Kezdőlap Címkék Lázár János

Címke: Lázár János

Pozsgay-e- Lázár

Ezúttal is megnéztem az ATV Öt című műsorát. Az adás első felében Lázár Jánosról, a Telexen megjelent nagy interjújáról volt szó. A beszélgetés egy pontján az a meglepő állítás hangzott el, hogy Lázár a Fidesz Pozsgayja. Szerintem ez totális félreértés, félreértése mind az egykori MSZMP-nek, mind a mai Fidesznek. Miért is?

Az egykori MSZMP-vezetésében különböző politikai karakterű emberek voltak együtt Kádár vezetése alatt. Voltak köztük olyanok, akik a hatvanas évek eleje-közepe óta reformokat kezdeményeztek és részben irányították is a Kádár vezette MSZMP-n belüli keretek között, mint például Nyers Rezső vagy Fehér Lajos, és voltak az effajta reformokkal szembenálló, ortodoxabbnak tekintettek, mint egy időben Komócsin Zoltán, később Biszku Béla vagy Gáspár Sándor. Amikor Nyers Rezső vagy Aczél György miniszterből vagy miniszterhelyettesből a Központi Bizottság titkára lett és ilyen pozícióban reformokat irányíthatott, az a rendszer egyfajta lazulását, puhulását jelezte, amikor pedig ők kikerültek KB Titkárságából, az ellenkező irányú elmozdulást jelentett.

A fiatalabb generációból Pozsgay Imre vitathatatlanul a reformerek közé tartozott, akik a rendszer egyfajta „demokratizálását” képviselte a pártvezetésen belül,

a Népfront főtitkári pozícióját arra használta, hogy az MSZMP-n kívüli reformer értelmiségiekkel építsen kapcsolatokat, 1989-re az MSZMP reformköreinek egyfajta vezéralakja lett, és így lett az MSZP köztársasági elnökjelöltje.

Belátta, hogy nem tartható fenn az MSZMP hatalmi monopóliuma, és az MDF lakiteleki konferenciáján való fellépésével már az

MSZMP és az alakuló MDF közötti együttműködés útját egyengette, az elképzelt köztársasági elnöki pozícióban is egy MSZP–MDF koalíciós kormány létrejöttére törekedett volna.

(Ezt személyesen elmondta nekem is.) Miután az 1989. novemberi népszavazás keresztülhúzta köztársasági elnöki ambícióit, pályája éles fordulatot vett: elhagyta az MSZP-t, amelynek pedig frakcióvezetője volt, új pártot kísérelt meg létrehozni, majd élete utolsó éveiben a hatalmon levő Fidesszel működött együtt. Ez sem változtat azonban azon, hogy

a Kádár-rendszer keretei között az akkori MSZMP határozottan progresszív reformer profilú egyik vezetője volt, világosan elkülönülve a Kádár mögötti centrumtól.

Lázár János esetében semmi ehhez hasonlóról nem beszélhetünk. A Fideszen belül nem tudunk olyan irányzatokról, mint az egykori MSZMP-ben. 1993-ig voltak a Fideszben irányzatok, de azóta, hogy Fodor Gábor, Molnár Péter, Ungár Klára, majd őket követően Szelényi Zsuzsa és Hegedüs István és sok országosan nem ismert társuk elhagyta az Orbán és Kövér vezette pártot, nem tudunk a Fideszben eltérő politikai arculatú politikusokról.

A nem a Fideszt szolgaian követő sajtóban, médiában, internetes portálokon előszeretettel tulajdonítanak ilyen szerepet az olyanoknak, akik elvesztettek valamilyen pozíciót, mint Navracsics Tibornak, Pokorni Zoltánnak, Stumpf Istvánnak, Lázár Jánosnak.

Végignéztem néhány hónappal ezelőtt az interneten Orbán Balázs államtitkár új könyvének bemutatóját a Matthias Corvinus Collegium szervezésében, ahol Lázár, Navracsics és Stumpf Orbán egykori kormányzati kulcsembereiként méltatták az államtitkár könyvét,

illetve a kormány korábbi időszakait. Mindhárman teljes mértékben azonosultak az orbáni politikával, Lázár pedig kiváltképp.

Lázár minden nyilatkozatában, minden gesztusában világossá teszi, mennyire követi az orbáni „szuverenizmust”.

Emlékezetes, hogyan lépett fel a civil szervezetekkel szemben, hogyan volt aktív szereplője az európai normák kijátszásának a legkülönbözőbb ügyekben.

Lázár Jánosnak semmiféle Orbánétól eltérő politikai profilja a Fideszen belül nincs. Őt állítani párhuzamba Pozsgayval totális tévedés.

Aki még emlékszik a több mint harminc évvel ezelőtti világra, az beláthatja: ha volt valaki, akinek Kádár mögötti pozíciója Lázár mai pozíciójához hasonlítható, az sokkal inkább Grósz Károly lehet, akinek nem volt világosan elkülöníthető politikai arculata az akkori MSZMP-n belül, csak azt lehetett tudni róla, hogy utódjelöltnek tekintette magát, mint ahogy annak is bizonyult.

Lázár és az oltás

Bejárta a magyar médiát Lázár mondata: „A keleti vakcinák eddig hatszázezer magyar embernek mentették meg az életét, illetve óvták meg őket a súlyos betegségtől, a nyugati vakcinák hiánya miatt pedig húszezer magyar ember veszítette el az életét.” Ez a mondat méltó Lázárhoz, aki szerint, mint tudjuk, „kinek mennyije van, annyit is ér”, satöbbi.

Ezt a mondatot még a szintén rendíthetetlen fideszes Navracsics Tibor is rosszindulatúnak nevezte, mások egyszerűen hazugságnak. Szerintem, mint oly sok politikusi hazugság, ez is igazságelemeket rak össze. Igaz, hogy ha már egy évvel ezelőtt rendelkezésre álltak volna a jóváhagyott nyugati vakcinák és átoltották volna velük az országot, akkor nem halt volna meg húszezer ember Magyarországon, illetve több mint egymillió ember a világon. De hát a járvány csak jó egy éve kezdődött, akkor kezdték el kifejleszteni a vakcinákat Angliától Németországon át Oroszországig és Kínáig mindenütt.

Igen, a Magyarországon felhasznált orosz és kínai vakcinák is sokszázezer embert óvhatnak meg a súlyos betegségtől, ahogy a Magyarországon felhasznált BioNtech/Pfizer, Moderna és Astra-Zeneca vakcinák is. Amíg nem volt se ilyen, se olyan, addig emiatt is haltak meg, amióta meg van, azóta a beadása ment meg százezreket, milliókat Magyarországon is és szerte a világon. Így igaz a dolog.

Ne szakítsuk ki az idézett mondatot a maga összefüggéséből, ezért idézzük fel az egész gondolatmenetet, ahogy Lázár egy rádióinterjúban előadta. Leírtam az interjú első felét, érdemes végigolvasni, tanulságos. (Csak a riporteri kérdéseket hagytam ki.)

„Nekem az a megítélésem, hogy életveszélyes döntést hoztak azok a politikusok és kormányzati vezetők, akik Brüsszelre bízták magukat.

Magyarországon és Hódmezővásárhelyen is fideszeseknek az emberi élet az első. Az a kötelességünk, hogy minden magyarországi, hódmezővásárhelyi és makói polgártársunkat megpróbáljuk megmenteni, és minél hamarabb vakcinához segíteni. Ennek az országnak a közeljövője és a hosszútávú boldogulása is múlhat azon, hogy mikor kerülnek átoltásra a magyarok, illetve mikor kerülnek átoltásra azok az emberek, akik itt élnek a választókerületemben. Én következetesen vakcinapárti álláspontot és oltáspárti álláspontot képviselek tavaly ősz óta, amikor ez először lehetőségképpen felmerülhetett, és arra kérek most is mindenkit, hogy oltassa be magát, regisztráljon.

Ezen a héten Hódmezővásárhelyen és Makón, valamint a környező településeken óriási felelőssége lesz azoknak, akik az oktatásügyben dolgoznak, hiszen a kormány megszervezi minden pedagógus beoltását. Azt kérem a vásárhelyi, makói és a térségi pedagógusoktól, hogy mindannyian oltassák be magukat, saját maguk egészségének megőrzése érdekében és természetesen a rájuk bízott gyerekek egészségnek érdekében is.

Nagyon fontos, hogy a héten megkezdődik és reményeim szerint rövid idő alatt be is fejeződik a pedagógusok átoltása.

Visszatérve a brüsszeli ügyekre, nekünk magyaroknak mindig az emberi élet az első, a kormány ezért dolgozott folyamatosan, és ez a hozzáállás tette lehetővé, hogy a brüsszeli bürokráciával szemben Magyarország jónéhány vakcinával rendelkezik, és a lakosságarányosan megmagasabb átoltottságot sikerült elérnünk, ami messze van még attól, hogy hátradőljünk, de közelebb vagyunk ahhoz, hogy két és félmillió ember beoltásra került. Amikor beszélgetünk, akkor kétmillió beoltás megtörténik, és reményeim szerint közeljövőben két és félmillió beoltásra sor kerülhet, ami megalapozza az ország újraindítását. Nem értem azokat az ellenzéki politikustársaimat, akik még mindig Brüsszelt védik a magyarokkal szemben, tulajdonképpen azokkal a honfitársainkkal szemben, akik oltás hiányában kerültek kórházba, lélegeztetőgépre vagy rosszabb esetben a temetőbe. Nagyon érdekes, hogy a nyugati sajtó egy része is ma már az Európai Bizottságot hibáztatja, ahol migránsoknak bankkártyára volt pénz, megfelelő mennyiségű védőoltásra nem volt pénz. Ez nagyon súlyos hiba volt.

Európai választópolgárok halnak meg az Európai Bizottság döntése miatt.

Ha Nagy-Britannia, amely jó példa a profi szervezésre és az átoltottságra, ugye ötven százalék fölötti az átoltottság Nagy-Britanniában. Ha Nagy-Britannia az Európai Unió tagja maradt volna, akkor, bizton állíthatjuk, hogy sokkal több brit állampolgár halt volna meg az elmúlt hetekben és az elmúlt hónapokban. Nagy-Britannia az Európai Unióból való kiválás után az Európai Unióhoz képest nagy sikerrel szervezte meg a brit állampolgárok átoltását. Én Brüsszelt kifejezetten hibáztatom európai életekért, magyar életekért és az európai választók és a magyar választók veszélybe sodrásáért

[…] Teljes káosz van, teljes irányítási és szervezési káosz van Brüsszelből, ami nem véletlen, hiszen az Európai Bizottság mindig csattogtatja a korbácsát az európai tagállamok fölött, miközben mi tagállamként nem nagyon kérhetjük számon az Európai Bizottságot.

Nekünk egyetlenegy lehetőségünk van, hogy megpróbáljunk beszerezni más vakcinákat Kínából, Oroszországból, Indiából és bárhonnan, ahonnan biztonságos és hatékony vakcina áll rendelkezésre. Az, hogy egy vakcina biztonságos és hatékony, azt szerencsére nem politikusok mondják ki, hanem szakemberek, akik ehhez értenek, és akik esküt tettek a magyar életek védelmére. A vírus ellen vakcina, a fake news-ok, a téves, megtévesztő hírek ellen pedig tények. Nem a keleti vakcinák léte, hanem a nyugati vakcinák hiánya az igazi probléma. A keleti vakcinák eddig hetszázezer magyar embernek mentették meg az életét, illetve óvták meg őket a súlyos betegségtől, a nyugati vakcinák hiánya miatt pedig húszezer magyar ember veszítette el az életét.

[…] A magyar kormány a magyar emberek érdekében használja föl a saját adóforintjainkat is és az Európai Uniótól kapott forrásainkat is.

Nyilván van egy nagy vita közöttünk Európa jövőjéről, és az európai bürokrácia revansot akar venni Magyarországon, vagy meg akarja büntetni Magyarországot. Én úgy gondolom, hogy hátrányos diszkrimináció van Magyarországgal szemben, és az Európai Bizottságnak vannak kedvencei, és vannak kevésbé kedvenc országai. Csak azért, mert mi képesek vagyunk a V4-ekkel együtt saját érdekeinket képviselni. Nekünk a magyar emberek érdeke, a magyar emberek élete az első, és nem Brüsszel. És amíg a választópolgárok erre lehetőséget biztosítanak, mi ezt fogjuk képviselni a politikában. Minden ebből következik. És nem vagyunk hajlandóak ideológiai vitát csinálni, vagy politikai vitát csinálni a vakcinabeszerzésből.

Nem az a kérdés, hogy milyen vakcina van, hanem az a kérdés, hogy van vakcina, vagy nincs vakcina.

Ma az átoltásnak, a védőoltások felvételének az első számú akadálya az, hogy kevés, vagy hiányos mennyiségű vakcina áll rendelkezésre egész Európában. Azok az országok gondolkodtak jól – Amerika, Anglia, Izrael – akik időben léptek, lekötöttek vakcinakapacitásokat és megvásárolják a vakcinákat. A keleti vakcinákról csak megjegyzem, például a Szputnyikról a legjobbakat írják az amerikai egészségügyi sajtóban. Politikát csinálni a vakcinaügyből, az egy életveszélyes emberkísérlet, és magyar politikusokat súlyos felelősség terhel azért, hogy hónapokkal ezelőtt kampányt folytattak a keleti vakcinák ellen, és elbizonytalanították a választópolgárokat abban, hogy fölvegyék a vakcinát. Magyarországon folyt egy védőoltás-ellenes kampány is éveken, évtizedeken keresztül. És folyt egy keleti vakcinaellenes kampány is. Ennek következménye az a megdöbbentő tény, hogy például a hódmezővásárhelyi kórházban

vannak olyan egészségügyi dolgozók, akik mind a mai napig nem vették fel a védőoltást.

Sajnos azoknak hittek, akik itt helyben például a kormány ellen, a védőoltás ellen, a védőoltások fölvétele ellen, vagy éppenséggel a keleti vakcinák ellen beszéltek. Nagyon súlyos felelősség terheli azokat a hódmezővásárhelyi városvezetőket, akik nem beszélték rá a lakosságot, az egészségügyi dolgozókat arra, hogy vegyék fel a védőoltást. Most itt a lehetőség, hogy minden pedagógust rá kell beszélnünk arra, hogy vegye fel a védőoltást, éljen a lehetőséggel. De még egyszer mondom, hogy

a hódmezővásárhelyi kórházban nagyon sok egészségügyi dolgozó nem vette fel a védőoltást, ebben a hódmezővásárhelyi városvezetésnek nagyon komoly felelőssége van,

hiszen folyamatosan a politikai hatalmát arra használja fel Hódmezővásárhely hivatalban levő polgármestere, hogy az embereket a kormánnyal szembe fordítsa, elbizonytalanítsa, és megpróbálja a kormánnyal szembeni bizalmat megrengetni, megpróbálja a védőoltással, vagy az ország egészségügyi ellátórendszerével szembeni bizalmat aláásni. Ez emberéletek elvesztéséhez vezethet, ez a magatartás.”

Hosszú így leírva a szöveg, de így végig mondva talán a maga arcátlanságában még vérlázítóbb, mint a széles körben idézett mondat. Jól láthatók ebben a szövegben a fideszes kampány fő elemei. A legfontosabb: a Fidesznek fontos a magyar emberek élete. Értsd: a többieknek, a Fidesz ellenfeleinek nem. Nem fontos az ellenzéknek, amely az oltás ellen folytat kampányt. Nem fontos Brüsszelnek, az Európai Unió bürokratáinak. Általánosabban fogalmazva: a magyarok jók, a nyugatiak gonoszok. Ugye

tudjuk, hogy ez a szembeállítás – amely végigvonul a fideszes retorikán Orbántól a fideszes médiáig – a kelet- és középeurópai önkényuralmak régi sémája?

Erre épült a náci ideológia, a sztálini ideológia, a Horthy- és a Rákosi-rendszer ideológiája. Lázár példaszerűen adja ezt elő. Ezúttal is, és az országos politikában való megjelenése óta mindig. Továbbá: nem bízhatjuk magunkat Brüsszelre, az Európai Unióra, általában a Nyugatra. A bizalomra épülő együttműködés gondolata akár itthon, akár nemzetközileg. Holott megalakulása óta ez az Európai Unió lényege, de Orbánéktól ez idegen. (Lázár már tett olyan nyilatkozatot, hogy ma nem csatlakozna az Unióhoz.) Ahogy gonosz a Nyugat, az Unió, úgy gonosz, a magyaroknak ártó szándékú a magyar ellenzék is, és erre példa náluk az oltással kapcsolatos ellenzéki magatartás.

Az ellenzék az, ami a náciknál a zsidók, a sztálini propagandában az „angol-amerikai imperialisták”.

Persze, helyénvaló feltenni a kérdést: hol keresendő a járvány ügyében az igazság? Elsősorban: ki vagy mi a felelős a húszezer halottért, az ennél sokszorosan több súlyos megbetegedésért. Természetesen nem a „nyugati vakcinák hiánya”, ezt Lázár sem gondolhatja komolyan. A húszezer halott nem kis része akkor halt meg, amikor nem volt engedélyezve még se nyugati, se keleti vakcina. Ha valaki azt mondja, hogy a húszezer halottért Orbán, a kormány a felelős, az sem igaz. A járvány kitörése független tőlünk, ahogy elkerülhetetlen volt az is, hogy elérje Magyarországot, és itt is szedje áldozatait.
Azért azonban,

 hogy húszezren – azóta pedig ennél is többen – haltak meg, és nem kevesebben, vagyis, hogy Magyarország az élre került az elhalálozások arányában, van a kormánynak, van Orbánnak felelőssége.

Sőt, személyesen Lázárnak is, ha már ő osztja a felelősséget. Lázár miniszterségére esik az egykori KÖJÁL-ból a rendszerváltás elején kialakított tisztiorvosi hálózat felszámolása, az, hogy az országot 2020-ben felkészületlenül érte a világjárvány, hogy nem frissítették az egykor elkészült járványügyi védekezési tervet, hogy hiányzott az az intézményrendszer, amely alkalmas lehetett volna a tömeges tesztelés megszervezésére és lebonyolítására, a fertőzések következetes nyomon követésére. A tesztelés az országban sohasem működött rendesen (csak a már tüneteket mutatókat és családtagjaikat, munkatársaikat tesztelték, elég rendszertelenül).

Ez Orbán, a kormány és személy szerint Lázár felelőssége.

Orbán és a kormány felelőssége az is, hogy tavaly nyáron az indokoltnál vagy két hónappal később léptették életbe a második hullámmal szemben szükséges korlátozó intézkedéseket: novemberben, és nem szeptemberben.

Orbán „az országnak működnie kell” jelszó jegyében halogatta a korlátozásokat, és ez okozta a második hullám pusztító hatását.

Most, a harmadik hullámban úgy akarja megnyitni az óvodákat és iskolákat, hogy a tanulókat egyáltalán nem tesztelik hetente két-három alkalommal úgy, mint számos nyugat-európai országban. Eddig is tragikus következménnyel járt, amikor egy gyerek bevitte a fertőzést az osztályba, megfertőzte társait, akik hazavitték a vírust, majd valamelyik szülő halt bele a betegségbe.

Az, hogy elkezdték a pedagógusok oltását, nem állítja meg azt a fertőzési láncot.

Orbán most azt találta ki, hogy két és félmillió ember első oltása elég ahhoz, hogy elkezdődjék a korlátozások oldása. Szerinte a harmadik hullámmal szemben „a korlátozások nem védenek”, csak az oltás. Érdekes, a német egészségügyi miniszter éppen arra figyelmeztet, hogy az oltás után is szükség van a korlátozásokra, az emberek közötti találkozások mérséklése továbbra is nélkülözhetetlen. Erről győzködi a németeket Angela Merkel is. Akkor most ki megy szembe az autópályán? Mindenütt másutt az új fertőzések számához illetve a vírus terjedését mérő R-mutató értékéhez kötik a nyitás lehetőségét, csak nálunk hirdeti a miniszterelnök, hogy a beoltottság arányához lehet azt kötni. Ő megy szembe.

Ki velük?

Lázár János már néhány hónapja meghirdette egy interjúban, hogy ki kell szorítani a kiskereskedelemből a multikat, protekcionizmusra van szükség. Most ezt Nagy István földművelésügyi miniszter ismételte meg: szerinte „olyan mértékű nyereség képződik a szektorban, majd hagyja el ezt követően az országot, amit nem lehet annyiban hagyni”, és részük van a magas élelmiszerárakban is.

Csak hogy mindenki tudja, hogy miről van szó: a magyarok leginkább a Tescoban, az Auchanban, az Aldiban, a Lidlben, a Pennyben, a Sparban szerzik be az élelmiszert és napi cikkeket, a műszaki cikkek piacán a MediaMarkt a piacvezető, az építőanyagokat és barkácsárut ma leginkább az OBI, a Praktiker, a Bauhaus árulja.

Amikor 2010-ben megalakult a második Orbán-kormány, Orbán meghirdette a külföldi tőke kiszorítását

a bankrendszerből, az energetikából, a médiából és a kiskereskedelemből. Tíz év elteltével elégedetten állapította meg, hogy három területen sikerült a dolog: a bankrendszerben sikerült ötven százalék alá szorítani a külföldi tulajdont, az energetikából eltűnt a külföldi tőke, mindent visszavásároltak, és a médiában is radikálisan csökkent a külföldi tulajdon.

Jobb lett ettől a magyaroknak?

Attól biztos nem, hogy a magán-nyugdíjpénztárak államosításával szerzett pénz jelentős részét adósságcsökkentés helyett a külföldi tulajdonba került közműcégek visszavásárlásra költötték, és adóbevételekből is rengeteget költöttek erre.

A bankok „nemzeti” tulajdonba vétele lehetővé tette a fideszes nagyvállalkozók kétes üzleteinek finanszírozását, a bankolás azonban nem lett olcsóbb, sőt a tranzakciós illetéktől drágult.

Az energetika nemzeti kézbe vételétől sem lett olcsóbb az áram, a gáz, a híres-neves „rezsicsökkentés” egyszeri kampányakció volt, de amikor a világpiacon zuhantak az árak, Magyarországon nem csökkentek a tarifák. A külföldi médiatulajdonosok kivásárlása független lapok eltűnéséhez vezetett.

Vajon jó lenne nekünk, ha a kiskereskedelemben is sikerülne visszaszorítani a külföldieket?

Talán még emlékszünk, az élelmiszerek kiskereskedelméből először az egykori Csemege boltjait megvásárló Szuper nevű hálózatot és a kisebb boltokat megszerző belga Profit sikerült elkergetni, a boltokat nagyrészt a CBA, kisebb részben a Coop vette át, állami bankhitelekből. A bevezetőben felsorolt nagy multicégek nem a korábbi szocialista kiskereskedelem boltjait vették át, hanem zöldmezős beruházásokkal bővítették a magyar kiskereskedelem kapacitásait, így jöttek létre az új barkácsáruházak, így a Penny, a Lidl, az Aldi, a Spar, illetve a Tesco és Auchan, korábban a Cora hálózata.

Olyan áruválaszték és kereskedelmi kultúra jelent meg az országban, amelyért korábban legalább a Bécs melletti Shopping City Südig kellett utazni a magyaroknak.

A bútorpiacon megjelent az IKEA, majd a KIKA. Csak a rend kedvéért: ugyanez történt a többi volt szocialista országban, Szlovákiában, Csehországban, Lengyelországban, Horvátországban vagy Romániában is. Minden magyar vásárló tudja, hogy összehasonlíthatatlanul gazdagabb választékot, jobb minőséget, olcsóbb árakat talál e hálózatok boltjaiban.

Dolgozóik pedig a kemény munkáért cserébe magasabb fizetéseket kapnak, mint korábban az állami kiskereskedelemben.

Az Orbán-rendszer persze mindent maga szeret ellenőrizni, kézben tartani, és zavarja, ha bármi olyasmi van jelen az országban, ami független az akaratától, amiből nem ő és kliensei gazdagodnak.

Az a gondolat, hogy a termelők és kereskedők versenyében a jobb teljesítmény dönt, és ennek a fogyasztó az első számú haszonélvezője, teljesen idegen tőlük.

Ez eddig evidencia, nincs benne semmi meglepő, tudtuk eddig is. Csakhogy az elmúlt napokban az derült ki, hogy nemcsak a Fidesztől, de az ellenzéktől is idegen ez. Már Lázár korábbi kijelentésére sem mondtak semmit az ellenzéki pártok, most pedig a földművelésügyi miniszter nyilatkozatára sem.

Amikor pedig az ATV-ben a műsorvezető azzal indította a beszélgetést Varju Lászlóval, hogy „az volt az érvelése korábban Lázár Jánosnak, és most az agrárminiszternek is, hogy egy ilyen változtatás, a nagyobb magyar arány például jót tenne abban, hogy az áringadozás is kivédhetőbb lenne, mert a piac így egyszerűbben lenne szabályozható, és a multik így nem vinnék ki a pénzt. Ennek első hallásra sok magyar örülne:

akkor olcsóbban tudnánk vásárolni, ha a magyar tulajdon lenne többségben”,

az ellenzék vezető gazdaságpolitikusa, a költségvetési bizottság elnöke így válaszolt: „Természetesen. De ugye azért ennek az interjúnak sok vonatkozása van. Én hadd kezdjem onnét, hogy úgy látom, hogy a jobboldal igen jelentős lelkiismeret-furdalással küzd, és szeretnének valamit tenni a faluért. Én ezt megértem, sőt támogatom is őket abban, hogy ilyenre sor kerüljön. Hiszen az elmúlt tíz évben nem tettek semmit érte. Sőt, ha azt mondom, harminc évvel ezelőtt a jobboldal tette tönkre a falvakat, és az elmúlt tíz évi teljesítményük után pedig valamire szükség van. Hogy az-e a legjobb, amire egyébként Lázár János készül, ami mögött én nem annyira, hogy azt mondjam, az aggodalmat látom, hanem inkább az irigységet, mert arra a forrásra, arra a jövedelemre is szemet vetettek a fideszesek, amit másoknál látnak”.

Ennyi. Az, hogy mi a jó a fogyasztónak, milyen szerepe van a versenynek abban, hogy megfizethető áron jusson jó minőséghez és gazdag választékhoz – elvégre a kiskereskedelemben ez a kérdés –, a válaszban, bármeddig idézném is, elő sem kerül.

A fideszes törekvés határozott elutasítása helyett „természetesen”, meg „ez-e a legjobb”. Merthogy a magyar ellenzék gondolkodásából és retorikájából a gazdaságpolitikai gondolkodás teljesen kiszorult, csak politikai verekedésben tudnak gondolkodni. Ha pedig mégis gazdasági kérdések kerülnek szóba, akkor az ellenzékiek ugyanolyan protekcionisták, ugyanolyan piac- és versenyellenesek, mint a Fidesz, ugyanúgy támadják a külföldi tőke jelenlétét.

Andy Landy mosolyalbuma – Vadász idény

A kormány jövőbeli tervei között szerepel a külföldi kiskereskedelmi láncok kiszorítása, amihez nyíltan protekcionista politikát fognak folytatni. Ebben offenzívnek kell lenni, mert kell, hogy legyen magyar nemzeti kiskereskedelem, mondta Lázár János.

Odamondó, avagy a hírek fonákja – 1.

Néhány nap fejben megírt kommentjeit szedtem csokorba. Senki ne öleljen keblére, mert megígérem folytatom az odamondást.

Egy vereség sok tanulsággal

“Hadházy Ákos bizonyítékokat  mutatott be az általa csalással vádolt
jobbikos Bíró László ügyében.”

Az október 11-én tartott időközi választások előtt az ellenzék hat pártja közös nyilatkozatban állt ki a bűnbánó  “horogkeresztény”, rasszista Bíró László mellett. Bíró nem mellesleg másodikként ért célba azon a versenyen, ahol tul’képpen ketten indultak, vagyis a BAZ megyei 6. számú választókörzet megüresedett képviselői helyéért.

Hogy a Jobbik hallgat, azt megértem. Jakab Péter megtanulhatja, hogy nem elég nagyképű, igaz, jól hangzó kijelentéseket tenni: “Felmossuk velük a padlót”.
Szerényebben elvtársak, szerényebben!

Az Összefogásban részt vevő többi párt kiállása, főleg a keresztényi megbocsátásra hivatkozva azonban, legalább annyira visszatetsző, mint a Fidesz álkereszténysége!

A pártok – különböző módon – maguk javára konvertálták győzelemmé a vereséget. Majdnem nyertünk, sőt ha több szavazatot kaptunk volna akkor nem is majdnem…, de vereségünkkel bizonyítottuk, hogy 2022-ben mi nyerünk!

Legyen, kívánom, áldásom rátok.

Viszont mit gondoljon az a polgár, aki még emlékszik a 2018-as fiaskóra? Akkor is leírtam és most megismétlem, az MSZP és a DK kiállása a rasszista felhangokat megütő korábbi rendőrkapitány jelöltsége mellett sokkal nagyobb kárt okozott, mint az adott választás elveszítése! Az MSZP-től nem vártam mea culpát, de Gyurcsány megtette később és ennek ellenére most ismételten belevezette magát egy a korábbinál is egyértelműbb kínos helyzetbe. Nem véletlenül veti a DK-s Bauer Tamás  – a párt örökös lelkiismerete – szemére a pártvezetésnek, hogy elvtelenül lehet, de nem szabad politizálni! Innen kezdve kiabálhatnak mindent a Fideszre csak éppen az joggal visszahull a  DK fejére. Tudni kellett volna, hogy akkor is sokat veszítenek, ha Bíró nyert volna, legfőképpen a megkérdőjelezhetetlen tisztességüket, ráadásul a Fidesznek a kétharmados többséghez ott van a Mi Hazánk-os képviselők támogatása, melyre bizton számíthatnak!

Más…

Ugyan a hatpárti összefogás közleményben kiállt a közös jelölt ártatlansága mellett Hadházy Ákos bizonyítékokkal szolgált Bíró bűnösségét illetően. Viszont sokkal tisztességesebb lett volna a választópolgárokkal szemben, ha mindezt még a választás előtt teszi meg!

Hogy ez nem lett volna taktikus lépés politikailag, az lehet, de hitelességén nem esett volna csorba!

Joggal kérdezhetjük: mi van, ha Bíró nyer, akkor maradt volna a hallgatás? 2018-ban Szél Bernadettel együtt sejtetni engedték, hogy a maguk részéről akarnák az ellenzéki erők koordinációját. Off the record. Csak hát azzal nem sokat ért sem a sajtó, de maga az ellenzék sem pedig egyértelműen megakadályozták volna a Fidesz kétharmados többségét a parlamentben!

Pelust és cumit a fővárosnak

“A mindenkori kormánynak támogatnia kell Budapestet, de az is igaz, hogy nem gyámkodhat felette – mondta Fürjes Balázs, a Miniszterelnökség Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkára a Kossuth rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában.”

Jajj, kedves Fürjes Tenyérbemászó Balázs, felhívnám a figyelmét arra, hogy Budapestnek nem gyámkodásra van szüksége – főleg nem a Fidesz kőbölcsőjére – hanem arra a pénzre amit első körben oda sem adtak a városnak, második körben ugyan megkaptak, de vissza is vették!

Ha dicsérni nem tudsz legalább hallgass!

“A bringasáv-ügyben Karácsonyt még az őt amúgy rendesen támogató MSZP budapesti elnöke is kritizálta őt, a DK pedig kifejezetten aktívan szervezkedett ellene” 

Tessék mondani miért olyan rettenetes dolog, ha egy életszerűtlen (mondhatnám hülyeségnek is)  rendeletet megkritizál valaki? Ki az isten fog a körúton télen imát mondani Karácsony Gergelynek azért, hogy az amúgy is túlzsúfolt Nagykörúton a korábbi harminc perc helyett ötven percig tart átjutni, miközben állítólag szemléletünket  terelik helyes útra, csak éppen telente egyetlenegy kerékpáros sem kerekezik a Nagykörúton, sem Budapest más utcáin!

Akinek még negyedik vonalból sincsenek a Fideszen kívüli tervei

“– Hiszen 2017-ben épp Orbán Viktor számolt be arról, hogy az akkori fejlesztési miniszterrel hogyan beszélte át, ki nyerjen a nagy projekteken!”

– Az is a függetlenségről szól. Van 3-4 szektor, ahol tartósan magyar többség kell az ország függetlenségéhez. Ilyen a pénzügy, az energetika, az élelmiszer-kiskereskedelem, de a média is. Az emberek ezektől függnek leginkább: kitől veszik az áramot, kitől a pénzt és kitől a kenyeret.” 

Magyarul:

…Van 3-4 szektor, ahol feltétlen magyar többség kell a polgárok tartós függőségének biztosításához (NER). Ilyen a pénzügy, az energetika, az élelmiszer-kiskereskedelem, de a média is. Az emberek ezektől függnek leginkább: kitől veszik az áramot, kitől a pénzt és kitől a kenyeret.

Az egyébként valóban nagyszerű interjú másik gyönyörű gondolata:

“– A nemzeti függetlenséget szeretem. Tehát: korlátozni kellett a dohányzást.”

Értem, korlátozni kell szabad akaratomat ahhoz, hogy függetlenné váljak magamtól…világos. Van még tovább is a nagyívű eszmefuttatás:

Ez volt az egyik cél. Sikerült. Csökken a hagyományos cigaretták eladása. 25 év múlva nem is lesz már ilyen szerintem. Múló divat a cigaretta, de ma még 2,5 millió ember szívja. Ha ez így van, azt kellett elérni, hogy ne a külföldi nagyáruházban vegye, hanem az ötezer magyar trafikos egyikénél. 

Tehát, ha én a nikotin lassú mérgét választom öngyiloklásom eszközének, akkor legalább  ötezer (Fidesz) trafikos gazdagodjon meg belőle. A cigaretta forgalma Lázár állításával ellentétben nem azért csökken, mert a dohánybevétel a holdudvar kezében összpontosul, hanem mert az ára (helyesen) olyan magas, hogy az átlag magyar keresetekből kevesebbeknek jut ma rá, mint korábban! A többlet meg Ön szerint jó helyen van néhány ezer fidesz-szavazónál, sokkal jobb helyen, mintsem mondjuk  az egészségügy évente keletkező adósságállományát fizetnénk ki belőle, merthogy azt mi úgyis mi adózó polgárok kifizetjük nagy közösből. Ugye? A hülyének is megéri!

Nézzük tovább a gyöngyszemeket

“– Magyar egyenlő „az én holdudvarom”?

– Magyar egyenlő magyar. Az erőforrások nemzeti kézben léte erény, a gyerekbetegségeken pedig át kell esni, a rendszer majd kinövi őket.”

Pontosan. Kinőjük, méghozzá úgy ahogy az interjú során Lázár többször is hangoztatja „A Fidesznél csak a Fidesz a jobb”.

Amit szabad Jupiternek

A Magyar Hang tudósítója arról kérdezte ma Gulyás Gergely minisztert a budapesti román nagykövet kijelentéséről, miszerint a magyar állam romániai gazdasági szereplőknek folyósított támogatásai a továbbiakban csak kétoldalú államközi megállapodás esetén tarthatók fenn.

Gulyás miniszter a kérdésre azt válaszolta, hogy az Európai Unó egységes gazdasági térségében nem korlátozható az ilyesmi. Másképp fogalmazva: a magyar állam oszthat támogatásokat Romániában ottani vállalkozásoknak anélkül, hogy ebbe beleszólna a román állam.

Ismerjük el: ebben Gulyásnak igaza van.

(Azt a kérdést most félreteszem, hogy indokolt-e a magyar állam költségvetéséből, vagyis a magyar adófizetők pénzéből támogatni romániai vállalakozásokat, amelyek nem Magyarországon adóznak, miként dolgozóik sem.)
Gulyást helytálló válaszáról egy korábbi sajtótájékoztatón elhangzott válasz jutott eszembe, amelyet még Gulyás elődje, Lázár János tartott néhány évvel ezelőtt. Lázárt akkor a civil szervezeteknek nyújtott támogatásairól kérdezték, melyeket a Norvég Alap megbízásából pályázati alapon az Ökotárs Alapítvány osztott el, és ez annyira nem tetszett a kormánynak, hogy a rendőrséggel házkutatást tartatott az Ökotárs irodáiban, és annak vezetőjét elő is állították.

Lázár az ügyben azt nyilatkozta az újságírók kérdéseire, hogy Magyarországon ne adjon a Norvég Alap civil szervezeteknek támogatást a magyar állam véleményének figyelembe vétele nélkül.

Lázár akkori helyén ma Gulyás van, de amennyire tudom, a vita azóta sem rendeződött, és Magyarország egyáltalán nem veszi igénybe a Norvég Alap támogatásait. A kormány ugyanis mindmáig nem fogadja el, hogy a civileknek szóló támogatásokat (melyek csak kis részét teszik ki a Norvég Alap támogatásainak) tőle függetlenül osszák el Magyarországon, és ezért nem írták alá az erről szóló megállapodást Norvégiával. (A többi támogatott új tagállam megállapodott Norvégiával, és kapja a támogatásokat.)
Tehát Romániában a magyar állam annak ad pénzt, akinek akar, Magyarországon viszont a norvég állam nem teheti meg ezt. A magyar állam a Jupiter.

Orbánabb Orbánnál

Sokakat foglalkoztatott az elmúlt napokban, hogy Lázár János virágot vitt Horthy Miklós sírjához Kenderesre, és azt találta mondani, hogy Horthy hős katona és igaz magyar hazafi volt.

(A legszebbet erről is TGM írta) Sokunk számára magától értetődik, hogy Horthy sem hős katona nem volt, sem igaz magyar hazafi.
A kérdés az, hogy miért tette ezt Lázár, akivel a kormányból való kiválása óta sokan elkezdtek valamilyen értelemben rokonszenvezni. Lázárról régóta rebesgetik, hogy Orbán utódlását ambicionálja. Igyekszik önálló politikusi profilt építeni, kijelentve például egy ízben, hogy ő nem foglalkozik a focival. Amióta nem kormányzati politikus, Lada Niva Autóval közlekedik Hódmezővásárhely környékén. Ez a profilépítés ugyanakkor markánsan a nacionalista, irredenta irányba megy.

Olyanokat mondott a kormány sajtótájékoztatóján, hogy reméli, hogy nem véglegesek Magyarország mai határai. Arról beszélt, hogy a régió legütőképesebb hadseregét kell létrehozni. Újjá akarta építeni a magyar hadiipart.

Jól illeszkedik a Fidesz hatalomgyakorlásába, hiszen hozzá kapcsolódik a dohánypiac erőszakos újraelosztása és a Norvég Alappal folytatott kötélhúzás. Azzal érvelt akkoriban, hogy ne osszanak itt pénzt a magyar kormány egyetértése nélkül.
Ambícióihoz mindenekelőtt a mai Fidesz mai magja számára kell lehetséges alternatívának lennie. A mai Fidesz mai magja pedig olyanokból jött létre az elmúlt másfél-két évtizedben, akiknek már régen nincs, de nem is volt közük a három évtizeddel ezelőtti, világra nyitott, liberális Fiatal Demokraták Szövetségéhez, hanem egy nacionalista, szegényellenes, a nyugati világgal szemben gyanakvó pártban csináltak karriert és emelkedtek vezető pozícióba. Lázár maga is közéjük tartozik.
Horthyt magasztaló gesztusával az ő szemükben akar elfogadható lenni, ha majd valamikor felmerül az utódlás kérdése. A focihoz való vonzódást kivéve minden tekintetben ugyanazt képviseli, mint Orbán, csak olykor durvábban, szókimondóbban, nem lekerekített, hanem kihegyezett gesztusokkal.
Erre példa kenderesi zarándoklata is.

Fából vaskarika

Már Lázár János tündöklésekor hangzatos, sokszor irreálisan magas számokat puffogtatva jelentettek be leépítéseket a kisebb államapparátus, kisebb bürokrácia vágyálmának jegyében. Lázár gyorsan el is rendelte a “végtelenített” munkaidőt mert maga is érezte, hogy az alacsonyabb létszám nem jelent egyben bürokrácia leépítést is csupán a munkavégzőkre ró több feladatot.

Már a 2010-es kormány felállásakor a kisebb államot a korábbinál kevesebb minisztérium felállításával, feladatok összevonásával akarták elérni. Néhány háttérintézményt megszüntettek, de ez is csak abból állt, hogy becsatolták a minisztérium közvetlen vérkeringésébe. Magyarul megkezdődött a központosítás, amely gyakorlatilag ma is tart.  A sokszor tíz-húszezres nagyságrendben belengetett leépítésből nemigen lett semmi, ahol meg igen az államigazgatásból kikerülők hamar magukra találhattak, hiszen  a magasan képzetteket örömmel és lényegesen nagyobb fizetéssel felszívta a magánszektor, míg a maradókra maradt a megnövekedett feladatok ellátása.

A minap a kormány-kedvencnek nevezhető Domokos László, ÁSZ elnök jegyezte meg, hogy ideje lenne megvalósítani a mostaninál hatékonyabb létszámgazdálkodást. A vezetése alatt álló intézmény jó példával járt elől, hiszen az ÁSZ-nál 15%-os létszámcsökkentést hajtottak végre, mégpedig példásan gondoskodva az elbocsátottak sikeres ismételt munkába állásáról immár a magánszférában.

Csakhogy a közszféránál nem ilyen egyértelmű a helyzet, hiszen bizonyos ágazatokban – kormányhivatalok, oktatás, egészségügy, rendőrség – jelentős és krónikus munkaerőhiánnyal küszködnek.

Az ágazati szakszervezetek többezer fős létszámhiányról beszélnek, egyesek szerint ez a szám csak a hivatalokban a négyezret is meghaladja!

Még Lázár János idején elrendelték a “végtelenített” munkaidőt, de bármilyen fájdalmas is ezt belátni a felsővezetésnek a munkaidő nem nőhet az égig, de ha időszakosan növekedhetne is rövid idő elteltével a dolgozók teljesítménye ezzel fordított arányban csökkenne még annak ellenére is, hogy esetleg a munkabér növekedne. Ezen még a rabszolgatörvénynek becézett rendelet sem tud lényegesen változtatni pedig sok helyről hallani az országban élnek is vele a munkáltatók szorgosan.

Demokratikus országokban a szakszervezet rövid időn belül hatékonyan közbeléphetne. Demokratikus országokban.

Csakhogy nálunk még a legvehemensebb szakszervezet sem tud annál többet elérni, mint hogy elmondja véleményét a megmaradt ellenzéki sajtóorgánumok némelyikében.

Ha hinni lehet a KSH adatainak az eltel nyolc és fél évben nem lett kisebb az állam, azzal együtt sem, hogy az informatikai fejlődés tagadhatatlan, átvehette sok korábban élő-munkaigényes feladat elvégzését, de hát az állam felügyeleti hatósugarának kiterjesztése, az intézményesített bekebelezés bizony nem csak azzal járt, hogy a költségek az állam büdzséjét terhelik, hanem a létszám felduzzasztásával is.

Így aztán hiába bocsátottak el x számú embert az elmúlt években és vettek fel y számút, a matematika szabályai szerint ha az y nagyobb mint az x akkor a legritkább esetben sem csökken az összlétszám.

Ha a cél az volt, hogy az elküldöttek lojalitása hagyott maga után kívánnivalót a regnáló kormánnyal szemben és az újonnan érkezettek mind lojálisak (ha másért nem hát állásuk megőrzése érdekében), akkor és csakis akkor megérte a statisztikailag eredménytelen, kommunikációs szinten szintén kudarcos próbálkozás.

Jelenleg folyik a sokadik félidő a szakszervezetek reményei szerint ismét eredménytelenül.

A Hivatal titka

Vannak ezen a világon megfejthetetlen rejtélyek. Senki sem tudja, mire volt jó Stonhenge, senki sem sejti a Nazca-vonalak eredeti célját, és senki sem képes megoldani a rejtélyt: mi az Isten csodájával foglalkozott négy évig a Központi Adatfeldolgozó Zrt. nevű állami cég? Stonhenge-ből és a Nazca-vonalakból legalább a Däniken meggazdagodott, de ebből senki sem fog.

Nem fog, ugyanis még egy perui fennsíkon is könnyebb ásatásokat végezni, mint a magyar kormány adatai között: be kéne érjük annyival, hogy a Központi Adatfeldolgozó Zrt.-t megalapították négy éve, hárommilliárd forintból, valamit művelt, aztán néhány napja felszámolás alá került. Előtte viszont gondosan stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetté nyilvánították valószínűleg annak érdekében, hogy a felszámolást a kormányzati felügyelet alá tartozó Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft. végezhesse.

Ha viszont az végzi, akkor a nyilvánosság végképp nem fog megtudni semmit arról, igazából mi a jófenével foglalkozott ez a cég éveken keresztül.

Akkor az nagyobb titok marad, mint Dzsingisz kán sírjának helye vagy a Loch Ness-i szörny lumbágója.

Volt, dolgozott és eltávozott az élők köréből. Ne kíváncsiskodjunk.

De mégis, hátha ki lehet valamit deríteni róla – valamennyit a Népszava megtudott, más információk a világhálón végzett keresgélések folyamán derültek ki, de hogy igazából mi volt a dolguk, abban azért senki sem lehet biztos.

A cég neve alapján én valami nagy, általános állami adatkombinátra gondolnék, olyanra, amit az uniós elvek szigorúan tiltanak, amiben benne van minden adat az állampolgárról, születésétől halálig, az ingméretétől kezdve az oltásokig és a csendháborításokig – igen, pont ezt tiltja, de nagyon a GDPR, habár ahol már ilyent létrehoznak, ott afelől is gondoskodnak, hogy kellőképpen titokban maradjon a működése.

A magam részéről még a most kiépülő és egységesülő köztéri kamera-rendszer adatkezelésére is gondoltam volna, bár az azért jóval többe fájna, mint három milliárd: de elvileg ahhoz sem volt köze.

Elvileg ugyanis ez egy olyan cég lett volna, ami „hozzájárul az energiaellátás biztonságához és hatékonyságához, mi több, „választ ad a hazai közműszektor évtizedes problémáira”. A KAF feladatául szabták, hogy átláthatóbbá és egységessé tegye a közműcégek egymás közötti elszámolását, illetve pontos adatcserét és megbízható műszaki és fogyasztási információkat ígértek. Kilátásba helyezték a fogyasztás, a készletek és a hálózat összehangolását is.” (Népszava)

Magyarul, összekötötték volna a villany-, víz- és gázfogyasztás összes adatát, hogy optimalizálják. És egyúttal a közműcégek közötti konfliktusoknak is véget vetettek volna.

Ami nagyon szép és nemes gondolat, csak éppen a közműcégek között nem voltak konfliktusok. Sőt, ezekkel a kérdésekkel foglalkozik a már alapításkor is létező Magyar Energetikai és Közmű-Szabályozási Hivatal. Akkor erre nem kell másik – de mire szolgált a KAF? Volt, aki azt gondolta, majd átvenné az állami kézben lévő áram-, illetve a Mol tulajdonolta gázrendszer-irányítást. Ezt azonban cáfolták. Akadtak, akik „okos mérők” telepítését várták, megint mások az ipari fogyasztók segítőjeként tekintettek rá.

Semmi sem történt ezen a fronton. De semmi.

Akkor, mondjanak bármit is az alapításáról, ez a cég kicsit sem foglalkozott energetikával. De valami fontos munkát végezhetett mégis, mert először Seszták Miklós akkori nemzeti fejlesztési miniszter hatáskörébe tartozott, aztán átkerült Lázár Jánoshoz, végül Bártfai-Mager Andrea akkori postaügyért és nemzeti pénzügyi szolgáltatásokért felelős kormánybiztos vette át, aki azonban csak a kormányfőnek volt köteles jelenteni a hatáskörébe tartozó ügyekről. A mostani joggyakorló pedig a – Bártfai-Mager Andreához már vagyonminiszterként tartozó – Magyar Nemzeti Vagyonkezelő.

Hát, most már ugyan gyakorolhatja a felszámolás jogát, illetve… illetve, akár az újraindításét is, a Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft. révén.

És valamit mégis dolgoztak! Dolgoztak, mert az igazgató 2016-ban például 34 millió forint fizetést kapott, „Az állományi létszám 2016-ban 40 fő volt, a bérköltség 600 millió forintra rúgott. 2017 végére 17-en maradtak, akik 327 millióba kerültek.”

Azért volt egy átlagbérük.

Egészen pontosan 19,23 millió forint évente.

Havi 1,6 millió.

Ennyit az ember még bruttóban is elfogad.

Viszont könyvelt bevételük nem volt, csak kiadásuk: 2015-ben 462 milliós, 2016-ban 1,26 milliárdos, 2017-ben pedig 912 milliós veszteséget hoztak össze. Ez okozhatta, hogy tavaly novemberben az adóhivatal, idén januárban pedig egy közjegyző indított végrehajtást a társaságnál. Április elején pedig a bíróság elrendelte a cég felszámolását is.

Most meg lám, vége a dalnak.

Az még rendben van, hogy vége, de meg tudná mondani valaki, hogy miről szólt? Mert, hogy nem energetikáról, az majdnem biztos.

Léteznek persze olyan kormányzati feladatok is, amiknek szerves része az adatkezelés és  -nyilvántartás, ráadásul könyvelhető bevételt nem hoznak, nem is hozhatnak, mi több, mindenképpen központi irányítás alatt kell dolgozzanak.

Ilyen például a hírszerzés vagy az elhárítás.

Csakhogy mivel fogalmunk sincs, mivel foglalkozott a Központi Adatfeldolgozó Zrt., azt sem állíthatjuk, hogy ez lett volna a feladata, mert erre sincs bizonyítékunk.

Azért a székházát és az adatbázisát meg kéne hagyni, hátha kiássák pár ezer év múlva a régészek és ők rájönnek.

Bár, ahogy elnézem… ezek a mostaniak nem képesek megtalálni a nyitját még Stonehenge-nek sem.

Szóval, ez reménytelen.

Örök titok marad.

Lázár a dohányzás teljes tilalmát javasolja

A 2020-tól születettek ne vásárolhassanak dohányárut, ha felnőttek, akkor se – jelentette be a kormánynak teendő javaslatát Lázár János. A tiltás az „új típusú” cigarettákra is kiterjedne, és kiűzné a cigit az autókból is.

Valóban nem vádolható népszerűség-hajhászással, ahogyan maga Lázár vezette fel előadását éppen egy dohányipari konferencián. A cél az, hogy Magyarország belátható időn belül füstmentes legyen – adta ki a jelszót a dohányzás csökkentéséért felelős miniszterelnöki megbízott.

A felsorolt számokból az derül ki, hogy 10 év alatt jelentősen csökkent (27 százalékra) a dohányzók aránya, és jelentősen nőtt (59 százalékra) a soha rá nem gyújtóké. Szerinte egyébként a tetemes adóbevétel kisebb, mint a dohányzás okozta összes állami kiadás.

A java csak most következik a trafikrendszer átalakítása után

– mondta Lázár.

A következő lépés a dohányzás teljes megtiltása lehet, ezt javasolja a kormánynak. Ennek alapja az, hogy

a dohányzás nem alapvető jog, az egészséges élethez való jog viszont az

– fejtegette.

Akár az Alaptörvénybe is beillesztetné, hogy akik 2020-ban vagy ezután születnek, nem vásárolhatnak dohányterméket, akkor se, ha elmúltak 18 évesek. Ezzel fokozatosan szorulna ki a lakosság a dohánypiacról. (Mivel 18 év alattit most is tilos kiszolgálni, ezért a javaslat alapján 2038-ban léphetne életbe a tiltás a gyakorlatban. A felnőtt általi vásárlásnak eddig se volt akadálya.)

Lázár János „nagy vitát” szeretne az új típusú (például elektromos) cigarettákról az unióval is. Ő személy szerint itt is a teljes tilalom híve. Ahogyan ezt javasolja bevezetni az autók belsejére is. További szűkítő szigorítást szeretne a dohánykereskedelemben.

Mindezek mellett a rákbetegségeket feltárni hivatott szűrésekről is beszélt Lázár. Azt szorgalmazza, hogy fizessen többet az (vagy munkaadója), aki a legsúlyosabb daganatok elleni mindenki számára hozzáférhető szűréseken nem vesz részt.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK