Gyakran és sok mindenfélére mondjuk, hogy az ország kettészakadt, többé-kevésbé áll ez a megállapítás az egyes megyékben dolgozók átlagkeresetére is. Nem meglepő módon Budapest viszi a prímet – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal adataiból.
Az ország egészében az első fél évben a teljes munkaidőben alkalmazásban állók havi bruttó átlagkeresete 290 ezer, az adókedvezmények nélküli nettó átlagkeresete pedig 193 ezer forint volt. Ez jelentős eltérések eredményeként alakult így:
a budapesti székhelyű szervezeteknél dolgozók ugyanis az országos átlag 1,3-szeresét, a másik végletként pedig a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyeiek az országos átlagnak csak a héttizedét keresték.
Országosan egyaránt 13%-kal emelkedtek a bruttó és az adókedvezmények nélkül számított nettó átlagkeresetek az előző év azonos időszakához képest. Ez utóbbi növekedése térségenként 11 és 17% között mozgott. A keresetek Győr-Moson-Sopron megyében nőttek a legkisebb, Jász-Nagykun-Szolnok megyében pedig a legnagyobb mértékben.
Forrás: KSH
A szellemi foglalkozásúak nettó átlagkeresete is a fővárosban volt a legnagyobb (300 ezer forint), s Békés megyében a legkisebb (186 ezer forint).
A fizikai foglalkozásúak esetében a két nettó kereseti szélsőértéket Győr-Moson-Sopron (167 ezer forint) és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék (101 ezer forint) képviselték a taglalt időszakban.
Az élelmiszerek és a dohányáruk átlagot meghaladó drágulása nyomta az árakat felfelé októberben, amikor 2,2 százalék volt az infláció, némileg alacsonyabb a szeptemberinél. A tejféleségek és a tűzifa ára ismét brutálisan emelkedett. Utóbbi egy hónap alatt csaknem négy (!) százalékkal. Ugyancsak meredek a tojás árának száguldása.
Októberben 2,2 százalékos volt az éves infláció a szeptemberi 2,5 százalék után. Az előző hónaphoz viszonyítva a fogyasztói árak 0,3 százalékkal emelkedtek – jelentette csütörtökön a Központi Statisztikai Hivatal (KSH).
A nagy egészen belül az élelmiszerek ára 3,3 százalékkal emelkedett, de a mindennapos fogyasztásban fontos termékek egész sora jelentősen drágult: a vajkrém 17,3, a sajt 8,1, a sertéshús 6,4, a kenyér 6, a kávé 5,6, a párizsi, kolbász 5,3, a tojás 4,6 százalékkal.
Ebben a körben az egy havi áremelkedés is a kevés pénzből élőket sújtja.
Az élelmiszerek összességének ára fél százalékkal kúszott fel szeptember és október vége között,
de a tojás például harminc nap alatt 4,3 százalékkal lett drágább, a krumpli, friss zöldség-gyümölcs 2,5, a liszt 2,2 a tejáruk is 1,4-1,8 százalékkal.
Komoly tétel az infláción belül a dohányáruké: az uniós „felzárkózás” következtében a jövedéki adó folyamatosan emelkedik, amellyel együtt az éves áremelkedés októberben már 10 százalék feletti volt.
A vidéken élő szegények közül sokaknak már csak tűzifára futja – ha van egyáltalán mit venni -, de az októberi 11,6 százalékos drágulással még megfizethetetlenebbé vált (egy hónap alatt is 3,8 százalék volt az index).
A tartós fogyasztási cikkek árai (ahogyan az jellemzően lenni szokott) lényegében változatlanok voltak októberben az egy évvel korábbihoz képest.
Az egyre dinamikusabb jövedelemnövekedés csak nem akar megjelenni a belső fogyasztásban. Az augusztusi átlagos kiskereskedelmi forgalmi gyarapodás 4,7 százalék volt, de a napi fogyasztási cikkekből még 3 százalékkal se vettünk többet, mint egy éve. Eközben a keresetek a nyolcadik hónapban 13,2 százalékkal voltak magasabbak.
Hónapról hónapra megoldatlan talány, hová megy el az egyre magasabb fizetés. A kedden nyilvánosságra hozott adatsor szerint a kiskereskedelemben augusztusban 4,7 százalékkal volt nagyobb a forgalom, mint 2016-ban ugyanakkor. A bruttó keresetek a nyolcadik hónapban átlépték a 290 ezer forintot, és (a nettó értékkel megegyezően) 13,2 százalékkal növekedtek éves összevetésben.
A keresetek változása (teljes bruttó és rendszeres bruttó):
Forrás: KSH
A tartós fogyasztási cikkekből változatlanul sokat adnak el az üzletekben – most 7,9 százalékkal többet – bár ebbe a KSH nem számítja be a gépjárműveket, az üzemanyagok eladása viszont csak 2,6 százalékkal nőtt. Az igazán érdekes az élelmiszerboltok és vegyes üzletek (azaz gyakorlatilag a mindennapi fogyasztási termékek) forgalma: 2,9 százalék a növekedés.
A tartós fogyasztási cikkek esetében gyanakodhatunk, hogy az egyre jobban keresők itt költik el a többletet, részben hitelfelvétellel, a magas jövedelmek másik része pedig alighanem a vágtató ingatlanpiacon landol. A jövedelmük szinte egészét felélő alsó négymillió körüli tömeg viszont alig vásárol többet (sőt, ha az élelmiszerek körében regisztrált inflációt is beszámítjuk, mennyiségben még csökkenhetett is a forgalom).
A kiskereskedelmi forgalom változása
Forrás: KSH
Ez a (hivatalos) jövedelem-, illetve belsőfogyasztás-növekedési széttartás azért is fontos kérdés, mert egy jelentős körben a legkisebb jövedelmek emelkedése érdektelen, hiszen a fizetések részben vagy egészben ennek felette vannak.
Az ezzel foglalkozó kutatók egyelőre nem tudják a biztos választ, de egyre többen vélik úgy, hogy a minimálbér 15, a szakmunkás bérminimum 25 százalékos idei növekedése jelentős részben csak papíron valósult meg (a zsebbe adott javadalmazás egy részét legalizálták: átsorolással, hivatalosan munkaidő-csökkenéssel kötötték össze). Még azt is inkább találgatni lehet, hogy az infláció miatt már nettó veszteséget okozó banki betéti kamatok láttán sokan otthon tartják a megtakarítást.
Az viszont kiderül az adatokból, hogy a csak élelmiszert árusító üzletek (és a dohány-, illetve italüzletek) forgalma csökkent. Vagyis vélhetően megállíthatatlanul folytatódik a kis üzletek lemorzsolódása a nagy(obb), láncszerűen szerveződő boltok javára.
Az átlagos infláció szeptemberben 2,5 százalék volt, a pénzüket nagyrészt élelmiszerre költők élete viszont alaposan megdrágult: a kenyér 5,9, a belevaló párizsi 5,9 a vaj, vajkrém 16,5, a sertéshús 8,5 százalékkal kerül többe, mint egy éve. A tejáruk egy hónap alatt is jócskán drágultak.
Az augusztusinál 0,1 százalékkal kisebb mértékben, 2,5 százalékkal voltak magasabbak a fogyasztói árak éves összevetésben – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal friss adatsorából. Az áremelkedést az üzemanyagok (5,3 százalék), az élelmiszerek (3,1), valamint az uniós kötelezettség miatt dráguló dohányáruk (8,8) és szeszes italok (5,6) húzták.
Január-szeptemberben a fogyasztói árak átlagosan 2,4 százalékkal emelkedtek. A jövedelmüket javarészt havonta elköltők számára
jelentősen az átlag felett drágult az élet.
Az energiaköltségek 1 százalékkal voltak magasabbak, mint 2016 augusztusában, de a fával fűtők 8,8 százalékkal fizettek többet egy év alatt, sőt, augusztushoz képest csaknem 4 százalékkal többért vehették meg a télire valót.
A másik nagy kiadáscsoport az átlagos vagy az alatti jövedelműeknél élelmiszerek. Ezeken belül szeptemberben a vaj, vajkrém ára 16,5, a sajté 9,5, a sertéshúsé 8,5, a kávéé 7,1, a kenyéré 5,9, a párizsi, kolbászé 5,8 százalékkal emelkedett az előző év azonos időszakához képest. A havi áremelkedés e körben is nagy tétellel dobta meg a családok kiadásait: a vaj, vajkrém 3,8, a tej 2,3, a sajt 0,9 százalékkal drágult.
A tartós fogyasztási cikkek 0,1 százalékkal kevesebbe kerültek, mint egy éve.
Változatlanul elválik egymástól a keresetek növekedése és a mindennapos fogyasztás alakulása. Augusztusban tovább nőtt a kiskereskedelmi forgalom, de az élelmiszerboltoké kisebb az inflációnál is. A kétszámjegyű keresetgyarapodástól továbbra is elmarad mindkét érték.
Augusztusban folytatódott a kiskereskedelmi forgalom növekedése, a bolti értékesítés 4,6 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit, a júliusi 4,2 és a júniusi 5,2 százalékos emelkedés után. A Központi Statisztikai Hivatal korábbi jelentéséből pedig az is kiderült, hogy az első fél év átlagában 3,9 százalék volt az üzletek értékesítésének növekedése.
Az adatok azt mutatják, hogy továbbra is a nem élelmiszer-kiskereskedelmi üzletek (vagyis a tartós fogyasztási cikkek) forgalma mutatta a legnagyobb, 7,7 százalékos növekedést, de az üzemanyag-eladások 2,6 százalékos emelkedése némileg elmaradt az élelmiszer- és élelmiszer jellegű vegyes kiskereskedelmi üzletek forgalmának 2,9 százalékos bővülésétől.
Vagyis a mindennapos áruk (élelem, háztartási cikkek), amelyek a kisebb jövedelműek fizetésének java részét elviszi a lakásfenntartás után,
alig mutatnak bővülést:
júliusban 2,1 százalék volt az egy évvel korábbival összevetve. Sőt, az immáron 2,6 százalékos infláció már meg is haladta ezt az értéket.
Egyelőre nincs hiteles adat arról, hogy az inflációtól megtisztított reálkereset tíz százalékos gyarapodása és a mindennapos fogyasztás között miért ilyen nagy az olló. Kutatók becslése szerint sok munkáltató nem vagy alig ad többet embereinek, hanem a korábban (is) feketén juttatott fizetéshányad egy részét legalizálták. Illetve sokan valószínűleg folytatják korábbi hiteleik gyorsított törlesztését.
A magyar lakosságon belül több a nő mint a férfi, arányaiban több nő diplomás, mint férfi, ugyanakkor a férfiak többet keresnek és több köztük a vezető. Az adatok után kutatva, azokat összegezve egy kifejezés motoszkál az emberben: „Ehhez képest!”
2016-ban ezer férfire 1096 nő jutott Magyarországon, ugyanakkor a nemek aránya az egyes korcsoportokban eltérően alakul, ha a munkaképes korosztályt nézzük. Azon belül a 15–39 évesek körében a férfiak, ugyanakkor a 40–64 évesek és a 65 éves vagy annál idősebb korcsoportban már a nők vannak többségben.
Ezer férfira jutó nők száma korcsoportonként
Forrás: KSH
Ehhez képest a nők sokkal képzettebbek, mint férfitársaik: az érettségivel rendelkezők nők aránya az összes nő között 34,3% , a férfiaknál ugyanez a mutató 29,9%. A diplomások már valamit szűkítenek az ollón: 21,8% áll szemben 19%-kal.
Ehhez képest: ha megnézzük a Központi Statisztikai Hivatal adatait, akkor azt látjuk, hogy a foglalkoztatásban a férfiak jó 10 százalékponttal rávernek a nőkre (73%, illetve 60,2%), miközben azonban a munkanélküliségi rátájuk közel megegyező (5,2, illetve 5,1%). A nők alacsonyabb foglalkoztatási szintjére persze részben magyarázatot ad a gyereknevelés: a gyerekszám növekedésével párhuzamosan ugyanis csökken a foglalkoztatási arány a nők körében: a legmagasabb a gyerektelen nők körében, miközben a 15-64 éves egygyermekes nőt hattizede, a kétgyermekeseknek valamivel több, mint a fele, a három vagy annál több gyermeket nevelőknek pedig mintegy a harmada volt csak foglalkoztatott – olvasható a KSH Magyarország 2016. kiadványában.
A 15-64 évesek foglalkoztatási aránya és munkanélküliségi rátája fontosabb jellemzők szerint, 2016
Forrás: KSH
Ehhez képest: a nemek közötti bérkülönbség (az Eurostat adatai szerint) a 2012-es 20,1 százalékról 14 százalékra csökken a legfrissebb e téren rendelkezésre álló információk szerint. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez nem magyar jelenség, az Európai Unióban a bérkülönbség átlagosan 23 százalékos.
Viszont ha már a menedzser pozíciós lehetőségeket vizsgáljuk, akkor nincs mire büszkék lennünk. Az Eurostat elemzése szerint minden tagállamban többet keresnek a férfiak ugyanabban a pozícióban, mint a nők, ám vannak azért – nem is kis – eltérések az egyes országok gyakorlata között. A legkisebb eltérés – érdekes módon – Romániában van, Magyarországon viszont ennek sokszorosa, 33,7 százalékos.
Forrás: Eurostat
Ehhez képest – végül, de nem utolsósorban – a női cégvezetők aránya az összes között durván egyharmados – olvasható egy minap közzétett Opten-elemzésben. (sAz EU-ban sem sokkal magasabb, 35 százalékos.) A hazai arány ráadásul nemigen változik, ahogy az elemzést készítő cég projektmenedzsere mondja: a férfiak tartósan őrzik elért pozícióikat a női cégvezetők a férfiakkal szemben, a működő hazai vállalkozásokban a női cégjegyzésre jogosultak 31%-os aránya alig változott 2013 óta.
Egyre több cég ismeri ugyanis fel, hogy az olyan, általában női vezetőkre jellemző tulajdonságok, mint a mérsékelt kockázatvállalás, a hosszabb távú tervezés és a nagyobb megbízhatóság kedvezően befolyásolja a vállalkozások működését.
Ez abban is megnyilvánul, hogy a tisztán férfi menedzsmenttel, illetve tulajdonosi körrel rendelkező vállalkozások 10 százalékkal rosszabb kockázati besorolást érnek el, mint azok, amelyek vezetésében egy vagy több nő is található. Ennek ellenére a női cégvezetők arányának növekedése, egyenlőre mégis várat magára – zárja elemzését a céginformációs cég.
Forrás: Opten
Minél kisebb a cég, annál több a női vezető A női aláírók aránya érdekes eloszlást mutat, összehasonlítva a cégek árbevételével: a kis cégekben, melyek árbevétele nem haladja meg a 100 millió forintot, arányuk enyhén meghaladta az átlagot (31,91%). A középső szegmensben, 100 és 1000 millió forint közötti árbevétellel rendelkező vállalkozásoknál viszont jóval alacsonyabb, csak 24,37%-ot mutat ez az érték. Ezzel ellentétben, a 1000 millió forintnál nagyobb árbevételű cégeknél, jóval magasabb 34,85%-os volt. Ennek az egyik lehetséges oka, hogy azokon a szakterületeken, ahol a nők aránya felülreprezentált (pl. pénzügy, számvitel), csak a nagyvállalati szektorban kapcsolódik cégjegyzési jogkör.
Egy minapi konferencián merült fel annak az ötlete, hogy a Paks 2 gigaberuházáshoz az ország más szegleteiből kell odacsábítani a munkaerőt. Ismerve a magyar „néplelket”, ez gyakorlatilag a rendszerváltás előtti „fekete vonatos sereg” visszatértét jelentené – azaz az ingázókat, hiszen – borítékolhatóan – áttelepedni nagyon kevesen lesznek hajlandók. Merthogy a magyar nem mobil.
Ezt bizonyítja a Központi Statisztikai Hivatal által a napokban kiadott jelentés is, amely a tavalyi, a társadalmi folyamatokat mintavételes felméréssel nyomon követő mikrocenzus eredményeiből csemegézve állapít meg tényeket a lakosság mobilitására pontosabban immobilitására. Ezek az adatok alátámasztják, amit eddig is hittünk: Magyarország lakosainak 52%-a ugyanis a településen lakik, mint születésekor.
Forrás: KSH
A lakóhely stabilitása a községek lakóit jobban jellemzi, mint a városlakókat: az előbbiek 56%-a, az utóbbiak fele él születése óta ugyanazon a településen. Például Jász-Nagykun-Szolnok és a Hajdú-Bihar megyei lakosok több mint kétharmada lakik születése óta ugyanazon a településen.
S az átlagot nagyban befolyásolja Budapest és környéke, amelynek visszatartó ereje jóval kisebb, mint az ország többi pontjáé: a fővárosiak esetében ugyanis ez az arány csak 29, a Pest megyeieknél pedig 45%.
Forrás: KSH
A magyar röghöz kötöttségének egyik legfontosabb oka a lakóingatanban keresendő.
Nem véletlenül a népesség több mint ötöde születése óta ugyanazon a lakcímen. A lakóhelyváltoztatás szempontjából a lakosság legidősebb csoportját jellemzi leginkább a stabilitás. A 65 éves és annál idősebb népesség közel 60%-a, az 50–64 éves korosztály kétötöde még 1990 előtt költözött jelenlegi lakóhelyére. A népesség fiatalabb csoportjaiban, a 30–49, illetve a 15–29 évesek között azok vannak a legtöbben, akik az elmúlt hat évben költöztek jelenlegi lakóhelyükre, míg a 15 év alatti lakosság többsége születése óta ugyanazon a lakcímen él.
A június elejétől augusztus végéig tartó három hónapos időszakban 4 millió 444 ezer volt a dolgozók átlagos létszáma, 58 ezerrel több, mint egy évvel korábban – jelentette a KSH. Eszerint ugyanannyian dolgoznak külföldön, mint egy éve.
A Központi Statisztikai Hivatal friss adatai szerint az előző három hónapos periódus átlagához viszonyítva is 10 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma. A 15-64 évesek foglalkoztatási rátája 1,5 százalékponttal, 68,6 százalékra emelkedett. A belföldi elsődleges munkaerőpiacon dolgozók létszáma 99 ezerrel nőtt a tavalyi év azonos időszakához hasonlítva, ugyanakkor a magukat közfoglalkoztatottnak vallók száma 40 ezerrel csökkent,
a külföldi telephelyen dolgozóké pedig lényegében évek óta változatlan, most 113 ezer.
Az úgynevezett legjobb munkavállalási korú (25-54 éves) korosztályba tartozók foglalkoztatási rátája 1,3 százalékponttal, 84,0 százalékra emelkedett. A fiatal (15-24 éves) alkalmazottak foglalkoztatási aránya 0,8 százalékponttal haladta meg az egy évvel korábbit és 29,6 százalékos volt. Az idősebb (55-64 éves) korosztályba tartozó foglalkoztatottak száma 1,8 százalékponttal, 52,3 százalékosra nőtt.
A 20-64 éves korcsoportban – amelyre az Európai Unió 2020-ra 75 százalékos célértéket tűzött ki az Európa 2020 stratégiában – a magyarországi foglalkoztatási ráta 1,6 százalékponttal 73,7 százalékra nőtt. Ebben a korcsoportban a férfiak foglalkoztatási indexe 81,6, a nőké 66,1 százalékos.
A 15-64 éves dolgozó férfiak létszáma 2,1 százalékkal 2 millió 404 ezerre bővült, foglalkoztatási rátájuk 2,3 százalékponttal 75,7 százalékra nőtt. A foglalkoztatott nők létszáma lényegében nem változott, 1 millió 993 ezer volt, míg foglalkoztatási rátájuk 0,8 százalékponttal, 61,6 százalékra javult.
Óvatos becslések szerint ma már a félmilliót is meghaladja azoknak a magyaroknak a száma, akik külföldön telepedtek le az utóbbi években. Külön aggasztó, hogy a – szerencsés esetben csak ideiglenesen – kivándorlók hatvan százaléka fiatal, a 18-39 éves korosztályból kerül ki. Vannak visszavándorlók, de mint az Orbán-kormány Gyere haza fiatal! Programjának kudarca is mutatja, nehéz a már kint élőket visszacsábítani. Egy uniós kutatás az okokat, motivációkat keresi, az idővel talán majd segíthet.
Ma már szinte nincs olyan magyar család, amelyet ne érintene a kivándorlás. Habár minden migrációs lépés mögött egy-egy – vagy akár több, de mindenképpen – konkrét ok húzódik, mindenki saját szájíze – értsd ez alatt világ- és politikai nézete, hite, neveltetése, stb. –alapján magyarázza családtagjának ideiglenes vagy végleges távozását az országból, abban mindannyian egyetértünk, hogy ez nem jó. Nem jó sem az országnak, sem a gazdaságnak, s legfőképpen nekünk az ittmaradóknak, s persze maguknak az érintetteknek sem – hiszen akár még „be is jöhet” a kivándoroltaknak a külföldi letelepedés, kevés kivételtől eltekintve nekik is jobb lenne idehaza, családi, baráti, hazai körben boldogulni, békében és nyugalomban. De ez napjainkban sokszázezer magyarnak nem adatik meg.
Pedig az országnak is létérdeke, hogy a kivándorlás folyamata megálljon, s a magyar migránsoknak legalább egy része visszataláljon Magyarországra.
Ehhez azonban ismerni kell a kivándorló magyarok motivációját is. S pontosan ezt célozza egy olyan uniós projekt, amelynek nem csak egyik résztvevője, de vezető partnere a Központi Statisztikai Hivatal. Az idén indult és 2019-ben záruló, Youmig néven futó kutatás a 15-34 éves korosztály vándorlásának okaira, migrációs, családalapítási és munkavállalási trendjeire igyekszik válaszokat találni. A 850 millió eurós uniós projekt vezetését a KSH pályázaton nyerte el, a kutatásban nyolc Duna-menti ország – Németország, Ausztria, Szlovénia, Szlovákia, Románia, Bulgária, Szerbia és Magyarország – 16 intézménye vesz részt.
Azok a fránya adatok
A kivándorlás mértékének erősödése 2008-ban kezdődött, jelentősebb megerősödése 2010-től mutatható ki – látható fekete-fehéren az adatokból, amelyek több forrásból is származhatnak, s ezért a számok is némileg eltérhetnek – s el is térnek – egymástól, de a trendek és a nagyságrendek egyformák. Az elvándorlás mértékének nyomon követésére alapvetően a hazai regiszterek és a külföldi, úgynevezett tükörstatisztikák szolgálnak – olvasható egy KSH kiadványban. A magyar állampolgárok elvándorlásának mérése leginkább az egészségbiztosítás nyilvántartásaira, a más országokban készült bevándorlási statisztikákra és egyéb, például az Európai Unió tagállamainak munkaerő-felméréseire támaszkodik.
Az Eurostat adatai alapján az adott év január 1-jén európai országokban tartózkodó magyar állampolgárok száma 2000 és 2015 között folyamatosan, 74 ezer főről 370 ezerre nőtt. A 2012 és 2014 között zajlott SEEMIG kutatás arra jutott, hogy 2013 elején 350 ezer fő volt azoknak a kivándorolt magyaroknak a száma, akik 1989 után, és legalább egy évvel a felmérés előtt hagyták el Magyarországot. A SEEMIG projekt további fontos eleme volt a kivándorló magyar állampolgárok a három fő célország – Németország, Nagy-Britannia és Ausztria – szerinti összetételének vizsgálata. A Nagy-Britanniába települők például különösen fiatalok: az adatfelvételkor átlagéletkoruk 33 év volt, kiköltözésük idején pedig mindössze 29 évesek voltak.
Napjainkban óvatos becslések szerint is már több mint félmillió magyar dolgozik és él külföldön, ami mérhetetlenül nagy problémát okoz idehaza, beleértve a társadalom elöregedését, a foglalkoztatási anomáliákat vagy éppen akár – s ez éppen ennyire fontos – a lakosság lelki tényezőjét.
A kivándorlás leginkább a 15-34 éves korosztályt érinti: ez az korosztály, amely a teljes népességnek a 24,4 százalékát adják, miközben a kivándorlók körében 60 százalékos az arányuk.
Ezt amúgy az egészségbiztosítási rendszer nyilvántartásának feldolgozott adatai alapján lehet megállapítani.
Külön aggasztó, hogy nem csak közvéleménykutatások mutatják ki a fiatalok körében elképesztő teret nyert migrációs hajlandóságot, kutatások is erre a következtetésre jutnak.
Az előbbire példa a Magyar Nemzet által a tavasszal ismertetett kutatás, amelyet a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének (NKI) tudományos főmunkatársa, Gödri Irén jegyzett, aki az 1500 fős reprezentatív felmérés eredményei alapján a többi között arra jutott, hogy
a 18–40-es korosztályból 680 ezren, minden harmadik ember gondolkodott már azon, hogy más országban folytassa az életét.
Az utóbbira pedig a Magyar Ifjúság Kutatás 2016 tanulmány lehet példa, amelynek az adataiból az derül ki, hogy minden harmadik (33 százalék) 15–29 éves fiatal tervezi, hogy külföldön tanul vagy munkát vállal. 2012-ben a fiatalok 33 százaléka tervezett munkát vállalni külföldön, ez az arány 2016-ban 31 százalékra csökkent, a külföldi tanulást tervezők aránya pedig 2012-ben 7 százalékról 2016-ra 8 százalékra változott.
A YOUMIG projekt
A több évig tartó, az idén januárban indult uniós kutatás keretében már közzétettek alapindormációkat, például azokat, amelyek Magyarország és azon belül külön Szeged fiataljainak a kivándorlási folamatát mutatják.
Igz, nem magyar jelenség ez – bár nálunk már szinte ipari méreteket ölt –, az egész Duna menti régióban a fiatalok vándorlási folyamatai az elmúlt években egyre inkább erősödnek. Nem véletlen, hogy a 850 millió forintos összköltségű, az Európai Unió által finanszírozott projektben (YOUMIG – Improving Institutional Capacities And Fostering Cooperation To Tackle The Impacts Of Transnational Youth Migration) – amelynek vezető partnere a KSH –szakmai partnerként részt vesz a Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala; Bulgária Statisztikai Hivatala; az Informatikai és Statisztikai Hivatal (INFOSTAT), Szlovákia; a Bécsi Egyetem (UNIVIE), Ausztria; a Délkelet-Európa Kutatóintézet (IOS), Németország; a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Románia; a Társadalomtudományi Kutatóintézet, Szerbia, valamint a Szlovén Gazdaságkutató Intézet. A szakmai partnereken felül a YOUMIG-hoz a Népességkutató Szövetségi Intézet, Németország és Ausztria Statisztikai Hivatala, valamint a fejlesztések fő „terepéül” szolgáló önkormányzati szintről hét ország hét partnerönkormányzata társult. Magyarországon Szeged Megyei Jogú Város önkormányzata látja el a partnerségből adódó feladatokat.
Júliusban 22,7 százalékkal nőtt az építőipar termelése az előző évihez képest, ami harmadik havi mérséklődést mutat. A növekedést az ipari és raktárépületek, illetve az infrastruktúrális beruházások húzzák. A megkötött új szerződések mennyisége bő ötödével esett egy év alatt – derül ki a KSH statisztikájából.
A nyár (és az év közepén) 22,7 százalékkal nőtt az építőipar termelése a tavaly júliusihoz képest. Ehhez hozzá tartozik azonban, hogy egy éve csaknem 17 százalékos visszaesés volt, ehhez az alacsony bázishoz képest mérendő a mostani adat.
Ezzel harmadik hónapja folyamatosan kisebb értékeket mér
a statisztikai hivatal: az ideális időjárási körülmények közepette májusban 35,4, júniusban is 27,2 százalék volt az éves teljesítmény-emelkedés.
A nagy egészen belül az épületek termelése 15,1, az egyéb építményeké 32,4 százalékkal gyarapodott. Előbbi kategóriában júliusban is az ipari és raktárépületek játszottak főszerepet, utóbbiban pedig az út-, vasút- és közműépítések.
A lassuló dinamikára utal az is, hogy júliusban egy hónap alatt 2,1 százalékkal csökkent az ágazat termelése.
A fél éves termelési mutató 26,2 százalékkal haladta meg a 2016-os első hathavit.
Az újonnan megkötött szerződések értéke egy esztendő alatt mérsékelten, 3,8 százalékkal gyarapodott, ezen belül az épületeké egyenesen csökkent 21,9 százalékkal, és csak a nagy infrastrukturális beruházások köre szélesedett csaknem 40 százalékkal. A hó végi szerződésállomány értéke is az egyéb építményeknél mutat nagy, 132 százalékos növekedést, az épületeké 15,6 percenttel bővült egy év alatt.
Az épületeken belül külön a lakásépítésekről nem szól a KSH adatsora.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
