İstanbul escort bayan sivas escort samsun escort bayan sakarya escort Muğla escort Mersin escort Escort malatya Escort konya Kocaeli Escort Kayseri Escort izmir escort bayan hatay bayan escort antep Escort bayan eskişehir escort bayan erzurum escort bayan elazığ escort diyarbakır escort escort bayan Çanakkale Bursa Escort bayan Balıkesir escort aydın Escort Antalya Escort ankara bayan escort Adana Escort bayan

Kezdőlap Címkék Kétfarkú

Címke: kétfarkú

Örökélet, ingyensör – Déli kávé Szele Tamással

Ma délben itt, a kávé mellett folytatjuk a kormánnyal szemben álló politikai erőket bemutató sorozatunkat, és, mivel szeretjük a kihívásokat, nem egy hagyományos politikai szervezetre kerítünk sort, hanem arra, amit még meghatározni is nehéz a politikai palettán: a Magyar Kétfarkú Kutya Párttal fogunk foglalkozni. Ez a szervezet bizony feladja a leckét az elemzőnek, annyi szent.

Ugyanis még azt sem állíthatjuk, hogy a szó klasszikus értelmében véve politikával foglalkoznak. Illetve, az a gond, hogy épp a klasszikus értelemben vett politikát űzik, a polisz, „a város”, a közösség ügyeit próbálják rendberakni, de ez a munka, ami meghatározás szerint az állam és a pártok dolga lenne, úgy látszik rajtuk kívül nem érdekel egyetlen más szervezetet sem. A legzavarbaejtőbb, hogy az MKKP mintegy vertikálisan, függőlegesen áll a megcsontosodott magyar politikai spektrumban, ami vízszintes, jobbról balra terjed ki, de ezen a bal-jobb palettán egyáltalán nincs helye valaminek, ami sem ide, sem oda, sőt, sehova sem besorolható. Ez a párt vagy mozgalom minden előzmény, hagyomány és boldog ős nélkül, csak úgy egyszerűen – van. És minden szabványból, kategóriából kilóg.

Mondhatnánk, hogy ami nem része a magyar politikai kánonnak, annak nem sok esélye van a mi belpolitikánkban, közügyeinkben, a hivatalos és hivatásos politika pont ezt is mondja az MKKP-ről, némi lesajnáló legyintéssel: „viccpárt”, csak épp ez a vicc nagyon komoly is tud lenni.

De kezdjük a történetet az előidőkben

Mint azt saját magukról írják, „A Kétfarkú Kutya Párt 1214-ben alakult véletlenül. Aztán 800 évig nem csináltunk semmit. 2006-ban viszont megnyertük a választást.” Már ettől a falnak megy a vaskalapos politológia: de akinek humora van, mindent tud, akinek humora nincs, az mindenre képes. Az MKKP azért komolyan is meghatározza a téziseit: alapvetően az erőszakmentességben és a közvetlen cselekvésben hisz a párt, ezek útján kívánják elérni a céljaikat.

Vannak céljaik? – kérdezné a magyar belpolitikába belefásult olvasó.

Vannak bizony. A legfőbbek:

– az aktív állampolgári hozzáállás erősítése: támogatni az embereket, hogy a siránkozást és az önsajnálatot legyőzve kézbe vegyék a teendőket,

– értelmes politikai párbeszéd kialakítása, amely nem retorikai verseny egymás szidásáról – mert véleményük szerint a politizálásnak nem szabadna többé arról szólnia, hogy egyesek örömüket leljék egymás lehordásában,

– amikor szükséges, átvenni az önkormányzatok által elhanyagolt tevékenységeket, mégpedig olyan módon, hogy ez őket is cselekvésre, hatékonyabb működésre ösztönözze

– hozzájárulni egy olyan állampolgári szemlélethez, amelyben kizárólag konkrét ügyekkel foglalkozunk, nem pedig más pártokkal és azok épp aktuális reklámüzeneteivel.

Bizony, magad, uram, ha szolgád nincsen, valamennyien tapasztalhatjuk, hogy jobb magunknak megfogni a dolog végét, mint segítségre várni: de hogy ez a beskatulyázhatatlan állampolgári aktivitás nem a kedvence a hatóságoknak, az is biztos. Ami abszurd eredményeket szül: mikor a kijavított felcsúti kátyúk helyreállítását vagy a megépített buszmegálló lerontását követelik a szervek, még a legvaksibbak szeméről is le-lehull a hályog és meglátják, hogy az állam szervezete legalább annyira van ellenünk, mint értünk. Illetve, sok esetben kifejezetten ellenünk dolgozik.

Lehet politikai sikert elérni az aktivistáskodással?

No, de hát politikai sikert tán csak nem lehet elérni ezzel az aktivistáskodással? Dehogynem. Sőt, a Fidesz története egyik legkínosabb magyarázkodására kényszerült a Kétfarkúak miatt a kvótanépszavazás után. Az történt ugyanis, hogy az erkölcstelenül feltett kérdésre – „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?” – becsületes ember helyes választ nem adhatott. Mellesleg, az Unió részéről fel sem merült ilyen törekvés, de mióta zavarták pártunkat és kormányunkat a tények? Az MKKP találta meg az egyetlen helyes megoldást: ellenkampányt indított „Hülye kérdésre hülye válasz” jelszóval, amiben arra buzdították a választópolgárokat, hogy jelöljék be mind az igen, mind a nem rubrikát és ezzel adjanak le érvénytelen szavazatot. Erre a célra néhány hét alatt 28 millió forintot meghaladó összeget gyűjtöttek össze az interneten, ami meghaladta a baloldali ellenzéki pártok hasonló célra fordítható eszközeit. Ebből a pénzből nagyságrendileg 500 óriásplakátot, valamint százezer A4-es lapot ragasztottak ki országszerte. A népszavazás végül érvénytelen lett az alacsony részvételi hajlandóság és a 6,2%-nyi (225 ezer) érvénytelen szavazat miatt.

Izzadt a kormány, de izzadt az ellenzék is

A kormány végül azt a csodálatos magyarázatot adta arra, hogy semmibe veszi a népszavazás eredménytelenségét, mivel „csak az érvényes szavazatokat veszik tekintetbe”. Hát, de akkor nem mondhatják, hogy a nemzetet kormányozzák, csak az lehet igaz, hogy az érvényesen szavazókat vezetik (nem mellesleg, így is van).

De az eredmény a hivatalos, ideológiai alapon álló ellenzéknek is feladta a leckét. Hogyne: ezek a négyszín-festők (a repedezett járdákat szokták így kipingálni), ezek a viccpártiak képesek voltak 6,2 százalékot szerezni, mikor a patinás és patinátlan, vérkomoly gittegyletek örülnek, ha négy százalék körül elmocorognak! A lesajnált Kétfarkúakat el is kezdték szidni, rágalmazni mindennel, ami eszükbe jutott, hívták őket kormányügynöknek, az ellenzék megosztóinak, csak éppen ettől ők nem lettek népszerűbbek, a Kétfarkúak meg nem lettek népszerűtlenebbek.

Vagy ott van a RÓSÁNÉKATÉKA ügye

Attól is fejre állt minden hagyományos politikus. Ez a kampánypénzekről szól: az MKKP még tavaly, tehát a választások előtt közölte, hogy az őket megillető kampánytámogatást politika helyett valami rendes dologra szeretnék fordítani, tessék pályázni náluk. Idézzük a felhívást (kivonatolva):

„Segíts a Magyar Kétfarkú Kutya Pártnak elkölteni a 2018-as választási kampánypénzt!

A Rózsa Sándor I. Népi Kampánypénz Tékozló Alap (továbbiakban RÓSÁNÉKATÉKA) a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (továbbiakban MKKP) 2018-as kampánypénzének elköltésére kiírt pályázata.

Most végre komoly összegekkel tudjuk támogatni a jó kezdeményezéseket.

Várjuk olyan magánszemélyek, csoportok, szervezetek jelentkezését, akiknek jó ötletük van és ennek megvalósításához pénzre van szükségük.

A kampánytámogatást az ajánlóívek leadása után kapjuk meg. Összege attól függ, hogy hány jelöltünknek tudjuk összegyűjteni az aláírásokat, de minimum 123 millió forintot (maximum 500 millió forintot) biztosan ki tudunk osztani. Ezt a pénzt olyan projektek megvalósítására szeretnénk fordítani, amelyek minél több ember számára használhatóak, hasznosak, viccesek, egy-egy helyen hiánypótlók vagy/és jobb lesz tőlük a környék, és egyébként szép az élet.

Az MKKP programjaiban, akcióiban évek óta mindenki ingyen, önkéntesen vesz részt. Ezért a pályázat során előnyt élveznek azok az ötletek, amelyek elsősorban anyagköltségre pályáznak és többen összefogva, önkéntes munkában vállalják a megvalósítást.

A nyertes ötleteket a kampány idején, a választásig kell megvalósítani. (…)

PÁLYÁZATOT NYÚJTHAT BE:

Mindenki. Azaz: magánszemélyek, baráti társaságok, csoportok, szervezetek, intézmények, önkormányzatok, pártok.

A PROJEKT:

Lehet helyi vagy országos, esetleg intergalaktikus.

Lehet kérni felújításra, építésre, kampányra, applikációra, szolgáltatásra, eseményre és minden olyanra, ami:

– a kampányidőszakban (2018 március) nagyjából 30 nap alatt megvalósítható,
– vicces vagy hasznos vagy szép. De inkább ezek közül legalább kettő,
– hiánypótló,
– hangulatjavító, az emberek gondolkodását pozitív irányba befolyásolja,
– közösségépítő, minél többen vesznek részt az elkészítésében, megvalósításban, minél többen részesülnek az előnyeiből,
– tájékoztató, érzékenyítő, újszerű, kreatív, cselekvésre ösztönző.
De az ötlet alapja lehet az MKKP már megvalósult, vagy kidolgozott projektjeinek importja is.

A pályázatokat e szempontok alapján értékeljük.

NÉGY PÁLYÁZATI KATEGÓRIA VAN:

100 ezer-1 millió „Pelikán József”
1 millió-5 millió „Betyár”
5-10 millió „Kisgömböc”
10 millió felett „Stróman”

A nyertes ötleteket a választásig kell megvalósítani, dokumentálni, és az MKKP felé elszámolni.”

Ettől is lobot vetett a törvényhozók tekintete: hiszen a kampánypénzt emberemlékezet óta ellopni szokás mifelénk, nem szétosztani! Sikkasztást, visszaélést kiáltottak, de törvényesen csak mintegy 28 millió forintot tudtak visszakérni, a 2 százalékot el nem ért jelöltek támogatását, ugyanis minden párt úgy kampányol, ahogyan akar. Aki óriásplakátra költi, az is megteheti, aki hasznosabb dologra, az is.

Van-e jövője az MKKP-nek?

Van bizony. Még csak az van neki igazán: ne feledjük, a legkorszerűbb magyar politikai formációról van szó, amely nem is kívánja megragadni a hatalmat – vannak politikai céljai, de ezek között nem szerepel az ország irányítása. Az árnyékkormányzás annál inkább: az akcióik legnagyobb része is arra irányul, hogy rákényszerítsék a különböző hivatalos szerveket munkájuk elvégzésére. Megjavítani, használni akarják a rendszert, nem megsemmisíteni vagy átvenni.

Mivel nem akarnak győzni: legyőzhetetlenek.

Nem vicsorognak, mint a többi erő: vigyorognak.

Övék a jövő.

Csak nem követelik maguknak.

Azért fogják megkapni.

Kétfarkú forradalom

Túl van a Magyar Kétfarkú Kutyapárt a második békemenetén, a szervezők számításai szerint mintegy nyolcmillióan voltak. A buszokat résztvevőkkel szállították, a hangszóróból mozgalmi dalok szóltak, a menetet egy molinó zárta, rajta egy felirat: Ez a béke lesz a végső!

Forradalom kipipálva.

Amikor a Magyar Kétfarkú Kutyapártról hallunk, először az jut az eszünkbe, hogy lám, él még a pesti vicc, majd az, hogy ismét vannak politikai viccek. Pedig, amikor a kétfarkúak viccet csinálnak abból, ami amúgy egyáltalán nem vicces, akkor lényegében nem tesznek mást, mint hogy a maga valóságában mutatják be a valóságot. Nem vesznek el belőle, nem tesznek hozzá semmit – ami mostanság történik, az épp elég szürreális ahhoz, hogy nevessünk rajta.

Nem idéznénk fel a táblák szövegét, számtalan más helyen elolvashatók. Inkább azt említenénk, hogy ez a mostani vonulás, amely az Oktogonnál kezdődött és az időnként eleredő esőben az Erzsébet térig tartott, arról szólt, hogy ebben a lebutított, elhülyített országban még mindig van egy csomó normális ember.  Olyanok, akik békében szeretnének élni, és nem harcolni vélt ellenségek ellen.

Talán elsőre furcsának tűnik, de élnek olyanok Magyarországon, akik szeretik, ha szép az idő, örülnek annak, ha elegendő a fizetés. Tiszta az utca, nem tömött a villamos, az újságokban igazi hírek vannak, a bűnt pedig az erre hivatott szervek nem pártolják, hanem üldözik.

Ilyen egyszerű ez: nem kell hozzá más, mint egy normális ország. És az a nyolcmillió ember, aki a kétfarkú szervezők szerint végigvonult Budapest néhány utcáján, ha csak rövid időre is, de megkapta azt, ami alanyi jogon mindenkinek járna: egy normális világot, ahol a feketét nem fehérnek mondják, a kicsit nem nagynak és ahol a tájékoztatásban nem keveredik össze a színtiszta a szemenszedettel.

Amikor a Kétfarkúak csóválják a politikát – Kovács Gergely a Spinozában

Eredetileg Lázár János lett volna a vendég, de őt halaszthatatlan elfoglaltsága miatt januárra halasztották. Helyette Kovács Gergelyt kaptuk, a Magyar Kétfarkú Kutyapárt vezetőjét. Rangos Katalin beszélgetett a Spinozában a pártelnökkel.

A jegyre ugyan még Lázár neve volt nyomtatva, de ez nem volt baj, mert ez olyan szürreális volt, hogy keretet adott a beszélgetésnek. Illett a Kétfarkúakhoz, akik

rendre egy olyan világot mutatnak be, ami a valóságban nem létezik,

pedig, örülnénk ha létezne, mert sokkal jobb lenne nekünk, mint most, amikor a valóság olyan, amilyen.

Rangos Katalin, úgy is, mint műsorvezető, időnként megpróbálta komolyabb irányba terelni a beszélgetést, volt, amikor ez már majdnem sikerült, de idővel nem erőltette, mert van annyira rutinos, hogy magától is rájöjjön arra, hogy nincs esélye. Sok régen hallott poén – örökélet, ingyen sör – mellett új dolgokat is megtudtunk Kovács Gergelyről és a kétfarkúakról. Kiderült például, hogy a pártnak van világnézete – centrális-demagóg-populisták -, valamint, hogy a párton belüli esetleges egymásnak feszüléseket már megelőzték, mégpedig úgy, hogy

ők maguk hozták létre a párton belüli ellentéteket.

Ha valakinek ismerős a szituáció, amikor valakire, aki akar valamit, nem a politikai ellenfelei jelentik a nagyobb veszélyt, hanem azok, akik elvileg az ő pártján – és az ő pártjában – vannak, annak elmondanánk, hogy minden hasonlóság más pártokkal, csak a véletlen műve.

Jó volt ott ülni a Spinozában, felszabadult, vidám hangulatban. Egy röpke órára még azt is elhittük, hogy feléledt a már halottnak látszó, híresnek mondott pesti humor. És itt kérek mindenkit, ne tessék fanyalogni, ne tessék a kedvemet elrontani. Ne mondják, hogy rendben, jól éreztük magunkat, de ettől nem változik semmi, mert ha vége a műsornak, és kimegyünk az utcára, azt látjuk, hogy minden megy tovább, úgy, ahogyan eddig.

Mielőtt elmondanám, hogy mit gondolok erről, és hogy szerintem miért nincs igazuk a fanyalgóknak, röviden elmesélek egy történetet. 1970-ben előfeltévelis katonának hívtak be Kalocsára. Nem katonának jelentkeztem, hanem a közgazdasági egyetemre, de akkoriban az volt a rend, hogy az egyetemre felvett fiúknak 11 hónapig sorkatonaként kellett szolgálniuk a Magyar Néphadseregben.

Nem sokkal a bevonulásunk után néhányan kitaláltuk, hogy előreállítjuk az óráinkat. Nem kerek számmal, mondjuk egy, vagy két órával, hanem 4 órával és 37 perccel. Ezzel is azt kívántuk jelezni a külvilág számára, hogy az az idő, amit Kalocsán katonaként töltünk, nem a mi időnk. Nem azonosulunk azzal a világgal, amelybe besoroztak bennünket, mert az nem a mi világunk, és az ő idejük sem a mi időnk.

Mi lepődtünk meg a legjobban, hogy milyen gyorsan alkalmazkodtunk a saját magunk által gyártott, különbejáratú időszámításunkhoz. Néhány nap elteltével már semmiféle gondot nem okozott, hogy a mi óránk mást mutat, mint a többieké, így is mindig tudtuk, hogy mikor van sorakozó, mikor hol kell megjelennünk. Mégis, megvolt az illúziónk, hogy egy másik, a kintinél emberszabásúbb világban élünk. Olyanban, amelyik csak a miénk, és amelyhez a hatalmasságoknak semmi közük.

Ezt éreztem hétfőn este a Spinozában, ahol Rangos Katalin Kovács Gergellyel beszélgetett. Hogy bár már egy ideje – és valószínűleg még egy ideig – olyan világban élünk, amilyenben, hétfőn este 7 és 8 óra között ennek nem volt jelentősége. A Spinozában nézőként megjelent polgárok, anélkül, hogy egyetlen szót is szóltak volna,

nemet mondtak az épülő áporodott, árvalányhajas, hátrafele nyilazós világra.

Ez volt az üzenete ennek az egy órának hétfőn este. Hogy nincs hatalmuk fölöttünk, mert kiléptünk az ő világukból, az ő idejükből, és ha csak kis időre is, olyanok lettünk, amilyenek lenni szeretnénk: vidámak, boldogok és szabadok.

Viccpártok a világban

Nem a Magyar Kétfarkú Kutyapárt az egyetlen, és nem is az első, amelyik vicces mondanivalóval tart görbe tükröt a politikusok és a társadalom elé.

Az izlandi Legjobb Párt jelöltje egyenesen a főpolgármesteri székig jutott: 2010-ben reykjaviki helyhatósági választáson a szavazatok 35 százalékát szerezték meg. Kampánydaluk Tina Turner Simply the Best című slágerének humoros átirata volt, fő ígéretcsomagjuk pedig ingyenes uszodabérlet ajándék törülközőkkel, pálmafák a fjordokra és reptéri Disneyland. Nyíltan hirdették, amit a legtöbb politikus letagad: szemérmetlen kiszolgálói a korrupciónak.

A rendszerváltozás környékén nagy sikert aratott a Lengyel Sörimádók Pártja. A párt eredeti célja az volt, hogy a klasszikus pubokat népszerűsítse, és arra buzdítson, hogy vodka és egyéb tömények helyett az emberek inkább sört igyanak. A ’91-es választásokon a sörpárt végül 16 képviselőt küldhetett a parlamentbe, igaz, az egység hamar felbomlott pohár- és korsófrakcióra, majd a következő ciklusból már ki is estek a sörivók.

A britek Őrülten Tomboló Szörnyek Pártja még a nyolcvanas években alakult, és többször értek el sikereket helyhatósági választásokon. Kampányuk szerves része volt a pontosvessző betiltásáért vívott harc, mivel úgysem tudja senki, mikor kell használni. Télen központi fűtéssel melegítenék a buszmegállókat, adórendszerük lényege pedig, hogy kedvezményt kapnának a jólelkű emberek. A királyságot tartják a legjobb államformának, az uralkodói címet pedig éves lovagi tornákon lehetne elnyerni.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!