Kezdőlap Címkék Manfred Weber

Címke: Manfred Weber

Utcakozmetika, megjósolva – Déli kávé Szele Tamással

Pincér, ír kávét kérek, ma büszke lehetek. Hogy mire is? Hát, a jóstehetségemre. Óh, az én próféta lelkem… Tegnapelőtt ezeken a hasábokon pontosan megjósoltam, mi fog történni ma reggel, most pedig jobb híján ezzel van tele a napi sajtó. Mármint nem az én jóstehetségemmel, hanem a reggeli eseményekkel.

De hát mit is jósoltam én? Azt írtam, miszerint:

„Lesz is nagy takarítás Budapesten – hogy vidéken lesz-e, arra nem vennék mérget – csak épp nem a kávéházakban, hanem a hirdetőtáblákon, ugyanis Webernek pont az volt az egyik kívánsága, hogy tűnjenek el a Néppárt ellen uszító plakátok a magyar kampányból. Ehhez képest érdekesen nézne ki, ha már a reptérről befelé vezető úton azok fogadnák, azokat látná a kocsi ablakából. Ezt speciel fel lehetne fogni egyfajta politikai barométernek is: ha ma-holnap lecserélik a plakátokat, Orbán engedni akar neki, és maradni szeretne a Néppártban, ha nem, és az lenne az olcsóbb megoldás, akkor ki akarja rúgatni magát és provokálja Webert.”

Erre fel mit tudok meg a reggel a 444-ből?

„Manfred Weber várható útvonalán már takarítják a Juncker-plakátokat

Olvasónk, Géza kedd hajnalban arra járt, ő fényképezte le, hogy mára gondos kezek bugyikék fedőréteggel takarták le a kifogásolt plakátokat Weber várható útvonalán.
Mivel ezekkel a plakátokkal bőven megszórták az országot, vidéki olvasóinkhoz fordulnék: Önök mit tapasztalnak, ott is eltüntették már a plakátokat, vagy a kormány egyelőre csak a fontos vendég útvonalán takarított csak?

UPDATE 8:52: Máris jelentkezett egy szegedi olvasónk, Petra. Beszámolója alapján arra következtetek, hogy Weber úr Szegedet nem fogja felkeresni, ott legalábbis Petra beszámolója szerint még vígan hirdetik a plakátok, hogy jogunkban van megtudni, mit tervez Soros és Juncker. Petra, köszönjük a beszámolót!” (444)

Kérem, én lottózni fogok. Esküszöm, nem a kávézaccból jósoltam meg.

Habár sem kristálygömb, sem nagy ész nem kellett hozzá, hogy előre lássam ezt a kis utcakozmetikai beavatkozást, elég volt a logika is – de mit jelent ez?

Ez, kérem, a világon semmit sem jelent

Illetve, lévén, hogy nem sajtónyilvánosak a tárgyalások, pontosan csak később fogjuk megtudni, mi is a jelentése a gesztusnak. Ha tegnapelőtt azt mondtam, hogy a plakátok leszedése a Néppártban maradás szándékát jelenti, tartom is magam hozzá – de nem leszedik őket, hanem eltakarják, ráadásul csak Werner várható útvonalán, ami arra utal, hogy illetékesék továbbra is úgy gondolják a dolgokat, ahogy eddig, csak mégis fontos a tárgyalások kimenetele. Ezekből a jelekből én azt a következtetést vonnám le, hogy felfüggesztés várható, úgy is, mint Kolumbusz tojása.

Persze, mondhatok én, amit akarok, ha nálam tűzközelibb emberek mást mondanak. No, de mit? Mindenfélét, összevissza.

Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter például sikeresen megközelítette az Echo TV Bayer-showjában a nulla logikai értékű kijelentés fogalmát:

„Mi nem akarunk kilépni a Néppártból, ettől függetlenül, ha a kérdés úgy hangzik, hogy biztos a Néppárt tagja leszünk-e, akkor a jelenlegi helyzetben azt tudom mondani, ezt 100 százalékos bizonyossággal kijelenteni nem lehet.”

Ez azért érdekes, mert pont ő volt, akit nem is olyan rég a plakát-ügyben kirobbant botrány kapcsán lóhalálában Berlinbe szalajtott Orbán Viktor, békülni, Balog Zoltán társaságában – ha akart volna mondani valamit az esélyekről, ő az egyike azoknak a magyar állampolgároknak, aki tudott is volna mondani. Csak hát nem bolondult meg, hogy akarjon. Hogy fecsegjen.

Jön egy vizsgálóbizottság is

Német lapértesülések szerint azonban nem Weber mai látogatása az egyetlen, amire számíthatunk, sőt, lesz még itt vendégjárás: három tapasztalt szakértőből álló vizsgálóbizottságot küldene az Európai Néppárt (EPP) néhány vezető politikusa Magyarországra, hogy értékelje a Fidesz politikáját és a magyarországi demokrácia helyzetét. Annegret Kramp-Karrenbauer, a CDU elnöke, Markus Söder bajor kormányfő és Sebastian Kurz osztrák kancellár dolgozta ki a misszió kiküldéséről szóló javaslatot, amelynek az a célja, hogy megelőzzék, vagy legalábbis elhalasszák a Fidesz kizárását az EPP- ből.

És ez a látogatás is szóba kerülhet Weber és Orbán között – de álljunk meg, hátrább az agarakkal, ne ünnepeljünk még: hiszen a Néppárt, mint a hírből kitűnik, nem azért küldi a szakértőket, hogy megismerjék a reális helyzetet – azt már ismerhetik Sagentini, sőt, Tavares jelentéseiből – hanem azért, hogy „megelőzzék vagy elhalasszák a Fidesz kizárását”!

Hát, nagyon nem mindegy, hogy Gyuluskát küldöm csabaiért vagy Csabikát gyulaiért. Ha egy bizottságot azért küldenek, hogy enyhítő körülményeket találjon, az fog is találni, ha kell, a földből is kiássa őket, az a dolga. Ilyeténképpen van nekem egy olyan érzésem, hogy kár a nagy indulatainkért, maximum egy felfüggesztés néz ki a magyar kormánypártnak, meglehet, az sem azonnal.

Legalábbis ma délelőtt még így tűnik, de az események kergetik egymást, a helyzet pillanatonként változik, amint állítólag Napóleon mondta, miután leszállt a Szfinxről.

Ami azonban nem változik az az, hogy a Fidesznek elemi érdeke legalább idén év végéig bennmaradni a Néppártban.

Ugyanis 2019 végéig kellene döntenie az Európa Parlamentnek az EU hétéves költségvetéséről, és a néppárton belül sokkal jobban bele lehet látni a magyar támogatásokat is meghatározó alkudozásba.

Márpedig ez már pénz, nem tréfadolog.

Ezt azért tekintetbe lehetett volna venni a plakátkampány elindítása előtt is, hiszen elég egzakt a terminus, nem ér váratlanul senkit ez a költségvetési határidő. Sajnos azonban úgy tűnik, akkor az indulatok vezényeltek, és nem a józan ész. Már csak az a kérdés, mi érhetett annyit, vagy mi zaklatta fel Orbán Viktort annyira, hogy a költségvetési befolyást is érdemesnek tűnhetett feláldozni érte, miért kellett elindítani a lavinát?

Kinek volt ez fontos?

Miért?

Egyszer majd talán megtudjuk, de pillanatnyilag arról sem lehet tudomásunk, miről tárgyal Weber és Orbán, szóval nem dúskálunk az információkban, maradnak a következtetések és a jóslatok.

A plakátletakarások viszont mutatják, hogy Weber becsülete távolról sem akkora Budapesten, mint mondjuk Putyiné, hiszen mikor az orosz elnök jön, napokkal előtte lehegesztik a csatornafedeleket, Weber plakátjait meg csak a látogatás reggelén kezdték el álcázni, azt is csak kutyafuttában, sőt, mint arról a legfrissebb hírek beszámolnak, az államnál még a Magyar Szocialista Párt is gyorsabb volt, ők ugyanis nemrég egy videót posztoltak a Facebookon, amiből kiderül, hogy mielőtt a plakátokat eltávolították (vagy letakarták) volna, az egyiket munkatársaik átcicomázták. A ferihegyi gyorsforgalmi út melletti, tehát Weber várható útvonalán fekvő plakáton Juncker arcmását Weber arcképével takarták ki, és elhelyeztek rajta egy „Welcome to Orbanistan” feliratot is.

Jó Reggelt Manfred Weber úr! Isten hozta Orbanisztánban: Welcome to Hungary! Mi ezzel a korai, rendhagyó köszöntéssel szeretnénk megmutatni, milyen érzés megérkezni az orbáni demokráciába, és egy óriásplakáton szerepelni Sorossal. Ugye Ön sem kér egy ilyen "demokráciából" az Európai Néppártban? Reméljük, hogy amikor a reptérről megérkezve önmagával szembesül, könnyebb lesz meghoznia a megfelelő döntéseket. #MSZP #HuEu #HazaSzeretetEurópa #StopOrbán #Orbanisztán

Közzétette: MSZP – 2019. március 11., hétfő

Finom gesztus, ami azt jelzi: a mi kis országunkban Weber bármikor Juncker helyére kerülhet.

Mármint, ha erről még nem lenne tudomása.

Kérem, egyelőre ennyiről számolhatunk be, akkor is, ha bevetem minden jóstehetségemet, mely, mint a mellékelt ábra mutatja, mégiscsak létezik.

Habár, ahogy elnézem az esélyeket, most leginkább arra tippelek, hogy a maximális szankció, ami a Fideszre vár, nem lesz több egy felfüggesztésnél, esetleg azt is elhalasztják a választásokra való tekintettel.

Így megy ez, kérem, főként mostanság, kampányidőszakban.

Én is inkább lottóznék…

Jávor Benedek nyílt levele Manfred Webernek

1

Jávor Benedek, a Párbeszéd európai parlamenti képviselő az alábbi nyílt levelet írta az éppen Budapestre látogató és Orbánnal tárgyaló Manfred Webernek, az Európai Néppárt frakcióvezetőjének és csúcsjelöltjének.

Tisztelt Weber Úr,

Számos alkalommal intéztem Önhöz nyílt levelet, hogy felhívjam a figyelmét a Magyarországgal kapcsolatos fejleményekre, valamint arra, hogy Orbán Viktor miniszterelnök és a Fidesz, az Önök tagpártja miként döngöli folyamatosan földbe az európai értékeket.

Sajnálatos módon mind a civilek, mind az ellenzéki pártok, mind pedig a nemzetközi szervezetek eddig intézett felhívásai hiábavalónak bizonyultak: Önök ezeket rendre figyelmen kívül hagyták, ahogyan a Néppárt minden alkalommal elnézte Orbánnak, ha átlépte a határt és szétverte a demokratikus intézményeket, vagy aláásta nem csupán a magyar alkotmányos jogokat, de az európai értékeket és az európai törvényeket is.

Ez a folyamat 2011-ben kezdődött az új médiatörvény elfogadásával, amely a jelenlegi médiabirodalma kialakulását és a sajtószabadság javarészének erodálását eredményezte. Ezt követte az, amikor a kormány semmibe vette az állampolgárok tulajdonát, és ellopta a magánnyugdíjukat. Ezek után a kormányzó pártok keresztülnyomták az új Alaptörvényt és egy sokkal kevésbé demokratikus rendszert hoztak létre az országban, kiváltképpen az új választási törvény beiktatásával, amelynek – amellett, hogy végtelenül igazságtalan – egyetlen célja Orbán Viktor hatalmának megszilárdítása. A Néppárt tétlenül nézte a magyar kormány összes gyűlöletet és félelmet keltő kampányát.

A Néppárt szemet hunyt az országban uralkodó, főleg uniós forrásokra irányuló korrupció felett is, így lopva el az európai adófizetők pénzét, de szemet huny afelett is, hogy Orbán az Unió biztonságát és stabilitását az orosz elnök Putyinnal karöltve építi le.

Mindezek és számos további sérelem mellett a kormány napról napra lábbal tapossa a demokratikus intézmények és az azok élén álló, választott tisztségviselők integritását és függetlenségét; a magyar kormány az Európai Unió egészével szemben agitál, míg a Néppárt eddig tett semmit. Önök nem tettek semmit!

A Néppárt vezetése azzal magyarázta a tétlenséget, hogy pártcsaládon belül Orbán kordában tartható és könnyebb elkerülni, hogy valami végtelenül felelőtlent vagy károsat lépjen az EU-val szemben. Ám valójában ez az elmélet teljességgel elhibázottnak bizonyult: semmiféle bizonyíték nincs arra, hogy a Néppárt képes lett volna akár csak egyetlen alkalommal is megfékezni Orbánt vagy kormányát. Sőt, Orbán Viktor számos ígéretet megfogalmazott a Néppárt felé, többek közt a Lex CEU visszavonását, ha az Európai Bizottság kéri, vagy éppen a magyar civil szervezetek jogainak tiszteletben tartását. De Orbán Viktor és a Fidesz soha nem tartotta be a Néppártnak tett ígéreteit, helyette demoralizálta az egész pártcsaládot.

Igazán szomorú, hogy Ön csak akkor lépett a tettek mezejére, amikor a kormány az Európai Bizottságot vezető Juncker urat kezdte gyűlöletkampányban támadni. Ráadásul a miniszterelnök hazudott akkor is, amikor ígértet tett a Juncker úrral szembeni gyűlöletkampány visszavonására: a Bizottság elnöke elleni kampány éppenhogy csak elkezdődött a múlt héten.

Szeretném megtudni: miként lehet az Ön számára elfogadhatatlan a mostani, Juncker úral szembeni gyűlöletkampány, míg a Néppárt hallgatott a Soros Györggyel, Guy Verhofstadttal vagy Judith Sargentinivel szembeni indított gyűlöletáradatkor?

Miért érzi Ön a kötelességének most ellátogatni Budapestre és megoldást kínálni Orbán Viktornak, miközben a Néppárton belüli felháborodás mértéke nem csekély?

Tisztelt Weber Úr!

Tekintve, hogy Ön a Néppárt jelöltje az Európai Bizottság elnöki posztjára, az Ön elköteleződése elsősorban az európai állampolgárok és a demokratikus értékek mellett kellene, hogy szóljon, jóval túlmutatva saját pártcsaládjának érdekein. Vagy ez az elköteleződés vezérli Önt, és kizárják a Fideszt a Néppártból, vagy ha nem, úgy Ön is bűnrészes ezeknek az értékeknek és az egész európai projektnek a lerombolásában.

Weber Úr, Öné a választás.

Tisztelettel,
Jávor Benedek, európai parlamenti képviselő

Orbánék sorsa ma eldőlhet

A német koalíciós pártok álláspontját ismertette Manfred Weber, és ezekre Orbánéknak kell válaszolniuk – közölte elnökségi ülése után a CSU-főtitkár. Weber ma, azaz kedden jön Budapestre a válaszért. A CSU minden lehetőségre felkészült.

Orbán Viktornak még kedden válaszolnia kell a Manfred Weber által támasztott feltételekre, hogy fennmaradhasson a Fidesz tagsága az Európai Néppártban – derült ki a kormányzó CDU elnökségének ülése után.

A német Kereszténydemokrata Unió (CDU) a magyar fél válaszára vár a Fidesz európai néppárti (EPP-) tagsága körüli vitában – mondta a párt főtitkára hétfőn Berlinben az elnökség álláspontját ismertetve.

Paul Ziemiak elmondta, hogy megtárgyalták a Fidesz EPP-tagsága körüli vitát, amelyről a testvérpárt bajor Keresztényszociális Unió (CSU) politikusa, az EPP európai parlamenti (EP-) választási csúcsjelöltje, Manfred Weber

„mindent elmondott”,

amit erről el kellett mondani, és most be kell várni Budapest reakcióját.

Minden kimenetel lehetséges

Manfred Weber a CDU és a CSU elnökével egyeztetve foglalt állást a vitában – mondta a főtitkár. A CDU a vita valamennyi lehetséges kimenetelére, „minden opcióra felkészült”.

A magyar kormány úgynevezett tájékoztató kampányáról (a Soros-Juncker-plakátokról) Ziemiak kifejtette:

„a helyzet viszonylag egyszerű, megéltünk egy magyarországi plakátkampányt, amelyet elfogadhatatlannak neveztünk, Manfred Weber pedig Orbán Viktor és a Fidesz elé terjesztette egyeztetett követeléseit, és most várunk a reakcióra”.

Manfred Weber fontosnak nevezte az elnökségi ülésen, hogy a Fideszt vezető magyar kormányfő, Orbán Viktor elkötelezze magát az EPP értékei mellett, amelyek összekötnek minket Európában, ezért most várjuk Budapestről a jelzést, hogy osztják-e ezeket az értékeket – mondta a CDU főtitkára.

A további megbeszéléseket egymás között és nem a sajtó előtt folytatják, és a CDU elnöksége nem foglalkozott hipotetikus kérdések megválaszolásával és spekulációkkal – mondta Ziemiak azokra a kérdésekre, hogy

a CDU hajlandó lenne-e támogatni a Fidesz EPP-tagságának megszüntetését,

és tart-e attól, hogy ebben az esetben a Fidesz vezetésével létrejön egy újabb pártcsalád.

Manfred Weber kedden érkezik Budapestre Orbánhoz. A CDU mostani állásfoglalása értelmében tehát ekkor akarja megkapni a válaszokat a német koalíciós pártok által támogatott kérdésekre, illetve feltételekre. Ezeket a múlt héten interjúban részletezte, mint amelyektől függ a Fidesz EPP-tagságának fenntartása.

Az első feltétel az, hogy Orbán Viktor azonnal és végérvényesen leállítja a Brüsszel elleni kampányt. A második szerint bocsánatot kér az EPP tagpártjaitól. Végezetül biztosítja „a Soros György által támogatott” Közép-európai Egyetem (CEU) megmaradását Budapesten, és hogy az ismét kiadhat amerikai diplomát a magyar fővárosban.

A több mint 70 jobbközép, konzervatív, kereszténydemokrata pártot összefogó EPP egy szóvivőjének pénteki tájékoztatása szerint

eddig tizenhárom tagpárt kezdeményezte a Fidesz kizárását vagy tagságának felfüggesztését.

Bár ezek főképpen kisebb tagpártok.

Az indítványokról a pártcsalád álláspontjának meghatározására hivatott testület, a politikai közgyűlés tárgyal március 20-i ülésén.

Az elmúlt napokban mintha elkezdődött volna a Fidesz kiválásának előkészítése. Először a kormánylap Magyar Nemzet vezércikke szólította fel a pártot a kiválásra. Ezután Orbán szögezte le, hogy benn kívánnak maradni, de lehet, hogy új helyet kell találniuk.

A jelenlegi állapotok alapján legvalószínűbb, hogy nem zárják ki a Fideszt, hanem felfüggesztik tagságát. Az EPP-n belüli felháborodás láttán előbb azt közölte a Fidesz és a kormány, hogy március 15-étől Jan Timmermanst, az Európai Bizottság elnökhelyettesét, az EP szocialista frakció bizottsági csúcsjelöltjét (Weber riválisát) teszik a plakátokra. Majd weberi feltételek első pontjára válaszul úgy döntöttek: a családvédelmi akciótervet fogják reklámozni ezeken a felületeken.

Weber és a plakátsakk – Déli kávé Szele Tamással

Pincér, duplát kérek habbal – mondja, fiam, hogy néz ki ez a kávéház? Hogy úgy, mint mindig? Nekem megfelel, de jövő hétre takarítsanak ki, mert jön Manfred Weber, és elsüllyednék a szégyentől, ha valamelyik délben benézne egy blümchenkaffeera vagy cappucinóra, aztán rendetlenség fogadná. Pucováljanak ki mindent, kérem, alaposan. Hétfőre.

Lesz is nagy takarítás Budapesten – hogy vidéken lesz-e, arra nem vennék mérget – csak épp nem a kávéházakban, hanem a hirdetőtáblákon, ugyanis Webernek pont az volt az egyik kívánsága, hogy tűnjenek el a Néppárt ellen uszító plakátok a magyar kampányból. Ehhez képest érdekesen nézne ki, ha már a reptérről befelé vezető úton azok fogadnák, azokat látná a kocsi ablakából. Ezt speciel fel lehetne fogni egyfajta politikai barométernek is: ha ma-holnap lecserélik a plakátokat, Orbán engedni akar neki, és maradni szeretne a Néppártban, ha nem, és az lenne az olcsóbb megoldás, akkor ki akarja rúgatni magát és provokálja Webert.

Tetszik látni, hogy az uniós- és világpolitika igenis látszik a pesti flaszterről is, ha odafigyelünk kicsit?

No, de kezdjük az elején: miért is jön Weber Budapestre?

A Welt am Sonntag és a Die Welt című lap közös, welt.de című hírportálján szombaton közölt beszámoló szerint Manfred Weber elmondta:

„a következő napokban ismét törekedni fogok a személyes megbeszélésre Orbán Viktorral Budapesten, mert meg akarom próbálni világossá tenni számára, hogy jelenleg az EPP-ből kifelé vezető úton tartózkodik”.

Hozzátette, hogy a vonatkozó állításokkal ellentétben

„nem egy Kelet és Nyugat közötti konfliktusról van szó vagy a migrációs politikáról, hanem arról, hogy milyen értékek határozzák meg az EPP-t és az EU-t”.

Kérem, ez a szegény ember még mindig azt hiszi, hogy Orbán nincs tisztában ezzel. Azt hiszi, hogy a magyar miniszterelnök őszintén beszél, elhiszi a saját, tulajdon hazugságait, amiket nagyobb részben ő talált ki, kisebb részben pedig Finkelstein adta a szájába őket… Hát, ebből is látszik, hogy Manfred Weber úriember, és nem tételezi fel, hogy mások nem azok.

Annak is vannak hátrányai, ha valaki gentleman.

Orbán Viktor persze tisztában van Weber és általában Európa gyengeségével, miszerint elhiszik, hogy az emberek az is gondolják, amit mondanak, és fűti a kazánt, teljes erejével, állandóan hirdeti, hogy neki a Néppárt ügyében csak a bevándorlással van baja, pénteken is nyilatkozott egy vastagot:

„A bevándorláspártiak megtámadták a Fideszt az Európai Néppártban (EPP), arra törekednek, hogy az egész EPP-t átalakítsák egy bevándorláspárti nemzetközi szervezetté, a magyarok pedig ezt meg akarják akadályozni.”

Sok mindenről van szó, csak épp erről nincs. És Manfred Weber is rá kell majd jöjjön erre, ha máskor nem, legkésőbb a személyes találkozás alkalmával. Bár, ha van egy csepp esze, már tudja is. Szó ellenben arról van, hogy – mint tegnap is írtam, Orbán Viktor a választási kampány végletekig durvításával (bár hol van ez még a végletektől, kérem, van ennél rosszabb, lesz is még) egy különös zsarolási pozícióba lavírozta a Fideszt a néppárti frakcióban: ez a Piszkos Fred-effektus, ugyanis most akivel elkezd barátkozni vagy aki vele barátkozik, az mind a Néppárt és az európai jobboldal esélyeit rontja, hiszen a Fidesz bennmaradása esetén elég sok párt viszont kilép a frakcióból.

Az ügyben az a kérdés inkább, kinek látja magát Orbán Viktor:

Piszkos Frednek, a valósághoz híven, és tovább kavarja a málnaszőrt, vagy inkább a daliás Fülig Jimmynek, aki el akarja hozni a Radzeert az Incognita Archipelről?

Ugyanis pillanatnyilag Orbán a fordított kamikaze, azzal okoz kárt, ha marad, nem azzal, ha repül. De nem hinném, hogy Weber ezt nem mérlegelte alaposan. Negyvenkét képviselő lép ki a frakcióból, ha nem zárják ki vagy nem függesztik fel a Fideszt (igen, a felfüggesztés is reális opció). Ennyit az életben nem képes pótolni Orbán. Tehát, ha csak a rideg számokra hagyatkozunk, a szankció már biztos.

És ugyanakkor megváltozhat minden májusig, egyik pillanatról a másikra is akár.

Itt a Brexit problémája. A brit Alsóház kedden szavaz arról, melyik formáját találja megfelelőnek – eddig még egyiket sem preferálta – és ha ez a szavazás is sikertelen lesz, amire komoly az esély, akkor csütörtökön kerül napirendre, mikor és mennyi haladékot kérjenek a kilépésre az Uniótól.

És ez nagyon fontos. Ugyanis pillanatnyilag az a helyzet, hogy mivel a brit kilépés időpontja március 29., az Egyesült Királyságnak nem lesz képviselete az Európa Parlamentben, nem is lehet, hiszen elvileg a választások idején már az Uniónak sem lesz tagja. Polgárai nem szavazhatnak és nem jelöltethetik magukat. Azonban ha egyfelől sok haladékot kérnek, akár egy választási ciklusnyit is – ez a Brexittel kapcsolatban zajló folyamatos vitákat tekintve nem is tűnik soknak! – akkor előáll az a különös helyzet, hogy a demokratikus alapon szerveződő Európai Uniónak lesz egy tagállama minden demokratikus képviselet nélkül. Ez természetesen lehetetlen, így ha elég sok haladékot kérnek, azt minél előbb kell kérjék, hogy a rendelkezésre álló, igen rövid idő alatt meg tudjanak szervezni egy uniós választást.

Ha így alakulnak a dolgok, az viszont nyilvánvalóan erős segítség, valóságos doppinginjekció lesz a konzervatív és a néppárti frakciónak, így Orbán manővereit egyszerűen figyelmen kívül is hagyhatják, hiszen a semmiből érkező brit segédcsapatok többszörösen pótolják a várható veszteségeket, akár távozik a Fidesz a Néppártból, akár marad, akár átül a konzervatívokhoz, akár lepaktál Marine le Penékkel. A magyar kormánypárt így visszakerül korábbi szerepébe, mely szerint légypiszok lesz a politikai térképen. Voltaképpen a mostani kritikus helyzetet sem igazán Orbán kampánya idézte elő, az csak kihasználja a válságközeli szituációt, az európai jobboldal gondjait igazából a Brexit okozza.

Ámde a Néppárt már berendezkedett a „post-Brexit” politizálásra

Weber nem is támogatja a tárgyalások újraindítását, egyszóval egy halasztásos fordulat ugyan jól jönne nekik (a konzervatívoknak még jobban) de nem számítanak rá. Ezét kell most kezelniük az Orbán-jelenséget, hiszen különben bizonytalan döntések sorára építenék választási stratégiájukat.

És nem szerencsejátékosok.

Akkor tehát miért is jön Weber a jövő héten Budapestre?

Semmiképpen sem azért, hogy kibéküljön Orbánnal, legalábbis a jelek nem erre utalnak és nem is volna érdeke a barátság. Hacsak nem zajlanak a háttérben olyan folyamatok, amikről nincs tudomásunk (bár erre nagyon nagy az esély), akkor inkább azért jön, hogy megszabaduljon tőle.

Illetve, annak ugyan nagyobb a haszna, ha a Fidesz elhagyja a néppárti frakciót, mint ha marad, de ne gondolkozzunk fehéren-feketén: egy felfüggesztés sokkal ügyesebb megoldás lenne, ugyanis abban az esetben a tagság, tehát a politikai erő, súly marad, ahol volt, szankciót is kap a párt, tehát nem lépnek ki a negyvenkettek, akik ezt ígérték, nem ülnek át extrém esetben akár a liberálisokhoz is, ellenben a Fidesz sem zavarhat egy ideig semmiféle vizet.

Így viszont nagyon gyorsan eldőlhet, mit is akar Orbán Viktor:

ha elfogadja a felfüggesztést, marad minden a régiben, viszont ha sértett hiúságában magától kilép pártjával együtt, akkor világos, hogy kezdettől fogva ezt akarta elérni. Akkor színjáték volt minden és provokáció a Juncker-Soros plakát is.

Jól ez esetben csak akkor járhat, ha csodák sorozatának köszönhetően megalakul az az általa remélt és nagyon erős populista frakció, amihez csatlakozhat, és egyesült erővel feldarabolhatják, de legalábbis megbéníthatják az Uniót, ám erre valós esély nem mutatkozik.

Az álmok és tündérmesék világán túl, a realitásban két út áll a Fidesz és Orbán előtt: vagy az átülés a konzervatív frakcióba, mellyel veszítenek politikai súlyukból, de megmaradnak az európai jobboldal intézményrendszerén belül és nem okoznak károkat a platformjuknak sem, vagy a felfüggesztés elfogadása. A kizárás a végső opció, de az is elképzelhető – igaz, az a Néppárt számra korántsem lenne olyan megfelelő, mint a felfüggesztés.

Egy bizonyos: Orbán szándékait meg fogja mutatni az, hogy mi történik a plakátokkal Budapest utcáin.

Pincér, ha már ezt ilyen alaposan kielemeztük, ennyire benne vagyunk a kombinálásban, kérek még egy konyakot.

És a sakktáblát is!

Pávatánc szélsőjobbra

Hölgyeim és uraim, új fejezetéhez érkezett a Fidesz brüsszeli tragikomédiája, bár inkább az az érzésem, hogy szappanopera lesz ebből: már nem csak latolgatják, hova üljenek, ha tényleg kizárnák őket az Európai Néppártból, már tárgyalnak is a különböző frakciókkal – bár az is lehet, a végeredmény mindenkit meglep majd, mert ellent fog mondani minden valószínűségnek és logikának.

Persze, ez a magyar kormánypárt történetében nem volna az első eset: gondoljunk csak a garabonciás 1998-as évre, mikor a választások után Orbán Viktor nyilvánosan megesküdött, hogy mindenkivel hajlandó koalícióra lépni, csak a Független Kisgazdapárttal nem, aztán három nap múlva már együtt kanalazta a jóféle csülkös bablevest Torgyán Józseffel és b. nejével. Vannak ilyen pillanatok a politikában, szó se róla, csak később ne állította volna, hogy ő még életében sohasem hazudott – bár nincs kizárva, hogy mielőtt ezt kimondta, megerősíttette a födémet, rá ne szakadjon a plafon véletlenül.

Most is arról van szó, hogy elvileg fel sem merül a néppárti frakció elhagyása, ugyan már, legfeljebb ha kizárják őket (mint tegnapi írásomban jeleztem, az egy elég hosszadalmas és távolról sem előre eldöntött eredményű folyamat lenne), és nem kacsintgatnak sehová sem. Hát nem, ha nem: bombaként robbant a hír, hogy a Politico információi szerint az ENF-frakcióval már tárgyalásokat is folytatnak.

Nocsak. Hát ennyit ér a szavuk?

Ennyit, mi már tudjuk, Brüsszelben még nem tudja mindenki. Most majd megtudják ők is.

De mi az az ENF-frakció?

Az, kérem, a „Nemzet és Szabadság Európája” angol rövidítése, kicsiny frakció, de nem a legkisebb: ennek tagjai közé tartozik:

az Osztrák Szabadságpárt,
a lengyel Új Jobboldali Kongresszus
a Matteo Salvini vezette olasz Északi Liga
a német Alternatíva Németországért
és természetesen a francia Nemzeti Gyűlés, melyet mindenki korábbi nevén, Nemzeti Frontként ismer, ők adják a frakció elnökét is, Marine le Pent.

Díszes társaság, nem mondom, egyiket sem hívná meg teázni Erzsébet királynő a Buckingham palotába. Ezek bizony Európa legszélsőbb jobboldalát képviselik. Van náluk szélsőségesebb erő is, de az már minden parlamenten és magán kívül. Nem biztos, hogy jó lesz ezekkel egy tálból cseresznyézni: könnyen kirakhatják miattuk a magyar képviselőket is azokból a befolyásos körökből, úri szalonokból, ahová eddig még úgy-ahogy, de bejáratosak voltak.

De honnan tudjuk mi ezt? Bizonyos ez?

Onnan, hogy a mértékadónak számító Politico című lap elemzést közölt a Fidesz esélyeiről egy kizárás után (és ha a Politico már ezt elemzi, azt úgy veheti az ember, mintha a helyszínelők már körbe is rajzolták volna a magyar kormánypárt helyét a Néppártban), latolgatnak, csak hát ők helyszíni, brüsszeli, parlamenti információk alapján spekulálnak, nincsenek a puszta logikájukra és pár kiszivárogtatott háttérdokumentumra utalva, mint mi itt, Pesten.

Nos, nekik állította az ENF-frakció egy névtelenséget kérő tagja, miszerint már tárgyalásokban is állnak a Fidesszel.

Más lenne a helyzet, ha a Fidesz-frakció valamelyik tagja állította volna ezt, akkor rögtön arra kéne gondolnunk: miért mondja, mit lepleznek ezzel, miféle hátsó szándék hajtja ezt a szivárogtatást? Így azonban elhihetjük: az ENF-frakció tagjának nincs miért hazudnia. A Politicónak sem, egyszóval bizony, ha indirekte is, de Orbán Viktor Európa szélsőjobbjával cimborál. Ami nem újdonság – bár a magyar miniszterelnök egyáltalán nem az elvek embere, olyan politikai oldal talán nincs is, ahol meg ne fordult volna, de ez a széljobb kacérkodás még illene is az alaptermészetéhez.

És tragédiát jelentene Magyarország számára. Még egy független Fidesz-frakció is elfogadhatóbb volna mindenki számára az Európa Parlamentben, mint egy szélsőjobboldali, és természetesen több befolyása is lehetne függetlenként a dolgok menetére, mint Marine le Pen pincsikutyájaként.

Mondjuk nem ez az egyetlen lehetőség. A lengyel kormánypárt például jobban szeretné, ha a Fidesz az Európai Konzervatívok és Reformisták frakciójába ülne át, ugyanis annak a fő erejét a brit konzervatívok adták, és hát rövidesen szembe kell nézzünk egy Brexit nevű jelenséggel… márpedig ez a frakció mindenképpen szalonképesebb volna, ezt legalább szégyellni nem kéne. Meg hát lengyel–magyar két jó barát, ebből lesz majd a jobbra át.

Az ENF-frakcióhoz csatlakozni már csak azért sem lenne túlzottan bölcs lépés, mert a Fidesz már többször utalt rá, hogy a választások után számít egy nagy, erős, populista frakció létrejöttére (ez nem az ENF, bár egyes tagjai benne volnának), így Orbán elbúcsúzhatna legszebb álmától, nem vehetne részt az Európai Unió megtorpedózásában.

A legjobban persze az hasonlítana a Fideszre, ha kivárná a végeredményt – és utána hízelegné be magát annál, aki a legerősebb lett, légyen az bárki is.

Mármint, ha egyáltalán kizárják a Néppártból, mert még az sincs kőbe vésve. Bár komoly esélye van.

Sokan nehezményezik Magyarországon, hogy Manfred Weber miért pont ezt a három feltételt szabta Orbán Viktornak, hiszen millió más, nagyobb, súlyosabb bajunk is van, elég csak belenézni a Sargentini-jelentésbe.

Szerintem azért, mert Webernek momentán ez jutott az eszébe és mert nem igazán járatos a magyar belügyekben. Azért mégis, európai politikus, nem magyar. És azt se feledjük, hogy ő ezeket nem hivatalosan mondta, hanem egy interjúban – egy hivatalos állásfoglalásban, amit kellő körültekintéssel készítenek, bizonyára jóval több pont lenne.

Különben tökéletesen mindegy is, hány pontot nem fog betartani Orbán Viktor, akiről egyet elmondhatunk: soha életében még nem kért bocsánatot és soha még tévedését nem ismerte be. Mikor 2002-ben elvesztette a választásokat, azt is „felsőbb erők közbelépésének” tulajdonította. Azt is szokta mondani, mint korábban említettem, hogy még sosem hazudott, azt láthattuk, mennyire lehet elhinni – de az halálbiztos, hogy bocsánatot soha nem fog kérni.

Inkább tárgyal akár még a szélsőjobboldallal is.

Hát itt tartunk egyelőre, tűkön ülve várjuk a szappanopera folytatásait, fordulatos cselekmény ígérkezik a továbbiakban is.

Kár, hogy a mi bőrünket viszik a vásárra a történetben.

Európai ügyeink – Déli kávé Szele Tamással

Azért fura dolog ez a kávé, amit minden délben iszunk. Egész Európa issza, mégis a törököktől, araboktól tanultuk meg a főzését, ráadásul mikor Budán az első feketelevest felszolgálták, az alaposan megégette Török Bálint nyelvét, évekig kúrálta a Héttoronyban – mégis megszerettük ezt az italt. Ahogy Európában mindenhol megszerették, ami azt mutatja: európaiak vagyunk mi mégis.

És egyre inkább érezzük is ennek a súlyát. Abszurd, hogy ebben a helyzetben, amikor sokan azt hiszik, kifelé áll a szekerünk rúdja az Unióból, sőt, olyanok is akadnak, akik örülnének a kilépésünknek – nem tudom, mit várnak ettől, nyomoron és a középkorba visszacsúszáson kívül – szóval épp most kezd fontos lenni nem csak az ellenzék, de a kormány számára is az uniós helyzetünk. Ilyen komoly uniós választási kampányt még nem láttunk, de hiszen tétje is van: most valóban kockán forog Európa sorsa.

Azt a legkevésbé sem nevezném meglepőnek, hogy Áder János tegnap kiírta az uniós választásokat, mégpedig május 26-ára, ami egy vasárnapi nap lesz. Mondom, nem meglepetés, viszont meg kell említsük, nehogy valamiképpen megfeledkezzünk róla, sőt, Áder külön ki is hangsúlyozta:

„A választás valamennyi választójoggal rendelkező honfitársunk számára lehetőség arra, hogy a következő öt esztendőben befolyásolja az Európai Unió jövőjét.

Magyarország a hazánk, Európa a közös otthonunk. Valamennyi választásra jogosult honfitársamat arra kérem, vegyen részt a soron következő európai parlamenti választáson.”

Úgy legyen – meg hát úgy, ahogy mi gondoljuk, nem úgy, amint Áderék.

Az már érdekesebb fejlemény, hogy az Unió elkezdett komolyabban reagálni az eddig érdeklődési körén kívül eső magyarországi kampány iránt. Ehhez azért kellett a Soros Györgyöt és Jean-Claude Junckert válogatott hazugságok társaságában ábrázoló ominózus plakát, ami annyira sértő volt, hogy tegnap Manfred Weber, az Európai Néppárt parlamenti frakcióvezetője azt nyilatkozta a Spiegelnek: elvárja Orbán Viktor bocsánatkérését.

„Megjegyzéseivel és plakátkampányaival Orbán Viktor súlyos károkat okozott az EPP-nek. Azt várom tőle, hogy kérjen bocsánatot és vessen véget a kampánynak.”

Akkora a felzúdulás német földön a Fidesz kampánya miatt, hogy mértékadó források szerint kedden Gulyás Gergely és Balog Zoltán titokban Berlinbe utazott békeküldetéssel: forrásaink úgy tudják, azt is felajánlhatták, hogy március 15. után leszedik a Juncker-Soros plakátokat, és az EP-kampány hajrájában tartózkodni fognak a hasonlóan provokatív stílustól. Ez a mi fogalmaink szerint engedmény, csak hát európai fogalmak szerint nem is lenne szabad ilyen hazug plakátoknak létezniük.

Komolyan szóba került: a Fideszt ki kellene zárni az Európai Néppártból

A felzúdulás tehát hatalmas, elannyira, hogy komolyan szóba került, miszerint a Fideszt ki kellene zárni az Európai Néppártból. Ma délelőttre az ezt javasló pártok száma kilencre emelkedett, és mivel a Néppárt csoportja összesen ötven pártot tömörít, elmondhatjuk, hogy a tagpártok majd’ húsz százaléka nem vállalja a közösséget a magyar kormánypárttal. A kizárás veszélye tehát reális, akkor is, ha a javaslatot tévő pártok képviselői egyelőre csak a néppárti frakció nyolcadát adják: ne feledjük, nem a pártok, hanem a képviselők száma a döntő, hiszen ők szavaznak végső soron. Ámde a Néppárt fő erejét a legtöbb mandátummal rendelkező német CDU, a francia Republikánusok, a spanyol Néppárt és az olasz Forza Italia adják – ők még nem nyilatkoztak az ügyben, de már nagyon csúnyán néznek.

Folyik a vita az esetleges kizárás időpontjáról is: ha ugyanis a kampány alatt, gyorsított eljárással zárnák ki a pártot, az más helyzetet teremtene, mint ha a választások utánra halasztanák ezt (és ha mégis maradhatnak, az egy teljesen új, harmadik helyzet, aminek semmi köze a korábbihoz, még ha látszólag nem is változik semmi a mostanihoz képest). Kockázatos lenne a kampány alatt reszkírozni a néppárti frakció egységét egy távolról sem egyhangú eredménnyel kecsegtető szavazással – ha fogadni lehetne ebben az ügyben, erre tenném a legkevesebb pénzt, a későbbi kizárásra többet dobnék be, arra pedig a legtöbbet, hogy maradni fognak egyelőre, ám bizonyos, nagyon szigorú feltételek mellett.

De gondolkodjunk: mit jelentene a Fidesz kizárása a Néppárt frakciójából?

Fontosnak tartom hangsúlyozni, mielőtt bárki félreérti: ahogy Magyarország nem a Fidesz, úgy a párt kizárása sem jelenti az ország kizárását az Unióból, ez csak egy parlamenti aktus. Miben befolyásolná ez a mi hétköznapi életünket?

Minden nagy remény dacára, mely az ellenzéki érzelmekből és indulatokból fakad, azt kell mondanom: alig valamiben.

Itt arról van szó, hogy ha ki is zárnák a Fideszt, attól még az országra nem fognak más szabályok vonatkozni, mint eddig, legfeljebb a magyar kormánypárt brüsszeli képviselőinek lenne kevesebb beleszólása a dolgokba, kisebb befolyása az ügyekre, és elveszítenék a most igen erős Néppárt támogatását is saját javaslataik esetében. Az külön kérdés, hogy a választások után létrejön-e az Európai Parlamentben az a szélsőjobboldali frakció, ami a „nemzetek Európája” elvét képviselné, ugyanis egy kizárt Fidesz képviselői csak ebbe ülhetnének át és az is kérdéses, hogy egy ilyen frakciónak lehetne-e akár csak komolyan vehető tagsága, szavazattömege, ereje – a hétköznapi élet szempontjából azonban ez csak annyiban számítana, hogy a Fidesz kevesebb javaslatot tehetne majd és még kevesebbet fogadnának el tőlük. Valóban a perifériára kerülne, de a magyar választók életét ez nagyban nem befolyásolná, ennek csak az Európai Parlamentben van fontossága, ott azonban nem kicsi.

A lelepleződés is fenyegeti a Fideszt

És nem csak a kizárás réme fenyegeti a magyar kormánypártot, hanem, izé, a lelepleződésé is. Pénteken nyilatkozatban szólította fel az ország vezetését az Európa Tanács korrupcióellenes testülete, hogy

„Magyarország hozza nyilvánosságra az Európa Tanács országjelentését és hajtsa végre annak ajánlásait!”

A testület azt vizsgálta korábban, hogy a Tanács tagállamai milyen intézkedésekkel igyekeznek megelőzni a korrupciót az országgyűlési képviselők, a bírák és az ügyészek körében. A vizsgálat megállapította, hogy Magyarország mellett még nyolc tagállam nem hajtotta végre a korábban megfogalmazott, a visszaélések és a megvesztegetések megelőzésére vonatkozó javaslatokat.

Maga az országjelentés ugyanakkor nem kerülhetett nyilvánosságra, Magyarország ugyanis nem engedélyezte, hogy az Európa Tanács korrupcióellenes testülete közzétegye a dokumentumot. (Rajtunk kívül csak Fehéroroszország tiltotta le a jelentést.) Most a testület újra Magyarországon járt, és magas rangú hivatalnokokkal találkoztak, ennek során hangzott el a nem kérés, hanem követelés.

Még egyszer: nem arról van szó, hogy „ránk szállt” az Európa Tanács

Hanem arról, hogy mindenki közzétette a korrupcióval kapcsolatos eredményeiket, csak Fehéroroszország és mi nem. Nem ők lógnak ki a sorból, hanem mi, nem mindenki közlekedik ellentétes sávban az autópályán, hanem mi…

Nagyjából elmondható, hogy mióta tagjai vagyunk az Európai Uniónak, ennyi figyelmet talán összesen sem szenteltek nekünk (kivéve talán a Tavares- és Sargentini-jelentések vitáit). Most kéne nagyon meggondoltan, taktikusan viselkednie minden magyar politikai vezetőnek, az ellenzékieket is ideértve, ugyanis a mostani cselekedetek, döntések meghatározhatják akár évtizedekre is a jövőjüket, az ország jövőjéről már nem is szólva.

Orbán Viktor hagymázas álmairól kevés szót érdemes ejteni, az már most látszik, hogy a brüsszeli Európa Parlament nagyon nem a budapesti Országház, az ottani képviselők nem engedik, ha valaki mindenféle trükkökkel és cselekkel a nyakukra akar ülni, lerázzák magukról, mint kutya a vizet, bika a cowboyt a rodeón, nincsenek olyan nyomorúságos helyzetben sem ők, sem országaik, hogy rá lehessen őket kényszeríteni akár ígérettel, akár zsarolással rossz döntésekre.

A magyar kormánypárt jövője – legalábbis Brüsszelben – egyre kevésbé tűnik fényesnek. Már csak az a baj, hogy nem Brüsszelben élünk, hanem Budapesten…

Egyet tudok mondani – igen ritka alkalom ez az én életemben, mármint, hogy bármiben is egyetértsek Áderrel – de azt mindenképpen javaslom, amit a köztársasági elnök címét viselő úr is javasolt.

Nevezetesen, hogy mindenki menjen el május 26-án szavazni.

Aztán majd meglátjuk, mire megyünk együtt.

A kizárás kapujában a Fidesz?

Megvan az öt tagországból hét párt kezdeményezése a Fidesz kizárására az Európai Néppártból. Az EPP frakcióvezetője szerint a Fidesz politikája nem az EPP útja.

Megvan a szükséges számú aláírás az Európai Néppártban (EPP) a Fidesz kizárását kezdeményező eljáráshoz – tudatta a Népszava Brüsszelből. Az EPP alapszabálya értelmében öt tagország hét párt indítványozhatja ezt.

Belgiumból flamand és vallon, luxemburgi, holland, portugál, finn és svéd pártoknak lett elegük a Fideszből. Az események a magyar kormány EU-ellenes kampányának kezdete után gyorsultak fel. Az Európai Bizottság tőle szokatlan gyorsasággal válaszolt a kormány Jean-Claude Junckert Soros György mellé állító hadjáratának állításaira, és az első napok is azt sejttették, most talán komolyabb válasz ígérkezik. A bizottság legutóbb videót is közzétett. Az EPP-n belüli indulatot az is szította, hogy a kormány közben bejelentette, a plakátkampány mellett mindenkinek levelet is írnak az Európai Bizottság „bevándorlási tervéről”.

A Fidesz esélyeit rontja, hogy Manfred Weber – az EPP európai parlamenti frakcióvezetője, a pártcsoport jelöltje az Európai Bizottság elnöki tisztére -, aki eddig inkább visszafogottan nyilatkozott a Fideszről, a Spiegelnek most azt nyilatkozta, hogy mindenekelőtt elnézést kérést vár Orbántól, és azt, hogy leállítják az EU-ellenes kampányt. A német hetilap címadó megfogalmazása szerint közeledik a Fidesz kizárása.

Ennél azonban rosszabb, hogy Weber már

nem tartja kizártnak, hogy kizárják a Fideszt az EPP-ből.

Sőt, ez már a május végi EP-választás előtt, márciusban megtörténhet. Weber szerint Orbán már inkább a széljobb Liga-vezér Matteo Salvinivel és a lengyel PiS vezette Jaroslaw Kaczyinskivel van egy platformon.

„Ez pedig nem az én utam, és nem az EPP útja”

– mondta Weber.

A kizárási eljárás nem automatikus a kezdeményezés után se. Az EPP elnöksége dönt erről, ha támogatja ezt, akkor egy bonyolult eljárás végén határoznak az indítványról.

Európa lelke – Déli kávé Szele Tamással

Kérem, beszélnünk kell, méghozzá fontos dologról, és mi sem természetesebb Pesten, mint az, hogy a fontos dolgokat kávé mellett beszéljük meg. Ne tessenek félni, nem veszélyes, semmi komoly: csak az életünkről van szó, meg a demokráciánkról, de ennél komolyabb dolgok nem forognak veszélyben. Igen, az uniós választásokra gondolok.

Frans Timmermans, az Európai Bizottság első alelnöke Budapesten járt, a Magyar Szocialista Párt kongresszusára érkezett, és ha már itt van, interjút adott az Euronewsnak. Készült vele egy másik, azóta közepes vihart kiváltó beszélgetés is egy szélsőjobboldali orgánum számára, már ha azt lehet beszélgetésnek nevezni, de ez egy másik, még folyamatban lévő történet, amiről akkor fogunk beszámolni, ha véget ért – most lássuk, mit mondott Timmermans az Euronewsnak?

A legkomolyabb gondolat az interjú végén hangzik el.

„A szocialistáknak meg kell érteniük, hogy ez a választás Európa lelkéről szól. Ha rosszul sikerül, az nagyon sok dolognak árthat, ha viszont jól, annak igazán pozitív következményei lehetnek.”

Hát bizony, nem kevés a tétje ennek a választásnak

Lényegében véve most, májusban dől el, lehet-e Európában illiberális államot építeni, fenntartani, illetve érdemes-e – és ez azért fontos, mert a magyarhoz hasonló, ellenőrizetlen hatalomgyakorlás elterjedése a kontinensen az Unió mostani formájának a végét is jelentheti. Ezt Timmermans nagyon jól tudja, egy pillanatra sem felejti és eszünkbe is idézi.

„A tendenciák egy autoriter rendszer irányába mutatnak. Ő (Orbán Viktor) ezt illiberális demokráciának hívja, de ez csak egy szépítő kifejezés a Putyin-féle irányított demokráciára. Szerintem az Európai Unió olyan tagállamokat érdemel, amelyekben a demokrácia nyitott és szabad. Ahol a hatalmon lévők tisztelik az ellenzéket és a politikai ellenfeleket nem ellenségként, csak ellenfélként kezelik. Ahol azt is elfogadhatónak tartják a kormánypártok, hogy egyszer majd elveszíthetnek egy választást, és nincs semmi szégyen az ellenzéki politizálásban. Ahol a média szabadságát is tisztelik, és nem próbálják meg irányításuk alá vonni. Ezekben a kérdésekben van némi aggodalmam Magyarországgal kapcsolatban.”

Ezt körülbelül az élhető demokrácia meghatározása is, szabatosan, ékes szavakkal. Timmermans valódi politikus, diplomatikusan fogalmaz: „némi aggodalmat” említ, de mondjuk Manfred Weber, a Néppárt frakcióvezetője a müncheni nemzetbiztonsági kérdéseket körüljáró éves konferencián már élesebben és pontosabban fogalmazott Magyarország és Orbán Viktor szerepéről az Unióban.

„Nem jár különleges elbánás Budapestnek, de csak akkor tudjuk érvényre juttatni értékeinket, ha párbeszédet folytatunk azokról. Tiszteletben kell tartanunk a magyarországi választások eredményét. Orbánt megválasztották. David Cameron kivezette a konzervatívokat a Néppártból, és meg is kaptuk érte a Brexitet. Az én legnagyobb félelmem, hogy ha most megosztjuk Európát, a végén megosztjuk az Uniót is.”

Tehát itt a gond: egy esetleges második kilépés, egy „Huxit” nem csak a mi magyarországi életünket tenné pokollá, de olyan önállósodási, kilépési hullámot is elindíthatna, ami az Unió felbomlásával járhatna. Ezért tartja Weber Orbánt a Néppártban: még mindig jobb, ha a fedélzeten van, szem előtt, mintha fúrogatná a hajó fenekét. Az Unió jelenlegi, válságos helyzetében mindenre, mindenkire ügyelni kell. De térjünk vissza Timmermanshoz.

„- Hogyan írná le Orbán Viktor rendszerét?

– Ez az ő saját rendszere, amelyet kifejezetten a magyar viszonyokra szabott. Nem igazán lehet más rezsimekhez hasonlítani. A média állami ellenőrzése viszont ugyanazt jelenti magyarul, mint angolul vagy hollandul. Azt gondolom, hogy a politikai ellenfelek ellenségként kezelése, és állandó támadása nem használ a demokráciának, de egyes politikusoknak úgy kellenek az ellenségek, mint a normális embereknek a levegő.”

Igen, és ez már hatalomtechnikai kérdés

Persze, nem lett volna szabad hagyni, hogy a helyzet idáig fajuljon, de mentse az Uniót és intézményrendszerét, hogy mindez idáig senkinek eszébe sem jutott, miszerint lesz olyan tagállam, ami látványosan felrúgja a demokráciák tulajdonképpen hallgatólagos, mert általánosan sehol meg nem fogalmazott etikai kódexét – de lett. Az érdekes kérdés, hogy lehet-e demokrácia egy illiberális társadalom, nevezhető-e annak, de pillanatnyilag fontosabb az, hogy megelőzzük a választásokon ennek az eszmerendszernek a megerősödését, tovaterjedését.

És a szélsőjobboldal befolyásának is gátat kell szabni

Timmermans világosan fogalmaz:

„Az Európai Néppárt mindig is kacérkodott a szélsőjobboldallal, és ez nagyon megnehezíti számunkra a közös munkát. Most megvárjuk, hogy az európai szavazók kifejezzék akaratukat, aztán megnézzük, mit jelent ez a parlamentre nézve, és csak ezt követően kezdünk el támogatást keresni egy szociálisan érzékenyebb, szabadabb, igazságosabb Európa kialakításához. És akárhonnan jön majd ez a támogatás, azt el fogjuk fogadni. Kivéve a szélsőjobboldalt, velük semmilyen körülmények között nem vagyok hajlandó egyezkedni. És hogy miért? Azért, mert máshogy gondolkozunk az emberiségről, az emberi lényekről, és az ő szerepükről a társadalomban. Európa nem marad életben az idegengyűlölet és az antiszemitizmus diétáján. Ez megölné Európát, és ezért én soha nem fogok együttműködni a szélsőjobboldallal.”

No igen, de nevezhető a Fidesz szélsőjobboldalinak?

Ez még Budapesten is komoly vitákat kavar, elvileg egymással egyetértő ellenzékiek között is.

„Szerintem a Fidesz egy sajátos jelenség, de azt látom, hogy időnként flörtöl olyanokkal, akik a szélsőjobboldalhoz tartoznak. És azt is, hogy a párt tagjai xenofób üzeneteket fogalmaznak meg. Azt nem gondolom, hogy a Fidesz tábora egyetért ezekkel a gondolatokkal. Szerintem ők büszke magyarok, akiket félrevezetett a kormány. Elhitette velük, hogy mindenhol ellenségek vannak. Hiszek benne, hogy az a legfontosabb dolog, amit tehetünk a magyar társadalomért, hogy megszabadítjuk az idegenektől való rettegéstől. Ez ugyanis nem erőssé, hanem gyengévé teszi Magyarországot. Az ország akkor lehet erős, ha felhagy azzal a gondolattal, hogy a hátarain kívül mindenki fenyegetést jelent rá. Ennek az ellenkezője igaz.”

Igen, szóval… hogy is mondjam csak, a Fidesz pontosan addig hajlandó engedni a szélsőjobbnak, amíg haszna van belőle, és akkor támad rá, amikor az jár nagyobb haszonnal. Ugyanis ezt a pártot nem ideálok és alapelvek vezérlik, hanem a pragmatizmus, a haszonelvűség.

Nem kívánom senki véleményét befolyásolni, csak a magamét mondom el:

Timmermansnak igaza van, ez a választás tényleg Európa lelkéről szól.

Csak látszólagos, hogy csupán néhány EP-hely sorsa forog kockán, a valóságban olyan folyamatok zajlanak az Unióban is és rajta kívül is, amelyek a legnagyobb aggodalomra adnak okot. Az orosz térnyerés hihetetlenül komoly gond Európa számára, Kína gazdaságának lassuló növekedése, Trump gazdasági háborúja a világ többi része ellen szintén, a Venezuelában esetleg kialakuló háborús válsággóc még riasztóbb: ebben a helyzetben Európa egyszerűen nem engedheti meg magának sem a gyengülést, sem az esetleges széthullást.

Szedjük össze magunkat – és mindenki szavazzon lelkiismerete szerint.

Valóban Európa a tét.

Ezt ne feledjük.

Ez a kormány csúnyán el fog bukni – 2018 (szubjektív) legjobbjai

Felvettem a kesztyűt Orbánékkal, és ígérem: sok kellemetlen pillanatot fogok okozni a rendszernek – ezt mondja Ujhelyi István, az MSZP Európa-parlamenti képviselője a Független Hírügynökségnek adott interjújában. Azt mondja: előbb-utóbb ez a rendszer csúnyán meg fog bukni, minél tovább húzza annál csúfosabba. A képviselő, akit most folyamatosan támad a jobboldal, arcképével ellátott babát fel is akasztottak egy budapesti téren, állítja: az önkormányzati választásokon megroppantható a Fidesz-hatalom, csak megfelelő személyiségeket kell hozzá találni.

  • Végletesen kettévált az ország
  • Orbán egy lepusztult Uniót akar
  • A kormányfőt csak a szélsőjobb ünnepelte
  • Ilyen uszítással máshol nem találkozunk
  • Az LMP hazudott Botkának

Örülök, hogy így, egyben látom.

Én is. A fejem a helyén van, látja ott a nyakamon, és nem is lógok lefelé.

Megrendítette az, ami történt?

Az intenzitása. Napi nagyjából nyolcszáz üzenetet és e-mailt kapok – mostanában már valamivel kevesebbet -; jól látszik, hogy a fideszes trollgépezetnek ki van adva, hogy rám kell szállni. Egyébként, ha egy-egy posztom alatt van ezerkétszáz reakció, abból kilencszáz támogató, viszont a kommentek minimálisan a halálomat akarják. Ők nyilván tapsoltak annak, hogy kvázi felakasztottak a volt Köztársaság téren.

Ebből mire következtet?

Arra, hogy most megtalált a Fidesz és a jobboldal engem, mint fő ellenséget. Ennek még politikai értelemben lehetne akár haszna is, nem is bánnám, mert azt gondolom, hogy bennem emberükre akadtak, nem vagyok ijedős fajta, de persze a politikai kultúra rongálása hihetetlen károkat okozhat. A történések sajnos azt bizonyítják, hogy végletesen kettévált a magyar társadalom, szinte képtelenség egy Orbán-hívőt meggyőzni arról, hogy mondjuk a repülőgép az luxusrepülő, a jacht luxusjacht, és egyik sem járna a miniszterelnöknek, legalább is egy normális demokráciában. Ezt ezek az emberek sosem fogják elfogadni, mint ahogy azt sem, hogy az az igazi hazafi, aki Magyarországot az Unión belül akarja tartani.

Orbán-hívőkről beszélt, de a Fidesz-szavazók ennél szélesebb kört jelentenek. Közülük találni olyanokat, akik elfogadják, hogy nem a legtermészetesebb dolog egy állami pénzzel kitömött oligarcha gépén röpködni, illetve véletlenül mindig a jacht tartózkodási helyéhez közel landolni?

Három féle Fidesz-szavazó van. Az egyik, aki minden áron és bárhova követi Orbán Viktort, a reformkommunistától a liberálisig, egészen a szélsőjobbig, bárhova. Ez a követő mag, a szekta. A második körbe azok a fideszesek tartoznak, akik maguk is tudják, hogy az nem teljesen normális, ami itt zajlik, de meggyőzik magukat arról, hogy az országot így kell vezetni, hogy olyan korszakot élünk, amikor egy illiberális típusú, autokrata berendezkedésű szisztéma szükséges, mert így könnyebb kormányozni. A harmadik réteg pedig azért Fidesz-szavazó, mert úgy érzi, hogy nincs más kormányozni képes erő.

Ez most önkritika?

Az is. Eltelt nyolc év, és bár lehet azon vitatkozni, hogy jól vagy rosszul kormányoztunk-e, de én azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy a legrosszabb szocialista-liberális kormány is jobb volt, mint a mostani. A demokrácia és a gyermekeink jövője szempontjából mindenképpen. Én most lettem igazából „politikailag érett felnőtt”, a húszas-harmincas éveimben láttam közelről a saját kormányzásunkat, hiszen, államtitkár voltam, ma már látom, mit kellett volna másként, és mit kellett volna határozottabban csinálni. De, amit mondani akarok: meg fog bukni ez a kormány, méghozzá nagyon csúnyán. Ez a rendszer nem tud már elkopni, buknia kell, és maga alá fogja temetni Orbánt és az oligarcháit.

Nem a vágyálmok beszélnek Önből?

Nem, a történelmi tapasztalat. A kérdés tehát nem a bukás, hanem, hogy meddig húzza még ez a rendszer. Minél tovább húzza, annál durvább lesz a vége.

Igen, vannak, akik azt mondják, hogy Orbánt utol fogja érni, ha nem most, lehet, hogy csak húsz év múlva, nem pusztán a bukás, a büntetőjog is…

Így van. Éppen ezért ellenez a miniszterelnök minden olyan európai együttműködést, amely átnyúlik a határokon, és belezavar az ő hatalmába. Az orbáni rendszer egyszerűen összeférhetetlen az Európai Unió működésével és szellemével. A kettő nem létezhet egyszerre, ezért próbálja meg Orbán szétcincálni az Uniót. Nem akar ő kilépni, már csak azért sem, mert nem kockáztatja meg, hogy a magyar embereket erről megkérdezze. Neki egy gyenge, lepusztult, intézményeiben döntésképtelen Unióra van szüksége, mert egy erős szövetség pillanatok alatt elszippantja a levegőt az ilyen autokrata állam elől. Ha kritizáljuk az Európai Uniót – én magam is megteszem, amikor kell -, akkor az első helyen látjuk azt, hogy a mai intézményrendszer képtelen megküzdeni a külső és belső kihívásokkal, legyen az gazdasági, vagy éppen migrációs kihívás. És azért képtelen, mert a saját daganatos, rákos sejtjeivel sem tud mit kezdeni, lásd akár Magyarországot, vagy mostanság Olaszországot.

Nyilván azért nem, mert ez szövetségi rendszer arra jött létre, hogy a tagállamok együttműködjenek, és nem arra, hogy egyes tagállamok hogyan tudják kijátszani a közösen megalkotott szabályokat…

Nem teljesen. Azért jött létre, mert volt olyan korszak, mégpedig a XX. század korai időszakában, amikor az ilyen típusú vezetők saját hatalmi építkezéseik miatt egymásnak ugrasztották a népeket. Ennek lett az eredménye a pusztító világvége hangulat. Ma az emberek semmiben nem különböznek, ugyanolyan társadalmakban élünk, és ugyanúgy, demokratikus körülmények között hatalomra juttatunk ilyen fazonokat. Olyanokat, akik képesek bárkit, bármikor egymás ellen uszítani. Az Unió tehát azért jött létre, hogy még egyszer ne fordulhasson elő ilyen.

Gondolom ezért is, no meg a liberális gondolat jegyében, született az az elhatározás, hogy legyen helyük az Unióban a szövetséget ellenzőknek, az Euro-szkeptikusoknak. Ugye maga Orbán Viktor is harcot hirdetett, az Unión belül, az Unió ellen.

Ő addig létezik, amíg valakivel csatázhat, amíg valakit legyőzhet, amíg győzelmi jelentéseket adhat, és fújhatja a harci kürtöt. Ha ez nincs, abban megszűnik az orbáni vonzerő, hiszen kormányozni nem kormányoz. Látunk ma Magyarországon kormányzást? Tudjuk, milyen stratégiánk van az energiaellátástól az egészségügy rendbetételéig? Vagy akár a nyugdíjrendszer távlatos kihívásaitól a magyar szakmunkásképzés megoldásáig? Nem. Nincs kormányzás. Csak kommunikációs kormányzás van, semmi más.

A migrációra utal?

Nincs más témája.

Ebből a szempontból a Sargentini-jelentés megszavazása, mintha komoly fordulatot jelentett volna, hiszen ott rengeteg egyéb téma is előkerült. De, a megszavazása óta, mintha fordulat következett volna be, illetve némi visszalépés. Nem így látja?

Részben igaz ez a megállapítás. De ezek a képviselők – azokra a külföldiekre gondolok, akik megszavazták a jelentést – nem azzal kelnek és fekszenek, hogy mi van Magyarországon. Megszavazták a jelentést, hogy elinduljon valami a jogállamiság helyreállítása érdekében, ezt tették többségükben a néppártiak is, mert ennyi volt a dolguk. Illetve még annyit tesznek, hogy sürgetik az osztrákokat, hogy az Unió soros elnökeként, hogy tűzzék még az ősszel a Tanács napirendjére a magyar kormány demokrácia-dúlását. Az lesz a következő fordulópont. A Néppártnak egyébként most az az érdeke, hogy májusig, az EP-választásokig altassa az ügyet, mert nem akarja Orbánt odalökni a szélsőjobb emelvényére. De visszatérve arra, amit az imént említett, hogy az Európai Unió széket és megszólalási lehetőséget ad a legszélsőségesebb elemeknek is. Döbbenetes volt: a Sargentini-vita után egyetlen néppárti képviselő sem ment oda Orbán Viktorhoz azért, hogy gratuláljon, vagy legalább elköszönjön tőle. Körbevette viszont vagy harminc, neofasiszta szélsőséges őrült és rajongott rocksztárként szelfizgetett a magyar kormányfővel a parlamenti ülésteremben. Olyan figurák, akikkel saját hazájukban sem áll szóba senki, csak a hasonszőrű szélsőségesek. Orbán viszont büszkén fényképezgetett az európai szélsőjobbal.

A folyosói beszélgetésekben, ott Brüsszelben, vagy Strasbourgban mi hangzik el Magyarországról, illetve a magyar kormányról, netán magáról Orbánról?

Érteni kell azt a logikát, hogy másként működünk az EP-ben, mint itthon. Nekem most is fut több jelentésem, ennek érdekében pedig napi szinten kell együttműködnöm minden frakció delegáltjával. Ami azt jelenti, hogy mi szakmai vitákat folytatunk, és egyáltalán nem érdekes, hogy ki hova, melyik párthoz tartozik. Ezért aztán nagyon sok felületen találkozom olyan képviselőkkel, akik nem a baloldalhoz tartoznak. Éveken keresztül nem hitték el azt, amit Magyarországról olvastak. A hazug „nemzeti konzultációval” kapcsolatban még túlzásnak is vélték azt az állítást, hogy a kormány nekirontott Brüsszelnek. Most döbbentek rá, hogy milyen elképesztő kommunikáció zajlik a magyar kormány részéről. Nevezzük nevén a történteket: a világháború óta demokratikus országban ilyen uszító kormányzati propagandával nem találkoztunk.

Ebben azért Orbánnak vannak bőven társai, a magyar országgyűlés elnöke például aberráltnak nevezi a baloldalt, úgy, ahogy van.

Hallottuk már azt korábban is, hogy genetikailag van belénk kódolva a hazaárulás is. Ebből az őrületből nem fognak tudni kiszállni. Sokan hitték azt, hogy az újabb kétharmad után konszolidálni fogják a társadalmat, Viktor majd megnyugszik, de ez nem következett be. Nem tud konszolidálni.

Ha már konszolidáció: a Néppárt két területen kért hátralépést Orbántól, a CEU és a civilszervezetk ügyében. Nekem azonban erősen hiányzott a kívánságlistáról a hazai média helyzete. Ez nem zavarja az uniós képviselőket?

De, hiszen a Sargentini-jelentés egyik pontja kifejezetten erről szól. És én határozottan haragudtam Manfred Weberre, amikor ezt a mentőövet bedobta Orbánnak, hogy ha az említett két területen hajlandó változtatni, akkor minden rendben lesz, miközben nekünk, akik itthon élünk, jóval több hétköznapi problémánk van, mintsem, hogy leegyszerűsítsük a CEU ügyére. Mert, ha Orbán megígéri, hogy maradhat a CEU, azzal megoldódik a közmunkások, vagy a kisemmizett magánnyugdíjpénztárosok helyzete? Megoldódik az összes olyan jogfosztás, ami itt nyolc év alatt végbement? Vagy a fékek és ellensúlyok rendszerének szinte teljes lebontása? Dehogy is. És igen, a médiapluralizmus kérdése sem. Ez az ajánlat egy kétségbeesett kísérlet volt Weber részéről, amiről először azt hittem, hogy sikeres lesz és a Néppárt majd bekapja a horgot, Orbán pedig kihasználja a lehetőséget. De a magyar kormányfő már annyira képtelen a konszolidációra, hogy ígérni is alkalmatlan. Ő már a saját pártjával is háborúban áll. Most éppen két olyan néppárti politikust támadtak meg, akik az ENSZ-ben szólaltak fel, az egyik a migrációs ügyekért biztos, görög, néppárti, kereszténydemokrata politikus, a másik a lengyel Tusk, aki ugyancsak Orbán párttársa. A Fidesz által állandóan hivatkozott „brüsszeli elit”, amelyet le akarnak váltani, valójában Orbán Viktor és a néppárti vezérkar.

És, most akkor egy hirtelen váltással, önnek mi a viszonya a saját pártjával, az MSZP-vel? Mert ebben korábban volt némi törés…

Nagyon jól tudok együtt dolgozni az új pártvezetéssel. Amit a Tóth Bertalan-Harangozó Tamás kettős csinál a romeltakarításban és rendcsinálásban, és egy új szervezeti forma megszervezésében, az az MSZP új, jó korszakát vetíti előre.

Volt egy olyan hír is, hogy a RED mozgalomból, majd a választások után, egy új baloldali pártot fog építeni. Most ezzel mi van?

Az ott lévő fiatalok nagyon aktívak, és dolgoznak. Én nem pártot alapítottam, pont azért, mert az egész ellenzék nagyon rossz időszakát élte, beleértve az MSZP-t is. Folyamatosak voltak a napi belső és külső viták, annak akartam esélyt adni, hogy egy politikai mozgalommal túllendüljünk ezen a helyzeten és tovább tudjunk dolgozni. Azóta tisztult a helyzet, az MSZP és a Párbeszéd szövetsége erős, és képes lehet az összes politikai mozgalom, így a RED mágnesévé válni.

Tudom, hogy ön barátja, földije, harcostársa Botka Lászlónak. Vissza tudja csábítani a párthoz?

Laci itt van velünk, és meg fog küzdeni Szegedért. Nem egyszerű ilyen, minden mocskos állampárti eszközt is bevető orbáni körülmények között egy várost megtartani, de a legjobb úton tartunk efelé. Mi mindenben támogatjuk egymást, ahogy eddig is tettük.

De azért sértett ember, nem?

Levont konzekvenciákat az egész ellenzéki oldal elmúlt néhány éves működése alapján. És most akkor hadd szúrjak oda az ellenzéki oldalon lévőknek. Az LMP kifejezetten ígéretet tett Botkának, hogy ha vállalja a miniszterelnök-jelöltséget, akkor beállnak mögé. Most, hogy látjuk, mi zajlik az LMP-ben, és hogy kétharmada lett újra Orbánnak, van-e kétségünk afelől, hogy hazudtak akkor Lacinak. Két éve azzal kellett neki szembesülnie, hogy az ellenzék egy része nem azért dolgozik, hogy megbuktassa az Orbán-rendszert.

Ezt a saját pártjára is értette…

Igen, arra is. De a Tóth Berciék által vezetett pártban azok, akik a frontvonalban vannak, mind ugyanazt gondoljuk. Mindannyian a rendszer végét akarjuk.

Igen ám, de az emberek, a választók a biztonság garanciáit nem látják az ellenzék részéről. Éppen ezért a többség az egyéni túlélésre koncentrál, mert látják: minden fontos pozícióban, a legtöbb településen a Fidesz emberei ülnek.

Igen, ez tökéletes helyzetkép, az emberek tényleg félnek. Ugyanakkor azt is láttuk, hogy az áprilisi választásokon többen voltak a Fidesz ellen, mint mellette. Ezért az önkormányzati választásokon meg kell teremteni az ellensúlyát a központi Fidesz-hatalomnak. És ehhez minden adott. Mert azok, akik korábban szétszavaztak, legközelebb egy jól kiválasztott személyre voksolnak, vagyis a legjobb Márki-Zayokat, Tóth Józsefeket, Botka Lászlókat és Csige Tamásokat találják meg, akkor az ilyen polgármester-jelöltekkel megroppantható a rendszer. Igen, igaza van: nekünk védelmet kell biztosítanunk azoknak, akik károsultjai ennek a rendszernek. Tudom, hogy ez most illuzórikusnak tűnik, de hiszem, hogy képesek vagyunk az önkormányzatok jó részét visszavenni.

Ehhez dolgozni kell…

Igen, dolgozni kell.

Hadd intimpistáskodjak: amikor megérkeztem, azt láttam, hogy Márki-Zay Péterrel tárgyalt…

Valóban. Éppen arról beszéltünk, hogy az önkormányzati választásokra meg kell csinálnunk azt a modellt, amellyel ő nyerni tudott. Hosszú éveken keresztül büdös volt mindenkinek a szocialistákkal leülni, de ez megfordult, és mára a jobb-közép mozgalmak is természetes szövetségesként tekintenek ránk. Nagy fantáziát látok abban, hogy összeszedjünk minden helyi civil közösséget, és essünk neki a jövő őszi választásoknak, mert hiszem, hogy megroppantható a Fidesz. Ehhez persze el kell menniük szavazni azoknak, akik áprilisban is megtették ezt, s nem a Fideszre voksoltak. Ennek az előszele lesz az EP-választás.

Az Ön munkájának hányad része most az Unióban a „hazaárulás” és mennyi a tényleges uniós munka?

A haza védelmében dolgozom, mert azok az igazi hazafiak, akik ilyen körülmények között is kiállnak a magyar állampolgárok érdekei mellett, igen: az Orbán-kormánnyal szemben. A Haza/Szeretet/Európa hármasáért dolgozom, és ezt mindig el is mondom. Négy év alatt egyébként komoly szakmai karriert futottam be az Európai Unióban, szerénytelenül kijelenthetem, hogy a turizmus első számú európai politikusa lettem, miközben a közlekedési bizottság alelnökeként is nagyon komoly dossziéim futottak. Megtaláltam a szakmai helyem, ez azonban nem vigasz a magyar helyzetre. Ezzel nem lehet itthon nyerni. Így aztán most az energiáim nyolcan-kilencven százalékát az MSZP jó szereplésére fordítom. Felvettem a kesztyűt Orbánékkal, és ígérem: sok kellemetlen pillanatot fogok okozni a rendszernek. Egyébként én magam is szeretnék EP-képviselő maradni, de ezt majd az MSZP fogja eldönteni, hogy kinek milyen listás helyet szán. Egyelőre azt érzem, hogy számítanak rám, hiszen megbíztak a kampányfőnöki teendőkkel, és bíznak az orromban is…

Magyarország távol Európától

A nemzetállamok „a globalizált világban csak egy erős, egyesült Európában lehetnek erősek” – jelentette ki Manfred Weber. Németországban az Alternatíva Németországnak (AfD) nevű ellenzéki párt politikája mutatja meg, mit is jelent a nacionalizmus. Az AfD „a nemzetek Európájáról beszél”, de szavai mögött a „pőre egoizmus és nacionalizmus” húzódik meg, ezért „az Európa-párti erők központi feladata az elhatárolódás ezektől a jobboldali erőktől szerte Európában” – mondta Manfred Weber.

És mi van itthon?

Már nem kell elköltöznöm ahhoz, hogy kívül kerüljek Európán. Volt munkatársam tett egy ilyen megjegyzést az egyik posztban. Én is így vagyok vele. Nem kell elmennem innen, már most is Európán kívüli vagyok. Ezek a hazai „democsokraták” tartalmilag kívül helyeztek bennünket onnan. Formai kötéseink megvannak ugyan, de kormányzásukkal, törvényeikkel és rendeleteikkel, nagy nemzeti önállóságuk hangoztatásával a jobboldali populista fineszes-kereszténydemokrata alakulat kirekesztett bennünket onnan, ahová több mint ezer éve tartozunk.

Nagy az ő bűnük. Még jobban elszegényítették a szegényeket. Jogászi allűrökkel megfosztottak bennünket minden lehetséges demokratikus ellenőrzési lehetőségtől. És hiába tépjük a szánkat. Már aki. Már aki itthon maradt és nem kért menedékjogot Kanadában, vagy világhírű művészként nem telepedett le valahol másutt, új hazát választva, vagy akár ifjúként, családostól nem keresett más országot megélhetésének biztosítására. És vannak az itthon maradottak között sokan, értelmiségiek és kevésbé képzettek, akik már meg se szólalnak. Mert minek, mondják, úgy sincs semmi foganatja!

Ángyán szerint a maffiahálózatok szisztematikusan kirabolják az országot, a közjó szolgálata helyett magánérdekek kiszolgálására használják az államot. Az elfogadhatatlan földügyek, a trafikbotrányok azt igazolják, hogy a korrupció újult erővel van jelen az országban, a maffiahálózatok saját embereiket törvény- és döntéshozó pozícióba helyezik. Számtalan példát lehetne még felsorolni.

Ebben a kettészakadt országban a bal és a jobboldal kiegyezése ma lehetetlennek tűnik. Pártszinten minden bizonnyal. Ami legalább ekkora baj, hogy a békés egymás mellett élés sem látszik megvalósíthatónak. Európai stílus és módi ebben sem megy már nekünk!

És most itt van ráadásul ez a Gruevszki rémtörténet!  A HVG szerint a menekültstátusz soron kívüli megadása nem más, mint figyelemelterelés. Arról, hogy milyen károkat okozott a magyar diplomáciának, a titkosszolgálatoknak, no meg az országimázsnak a volt macedón miniszterelnök szöktetése.

Akkor milyen megoldás marad? A tisztességes, hiteles emberek szövetsége? Lehetséges. Ahol nincs sem föld, sem trafikmutyi, ahol nincsenek álvideós ökörségek, meg örökségek handabandázó magyarázatokkal, ahol nem kirakatba tett látványtervezésekkel csábítanak választókat. Ahol baltás gyilkos kiadatásával nem járulnak hozzá hőssé nyilvánításához, ahol köztörvényes elítéltnek nem adnak menedékjogot azért, hogy ne kelljen börtönbe vonulnia!

Ahol nem a politikai megfelelési kényszer uralja az igazságszolgáltatást és a bűnüldözést, ahol az állam nem erőlteti rá az emberekre a nemzeti hitvallás jegyében elképzeléseit, ahol az emberi méltóság tiszteletben tartása a legfontosabb mindenekfelett!

Készülj hát 2019 tavaszán vissza Európába, nem pedig egyre távolodni attól!

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK