Putyin budapesti látogatása alkalmával Eurázsia Fórumot rendeztek Budapesten, ahol Matolcsy György jegybankelnök tartotta a fő referátumot. Kifejtette, hogy Európa és Ázsia egymásra van utalva, és hogy az atlanti együttműködés korszakát az eurázsiai együttműködés évszázadai váltják fel.
Azt is kijelentette, hogy jön Eurázsia közös pénze, amely elektronikus pénz lesz. Mit is jelent ez?
Eurázsián a földrajzban Európa és Ázsia együttesét értik, ami érthető, hiszen míg a többi kontinenst óceánok választják el egymástól, Európa több ezer kilométeren szárazföldi kapcsolatban áll Ázsiával, és két nagy hegység – az Ural és a Kaukázus – valamint a Kaszpi-tenger jelenti közöttük a „határt”. Az „eurázsiaiság”, orosz eredetiben «Евразийство» azonban valami egészen mást jelent: az individualizmusra, a magántulajdon és a piac dominanciájára épülő nyugati civilizációval szemben a kollektivizmusra és az állam elsődlegességére alapozott másik, magát a kapitalizmushoz és a szocializmushoz képest harmadik útként megfogalmazó civilizációt, amit a Putyin-rendszer ideológusai hirdetnek, elsősorban Alekszandr Dugin.
A Jelcin-időszak kezdetén az orosz liberális reformerek még abban reménykedtek, hogy Oroszország is nyugati típusú piacgazdaság és demokrácia lesz, de az átalakulás keservei nyomán hitelüket vesztették, és a Putyin-korszakban ennek elutasítása vált meghatározóvá, és ehhez született meg az eurázsiaiság ideológiája. Eddig ez az oroszok dolga, de hogy kerül a csizma az asztalra, az eurázsiaiság ideológiája magyar kormányrendezvényre? Nagyon egyszerűen:
amit a Nyugat orosz elutasítói az eurázsiaiság fogalmával fejeznek ki, arra találták ki Orbán szellemi háttéremberi előbb az illiberális állam, majd a „keresztény szabadság” kategóriáját.
Amikor Matolcsy Eurázsia közös pénzéről beszél, miközben Európa közös pénze, az euró már régóta a kezünkben van, s innen néhány tucat kilométerre mér azzal fizetünk, az eurót utasítja el, ahogy általában is elutasítja az érdemi európai integrációt. A legfrissebb, hogy Matolcsy a Financial Timesban már az euró megszüntetését is szorgalmazza, aminek gyakorlati jelentősége persze nulla, csak annak világos jelzése, hogy szemben áll a Nyugattal, s Putyin nyugat-ellenes ideológiáját hirdeti Magyarországon.
Jól illik ez a Fidesz ideológusainak a Nyugat hanyatlásáról szóló terjedő elképzeléseihez, ami a nyugati demokráciák sokasodó működési zavaraira támaszkodik. A nyugati világ azonban eddig mindig túljutott a mostanihoz hasonló nehézségeken, s ez ezúttal sem lesz másként. Addig sem mondhatjuk, hogy az orosz vagy a kínai „civilizáció” eredményesebben működne, mint a nyugati. Az „eurázsiaiság” koncepciójának importja ugyanúgy az önkényuralmi rendszer szellemi alátámasztását szolgálja, mint az előállítás helyén, Oroszországban. Vonzerejét azon mérhetjük le, hogy mennyi fiatal szakember költözik az eurázsiai civilizáció földjéről a hanyatló nyugatra, és mennyien az ellenkező irányba. A mi esetünkben meg azon, hogy mennyien küldik gyermekeiket a Kazahsztán fővárosában működő Eurázsiai Egyetemre tanulni, és mennyien a hanyatló Nyugat valamely egyetemére.
Tartalmában és időzítésében is elég különös történetnek tűnik Matolcsy György euró ellenes kritikája az FT-ben, így röviden reflexiót mindenképpen megér.
Az euró bevezetésétől nem azt várták, hogy már másnap a gazdaságok emiatt jobban teljesítsenek (ennek ellenére mégis így lett), teljesen világos volt, hogy kell egy átmeneti időszak, amíg az euró kezelése, a hozzá kapcsolódó intézményrendszer kiépül és gördülékeny lesz, amíg az európai egységes gazdaság teljes integrálódása befejeződik, stb.
Nem is volt gond, ezért nem is lehetett kizárólagos rövidtávú cél a GDP növelése, az EU GDP-je ugyanis az euró bevezetése előtt 2o évig végig magasabb volt az mint az USA-é, a termelékenységből fakadó hátrányt pedig jó 50 évvel korábbról örökölte meg Európa.
Az euró bevezetése után a gazdasági integráció mélyítése nem az euró bevezetése hanem a tagállamok egy részének, főleg a 2004 után, lehet, hogy idő előtt csatlakozottaknak a politikai fenntartásai miatt nem ment gyorsabban. Főleg ezért nem lett hamarább közös költségvetés, közös pénzügyminiszter stb.
Az senkit nem zavart, hogy az EU GDP 10-15%-át kitevő országokban nem lehetett még bevezetni az eurót, mert senki nem akart kötekedni vagy problémázni a három V4 ország meg egyéb, fenntartásokban élenjáró országokkal.
Türelmet tanúsított a mag, különös tekintettel arra, hogy az EU vezetése látta, az érintett országoknak a tényleges lemaradása min 70-90 év a maghoz képest.
Ez egyben magyarázat arra is, hogy a közös költségvetés aránya miért ilyen alacsony.
Nem ildomos de nem is tényszerű, hogy Matolcsy azt veti az Euró zóna országai szemére, hogy többségük jobb teljesítményt nyújtott az euró bevezetése előtt..
Először is az euró bevezetése után igenis azonnal megugrott hosszú évekre az EU növekedési üteme, magasan az USA felé került. Másodszor nehogy elfelejtsük már, hogy ezek az országok saját költségvetéseikből jelentős összegeket fordítottak már immár 16 éven keresztül a később csatlakozó és fejletlenebb kelet-európai és más országok felzárkóztatására.
Az olasz példája is tanúságos lehet, mert Olaszország az elmúlt 50 évben is már erősen ciklikus volt, minimum öt komoly válságot produkált a felívelő szakaszok között és évente volt átlagban kormányváltás. De mivel Olaszország szerves része a Európának, ezért sem hagyja magára az EU Olaszországot, amelyik az EU nélkül simán csődbe menne( lásd görögök esete).
Nem értelmezhető a cikk azon kitétele, hogy nem sikerült megakadályozni az erős Németország létrejöttét, ilyet senki nem is tervezhetett reálisan, mindegy ki kinek mit mondott a múltban, felejtsük el a városi legendákat meg a személyes villongásokat, nagyotmondásokat.
Tekintettel arra, kb. 1100 év óta fekvésük, nagyságuk, produktivitásuk miatt a germánok Európa összefogói, komoly ember arra nem is gondolhatott, hogy majd Németország nem őrzi meg ezt a vezető szerepét.
A franciáknak nagyon jól jön az erős Németország, mert hozzá kapcsolódóan, rá akaszkodva a francia gazdaságot is tudják menedzselni és közben a politikai akaratukat is keresztül tudják vinni német hátszéllel. Erős német gazdaság nélkül nincsen EU, egységes piaca pedig kell a globális verseny miatt, ez itt a lényeg.
Kohl kancellár maga is gyakran hangoztatta, amikor Európa jövője került szóba, hogy neki egy álma egy víziója van, amit majd még el kell érni, szóval tudta, hogy a jól működő EU odébb van még, de csinálni kell.
Ami tény és könnyen visszakereshető az az, hogy az Európai Unió megálmodói és építői már jóval korábbról kezdve végig egy teljes integráció elérését látták maguk előtt és céljaik nem attól függtek hogy időnként valamelyik európai ország vezetője beszólt valamit. Kohl és Mitterrand is cserkészfiú volt még akkor amikor az európai politikai és szellemi elit a 60-es években korszakos művekben (pld. Jean-Jacques Servan-Schreiber: Le défi américain, Az amerikai kihívás, 1967) kimutatta a teljes integráció szükségességét annak érdekében, hogy ne szakadjon le a világtól Európa.
Ezek a művek és a nyomukban kibontakozó viták (15 nyelvre fordították le azonnal a könyvet) tulajdonképpen már akkor visszavonhatatlanul megvetették az Európai Unió elméleti alapjait.
Tetszik vagy nem a közös valuta bevezetése szükséges, de rögös út ahhoz, hogy az egységes piac kialakuljon Európában.
Hogy az integráció és a felzárkózás útja mennyire rögös és szinte hihetetlen mély árkokkal szántott arra jó példa, hogy Nyugat-Németország 28 év alatt a magyar GDP 30 szorosát pumpálta bele pluszba a volt NDK-s keleti tartományokba és azok még mindig csak a nyugati szint 75%-án állnak, ráadásul le is lassult a felzárkózás az elmúlt 6-7 évben.
Ettől persze még fel sem merült senkiben, hogy ezt nem így kellene csinálni.
Erre gondolhatta azt Kohl, hogy minden nehézség ellenére neki igenis van víziója, hite a jövőre!
Ami az EU-nak az USA-val való versengését illeti, nos a két kontinens közötti hatékonyság különbség kb. 50 éve is ekkora volt, tehát erre nagyon nincs miért hivatkozni a közös pénzzel kapcsolatban.
Abszolút értékben pedig az EU által megtermelt GDP egészen a dollár 2017-es erősödéséig több volt mint az USA-é és majdnem a kínai GDP kétszerese volt. 2017 után már a dollárban számolt GDP az USA-ban magasabb volt a dollár erősödése miatt mint az EU-ban de nominálisan így is messze vezet Kína előtt.
Az euró káros hatása ellen szól az is, hogy az euró bevezetése óta háromszor annyi ideig volt magasabb az EU GDP fejlődési rátája mint az USA-é.
Gond a termelékenységgel van, hiszen azt USA ugyanazt a GDP-t fele akkora lakossággal éri el, azaz a termelékenysége az EU termelékenységének kétszerese.
Semmiképpen nem tekinthető hibának, hogy az EU az USA-t tekintette kihívásnak. Egyrészt, ahogy láttuk,az USA termelékenysége kétszerese az EU-nak és az USA gazdasága, szemben a megélhetési jósokkal és elemzőkkel még évtizedekig a világ legnagyobb gazdasága marad. Vagyis jó az irány azaz nincs azzal semmi gond ha az EU az USA-t akarja utolérni (bárcsak ott járnánk már).
Ehhez sok minden egyéb mellett elsősorban az egységes EU piac kell, ehhez pedig alapvető feltétel a közös pénz.
A fentebbi vitatkozó elmélkedés ellenére azonban nem zárnám ki eleve annak a lehetőségét, hogy az euró nem lesz sikertörtének, hogy a rövidlátás, a nacionalizmus, az emberi gyarlóság,a világpolitika alakulása stb. véget vet az integráció folytatásának stb.
Mindössze azt akartam csak érzékeltetni, hogy Matolcsy György cikke még önmagában nem győzött meg arról, hogy dolgok feltétlenül ilyen irányba fordulnának.
Ha nem mutatna az FT cikk különös időbeli egybeesést egy másik megnyilvánulással, akkor még azt is lehetne gondolni, hogy a cikk maga sem több, mint egy szerző előítélet mentes töprengése az euró életéről.
De az FT cikk euró elleni hangolása egybeesik azzal, hogy néhány nappal korábban Matolcsy maga olyan térség (Eurázsia) közös valutájának a lehetőségét villantotta fel, amelyben a fejlettségbeli és az integrációhoz szükséges egyéb elvárt kritériumok messze alatta maradnak az Európai adottságoknak. Arról nem is beszélve, hogy abban a szervezetben nem zavarná a szerzőt a Németországnál háromszor erősebb Kína csak az erős Németország a baj vagyis az EU-ban semmi sem jó, mint a nyuszi sapkás viccben. Az időzítés valószínűleg azért sem véletlen, mert a jelek szerint az eurót molesztáló cikk nem az FT felkérésére hanem Matolcsy kezdeményezésére íródott, azaz ő fontosnak tartotta, hogy az egybeessen az Eurázsia pénz ötletének bedobásával.
Ne kerteljünk, innentől kezdve számtalan spekulációra nyílik meg a lehetőség.
Ebbe a rövid reflexióba terjedelmileg nem fért bele annak konkrét részletekbe menő elemzése, hogy hogyan is lehetne összetákolni egy olyan Eurázsiai gazdasági övezetet és hozzá közös pénzt, amely tagjainak egy része nyílt diktatúra, ahol a tagállamokban nem ritkán ezreket csuknak le egy nap alatt, ahol van, hogy milliók élnek lágerekben és olyan is van ,ahol az európai reneszánsztól kissé eltérően az államok vezetői magukról csináltatnak arany szobrokat.
Bod Péter Ákos, az Antall-kormány egykori iparügyi minisztere, majd az MNB elnöke és néhány napig Orbán miniszterelnök-jelöltje, most már hosszú ideje a Corvinus Egyetem professzora érdekes cikket írt a Válasz Online című portálra, a néhai Heti Válasz maradványára (https://www.valaszonline.hu/2019/07/16/bod-peter-akos-korrupcio-publiciszikta/).
A cikkben a magyar helyzet sajátosságairól van szó, arról, hogy miért annyira gyenge nálunk az ellenállás az Orbán-rendszerrel szemben, összehasonlítva a régió más országaival: Szlovákiával, Csehországgal, Romániával, Szerbiával. Bod érdekes és fontos szempontokat vet fel, amelyeken érdemes alaposan elgondolkozni. Fontos, hogy ebből a cikkből is kiderül, hogy az egykori MDF vezető gazdasági szakembere ma már egyértelműen szemben áll az Orbán-rendszerrel. A cikkről a Klubrádióban Bolgár Györggyel beszélgetve elmondta: címét (”A mi brezsnyevi pangásunk…”) nem ő adta, hanem a szerkesztőség. (Azután egy helyen a cikk szövegébe is belekerült.) Márpedig a mai magyar helyzetet a brezsnyevi pangáshoz (eredetiben oroszul застой) hasonlítani súlyos tévedés. Aki ilyen párhuzammal él, az vagy a szovjet fejlődést nem ismeri, vagy a mai magyar helyzetet nem érti.
A pangás (застой) időszaka a Szovjetunióban azt jelentette, hogy a lassú, folyamatos hanyatlás éveiben a szovjet rendszer vezetői immár felhagytak a reformkísérletekkel, és elég defenzív módon gyakorolják a hatalmat. Az Orbán-rendszer jelene nem állítható ezzel párhuzamba. Az Orbán-rendszert 2010 óta folyamatos offenzíva jellemzi. Évről-évre újabb intézményeket rombol szét (kezdte az Alkotmánybírósággal, folytatta a magán-nyugdíjpénztárakkal, idővel eljutott többek között a trafikokig, a szerencsejáték-automatákig, a lakás-takarékpénztárakig, most érkezett el a CEU-ig és a Magyar Tudományos Akadémiáig), újabb és újabb társadalmi csoportoknak üzent hadat.
Nem mind újabb csoportokat akart megnyerni magának, hanem újabb csoportokat tett ellenségévé.
Matolcsy nevezte még az első Orbán-kormány gazdasági minisztereként „egészpályás letámadásnak” az Orbán-kormányok működési módját. A kádári „aki nincs ellenünk, az velünk van” helyett igazából Rákosi logikáját követi: „aki nincs velünk, az ellenünk van”. Saját káderei közül is időnként eldob valakit, aki ellenséggé válik. (Simicska esete csak a legismertebb, legfontosabb példa.) Egészen más ez, mint a brezsnyevi pangás. A 2014-es választás után többen föltették a kérdést: vajon konszolidációs fázis következik-e. Ma már a legtöbben úgy gondolják: ez a rendszer nem tud konszolidálódni, folyamatos hadiállapotban van.
Miközben valóságos csoda a magyar gazdaság, sokadjára sürget versenyképességi fordulatot Matolcsy György. Az MNB elnöke 2030-ra és Ausztriára tekint, addig is évi 110 ezer újszülöttet szeretne. Egy kulcsos szja, a magánegészségügy kiterjesztése.
Az EU-n belül a legsikeresebb válságkezelést Magyarország hajtotta végre – ismételte meg előző nap (ismételt nemzeti banki elnökségi jelölése előtti parlamenti meghallgatásán) hangoztatott tézisét Matolcsy György. Az MNB elnöke Varga Mihály pénzügyminiszterrel és Orbán Viktor kormányfővel együtt vesz részt a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara évnyitó rendezvényén.
Matolcsy szerint
1945 óta nem volt olyan növekedési fordulat az országban,
mint 2012 óta. Sőt, egyenesen az EU növekedési motorja lett hazánk. (Arról rendre nem beszél, hogy soha annyi „ingyenpénzt” nem kapott az ország, mint ezekben az években. Az uniós támogatások értéke elérte a GDP mintegy 35 százalékát, a kumulált növekedés ennek csak fele volt.)
A jegybankelnök ismét Ausztriát és annak fejlettségét tűzte ki célul 2030-ig.
Ehhez azonban versenyképességi fordulatra van szükség. (Éppen egy éve pontosan ezt mondta ugyanitt.)
Az MNB sorra gyártja a törvényi statútumától idegen általános gazdaságpolitikai csomagokat. Volt már 50 pontos, tavaly elkészítettek egy 180 pontból állót, ma pedig mindjárt 330 pontba szedték a versenyképességi fordulathoz szükséges, 12 területre kiterjedő elképzeléseiket.
A cél az, hogy sikerüljön fenntartani az osztrák, német növekedéshez képest a 2 százalékpontos előnyünket – mondta Matolcsy. A cél eléréséhez azonban a tudásban és technológiában az intenzív szakaszba kell átlépni – közölte Matolcsy. Aki – ezt is elmondta parlamenti meghallgatásán – egyetért a tudományos akadémia „átalakításával”, ami hozzáértők többsége szerint éppen a tudást fogja rombolni, és amelynek keményen ellenáll az MTA.
Az államadósság finanszírozásában teljes egészében magyar forrásokra akar támaszkodni az MNB elnöke. Jelenleg 20 százalék körüli a nem forintnyi rész, az MNB ezt szeretné sokezer milliárdnyi lakossági állampapírral kiváltani, ahogyan azt korábban már bejelentették.
Mi ismét egy egy számjegyű szja mellett tesszük le a voksunkat, ami sok kockázatot kiküszöböl, láthatatlanul emeli a reálbéreket, a nettó béreket – mondta Matolcsy. Ez újabb lökést adna nagy keresetűeknek.
A sok-sok fordulat igényének egyike a demográfiai. Matolcsy egyenesen évente 110 ezer újszülöttet szeretne. Ez igen nagyra törő terv, tekintve, hogy a legfrissebb statisztikai adat szerint
tavaly 89 800 gyerek született,
az elhaltakkal számított népességfogyás húsz éve nem volt ekkora, és hetven év alatt is csak két rosszabb év akadt. Demográfusok szerint a Ratkó-unokák „kifutásával” teljesen irreális ekkora születésnövekedés.
Az osztrákok utolérésének egyik pillére az egészségügyi reform – mondta Matolcsy. Ebből ő nem az állami szolgáltatások javítását emelte ki, hanem a magánegészségügy elterjedését.
Most tessék egy kicsit figyelni, mert bonyolult dolog következik. Epimenidész, a krétai bölcs kiment a piacra és elkiáltotta magát: „Minden krétai hazudik!” A krétaiak nem verték agyon, hanem elkezdtek gondolkodni: Epimenidész is krétai, tehát akkor ő is hazudik, tehát a krétaiak igazat mondanak, de ha igazat mondanak, akkor hazudnak, illetve…
Végül mégsem verték agyon, de történtek ez irányú kísérletek. Ez egy klasszikus szofizma, ott a logikai hiba benne, hogy általánosít: egyes krétaiak persze, hogy hazudnak néha, de minden krétai és minden esetben természetesen nem hazudik. Valami ilyesmit sikerült most kitalálnia Buczkó Péter doktornak, Matolcsy György ügyvédjének.
Történt ugyanis, miszerint Bárándy Gergely 2016 májusában egy parlamenti felszólalás keretében olyant mondott a jegybank elnökére, hogy az közpénzt lopott volna. Súlyos állítás, Matolcsy be is perelte a jó hírnévhez való jog megsértése miatt. Mármost a Kúria harmadfokú, jogerős ítélete szerint Bárándy Gergely véleményt fogalmazott meg, ezért kijelentésének nem lesznek jogi következményei.
Tehát ott tartunk, hogy Bárándy Gergelynek az a véleménye, miszerint Matolcsy közpénzt lopott, és ezen vélemény kimondásának nem lehetnek jogi következményei.
Csatlakozhatunk mi Bárándy Gergely véleményéhez?
Nos, Buczkó doktor szerint nem.
Jóllehet a Kúria jogerős döntésben mondta ki, hogy ez a vélemény nem büntethető (mint semmiféle vélemény sem) és kimondása sem sértett törvényt.
De akkor hogy látja ezt Buczkó doktor?
Buczkó Péter szerint az ítélet legfeljebb úgy értelmezhető, hogy adott közéleti kiemelt szereplők között, adott szituációban adott szövegkörnyezetben a bíróság nem minősítette jogsértőnek, hanem jogszerűnek minősítette ezt a kifejezést, azonban ez nem jelenti azt, hogy bárki bármikor bármilyen körülmények között használhatná ezt a kifejezést. „Az pedig az eljárás során föl sem merült, hogy Matolcsy György lopott volna vagy bármiféle bűncselekményt követett volna el” – fogalmazott. Jelezte: a Kúria döntése álláspontja szerint megalapozatlan, ezért megfontolják, hogy alkotmányjogi panaszt nyújtanak be és eljárási jogszabálysértésre alapozva kérik az ítélet megsemmisítését.
Na, akkor álljunk meg egy percre, mert frissítenem kell az agyamon az operációs rendszert.
Tehát Buczkó doktor nézete szerint a Kúria hibás döntést hozott (ez még egy Kúriával is megeshet), és emiatt alkotmányjogi panaszt nyújtanak be, eljárási jogszabálysértésre alapozva kérik az ítélet megsemmisítését. Jó, ezt értem. Azonban akkor miért mondja, hogy az ítélet értelmezése szerint adott közéleti kiemelt szereplők között, adott szituációban adott szövegkörnyezetben ez elhangozhatott, és nem jogsértő, de óva int mindenkit a kijelentés megismétlésétől, ugyanis más szituációban, más szereplők között és más szövegkörnyezetben ez lehet jogsértő, sőt, valószínűleg az is.
Rövidebben: elfogadja-e a felperes az ítéletet, megnyugszik-e benne (és akkor van helye az értelmezésnek) vagy pedig hibásnak tekinti, nem nyugszik bele és akkor az értelmezésnek sincs helye?
Itt jön Epimenidész paradoxona, vagy inkább Matolcsyé
Ha jogerősnek tekintjük az ítéletet, lehet tiltani a kijelentés ismétlését, ha nem tekintjük jogerősnek, akkor nincs is mit értelmezni, tehát új ítéletre van szükség, melyet újból meg lehet támadni és ez így megy örökkön-örökké.
Ugyanis ha és amennyiben elfogadjuk – és ez most nem érinti Buczkó doktor állásfoglalását – azzal azt is elfogadjuk, hogy a vélemény kimondása kontextustól, környezettől és az azt megismerő személyektől függően lehet jogsértő vagy nem az.
Tehát, ha én lemegyek a sarki kisboltba, ott találkozom a Bank of England elnökével (meglepő lenne, ritkán vásárol a nyóckerben, de nem lehetetlen), és azt mondom neki: „Dear Sir, kérem, vigyázzon ezzel a Matolcsyval, ez közpénzt lop, ez egy olyan”, akkor én ezzel súlyosan megsértem Matolcsy jó hírnévhez való jogát, és alapja lesz egy ellenem induló keresetnek. Ámde ha csak a Milánnak, a boltosnak mondom ezt, azzal nem sértek meg semmit, és így szabadon mondhatom?
Ellenben mi történik, ha fordul a kocka, és kinevezik véletlenül a Milánt a Bank of England elnökének?
Ez sem túl valószínű, de fizikailag nem lehetetlen.
Mi több, mi van akkor, ha mindketten hallják a kijelentésemet?
Akkor egyszerre viselkedtem jogsértő és jogkövető módon?
Avagy mi van, ha én ezt a kijelentést nagy nyilvánosság előtt, mondjuk a sajtóban, írásban teszem? A tisztelt bíróságnak végig kell keresnie minden olvasómat ezek szerint, és minden esetben meg kell állapítania, sértettem-e jogot?
Szép, nagy per lenne, igen sok tanúval.
Őszintén érdekelne, mi ebben az esetben az irányadó értelmezés.
Vagy amennyiben fennáll sok ezer olvasó esetén akár csak egy esetben is a jogsértés lehetősége, akkor már büntethető vagyok? Viszont tessék már nekem megmutatni azt az egy esetet. (Mondjuk, nem volna nagy boszorkányság, van az a pénz. Sőt, a vád képviselője is mondhatja, hogy ő is olvasta, és ő az az eset – ámde akkor én elfogultságot jelentek be).
Márpedig ez a kijelentés akkoriban nagy nyilvánosságot kapott volt. Tehát, csontig lecsupaszítva a kérdést: ha a Kúria kimondja egy állításról, hogy annak kimondása akkor és ott nem büntethető, beszámolhatok-e én erről az állításról a sajtóban máskor, más körülmények között és más közönségnek?
Kérem, aki ezt nekem jogszerűen és logikusan képes értelmezni, az előtt lekapom a bajuszomat.
Maradjunk annyiban, hogy egyelőre nem teszek ilyen jellegű kijelentést Matolcsy jegybankelnökről a sajtóban, azt meg, hogy mit gondolok róla, úgyis tetszenek tudni: amit maguk. Csak nem mondjuk, hogy ne sértsünk törvényt.
Buczkó úr, ne őrjítsen meg minket, kérem… Inkább nyújtsa be azt az alkotmányjogi panaszt.
Nem meglepő módon ismét víziót rajzolt fel Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke Debrecenben az 56. Közgazdasági Vándorgyűlés nyitónapján elhangzott előadásában. Túllépve Magyarország határain az általa visegrádinak nevezett térség felemelkedésének lehetőségeit ecsetelte, természetesen „sikerre ítélve” megközelítésben. „Voltunk már egyszer nagyon gazdagok. Leszünk még egyszer gazdagok, fejlettek. Életminőségben azonos vagy fejlettebb szinten leszünk, mint Közép-Európa fejlett országai vagy egyes nyugati országok” – szögezte le.
Ahogy korábban azzal, hogy az Audi Győrbe ment eldőlt, hogy Magyarország a nyugathoz tartozik, most azzal, hogy a BMW Debrecent választotta, az dőlt el, hogy Magyarország keleti fővárosa egy hárommilliós régiónak a gazdasági, pénzügyi és geopolitikai régiója lesz – így kezdte Matolcsy György az előadását, amelyen végigvonult a városi, mikrorégiós szintről kiinduló, Magyarországon, a Kárpát Medencén át egészen Közép-Európa keleti részéig terjedő közös felzárkózás, felemelkedés gondolata.
„Magyarország az elmúlt nyolc év jelentős gazdaságtörténeti fordulatokat hajtott végre, s tavaly fogott bele a 13. ilyen fordulatba, a növekedésibe”
– mondta, hozzátéve: „mindennek a célja beteljesíteni a történelmi felelősségünket, hogy a régió nemzeti felzárkózzanak a nyugathoz életszínvonalban és életminőségben is.
Orbán Viktor vezetésével 2010 után reális a kivételes lehetőségünk van arra, hogy Magyarország az öt nagy geopolitikai erőközpont – Berlin, Washington, Isztambul, Moszkva és Peking – közepén fenntarthat felzárkózást tudjon végrehajtani.
Ennek érdekében már rá is léptünk az okos geopolitikai ihletésű fejlesztéspolitika útjára léptünk.
Az öt nagy geopolitikai erőközpont mellett öt olyan várospárról beszélt, amelyek fejlődése jelentősen hozzájárulhat a felzárkózáshoz; ezek Budapest-Debrecen, Varsó-Krakkó, Pozsony-Kassa, Ljubljana-Zágráb és Prága-Brno. Ezt az alkalmat ragadta meg, hogy méltassa Debrecent – amely „kakukktojásnak tűnhet a felsorolásban”, ám amely négy makrorégió metszőpontjában fekszik. A térség kiváló gazdasági integrációs területtel rendelkezik – szögezte le. Ezeknek az erőközpontoknak az együttműködése kulcsfontosságú lesz – fejtette ki.
Ennek a szellemében beszélt a Visegrádi csoportról, amelynek teljesítményét a dél-európai országokéval hasonlította össze, ebből az összehasonlításból – nem meglepő módon – az előbbiek kerültek ki győztesként. A visegrádiak 700-800 éve indultak el a siker útján, s a jövő is fényesnek tűnik számár, hiszen leszögezte:
„Voltunk már egyszer nagyon gazdagok. Leszünk még egyszer gazdagok, fejlettek. Életminőségben azonos vagy fejlettebb szinten leszünk, mint Közép-Európa fejlett országai vagy egyes nyugati országok”.
A visegrádi országok története sikertörténet, ez a csoport az EU növekedésének a motorja, szögezte le Matolcsy, ábrákkal végig sorolva a legfontosabb makromutatókat, kimutatva, hogy miben fejlődünk gyorsabban, mint a ClubMed országok.
„Üzenni szeretném, amit már tavaly és tavalyelőtt is rögzítettünk: rajta vagyunk a felzárkózási pályán, a fordulat már megtörtént”
– mondta, majd sorolta az egyes mutatókat, közte a GDP-dinamikát, az uniós belüli gazdasági súly növekedését, a növekedés szerkezetének egészséges voltát, azt, hogy nem eladósodásból finanszírozott a felzárkózás.
„Habár hosszú ideig helytelen módon sokkterápiát alkalmaztunk, de mégis nyerésre állunk, mi visegrádiak” – szögezte le Matolcsy, aki ezeken túl is hosszan sorolta az egyes mutatókat és elemeket, s mondandóját rendre látványos grafikonokkal szemléltette. A válságkezelést nevezte a legszemléletesebb eredményünknek, „hiszen a V4 gazdasági teljesítménye az egymást követő válságok közegében 25%-kal haladja meg a válság előtt szintet” – mondta, miközben a dél-európai országok még nem érték azt el. Ez annak is köszönhető – tette hozzá –, hogy nem követtük az ajánlott válságkezelési módokat.
Matolcsy ennél a pontnál – mint ahogy mindvégig – mellőzte az egyes visegrádi országok teljesítményének a bemutatását, említését – talán nem véletlenül –, hanem csak az átlagos mutatókat hozta fel.
A sok-sok jó hír után 10 olyan tételt sorolt fel, amelyet kihívásnak szoktak mondani, ám amelynek kezelésében
„a kormánynak, elsősorban a felkent minisztériumoknak” van feladata és stratégiája”.
Ez tíz elmaradás, ismerte el, ám leszögezte, hogy egyben felzárkózási tartalék is. Ezek a következők:
A technológiai vívmányok meghonosítása, alkalmazása
Gyors robotizáció
A lakosság képzési szintje
A felsőoktatásban végzettek alacsony száma
A TOP egyetemek száma
Rendkívül alacsony tőkeállomány
Az alacsony termelékenység
Az export alacsony hozzáadott értéke
Kellenek még vállalati sikertörténetek
A versenyképesség egyes területein meglévő elmaradás
Előadását Matolcsy még szélesebb földrajzi kitekintéssel zárt, mint amilyennel kezdte: az egyik legnagyobb lehetőségnek egy új Euróázsia kialakítását nevezte.
Az elmúlt 500 évben hátrányos volt a történelmi helyzetünk, de az előnyünkre fordulhat az új selyemutak kiépülésével, ha rájuk csatlakozunk.
Ez kelet-nyugati és nyugat-keleti integrációt hozhat magával, s Közép-Európa keleti része híd térséggé válhat, mondta, nagyon nagy lehetőségnek nevezve a közlekedési infrastuktúra kiépítését Lengyelországtól kezdve a Baltikumon át le egészen a Balkánig.
A napokban derült ki a költségvetési vita kapcsán, hogy hamarosan (vagy már most is) kiemelt védelmet biztosít majd a TEK Szijjártó Péternek is, úgy, vagy kevésbé úgy, mint a főnökének. Most már nyílt titok, hogy kettőjükön kívül még a legfőbb ügyésznek, a két legmagasabb rangú bírónak, az államfőnek, a parlament elnökének – és valamennyiük családtagjainak is – jár a személyi védelem.
Alighanem békésebb vérmérsékletűek vagyunk, mint mondjuk az amerikaiak, mert ott elég egy rossz beszólás az elnöktől, és biztosan akad valaki, aki előveszi a fegyverszekrényéből a puskáját, hogy azonnal elégtételt vegyen. Igaz, arrafelé nem is kell feltétlenül elnöknek lenni ehhez, elég egy szigorú tanár, vagy egy buta hecc az osztálytársaktól. Lehet, hogy sokunknak jár a szája, bosszankodhatunk a politikusaink suttyóságán, de azért nem megyünk ellenük kaszára-kapára. Vagy ha igen, akkor már aligha elegendő az a néhány tagú személyi védelem.
De mi alapvetően nyugisabbak vagyunk, nekünk fát lehet vágni a hátunkon.
Próbáltam megérteni, mi oka lehetett annak, hogy most a TEK hirtelen úgy gondolta, Szijjártó mellé is kell adnia néhány fülhallgatós emberét. A biztonságpolitikai szakember azt nyilatkozta, azért van erre szükség, mert, ha mondjuk Afrikában, egy tárgyalás után, beszáll a szállodájában a liftbe, akár egy merénylő is mellé léphet, és akkor neki annyi. Ennek persze elejét lehetne venni, ha a vendéglátók állítanának mellé kíbereket, de nem akarok ez ügyben okoskodni. Első pillanatban arra gondoltam, talán azért van szüksége a személyes védelmére, mert jó néhányszor elég durván szólt be a külföldi kollégáinak, idiótának nevezve egyiket-másikat. És aki ezt rossznéven vette, talán azt üzente neki, ha legközelebb találkoznak, beveri a pofáját. Az is lehet, hogy a legutóbbi kormányok közötti kispályás focimeccsen tartott rá durván egy kolléga lábára, aki azt üzente, legközelebb visszakapja.
De miattunk biztosan nem volna szükség erre, mi békés nép vagyunk. Nekünk akár fát is lehet vágni a hátunkon.
Ádert is megértem, hogy nem kért a TEK szíves jelenlétéből, mert joggal gondolhatta, hogy minden lépése, magántalálkozója híre pillanatok alatt Orbán fülébe jut, pedig a „füles” nem is közvetlenül nála van. Lehet, hogy a fő horgász attól tart, ha megtudják „ott”, mekkora fogast fogott, még Anikó asszony elkunyerálja tőle, pedig alig várja, hogy az elnöki szakácsnő az ő asztalára tegye. A „házmestert” is megértem, hogy nem kért a TEK védelméből, ő már megszervezte a maga hadseregét, és gondosan megválogatta, hogy a katonái között még véletlenül se legyen olyan, aki már az előző rendszerben is kormányőrként netán a Kádárt védte. Lelki alkatából következően biztosan van némi üldözési kényszere is, ki tudja, nincs-e a Kövér-hadseregben valaki, akinek valamilyen rokona azok közül való, akik „zsigerből szoktak rárontani a nemzetükre”, és így akár őrá is.
Emiatt azért nyugodtan aludhatna, sétálgathatna, az ellenzék alapvetően nyugis nép, talán jár a szája bent, az üléseken, De fát is lehet vágni a hátukon.
Sokáig kész talány volt számomra, miért kellett Matolcsynak is valóságos hadsereget verbuválnia az MNB-hez, mintha az ő katonáinak kellene megvédeniük az ország aranykészletét. Ma már hajlok rá, hogy ezt is megértem: sokak szemében biztosan megérett egy-két jókora pofonra azért, amit a forinttal, meg a költségvetéstől elsíbolt, alapítványokba tolt, milliárdokkal a devizahitelesek kárára művelt.
Persze már mondtam, nem vagyunk mi olyan heves vérmérsékletű nép, mint akár csak a lengyelek, vagy a románok. A mi hátunkon akár fát is vághatnak a politikusaink.
Ja, igen, a Polt Pétert és a családját is védik. Azt nem tudom, miért kell Poltnéra is a TEK-nek költenie, talán ő is beleférne a munkahelye, a Matolcsy-sereg felügyeletének körébe. De ne legyünk kicsinyesek, ez is a mi pénzünk, meg az is. Nem tudom, miért szorul a legfőbb ügyész védelemre, hiszen ahogyan elkeni a Fidesz-közeli politikusok és pereputtyuk családi és korrupciós ügyeit, az nagy bátorságra vall. Ha bizonyos korrupciós ügyekben ennyire férfiasan bátor, talán meg tudná védeni magát a „kocsma előtt” is. Ha Olaszországban lennénk, talán még hivatkozhatna a TEK a maffiára is, de ez a „mi maffiánk” nem olyan, mint a forradalom, nem falja fel a saját gyermekeit.
Mi nyugis nép vagyunk. Fát is lehet vágni a hátunkon.
Hetek óta zuhanórepülésben van a forint. E pillanatban 326 forint azeuró árfolyama, elemzők szerint azonban közel van a 330, és nem lehetetlen még ebben az évben a 340 forintos árfolyam sem.
A Demokratikus Koalíció szerint mindennek igen súlyos következmények lesznek a magyar lakosságra nézve. Jelentősen megdrágul az import, minthogy pedig a magyar termékek importtartalma igen magas, ráadásul pedig az árfolyam emelkedése miatt dráguló üzemanyag a szállítást is költségesebbé teszi, ez szükségképpen az árak komoly emelkedésével jár.
A drasztikus árfolyam-emelkedés a 2019. évi költségvetés megalkotását is befolyásolja, jelentős bizonytalanságot visz a költségvetési tervezésbe, ami viszont már az Országgyűlés hatásköre. Varju László, a Költségvetési Bizottság DK-s elnöke ezért indokoltnak tartja, hogy a Bizottság első kézből tájékozódjék a monetáris folyamatokról.
Kezdeményezi ezért, hogy hívják meg az MNB elnökét, és kérjenek tőle információt az árfolyam várható alakulásáról, ennek a költségvetési politikára gyakorolt hatásáról és a Magyar Nemzeti Bank terveiről.
„Matolcsy György az én jobbkezem”, mondta róla 2010 végén Orbán Viktor, majd hozzátette, „az ember pedig nem válik meg a jobbkezétől.” Azóta is jóban, rosszban együtt vannak. 2011-ben Matolcsy volt az, aki, még a nemzetgazdaságért felelős miniszterként, büszkén bejelentette, hogy kipateroltuk az IMF-et. Matolcsy György pályaképének felvázolását egy régi, sokak feltehetőleg számára ismeretlen epizóddal kezdjük.
A kétkabátos Matolcsy
Matolcsy György szakmai pályafutása állásokban bővelkedett ugyan, ám valóságos munkavégzés tekintetében már kevésbé volt ennyire számottevő. Soha nem dolgozott a versenyszférában, többnyire olyan helyekre vetette a sors, ahol költeni kellett az erőforrást, kihelyezni, elosztani.
Orbán Viktor jobbkeze, mellesleg még az állampárt tagjaként, 1977 és 1990 között az alábbi munkahelyeken építette a szocializmust: Ipargazdasági és Iparszervezési Intézet (munkatárs), Pénzügyminisztérium, Ipari főosztálya (főelőadó, osztályvezető), Pénzügyminisztérium Miniszteri Titkársága (titkárságvezető), Pénzügyminisztérium Koordinációs Bizottsága (osztályvezető-helyettes), Pénzügykutató Intézet (munkatárs, tudományos főmunkatárs).
MTI Fotó: Kovács Tamás
Matolcsy György (már nem a megszűnt MSZMP tagjaként), 1990-től az alábbi munkahelyeken dolgozott: Pénzügykutató Rt. (munkatárs, tudományos főmunkatárs), Miniszterelnöki Hivatal (politikai államtitkár), Privatizációs Kutatóintézet (igazgató), Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (a magyar állam képviselője), Tulajdon Alapítvány Privatizációs Kutatóintézet (igazgató), Növekedéskutató Intézet (igazgató), Gazdasági Minisztérium (miniszter), Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány (kuratóriumi elnök), Országgyűlés (képviselő), Nemzetgazdasági Minisztérium (miniszter).
Miniszterségét és jegybank elnöki beosztását leszámítva a többi munkaköre nem a nagy nyilvánosság előtt zajlott. De nyoma azért néhol megmaradt:
amikor még az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankban képviselte Magyarországot, Kétkabátos Matolcsyként ismerték a kollégák.
Az elnevezésnek története van. Matolcsy – egykori munkatársai beszámolója szerint – többnyire az irodaházzal szemközti klubban töltötte a munkaidő nagy részét. Nem lehetett ráfogni, hogy tétlenkedett volna, ellenkezőleg: mindig csinált valamit. Úszott, relaxált, olvasott, mikor mi adódott. Majd, még a munkaidő vége előtt, felvette az egyik kabátját, és hazament. De nem úgy ment haza, mint más, közönséges földi halandó tette volna: hebehurgyán, bele a vakvilágba. Matolcsy mindig tartott a szobájában a fogason egy második kabátot, vagy egy felöltőt, zakót, és a kollégák, ha bárki kereste, azt mondták: nem tudom, hol van, biztosan csak kifutott a szobából, hiszen itt lóg a kabátja!
Száz unokatestvért, ezeret!
Matolcsy György jegybankelnök nagy családból származik, elmondása szerint csak az unokatestvérei több mint százan vannak. Ezt ő maga mondta, nyilván kissé ironikusan egy újságírói kérdésre válaszolva.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy a rokoni kapcsolatnak számos más fokozata is van, jó esély van arra, hogyha eldobunk egy követ, Matolcsy valamelyik rokonát találjuk fejen. Ha mi is Matolcsy rokonai lehetnénk, bankunk lenne például, mint Szemerey Tamásnak. Aki, mint köztudott, egyike a száz Matolcsy-unokatestvérnek. Növekedési és Hitel Banknak hívnák e pénzintézetet, amelyen keresztül a Magyar Nemzeti Bank alapítványai százmilliókat költenek társadalmilag hasznos célokra. Olyanokra, mint teszem azt, a tanzániai sajtószabadság tanulmányozása, vagy, ami talán még ennél is hasznosabb, Matolcsy György Sakk és póker című könyvének kiadása.
De jutna ebből a pénzből, 400 milliós hitel formájában, annak a kecskeméti illetőségű Duális Képzési Központnak is, melynek vezetője szintén egy unokatestvér, Szemerey Szabolcs.
Matolcsy György mindezt nem tartja hibának. Lopásnak még kevésbé, mert szerinte ez viszi előre, mozgatja, hajtja a gazdaságot.
Matolcsy és a négyek bandája
„Négy oka volt annak, hogy a gazdaság az elmúlt évben másfél százalékkal visszaesett: a mezőgazdaságot sújtó aszály, a bankrendszer hitelforrás-kivonása, a belső fogyasztás csökkenése és 500 milliárd forintnyi tervezett uniós forrás befektetésének elmaradása.”
Ezt mondta 2012-ben, még miniszterként Matolcsy. Csak akkor következik be a várt növekedési fordulat, tette hozzá Orbán Viktor jobbkeze, ha ez a négy tényező megfordul.
MTI Fotó: Máthé Zoltán
Matolcsyban sok más mellett az a jó, hogy – más tudós elmékkel ellentétben -, nem bújik el egy hűvös elefántcsonttoronyba, hanem gyakorta megnyilvánul a köz előtt.
Éveken át a Heti Válaszban osztotta meg tanait az érdeklődő nyilvánossággal,
heti rendszerességgel írta jegyzeteit, állítólag havi százezer forintos honoráriumért. Nem mintha rá lett volna szorulva erre a csekély összegre, inkább csak azért, hogy neve legyen a gyereknek.
Az aszályról nincs mit mondani, a bankrendszer valószínűleg Bajnai sara volt, az uniós befektetések elmaradása pedig feltehetőleg Brüsszelnek köszönhető.
Maradna a belső fogyasztás csökkenése.
A belső fogyasztást, illetve annak csökkenését nem nagyon lehetett másokra kenni, mert nem más, hanem mi magyarok vagyunk azok, akik nem fogyasztunk eleget. Azt nem tudni, hogy szándékos szabotázs áll-e e szégyenletes nem-fogyasztás hátterében, vagyis, hogy a magyarok szándékosan nem fogyasztanak eleget, mert így próbálnak keresztbe feküdni a fülkeforradalom unortodox vívmányainak.
Nyilván ilyenek is vannak közöttünk. Akik, bár megtehetnénk, inkább nem veszünk semmit. Szemezünk egy luxusautóval, meg egy hatalmas nagy villát is kinéztünk magamnak, de helyette inkább sajtot veszünk, felvágottat, és négy zsemlét hozzá.
Annak idején Varga Mihálynak – szintén nemzetgazdasági miniszterként – ugyancsak voltak hasonló gondolatai. Ő azért bízott a fogyasztás felfutásában, mert, mint mondta, „egyszer minden hűtőgép és televízió elromlik, és akkor újat kell venni.”
Nem őrült, de van benne rendszer
Matolcsy furcsa, néhol meghökkentő kijelentései nyomán sokan azt gondolták, hogy ő is csak egy a hozzá nem értő léhűtők sorában. Az ősmagyar agysebészetről vallott megnyilvánulásai, a magyar és a japán gyerek fenekén fellelhető piros pöttyök közötti összefüggés feltárása egy habókos félőrült képét sugallták a nagyközönség számára.
Pedig nem. Lehet, hogy amit Matolcsy mond és tesz, az őrület, de tegyük rögtön hozzá: van benne rendszer.
2016 őszén, hála az akkor még nem bezárt Népszabadság oknyomozóinak, például az derült ki róla, hogy a Várban lakik egy méregdrága luxuslakásban. Nem az övé a lakás, egy barátjától bérelte. Patai Mihálynak hívják ezt a régi cimborát, talán többeknek ismerős a név: utóbbi úr nem csupán a Bankszövetség vezetője, de a UniCredit Bank első embere is egyben. Ebben a minőségében Matolcsy bérlő úr alárendeltje. Ő számol be Matolcsynak, hogy az általa vezetett pénzintézetben hogyan mennek a dolgok, tisztességesen kezelik-e a bennük bízó emberek és vállalkozások pénzét, jóhiszeműen járnak-e el a hitelezés során.
Matolcsynak tehát olyan ember tett szívességet, aki beszámolással és elszámolással tartozik neki.
Patai Mihály, és Matolcsy György, MTI Fotó: Kovács Attila,
Ennek azonban már vége, amint arról a Független Hírügynökség is írt, Matolcsy már máshol lakik. „A Rózsadomb szélén, tökéletesen csendes nyugodt mellékutcában, erdő mellett, harapni való tiszta levegőben, néhány éve provanszi stílusban, a legnemesebb anyagokból minden részletében finoman kidolgozva épült mediterrán jellegű luxusvilla. E ház tulajdonosa, ha a napi hajsza után hazaér, mély lélegzetet kell hogy vegyen a friss erdei levegőből, és kiülhet a kerti nyugágyak egyikébe, vagy télen beülhet az elegáns nappaliban egy kényelmes fotelba a kandallóban duruzsoló tűz mellé, és úgy érezheti magát, mintha nem is Budapesten volna, hanem Svájc vagy a francia Alpok kis falujának elegáns polgárvillájában, erdei környezetben, tiszta hegyi levegőben, csendben és tökéletes nyugalomban”.
Ezzel a szöveggel hirdették a II. kerületi Páfránykert utcai házat, amelyről kiderült, hogy Matolcsy György fiának cége vásárolta, Matolcsy György unokatestvérének bankja meghitelezte, Matolcsy György pedig használja.
A sajtó érdeklődésére a jegybank csak annyit közölt: magánügy, hogy hol lakik az elnök, Matolcsy Ádám viszont elismerte, hogy édesapja használja az ingatlan egy részét, és ezért bérleti díjat fizet.
Matolcsynak a vagyonnyilatkozata szerint sem megtakarítása, sem hitele nincs, egyedüli jövedelme a jegybanktól van. Ez havi bruttó 5 millió, azaz nettó 3,4 millió forint.
Matolcsy már ezt megelőzően is követett el kisebb-nagyobb csínyeket. Például akkor, amikor a Magyar Nemzeti Bank alapítványai megpróbálták elveszíteni közpénz jellegüket. Sok milliárd forint eltűntetéséről volt szó, ha az emberek fel tudnák fogni, hogy mekkora ez a pénz, bizonyára mérgesek lettek volna.
Aztán kiderült, hogy Matolcsy már nem a feleségével, hanem a barátnőjével él együtt. Ami magánügy lenne, de az ő esetükben nem az: Vajda Zita ugyanis a kedvese által vezetett jegybankban is előkelő helyen állt a fizetési listán. Egy ideje ugyan jogilag már nem tartozik a párja által vezetett intézmény kötelékébe, ám a jövedelme most is tetemesre tehető. (Matolcsy György azóta összeházasodott Vajda Zitával – a szerk.)
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Matolcsy életrevalóságát bizonyítja, hogy a legfőbb ügyész felesége alelnök a Magyar Nemzeti Bankban. Havonta ötmillió forintot keres ott Poltné, de ettől még nem kell rögtön rosszra gondolni. Ettől még Matolcsy jó étvággyal ebédelhet egy méregdrága belvárosi étteremben beosztottja férjével, Magyarország legfüggetlenebb legfőbb ügyészével.
Amikor a nagyközönség előtt ismertté vált, sokan azt gondolták, hogy Matolcsy György csak egy a hozzá nem értő léhűtők sorában. Az ősmagyar agysebészetről vallott megnyilvánulásai, a magyar és a japán gyerek fenekén fellelhető piros pöttyök közötti összefüggés feltárása egy habókos személy képét vázolták fel a közélet iránt érdeklődő nyilvánosság számára.
Közben meg nem. Ez az első megközelítésben érdekesnek tűnő honfitársunk ugyanis nem az, aminek látszik. 2016. októberében, hála a nem sokkal ezután megszüntetett Népszabadság oknyomozóinak, az derült ki róla, hogy
a Várban lakik egy, Patai Mihálytól bérelt méregdrága luxuslakásban.
Ha valakinek ismerősnek tűnik Patai neve, nem téved: utóbbi úr nem csupán a Bankszövetség vezetője, de a UniCredit Bank első embere is egyben, utóbbi minőségében Matolcsy bérlő úr alárendeltje. Vagyis, ő számol be a Magyar Nemzeti Bank elnökének arról, hogy az általa vezetett pénzintézetben hogyan mennek a dolgok, tisztességesen kezelik-e a bennük bízó emberek és vállalkozások pénzét, jóhiszeműen járnak-e el a hitelezés során.
Matolcsynak tehát olyan ember tett szívességet, aki beszámolással és elszámolással tartozik neki.
És nem szabad megfeledkeznünk a Magyar Nemzeti Bank alapítványairól sem, melyekbe sok közpénz áramlott. Az ezzel kapcsolatos felvetésekre Matolcsy egy általa kreált kifejezéssel válaszolt: azok a pénzek elveszítették közpénzjellegüket. Sok milliárd forint eltűntetéséről volt szó, ha az emberek fel tudnák fogni, hogy mekkora ez a pénz, bizonyára mérgesek lettek volna.
Aztán kiderült, hogy Matolcsynak legalább száz unokatestvére van, akik közül sokakat erején felül segít. És, hogy már nem a feleségével, hanem a szeretőjével él. Ami persze magánügy is lehetne, de az ő esetében nem az.
Már csak azért sem, mert Vajda Zita nem csupán jógaoktatóként ismert, de a kedvese által vezetett jegybankban is előkelő helyen állt a fizetési listán.
A pár néhány közös utazáson is részt vett: Matolcsy György 2013 márciusa óta vezeti a jegybankot, regnálásának első négy évében 36 külföldi úton vett részt. Ezek az utak összesen 75 millió forintba kerültek a magyar adófizetőknek. Matolcsy legtöbbször Vajda Zitát, azaz barátnőjét választotta útitársául, vele kilencszer keltek útra kettesben, közös utazásaik 10 millió forintba kerültek az államnak. Párizs, London, Dublin, Isztambul, Bázel, Frankfurt voltak az úticélok, és jártak közösen Washingtonban is.
Vajda Zita már nem a kedvese Matolcsy Györgynek, mert 2017. augusztus 25-én nagy titokban összeházasodtak.
A Matolcsy által vezetett jegybank alapítványaiba vándorló – és ezzel közpénzjellegüket elveszítő – milliárdok senki hivatalosságnak nem szúrtak szemet. Hogy miért nem, azt nem tudjuk, ami viszont tény:
Polt Péter legfőbb ügyész felesége alelnökként dolgozik a Magyar Nemzeti Bankban.
Havonta ötmillió forintot keres ott Poltné, talán ezért sem okozott mindenkinek osztatlan örömöt, amikor Matolcsyt és Poltot egy méregdrága belvárosi étteremben fotózták le.
Matolcsy György tehát tud élni. Nem is akárhol. Már nem a fentebb említett várbéli lakásban húzza meg magát, hanem a második kerületben, egy Páfránykert utcai, 400 millió forintra taksált villában. Igaz, ez az ingatlan sem Matolcsyé: Ádám nevű fiának cége vásárolta a házat, Matolcsy György unokatestvérének bankja meghitelezte, Matolcsy György pedig használja.
Matolcsynak a vagyonnyilatkozata szerint sem megtakarítása, sem hitele nincs, egyedüli jövedelme a jegybanktól van. Ez havi bruttó 5 millió, azaz nettó 3,4 millió forint.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
