Kezdőlap Címkék Manfred Weber

Címke: Manfred Weber

Az EP csúcsjelöltek tévévitáján többször is emlegették Orbánt

Élőben vitáztak az Európai Bizottság elnöki posztjára pályázó jelöltek az este. Ez volt az egyetlen televíziós vita, amelyben az összes jelölt részt vett, és elmondta véleményét, leendő lépéseit a környezetvédelem, a migráció, a biztonság, az Unió globális szerepe, a populizmus és az éghajlatváltozás kapcsán.

A másfél órás eseményen mindenki kifejthette véleményét és kérdéseket is tehetett fel a többieknek. A vitát, mely az Európai Parlament tévéstúdióvá alakított plenáris üléstermében volt, az unió összes nyelvén és jelnyelven is tolmácsolták.

A RÉSZTVEVŐK

1. Nico CUÉ, Európai Baloldal (EL)

2. Ska KELLER, Európai Zöldek Pártja (EGP)

3. Jan ZAHRADIL, Konzervatívok és Reformerek Európai Szövetsége (ACRE)

4. Margrethe VESTAGER, Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért ( (ALDE)

5. Manfred WEBER, Európai Néppárt (EPP)

6. Frans TIMMERMANS, Európai Szocialisták Pártja (PES)

A vita

Migráció

Ez volt talán a legmegosztóbb téma a jelöltek között, melyre mindegyikük más megoldási javaslatot tett. A konzervatív jelölt azt mondta, „soha nem ismételném meg azt a hibát, amit a mostani bizottság tett: kvótákat vezetett be, ami csak mélyítette Európa keleti és nyugati részei közt a különbséget, és nem tartotta tiszteletben az országok azon jogát, hogy kinek adnak vagy nem adnak menedékjogot, letelepedési jogot.” Zahradil szerint Európán kívüli államokba kell áthelyezni a regisztrációs pontokat és küzdeni kell az embercsempészekkel.

Manfred Weber szerint „csak az európai megoldásnak van esélye”. Mint mondta, a Néppárt számára két dolog fontos: a határaink feletti ellenőrzés visszaszerzése, amihez a Frontex 10 ezer fővel való kibővítése szükséges. A másik megoldás a közös fellépés a Földközi-tengeren, az áttelepítések kapcsán, és nem átallna Marshall-tervet adni az afrikaiaknak, sőt, szeretne külön Afrika-biztost is a Bizottságon belül.

A baloldal jelöltje, Cué szerint „a bevándorlás először is egy hatalmas emberi dráma. Én is illegális bevándorlók gyermeke vagyok, ezért pontosan tudom, milyen ez.” Mint mondta, hihetetlen számokról hallunk, csak eddig 30 ezer ember halt meg a Földközi-tengeren, ezért mindenképp közös felelősség terhel minket. „Az európai baloldal számára a migráció lehetőség, erre én magam vagyok az élő példa. Számos ember van, aki a saját hazájában nem tud élni, megfelelően képzeni magát, ezért számunkra ez nem invázió, főleg, hogy az unió lakosságának fél százaléka csupán a bevándorló”. Weber javaslatát „botrányos”-nak minősítette.

Margrethe Vestager, a liberálisok jelöltje szerint a legfontosabb, hogy hosszútávú, stabil megoldásokat keressünk az emberéletek megmentésére. „A migráció fennmarad a jövőben is a klímaváltozás és a gazdasági kérdések miatt. Az európaiak pedig nyitott szívvel fogadják azokat, akiknek segítségre van szüksége – de azt nem lehet, hogy az emberek jönnek-mennek, anélkül hogy tudnánk, mit csinálnak. Ezért közösen kell felépíteni egy működő rendszert, mert az emberek ezt várják tőlünk” – mondta.

A szocialista Timmermans szerint „minden alkalommal, mikor valaki meghal a Földközi-tengeren, Európa gyengül, akik a hajókban ülnek, segítséget érdemelnek. Nem büntethetjük a hajókat, amiért életeket mentenek. Azt kell megakadályozni, hogy ezek az emberek hajókra üljenek, ezért kell Afrikát segíteni, mivel Európa sorsa Afrikához van kötve. Szolidaritásra is szükség van. Ha a Közép- és Kelet-európai országok visszautasítják a szolidaritást, akkor sajnos előbb-utóbb visszatérnek a határok ott is, ahol ezt nem akarjuk” – mondta.

A zöldek jelöltje, Ska Keller szerint európai szolidaritásra van szükség, és méltányosan kell megosztani a felelősséget. „Elfogadhatatlan, ami jelenleg történik a Földközi-tengeren. Meghalnak, belefulladnak az emberek a tengerbe, de nincs felelős, mindenki csak a másikra mutogat: az olaszok Líbiára, miközben Líbiában háború van, sose tudni, hogy a parti őrségek valójában nem-e milíciák” – magyarázta.

Munkanélküliség

A jelöltek bemutatkozása után először a migrációról, majd a 3,3 millió fiatal munkanélküli számának csökkentéséről kérdezték a jelölteket a műsorvezetők. Ez utóbbi kapcsán Timmermans és Weber vitába is bocsátkozott egymással, melyhez később csatlakozott a konzervatívok jelöltje is, Jan Zahradil.

Weber ugyanis azt mondta, elsősorban infrastruktúra, kutatás, erős belső piac és egy olyan gazdaság kell, ami munkahelyeket teremt. Timmermans erre felhozta, hogy annak idején épp Weber volt az, aki megvétózta a pl. Portugália felzárkóztatására szánt terveket, és – a bizottsági alelnök szerint – inkább azt akarta, hogy büntessék meg Portugáliát, amiért nem tudja tartani magát a megszorító intézkedésekhez.

Timmermans szerint a fiatalok munkanélküliségének kérdését inkább az Erasmus kiterjesztésével – „mindegy, hogy van-e munkahelyük vagy nincs, egyetemisták-e vagy sem, csak menjenek külföldre, mert így nagyon hasznos tapasztalatokat szerezhetnek” – a tagállamok már bevált gyakoarlatainak átvételével, és nem utolsó sorban: a választási korhatár csökkentésével lehetne orvosolni. Ez utóbbit Timmermans 16 éves korra vinné le. Ehhez csatlakozott a konzervatív Zahradil, aki viszont azt emlegette fel, hogy a Timmermans által említett, működő tagállami megoldások az ő állítását igazolják, miszerint a tagállamok kezében kell hagyni az ilyen és ehhez hasonló döntéseket, mivel saját hatáskörben nagyszerűen meg tudják oldani azokat, mint a fenti példa is mutatja.

Timmermans erre azt válaszolta: ezek szerint Zahradil 15 évvel ezelőtt nem szavazta volna meg az ő országának, Csehországnak is juttatott strukturális alapokat? Mert akkor ma nem lenne olyan alacsony a munkanélküliség náluk sem. Szerinte elsősorban a szolidaritásról van szó, a déli államokra is gondolnunk kell és segíteni kell őket a munkanélküliség felszámolásában.

Környezetvédelem és klímaváltozás

A másik nagy téma a környezetvédelem volt, itt a zöldpárti és a szocialista jelölt is Webert kérte számon. Weber ugyanis azt mondta, 2050-ig akarják elérni, hogy az unió teljesen szén-dioxid mentes legyen, és bár elkötelezettek emellett, szerinte ki kell találnia, hogy az ennek érdekében meghozott intézkedések ne elsősorban a szegényeket sújtsák. Timmermans erre azzal válaszolt, nem véletlen, hogy a Néppártot a civil szervezetek dinoszaurusznak hívják. „Elegem van belőle, hogy mindenki azt mondja, ez rossz lesz a nyugdíjasoknak. Ha nem teszünk sürgősen valamit a környezet védelmében, annál jobban sújt majd le a szegényekre, akiknek nincs hova elmenekülni a klímaválság következményei elől.”

Weber erre csak annyit válaszolt, hogy ő „az innovációban hisz, nem a büntetésben, tiltásban, túlszabályozásban, hanem a fejlesztésben.”

A zöldpárti Keller szintén a néppárti jelöltet számoltatta el, mikor azt kérdezte tőle, „ha csökkenteni kell a kibocsátást, akkor miért szavazott ez ellen? Miért hagyja, hogy a vállalatok egymás között adják-vegyék a széndioxid kibocsátási kvótákat?” – „A pártom megpróbálja a dolgokat összeegyeztetni. Lehetünk ambiciózusak, de ez a zöldek feladata, mi pedig meghallgatjuk a szakszervezeteket is, akik azt mondták, hogy a zöldek céljait megvalósítva elvesznek a munkahelyek.” Végül a versenyjogi biztos Vestager is beszállt a szócsatába, mint mondta: „nem pártok alapján működünk együtt a bizottságban, hanem csoportként. A klímaváltozás annyira hatalmas gond, hogy nem számít, ki melyik pártba tartozik.” Mire Weber csak annyit válaszolt, a megosztottság valóban nem jó, de Vestager pártjában is sokan állnak azon a véleményen, mint ő. „Mi európaiak egyedül nem tudjuk megmenteni a földgolyót” – tette hozzá.

Multik megadóztatása, adóparadicsomok felszámolása

A jelöltek közül többen is elmondták, hogy közös, uniós társasági adózást hoznának létre – Timmermans még konkrét számot is mondott: minimum 18 százalékos adót vezetne be a tagállamokban, ami lehet magasabb, de alacsonyabb semmiképp – , digitális adózást vezetnének be, a cégek ott adózzanak, ahol tevékenységüket folytatják. A nagy digitális cégeket is megadóztatnák, az adócsalás miatt elveszített, 850 millió euróból pedig infrastruktúrát fejlesztenének, kórházakat, iskolákat építenének.

Az egyetlen kivétel a konzervatív jelölt volt, aki szerint „én nem hiszek a pán-európai adózásban. Az államok joga a vállalatok megadóztatása. Az EU nem állam, bár lehet vannak itt, akik ezt gondolják. Szerintem az adóelkerülést be kell tiltani, vannak erre már meghozott, jó lépések, információcsere. Minden vállalatot, aminek forgalma 750 millió eurónál nagyobb, be kell azonosítani, de nemzeti szinten adózzanak.”

Mi a baj az EU-val?

A műsorvezetők felvezetésükben arról beszéltek, egyre többen érzik úgy, hogy az EU már nem működik, egyre kevesebben mennek el szavazni az EP-választásokon is. Hogyan magyarázzák az eu-szkepticizmus növekedését, és milyen felelősséget vállalnak érte?

A zöldpárti Keller szerint „a nacionalizmus az, ami szét akarja zúzni az uniót, a nacionalisták nem fogadják el más emberek jogait. Nagyon fontos, hogy ne adjunk túl sok teret ezeknek az erőknek, mert nem természeti törvény, hogy ezek az erők növekedjenek, és nem is nőnek minden országban. Nekünk kell dönteni róla a választásokon, hogy nyernek-e. Sajnos a Néppárttal ez nem fog menni. Mind tudjuk, hogy Ausztriában ott az FPÖ-ügy, vagy épp Magyarországon az Orbán-ügy, amit egyáltalán nem tudtak megoldani. A kérdés csak az, hogy elhatárolódunk-e ettől, vagy sem?

Timmermans önkritikus módon arról beszélt, hogy akik a szocialistákra és a néppártra szavaztak eddig, azok most a nacionalista vagy szélsősges pártokra szavaznak most. „Ez a mi hibánk, mert nem sikerült meggyőznünk őket, és bedőlnek az ilyen ígéreteknek. De nézzük meg, mit tett a brexit a britekkel, tisztára a trónok harca zajlik most a szemünk előtt náluk. Felelősek vagyunk ebben, de van megoldás, csak legyen európai egység, és oldjuk meg közösen ezeket a problémákat.”

Ezután a szélsőbaloldal jelöltje, Nicolás Cué kapta meg a szót, aki arról beszélt: az európai egység létezett korábban, de úgy tűnik, hogy egyre rogyadozik. „Nem tudok egyetérteni azzal, amit Magyarországon a fasiszták tesznek, nem tudom osztani az olaszok nézeteit sem. Nyilvánvaló, hogy az emberek elégedetlenek, azt gondolják, hogy saját hazájukban menekültek, és önök felelősek ezért.”

A néppárti Weber a már korábban is többször hivatkozott büntető mechanizmust vette elő most is. „Az egoizmus visszatért földrészünkre. A választásokkor azok ellen kell fellépni, akik szét akarják zúzni a mi Európánkat. A Brexit legfőbb üzenete, hogy a britek vissza akarták szerezni a szuverenitásukat, mert nem érezték, hogy az EU az övék is. Kell egy mechanizmus, ami megvédi az értékeinket, ezért kell kötelező, független jogállamisági mechanizmust elindítani, és azok ellen kell bevetni, akik nem tisztelik alapvető értékeinket”.

Záró üzenetek

A vitát lezáró üzenetekben minden jelöltnél közös volt, hogy szavazásra buzdítottak, mint többen fogalmaztak: mindegy, hogy kire, de ne hagyják elveszni szavazatukat.

Ezen belül azonban nagy volt a szórás, Weber demokratikus és erős Európát akar, Vestager egy változó, bátor Európát képzel el, amiben véget vetnek a férfi-női egyenlőtlenségeknek, Zahradil a nemzetek szuverenitását akarja elérni, Keller nemcsak szavakkal, hanem tettekkel harcolna Európáért azokkal a fiatalokkal, akik félnek a jövőjük miatt, Cué pedig a „fasizmussal szemben” a „valódi változást, az európai baloldalt” tartja egyedül képesnek arra, hogy az igazi problémákkal foglalkozzon. (Euronews)

Orbán: nem Weberre – tizenkilencre lapot kér

Orbán Viktor nem támogatja Manfred Weber megválasztását az Európai Bizottság élére. A miniszterelnök szavaiból kiderült: mindent arra tesz fel, hogy az Európai Néppártot sikerül jobb szél felé fordítani. Szerinte vannak jó és rossz magyarok.

„A magyar választókat sértő nyilatkozata” miatt nem támogathatja a néppárti Manfred Webert az Európai Bizottság elnöki posztjára – mondta Orbán Viktor az osztrák alkancellárral, a Szabadságpárt (FPÖ) elnökével, Heinz-Christian Strachéval közös sajtótájékoztatóján.

Európa: jobbra át!

Arról beszélt, hogy azt szeretnék, ha olyan változások történnének Európában, mint amilyenek Ausztriában történtek. Ha Ausztriában lehetséges, hogy a jobbközép kormányzópárt együttműködik a jobboldali, „hazafias” párttal, miért ne történhetne meg ez európai szinten is – vetette fel a kormányfő, úgy fogalmazva, hogy

ami Bécsben működik, az Brüsszelben is működőképes lehet.

Az FPÖ koalícióban kormányoz az Osztrák Néppárttal (ÖVP). Utóbbi az Európai Néppárt (EPP) tagja, csakúgy, mint a Fidesz, előbbi viszont az euroszkeptikus Nemzetek és Szabadság Európája (ENF) tagja.

Manfred Weber, az EPP jelöltségét az Európai Bizottság elnöki posztjára Orbán elutasítja, mert szerinte a magyar kormány és vezetője nem kerülhet abba a helyzetbe, hogy olyan embert támogat európai bizottsági elnöknek, aki bejelenti, hogy ő köszöni szépen, nem tart igényt „a magyarok szavazataira”. Manfred Weber azt találta mondani, hogy a magyarok szavazatával nem kíván európai bizottsági elnök lenni – mondta Orbán, aki ezt súlyos álláspontnak, a választók tiszteletére vonatkozó elv megsértésének nevezte. Weber valójában azt mondta, hogy nem szeretne a Fidesz európai parlamenti képviselőinek szavazatával bizottsági elnök lenni.

Orbán azt mondta, hogy a brüsszeli bizottsági elnöki posztra jelölt politikusok – az úgynevezett csúcsjelöltek – alkalmatlanok a testület vezetésére. Arra számít, hogy bonyolult tárgyalássorozat előzi meg a leendő elnök megválasztását

„Keressük a megfelelő jelöltet” – mondta, megjegyezve: „itt van végre egy pont, ahol egyetértünk Weber úrral, nem lenne helyes, ha a magyarok szavazatával lenne bizottsági elnök”. (Vagyis azokéval, akik a Fidesz ellenében más pártcsaládba tartozó pártra szavaznak.)

Az európai baloldalt „reménytelenül bevándorláspártinak” minősítette, jelezve, hogy ha a jobbközép pártok ezzel a baloldallal működnek együtt, előbb-utóbb kompromisszumokat kell kötniük, ezért ők az európai nagykoalíció helyett

„a jobbra való nyitás lehetőségének megfontolását”

is napirenden akarják tartani.

Új csapatban a remény

Orbán, amint az Matteo Salvinivel, az olasz Liga elnökével, miniszterelnök-helyettessel és belügyminiszterrel tartott minapi találkozója után is megismételte, hogy bár jelenleg a „bevándorláspárti politikai erők –  ahová a baloldalt és az EPP nagyobbik részét sorolta – erős pozíciókkal rendelkeznek, de a bevándorlásellenesek – az EPP jobboldala és az ettől jobbra álló politikai mező, a hazafias pártok – megerősödése „kiegyensúlyozottabb helyzetet fog eredményezni”.

Reményét fejezte ki azzal kapcsolatban is, hogy az Európai Tanácsban

nőni fog azok száma, akik a néppárt jobbszárnyához vagy az attól jobbra eső pártokhoz tartoznak.

A Fidesz néppárti tagságáról szólva megerősítette: a Fidesz nem tudja elképzelni helyét egy olyan EPP-ben, amelyben a bevándorláspárti erők vannak többségben, „ezért is kellett felfüggesztenünk a tagsági jogainkat, hogy megvárjuk, a választás után merre fordul a néppárt”. (Ténylegesen az EPP elfogadta, hogy közös javaslattal szavazzák meg a felfüggesztést.)

Vagy máshol keresni a helyet

A jobbra nyitás – amit a Fidesz képvisel – azonban kisebbségben van az EPP-ben – jelezte, majd kijelentette: ha a Fidesznek van joga stratégiai kérdésben kisebbségben maradnia az EPP-ben, akkor azt fogja tenni. Ha azonban a pártcsalád intoleránssá válik,

„akkor természetesen máshol kell keresnünk a helyünket”.

Orbán óhaját, vagyis az EPP jobbra fordulását, amit múlt héten már kifejezett Salvini budapesti fogadása után, azonnal elutasította Angela Merkel német kancellár és Markus Söder, a német CSU elnöke, majd Sebastian Kurz osztrák kancellár, Strache „főnöke” is.

Orbán hangsúlyozta, hogy minden döntéssel megvárják az európai parlamenti (EP-) választást. Ezért nem kaptak meghívást például a Matteo Salvini olasz miniszterelnök-helyettes által szervezett milánói politikai találkozóra sem, mert az EP-választási eredmény ismerete nélkül nem szeretnének sehova elmenni – mondta.

Salvini nemrégiben új mozgalmat hirdetett, amelynek célja szélsőjobbos erőcentrumot létrehozni az EP-ben.

Bréking (fék)nyúz, 2019. március 22. – Tudósítás a másik valóságból

0

Az Origo és az MTI megírta, hogy Manfred Weber már a szélsőbaloldalnak udvarol. A Tűzfalcsoport.blog leleplezte, hogy Soros birodalma Brüsszellel közösen szervezi és támogatja a bevándorlást. A 888-tól megtudhatjuk, hogy az Európai Parlament olyan, mintha egy űrkocsma lenne.

Manfred Weber már a szélsőbaloldalnak udvarol

Nyílt ajánlatot tett a baloldalnak Manfred Weber, a néppárt uniós csúcsjelöltje a Süddeutsche Zeitungnak adott interjújában. Szavaiból kiderül, hogy már nemcsak a szociáldemokratákkal és a liberálisokkal, de a szélsőbaloldali zöldekkel is koalíciót kötne – éppen csak a jobboldali frakciók nem jöhetnek szóba. Ezzel egyértelműen lelepleződött Weber és a néppárti vezetés. A Fidesz elleni bosszúhadjárat oka: Weber a baloldal segítségével akar az Európai Bizottság elnöke lenni, és az ő követeléseiket teljesítette az elmúlt hónapokban.

A teljes behódolást Weber azzal próbálta enyhíteni, hogy azt mondta, elvárja Frans Timmermans szociáldemokrata csúcsjelölttől is, hogy fellépjen „a korrupció legalábbis részleges legalizálására” törekvő romániai szociáldemokratákkal szemben, és a „rendkívül kétes” tevékenységet folytató szociáldemokrata máltai kormánnyal szemben. (Origo: Manfred Weber már a szélsőbaloldalnak udvarol)

A Soros-birodalom és Brüsszel 14 éve szervezi a bevándorlást

Soros György hálózata 12 másik alapítvánnyal együttműködésben, már 2005-ben bevándorlásszervező birodalmat hozott létre. Céljuk, hogy migrációbarát irányváltozást érjenek el az EU-ban. Jelenlegi ismereteink szerint, megalakulásuk óta 450 szervezetet vettek fel partnerként, és láttak el pénzügyi forrásokkal. A felállított hálózat brutális lobbierővel rendelkezik. Az EPIM megerősített bástyákat épített fel Brüsszelben és mindent megtesznek az Európai Egyesült Államok létrehozása érdekében.

Soros György filantróp amerikai milliárdos saját alapítványi csoportjával, az Open Society Foundations-szel – tizenkét másik szupergazdag alapítvánnyal szövetségben – megalapította az European Programme for Integration and Migration-t (EPIM), amelyhez a Robert Bosch Alapítvány is tartozik. A szinte korlátlan anyagi források összefogott erejével ez a kezdeményezés hozzáfogott ahhoz, hogy Európából egy migrációs, illetve bevándorlási kontinenst csináljanak. (Tűzfalcsoport: Erre már nincsenek szavak: Soros hálózata Brüsszellel közösen szervezi a bevándorlást)

Itt tart ma Brüsszel

Ha Brüsszelben jár az ember és belép az Európai Parlamentbe, olyan érzése lehet, mintha egy űrkocsmába keveredett volna. Sok fura szerzet, akik mind Európa nevében beszélnek, szövetségek szerveződnek, néha hátba szúrják egymást, ha nem jöttek be a számításaik. Az elővigyázatosság tehát nem árt, mert nem minden az, aminek látszik. Aki tisztán játszik, veszíthet, a sok fura alakot viszont nem kell félteni, ha körmönfontságról van szó. Nem árt ezzel tisztában lenni, amikor minket oktatnak ki például a kommunisták.

Míg a takarítónőnek kinéző, a Zöldek/Európai Szabad Szövetség francia színeiben politizáló Eva Joly vagy a hajléktalan ábrázattal, Orbán iránti gyűlöletéről megrögzötten prédikáló, balos északír képviselő, Luke Ming Flanagan csak felháborodást kelthetnek megjelenésükkel (és szélsőséges kijelentéseivel), vannak náluk sokkal rosszabbak.

Marie-Christine Vergiat az Egységes Európai Baloldal képviselője. Ő az a francia kommunista, aki utálja a franciákat, mert a nemzetköziségben hisz. Vergiat mellett Barbara Spinelli erősíti a kommunisták táborát. Vergiat mellett Barbara Spinelli erősíti a kommunisták táborát. Míg Vergiat francia létére a franciákat, Spinelli zsidó létére a zsidókat utálja.

Ők akarnak leckét adni jogállamiságból. Takarítónők, hajléktalanok, kommunisták és antiszemiták. Vajon kinek van több joga képviselni az európai gondolatot? Nekik vagy nekünk? (888: Kommunisták és antiszemiták képviselik ma Európát Brüsszelben)

Rengeteg pozíciót bukhat a Fidesz, ha egyáltalán marad az EPP-ben

Parlamenti alelnöki, bizottsági helyeket veszíthet el a Fidesz, ha az új Európai Parlament megalakulásakor még fennáll a tagság felfüggesztése. Lehet viszont, hogy csak kitolták a jövőbe a szakítást.

Határozatlan időre felfüggesztette a Fidesz tagságát az Európai Néppárt (EPP), emiatt nem vehetnek részt a pártcsalád rendezvényein, nincs szavazati joguk és nem jelölhetnek senkit tisztségekre. Ebből az első kettő az EPP-n belüli érdekérvényesítést szűkíti be drámaian, a harmadik viszont az Európai Parlamenten belüli tisztségeket is érinti.

Az EP-ben szűkül a tér

De egyelőre csak elvben. Kende Tamás alkotmányjogász a Független Hírügynökségnek elmondta, hogy a jelenlegi pozíciók nem sérülnek, ezektől egyébként se tudnák megfosztani a fideszeseket, mert a május végi EP-választásig már nem ülésezik a parlament. De a határozat amúgy is jelölési jogról szól.

Ami akkor válik élessé, amikor megalakul az új összetételű EP, július első napjaiban. Ekkor kezdődnek a különféle tisztségekre jelölések. A várható mandátumarányokat figyelembe véve 25-30 helyet saccol Kende, amitől eleshet a Fidesz a parlamenti bizottságokban elnöki, alelnöki pozíciók formájában. Bár ha a pozíciót kiterjesztően értelmeznék majdan, akkor

ez akár a bizottsági tagságokat is érinthetné.

Valki László ugyancsak nemzetközi jogász egyetért ezzel a lehetőséggel. Ráadásul jelenleg például az EP egyik alelnöke fideszes (Járóka Lívia).

Sokba kerül a vita az Európai Bizottságban is

A felfüggesztés nem érinti az Európai Bizottságbeli biztosi tisztséget, mert ez az ország uniós tagsági jogához tartozik, ám nem erősíti a kormány helyzetét. Trócsányi László igazságügyi minisztert szeretnék az EU „kormányába” delegálni. Mivel ott nem tisztségre szól a jelölés, hanem a testület elnöke osztja szét a „tárcákat”,

nagyban függ a kormány és a jelölt presztízsétől, milyen területet kap.

(Legutóbb Navracsics Tibor szenvedte meg azt, hogy az addig egybetartozó nagy területből elvették az állampolgári feladatokat, és a kis súlyú oktatási, ifjúsági ügyek maradtak.)

De mindez merőben elvi jelentőségű, mert inkább tűnik átmeneti tűzszünetnek a Fidesz és az EPP között a mostani döntés. Annak érdekében, hogy az EP-kampány ne a Fidesztől legyen hangos, és Orbánék ne az EPP ellenében kampányoljanak a hátra lévő időben se.

Senki se zárja ki a kizárást

Vagyis lehetséges, hogy csak jegelték a végleges szakítást. Manfred Weber EP-frakcióvezető és Joseph Daul, az EPP elnöke egyaránt arról beszélt a felfüggesztő határozat kimondása után, hogy a kizárás lehetősége változatlanul napirenden van. Maga Orbán is úgy fogalmazott, hogy nem szentírás a fideszesek beülése a következő EPP-frakcióba.

Fokozza a bizonytalanságot, hogy a Fidesz jogainak esetleges visszaállítását attól tette függővé az EPP, hogy

elkészüljön a három tagú „bölcsek tanácsa” jelentése, amire viszont nem szabtak határidőt.

Az elhangzottak alapján az EPP veteránjai a jogállamiság magyarországi helyzetét fogják értékelni, és valószínűleg például a CEU ügyének alakulását.

Ha azonban ez lenne a feladatuk, a vizsgálatot már most le is zárhatnák – mondta Valki László. Elég csak elővenni a Sargentini-jelentést, amelyet nagy többséggel fogadott el az EP, tehát a néppártiak is jelentős számban egyetértettek – fűzte hozzá.

Kende Tamás értelmezése szerint ha sor kerül arra, hogy valamikor visszaállítanák a Fidesz tagsági jogait, azt ugyanúgy kellene előterjeszteni, ahogyan a szerdai határozatot. Vagyis az EPP elnökségének és a Fidesznek közösen, legalábbis formailag. Mert a felfüggesztésnek a néppártiak gesztusaként lett „társszerzője” a Fidesz annak hallatán, hogy egyoldalú döntés esetén a Fidesz azonnal kilép tőlük. És a választmányi ülésen Orbán azt is belengette, hogy ezután új frakciót alakíthatnak.

Most kezdődik a meccs második félideje

Van a következő eseménysornak még egy vetülete. Mégpedig az, hogy az EPP-nek kizárt, hogy annyi képviselője legyen, amivel megszavazhatná az EP-ben az Európai Bizottság élére jelölt Manfred Webert. (Ehhez – ha a britek kilépnek – a 705 képviselő felének plusz egy fő szavazata kell, az EPP-nek várhatóan 180 körüli széke lesz.) Vagyis folytatódni fog a jelenlegi gyakorlat, hogy a relatív többségű EPP a fontos ügyekben alkut köt a szocialistákkal (S&D), a liberálisokkal (ALDE) és ha kell, a két zöld frakcióval.

Az ALDE frakcióvezetője, Guy Verhofstadt szerint az EPP elvesztette hitelét a nem kizárással. Az SPD, a német szocdem párt és az egyik EP-beli zöld párt részéről ugyancsak hitelvesztésről nyilatkoztak Weber esetében, s ha bizottsági elnök akar lenni, akkor világossá kell tennie, melyik oldalon áll.

Ahogyan arról már írtunk, az S&D-ben eddig nem hoztak döntést Weber támogatásáról, de informálisan az az álláspontjuk, hogy ennek feltétele lesz a Fidesz kizárása az EPP-ből.

Orbán hátraarca a CEU ügyében, vagy ismételt trükk?

Lehetséges, hogy német segítséggel meghátrál a CEU ügyében Orbán Viktor. A német kancelláriaminiszter nyilatkozatából ez is kiolvasható, de az nem, hogy a CEU teljesen Budapesten maradhat.

Nem várta meg a bajor miniszterelnök, Markus Söder levelét, hanem maga ragadott tollat, és arról biztosította a bajor kormányt, hogy a CEU részt vehet a magyar felsőoktatásban – ez derül ki a bajor Süddeutsche Zeitung (SZ) írásából.

A lapnak Florian Herrmann kancelláriaminiszter a levélről azt mondta, hogy abban a magyar miniszterelnök garantálta, hogy

a CEU továbbra is Magyarországon kutathat és oktathat. 

Herrmann szerint ez már egyértelmű jele a békülésnek.

A teljes levelet a SZ nem közli, de egy talán szó szerinti idézet szerint

„A magyar kormány nevében biztosíthatom Önöket, hogy a müncheni műszaki egyetem magyar felsőoktatásban való részvétele a CEU-val való együttműködés keretében nem lesz akadály.”

Utóbbi a Manfred Weber váratlan ajánlattal módosított követelésére adott válasz.

Az Európai Néppárt (EPP) európai parlamenti frakcióvezetője a mai, sorsdöntőnek ígérkező választmányi ülés előtt kiegészítette három feltételének a CEU-ra vonatkozó részét. Az eredetileg úgy hangzott, hogy az egyetem visszatérhessen Budapestre és továbbra is adhasson ki amerikai diplomát.

Ezt egészítette ki budapesti útján azzal, hogy a müncheni műszaki egyetem és a BMW autógyár finanszírozóként lépne be a CEU működésébe. A dolog érdekessége, hogy a CEU nem panaszkodott anyagi gondokra, és Bécsbe költözve éppúgy uniós intézménynek minősül, ahogyan a német közreműködéssel történne.

A cikket ismertető 444.hu szerint ezzel Orbán azt ígéri, hogy nem fog keresztbe tenni annak, hogy a müncheni egyetem a CEU-val való együttműködésének keretében részt vegyen a magyar felsőoktatásban.

A levélben azonban a cikk alapján semmilyen ígéret nincs a kutatás és oktatás folytathatóságán túl.

A kormány érvelése a CEU ügyében eddig az volt, hogy

az egyetem nem is ment el, változatlanul itt van.

És ez igaz is, a magyar posztgraduális képzés folytatódik Budapesten. Az amerikai diplomát kiadó oktatás – a program túlnyomó része – azonban Bécsbe kerül (?) a lex CEU miatt.

A SZ cikkében

nem olvasható olyan mondat, hogy az egyetem visszakaphatja teljes budapesti státuszát.

Ahogyan ezt a CEU igényli. Weber ajánlata után közleményben tudatták, hogy „világossá kell tennünk, hogy a lehetséges együttműködés előkészítését csak akkor folytathatják tovább a résztvevő felek, ha Magyarország miniszterelnöke egyértelmű politikai állásfoglalásban biztosítja arról európai partnereit, hogy a CEU amerikai és európai diplomákat kiadó szabad intézményként Budapesten maradhat”.

Az események súlyát jelzi, hogy hétfőn Orbán még azt mondta az atv.hu-nak, hogy „ha minden igaz, a bajor miniszterelnöktől fogok kapni egy levelet, arra adok majd egy választ, attól függően, hogy mi lesz benne”.

Az mindenesetre nem sokára kiderül, Orbán valóban hátraarcot hajt végre a CEU ügyében. A Weber által támasztott másik két feltételnek lényegében nem tett eleget, illetve az EPP-beli kritikusok szerint nem hihetően. A mai vita előtt összefoglaltuk a lényeget.

Ma döntenek (?) a Fideszről az Európai Néppártban

Bármi lehetséges: kizárás, felfüggesztés, elhalasztás. Az EPP feladványa: mi a kevésbé rossz, ha kizárja a Fideszt, s ezt mikor tegye, vagy ha bent tartja. Mit hoz ki a matek, és hogyan lehet bizottsági elnök Manfred Weber?

Az egyetlen bizonyosság az, hogy semmi se biztos. Az előjelek alapján lehetséges, hogy a várhatóan délutáni választmányi (politikai gyűlési) ülés előtti utolsó pillanatokban derül ki, milyen javaslatot terjeszt a 262 delegátus elé az Európai Néppárt (EPP) vezetése.

A lehetőségek

Az eddigiek alapján a legvalószínűbb a kizárás és a tagság felfüggesztése közti választás lehetősége. Egyáltalán

nem lehetetlen azonban, hogy elhalasztják a határozathozatalt

az április 8-9-iki összejövetelre; ekkor még időben lesznek a május végi európai parlamenti választások előtti kampányhajrá előtt. Addig mérlegelhetik, mi a legkevésbé rossz számukra. Vagyis mi visz el többet: benntartani a vitán felül tehertétellé vált Fideszt és ezzel mandátumokat megtartani a következő EP-ben, vagy ezeket elveszítve szavazatokat nyerni a választók körében.

Mert a Fidesznek, sőt, magyar pártnak

aligha volt ilyen rossz sajtója nyugaton, mint mostanában a Fidesznek,

és ennyire elutasító a német közvélemény hazánkkal szemben. Ezt támasztja alá az a közvélemény-kutatás is, amely szerint a németeknek, de még a CDU-CSU híveinek is a kétharmada piros lapot követel Orbánék számára.

Az EPP vezetésének (elsősorban Joseph Daul elnöknek és Manfred Weber EP-frakcióvezetőnek) és főképpen a 262 delegátusnak nagyjából három tényezőből álló egyenletet kellene megoldania:

  • legpontosabban megtippelni a közvélemény hangulatát a fentiek alapján,
  • szembenézni azzal, hogy Manfred Weber jelöltségét csak akkor tudják sikerre vinni az Európai Bizottság elnöki tisztére, ha megkapják a centrumtól balra álló frakciók (szocialisták, liberálisok és zöldek) támogatását; márpedig ezek jó eséllyel ezt a Fidesz kirúgásához fogják kötni – a szocialisták szinte biztosan,
  • ha legkésőbb áprilisban nem teszik ki Orbánékat, akkor a Fidesz tizenvalahány képviselőjét később csak egyenkénti szavazással (úgynevezett kis kétharmaddal) tudják kizárni az EP-frakcióból, vállalva az ezzel járó teljes elhúzódó háborúskodást.

Mindezek előtt pedig azt kell számba venniük, hogy

a kompromisszum értelmes lehetőség, valóságos alternatíva-e.

Az tudniillik, hogy – amiként az elmúlt hetek megnyilatkozásaiban ez elhangzott néhányszor – hihetnek-e még Orbánnak abban, hogy „mostantól ismét rendes demokrata lesz”.

Ehhez nyilván mérlegre teszik a weberi hármas feltétel sorsát, amelyek teljesítésében állítólag ezek megfogalmazója szeretne kapaszkodót találni ahhoz, hogy a bent tartás mellett érveljen. (Vagy nem. Az elmúlt napok értesülései, nyilatkozatai ellentmondásosak, például az Orbánnal lezajlott budapesti találkozó után elmondottakkal szemben másnap azt közölte, hogy nem is volt tárgyalás, hanem lényegét tekintve ultimátumot adott elő. Később pedig azt indítványozta, hogy egy testület ellenőrizze a jogállami normák betartását, és ehhez kösse a támogatások odaítélését, ezt most, az EPP összejövetele előtt újságcikkben megerősítette – írta az Index.)

Weber feltételei voltak.

  • Hagyja abba a magyar kormány a Soros-Juncker-féle kampányt. Ezt Orbánék megtették, de a Napnál világosabb, hogy kényszer hatása alatt, s első körben Jean-Claude Juncker helyettesét, a szocialista Frans Timmermanst tervezték helyére tenni, majd a felháborodás nem csitulása láttán lett belőle a hirtelenjében előhúzott „családvédelmi akcióterv”-hirdetés. Az egyéb felületeken azonban azóta is vidáman fut az eredeti „tájékoztatás”.
  • Kérjen bocsánatot az EPP tagpártjaitól. Ebből az lett, hogy a „hasznos idiótáktól” kész elnézést kérni, ha bárki úgy érzi, megsértette ezzel. De a „támadó hangnem” sajnálata mellett álláspontjuk nem változott – mondta el Orbán és néhány sanchopanza.
  • Hagyja békén a CEU-t, tegye lehetővé, hogy az ismét budapesti intézményként adhasson ki amerikai diplomát. Erre lényegében nem érkezett semmilyen tartalmi válasz. Igaz, Weber itt szorított egyet a satun azzal, hogy belengette: a müncheni műszaki egyetem és a BMW autógyár anyagi segítségével tartanának fenn szakokat, noha a pénzszűke eddig nem volt fenn a CEU problématérképén. Erre Orbán annyit mondott: várja a bajor miniszterelnök levelét erről. Azét a Markus Söderét, aki látványosan farolt vissza a CDU mögé az orbáni politika megítélésében.

Mindezek ismeretében az a kérdés, hogy a választmányi küldöttek – és persze az előterjesztésüket ismertető EPP-vezetők – merre hajlanak.

Komolyan gondolják, hogy Orbán az a tigris, aki hajlandó áttérni a vegetariánus étrendre?

Vagy arra jutnak, hogy le kell zárniuk ezt a sehová se vezető vitát. Ahogyan azt – megint állítólag – Annegret Kramp-Karrenbauer új CDU-elnök szorgalmazza, hogy tiszta lappal folytassák a kormányzást.

A szerdai vita – amelyen Orbán is részt vesz – tehát túlmutat azon, amit eddig megtudhattunk. Hogy mára 14 párt kezdeményezte a Fidesz kizárását. Ezek javarészt kisebb tagjai az EPP-nek. Az eddigi információk alapján 58 szavazatuk van a kizárást követelő pártoknak. Ennél nagyjából tízzel kevesebb a támogatóknak (amelyekből 11+2 a Fideszé és a KDNP-é).

Az EPP-n belüli rendszerből azonban az következik, hogy a szavazati jogú tagpártokon túl a különféle tisztségek alapján is jár egy csomó voks. Mintegy 150 szavazat a támogató és vélhetően ellenző pártdelegáltakén felüli a Politico táblázata alapján. (A 264 szavazatból le kell vonni az egyik horvát párt két tagjáét, amely időközben kilépett az EPP-ből.)

A nyilatkozatok ellentmondásos voltára jellemző a kedden a Reutersnek nyilatkozó német CDU-s politikus, Andreas Nick beszámolója tapasztalatiról. Ezek szerint „a Budapesttől érkező összes jel azt sugallja, hogy a kilépés a céljuk… és úgy tűnik, tényleg azért könyörögnek, hogy kirúgják őket”. Mármint Orbánt és a Fideszt.

Pedig ez tényleg a legvégső opció. A legnagyobb EP-frakcióból kiszorulás már középtávon se lehet érdeke a Fidesznek a 2021 utáni költségvetési ciklus előkészítésekor. Igaz, mentsvárul olyan pártokkal készül (?) összefogni, amelyek többsége (nettó befizető országban) azzal kampányol évek óta, hogy az uniós támogatásokat vegyék vissza Keletről.

Fidesz-Néppárt: most vagy soha (kizárni)?

Szerdán dönt az EPP, mit tegyen a Fidesszel. Látszólag egyszerű: kizárni vagy felfüggeszteni? Az EP-választás után azonban ez a kérdés különösen nehézzé válik a személyenkénti szavazás miatt.

Egyelőre minden lehetőség nyitva áll – nyilatkozta szombaton Manfred Weber, az Európai Néppárt (EPP) európai parlamenti (EP) frakcióvezetője Bukarestben. Weber az EPP politikai gyűlésének (választmányának) szerdai üléséről beszélt, amelyen dönteni kell 13 tagpárt kezdeményezéséről, hogy az EPP zárja ki a Fideszt.

A lehetőségek

Még semmi se dőlt el, tárgyalásokban áll a pártcsalád minden tagjával – mondta a német CSU politikusa szombaton Bukarestben.

Három lehetőség áll az EPP előtt a Fidesz ügyében:

  • felfüggeszti tagságát,
  • kizárja soraiból,
  • dádával benntartja.

Utóbbi célt szolgálja a magyar párt vezetőinek sok alkalommal előadott óhaja, hogy benn akarnak maradni. Manfred Weber ehhez

három feltételt támasztott, amiből a Fidesz egyet formálisan teljesített.

Elkezdte leszedni a Soros-Juncker-plakátokat, de az egyéb felületeken később is mentek ezek a reklámok, a „tájékoztató levél” pedig minden lakásba megérkezett.

Az EPP tagpártjai részére várt bocsánatkérés inkább nem teljesült, az „aki úgy érzi, hogy megsértettem, attól elnézést kérek” formulát több párt elutasítja. A CEU korábbi helyzetének visszaállítása pedig nem haladt előre.

Minderről Weber a lényeget nem hét eleji budapesti találkozója után itt, hanem másnap Strasbourgban nyilatkozva mondta el. Eszerint nem tárgyalás volt Orbánnal, hanem egyoldalú követelésközlés az ő részéről.

Dilemma több oldalról

Az EPP vezetésének több változós egyenletet kellene megoldania, amikor javaslatot tesz a választmánynak szerdára:

  • több párt kilátásba helyezte, hogy kilép, ha a Fidesz marad,
  • Weber az Európai Bizottság elnöke szeretne lenni, amihez azonban a centrumtól balra álló EP-frakciók támogatására szorul, ennek azonban feltételévé válhat a Fidesz kitessékelése,
  • mérlegelniük kell, hogy a felfüggesztéssel „domesztikálható-e” Orbán.

Az EPP-n belüli vélemények egyike az (és maga Weber is mondott ilyet többször), hogy erősen kétséges, a Fidesz tiszteletben tartja-e a közös értékeket. Egészen pontosan az, hogy belül maradva nem kezdi-e újra ezek tagadását, támadását.

Márpedig Orbán többször világossá tette, hogy ő akarja a maga képére formálni az EPP-t. „Új kezdetet” követel, nemhogy a további integrációt nem támogatja, hanem „erős nemzetállamokat”, Európa élén pedig „erős vezetőket”, ahogyan március 15-én szónokolta.

Ez a beszéd sokak szerint retirálás volt a rá nehezedő nyomás miatt. Más nézőpontból azonban legfeljebb annyiban, hogy elmaradt ez utóbbi évek brüsszelezése és személyeskedő hangneme, ellenben visszatért a „birodalom fenyegetése”.

A szöveg fő üzenetei megerősítik azt a meggyőződést, hogy

Orbán a jobbszél felé tolná el az EU-t és persze ehhez az EPP-t.

Az EPP számára szerdán aligha komolyan szóba jöhető lehetőség a megbocsátás. Ezen a nyilatkozatok alapján már túl van a pártcsalád közössége. Nyilván nem közömbös az a közhangulat, ami ezt a vitát övezi, s amelyben a május végi EP-választás előtt egyre fontosabb a választók véleménye. Márpedig a döntést alapjában befolyásoló Németországban a választók és a CDU-CSU szavazói körében egyaránt kétharmados a Fidesz eltávolításának támogatása.

Az EP-választás előtt vagy után?

„Pedagógiai” megfontolásból szóba jöhető kompromisszum lehetne a tagság felfüggesztése azzal, hogy a belső karanténban kiderül, hajlandó-e megváltozni Orbán. Ha nem, akkor később alkalmazható a kizárás. (Az eleve kétkedők szerint a kérdés az, „meggyőzhető-e a tigris arról, hogy mostantól zöldséggel táplálkozzon”.)

A lehetőségek útja kétfelé válik. Az EPP-ben két magyar párt van: a Fidesz és a KDNP önálló tag. A delegátusok száma 5, illetve 1, a választmányban (politikai gyűlésben), a 264 szavazón belül 11, illetve 2. A kizáráshoz tehát itt két határozat kell. (Vagy afféle zsarolásképpen csak a Fideszt teszik ki, de ez valószínűtlen.)

Ezzel szemben a 217 tagú néppárti EPP-frakció egységes csoport, a 12 magyar képviselő „a közös mezt viseli”. Ebből következően a Fidesz-KDNP itt nem alkot önálló csoportot, egységes eltávolításukra nincs lehetőség,

a parlamenti képviselőket egyenként kell kizárni

az EPP-frakció szervezeti és működési szabályzata értelmében.

Mégpedig a frakció kétharmados többségével, ha a szavazáson a képviselők legalább fele jelen van (vagyis úgynevezett kis kétharmaddal), titkos szavazással.

Mindez azt jelenti, hogy ha az EP-választás előtt zárják ki a Fideszt/vagy és a KDNP-t az EPP-ből, akkor ezek képviselői nem a néppárt tagjaiként kerülnek be az új összetételű EP-be. Ha viszont a felfüggesztésről határoznak, akkor később a magyar képviselőket csak egyenkénti szavazással távolíthatják el soraikból, ennek minden járulékos feszültségét is vállalva.

Elitellenes elitek

Bonyolult képlet lett mára Európa, nagyon is bonyolult, és minden jel szerint a közelgő tényleges Brexit és az EP-választások egyáltalán nem fogják egyszerűsíteni a mátrixot, ami szerint nem a föderalizálódás, hanem a szétesés irányába halad a kontinens.

Az EU elvesztette dinamikáját, elvesztette polgárai “hitét”, bizalmát és elkötelezettségét a közösnek vélt/mondott értékek mellett, az egységes Európa-gondolat és a békés integrálódás távlatát. Akárhogyan ítéljük meg a dolgot, akárhány irányban és akárhány nézőpontból keressük a “bűnösöket”, a negatív forgatókönyv szerzőit, a sokszintű krízis okait, oda fogunk jutni, hogy az újra megerősödő TÖRZSI MORÁL nagyon is történelemalakító tényező, és az fogja a bukást okozni.

A sokféle válság központi szereplőjének a populista politikusok tűnnek, viszont a másféle – gazdasági, kulturális, tudományos-szakmai, stb. – elitek szerepe egyáltalán nem elhanyagolható a krízis kialakulásában.

Mert az európai gazdasági, kulturális/tudományos, vagy szakértői elitek nem voltak képesek egy pozitív és távlatos kezdeményezést, amilyen az egységes és békés, valamint jóléti EU volt, fenntartani, elfogadtatni. Szó sincs arról, hogy egyszerű lenne egy “közös európai kultúrát” kialakítani, a szónak az antropológiában használatos értelmében, valami olyant létrehozni, ami képes nemzetek/etnikumok fölötti szolidaritást, és először gazdasági, majd politikai/intézményes, azután pedig társadalmi kohéziót és integrálódást közös alapon fönntartani. Az européer elit csupán a bővítés dinamikájára, egy pozitív utópia, de mégiscsak utópia – az Egyesült Európai Államok – jövőbe vetített, föltételezetten, önmagában megálló képzetére akarta bízni az integrációt, és ez illúziónak bizonyult. Bebizonyosodott, hogy nem mindenki – sőt, a többség egyáltalán nem – nyitott arra a projektre és projekcióra, melyet az egységes EU-imidzsét fölmutatva, mintegy önmagát beteljesítő víziót véltek, magától előállni, az elitek.

Úgyhogy a mai Európa nemcsak populista politikusok játékszere, a brexiteseké, a putyinista Orbáné, az autokrata Kaczynskié, vagy a demagóg Salvinié, és társaik hosszan sorolhatók, hanem a bukott “elitek temetője” is.

Igen, Európa története ismét a bukott elitek története, az elitek elbukták azt a kihívást, melyet az integrálódás jelentett, és ezért nem csak a populista (bal vagy jobboldali) politikai eliteket, hanem a tehetetlen értelmiségieket is történelmi felelősség terheli. Ők ugyanis nem tették meg azt, amit a kontinens társadalmai, mintegy magától értetődően elvártak tőlük, az EURÓPAI SZELLEM elterjesztését és elfogadtatását. Nem voltak képesek (esetleg föl sem vállalták) bizalmat kiépíteni az új intézményes struktúrák, a közösen építgetett épület körül, legitimálni az EU-s integrációt. Nagyon leegyszerűsítve, és zárójelbe téve azokat a lényegi vitákat, melyek az értelmiségi elittel kapcsolatosak, szempontomból legyen itt elég megjegyezni: az értelmiségi elitnek (az “írástudóknak”, hogy egy a viták során használt fogalmat fölemlegessek) a feladata, az ÁLTALÁNOS MORÁL, az egyetemes értékek nevében való föllépés, a részleges értékekből fölépülő, az emberiség szempontjait követő általános ethosz, divatos kifejezéssel promója.

Az a krízis, amely mára már az EU egységét, magyarán A létét fenyegeti nemcsak a demagóg politikusok, hanem az elitek (vagy K-K-Európában a “féltudású elit”? – ahogy Orbán Krisztián a fogalmat használja) tehetetlenségének a következménye is.

Hiszen nyilvánvalóan arra a bizonytalanságra és “bábeli zűrzavarra” játszanak rá az új populista, etno/nacionalista, és szélsőjobboldali, stb., mozgalmak, melyet az értelmiségi elit fönntartott. Arra a képtelenségre, hogy az elit nem tudta közérthetően megnevezni a közös értékeket – mindenekelőtt az EURÓPAI BÉKÉT, melyet az integráció lehetővé tesz és megvéd. És ha mégis közös értékekről beszélt, mint liberális demokrácia, emberi jogok, illetve jogállamiság, stb., képtelen volt lefordítani, érthetővé tenni a köznép számára, és végül elfogadtatni azt. Nem elég törvénykezni, a törvények általános szellemét általános ethosszal kell megerősíteni. És ez az értelmiségiek, az alkotók, a véleményformálók és influencerek legfontosabb feladata: legitimálni a jogi-intézményes rendszert, megtámogatni/elfogadtatni/megszerettetni a közös építményt.

Ennek elmulasztása mellett a törzsi morál megerősödése, reneszánsza, várható volt. Más kérdés, hogy szószólói maguk is együtt fognak bukni az EU-val, az elitek történelmi sírja közös, és talán az sem lesz ki virágot szórna a közös sírra. Egyáltalán nem azt akarom mondani a fentiekben, hogy a felelősség az EU-krízisért egyenlően oszlana meg, a populista politikai- és a tehetetlen értelmiségi elitek között: az egyik a fő előidézője a válságnak, a másik csak passzív aktorkodás. Mulasztása, hogy “nem orvosolta” azokat a bajokat, melyek nem ma kezdődtek, de amelyek kihasználásával a populista politikusok hatalomhoz jutottak. És ebben elöljárók az EU-ban a putyinista Orbán és tsai.

Miközben arról folyik most – Manfred Weber, minden bizonnyal következő EB-elnök, főszereplésével – álvita, hogy rúgja-e ki a Fideszt az EPP, a rossz már rég elkövettetett. És megjavíthatatlan az a mulasztás, amit a konzervatív pártcsalád elkövetett. Lassan oda jut az EPP, hogy itt nem Orbán menesztése a tét, hanem az, hogy egyáltalán, megmarad-e még a frakció, és lesz-e a legnagyobb pártcsalád az EP-ben?

Hogyan értelmezhető az, hogy nem az elkövető kell védekezzen/ magyarázkodjon az ellene fölhozott vádak miatt, hanem a “vádló” kér kihallgatást a vádlott otthonában (házhoz megy a pofonért), Weber nem erélyesen lép föl és fenyegeti Orbánt, hanem könyörög neki, engedményeket kér (és bizonyára még előnyökkel is kecsegtet), hogy ne hagyja el a frakciót, melyet megosztott, megalázott, mely ellen gyűlölet-kampányolt, stb.

Orbán majdnem meggyőzte a teljes európai politikai “felvilágot”, hogy Juncker megalkuvó (már a karaktergyilkosság személyes vonatkozását ne is írjam ide), és nem elég határozott, viszont Weber vizet sem vihet neki, amikor nagyon a populisták szájíze szerint játszik. Juncker EB-elnöksége utolsó órájában – amennyiben sikerül kompromisszumos megoldást találni a Brexitre, és erre most éppen van remény – egyféle hősként fog távozni, más kérdés, hogy csak a mellékes áldozatok csökkentésében jeleskedett. Weber, nem elég, hogy szélsőjobbra nyit, de orbáni ihletésre, és lényegében Putyin elvárásának és taktikájának megfelelően, választások előtt, minden valószínűség szerint, szétveri saját frakcióját. És nemcsak a “német ipari érdek” (tehát egy törzsi morál alapján konstruált képzeletben létező közösség értékrendje) a ludas Orbán EPP-ben való megtartásában (ami szemlátomást körvonalazódik), hanem egy újabb árulás, immár az EU közös értékrendje mellett, a konzervatív-keresztény-demokrata pártok értékrendjének a beáldozása is megtörténik.

De ne feledkezzünk meg az S&P frakcióról és Frans Timmermans hasonlóan engedékeny magatartásáról Dragneaval és tsaival szemben, ami viszont a szocialista frakciót fenyegeti, és ugyanez a krízis őrli a Guy Verhofstad vezette európai ALDE-t a román „partnerével”, Tăriceanuval kapcsolatban, aki szintén orbáni-putyini fordulatot vett. Nem állítom, hogy az itteni euroszkeptikus (lényegében orbánista-putyinista), populista politikusok hasonlóan tehetségesen dolgoznának az EU szétverésén, mint a budapesti romboló kiskirály, és hatalmuk sem akkora, mint Orbánnak, de kétségtelenül átálltak és követik az irányt, „ahogy lehet”, lépésről-lépésre. És ehhez csatlakoztak a Fidesz itteni fiókpártjai, az EU-ellenes hang képviselői, a rommagyar közösség irányában. Számomra úgy tűnik, ha Manfred Webert választják meg következő EB-elnöknek, az könnyen az utolsó mandátum lehet ezen a poszton, az EU-nak nem marad már következő öt éve. És hadd jegyezzem meg végül, hogy Kelemen Hunor, a Fidesz itteni fiókpártjának vezére, Josephe Daulhoz – az EPP elnökéhez – „levelét megírta”, amiben nem nagy meglepetésre arról beszél, hogy ellenzi a Fidesz kizárását, mert : ”… elmondtam, hogy Orbán Viktor, a Fidesz nem hajította a szemétbe (sic! – miért megtehette volna?) az EPP, az unió, az alapító atyák értékeit, nem EU-ellenes (holott vállaltan az – félős, hogy ezzel még megsérti Orbánt!), éppen ezért semmi nem indokolja a kizárását”. Lényegében – egyfajta poszt-modern jobbágy pozícióból, az underdog-helyzetéből, ő már „lement kutyába”, ahogy ex-spindoktora ajánlotta, és valószínű ott is fog maradni – azt üzeni Kelemen, hogy a rommagyarság érdeke az EU szétverése, és ez nem több és nem kevesebb, mint a „kisebbségi-ügy” elárulása, illetve egy populista-alt-right oltáron való föláldozása. Hát ezt támogatja az a rommagyar elit, mely ezt „képviseli”, vagy csak sunyít és érdekből/félszből, gyávaságból asszisztál. Így aztán egy elitellenes elit vezet nemcsak Magyarországon, vagy félig-meddig Bukarestben, hanem beállt a sorba a rommagyar elit is, és büszkén menetel a zsákutcában. Csakhogy mi – kisebbségi helyzetünknél fogva – hamarabb beleütközünk a falba, mint akiket utánozni próbál az elitellenes politikai elit, koppanásunk is fájdalmasabb lesz, mint vezéreink idolumainak, visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat el. Ma a kisebbik rossz talán, ha a Fidesz-fiókpárt nem éri el az 5%-os küszöböt a közelgő EP választásokon. Mert egy valamely szélsőséges, EU ellenes alt right frakcióban ülő, és Orbánnak bólogató képviselet a rosszabb: egy jogokat követelő, szavakban kisebbségi jogérvényesítést követő formáció számára, egyenesen megalázó (már, ha valaki nem vágyakozik programatikusan az underdog szerepre). És persze térdre kényszerít egy jobb sorsra érdemes kisebbségi társadalmat.

Bréking (fék)nyúz, 2019. március 14. – Tudósítás a másik valóságból

0

Csizmadia László, a CÖF elnöke elmagyarázta nekünk, hogy a Weber-Juncker-féle társaság semmibe veszi a szavazóit. A 888-ból megtudhatjuk, hogy Manfred Weber otthon nem merne kipát hordani, ezt csak nálunk tehette meg verés nélkül. A Magyar Hírlap azt is megírta, hogy súlyos hiba a genderizmus, a nemek hagyományos megkülönböztetésének elhagyása.

Csizmadia László: a Weber-Juncker-féle társaság semmibe veszi a szavazóit

Nincs félnivalónk, hiszen világos az a siker, amit Orbán Viktor elért az elmúlt években, erre pedig úgy volt képes, hogy mögötte állt a magyarok többsége – így reagált az Orbán-Weber találkozóra a Civil Összefogás Fórum elnöke az ECHO Tv V4 – Európa jövője című műsorában. Csizmadia László hangsúlyozta: amíg nem hajlandó a Weber-Juncker-féle társaság megkérdezni a saját választóit arról, hogy mi a véleményük a bevándorlásról, addig légüres térben mozognak és semmibe veszik a szavazóikat.

A CÖF elnöke szerint Brüsszel teljes mértékben elfarolt a valódi demokráciától, egyszerűen nem hajlandók tudomásul venni a népfelség elvét. (Magyar Nemzet: Csizmadia László: A Weber-Juncker-féle társaság légüres térben mozog)

Weber otthon nem merne kipát hordani

Manfred Weber, az Európai Néppárt (EPP) csúcsjelöltje kedden a Dohány utcai zsinagóga előtt tartott sajtótájékoztatón olyasvalamit tett, amelyért Németország utcáin nemcsak életveszélyes fenyegetés, hanem verés is jár.

Miközben a honi és nemzetközi bevándorláspárti média és politikai elit szakadatlanul próbálja rásütni az Orbán Viktor vezette nemzeti kormányra az antiszemita és fasiszta billogot, addig Manfred Weber a legnagyobb nyugalommal állt a Dohány utcai zsinagóga udvarára kipában.

Magyarországon – ami az antiszemitizmust illeti – zéró tolerancia van érvényben, nem úgy, mint Weber úr Németországában. Ugyanis a muszlim bevándorlók által megtépázott németeknél egy ilyen kipában tett nyilvános kiállásért az embert sok helyen minimum életveszélyesen megfenyegetik, vagy rosszabb esetben az életére törnek. (888: Vajon csak Budapesten mer kipát hordani Weber?)

Vissza a nemek hagyományos megkülönböztetését!

A genderelmélet hívői a gyerekekre és a serdülő korban lévőkre is szeretnék kiterjeszteni káros befolyásukat, mondván, a társadalmi egyenlőség nevében értelmetlen a nemek hagyományos megkülönböztetése.

S mint egy cukros bácsi mondják, ne kelljen az embereknek olyan nemi szerepet vállalniuk, amelyekre a hagyományok kényszerítik őket – apa, anya, család –, hanem olyat, amelyhez kedvük van. A lavinát 1949-ben Simone de Beauvoir indította el A második nem című munkájával. (A hagyományos szerep filozófiai kifejeződését, hogy a férfi az ember, a nő a másság, elvetette.)

Az Alternative für Deutschland (AfD) kultúrpolitikusa, Marc Jorgen a Beauvoir tanaiból kinőtt genderizmust a Bundestagban nem véletlenül nevezte méregnek. A feministák, s maguk a szociáldemokraták is rafinált szerepjátszók egy olyan törvényhozásban, amely még Schröder kancellár alatt 1999-ben fogadta el burkolt formában a genderizmust.

A politikus nők persze nem egészen olyanok, mint a többi nők. Bizonyos fokig talán párlatok vagy kivonatok, amelyek kiszabadultak a lezárt palackból. Elvárják nem az egyenlőség, hanem az eredmény, sőt a teljesítmény azonosságának az elismerést. Judith Butler filozófiai tanait – amelyeket a Jelentős testek című munkájában magyarul is olvashatunk – a Corvinus Egyetemen is tanítják. Szerinte csak kulturális a különbség a férfi és a női szerep között, bár ha az ember a kézilabda „jelentős testeire” gondol, határozottan bosszankodik egy ilyen kijelentés miatt. Igaz, a Jusofrauen – az ifjú szocialista nők – agresszivitása Németországban egyre több gondot okoz: férfiak ellen is bevethetők. (Magyar Hírlap: Szerepjátszók)

Weber: megmondtam Orbánnak, mit kell tennie

Semmilyen tárgyalás nem volt Orbánnnal – nyilatkozta Manfred Weber szerdán. „Egyelőre nem tiszta”, milyen álláspontot képvisel a néppárt a Fidesz ügyében – mondta a német politikus. Egyelőre a felfüggesztés a reális.

Nem közeledtek az álláspontok, sőt, semmiféle tárgyalás se volt kedden Budapesten Orbán Viktor és közte – nyilatkozta a Euronewsnak az Európai Néppárt (EPP) frakcióvezetője. Mint Manfred Weber elmondta, nem tárgyalni, hanem a feltételeit közölni utazott, hogy megmondja, mit kell tennie a magyar miniszterelnöknek és pártjának, ha továbbra is a Néppártban akarnak maradni.

Egyoldalú eszmecsere volt

„A találkozón Orbánnal semmiféle tárgyalásról nem volt szó. Egyszerűen csak megmondtam neki, mit kell tennie.

Világos bizonyítékra van ugyanis szükségünk, hogy a Fidesz és Orbán továbbra is a néppárt politikai családjának tagjai akarnak maradni.

Mi egy olyan család vagyunk, ahol értékek és közös gondolatok vannak, nem pedig erőfitogtatás és egyes figurák előtérbe tolása. Ez az, amit Orbánnak meg kell erősítenie, és én remélem, hogy így is fog tenni.” – fogalmazott az EPP frakcióvezetője.

Folyamatos téma a Néppártban, és még meg kell állapodnunk abban, milyen álláspontot képviselünk a Fideszről, ez egyelőre nem tiszta – válaszolta arra a kérdésre, hogy az EPP-ben van-e még hitele Orbán szavainak, s hogy ő személy szerint hisz-e Orbán Viktornak.

Az elmúlt évtized tapasztalatai alapján először is olyan

biztosítékra van szükségük,

ami bizonyítja, hogy a Fideszben készek a kompromisszumra, és hogy ez hosszú távon is így lesz, vagyis a következő években, hónapokban nem változtatnak megint – mondta Weber.

Ha mégis, számos lehetőség áll előttünk, ezek közé tartozik a kizárás is.

Csak Orbánon múlik, hogyan dönt, és a következő napokban ennek milyen bizonyítékát adja

– hangsúlyozta.

A CEU ügyéről is teljesen egyoldalú beszélgetésként számolt be Weber. Konkrét javaslattal állt elő, ami lehetővé tenné, hogy a CEU diákjai továbbra is szerezhessenek amerikai diplomát Budapesten.

„Erre tettem javaslatot Orbánnak, és ezt neki el kell fogadnia. Ez az egyetlen módja annak, hogy lezárjuk ezt a témát”

– közölte.

A Fidesz esetleges kizárásáról és annak az euroszkeptikus pártokkal összefogásáról, megerősödéséről leszögezte: „Nem érdekel, hogy a néppárton kívül mit beszélnek. A néppárton belül pedig igenis meg kell védenünk alapvető értékeinket, örökségünket. Mindenki, aki tagja ennek a pártcsaládnak, annak tiszteletben kell tartania ezt”.

A Euronews riportjából kiderült, hogy Weber nem beszélt a gyors és részleges magyar kormányzati plakátcseréről.  Egy magas rangú néppárti politikus viszont azt mondta, hogy Weber nagyon is jól látta a megmaradt posztereket.

A döntő az ultimátum teljesítése

Weber az általa szabott három pontos ultimátum betartását tekinti döntőnek az EPP választmányának jövő szerdai ülése előtt. Látni akarja, hogy Orbán meg akar-e felelni a feltételeknek, vagy nem. De az EPP-forrás elárulta, a három ponton kívül is vannak problémák, melyeket kezelni kell.

„Most egy lépéssel vagyunk a Fidesz kizárása előtt”

– mondta a politikus.

Egy másik néppárti forrás azt is elmondta, jelenleg nem tűnik úgy, hogy a jövő heti néppárti egyeztetésen többsége lehet a kizárást követelőknek, a felfüggesztés viszont reális alternatívának tűnik. A kizárást kezdeményező egyik párt tagja azt mondta, örül, hogy Weber feltételül szabta a CEU-ügyet mint megkerülhetetlen feltételt, mert ebbe valószínűleg nem megy bele Orbán, így viszont megnyílik az út a kizárás vagy felfüggesztés előtt. A Euronews által megkérdezett egyik fideszes képviselő annyit mondott: csapataink harcban állnak.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!