Kezdőlap Címkék Őcsény

Címke: Őcsény

A mi titkos venézeink – az őcsényi félsz

Tényleg nehezen érthető a titkolózás a Venezuelából idemenekített „magyarjaink” ügyében, mert ezúttal nincs magyarázkodni valója a kormánynak. Aligha járok messze a valóságtól, ha úgy vélem, saját maga ásta csapdájukba estek bele, de legalábbis féltek attól, hogy beleesnek. És a kritikák jó része is ebből fakad, noha gyakran még tényszerűen is akadnak bennük tévedések.

Orbánék – a nem túl jó emlékezetű Balog Zoltán centralizációval kapcsolatos beismerő szavait felidézve – túltolták a bicajt. Iskolapéldája lehet annak, amikor a propaganda visszahull életre hívói fejére.

Mert miről is van szó? Arról, hogy a kormány háromnegyed év alatt nagyjából háromszáz szerencsétlent mentett ki Venezuelából, a reménytelen nyomorból és terrorból ide, onnan nézve, a béke szigetére.

Az Index beszámolójából is kiderül, a szerencsések (több ezerből) kiválasztásának alapja az volt, hogy magyar állampolgárok vagy arra jogosultak legyenek. Azon az alapon, hogy a 25 éves törvény szerint – mindeddig politikai konszenzussal övezve –

a leszármazás elve alapján jogosultak a magyar állampolgárságra.

Sok százezren vannak ők világszerte, akik maguk soha nem voltak azok, de felmenőik valamelyike jogán bármikor azzá válhatnak, ha kérik.

Abban tehát igaza van Gulyás Gergelynek, hogy „nincs itt semmi látnivaló”. Mert ebben az állampolgárság-szerzésben tényleg

nem feltétel, hogy az illető beszéljen magyarul,

és pláne nem szükséges a tranzitzóna megalázó kínzásán keresztülmenni, ahogyan néhány ellenzéki politikus számon kéri.

És bár valóban adja magát a párhuzam, ahogyan azt az Index is végig veszi, erősen sántít a Lex Soros „bevándorlástámogató” szégyenbélyegének ráütése akár a kormányra, akár a máltai szeretetszolgálatra. Morálisan persze teljesen igaz, hogy

a venezuelainál sokkal rémesebb körülmények elől menekülők ellen zajlik már évek óta alpári hangú és embertelen hadjárat.

És – azt hiszem – ez a magyarázata a kormány tőle szokatlan eddigi hallgatagságának és mostani szűkszavúságának. Hiszen emlékezhetünk, mekkora feneket kerítettek annak, amikor 2011 tavaszán kimenekítettek kéttucat magyart a polgárháborús Líbiából, még élő bejelentkezést is vállalt Orbán főtestőre (az ATV a videót azóta eltávolította).

A riportázsból kiderül, hogy a  venezuelaiak elmondták:

a program szervezői kérték őket, hogy ne beszéljenek befogadásukról,

amit a menekültek sem nagyon értik, hiszen ők valóban borzalmas körülmények közül érkeztek, így jogosnak és tisztelendőnek tartották a segítséget. A venezuelaiak arról beszéltek, hogy arra kérték őket, ne terjesszék itthon a program hírét.

A magyarázat kissé vérszegény, t.i. hogy a dolgot azért nem verte nagydobra a kormány, mert még további családokat szeretne Magyarországra hozni. A chavezi-madurói rezsim ugyanis az elnyomó rendszerek azon modern típusa, amely nem gátolja az elégedetlenek távozását, sőt, örülnek annak, hogy kevesebb az otthoni „bajkeverő”.

Gulyás nyilván nem véletlenül csak röviden adta az értetlent, amikor arról beszélt, hogy de hát Soltész Miklós korábban már beszámolt erről a menekítésről. Valóban, de a rezzenéstelen arcú cinizmusba gyorsan beletanult sima modorú politikus arra is emlékezhet, hogy ez azért nem volt valami sikertörténet. Ahogyan arról a Magyar Hang beszámolójában olvasható volt, tavaly – a parlamenti választás után pár nappal –

pánikszerűen vitték el a venezuelai menekülteket a Balaton partjáról.

Szó szerint migránspánik tört ki Balatonőszödön, ahol a helyiek „néger migránsokat” láttak a meglepetésszerűen újranyitott kormányüdülőben. Pedig azok a „mi venéz magyarjaink” voltak.

Akkor még csak pár tucatnyian.

De már túl voltunk Őcsényen,

ahol bő fél évvel korábban lincshangulat alakult ki néhány törvényesen itt tartózkodó menekült egy hétre tervezett panziós pihentetésének terve miatt. Amikor is Orbán maga kelt a kidagadt nyaki ütőérrel harsogók védelmére azzal, hogy

„nagyon helyes, hogy határozottan, hangosan és érthetően fejezték ki a véleményüket”.

Mert „nem akarnak az emberek migránsokat befogadni, nem akarnak az országba és nem akarnak a falujukba”. (Amit aztán Gulyás elődje és immoralitásban tanítómestere azzal ütött el, hogy „eleve ilyen a magyar társadalom”.)

Hát igen, akkor aligha gondolta bárki a Habony-művekben, vagy akár maga Orbán, hogy az „annyit hazudtak már nekik migránsügyben” őcsényi mondat egyszer fékezhetetlenné válik akkor is, amikor egyébként teljesen vállalható döntést hoznak menekültügyben.

Ha Áder János köztársasági elnök volna

Ha Áder János köztársasági elnök volna, akkor hivatala elintézné, hogy már ma este, de lehetőleg minél hamarabb műsoridőt kérjen a közszolgálati televízióban és a rádióban. Bemenne a stúdióba, vagy elküldené az odahaza, a Sándor Palotában előre elkészített felvételt.

Mely felvételen mindenekelőtt bocsánatot kérne a honfitársaitól.

Bocsánatot kérne a magyaroktól, amiért mostanáig hallgatott, s bár lett volna módja és főként oka, hogy megszólaljon, ő ehelyett az amúgy valóban fontos környezetvédelmi problémák mögé bújva, lapított.

Nem mentegetőzne, nem magyarázkodna Áder János, ezzel szemben sűrű elnézések közepette mélyen a magyar emberek szemébe nézne, és azt mondaná: elég volt!

Honfitársaim, mondaná Áder János a közszolgálati televízióban és rádióban, legyen már vége ennek a gyalázatnak. Barátaim, mondaná Áder, rettenetes, ami itt van. Hogy a gyűlölködés korábban soha nem ismert mértéket öltött, az emberek teljesen kivetkőznek magukból, és ellenséget látnak ott is, ahol nincsen.

Legutóbb, mondaná Áder János, ha valódi elnöke lenne a magyar köztársaságnak, Cegléden keltett riadalmat egy békésen bandukoló arab turistacsoport. Akik semmi mást nem csináltak, csak cigarettát vásároltak egy benzinkútnál, előtte és utána pedig a környék nevezetességeivel ismerkedtek.

Korábban, mondaná Áder János, ha valódi köztársasági elnöke lenne Magyarországnak, a Pest megyei Perbálon segítőként dolgozó önkéntesekre hívták ki a hatóságokat, mert akkor éppen a Srí Lanka-i diákokat nézték menekülteknek. Áder János emlékeztetné az embereket a Kömlőn történtekre, ahol a halottak napján – még csak nem is sötétbőrű – magyarokat néztek migránsoknak a helyiek. Az őcsényi szégyenről nem is szólva.

Magyarok! Honfitársaim, mondaná a köztévében Áder János. Ébredjetek fel! Nézzetek körül, nézzetek magatokba és szörnyedjetek el attól, amit láttok! Milyenek lettetek, milyenné lett az országotok? És tegyétek fel magatoknak a kérdést: miként történhetett, hogy hagytátok magatokat egy uszító propagandagépezet által idegengyűlölő zombikká silányítani.

Nézzétek meg tisztelt honfitársaim, hogy hova jutottatok. Mindenütt ellenséget szimatoltok, szánalmasan nevetségessé váltatok. Ha a néhány évvel ezelőtti szemetekkel látnátok, hogy milyenek letettek, bizony isten mondom nektek, félnétek és undorodnátok a mostani magatoktól.

Ébredjetek fel barátaim, szedjétek össze magatokat, gondolkodjatok a még megmaradt józan eszetekkel. Ha valakinek, nektek tudnotok kell, hogy a karácsonyi vásárra kivezényelt TEK-tankoknak semmi közük nem volt a ti biztonságotokhoz. Turistacsalogatónak jók voltak, de nem akartak, és nem is tudtak volna elrettenteni senkit. Akik rossz szándékkal jönnek ide, azokkal nem a kormányzati propagandának, hanem a titkosszolgálatoknak van tennivalójuk. Mely szervek, elnevezésükből is következően, nem egetverő zenebonával, síppal, dobbal, nádi hegedűvel, hanem épp ellenkezőleg, titokban, azaz csendben és szakszerűen szokták tenni a dolgukat.

Egyszóval, kedves magyar testvéreim: legyetek normálisak! Ébredjetek fel honfitársaim, ne hagyjátok teljesen elbutítani magatokat! Mutassátok meg, hogy értelmes, gondolkodásra képes, és nem utolsósorban tisztességes emberek vagytok. Ne dőljetek be a hazug szónak!

Ha Magyarország köztársaság lenne, Áder János köztársasági elnök volna.

Újraválasztották az őcsényi polgármestert

0

A menekültek üdültetése miatt kialakult káosz miatt lemondott Fülöp János elsöprő többséggel lett újból a Tolna megyei település vezetője.

Ismét Fülöp Jánosnak szavaztak bizalmat az őcsényiek a vasárnapi időközi polgármester választáson: a régi-új faluvezető 1023 érvényes szavazatból 592-t kapott – írja a teol.hu.

A részvételi arány 50,34 százalékos volt, vagyis a 2045 voksolásra jogosult őcsényi közül 1028-an járultak az urnákhoz. Kozma Zoltánné 213, Guzsván István 59, Csapai János pedig 159 szavazatot kapott.

Az időközi önkormányzati választást azért kellett kiírni, mert a település eddigi független polgármestere, Fülöp János szeptember 27-én lemondott tisztségéről.

Fülöp János – aki 2006 óta vezette a Szekszárd mellett fekvő települést – korábban azzal indokolta a lemondását, hogy ezzel szeretne segíteni a településen kialakult feszült helyzet megoldásában.

A községben ugyanis sokan tiltakoztak amiatt, hogy egy helyi vállalkozó a menekülteket látott volna vendégül. A polgármester kezdeményezte a képviselő-testület feloszlatását, erre azonban a hattagú testületből négyen nemmel szavaztak.

Ma időközi választások lesznek, például az elhíresült Őcsényben is

0

Fülöp János, aki 2006 óta vezette a Szekszárd mellett fekvő települést, most is indul. Fülöp szeptember végén mondott le, miután a településen óriási tiltakozást váltott ki néhány, már státusszal rendelkező menekült pár napos üdültetésének terve. A faluban egy magánember szeretett volna az állam által hivatalosan menekültként elismert gyerekeket üdültetni, de a falu fellázadt, a panzióst megfenyegették.

Fülöpre 2014-ben a választók kétharmada adta a voksát. 2014-ben négy riválisa volt, most három lesz: Csapai János, Guzsván István és Kozma Zoltánné. Mivel Fülöp munkájával az őcsényiek többsége elégedett volt, így jó eséllyel indul újra.

A Somogy megyei Kisbajomban azért tartanak időközi önkormányzati választást, mert a község előző polgármestere, a független Végh Gábor szeptember elején elhunyt. A tisztségért három független jelölt indul, a település választási névjegyzékében 299-en szerepelnek.

A szintén Tolna megyei Pusztahencsén polgármestert és önkormányzati képviselőket is választanak, a képviselő-testület ugyanis szeptember 18-án feloszlatta magát. A településvezetői posztért két független jelölt indul, a hat képviselő-testületi helyre pedig húsz, szintén független jelölt aspirál. A mintegy 1040 lakosú település választási névjegyzékében 816-an szerepelnek.

Őcsény után Kömlő és Perbál – dübörög a gyűlöletipar

Őcsény, Kömlő, Perbál. Falvak, amelyekről nemrég a legtöbben még azt sem tudták, hogy léteznek. Mostanra viszont felkerültek a térképre. Nem lehetnek büszkék erre, igaz, erről nem (csak) ők tehetnek.

 

Egy napja voltak csak itt a Srí Lanka-i diákok, de máris feljelentették őket a derék perbáliak. Az AIESEC közvetítésével végeztek önkéntes munkát az egyetemisták a perbáli lakóotthonban, fogyatékkal élő gyerekeknek segítettek. Nem most jöttek először külföldiek Perbálra, de most először lett ebből bonyodalom.

A perbáli pánik egyenes folytatása annak, ami szeptemberben Őcsényben történt. Akkor egy – fogalmazzunk visszafogottan – igen heves hangulatú falugyűlésen a helyi lakosság kijelentette, hogy még menekültgyerekeket sem kívánnak a falujukban látni. Hogy nem a levegőbe beszéltek, azt azzal is nyomatékosították, hogy a fogadósnak, aki beengedte volna őket a vendégházába, kiszúrták az autógumijait. Egy hétről lett volna szó amúgy, és olyan emberekről, akiket a magyar állam már igen szigorúan ellenőrzött, majd ezt követően oltalmazott státuszt adott nekik. Amikor erről kérdezték a miniszterelnököt, Orbán Viktor azt válaszolta, hogy ő egyetért azzal, ha a magyar emberek határozottan és egyértelműen kinyilvánítják a véleményüket.

Nem sokkal ezután Kömlőn a halottak napja alkalmából a temetőbe érkező magyarok ellen riadóztatták a rendőrséget. Két évvel ezelőtt Nagymágocson ijedtek meg egymástól a közmunkások és földmérők. Mindkét csoport fejvesztve menekült, mert migránsnak nézte a másik társaságot.

Röhögnénk, ha nem volna szánalmasan szomorú. Mert miként lehetne mindezt minősíteni, minthogy hatott a kormány propagandája. A magyar adófizetők pénzéből elköltött milliárdokból gyűlölködő óriásplakátok, újság- és televíziós hirdetések születtek. Már a csapból is Soros folyik, a migránsokkal Dunát lehetne rekeszteni.

Az még érthető, hogy az emberek félnek az ismeretlentől, különösen, ha az állami média nem nyugtatja, hanem frusztrálja őket. Azt közvetíti feléjük, hogy tessék félni, rettegni, jön az ellenség, akit meg kell állítani, mindenáron.

Az őcsényi eset kapcsán azt nyilatkozta az ismert humorista, hogy nem ért egyet azokkal, akik az őcsényieket teszik felelőssé azért, ahogyan ebben a kérdésben megnyilvánultak. Nagy Bandó András szerint, amit hallottunk, az nem az őcsényiek hangja, ők csupán a kormány mantráit visszhangozzák.

Van ebben igazság, bár azért árnyalnánk a képet. Az ember ugyanis, természete szerint legalábbis, gondolkodó lény. Felel önmagáért, a kimondott szavaiért és a tetteiért. Nem tiltja meg a gondolkodást neki senki, még akkor sem, ha mindig vannak, akik szeretnék, ha kevesebbet gondolkodnánk. Elfogadnánk azt, hogy van egy gondoskodó állam, amely mindent jobban tud nálunk. Tudja, és meg is mondja, hogy mi a jó, és mi a rossz. Ki a jó hazafi, és ki az, aki hazaáruló.

És a médiáján keresztül, ami van neki dögivel, amennyire csak módjában áll, megóv bennünket a rossz hírektől. Például attól, hogy megtudják a magyar emberek, hogy a Soros-terv Navracsics Tibor szerint sem létezik. Hogy a migránsok nem gonosztevők, és döntő többségük éppen olyan, mint az itt élők döntő többsége. Közöttük is épp annyi gazember van, mint a világ bármely táján élő népességben.

Senkit nem ment fel a felelősség alól, hogy megpróbálták őt megtéveszteni. Ha a közmédiából és a baráti sajtóból ugyanaz a szöveg szivárog, tessék más források alapján is tájékozódni.

Dübörög a gyűlöletipar, és lelke rajta, ha valaki örül annak, hogy a magyarok egy 87 éves milliárdos soha nem volt terveitől rettegnek.

Lapszem – 2017. október 25.

0

Október 25-e, szerda van, Blanka és Bianka napja, nézzük, miről írnak a mai újságok.

Indul a választáson az elkergetett polgármester

A Magyar Nemzet szerint elindul az időközi választáson Fülöp János, aki szeptember végén mondott le Őcsény vezetéséről, miután egy falugyűlésen rasszista gyűlölködést váltott ki, hogy egy panziós néhány menekült gyereket üdültetett volna pár napig. A panzióst meg is fenyegették, autója kerekeit pedig kiszúrták.

A volt polgármester

nem akart tippelni, hogy hány ellenfele lesz,

de szerinte olyan véleményeket is lehet hallani a faluban, hogy akár 8-9 induló is rajthoz áll majd december 17-én. A előzetes felmérések szerint azonban ő a legesélyesebb.

Nagyon kevés a fiatal diplomás

A Népszava a OECD egyik friss jelentése alapján arról ír, hogy a tagországok között csak Olaszország és Mexikó áll Magyarország mögött a fiatal diplomások arányát tekintve. A magyar 25-34 évesek körében mindössze 30 százalékot tett ki a diplomások aránya 2016-ban, ami nemcsak az OECD 43 százalékos átlagától, de a régiós teljesítményektől is messze van: az EU-átlag 40 százalék.

A magyar eredmények a lap szerint összefüggésbe hozhatók azzal, hogy

Magyarország a többieknél a GDP jelentősen kisebb hányadát költi felsőoktatásra:

1,6 százalékát az OECD 3,1 százalékos átlagához képest, továbbá az oktatói fizetések is messze elmaradnak az átlagostól. Pedig a diplomások körében az átlagosnál kisebb a munkanélküliség.

Óriási az adótraffipax hatása

A Magyar Idők szerint szépen termeli a bevételt az adóhivatal tavasz óta működő legújabb ellenőrzési módszere, az úgynevezett adótraffipax:

a hatóság előre közzéteszi, mikor, hol és mit ellenőriznek majd,

az ilyen vizsgálatok idején sok érintett vállalkozásnál érezhetően megnő a bevallott forgalom és bevétel.

A lapnak Tamásné Czinege Csilla, a nemzetgazdasági tárca helyettes államtitkár azt mondta, ez módszer azért jó, mert az adótraffipax időszaka alatt rögzített információk összehasonlíthatók a vállalkozó korábbi bevallásaiban szereplő adatokkal, egyben mércéül szolgálhatnak a későbbi ellenőrzésekhez.

A sportklubok adóterheit csökkentené a balmazújvárosi focicsapat fideszes vezetője

Az Index arról ír, hogy Tiba István fideszes országgyűlési képviselő benyújtott egy törvénymódosító javaslatot, amely csökkentené a sportvállalkozások iparűzési adóját, valamint a sportolók fizetése utáni terheket is.

A javaslat január elsejével lép életbe, ha elfogadják, de

visszamenőleges hatállyal, szeptember elsejétől élnének a kedvezmények.

Tiba István egyébként a balmazújvárosi fociklubot üzemeltető kft képviselője, így a törvénymódosítás saját klubjának is kedvezne.

Schilling: azt üzenik, menjek a p…ába

Schilling Árpáddal beszélgettünk, ő az a rendező, akit harmadmagával Németh Szilárd nemzetbiztonsági kockázatként nevezett meg.

Hallottam önnek egy nyilatkozatát, arról beszélt, hogy amikor Németh Szilárd fideszes országgyűlési képviselő hármójukat nemzetbiztonsági kockázatnak nevezte, akkor Ausztriában, ahol mostanában dolgozik, sorra jelezték felháborodásukat az ottani kollégák, védelmet, segítséget ajánlva, miközben itthon a művészvilág hallgatásba burkolózott. Ezek szerint, csakúgy, mint az újságírásban, a színházi világban sem létezik a szakmai szolidaritás. Jól látom én ezt?

Annyira óvatoskodóvá váltak az emberek, hogy mindent hússzor meggondolnak, hogy merjenek, vagy ne merjenek megszólalni, de ez a dolognak csak az egyik oldala. A másik az ügyek infantilizálása.  Erre a Németh Szilárd-féle helyzetre nagyon sokan úgy reagáltak, hogy ez egy hülyeség, nyilvánvaló blődség, ráadásul ezeknek a figuráknak, mint amilyen én is vagyok, akiket némi exhibicionizmus jellemez, még jó is; következménye úgy sincs, viszont jól tudják használni a nyilvánosság előtt. Szóval az egyik oldalról ez a bagatellizálás, a másikról pedig az óvatoskodás a jellemző. Ez utóbbinál még

az is szempont, ha valaki állami intézménynél dolgozik, inkább, mondja magának, nem nyitom ki a számat, nem veszélyeztethetem az egzisztenciámat, én a magas kulturális értékeket közvetítem, hát hallgatok a csip-csup politikai ügyekben…

Ezek együtt eredményezik, hogy igen, valóban nincs szolidaritás. Nagyon mélyen nem értek egyet azokkal, akik állami intézményt vezetve, vagy ott dolgozva azt gondolják, hogy nekik a kormányt kell szolgálniuk. Nem, nekik egy ethoszt kell szolgálniuk és megszólalni, tiltakozni, ha romákat gyilkolnak, vagy, mint Őcsényben, menekülteket üldöznek el. Azokat pedig, akik bagatellizálják az ilyen eseteket és egyszerű hülyeségnek minősítik, azért bírálom, mert azért nekik tisztában kellene lenniük azzal, hogy komoly helyen hangzott el a kijelentés, kvázi titkos információként.

Sajnos a saját szakmámban nem hiszik el, hogy amit én teszek az nem öncélú magamutogatás, nem a nyilvánosságot kergetem és bár lehet, hogy bizonyos dolgokban túlzásba esem, de a célom fölvállalható, komoly ügy. Márpedig, ha ezért engem nemzetbiztonsági kockázatként aposztrofálnak, kutya kötelességünk megszólalni, tiltakozni, és nem miattam, hanem hogy ne lehessen bárkit célpontként megjelölni, kiváltképp egy olyan országban, ahol a gyűlölet-kampány ilyen hatékonyan működik.

Hát igen, ezt láthattuk valóban Őcsény esetében is. De ha a szakma nem áll ki senki mellett, akit megtámadnak, akkor érthető, ha sokan egzisztenciális félelemből hallgatnak, nem?

Így van. A szolidaritás nem válogat. Ha a hatalom kijelöl valakit ellenségnek, még akár abban az esetben is, hogy esetleg amit tettem, mondtam butaság, vagy túldimenzionált, de hallgatunk, akkor beláthatatlanok a következmények. Az én esetemben ugye annyi történt, hogy

kijelentettem: ez a hatalom már törvényes eszközökkel nem váltható le. De vajon ebből a mondatból következik-e, hogy utcai zavargásokat szervezek? És következik-e az a vélekedés, hogy te kerested magadnak bajt, és ezért nem is állunk melléd? Ne csodálkozz, mondják, hogy a hatalom veszélyesnek tart téged.

Mit kellene tennie a szakmának? Azt tapasztalom, hogy vannak azért cinkos kiszólások, egy-egy színdarabban vannak összekacsintások a nézővel. Az Alföldi-féle Hegedűs a háztetőn előadásában külön hangsúlyt kap, hogy Tevje lánya nem akar hozzámenni Mészároshoz, ami ugye a darabban foglalkozást jelöl, de a nyomaték tulajdonnévvé teszi, vagy a Velencei kalmárban azt emelik ki, hogy Velencében szigorúan ragaszkodnak a törvényességhez, és ezeket az összekacsintásokat veszi is a közönség, talán még hálás is értük…

Én azt gondolom erről, hogy ez a közönség és alkotók infantilizálása. Ha 2017-ben ilyen rejtjelezve beszélünk arról, hogy egy ember – Mészáros Lőrincről van szó – megmagyarázhatatlan módon, sajátosan értelmezett törvényi keretek között hatalmas vagyonra tesz szert, akkor az igenis infantilizálása a lakosságnak. Ettől még az előadások lehetnek nagyszerűek, de az ilyen politikai utalások visszaszoktatják azokra az időkre, amikorra sorok között kellett olvasni, amikor nem beszélhettünk konkrétan a dolgokról, mert akkor megüthettük a bokánkat. Ha a sorok között való olvasás újra rendszerszintűvé válik, annak az az üzenete, hogy 2017-ben csak így lehet beszélni a politikáról; Magyarországon nem lehet konkrétan megnevezni egy jelenséget, egy személyt, a színpadon ezekről nem lehet egyértelműen beszélni…

És lehet?

Persze, bár ugye erre kétféle válasz van, az egyik az igaz, a másik a hamis. A hamis az, amikor azt hangsúlyozzák, hogy nem való a színházba a direkt politizálás, a szakma belső törvényszerűségire hivatkozva próbálják magyarázni a döntésüket; nem fogunk mi Orbán Viktorról beszélni, hisz egyetlen szerző sem írt róla darabot – hozzáteszem: eddig még -, az igaz magyarázat azonban az, hogy félelem van.

Azt mondjuk az ilyen cinkos mondatokkal, hogy nem szabad beszélnünk ezekről az ügyekről, ez hallatszik a színpadról, a közönség pedig érti a jelenetet; ha ő, a neves művész nem mer beszélni nyíltan, akkor én hogyan merjek. Ezért mondom, hogy ezek a megoldások infantilizálnak és visszafejlesztik az emberek demokratikus tudatát.

Akkor politikai színházat kellene csinálni?

Én arról beszélek, ha például a Hegedűs a háztetőn-t viszem színre, annak örökérvényű mondanivalója van, akkor nem kell kiszólnia a darabnak, utalva Mészáros Lőrincre, ha viszont arról akarok beszélni, ami itt és most történik ebben az országban, akkor vállalnom kell azt a kockázatot, hogy darabot írok, vagy iratok. Nem szabad úgy színre vinnünk például a III.Richárdot, hogy róla majd úgyis eszükbe jut az embereknek Orbán Viktor; az, hogy mi most itt miben élünk, azt nem fogjuk tudni megérteni a III.Richárdon keresztül, itt nem gyilkolnak le embereket, főleg nem tömegében, de azt, hogy hányféle módon vagyunk kijátszva egymás ellen, hogy milyen gyávák vagyunk, arra inkább új darabot kellene írni. Szóval én egyáltalán nem vagyok híve ezeknek a fricskás poénoknak, mert nem visznek el bennünket a dolgok megértéséhez.

Nem mondják önnek azt, hogy könnyen beszél, hiszen nem itthon dolgozik, külföldön biztosítja a megélhetését, tulajdonképpen nem kockáztat semmit?

Nekem így még nem mondta ezt senki, de biztos vagyok benne, hogy akadnak jócskán, akik ezt gondolják; hogy úgy viselkedik itthon, mint egy kalandor, akinek van pénze, egzisztenciálisan nem függ senkitől, ezért nyugodtan trollkodhat. Pedig hát nekem is családom van, gyerekeim, van mit és kit féltenem, mégis fontosnak tartom, hogy a saját pénzemből támogassak fontos ügyeket, hogy az extra időmet, ami a három-négy külföldi munkám mellett még létezik, arra fordítsam, hogy a magyar közélet elfogadhatatlan ügyeit vizsgáljam, illetve a magam módján tárjam a nyilvánosság elé. Ez nekem energiámba, pénzembe kerül, és miután nem is állnak ki mellettem, még erkölcsi hasznot sem hoz. Sőt, épp most kaptam egy üzenetet: hetedíziglen fogunk kiirtani, írják, te féreg, rohadjál szét a családoddal együtt; szóval messze nem olyan könnyű, mint ahogy egyesek állítják. A valóság az, hogy kockázatot vállalok a szerepléseimmel, véleményemmel.

Akkor miért csinálja?

Nézze, ez egy felelősségérzet. Amikor elvállalok egy ilyen interjút, pontosan tudom, hogy ezekről a kérdésekről fogunk beszélgetni. Mondhatnám azt, hogy minek ez nekem, megyek a családomhoz és nem rabolom saját időmet felesleges közéleti beszélgetésekkel, de nem ezt teszem, mert fontos kérdésekről váltunk majd szót és muszáj róluk szólni. Ez feladat, nem szórakozás, legalább is én így tekintek rá.

De tényleg, csak ezért trollkodik?

Ezért. Mehetnék valóban csak a színház világával foglalkozni, és ezt is kellene tennem, ha egy olyan társadalomban élnénk, ahol egy színházigazgató meghallja, ha egy szakmabelit nemzetbiztonsági kockázatnak neveztek, kiáll mellette. Ha a politikai kultúra része lenne, hogy a visszás esetekben fórumokat rendeznénk, megbeszélnénk a közös dolgainkat, mint ahogy például ezt Ausztriában teszik. Azt látom, hogy Magyarországon a kommunikáció kultúrája, az érdekképviselet kultúrája, a tájékozódásé, annak, hogy miként jelezzük a politikának, hogy eddig és ne tovább, szóval mindez olyan mélyponton van, hogy ilyen körülmények között megengedhetetlen, hogy elvonuljak csak színházat csinálni a saját és a barátaim szórakoztatására.

Azt keresem, hogy mivel tudnék párbeszédet gerjeszteni, ha úgy tetszik, olykor provokálni.

Hadd mondjak egy konkrét példát: amikor a facebookra kiírtam, hogy milyen felháborítónak tartom Erdő Péter viselkedését, rajta keresztül pedig a magyar katolikus egyházét Őcsény ügyben, akkor egy sor választ kaptam, amelyben azt üzenték nekem: a katolikusok többsége nem olyan, mint Erdő Péter. De ehhez kellett ez a fajta közösségi térben megjelenő, mondjuk így, provokáció is. Épp azt akartam elérni, hogy maguk a katolikusok kérjék ki maguknak saját egyházi vezetőjük viselkedését. Kevésbé lennék én aktív, ha azt tapasztalnám, hogy fontos emberek, gazdagok, celebek, művészek szintén tiltakoznának, mozgolódnának, de azt tapasztalom, hogy hallgatnak, mint a sír.

Honnan jön önből ez a közéleti érzékenység? Mi váltotta ezt ki?

Hogy pontosan mihez köthető, nem tudom. Én katolikus neveltetésben részesültem, aztán kiábrándultam, mert rájöttem, hogy a valóság teljesen más. Egy zsidó barátommal beszélgetve jutottam el egy nagyon fontos gondolathoz, amit ő fogalmazott meg.

Azt mondta, hogy ha egy zsidó ember szembe találja magát egy fallal, akkor átmegy a falon, pontosan az ő körvonala mentén, a keresztény ember viszont megáll a fallal szemben, és megkérdezi, hogy ez miért van itt? Én ezt kaptam a vallási neveléstől: ha meglátok egy falat, akkor megkérdezem, hogy az miért van itt?

Hogy miért kell itt lennie? És nem a megismerés, hanem a miért a szempont. Hogy annak a falnak nem kéne itt lennie. Vagyis, hogy rendszerszintű a probléma. Tehát nem a neveltetésből származik a hozzáállásom; azt kaptam az írásoktól, hogy nem viselem az álszentséget, a társadalmi igazságtalanságot, a mellébeszélést, hogy akinek mindene van, de semmit sem ad, és azt, hogy vajon jól van-e így?  És így jutottam el odáig, hogy kötelességem adni, ami nem feltétlenül pénzt jelent, persze azt is, de figyelmet, odafigyelést, és ha minél többen működünk így, annál kiegyensúlyozottabb lesz a társadalom. Én ettől érzem jobban magam, nem attól, ha a családom következi évi nyaralását tervezem, miközben egyébként boldog családi életet élek.

Hát nagyon nem ebbe az irányba tart a társadalom. De hova megyünk? Meddig lesz ez még így?

Tovább fog folytatódni ez az infantilizáció, amiről már beszéltem. Mint a Hofi idejében. Nem tudunk rajta változtatni, nem is akarunk rajta változtatni, de nevetni azért tudunk… Az egész kulturális életet ebbe az irányba tolják; félelemgerjesztés egyik oldalról, bulvárosodás a másikról. 2018 után ez még erősebbé válik; még erősebbé válik az infantilzálódás, hogy ne beszéljünk a problémákról. Aki mégis megteszi, azt viszont meg kell bélyegezni, lehetőleg úgy, hogy el is tűnjön innen, menjen a picsába. Az ember tehetetlen az ilyen attitűddel szemben, legfeljebb előbb jajt kiált, majd radikalizálódik és akkor már ujjal lehet rá mutogatni, még azt is elérik, hogy saját köre is kizárja magából. És megy minden tovább a mostani úton.

Itt van például a pécsi színházi fesztivál, a POSZT, Vidnyánszky Attila magához húzta az egész rendezvényt, majd adatott magának egy díjat.  És ez így rendben is van, senkinek nincs ellene egy szava sem.

Mert azzal nyugtatják meg magukat, hogy jövőre már nem kap majd díjat. Ennyivel pedig be is fogták a szánkat, ilyen kevéssel is megelégedünk. Mint például az MMA esetében; már nem Fekete György vezeti, akkor biztos nem lesznek antiszemita kiszólások… És ez is része az infantilizmusnak.

Számomra egyébként Áder János ennek a csúcsa. Ő nagyon szeret horgászni, erről szól az ő élete, belemenekül a globális felmelegedés témakörébe, miközben a kormány éppen ellene megy, mert nálunk nem kell a napenergia, mert éjszaka nem süt a nap, nem kell a szélenergia, mert nálunk nem fúj a  szél…  Mindez azonban őt nem zavarja, belemenekül a horgászatba, így mutatja fel, hogy ő egy természetközeli ember, ő a halakkal van jóban; az hogy a köztársasági elnöknek nagyjából ennyi legyen az üzenete, erre mondom én azt: infantilis. Áder János számomra, ahogy a pecabottal ücsörög, egy infantilis klasszis. Az elnöki posztnak innen kezdve semmi értelme.

De mondok más példát is: a Magyar Tudományos Akadémia elnöke a CEU ügyében hosszú hetekig gondolkodik azon, hogy vajon tartozik-e az akadémiára, ha a kormány éppen tönkre akar tenni egy egyetemet… Infantilizmus. Soha nem nyitjuk ki a szánkat, majd legfeljebb a kocsmában egy sör mellett, esetleg a pecabotot tartva… Szép lassan elfogadunk mindent, ami amúgy elfogadhatatlan volna.

De azt kérdeztem, hol ennek a vége?

Ennyire nem látok előre. Előbb-utóbb persze vége lesz, hiszen már szétnyerték, szétzabálták magukat, valamikor ők is elfáradnak. Kósa Lajos jó példája ennek; olyan hülyévé válnak, hogy még a saját közegükből is kimosódnak. De hogy miként lehet kitakarítani ezt az egészet, azt egyelőre nem látom, hisz olyan mértékben belakták az országot, foglaltak el minden fontos pozíciót, hogy mozdulni is alig lehet. Azt nagyon is jól érzi az Orbán, hogy minél sötétebbek az emberek, annál inkább működik a rendszer.

Azzal, hogy önt nemzetbiztonsági kockázatként tételezték, esetleg az ügynek lesz valamilyen folytatása is, elérhetik azt, hogy elüldözik az országból?

Nem kell üldözni, szabadok a határok. De igen, Orbán pontosan azt akarja, hogy a NER fék nélkül működjön, és akik ezt nem szeretik, azoknak ott a külföld.

Ha most meghívná önt Orbán Viktor, azzal, hogy kíváncsi a véleményére, elmenne?

Persze, hogy elmennék. Hiszen ő neveztetett meg engem kockázati tényezőnek, érdekelne, hogy akkor miért akar velem találkozni. Legalább megtudnám, mit miért csinál, amiből nem következik, hogy bármiben azonosulni tudnék vele. Mert nem azonosulhatok olyasvalakivel, aki a kormánybírálatot, nota bene a kormányváltást akarókat és ezért akciókat szervezőket puccsistáknak, kockázatos elemeknek minősíti. Ez ugyanis Erdogan világa. És sajnos a mai Magyarországé. Irreális szinten folyik a démonizálás, előbb Sorossal kapcsolatban, aztán azokkal szemben, akik itthon vannak és elérhetőek.  Őcsény példája azt mutatta, hogy a kormányzat nem riad vissza azt üzenni a polgároknak: az erőszak alkalmazása bizonyos helyzetekben megengedhető.

Egyre többen írják alá a petíciót az emberséges társadalomért

1

Szombat reggelig már több mint háromezren írták alá azt a petíciót, amelyet néven ugyan nem nevezve, de az Őcsényben történtek miatt indította útjára pénteken Beer Miklós váci püspök, Veiszer Alinda, televíziós szerkesztő-műsorvezető,  Hajós András, szociológus, énekes, dalszerző, Gundel Takács Gábor újságíró és Gégény István hitoktató, a Szemlélek blog elindítója.

A petíció – amelynek teljes szövege itt olvasható – szerint az elmúlt napokban drámai képet kaphattunk arról, hogy az idegenellenesség, a félreértések és indulatok elhatalmasodása hová vezet:

olyan társadalommá lettünk, amelyben az előbbi értékeket bármikor felválthatja az ismeretlentől való félelemből fakadó agresszió, ahol a vitás helyzeteket bicskával, téglával oldják meg az egyébként békés állampolgárok.

Mindannyiunk közös érdeke, hogy megvédjük hazánkat, hogy a határainkat ellenőrizzük, hogy tudjuk, kik jönnek hozzánk, kikkel osztjuk meg az életünket. Ugyanígy közös érdekünk, hogy megvédjük az emberséges társadalom határait. Az elmúlt napokban ezt az intézményt érte olyan támadás, amely ellenreakció nélkül önpusztító folyamatok sorát eredményezheti.

„Aki a továbbiakban aláírja ezt a petíciót, velünk együtt elkötelezi magát, hogy saját környezetében megkeresi, kialakítja azokat a fórumokat és eszközöket, amelyek segítségével közösen megoldást találhatunk a nemzetünket érintő súlyos kihívásokra.”

 

Mint a Független Hírügynökség is beszámolt róla, a Tolna megyei Őcsényben a helyi panziótulajdonos nyaralni hívott néhány, Magyarországon legálisan tartózkodó menekült gyereket és édesanyjukat – ez azonban annyira felháborította a helyiek egy részt hogy durva hangulatú falugyűlésen tiltakoztak, a panziótulajdonos kocsijának a kerekeit kiszúrták. A helyzet odáig fajult, hogy a polgármester lemondott.

Orbán Viktor kormányfő az ügyre reagálva kifejtette, hogy  „a magyar ember szereti a gyerekeket”, és az elesetteket mindig szívesen segíti, de „annyit hazudoztak migránsügyben, hogy ha azt mondják, hogy gyerekek fognak jönni, arra azt mondja a magyar: először gyerekek, aztán a szülők, aztán családegyesítés, és ott vagyunk a bajban”.

NAGYON HELYES, HOGY HATÁROZOTTAN, HANGOSAN ÉS ÉRTHETŐEN FEJEZTÉK KI A VÉLEMÉNYÜKET

-jelentette ki a Orbán Viktor az MTI szerint.

Lázár János sem fogalmazott sokkal finomabban, egyben véleméynt mondott az őcsényiekről is. Ő azt mondta, hogy „Abban lehet felelősségünk, nekem is, hogy amikor politikusként megszólalok, világos különbséget kell tenni bevándorlók, illegális bevándorlók és menekültek között.”

 

De úgy gondolja,

A KORMÁNY ÁLTAL SOROZATBAN INDÍTOTT MENEKÜLTELLENES KAMPÁNYOKNAK NINCS SZEREPE AZ ILYEN INCIDENSEKBEN:Eleve ilyen a magyar társadalom.

A FüHü véleménycikkeit ide és ide kattintva találja a témában.

Bréking nyúz – Tudósítás a másik valóságból

0

Derék emberek. Nagy mellény. Kasszás Erzsi. MLM-ügynök.

A Pesti Srácok az őcsényi rasszista tiltakozásról

„Senki nem hozhat létre zagytározót a közösség hozzájárulása nélkül, nem építhet szeméttelepet a helybéliek engedélye nélkül, nem tárolhat birtokán veszélyes hulladékot a környezet kontrollját megkerülve, de tulajdonképpen semmit nem tehet, amihez a lakosság, amelyet tette közvetlenül érintene, ne járulna hozzá ahhoz. Ha mégis megteszi, ha azt képzeli, hogy ő, mint vállalkozó, a maga pénzén, a maga kockázatára működtetett vállalkozással, vállalkozásban azt csinál, amit akar, nos, akkor számolnia kell a következményekkel. Az ilyen vállalkozókat a normális közösség erőteljesen és hathatósan megrendszabályozza.

Mint az őcsényi derék emberek.”

Az Origo Gulyás Mártonról

„Jó lenne tudni, hogy mégis mire fel, mindenesetre Gulyás Márton pénz nélkül élő aktivista meglehetősen nagy mellényű interjút adott egy blognak. Soros egykori kitartottja vagy egy tucatszor elismételte, hogy természetesen „békés és erőszakmentes” őszre készülnek, de azért pontosan tudja, hogyan kell a kormányra nyomást gyakorolni, hogy az végül úgy táncoljon, ahogy a senki által meg nem választott Gulyás, meg az ötven fős sleppje fütyül. (Mondjuk első körben meg lehetne nyerni a választásokat, nem?) Az ország Marcija azt is megemlítette, hogy neki bizony a Jobbik a szavát adta, hogy ha úgy van, beállnak majd a baloldal mellé. Nyilván még a szövődő Botka-Jobbik kapcsolat idején.”

A 888 Kasszás Erzsiről

„A liberális siserahad és Gyurcsány Ferenc nővére által kiröhögött Kasszás Erzsi-reklám letarolta a piacot.

A Kreatív összeállítása szerint a CBA és az Umbrella együttműködéséből született Kasszás Erzsit hiába gyűlöli a teljes liberális médiapiac, mert a neten mémmé váló, a köztudatot meghódító, szerethető Kasszás Erzsi belopta magát a vásárlók szívébe. A legutóbbi adatok szerint a CBA forgalma nagyot nőtt az első fél évben, és a kiskereskedelmi lánc illetékesei szerint ebben Kasszás Erzsinek is szerepe van.

Szerencsére a CBA marketingesei nem hallgattak a károgókra, és az üzletlánc kitartott a figurája mellett, folyamatosan frissülő tartalmakat készítettek, sőt vidéki roadshow-kat is leszerveztek Erzsinek.”

A Magyar Idők a Jobbikról

„A lélekváltásban jeleskedő, egykori MLM-ügynök pártja csak sunnyogott, nem volt hajlandó együttműködni az ellenőrzésben. Kedden, miután a számvevőszék az ügyészséghez fordult segítségért, a Jobbik előbb cáfolni próbálta a történteket, majd délután kétségbeesett lépésre szánta el magát a frakcióvezető és a gazdasági igazgató: az ÁSZ épülete előtt tartott sajtótájékoztató keretében próbált utólag iratokat átadni, amelyeket a törvényi előírások értelmében a hivatal nem vehetett át.

(…)

A lélek és az erkölcs összefügg: a Jobbik morálisan is egy szintre került a gazdájával, aki tegnap hajnalban, zilált külsővel, obszcén feliratokat festett saját hirdetőoszlopaira.”

Kaltenbach Jenő: A dolgok állásárul

0

Idegbajos ez az ország. Nem feszegetem, hogy ebben kit terhel a fő felelősség, erről úgyis mindenki tudni véli az abszolút igazságot, mint ahogy úgy tűnik szinte mindenről. Ez a mindent tudók országa, kivéve egyet, higgadtan megbeszélni a mindent, mert azt aztán nagyon nem tudnak.

Mindez arról jutott eszembe, most aktuálisan, hogy valaki az őcsényi sajnálatos események (itt így szokták leírni a disznóságokat) kapcsán azt találta írni a fészen, hogy no lám, a teljes ellenzék hallgat. Ezt, az igazságnak megfelelően korrigáltam, ugyanis a PM nemcsak reagált, hanem Karácsony Gergely feljelentét is tett, majd hozzáfűztem egy „végzetes” mondatot. „egyébként az ellenzékbashing nem segít még ha soxor indokolt is.” Egyrészt, ugye a bejegyzés nem stimmelt, másrészt, szerény tapasztalatom szerint, bár (mint írtam) az ellenzék soxor ad okot bírálatra, mégis valós és potenciális értelmiségi holdudvara, szellemi autonómiájára hivatkozva, mintha aránytalanul sok időt és energiát fecsérelne erre, így nem marad elég a valóban minden kritikán aluli hatalom jogos kritikájára.

Lehet persze a dolgokat másképp látni, de ez nem ok a neurotikus reakcióra, amelyet egy azonos oldalon állónak tűnő kommentelőből sikerült kiváltanom, akinek a fejében meg sem fordult, hogy ezzel éppen a fenti bejegyzésemet igazolja.

Ha a, nevezzük így, progresszív, egy ennél sokkal jobb Magyarországban érdekelt értelmiségnek, saját jól felfogott érekében sem sikerül lehiggadnia, a hibákat nem elfedve, de a hasonlóan gondolkodókkal összefogva legalább megkísérelni ennek a szerencsétlen országnak a szekerét együtt, azonos irányba lökni, ha a saját „autonómiáját” mindenek fölöttinek tartja, akkor ugyan mit várunk a jövőtől? Kitől várjuk a „megváltást”?

Forrás: Kaltenbach Jenő, Facebook.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK