Kezdőlap Címkék Keresetek

Címke: keresetek

Sehogy se stimmelnek a hivatalos foglalkoztatási adatok

Legalább 15 ezerrel kisebb az átlagkereset, és 800 ezer-egymillióval kevesebb a foglalkoztatott, mint amit a KSH hivatalosan közöl. A NAV adataiból ezt számolta ki a Policy Agenda.

Ma is megérkezett a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szokásos havi diadaljelentése arról, hogy „ismét 4,5 millió felett volt a foglalkoztatottak létszáma a március-májusi három hónapos időszak átlagában, amire legutóbb tavaly augusztus-októberben volt példa”. Ezzel az egy évvel korábbihoz mérve 43 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma.

Az elmaradt reform

Régóta élnek független kutatók és szakszervezetek a gyanúperrel, hogy a valóság ennél kevésbé rózsaszín. Ugyanez igaz, sőt, a kereseti statisztikára is. Különösen azóta, hogy a KSH tavaly nagy garral bejelentett adatgyűjtési reformja elmaradt: változatlanul nem közli az öt főnél kisebb cégek számait és nem készíti el az úgynevezett mediánjövedelmi kimutatást (amelyben a középen lévők felett és alatt ugyanannyian vannak, akik többet vagy kevesebbet keresnek), amely az átlagértéknél a valósághoz közelebbi képet mutat. A KSH a tavaszi kudarcot a NAV-ra kente.

A Policy Agenda (PA) a Magyar Szakszervezeti Szövetség megbízásából a februári adatokra végezte el az adóhivatalnak bejelentettekből a maga számításait. Akkor a KSH szerint a nemzetgazdasági bruttó átlagkereset 345 900 forint volt a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozások, a költségvetési intézmények és a foglalkoztatás szempontjából jelentős nonprofit szervezetek körében.

Közelebb a valóságos bérekhez

A PA legfőbb megállapításai 2019 februárjára számítva az adóhivatali kereseti adatokból:

  • a teljes munkaidőben alkalmazásban állók nemzetgazdasági szintű bruttó átlagkeresete 331197 forint,
  • figyelembe véve minden egyes munkajövedelmet (a teljes és a részmunkaidő után járó munkabért), a bruttó átlagkereset 298229 forint,
  • a mediánjövedelem jelentősen alacsonyabb az átlagbérhez képest: a teljes munkaidőben dolgozók esetében 78 százaléka, 258 333 forint, míg az összes munkajövedelmet nézve 77 százaléka, 229 636 forint,
  • 634 660 fő dolgozott olyan munkaviszonyban, ahol minimálbérre, vagy garantált bérminimumra volt bejelentve, több, mint fele teljes munkaidejű.

Vagyis a 345 ezerrel szemben az „átlag magyar” inkább 250-280 ezer forint bruttó jövedelemből él.

Nem csoda, ha a KSH az elmúlt években egyre nehezebbé tette a hozzáférést az adatokhoz. Tavaly már egyenesen pénzt kért értük a szakszervezetektől.

…és a valós foglalkoztatási számokhoz

A NAV-hoz érkezett havi járulékbevallásokból a PA megpróbált következtetést levonni a foglalkoztatás méretére is. Ezek szerint februárban 3,76 millió munkaviszonyból származó bérjövedelem után történt kifizetés. Ebből

mindössze 2,9 millió alkalmazott volt az, aki egész hónapban teljes munkaidős munkaviszonyban dolgozott.

Jól látszik, hogy a 4,5 millió hivatalosan foglalkoztatott és a 3,76 millió munkaviszony alapján bérjövedelemben részesülők száma között jelentős különbség van. Ezt az eltérést növeli az is, hogy a 3,76 millió bérjövedelemmel rendelkező között vannak olyanok is, akik egynél több jogviszonnyal rendelkeztek abban a hónapban. Azaz ennél valamivel kevesebb azok száma, akik februárban munkabért kaptak akár rész-, akár teljes munkaidős foglalkoztatás után.

Ha azt nézzük meg, hogy hány olyan munkaviszony volt, amely mögött egész februárban volt bejelentett munkajövedelem, akkor ez

teljes és részmunkaidős munkaviszonyokat együtt véve mindössze 3,4 millió jogviszonyt takar.

Ez tehát már mintegy egymillióval kevesebb a KSH-adatnál.

Háromszor annyi a részmunkaidős, rengeteg a minimálbéres

Nyilvánvaló, hogy a legtöbb munkaviszonyból származó bérjövedelem a teljes munkaidőben foglalkoztatottak keresetéből kerül ki. Ugyanakkor a legális munkajövedelemmel rendelkezők 15 százaléka részmunkaidőben foglalkoztatottnak számít. Érdekesség, hogy a KSH foglalkoztatási adatai szerint a magukat foglalkoztatottnak mondók mindössze 4,8 százaléka mondta azt, hogy részmunkaidőben dolgozik.

A két adat közötti különbség mutatja a szürke foglalkoztatás egyik sajátosságát.

Idén februárban 635 ezer olyan bejelentett munkaviszony volt, ami mögött minimálbért, vagy garantált bérminimumot jelentő munkabér állt. Ezek közül 361 ezer esetben ez teljes munkaidős foglalkoztatást takart. A leginkább minimálbérrel, garantált bérminimummal érintett foglalkozások a sport-és szabadidős foglalkozások, személyi szolgáltatási foglalkozások, és az alkotó-és előadó-művészi foglalkozások. vendéglátás területén továbbra is magas  azok száma, akik a legkisebb bérre van bejelentve, itt az ilyen dolgozóknak aránya 43 százaléka, míg a kereskedelem egészében ez csak 32 százaléka.

Megrázó adat vár ránk: sokkal rosszabbul keresünk hivatalosan is

Egy hét múlva lehull a lepel, s kiderül, hogy az eddig ismertnél akár húsz százalékkal alacsonyabb az átlagbér. Bekerülnek a számításba a pár fős mikrovállalkozások, amelyekben lényegesen rosszabbak a keresetek.

Az átlagos teljes munkaidős jövedelem 2018. decemberében a Központi Statisztikai Hivatal adata szerint bruttó 360 ezer forint volt, dinamikusan növekedve egy év alatt. A KSH azonban pár hónapja közölte, hogy új módszerrel fogja mérni a kereseteket.

Bevetik a NAV-ot is

A Policy Agenda ennek alapján úgy becsüli, hogy a jövő pénteken napvilágra kerülő új számítás alapján az átlag csupán bruttó 290-300 ezer forint lesz. A mediánjövedelem pedig ennél is kisebb, 220-228 ezer forint. (A mediánadat azt mutatja meg, amely felett és alatt éppen annyian – a fele-fele – vannak. Ez a középértékféleség állhat legközelebb a tényleges jövedelmi viszonyokhoz, amely szerint a keresők mintegy 70 százaléka az átlagnál rosszabbul él.)

A KSH mostantól beveszi az adatgyűjtésbe az 5 főnél kisebb vállalkozásokat is, és nem a bértömegből és az alkalmazottak számából indulnak ki, hanem

az adóhivatalhoz küldött egyéni bevallásokból és az államkincstár adataiból együttesen fog számítást végezni.

Ezzel pedig lehetővé válik a mediánérték kiszámolása is.

Eddig tehát az 5 fő feletti vállalkozások, a közszféra, valamint a non-profit szektor adatai alapján állt össze az az adatbázis, és ebből számolták ki, hogy mekkora volt az átlagkereset az országban. Ebben az esetben ez az adatközlés nem az egyéni kereseti adatokon alapult, hanem foglalkoztatónként mutatta meg az adott hónap bértömegét, és az ott dolgozók létszámát.

Eddig is ismerték, de nem használták

A NAV adatbázisa viszont tartalmazza az összes legális munkajövedelemmel rendelkező adatát. Ez eddig is megvolt, de a KSH nem ezt használta mindeddig.

Az eddigi kereseti statisztika 2,8 millió alkalmazott adatai alapján készült. A KSH ezek számaiból indult ki, akik a közszférában és az 5 főnél nagyobb vállalkozásoknál dolgoztak, s ami még fontos, teljes munkaidőben. Eközben a hivatalos adat 4,47 millió foglalkoztatottról tud,

tehát 37 százalék adatai hiányoztak.

A 2,8 millióban 1,9 millió a vállalkozások alkalmazottja, a 95 ezer darab, 5 főnél több embert alkalmazókéi. Az új rendszerben azonban már figyelembe veszik azt az 1,3 millió gazdálkodó szervezetet is, ahol egy, maximum négy ember dolgozik.

Vagyis mostantól 4-4,2 millió lesz a statisztikában figyelembe vett létszám, amelyben mintegy 3 millió a vállalkozásoké.

Különféle adatokból (munkaügyi ellenőrzések, egyéb vizsgálatok, elemzések) eddig is tudni lehetett, hogy a most „képbe kerülő” vállalkozási körben a legtöbb a „problémás” eset. Itt van – akár csak papíron, akár a valóságban is – sok részmunkaidős alkalmazott, vélhetően nagyobb a feketén foglalkoztatás is. Más mérések pedig arról tanúskodnak, hogy a vállalkozási méret növekedésével párhuzamosan emelkednek a béradatok is, különösen ha külföldi tulajdonú a cég.

Vagyis a mikrovállalkozások számai valóban mélyre ránthatják az átlag- és a mediánbért is.

A NAV adatainak felhasználásával legalább a hivatalosan közölt számokban lesz sokkal pontosabb a statisztika.

Eddig is látható volt nagy különbség

A PA megpróbálta megbecsülni, hogy a tavaly év végi 360 ezres bruttó átlagbér mennyivel fog lezuhanni a valóság talajára érve. A most alapul veendő már 4,47 millióból 4,25 millió alkalmazott állította azt, hogy teljes munkaidejű, ami másfél-millióval több az eddig ismert 2,8 milliónál.

A becsléshez a 2017-es NAV-adatokat használták fel. Ekkor az szja-bevallások alapján a munkaviszony utáni bérjövedelemmel rendelkezők száma 4 millió 260 ezer ember volt. Ők havi átlagban bruttó 225 ezer forintot kerestek. (Ebbe a körbe nem csak a nyolc órában dolgozók számítottak bele, hanem mindenki, aki legalább egy forintot is kapott az év során munkaviszonya után.)

Ugyanekkor a KSH szerint a közszférában, a non-profit szektorban, valamint az 5 és afölötti létszámú vállalkozásokban dolgozóknál 282 ezer forint volt a havi átlagos bruttó jövedelem (ebben is benne vannak a részmunkaidőben dolgozók).

A kettő között 25 százalék a különbség

(Sőt. A NAV adatai alapján kutatók tudtak mediánjövedelmet is számolni. Ez két éve havi bruttó 170 ezer volt, ami ugyancsak mindössze háromnegyede a 225 ezres átlagnak.)

Ebből kiindulva jutott a PA arra a következtetésre, hogy az átlagos teljes munkaidős jövedelem 2018. decemberében nem bruttó 360 ezer forint lehetett, hanem csupán bruttó 290-300 ezer forint. A mediánjövedelem pedig ennél is kisebb, 220-228 ezer forint.

Arra nem tér ki részletesebben a PA, hogy a súlyos megrázkódtatáson túl mennyi következménnyel fog járni, ha a hivatalos adatok szerint sokkal rosszabbul keres a magyar társadalom többsége, mint ahogyan eddig gondolhattuk. Mindenesetre valószínűleg jelentősen apad azok száma, akik folytonosan azzal szembesülnek a kormányzati sikerpropaganda hallatán, hogy „én senkit se ismerek, aki ennyit keresne”.

Megállapodtak az Audiban

Inkább a szakszervezet számára kedvező megállapodással lezárulhat a sztrájk az Audiban. A megoldás kompromisszumos, este újraindul a munka.

Megszületett az egyezség az Audi Hungaria Zrt. és az Audi Hungária Független Szakszervezet (AHFSZ) között szerda délután.

Este nyolc órakor újraindultak a gépsorok az üzemben.

A megegyezés részletei.

Forrás: AHFSZ

Mint látható, a fő számokban az AHFSZ alapkövetelése teljesült (18 százalék, de minimálisan 75 ezer forint alapbéremelés). Elérték a havi egy szabad hétvégét, de csak májustól. A cafeteria (VBK) 400 ezer forintra csökken 620 ezerről. Utóbbiban ide-odaugráltak az ajánlatok-követelések. Az érdekvédők eredetileg 787 ezer forintra emelést igényeltek, a cég aztán az engedmény fejében ezt 300 ezerre csökkentette volna. Végül mégis megnövelte a keretet.

Előreléptek a lojalitási és a jubileumi bónusz terén is. Engedett viszont az AHFSZ abban, hogy lemondott arról az igényéről, hogy 4 százaléknyi mozgóbért alapbéresítsen a cég. Elfogadta az Audi azon ajánlatát is, hogy ne egy évre szóló, hanem 15 hónapos megállapodást kössenek.

Ezzel lezárult a rendszerváltás utáni időszak legkomolyabb munkabeszüntetése.

A 2000-es évek második felének mozdonyvezetői sztrájkjában pár száz dolgozó volt képes megbénítani a fél országot, de akkor az egyik legszűkebb keresztmetszetben okoztak dugulást. Most azonban a sok közül egy cég állt le, majd nyomában egy nemzetközi konszern egyre több tagja.

Néhány tanulság levonása ide kívánkozik, ha már „történelmi” eseményről beszélünk szűk harminc év távlatában. Az események mindenekelőtt rámutatnak arra, hogy

mekkora ereje van a szervezettségnek,

annak, ha az alkalmazottak 70 százaléka (több, mint 13 ezerből kilencezer) szakszervezeti tag.

Az egész országban még csak hasonló arány sincs.

Felhívja a figyelmet arra, hogy a gazdasági észszerűség alapján kifinomultan felépülő nemzetközi multiláncok adott esetben

mennyire kiszolgáltatottá válnak egy-egy tagjuk által.

A nagy versenyelőnyt lehetővé tevő bérkülönbség miatt Győrben kiépített központi motorgyártó üzem a konszern jó részének okozhatott volna komoly fennakadást megállapodást híján.

Megerősíti azt az ismeretet, hogy milyen kesze-kusza belső elszámolási rendszerek vannak az ilyen multikon belül. Rajtuk kívül voltaképpen

senki se tudja, mekkorák a tényleges bevételi, költség- és termelékenységi számok.

A transzferárak alkalmazásával a cégek ide-oda mozgatják a pénzt hálózaton belül, ahogyan azt az Audi beismerte az AHFSZ-szel folytatott számháborújában.

Nem kizárt, hogy az Audi példája sok cég munkavállalójának ad muníciót, talán a szakszervezeteket is megmozdítja. Továbbá a céghálózatokon belül inspirálhatja a különböző országokban lévő egységek dolgozóit a bérkülönbségek feltárására és „kisimításának” kezdeményezésére. Netán néhány kormányt is, hogy megpróbálják tisztábbá tenni a multik fentebbi elszámolásait, mérsékelni az „adóoptimalizálást”, és leszámoljanak az alacsony bérek gazdaságpolitikájával.

Audi: dőlnek a dominók – közelebb a megegyezéshez?

Már magyar üzemek is leálltak az Audi-sztrájk miatt. A legutóbbi céges ajánlat jelentősen közelít az AHFSZ igényéhez. Közben egyre többen figyelmeztetnek, mások szerint viszont valamit tenni kell a bérekkel.

Újabb dominók dőltek el a győri sztrájk miatt. Meghosszabbították az Audi központi, inglostadti üzemének zárva tartását a hiányzó motorok miatt, tegnaptól zavar van a pozsonyi VW-gyárban, a neckarsulmi egységben pedig várhatóan holnaptól várható zavar a termelésben. Mára aztán már hazai beszállítók is szüneteltetni kényszerülnek a gyártást, értesült a napi.hu: leállt a gyártás a Lear Corporation Hungary Kft. autóüléseket készítő győri üzemében, és a Rehau-Automotive Kft. lökhárítógyártó-üzemében, illetve az Audi logisztikai partnereinél, köztük a Syncreon Hungary Kft.-nél is szünetel a munka.

A hatodik napja tartó sztrájk során az Audi Hungária tegnap új ajánlatot nyújtott át az Audi Hungária Független Szakszervezetnek: teljesítik a 18 százalékos, de minimum 75 ezer forint alapbér igényt, a cafeteria összege pedig 300 ezer forintról 400 ezer forintra nőne. (Utóbbi most 620 ezer, az AHFSZ eredetileg 787 ezerre növelést akart, az Audi előző ajánlatában ment le a 300 ezerre.)

Az érdekképviselet azt írja, hogy

„fontos döntés előtt állunk, hiszen fel kell térképeznünk a további lehetőségeket, valamint az ezután következő lépéseinket”.

A sztrájkbizottság egész nap ülésezik, a tárgyalás „fokozódott” – közölték nemrég a Facebookon -, s van mit meghányni-vetnie. Az AHFSZ oldalán egyre több az olyan beírás a gyári dolgozóktól, amelyekben erősen megfontolandónak tartják ezt az ajánlatot, de legalábbis enyhítenének az eddigi követelésen.

Többen felhívják a figyelmet, hogy a cafeteria (az audis meghatározással VBK) túlnyomó részt teljes kulccsal adózik, elvesztette korábbi előnyét. „A VBK-t előbb vagy utóbb el kell engedni. Teljesen értelmetlenné válik. Az építés és vásárlás vagy törlesztés volt jó benne, meg kicsit olcsóbban lehetett nyaralni, mar aki ment nyaralni, de ez ma mar elértéktelenedik. Ha ki kell meg tartani, akkor az ne a VBK miatt legyen” – írta például egy audis.

Ha nem lesz egyezség, akkor „fokozódhat a nemzetközi helyzet” is. A Magyar Járműalkat-részgyártók Országos Szövetségének (MAJOSZ) elnöke, Nyírő József szerint egy hetes sztrájk

az Audi éves bevételét 2 százalékkal csökkenti, és ez a már GDP-ben is érzékelhető érték.

Valóban láncreakció indulhat, ami béníthatja a külföldi vállalatok működését is. A problémát nehéz orvosolni, mert az itthoni gyártási kapacitást, a sztrájkból adódó kiesést nem lehet előállítani teljes mértékben más vállalatoknál. Jellemzően alacsony készletszintek miatt a gyártás hamar megakadhat – magyarázta.

Az Audi kezdettől fogva érvel azzal, hogy a „túlzott” béremelés (és a sztrájk okozta bevételkiesés) azt eredményezheti, hogy elmarad új modell idehozatala, s általában is ronthatja a győri egység jövőjét. Sokan zsarolásnak minősítik ezt mondván: egy ekkora, 25 éve folyamatosan fejlesztett üzemet nem lehet csak úgy átköltöztetni máshová.

Ez igaz, csakhogy a Volkswagen konszernben (is) komoly számításokon alapuló munkamegosztás van, a győri egység így vált a csoport legnagyobb motorszállítójává, és idővel elindították a komplett autó-összeszerelést is. Erről itt írtunk bővebben.

Ha tehát jelentősen emelkedik a költségszint, akkor szóba kerülhet, hogy a jövőbeni fejlesztéseket legalább részben máshová teszik (a konszern most áll át az elektromos autókra, ezek motorjait is elkezdték készíteni Győrben). Vagyis távlatilag értékelődhet le az üzem.

Amint arról tegnap írtunk, az Audi közleményben igyekezett cáfolni az AHFSZ számokkal megtámogatott érveit, amelyek szerint az itteni alkalmazottak javadalmazása nem csak nominálisan marad el jelentősen a nyugati és a térségi üzemekétől, hanem a termelékenységi arányoktól is. (Cikkünk erről itt, az AHFSZ egyik táblázata pedig itt tekinthető meg.)

Felhívtuk a figyelmet arra, hogy az Audi – büntetőjogi zsargonnal –

„őszinte beismerésben van”:

az AHFSZ állításainak nem valós voltát voltaképpen azzal is alátámasztja, hogy a konszern a belső elszámoló, vagyis transzferárakkal módosítja a kimutatásokban olvasható bevételi számokat (vagyis drágábban számol el termékeket és szolgáltatásokat például a győri egységben). Ezt nevezik „adóoptimalizálásnak”, a bevételeket és a költségeket mozgatják az eltérő adószintű országok között. Ami persze felveti annak lehetőségét, hogy részben csak papíron létező kiugró termelékenységről beszélünk.

Ezzel sajátos módon éppen azok kezébe ad érvet, megerősítést, akik szerint „valamit tenni kell” az itteni bérekkel, ezek alacsony volta nem indokolható és gátja a további gazdasági fejlődésnek. Legutóbb Pitti Zoltán közgazdász, egyetemi tanár (az APEH egykori elnöke) tett közzé közösségi oldalán egy rövid értékelést.

Eszerint a közvélemény ellentmondásosan értelmezi, hogy miért a hazai bérátlagnál kedvezőbb pozícióban levő járműipari vállalkozásnál alakult ki sztrájkhangulat, s tart már napok óta. A mellékelt grafikonnal Pitti arra hívja fel a figyelmet, hogy a járműiparban – Anglia után –

nálunk van a legnagyobb szakadék az egy főre jutó munkateljesítmény és javadalmazás között.

Előzetes adatok szerint a 2016. évi állapothoz képest az értékek módosultak, de az arányok „műemlékileg” védettek – írja.

Forrás: Pitti Zoltán

Nem egészen két éve az Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC) „Európának béremelés kell” elnevezésű kampányában Galgóczi Béla közgazdász írt elemzést, amelynek egyik megállapítása az, hogy a bérek nem csak a nyugat-európai bérszínvonalhoz képest alacsonyak, hanem annál is rosszabbak, mint amit a térségi keleti országok gazdasági fundamentumai megengednének.

Magyarországon például ugyan csökkent a bérarány (vagyis a megoszlás a munka és a tőke, a hozzáadott érték között) 1995 és 2015 között (mintegy 10 százalékponttal, a GDP 66 százalékáról 56 százalékára), de ez nem javította az ország versenyelőnyét.

Ez az érték átlagosan

hét százalékponttal alacsonyabb a térségi országokban, mint Nyugat-Európában.

A bérfelzárkózás alakulását mutatja az ábra.

Forrás: Galgóczi Béla

A 2008-as válság véget vetett a bérfelzárkózásnak, és az EU válságkezelési intézkedéseinek fontos szerepük volt abban, hogy a régiót a már meghaladottnak tekintett alacsony bérekre épülő gazdasági modellbe visszatoloncolja – értékeli a számokat Galgóczi.

Ez a bérarány jelzi azt is, hogy

ezen országoknak nincs alapvető költség-alapú versenyképességi problémájuk,

még ha korábban jelentős is volt a bérnövekedés.

Galgóczi hoz egy másik mutatót is, a bérekkel korrigált termelékenységet (az egységnyi munkaerőköltség által termelt hozzáadott értéket), amely a feldolgozóiparban az összes térségi ország esetében lényegesen magasabb, mint Németországban.

Forrás: Galgóczi Béla

Látható, hogy a reálbér Németországban magasan a termelékenység felett áll, szemben a keleti országokkal.

A közgazdász megállapítja, hogy

Németországban a legalacsonyabb a bérekhez igazított termelékenység:

a német feldolgozóipar 51 500 euró munkaköltséggel 67 900 euró hozzáadott értéket teremtett, azaz 100 euró munka költség 132 euró hozzáadott értéket állított elő. Magyarországon 100 euró munkaerő-költség 211 euró többletértéket hozott. A feldolgozóiparban a bérhez igazított termelékenység az összes térségi országban, de különösen Lengyelországban, Lettországban és Romániában lényegesen magasabb volt, mint Németországban.

Ez arra utal, hogy ez a kulcsfontosságú ágazat, ami a leginkább van kitéve a nemzetközi versenynek, lényeges tartalékokkal rendelkezik. A kialakult „kényszerű” alacsony bér-szakosodás mára a jövőbeni fejlődés korlátjává vált, és a régiót a nemzetközi munkamegosztásban alárendelt és függő szerepben tartja.

Belátta a KSH, hogy nem jók a keresetadatok?

Ez így nem igaz, de mégis módszertani változásra készül. Új forrásokat vesz igénybe, ami árnyalni fogja a kevesek által elhitt számokat. Most már 355 ezres átlagkereset lenne papíron.

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) e hónaptól megújítja keresetstatisztikai adatgyűjtését – adta hírül ma. Ezzel a gazdaság egészére kiterjedő, az eddiginél jóval részletesebb adatokkal tudnak szolgálni.

Erre szükség is van, évek óta rengeteg kritika éri ezeket a hivatalos adatokat, mondván: az átlagkeresetekben „nem ismer magára senki”. Ugyancsak ma tette közzé legújabb számait a KSH. Eszerint 2018. novemberben

a bruttó átlagkereset 355 100 forint volt,

10,4 százalékkal magasabb, mint egy évvel korábban.

Az év első 11 hónapjában a bruttó átlagkereset 327 200, a nettó átlagkereset 217 600 forint volt, mindkettő egyaránt 11,5 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához viszonyítva. Az inflációval korrigált reálkereset növekedése 8,5 százalék volt.

A KSH módszertani változtatása lehetővé fogja tenni például az úgynevezett mediánkereset mérését is (vagyis azokét, akiknél ugyanannyian keresnek többet, mint ahányan kevesebbet), ami sokkal közelebb áll a valós életbeli viszonyokhoz.

Ahogyan ezzel tavaly részletesen foglalkoztunk, a foglalkoztatottak kétharmada (más számítások szerint akár 70 százaléka) az átlag alatt keres. Ha az akkori „kulcsot” alkalmazzuk,

a mostani mediánbér bruttó 250 ezer körül lehet,

vagyis az alkalmazottak fele kap ennél kevesebbet, fele többet.

A KSH ezentúl igénybe veszi az adóhivatalba és az államkincstárba befolyó adatokat is.

Remélhetően sikerül megoldani azt a problémát is, ami abból fakad, hogy az 5 fősnél kisebb vállalkozások kimaradnak a jelenlegi adatgyűjtésből. Márpedig egyéb kutatási tapasztalatok szerint ezeknél jóval kisebb az alkalmazkodóképesség, tehát a hivatalos bérdinamika is alighanem elkerülte ezeket a vállalkozásokat.

Készültek olyan számítások – például a Portfólión közölt -, amelyek szerint a munkaerő-piaci statisztikai és a valóságos reálbér-növekmény között kétszámjegyű a százalékos különbség az elmúlt években.

Szép-szép az átlagkereset, de mennyi az „élő emberé”?

Már 330 ezerhez közelít a bruttó átlagkereset, de a többség ennél sokkal kevesebbet mondhat magáénak. Valószínűsíthető, hogy a foglalkoztatottak kétharmada az átlag alatti bért kap.

A Központi Statisztikai Hivatal eheti kereseti adata ismét impozáns képet fest a hazai bérviszonyokról. Júniusban változatlanul kétszámjegyű, 11,2 százaléknyi növekedést mértek, ezzel a bruttó átlagkereset 329 600 forint volt.

A növekedésre – mint jó ideje – ezúttal is a minimálbér és a garantált bérminimum 8, illetve 12 százalékos idei emelése, a költségvetési szféra egyes területeit, továbbá bizonyos állami közszolgáltató cégek dolgozóit érintő keresetrendezések voltak hatással.

A KSH – és a más állami szervek – nem árasztják el a népet finomító adatokkal, de néhány megjegyzést első körben is érdemes tenni. A KSH is csak a sokadik sorban tünteti fel, hogy a 329 ezres átlag a közfoglalkoztatottak (két éve változatlan 82 200 forint javadalmazása) nélkül számolva 341 700 forint volt. Miközben a munkanélküliségi rátát (most 3,6 százalék) rendre a közmunkások nélkül számolják, noha ezzel a júniusban 142,9 ezres tömeggel együtt a ténylegesen állástalanok aránya biztosan meghaladná a 6 százalékot.

A másik már módszertani probléma. A KSH csak a legalább öt fős vállalkozásokat méri, és kizárólag a teljes munkaidejűeket veszi számba az összefoglaló adatok készítésekor. (Arról már nem is beszélve, hogy idén júniusban is változatlanul 107 ezer főben jelöli meg a külföldi telephelyen dolgozók számát, ami nyilvánvalóan ellentmond minden hétköznapi tapasztalatnak.)

Az átlagbérről szokták azt mondani, hogy

„élő embert nem ismerek, aki ennyit keresne”.

Ezért szokás segítségül hívni a medián jövedelem kategóriáját. Ez a középen lévő számot mutatja, azt, amely felett és alatt ugyanannyian vannak.

Az utóbbi időben ilyen számítást se végeznek hivatalos helyeken. Legutóbb 2016-ban a Magyar Nemzeti Bank decemberi inflációs jelentése tartalmazott adatot az átlagbér és a mediánbér feltüntetésével.

Forrás: MNB

Ebből tehát azt olvashatjuk ki, hogy bő másfél éve a 230 ezres átlaghoz 160 ezres mediánérték adódott. Vagyis ennek fele kapott ennél kevesebbet, fele pedig többet hó végén. A két fő szám összevetése megerősíti azokat a korábbi számításokat, amelyek szerint a medián bér az átlagos érték nagyjából kétharmada.

Ha feltételezzük, hogy az arányok lényegesen azóta se változtak, akkor a jelenlegi mediánbér 220 ezer forint körül mozoghat. Tehát az alkalmazottak fele kap havonta ennél kevesebbet, fele efeletti összeget. Ezekből az arányokból azt a következtetést vonták le korábban, hogy (figyelembe véve az öt fő alatti cégeket is)

a munkavállalóknak körülbelül kétharmada valójában az átlag alatt keres.

És akkor még nem beszéltünk a lényegről, arról, hogy ebből mennyi marad. Ez az úgynevezett adóék, ami azt mutatja meg, hogy a kifizető teljes bérkiadásából mennyit visz el az állam közterhek formájában, és mennyi marad efelett a dolgozónak.

A magyar adóék nemzetközi összehasonlításban igen magasnak volt mondható: még két éve is 48 százalék felett volt, amely először az általános egykulcsos szja bevezetésével (majd ennek 15 százalékra csökkentésével) és újabban a szociális hozzájárulási adó (szocho) kétszeri mérséklésével jelentősen süllyedt, nagyjából 45 százalék 2018-ban.

Ehhez mindjárt hozzá kell tenni, hogy ismét híján vagyunk mélyebb friss adatoknak, ezért csak körülbelül két év múlva fut végig a statisztikai rendszeren az, hogy a szocho csökkentéséből és a rendkívül dinamikusan gyarapodó kötelező minimális bérek (valamint az ezek felett lévők) együtteséből mi jön ki végeredményként a tényleges keresetekről.

Ez az az uniós adatsor mindenesetre azt is megmutatja, hogy

a bért terhelő adó igen komolyan növekedett 2010-től, Orbánék ismételt kormányra kerülése után.

Az elvonás aránya 43,8 százalékról indult, hogy aztán évről évre emelkedve 2013-15-ben elérje a 49 százalékot, amely aztán először csak kis mértékben csökkent 48 százalék fölé.

Ha megnézzük az átlagbér és az ennek kétharmadát elérő mediánbér adóékét, azt láthatjuk, hogy mindkettő meredeken emelkedett 2010-től 2013-ig (46, illetve 43 százalékról 48 százalékra), miközben az átlagot jelentősen meghaladó béreké 53-ról esett 48 százalékra. Ebben vastagon benne van az is, hogy az egy szja-kulcs a minimálbér azonnali 16 (majd 15) százalékos megterhelésével járt a korábbi adómentesség helyett.

Összességében elmondható, hogy az előrejelzés alapján a legnagyobb foglalkoztatotti csoportba tartozók (átlag alatt keresők) adóelvonása valószínűleg 2019-ben is magasabb lesz, mint a válság előtti utolsó „békeévben”, 2006-ban volt.

Bérekkel és hitelekkel pörgetné a gazdaságot Orbán

A formálódó gazdaságpolitika középpontjában a folyamatos béremelkedések és egyfajta hitelbomba állhat a következő években. A KSH legújabb jelentése is megerősíti a bérnövekedést, de van, aki már most aggódik. A feketefoglalkoztatás pedig tavaly megugrott.

Egyre több részlet bomlik ki a következő Orbán-kormány várható gazdaságpolitikájáról. Ahogyan erről a napokban írtunk, ennek egyik egyik fontos eleme lehet az szja kulcsának leszállítása 15 százalékról 10 alá. Ezt azóta már megerősítette a miniszterelnök cselekvéseit alapvetően befolyásoló páros egyik tagja, Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. (Aki egy interjúban arról is beszélt, hogy a kenyér és a liszt áfáját lehetne 5 százalékra süllyeszteni.)

A héten kiderült, hogy óriási „hitelbombát” készül kioldani a Magyar Nemzeti Bank, amelynek vezetője Matolcsy György az Orbánt segítő páros másik tagja, valójában az egész kormányzati gazdaságpolitika központi figurája 2010 óta. Eszerint a vállalati hitelállomány évente 10-15 százalékkal, a lakossági pedig 15 százalékkal növekedhet 2030-ig (utóbbinak nagy hányada a lakáspiacra kerülhetne).

Azzal számítanak, hogy

egy százaléknyi hitelnövekedés évente 0,2-0,4 százalékkal nyomja fel a gazdaságot.

A stimulált növekedés másik ága a folyamatos béremelkedés lenne. Az elmúlt két évben rendre két számjegyű ez az érték, és a februári adat is erre mutat. A KSH mai jelentése szerint a második hónapban a bruttó átlagkereset 306 500 forint volt, 11,9 százalékkal magasabb, mint egy évvel korábban. Az átlagos nettó kereset családi kedvezmény nélkül 203 800 forint volt, a kedvezményt is figyelembe véve pedig 212 300 forint. Az átlagkereset 11,9 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához képest.

Az infláció 2 százalékával számolva a reálkereset 10,7 százalékkal emelkedett.

2016 novembere óta létezik egyébként egy hat évre szóló megállapodás a minimálbérről, a garantált bérminimumról és a járulékcsökkentésről a kormány és az érdekképviseletek között. Ennek keretében 2022-re 11,5 százalékos lenne a szociális hozzájárulás (szocho) mértéke. (Ez most 19,5 százalék, és négy lépésben 2-2 százalékponttal csökkenhetne.)

Ennek feltétele, hogy 2019-től a reálkereseti mutató minden évben 6 százalékkal nőjön. Ez most tehát 10 százalék felett van, de egyelőre nincs olyan elemzés (közte a jegybanké is), amely ne a mérték jelentős csökkenésével számolna, részben az infláció három százalékra kúszása miatt. A másik ok, hogy kétségesnek tűnik a két számjegyű bruttó bérnövekedés fenntartása anélkül, hogy a magyar gazdaság hatékonysága, versenyképessége ugrásszerűen növekedne. Márpedig – mint azt már hivatkozott írásunkban felidéztük – e mutatókról egyre romló elemzések látnak napvilágot jó ideje.

Mindenesetre Parragh belengette, hogy

a szocho mértékét 11,5 helyett 10 százalék alá lehetne csökkenteni

a most induló kormányzati ciklusban.

Az eléggé kétségesnek látszik, hogy az erősen az uniós támogatásoktól függő, valamint a kedvező nemzetközi „légkörtől” is támogatott magyar gazdaság növekedése ebben a szárnyaló mértékben sokáig reális lenne. Vagyis a komolyabb stimuláló pirulák valószínűleg tartalmazni fogják a nagyobb mértékű és gyorsított köztehercsökkentést is, ami viszont

sok százmilliárdos léket fog ütni a költségvetésen

(egyedül az szja 15-ről 9 százalékra csökkentése becslések szerint évente 600 milliárd körüli bevételkiesést okoz).

Az efféle gazdaságpolitikai felfogást amúgy eleve nem kedvelő Bokros Lajos mindenesetre máris veri a vészharangot, csődöt sem elképzelhetőnek tartva a tervek láttán.

Az erőltetett – bár a munkaerőhiány miatt nagyobb részt eddig inkább a piac által kikényszerített – béremelések miatt sok érintett már korábban aggódott. Mondván, nem képesek kitermelni – főleg a kisebb méretű – hazai tulajdonú cégek ezt a tehergyarapodást.

Lehet, hogy az erre adható egyik lehetséges választ jelentik azok a számok, amelyek szerint tavaly jelentősen nőtt a feketefoglalkoztatás. A Világgazdaság szerint a munkaügyi hatóság ellenőrzései során a vizsgált munkavállalók 17,11 százalékát (12 929 főt) alkalmazták feketén 2017-ben, míg 2016-ban ez az arány csak 12,73 százalék (11 982 fő) volt. Az építőiparban ellenőrzött dolgozók 47 százalékát foglalkoztatták feketén tavaly (2016-ban ez az arány 42 százalék volt) – a kiszűrt, be nem jelentett dolgozók 38 százalékát az építőiparban foglalkoztatták.

Közpénz nyomja fel a kereseteket

0

Szeptemberben 13,6 százalékkal nőttek az átlagkeresetek az egy évvel korábbiakhoz viszonyítva – jelentette szerdán a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). Ezzel negyedik hónapja haladja meg a 13 százalékot az átlagkeresetek éves növekedési üteme. A számok azt mutatják, hogy a közszférában adott óriási rendkívüli jutalmak nyomják fel az átlagot.

Az átlagos 13,6 százalék átlagkereset-növekmény egyik összetevője a minimálbér és a garantált bérminimum 15, illetve 25 százalékos emelése volt. Emellett a költségvetési szféra egyes területei, továbbá az állami közszolgáltató cégek dolgozóit érintő keresetrendezések voltak még hatással.

A jutalmak, prémiumok és más egyszeri kifizetések második hónapja húzták fölfelé a növekedést, szeptemberben 40,7 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbiakat, de a rendszeres fizetések is 12,4 százalékkal emelkedtek.

A költségvetési szférában

161,8 százalékkal magasabbak voltak a rendkívüli kifizetések,

míg a rendszeres juttatások 13,2 százalékkal emelkedtek, így az átlagkereset 18,2 százalékkal volt magasabb a tavaly szeptemberinél.

A költségvetési szférában április óta nagyobb a rendkívüli jutalmak növekedési üteme a rendszeres bérekénél.

A vállalkozásoknál ennél szerényebben, 11,7 százalékkal emelkedett a bruttó átlagkereset. A rendszeres jövedelmek 12,1, és a prémiumok viszont mindössze 2,1 százalékkal gyarapodtak.

MTI/FüHü

Hová tűnik a rengeteg pénz?

0

Az egyre dinamikusabb jövedelemnövekedés csak nem akar megjelenni a belső fogyasztásban. Az augusztusi átlagos kiskereskedelmi forgalmi gyarapodás 4,7 százalék volt, de a napi fogyasztási cikkekből még 3 százalékkal se vettünk többet, mint egy éve. Eközben a keresetek a nyolcadik hónapban 13,2 százalékkal voltak magasabbak.

Hónapról hónapra megoldatlan talány, hová megy el az egyre magasabb fizetés. A kedden nyilvánosságra hozott adatsor szerint a kiskereskedelemben augusztusban 4,7 százalékkal volt nagyobb a forgalom, mint 2016-ban ugyanakkor. A bruttó keresetek a nyolcadik hónapban átlépték a 290 ezer forintot, és (a nettó értékkel megegyezően) 13,2 százalékkal növekedtek éves összevetésben.

A keresetek változása (teljes bruttó és rendszeres bruttó):

Forrás: KSH

A tartós fogyasztási cikkekből változatlanul sokat adnak el az üzletekben – most 7,9 százalékkal többet – bár ebbe a KSH nem számítja be a gépjárműveket, az üzemanyagok eladása viszont csak 2,6 százalékkal nőtt. Az igazán érdekes az élelmiszerboltok és vegyes üzletek (azaz gyakorlatilag a mindennapi fogyasztási termékek) forgalma: 2,9 százalék a növekedés.

A tartós fogyasztási cikkek esetében gyanakodhatunk, hogy az egyre jobban keresők itt költik el a többletet, részben hitelfelvétellel, a magas jövedelmek másik része pedig alighanem a vágtató ingatlanpiacon landol. A jövedelmük szinte egészét felélő alsó négymillió körüli tömeg viszont alig vásárol többet (sőt, ha az élelmiszerek körében regisztrált inflációt is beszámítjuk, mennyiségben még csökkenhetett is a forgalom).

A kiskereskedelmi forgalom változása

Forrás: KSH

Ez a (hivatalos) jövedelem-, illetve belsőfogyasztás-növekedési széttartás azért is fontos kérdés, mert egy jelentős körben a legkisebb jövedelmek emelkedése érdektelen, hiszen a fizetések részben vagy egészben ennek felette vannak.

Az ezzel foglalkozó kutatók egyelőre nem tudják a biztos választ, de egyre többen vélik úgy, hogy a minimálbér 15, a szakmunkás bérminimum 25 százalékos idei növekedése jelentős részben csak papíron valósult meg (a zsebbe adott javadalmazás egy részét legalizálták: átsorolással, hivatalosan munkaidő-csökkenéssel kötötték össze). Még azt is inkább találgatni lehet, hogy az infláció miatt már nettó veszteséget okozó banki betéti kamatok láttán sokan otthon tartják a megtakarítást.

Az viszont kiderül az adatokból, hogy a csak élelmiszert árusító üzletek (és a dohány-, illetve italüzletek) forgalma csökkent. Vagyis vélhetően megállíthatatlanul folytatódik a kis üzletek lemorzsolódása a nagy(obb), láncszerűen szerveződő boltok javára.

Nagyon sokan elmentek a boltokból

Jelentősen, 23 ezerrel kevesebben dolgoznak a kiskereskedelemben, mint egy éve, miközben több az üres állás és növekedtek a bérek.

A blokkk.com szerint máshová mennek dolgozni az emberek, és a komoly béremelést a kisboltok nem fogják bírni.

Tavaly év közepén 376 ezren dolgoztak a bolti kiskereskedelemben, idén júniusban 353 ezren, vagyis 23 ezerrel kevesebben. A viszonyítási adat persze éppen a vasárnapi boltzár eltörlésének időszakára jut, amikor növekedett az üzletekben alkalmazottak száma, az ezt megelőző negyedévi 359 ezres foglalkoztatottság lényegében megegyezik a mostanival.

Mindezzel párhuzamosan a négy fősnél nagyobb boltokban nagy léptekkel növekszik a betöltetlen állások száma:

a tavalyi és az idei tavasz között 3800-ról csaknem 5 és félezerre.

Tehát a korábban boltokban dolgozó munkaerő egy része elszivárgott más, az ágazaton kívüli területre.

A blokkk.com értékelése szerint a létszámcsökkenésben feltehetően szerepet játszott az is, hogy számos boltos nem tudta alkalmazottainak kifizetni a megemelt minimálbért, így hallani különböző kerülőutakról, például a munkaidő rövidítésről is (nyolc óra helyett valamilyen részmunkaidő), vagy éppen leépítésről.

Ezenközben a bérek jelentősen emelkedtek az elmúlt időben. Tavaly nyáron a boltos kiskereskedelemben a fizikai dolgozók havi bruttó átlagkeresete 188 ezer forint volt, egy évvel korábban 159 ezer forint, ami 29 ezer forint különbség,

a növekedés üteme tehát 18 százalék, 4 százalék körüli forgalomemelkedés mellett.

Vagyis már nincs sok pénzük a boltosoknak bérre, főleg a kisebbeknek.

A bérnövekedésről és a kiskereskedelmi forgalom alakulásáról itt írtunk.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK