Címke: Morawiecki

Pincér, duplát kérek feketén és egy kristálygömböt. A kávé inni lesz, a kristálygömb jósolni. Ugyanis más eszköz nem áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy tudósíthassunk Manfred Weber holnapi tárgyalásairól, melyet Orbán Viktorral folytat, Budapesten. Amint azt Havasi Bertalan elmondta: a keddi találkozó nem lesz sajtónyilvános, arról utólag, a tárgyaló felek megállapodása alapján adnak tájékoztatást.

Hát, azt értem, hogy maga a találkozó nem nyilvános, senki sem hív tanúkat néhány nehézlovassági becsületsértés váltásához, mert attól azért nem tartok, hogy semmitmondó bájcsevegésbe fulladna az eszmecsere, de normális körülmények között a felek a verekedés végén kezet fognak, és kiállnak a nyilvánosság elé elmondani együtt, mire jutottak. Ha nem, hát nem – viszont ez esetben akár ma is tudósíthatnánk a holnapi találkozóról, nem volna semmi különbség, hiszen holnap épp úgy nem foguk tudni semmit a tényekről, mint ma. Maximum prófétálhatunk, de azt már Jónás is rühellé, habár a felsőbb hatalmak cethal útján meggyőzték, hogy mégis menjen dolgozni Ninivébe… Nem kell nekünk cethal, ne legyen rá szükség, nézzük meg, mit tudunk – egyelőre?

Egyelőre azt tudjuk, hogy tegnap Orbán Viktor Lengyelországban járt, elvileg azért, mert a Varsó melletti Wesolában ünnepséget rendeztek annak alkalmából, hogy Magyarország, Lengyelország és Csehország húsz, Szlovákia pedig tizenöt éve csatlakozott a NATO-hoz. Beszédet is mondott, ami túlzás nélkül állíthatom, az euroatlanti kultúra második legsemmitmondóbb szónoklata volt. Azért csak a második, mert az aranyérmes Cargill ezredes megszólalása Yossarian századában, a 22-es csapdájából, ő ugyanis azt mondta:

„Katonák. Önök amerikai tisztek. Nincs a világon még egy hadsereg, amelynek a tisztjei ezt elmondhatnák magukról. Gondolkozzanak ezen.”

Ha Orbán a beszédébe beleszövi ezt a bölcsességet, valószínűleg senki sem vette volna észre – de hát mit mondott, ha nem ezt?

Nos, az eseményen tartott beszédében Orbán Viktor kiemelte: a katonai missziókat azért vállalják, hogy ott és azok kapják meg a segítséget, ahol és akiknek szüksége van rá. „Ha mi nem visszük oda idejekorán a segítséget, akkor a problémák jönnek el hozzánk” – fogalmazott.
A miniszterelnök köszönetet mondott a visegrádi országoknak, amiért segítettek megvédeni Magyarország déli határát a migránsoktól.

Emlékeztetett: az észak-atlanti szövetség azzal a céllal jött létre, hogy békét, biztonságot, stabilitást és jólétet teremtsen előbb az atlanti térségben, majd az egész világon. „Ezt akarjuk megőrizni ma is”, továbbá elvinni azoknak is, akik jelenleg polgárháborús körülmények között élnek – mutatott rá.

A kormányfő szerint „katonáink nehéz küldetésekben is megállták a helyüket”.

Orbán Viktor hangsúlyozta: hosszú évtizedek óta nem kellett szembenézni olyan zavaros nemzetközi helyzettel és terrorfenyegetéssel, mint manapság, de „nemcsak szavakkal veszünk részt” a terrorellenes küzdelemben, hanem katonáinkkal is. Magyarországról ma 692 katona szolgál a világ különböző pontjain, és hamarosan újabb 130 katona csatlakozik hozzájuk – közölte.

Mint mondta, olyan szintre akarják fejleszteni a hadsereget, hogy meg tudja védeni Magyarországot és a NATO-ban is megállja a helyét.

Hát, ezeknek a kijelentéseknek a logikai értéke tart a nullához, nagyjából azt mondta, amit mindig is szokott, egy kijelentése tarthat számot némi érdeklődésre, az, amit a hadsereg fejlesztéséről tett, de ez is inkább hangzik magyarázatnak, különösen mostanság, mikor Trump elnök igen erősen szorgalmazza a tagállamok önerejű fejlesztéseit a NATO-n belül.

Rendben, és tényleg csak ezért ment Varsóba?

Nem, nem csak ezért. Ha már ott volt, kitüntette Kornel Morawieckit is, a szejm korelnökét, átadta neki a „Magyar Érdemrend Középkeresztje a csillaggal” polgári tagozatú kitüntetést a Magyarország iránti szolidaritása és következetes kiállása, valamint a magyar-lengyel politikai kapcsolatok erősítését szolgáló tevékenysége elismeréseként. Ez lehetne udvariassági gesztus is, nem több, de az átadás alkalmával szólt pár szót, melyeket lehet, hogy nem a kitüntetettnek, sőt, nem is a szejmnek szánt – azt mondta, annak idején magyar fiatalokként Morawieckire és bajtársaira figyeltek, és amikor nekik is el kellett dönteniük, mennyire legyenek radikálisak, úgy határoztak, olyan radikálisak lesznek, mint Morawiecki és szervezete, mert „aki falakat akar bontani, annak előbb el kell menni a falig”, ahogy Morawieckiék is tették.

Érdekes gondolat attól az embertől, aki főművének utóbbi időben egy határkerítést, vagyis majdhogynem falat tekint.

Akkor most építjük a falat, bontjuk a falat vagy elmegyünk a falig?

Mindenképpen, amint látom, a magyar miniszterelnök szaktekintélynek számít falbontásos ügyekben, kordont is bontott régebben. Van egy másik ismerősöm, aki szintén kiváló falbontó, de ő nemrég kapott szakmai érdemei elismeréseként öt év letöltendőt Kőhidán, szóval veszélyes egy mesterség ez, miniszterelnök úr, csak óvatosan, halkan dolgozzon és a főtárgyaláson tagadjon mindent.

Hát, akkor a kiskacsa megfürdött a fekete tóban, elment Lengyelországba, ott furcsákat mondott és hazajött. Most szerintem készül a holnapi mérkőzésre, döngeti a homokzsákot, erősít.

És itthon mi történt időközben? Csupa-csupa szívvidító apróság, például nyilatkozott a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak Trócsányi László igazságügyi miniszter. Ez azért fontos, mert mintha az ő szavaiban is üzenet bujkálna, titkos üzenet száll a széllel, a Néppárthoz jut el még ma éjjel…

Azt mondta ugyanis, miszerint:

„Európának egy erős Európai Néppártra, a Néppártnak pedig egy erős Fideszre van szüksége.”

Ezzel még sokat nem mondott, maximum a mondat második felében kételkedik, aki figyelemmel kísérte az elmúlt hetek eseményeit.

„A Néppárt egy nagy család, amelyben sok irányzat működik, és ezek néha összeütköznek.”

Hogy is mondja a Hamlet?

„Több mint rokonság, s nem éppen rokonszenv”.

„Nincs B-terv a Fidesz kizárása esetére, és mindig szomorú, amikor válásra kerül a sor egy családban, mert minden válás fájdalmas, és rendszerint senki sem nyer rajta.”

Nem akarunk mi válni, csak muszáj lesz, ahogy nézem. De a legnagyobb okosság csak most következik:

„Nem Juncker személyét támadtuk, hanem a Bizottság véleményvezéreinek rossz döntéseit.”

Tetszik érteni? Az az ember a plakáton, az ott úgy néz ki, mint Juncker, tökéletesen hasonlít rá, de nem Juncker, sőt, nem is ember, az ott a Bizottság véleményvezérei által hozott rossz döntések halmaza, igazán nem tehetünk róla, hogy ausgetippelt a Junckerre hasonlít.

És egyáltalán: kinek hisznek maguk, nekem, vagy a szemüknek?

Az interjú többi részében a bíróságok függetlenségét magyarázta, mint egy különösen gyenge bizonyítványt, az igen megható és mondhatni perdöntő érv volt részéről, mikor kijelentette, hogy nyugodt ez ügyben a lelkiismerete. Nézetem szerint ez idegrendszer kérdése, jó egészséget, uram, azonban reális tények esetében ezt nem találom fontosnak. Bár örvendek jó közérzetének.

Hát kérem, ilyen szellemi és morális szinten készülődik a magyar kormány a holnapi, rejtelmes találkozóra, melyen annyi minden eldőlhet: ha ugyan eldől.

Ugyanis, hogy igazából mi történik majd holnap, azt csak akkor fogjuk megtudni, ha az orrunkra kötik.

És csak akkor, amikor a résztvevők hajlandóak megszólalni.

Az igazi az lesz, ha majd ketten kétfélét mondanak…

Na, akkor is kelleni fog majd a kristálygömb.

Pillanatnyilag más, használhatóbb eszközünk a tudósítás céljára nincsen.