniós pénzek vonzzák a nagy és rossz embereket

0

Vera Jourová igazságügyi biztos a Politico európai kiadásának nyilatkozott. Mint mondta, realista javaslattal álltak elő az új uniós költségvetés kapcsán. Azoknak a tagállamoknak, melyet betartják az uniós jogot, nem kell tartaniuk attól, hogy emiatt csökken a nekik kiutalt pénz Brüsszelből – közölte a cseh biztos.

Azok az országok, amelyek támadják ezt a javaslatot, azt üzenik, hogy a jövőben nem garantálják, hogy az uniós pénzekkel gondosan és a törvényes előírások szerint bánnak.

Magyarország és Lengyelország volt az a két tagállam, melyekben a leghevesebb kirohanásokat intézték az uniós javaslat ellen.

Amely nem általában a jogállamot kéri számon, hanem azt, hogy az uniós pénzeket valóban arra költik-e el, amire azokat szánják. Sok tagállamban nem ez a helyzet, mert „az uniós pénzek vonzzák a nagy és rossz embereket” – mondta az EU igazságügyi biztosa. Nem részletezte, hogy pontosan kikre is gondol. Arra mindenesetre utalt, hogy „aggaszt az, hogy Magyarország milyen kevéssé követi az OLAF ajánlásait”.

Az OLAF az EU csalás elleni szervezete, melynek azonban vizsgálati joga nincsen a tagállamokban. Vagyis a helyi hatóságok döntenek arról, hogy korrupciót találtak-e az adott esetben. Magyarországon a főügyész általában nem talál okot a vizsgálatra. Brüsszelben különösen azt nehezményezték, hogy amikor az OLAF a magyar miniszterelnök vejének cégével kapcsolatban juttatott el jelentést a korrupció gyanújáról, akkor a magyar hatóságok egyetlen lépést sem tettek az ügy kivizsgálására.

Ezért az EU igazságügyi biztosa azt javasolja, hogy valamennyi tagállam lépjen be a közös európai ügyészségbe, melynek vizsgálati joga van az érintett államokban. Jelenleg az EU négy tagállama maradt távol az európai ügyészségtől: Magyarország, Lengyelország, Málta és Svédország.

Az EU befizető államait nagyon zavarja az, hogy a pénzük gyakran magánzsebekbe kerül, olykor még a maffia is gyarapodik belőle.

Két oknyomozó újságírót is megöltek a közelmúltban, akik az európai pénzek után kutattak hazájukban. Máltán és Szlovákiában történt a két gyilkosság, és mindkét esetben a maffiát gyanítják a háttérben. Amely viszont szoros kapcsolatban áll egyes kormányzati szervekkel vagy épp magas rangú politikusokkal. Máltán a miniszterelnök ügyeit firtatta az oknyomozó újságírónő, akit felrobbantottak. Szlovákiában Robert Fico miniszterelnök lemondásra is kényszerült, mert a meggyilkolt oknyomozó újságíró dokumentumaiból kiderült, hogy főtanácsadója az olasz maffia kelet-szlovákiai főnökének a szeretője volt.

Az EU mindkét esetben alapos vizsgálatot sürgetett. Az új javaslat épp a szigorúbb ellenőrzést sürgeti az uniós pénzek elköltése felett. Ennek a javaslatnak a megszavazását nem zavarhatják meg az érintett tagállamok, mert nem szükséges hozzá teljes egyetértés, mint a költségvetés ügyében. A javaslat értelmében csak akkor áll le a vizsgálat, illetve az uniós pénzek visszatartása, ha az érintett tagállam biztosítja a tagállamok felének támogatását. Realisták vagyunk – mondta Vera Jourová igazságügyi biztos.

Ekkora vagyona van hivatalosan Vlagyimir Putyinnak

0

Furcsa jelenség terjedt el az orosz politikai elit körében: a feleségek sokkal többet keresnek a különféle állami tisztségeket viselő férjüknél – ezt írja az orosz Novaja Gazeta annak kapcsán, hogy Oroszországban közzétették a vagyonbevallásokat. Az is kiderült, hogy Putyinnak mennyi pénze van – hivatalosan.

Fotó: MTI/EPA/AFP pool/Kirill Kudrjavcev

Dimitrij Peszkov Vlagyimir Putyin szóvivője. Ő is szépen keresett, de egykori korcsolyabajnok felesége, Tatjána Navka még nála is többet: 2,6 millió eurós jövedelmet vallott be tavaly – ez 15-szöröse Peszkov keresetének. Tatjána Navka ugyanis sikeres vállalkozó:

sorra nyeri az állami megrendeléseket,

amelyeknél a vetélytársak, ha egyáltalán vannak, valahogy mindig rosszabb ajánlatot tesznek, mint ő. Az ő neve egyébként a Panama Papírokban is előkerült,

A másik példa a parlament korrupciós vizsgálóbizottságának tagja: Rahim Azimov mindössze 4,4 millió rubelt vallott be tavaly. Ez mintegy 60 ezer eurónak felel meg. Ebből nehéz lenne fenntartani két luxusautóját, amelyet szintén bevallott. Felesége bevételeiből viszont már sikerülhet ez: ő ugyanis 880 ezer eurót vallott be.

Az AFP gyűjtése szerint Vlagyimir Megyinszkij kulturális miniszter felesége is férje bevételének a többszörösét kereste, különböző ingatlan- és hirdetési vállalkozások igazgatójaként.

Az orosz parlament leggazdagabb tagja Grigorij Anyikejev, aki 4,3 milliárd rubelt, vagyis

körülbelül 57 millió eurót keresett tavaly.

Ő egy húsfeldolgozó cég tulajdonosa, és a Forbes magazin szerepelteti a 200 leggazdagabb orosz listáján is.

Az egyik legnagyobb vagyonnövekedést Putyin egyik oligarcha barátja, Szulejman Kerimov produkálta: 230-szorosára nőtt a jövedelme az előző évhez képest. Amúgy

Franciaországban adóelkerülés miatt éppen vizsgálat folyik ellene,

tavaly Nizzában őrizetbe is vették. A bevallásában nem szerepel külföldi ingatlan.

Ennél is jobban, 293-szorosára nőtt a bevétele Alekszandr Kloponyin miniszterelnök-helyettesnek (2,9 milliárd rubelre). A másik miniszterelnök-helyettes, Igor Suvalov esetében viszont a kontraszt feltűnő: az ő éves jövedelme 1,2 millió rubel, feleségéé pedig csak 90 ezer. Ehhez képest két londoni luxusingatlant is bérelnek, az egyik 480, a másik 1480 négyzetméteres. Olga Suvalova ráadásul

több olyan fényképet is feltett a közösségi oldalakra, amelyeken magánrepülőkön ül,

de az is előfordult, hogy pusztán a kutyáinak rendelt ilyen gépeket.

Dimitrij Medvegyev miniszterelnök bevallott jövedelme 8,5 millió rubel – ugyanannyi, mint tavaly. A korrupció ellen küzdő ellenzéki vezér, Alekszej Navalnij (aki a választáson nem indulhatott) ugyanakkor azt mondja: Medvegyevnek két luxushajója is van, és valójában dollármilliárdos.

Putyin és Medvegyev
Fotó: MTI/EPA/Dmitrij Asztahov

Ahogy Navalnij (és sokan mások szerint) Vlagyimir Putyin is az. Ő most

hivatalosan 18,7 millió rubeles, vagyis 242 ezer eurós jövedelmet vallott be,

emellett van egy 77 négyzetméteres lakása és garázsa. Nem szerepel viszont a vagyonbevallásában egy 1500 négyzetméteres földterület, amely tavaly még az övé volt.

Vagyis hivatalosan Putyin meglehetősen szerény vagyonnal rendelkezik. Közben pedig többek szerint ő a világ egyik leggazdagabb embere. Egy volt Kreml-tanácsadó már 2007-ben arról beszélt, hogy 40 milliárd dolláros vagyona lehet, amivel akkor bekerült volna a tíz leggazdagabb közé. Öt évvel később már 70 milliárd dollárosra becsülte a valódi vagyonát. A Fekete-tengernél például hozzá kötnek egy egymilliárd dollárt érő palotát, de emellett állítólag van még 19 másik palotája, négy jachtja, magánrepülői és luxusóra-gyűjteménye is.

… vagy szűznek maradni?

Ezt már sokan megpróbálták, de eddig senkinek sem sikerült. Fizikai értelemben biztosan nem, noha a politikában erre már néhányan tettek– többé kevésbé – sikeresnek mondható kísérletet.

A Gyurcsány Ferenc által kezdeményezett vasárnapi DK, MSZP-Párbeszéd és LMP villámtalálkozón Szél Bernadett meglengette ugyan a „szoknyáját”, de még mielőtt bármiféle aktus, megállapodás megtörténhetett volna, egy röpke óra múltán inkább távozott csapatával a megbeszélés helyszínéről. Ezek után a közvéleményben még fel se merülhetett annak a kósza gondolata sem, miszerint ők a patás ördögnek tartott ex-miniszterelnökkel is képesek volnának a kormányváltás érdekében közös gyékényen „árulni” magukat. A párt elitjébe frissen visszakerült Vágó Gábor egy durva beszólással

úgy tett, mint amikor az ember távozván a vendégségből búcsúzóul a szőnyegre hány,

majd bevágja maga mögött az ajtót, hadd potyogjanak az üvegszilánkok is. Nehogy eszébe jusson a házigazdának újra meginvitálni.

Az egy másik kérdés, hogy nem valami hasonló, látszat aktusra készült-e maga a Demokratikus Koalíció is? Komolyan gondolták-e, hogy egy minden előkészítést nélkülöző meghívásra kalap lengetve, boldogan masírozik majd hozzájuk, a nem éppen kedvelt politikai ellenfél „barlangjába”, mind az LMP, mind a Jobbik első embere? Még udvariatlanságnak, vagy a tárgyalásra való hajlandóság elutasításának sem kellett volna tekinteni, ha kampányprogramjaikra hivatkozva kimentik magukat. Talán nem lett volna annyira átlátszó, hogy

Gyurcsány is csak flörtből dobta be az együttműködés gondolatát,

ha valami semleges helyszínre invitálta volna a többieket.

Szél és Vona útszéli találkozója már egy kicsit jobban mutatta, hogy ki, milyen fontosnak tekinti a másikkal az együttműködést. Ha egy benzinkútnál több mint két órán keresztül képesek voltak körüludvarolni egymást, abból már nagyobb eséllyel lehet következtetni arra, hogy a politikai másságát hangoztató pártnak a szüzesség megtartása nem is olyan fontos, mint néhány reménybeli parlamenti mandátum kiudvarlása. Azt pedig tényleg csak a rosszindulatúak vélelmezik, hogy az LMP felajánlkozása mögött bizonyos anyagi érdekek is lehettek. Esetleg

Szél Bernadett felmérte, hogy Gyurcsánytól legfeljebb egy gesztusra számíthat,

mondjuk, nem indít személy szerint ellene saját jelöltet, de hiába az egyik leggazdagabb magyar politikus, a kasszája kulcsát szigorúan őrzi. Vona esetében más a helyzet. A Simicska-párt anyagi eszköztára a legerősebb az ellenzéki oldalon, és ebben nagyon fontos szerepet játszik a Jobbikot támogató országos plakáterdő, a napilap és a Hír Tv. Az LMP talán azzal is számolt, hogy az Orbán Viktorral életre-halálra leszámolni készülő vállalkozó esetleg még a kampánypénzekhez is szívesen ad némi kiegészítést annak, aki a szolgálatába áll.

Vona sem tűnt teljesen érdektelennek ebben az aktusban:

biztosan felmérte, hogy sokan vannak – főleg vidéken -, de nem elegen a városi emberek között, ahonnan viszont az LMP hozhatna szavazókat. Feltéve persze, ha nem rettentené el azokat egy olyan megállapodás, amivel kedvenc pártjuk a báránybőrbe bújó szélsőjobb ágyába lökné őket. Ezt a Jobbik elnöke is biztosan felmérte, mert kedden reggel már azt nyilatkozta „kedvenc tévéjében” – utalva az útszéli találkozóra -, hogy nem lesz „borsókúti paktum”, noha nyitottak az LMP iránt. Sok problémát rendbe kell tenni, és „lehet, hogy a Jobbiknak és az LMP-nek közösen kell ezt majd megtennie”.

Vona azt mondja, ők szüzek akarnak maradni ebben a politikai „üzekedésben”, nem hajlandók beadni a derekukat a többieknek még a kormányváltás érdekében sem. Az LMP tovább mórikálja magát, a DK is azt mondja, ő akár az utolsó percben is… Az MSZP-Párbeszéd maga sem tudja, mit akar, mert nem hisz a Jobbik ártatlanságában, elsősorban az „erkölcseivel” van baja. Egyik-másik politikusuk még egy ilyen cédával is összebútorozna, ha az kellene a választási üdvösséghez. Valójában

mindenki arról beszél, hogy az ő ajtaja bizony nyitva van mindenki előtt,

és talán még Vona sem csapná be végleg a magáét, ha azon múlna a pártja sikere.

Csak éppen senki nem mutat hajlandóságot elsőként belépni a nyitott ajtón egyetlen másikhoz sem.

A Nemzet Balekje

Egyszer, még hónapokkal ezelőtt, azt írtam, hogy Németh Szilárdot azért tartják a Fideszben, hogy ne Kósa Lajos legyen a leghülyébb. Már bánom, hogy ilyet írtam. Tévedtem ugyanis.

A legutóbbi napok történései bebizonyították, hogy még így is Kósa Lajos a listavezető. Legalábbis, ezt igyekeznek bizonyítani párttársai, akik azt állítják, hogy az egykori debreceni polgármester – ma miniszter – nem elkövető, hanem áldozat. Megtévesztették, átvágták, becsapták.

Kósa Lajos egy „csengeri háztartásbeli” asszony áldozata. Aki elhitette vele, hogy örökölt ezerháromszáz milliárd forintot, be akarja fektetni, és ebben a leginkább Kósa Lajos tudna neki segíteni.

Legyünk naivak, és tegyünk úgy, mintha mi is annyira hülyék lennénk, hogy elhisszük ezt a kis mesét. Mondjuk én már azt sem értem, hogy amennyiben tényleg nem létezik az a pénz, amivel a „csengeri háztartásbeli” Kósát hitegette, akkor a „csengeri háztartásbelinek” mi lett volna ebben az üzlet? Miért ment el Kósával egy közjegyzőhöz, hogy mindenféle papírokat aláírasson vele? Mit nyert volna ezzel a Kósa Lajos által „csengeri háztartásbelinek” nevezett Szabóné?

És akkor ez még csak az érem egyik oldala. Mert, továbbra is feltételezve, hogy Kósa Lajos, mint minden más ügyben, ebben is ártatlan, akkor lehetetlen nem feltenni a kérdést: hogyan lehetett ennyire hülye? És ha ennyire hülye, akkor hogyan lehetett egy megyei jogú város polgármestere, egy kormányzópárt frakcióvezetője, majd minisztere?

És van még kérdés: ha Kósa Lajos ezekkel a képességekkel miniszter lehetett, akkor mi a garancia arra, hogy az Orbán-kormány többi miniszterét nem lehet hasonló módon és színvonalon átverni? Hány Kósa Lajos van még ebben a kormányban?

Emlékszünk még arra, amikor Szijjártóékat átvágták az azeriek? (Már amennyiben, tényleg…) Azt mondták nekik, hogy adjátok ki nekünk Szafarovot, a baltás gyilkost, mi meg majd jó alaposan gondoskodunk róla, hogy továbbra is börtönben maradjon.

Aztán láttuk, hogy mi lett. Szafarovot kiadták a magyarok, az azeriek pedig nemhogy dutyiba vágták volna, hanem szabadon engedték, előléptették és kitüntették. Nemzeti hős lett, a magyar kormány meg azzal védekezett, hogy bocs, nagyon hülyék voltunk, nem elkövetők, hanem áldozatok.

Lehet, hogy Orbán Viktort is megtévesztették a migránsokkal? Minden normális ember tudja, hogy senki sem akar migránsokat telepíteni Magyarországra, de valaki bemesélhette Orbánnak, hogy Soros György ebben mesterkedik. Olyan valaki, aki tudta, hogy Orbán egy jóhiszemű balek. Magyarország miniszterelnöke olyan ember, aki ha nagyon rossz magyarsággal megírt, pénzt kérő levelet kap Nigériából, már rohan is a Postára, hogy feladjon egy kisebb összeget egy elhunyt uralkodó átmeneti pénzzavarban lévő dúsgazdag örökösének.

Lajos úr bankol

Legyünk egyszer mi is demagógok! Megérdemlik az urak. Ezerháromszázmilliárd forint ugyanis nagyon sok pénz. Akkora összeg, hogy egy átlagos magyar ember fel sem tudja fogni.

Pedig létezik, olyannyira, hogy Kósa Lajos minisztert, állítása szerint legalábbis, egy német hölgy bízta meg az összeg kezelésével.

Most, hogy az urak totálisan hülyének néznek bennünket, magyar polgárokat, mi is megengedhetjük magunknak, hogy egy kicsit – de tényleg csak egy kicsit és távolról sem annyira, amennyire ők megérdemelnék – demagógok legyünk.

Kérdezzük meg, hogy ennyi pénzből – még egyszer: ezerháromszáz milliárd forintról van szó – mi mindent lehetne vásárolni. Nem helikopterre, yachtra, budai villára  gondolunk, hanem olyan dolgokra, amelyektől a magyar embereknek jobb lehetne az életük.

Tegyük fel a kérdést: hány röntgen készüléket, CT-t, MRI-t, életmentő készüléket vásárolhatnánk ebből a pénzből?

Mennyivel emelhetnénk a legalacsonyabb nyugdíjakat, hogy akik egy életen át dolgoztak, idős korukat elviselhető körülménye között tölthessék?

Hány kiló kenyeret vásárolhatnánk a mélyszegénységben élőknek, hány mázsa tűzifa jutna minden egyes hideg háztartásba, hány gyereknek jutna egy pohár tej?

Hány tehetséges fiatal tanulhatna ennyi pénzből?

Kérdezzünk bátran, Kósa Lajos és társai bizonyára szívesen válaszolnak a kérdéseinkre.

Eltüntetett milliárdok nyomában

0

Egyre szaporodnak a botrányok a fideszes politikusok háza táján, de a közvélemény mintha már immunis volna a „csak” néhány milliárdos korrupciós ügyekre.  Az elvakult Fidesz-hívők azzal védekeznek a sorozatos korrupciós botrányok ellen, hogy „itt legalább magyarok zsebében marad” a pénz. Ám ez egyetlen megszorítással igaz: Fidesz-közeli politikusok és családtagjaik számláin landolnak a jórészt uniós forrásból származó milliárdok.

Januári hír, hogy Mészáros Lőrinc cége a Vasútépítők Kft.-vel összefogva újíthatja fel a Százhalombatta és Ercsi közötti 15,7 kilométeres szakaszt az eredetileg tervezett összegnél 7 milliárd forinttal drágábban, ezt derítette ki az Alfahír. A Vasútépítők Kft. neve korábban is felmerült a hírekben, ugyanis sokáig a cég vezetője Szijjártó István, a jelenlegi külügyér, Szijjártó Péter édesapja volt. Ebben az üzletben a hvg.hu szerint

még egy érdekes szereplő neve felbukkan:

alvállalkozó a Duna Aszfalt Zrt, az a vállalkozás, amely a gázszerelő bizalmasának és üzlettársának, Szijj Lászlónak a tulajdonában áll. Szerepet kap a kivitelezésben az a V-Híd Zrt. is, amelynek tulajdonosa 90 százalékban Sárváry István, aki 2016 közepéig a Miniszterelnökség államtitkára volt, és a fideszes L. Simon László bizalmi embere.

Mészáros Lőrinc és Orbán Viktor focimeccsen
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Egy másik, 6,5 milliárd forint értékű közbeszerzést is megnyert Mészáros Lőrinc cége, a Mészáros és Mészáros Kft. és az Euroaszfalt közös konzorciuma az NFP Nemzeti Fejlesztési Programiroda Kft. szennyvíztisztító-telep korszerűsítése címén, írta a hvg.hu. Az ügylet érdekessége, hogy a felcsúti szennyvízhálózat is benne van, így tehát

Mészáros Lőrinc polgármester bízza meg Mészáros Lőrinc vállalkozót.

Ezermilliárdos pénzosztó rendszer kezdett el recsegni-ropogni az elmúlt napokban, amikor a Kormányinfón szóba kerültek a Településfejlesztési Operatív Program körüli visszaélések. Előre lezsírozták az országban a megyei önkormányzatok hatáskörébe tartozó TOP forrásainak elosztását, ezért az sem baj, ha a pályázatok teljesen egyformák – erről árulkodtak Lázár János szavai. Kiderült, hogy a Tállai András és Hörcsik Richárd fideszes képviselők körzetében fekvő települések

szinte szó szerint azonos pályázatot nyújtottak be,

írja a Magyar Nemzet. Hatvan városa szeretett volna eligazodni a rendszer működését illetően, elkérte a Heves Megyei Önkormányzattól a pontszámokat, amelyek elvileg megalapozták, hogy nekik miért csak pár millió jutott, miközben a közeli települések milliárdokat kapnak. Azt is szóvá tették, hogy a pénzeket elosztó politikusok „ajándékként” jelentik be a támogatást, még azelőtt, hogy a pályázatokat egyáltalán kiírták volna. Mindezt aligha kezelhetik a Fidesz belügyeként a pénzekkel „sakkozó” politikusok, mert a TOP-rendszer 1230 milliárdos forrásai EU-s támogatásként érkeznek az országba, a felhasználásról el kell majd számolni, írta meg az Index.

Matolcsy György alapítványi „biznisze” is jól teljesített

a múlt év végén: Pallas Athéné alapítványai 146 milliárd forintos befektetést tartottak a saját cégeikben – derül ki a részletes adatokból, amiket közadat-igénylésben adtak ki a Zoomnak. Az alapítványok összvagyona 268,5 milliárd volt, vagyis az alapítványok gyakorlatilag vagyonuk több, mint felét saját magukba fektették.

Arról is a Zoom rántotta le a leplet, hogy a trafikmutyihoz hasonló rendszer épülhet ki a napenergia-bizniszben is. Lázár János kancelláriaminiszter dohányügyi tanácsadójaként és barátjaként számon tartott Sánta János, valamint érdekkörének tagjai jó időben beszálltak a megújulóenergia-termelő vállalkozásokba, amelyek egy közelmúltban hozott kormányhatározat értelmében

százmilliárdos állami és uniós támogatásokra is számíthatnak. 

Szépen gyarapodik a Kósa Lajoshoz tartozó baráti köréhez tartozó Horváth István feleségének sertés-biznisze, amely 109 millió forintot kapott decemberben az állattartó telep korszerűsítésére. A Hír Tv számolt be arról, hogy Bikácsi Agrár Kft.-nek az elmúlt két évben közel félmilliárd forintot ítéltek oda az állam a vidékfejlesztési program pénzeiből a pályázati nyilvántartás szerint.

A botrány-lista napról-napra újabb visszaélések hírével bővül, de hogy lesz-e következménye bármelyiknek is a választók szemében, aligha tudjuk meg április 9. előtt.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK