Kezdőlap Címkék Moszkva

Címke: moszkva

Putyin az európai szélsőjobb keresztapja

0

Ezzel a címmel kezdett sorozatot a párizsi Le Monde, hogy bemutassa: a májusi európai választásokon nagy reményekkel induló szélsőjobboldal mindig is számíthatott Moszkva támogatására!

Nemcsak arról van szó, ami a nagy nyilvánosság előtt látványosan történik: Vlagyimir Putyin a Kremlben fogadja Marine Le Pen asszonyt, a francia szélsőjobboldal vezérét az elnökválasztás előtt. A francia elnökválasztási kampányban azután érzékelhető volt az orosz hírszerzés elszánt munkálkodása – ahogy azt a későbbi győztes, Emmanuel Macron kampányfőnöke megfogalmazta. A Le Monde arra hívja fel a figyelmet, hogy Putyin hosszútávú programot dolgozott ki, és ezért nemcsak már befutott szélsőjobboldali politikusokat támogat az Európai Unióban, hanem fel is futtat újakat! Mint például Matteo Salvinit Itáliában.

Róma erős embere Moszkva támogatásával jutott a csúcsra

Matteo Salvini ma a legerősebb kormánypárt vezére, Itália belügyminisztere. Az európai szélsőjobboldali szervezkedés egyik kulcsfigurája. Belügyminiszterként első dolga volt, hogy találkozzon Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel Genovában. Aztán szövetséget kötött a lengyel kormánypárt vezérével, Jaroslaw Kaczynski-vel. Mindketten jelezték: szívesen látják Orbán Viktort, ha a Fideszt kiteszik az Európai Néppártból. De hogy jutott ilyen magasra Matteo Salvini, akit öt éve Itáliában is alig ismert valaki?

Putyin öt éve fedezte fel Salvinit Milánóban

Európa-Ázsia csúcstalálkozót tartottak Itália gazdasági fővárosában, ahol Putyin legkevesebb negyven állam és kormányfővel parolázott. Nem feledkezett meg a régi barátokról sem mint Silvio Berlusconi. De azt is tudta: Berlusconi a múlt embere! Angela Merkel kancellár Putyint is megkérte arra: közölje vele, hogy Európa érdekében hátrább kell lépnie. De ki lesz az utóda? Putyinnak kiváló tanácsadói vannak: felhívták a figyelmét Matteo Salvinire! Aki 2014-ben egyszerű Európai parlamenti képviselője volt a Ligának, amely Észak Itáliában képviselte a nacionalista és szélsőjobboldali eszméket. Olaszországban nem jósoltak igazán nagy jövőt a Ligának, mivel a Mezzogiorno, a Dél lenézésével nehéz országos kampányt folytatni. Putyin másképp gondolta, és

2014-ben találkozott Matteo Salvinivel Milánóban.

Megállapodtak az együttműködésben, melyből Matteo Salvini szépen profitált. Moszkvai tanácsra az Északi Liga nevéből eltűnt az Észak, maradt a Liga. Matteo Salvini ma már az olasz nacionalizmus bajnoka – orosz pénzen. Elszántan bírálja az Európai Uniót. Eredetileg olyan pénzügyminisztert akartak a kormányba, aki nyíltan azt javasolja: Itália lépjen ki az euro övezetből! Ezt Brüsszelben, Berlinben és Párizsban nem fogadták el. Így mérsékeltebb pénzügyminiszter lett, de az euro kritikusa is bekerült a kormányba mint az európai ügyek minisztere.

Moszkva nem a szélsőjobboldalt hanem a káoszt támogatja az EU-ban

Ez a véleménye a New Yorki Bloomberg portálnak. Idézi Geraszimov tábornok elképzelését a hibrid hadviselésről, mely a potenciális ellenfelek belső destabilizálását stratégiai célnak tekinti. Az orosz vezérkari főnök terve ezért a fennálló rendszerek bírálóit támogatja – függetlenül azok pártállásától. Görögországban a Sziriza szélsőbaloldali eszméket tűz a zászlajára miközben Brüsszelt bírálja. Görögországban és Olaszországban már sikerült hatalomra juttatni Putyin barátait.

Melyik uniós állam lesz a következő?

Karácsonyi világslágert énekelt az orosz katonakórus a Vörös téren

0

A Wham 1984-es slágerével köszöntötte a karácsonyt az Orosz Nemzeti Gárda 120 tagú kórusa. George Michael szerzeményét, a Last Christmas-t a moszkvai Vörös tér korcsolyapályáján énekelték el.

Orbán balkáni játszmája a NATO ellen

„2016-ban Moszkva már vesztett a Balkánon, akkor Montenegróban. Ott puccskísérletet hajtott végre a NATO-csatlakozást aláírni készülő kormány ellen egy kis diverzáns csoport, melyet az orosz hírszerzés mozgatott. Nem akarja most Macedóniát is elveszíteni, Gruevszki szökése és budapesti bújtatása ezzel van összefüggésben.” Ara-Kovács Attila diplomáciai jegyzete:

Ugye emlékeznek Az elnök emberei című 1976-as filmre, mely a Watergate botrány következményeit, illetve Nixon amerikai elnök kényszerű lemondásának előzményeit dolgozta fel. Abban a „mély torok” nevű titokzatos, de nyilvánvalóan sokat tudó információforrás azt tanácsolta a Washington Post két oknyomozó újságírójának, Bob Woodwardnak és Carl Bernsteinnek, hogy kövessék a pénz útját.

Az aktuális események ismeretében én meg azt tanácsolnom mindenkinek, aki a bukott macedón politikus, volt miniszterelnök váratlan budapesti feltűnése, és a vele szembeni orbáni cinkossága után érdeklődik, hogy „kövesse az orosz vonalat”.

Nem tekintem magamat különösképpen jól informáltnak a Nikola Gruevszki körüli, kész összeesküvéssel felérő, magyar – és ki tudja még milyen – titkosszolgálati akciókat illetően, de azt mindannyian elmondhatjuk: egyre többet tudunk az egész ügyről, s egyre határozottabb körvonalai mutatkoznak meg a magyar érintettségnek. Egyben egyre kínosabb ez az érintettség. Egymás után szólalnak meg a tényeket nagyon is átlátó források, a Deutsche Welle pedig közreadta a Gruevszki és az őt megszöktető két magyar diplomata részletes útjának térképét, a pontos időpontokkal és dátumokkal. Sőt – feltehetően Orbán nagy bánatára, bár ki tuja – Gruevszki, maga sem tesz lakatot a szájára.

Az nem titok, hogy Macedónia a NATO-ba igyekszik; Gruevszki legutóbbi facebook-posztjából viszont azt is tudjuk, hogy amióta nem ő a miniszterelnök, már egyáltalán nem akarja hazája NATO csatlakozását. Pedig az ország – hosszú idő után először – karnyújtásnyira került a teljes jogú tagsághoz.

Mint ismeretes, Macedóniának 2008-ban kellett volna megadni a NATO-csatlakozás esélyét, amikor azt Albánia megkapta – ez utóbbi 2014-ben csatlakozott is a szervezethez. Csakhogy Szkopje és Athén nem újkeletű vitája a nemzeti szimbólumokról azt eredményezte, hogy a görögök akkor megvétózták a csatlakozást. Ez fájdalmas következményekkel bírt; nem utolsó sorban azzal, hogy egyre erősödött az országban a Nyugat-ellenesség, amit Gruevszki pártjának heves nacionalista – leginkább a Fidesz 2006-os budapesti rémtettekhez vezető kampányára emlékeztető – propagandája jócskán felerősített. Nem kevésbé az orosz titkosszolgálatok hosszú és kitartó helyi aktivitása.

A helyzet azonban mára alaposan megváltozott. Áttörés történt a két ország viszonyában, ugyanis június közepén a görög és a macedón külügyminiszter aláírta a kétoldalú megállapodást, s így a mából visszatekintve egyre erősebb mindenkiben a gyanú, hogy annak hátráltatása, s így a NATO-tagság megtorpedózása a 2016-ban végre leváltott Gruevszki és kormánya számlájára írható.

A megállapodás idei megszületésével viszont az akadályok elhárultak; most már csak arra van szükség, hogy a macedón parlament is megszavazza azt. Minden jel arra utal, hogy a jelenlegi Európa-barát és NATO-elkötelezett kormánynak sikerül összehozni a szükséges többséget, még Gruevszki pártjának néhány képviselője is jelezte átszavazási hajlandóságot.

Csakhogy ez rossz hír, nagyon rossz hír Moszkvának, amelyik egyszer már elvesztett egy hasonló balkáni játszmát. 2016 októberében Montenegróban puccskísérletet hajtott végre a NATO-csatlakozást aláírni készülő kormány ellen egy kis diverzáns csoport, melyet Belgrádból az orosz hírszerzés (SZVR), Szófiából pedig az ott rejtett diplomáciai védettséget élvező orosz katonai hírszerzés (GRU) mozgatott. De az akciót még idejekorán leleplezték.

Ha ma már Görögország kész megszavazni Macedónia NATO tagságát, akkor kell keresni egy másik kormányt, mely kész vétót emelni ez ellen. Az akkori és a mai párhuzamok égbekiáltóan beszédesek, csakhogy most nem Belgrád áll a moszkvai szándékok zsoldjában, hanem az Orbán-kormány.

USA azt szeretné, ha Magyarország kiadná Nikola Gruevszkit Macedóniának

0

Erről nyilatkozott a washingtoni külügyminisztérium egyik szóvivője a Politico című brüsszeli lapnak. Szerinte a Macedóniában elítélt ex miniszterelnöknek hazájában kell letöltenie a börtönbüntetését, melyet szabályos bírósági tárgyaláson hoztak meg Szkopjéban.

Macedónia ugyanebben bízik. Behívatták a magyar nagykövetet, hogy sürgessék az ex miniszterelnök kiadatását. Magyarország miniszterelnöke barátjának tekinti az ex kormányfőt, ezért fontolgatja a politikai menedékjog megadását Nikola Gruevszkinek.

Macedóniában az USA a jelenlegi kormányt támogatja, míg az oroszok Nikola Gruevszki oldalán állnak. Mind Moszkva, mind a magyar kormány Soros György és a CIA kezét látja abban, hogy Nikola Gruevszki kormánya megbukott és a volt kormányfőt börtönbüntetésre ítélték hazájában. Macedónia közeledni próbál a Nyugat felé, szeretne belépni az Európai Unióba és a NATO-ba. Amikor Jim Mattis amerikai hadügyminiszter nemrég a balkáni szövetségesekkel találkozott Zágrábban, akkor ott volt Macedónia képviselője is. Moszkva mellett csakis Belgrád tart ki a Balkánon, a szerbek – bár kaptak meghívást – de nem képviseltették magukat a zágrábi katonai tanácskozáson, amely egy Amerika által irányított Balkánról szólt és amelyet Putyin elnök elutasít, de nincsen pénze ahhoz, hogy a kis balkáni népeket a maga oldalára állítsa.

Berlin helyett Moszkva áll közelebb Orbán szívéhez

0

A világhírű politológus, Francis Fukuyama az Economistnak adott interjújában úgy látja, a populista magyar kormány ma minden ideológiai különbség ellenére közelebb érzi magához Oroszországot, mint a liberális Németországot. Az elemző majdnem két évtizede meghirdette a liberális demokrácia győzelmét, ám legújabb könyve arról tanúskodik, hogy szerinte mára romokban hever a rendszer – az identitáspolitika miatt.

Utóbbi azt jelenti, hogy az emberek etnikai, faji, nemi vagy vallási megfontolások alapján határozzák meg viszonyukat a politikához.

Orbán Viktor például azt mondja, hogy a nemzeti hovatartozást szempontjából az a döntő, része-e valaki a magyar etnikumnak vagy sem. Márpedig ez kizáró jellegű, hiszen nem férnek bele mindazok, akik ugyan az országban élnek, de nem magyarok. Ezzel szemben Franciaországban aki elfogadja a szabadságot, egyenlőséget és testvériséget, az francia. Amerikában ugyanezt jelenti, ha bárki tiszteletben tartja az alkotmányt, a jogállamot és az egyenlőség elvét, amit a Függetlenségi Nyilatkozat fogalmaz meg.

Fukuyama úgy gondolja, hogy napjainkban a liberális demokráciáknak, amelyek de facto multikulturálisak, ha fenn akarnak maradni, a hitvallásra kell építeniük, szemben a vérre alapozó nemzeti identitással. A populisták lázadnak a globalizáció ellen, részben az egyenlőtlen gazdasági következmények, részben a nemzeti identitást ért fenyegetések miatt, utóbbiak oka a migráció. A szerző arra is kitért, hogy a liberálisoknak az egyéni jogokat kell védelmezniük a csoportok igényeivel szemben, már ha hűek akarnak maradni az elveikhez.

Economist/Szelestey Lajos

Az újabb szankciók elriaszthatják Magyarországot is

0

A New York Times szerkesztőségi vezércikkben foglalkozik a rohamosan romló amerikai-török viszonnyal és a Trump elnök barátságos szavai ellenére keményedő washingtoni állásfoglalással Oroszországgal szemben. „Bármit is mond, illetve tesz Trump, az újabb és újabb büntetések elriaszthatják pl. Magyarországot és Olaszországot, hogy túlságosan nyomuljanak a retorziók feloldása ügyében.”

Az első vezércikk szerint Törökország lefelé tartó spirálba került és Trump, illetve Erdogan ellenségeskedésével minden eddiginél törékenyebbé válik Washington és Ankara szövetsége. Pedig egy NATO-államról van szó, amelynek területén atomfegyvereket állomásoztatnak a tengerentúlról, és az amerikai elnök egyik kedvenc erős embere nemrégiben még török kollégája volt. De hát fokozatosan kiderült, hogy igazából autokrata, aki a gazdasági populizmusban, a harcias nacionalizmusban és a társadalmi konzervativizmusban jeleskedik, miközben a maga személyi kultuszát építi.

Magyarország és Lengyelország, amely a saját tekintélyuralmi pályáján halad, bizonyította, hogy az uniós tagság nem szavatolja a demokratikus liberalizmust. A török gazdaság azonban nagyobb, mint a másik kettő együttvéve, és mélyebb, továbbá régebbi kapcsolatok fűzik a Nyugathoz. Stratégiai hiba volt az unió részéről, hogy nem vonta Ankarát határozottan a saját vonzáskörébe. De ha még tovább fokozódik a feszültség, mi marad a létfontosságú török-amerikai viszonyból és képes lesz-e Trump, illetve Erdogan megjavítani azt? A török eset ismételten felveti a kérdés, hogy az iszlám értékek mennyire összeegyeztethetők a liberális demokráciával, benne az egyenlőséggel, a sajtó, a szólás és a vallás szabadságával.

Az orosz-amerikai viszonnyal kapcsolatban a New York Times megállapítja: Trump ugyan csúcstalálkozókon haverkodik Putyinnal, ám az államapparátus az újonnan elrendelt szankciókkal bekeményít Moszkva ellen. Az biztos, hogy a megtorló intézkedések ártanak az orosz gazdaságnak, mégsem befolyásolták látványosan Oroszország viselkedését. Mi több, Putyin minden egyes alkalommal súlyosabb vádakat fogalmaz meg a Nyugat ellen. És ebben a kezére játszik, hogy az amerikai elnök – saját adminisztrációja ellenében – sorban jókat mond az orosz vezetőről. Ám a mostani lépések értelme az, hogy bizonyítja: az Egyesült Államok nem hajlandó megbékélnie az orosz agresszióval vagy beavatkozással.

Ezzel párhuzamosan bármit is mond, illetve tesz Trump, az újabb és újabb büntetések elriaszthatják pl. Magyarországot és Olaszországot, hogy túlságosan nyomuljanak a retorziók feloldása ügyében. Putyin éppen az ellenlépések eltérő amerikai, illetve európai megítélése láttán mondhatja, hogy itt azok csapnak össze a nyugaton, akik egyfelől nem szeretnék, ha Oroszország ismét nagyhatalom lenne, illetve másfelől akik baráti viszonyra törekednek vele, vagyis a szankcióknak semmi közük ahhoz, amit a Kreml csinál.

