Kezdőlap Címkék Paár Attila

Címke: Paár Attila

Paks II. szerződései: régi csibészek

A paksi bővítésnek sok értelme nincs, magyarázata is kevés, de ezek közül az egyik legfontosabb a projektből kilopható pénz. Korábban is jól látszott, hogyan áramlanak a milliárdok a Fidesz holdudvara felé. A projektcég 2017-es szerződéseinek elemzése ugyanennek a folyamatnak a továbbélését támasztják alá. Fideszes politikusok, Rogán Antal szomszédja, és még sokan mások sütögetik a pecsenyéjüket az egyre bizonytalanabb kimenetelű bővítés körül. Ha nem is épül meg a két új blokk soha, amíg a projekt él, addig is a pénz bőven buzgó forrása a Fidesz-körüli üzleti körnek. Sajnos a mi pénzünk buzog abban a forrásban – ezzel kezdi Facebook-bejegyzését Jávor Benedek.

Még egy kapavágás sem történt, de Paks II. így is sok tízmilliárd forint közpénzt éget el évente, ahogyan az Átlátszó.hu is megírta, 6 év alatt körülbelül 15 milliárdot fizettek ki csak bérekre. De nem csupán a bérköltségek óriásiak, hanem az egyéb beszállítói szerződések is hatalmas összegeket emésztenek fel. Korábban a Közérdekvédelmi Központtal együttműködésben nyilvánosságra hoztam a 2014 és 2016 kötött szerződéseket, tavaly ősszel a 2017-ben kötött egymillió forint feletti szolgáltatási és beszerzési szerződéseket kértem ki közérdekű adatigényléssel, ebben a bejegyzésben ezeket mutatom be. És bár a Paks II. Zrt a dokumentumokat csak költségtérítés befizetése után volt hajlandó megküldeni, úgy döntöttem, a nyilvánosságnak joga van ezekhez a szerződésekhez, és kikértem őket. Nézzük hát, mire költötte a Paks II. Zrt.a pénzünket.

A szerződések döntő többsége a társaság működéséhez kapcsolódó szolgáltatások beszerzésére irányult, többek között irodabérletre, névtábla készítésére, páncélszekrények beszerzésére, autómosásra, mobiltelefon javításra, tolmácsolásra és jogi szolgáltatás nyújtására, ahogyan természetesen nem maradhattak ki a különböző kommunikációs szerződések sem a sorból. A rendelkezésemre bocsátott mintegy 30 szerződésből nézzünk meg néhány érdekeset.

  1. Irodabérlet Pakson

A MO-VIMMO Ingatlanforgalmazó Kft-vel 2017. augusztus 17.én kötött szerződés alapján Paks II. bérbeveszi a 667 négyzetméteres bútorozatlan egykori posta épületét a hozzá tartozó parkolóhelyekkel együtt. A bérleti díj havi 11 ezer Euro + ÁFA, amelyhez még hozzájön az üzemeltetési díj, amelynek mértéke mintegy 2,5 millió forint havonta, tehát évente hozzávetőlegesen 41 millió forint bérleti díjat és 30 millió forint üzemeltetési díjat kapnak Paks II.-től. A bérbeadó Kft. ezzel az üzlettel jelentős mértékben megnöveli üzleti eredményét, hiszen a cégjegyzékben elérhető adatok szerint 2016-ban a nettó árbevétele 47 millió forint volt, amelyet a következő évben 70 millióra növelt. Az együttműködés mindenesetre mindkét fél számára gyümölcsöző lehetett, mert a Paks II. honlapján közzétett információ szerint 2018 nyarán az épület alagsorát is kibérelték 10 évre, amelyért 217 millió forintot fizettek. A MO-VIMMO új ügyvezetője 2019. január 29-e óta Bakos Tamás, aki információink szerint a makói Fidesz alapszervezetének alelnöke volt, jelenleg a Makó Polgármesteri Hivatal – Innovációs és Városfejlesztési Iroda irodavezető-helyettese.

  1. Őrző-védők

A Jánosik és Társai Kft. a takarítás- piacon igazi nagyágyúnak számítanak. Ők takarítják egymilliárd forintért a MÁV állomásainak egy részét, de az Országos Vérellátó Szolgálat beszerzésén is ők győztek. Némiképp meglepő, hogy az állami atomcég budapesti irodájának recepciós pultjánál ellátandó személy- és vagyonőri szolgáltatás nyújtására kiírt közbeszerzést is ők nyerték meg. A szerződés szerint mintegy 67 millió forintért vigyáznak az iroda recepciójára. Láthatjuk tehát, hogy a Jánosik és Társai Kft. komoly portfolió-bővítést hajt végre az elmúlt években, hiszen a Németh Szilárd gondos felügyelete mellett ők építik a Csepeli Birkózó Akadémiát is, amelyhez az adófizetők 2 milliárd forinttal járulnak hozzá..

  1. Közönségtájékoztatás

Az Euroshow Kft. is megbízható ügyfele lett a Paks II. Zrt-nek, hiszen az országot „interaktív” kamionnal járva már korábban is aktívan tájékoztatták a lakosságot a felépítendő atomerőmű minden előnyéről. Az új szerződés szerint 2017. június 21-e és 2018. december 31-e között tovább folytathatták ezt a tevékenységet mintegy 270 millió forintos keretösszegért. A szerződés a keretösszegen belül meghatároz egy 112 millió forintos keretet, amelyből többek között a közterületfoglalási díjakat is fedezni kellett volna. Mindez csak azért érdekes, mert ahogyan azt egy korábbi blog-bejegyzésben kifejtettem, az Euroshow szinte valamennyi, a roadshow-ban érintett önkormányzattól igyekszik mentességet kérni a közterületfoglalási díj kötelezettsége alól.

  1. Médiatervezés- és monitoring

A paksi bizniszből természetesen Rogán Antal szomszédja, Csetényi Csaba sem maradhatott ki, hiszen cégei a korábban megnyert központosított közbeszerzésen keresztül szerződtek Paks II.-vel médiavásárlási- és tervezési, reklámügynökségi, valamint közvélemény-kutatási feladatok ellátására. A 2017 márciusától az év végéig terjedő időszakra Network 360 Reklámügynökség Kft és az Affiliate Network Kft. konzorciuma 138 millió forintot kapott. Mindkét cég a Csetényi és Krskó Tibor által gründolt Hamu és Gyémánt Média Kft. körüli szövevényes birodalom része, ahogyan azt az Átlátszó cikke kiválóan bemutatja. Krskó amúgy Tombor Andrással közösen a rádiós piacon is jól hasít, mindennek ellenére nehéz anyagi helyzetben lehet, hiszen a rászorulók megsegítését szolgáló operatív program forrásaiból is jelentős szeletet hasít ki, a program eredményeinek kommunikálására, amire a teljes program keretösszegének harmadát fordíthatják. De hát ki szorul itt ma jobban rá az uniós forrásokra, mint a Fidesz-körüli oligarcha-kör?

A fentiek csupán néhány példa a Paks II Zrt. által kötött szerződésekre, ezen a linken az összes szerződés megtalálható. Ezek a példák is megmutatják azonban, hogyan vált a paksi bővítés már a projekt korai szakaszában megbízható kifizetőhellyé, ami előrevetíti azt is, hogy a későbbi szakaszokban, amelyeknél összehasonlíthatatlanul nagyobb volumenű munkák várhatóak, mire számíthatunk. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogyan fonja egyre szorosabban körül az egész atombizniszt a hol Mészáros Lőrincnek, hol Garancsi Istvánnak, hol Paár Attilának, hol másnak látszó miniszterelnök (erről cikkek itt, itt, itt, itt és itt).

A paksi bővítés azonnali leállítása nem csupán amiatt elengedhetetlen, hogy egy értelmetlen beruházásból időben, még relatíve kis veszteséggel kiszálljunk. A közpénzek szemérmetlen elrablásának is így tudunk a leghatékonyabban gátat szabni.

A nyíregyházi csoda

0

Az elmúlt hónapokban sokan olvashattak a NER-lovagok új sportbiszniszéről, vagyis a versenyuszoda építésekről. Azért persze a stadion építések sem álltak le, Szegeden, Kispesten és Érden (NB III) alakítanak a NER oligarchái – írja Horváth András.

Nyíregyházán azonban valami szokatlan történt: ott a pályázatra nem tolakodtak be a NER nagyágyúi, mintha valódi verseny is lett volna a pályázók között, így a nyertes KEVIÉP Kft. mindössze 1,9 milliárd forintért vállalta el a FINA események megrendezésére is alkalmas Bujtosi Sportuszoda felépítését.

Ezzel szemben a hasonló paraméterű versenyuszodák építési költsége éppen egy nagyságrenddel nagyobb (10 milliárd körüli összeg) – ha annak kivitelezésben a minap Mészáros Lőrinc tulajdonába került ZÁÉV Zrt.- vagy Paár Attila West Hungária Bau Kft.-je vesz részt. A családban marad – mondhatjuk. Ezeknél a családi közbeszerzéseknél azonban van néhány zavaró momentum, ami abbéli gyanúnkat erősítheti, hogy itt bizony komoly pénzlenyúlásokról lehet szó:

– Két pályázónál több csak egyetlen esetben volt, de ezek a “versenytársak” is mindig ugyanabból a kiváló politikai kapcsolatokkal rendelkező körből kerültek ki.

– Rendkívül nagy az eltérés a beruházás becsült értéke és a nyertes ajánlati ár között, a soproni, a szegedi és a zalaegerszegi uszodákat tekintve ez összességében 13,4 milliárd forintot tesz ki, amiből legalább két új versenyuszodát vagy akár 10 új kistelepülési tanuszodát lehetne felépíteni.

Annak igen kicsi a valószínűsége, hogy a pályázatokat kiíró megyei jogú városok, vagy a Nemzeti Sportközpontok műszaki szakemberei ennyire mellé lőttek volna, illetőleg ennyire nem értenének a szakmájukhoz. Sokkal valószínűbb, hogy a korrupt közbeszerzési rendszer a felelős ezért az egészért, az, hogy az “alkotmányos költségek” az eget verdesik, s az hogy vannak akiknek Magyarországon mindent lehet – büntetlenül.

Figyelembe véve továbbá a felépítendő uszodák tervezett nézőszámbeli eltéréseit, s összehasonlítva a leendő uszodák egyéb paramétereit például még a Kaposváron és Gödöllőn épültekével, a NER-oligarchái nagyjából a duplájáért építkeznek közpénzből, ha uszodáról van szó. Ők azonban – ma még – érinthetetlenek.

A fentiek is azt bizonyítják, hogy van valami, amit Orbán még a sportnál is jobban szeret: a pénzt. De fogalmazhatunk úgy is: sportot űz a közpénzek elherdálásából.

S, hogy így együtt az utókornak is meglegyen, az említett uszodák és stadionok építési költségei (kivitelező/település/nyertes ár/becsült érték):

  • KEVIÉP Kft. / Nyíregyháza, sportuszoda / 1.9 mrd forint / 1.84 mrd forint
  • WHB Kft. és FÉSZ Zrt. / Sopron, sportuszoda / 10.9 mrd forint / 5 mrd forint
  • WHB Kft. és Dél-Konstrukt Zrt. / Szeged, sportuszoda / 12,1 mrd forint / 7,8 mrd forint
  • ZÁÉV Zrt. / Zalaegerszeg, sportuszoda / 8.9 mrd forint / 5,7 mrd forint
  • VEMÉV-SZER Kft. és Laterex Zrt. (alvállalkozó ZÁÉV Zrt.) / Veszprém, sportuszoda / 9.4 mrd forint / becsült érték nincs
  • Pharos 95 Kft. és WHB Kft. / Kispest, 8000 férőhelyes stadion / 11,8 mrd forint / 11,3 mrd forint
  • Market Építő Zrt. / Szeged, 8000 férőhelyes stadion / 9,4 mrd forint. A stadion építési költségei jelen pillanatban már 12,7 mrd forintnál járnak (3,3 mrd-os drágulás – eddig), építtető a Szeged-Csanádi Egyházmegye.

S akik mindebből hasznot húznak (a főnökükkel együtt):

  • WHB – Paár Attila
  • ZÁÉV – Mészáros Lőrinc
  • MARKET – Garancsi István

„Attól kell elvenni, akinek van…?” – A Zsolnay sztori 2. rész

Az évtizedek óta veszteségesen működő Zsolnay Porcelán-manufaktúrát a pécsi önkormányzat 2013-ban eladta a szír-svájci üzletembernek, Bachar Najarinak. Rá három évre, 2016-tól viszont minden jogi eszközt felhasznál a város vezetése a nagy múltú gyár visszaszerzésére. A tulajdonos, Bachar Najari pécsi ügyvédje, Bodnár Imre exkluzív interjút adott a Független Hírügynökségnek, amelyben beszámol megbízója elleni támadásokról, illetve arról, hogy az állami eszközökkel indított három einstand kísérletet hogyan sikerült visszaverni. A jogász aggályosnak tartja, hogy korábban az önkormányzat erőszakkal, őrző-védő különítménnyel ebrudalta ki a helyi vízmű és a közlekedési cég gazdáit. Információink szerint Najari reménykedik abban – bár nem zárja ki , hogy a helyi hatalom ellene nem alkalmaz fizikai erőszakot, mint a visszafoglalt vízmű vagy a buszos cég esetében.

Az interjú első részét itt olvashatja.

 

Bodnár Imre
Fotó: bodnarugyved.hu

Ott jártunk, hogy állami eszközök bevetéséve akarták a gyárat visszavenni Bachar Najaritól. Az igaz, hogy a svájci nagykövet figyelmét is felkeltette az állam erőszakos beavatkozása a tulajdonviszonyokba?

Amikor elmondtuk a történetet a hivatalban lévő nagykövetnek, akkor nem hitt a fülének. Azt mondta, hogy ez lehetetlen, de miután megismerte a történetet és a szereplőket, akkor megértette a helyzet komolyságát.

Ekkor már politikai felügyelet alatt volt Páva Zsolt?

Nem tudom, hogy egy polgármesternél mit kell értenünk a politikai felügyelet alatt, de az biztos, hogy érthetetlen, ami Pécsett a városházán folyik.

Az igaz, hogy miután Najari úr nemcsak befizette a 400 milliós tartozást, de ezzel négy nagy pécsi ingatlan tulajdonjogát is megszerezte?

Pontosabban jelzálogjogát. Ugyanis 2009-ben az MFB az akkor felvett hitelért cserébe fedezetet kért és kapott a várostól; jelzálogot jegyeztek be négy nagy értékű pécsi ingatlanra. Amikor a Najari elleni támadás részeként Paár Attila megvette a gyár tartozását, akkor átmenetileg már ő rendelkezett a 300 milliót érő ingatlanvagyon felett. Amikor viszont Bachar Najari fizette ki a gyár tartozását, akkor a törvény erejénél fogva hozzá került a több száz milliós jelzálog, mert a kormányoldalon egyetlen épeszű ember nem gondolta, hogy a szír-svájci kipaterolásának hatalmas önkormányzati kockázata is van.

Páva Zsolt emberei csak később jöttek rá, hogy óriási a probléma, mert a hitel kifizetésével Najari elviheti a négy pécsi ingatlant, ami iszonyú nagy érték.

S ezen felül Bachar Najari a hitel rendezése után mindent megnyert.

Talán ezért vonták ki Paár Attilát az akcióból…?

Ment ő magától, néhány hét alatt keresett 200 milliót, ami még az ő köreiben sem kevés. Egyébként a történtekért Paár Attila semmilyen felelősséget nem vállalt, annak ellenére, hogy minimum 120 család sorsába avatkozott bele.

Tudom, hogy ön elsősorban a Zsolnay ügyvédje, de nyilván a gyár vezetői is követhettek el hibákat, különben aligha merték volna jogalap nélkül megszállni a gyárat. Nem gondolja?

Amikor Najari úr kifizette a tartozást, a NAV nyomozók azonnal takaréklángra kapcsoltak, s azóta is őrlángon működnek. Az ügyekben bírósági döntések születtek mára minden szabálytalannak tartott ügy elhalt. Csak korábban kellett a mondvacsinált akció.

Viszont az állammal kötött korábbi szerződés szerint a Zsolnay-gyárnak eredményt kellett volna termelni, de ez nem történt meg a Najari úr tulajdonlása mellett sem, ezért az önkormányzat kénytelen volt több tízmilliós büntetést fizetni. Nem inkább ezért akarták visszavenni a gyárat?

Az igaz, hogy amikor az ÁPV Rt. még Toller Lászlónak átadta a Zsolnayt, kikötötte, hogy a „klasszikus” termékek árbevételének meg kell haladnia az évi 800 milliót. Ha ez nem történik meg, akkor kötbért kell fizetni. Ezt a tényt Bachar Najari a szindikátusi szerződésben tudomásul vette, de magára nem vállalta.

Ne felejtse el, hogy a szír-svájci üzletember 2013-ban vette meg a Zsolnay részvényeit, de 2016-ig ezt a kötbért az önkormányzatnak számlázta a Magyar Nemzeti Vagyonügynökség, amit persze eszébe sem volt kifizetni. Csak a Najari úr elleni támadás után, 2016-ban kapta a kötbért Najari.

Amikor egy személyes egyeztetés során megkérdeztem Szivek Norbertet, az MNV Zrt. vezérét – aki ebben az időben az Nemzeti Reorganizációs Nonprofit kft-t és magát Börcsök Sándort felügyelte, hogy miért Najarit, és miért nem az önkormányzatot perelték be, ő azt mondta, hogy

a pénzt attól kell elvenni, akinek van.

Ez a mondata azóta nálunk szállóigévé vált. Később a bíróság első fokon kimondta, hogy a kötbér követelés Najarinak legfeljebb 5%-ban róható fel, de ez ellen is fellebbeztünk.

Szintén a konfliktust élező ok lehetett, hogy a Zsolnay Manufaktúra igazgatósági elnöke, Cséplő Petra – aki a többségi tulajdonos felesége – külföldön levédette a Zsolnay nevet, de nem a gyár, hanem egy svájci kft részére. Ez tekinthető barátságtalan lépésnek?

Az önkormányzat az eladáskor kötött szindikátusi szerződésben azt állítja, hogy valamennyi védjegy sorsa rendezett. Ehhez képest feltűnt néhány Mattyasovszky-Zsolnay, akik megpróbáltak külföldön védjegyet bejegyeztetni. Pontosan tudták, hogy nem húzhatnak hasznot a márkanévből, mert az 1963-ban hozott bírói döntés kimondja, hogy a „Zsolnay” önálló márkanév, a családra utaló jellegét elveszítette, emiatt a vér szerinti örökösöknek sincs már rendelkezésük a márkanév felett.

Ez lehet, de védjegyet külföldön levédeni csak a gyár, vagy önkormányzat nevében lehet, Cséplő Petra pedig egy svájci kft. nevében tette. Ez nem volt olaj a tűzre?

Az ügyet ismerők pontosan tudják, hogy ez ott és akkor az egyetlen lehetséges megoldás volt.

Ennyi?

Igen.

MTI Fotó: Kálmándy Ferenc

Azt tudja, hogy a híresztelések szerint a jelenlegi tulajdonos is csak ki akarja fosztani a gyárat, ezért selejtezi le és hibás termékként adja el az áruk egy részét?

Ezen csak mosolyogni lehet, mert a tulajdonos egyharmadára csökkentette a selejtet. A hibás termékekből pedig olyan kollekciót állíttat össze, amely kiállítási terméknek megfelelnek. Ezekre mondták, hogy el akarta lopni, de könyörgöm: a portékának gyakorlatilag ő a tulajdonosa. Úgyhogy ez a híresztelés egyenesen nevetséges.

A mai állás szerint az állam, illetve az önkormányzat által megtámadott fél, tehát Bachar Najari – ha nem is kiütéssel, de nyerésre áll a Zsolnayért folyó küzdelemben. Gondolja, hogy a vereség után Pécs letette a fegyvert, vége a háborúskodásnak?

A harc valójában el sem kezdődött, mert Najari soha nem támadott! Nem is állt szándékában, s a jogi ügyek nagy részét a cégvezető és az igazgatóság elnöke intézi. Ezekre Najarinak pont annyi rálátása van, mint amennyi egy tulajdonosnak elég. Egyébként pedig

Najari személyes érdeke is az, hogy Pécs egy jól működő, prosperáló város legyen.

Fel sem merült, hogy a kisebbségi tulajdonos, tehát az önkormányzat úgy szerzi vissza a gyárat, hogy tőkét emel?

A pécsi önkormányzat évek óta csődben van, csak eddig még nem derült ki. A városi kasszát nem túl erősen őrzik. Az csak az egyik gond, hogy sok a hozzá nem értő, de az legalább ilyen probléma, hogy a közvagyon gazdálkodásának szabályait kevesen akarják betartani.

Épp ezért úgy gondolom, hogy a következő támadást már nem bízzák a vesztesekre és csak remélni merem, hogy a problémájukat pénzzel próbálják orvosolni, tehát igyekeznek a gyárat piaci áron megvásárolni a jogos tulajdonosától.

Itt a tét az a közel 43 milliárdos uniós pénz, amit a műemlékek felújítására fordítanak. Igaz az, hogy a pirogránit gyártási jogáért cserébe leállították volna az adóvizsgálatot?

Voltak informális ajánlatok. Olyan indítványokról is hallottam, amelyben szerepelt az eljárás megállítása, de még vételi ajánlatokról is szólt a fáma. Nem tudom, hogy ezeket mennyire lehet komolyan venni.

Van olyan hír is, amely szerint a műemlék felújításra szánt pénzen osztozást ajánlanak?

Erről még nem hallottam, de tisztességes és jogszerű együttműködést Najari soha nem vetette el. A gyár jelenleg is dolgozik több önkormányzatnak és állami szervnek, melyeket a korrekt együttműködés jellemez. Szerintem eddig Najari tette a legtöbbet a Zsolnayért, de remélem, hogy előbb utóbb az önkormányzat és az állam is segítséget nyújt neki.

A Zsolnay-gyár történetét a kezdetektől a privatizációig itt olvashatja el: 1. rész2. rész

„Attól kell elvenni, akinek van…?” – A Zsolnay sztori 1. rész

Az évtizedek óta veszteségesen működő Zsolnay Porcelán-manufaktúrát a pécsi önkormányzat 2013-ban eladta a szír-svájci üzletembernek, Bachar Najarinak. Rá három évre, 2016-tól minden jogi eszközt felhasznál a város vezetése a nagy múltú gyár visszaszerzésére. A tulajdonos, Bachar Najari pécsi ügyvédje, Bodnár Imre exkluzív interjút adott a Független Hírügynökségnek, amelyben beszámol megbízója elleni támadásokról, illetve arról, hogy az állami eszközökkel indított három einstand kísérletet hogyan sikerült visszaverni. A jogász aggályosnak tartja, hogy korábban az önkormányzat erőszakkal, őrző-védő különítménnyel ebrudalta ki a helyi vízmű és a közlekedési cég gazdáit. Információink szerint Najari reménykedik abban – bár nem zárja ki , hogy a helyi hatalom ellene nem alkalmaz fizikai erőszakot, mint a visszafoglalt vízmű vagy a buszos cég esetében.

 

Bodnár Imre
Fotó: bodnarugyved.hu

Egészen 2016 júniusáig megmentőként tekintettek az ön ügyfelére, a szír-svájci befektetőre, de aztán elkezdték ellenségként kezelni. Mi volt ennek az oka?

Bárki vette volna meg a gyárat, lényegben a termelődő veszteség ledolgozása, vagy ha jobban tetszik, a deficit „lenyelése” volt a feladata, tehát egy olyan „balek” kellett a Páva Zsolt vezette önkormányzatnak, akinek a pénze elég a fideszes városvezetés által okozott csőtömeg eltakarítására. Miután ez elkezdődött, komoly uniós források tűntek fel, amihez már nincs feltétlen szükség a szír-svájci befektetőre.

Viszont az önkormányzatnak szüksége volt arra a 180 millióra, a gyárnak meg arra az 500 millióra, amit a vásárláskor Bachar Najari beígért a Zsolnayért. Ezt mind visszaadták volna a vevőnek?

Ez fel sem merült! Valójában 2016 nyarától vagyok az ügyben. Akkor kezdődtek a támadások a mai megbízóm, Bachar Najari ellen. A megelőző időszakot, tehát amikor még az állami, vagy önkormányzati tulajdon volt a Zsolnay, csak hallomásból ismerem. Azt persze pécsi polgárként is tudtam, hogy Toller Lászlónak, aki az ezredfordulón idején szocialista polgármester volt Pécs városban, az volt a víziója, hogy ilyen nagy hagyományú nemzeti kincsnek az önkormányzat tulajdonában lenne a helye. Ezt az elképzelést az általa mozgósított pénzek segítségével képes volt biztosítani, annak ellenére, hogy az üzem korábban sem tudott rentábilisan termelni. A komoly múlttal rendelkező cég háromszor annyi alkalmazottat foglalkoztatott, mint amennyi ma egy korszerű gyárban szükséges.

Véleményem szerint Bachar Najari drágán vette meg a részvényeket, nem is nagyon akadt más komoly ajánlat. Rövid idő múltán persze megbízóm,

a szír-svájci befektető számára is világossá vált, hogy a gyár által termelt mérhetetlen veszteséget ravaszul a nyakába varrták.

A város így némi pénz fejében megszabadult a gigantikus a ráfizetést is termelő Zsolnay Manufaktúrától.

Amikor megbízója rájött, hogy mit vásárolt, akkor nem fordult meg a fejében, hogy legjobb lenne visszalépni?

Ezt nem tudom. Az elsősorban márkás svájci órák kereskedésével foglalkozó pénzember egészen más üzleti kultúrát képvisel, mint amelyet Magyarországon tapasztalt. Az adott szó számára szent, a kézfogással szentesített szerződéskötést akkor is érvényesnek tekinti, ha azt soha nem rögzítik írásos szerződésbe. A városvezetők ígéreteit tényként kezelte a hitelelengedés tárgyában különösen. Ráadásul azt feltételezte, hogy amit a partnere, ez esetben Páva Zsolt állít, az úgy is van. Mi pécsi polgárok persze már régóta tudjuk, hogy a város vezetői gazdasági analfabéták, félrevezetik külföldi partnereiket, lásd az eladott, majd verőemberekkel, erőszakkal lefoglalt vízmű esete, vagy az autóbuszos cég gazdáinak kiebrudalása. Feltételezhető, hogy ilyen mértékű arcátlanságot a városvezetés soha nem mert volna elkövetni a helyi kötődésű, fideszes Bánki Erik országgyűlési képviselő tudta és hozzájárulása nélkül.

Még mindig nem világos, hogy ha a szír-svájci vállalkozó, Bachar Najari által megvásárolt Zsolnay gyár valóban csődtömeg, akkor a pécsi önkormányzat miért akarja látszólag erőszakos módszerekkel ezt a veszteséges céget visszavenni?

Élek a gyanúval, hogy olyan gazdasági hír jutott a helyi önkormányzat tudomására – akár bennfentes információként is -, hogy az Európai Unió komoly, milliárdos összegeket ad a magyar műemlék-jellegű épületek, kastélyok felújítására. Amihez szükség lesz a Zsolnay gyár termékeire, mert a kerámia és az eozin mellett a pirogránit is a gyár „védjegyének” számít, amelyet a korabeli építkezéseken is felhasználtak. Vagyis a műemlékek tervezett felújításánál szükség lesz nagy mennyiségű pirogránitra. A három védjegy gyártási joga természetesen a Zsolnay tulajdonában van. Valószínűnek tartom, hogy emiatt indítottak összehangolt támadást a Zsolnay értékének tekinthető védjegyek visszaszerzésére.

De valójában kik indították ezt a támadást?

Csak sejtéseim lehetnek, semmi bizonyosat nem tudunk.

Időnként feltűnik a fideszes berkekből jól ismert L. Simon László ex-államtitkár és üzlettársa Paár Attila, illetve közös ügyvédjük Kazai Viktor,

aki elkezdett a Zsolnay megbízásából ügyködni azon, hogy a Zsolnay korábban felvett hiteleit az állami tulajdonban lévő MFB konszolidálja.

Ez a hitel abból az időből származik, amikor Toller kezdeményezésére az önkormányzat 2006-tól tulajdonolta az üzemet, de csak a deficit volt állandó. 2011-ben a Közgép is próbálkozott, de Simicska sem lett sikeres, miután a városvezetés 1 forintért visszavette, később eladta az egyetlen érdeklődőnek, Bachar Najarinak, akitől – mint mondja – most az uniós milliárdok megszerzése érdekében akarják visszavenni.

Szó sincs arról, hogy visszavennék a gyárat, hanem egyszerűen át akarták játszani Paár Attilának, aki a közbeszerzéseken nyertes építőcég, a West Hungária Bau tulajdonosa, és aki aztán fél áron megvásárolta egyik leánycégébe a Magyar Fejlesztési Banktól a Zsolnay 400 milliós adósságát! Nem érthető, hogy a bank miért nem érvényesítette a többszörösen túlbiztosított követelését és miért az áron aluli eladás volt az elsődleges cél.

A Zsolnay Porcelánmanufaktúra bejárata.
MTI Fotó: Sóki Tamás

A hírek szerint Paár Attilának eladta volna az önkormányzat a kisebbségi tulajdonrészét is. Ezt Najari úr üdvözölte?

Dehogy üdvözölte! A többségi tulajdonos, Bachar Najari legnagyobb meglepetésére akarta eladni az önkormányzat a Zsolnay Manufaktúra megmaradó 22 százalékát is. A terv nem fért be a tulajdonos és az önkormányzat korábban megkötött megállapodásába. Egyébként a szerződés azt is tartalmazza, hogy az önkormányzat, és nem pedig Paár Attila, vagy más valaki próbálja elintézni, hogy az állam tulajdonában lévő MFB engedje el a Zsolnay tartozását!

Nem mindegy?

Egyáltalán nem! Addig egyébként Páva Zsolt és Bachar Najari kapcsolata kiváló volt, gyakran egyeztettek, s a felmerülő nehézségeket addig kölcsönösen rugalmasan megoldották. A polgármester egyetlen szó kritikával nem illette Najari urat, illetve a gyárban addig bekövetkezett változásokat.

Viszont a legnagyobb megdöbbenésre,

2016 februárjában Páva Zsolt írt egy vészjósló levelet a kormánynak, amelyben kifejti, hogy nagyon félti Najari úrtól a Zsolnay jövőjét.

Fogalmam nincs, hogy a polgármester honnan tájékozódott a levél megírása előtt, ma már bizonyos, hogy súlyosan félrevezették. A kormány erre a levélre reagálva kiemelt jelentőségű stratégiai szervezetté nyilvánította a gyárat. Ma már szerintem mindenki tudja, hogy ez mit jelent, mi következik ez után

Mit jelent az, hogy kiemelt stratégiai szervezetté nyilvánítják az üzemet?

Azt jelenti, hogy ha a gyár ellen felszámolási eljárást indítanak, akkor előzetes vizsgálat nélkül három napon belül vagyonfelügyelőt rendelnek ki, aki rendkívül komoly, jogosítványokkal rendelkezik. Ha ma nálunk egy cég vagyonfelügyelőt kap, az azt jelenti, hogy a tulajdonosától rövid időn belül elvehetik a vállalatot. Najari úr egyszerűen nem értette, hogy miért akarnák tőle a Zsolnayt elvenni. Elkezdett aggódni…

Ráadásul ebben az időben ismét feltűnt a színen egy Szabó Iván nevű budapesti ügyvéd, akinek a nevéhez a francia tulajdonú vízművek lefoglalása kötődik. Erre azért volt szükség, hogy a kifizetetlen MFB hitelek miatt a porcelánmanufaktúra ellen elindíthassák a felszámolási eljárást. Ezzel pedig azért siettek, hogy Bachar Najari ha akarja, akkor se tudja kifizetni a cég 400 milliós tartozását. Az összehangolt akció részeként

a NAV nyomozók is megszállták a Zsolnay gyárat, lefoglalták az árukészletet És a munkaeszközöket.

Ennek célja akár az is lehetett, hogy a tulajdonos ezek eladása révén se tudjon pénzhez jutni. Ugyanis csak ebben az esetben vált volna felszámolhatóvá a nagy múltú cég. Ahogy mondtam, a cél az lehetett, hogy a Zsolnayt fillérekért megszerezze a már említett Paár Attila.

Tehát elindult egy kivásárlási akció a korábbi megmentőnek tartott Najari úrral szemben, 2016 májusában az MFB valóban felmondta az akkor 400 milliós hitelt, s a lapok akkor már arról cikkeztek, hogy fel is számolják a gyárat. Vagyis einstandot jelentettek be?

Ez a felszámolási eljárás feltétele volt, illetve a vagyonfelügyelő kinevezésének is ez a lépés teremtette meg a jogi alapját. Közben az adónyomozók megszállták az egész gyárat, amivel lényegében működésképtelenné tették.  Ezt követően Szabó Iván ügyvéd Pécs város megbízásából megalakította a Ledina Kerámia Kft.-t azért, hogy a Zsolnay szakképzett dolgozóit átcsábítsa.  Ha ugyanis a Zsolnay már nem rendelkezik se eszközzel, se dolgozóval, de eladható terméke sem marad, ráadásul a tulajdonosának ki kell fizetnie a 400 milliós tartozást és az éppen ebben az időben esedékes 100 milliós helyi adót, akkor a cég kétség kívül térdre rogyott volna.

Bachar Najari viszont mégis szerzett valahonnan pénzt, s kifizette a tartozást. Ez meglepte az ügy szereplőit?

Információink szerint mindenki meg volt döbbenve, ami számunkra érthetetlen, hiszen pontos tájékoztatásokat kapott az önkormányzat és a bank a vezető testületekbe delegált képviselőiktől. Mindenki tisztában volt azzal, hogy a Zsolnay 259 milliós végtörlesztési ajánlatot tett a banknak.

Ha jól tudom, az MFB ezt az ajánlatot elutasította. Ez igaz?

Igen, ehelyett – mint mondtam – a követelést 200 millió forintért – ahogy ezt Szabó Iván nyilatkozta – inkább Paár Attilának adta el. Ennek köszönhetően az MFB azonnal bukott 60 millió forintot csak azért, hogy jusson a követeléshez. Ugyanis ez kellett a Zsolnay felszámolásához.

Lehet törvényesen hülye egy bankvezetés az állam kárára? 

Nem lehet, ezért hűtlen kezelés miatt feljelentést tett a Zsolnay Zrt, mert ezzel a döntéssel a számok ismeretében úgy tűnik a bank jelentős kárt okozott az államnak.

És?

Az ügyészség elutasította a feljelentést, mert

az államot ért minimum 60 milliós kár ellenére nem látta bizonyítottnak a bűncselekmény gyanúját.

Tehát a követelést viszonylag olcsón, 200 millióért megkapta Paár Attila.

A döntéssel tehát megnyílt a Zsolnay felszámolásának lehetősége, mert az önkormányzat időközben megalapította – a már említett – Ledina nevű céget, amely a terv szerint elszipkázta a dolgozót egy részét, miközben az elcsábított dolgozók semmilyen munkát nem végeztek a fizetésükért. A vezérkar abban reménykedett, hogy ha felszámolják a Zsolnayt, akkor a termelését a Ledina veszi át. Életszerűtlen, hogy 120 dolgozó egyik napról a másikra úgy kel fel, hogy azonnal felmond a munkahelyén, ugyan azon indok alapján.

A Ledina Kft.-ben a Zsolnaytól elcsábított emberek végeztek érdemi munkát?

Semmit! Az elmúlt évi mérlegük szerint bevételük évente 26 ezer forint. Idén tudtommal mérleget sem adott le a cég. A száznál is több munkás bérét időnként törvényt sértő módon a közműcégek pénzéből fizették, amiért szintén feljelentést tett a Zsolnay, hiszen ez hűtlen kezelés. Később már a NER lovagok folyósították a Ledina dolgozóinak bérét, persze azokból a bevételeikből, amihez feltehetően jelentős túlárazás révén jutottak. De a Ledina mégis kellett az egész koncepció végrehajtásához. Tudomásom szerint több munkavállaló már perli a Ledinát.

Ön szerint ki volt ennek az egész tervnek a gazdája?

Fogalmam sincs. Nyilvánosan Páva Zsolt, polgármester, és Szabó Iván, ügyvéd a végrehajtó, de a háttérben folyamatosan feltűnik Bánki Erik és L. Simon László személye. Én személy szerint egyikőjüket sem tartom alkalmasnak egy működő terv kidolgozására. Mindenesetre felállították a „mestertervet”, s azt várták, hogy Najari ebben a patthelyzetben kiszáll a gyár tulajdonlásából. Ehelyett azonban a gyár elismerte a tartozást és 40 nap fizetési haladékot kért, amire a törvény lehetőséget ad.

Miután tehát 259 millióért nem tudta megvenni, hajlandó volt többet, tehát 400 milliót is fizetni?

Pontosan, az ötletgazda urak ettől némileg pánikba estek, ugyanis arra számítottak, hogy Najari úr megtagadja a tartozás kifizetését, ami logikus lett volna, de ha azt teszi, ekkor néhány nap alatt elrendelik a cég felszámolását. A bíróság jogerősen fizetési haladékot adott, de a közben kiérkező vagyonfelügyelő, Börcsök Sándor megkezdte működését.

Miután Börcsök elkezdte működését, a szabályok szerint, – amíg a pénzt nem fizette ki a Najari úr – addig vagyonfelügyelőként ő felügyeli a céget. De megjelenése után azonnal eltűnt, mi naponta 4-5 emailben tájékoztattuk a történésekről, illetve döntéseit kértük. Meglepően nehézkes volt vele az együttműködés. Majd egy idő után vagyonfelügyelőként benyújtott a bíróságra egy kérvényt, hogy fizetésképtelenségre tekintet nélküli felszámolási eljárást kezdeményez a Zsolnay ellen, mert a gyárvezetés nem működik együtt vele.

Féltünk, hogy emiatt a fizetési haladék lejárta előtt elrendelik a felszámolást,

ezért Najari úrnak nem volt más választása, mint egyetlen tőkeerős tulajdonosnak ki kellett fizetni a tartozást a Zsolnay helyett.

Honnan tudta ezt a jelentős összeget azonnal előszedni, hisz említette, hogy a svájci forrásai csak a hónap végére szabadultak fel?

Annyit tudok erről mondani, hogy teljesen legális forrásból származott a pénz. Mindenesetre a zalaegerszegi törvényszék korrekt eljárásának köszönhetően nem sikerült a gyárat megszerezni.

Ön szerint a végcél az egész gyár, vagy csak a Zsolnay márkanév visszaszerzése, esetleg „csak” a kurrens építőanyag, a pirogránit gyártási jogának a megkaparintása?

Ezt nem tudom, de már többször említettem: nyilvánvalóan Paár Attilának akarták átjátszani a gyárat. Az építőipari vállalkozó ugyanis – háta mögött a Zsolnayval – esélyesként indulhatna a kastélyok, műemlékek, védett épületek felújítására hirdetett tendereken. Szó sincs arról, hogy a szereplők bármelyike Pécs városának érdekeit tartaná fontosnak, de arról sem, hogy a gyár fejlődése, vagy a dolgozók munkájának megőrzése fontos lenne.  Csak az a cél lebeg a szemük előtt, hogy azt a több mint 30 milliárd forintot, amely az Európai Unióból épület-felújításra érkezik, azt egy csoport kapzsi ember karvaly módon lenyúlja. Ezt az egyetlen látható célja az akciónak.

Végül Najari úr személyes vagyonából fizette ki a tartozást, tehát a 400 milliót?  

Igen, a tartozás akkor már nem az MFB, hanem akkor már Paár Attila cégének birtokában volt.

Jól emlékszünk, Paár ugye 200 millióért vette meg?

Igen, miután tehát megkapta a Najari 400 millióját, Paár állami segédlettel három hét alatt keresett durván 200 milliót!

Mi történt volna, ha Najari úrnak nem sikerül kifizetni a tartozást a Zsolnay helyett?

Akkor elindul a felszámolás és a terv menetrend szerint folyik. Véleményem szerint Paár Attila fillérekért megvásárolja a felszámolt vagyont, és megszerzi az önkormányzattól a részben erre a célra alapított Ledina Kft.-t. Tehát a tulajdonost állami eszközökkel kitették volna a cégből.

Folytatjuk! Az interjú második részét vasárnap reggel közöljük.

A Zsolnay-gyár történetét a kezdetektől a privatizációig itt olvashatja el: 1. rész2. rész

Tiborcz István újabb sötét üzlete?

Mondhatnánk, hogy a családban marad! Ugyanis a vérből kinyerhető plazma felajánlói csak filléreket, a cégek viszont milliárdokat nyernek, azóta különösen, hogy Orbán Viktor veje is feltűnt a vér-bizniszben. Ugyanis egyetlen rendelettel növelték a vállalkozók profitját, miközben a véradóknak járó juttatás tovább csökkent. A Független Hírügynökségnek nyilatkozó, neve elhallgatását kérő orvos szerint a vérüzlet Magyarországon igen fontos, de nagyon sötét.

 

Az öregedés ellen a vérplazma a leghatásosabb gyógyír! – legalábbis ezt igyekszik bizonyítani a Stanford Egyetem kutatója. Tony Wyss-Corray szerint a fiataloktól származó vérplazma segítségével javítható a memóriazavar, a pszichés elváltozás, és a fizikai leépülés is. A szabadalmi eljárás azért is kecsegtető, mert az állatkísérletek kedvezőek, az egerek idegsejtjeit már sikerült visszafiatalítani. S a módszert kipróbálták már a szörnyű Alzheimer-kórban szenvedők gyógyításában is. A kezdeti sikerek nem csak az orvostudományt, de az üzletemberek agyát is beindította, mert a kísérletek során a tudósokat korlátlan mennyiségű gyermekvér szállításának ajánlatával keresték meg. Vagyis vérre menő üzlet indult be világszerte, s persze a hazai piacon is. A vérplazma ugyanis nemcsak a leendő fiatalság ígérete, hanem máris komoly gyógyszerek alapanyaga, ami szinte aranyat ér.

A vérplazma tehát gigantikus, tíz- és százmilliárdos üzlet a világban, de már itthon is, amelyet alapvetően az önkéntesek felajánlásai alapoznak meg.  Az elmúlt években Magyarországon hét európai cég alakított ki hálózatot, eddig 12 nagyvárosban, s készül az állomás újabb 3 településen, a fejlődés tehát töretlen. Az önkéntes plazmaadók eddig – helyszíntől függően – alkalmanként tízezer forint körüli összeget kaptak, amit azonban egy éve kormányrendelet útján 3665 forintra csökkentettek. Emiatt a facebookon is szerveződő donorok bejelentették, hogy felhagynak a plazmaadással. De erről majd később.

Mielőtt a kormányzati döntés további következményeit boncolgatnánk, érdemes tudni, hogy a plazmát, egy szalmasárga folyadékot a vénán keresztül veszik le, orvosi eljárás révén úgynevezett plazmaferézis útján vonják ki. Az összegyűjtött vérmennyiség fele lehet plazma, hivatalosan ugyan az alapanyagnak nincs ára, mert a nemzetközi jog szerint ez szervkereskedelemnek minősülne. (Ezért sem adhatnak költségtérítést a véradásért, de másmilyen vérkészítményért sem.) Viszont a hatalmas nyereséggel működő plazmagyűjtő cégek, elsősorban németek, osztrákok és olaszok költségtérítést adtak a közel 10 ezer hazai donornak, elsősorban fiataloknak. A plazmaadók a segítséget leginkább erkölcsi segítségnek tartják, de jól jön nekik a pénz is. A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Nyíri László Ernő – aki a közösségi portálon közösséget vezet – azt vallja, hogy ebben az ügyben számára az életmentés a legfontosabb. Viszont a honlapunknak név nélkül nyilatkozó diákok, vagy munkanélküliek fájlalják, hogy a kormányzat leginkább a külföldi cégek profitját növeli. Illetve ezen a pályán is feltűnik Orbán Viktor veje, Tiborcz István, meg néhány Fidesz-közeli üzletember, akik számára kifejezetten előnyösnek látszik, hogy a kormányzat rendeleti úton beavatkozik a piaci viszonyokba.

A Magyarországon letelepedett plazmagyűjtő cégek külföldi gyógyszergyáraknak adják el a vérplazmát. A 24.hu értesülése szerint a hazai nagyvárosokban működő német Plasma Service GmbH tulajdonában lévő Plazmaszolgálat kft. például 2 milliárdnál is magasabb nettó bevételre tett szert, de nagyjából hasonló haszonnal dolgozik valamennyi ilyen profilú cég. A plazmadonorok szerint ebből a haszonból nyugodtan fizethetnének a plazmaadóknak, akik között – mint említettük – diákok, munkanélküliek, közmunkások is akadnak.

A „magyar vérből” megteremthető üzletre Tiborcz István figyelmét is a hatalmas haszon reménye kelthette fel, gyorsan belátta, hogy érdemes a gyógyszeripari alapanyag gyűjtésével foglalkozni. Tiborcz közreműködésével megalakult a Plazma Expert Kft.,  amelynek ügyvezetője – az atlatszo.hu oknyomozós portál szerint – az a Hauberl Gergely, aki igazgatósági tagja volt az Elios nevű cégnek, amely az uniós közvilágítási tenderen degeszre kereste magát. Lám’, milyen kicsit a világ, valamint nincsenek véletlenek, s persze sorolhatnánk a bölcsességeket. Ugyanis egészen a Tiborcz-közeli cég megjelenéséig a plazmadonorok a másfél órás elfoglaltságért megkapták a nagyobb összeget, a nyolc-tízezer forintot. Ám, miután a kormányrendeletben 3665 forintra csökkentették a kiutalható összeget, ezzel az összeggel is nőtt Tiborc cégének haszna. Ennek következményeként persze mindenütt csökkent a donorok száma. Az összefüggésre a hazai korrupciót árgus szemmel figyelő Hadházy Ákos hívta fel a közvélemény figyelmét. Az LMP társelnöke szerint az államot foglyul ejtette a politika, a törvényeket ma már egy nagyon szűk kör érdekei diktálják.

A szerkesztőségünk viszont arra lett figyelmes, hogy néhány cég továbbra is magasabb összeget fizet a donoroknak, amit informátoraink szerint azért tehetnek, mert ezeknek a cégeknek a tulajdonosai „kormányközeli” pozícióban vannak, s így ellenőrzésre aligha számíthatnak. „Adjunk többet, oszt jó napot!” – tréfálkozott az egyik debreceni informátorunk, aki azt is állítja, hogy a magyarországi vérplazmagyűjtést is tönkre teheti az Emberi Erőforrás Minisztérium költségtérítést csökkentő rendelete.

Ugyanis az osztrák határ mentén már korábban is autóbuszokkal szállították a magyarokat Bécsbe, ahol a plazma-adásért 20-25 eurót adnak alkalmanként, néhol ennél is magasabb összeget. Van, aki hetente többször megfordul, s azért külön pénz is jár, ha valaki új donorokat szervez be.

A hatalom nemcsak a rendeletalkotást veti be a „véres üzletbe”, hanem a kormányzati ellenőröket is. A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal emberei is, ugyanis a közelmúltban „felfedezték”, hogy a nyolc évvel ezelőtt regnáló kormány idején az Országos Vérellátó Szolgálat – ahol a vérvételek miatt szintén keletkezik vérplazma – az alapanyagot piaci ár alatt adta el a Humán Bio Plazma Kft.-nek. Azt azonban az ellenőrök nem feszegették, hogy az olcsó plazmáért cserébe a cég ellátta a magyar egészségügyet a hiánycikknek számító készítményekkel. Informátoraink szerint a hazai kórházaknak előnyös megállapodást az egészségügyi kormányzat felrúgta, s az OVSZ-nél keletkezett vérplazmára közbeszerzési eljárást hirdetett, amit véletlenül szintén egy szegedi cég kormányközeli tulajdonosa nyert meg. A vérplazmát ő is olcsóbban kapja, de cserébe nem ad gyógyszer a hazai kórházaknak, hanem extra nyereséggel külföldön értékesíti, a haszon évente legalább 400 millió forintra rúg.

Egyébként kormányzathoz közel álló körökben divat lett a „vérplazma-üzlet”  nem csak Tiborcz István próbál tulajdonrészt szerezni a hazai cégekben, információk szerint a West Hungária Bau tulajdonosa, Paár Attila is beszállt az üzletbe, amit azonban a vállalkozó a 24.hu hírportálnak a leghatározottabban cáfolt. Mondván az nem az ő üzlete, s kiderült, hogy tényleg nem. Egy luxemburgi tanácsadóé, aki évtizedek óta alapítja a Paár cégeihez a külföldi stróman-cégeket. Időközben az is tudomásunkra jutott, hogy a békéscsabai Vascular Plazma tulajdonosa a kolbászfesztivált – Orbán kedvenc rendezvényét – is birtokolja.

„A vérüzlet fontos terület, de nagyon sötét”- nyilatkozza egy neve elhallgatását kérő orvos, aki vezetőként évtizedeket töltött el a szakmában. Amikor a kormányzat csökkentette a donorok költségtérítését, akkor – másokkal együtt – azt hitte, hogy az egész akció mögött a vérhiány csökkentésének szándéka áll. Ugyanis vérplazmát kifizetőbb adni, mint vért, ami miatt rendre vérhiány alakul ki Magyarországon. Informátorunk viszont állítja: a vitatott kormányrendelet csak a plazma-cégek hasznát növelte – új szereplőként a Tiborcz Istvánét különösen – a kormányrendelet ugyanis leginkább a piac átrendezését szolgálta. A vérhiány azonban máig nem szűnt meg, ezért ma már egyre többen úgy látják, ahogy Hadházy Ákos, az LMP társelnöke: az államot foglyul ejtette a politika, a törvényeket ma már egy szűk kör érdekei diktálják.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK