Kezdőlap Címkék Kerényi

Címke: kerényi

Én nem látok világvégét Magyarországon

  • Néhányan majd megsértődnek, néhányan elküldenek a francba, suttogva néhányan majd azt mondják, hogy milyen igazam van, véli Verebes István új, Tólig című könyvéről.

  •  Arról nincs szó, hogy színészeket hogyan aláznak meg, hogy vannak kiszolgáltatva, nem abúzussal, hanem az egész lényükben, az egész tevékenységükben.

  •  Fölemeltem a hangom, igaz, annyira, hogy a nyíregyházi színház előtt lefékeztek az autók.

  •  Éhezők és esélytelenek milliói vannak, ez pedig felháborító.

  •  Meg lehet kenni a népet, és nem érdekli a szólásszabadság.

 

Azt mondod a könyved sajtótájékoztatóját beharangozó szövegben, hogy pusztán a három gyereked, ami belőled említésre méltó, az összes többi az már a hiúságod vagy maximum az önbecsülésed. Ezzel elvileg lenullázod a szakmai munkádat. Komolyan gondolod ezt?

Ezzel azt mondom, hogy a gyerekeimet tartom fontosnak, a tevékenység az csak cafrang az életen.

Azért rendeztél például Csehovot, hogy mondjuk a fiadat taníttasd Londonban?

Azért rendezek, azért játszom vagy azért teszek bármit, hogy helyt álljak abban a minőségemben, amit a szüleimtől kaptam és ami kötelez a gyerekeim felé. Természetesen nyilvánvaló, hogy ezt megfelelő komolysággal és elhivatottsággal teszem, de ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy Csehovot rendezek vagy követ török.

Mennyi abból a hiúság és mennyi az önbecsülés, amit csinálsz?

Ha kegyes akarok lenni magamhoz, akkor fele-fele.

Te magad mondtad, hogy közléskényszered van, ezzel valamit csak akarsz mondani, vagy nem?

facebook

Hát nézd, hogyha az ember megszólal, akkor legalább mondjon valamit. Ez a minimum. Ez a könyv végül is felelősségből született. Az benne a felelősség, hogy már ötven éve vagyok a pályán, és el kell mondanom azt a jót és rosszat, amit tapasztaltam, elsősorban talán azért, hogy volt egy ilyenfajta szemszög is. Az én szemszögem nagyon partikulárissá avatott szemszög. A legtöbbször azok, akik a tojáson belül voltak, legyintettek rá, de én azt gondolom, hogy az enyém is egyfajta irány és ennek legyen nyoma. Nyilvánvalóan lehet vele vitatkozni.

Mitől váltál meglehetősen hamar kívülállóvá? Már a pályád elején, a kaposvári színház fénykorában sem álltál be a sorba, nem gondoltad azt, hogy hú ha, együtt van a nagy csapat, és te mindent velük csinálsz.

Én azt hiszem, hogy nem ilyenné váltam, hanem tán már ilyennek születtem, vagy a neveltetésem, az apám hatása, hogy mindig úgy érzem föl kell tennem egy kérdést, hogy úgy vannak-e a dolgok, ahogyan látszanak, ahogy mondják. Persze azért ez változott, ma már nem bírok olyan integritással, mint húsz-huszonöt éves koromban.

De miért nem?

Mert gyerekeim vannak. Amikor ők megszülettek, bizonyos engedményeket kellett tegyek, ahogy később is, ha azt akartam, hogy olyan színvonalon lássam el őket, amit én jónak, európainak tartottam.

Ez azt jelentette, hogy nem mondhattad el a véleményedet?

De, elmondhattam, csak semmi hatása nem volt soha. Most se lesz egyébként, néhányan majd megsértődnek, néhányan elküldenek a francba, suttogva néhányan majd azt mondják, hogy milyen igazam van, de hatása az nem lesz. Ahhoz, hogy hatása legyen, az egészet a fejéről a talpára kellene állítani.

De konkrétan mit?

– Hát például az egész színházi szerkezetet. Például azt a tünetet, ami két-három feltételezett, nyilvánosságra került abúzus botrányát beépítette a köz életébe. Egyébként semmi nem történt. Arról nincs szó, hogy színészeket hogyan aláznak meg, hogy vannak kiszolgáltatva, nem abúzussal, hanem az egész lényükben, az egész tevékenységükben. Arról nincs szó, hogyan bánnak és milyen hangon beszélnek velük. Kerényi Miklós Gábort nem azért kellett volna elmozdítani a pozíciójából, mert vállfával megvert egy fiatalembert, aki odament, és behajolt az ölébe.

Ezt te honnan tudod?

Hát ezt ő maga mondta. A 160 cm-es Kerényi nyilván nem ráncigálta be a 180 cm-es férfit, hanem szolgalelkűen odament és hajlandó volt elviselni, hogy őt megregulázzák.

Ezt a fiatalember mondta?

A fiatalember mondta, hogy ez történt. Miért a karhatalom kényszerítette az ölébe a Kerényinek. Ahogy a Kerényi bánt és bánnak mások a színészekkel, az intő példa és erről hallgat mindenki.

Mire gondolsz, hogy bánnak a színészekkel?

Mint az állatokkal.

Ez üvöltést, vagy mit jelent?

Gábor, a Cirkuszhercegnő premierje előtt az Operettszínház kórusa fölhívott engem a karterembe, és elénekeltek nekem az operettből egy dalt átírt szöveggel, amivel megköszönték, hogy én emberségesen szóltam hozzájuk. Tudod, hogy ez milyen botrány?! Tudod milyen botrány, hogy ez nem természetes? Meg kell köszönni?!

Te soha nem üvöltöttél rendezőként, igazgatóként?

Nem. Nem. Hozd ide azt a színészt, akit az elmúlt ötven évben én megaláztam. Vagy csak minősítettem.

Annyit sem mondasz egy próba hevében, hogy menj ki a fenébe.

Nem mondok ilyet. Miért mondanék?

És amikor fölhúzod magad, akkor mi történik?

Akkor fegyelmezem magam. Tudok ingerült lenni, nyilvánvalóan. Megsérteni, megbántani, megalázni, számon kérni olyan hangon, ahogy ez szokás, azt hiszem, hogy ilyet nem tettem soha. Kétszer ordítottam, mind a kétszer nem indulatból, hanem szántszándékkal, mert olyan szemtelen volt egyszer egy hangmester és egyszer egy színész. És akkor fölemeltem a hangom, igaz, annyira, hogy a nyíregyházi színház előtt lefékeztek az autók. De ugyanígy ráordítottam volna az utcán is valakire, ha szemtelen. Hát azért voltak itt rendezők, Vámos László, Várkonyi Zoltán, Berényi Gábor, ők nagyon jó emberek voltak és jó előadásokat csináltak. Amióta Szőke István hozzávágta Sinkovits Imréhez a klumpáját A csapodár madárka próbáján, azóta itt nincs mérték. És ezt a Sinkovits lenyelte. Meg amit írok a könyvben, hogy Psota Irén jött a színpad csapóajtajának az egyik oldalán, a másik oldalon pedig jött egy táncosnő és azt mondta, hogy „hú bazdmeg, de megijedtem”. Mondta magának Psota Irénnek.

Hát azért ez elég kétélű dolog, mert tudjuk, hogy például a korszakos koreográfus, Seregi László is csapkodta a papucsát a táncosokhoz, meg kiabált, de ettől még imádták.

Biztos van ilyen is, Seregi László zseniális koreográfus volt, de nem biztos, hogy azt pártolom benne, hogy ordítozott. Énvelem biztos, hogy nem ordítozott senki, illetve egyszer Kerényi Miklós Gábor, de őt a második mondatnál leállítottam. Nem is velem ordítozott, hanem a táncosokkal A kutya, akit Bozzi úrnak hívnak című musical próbáján. Meg is írom. Elkezdett üvöltözni, mondtam, hogy amíg én a színpadon vagyok, ezen a hangon nem beszélhet. De megint üvöltött, mondtam, ne üvöltsél, mert odamegyek és úgy pofon váglak, hogy kirepül a fogsorod. Erre azt mondta, hogy akkor szünet. Velem soha többé nem kiabált. Olyan volt velem, mintha az édesapja lettem volna. Csak addig van nagy pofájuk, amíg valaki azt nem mondja, hogy na most már elég.

Most van egy olyan rossz érzésem, hogy döglött oroszlánba rugdosunk.

Most mondjak más neveket? Ugyanilyen panasz van kiváló rendezőkre, egyébként Kerényi is kvalitásos, képességes ember, ezt én nem tagadom.

Mondtál még valamit, amit megint csak lehet furcsállni…

Amit én csinálok, azt mind lehet furcsállni.

Szóval azt mondod, hogy a hivatásodnak kizárólag a színházrendezést tekinted. De közben mégiscsak voltál vagy tán vagy is színész, konferanszié, író, publicista…

Ezek a mesterségeim, legfeljebb a kedvteléseim. Én azt gondolom, hogy talán a színházrendezéshez értek, ezt tanultam meg leginkább, a színészethez nincs annyi képességem, mint amennyit én elvárok egy színésztől.

Amikor Nyíregyházán igazgató voltál, nyilatkoztad is, hogy oda te jobb színészeket viszel, mint amilyen te vagy.

Így van, nekem Várkonyi volt a mesterem, aki ugyancsak ötévente játszott egy szerepet, tudta a szakmát, nagyon érdekes pasas volt, nem gondolta azt, hogy minden pillanatban neki színpadra kell mennie.

Miközben te mégiscsak színészként lettél országosan ismert.

Mert nem indult rendezői szak, utána pedig nem vettek át, mert nem léptem be a pártba. És aztán egyszer csak úgy alakult az életem, hogy ez lett a fontos. Amikor Ascher Tamásnál az Ördögökben eljátszottam a fiatal Verhovenszkijt, az egy olyan áldásos pillanat volt, amikor az angyal leszállt közénk, és onnantól kezdve engem már nem érdekelt a pálya, mert tudtam, hogy onnan tovább én már nem jutok. De hát valamiből meg kellett élni. A 170-et még átvittem, de tudtam, hogy a 230-at már nem ugorhatom meg.

És az nem jó, ha többször is sikerül átvinni a 170-et?

Nem. Engem untat.

De, ha azt mondom, hogy sokan rendezőként sem jegyeznek annyira, mint Aschert, akkor erre mit válaszolsz?

Erre azt mondom, hogy ez engem a legkevésbé sem zavar. Ascher olyasmiket tud, amiket én nem tudok, de ő sem tud olyanokat, amilyeneket én.

Mi az, amit te tudsz?

Hát van olyan. Mondjuk a léhább műfajokban azt hiszem, hogy egy kicsit jobb vagyok nála. Nem azt állítom, hogy Aschernek nincs humora, mert például most láttam a Háztűznézőt, és remek volt.

De az Állami áruház ugyanúgy remek volt, mint a János vitéz…

Igen, ezek is remekek voltak. De nem ezek a műfajok a jellemzőek Tamásra. Bár lehet, hogy tényleg sokkal jobb nálam, hát egye fene. Ez nem baj. Én soha nem jobb akartam lenni, elég volt nekem a jó. Ha én jó voltam, azzal már elégedett voltam, nem akartam jobb színházat csinálni, jobb ember lenni, csupán jónak lenni is igen nagy meló.

De az előbb éppen arról beszéltünk, hogy színészként ez mégsem volt neked elég…

Nem.

Rendezőként miért elég?

Hát rendezőként is föl kell birizgálnom magam ahhoz, hogy kaland legyen, érdekeljen amit csinálok. Nem mindig van ilyen feladatom, de hát ebből élek.

Szeretsz kevéssé ismert, akár nem is nagyon jónak tartott színészeket rendezni. Úgy, hogy igyekszel kihozni belőlük a maximumot.

Sokkal érdekesebb kihozni valakiből a maximumot, mint sztárokkal vesződni. Az pedig, hogy „jónak tartott”, ideiglenes állapot. A tehetség az állapot. Ma van, holnap nincs, ma nincs, holnap lesz. Nagyon furcsa dolgokat lehet észrevenni. Azok jelentős részének, akiket lanszíroztam, sikerült bizonyítaniuk, hogy jónak tarthatók.

Miközben azért lett Nyíregyházán úgy öngyilkos színész, hogy te is azt mondtad, reménytelen volt a helyzete.

De ez nem az én saram volt, hanem az egész színházi szerkezeté. Ez ugyanaz volt, amiről én beszélek, hogy Szigeti Andris azt mondta, nincs tovább. Már mindent eljátszott, már korosztályának legkarizmatikusabb színésze volt, már nem kellett Pestre, tönkrement a magánélete és azt mondta, hogy elég. Nem pártolom az ilyen lépést. De ez nem az én saram volt, mert mielőtt én odamentem, alig játszott, utána pedig nagyon jelentős szerepeket kapott. Ha valakinek az élete kátyúba jutott, azt nem lehet megmenteni. Ez nekem is nagy bumm volt, mert nagyon szerettem őt.

Amíg a Nap-keltében műsort vezettél, egyértelműen kiderült, hogy meglehetősen markáns véleményed van a politikáról, a társadalomról. És azóta is írsz, tehát gondolom, megmaradt, hogy bősz újságolvasó, híradónéző vagy.

Ez is azóta már fáradt. A Nap-keltebeli működésemnél nem volt annyira jellemző, amit mondasz, a Heti Hetesnél, ott igen. De nem is annyira a társadalomról van nekem véleményem, vagy a napi társadalomról, mert ez a társadalom elég mozgékony, hanem a jelenségekről. A jelenségekről van morális és intellektuális véleményem, hogy valami erkölcstelen vagy hülyeség. Azt, hogy politikailag kinek, Gyurcsánynak vagy Orbánnak van igaza, én nem tudom, majd eldönti a történelem. De arról, hogy valaki tisztességtelen vagy hülye, van véleményem, kétségtelen.

És akkor kikről vagy mikről van meg a véleményed?

Mindenkiről. Nagyon kevés olyan ember van a politikai életben, akit én autentikusnak, követhetőnek vélek. De ez jellemző, mert aki követhető lenne, az ebbe a „kreclibe” be se teszi a lábát. Például Kornai János nem fog hivatalt vállalni és a politikában nem fogja megmérni magát, ő világszínvonalú közgazdász és még mondhatnék több nevet is.

De miért alakult nálunk úgy, hogy szitokszó lett a politika és a politikus?

Mert már a rendszerváltozásnál önjelöltek társasága volt az Ellenzéki Kerekasztal. Hát ki hívta azokat oda?

De hát netán szerepük volt a rendszerváltozásban…

Hát, mert odamentek. Elkezdtek szerepelni, és azt mondták, hogy mi vagyunk a rendszerváltók.

Ők azóta is placcon vannak és újratermelik magukat?

Ennek az evolúcióját én nem figyeltem, de rendkívül rokonszenves emberek elkezdtek egy népszavazást szervezni, győztek, és három perc múlva akkora baromságokat beszéltek, mint a többiek. Ugyanolyan hülyén viselkedtek.

A legvidámabb barakknak minősítettek minket ezen a fertályon. Előnyünk volt a többi körülöttünk lévő országgal szemben, nyilván Ausztriát leszámítva. Most pedig leghátulra kezdünk sasszézni…

Én még ezt sem mondanám. Ennél árnyaltabban látom a helyzetet. Azt látom, hogy egy csomó eredmény van, az agyongyalázott unortodox gazdaságpolitika nem bukott meg, ahogy jósolták, teli vannak a teraszok, az embereknek több pénzük van.

Már akinek.

Azt mondom, hogy igenis van egy bizonyos réteg, amelyiknek jobb lett, ezt el kell ismerni. És közben azt is el kell mondani, hogy vannak nálunk éhező, nyomorgó, esélytelen gyerekek. Éhezők és esélytelenek milliói vannak, ez pedig felháborító. De mondj nekem egy olyan ellenzéket az elmúlt huszonnyolc évből, amelyik azt mondta, hogy ezzel meg ezzel nem értek egyet, de azt meg azt az intézkedésüket pártolom, segítem. Mondj egy olyan ellenzéket, amelyik nem kapásból vetett el mindent, feltételezve, hogy azok, akik csinálják, dilettánsok, aljasok, szemetek. Azt gondolom, hogy ami nyilvánvaló, arról beszélni kell. Akkor is, ha jó, akkor is, ha rossz. De én nem látok világvégét Magyarországon. Az emberek jó része azt mondja, lehet, hogy ezek lopnak, ezt csinálnak, azt csinálnak, de mit tudom én, hogy a másik mit csinál, ez meg ez nekem most megvan, biztonságban vagyok, azokra szavazok, akik ehhez engem hozzásegítettek. Ez történt. Hogy hogyan lehetne a jelenlegi rendszert visszacsinálni és hogy vannak-e arra alkalmas emberek, akik ezt visszacsinálják, az pedig kérdéses. Arra nem voltak képesek, hogy egymással szót értsenek. Miért értenének szót az országgal? Hogyan lennének alkalmasak ők országot vezetni? A mostaniak legalább a maguk módján, és tedd nagyon idézőjelbe a „maguk módjánt”, megszervezték azt, amit gondoltak. Ez meg van szervezve.

Ez biztos, csak nincs-e már annyira megszervezve, hogy diktatórikus jegyeket mutat?

Ez nem meglepő abban az országban, amelyikben ilyen módon meg lehet kenni a népet, és nem érdekli a szólásszabadság, ott sok minden megtörténhet. Hát érdekel bárkit, hogy az én könyvemet kiadják, nem adják, mit érdekli őket, hogy én megszólalok-e vagy sem? Az emberek többsége, ha hideg van, be akar fűteni, nyáron el akar utazni a horvát tengerpartra, benzint akar venni az autójába. Amíg nem kerül a bíróság elé, nem érdeklik az ítéletek. Amíg nem kerül kórházba, szarik az egészségügyre, ha pedig ott van, akkor majd puffog.

De akkor ez hová vezet?

Hát majd meglátjuk. Gábor, az apám, meg a nagyapám már milyen korokat élt túl!? Nem fogok kedélytelen életet élni, és nem fogok a barikádra sem menni azért, ami most nálunk van. Eddig se volt az a rettenetes nagy szabadság. Ha ellentmondasz, azt a legnagyobb demokráciában sem szeretik, a nép sem szereti. A társulatok sem szerették, ahol én megszólaltam. Nyilván kellene, hogy működjön egy ellenerő. De hát nincs.

És akkor messze Budapesttől, Bazitán, ahol laksz, kvázi takaréklángra tetted magad?

Nem, nem tettem takarékra magam. Csak éppen nem vagyok a képernyőn és nem mondom a magamét. Én azt hiszem, hogy nem bántottam meg senkit, iróniával kezeltem a jobbot és a balt is, nem szerették, de egyébként nem bántottak nagyon. Nem fentről jön az, amikor a szolgalelkűek úgy gondolják, hogy most az Alföldi ne jöjjön ide, a Verebes ne menjen oda, XY-nak ne legyen a televízióban helye.

De nem gondolod, hogy azért a mamelukok a „fent” elvárásaiból indulnak ki?

Lehet. Csak erre azt mondom, hogy tőlem próbálja elvárni azt bárki is, hogy mást mondjak, mást cselekedjek, mint ahogy én azt gondolom. Inkább éhen halnék, azt hiszem.

Kinyílott a pitypang, gyere, táborozz velünk!

Csak előbb még az kell, hogy szülessél bele egy olyan családba, amely Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott számára is megfelelő. Jó, ha az apád miniszter (anya nem jöhet szóba, a Fideszben nincsenek női miniszterek), államtitkár, vagy fideszes polgármester.

Ha ez  mind megvan, vagyis, sikerült olyan családba pottyannod, amelyik minden szempontból kompatibilis a Nemzeti Együttműködés Rendszerével, akkor van esélyed arra, hogy elmehess a Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott által gründolt Gizella táborba.

Ja, és kell még hozzá 250 ezer forint fejenként, de ez a papádnak (mama, mint írtuk, nem jön szóba) nem lehet akadály.

Ha a tesódat is viszed, akkor csak 200 ezret kell fizetnetek, per koponya.

A tábor amúgy Vörösberényben lesz, az egykori jezsuita rendház kolostoregyüttesében. Az épület jelenleg kissé lelakott felújításra szorul, de ne aggódj, nincs átverés, a tábor kezdetére minden elkészül. Erre az a garancia, hogy a kormány mintegy félmilliárd forinttal száll be a felújításba, ennyi pénzből még a nálunk szokásos építőipari túlárazás esetén is elég takaros házikót lehet renoválni.

Ha a papád (mama ugye nem, lásd, mint fenn…) még ezek után is akadékoskodik, vagyis, sokallja a pénzt, idézd fel neki Kerényi Imre miniszterelnöki biztos erre adott örökérvényű válaszát, amely így hangzik: Ér-e a trónörökösünk ekkora befeketést?

Ebből a válaszból számodra is egyértelművé válik, hogy ki is vagy te valójában. Nem kisfiú, vagy kislány, ahogyan eddig gondoltad, hanem trónörökös.

120 perc – 2018. január 18. 10:00

0

Megy a pénz a Jobbikhoz

Átlépte a 90 milliós és a 6000 fős határt a Jobbik adománygyűjtése Szerda estig összesen 92 177 938 forint érkezett a Jobbik központi bankszámlájára, amelyet 6051-en adományoztak az ellenzéki pártnak. (Jobbik)

Tehetős fideszesek gyerekeinek szervez nyári tábort Kerény Imre

A miniszterelnök megbízott által szervezett tábor részvételi díja fejenként 250 ezer forint. Az üdültetéssel kapcsolatos levelet tavasszal küldik ki a polgármestereknek, minisztereknek és államtitkároknak. (FüHü)

A Nemzetbiztonsági bizottság ellenzéki képviselői választ várnak az 1300 menekült „titkos” befogadásáról, akik ellen óriásplakátokon és soha nem látott gyűlöletpropagandával kampányol a Fidesz-kormány immár harmadik éve. (MSZP)

Tervezett hiánycél: Bornai Tibor új albuma

Tervezett hiánycél címmel jelentette meg új albumát Bornai Tibor.    A Tervezett hiánycél elektronikus alapú, sokszínű, életigenlő, dinamikus anyag, a megszólalás eltér attól az akusztikus, csendes megközelítéstől, ami a zenészt az elmúlt csaknem tíz évben jellemezte. (MTI)

Kerényi: Egy meggyilkolt embernek érzem magam

0

Kerényi Miklós Gábor volt az ATV Egyenes beszéd című műsorának a vendége. A rendező, volt színházigazgató, akit kirúgtak, sőt kitiltottak az Operett Színházból, megpróbált válaszolni az őt ért zaklatási vádakra.

A hírhedté vált taxis-ügyről (egy nyilvánosságra került hangfelvételen Kerényi kioktatja a megrendelt taxi sofőrjét, aki őt Kerényi Miklósnak és nem Kerényi Miklós Gábornak nevezte):

„Ez egy megcsinált provokáció része. Tudják, hogy nem szeretem, ha Kerényi Miklósnak szólítanak.”

A műsorvezető, Rónai Egon rákérdezett a vállfa-történetekre is: „Ez nem igaz, ez nem történt meg”- válaszolt a rendező. A műsorvezető ekkor felolvasott a – történtekkor még 13 éves fiú – mostani írásbeli nyilatkozatából, amely szerint Kerényi egy favállfával iszonyatos erővel megütötte. A rendező ebben az esetben sem akar pereskedni, mert szerinte a vádaskadónak kellene bizonyítani.

Ezt követően Maros Ákos színész-táncos esetére tértek ki. Maros is azt állítja, hogy Kerényi vállfával verte a fenekét. A rendező pontosított:

„a vállfa pántja volt.”

Nem tagadta az esetet, és meg is indokolta miért fenekelte el az akkor 18 éves táncost: „mert késett, pontatlan volt. Mondtam neki, hogy ha még egyszer késel elfenekellek. Késett.”

Beszámolt legújabb, másfél évvel ezelőtti zaklatásáról is, amikor egy „srácot” az ölébe fektetett, egy ceruzát dugott a szájába, és pörgette vele az r-hangzót. Olyan sikeres volt a módszer, hogy

Kerényi szerint a srác azóta boldog.

Arra a kérdésre, hogy mit gondol, miért nem állt ki senki mellette, úgy válaszolt: lehet, hogy a közlekedési módját lehet közvetlenkedőnek vélték. A rendező még egyszer bocsánatot kért azoktól, akik úgy érzik, hogy megbántotta őket.

Azt azonban tagadta, hogy szexuális töltete lett volna a felsorolt eseteknek: „Soha nem fordult elő, hogy nemi szervet fogdostam volna.”

 

Kirúgta Kerót az Operettszínház – FRISSÍTÉS: Kerényi elnézést kért

0

Bár sokan arra számítottak, hogy az ügy elhal, és nem indul el a lavina, ám a dolgok másként alakultak. Az Index értesülései szerint a Budapesti Operettszínház igazgatósága kedden azonnali hatállyal kirúgta Kerényi Miklós Gábort, a színház korábbi vezetőjét. Időközben Kerényi Miklós Gábor a Facebookon kért elnézést kért, ha valakit megbántott volna.

Mindez azt követően történt, hogy hétfőn az ATV adásában az azóta külföldön élő

Maros Ákos, egykori táncos elmesélte, hogy Kerényi Miklós Gábor hogyan zaklatta őt.

Az ügy kipattanása után a színház közleményt adott ki, melyben a többi között azt írják, hogy „a leghatározottabban elítéli a fizikai bántalmazás minden formáját, különös tekintettel azokra az esetekre, amelyek hatalommal való visszaéléssel együtt valósulnak meg. Kijelenti, hogy elkötelezett az ilyen ügyek felderítésében, a zaklatást vagy fizikai bántalmazást elszenvedett áldozatok minden lehetséges eszközzel történő megsegítésében, továbbá kéri, hogy az érintettek az igazság törvényes keretek között történő tisztázása végett a megfelelő lépéseket tegyék meg.”

Nem hivatalos értesüléseink szerint a színház vezetése ez utóbbit úgy értelmezte, hogy

akinek hasonló története van, azt kizárólag nekik jelezze és ne a nyilvánosságnak, különben súlyos retorziókkal (értsd: elbocsátás) kell szembenéznie.

Az Operettben ugyanakkor megkezdték egy belső etikai és bejelentési protokoll kidolgozását, „amely a színházban zajló művészi és gyakorlati munka kapcsán a jövőben megfelelő kontrollt tud biztosítani a hasonló esetek elkerülésére.”

A Kerényi-ügy a múlt héten robbant ki. Az Operettszínház volt vezetője és művészeti vezetője Bayer Zsolt Bádog nevű blogján tagadta a vádakat és jogi lépéseket helyezett kilátásba. Nem sokkal ezután ő maga kérte nyugdíjazását a színháztól.

Az üggyel a Független Hírügynökség több cikkben is foglalkozott. Ezeket itt és itt, valamint itt olvashatják.

Időközben Kerényi Miklós Gábor a Facebookon kért elnézést, ha valakit megbántott volna.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Közvélemény!

A személyemmel kapcsolatban felmerült vádakra reagálva kijelentem, ha bárkit bármivel megbántottam, ezúton kérek elnézést!

Be kell, hogy valljam, sok élethelyzetben, sok megoldásban, stílusban, viselkedésben valóban közelítettem ahhoz a határhoz, ami még szerintem elfogadhatónak tekinthető. Tettem ezt a művészi érzékenység és a teljes belefeledkezés, a mérhetetlen művészi szabadságvágy okán. Megalázni valakit sohase volt célom! Ha valaki ezt mégis így érzi ezúton, de személyesen is szívesen kérek tőle elnézést, bocsánatot, bár szándékom szerint mindig a művészet valamilyen típusú megjelenéséért, a különleges belső világok felszabadítására törekedtem. Előadásaimban éppen úgy, mint a hétköznapi alkalmakor.

Bízom benne, hogy ezt minden magát sértettnek érző kollégám elfogadja!

A legnagyobb büntetés számomra az, hogy imádott színházam nyugalmának biztosítása érdekében meghoztam azt a döntést, amelyről már vasárnap tájékoztattam a nyilvánosságot!

Budapest, 2017. 11. 07.

Kerényi Miklós Gábor

A zaklatás-cunami újabb fejezete

1

Kerényi Miklós Gábor rendező a megcélzott főszereplője a legújabb zaklatási történetnek. Egyelőre csak a szintén rendező Kalmár Péter Kerényi fiának írt „leveléből” értesülhettünk a nagyon súlyos vádakról: kisfiúk, fiatal művészek szexuális zaklatásáról, zsarolásáról, művészek, egész művészcsoportok nyilvános megalázásáról.

Az egész a múlt hét végén kezdődött, amikor Kalmár Péter nyilvános Facebook oldalán megosztotta a Borsonline „Robbanás előtt a másik színházi botrány: a szakma már tudja, ki a következő” című cikkét. A sok hozzászóló közül az egyik (Tallos Andrea, egyébként Kalmár volt felesége/élettársa) meg is nevezi az illetőt: Kerényi Miklós Gábor, az Operett Színház volt igazgatója.

A Facebook közösségi médiumon zajló hozzászólás zűrzavarból annyit lehet kihámozni, hogy a „bennfentesek” szerint

nagyon súlyos dolgok történhettek a könnyű műfajnak színhelyt adó színfalak között.

Kívülállóknak is több támponttal szolgált Kalmár Péter (egyébként saját maga közzétett) „levele”, amelyet a Kerényi egyik fiának címzett. Ebben, egyebek között ezt írja:

„Hol vannak ezek a szexuális visszaélések azokhoz képest, amik most fognak felszínre kerülni?”

Majd a folytatásban:

„Apád egy – kétségtelenül sikeres – rendszert működtet immár közel 18 éve, azonban a csillogó, flitteres operett-világhoz, a szárazjégtől és lézerfényektől vibráló musical-színpadhoz rengeteg könny, lelki és szexuális megaláztatás, abúzus, verbális és fizikai bántalmazás tapad.”

A „levélben” Kalmár több szexuális zaklatási esetről ír, de olyanokról is, hogy szerinte a rendező, volt színházigazgató több száz ember előtt szándékosan alázott meg másokat.

A Független Hírügynökség igyekezett érdeklődni az érintettnél,

de a telefont nem vette fel. Reakciónak csak a kommunikációs tanácsadóként magát aláíró Lencsó Rita felszólítása számít. Ezt az a Tallos Andrea tette közzé, aki elsőként nevezte meg Kerényi Miklós Gábort. Ebben Lencsó felszólítja Tallost, hogy tartózkodjon a Kerényi Miklós Gábor urat rágalmazó kommentektől. Ellenkező esetben, tehát, ha nem távolítja el azonnal a “rágalmazó kommenteket”, akkor “a becsület csorbítására irányuló utalásának büntetőjogi következményeit viselnie kell”.

Mellékszál, de Lencsó Ritáról tudni kell, hogy neve akkor vált szélesebb körben is ismertté, amikor az ügyészség megrovásban részesítette, amiért a Médiaszolgáltatás Támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) közérdekű adatokat zárt el az atlatszo.hu tényfeltáró médium munkatársaitól. A 24.hu írta: Az ügyészség szerint Lencsó (akkor az MTVA sajtófőnöke) felelősségi körébe tartozott volna, hogy az MTVA végre hajtsa azt a korábban már jogerőssé vált bírósági végzést, ami alapján ki kellett volna adni többek között a Marslakók című televíziós sorozatra vonatkozó műsorgyártói szerződéseket.

Lencsó egyébként 1999 és 2002 között, az első Orbán-kormány ideje alatt sajtótitkár volt a Miniszterelnöki Hivatalban. Színházi berkekből származó információk szerint,

Kerényi is sikeresen lobbizgatott az Orbán-kormánynál.

A Kerényi-ügy még csak a kezdeteknél tart és egyelőre csak a „vádlók” álláspontja ismeretes, de tekintettel a szexuális zaklatások okozta közhangulatnak, nem kétséges, hogy folyt. köv.

A Marton-ügy után: a Facebookon megjelent egy újabb rendező neve

0

Kalmár Péter nyilvános Facebook-oldalán megosztotta a Borsonline „Robbanás előtt a másik színházi botrány: a szakma már tudja, ki a következő” című cikkét. A sok hozzászóló közül az egyik (Tallos Andrea) meg is nevezi az illetőt: Kerényi Miklós Gábor.

Tallos Andrea szintén nyilvános Facebook -oldalán megosztott egy hozzá intézett üzenetet is, amelyet Lencsó Rita kommunikációs tanácsadó írt alá, aki felszólítja Tallost: “tartózkodjon a Kerényi Miklós Gábor urat rágalmazó kommentektől”. Ellenkező esetben, tehát, ha nem távolítja el azonnal a “rágalmazó kommenteket”, akkor “a becsület csorbítására irányuló utalásának büntetőjogi következményeit viselnie kell”.

A Bors egyébként azt is leírta, hogy újabb rendező került a színházi szakma célkeresztjébe a még el sem csendesedett Marton-ügy kapcsán. „Áldozatok, kollégák és barátok szeretnék elérni, hogy a nyilvánosság is megismerje a nevét, mert titkai Martonénál is mocskosabbak” – áll a cikkben. Azt is írják:

„A molesztálásról, zaklatásról szóló történetekben azonban nem csak Marton László neve bukkant fel:

rendre előkerült még egy név, valahányszor információt, véleményt kértünk szakmabeliektől.

Néhány perc beszélgetés után majd mindig elkanyarodtak egy másik név felé. Közszájon forog annak az elismert rendezőnek a neve, akiről azt beszélik, férfiakkal, nőkkel, sőt kiskorúakkal is volt dolga.”

Kerényi maga alá bayerozott

Kerényi Imréről majdnem mindent tudunk. Tudjuk, hogy nem csupán krónikus köpönyegforgató, de azt is, hogy akut megfelelési kényszerben is szenved. Ráadásul a változatosságot is kedveli: az  előző átkosban egészen más seggek körül matatott, mint mostanában.

Lelke rajta, nem ő az egyedüli, aki felismerte, hogy sötétben és sötét korokban minden segg egyforma.

Tudjuk róla, hogy bármire képes, neki köszönhetjük például az Alaptörvény asztalát, aminek már megszületésekor sem volt semmi értelme. Mindent tudunk Kerényi Imréről, többet is mint szeretnénk.

És ara is emlékszünk, hogy 2014. májusában a Keresztény Színházi Fesztivál beszélgetés-sorozatában arról értekezett a megjelent hallgatóság előtt, hogy el kell venni a Színház és Filmművészeti Egyetemtől a színészképzés jogát a pénzzel együtt, a többi között azért, mert ott a buzilobbi érvényesül.

Ezzel együtt, nem azért vette be ezt Bayer nevűt a nemzet valódi írói közé, amit a fentiek miatt róla gondolunk. Vagyis, nem azért, mert zakkant, és azt hinné, hogy a Bayer nevű dolgozatai értéket hordoznak.

Kerényi ugyanis nagy valószínűséggel nem annyira eszelős, mint amilyennek mutatja magát. Tudja jól, hogy mi az ábra, és maradt még annyi magához való esze, hogy felfogja: ez a Bayer nevű sajtómunkásnak nem kiemelkedő, írónak pedig egyáltalán nem mondható.

Kerényi most mégis betolta a Bayer nevűt a Nemzeti Könyvtárba, mert azt akarja,. hogy azok, akik szintén tudják a Bayer nevűről, hogy kicsoda, felháborodjanak. Kerényi azt akarja, hogy a Fidesz kormánnyal nem rokonszenvező magyarok felháborodjanak, és rosszkedvűek legyenek. Ráadásul még meg is alázza a nemzetnek azon tagjait, akik még nem hülyültek el teljesen. Azokat, akik képesek megkülönböztetni a jót a rossztól, tudják mi a különbség a színtiszta és a szemenszedett, valamint a kínrím és a valódi költészet között.

Kerényi, úgyis, mint a kulturális hatalom ökle, a Bayer nevű beválogatásával azt üzeni a normálisan gondolkodó magyaroknak, hogy velük ezt meg lehet tenni. És mert megtehetik, meg is teszik. Ma még megtehetnek mindent, ha akarják, szobrot állítanak a Bayer nevűnek, utcát neveznek el róla, s ha úri kedvük úgy tartja, róla mintázzák meg a Tarlós főpolgármesternek oly sok emelkedett órát okozó fakockát.

Kerényinek vannak viselt dolgai, morálisan és mentálisan is meglehetősen necces, ám senki ne gondolja, hogy átgondolatlanul rángatta be a Nemzeti Könyvtárba ezt a közepes képességű szemfényvesztőt. Kerényi azért provokálja ilyen ostoba és aljas módon a normálisan gondolkodó tisztességes embereket, mert azt hiszi, hogy ettől elmegy a kedvük mindentől, és kétszer is meggondolják, mielőtt lázadnának, tüntetnének, tiltakoznának.

Lehet, hogy így lesz, de én azért remélem, hogy nem vagyunk ennyire balgák, és nem adjuk fel ilyen könnyen.

Ha a szart felteszik a polcra…

Gondolhattuk volna, hogy ez ilyen egyszerű! Nagy magyar írónak lenni csupán elhatározás kérdése. Elég hozzá, hogy valaki úgy döntsön, hogy Bayer Zsolt egy nagy magyar író, ezért a Nemzeti Könyvtár részévé teszi, megannyi valódi író társaságában.

Ilyen egyszerű ez: csak akarni kell. Vagy, merni nagyot álmodni.

Már Örkény is megírta – jé, ő is magyar író – hogy a legmerészebb álmaink is megvalósíthatók.

Nem kell hozzá, tudás, tehetség, teljesítmény.

Elég egy papír meg egy toll, hogy valakinek odaírják a neve elé, hogy doktor.

A neve után, hogy államfő.

Vagy azt, hogy író.

Vannak korok, amikor elég hozzá, ha az ember egy kicsit náci. Vagy nagyon aljas, trágár, gerinctelen és undorító.

Vagy egyszerűen csak nagyon fideszes.

Íróvá válni a legkönnyebb, elég, ha egy megfelelő hatáskörrel rendelkező pajtás kinevezi írónak az embert.

Esterházy Pétert nem kellett kinevezni, Jókai, Mikszáth, Móricz, Móra is írók voltak.

Fent nevezettek annak ellenére írók, – nagy írók ráadásul – hogy Kerényi is annak tartja őket. Annak ellenére írók, hogy Kerényi Bayert is írónak tartja.

Túléljük majd ezt is. Legföljebb nem rendeljük meg a sorozatot. Amit persze amúgy sem rendeltünk volna meg, de most, ha lehet ezt fokozni, még annyira sem.

Ha utánunk dobják, elhajolunk előle.

Kerényi a Demokratában odanyilatkozta, hogy most majd biztosan sokan felháborodnak. A hatalom azt akarja, hogy felháborodjunk. Idegesek legyünk, frusztráltak, rosszkedvűek. Menjen el a kedvünk mindentől, törődjünk bele mindenbe, már győzni se akarjunk.

Az sem kizárt, hogy dölyf áll e mögött. Hatalmi arrogancia. Az urak megmutatják, hogy velünk ezt is meg lehet csinálni. Ha úri kedvük úgy tartja, szobrot emelnek Bayernek, utcát neveznek el róla, érettségi tétellé nevezik ki irodalomból.

Ma még megtehetik. De tudjuk, hogy semmi sem tart örökké, a rosszak hatalma is véget ér egyszer.

Addig, tanulság helyett, álljon itt egy dakota eredetiből fordított szlovák közmondás: ha a szart felteszik a polcra, lekvárnak gondolja magát.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK