Kezdőlap Címkék Netflix

Címke: Netflix

A Netflix profitál a karanténba zárt világból

Egyelőre nincs gond a Netflix kínálatával, de az év második felében már lehetnek problémák.

Nyilatkozott a CNN-nek a Netflix program igazgatója. Ted Sarandos elmondta: minthogy a karantén bevezetése miatt szinte minden film forgatás leállt, ezért gondot jelenthet a piac ellátása az év második felében.

Három hónapig nem lesz gond a sorozatokkal sem

Legalábbis ezt ígérte a program igazgató, aki ezért a Netflix előrelátó politikáját dicsérte. Aki kérdésre válaszolva elismerte: minden produkciójuk áll! Ebből előbb-utóbb baj lesz. De egyelőre semmi gond hiszen az érdeklődés óriási. Ted Sarandos számokat nem említett, de mindenütt a világon az tapasztalható, hogy a karanténba zárt emberek a képernyőn keresztül próbálnak meg kikapcsolódni. “Büszkék vagyunk rá, hogy kellemesebbé tudjuk tenni az embereknek az elzárkózást” – mondta a program igazgató. Aki azt is közölte, hogy a Netflix nem feledkezik meg azokról a munkatársairól sem, akik a produkciók leállása miatt veszítették el az állásukat. A Netflix ebből a célból 100 millió dolláros segély alapot hozott létre – nyilatkozta a cég a hírtelevíziónak.

Szalmán – Koreanapló 5.

Ma majdnem egész nap egyedül voltam, és én azt nagyon szeretem, néha kimondottan szükségem van rá. A férjem osztálytalálkozóra ment a nyugati tengerhez, kétnapos, csak holnap este jön majd haza. Reggel megetettem vele négy paradicsomot turmixban, ha már megvette, egye, és én is ettem kettőt, meg egyet ebédre, úgyhogy csak elfogy lassan, majd még a gyerekre is tukmálok belőle. Elzavartam fodrászhoz, nagyon dögös lett a frizuja, igaz, küldtem neki képet, és mellé írtam, hogy ILYENRE!!!  Aztán elment, némi lelkiismeret-furdalás kíséretében, de mondtam neki, hogy érezze jól magát, majd hét közben bevasalom rajta ezt a két napot.

Persze ma még melegebb volt, mint tegnap, ez most már így lesz nyár végéig, viszont megjöttek a rendelt ventilátorok, csak össze kellett raknom őket, ami nem is volt annyira egyszerű, de végül sikerült. Miközben csavaroztam és illesztettem az alkatrészeket, forradalmi ötletem támadt, jelesül az, hogy ha előszedem a párologtatót, megtöltöm jéghideg vízzel, mögé állítom a ventilátort, akkor olyan hűvös lesz, hogy csak na! Megcsináltam, naná, hogy megcsináltam, általában véghezviszem, amit kitalálok, és működik, ámbár jött a gyerek, és egy bizonyos ideig nem bírt megszólalni a röhögéstől, majd mondta, hogy visszavonhatatlanul koreaivá váltam, ilyesmire csak ők képesek, és eztán nem fog „white women-nek” hívni, meg „child labor-t” emlegetni, mikor felhívom a figyelmét arra, hogy a „kösz a vacsorát” félmondat nem egyezik meg a mosogatással.

Az orchidea gyereket nem mertem letörni, megkértem a férjem, aki nagy bátran megtette, és sikerült neki. Rögvest el is ültettem, a többi virágot is meglocsoltam, most már ritkábban fürdetem őket, elég nagy a pára, nem szükséges hetente. Aztán megnéztem, hogy a kedvencem, a rendhagyóan molett, ám rendkívül okos professzor asszony a tévében, hogy elemzi a mai nap történéseit, majd roppant önelégülten vettem tudomásul, hogy pont úgy, mint én, úgyhogy meg is írtam.

A híres dél-koreai BTS. Forrás: Wikipédia

Utána éhes lettem, de ilyen melegben nem fogok főzni, elővettem egy tofut, koreaiul tubu névre hallgat, tettem rá  vörös kaviárt, mellé fekete csemegeszőlőt, és jól belaktam. Aztán jött a gyerek, mutatott mindenféle videót, ismét kiállt a melegek, és a biszexuálisok jogaiért, bár ellenem erre nincs szükség, egy véleményen vagyunk, ám akkor is elmesélte, hogy hol, és kit ért ez ügyben sérelem, meg, hogy megkérdezték a Bátángszonyandán (BTS) repperét egy interjúban, hogy milyen típusú barátnőt képzel el magának, ő meg elsorolta a számára szimpatikus tulajdonságokat, majd hozzátette, hogy de a részéről a kínálat nem merül ki a lányokban. Nagy BTS rajongó a gyermekem, pedig egyébként az idol csapatokat nemigen tartja sokra. Majd Celine Dion és Deadpool közös videóját kellett megnéznem, ami valóban jó volt, meg vicces is, aztán elviharzott ismét.

Most még nyitva az összes ablak, de már teljesen sötét van, a rolókat sem húztam le, viszont villanyt sem kapcsoltam, így látni pár erősebb fényű csillagot, de sokat nem, ez a város azért túl nagy ahhoz. Nem tudom, vajon a hegyről látni-e őket, de alkalomadtán megnézem, örülnék ha igen.

Szombat este van, biztos lesz valami klassz film a mozi csatornák egyikén, de az is lehet, hogy keresek valamit a Netflixen, vagy lemegyek a stúdióba egy könyvért, bár azt talán nem, fáj a szemem. estére elfárad. Trump azt mondta Kim Dzsongun levelére, hogy „giant”, erre a mem gyártók beindultak, most mutogatják a termést a JTBC-n. Viszont ezek szerint közben mégiscsak kibontotta, mi több, tetszett neki ami benne van. Holnapra 34 fokot mondanak, helyenkénti záporokkal, pedig muszáj lesz levinni a szemetet, hirtelen megszaporodtak az üres kartondobozok. A fiatalok hétvégére hazautaztak a szüleikhez, itt csendesek a szombat esték, amennyire ezt a fogalmat egyáltalán lehet használni Koreában.

Ezért változott a 19. századi New Yorkká Budapest

Többszörös magyar vonatkozása miatt nehéz elfogulatlanul értékelni a The Alienist című amerikai sorozatot, de annyi biztos, hogy ismét csúcsminőségű produkció készült Magyarországon, neves színészekkel, amely a még azt az élvezetet is tartogatja, hogy rengeteg budapesti helyszínt felismerhetünk benne. A gyerekgyilkosságos sztori pedig senkit se tántorítson el, mert a horror- és a krimisorozat leírás is túlságosan leegyszerűsítő lenne a The Alienist esetében.

 

A szintén jó értékeléseket kapott a The Terror mellett idén még egy nagy költségvetésű, Magyarországon forgatott (horror)sorozatra lehetünk büszkék. A The Alienistet az amerikai TNT nevű csatorna készítette, a tengerentúlon ezért már januárban debütált a tévében, a nemzetközi forgalmazásért viszont a Netflix felel, amely április 19-én tette elérhetővé Magyarországon is a sorozatot.

A The Alienist egyik különlegessége a mi szempontunkból az, hogy habár az 1890-es évek New Yorkjában játszódik, Magyarországon forgatták, és csak részben a sorozat kedvéért felhúzott díszletekben. Számos ikonikus budapesti helyszín megjelenik benne az Operától kezdve a Szabó Ervin Könyvtáron át több múzeumig, amelyek mind nagyon jól mutatnak a sorozatban. A The Alienist egyébként is kifejezetten szépre és minőségire sikerült, és ebben a magyar filmes szakemberek is oroszlánrészt vállaltak.

A másik érdekes magyar vonatkozás magában a történet alapanyagául szolgáló regényben rejlik. A The Alienist ugyanis Caleb Carr magyarul A Halál angyala címmel megjelent 1994-es bestsellere alapján készült, amelynek

főhőse a félig magyar származású dr. Laszlo Kreizler.

Kreizler mesterségét a mai fogalmaink szerint leginkább kriminálpszichológusként írhatnánk le, de akkoriban az alienist kifejezéssel hivatkoztak angolul azokra, akik különböző mentális problémákat vizsgáltak, tehát tulajdonképpen pszichológusként vagy pszichiáterként működtek. Carr több kötetet is szentelt a pszichológiai eszközökkel nyomozó Kreizler munkásságának, és az elsőből készült a tíz részes sorozat. Itt Kreizler és segítői egy olyan sorozatgyilkos után kutatnak, aki gyerekprostituáltakat gyilkol meg különösen visszataszító módon, a korrupt rendőrség viszont próbálja eltussolni az ügyet.

A sorozat készítői egyáltalán nem voltak szégyenlősek akkor, amikor megcsonkított gyerekhullákat kellett mutogatni, de nagy hiba lenne a The Alienistet leírni azzal, hogy olyan horrorsorozat, ahol a szélsőséges erőszakon vagy az ijesztgetésen lenne a hangsúly. A krimisorozat kifejezés is leegyszerűsítő lenne, hiszen Laszlo Kreizler azon túl, hogy meg akarja állítani a sorozatgyilkost, tudományosan is legalább annyira érdeklődik a személye iránt.

Ráadásul a sorozat sötétsége elsősorban nem a kegyetlen gyilkosságokból fakad, hanem a korrajzból: abból, hogy milyen nyomorult helyként jelenik meg benne a XIX. század végi New York. Caleb Carr sztorija a fejlődő nagyváros legsötétebb oldalát mutatja meg: a mindent átszövő, és a legmagasabb szintekig elérő korrupciót, a bevándorlók kilátástalan helyzetét, az egész városrészeket leuraló nyomort, és mindazt a szennyet és bűnt, ami ezek kombinációjából létrejön. Az már csak hab a tortán, hogy Carr még a sorozatgyilkosságok témájából is a lehető legfelkavaróbbat választotta: nem elég, hogy az áldozatok gyerekek, prostituáltak is, akik a maffia fenntartásával, de a rendőrség tudtával működő nyilvánosházakban űzik mesterségüket.

Éppen ezért a véres jeleneteknél

jobban próbára teszi a nézőt, amikor ezt az elképesztő, leginkább a gyereket sújtó nyomort és kiszolgáltatottságot ábrázolja a sorozat.

Mindenképpen szokatlan és megosztó téma, hogy 10-12 éves fiúk kelletik magukat a sorozatban, és mindez teljesen elfogadottnak tűnik az adott közegben.

Mindezzel éles kontrasztba kerülnek a legszebb budapesti épületekben felvett jelenetek, amikor az Operába, jótékonysági bálokba és luxuséttermekbe járó szerencsésebbek világát ábrázolja a sorozat. De a kettő közti átmenet sem hiányzik, hiszen Carr karaktereinek köszönhetően szép keresztmetszetét kapjuk a sokféle rétegből felépülő nagyvárosi társadalomnak.

Szintén hozzájárul a The Alienist sötétségéhez, hogy a fő karakterek mindegyike valamilyen súlyos trauma hordozója, így a sorozatgyilkos jellemén kívül is bőven van mit analizálni, és a szereplők előszeretettel turkálnak is egymás fejében, illetve múltjában. Ahogy szép lassan halad előre a nyomozás, nemcsak a gyilkosról tudunk meg egyre többet, hanem persze a legfontosabb szereplőkről is. Mondjuk Kreizler kapcsán például a sorozatban csak a német származását emlegetik, a magyarról már kevésbé van szó. Igazából erre a nevén kívül annyi utalás van, hogy

az egyik epizódban pár mondatot magyarul is elmond Daniel Brühl,

aki egyébként maga is félig német származású. Ebből fakadóan sokkal jobban megy neki, ha németül kell beszélnie, de a pár magyar mondat is szép teljesítmény, és összeségében is jó választásnak tűnik Brühl Kreizler szerepére (bár Caleb Carr megjelenésében másfajta karaktert vízionált).

A New York Timesnak dolgozó, alkoholproblémákkal küzdő John Moore (Luke Evans), mintegy a dr. Watsonja Kreizlernek. A fontos női karakter megtisztelő szerepe pedig Dakota Fanningnek jutott, aki a New York-i rendőrség első női alkalmazottját játssza igazi feminista ikonként. De nem csak ő, hanem Kreizler is úttörő, hiszen a frissen tudománnyá váló pszichológia segítségével akarja elkapni a gyilkost. Az ügyön dolgozó öt fős csapat maradék két tagjára, a fiatal detektív testvérpárra már jóval kevesebb figyelmet fordítottak a forgatókönyvírók, de az egyértelmű, hogy ők is modernséget képviselik. Olyan újító technológiákat alkalmaznak, mint például az ujjlenyomatok vizsgálata, módszereikre pedig a maradi rendőrségnél gyanakvással tekintenek.

A főbb szereplők mind kitalált személyek, de a mellékszereplők között sok a történelmi figura.

A legfontosabb közülük a frissen kinevezett rendőrségi vezető, Theodore Roosevelt

(Brian Geraghty), és nemcsak azért, mert a későbbi amerikai elnökről van szó, hanem azért is, mert ő az, aki a rendőrség korruptságát felismerve engedélyt ad a párhuzamos nyomozásra, illetve információkkal segíti is azt. (Roosevelt valóban fontos szerepet játszott a New York-i rendőrség megreformálásában.)

Persze kellenek a Kreizleréket hátráltató antagonisták is, de ők már jóval kevésbé érdekes és összetett figurák. Szintén elnagyoltnak tűnik a kötelező szerelmi szál is, de igazából ez nem is baj, hiszen maga a nyomozás és közeg éppen elég érdekes ahhoz, hogy ne a romantikázást akarjuk nézni.

Komolyabb hiányérzetünk inkább csak azért lehet, mert a nagy katarzis elmarad, igazából a gyilkos leleplezését hozó epizód az, ami a legkevésbé érdekes vagy megrázó az egész sorozatban. A The Alienst viszont kerek egészet alkot, amely önálló minisorozatként is megállja a helyét, de elképzelhető, hogy lesz következő évad, amely – mivel ez a nyomozás lezárult – Carr Kreizler-sorozatának egy következő kötetét dolgozhatná fel.

A nézettségi adatok és a kritikák alapján ez nem tűnik indokolatlannak, és mi már csak azért is szurkolhatunk érte, hogy legközelebb még több magyar színészt és budapesti helyszínt keresgélhessünk a sorozatban.

Enyedi Ildikó filmje mágikus moziélmény a Los Angeles Times kritikusa szerint

Úgy tűnik, beindult a Testről és lélekről kampánya – legalábbis erre utal, hogy a napokban több cikk is megjelent az Oscar-díjra jelölt magyar filmről amerikai lapokban. A Los Angeles Times kritikusa ódákat zengett Enyedi Ildikó alkotásáról, amely egyébként mától érhető el a Netflixen az USA-ban.

Kenneth Turan filmkritikus már a címben mágikus moziélménynek nevezte a Testről és lélekről-t, amely szerinte méltán az egyik legünnepeltebb filmje az évnek. A Los Angeles Times-ban csütörtökön megjelent cikkében arról ír, hogy a Testről és lélekről olyan, mint a legjobb álmaink:

egyszerre ismerős, mégis csodálatosan különös, amelyben kivételes filmkészítői ötletekkel lehet találkozni.

Leírja, hogy Enyedi Ildikónak már a bemutatkozó filmje, a Az én XX. századom is emlékezetes volt, de 18 éve nem készített nagyjátékfilmet. Turan szerint a Testről és lélekről egy egyszerűségében is briliáns ötletre épül, amely tökéletesen ötvözi a mágikust a nagyon is világival (a film főszereplői, Mária és Endre ugyanazt álmodják, és ez a ráismerés hozza egymáshoz közel őket a való életben). A kritikus Herbai Máté operatőr teljesítményét is külön kiemeli, mint ami képileg is megjeleníti ezt a kettősséget.

Az Európai Filmdíjat elnyerő Borbély Alexandráról azt írja, hogy lenyűgözően profi, és meggyőzően ábrázolja a sebezhető Máriát, és azt is hangsúlyozza, hogy a másik főszereplő, Morcsányi Géza nem színész, hanem az ország egyik legfontosabb irodalmi szakembere. Egyetlen negatívumként a kritikus azt említi meg, hogy mozikban nem lehet látni a filmet, csak a Netflixen, így nagyvásznon nem élvezhető az alkotás. A cikket viszont azzal zárja, hogy bárhogyan is nézzük, hálásnak kell lennünk azért, hogy átélhetjük azt az élményt, amelyet a film jelent.

A kanadai National Post is azt emeli ki, hogy a Testről és lélekről az egyetlen olyan a legjobb idegennyelvű film kategóriájában versenyző alkotások közül, ami nem látható moziban, ami nagy kár azoknak, akiknek nincs Netflixe. A kritikus itt is arról ír, hogy a film a mágikus történetet egy nagyon is prózai közegbe, egy vágóhídra helyezi. Az egyetlen hibának azt látja, hogy Enyedi sok érdekes mellékkaraktert vezet be, akikkel azonban később nem törődik eléggé.

A Netflixre egyébként ma, február 2-án került fel a film, de Magyarországon csak később lesz látható a streamingszolgáltatónál, viszont cserébe 39 hazai moziban vetítik országszerte a Testről és lélekről-t.

A nőkről szólt az idei Emmy-díjátadó

0

A 69. Emmy-díjátadón ismét bebizonyosodott, hogy megkerülhetetlenek lettek a streamingszoltálatók a „televíziózás” világában. A Hulu disztópikus sorozata, A szolgálólány meséje lett a vasárnap megtartott gála legnagyobb nyertese. Díjazták a sorozat több színésznőjét, köztük a főszereplőt, Elizabeth Mosst, és a legjobb drámasorozatnak járó Emmyt is elvitte A szolgálólány meséje. Ezzel a Hulu történelmet írt a streamingszolgáltatók között.

A Hulu olyat vitt véghez a legnagyobb tévés díjátadón, ami korábban a nagy rivális Netflixnek nem sikerült: saját gyártású sorozata, A szolgálólány meséje nyerni tudott a legjobb drámasorozat kategóriájában. Ráadásul úgy, hogy három netflixes show, a Better Call Saul, a Stranger Things és A kártyavár is a jelöltek között volt.

A Margaret Atwood regényéből készült A szolgálólány meséjét emellett számos más kategóriában is díjazták: a címszerepet játszó Elizabeth Moss lett a legjobb női főszereplő, míg Ann Dowd a legjobb női mellékszereplőnek, Alexis Bledel pedig a legjobb epizódszereplőnek járó Emmyt kapta meg. Emellett díjazták az egyik epizód forgatókönyvéért Bruce Millert és rendezőként Reed Moranót. Ez utóbbi azért is nagy dolog, mert 22 éve nem kapott Emmy-díjat nő drámasorozatok rendezéséért.

A Hulu az utóbbi időben a Netflixhez hasonlóan egyre több pénzt fektetett a saját gyártású tartalmakba,

és ennek eredménye lett a 2017 márciusában indult A szolgálólány meséje. A sorozat a kritikusok és a nézők körében is kiemelkedően népszerű lett. A szolgálólány meséje a nem túl távoli jövőben, egy, a nőket teljesen elnyomó diktatúrában, Gileádban játszódik. Az USA helyén létrejött államalakulat életét az egyik szolgálólány, Offred (Elizabeth Moss) történetén keresztül ismerjük meg, aki végig kommentálja is a körülötte történteket.

Margaret Atwood 1985-ben adta ki a sorozat alapjául szolgáló regényét, de a történet azóta semmit sem vesztett aktualitásából, sőt. Az alapvetően liberális szórakoztatóipar sok szereplője szerint Donald Trump hatalomra kerülésével a regényben és a sorozatban bemutatott ultrakonzervatív társadalomkép még riasztóbbá vált. Nem csoda, hogy ezek után a köszönőbeszédekből sem hiányoztak az elnökre tett utalások. Bruce Miller, A szolgálólány meséje showrunnere például úgy fogalmazott, hogy mindenki menjen haza dolgozni, mert

„sok dolog van, amiért harcolnunk kell”.

A szolgálólány meséje mellett egy másik, 2017-ben indult és a nők helyzetét középpontba állító sorozat is nagyot nyert vasárnap este. A Hatalmas kis hazugságok az HBO drámasorozata, amely egy ausztrál szerző, Liane Moriarty regényén alapul, és olyan sztárok szerepeltek benne, mint Nicole Kidman és Reese Witherspoon. A Hatalmas kis hazugságok a minisorozatok kategóriájában tudott nyerni, emellett Nicole Kidman, Laura Dern és Alexander Skarsgard alakítása is Emmyt ért.

A komédiasorozatoknak fenntartott kategóriákban egy másik HBO-s sorozat, a 2012-ben indult Az alelnök című politikai szatíra kapta a legtöbb díjat. A sorozat főszereplője egy egykori szenátor, Selina Mayer, aki alelnökségre vállalkozik, a pozícióban viszont számos nem várt nehézséggel kell szembesülnie. Az alelnök a nemcsak a legjobb komédia lett, hanem a Mayert alakító Julia Louis-Dreyfust is díjazták.

A színésznő már a hatodik Emmyjét nyerte a sorozat főszereplőjeként, ezzel pedig rekordot döntött: soha senki nem nyert még ennyi díjat egyetlen karakter megformálásáért.

Julia Louis-Dreyfus ráadásul a sorozat producereként is vehetett át díjat, ebben a minőségében már a harmadikat nyerte Az alelnökért.

A showműsorok közül az Emmy-halmozó Saturday Night Live készítői kapták a legtöbb díjat, például a Donald Trumpot rendszeresen parodizáló Alec Baldwin is nyert. Baldwin köszönőbeszédében az elnöknek dedikálta a díjat.

Az FX Atlanta című sorozatát és annak főszereplő-alkotóját, Donald Glovert is érdemes kiemelni, aki színészként és rendezőként is nyert a rapperekről szóló sorozattal.

Glover az első színesbőrű lett, aki komédiasorozat kategóriában rendezésért kapott Emmyt.

A drámasorozataival hoppon maradt Netflixnek is sikerült beírnia a nevét a tévétörténelembe a 69. Emmy-díjátadón. A Master of None című komédiájuk egyik epizódjának forgatókönyve díjat nyert, amelyet a sorozatban színészként is közreműködő Aziz Ansari mellett Lena Waithe vehetett át társszerzőként. Waithe ezzel az első fekete nő lett, aki a kategóriában nyerni tudott.

A 69. Emmy-gála legnagyobb hiányzója a Trónok harca volt, mert az HBO sikersorozatának új évada a szokásosnál később került képernyőre, és csak a 2016. június 1-je és 2017. május 30-a között bemutatott műsorokat díjazták. A Trónok harca hetedik évada így csak  jövőre versenyezhet majd.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK