Kezdőlap Címkék őszödi beszéd

Címke: őszödi beszéd

A zavargások mesterterve

Évek óta értetlenül áll a magyar közélet a 2006-os zavargások előtt – még csoda is tán, hogy nem törtek ki újabb összetűzések a vita során. Ahogy telik az idő, egyre több csontváz dől ki a szekrényekből. Valóságos mamutok zuhognak a sifonérokból, lassan arra is kezd fény derülni, kinek állhatott érdekében a tévéostrom, a többhónapos tüntetés a Kossuth téren – és mit akart vele.

A kormánypárt természetesen hallgat, illetve elbeszél az ellenzéki érvek mellett, fújja a saját szólamát, ugyanis valószínűleg nincs utasítás arra nézvést, mi légyen, ha kiborul az éjjeliedény, egyre több bizonyíték kerül elő ugyanis, ami mind arra utal, hogy a 2006-os zavargások nem tulajdoníthatóak a spontán népharagnak, annál inkább a gondos szervezőmunkának. 2014-ben Braun Róbert, az MSZP képviselőjelöltje mutatott be néhány Wikileaks-iratot ennek bizonyítékaképpen az ATV ben:

Ha hinni lehet a Wikileaksnek, a Fidesz vezetése annak idején többször is elszólta magát. Lássuk csak, mit mond Braun Róbert?

” Az első idézet szerint Kósa Lajos egy magánbeszélgetésen azt mondta April H. Foley – 2006-2009 közötti – amerikai nagykövetnek: „Most egy gazdasági probléma van, amiből mi egy politikai krízist csinálunk”.

Braun egy Orbán Viktornak tulajdonított idézetet is felolvasott: eszerint a Fidesz elnöke arra a kérdésre, hogy nem lehet-e majd azzal vádolni őt, hogy instabilitást kreál, az amerikai követnek azt mondta: „Ez egy olyan kockázat, amit én személyesen vállalok.”

A Braun által idézett iratok szerint Boross Péter arról beszélt, hogy „elfogadhatatlan, amit a Fidesz tesz, mert inkább középkori várostromra hasonlít.”

Egy újabb idézet szerint Kósa Lajos azt is mondta Foley-nak, hogy az ellenzék – vagyis az akkori Fidesz – nincsen abban a pozícióban, hogy kritizálja a kormányt a kompetenciája és a korrupciója miatt, hiszen saját magának is sok minden van a füle mögött.

Braun szerint a titkos jelentésekből látszik, hogy a Fidesz tevékeny részt vállalt abban, ami Budapesten történt 2006 őszén.” (ATV)

Hát, ha ez igaz, baj van. Hogy azonban mennyire elfogadható Julian Assange, mint információs forrás, arról erősen megoszlanak a vélemények – saját, privát nézetem szerint az Egyesült Államok tudatosan hagyta őket működni, éspedig pontosan addig dolgozhattak zavartalanul, amíg nem tévedtek valóban tilos területre. Ilyenformán, amit tőlük tudunk, azt hagyták, hogy megtudjuk – tehát hiteles lehet, ha nem is nagy titok. Hát akkor átmenetileg fogadjuk el hitelesnek a Wikileaks-et, és nézzünk utána az idézeteknek.

Igen, igen, megvannak: sőt, jóval több is van belőlük, mint kéne. Lassan sok is a jóból. Orbán Viktor valóban mondta a külföldi nagyköveteknek a 06BUDAPEST211 számú jelentés szerint, hogy az instabilitás kockázatát személyesen vállalja (When asked if he himself might not be blamed by the public for promoting instability, he responded „that is risk I’m prepared to take.”). De mondott ő akkor mást is. Éspedig:

„2. (C) The end result, he predicts, is that MSZP will blink first in the present showdown by withdrawing their support from Gyurcsany. Although FIDESZ will likely conclude its large-scale demonstrations following its alternate events on October 23, he believes public discontent will grow over the winter as austerity measures hit home. FIDESZ is already working with groups affected by the „Gyurcsany package” to discuss a „National Strike Committee” to coordinate strikes in the coming weeks. Ultimately, Orban believes that support for the PM will decline to 20% next year, and that he will be out of office „next spring.” Indeed, he suggested that „cracks are already appearing” in the governing coalition.”

„Végső soron tehát – mondotta – az MSZP első várható reakciója az lesz, hogy megvonja bizalmát Gyurcsánytól. Habár a Fidesz feltehetően folytatja a tömegdemonstrációit, akár az október 23.-án várható különleges események után is, úgy gondolja, a társadalmi elégedetlenség egész télen növekedni fog, amint a megszorítások hatásai elérik a háztartásokat is. A Fidesz már most közreműködik a Gyurcsány-csomag által sújtott csoportokkal, hogy „Nemzeti Sztrájkbizottságot” állítsanak fel, a következő hetek munkabeszüntetéseinek koordinálására. Végső soron Orbán úgy hiszi, a miniszterelnök lemondására a következő év tavaszán kerül sor, mikor népszerűségi indexe 20% alá csökken. „A kormánykoalíción már látszanak a repedések.” – sugalmazta.”

Ez a távirat dátuma szerint vagy október 18-án, vagy azt nem sokkal megelőzően hangzott volna el. (Volna, mert a forrás a Wikileaks). Honnét a turáni szittya fergetegből tudott Orbán Viktor az október 23.-i véres atrocitásokról? Jóstehetség? Megérzés? De ne is vitassuk különleges képességeit, nap, mint nap tanúi vagyunk azoknak, nézzük csak az utolsó mondatot. Tehát a repedések már látszanak a kormánykoalíción. Lehet, hogy a zavargások célja tehát nem is az volt, hogy a népharag söpörje el a kormányt, azonnal, hanem az, hogy a Parlament váltsa le a miniszterelnököt, majd belátható időn belül tartsanak előrehozott választásokat? És ezt volt hivatott előidézni az állandó demonstrációkkal fenntartott társadalmi nyomás?

Lehet bizony, nagyon úgy néznek ki a dolgok.

Természetesen ennek egyik eszköze a rágalomhadjárat és a karaktergyilkosság. Mint ugyanez a távirat említi: „In an article published October 14, Orban states that FIDESZ’s goal is to reduce the MSZP’s popularity to its lowest levels ever.” (Egy október 14.-én megjelent cikk szerint Orbán kijelentette: a Fidesz célja az MSZP népszerűségét minden idők legalacsonyabb szintjén tartani). A lepel kezd lehullni, összeáll a kép. Ha ehhez még társítjuk a 2006. július 22.-én kiadott, „Jó reggelt, Magyarország” című bálványosi kiáltványt, minden világosabb:

„Jó reggelt, Magyarország! – a Fidesz közleménye

Kiáltvány

Mi, a polgári demokratikus ellenzék hívei, akik a rendszerváltozás idején közösen küzdöttünk a diktatúra hazugságai ellen, és sokakkal együtt kivívtuk Magyarország függetlenségét és szabadságát, most, hogy a politikai hazugságok újra felütötték fejüket hazánkban, közös kiáltványt fogalmazunk meg:

– mi, a kiáltvány aláírói tudomásul vesszük, hogy a modern politika nem mentes a tömegkommunikációs és reklám eszközök használatától, ugyanakkor hangsúlyozni kívánjuk, hogy ezek a jelenségek az európai demokráciákban sehol nem léphetik át a hazugság határait;
– 2006-ban, a rendszerváltoztatás óta először Magyarországon szervezett és nyílt politikai hazugság történt;
– nyíltan hazudtak az embereknek megint, eltitkolták az ország valós helyzetét, korlátozták az igazság megismeréséhez való jogot, a tájékozódás szabadságát, ezzel pedig az állampolgárok demokratikus jogát a döntés szabadságához;
– mi, a kiáltvány aláírói elítéljük a politikai hazugságokat és felhívjuk a figyelmet arra, hogy Európában politikai hazugságokra nem épülhetnek demokratikus kormányzatok;
– mi, a kiáltvány aláírói elítéljük továbbá, hogy a politikai hazugságok árát a családokkal, és különösképpen a magyar fiatalokkal fizettetik meg;
– ezért felszólítunk mindenkit, aki szabad és őszinte országban akar élni, hogy tegyünk a politikai hazugságok és az emberek igazságtalan megsarcolása ellen;
– felhívunk minden magyar embert, hogy éljen az Alkotmány adta jogaival, ne engedje, hogy ismét megfosszák a döntés szabadságától, ne engedje, hogy vele fizettessék meg a politikai hazugságok árát;
– felhívunk mindenkit; ne törődjünk bele, hogy a rendszerváltozáskor kivívott jogainktól 16 év után megfosszanak bennünket;
– arra kérünk mindenkit, akinek fontos a döntés szabadsága, hogy aláírásával csatlakozzon a „Jó reggelt, Magyarország!” kiáltványhoz;
– a politikai hazugságokra épülő egypártrendszer 1989-ben az ’56-os forradalom kivégzett áldozatainak búcsúztatásával a Hősök terén bukott meg, amikor Magyarország polgárai hitet tettek a nemzeti függetlenség, a szabadság és a demokrácia mellett. Ma, 50 évvel a forradalom után a szabadság magyar híveinek ismét bátorításra van szükségük, hogy érezhessék, nincsenek egyedül, millió szám vannak sors- és eszmetársaik;
– hívunk hát mindenkit, találkozzunk szeptember 23-án, a magyar szabadság születésének helyszínén, a Hősök terén.

2006. július 22.

Gál Kinga, Orbán Viktor, Németh Zsolt, Varga Mihály, Navracsics Tibor, Schöpflin György, Szájer József, Gyürk András
Kiadta a Fidesz országgyűlési képviselőcsoportja”

Milyen érdekes: őszödi beszéd még sehol, de már előkerül a „hazugság”, mint legfőbb érv – valószínűleg akkor még szeptember 23. lett volna a zavargások kitörésének tervezett időpontja, de beláthatták, hogy a kétségtelenül atrocitásokhoz vezető események rossz fényt vetnének magára a pártra is. Változott a terv.

Érdekesen néz ki ezeknek az adatoknak a fényében 2006 ősze. Érdekesen és távolról sem olyan dicsőségesen, ahogy azt egyesek látni szeretnék: ezek szerint még maguk az utcán tüntetők sem voltak mások, mint egy politikai játszma feláldozható parasztjai. Nem a nemzetért, hazáért, egyebekért tüntettek ők, hanem csak azért, mert egy később hamvába hótt tervben szükség volt rájuk. Őket is becsapták. És a velük szembenállókat is, akik azt hitték, népi mozgalommal állnak szemben, holott csak egy politikai játszmáról volt szó. A mesterterv csődöt mondott: a miniszterelnök nem vonult vissza 2007. tavaszán, csak két év múlva, nem tartottak előrehozott választásokat sem. 2006 ősze csődöt mondott, kifordult medribül s elveszté tett nevét.

Azonban nyomot hagyott a közhangulaton, befolyásolta azt, és nem kétséges, hogy komoly része volt a 2010-es választások eredményében.

Mindez természetesen csak akkor igaz, ha forrásainkat hitelesnek tekintjük.

Mármint, ha hiteles forrás a Wikileaks.

Vagy a Fidesz országgyűlési képviselőcsoportja.

A szánalmas 2006-os zavargások – Roncsgyár 2.

A 2006-os zavargások előkészítésében aktív szerepet vállaló holland-szerb drogmaffia alvezére szerint az őszödi beszéd csak hab volt a zavargások előkészítésének tortáján. Az őszödi beszéd ugyan kiváló apropó volt az akkori magyar ellenzék számára – akik csak a kedvező alkalomra vártak -, de anélkül is generáltak volna okot zavargások kirobbantására.

Yugovich, elmondása szerint aktív részese volt a Slobodan Milošević elleni (2000. október 5.) tömegtüntetés szervezésének és lebonyolításának. Ez a több százezres megmozdulás buktatta meg a szerb/jugoszláv diktátort. Ezeknek a napoknak a tapasztalataiból merített Yugovich, amikor 2006-ban végre alkalma nyílt az általa gyűlölt magyar politikus lebuktatására. Előtte ugyanis Amszterdamból figyelte a 2004-es népszavazást, amelyet gyalázatosnak tartott, különösen Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök szereplése váltott ki benne indulatokat.

„2000 óta szoros üzleti kapcsolatban álltunk az egyik legnagyobb futballklub szurkolói táborának kemény magjával. Általában minden ország fociszurkolóinak ultrái erős nemzeti eszméket képviselnek. A legtöbb ilyen csoport illegális tevékenységből tartja fenn magát. Pénzbehajtás, védelmi pénzek, drogkereskedelem, valamint szorosan együttműködnek a nemzeti politikai pártokkal, amelyek néha igénybe veszik a szolgáltatásaikat.

Szerbiában Milosević megbuktatása soha nem jöhetett volna létre a futballhuligánok nélkül, akik cserébe sok mindenben szabad kezet kaptak az új demokratikus rezsimben.”

Yugovichéknak, saját leírása szerint, Magyarországon volt két helytartójuk, akiknek az volt a dolga, hogy a Yugovichék által behozott kábítószereket terjesszék, az ellenértékét beszedjék és a megfelelő helyre eljuttassák. Az egyik helytartó „Hipós Feri” volt, a Fradi-tábor keménymagja, a 2-es szektor vezetője. „2006 nyár vége felé a Balatonon találkoztunk barátainkkal. Semmit nem akartak telefonba mondani, még kódolva sem. Csak annyit mondtak, találkozzunk, de ne Pesten. Egy nagy szívességre szeretnének megkérni bennünket.

Ha valami nagyon fontos volt, akkor sohasem Pesten találkoztunk, ahol őket a Gyurcsány-kormány titkosszolgálata intenzíven figyelte. Az ellenzék erről értesítette őket, akiknek kiváló besúgói voltak a Gyurcsány-rezsim berkein belül. Balatonszemesen találkoztunk, ahol elmondták, hogy egy hasonló akció van kibontakozóban, mint 2000-ben Szerbiában. Meg kell dönteni a rezsimet. Mi ugyan azt hittük, hogy üzletről lesz szó, de ennek sokkal jobban örültünk! Van valami a kezükben, amit – ha minden készen áll -, nyilvánosságra fognak hozni, és ennek ürügyén hatalmas utcai demonstrációkba kezdenek (ez volt az őszödi beszéd). Miután részletesen felvázolták, hogy milyen forgatókönyv van a fejükben, és elmondták azt is, hogy az ellenzéki politikai pártok 100%-os támogatását élvezik, pont, mint anno mi 2000-ben, mondtuk, hogy számíthatnak ránk.

Megegyeztünk, hogy háromhavi bevételt tartsanak meg támogatásként, mivel az volt a kérésük, hogy anyagilag segítsük őket. Minél több pénzük lesz, annál több embert tudnak vidékről is mozgósítani. Nagyon biztosak voltak a győzelemben, mert, ahogy mondták, a túloldalon is megvannak az embereik.

Sőt, a rendőrök között is vannak, akiknek a dolga a provokáció lesz, melyet túlkapásokkal fognak fokozni, hogy minél több embert a tüntetők oldalára tudjanak állítani. Tetszett, ahogy szinte mindent pontról-pontra megkoreografáltak.”

Az őszödi beszéd nyilvánosságra hozatala után Yugovichék saját költségükön sok embert, zömmel futballszurkolókat hoztak Budapestre, és szállásoltak el. A háttérből segítettek a rendőri kapcsolataikból szerzett információkkal és dezinformációk terjesztésével.

„Az őszödi beszéd nyilvánosságra hozatala után tényleg az történt, amit a Balatonon elmondtak. A tévéből néztem az eseményeket, de hamarosan be kellett látnom, ebből sajnos nem lesz semmi. A magyar nép nem szerb. Nincs az a végleges elhatározás, az összetartás és harciasság. Az egész inkább hasonlított futballhuligánok őrjöngésére, mintsem egy jól vezetett tiltakozásra. Az ellenzéki politikusok távol maradtak a központi történésektől, ahogy a nép többsége is. A kemény magot mindenki magára hagyta, azok meg szokás szerint, törtek-zúztak fejetlenül. Az egész úgy, ahogy volt, inkább volt szánalmas, mint nagyszerű.”

youtube

Hogy mi történt az őszödi beszédet követő zavargások után: „Aki a vezérszurkolókat irányította és szemrehányásainkra hosszú percekig bámulta az előtte lévő ásványvizet, csak azután emelte fel tekintetét „B”-re, hogy az már alábbhagyott a hőbörgéssel. –

 

23-án nagy tömeg lesz, csak addig fent kell tartani a feszültséget! – mondta, megnyugtatva „B”-t. – Mi forradalmat akarunk! Ott akarunk lenni a tankönyvekben. 50 évvel „56” után újra forradalom kell!”

A 2006. őszi magyarországi tiltakozások 2006. szeptember 17-én indult kormányellenes tüntetések sorozata, amelyek elsősorban Budapesten, valamint több magyarországi városban kezdődtek, néhány nappal azután, hogy nyilvánosságra került Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek az ún. őszödi beszéde, amely az MSZP zárt frakcióülésén hangzott el 2006. május 26-án. A demonstrációk középpontja Budapesten, az Országház előtt, a Kossuth téren volt, ahol eleinte tízezres tömeg gyűlt össze esténként. A tüntetők napokon belül különböző csoportokat, szervezeteket alakítottak, melyeket egységesen Kossuth térieknek[1][2][3] neveztek el. A tüntetők egy csoportja szeptember 18-án Toroczkai László (  a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, ma Mi Hazánk Mozgalom vezetője) az éjjeli órákban „megostromolta” a Magyar Televízió székházát, jelentős károkat okozva az épületben, illetve több, az épület előtt álló (főleg MTV-s) autóban. A következő két éjszaka során a város több pontján kemény összecsapások voltak a tüntetők és a rendőrök között. A következő hónapok folyamán alkalmi csoportosulások és kormányellenes szervezetek országszerte nap mint nap tüntetéseken követelték a kormányfő lemondását.
2006. október 23-án, az 1956-os forradalom 50. évfordulóján a délutáni óráktól Budapesten ismét összecsapások kezdődtek a lezárt Kossuth térre behatolni akaró csoportok és a rendőrség között. Este egy csoport folyamatos „Gyurcsány, takarodj!” skandálással zavarta meg az Ötvenhatosok terén tartott egyperces, országos néma tiszteletadást, amelyen a biztonsági figyelmeztetés ellenére részt vett Gyurcsány Ferenc, ugyanakkor nem jelent meg Sólyom László köztársasági elnök. A Belvárosban, ahol az Astoriánál külön tömeggyűlésen tartott megemlékezést a Fidesz, a zavargások és a kora hajnalig tartó tömegoszlatás során többen súlyosan megsérültek. Az utcai tüntetések október 23-a után a Kossuth tériek egy csoportjának a Batthyány-örökmécsesnél tartott napi összejöveteleiként folytatódtak, vidéken is kisebb létszámban. Az eseménysorozat utolsó nagyobb megmozdulása 2007. november 4-én a Fidesz fáklyás felvonulása volt Budapesten, ahol az emléknapon más jobboldali, nemzeti radikális illetve szélsőjobboldali csoportok is tartottak kormányellenes rendezvényeket.

A Hypóson keresztül volt egy összekötő…

A 2006-os eseményekről egy szemtanú szemszögéből, aki, állítása szerint az akkori ellenzék finanszírozásában is részt vállalt. A kábítószer-kereskedelemből származó profitjukkal pénzelték az akkori Fidesz kormányellenes szervezkedését. Interjú Yugovich Róberttel.

Yugovich Róbert kábítószer-kereskedői karrierje 2005-ben kezdett összeomlani, amikor belső vita miatt a hollandiai bűnszervezetéből távoznia kellett. A viszály tárgya az volt, hogy az extasy mellett a heroinpiacra is belépjetek-e. És akkor úgy döntöttél, hogy Magyarországra jössz?

2005-ben értesítettek arról, hogy valószínűleg belső viszályok miatt megpróbálnak kiiktatni.

Ez fizikailag értendő?

Igen, ez fizikailag értendő: meg akartak ölni. Én voltam ugyanis az, aki gátolta az együttműködést az irániakkal. Nem csupán a heroinról volt szó, mint később megtudtuk, hanem komoly gazdasági érdekekről, az Iránba visszajutatott pénzekről, amelyet bármire kihasználhattak volna. Többen tisztában voltunk azzal, amivel a többiek nem, hogy ha mi az irániakkal lepaktálunk, attól kezdve napok kérdése lesz a mi felszámolásunk. Amikor megkaptam ezt az információt, hogy ki akarnak iktatni, akkor a családommal illegalitásba vonultunk, állandóan változtattuk lakhelyünket, hotelról hotelre költöztünk.

A feleséged és a három gyereked voltak veled?

Igen. Végül arra a döntésre jutottunk, hogy én eljövök Magyarországra, a gyerekek a holland mellett magyarul is tudtak. Felvállalom a felelősséget, a hatóságokkal megpróbálok együttműködni. A szervezetünk reálisabban gondolkodó tagjai (akik nem akartak együttműködni az iszlámistákkal) pedig biztonságos helyre költöznek. Miután kivonultunk a szervezetből, az egy-két éven belül kártyavárként össze is omlott.

Feltételezem, hogy a magyar hatóságoknak azért sem volt közömbös a tevékenységed, mert Magyarországon is, közvetítőkön keresztül, működött?

Magyarország egy elég fontos hely volt számunkra, már csak azért is, mert mindketten (a szervezet egymással konfliktusba került vezetői) vajdasági magyarok voltunk. Magyarországhoz ideológiailag is kötődtünk. Magyarországgal, a magyarországi szerbekkel és más csoportokkal való szorosabb együttműködésünk egy politikai eseményhez kötődik: a 2004-es népszavazáshoz. Ezt mi vajdasági, határon túli magyarok második Trianonnak hívjuk, a szégyen napjának.

Kicsit visszatérve a múltra, amikor 2000-ben Miloševićet kellett elmozdítani a helyéről (Yugovich aktívan részt vett a tüntetések szervezésében – a szerk.). Valahogy a Hollandiában való élet során a szabadságvágy, a demokrácia szele engem jobban érintett meg, mint másokat. Úgyhogy 2004-ben is, amikor megtörtént ez a szégyenletes dolog, akkor azt mondtuk, hogy a Gyurcsányt mindenféleképpen meg kell buktatni. Úgy jellemezném az akkori magunkat, hogy fiatalok voltunk, erősek voltunk és rohadt sok pénzünk volt. Úgy éreztük, hogy valamit tennünk kell. Magyarországon is voltak helytartóink, akik felügyelték a kábítószer-kereskedelmet. Ők tartották a helybeli hatóságokkal a kapcsolatot. Igen széleskörű tevékenységet folytattak a helytartók, nemcsak bűnözéssel foglalkoztak, hanem információkkal láttak el bennünket a helyi hatósági szervekről, hogy kiket lehet korrumpálni, megvesztegetni. Egyik ilyen helytartónk a Fradi kettes szektorának a vezetője volt, akivel mi lejöttünk ide tárgyalni: mi most itt a teendő, mi az elképzelés? Hogyan lehet ezt a kormányt leváltani vagy jobb belátásra bírni?

2004. decemberében volt a népszavazás és ti mikor látogattatok Magyarországra?

Valamikor 2005 nyarán, a Balatonnál találkoztunk. Méghozzá többször is. A fővárosba nem mentünk. A Balatonnál vagy Győr környékén találkoztunk a helytartókkal. Akkor mondta a Hypós, a kettes szektor vezetője, hogy ő elég jó kapcsolatot tart fenn az ellenzékkel, amely szintén érdekelt abban, hogy ez a kormány megbukjon és ebből a célból igen komoly tevékenységre készülnek. Ebből indult ki egy tárgyalási folyamat, hogy ebből ki mit tud vállalni. Mi azt vállaltuk, hogy anyagilag támogatjuk az ellenzéket, ami abban merült ki, hogy a 2005-től származó profitunkat átadtuk az ellenzék javára.

A Magyarországon megvalósított profit egy részét adtátok át?

Az egészet.

Milyen összegről lehetett szó?

Évi szinten ez elérte a 100 millió forintot, talán többet is.

A balatoni találkozások után, egészen 2006-ig nem történt semmi?

Háttérszerveződések voltak. Azt tudni kell, hogy egy kormány megdöntésének a tervéhez idő kell. Egy csomó olyan dolgot vittünk végbe, ami, azt hittük, az ellenzék győzelmét hozza. Nem így történt. Volt egy háttér tervünk arra az esetre – bár erre a legkevésbé számítottunk – ha a Gyurcsányék ismét győznek. Radikálisabb módot kell választani a kormány elmozdítására. Akkor kezdtünk beszélni arról, hogy utcai zavargásokat szervezünk. Az ellenzék politikai módszerekkel, tehát a parlamentben próbálta meghiúsítani a kormány lépéseit, de társadalmilag is egyre elfogadhatatlanabbá kellett tenni őket.

És akkor nyilvánosságra került az őszödi beszéd…

Ennek nem volt olyan súlya, mint amit a közvélemény ismer vagy gondol. Egyszerűen jókor jött. De ha nincs az őszödi beszéd, akkor is lettek volna utcai zavargások. Azon dilemmáztunk, hogy OK, kiviszünk 5-10 ezer embert az utcára, de mire fogjuk rá. A választások most voltak, tehát nem lehetett azt mondani, hogy rosszul kormányoztak, hiszen megválasztották őket. Két év múlva ez talán aktuális lett volna. De nem most. Az ellenzéki politikusok sokáig törték a fejüket, hogy mi lehetne az a téma, ami miatt az embereket utcára lehet vinni. Az őszödi beszéd villámcsapásként ért bennünket, pozitív értelemben. Arra kellett ezután összpontosítani, hogy amikor az őszödi beszéd nyilvánosságra kerül, akkor már elég ember legyen mozgósítható. Ez főleg a vidékről felhozott futball-szurkolókból állt.

Ebben ti személyesen is részt vettetek?

Ötleteket adhattunk, hogyan kell ezt megszervezni, annak alapján, hogy volt tapasztalatunk Milošević megbuktatásában. Az egésznek a lényege, hogy egy országos szintű megmozdulásra számított az ellenzék. De nem így történt és ez kudarc volt.

Te személy szerint is itt voltál…

Pécsen voltam, de jártam fel Pestre is. Akkor jöttünk fel, amikor szükségét éreztük, hogy újabb ötleteket adjunk.

Kikkel tartották a kapcsolatot?

A Hypóson keresztül volt egy összekötő az ellenzék és köztünk.

Hozzá kell még tenni: a Gyurcsány-kormány szakmaiatlanságára vall ahogyan az igazságszolgáltatást kézben tartották, hiszen az NNI (Nemzeti Nyomozó Iroda), amely abban az időben mindent felügyelt, megmaradt a Fidesz kezében, Pintér Sándoron keresztül. Az akkori, Gyurcsány korszakbeli NNI vezetés, most Pintér vezető rendőrjei. Így elég könnyű dolgunk volt: belső információkat kaptunk, hogy a kormány valójában mire készül, mire számíthatunk, milyen ellenállásra. Láthattuk, hogy teljes a fejetlenség, váratlanul érték a kormányt az események. Ez egy kicsit meglepő, hiszen a titkosszolgálatoknak az lenne a dolguk, hogy tudjanak róla, ha valami államellenes tevékenység folyik.

Megváltoztak időközben a politikai nézeteid is.

Nem én változtam meg, hanem ők. Soha nem volt ekkora gyűlölet ebben az országban. Soha a magyar a magyart ennyire nem gyűlölte. Soha Magyarországról nem volt ilyen rossz véleménnyel a külvilág. Soha Európában nem kellett ennyire szégyenkeznünk, mint most. Mint magyar ember úgy gondolom, hogy ki kell állni és azt mondani: nem ezért harcoltunk 2006-ban Gyurcsány ellen.

Mai kérdés – Ön szerint az egyesült ellenzéknek Orbán „őszödi beszéde” okán a 2006-os tüntetéssorozathoz hasonló, de békés megmozdulásokat kellene szerveznie?

„Azt hiszem, ezen a frakcióülésen mondhatta el Orbán a maga őszödi beszédét.

Persze nem abban az értelemben, hogy, mint annak idején Gyurcsány, önmagát ostorozta volna azért, amit a megelőző időszakban csináltak illetve inkább nem csinálták. Önmagát Orbán nem szokta ostorozni, még zárt körben sem. Vagy hogy elmondta volna, hogy végig hazudták az elmúlt tizenkét évet. Pedig végig hazudtak. Ebben az értelemben nem lehetett ez őszödi beszéd. Abban az értelemben azonban igen, hogy Orbán elmondta, hogy mit fognak most csinálni. Mit fognak csinálni, amiről a kampányban nem beszéltek. És hogy a mellé minden képviselőjüknek oda kell állni. Akkor is, ha tiltakozni fognak ellene.
(Bauer Tamás – ORBÁN ŐSZÖDI BESZÉDE)

This poll is no longer accepting votes

Ön szerint az egyesült ellenzéknek Orbán "őszödi beszéde" okán a 2006-os tüntetéssorozathoz hasonló, de békés megmozdulásokat kellene szerveznie?

ORBÁN ŐSZÖDI BESZÉDE

Hétfőn terjesztették be, és kedden már el is fogadta az Országgyűlés a kata-törvényt. A katások többsége szeptembertől már nem élvezheti a kata előnyeit. Szerdán bejelentették, hogy a „rezsicsökkentett” áron csak az átlagfogyasztásig adják az áramot és a gázt. Aki többet fogyaszt, az a többletért már a piaci árat fizeti. Orbán energia-válsághelyzetre hivatkozott.

Akkor kevesen figyeltek fel rá, hogy a parlamenti ülés előtt a Fidesz–KDNP frakcióülést tartott az Országházban. Annyit közöltek a nyilvánossággal, hogy az energiahelyzetről meg az inflációról tájékoztatja Orbán a frakciókat. Meg egy képet, ahogy ott ül Orbán a kétfrakcióvezető, Kocsis és Simicskó között. Egyebet nem.

Azt hiszem, ezen a frakcióülésen mondhatta el Orbán a maga őszödi beszédét. Persze nem abban az értelemben, hogy, mint annak idején Gyurcsány, önmagát ostorozta volna azért, amit a megelőző időszakban csináltak illetve inkább nem csinálták. Önmagát Orbán nem szokta ostorozni, még zárt körben sem. Vagy hogy elmondta volna, hogy végig hazudták az elmúlt tizenkét évet. Pedig végig hazudtak. Ebben az értelemben nem lehetett ez őszödi beszéd. Abban az értelemben azonban igen, hogy Orbán elmondta, hogy mit fognak most csinálni. Mit fognak csinálni, amiről a kampányban nem beszéltek. És hogy a mellé minden képviselőjüknek oda kell állni. Akkor is, ha tiltakozni fognak ellene.

Hogy is mondta Gyurcsány az őszödi beszédben?

„Azt gondolom, hogy lesznek konfliktusok gyerekek. Igen, lesznek. Lesznek tüntetések, lesznek. Lehet tüntetni a Parlament előtt, előbb-utóbb megunják, hazamennek.”

Aligha tévedünk, ha feltételezzük, hogy Orbán is mondott a képviselőinek valami hasonlót. Lesznek tüntetések a Parlament előtt, előbb-utóbb megunják, hazamennek. Most nekik, fideszes képviselőknek kell ezt kibírni.

Láttuk a tüntetéseket. A rendőrség nagyon fel volt készítve: sokan voltak, intézkedtek is, de nagyon vigyáztak, hogy senkinek ne essék baja. Nem igazoltattak, nem vittek be tüntetőket. Persze könnyű dolguk volt: ezek a tüntetők nem támadtak rá a rendőrökre, nem dobáltak meg senkit, nem gyújtottak fel autókat. Valóban békés tüntetők voltak, és a rendőrségnek nem kellett még gumibotot sem használnia, nemhogy vízágyút vagy könnygázt. Őket is, és a frakcióülésen a képviselőket is felkészítették arra, hogy most a Fidesz kormánya vezet be megszorításokat, még ha nem is így nevezik.

A korábbi intézkedések, az „extraprofitadó” látszólag nem „az embereket” érintik, csak azokat a cégeket, amelyek nagy profitot értek el úgymond a háború miatt. Most viszont két olyan intézkedést fogadtak el, amelyek közvetlenül „az embereket” terhelik: a kata és a rezsicsökkentés átalakítását. A frakcióülésen nyilván azt magyarázta el Orbán, hogy miért muszáj ezt megcsinálni, ha árthat is a Fidesz népszerűségének. Ebben az értelemben volt ez Orbán őszödi beszéde. Mert olyasmit csinál az Orbán-kormány, aminek a választási kampányban az ellenkezőjét mondta.

Vakuélmény

Orbán péntek reggel a Kossuth rádióban vakuélménynek nevezte Gyurcsány Ferenc őszödi beszédét, azt érzékeltetve hallgatóival, hogy olyan felejthetetlen esemény volt számára az őszödi beszéd megismerése, hogy az időnként újra meg újra bevillan.

Noha már az évforduló napján megírtam itt, amit gondolok a beszédről, mégis visszatérek rá, mert visszatért rá maga Orbán, és visszatértek rá ugyanaznap délután a Klubrádió Civil a pályán műsorának szereplői. A műsorvezető például azzal indított, hogy „… nem azt a szót használom, hogy ünnepeljük, merthogy ezt semelyik oldalon senki nem ünnepli, talán ebben az egy dologban egyetértés van”.

Nem így van, a műsorvezető téved: én például az évforduló napján ezen az oldalon igenis ünnepeltem Gyurcsány Ferenc e beszédét, mégpedig a tartalma miatt.

A tartalmáról esett a legkevesebb szó az „évfordulós megemlékezésekben”. Kivételszámba ment, ahogy

a Civil a pályán első megszólalója már-már mentegetőzve, de azt mondta el, hogy amikor meghallgatta a teljes felvételt, neki bizony tetszett, és csak utána értette meg, hogy mekkora hiba volt azt elmondani.

De a műsorban is ő volt az egyetlen, aki a beszéd tartalmáról beszélt.

De nem beszélt a beszéd tartalmáról az sem, akinek számára állítólag vakuélmény. Csak azt mondta el péntek reggel a rádióban, hogy megdöbbentő, hogy elhangzott, és hogy aki mondta, az még mindig ott van a politikában. Meg hogy a budapesti Városházán is „feltűnnek olyan emberek”, akiket ő a Gyurcsány-kormányból ismer, „a főpolgármester háta mögött szinte újjáalakult a Gyurcsány-kormány”. Engem most nem is az zavar a dologban, hogy ez az állítás nyilván nem állja meg a helyét. Én összesen két olyan személyről tudok, akik a Gyurcsány-kormány idején miniszteri vagy államtitkári tisztséget töltöttek be, és most valamivel megbízta őket a főváros (Draskovics Tiborról és Gál J. Zoltánról van szó), másról nem tudok. Ez olyan rutinlódítás Orbánnál, nincs különösebb jelentősége.

Jelentősége annak van, hogy sem Orbán, sem az ATV műsorvezetője, sem más, aki a magyar nyilvánosságban a Fidesz által generált évfordulós diskurzusban megszólalt, nem említett meg semmit a beszéd tartalmából.

Orbán és a többi fideszes számára nyilván felfoghatatlan, hogy egy politikai vezető arról beszél, hogy korábban hibázott, meg arról, hogy amire készül, arra az ország felemelkedéséhez feltétlenül szükség van, még ha nem is lesz tőle a kormánypárt azonnal népszerű. A kormányzás ilyen megközelítése Orbánék számára valóban felfoghatatlan. Tőlük nem is várhatunk mást. De hogy az elvileg nem az Orbán-kormányt szolgáló újságírók, ellenzéki politikusok számára sem létezik a kormányzás ilyen megközelítése, az nagyon nagy baj. Kiváltképp most, amikor az ellenzéki pártok és támogatóik maguk készülnek kormányzásra. Lehetséges volna, hogy nem ebben a szellemben készülnek kormányozni?

Évfordulón

Gyanútlanul ráugrik a televízióm Orbán kormánytévéjére, és azt kell látnom, hogy reggeltől estig Gyurcsányt adják. Politikai kampányuk részeként az őszödi beszéd elhangzásának tizenötödik évfordulójára emlékeztetnek. Szeptemberben, amikor annak lesz a tizenötödik évfordulója, hogy a Fidesz által megszerzett felvételt elküldték a közrádióba, és ott – merthogy akkor a közmédia nem a kormány szócsöve volt – nyomban be is játszották, majd ismét emlékezni fognak rá. Csak tegyék.

Tegyék, mert legalább van mire büszkének lennünk. Az őszödi beszédre tényleg büszkék lehetünk. Az derül ki belüle, hogy egy rövid ideig volt olyan miniszterelnöke az országnak, volt olyan kormánya és a kormány mögött álló parlamenti többsége, amely megpróbált olyan reformpolitikát folytatni, amely alkalmas lehetett volna az ország felemelésére, az oktatás és az egészségügy több évtizedes problémáinak megoldására.

Azóta is halljuk, hogy egyik kormány sem mert hozzányúlni az egészségügyhöz, és lám, nem igaz, volt kormány, amelyik nekifogott, volt egészségügyi miniszter, amelynek volt erre kidolgozott és reális programja, és

ha nem tesz meg mindent a Fidesz a reform megakadályozásáért, ha nem hátrál ki a reform mögül az akkori MSZP-frakció,

mára már versengő biztosítók gondoskodnának arról, hogy megfelelő kezelést kapjon mindenki a járulékért cserébe, és az orvosok és szakdolgozók is már régen rendes fizetést kaphatnának. A betegeknek pedig már másfél évtizede nem kellene hálapénzt fizetniük, elég lenne a törvényben szabályozott vizitdíj.

Igen, ezt vették el tőlünk, akik népszavazást kezdeményeztek a reformok ellen, és akik megijedtek a saját árnyékuktól.

Mindaz persze később történt, akkor, másfél évtizeddel ezelőtt még ők is lelkesedtek azért, hogy élnek a történelmi lehetőséggel, és megpróbálnak egy más, jobb világot teremteni. Hogy szakítanak korábbi viselkedésükkel, a szükséges lépések halogatásával, a problémák szőnyeg alá söprésével, kimondják az igazat, és megteszik, amit tenni kell.

Ok ez a büszkeségre.

Szégyenkezni pedig nem az őszödi beszéd miatt kell, hanem amiatt, ami megelőzte: a felelőtlen ígéretekért, az ötven százalékos béremelésért és tizenharmadik havi nyugdíjért, ami nemcsak azért volt káros, mert destabilizálta az államháztartást, hanem azért is, mert olyan illúziót keltett az emberekben, hogy mindent lehet, csak akarni kell.

Szégyenkezni kell a szembenézés és cselekvés halogatásáért,

a választás előtti kockázatos intézkedéskért, a felelőtlen áfa-csökkentésért. Azokért igen. Meg azért is, ahogy kihátráltak a reformpolitika, különösen az egészségügyi reform mögül. Azért, hogy utólag, a vereség után hátat fordítottak a reformpolitikának, hogy úgy tettek és ma is úgy tesznek, mintha akkor nem ők szavazták volna meg a bátor, de népszerűtlen intézkedéseket.

Szégyenkezni azért kell, ha ma ugyanolyan megalapozatlan ígértekkel próbálják megnyerni az emberek támogatását, mint amilyenekkel közel két évtizeddel ezelőtt tették, és ami teljes hitelvesztéshez, majd Orbán kétharmadához vezetett. Azért szégyenkezni kell – nem kicsit, de nagyon.

Hé nagyurak!

Csak szólok, hogy Gyurcsány a polgármesterek előtt elmondott beszéde felér egy második őszödi beszéddel! Nem ártana, ha az érintettek komolyan vennék. Vigyázat! Tanult a múltból, most elmondta mindenkinek!

 

Sámánok a Hír TV-ben?

Kérem, én sosem tagadtam, hogy a magyar jobboldal tud valamit. Komoly képességei vannak, különös anyagból gyúrták. Tegnap számoltam be arról, hogy egy tizenhárom éve  ismeretlen szervezet napokkal előre megjósolta a 2006. szeptember 17-i „spontán” tüntetést, sőt a 18-i tévéostromot is.

Mondhatnánk, hogy magányos jóssal, parafenoménnel állunk szemben: de sajnos az azóta előkerült adatok azt bizonyítják, hogy egy ismert szervezet is előre látta az elkövetkezendőket, méghozzá napra pontosan, sőt, üzletet is akart kötni velük kapcsolatban. Az ismert szervezetet Hír TV-nek hívják.

Azt már sokan rebesgették eddig is, hogy nem lehetett véletlen a közvetítőkocsi és a stáb váratlan felbukkanása a Szabadság téren, ugyanis Budapesten számos más tér található, egyik szebb, mint a másik, és rendszerint mindegyiken történik valami, napjában többször is. Ámde tévéostrom csak akkor, csak ott. És csak ők közvetítették volt, következetesen forradalmároknak nevezvén a zavargás résztvevőit. Valahonnét tudhatták, tudniuk kellett, mi várható – de ez mindezidáig merő spekuláció volt, bizonyítékok híján.

Hanem volt erre bizonyíték is. Évekkel ezelőtt, a Klubrádió egyik „Beszéljük meg” című műsorában

Zentai Péter elmondta Bolgár Györgynek, hogy értesülései szerint a Hír TV az eseményeket megelőző pénteken (tehát 15-én!) már felhívta két brit televíziós csatorna figyelmét arra, miszerint hétfő este érdekes dolgok fognak történni a Szabadság téren.

Sőt: történtek is, ami vagy azt bizonyítja, hogy a Hír TV minden sajtóterméknél sikeresebben alkalmazza a jövőbelátó tudományt, vagy arra, hogy bizony vastagon benne volt az események szervezésében. Nocsak, mondja erre a sajtómunkás, és pödör egyet konya bajszán, majd pipára gyújt. Mármost az nem ritkaság, hogy kollégák, sőt, cégek is összedolgoznak, magam is megtettem már sokszor: sűrű, vad dzsungel a sajtó, de akadnak benne közös vállalkozások is, sajtós sajtósnak nem mindig farkasa. Csak majdnem. Ilyenformán megeshet, hogy ha én megtudok valamit, és azt elég érdekesnek találom, hát értesítem róla egyik-másik barátomat mondjuk a ZDF-nél vagy máshol. De sohasem a konkurenciát: azok ássák ki maguk az információt, ha bírják. Aztán olyan is van, hogy a már meglévő anyagot átveszi egy világcég, esetünkben a Sky News lett volna ez – tisztes összegért megteheti, jó üzlet az ilyesmi mindenkinek.

De olyant még az öregapám se látott, hogy a „spontán” tüntetés és tévéostrom előtt napokkal elkezdjen valaki üzletelni a közvetítés jogaival!

Mert nem mondom, euróban is sokjegyű, amit egy efféléért kaphat ez ember, de rögtön felvetődik: honnét tudta? Villám tüzéből, állatok beleiből, madarak röptéből? Hihettek is a britek az ajánlatnak, nem is, míg fel nem lobbantak az első lángok a Szabadság téren. Hogy aztán a Hír TV kapott-e pénzt a közvetítésért a nemzetközi tévécsatornáktól, nem tudni, de tán nem is ez a legérdekesebb. Hanem a történet, melynek igazságtartalmát Zentai Péter feddhetetlen szakmai és emberi hírneve garantálja. No, és az is, hogy az őszödi beszéd megvágott változatát kiszivárogtató Kossuth rádió két alkalommal is megakadályozta ennek az információnak a napvilágra kerülését – tették mindezt Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége idején, amikor igazán nem akadályozhatta volna meg a politikai hatalom a nyilvánosságra hozatalát. Sőt, még jól is jött volna neki. De a rádió vezetése másként döntött. Miért, miért nem – nem tudhatjuk. Ahogy azt sem, mi okból vágták a beszédet pont úgy, ahogy az bekerült a köztudatba – bár arról lehetnek sejtéseink. Nem hihető, hogy a Hír TV pletykák alapján kezdett volna nemzetközi tranzakciókba, kocsmai mendemondákra hivatkozva kockáztatott volna sokszámjegyű euró- és fontösszegeket. Lehet, sőt biztos, hogy újságírótól nem szabad és nem is lehet kérdezni az informátora kilétét – ámde itt már nem egy kósza, védelemre szoruló informátorról van szó. Itt már bombabiztos értesülésről beszélhetünk, amivel akár már üzletelni is lehetett volna. Két magyarázat lehetséges. Vagy jól szervezett akcióról van szó, amiről elég sokan tudtak, és ez most kezd kiderülni, mivel a kormánypárt óvatlanul közbeszéd és kampánypropaganda tárgyává tette az őszödi beszéd kiszivárogtatását, vagy a magyar jobboldal a világ leghatékonyabb jósdáját üzemelteti valami titkos helyen, tunguz és burját sámánok segítségével, és olyan tisztán látják a jövőt, mint táltos a tükrét.

Ez utóbbi kevéssé valószínű, ugyanis már hosszú ideje nincs lottó ötös. Márpedig nem is lennénk Magyarországon, ha valaki azt meg nem kukkolta volna ezzel a kormánypárti varázsgömbbel. Marad a második megoldás: a 2006. szeptemberi zavargások, atrocitások olyan körök jól szervezett munkájának voltak köszönhetőek, akiknek ez érdekében állt.

Cui prodest? Vajon kiknek lehetett az érdeke? Ezt válaszolja meg mindenki saját magának: nem lesz nehéz.

Csupán azt kell eldönteni a megismert tények fényében, hogy spontán volt-e az előre megszervezett zavargás vagy inkább erőszakos puccskísérlet a demokratikus államrend megdöntésére?

Mert ha az volt: büntetendő.

Nem az a kérdés, ki szivárogtatta ki azt a beszédet, hanem az: minek?

És ki használta fel?

Budapest lángjai

Hogy ki is szivárogtatta ki az őszödi beszédet, azt senki sem tudja megmondani, de talán nem is ez a legfontosabb. Hanem az tény, hogy bizonyítható: a 2006. szeptemberében kitört zavargások előre szervezett megmozdulások voltak, nem pedig a spontán népharag megnyilvánulásai a beszéd részleteinek hallatán. Biztos ez? Biztos – és most nem a Wikileaksre hivatkozunk, nem is lehallgatott telefonbeszélgetésekre, hanem közismert tényekre.

A bizonyíték itt volt az orrunk előtt sok-sok éven keresztül, épp csak a szemünket nem verte ki, sajnos azonban mindenki megfeledkezett róla: 2007. január 10.-ig a rendőrség még folytatott valamiféle vizsgálatot az ügyben, de azt lezárták, méghozzá igen gyorsan. Lássuk, hát, miről beszélünk, de mindenkit nagyon kérnék, fordítson különös figyelmet a dátumokra, ezeknek nagy jelentőségük lesz.

2006. szeptember 14.-én még viszonylag rendezett országban éltünk. Voltak gondjaink, egyesek nem nyugodtak bele az országgyűlési választások kimenetelébe, akadtak demonstrációk is a Kossuth téren, korábban volt egy hídfoglalás is – de a viszonyaink konszolidáltaknak voltak tekinthetőek. Ezen a verőfényes kora őszi napon egy kereskedelmi adó, konkrétan a Budapest Rádió különös hangfelvételt kapott, melyet szinte azonnal, aznap délutáni műsorában közzé is tett, majd a hanghordozót átadta a rendőrségnek – ugyanis csak a vak nem látta, süket nem hallotta, hogy azon bizony terrorcselekménnyel fenyegetőznek, ami szigorúan büntetendő. Lássuk tehát a hangfelvételt:

És lássuk az ügyben kiadott MTI-hírt, a maga teljességében!

Erőszakhullámmal fenyegetőzik egy ismeretlen a Budapest Rádiónak megküldött CD-n
2006. szeptember 14.

Budapest, 2006. szeptember 14., csütörtök (MTI) – Soha nem látott erőszakhullámot helyezett kilátásba egy ismeretlen, ha a kormány nem mond le szeptember 20-ig; a férfi elváltoztatott hangon egy, a Budapest Rádióhoz postán megküldött CD-n beszél minderről – tudatta az MTI-vel csütörtökön a rádió kommunikációs vezetője. A rádió vezetése jelezte a rendőrségnek, hogy milyen felvételt kapott, a rendőrök ezekben a percekben tartanak a rádió felé a CD lemezért – mondta el Szondy Réka.

Kiemelte: csütörtökön, fél héttől kezdődően az üzenet mondanivalójával, hangvételével, valamint annak politikai hátterével a rádióban kiemelten foglalkoznak a Demokrácia Rt. című műsorukban.

A Budapest Rádió által az MTI-nek eljuttatott felvételen a férfi magát a „Demokrácia Harcosai” nevű, általa országosnak minősített szervezet tagjának nevezi magát.

Azt mondja, ha a kormány 2006. szeptember 20-ig nem mond le,

„szembe kell néznie a nép haragjával, ezzel olyan láncreakciót indít el, amely felett már nem gyakorolhat hatalmat.”

Hozzáteszi: készen állnak arra, hogy Párizshoz hasonlóan lángba borítsák Budapest
utcáit.

A férfi szerint a kormány a választási ígéretekkel ellentétes döntéseket hozott, és a diktatúra irányába kormányozza az országot.

„Készek vagyunk soha nem látott erőszakhullámot indítani a jelenlegi hatalom ellen, hogy megvédjük a magyarok demokráciához való jogát”

– közölte az ismeretlen, aki elmondta azt is, hogy szervezete csatlakozik a szeptember végére tervezett tiltakozó demonstrációkhoz.”

Hát igen, izgalmas, zavaros idők voltak, dünnyögi maga elé a polgár, és továbblapoz – de nézzük csak meg a dátumot! Szeptember 14. csütörtök. Akkor még béke volt, az őszödi beszéd még Pandora szelencéjében pihent, hiszen csak vasárnap, szeptember 17-én került adásba az a bizonyos, tendenciózusan kivágott pár mondat. Mik is az üzenet zárószavai? „Nem tűrjük tovább a hazudozást, ha a kormány nem mond le, lángolni fog Budapest”.

Budapest pedig lángolt, főleg a Szabadság tér – de csak négy nappal később, szeptember 18-án.

Honnét tudták a Demokrácia Harcosai, akikről sem azelőtt, sem azóta nem hallottunk egy vak hangot sem, hogy a miniszterelnököt három nap múlva hazugsággal fogják majd vádolni? Azonban nem csak ez az egy különös jövőbelátás írható a számlájukra. Nézzük csak azt az utalást, miszerint a szervezet csatlakozik a szeptember végére tervezett tiltakozó demonstrációkhoz. A mikhez? Azon a 14.-i csütörtökön nem tervezett hivatalosan tiltakozó demonstrációt a Herkó Páter sem. Annak csak 17.-én kellett kirobbannia, „spontán” módon, a beszédből kivágott mondatok hatására. Melynek nyilvánosságra hozataláért első sorban Sztankóczy András, a Kossuth rádió Aktuális szerkesztőségének vezetője volt a felelős. Őt viszont csak szeptember elsejétől nevezték ki erre a felelős pozícióra, épp „végszóra” érkezett.

De vissza az üzenethez – mire következtethetünk ezekből a mondatokból?

Nem többre de nem is kevesebbre, mint arra, hogy a 2006. szeptemberi zavargások előre tervezettek, szervezettek voltak.

Hiszen honnét tudhatta volna különben a demokrácia harcosa, hogy ő három nap múlva fel fog háborodni egy olyan friss híren, ami abban a pillanatban nem volt még sem ismert, sem nyilvános? Honnét tudhatta, hogy ő spontán tiltakozni fog, sőt, demonstrálni is, teljesen és megkérdőjelezhetetlenül spontán módon, mintegy érzelmeinek gátat szabni nem bírván? És honnét tudta, hogy négy nap múlva már gyújtogat is, „lángolni fog Budapest”?

Minden jel arra mutat, hogy homokszem kerülhetett a gépezetbe. Ami nem is csoda, piszok nehéz dolog megszervezni egy több tízezres spontán demonstrációt, ostrommal, gyújtogatásokkal, atrocitásokkal. A tömegdemonstrációhoz első sorban is tömeg kell: nos, ebben a félig-meddig titokban verbuvált csőcselékben akadhatott valaki, aki nemzeti hős akart lenni, tudván tudta, mi várható, és az eljövendő eseményeket meglovagolva megpróbált magának egy kis politikai hírnevet, tőkét kovácsolni. Mivel nem tudjuk, ki volt a lelkes amatőr, a sorsáról sincs tudomásunk: vagy eltüntették, vagy megbújt magától a tévéostromot követő zűrzavarban. Ő lehetett volna az a rés a randalírozók pajzsán, amit kihasználva az egész eseménysorozat megelőzhető vagy felgöngyölíthető lett volna.

De senki sem végzett komoly nyomozást az ügyben, sőt, azt viharosnak mondható gyorsasággal le is zárták, mivel – nem találták meg az elkövetőt. Más rendőrség tovább nyomoz, ha nem talál valakit, olyan valakit, aki sokat tudhat egy közfelháborodást keltő eseménysorozat hátteréről, olyan valakit, aki megvalósította a terrorcselekménnyel való fenyegetés bűntettét, a miénk lezárja az ügyet. Így is lehet, kérem: tetszik látni, mi lesz belőle.

Igen, a 2006. szeptemberi zavargások a jelek szerint szervezettek voltak, alaposan előkészítették őket, annak reményében, hogy a kormány lemond és a hatalom az akkori ellenzék vezető pártjának ölébe hull.

Hogy ez hihetetlen, komoly politikus ilyent nem tesz? Akkor vegyük a másik lehetőséget.

Egy ismeretlen radikális, vagy egyszerűen csak egy hülyegyerek Nostradamust megszégyenítő pontossággal megjósolja a három-négy nap múlva bekövetkező eseményeket, szervezetet hazudik magának, majd, amikor minden bekövetkezik és a hatalom megrogyni látszik, nem marad a reflektorfényben. Nem kiáltja ki magát sem nemzeti hősnek, sem vátesznek, az országos szervezet nyom nélkül felszívódik, mint egy vakbéltünet és mindez a rengeteg egybeesés pusztán a véletlen vagy a jóstehetség műve, nem pedig elszólás és az adatok korai kiszivárgása. Ez hihetőbb?

Ilyen véletlenek nincsenek.

2006. szeptemberében szervezett puccskísérletet hajtottak végre, mely nem járt sikerrel.

Legalábbis a jelek szerint.

Ezek után tényleg szinte mindegy, ki szivárogtatta ki az őszödi beszédet, maximum epizódszereplőnek nevezhetjük az illetőt vagy illetőket: az a fontos, ki vágta meg, ki használta fel, mire és hogyan.

Mindezt pedig látjuk és tudjuk.

Akkor miről beszélünk? Min vitatkozunk?

Folytatjuk…

Egyéb a 2006-os eseményekkel foglalkozó írás itt és itt található.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!