A politikust csak az térítheti jobb belátásra, ha érzékeltetik vele, hogy csak saját magától függ, nem pedig a Fehér Ház kiszámíthatatlan lakójától, vagy egy pár európai populista vezetőtől: remélhet-e jobb elbánást. Viszont ha az amerikai államapparátus megosztott a kérdésben, az csak nevetségessé teszi a szóban forgó intézkedéseket.

Egy csók és más semmi

Donald Trump, miután vérig sértett néhány európai szövetségest, majd elvonult saját skóciai birtokára golfozni, Helsinkibe érkezett, hogy találkozzon Vlagyimir Putyinnal.

Pontosan senki sem tudja, hogy mi az amerikai-orosz csúcstalálkozó tétje, ha csak az nem, hogy több kamera fogja rögzíteni az eseményt, mint az Oscar-díj kiosztását. Tudniillik az amerikai elnök ilyen lényeges mozzanatokkal szokta értékelni egy-egy külpolitikai húzását. Az eddigi leglátványosabb találkozója az észak-koreai vezetővel volt és egyben a legtanulságosabb is. Mert hogy a kameraszámlálgatáson kívül nem sok eredmény született. Emlékeztetőül: Kim Dzsongun papíron csak abba egyezett bele nagy kegyesen, hogy a koreai háborúban elesett amerikai katonák földi maradványait hazaszállíthatják. Ez azért messze van attól a minimumtól, ami miatt a világ legerősebb nagyhatalmának vezetője egyáltalán leülhet a gonosz mini birodalmának diktátorával. És ez a minimum a koreai atomfegyverkezés leállítása lett volna. Ehelyett kaptunk egy újabb Trump-showt.

Sokan vélik úgy, hogy a mostani Putyin-Trump találkozónak sincs ennél különösebb értelme.

Puszi helyett hosszas és férfias kézrázás és mindenki megy a maga dolgára. A kevésbé pesszimisták szerint a Moszkva ellenes szankciók, az iráni katonai jelenlét Szíriában és Ukrajna, na meg az atomfegyverek lehetnek olyan témák, amelyekben a két fél valami eredményecskét mutathat fel.

Vannak, akik aggódnak és ez elsősorban az unióra és a NATO-ra jellemző, hiszen Trump féktelen szereplésvágyásából és fergeteges következetlenségéből

születhet egy rögtönzött félmondat, amellyel egy csapásra romba dönti a Nyugat stratégiáját.

Például az orosz medve ukrajnai katonai kalandjaiba való beletörődés. Vagy a szankciók feloldásának meglebegtetése.

És itt érkezünk el az Oroszországgal kapcsolatos Trump-paradoxonhoz. Annak ellenére ugyanis, hogy az amerikai elnök sokszor talált mondani dicsérő szavakat Putyinról (legutóbb, amikor azt mondta, hogy Vlad nem ellenség, hanem vetélytárs), az alatta levő kormányzati apparátus politikája változatlan Moszkvával szemben. Sőt: a Trump-csapat néha erősebben fogalmaz és cselekszik az egykori (és mostani?) hidegháborús ellenféllel szemben.

Ennek a paradoxonnak egy parányi kis részlete a CEU-ügyben tanúsított következetes washingtoni állásfoglalás.

Holott látszólag nem nagy dologról van szó, sőt a CEU mögött a rivális Demokrata Párt egyik fő szponzora, Soros áll.  Mégis, mintha ebben az esetben lennének a legmerevebbek az amerikai diplomaták az Orbán-kormánnyal szemben. Lehet, hogy másban is, csak erről nem szerzett tudomást a szélesebb nyilvánosság.

A helsinki találka tétjét egyébként egy washingtoni fejlemény emelte:

pénteken az amerikai igazságügy miniszter helyettese közölte, hogy vádat emeltek 12 orosz hírszerző ellen, akik feltörték a 2016-os elnökválasztási kampány idején Hillary Clinton demokrata jelölt stábjának és a párt vezetőinek a levelezését. A miniszterhelyettes az a Rod Rosenstein, aki szorosan együttműködik Robert Mueller különleges ügyésszel, aki viszont azt vizsgálja, hogy történt-e orosz beavatkozás a 2016-os amerikai kampányba.

Ha valaki számára ezek után is vannak kétségek a Trump-Putyin találkozó céljait illetően, nos az amerikai elnök minapi válasza egy erre vonatkozó újságírói kérdésre, megnyugtatóan hangozhatnak:

„Hát, nem tudom mi volna a végső célom. Mi lenne a végső cél? Lássuk csak: ne legyenek atomfegyverek sehol a világon, ez lehetne a végső cél, ugye? Ne legyenek többé háborúk, ne legyenek problémák, ne legyenek konfliktusok. Legyen gyógymód az emberiség összes betegségére, a férfiakéra és a nőkére is. Ez volna a végső célom, jó? Ebből fogunk kiindulni.”

Lehet számolni a kamerákat.

Francia-horvát döntő lesz vasárnap

0

Története során először bejutott a világbajnokság fináléjába a horvát labdarúgó-válogatott, amely az oroszországi torna szerdai elődöntőjében hosszabbítás után 2-1-re legyőzte az angol csapatot.

Az első félidő elején Trippier szabadrúgásból még az angoloknak szerzett vezetést, de a másodikban Perisic a védőjét megelőzve egyenlített a 68. percben. A horvátok ugyan harmadszor kényszerültek ráadásra a vb-n, ám ezúttal nem bízták a 11-esre a továbbjutást, mint az előző két alkalommal, ugyanis Mandzukic a 109. percben eldöntötte a párharcot.

Horvátország ezzel biztosan felülmúlja eddigi legjobb, 1998-ban elért harmadik helyét, míg Anglia 1966 óta tovább várhat újabb diadalára.

A szombati, szentpétervári bronzmeccsen belga-angol, míg a vasárnapi, moszkvai döntőben francia-horvát mérkőzést rendeznek.

Horvátország-Anglia 2-1 (0-1, 1-1, 1-1), hosszabbítás után

Marokkó és Szaúd-Arábia az első két kieső

0

Az Európa-bajnok portugál válogatott 1-0-ra legyőzte a marokkói csapatot szerdán a B csoport második fordulójának moszkvai mérkőzésén a labdarúgó-világbajnokságon. A Szaúd-Arábia felett aratott 1-0-s sikerrel Uruguay, valamint a kedden Egyiptomot legyőző házigazda Oroszország is biztosította helyét a legjobb 16 között. A spanyolok küzdelmes mérkőzésen egy góllal győztek az iráni válogatott ellen.

B csoport, 2. forduló, Portugália-Marokkó 1-0 (1-0)

MTI/AP/Francisco Seco

Az észak-afrikai együttes 19 veretlen mérkőzéssel érkezett az oroszországi tornára, amelyen második vereségével az első búcsúzó lett annak ellenére, hogy az Irántól és Portugáliától elszenvedett 1-0-s vereség alkalmával is fölényben futballozott.

A labdarúgó világbajnokság nyitómeccsén a portugálok nagy közdelemben gyéztek a marokkói válogatott ellen, Cristiabno Ronaldo góljával már a mérkőzés elején vezetést szereztek, ezt követően azonban a marokkói csapatnak is voltak helyzetei.

A csoport, 2. forduló: Uruguay – Szaúd-Arábia 1-0 (1-0)

A Szaúd-Arábia felett aratott 1-0-s sikerrel Uruguay, valamint a kedden Egyiptomot legyőző házigazda Oroszország is biztosította helyét a legjobb 16 között a labdarúgó-világbajnokságon az A csoport küzdelmeinek második fordulóját követően.

MTI/AP/Andrew Medichini

A szerdai találkozó a torna eddigi egyik leggyengébb színvonalú összecsapása volt, a mérkőzést egy óriási kapushibának köszönhetően a századik válogatottságát ünneplő Luís Suárez döntötte el a 23. percben.

Az orosz és az uruguayi válogatott jövő hétfőn egymás ellen dönt a csoportelsőségről.

2. csoport, 2. forduló: Spanyolország – Irán 1-0 (0-0)

Az iráni válogatott hősiesen és helyenként jól játszott, de végül közdelmes mérkőzésen a spanyolok egy góllal nyertek.

MTI/AP/Frank Augstein

Simán nyerték a házigazdák a labdarúgó vb nyitómérkőzését

0

Felejthető mérkőzésen a világbajnokságot rendező orosz csapat simán, 5-0-ra győzött Szaúd-Arábia ellen. Persze, a nyitó meccsek majdnem mindig a felejthető kategóriába tartoznak. A csapatok ilyenkor még nem veszik fel a játék ritmusát, nem érzik a világbajnokság hangulatát, ráadásul a presztizsen kívül tétje sem igen van az ilyen mérkőzéseknek, hiszen a hátralévő meccseken még van esély a javításra.

Ettől persze még lehet jó a világbajnokság, és minden bizonnyal jó is lesz, hiszen kiválóan felkészült csapatok, nagyszerű futballisták sora lép pályára az elkövetkező egy hónapban.

Rövid, ám látványos megnyitó

Robbie Williams brit énekes, Aida Garifullina orosz operaénekesnő és a kétszeres világbajnok brazil Ronaldo főszereplésével látványos zenés-táncos műsorral kezdődött meg csütörtökön az oroszországi labdarúgó-világbajnokság. Az Oroszország – Szaúd-Arábia nyitómérkőzés előtt mintegy másfél órával a spanyol válogatottal világ- és Európa-bajnok Iker Casillas az orosz szupermodell Natalja Vogyjanova társaságában vitte a játéktérre – egy erre a célra tervezett Louis Vuitton bőröndben – a FIFA Világkupát, hogy megmutassa a gyülekező közönségnek, milyen trófea elnyeréséért küzdenek majd a csapatok több mint egy hónapon keresztül.

Ezt követte a csapatok bemelegítése, majd mintegy fél órával a kezdőrúgást megelőzően megkezdődött a showműsor.

Először Csajkovszkij zenéje hangzott fel videobejátszásban Jurij Basmet hegedű- és Danyiil Trifonov zongoraművész előadásában egy a Moszkva folyóra épített színpadról, aztán a kétszeres aranylabdás, a nemzetközi szövetségnél háromszor a világ legjobbjának választott 41 éves Ronaldo és Robbie Williams futballozott gyerekekkel. A folytatásban a 44 éves brit előadó énekelt táncosok és freestyle-futballisták gyűrűjében, őt pedig Alekszandr Boldacsev hárfaművész váltotta a színpadon.

Robbie Williams. MTI/EPA/Abedin Taherkenareh

Pár pillanattal később az orosz mitológiából ismert tűzmadár hozta a küzdőtérre a 30 éves tatár származású szopránénekes Garifullinát, aki egy újabb Williams-szám után elénekelte vele az Angyalok című dalt. A színpadon a 32 táncos pár a világbajnokságon részt vevő csapatokat jelenítette meg.

Hamarosan a pályára került a vb hivatalos labdája az adidas Telstar 18, és a program főszereplői, a világbajnokság kabalafigurájával, a Zabivaka nevű szürkefarkassal együtt elvégezték a szimbolikus kezdőrúgást.

A zenés műsor Robbie Williams újabb előadásával zárult.

A folytatásban már a hivatalos nemzetközi mérkőzések előtt szokásos ceremónia zajlott azzal kiegészítve, hogy a tribünről köszöntötte a szurkolókat Vlagyimir Putyin orosz elnök, aki azt emelte ki, hogy a labdarúgás több milliárd embert egy csapatba kovácsol, s abban nem számítanak a különbségek. Ezt követően Gianni Infantino, a FIFA elnöke szólalt fel, melyben kijelentette, a következő hónapban a futball meghódítja Oroszországot, Oroszországból pedig a világot.

Pénteken már igazi rangadó is lesz, a spanyolok a portugálok ellen játszanak.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!