Címke: Lázár János
Andy Landy mosolyalbuma – Vadász idény
A kormány jövőbeli tervei között szerepel a külföldi kiskereskedelmi láncok kiszorítása, amihez nyíltan protekcionista politikát fognak folytatni. Ebben offenzívnek kell lenni, mert kell, hogy legyen magyar nemzeti kiskereskedelem, mondta Lázár János.
Odamondó, avagy a hírek fonákja – 1.
Néhány nap fejben megírt kommentjeit szedtem csokorba. Senki ne öleljen keblére, mert megígérem folytatom az odamondást.
Egy vereség sok tanulsággal
“Hadházy Ákos bizonyítékokat mutatott be az általa csalással vádolt
jobbikos Bíró László ügyében.”
Az október 11-én tartott időközi választások előtt az ellenzék hat pártja közös nyilatkozatban állt ki a bűnbánó “horogkeresztény”, rasszista Bíró László mellett. Bíró nem mellesleg másodikként ért célba azon a versenyen, ahol tul’képpen ketten indultak, vagyis a BAZ megyei 6. számú választókörzet megüresedett képviselői helyéért.
Hogy a Jobbik hallgat, azt megértem. Jakab Péter megtanulhatja, hogy nem elég nagyképű, igaz, jól hangzó kijelentéseket tenni: “Felmossuk velük a padlót”.
Szerényebben elvtársak, szerényebben!
Az Összefogásban részt vevő többi párt kiállása, főleg a keresztényi megbocsátásra hivatkozva azonban, legalább annyira visszatetsző, mint a Fidesz álkereszténysége!
A pártok – különböző módon – maguk javára konvertálták győzelemmé a vereséget. Majdnem nyertünk, sőt ha több szavazatot kaptunk volna akkor nem is majdnem…, de vereségünkkel bizonyítottuk, hogy 2022-ben mi nyerünk!
Legyen, kívánom, áldásom rátok.
Viszont mit gondoljon az a polgár, aki még emlékszik a 2018-as fiaskóra? Akkor is leírtam és most megismétlem, az MSZP és a DK kiállása a rasszista felhangokat megütő korábbi rendőrkapitány jelöltsége mellett sokkal nagyobb kárt okozott, mint az adott választás elveszítése! Az MSZP-től nem vártam mea culpát, de Gyurcsány megtette később és ennek ellenére most ismételten belevezette magát egy a korábbinál is egyértelműbb kínos helyzetbe. Nem véletlenül veti a DK-s Bauer Tamás – a párt örökös lelkiismerete – szemére a pártvezetésnek, hogy elvtelenül lehet, de nem szabad politizálni! Innen kezdve kiabálhatnak mindent a Fideszre csak éppen az joggal visszahull a DK fejére. Tudni kellett volna, hogy akkor is sokat veszítenek, ha Bíró nyert volna, legfőképpen a megkérdőjelezhetetlen tisztességüket, ráadásul a Fidesznek a kétharmados többséghez ott van a Mi Hazánk-os képviselők támogatása, melyre bizton számíthatnak!
Más…
Ugyan a hatpárti összefogás közleményben kiállt a közös jelölt ártatlansága mellett Hadházy Ákos bizonyítékokkal szolgált Bíró bűnösségét illetően. Viszont sokkal tisztességesebb lett volna a választópolgárokkal szemben, ha mindezt még a választás előtt teszi meg!
Hogy ez nem lett volna taktikus lépés politikailag, az lehet, de hitelességén nem esett volna csorba!
Joggal kérdezhetjük: mi van, ha Bíró nyer, akkor maradt volna a hallgatás? 2018-ban Szél Bernadettel együtt sejtetni engedték, hogy a maguk részéről akarnák az ellenzéki erők koordinációját. Off the record. Csak hát azzal nem sokat ért sem a sajtó, de maga az ellenzék sem pedig egyértelműen megakadályozták volna a Fidesz kétharmados többségét a parlamentben!
Pelust és cumit a fővárosnak
“A mindenkori kormánynak támogatnia kell Budapestet, de az is igaz, hogy nem gyámkodhat felette – mondta Fürjes Balázs, a Miniszterelnökség Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkára a Kossuth rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában.”
Jajj, kedves Fürjes Tenyérbemászó Balázs, felhívnám a figyelmét arra, hogy Budapestnek nem gyámkodásra van szüksége – főleg nem a Fidesz kőbölcsőjére – hanem arra a pénzre amit első körben oda sem adtak a városnak, második körben ugyan megkaptak, de vissza is vették!
Ha dicsérni nem tudsz legalább hallgass!
“A bringasáv-ügyben Karácsonyt még az őt amúgy rendesen támogató MSZP budapesti elnöke is kritizálta őt, a DK pedig kifejezetten aktívan szervezkedett ellene”
Tessék mondani miért olyan rettenetes dolog, ha egy életszerűtlen (mondhatnám hülyeségnek is) rendeletet megkritizál valaki? Ki az isten fog a körúton télen imát mondani Karácsony Gergelynek azért, hogy az amúgy is túlzsúfolt Nagykörúton a korábbi harminc perc helyett ötven percig tart átjutni, miközben állítólag szemléletünket terelik helyes útra, csak éppen telente egyetlenegy kerékpáros sem kerekezik a Nagykörúton, sem Budapest más utcáin!
Akinek még negyedik vonalból sincsenek a Fideszen kívüli tervei
“– Hiszen 2017-ben épp Orbán Viktor számolt be arról, hogy az akkori fejlesztési miniszterrel hogyan beszélte át, ki nyerjen a nagy projekteken!”
– Az is a függetlenségről szól. Van 3-4 szektor, ahol tartósan magyar többség kell az ország függetlenségéhez. Ilyen a pénzügy, az energetika, az élelmiszer-kiskereskedelem, de a média is. Az emberek ezektől függnek leginkább: kitől veszik az áramot, kitől a pénzt és kitől a kenyeret.”
Magyarul:
…Van 3-4 szektor, ahol feltétlen magyar többség kell a polgárok tartós függőségének biztosításához (NER). Ilyen a pénzügy, az energetika, az élelmiszer-kiskereskedelem, de a média is. Az emberek ezektől függnek leginkább: kitől veszik az áramot, kitől a pénzt és kitől a kenyeret.
Az egyébként valóban nagyszerű interjú másik gyönyörű gondolata:
“– A nemzeti függetlenséget szeretem. Tehát: korlátozni kellett a dohányzást.”
Értem, korlátozni kell szabad akaratomat ahhoz, hogy függetlenné váljak magamtól…világos. Van még tovább is a nagyívű eszmefuttatás:
Ez volt az egyik cél. Sikerült. Csökken a hagyományos cigaretták eladása. 25 év múlva nem is lesz már ilyen szerintem. Múló divat a cigaretta, de ma még 2,5 millió ember szívja. Ha ez így van, azt kellett elérni, hogy ne a külföldi nagyáruházban vegye, hanem az ötezer magyar trafikos egyikénél.
Tehát, ha én a nikotin lassú mérgét választom öngyiloklásom eszközének, akkor legalább ötezer (Fidesz) trafikos gazdagodjon meg belőle. A cigaretta forgalma Lázár állításával ellentétben nem azért csökken, mert a dohánybevétel a holdudvar kezében összpontosul, hanem mert az ára (helyesen) olyan magas, hogy az átlag magyar keresetekből kevesebbeknek jut ma rá, mint korábban! A többlet meg Ön szerint jó helyen van néhány ezer fidesz-szavazónál, sokkal jobb helyen, mintsem mondjuk az egészségügy évente keletkező adósságállományát fizetnénk ki belőle, merthogy azt mi úgyis mi adózó polgárok kifizetjük nagy közösből. Ugye? A hülyének is megéri!
Nézzük tovább a gyöngyszemeket
“– Magyar egyenlő „az én holdudvarom”?
– Magyar egyenlő magyar. Az erőforrások nemzeti kézben léte erény, a gyerekbetegségeken pedig át kell esni, a rendszer majd kinövi őket.”
Pontosan. Kinőjük, méghozzá úgy ahogy az interjú során Lázár többször is hangoztatja „A Fidesznél csak a Fidesz a jobb”.
Amit szabad Jupiternek
A Magyar Hang tudósítója arról kérdezte ma Gulyás Gergely minisztert a budapesti román nagykövet kijelentéséről, miszerint a magyar állam romániai gazdasági szereplőknek folyósított támogatásai a továbbiakban csak kétoldalú államközi megállapodás esetén tarthatók fenn.
Gulyás miniszter a kérdésre azt válaszolta, hogy az Európai Unó egységes gazdasági térségében nem korlátozható az ilyesmi. Másképp fogalmazva: a magyar állam oszthat támogatásokat Romániában ottani vállalkozásoknak anélkül, hogy ebbe beleszólna a román állam.
Ismerjük el: ebben Gulyásnak igaza van.
(Azt a kérdést most félreteszem, hogy indokolt-e a magyar állam költségvetéséből, vagyis a magyar adófizetők pénzéből támogatni romániai vállalakozásokat, amelyek nem Magyarországon adóznak, miként dolgozóik sem.)
Gulyást helytálló válaszáról egy korábbi sajtótájékoztatón elhangzott válasz jutott eszembe, amelyet még Gulyás elődje, Lázár János tartott néhány évvel ezelőtt. Lázárt akkor a civil szervezeteknek nyújtott támogatásairól kérdezték, melyeket a Norvég Alap megbízásából pályázati alapon az Ökotárs Alapítvány osztott el, és ez annyira nem tetszett a kormánynak, hogy a rendőrséggel házkutatást tartatott az Ökotárs irodáiban, és annak vezetőjét elő is állították.
Lázár az ügyben azt nyilatkozta az újságírók kérdéseire, hogy Magyarországon ne adjon a Norvég Alap civil szervezeteknek támogatást a magyar állam véleményének figyelembe vétele nélkül.
Lázár akkori helyén ma Gulyás van, de amennyire tudom, a vita azóta sem rendeződött, és Magyarország egyáltalán nem veszi igénybe a Norvég Alap támogatásait. A kormány ugyanis mindmáig nem fogadja el, hogy a civileknek szóló támogatásokat (melyek csak kis részét teszik ki a Norvég Alap támogatásainak) tőle függetlenül osszák el Magyarországon, és ezért nem írták alá az erről szóló megállapodást Norvégiával. (A többi támogatott új tagállam megállapodott Norvégiával, és kapja a támogatásokat.)
Tehát Romániában a magyar állam annak ad pénzt, akinek akar, Magyarországon viszont a norvég állam nem teheti meg ezt. A magyar állam a Jupiter.
Orbánabb Orbánnál
Sokakat foglalkoztatott az elmúlt napokban, hogy Lázár János virágot vitt Horthy Miklós sírjához Kenderesre, és azt találta mondani, hogy Horthy hős katona és igaz magyar hazafi volt.
(A legszebbet erről is TGM írta) Sokunk számára magától értetődik, hogy Horthy sem hős katona nem volt, sem igaz magyar hazafi.
A kérdés az, hogy miért tette ezt Lázár, akivel a kormányból való kiválása óta sokan elkezdtek valamilyen értelemben rokonszenvezni. Lázárról régóta rebesgetik, hogy Orbán utódlását ambicionálja. Igyekszik önálló politikusi profilt építeni, kijelentve például egy ízben, hogy ő nem foglalkozik a focival. Amióta nem kormányzati politikus, Lada Niva Autóval közlekedik Hódmezővásárhely környékén. Ez a profilépítés ugyanakkor markánsan a nacionalista, irredenta irányba megy.
Olyanokat mondott a kormány sajtótájékoztatóján, hogy reméli, hogy nem véglegesek Magyarország mai határai. Arról beszélt, hogy a régió legütőképesebb hadseregét kell létrehozni. Újjá akarta építeni a magyar hadiipart.
Jól illeszkedik a Fidesz hatalomgyakorlásába, hiszen hozzá kapcsolódik a dohánypiac erőszakos újraelosztása és a Norvég Alappal folytatott kötélhúzás. Azzal érvelt akkoriban, hogy ne osszanak itt pénzt a magyar kormány egyetértése nélkül.
Ambícióihoz mindenekelőtt a mai Fidesz mai magja számára kell lehetséges alternatívának lennie. A mai Fidesz mai magja pedig olyanokból jött létre az elmúlt másfél-két évtizedben, akiknek már régen nincs, de nem is volt közük a három évtizeddel ezelőtti, világra nyitott, liberális Fiatal Demokraták Szövetségéhez, hanem egy nacionalista, szegényellenes, a nyugati világgal szemben gyanakvó pártban csináltak karriert és emelkedtek vezető pozícióba. Lázár maga is közéjük tartozik.
Horthyt magasztaló gesztusával az ő szemükben akar elfogadható lenni, ha majd valamikor felmerül az utódlás kérdése. A focihoz való vonzódást kivéve minden tekintetben ugyanazt képviseli, mint Orbán, csak olykor durvábban, szókimondóbban, nem lekerekített, hanem kihegyezett gesztusokkal.
Erre példa kenderesi zarándoklata is.
Fából vaskarika
Már Lázár János tündöklésekor hangzatos, sokszor irreálisan magas számokat puffogtatva jelentettek be leépítéseket a kisebb államapparátus, kisebb bürokrácia vágyálmának jegyében. Lázár gyorsan el is rendelte a “végtelenített” munkaidőt mert maga is érezte, hogy az alacsonyabb létszám nem jelent egyben bürokrácia leépítést is csupán a munkavégzőkre ró több feladatot.
Már a 2010-es kormány felállásakor a kisebb államot a korábbinál kevesebb minisztérium felállításával, feladatok összevonásával akarták elérni. Néhány háttérintézményt megszüntettek, de ez is csak abból állt, hogy becsatolták a minisztérium közvetlen vérkeringésébe. Magyarul megkezdődött a központosítás, amely gyakorlatilag ma is tart. A sokszor tíz-húszezres nagyságrendben belengetett leépítésből nemigen lett semmi, ahol meg igen az államigazgatásból kikerülők hamar magukra találhattak, hiszen a magasan képzetteket örömmel és lényegesen nagyobb fizetéssel felszívta a magánszektor, míg a maradókra maradt a megnövekedett feladatok ellátása.
A minap a kormány-kedvencnek nevezhető Domokos László, ÁSZ elnök jegyezte meg, hogy ideje lenne megvalósítani a mostaninál hatékonyabb létszámgazdálkodást. A vezetése alatt álló intézmény jó példával járt elől, hiszen az ÁSZ-nál 15%-os létszámcsökkentést hajtottak végre, mégpedig példásan gondoskodva az elbocsátottak sikeres ismételt munkába állásáról immár a magánszférában.
Csakhogy a közszféránál nem ilyen egyértelmű a helyzet, hiszen bizonyos ágazatokban – kormányhivatalok, oktatás, egészségügy, rendőrség – jelentős és krónikus munkaerőhiánnyal küszködnek.
Az ágazati szakszervezetek többezer fős létszámhiányról beszélnek, egyesek szerint ez a szám csak a hivatalokban a négyezret is meghaladja!
Még Lázár János idején elrendelték a “végtelenített” munkaidőt, de bármilyen fájdalmas is ezt belátni a felsővezetésnek a munkaidő nem nőhet az égig, de ha időszakosan növekedhetne is rövid idő elteltével a dolgozók teljesítménye ezzel fordított arányban csökkenne még annak ellenére is, hogy esetleg a munkabér növekedne. Ezen még a rabszolgatörvénynek becézett rendelet sem tud lényegesen változtatni pedig sok helyről hallani az országban élnek is vele a munkáltatók szorgosan.
Demokratikus országokban a szakszervezet rövid időn belül hatékonyan közbeléphetne. Demokratikus országokban.
Csakhogy nálunk még a legvehemensebb szakszervezet sem tud annál többet elérni, mint hogy elmondja véleményét a megmaradt ellenzéki sajtóorgánumok némelyikében.
Ha hinni lehet a KSH adatainak az eltel nyolc és fél évben nem lett kisebb az állam, azzal együtt sem, hogy az informatikai fejlődés tagadhatatlan, átvehette sok korábban élő-munkaigényes feladat elvégzését, de hát az állam felügyeleti hatósugarának kiterjesztése, az intézményesített bekebelezés bizony nem csak azzal járt, hogy a költségek az állam büdzséjét terhelik, hanem a létszám felduzzasztásával is.
Így aztán hiába bocsátottak el x számú embert az elmúlt években és vettek fel y számút, a matematika szabályai szerint ha az y nagyobb mint az x akkor a legritkább esetben sem csökken az összlétszám.
Ha a cél az volt, hogy az elküldöttek lojalitása hagyott maga után kívánnivalót a regnáló kormánnyal szemben és az újonnan érkezettek mind lojálisak (ha másért nem hát állásuk megőrzése érdekében), akkor és csakis akkor megérte a statisztikailag eredménytelen, kommunikációs szinten szintén kudarcos próbálkozás.
Jelenleg folyik a sokadik félidő a szakszervezetek reményei szerint ismét eredménytelenül.
A Hivatal titka
Vannak ezen a világon megfejthetetlen rejtélyek. Senki sem tudja, mire volt jó Stonhenge, senki sem sejti a Nazca-vonalak eredeti célját, és senki sem képes megoldani a rejtélyt: mi az Isten csodájával foglalkozott négy évig a Központi Adatfeldolgozó Zrt. nevű állami cég? Stonhenge-ből és a Nazca-vonalakból legalább a Däniken meggazdagodott, de ebből senki sem fog.
Nem fog, ugyanis még egy perui fennsíkon is könnyebb ásatásokat végezni, mint a magyar kormány adatai között: be kéne érjük annyival, hogy a Központi Adatfeldolgozó Zrt.-t megalapították négy éve, hárommilliárd forintból, valamit művelt, aztán néhány napja felszámolás alá került. Előtte viszont gondosan stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetté nyilvánították valószínűleg annak érdekében, hogy a felszámolást a kormányzati felügyelet alá tartozó Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft. végezhesse.
Ha viszont az végzi, akkor a nyilvánosság végképp nem fog megtudni semmit arról, igazából mi a jófenével foglalkozott ez a cég éveken keresztül.
Akkor az nagyobb titok marad, mint Dzsingisz kán sírjának helye vagy a Loch Ness-i szörny lumbágója.
Volt, dolgozott és eltávozott az élők köréből. Ne kíváncsiskodjunk.
De mégis, hátha ki lehet valamit deríteni róla – valamennyit a Népszava megtudott, más információk a világhálón végzett keresgélések folyamán derültek ki, de hogy igazából mi volt a dolguk, abban azért senki sem lehet biztos.
A cég neve alapján én valami nagy, általános állami adatkombinátra gondolnék, olyanra, amit az uniós elvek szigorúan tiltanak, amiben benne van minden adat az állampolgárról, születésétől halálig, az ingméretétől kezdve az oltásokig és a csendháborításokig – igen, pont ezt tiltja, de nagyon a GDPR, habár ahol már ilyent létrehoznak, ott afelől is gondoskodnak, hogy kellőképpen titokban maradjon a működése.
A magam részéről még a most kiépülő és egységesülő köztéri kamera-rendszer adatkezelésére is gondoltam volna, bár az azért jóval többe fájna, mint három milliárd: de elvileg ahhoz sem volt köze.
Elvileg ugyanis ez egy olyan cég lett volna, ami „hozzájárul az energiaellátás biztonságához és hatékonyságához, mi több, „választ ad a hazai közműszektor évtizedes problémáira”. A KAF feladatául szabták, hogy átláthatóbbá és egységessé tegye a közműcégek egymás közötti elszámolását, illetve pontos adatcserét és megbízható műszaki és fogyasztási információkat ígértek. Kilátásba helyezték a fogyasztás, a készletek és a hálózat összehangolását is.” (Népszava)
Magyarul, összekötötték volna a villany-, víz- és gázfogyasztás összes adatát, hogy optimalizálják. És egyúttal a közműcégek közötti konfliktusoknak is véget vetettek volna.
Ami nagyon szép és nemes gondolat, csak éppen a közműcégek között nem voltak konfliktusok. Sőt, ezekkel a kérdésekkel foglalkozik a már alapításkor is létező Magyar Energetikai és Közmű-Szabályozási Hivatal. Akkor erre nem kell másik – de mire szolgált a KAF? Volt, aki azt gondolta, majd átvenné az állami kézben lévő áram-, illetve a Mol tulajdonolta gázrendszer-irányítást. Ezt azonban cáfolták. Akadtak, akik „okos mérők” telepítését várták, megint mások az ipari fogyasztók segítőjeként tekintettek rá.
Semmi sem történt ezen a fronton. De semmi.
Akkor, mondjanak bármit is az alapításáról, ez a cég kicsit sem foglalkozott energetikával. De valami fontos munkát végezhetett mégis, mert először Seszták Miklós akkori nemzeti fejlesztési miniszter hatáskörébe tartozott, aztán átkerült Lázár Jánoshoz, végül Bártfai-Mager Andrea akkori postaügyért és nemzeti pénzügyi szolgáltatásokért felelős kormánybiztos vette át, aki azonban csak a kormányfőnek volt köteles jelenteni a hatáskörébe tartozó ügyekről. A mostani joggyakorló pedig a – Bártfai-Mager Andreához már vagyonminiszterként tartozó – Magyar Nemzeti Vagyonkezelő.
Hát, most már ugyan gyakorolhatja a felszámolás jogát, illetve… illetve, akár az újraindításét is, a Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft. révén.
És valamit mégis dolgoztak! Dolgoztak, mert az igazgató 2016-ban például 34 millió forint fizetést kapott, „Az állományi létszám 2016-ban 40 fő volt, a bérköltség 600 millió forintra rúgott. 2017 végére 17-en maradtak, akik 327 millióba kerültek.”
Azért volt egy átlagbérük.
Egészen pontosan 19,23 millió forint évente.
Havi 1,6 millió.
Ennyit az ember még bruttóban is elfogad.
Viszont könyvelt bevételük nem volt, csak kiadásuk: 2015-ben 462 milliós, 2016-ban 1,26 milliárdos, 2017-ben pedig 912 milliós veszteséget hoztak össze. Ez okozhatta, hogy tavaly novemberben az adóhivatal, idén januárban pedig egy közjegyző indított végrehajtást a társaságnál. Április elején pedig a bíróság elrendelte a cég felszámolását is.
Most meg lám, vége a dalnak.
Az még rendben van, hogy vége, de meg tudná mondani valaki, hogy miről szólt? Mert, hogy nem energetikáról, az majdnem biztos.
Léteznek persze olyan kormányzati feladatok is, amiknek szerves része az adatkezelés és -nyilvántartás, ráadásul könyvelhető bevételt nem hoznak, nem is hozhatnak, mi több, mindenképpen központi irányítás alatt kell dolgozzanak.
Ilyen például a hírszerzés vagy az elhárítás.
Csakhogy mivel fogalmunk sincs, mivel foglalkozott a Központi Adatfeldolgozó Zrt., azt sem állíthatjuk, hogy ez lett volna a feladata, mert erre sincs bizonyítékunk.
Azért a székházát és az adatbázisát meg kéne hagyni, hátha kiássák pár ezer év múlva a régészek és ők rájönnek.
Bár, ahogy elnézem… ezek a mostaniak nem képesek megtalálni a nyitját még Stonehenge-nek sem.
Szóval, ez reménytelen.
Örök titok marad.
Lázár a dohányzás teljes tilalmát javasolja
A 2020-tól születettek ne vásárolhassanak dohányárut, ha felnőttek, akkor se – jelentette be a kormánynak teendő javaslatát Lázár János. A tiltás az „új típusú” cigarettákra is kiterjedne, és kiűzné a cigit az autókból is.
Valóban nem vádolható népszerűség-hajhászással, ahogyan maga Lázár vezette fel előadását éppen egy dohányipari konferencián. A cél az, hogy Magyarország belátható időn belül füstmentes legyen – adta ki a jelszót a dohányzás csökkentéséért felelős miniszterelnöki megbízott.
A felsorolt számokból az derül ki, hogy 10 év alatt jelentősen csökkent (27 százalékra) a dohányzók aránya, és jelentősen nőtt (59 százalékra) a soha rá nem gyújtóké. Szerinte egyébként a tetemes adóbevétel kisebb, mint a dohányzás okozta összes állami kiadás.
A java csak most következik a trafikrendszer átalakítása után
– mondta Lázár.
A következő lépés a dohányzás teljes megtiltása lehet, ezt javasolja a kormánynak. Ennek alapja az, hogy
a dohányzás nem alapvető jog, az egészséges élethez való jog viszont az
– fejtegette.
Akár az Alaptörvénybe is beillesztetné, hogy akik 2020-ban vagy ezután születnek, nem vásárolhatnak dohányterméket, akkor se, ha elmúltak 18 évesek. Ezzel fokozatosan szorulna ki a lakosság a dohánypiacról. (Mivel 18 év alattit most is tilos kiszolgálni, ezért a javaslat alapján 2038-ban léphetne életbe a tiltás a gyakorlatban. A felnőtt általi vásárlásnak eddig se volt akadálya.)
Lázár János „nagy vitát” szeretne az új típusú (például elektromos) cigarettákról az unióval is. Ő személy szerint itt is a teljes tilalom híve. Ahogyan ezt javasolja bevezetni az autók belsejére is. További szűkítő szigorítást szeretne a dohánykereskedelemben.
Mindezek mellett a rákbetegségeket feltárni hivatott szűrésekről is beszélt Lázár. Azt szorgalmazza, hogy fizessen többet az (vagy munkaadója), aki a legsúlyosabb daganatok elleni mindenki számára hozzáférhető szűréseken nem vesz részt.
Még nem biztos, hogy az EMIH-é marad a Sorsok Háza
Amíg nincs adminisztratívan végrehajtva a döntés, még minden visszafordítható. Tehát én még mindenre látok reményt – ezt nyilatkozta többek között a Független Hírügynökségnek Heisler András, a Mazsihisz elnöke. Heisler állítja: nekik nincs dolguk a másik zsidó szervezettel,az EMIH-hel. Azért sem, mert a Sorsok Házát – szerinte – nem szabad zsidó kézbe adni, már csak azért sem, mert a holokauszt nem zsidó kérdés, hanem nemzeti ügy.
- Hibás döntést hozott a kormány
- Nem lehet halottakon vitázni
- A Mazsihisznek van bázisa, tradíciója
- Szavakban van csak zéró tolerancia
- A vallásba nem avatkoznak bele
Próbálom megfejteni, és a megoldás többféle is lehet, de ön biztos segít majd nekem, hogy melyik a helyes irány. A miniszterelnök hét eleji parlamenti megszólalásáról van szó, amikor is kérdésre válaszolva azt mondta, semmi nem sürgős a Sorsok Házával kapcsolatban. Ebből arra is lehet következtetni, hogy mintha egyet hátralépett volna, és a konszolidáció irányába tartana. A másik megoldás viszont az, hogy immár sikerült a kormányzatnak megosztani a zsidó szervezeteket, tehát a konfliktus adott, és innen kezdve a Sorsok Háza ügy zsidó belügyként is kezelhető, pedig többek véleménye szerint nagyon nem szabadna annak tekinteni. Szóval akkor melyik a helyes megoldás?
Én javíthatatlan optimista vagyok, ezért az első verziót preferálom. Vagyis született egy döntés, hitem szerint egy hibás döntés, és most ez a miniszterelnöki beszéd gyakorlatilag egy folyamat lassítását jelenti. Azaz Orbán Viktor lehetőséget teremt a korrekcióra. Már csak azért is, mert a holokauszt nem zsidó, hanem nemzeti ügy. Zsidók szenvedték el, a világháborút pedig az egész ország. A holokauszt nemzeti ügy, ezért az erre történő emlékezésről a nemzetnek kell gondoskodnia: az egész ország emlékezetkultúrájának a részévé kell válnia. Ezért gondolom, hogy hibás elvi döntés az, ha egy holokauszt múzeumot bármelyik zsidó szervezet kezébe adják. A Mazsihisz soha nem is kérte a kormánytól a múzeum felügyeletét, kezelését, vagy tulajdonát, mert ez soha nem lehet zsidó szervezet feladata. Ez a mi határozott álláspontunk.
Olyan tárgyalás ezek szerint nem volt, amelyben a Mazsihisz azt kérte volna, hogy a Sorsok Háza irányítása a kezébe kerüljön, és ilyen szándéka a kormánynak sem volt?
Nem hogy nem volt ilyen, de minden megnyilvánulásunkban igyekeztük jelezni, hogy a múzeum a kormány kompetenciájába tartozik. Néhány évvel ezelőtt Schmitt Mária átadott Lázár János akkori miniszternek egy nagyjából nyolcvan oldalas anyagot, amelyet Lázár János kiküldött vagy két tucat magyarországi szervezetnek, köztük nekünk is. A címzettek között voltak nem zsidó szervezetetek, például a Magyar Tudományos Akadémia, vagy a Történelemtanárok Egyesülete. Az anyagot mindenki értékelhetetlennek tartotta. MI két dolgot fűztünk hozzá: az egyik megállapításunk az volt, hogy nem szabad egy városban két holokauszt múzeumot csinálni – egyébiránt a világban nincs is erre példa. Sem Washingtonban, sem pedig Jeruzsálemben, Varsóban, Berlinben, vagy Moszkvában, ezek a nagyvárosok mindegyike egy holokauszt központtal rendelkezik.
És miért nem?
Mert ha két holokauszt központ van, akkor a két intézmény között verseny alakul ki, kihez melyik terület tartozik. Márpedig halottakon nem szabad vitázni. Ezért javasoltuk, hogy csak egy ilyen intézmény legyen Budapesten; fejlesszék a Páva utcát, vagy a józsefvárosi múzeumot, hogy melyiket, azt a kormánynak kell eldöntenie. Annyit leírtunk a kormányzatnak, hogy szerintünk a józsefvárosi helyszín alkalmas. De nem kértük, hogy ott legyen, mert ez nem a mi kompetenciánk, a kormányé és erre mi nagyon tudatosan figyeltünk. Amúgy – és ez nagyon fontos, mert sokszor ér bennünket a jobboldali sajtó részéről ez a vád – mi soha nem állítottuk le a projekt folyamatát, sőt inkább segíteni, katalizálni akartuk a beruházást. Mindössze azt kértük: kapjunk egy olyan forgatókönyvet, amelyből kiderül, mi lesz az intézmény üzenete. Hogy lássuk, vajon a hiteles történelmet mutatja-e be. Soha nem kaptunk ilyet. Higgye el, mi soha nem tettünk keresztbe a projektnek, sőt több ízben jeleztük a kormány tisztségviselőinek, nem tartjuk jónak, hogy megállt a folyamat: mert ráég a kormányra – ezt a kifejezést használtuk – és ráég a zsidó közösségre is, hiszen mindenki tőlünk kérdezte, mi lesz a Sorsok Házával. Még nemzetközi segítséget is próbáltunk adni, például a washingtoni Holokauszt Központ igazgatójának személyében, aki eljött Budapestre tárgyalni a kormánnyal, és bár a megbeszélés jó hangulatban zajlott – ott voltam én is – utána sajnos nem történt semmi.
Lázár János azt mondta – kormányberuházás lévén, ezt gesztusként kell felfogni – hogy addig nem lesz a múzeum megnyitva, amíg meg nem egyeznek önökkel a tartalomban.A zsidó közösséggel, és nem a Mazsihisz-szel. Ezt mondta!
De mi történt ezek után? Mi történt, hogy most hirtelen másként alakultak a dolgok?
Azt ugye tudjuk, hogy a folyamatot – ismétlem –nem mi, hanem a Lázár János és Schmitt Mária között vita akasztotta meg.
Most viszont Lázár János veszített, kikerült a kormányból.
Igen, kikerült. És miután Lázár már nem volt, Schmitt Mária meg tudta nyerni magának a kormányzatot.
Most tehát a kormány döntött és az EMIH kezébe adta a Sorsok Házát. Ön úgy ismeri a miniszterelnököt, hogy visszautaljak a beszélgetésünk korábbi szakaszára, mint aki hajlamos arra, hogy visszalépjen a saját döntéseitől?
Orbán Viktor erős politikus, ritkán szokott visszalépni, de volt már rá példa. Még velünk kapcsolatban is. Talán emlékszik a Homan Bálint szobor ügyére, amely egy nyilvánvalóan hibás elképzelés volt. Ott visszalépett a miniszterelnök, amit nagyra értékelek; három héttel a szobor felállítása előtt még azt nyilatkozta, hogy az emlékmű állni fog, aztán képes volt megváltoztatni véleményét. Olyan emberek, akik kollaboráltak a megszálló hatalmakkal, nem kaphatnak szobrot Magyarországon, és ilyen Homan Bálint, valamit Horthy Miklós – jelentette ki Orbán Viktor.
Ezek szerint bízik abban, hogy megváltoztatja azt a döntést, amely a Sorsok Házát az EMIH kezébe adja?
Arra ugye semmi nem utal, hogy Schmitt Mária korábbi elképzeléseiben bármi változás következett volna be, és ezért a kormányzat mostani döntését a zsidó közösség elementáris felháborodása kísérte, de a felháborodás kiterjedt külföldre is. Éppen ezért azt gondolom, hogy miután ezek a jelzések eljutottak a magyar kormány illetékeseihez, megvizsgálják, mi legyen a helyes út. Nem tudom miként fognak dönteni, de bizakodó vagyok.
Az ugye nem várható, hogy az EMIH-től visszavegyék a Sorsok Háza kezelését…
Én ezt nem tudhatom, de abban sem vagyok biztos, hogy minden a bejelentés szerint Egyelőre egy kormányhatározatról hallhattunk; ami még nem szerződés. Elvileg minden további nélkül van lehetőség a módosításra. Ez a határozat megszületett, de egy határozattal még nem lehet tojást festeni, ahhoz előbb szerződést kell kötni. Amíg nincs adminisztratívan végrehajtva a döntés, még minden visszafordítható. Tehát én még mindenre látok reményt.
Nem tudom rokonszenves-e a zsidó közösség számára, de talán nem mindenkinek, hogy ön nagyon doktriner álláspontot foglal el akkor, amikor az EMIH vezetőjével való találkozásról esik szó. Ön ugye határozottan elzárkózik ettől. Miért?
Ez nem a személyes álláspontom, hanem a vezetőségé, amelyet, amikor ez a krízishelyzet előállt összehívtam. Az a közösségi véleményünk, hogy jelenleg nincs dolgunk az EMIH-hel. Nekünk dolgunk a magyar kormánnyal van. Ha megkeresnek bennünket, akkor a magyar kormánynak partnere lehetünk. Mi szívesen segítjük a kormányzatot, de nem azzal, hogy át akarnánk venni a projektet. Az álláspontunk változatlan: ez a projekt ne legyen zsidó kézben. Ez nem a zsidók dolga, hanem a magyar társadalomé.
De miben tudnak segíteni?
A szakmai ismeretekben, hiszen van egy zsidó múzeumunk, egy nemzetközileg elismert levéltárunk, rengeteg adat, dokumentum, ismeret és intellektuális háttér, megvan a helyes történelemszemlélet, és itt vannak mögöttünk azok a nemzetközi kapcsolatok, amelyeket tudunk katalizálni, hogy ezt az egész kérdést megnyugtató módon meg lehessen oldani.
Beszéltünk arról, hogy ön nem akar találkozni az EMIH vezetőjével. Azt sem gondolja, hogy az EMIH-nek dolga lett volna önökkel?
Az EMIH-nek minimálisan akkor kellett volna tájékoztatni bennünket a történtekről, amikor felkérték őket erre a feladatra. Azt, hogy mi ezt egy sajtótájékoztatóból tudjuk meg, kész helyzet elé állítva bennünket, nem tartottam ízlésesnek, és akkor finoman fogalmaztam.
Ha most keresné meg az EMIH, hogy üljenek le tárgyalni, nemet mondana?
Még egyszer hangsúlyozom: nekünk velük nincs dolgunk. Egy ilyen paktumba, kívülről, nem kívánunk beszállni. Mi nem akarunk ez ügyben az EMIH-hel tárgyalni.
Azért sem, amiről az elején már szó esett, hogy ha két zsidó szervezet kezd el tárgyalni a Sorsok Házáról, akkor abban a pillanatban zsidókérdéssé válik az ügy?
Ezért is. Meg azért, mert azt gondolom, hogy a magyarországi tradíciókkal rendelkező zsidó közösség a Mazsihisz mögött van. Nekünk van bázisunk, nekünk vannak tradícióink, ennek a közösségnek van történelmi integrációja. És ez a közösség az, amely az emlékezetpolitikai kérdésekbe hitelesen tud belenyúlni, illetve hitelesen tudja képviselni.
Mit szól egyébként ahhoz, hogy Schmidt Mária történészeket is meg tud annak nyerni, hogy a zsidótörvények nem feltétlenül vezettek a holokauszthoz? Ami egyben azt is jelenti, hogy történelmi vitává silányítják azt, ami hatalmas bűne az akkori kormányzatnak, azaz a holokausztban való tevékeny részvételt.
Számunkra a jelentős nemzetközi intézmények és személyiségek a mérvadóak. Azok, akik kevésbé vannak a helyi politikától befolyásolva. A Jad Vasem a holokauszt kérdésében egy olyan intézmény, amelyiknek a véleménye megfellebbezhetetlen. A washingtoni Holokauszt Központ – noha szintén kormányintézmény – képes függetlenül működni, és ugyancsak megkérdőjelezhetetlen a véleményük. Úgy tudom, készülnek egy olyan kiállításra, amelyik az Egyesült Államok felelősségét fogja bemutatni, azaz mi az, amit megtettek a holokauszt idején, és mi az, amit nem. Fontos, hogy kormány által működtetett intézmények is képesek lehetnek a független gondolkodásra. A magyar holokauszt központnak – most nevezzük így – hitelesen kell működnie, függetlenül a politikai érdekektől, nem pedig a napi politikának kitetten.
Mintha ezen a téren is árnyaltan fogalmazott volna az említett beszédében Orbán Viktor; azt mondta, hogy a magyar kormány emlékezetpolitikája példamutató, de elismerte azt, hogy a hajdani magyar kormányoknak van felelősségük a holokauszt borzalmaiban.
Ez pozitív nyilatkozat volt, és szerintem ezt kell lebontani a Sorsok Házára és a többi emlékezetpolitikai kérdésre.
Azt is mondja Orbán, hogy nálunk zéró tolerancia van az antiszemitizmussal szemben, ugyanakkor Brüsszelben rejtett antiszemitizmussal találkozhatunk, hiszen az Unió támogat olyan szervezeteket, amelyek szembe mennek az izraeli kormánnyal. Ön szerint igaz ez a két állítás?
A jobboldali sajtóban, nem pusztán Magyarországon, divatos irányzat, hogy aki támadja az izraeli kormány politikáját, az antiszemita. Ez nyilvánvalóan nincs így. Izrael mára egy olyan országgá vált, ahol különböző nézetű, irányultságú kormányok működnek, és mindnek természetszerűleg létezik ellenzéke. Az izraeli kormány működésének bírálatától még senki sem válik antiszemitává, vagy zsidóellenessé.
Nem válaszolt a kérdés másik felére, arra tudniillik, hogy tényleg zéró tolerancia van Magyarországon az antiszemitizmussal szemben?
Szavakban az van. A gyakorlatban létező, erős antiszemitizmus van Magyarországon. Az antiszemita incidensek száma – csak verbális incidensről beszélhetünk – nem növekszik, de az antiszemitizmus intenzitását a zsidó közösség egyre erősebbnek érzi. Tehát valami egészen biztosan nem stimmel, és hogy ez ne így legyen, azért nagyon sokat kell tenni a kormánynak, egyházaknak, az oktatásnak és nekünk, zsidóknak is.
A Soros ellenes szélsőséges támadások erősítik az antiszemitizmust?
Amikor az első plakátok megjelentek, mi egyértelműen érzékeltünk egy ugrást. Mára – úgy érzem – inkább belefásult az ország a Soros ellenes kampányba. Persze a veszélye ugyanúgy létezik, mint eddig. A gyűlöletbeszéd bármikor átcsaphat bármelyik kisebbségi közösségre. Mi változatlanul ellenezzük a kampányt, rossz emlékeket idéz.
Visszatérve a Sorsok Házára: a héten Frőlich Róbert, a Dohány utcai zsinagóga főrabbija , hangsúlyozottan nem a Mazsihisz képviseletében, leült vitatkozni Köves Slomóval, az EMIH vezetőjével. Ez törést mutat? Azt hogy van egy másik irányvonal a Mazsihiszen belül, mint amit ön, illetve az elnökség képvisel?
A zsidó közösségek soha nem centrálisan, hanem sokközpontúan szerveződtek. Ezért a sok központ között mindig is volt vita. A Mazsihisz-ben – mint ahogy egy normális demokratikus szerveződésben – különböző irányzatok érvényesülnek, és mindig valamelyik irányzat többséghez jut, aminek következtében a szervezet a többségi döntés által megszabott irányba halad. Elnökségem alatt elindítottunk egy új stratégiát, amely stratégia a világra nyitott zsidóságról szól. Magyarországon, a kutatás szerint nagyjából 100-160 ezer zsidó él, közülük maximum a tíz százalékot tudjuk megszólítani. Az említett stratégiának az a célja, hogy kilencven százalékból is segítsük a visszatalálást gyökereinkhez. Van, aki úgy értékeli, hogy a nyitásunk a vallásunk felhígításához vezet. Állítom, hogy nem, mert ez nem vallási, hanem közösségszervezési kérdés. Nos, ilyen vonatkozásban van belső vita a Mazsihiszben.
Ugye ez az alapvető vita ön és Frőlich Róbert között…
Nézze, én vallási kérdésekbe nem szólok bele. A Mazsihisz stratégiája nem vallási kérdésekről szól, azaz nem beszélünk női rabbikról, nem beszélünk a neológiának a lazításáról. Megismétlem: vallási kérdésről nem beszélünk, csakis közösség építésről. Mondok példát is: a mi vallási törvényeink szerint az a zsidó, akinek az anyukája zsidó. Ehhez mi nem akarunk hozzányúlni. Ez a vallás ügye. Mi azt mondjuk: a mi közösségünkhöz tartozik mindenki, aki ide tartozónak érzi magát. Az is, aki negyed, vagy aki fél zsidó, akinek csak az apukája, vagy a nagypapája az. Más kérdés, hogy aki a vallási törvényeink szerint nem zsidó, akkor az nem hívható fel a Tórához. Nekünk ezzel nincs dolgunk, ellenben van a közösség szervezésében feladatunk. Olyan hidakat kell építenünk, ahol képesek vagyunk átjárni a szekuláris zsidók, a vallástól távolabb lévők irányába.
Lázár, a ménesgazda
Lázár János nem „persona non grata” a hatalom számára: ez a politikai üzenete az ex-miniszter újabb kormánybiztosi megbízatásának – mondta el a Független hírügynökségnek Raskó György agrárközgazdász, agrárvállalkozó. Míg az előző, a dohányügyi biztosi kinevezés megalázó és nevetséges volt a közvélemény szemében, ez a látszólag komoly feladat azt sugallja, hogy Lázár János nem vesztette el Orbán Viktor bizalmát.
Szakmailag csupán ujjgyakorlat lesz a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. miniszterelnöki megbízott feladatait ellátni Lázár János számára, hiszen jelentős szakmai tapasztalattal rendelkezik az agrárgazdaság területén – fejtette ki az Antall-kormány agrár-államtitkára. Hosszú évek óta részt vesz a hódmezővásárhelyi székhelyű AgroGorzsa Rt. tevékenységének irányításában, 2010 óta résztulajdonosként, majd igazgatósági tagként. A privatizált egykori állami gazdaság olyan nagyüzem, amelynek problémái a mezőhegyesi ménesbirtokéhoz hasonlóak. Lázár Jánosnak tehát van a rálátása, közvetlen tapasztalata is ehhez a feladathoz – ez nem vitatható.
Ugyanakkor a nagy múltú mezőhegyesi ménesbirtok már korántsem akkora méretű és jelentőségű, hogy az összemérhető lenne Lázárnak a korábbi kormányzati funkciójában, Miniszterelnökséget vezető miniszterként, ráruházott hatalommal és lehetőségekkel. Mivel ahhoz képest ez a feladat szinte nulla,
a kormánybiztosi megbízatása egyértelműen kifelé szóló, politikai üzenet
– emelte ki Raskó György. “Nem hiszem, hogy Lázár János egész életében arra vágyott, hogy kormánybiztos legyen egy ma már nem is túl jelentős mezőgazdasági társaságnál” – tette hozzá.
A Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt-től az elmúlt években annyi földterületet elvittek már, hogy gazdasági potenciál szempontjából szinte a „futottak még” kategóriába került – mutatott rá. A lótenyésztés pedig, mint a ménesbirtok tradicionális üzletága, mindenütt alapból veszteséges, állami támogatásból lehet fenntartani.
Raskó György szerint Lázár János korábbi, a dohányzást elleni küzdelmet irányító megbízatása megalázó és nevetséges volt,
„röhögtek rajta az emberek”
– fogalmazott, ezért most ezzel az új kinevezéssel kívánják megerősíteni, hogy Lázár továbbra is élvezi a hatalom, és személy szerint Orbán Viktor bizalmát. Azt mindenki tudja, hogy egy ilyen megbízatás a miniszterelnök egyetértésével vagy akarata szerint történik. Ez most egy viszonylag komoly, évszázados tradíciókkal rendelkező, a nemzeti vagyon részét képező társaság, Lázár Jánosnak sok köze volt 2016-ban a megalapításához, a megvásárlásához is. Mint ilyen, kitűnően alkalmas arra, hogy ország-világ előtt bizonyítsák, a sugdolózásoknak, mendemondáknak, miszerint Lázár Orbán Viktor szemében „persona non grata” lett, egy „kígyótojás”, amelyből egyszer „kikelhet” és a miniszterelnök hatalmára törhet – semmi alapjuk nincs.
Az üzenet lényege, hogy nem kell Lázárral suskusolni, mert ő továbbra is a mi emberünk
– hangsúlyozta.
Ezt támasztja alá az is, hogy a kormányhatározat szerint Lázár János munkáját, a mezőhegyesi Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. felett az államot megillető tulajdonosi jogok és kötelezettségek gyakorlásában a miniszterelnök irányítja és a Miniszterelnöki Kormányiroda segíti.
A kormányirodát pedig Rogán Antal miniszter vezeti, akivel Lázár Jánosnak köztudottan nem volt felhőtlen a viszonya.
Arra a felvetésre, hogy a hírek szerint tíz-húsz milliárdos nagyságrendű fejlesztéseket terveznek Mezőhegyesen, Raskó György elmondta: a Mezőhegyesi Ménesbirtok esetében biztos abban, hogy erre semmi szükség, majd hozzátette: értelmetlenül bármennyi pénzt el lehet szórni. reálisan évente néhány százmilliós nagyságrendű fejlesztés indokolt lehet, de milliárdokat biztosan nem lenne szabad a valójában még magyar viszonylatban sem jelentős gazdaságba fektetni. Ha mondjuk lósport-pályát akarnak építeni, az persze egy-két milliárdba belekerülhet, de nincs konkrét információja, hogy mit terveznek és mit nem. Közbevetésünkre, hogy a Nemzeti Ménesbirtok és tangazdaság Zrt. alapításakor a lovasturizmus-fejlesztést is célul tűzték ki, így reagált:
Mindaddig, amíg a milliárdosok luxus- kedvteléseinek társfinanszírozását a magyar nép szó nélkül vállalja, bármi elképzelhető manapság, ha valakinek meglódul a fantáziája.
Az agrárszektor.hu információi szerint a 18 ezer hektáros “mintagazdaságban” a szárítóüzem és egy ipartelep kiépítése, a szarvasmarha-ágazat és az öntözés fejlesztése, a gépjavító üzem és a műemléki épületek fejújítása zajlik. Csak az idei tervek forrásigénye átlépi a 20 milliárdot, miközben a birtok már a megalapítása évében 22 milliárdot emésztett fel. A Ménesbirtok saját tőkéje két év leforgása alatt – a többszöri állami tőkeemelés révén – 23 milliárd forintra emelkedett.
Marad a csillag, még ha vörös is
Biztosan nemzetközi hír lesz abból, hogy a Győri Ítélőtábla jogerősen is kimondta: a fideszes Menczer Erzsébetnek semmi köze ahhoz, hogy a világszerte forgalmazott holland sör, a Heineken címkéjén ott van-e a vörös csillag, vagy sem. Alighanem megmosolyogtak volna minket Indiától Argentínáig, ha más ítélet születik az ügyben.
Ez komoly? – kérdezte a per hírének hallatán néhány évvel ezelőtt holland ismerősöm, aki korábban a sörgyár magyarországi képviseletén is dolgozott. Más politikai légkörben nevelkedvén nem is értette, mi kifogása lehet egy fideszes politikusnak egy sörös címkén a csillag ellen, amely a gyár felfogása szerint pusztán a négy elemet – földet, a levegőt, a tűzet és a vizet, valamint a „mágikus elemet” jelképezi.
A cég már 1889 óta használja, és semmi köze nincs a kommunizmushoz.
Mint emlékszünk, az egész hercehurca tipikusan a hazai politikai élet arroganciájára vezethető vissza. A kormány hadjárata a Heinekennel szemben 2017 elején indult, miután egy romániai bíróság a holland világcégnek adott igazat a fele-fele arányban egy Hollandiában bejegyzett cég és Lénárd András székelyföldi vállalkozó tulajdonában lévő sörgyárral szemben.
A Heineken tíz évvel korábban megvett egy román sörgyárat, amelynek egyik terméke a Ciuc Premium. Ezt a sört románul mindenki bere (de) Ciuc néven említi, ami magyarul annyit tesz, hogy Csíki sör. A Heineken levédette a Ciuc Premium és a Csíki Prémium elnevezést Romániában. Lénárd Andrásék 2014-ben indultak a maguk sörgyárával, amelynek egyik termékét Igazi Csíki Sörre keresztelték. Ezzel elsősorban az erdélyi magyar sörfogyasztókat akarhatták átcsábítani a Heineken leányvállalatának eredeti Csíki sörétől.
A történetnek ez a része nem több, mint egy szokásos gazdasági konfliktus. A holland cég 2014 decemberében bírósághoz fordult márkanévbitorlás és tisztességtelen piaci verseny miatt. Mind első, mind másodfokon pert vesztett a Csíki Sör Manufaktúra tulajdonosa. A Maros Megyei Táblabíróság megtiltotta az Igazi Csíki Sör név használatát.
A döntést a Csíki Sör Manufaktúra igyekezett magyarellenes lépésként feltüntetni,
miszerint a román hatóságok a holland multival karöltve akarnak tönkretenni egy székely–magyar vállalkozást. Az üzleti vitába itt beleszólt a magyar politika: előbb a Jobbik, majd a Fidesz igyekezett politikai tőkét kovácsolni az esetből. Lázár János egyszer látványosan arra kérte a hódmezővásárhelyieket, bojkottálják a Heineken termékeit, és helyette igyák inkább a Tiltott Csiki Sör néven árult „magyar terméket”. A miniszter ellátogatott a Csíki Sör Manufaktúra csíkszentsimoni üzemébe is, ahol emlékezetes fotó készült: a sört kifejezetten nem kedvelő Lázár ünnepélyesen megivott belőle egy pohárkával.
MTI Fotó: Veres Nándor
Ha a „főminiszter” teljes mellszélességgel beleállt az ügybe, akkor több fideszes politikus is csatlakozott. A magyar kormány igyekezett a Heineken elleni fellépésével érzékeltetni: megvédik az erdélyi – mi több -, a teljes határon túli magyarságot. Lázár János és Semjén Zsolttal közösen benyújtott egy törvényjavaslatot az önkényuralmi jelképek kereskedelmi célú hasznosításának tilalmáról. (Később mind Lázár, mind Semjén úgy igyekezett kisebbíteni az ügyben a saját szerepét, hogy elmondták, a törvényjavaslatot valójában Borboly Csabának, a Hargita Megyei Tanács elnökének javaslatára nyújtották be.) Rögtön ezután a Heineken és az erdélyi–holland vállalkozás bejelentette: szóban megegyeztek:
„a Ciuc és a Csíki Sör márkanevek egymás mellett békében meg fognak férni a piacon”.
Az erről szóló megállapodást írásban is rögzítették.
Persze egy ilyen meghurcoltatást a hollandok sem néztek jó szemmel. Sokan felkapták a fejüket, amikor a Heineken Hungária Sörgyárak Zrt. bejelentette martfűi gyárának leépítését, továbbá azt, hogy a teljes magyarországi termelést átcsoportosítja a vállalat soproni központjába. Hogy e lépés mennyire függ össze a világcég elleni kormányzati hadjárattal, azt csak a menedzsment tudná megmondani.
2017-ben Martfűn az önkormányzat kezdeményezésére aláírásgyűjtést indítottak annak érdekében, hogy az állam tegyen értük valamit. Jellemző, a település ahhoz a kormányhoz fordult segítségért, amelynek főminisztere arra szólította fel a választókat, hogy bojkottálják a Heineken termékeit, és azok helyett inkább az azóta már Tiltott Csíki Sör névre átkeresztelt erdélyi italt fogyasszák. A helyiek közül sokan máig meg vannak győződve arról, hogy Lázár János szájkaratéja miatt került a 6-6,5 ezer lakosú város nehéz helyzetbe.
Újabb fordulatot vett az ügy, amikor kiderült, hogy embercsempészet miatt keresik az Egyesült Államokban Lénárd Andrást, magyar kormány által támogatott erdélyi sörgyárost. Az iratok szerint 2001. január 21-én Champlain település közelében fogta el a rendőrség, a Kanada és az Egyesült Államok közötti zöldhatáron, két mérföldre a hivatalos határátkelőhelytől. A kocsijában talált külföldi nők állampolgársága nem derült ki a periratból, de nevük alapján vélhetően magyarok voltak.
Az Erdélyi Átlátszó újságírójának az egyikük elmondta, egy amerikai sztriptízbárban táncoltak volna, de nem kaptak vízumot, így Kanadába utaztak, ahol Lénárd várta őket autóval, hogy a zöldhatáron csempéssze át őket az Egyesült Államokba. A tettenérés után Lénárdot letartóztatták, a lányok tanúk lettek, ugyanakkor gyanúsítottak is tiltott határátlépés vétségéért.
Lénárd ügye súlyosabb bűncselekménynek számít,
mivel külföldiek becsempészésével és utaztatásával vádolták meg. Lénárd amerikai állampolgárságú menyasszonya kifizette az ötvenezer dollárnyi (13 millió forint) óvadékot, így a vádlott szabadlábon védekezhetett, de többé nem jelent meg a bíróság előtt. Elfogató parancsot adtak ki ellene.
A Magyar Nemzet járt utána annak is, hogy Lénárd amerikai feleségével Csíkszeredára költözött, ahol az erdélyi református egyház nyugdíjpénztárának tőkéjét felhasználva fogott vállalkozásba. Törpe vízierőmű-rendszereket szándékozott telepíteni az Úz völgyébe és máshová. A céget 2015 elején – sajtóhírek szerint harmincmillió euróért – felvásárolta a Magyar Villamos Művek Zrt. Az üzlet cseppet sem nevezhető sikeresnek: a romániai cégnyilvántartás szerint a magyar állam tulajdonában lévő MVM ottani leányvállalatai azóta komoly veszteséget termeltek, és jelentős adósságot halmoztak fel.
A később megalapított
Csíki Sör Manufaktúra szintén nem a gazdasági sikereiről lett híres.
A vállalkozás 2016-ban 4,5 millió eurós forgalom mellett 1,6 milliós veszteséget termelt. A cég szinte teljes vagyonára – köztük az egyik csíkszentsimoni gyárterületére és a rajta lévő épületekre –, minden berendezésre, az alapanyagokra, az autóparkra és a folyószámlákra jelzálogjogot jegyeztek be. Az állami hátszél ellenére magyarországi terjeszkedésük sem sikerült túl fényesre: a Csíki Sör Magyarország Kft. felkerült a Nemzeti Adó- és Vámhivatal honlapjára, a végrehajtási eljárás alatt álló adózók közé.
Az ügy kezdett ellaposodni. 2017-ben a kormánynak már kevésbé volt fontos frontot nyitni sörügyben, de nagyon nehéz volt kihátrálni az első lelkesedésben benyújtott „Lex-Heineken” elfogadása elől is. 2017 szeptemberére az Unió sem emelt kifogást egy ilyen törvény ellen, de a honatyák kezdték belátni, a vörös csillag száműzése a termékek csomagolásáról így nem csak a Heinekennek fájna. Bekerült a törvény szövegébe egy passzus, miszerint
egyes cégek termékei esetében a kormány felmentést adhat a törvény szigorának alkalmazása alól.
Rájöttek ugyanis, hogy meg kellene változtatni miatta más népszerű márkák – a Milky Way, a San Pellegrino, a Redstar Jeans és a Converse – egyes termékeinek címkéit is. Felvetődött az is, hogy például Puskás-mezt sem lehetne a korábbi magyar címerrel árulni, vagy például mi lesz az UEFA-meccsek közvetítésével, ahol a pálya mellett futó fénycsíkokon ott szerepel a Heineken csillaga.
Voltak persze, akik ebbe nem nyugodtak bele. Ilyen volt például Keszegné Menczer Erzsébet, a Szovjetunióban volt Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezete (Szorakész) elnöke (2010 és 14 között a Fidesz parlamenti, később önkormányzati képviselője) és Pálfalvi Milán, a Szabadságvédő Alapítvány (Szava) elnöke, mellesleg az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség alelnöke. 2017 márciusában beperelték a holland sörgyárat, mert meggyőződésük, hogy a vörös csillag tiltott önkényuralmi jelkép akkor is, ha terméken jelenítik meg, és használata sérti a kommunista diktatúra áldozatainak emlékét, nem méltó a magyar nemzethez.
A 2017 tavasza óta tartó eljárás végére tett most jogerősen pontot a Győri Ítélőtábla: maradhat a vörös csillag a Heinekenen.
