Kezdőlap Címkék Manfred Weber

Címke: Manfred Weber

Pávatánc szélsőjobbra

Hölgyeim és uraim, új fejezetéhez érkezett a Fidesz brüsszeli tragikomédiája, bár inkább az az érzésem, hogy szappanopera lesz ebből: már nem csak latolgatják, hova üljenek, ha tényleg kizárnák őket az Európai Néppártból, már tárgyalnak is a különböző frakciókkal – bár az is lehet, a végeredmény mindenkit meglep majd, mert ellent fog mondani minden valószínűségnek és logikának.

Persze, ez a magyar kormánypárt történetében nem volna az első eset: gondoljunk csak a garabonciás 1998-as évre, mikor a választások után Orbán Viktor nyilvánosan megesküdött, hogy mindenkivel hajlandó koalícióra lépni, csak a Független Kisgazdapárttal nem, aztán három nap múlva már együtt kanalazta a jóféle csülkös bablevest Torgyán Józseffel és b. nejével. Vannak ilyen pillanatok a politikában, szó se róla, csak később ne állította volna, hogy ő még életében sohasem hazudott – bár nincs kizárva, hogy mielőtt ezt kimondta, megerősíttette a födémet, rá ne szakadjon a plafon véletlenül.

Most is arról van szó, hogy elvileg fel sem merül a néppárti frakció elhagyása, ugyan már, legfeljebb ha kizárják őket (mint tegnapi írásomban jeleztem, az egy elég hosszadalmas és távolról sem előre eldöntött eredményű folyamat lenne), és nem kacsintgatnak sehová sem. Hát nem, ha nem: bombaként robbant a hír, hogy a Politico információi szerint az ENF-frakcióval már tárgyalásokat is folytatnak.

Nocsak. Hát ennyit ér a szavuk?

Ennyit, mi már tudjuk, Brüsszelben még nem tudja mindenki. Most majd megtudják ők is.

De mi az az ENF-frakció?

Az, kérem, a „Nemzet és Szabadság Európája” angol rövidítése, kicsiny frakció, de nem a legkisebb: ennek tagjai közé tartozik:

az Osztrák Szabadságpárt,
a lengyel Új Jobboldali Kongresszus
a Matteo Salvini vezette olasz Északi Liga
a német Alternatíva Németországért
és természetesen a francia Nemzeti Gyűlés, melyet mindenki korábbi nevén, Nemzeti Frontként ismer, ők adják a frakció elnökét is, Marine le Pent.

Díszes társaság, nem mondom, egyiket sem hívná meg teázni Erzsébet királynő a Buckingham palotába. Ezek bizony Európa legszélsőbb jobboldalát képviselik. Van náluk szélsőségesebb erő is, de az már minden parlamenten és magán kívül. Nem biztos, hogy jó lesz ezekkel egy tálból cseresznyézni: könnyen kirakhatják miattuk a magyar képviselőket is azokból a befolyásos körökből, úri szalonokból, ahová eddig még úgy-ahogy, de bejáratosak voltak.

De honnan tudjuk mi ezt? Bizonyos ez?

Onnan, hogy a mértékadónak számító Politico című lap elemzést közölt a Fidesz esélyeiről egy kizárás után (és ha a Politico már ezt elemzi, azt úgy veheti az ember, mintha a helyszínelők már körbe is rajzolták volna a magyar kormánypárt helyét a Néppártban), latolgatnak, csak hát ők helyszíni, brüsszeli, parlamenti információk alapján spekulálnak, nincsenek a puszta logikájukra és pár kiszivárogtatott háttérdokumentumra utalva, mint mi itt, Pesten.

Nos, nekik állította az ENF-frakció egy névtelenséget kérő tagja, miszerint már tárgyalásokban is állnak a Fidesszel.

Más lenne a helyzet, ha a Fidesz-frakció valamelyik tagja állította volna ezt, akkor rögtön arra kéne gondolnunk: miért mondja, mit lepleznek ezzel, miféle hátsó szándék hajtja ezt a szivárogtatást? Így azonban elhihetjük: az ENF-frakció tagjának nincs miért hazudnia. A Politicónak sem, egyszóval bizony, ha indirekte is, de Orbán Viktor Európa szélsőjobbjával cimborál. Ami nem újdonság – bár a magyar miniszterelnök egyáltalán nem az elvek embere, olyan politikai oldal talán nincs is, ahol meg ne fordult volna, de ez a széljobb kacérkodás még illene is az alaptermészetéhez.

És tragédiát jelentene Magyarország számára. Még egy független Fidesz-frakció is elfogadhatóbb volna mindenki számára az Európa Parlamentben, mint egy szélsőjobboldali, és természetesen több befolyása is lehetne függetlenként a dolgok menetére, mint Marine le Pen pincsikutyájaként.

Mondjuk nem ez az egyetlen lehetőség. A lengyel kormánypárt például jobban szeretné, ha a Fidesz az Európai Konzervatívok és Reformisták frakciójába ülne át, ugyanis annak a fő erejét a brit konzervatívok adták, és hát rövidesen szembe kell nézzünk egy Brexit nevű jelenséggel… márpedig ez a frakció mindenképpen szalonképesebb volna, ezt legalább szégyellni nem kéne. Meg hát lengyel–magyar két jó barát, ebből lesz majd a jobbra át.

Az ENF-frakcióhoz csatlakozni már csak azért sem lenne túlzottan bölcs lépés, mert a Fidesz már többször utalt rá, hogy a választások után számít egy nagy, erős, populista frakció létrejöttére (ez nem az ENF, bár egyes tagjai benne volnának), így Orbán elbúcsúzhatna legszebb álmától, nem vehetne részt az Európai Unió megtorpedózásában.

A legjobban persze az hasonlítana a Fideszre, ha kivárná a végeredményt – és utána hízelegné be magát annál, aki a legerősebb lett, légyen az bárki is.

Mármint, ha egyáltalán kizárják a Néppártból, mert még az sincs kőbe vésve. Bár komoly esélye van.

Sokan nehezményezik Magyarországon, hogy Manfred Weber miért pont ezt a három feltételt szabta Orbán Viktornak, hiszen millió más, nagyobb, súlyosabb bajunk is van, elég csak belenézni a Sargentini-jelentésbe.

Szerintem azért, mert Webernek momentán ez jutott az eszébe és mert nem igazán járatos a magyar belügyekben. Azért mégis, európai politikus, nem magyar. És azt se feledjük, hogy ő ezeket nem hivatalosan mondta, hanem egy interjúban – egy hivatalos állásfoglalásban, amit kellő körültekintéssel készítenek, bizonyára jóval több pont lenne.

Különben tökéletesen mindegy is, hány pontot nem fog betartani Orbán Viktor, akiről egyet elmondhatunk: soha életében még nem kért bocsánatot és soha még tévedését nem ismerte be. Mikor 2002-ben elvesztette a választásokat, azt is „felsőbb erők közbelépésének” tulajdonította. Azt is szokta mondani, mint korábban említettem, hogy még sosem hazudott, azt láthattuk, mennyire lehet elhinni – de az halálbiztos, hogy bocsánatot soha nem fog kérni.

Inkább tárgyal akár még a szélsőjobboldallal is.

Hát itt tartunk egyelőre, tűkön ülve várjuk a szappanopera folytatásait, fordulatos cselekmény ígérkezik a továbbiakban is.

Kár, hogy a mi bőrünket viszik a vásárra a történetben.

Európai ügyeink – Déli kávé Szele Tamással

Azért fura dolog ez a kávé, amit minden délben iszunk. Egész Európa issza, mégis a törököktől, araboktól tanultuk meg a főzését, ráadásul mikor Budán az első feketelevest felszolgálták, az alaposan megégette Török Bálint nyelvét, évekig kúrálta a Héttoronyban – mégis megszerettük ezt az italt. Ahogy Európában mindenhol megszerették, ami azt mutatja: európaiak vagyunk mi mégis.

És egyre inkább érezzük is ennek a súlyát. Abszurd, hogy ebben a helyzetben, amikor sokan azt hiszik, kifelé áll a szekerünk rúdja az Unióból, sőt, olyanok is akadnak, akik örülnének a kilépésünknek – nem tudom, mit várnak ettől, nyomoron és a középkorba visszacsúszáson kívül – szóval épp most kezd fontos lenni nem csak az ellenzék, de a kormány számára is az uniós helyzetünk. Ilyen komoly uniós választási kampányt még nem láttunk, de hiszen tétje is van: most valóban kockán forog Európa sorsa.

Azt a legkevésbé sem nevezném meglepőnek, hogy Áder János tegnap kiírta az uniós választásokat, mégpedig május 26-ára, ami egy vasárnapi nap lesz. Mondom, nem meglepetés, viszont meg kell említsük, nehogy valamiképpen megfeledkezzünk róla, sőt, Áder külön ki is hangsúlyozta:

„A választás valamennyi választójoggal rendelkező honfitársunk számára lehetőség arra, hogy a következő öt esztendőben befolyásolja az Európai Unió jövőjét.

Magyarország a hazánk, Európa a közös otthonunk. Valamennyi választásra jogosult honfitársamat arra kérem, vegyen részt a soron következő európai parlamenti választáson.”

Úgy legyen – meg hát úgy, ahogy mi gondoljuk, nem úgy, amint Áderék.

Az már érdekesebb fejlemény, hogy az Unió elkezdett komolyabban reagálni az eddig érdeklődési körén kívül eső magyarországi kampány iránt. Ehhez azért kellett a Soros Györgyöt és Jean-Claude Junckert válogatott hazugságok társaságában ábrázoló ominózus plakát, ami annyira sértő volt, hogy tegnap Manfred Weber, az Európai Néppárt parlamenti frakcióvezetője azt nyilatkozta a Spiegelnek: elvárja Orbán Viktor bocsánatkérését.

„Megjegyzéseivel és plakátkampányaival Orbán Viktor súlyos károkat okozott az EPP-nek. Azt várom tőle, hogy kérjen bocsánatot és vessen véget a kampánynak.”

Akkora a felzúdulás német földön a Fidesz kampánya miatt, hogy mértékadó források szerint kedden Gulyás Gergely és Balog Zoltán titokban Berlinbe utazott békeküldetéssel: forrásaink úgy tudják, azt is felajánlhatták, hogy március 15. után leszedik a Juncker-Soros plakátokat, és az EP-kampány hajrájában tartózkodni fognak a hasonlóan provokatív stílustól. Ez a mi fogalmaink szerint engedmény, csak hát európai fogalmak szerint nem is lenne szabad ilyen hazug plakátoknak létezniük.

Komolyan szóba került: a Fideszt ki kellene zárni az Európai Néppártból

A felzúdulás tehát hatalmas, elannyira, hogy komolyan szóba került, miszerint a Fideszt ki kellene zárni az Európai Néppártból. Ma délelőttre az ezt javasló pártok száma kilencre emelkedett, és mivel a Néppárt csoportja összesen ötven pártot tömörít, elmondhatjuk, hogy a tagpártok majd’ húsz százaléka nem vállalja a közösséget a magyar kormánypárttal. A kizárás veszélye tehát reális, akkor is, ha a javaslatot tévő pártok képviselői egyelőre csak a néppárti frakció nyolcadát adják: ne feledjük, nem a pártok, hanem a képviselők száma a döntő, hiszen ők szavaznak végső soron. Ámde a Néppárt fő erejét a legtöbb mandátummal rendelkező német CDU, a francia Republikánusok, a spanyol Néppárt és az olasz Forza Italia adják – ők még nem nyilatkoztak az ügyben, de már nagyon csúnyán néznek.

Folyik a vita az esetleges kizárás időpontjáról is: ha ugyanis a kampány alatt, gyorsított eljárással zárnák ki a pártot, az más helyzetet teremtene, mint ha a választások utánra halasztanák ezt (és ha mégis maradhatnak, az egy teljesen új, harmadik helyzet, aminek semmi köze a korábbihoz, még ha látszólag nem is változik semmi a mostanihoz képest). Kockázatos lenne a kampány alatt reszkírozni a néppárti frakció egységét egy távolról sem egyhangú eredménnyel kecsegtető szavazással – ha fogadni lehetne ebben az ügyben, erre tenném a legkevesebb pénzt, a későbbi kizárásra többet dobnék be, arra pedig a legtöbbet, hogy maradni fognak egyelőre, ám bizonyos, nagyon szigorú feltételek mellett.

De gondolkodjunk: mit jelentene a Fidesz kizárása a Néppárt frakciójából?

Fontosnak tartom hangsúlyozni, mielőtt bárki félreérti: ahogy Magyarország nem a Fidesz, úgy a párt kizárása sem jelenti az ország kizárását az Unióból, ez csak egy parlamenti aktus. Miben befolyásolná ez a mi hétköznapi életünket?

Minden nagy remény dacára, mely az ellenzéki érzelmekből és indulatokból fakad, azt kell mondanom: alig valamiben.

Itt arról van szó, hogy ha ki is zárnák a Fideszt, attól még az országra nem fognak más szabályok vonatkozni, mint eddig, legfeljebb a magyar kormánypárt brüsszeli képviselőinek lenne kevesebb beleszólása a dolgokba, kisebb befolyása az ügyekre, és elveszítenék a most igen erős Néppárt támogatását is saját javaslataik esetében. Az külön kérdés, hogy a választások után létrejön-e az Európai Parlamentben az a szélsőjobboldali frakció, ami a „nemzetek Európája” elvét képviselné, ugyanis egy kizárt Fidesz képviselői csak ebbe ülhetnének át és az is kérdéses, hogy egy ilyen frakciónak lehetne-e akár csak komolyan vehető tagsága, szavazattömege, ereje – a hétköznapi élet szempontjából azonban ez csak annyiban számítana, hogy a Fidesz kevesebb javaslatot tehetne majd és még kevesebbet fogadnának el tőlük. Valóban a perifériára kerülne, de a magyar választók életét ez nagyban nem befolyásolná, ennek csak az Európai Parlamentben van fontossága, ott azonban nem kicsi.

A lelepleződés is fenyegeti a Fideszt

És nem csak a kizárás réme fenyegeti a magyar kormánypártot, hanem, izé, a lelepleződésé is. Pénteken nyilatkozatban szólította fel az ország vezetését az Európa Tanács korrupcióellenes testülete, hogy

„Magyarország hozza nyilvánosságra az Európa Tanács országjelentését és hajtsa végre annak ajánlásait!”

A testület azt vizsgálta korábban, hogy a Tanács tagállamai milyen intézkedésekkel igyekeznek megelőzni a korrupciót az országgyűlési képviselők, a bírák és az ügyészek körében. A vizsgálat megállapította, hogy Magyarország mellett még nyolc tagállam nem hajtotta végre a korábban megfogalmazott, a visszaélések és a megvesztegetések megelőzésére vonatkozó javaslatokat.

Maga az országjelentés ugyanakkor nem kerülhetett nyilvánosságra, Magyarország ugyanis nem engedélyezte, hogy az Európa Tanács korrupcióellenes testülete közzétegye a dokumentumot. (Rajtunk kívül csak Fehéroroszország tiltotta le a jelentést.) Most a testület újra Magyarországon járt, és magas rangú hivatalnokokkal találkoztak, ennek során hangzott el a nem kérés, hanem követelés.

Még egyszer: nem arról van szó, hogy „ránk szállt” az Európa Tanács

Hanem arról, hogy mindenki közzétette a korrupcióval kapcsolatos eredményeiket, csak Fehéroroszország és mi nem. Nem ők lógnak ki a sorból, hanem mi, nem mindenki közlekedik ellentétes sávban az autópályán, hanem mi…

Nagyjából elmondható, hogy mióta tagjai vagyunk az Európai Uniónak, ennyi figyelmet talán összesen sem szenteltek nekünk (kivéve talán a Tavares- és Sargentini-jelentések vitáit). Most kéne nagyon meggondoltan, taktikusan viselkednie minden magyar politikai vezetőnek, az ellenzékieket is ideértve, ugyanis a mostani cselekedetek, döntések meghatározhatják akár évtizedekre is a jövőjüket, az ország jövőjéről már nem is szólva.

Orbán Viktor hagymázas álmairól kevés szót érdemes ejteni, az már most látszik, hogy a brüsszeli Európa Parlament nagyon nem a budapesti Országház, az ottani képviselők nem engedik, ha valaki mindenféle trükkökkel és cselekkel a nyakukra akar ülni, lerázzák magukról, mint kutya a vizet, bika a cowboyt a rodeón, nincsenek olyan nyomorúságos helyzetben sem ők, sem országaik, hogy rá lehessen őket kényszeríteni akár ígérettel, akár zsarolással rossz döntésekre.

A magyar kormánypárt jövője – legalábbis Brüsszelben – egyre kevésbé tűnik fényesnek. Már csak az a baj, hogy nem Brüsszelben élünk, hanem Budapesten…

Egyet tudok mondani – igen ritka alkalom ez az én életemben, mármint, hogy bármiben is egyetértsek Áderrel – de azt mindenképpen javaslom, amit a köztársasági elnök címét viselő úr is javasolt.

Nevezetesen, hogy mindenki menjen el május 26-án szavazni.

Aztán majd meglátjuk, mire megyünk együtt.

A kizárás kapujában a Fidesz?

Megvan az öt tagországból hét párt kezdeményezése a Fidesz kizárására az Európai Néppártból. Az EPP frakcióvezetője szerint a Fidesz politikája nem az EPP útja.

Megvan a szükséges számú aláírás az Európai Néppártban (EPP) a Fidesz kizárását kezdeményező eljáráshoz – tudatta a Népszava Brüsszelből. Az EPP alapszabálya értelmében öt tagország hét párt indítványozhatja ezt.

Belgiumból flamand és vallon, luxemburgi, holland, portugál, finn és svéd pártoknak lett elegük a Fideszből. Az események a magyar kormány EU-ellenes kampányának kezdete után gyorsultak fel. Az Európai Bizottság tőle szokatlan gyorsasággal válaszolt a kormány Jean-Claude Junckert Soros György mellé állító hadjáratának állításaira, és az első napok is azt sejttették, most talán komolyabb válasz ígérkezik. A bizottság legutóbb videót is közzétett. Az EPP-n belüli indulatot az is szította, hogy a kormány közben bejelentette, a plakátkampány mellett mindenkinek levelet is írnak az Európai Bizottság „bevándorlási tervéről”.

A Fidesz esélyeit rontja, hogy Manfred Weber – az EPP európai parlamenti frakcióvezetője, a pártcsoport jelöltje az Európai Bizottság elnöki tisztére -, aki eddig inkább visszafogottan nyilatkozott a Fideszről, a Spiegelnek most azt nyilatkozta, hogy mindenekelőtt elnézést kérést vár Orbántól, és azt, hogy leállítják az EU-ellenes kampányt. A német hetilap címadó megfogalmazása szerint közeledik a Fidesz kizárása.

Ennél azonban rosszabb, hogy Weber már

nem tartja kizártnak, hogy kizárják a Fideszt az EPP-ből.

Sőt, ez már a május végi EP-választás előtt, márciusban megtörténhet. Weber szerint Orbán már inkább a széljobb Liga-vezér Matteo Salvinivel és a lengyel PiS vezette Jaroslaw Kaczyinskivel van egy platformon.

„Ez pedig nem az én utam, és nem az EPP útja”

– mondta Weber.

A kizárási eljárás nem automatikus a kezdeményezés után se. Az EPP elnöksége dönt erről, ha támogatja ezt, akkor egy bonyolult eljárás végén határoznak az indítványról.

Európa lelke – Déli kávé Szele Tamással

Kérem, beszélnünk kell, méghozzá fontos dologról, és mi sem természetesebb Pesten, mint az, hogy a fontos dolgokat kávé mellett beszéljük meg. Ne tessenek félni, nem veszélyes, semmi komoly: csak az életünkről van szó, meg a demokráciánkról, de ennél komolyabb dolgok nem forognak veszélyben. Igen, az uniós választásokra gondolok.

Frans Timmermans, az Európai Bizottság első alelnöke Budapesten járt, a Magyar Szocialista Párt kongresszusára érkezett, és ha már itt van, interjút adott az Euronewsnak. Készült vele egy másik, azóta közepes vihart kiváltó beszélgetés is egy szélsőjobboldali orgánum számára, már ha azt lehet beszélgetésnek nevezni, de ez egy másik, még folyamatban lévő történet, amiről akkor fogunk beszámolni, ha véget ért – most lássuk, mit mondott Timmermans az Euronewsnak?

A legkomolyabb gondolat az interjú végén hangzik el.

„A szocialistáknak meg kell érteniük, hogy ez a választás Európa lelkéről szól. Ha rosszul sikerül, az nagyon sok dolognak árthat, ha viszont jól, annak igazán pozitív következményei lehetnek.”

Hát bizony, nem kevés a tétje ennek a választásnak

Lényegében véve most, májusban dől el, lehet-e Európában illiberális államot építeni, fenntartani, illetve érdemes-e – és ez azért fontos, mert a magyarhoz hasonló, ellenőrizetlen hatalomgyakorlás elterjedése a kontinensen az Unió mostani formájának a végét is jelentheti. Ezt Timmermans nagyon jól tudja, egy pillanatra sem felejti és eszünkbe is idézi.

„A tendenciák egy autoriter rendszer irányába mutatnak. Ő (Orbán Viktor) ezt illiberális demokráciának hívja, de ez csak egy szépítő kifejezés a Putyin-féle irányított demokráciára. Szerintem az Európai Unió olyan tagállamokat érdemel, amelyekben a demokrácia nyitott és szabad. Ahol a hatalmon lévők tisztelik az ellenzéket és a politikai ellenfeleket nem ellenségként, csak ellenfélként kezelik. Ahol azt is elfogadhatónak tartják a kormánypártok, hogy egyszer majd elveszíthetnek egy választást, és nincs semmi szégyen az ellenzéki politizálásban. Ahol a média szabadságát is tisztelik, és nem próbálják meg irányításuk alá vonni. Ezekben a kérdésekben van némi aggodalmam Magyarországgal kapcsolatban.”

Ezt körülbelül az élhető demokrácia meghatározása is, szabatosan, ékes szavakkal. Timmermans valódi politikus, diplomatikusan fogalmaz: „némi aggodalmat” említ, de mondjuk Manfred Weber, a Néppárt frakcióvezetője a müncheni nemzetbiztonsági kérdéseket körüljáró éves konferencián már élesebben és pontosabban fogalmazott Magyarország és Orbán Viktor szerepéről az Unióban.

„Nem jár különleges elbánás Budapestnek, de csak akkor tudjuk érvényre juttatni értékeinket, ha párbeszédet folytatunk azokról. Tiszteletben kell tartanunk a magyarországi választások eredményét. Orbánt megválasztották. David Cameron kivezette a konzervatívokat a Néppártból, és meg is kaptuk érte a Brexitet. Az én legnagyobb félelmem, hogy ha most megosztjuk Európát, a végén megosztjuk az Uniót is.”

Tehát itt a gond: egy esetleges második kilépés, egy „Huxit” nem csak a mi magyarországi életünket tenné pokollá, de olyan önállósodási, kilépési hullámot is elindíthatna, ami az Unió felbomlásával járhatna. Ezért tartja Weber Orbánt a Néppártban: még mindig jobb, ha a fedélzeten van, szem előtt, mintha fúrogatná a hajó fenekét. Az Unió jelenlegi, válságos helyzetében mindenre, mindenkire ügyelni kell. De térjünk vissza Timmermanshoz.

„- Hogyan írná le Orbán Viktor rendszerét?

– Ez az ő saját rendszere, amelyet kifejezetten a magyar viszonyokra szabott. Nem igazán lehet más rezsimekhez hasonlítani. A média állami ellenőrzése viszont ugyanazt jelenti magyarul, mint angolul vagy hollandul. Azt gondolom, hogy a politikai ellenfelek ellenségként kezelése, és állandó támadása nem használ a demokráciának, de egyes politikusoknak úgy kellenek az ellenségek, mint a normális embereknek a levegő.”

Igen, és ez már hatalomtechnikai kérdés

Persze, nem lett volna szabad hagyni, hogy a helyzet idáig fajuljon, de mentse az Uniót és intézményrendszerét, hogy mindez idáig senkinek eszébe sem jutott, miszerint lesz olyan tagállam, ami látványosan felrúgja a demokráciák tulajdonképpen hallgatólagos, mert általánosan sehol meg nem fogalmazott etikai kódexét – de lett. Az érdekes kérdés, hogy lehet-e demokrácia egy illiberális társadalom, nevezhető-e annak, de pillanatnyilag fontosabb az, hogy megelőzzük a választásokon ennek az eszmerendszernek a megerősödését, tovaterjedését.

És a szélsőjobboldal befolyásának is gátat kell szabni

Timmermans világosan fogalmaz:

„Az Európai Néppárt mindig is kacérkodott a szélsőjobboldallal, és ez nagyon megnehezíti számunkra a közös munkát. Most megvárjuk, hogy az európai szavazók kifejezzék akaratukat, aztán megnézzük, mit jelent ez a parlamentre nézve, és csak ezt követően kezdünk el támogatást keresni egy szociálisan érzékenyebb, szabadabb, igazságosabb Európa kialakításához. És akárhonnan jön majd ez a támogatás, azt el fogjuk fogadni. Kivéve a szélsőjobboldalt, velük semmilyen körülmények között nem vagyok hajlandó egyezkedni. És hogy miért? Azért, mert máshogy gondolkozunk az emberiségről, az emberi lényekről, és az ő szerepükről a társadalomban. Európa nem marad életben az idegengyűlölet és az antiszemitizmus diétáján. Ez megölné Európát, és ezért én soha nem fogok együttműködni a szélsőjobboldallal.”

No igen, de nevezhető a Fidesz szélsőjobboldalinak?

Ez még Budapesten is komoly vitákat kavar, elvileg egymással egyetértő ellenzékiek között is.

„Szerintem a Fidesz egy sajátos jelenség, de azt látom, hogy időnként flörtöl olyanokkal, akik a szélsőjobboldalhoz tartoznak. És azt is, hogy a párt tagjai xenofób üzeneteket fogalmaznak meg. Azt nem gondolom, hogy a Fidesz tábora egyetért ezekkel a gondolatokkal. Szerintem ők büszke magyarok, akiket félrevezetett a kormány. Elhitette velük, hogy mindenhol ellenségek vannak. Hiszek benne, hogy az a legfontosabb dolog, amit tehetünk a magyar társadalomért, hogy megszabadítjuk az idegenektől való rettegéstől. Ez ugyanis nem erőssé, hanem gyengévé teszi Magyarországot. Az ország akkor lehet erős, ha felhagy azzal a gondolattal, hogy a hátarain kívül mindenki fenyegetést jelent rá. Ennek az ellenkezője igaz.”

Igen, szóval… hogy is mondjam csak, a Fidesz pontosan addig hajlandó engedni a szélsőjobbnak, amíg haszna van belőle, és akkor támad rá, amikor az jár nagyobb haszonnal. Ugyanis ezt a pártot nem ideálok és alapelvek vezérlik, hanem a pragmatizmus, a haszonelvűség.

Nem kívánom senki véleményét befolyásolni, csak a magamét mondom el:

Timmermansnak igaza van, ez a választás tényleg Európa lelkéről szól.

Csak látszólagos, hogy csupán néhány EP-hely sorsa forog kockán, a valóságban olyan folyamatok zajlanak az Unióban is és rajta kívül is, amelyek a legnagyobb aggodalomra adnak okot. Az orosz térnyerés hihetetlenül komoly gond Európa számára, Kína gazdaságának lassuló növekedése, Trump gazdasági háborúja a világ többi része ellen szintén, a Venezuelában esetleg kialakuló háborús válsággóc még riasztóbb: ebben a helyzetben Európa egyszerűen nem engedheti meg magának sem a gyengülést, sem az esetleges széthullást.

Szedjük össze magunkat – és mindenki szavazzon lelkiismerete szerint.

Valóban Európa a tét.

Ezt ne feledjük.

Ez a kormány csúnyán el fog bukni – 2018 (szubjektív) legjobbjai

Felvettem a kesztyűt Orbánékkal, és ígérem: sok kellemetlen pillanatot fogok okozni a rendszernek – ezt mondja Ujhelyi István, az MSZP Európa-parlamenti képviselője a Független Hírügynökségnek adott interjújában. Azt mondja: előbb-utóbb ez a rendszer csúnyán meg fog bukni, minél tovább húzza annál csúfosabba. A képviselő, akit most folyamatosan támad a jobboldal, arcképével ellátott babát fel is akasztottak egy budapesti téren, állítja: az önkormányzati választásokon megroppantható a Fidesz-hatalom, csak megfelelő személyiségeket kell hozzá találni.

  • Végletesen kettévált az ország
  • Orbán egy lepusztult Uniót akar
  • A kormányfőt csak a szélsőjobb ünnepelte
  • Ilyen uszítással máshol nem találkozunk
  • Az LMP hazudott Botkának

Örülök, hogy így, egyben látom.

Én is. A fejem a helyén van, látja ott a nyakamon, és nem is lógok lefelé.

Megrendítette az, ami történt?

Az intenzitása. Napi nagyjából nyolcszáz üzenetet és e-mailt kapok – mostanában már valamivel kevesebbet -; jól látszik, hogy a fideszes trollgépezetnek ki van adva, hogy rám kell szállni. Egyébként, ha egy-egy posztom alatt van ezerkétszáz reakció, abból kilencszáz támogató, viszont a kommentek minimálisan a halálomat akarják. Ők nyilván tapsoltak annak, hogy kvázi felakasztottak a volt Köztársaság téren.

Ebből mire következtet?

Arra, hogy most megtalált a Fidesz és a jobboldal engem, mint fő ellenséget. Ennek még politikai értelemben lehetne akár haszna is, nem is bánnám, mert azt gondolom, hogy bennem emberükre akadtak, nem vagyok ijedős fajta, de persze a politikai kultúra rongálása hihetetlen károkat okozhat. A történések sajnos azt bizonyítják, hogy végletesen kettévált a magyar társadalom, szinte képtelenség egy Orbán-hívőt meggyőzni arról, hogy mondjuk a repülőgép az luxusrepülő, a jacht luxusjacht, és egyik sem járna a miniszterelnöknek, legalább is egy normális demokráciában. Ezt ezek az emberek sosem fogják elfogadni, mint ahogy azt sem, hogy az az igazi hazafi, aki Magyarországot az Unión belül akarja tartani.

Orbán-hívőkről beszélt, de a Fidesz-szavazók ennél szélesebb kört jelentenek. Közülük találni olyanokat, akik elfogadják, hogy nem a legtermészetesebb dolog egy állami pénzzel kitömött oligarcha gépén röpködni, illetve véletlenül mindig a jacht tartózkodási helyéhez közel landolni?

Három féle Fidesz-szavazó van. Az egyik, aki minden áron és bárhova követi Orbán Viktort, a reformkommunistától a liberálisig, egészen a szélsőjobbig, bárhova. Ez a követő mag, a szekta. A második körbe azok a fideszesek tartoznak, akik maguk is tudják, hogy az nem teljesen normális, ami itt zajlik, de meggyőzik magukat arról, hogy az országot így kell vezetni, hogy olyan korszakot élünk, amikor egy illiberális típusú, autokrata berendezkedésű szisztéma szükséges, mert így könnyebb kormányozni. A harmadik réteg pedig azért Fidesz-szavazó, mert úgy érzi, hogy nincs más kormányozni képes erő.

Ez most önkritika?

Az is. Eltelt nyolc év, és bár lehet azon vitatkozni, hogy jól vagy rosszul kormányoztunk-e, de én azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy a legrosszabb szocialista-liberális kormány is jobb volt, mint a mostani. A demokrácia és a gyermekeink jövője szempontjából mindenképpen. Én most lettem igazából „politikailag érett felnőtt”, a húszas-harmincas éveimben láttam közelről a saját kormányzásunkat, hiszen, államtitkár voltam, ma már látom, mit kellett volna másként, és mit kellett volna határozottabban csinálni. De, amit mondani akarok: meg fog bukni ez a kormány, méghozzá nagyon csúnyán. Ez a rendszer nem tud már elkopni, buknia kell, és maga alá fogja temetni Orbánt és az oligarcháit.

Nem a vágyálmok beszélnek Önből?

Nem, a történelmi tapasztalat. A kérdés tehát nem a bukás, hanem, hogy meddig húzza még ez a rendszer. Minél tovább húzza, annál durvább lesz a vége.

Igen, vannak, akik azt mondják, hogy Orbánt utol fogja érni, ha nem most, lehet, hogy csak húsz év múlva, nem pusztán a bukás, a büntetőjog is…

Így van. Éppen ezért ellenez a miniszterelnök minden olyan európai együttműködést, amely átnyúlik a határokon, és belezavar az ő hatalmába. Az orbáni rendszer egyszerűen összeférhetetlen az Európai Unió működésével és szellemével. A kettő nem létezhet egyszerre, ezért próbálja meg Orbán szétcincálni az Uniót. Nem akar ő kilépni, már csak azért sem, mert nem kockáztatja meg, hogy a magyar embereket erről megkérdezze. Neki egy gyenge, lepusztult, intézményeiben döntésképtelen Unióra van szüksége, mert egy erős szövetség pillanatok alatt elszippantja a levegőt az ilyen autokrata állam elől. Ha kritizáljuk az Európai Uniót – én magam is megteszem, amikor kell -, akkor az első helyen látjuk azt, hogy a mai intézményrendszer képtelen megküzdeni a külső és belső kihívásokkal, legyen az gazdasági, vagy éppen migrációs kihívás. És azért képtelen, mert a saját daganatos, rákos sejtjeivel sem tud mit kezdeni, lásd akár Magyarországot, vagy mostanság Olaszországot.

Nyilván azért nem, mert ez szövetségi rendszer arra jött létre, hogy a tagállamok együttműködjenek, és nem arra, hogy egyes tagállamok hogyan tudják kijátszani a közösen megalkotott szabályokat…

Nem teljesen. Azért jött létre, mert volt olyan korszak, mégpedig a XX. század korai időszakában, amikor az ilyen típusú vezetők saját hatalmi építkezéseik miatt egymásnak ugrasztották a népeket. Ennek lett az eredménye a pusztító világvége hangulat. Ma az emberek semmiben nem különböznek, ugyanolyan társadalmakban élünk, és ugyanúgy, demokratikus körülmények között hatalomra juttatunk ilyen fazonokat. Olyanokat, akik képesek bárkit, bármikor egymás ellen uszítani. Az Unió tehát azért jött létre, hogy még egyszer ne fordulhasson elő ilyen.

Gondolom ezért is, no meg a liberális gondolat jegyében, született az az elhatározás, hogy legyen helyük az Unióban a szövetséget ellenzőknek, az Euro-szkeptikusoknak. Ugye maga Orbán Viktor is harcot hirdetett, az Unión belül, az Unió ellen.

Ő addig létezik, amíg valakivel csatázhat, amíg valakit legyőzhet, amíg győzelmi jelentéseket adhat, és fújhatja a harci kürtöt. Ha ez nincs, abban megszűnik az orbáni vonzerő, hiszen kormányozni nem kormányoz. Látunk ma Magyarországon kormányzást? Tudjuk, milyen stratégiánk van az energiaellátástól az egészségügy rendbetételéig? Vagy akár a nyugdíjrendszer távlatos kihívásaitól a magyar szakmunkásképzés megoldásáig? Nem. Nincs kormányzás. Csak kommunikációs kormányzás van, semmi más.

A migrációra utal?

Nincs más témája.

Ebből a szempontból a Sargentini-jelentés megszavazása, mintha komoly fordulatot jelentett volna, hiszen ott rengeteg egyéb téma is előkerült. De, a megszavazása óta, mintha fordulat következett volna be, illetve némi visszalépés. Nem így látja?

Részben igaz ez a megállapítás. De ezek a képviselők – azokra a külföldiekre gondolok, akik megszavazták a jelentést – nem azzal kelnek és fekszenek, hogy mi van Magyarországon. Megszavazták a jelentést, hogy elinduljon valami a jogállamiság helyreállítása érdekében, ezt tették többségükben a néppártiak is, mert ennyi volt a dolguk. Illetve még annyit tesznek, hogy sürgetik az osztrákokat, hogy az Unió soros elnökeként, hogy tűzzék még az ősszel a Tanács napirendjére a magyar kormány demokrácia-dúlását. Az lesz a következő fordulópont. A Néppártnak egyébként most az az érdeke, hogy májusig, az EP-választásokig altassa az ügyet, mert nem akarja Orbánt odalökni a szélsőjobb emelvényére. De visszatérve arra, amit az imént említett, hogy az Európai Unió széket és megszólalási lehetőséget ad a legszélsőségesebb elemeknek is. Döbbenetes volt: a Sargentini-vita után egyetlen néppárti képviselő sem ment oda Orbán Viktorhoz azért, hogy gratuláljon, vagy legalább elköszönjön tőle. Körbevette viszont vagy harminc, neofasiszta szélsőséges őrült és rajongott rocksztárként szelfizgetett a magyar kormányfővel a parlamenti ülésteremben. Olyan figurák, akikkel saját hazájukban sem áll szóba senki, csak a hasonszőrű szélsőségesek. Orbán viszont büszkén fényképezgetett az európai szélsőjobbal.

A folyosói beszélgetésekben, ott Brüsszelben, vagy Strasbourgban mi hangzik el Magyarországról, illetve a magyar kormányról, netán magáról Orbánról?

Érteni kell azt a logikát, hogy másként működünk az EP-ben, mint itthon. Nekem most is fut több jelentésem, ennek érdekében pedig napi szinten kell együttműködnöm minden frakció delegáltjával. Ami azt jelenti, hogy mi szakmai vitákat folytatunk, és egyáltalán nem érdekes, hogy ki hova, melyik párthoz tartozik. Ezért aztán nagyon sok felületen találkozom olyan képviselőkkel, akik nem a baloldalhoz tartoznak. Éveken keresztül nem hitték el azt, amit Magyarországról olvastak. A hazug „nemzeti konzultációval” kapcsolatban még túlzásnak is vélték azt az állítást, hogy a kormány nekirontott Brüsszelnek. Most döbbentek rá, hogy milyen elképesztő kommunikáció zajlik a magyar kormány részéről. Nevezzük nevén a történteket: a világháború óta demokratikus országban ilyen uszító kormányzati propagandával nem találkoztunk.

Ebben azért Orbánnak vannak bőven társai, a magyar országgyűlés elnöke például aberráltnak nevezi a baloldalt, úgy, ahogy van.

Hallottuk már azt korábban is, hogy genetikailag van belénk kódolva a hazaárulás is. Ebből az őrületből nem fognak tudni kiszállni. Sokan hitték azt, hogy az újabb kétharmad után konszolidálni fogják a társadalmat, Viktor majd megnyugszik, de ez nem következett be. Nem tud konszolidálni.

Ha már konszolidáció: a Néppárt két területen kért hátralépést Orbántól, a CEU és a civilszervezetk ügyében. Nekem azonban erősen hiányzott a kívánságlistáról a hazai média helyzete. Ez nem zavarja az uniós képviselőket?

De, hiszen a Sargentini-jelentés egyik pontja kifejezetten erről szól. És én határozottan haragudtam Manfred Weberre, amikor ezt a mentőövet bedobta Orbánnak, hogy ha az említett két területen hajlandó változtatni, akkor minden rendben lesz, miközben nekünk, akik itthon élünk, jóval több hétköznapi problémánk van, mintsem, hogy leegyszerűsítsük a CEU ügyére. Mert, ha Orbán megígéri, hogy maradhat a CEU, azzal megoldódik a közmunkások, vagy a kisemmizett magánnyugdíjpénztárosok helyzete? Megoldódik az összes olyan jogfosztás, ami itt nyolc év alatt végbement? Vagy a fékek és ellensúlyok rendszerének szinte teljes lebontása? Dehogy is. És igen, a médiapluralizmus kérdése sem. Ez az ajánlat egy kétségbeesett kísérlet volt Weber részéről, amiről először azt hittem, hogy sikeres lesz és a Néppárt majd bekapja a horgot, Orbán pedig kihasználja a lehetőséget. De a magyar kormányfő már annyira képtelen a konszolidációra, hogy ígérni is alkalmatlan. Ő már a saját pártjával is háborúban áll. Most éppen két olyan néppárti politikust támadtak meg, akik az ENSZ-ben szólaltak fel, az egyik a migrációs ügyekért biztos, görög, néppárti, kereszténydemokrata politikus, a másik a lengyel Tusk, aki ugyancsak Orbán párttársa. A Fidesz által állandóan hivatkozott „brüsszeli elit”, amelyet le akarnak váltani, valójában Orbán Viktor és a néppárti vezérkar.

És, most akkor egy hirtelen váltással, önnek mi a viszonya a saját pártjával, az MSZP-vel? Mert ebben korábban volt némi törés…

Nagyon jól tudok együtt dolgozni az új pártvezetéssel. Amit a Tóth Bertalan-Harangozó Tamás kettős csinál a romeltakarításban és rendcsinálásban, és egy új szervezeti forma megszervezésében, az az MSZP új, jó korszakát vetíti előre.

Volt egy olyan hír is, hogy a RED mozgalomból, majd a választások után, egy új baloldali pártot fog építeni. Most ezzel mi van?

Az ott lévő fiatalok nagyon aktívak, és dolgoznak. Én nem pártot alapítottam, pont azért, mert az egész ellenzék nagyon rossz időszakát élte, beleértve az MSZP-t is. Folyamatosak voltak a napi belső és külső viták, annak akartam esélyt adni, hogy egy politikai mozgalommal túllendüljünk ezen a helyzeten és tovább tudjunk dolgozni. Azóta tisztult a helyzet, az MSZP és a Párbeszéd szövetsége erős, és képes lehet az összes politikai mozgalom, így a RED mágnesévé válni.

Tudom, hogy ön barátja, földije, harcostársa Botka Lászlónak. Vissza tudja csábítani a párthoz?

Laci itt van velünk, és meg fog küzdeni Szegedért. Nem egyszerű ilyen, minden mocskos állampárti eszközt is bevető orbáni körülmények között egy várost megtartani, de a legjobb úton tartunk efelé. Mi mindenben támogatjuk egymást, ahogy eddig is tettük.

De azért sértett ember, nem?

Levont konzekvenciákat az egész ellenzéki oldal elmúlt néhány éves működése alapján. És most akkor hadd szúrjak oda az ellenzéki oldalon lévőknek. Az LMP kifejezetten ígéretet tett Botkának, hogy ha vállalja a miniszterelnök-jelöltséget, akkor beállnak mögé. Most, hogy látjuk, mi zajlik az LMP-ben, és hogy kétharmada lett újra Orbánnak, van-e kétségünk afelől, hogy hazudtak akkor Lacinak. Két éve azzal kellett neki szembesülnie, hogy az ellenzék egy része nem azért dolgozik, hogy megbuktassa az Orbán-rendszert.

Ezt a saját pártjára is értette…

Igen, arra is. De a Tóth Berciék által vezetett pártban azok, akik a frontvonalban vannak, mind ugyanazt gondoljuk. Mindannyian a rendszer végét akarjuk.

Igen ám, de az emberek, a választók a biztonság garanciáit nem látják az ellenzék részéről. Éppen ezért a többség az egyéni túlélésre koncentrál, mert látják: minden fontos pozícióban, a legtöbb településen a Fidesz emberei ülnek.

Igen, ez tökéletes helyzetkép, az emberek tényleg félnek. Ugyanakkor azt is láttuk, hogy az áprilisi választásokon többen voltak a Fidesz ellen, mint mellette. Ezért az önkormányzati választásokon meg kell teremteni az ellensúlyát a központi Fidesz-hatalomnak. És ehhez minden adott. Mert azok, akik korábban szétszavaztak, legközelebb egy jól kiválasztott személyre voksolnak, vagyis a legjobb Márki-Zayokat, Tóth Józsefeket, Botka Lászlókat és Csige Tamásokat találják meg, akkor az ilyen polgármester-jelöltekkel megroppantható a rendszer. Igen, igaza van: nekünk védelmet kell biztosítanunk azoknak, akik károsultjai ennek a rendszernek. Tudom, hogy ez most illuzórikusnak tűnik, de hiszem, hogy képesek vagyunk az önkormányzatok jó részét visszavenni.

Ehhez dolgozni kell…

Igen, dolgozni kell.

Hadd intimpistáskodjak: amikor megérkeztem, azt láttam, hogy Márki-Zay Péterrel tárgyalt…

Valóban. Éppen arról beszéltünk, hogy az önkormányzati választásokra meg kell csinálnunk azt a modellt, amellyel ő nyerni tudott. Hosszú éveken keresztül büdös volt mindenkinek a szocialistákkal leülni, de ez megfordult, és mára a jobb-közép mozgalmak is természetes szövetségesként tekintenek ránk. Nagy fantáziát látok abban, hogy összeszedjünk minden helyi civil közösséget, és essünk neki a jövő őszi választásoknak, mert hiszem, hogy megroppantható a Fidesz. Ehhez persze el kell menniük szavazni azoknak, akik áprilisban is megtették ezt, s nem a Fideszre voksoltak. Ennek az előszele lesz az EP-választás.

Az Ön munkájának hányad része most az Unióban a „hazaárulás” és mennyi a tényleges uniós munka?

A haza védelmében dolgozom, mert azok az igazi hazafiak, akik ilyen körülmények között is kiállnak a magyar állampolgárok érdekei mellett, igen: az Orbán-kormánnyal szemben. A Haza/Szeretet/Európa hármasáért dolgozom, és ezt mindig el is mondom. Négy év alatt egyébként komoly szakmai karriert futottam be az Európai Unióban, szerénytelenül kijelenthetem, hogy a turizmus első számú európai politikusa lettem, miközben a közlekedési bizottság alelnökeként is nagyon komoly dossziéim futottak. Megtaláltam a szakmai helyem, ez azonban nem vigasz a magyar helyzetre. Ezzel nem lehet itthon nyerni. Így aztán most az energiáim nyolcan-kilencven százalékát az MSZP jó szereplésére fordítom. Felvettem a kesztyűt Orbánékkal, és ígérem: sok kellemetlen pillanatot fogok okozni a rendszernek. Egyébként én magam is szeretnék EP-képviselő maradni, de ezt majd az MSZP fogja eldönteni, hogy kinek milyen listás helyet szán. Egyelőre azt érzem, hogy számítanak rám, hiszen megbíztak a kampányfőnöki teendőkkel, és bíznak az orromban is…

Magyarország távol Európától

A nemzetállamok „a globalizált világban csak egy erős, egyesült Európában lehetnek erősek” – jelentette ki Manfred Weber. Németországban az Alternatíva Németországnak (AfD) nevű ellenzéki párt politikája mutatja meg, mit is jelent a nacionalizmus. Az AfD „a nemzetek Európájáról beszél”, de szavai mögött a „pőre egoizmus és nacionalizmus” húzódik meg, ezért „az Európa-párti erők központi feladata az elhatárolódás ezektől a jobboldali erőktől szerte Európában” – mondta Manfred Weber.

És mi van itthon?

Már nem kell elköltöznöm ahhoz, hogy kívül kerüljek Európán. Volt munkatársam tett egy ilyen megjegyzést az egyik posztban. Én is így vagyok vele. Nem kell elmennem innen, már most is Európán kívüli vagyok. Ezek a hazai „democsokraták” tartalmilag kívül helyeztek bennünket onnan. Formai kötéseink megvannak ugyan, de kormányzásukkal, törvényeikkel és rendeleteikkel, nagy nemzeti önállóságuk hangoztatásával a jobboldali populista fineszes-kereszténydemokrata alakulat kirekesztett bennünket onnan, ahová több mint ezer éve tartozunk.

Nagy az ő bűnük. Még jobban elszegényítették a szegényeket. Jogászi allűrökkel megfosztottak bennünket minden lehetséges demokratikus ellenőrzési lehetőségtől. És hiába tépjük a szánkat. Már aki. Már aki itthon maradt és nem kért menedékjogot Kanadában, vagy világhírű művészként nem telepedett le valahol másutt, új hazát választva, vagy akár ifjúként, családostól nem keresett más országot megélhetésének biztosítására. És vannak az itthon maradottak között sokan, értelmiségiek és kevésbé képzettek, akik már meg se szólalnak. Mert minek, mondják, úgy sincs semmi foganatja!

Ángyán szerint a maffiahálózatok szisztematikusan kirabolják az országot, a közjó szolgálata helyett magánérdekek kiszolgálására használják az államot. Az elfogadhatatlan földügyek, a trafikbotrányok azt igazolják, hogy a korrupció újult erővel van jelen az országban, a maffiahálózatok saját embereiket törvény- és döntéshozó pozícióba helyezik. Számtalan példát lehetne még felsorolni.

Ebben a kettészakadt országban a bal és a jobboldal kiegyezése ma lehetetlennek tűnik. Pártszinten minden bizonnyal. Ami legalább ekkora baj, hogy a békés egymás mellett élés sem látszik megvalósíthatónak. Európai stílus és módi ebben sem megy már nekünk!

És most itt van ráadásul ez a Gruevszki rémtörténet!  A HVG szerint a menekültstátusz soron kívüli megadása nem más, mint figyelemelterelés. Arról, hogy milyen károkat okozott a magyar diplomáciának, a titkosszolgálatoknak, no meg az országimázsnak a volt macedón miniszterelnök szöktetése.

Akkor milyen megoldás marad? A tisztességes, hiteles emberek szövetsége? Lehetséges. Ahol nincs sem föld, sem trafikmutyi, ahol nincsenek álvideós ökörségek, meg örökségek handabandázó magyarázatokkal, ahol nem kirakatba tett látványtervezésekkel csábítanak választókat. Ahol baltás gyilkos kiadatásával nem járulnak hozzá hőssé nyilvánításához, ahol köztörvényes elítéltnek nem adnak menedékjogot azért, hogy ne kelljen börtönbe vonulnia!

Ahol nem a politikai megfelelési kényszer uralja az igazságszolgáltatást és a bűnüldözést, ahol az állam nem erőlteti rá az emberekre a nemzeti hitvallás jegyében elképzeléseit, ahol az emberi méltóság tiszteletben tartása a legfontosabb mindenekfelett!

Készülj hát 2019 tavaszán vissza Európába, nem pedig egyre távolodni attól!

Kapitulált a Néppárt Orbán előtt?

Fontos győzelem a Fidesznek és a Néppárt kapitulációja a felvizezett nyilatkozat? A liberális demokrácia követelményének elhagyása a Néppárt gyengeségét mutatja? A politológus szerint nem, a Néppárt a májusi választásnak rendel alá mindent. Lekerült a napirendről a Fidesz kizárása.

Az Európai Néppárt (EPP) helsinki kongresszusán elfogadták az unió jövőjéről és a demokrácia tiszteletben tartásáról szóló nyilatkozatot, amelyet a Fidesz is megszavazott. Azután, hogy az EPP engedett a magyar pártnak abban, hogy a jelenre és jövőre vonatkozóan

kikerült a szövegből a liberális demokrácia mint érték,

helyébe a kereszténydemokrácia került.

És ugyan benne maradt egy sor olyan kitétel (sajtószabadság, jogállamiság, független civil szervezetek, gyülekezési szabadság értékei, a populizmus és nacionalizmus, az álhírterjesztés veszélye), amelyeket kimondatlanul is a Fidesznek címeztek, a magyar pártban egyértelműen

győzelemként könyvelték el a történteket.

Ezzel szemben a más véleményen lévők az EPP kapitulációját látják.

Az is tény, hogy Joseph Daul, az EPP elnöke (aki Orbán egyértelmű híve volt, de később megfogalmazott bírálatot a magyarországi folyamatok miatt) is

„vásott kölyökről”

beszélt, akit a családban kell tartani, hogy beszélhessenek a fejével.

Mindenesetre Orbán a kongresszus csütörtöki napján győzelemittas beszédet mondott. Egyebek közt azt mondta, hogy helyre kell állítani az EPP egységét, ezért „sohase szavazzunk bizalmat olyanoknak, akik arra építik személyes ambícióikat, hogy a szocialisták és a liberálisok kritikáját behozzák az EPP-be”. Továbbá hogy

„vissza kell térni szellemi gyökereinkhez és meg kell hirdetni a kereszténydemokrácia reneszánszát”.

S noha az EPP finn tagjai még szerdán is azt hangoztatták, hogy készek lennének kezdeményezni a Fidesz kizárását, hivatalos beadvány nem lett ebből. Valószínűleg nem sikerült összeszedni a kellő támogatást.

Nincs szó kapitulációról

– mondta a Független Hírügynökség kérdésére Kiss Ambrus. A Policy Agenda ügyvezetője szerint nem győzött és vesztett senki, az EPP most nem akart belső frontot nyitni, nem a Fidesz megregulázására készültek (bár – tegyük hozzá – az előjelek nem teljesen erre vallottak), hanem a jövő májusi

európai parlamenti választások előtt mindent ennek rendelnek alá.

Nem „megtért” a Fidesznek az EPP, hanem most nem akarták tovább feszíteni a húrt – mondta a politológus. Szerinte ennél a nyilatkozatnál fontosabbnak tekintik az EPP-ben a CEU sorsát, ezért ha lesz folytatása a Fidesszel zajló éles vitának, az inkább az egyetem kapcsán történhet. Ha a CEU tényleg látványosan költözik át Bécsbe.

Ez az az ügy, amely köré kampányt lehet építeni a Fidesszel szemben nem csak az EPP-ben, hanem a szocialista és liberális frakciókban, és Emmanuel Macron francia elnöknél is. Természetesen nem tudjuk, hogy mi a szándéka Orbánnak a CEU-val – fogalmazott Kiss Ambrus -, valóban gondolkodnak-e azon, hogy nem viszik kenyértörésig. Ha igen, akkor most azon ügyeskednek, hogy arcvesztés nélkül faroljanak ki eddigi álláspontjukból – tette hozzá.

Ha viszont nem ez történik (december elsején kiderül, eddig adott határidőt a CEU a maradást jelentő amerikai-magyar egyezmény aláírására), akkor a politológus szerint

az EPP kerül kellemetlen helyzetbe a mostani „puhaság” miatt.

A kritikusok szerint a „jobb bent tartani” kompromisszumának csődje, amit láthatunk a Fidesszel szembeni általános jogállamisági problémák közepette. Kiss Ambrus szerint ez még sose nyújtott megoldást: sem annak idején a Jörg Haider-féle osztrák Szabadságpárt kormányba lépésekor, sem a szlovák Smer esetében. Mindkét alkalommal csak a látszat volt az, hogy kizárták őket az EPP-ből, illetve az európai szocialistáktól, valójában a tagság felfüggesztésénél nem mentek tovább – mondta Kiss.

A politológus amúgy úgy látja, hogy itthon túlértékeljük a Fidesz szerepét az európai politikában. Annyi igaz, hogy folyamatos a kalkuláció, hogy mi történne, ha a párt távozna az EPP-ből,

mennyi szavazatot vinne magával,

okozna-e akkora veszteséget, amit már nem éri meg vállalni. Ezt most lezárták itt.

Mindeközben az EPP nagy fölénnyel

megválasztotta Manfred Webert csúcsjelöltnek,

ezzel a német politikus lehet az Európai Bizottság következő elnöke. S ez egyelőre ad acta tette a Fidesz jövőjével kapcsolatos további lépéseket is az EPP-ben. Egy időre legalábbis.

Balázs Péter: veszett fejsze nyele után kapkod Orbán

Súlyos vereséget szenvedett több fronton is a Fidesz – állítják többen is, nem pusztán a magyar ellenzéki pártok, hanem európai politikusok szerint is a szerdai strasbourgi Európa-parlament szavazáson; a holland Sargentini jelentését nem csupán kétharmados támogatás segítette, hanem magát a jelentés-tevőt vastapssal ünnepelték. A magyar kormánypárt és annak vezetője nagyjából biztos lehetett abban, hogy ez a döntés fog születni, előzetes nyilatkozatai legalább is erre utaltak. Azóta a kormány és a Fidesz képviselői teljes erővel támadják a parlamenti döntést, péntek reggel pedig maga Orbán Viktor nyilatkozott az állami rádióban a történtekről, és annak lehetséges következményeiről.

Orbán megszólalásáig is több meglepő fordulattal álltak elő a Fidesz-pártiak; Gulyás Gergely azt jelentette be a kormányinfón, hogy a jelentést tulajdonképpen nem fogadták el, az nem létezik, Demeter Csaba pedig a speciális szavazásra vonatkozó szabályokkal magyarázta, hogy miért nincs kétharmada a Sargentini-jelentésnek. Hegyi Gyula, volt EP-képviselő, jelenleg az MSZP elnökségi tagja azt mondja: az Európa Parlamentben soha nem számoltak a nemek közé a tartózkodók szavazatait, márpedig a Fidesz ezzel érvel: a tartózkodás, szerinte, ebben a speciális esetben, nemnek számít. Hegyi szerint nincs speciális eset, azaz nincs kétféle szavazat-számlálás, valahol az Unió statútumában szerepel is, hogy a tartózkodás nem lehet egyik oldalhoz számítani, vagyis nem úgy kalkulálnak az ilyen szavazatokkal, mint a magyar parlamentben. Azt is elmondta, hogy mindig is így számoltak az EP-ben, és ezt a fideszeseknek is tudniuk kell. Arra a kérdésre, hogy létezik-e speciális szavazás, az MSZP elnökségi tagja nemmel válaszolt. Illetve, tette hozzá, lényegélben minden szavazás speciális, mert az adott kérdés, amiről döntenek, legyen az ad abszurdum a galambtenyésztés, egyedi, speciális.

Balázs Péter volt külügyminiszter ehhez hozzátette: a Parlament nagyon nagy alapossággal járt el, hiszen annak elnöke, Antonio Tagliani előzetesen kikérte az Unió jogi szolgálatának véleményét, és annak állásfoglalása már a szavazás előtt általánosan ismert volt. Pedig Tagliani néppárti politikus, Berlusconi harcostársa a Forza Italiában, és mint ilyen Orbán ideológiai társa. Balázs Péter külön hangsúlyozta, hogy a szakvélemény a szavazás előtt született meg, tehát  nem utólagos okoskodással próbálták elfogadhatóvá tenni a kétharmados többséget. Vagyis, tette hozzá, ez azt jelenti, hogy minden képviselő előre tudta, mit eredményez, ha tartózkodással szavaz. Ha tehát a Fidesz az Európai Bírósághoz fordul – mint ahogy ezt Orbán és a többiek is megelőlegezték -, akkor annak nem lesz számáéra nézve kedvező eredménye, hiszen a Parlament kellő alapossággal járt el, ezt fogja megállapítani a bíróság. „Veszett fejsze nyele után rohan a Fidesz”, jelentette ki a Független Hírügynökségnek nyilatkozva Balázs Péter.

A parlamenti döntés után egyébként az Európai Tanács elé kerül az ügy, ahol már négyötödös többség kell az elfogadáshoz, ami jelenleg azt jelenti, hogy 22 tagállamnak kell elfogadnia a javaslatot. Balázs Péter nem akart jóslásokba bocsátkozni azzal kapcsolatban, hogy erre mekkora esély van. Arra a kérdésre, hogy Orbán Viktor elképzelése, vagyis a migrációs kampány kiszélesítése ez Unió teljes területére, hozhat-e jelentős változást a jövő májusi EP-választásokon, azt mondta: bizonyára lesz némi erősödése a szélsőjobbnak, illetve az orbáni politikának, de szerinte továbbra is a Néppárt lesz a legerősebb pártja az Európai Uniónak; őket pedig a szocialisták fogják követni. A volt külügyminiszter kizártnak tartja, hogy maga a Néppárt alakuljon át, és öltsön olyan szélsőséges képet, mint amilyet Orbán mutat és remél. „Pontosan erről szólt a mostani szavazás, ezért fordult szembe a magyar miniszterelnökkel a Néppárt frakcióvezetője, Manfred Weber, vagy az osztrák kancellár, Sebastian Kurz,” akinek „pálfordulását” Orbán fiatal korával magyarázta. Balázs szerint a a Fidesz a szokásos forgatókönyv szerint viselkedik: először gyalázza a döntéshozókat, után arról beszél, hogy rosszul értelmezték a szabályokat és jogot sértettek, majd szándékos összeesküvésről beszélnek. Most is ez történt, hangsúlyozta a hajdani diplomata; mindenkit megbélyegeznek, Soros-ügynöknek neveznek, sőt már odáig jutott Orbán, hogy antiszemitizmussal vádolja az uniós döntéshozókat. Ezzel pedig növelheti a népszerűségét a szélsőjobb körökben, de egyre erőteljesebben marginalizálódik a demokratikus erők szemében.

Az osztrák kancellár is Orbán ellen fordult

0

Támogatja a Sargentini-jelentés elfogadását és azt is, hogy a Fideszt zárják ki az Európai Néppártból. A német CDU Manfred Weber véleményével ért egyet, miszerint a magyar kormány csak akkor számíthat jóindulatra, ha konkrét lépéseket tesz.

Sebastian Kurz az osztrák közszolgálati tévének adott interjút. Itt azt mondta: támogatja, hogy elindítsák a hetes cikkely szerinti eljárást a magyar kormány ellen, és ezt pártjának képviselői meg is fogják szavazni az Európai Parlamentben. Arról is beszélt, hogy

ha elindul az eljárás, akkor a Fideszt ki kell zárni az Európai Néppártból.

Az egyébként már korábbi találkozójukon egyértelművé vált, hogy a bevándorlás ellenzésén kívül a magyar és osztrák kormányfő sok mindenben nem ért egyet.

Közben az is kiderült, hogy a német CDU sem áll a magyar kormány mellé. A párt főtitkára ugyanis azt jelentette be, hogy támogatják Manfred Weber álláspontját a Sargentini-jelentéssel kapcsolatban.

Ő pedig azt mondta:

„a jogállamiságot, a véleményszabadságot, a terítéken lévő kérdéseket tekintve nincs kedvezmény az Európai Néppárt tagjainak”.

A CDU főtitkára szerint ez azt jelenti, hogy ha a magyar kormány nem tesz megfelelő lépéseket, akkor ők is támogatják a hetes cikkely szerinti eljárás megindítását.

A Sargentini-jelentés vitáját ma délután tartják az Európai Parlamentben, holnap pedig szavaznak is róla.

Manfred Weber: Orbán pártja semmilyen engedményt nem kap

0

A néppárti frakcióvezető alighogy bejelentette, hogy indul a párt csúcsjelölti tisztségéért, egy tévéinterjúban máris Magyarországról nyilatkozott. Többek között azt mondta: nem tudnák elfogadni a CEU bezárását.

Manfred Weber Bécsben nyilatkozott az osztrák közszolgálati tévének. Mint mondta: az Európai Néppárt az Unió legnagyobb pártja, és kiállnak az alapértékekért.

Beszélt arról is, hogy Magyarországot az uniós alapszerződés hetes cikke szerinti eljárás fenyegeti a sajtó- és véleményszabadság korlátozása és az igazságszolgáltatás kétessé vált függetlensége miatt, és erről jövő héten szavaz az Európai Parlament.

Ezzel kapcsolatban Weber azt mondta:

pártjának meg kell húznia a határvonalat.

Vitatkozni fognak Orbánnal, akinek pártja a Néppárthoz tartozik. Beszélt a CEU-ról is, azt mondta: „Követelni fogjuk, hogy engedje tovább működni az egyetemet. Nem tudom elfogadni, hogy bezárják.”

Weber szerint a közös Európát kell előtérbe állítani. „Abban hiszek, hogy a hídépítés a fő feladat” – mondta. Erős, egységes Európát akar, szerinte az Európai Unió csak így tehet szert nagyobb geopolitikai szerepre. „Gazdaságilag Európa már egy óriás. Politikailag azonban törpék vagyunk.

Amikor Putyinról, Ukrajnáról vagy Szíriáról van szó, senki sem vesz minket komolyan”

– mondta.

Weber jelöltségét Angela Merkel is támogatja, de a kancellár azt is elmondta, hogy sok lépés van még addig, hogy valóban Weber lehessen az Európai Bizottság következő elnöke. Például meg kell várni, lesz-e más jelentkező, a Néppárt kongresszusa pedig novemberben dönt majd arról, ki lesz a csúcsjelölt.

Akit kiválasztanak, az vezeti majd az európai parlamenti választási kampányt, és ha a Néppárt megnyeri a választást, akkor elvileg ő lehet a következő EB-elnök, ahogy egy Jean-Claude Juncker esetében is történt.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK