Kezdőlap Címkék Katolikus

Címke: katolikus

Orbán amerikai barátja: a Fidesz tart a választástól

Rod Dreher hónapokat töltött Magyarországon, ahol Orbán Gáspár még egy Ákos koncertre is elvitte. Az amerikai szerző Szent Benedek válaszútján című könyvét Orbán Viktor kedvenc nyári olvasmányai között említette meg.

„A Fidesz vezetői őszintén tartanak a közelgő választásoktól. Ez is bizonyítja, hogy Orbán Viktor nem autokrata – ahogy nyugati bírálói tartják. Az autokraták ugyanis nem félnek a választásoktól” – nyilatkozta Rod Dreher a New Yorkernek.

A nyilatkozatból kiderül, hogy többször is találkozhatott a magyar miniszterelnökkel. Aki minden bizonnyal az eucharisztikus kongresszus miatt érdeklődött Szent Benedek válaszútja iránt. De miről is szól a könyv? Barát József, a 168 óra munkatársa elolvasta és némiképp meglepődött.

Ferenc pápa elszánt bírálójáról van szó

Rod Dreher a nyugdíjba vonult pápa, a német XVI-ik Benedek híve, de nála sokkal radikálisabb. A német pápa vallásilag konzervatív, de nem javasol nagy változásokat hanem épp ellenkezőleg: a hagyományos katolikus keretek megőrzését tekinti fontosnak. Rod Dreher szerint erre már nincs lehetőség, ezért a kisebbségben maradt hívőknek ki kell vonulniuk a hitetlen társadalomból!

„Nyugaton kialvóban van a kereszténység fénye”

– hangsúlyozta Benedek pápa.

Dreher szerint a kereszténység és a szexuális forradalom, amely a hatvanas években kezdődött, kizárják egymást. 2015-ben a Legfelső Bíróság kimondta az Egyesült Államokban, hogy a melegeknek joguk van a házasságra. „Ezzel meghalt a keresztény erkölcs” – állitja Orbán Viktor amerikai barátja.

Érdemes ezen a ponton megemlíteni, hogy Svájcban népszavazáson nagy többséggel döntöttek a melegházasság engedélyezése mellett holott az alpesi állam ugyancsak konzervatív. Mindmáig innen toborozzák a Vatikán svájci gárdistáit.

Orbán barátja viszont úgy gondolja, hogy Szent Benedek útját kell követni: kivonulni az „erkölcstelen” társadalomból.

Addig is amíg ez megtörténik a családoknak korlátozniuk kell a gyerekek okostelefon használatát hiszen a szerző szerint „amint pornográfiával találkoznak a gyermekkor végetér.”

Rod Dreher az internetet is bírálja bár maga is ott terjeszti eszméit. Szerinte a világháló liturgikus média, amely „azt sugallja, hogy a világnak olyan jelentése van, amit mi rendelünk hozzá.”

Orbán és Dreher először Rómában találkoztak mindketten részt vettek egy konferencián, ahol a keresztény és nemzeti konzervativizmusról volt szó. Jellemző, hogy Giorgia Meloni, az olasz szélsőjobboldali vezér ott vált Orbán kedvenc partnerévé Salvini mellett vagy inkább helyett.

Rod Dreher, aki egyébként korábban Trump elszánt híve volt, mára  kiábrándult elnökéből, négy hónapos magyarországi meghívást kapott. Ő készítette elő Tucker Carlson magyarországi látogatását. Természetesen mindketten el voltak ragadtatva a nemzeti együttműködés rendszerétől.

Mit vár amerikai támogatóitól Orbán?

A magyar miniszterelnöknek nincs szüksége ideológiára, de politikai támogatásra annál inkább.

Ehhez pedig olyan technológia kell, amelyet az USA-ban már szinte tökélyre fejlesztettek ki. Emlékeztessünk csak Orbán korábbi amerikai tanácsadójára, aki a kisebbségek elleni kampányokat ajánlotta a magyar miniszterelnök figyelmébe (Soros majd most a melegek). Az időközben elhunyt tanácsadó maga meleg volt és zsidó, de pontosan kiszámolta, hogy a kisebbségek elleni kampányok jelentik a mozgósítás legalkalmasabb eszközét a választások idején.

Csakhogy Trump veszített Bidennel szemben. Bidentől meglehetősen tart a magyar miniszterelnök. Blinken külügyminiszter pedig Soros György baráti köréhez tartozik. Édesapja Budapesten volt nagykövet és a CEU támogatói közé tartozott. Orbán tart tőlük, és ezért gátlástalanul a legkétségesebb módszerekhez folyamodik.

Love to hate – kit szeretnek leginkább gyűlölni az emberek?  – ez a mozgatója ezeknek a kereszténynek végképp nem nevezhető kampányoknak. Ezért is van oly kedvezőtlen véleménye Ferenc pápának Orbán Viktorról.

A katolikus egyházfő nemrég római lakásán kereste fel Bruck Edith magyar holokauszt túlélőt, aki elmondta neki:

Orbán Magyarországára nem kíván hazatérni.

No comment…

Így is lehet.

Rasszizmus

Áttért vagyok, mint a többség magyar származású muszlim. Talán egy generáció múlva a muszlim családba születettek lesznek többségben. Katolikus hitben nevelkedtem és olvasmányaim, főleg a Korán fordítás vitt erre az útra. Tévedés ne essék, nem azzal a szándékkal fordítottam le a Koránt, hogy muszlim legyek. Az első fordításom időtöltés, kihívás volt. Engem a sorokból összeállt logika és érvrendszer győzött meg. Ebből egy szempont volt az is, hogy Iszlámot felvenni nem jelent hitehagyást, hiszen Jézus, a Biblia és a Koránt megelőző próféták, könyvek, mind az Iszlám részei. Ezt erősítették meg tanulmányaim Egyiptomban is.

Ez egészen addig így volt, míg ki nem mondtam a shihádát (hiteskü) és Iszlám helyett a muszlimok forgatagába kerültem. Akkor döbbentem rá, hogy egy kaotikus, primitív, fröcsögő tömeg vesz körül, akikben dúl-fúl a felsőrendűség érzete. Minden személy professzor, aki mindent jobban tud nálad. De ha megkaparászod, akkor számára a föld lapos. Az Iszlám tanait is ilyen szinten ismeri a többség. Ezért normálisan csak azokkal lehet beszélni, akik nem tartják a vallást.

Természetesen tudósokat is találtam, akik a másik végletet képviselték. Hatalmas olvasottság, memorizálási képesség, logika jellemezte őket. Ezek sorába tartozott pl. Ahmed Deedat Dél Afrikában.

Bizonyos vagyok, hogy mindazokat, akik áttértek, néha előveszi a kétség: ugyan jól döntöttünk? Aztán visszatekintünk és

látjuk, hogy az a tábor, akiket elhagytunk, többnyire ugyanolyanokból állt, mint akikhez kerültünk.

Jellegük más volt, mert ott szeretetbe csomagolták a gyűlöletet, szép ruhába a szennyes belsőt, de valójában ugyanaz a felsőrendűséget sugárzó, csak saját kultúrkörét megtűrő népesség. Természetesen ott is vannak gondolkodók, együtt élni kívánók, más kultúrák felé nyitottak.

Aztán rájöttem, hogy ez nem a népek önhibájából alakult így. Erre lettek kinevelve, ebbe az irányba lettek manipulálva. Az Iszlám ellenségei tartanak előadást az Iszlámról és a kereszténység ellenségei hallatják hangjukat a kereszténységről. A népek pedig beveszik a cumit és így tartják hitelesnek!

Ettől kezdve hagytam a népeket a maguk útján és csak irodalommal foglalkoztam. Nem csak muszlim irodalommal. Filozófiával, jogtudománnyal, természettudományokkal stb.
Amikor ezekkel párhuzamosan tanulmányoztam a Koránt, akkor rájöttem, hogy jól döntöttem. Kétségeim nincsenek. A Korán nem vitatkozik a többi könyvvel. Megerősíti azokat.

Ugyanakkor arra is rádöbbentem, ha ugyanennyit tanulmányoztam volna a buddhizmust, akkor ma buddhista láma lennék és a megnyugvás ugyanilyen szintjére értem volna el.

Mert teljesen mindegy melyik rendszert követed, ha annak mélységét megérted, ugyanoda jutsz.

Ha pedig a felszínen maradsz, nem különbözöl a seregtől, akik egymás szemét vájják kivagyiság, személyeskedés, de mindenképpen valamilyen feltűnési viszketegségtől, identitástól vezérelve.

És itt pár szót az identitás kóros túlnövéséről, a rasszizmusról.

Hogy a magyar nép rasszista? Naná, hogy az! Próbáld ki! Vegyél fel más hitet, vegyél feleségül egy cigánylányt, képviselj más véleményt, kritizáld Trianont és megtudod! Megtudod a viccelődések alapján, amivel a sok prosztó nem érzi, ha mást vérig sért, de ha visszaviccelsz, akkor öri-hari! Ha ezt átéled, akkor tátva marad a szád, hogy hol is élsz és milyen szűkre szabták azt az abroncsot, ami körbeveszi az agyat. Én sem tudtam, hogy ilyen voltam. Csak akkor láttam, amikor más lettem, mint a mainstream.

De ugyanilyen rasszista a német, az osztrák, a francia, ne aggódj! Minden nemzet rasszista, csak az előadásmódja más. Az amerikai, az izraeli, mind rasszista! És hiába vallási tilalom, a muszlim is az!

Próbálj benősülni, próbálj pozícióba kerülni egy muszlim közegben. Ha nem vagy annak az adott törzsnek, nemzetségnek, családnak a tagja, akkor leshetsz! Ha megkérdezik muszlim vagy-e, mondod igen, egyből továbbmennek: na és milyen? Síita, vagy szunnita? Ha válaszolsz, akkor tovább kérdeznek, hogy annak melyik jogiskolája, ha válaszolsz, akkor tovább: annak melyik irányzata és melyik hittudósának iskolája stb., míg eljuttok egy 20 fős közösségig, amibe tartoznod kell és azt természetesen ez a család irányítja. Magyarán: légy csicska!

De bármely más nemzet esetén meg van az a logika, amivel téged a zombik közé tesznek. Akkor verheted a melled magyarsággal, kereszténységgel, muszlimsággal, dicső történelemmel! Átéled a rasszizmust a másik oldalról, ahol éppen téged tekintenek selejtnek.

Most jönnek majd a kommentek, hogy nem így van, mert Kanada más, Dublin más, Hencida és Boncida más. Kivétel biztos akad és árnyalni mindig lehet, de a lényeg nem változik: akárhova mész, nem királynak kellesz.

Ebben a világban élve becsüljük meg azokat, akik őszinte tisztelettel nyitnak kaput és kívánják a tudást. Nem az elválasztó, hanem az embereket összekötő tudást. Ők azok, akikre egy új világ alapozódhat. Ők azok, akik fátylat borítanak történelmi sérelmeikre és egymást gyarapítják.

Nekem nem sikerült olyan korban élni, ahol ezek az elvek működnek, de azon dolgozom, hogy gyermekeim, unokáim már egy ilyen felfogásban élhessék meg napjaikat, a gyűlölet szikrája nélkül.

Az antiszemitizmus gazdasági gyökerei

A pénz kölcsönzés protestáns forradalma erősítette fel az antiszemita tendenciákat a német tartományokban – állítja két amerikai tudós, akik az American Economic Review-ban fejtették ki a véleményüket erről a témáról, amely ma újra előtérbe került hiszen az antiszemita jelenségek fokozódása szembeötlő mind az Egyesült Államokban mind pedig Európában.

Hatszáz évet tekint át a két szerző: Sacha O. Becker és Luigi Pascali, akik művüknek ezt a címet adták: Religion, Division of Labor and Conflict: Anti-Semitism in Germany Over 600 years (Vallás, munkamegosztás, konfliktus: antiszemtizmus Németországban több mint hatszáz éven át).

A szerzők állítása pofonegyszerű: Luther Márton fellépése előtt a keresztények és a zsidók között munkamegosztás létezett. Az egyház tiltotta a kamat szedését, ezért a zsidók ezen a téren monopóliumot élveztek. Ráadásul műveltebbek is voltak mint a keresztények, akiknek csak az elitje tudott írni és olvasni. Erre jött a reformáció gazdasági forradalma, amely lehetővé tette a kamat szedését a keresztények számára is.

Kálvin Jánost ezért hívták meg Genfbe

A nagyhírű teológus bizonyította: nem isten ellen való vétek, ha valaki kamatot kér a kölcsönadott pénz után egy másik kereszténytől. Genfben a protestáns közösség ezért is hívta meg Kálvin Jánost, akit Franciaországban üldöztek protestáns nézeteiért. A XV-XVI-ik században így új helyzet alakult ki a zsidók és a keresztények között a gazdasági életben.

Immár keresztények is működtethettek bankokat

A konkurenciaharc megindult. A korábban komplementer keresztény-zsidó kapcsolat a gazdaságban versenyhelyzetet teremtett. A két amerikai szerző példákkal bizonyítja, hogy a protestáns többségű német tartományokban jóval erősebb volt az antiszemitizmus mint ott, ahol katolikus maradt a többség. Jud Süss híres ügye is olyan fejedelemségben történt, melyben a fejedelem katolikus volt, de a lakosság többsége a protestáns hitet vallotta. Ráadásul a protestánsok – ellentétben a katolikusokkal – a saját nyelvükön olvashatták a Bibliát!

Mindez hozzájárult ahhoz, hogy felerősödött az antiszemitizmus azokban a német fejedelemségekben, ahol protestáns volt a lakosság többsége.

Ez a teória, melyet a huszadik század tényei nemigen támasztanak alá.

A nácik igen erősek voltak a katolikus tradíciókkal rendelkező Bajorországban és Ausztriában is. Vezérkaruk jelentős részben épp ebből a két erősen katolikus országrészből került ki.

Ezért mindössze gazdasági érdekellentétekre visszavezetni az antiszemitizmust valószínűleg erős túlzás még akkor is, ha valóban kialakult verseny helyzet a protestáns és a zsidó tőke között Európa sok országában. Felmerül az uralkodó elitek felelőssége, melyek már a harmincéves háború idején is meglehetősen cinikusan használták ki a vallási előítéleteket. A francia Richelieu bíboros például a protestáns ligát erősítette, mert úgy ítélte meg, hogy a fő ellenfél a Habsburg birodalom – és ez felülírja a katolikus-protestáns ellentéteket.

A modern antiszemitizmus gazdasági gyökereiről szóló vitát a párizsi Le Monde ismerteti, ahol egy Toulouse-i professzor foglalja össze a különböző állításokat. Paul Seabright professzor különösen kiemeli az olyan protestáns városok szerepét mint Genf, melyek egész Európának mintát mutattak. A napóleoni háborúk után Svájc részévé vált város – Zürich-el együtt – ma is fontos szerepet játszik Európa sőt az egész világ pénzügyeiben. A vallás és a pénz tehát valóban összekapcsolódik a protestáns városok esetében, de az már nagy kérdés, hogy ezek a városok mekkora hatással lehettek a maguk világára hiszen akkoriban Európa népességének döntő többsége a földeken gazdálkodott és a pénzügyekkel csak nagyon kevesen foglalkoztak komolyan.

A vancouveri katolikus iskolák segítik a transznemű diákokat

0

A transznemű diákok úgy öltöznek, és olyan nevet használnak a kanadai Vancouver katolikus iskoláiban, amilyet akarnak, sőt különálló mosdót is kaptak, ahol átöltözhetnek.

Történelmi jelentőségű szabályzatot fogadtak el a transznemű diákokkal kapcsolatban a  katolikus iskolák a kanadai Vancouverben. Az előírások szerint az intézmények lehetőséget adnak a transznemű diákoknak arra, hogy tetszés szerint öltözzenek és válasszanak maguknak nevet, illetve azt is biztosítják nekik, hogy elvonulhassanak egy különálló mosdóba, ahol átöltözhetnek, és ha a szülők kérik, akkor az iskolák akár saját egyenruhát is készíttethetnek a transznemű diáknak. Az érintett gyerekek esetében azt is biztosítani kell, hogy a testnevelés órákon „biztonságos, befogadó, elfogadó és tiszteletteljes körülmények között”, az osztálytársaikkal együtt vehessenek részt.

A katolikus iskolarendszerben egyedülálló szabályozás azután született meg, hogy egy emberi jogi szervezet panaszt jelentett be. A civilek a 11 éves lány, Tracey nevében kértek segítséget, aki Trey néven, kisfiúként született. A gyerek egy állami iskolába jár Vancouver külvárosában, mert a katolikus iskolában megkeserítették az életét.

– Nagyon rosszulesett és fájt, ahogyan bántak velem, és sokszor voltam egyedül. Nem akarom, hogy mással is ez történjen – mondta a gyerek.

A Vancouver-i Érsekség a konzervativizmus fellegváraként viselkedett ebben a kérdésben. A Vancouver-i Iskolaszék ugyanakkor már a korábban megszavazta, hogy befogadják a transznemű diákokat. Sajtóértesülések szerint a voksolás nem volt zökkenőmentes, és a tanács két tagja nem is szavazta meg az előterjesztést.

A szabályozás szerint a 14 000 fiatalt oktató katolikus iskolák „biztonságos, befogadó és az egyediséget elfogadó környezetet biztosítanak minden diáknak”.

A szöveg arra is kitér, hogy az iskolák „nemektől független viselkedést” tanúsítanak. Ezzel szemben a Vancouver-i Érsekség tartja magát ahhoz, hogy „a nemünket Istentől kapjuk és a testünk az isten terv megvalósulása. Ennek értelmében senki sem választhatja meg vagy változtathatja meg a szexuális identitását”.

Mit jelent a transzneműség?

A szakirodalom szerint az ember születéskor megállapított neme (férfi vagy nő) a fizikai jellemzőin alapul. Ez azonban olykor nincs összhangban a nemi identitással – azaz azzal, ahogy valaki a neméhez viszonyul, ahogy a nemére gondol. Transznemű személynek azt nevezzük, aki a születéskor megállapított nemétől eltérő nemi identitással rendelkezik és/vagy eltérő nemi identitást nyilvánít ki. A transzneműség az irányultságtól független, arra ,,merőleges” dimenzió: a transzneműek közt ugyanis léteznek heteroszexuálisok, homoszexuálisok, biszexuálisok és aszexuálisok egyaránt.

Ferenc pápa küzdelmei

A katolikus egyházzal kapcsolatos, sokszor botrányosnak minősíthető híradások újra és újra jelzik a Szent Ágostonnak tulajdonított mondás, az „Ecclesia semper reformanda” elv időszerűségét. Nevezetesen azt, hogy az egyház mindig és minden időben megújulásra szorul. Ebben a vonatkozásban kell értelmeznünk Ferenc pápa erőfeszítéseit is, amelyek azonban folyamatosan ki vannak téve az egyház konzervatív körei részéről támadásoknak és kemény kritikáknak.

Legutóbb egy érsek, Carlo Maria Vigano, volt amerikai nuncius, a világsajtót bejáró levele szólította fel lemondásra a pápát, arra hivatkozva, hogy miközben a dublini Családok Világtalálkozóján a katolikus egyházfő szörnyűségnek nevezte a papok által elkövetett szexuális zaklatásokat és a visszaélések áldozataival is találkozott, ő maga is bűnös egy ilyen jellegű ügy eltusolásában.

A levél nyilvánosságra hozatalának időpontja sem tekinthető véletlennek: az érsek éppen akkor állt elő a pápa elleni váddal, amikor a katolikus egyházfő az egyház megtisztulását szorgalmazta. De a levél tartalma is számos ellentmondást tartalmaz, amelyre a megjelenést követően az elemzők is rámutattak.

Ugyanakkor tudnunk kell, hogy Vigano érsek egyike azoknak a főpapoknak, akik a 2016 tavaszán megjelent „Amoris laetitia” (A szeretet öröme) című apostoli buzdítást, amely többek között az újraházasodott elváltakkal való lelkipásztori törődéssel is foglalkozott, teológiai tévedéssel vádolták.

Anélkül, hogy részletesen tárgyalni akarnánk az egyébként a széles tömegek számára nehezen érthető teológiai megfontolásokat, annyit mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy az említett dokumentum nem a házasság felbonthatatlanságának tanítását relativizálja, hanem az egyéni szempontok és élethelyzetek sajátosságaira hívja fel a figyelmet, és kellő tapintattal és megértéssel kívánja orvosolni a korábban egyértelműen az egyház közösségéből kánonjogilag kiközösítettek – mivel az elvált újraházasodottak nem járulhattak szentségekhez – helyzetét. Megnyíltja a lehetőségét, hogy az elvált és újraházasodott hívők bizonyos feltételek teljesülése révén szentáldozáshoz járulhassanak.

Ferenc pápa részéről az is teljesen újszerű kezdeményezésnek mutatkozik, amely a házas férfiak (viri probati) pappá szentelését is felveti, sőt, úgy látszik, a nők diákonussá (szerpappá) történő szentelése elől sem zárkózik el. Mindez kiváltja az egyház konzervatív köreinek folyamatos berzenkedését, jelezve, hogy a több mint fél évszázaddal ezelőtt lezajlott 2. Vatikáni Zsinatnak az idők jeleiről szóló tanítása még korántsem került egyetértő elfogadásra a teológiailag képzett főpapok és teológusok mindegyikében sem.

A pápa tehát nehéz küzdelmet folytat és valószínűleg a korábbiaknál is nehezebb feladatokat kell megoldania, mivel következetesen munkálja az egyház megújulását. A Vatikán bejelentette, hogy februárra Rómába hívja megbeszélésre a világ minden püspöki konferenciájának elnökét „a kiskorúak védelme témáról”. Magyarul: Soha nem volt még ilyen nagyszabású megbeszélés a katolikus egyházban a pedofíliáról, s már önmagában az sem gyakori, hogy a püspöki konferenciák elnökeit együttesen várják Rómába. A találkozót „válságtanácskozásnak” is lehet mondani, hiszen az elmúlt hetekben a pedofíliabotrányok miatt Ferenc pápaságának legnagyobb krízise jött el, és ebből még egyáltalán nem látni a kiutat. A kommentárok arról szólnak, hogy Ferenc kötéltáncot járva próbálja megmenteni éppen az egész pápaságát, és nem tudni, sikerül-e. Aki ismeri az egyháztörténelmet, az tudja, hogy az ilyenfajta erőfeszítések mindig ellenállásba ütköztek. A hagyományokhoz mereven ragaszkodó vallási elöljárók Jézust is veszedelmes fölforgatónak, a vámosok és a bűnösök barátjának tartották.

Ezért is van jelentősége annak, amikor a konzervatív kritikusokkal szemben a Ferenc pápát támogató egyházi személyek is megszólalnak, bizonyítva, hogy embert próbáló küzdelmében az egyházfő nincs egyedül. Helyi egyházunk különösképpen büszke lehet arra, hogy Varga László kaposvári megyéspüspök, Bíró László tábori püspök, Beer Miklós váci megyéspüspök és Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapát közös nyilatkozatban állt ki Ferenc pápa megújulást szolgáló törekvései mellett.

S ennek akkor is örülnünk kell, ha bizonyos hiányérzetünk is támadhat: vajon miért nem adott ki a Magyar Katolikus Püspöki Kar egy ehhez hasonló értelmű közös állásfoglalást?

Giczy György

A pedofilvádak miatt lemondott az egész püspöki kar

0

Az egyik helyi tévé bemutatta a chilei egyház elöljáróinak és papjainak pedofil ügyeiről szóló jelentést, ezután mondott le kollektíven a teljes chilei püspöki kar. Ilyen kétszáz éve nem történt a katolikus egyházban.

Ferenc pápa Rómában fogadott 34 püspököt és a szemükre hányta azokat a visszaéléseket, amelyeket az elmúlt években követtek el. A pápa, aki a szomszédos Argentínában volt sokáig a katolikus egyház egyik elöljárója, magát is hibáztatja azért, mert nem vette észre időben a visszaéléseket, és

rágalmazónak nevezte azokat, akik leleplezték a katolikus papok pedofil ügyeit.

A leghírhedtebb eset Fernando Karadimáé, a Santiagóban rendkívül népszerű papé, akit az egyház és a püspöki kar azután is védett, hogy kiderült: molesztálta a gondjaira bízott gyerekeket.

Ferenc pápa két megbízható emberét küldte Chilébe, hogy vizsgálják ki a helyzetet, miután saját dél-amerikai látogatása során is tapasztalta, hogy rengetegen bírálják emiatt az egyházat. A két vizsgáló a Le Monde szerint 2300 oldalas dokumentumot állított össze. Ebből kiderült, hogy

olyan papok is szemináriumok vezetői lehettek, akiket korábban a hívők jelentős része azzal gyanúsított, hogy molesztálták a gyerekeket.

A jelentést megszerezte a Chile 13 televízió és közzé is tette. Ezt követően döntött úgy a püspöki kar, hogy kollektíven benyújtja a lemondását.

Ferenc pápa bocsánatot kért az áldozatoktól. Nemrég a Vatikánban fogadta is az áldozatok egy csoportját, hogy személyesen kérje a bocsánatukat, mert nem vette észre időben a bűncselekményeket.

Az, hogy a teljes püspöki kar lemondott, még nem jelenti, hogy mindegyik távozik is. A döntés ugyanis a pápáé. Ugyan az egész püspöki kar közös felelősségéről beszélt, de nem valószínű, hogy mind a 34 püspök lemondását elfogadná, hiszen azzal megbénulna a katolikus egyház élete Chilében.

Nehezíti Ferenc pápa helyzetét, hogy az egyházon belül Latin-Amerika püspökei a legfőbb támogatói.

Egyes vatikáni források szerint Ferenc pápa még a lemondását is fontolóra vette

a kínos ügy miatt. Hívei azonban arra figyelmeztették: él még elődje, a visszavonult XVI. Benedek, így Ferenc pápa visszavonulása rendkívüli helyzetet teremtene a katolikus egyházban: egyszerre három pápa is lehetne. Valószínűleg ez is közrejátszott, hogy a pápa elvetette a lemondás gondolatát.

Iskola és politikai szándék

0

A funkcióban levőknek meg ezután lehet trianonozni, másokra mutogatni, hogy nem demokraták és eszük ágában sincs a jogállami szabályokat betartani, játszani a tiszta és erkölcsös, jogtisztelő, sőt hatékony politikust.

Megoldódott vagy sem a vásárhelyi katolikus gimnázium ügye azzal, hogy a szabályosan meg sem alapított intézményt beolvasztották, vagyis jogilag eddig sem létező önállóságát megszüntették – egy ideje, a jelenlegi politikai konjunktúra értelmezésében már Caragiale sem segít, Ionesco abszurdjánál tartunk: el vagyunk rinocérosodva – a dolog máris tanulságos. Már hogyha nem elrejteni akarnák a lényegét, hanem tanulni abból.

De hát itt van az a rusnya „politikai szándék”, ami elfedi a valóságot, álvalóságot épít a dolgok köré, másfelől meg alibit teremt, felmenti a felelősöket, legalábbis látszólag, amolyan magán alapon. Ez a puszta „politikai szándék” olyasféle varázsszó ebben az országban, amit oda-vissza mindenféle problémamegoldás akadályának, vagy-, és alulértetten, megoldást hozó csodaszernek gondolnak és mondanak, a politikusok és holdudvaruk. A nincs rá politikai szándék kijelentéssel, (az újonnan politikussá lett Vass Levente él ezzel a kifejezéssel, a szándéka szerint lezárandó, a Bolyaiba visszaterelt katolikus osztályok ügyét) a legtöbbsz0r a felelősség elhárítását, egy-egy sikertelen akció kudarcát leplezik a közéleti szereplők, sőt ma már – az alt-right tánclépéseit követve – egyre inkább összeesküvés-elméleteket is belemagyaráznak minden kudarcba. Afféle gumifogalom, mely aztán nem segíti a tisztánlátást, annál inkább a maszatolást, a dolgok okainak összezagyválását, olyan értelmezésbeli ködfelhőt okoz, melynek leple mögött megtörténik az önfelmentés, szétterül a felelősség, és lényegében, követhetetlenné, érthetetlenné, szimulákrummá lesznek a dolgok. A politikai szándék kifejezés nem más, mint a megvezetés eszköze, a manipuláció politikai technikája, amivel szemben – használói szándéka szerint – apelláta nincs, az vagy van, vagy nincs és ez az egyetlen perdöntő vele kapcsolatban. A politikai akaratképző folyamatok, motivációk, elképzelések és intézmények stb., sőt a jogállamiság sem számít, ha valamire politikai szándék van, vagy éppen ellenkezőleg, nincs.

Hogy a misztikussá tett politikai szándék milyen szélsőséges helyzeteket hoz arra jó példák,  hogy politikai szándék híján, törvényt nem alkalmaznak – mint, ahogy az a Tanügyi Törvénynek a MOGYE-re vonatkozó részével megesett – , illetve az éppen aktuális vásárhelyi iskola-ügyben, amikor is, rommagyar politikusaink szerint eléggé el nem ítélhető módon, a hatalom, (kormány, városi tanács, tanfelügyelőség) nem hajlandó szabálytalanul eljárni, és egy kisebbségi „politikai szándékot” utóbb legitimálni. Senkit sem érdekelnek holmi törvényes vagy egyéb szabályozások, többségi u.n. politikai szándék kerül közvetlenül és brutálisan szembe kisebbségivel, és ez utóbbi, természetesen, alulmarad. És értsük pontosan, sem a jelenlegi kormányt, sem a múltbélieket, de éppen úgy az RMDSz-t sem érdeklik a törvényes-szabályos eljárások, a jogállamiság (hej, pedig mennyit szajkózzák ezt mindenfele): minden fél politikai szándékot akar érvényesíteni, minden eszközzel. Köztük olyanokkal, melyeknek a játszmába való bevonása – szülők, diákok, magyar külügy – nemcsak ízléstelen, de bizalomromboló, hosszabb távon is káros, mert végül is demobilizál, manipulál és olyan ügyekben is ”farkast kiált”, melyeket saját hibából idéztek elő, és azután politikai tőkét visz el, gyengíti a közösség érdekérvényesítő képességét.

Rögzítsük viszont, hogy a katolikus gimnázium ügyét kezdettől fogva politikusok – mindenekelőtt a vásárhelyi RMDSz szervezet és tanácsi frakció, valamint az akkori államtitkár, és a tanfelügyelőség – indította el szabálytalanul. Újra ki kell mondani Peti András, Tamás Zsolt és az ígérgető és intézkedni „elfelejtő”, utóbb kínosan magyarázkodó, Király András, s nyomukban a főtanfelügyelő tévedett, illetve mulasztott és felelőtlenül viselkedett, amikor rossz (feltételes módban fogalmazó, majd a határozatot ki nem egészítő) határozatot hozott. Amikor – még a bírósági döntést követően – sem lépett jogi eszközökkel, új, jól dokumentált tanácsi határozattal az ügyben, amikor utólagos informális alku tárgyává tette az iskolaalapítás dolgát, majd végül azonmód „meglépett a helyszínről”. Ma már az érintettek közül senki nem viseli 3 év előtti funkcióját, de nem azért mert beismerte tévedését és felállt a bársonyszékből, hanem, mert a titokzatos politikai szándék ezt hozta, no meg a DNA – jogos és szabályos – érdeklődése és eljárása „ezt dobta”.

Ezután tolták át a politikusok az egyház, a civil szervezetek, a szülői és diákközösség, valamint, végül, a magyar kormány térfelére. Hagyták, hogy a civil szféra és az egyház mozgósítson és föllépjen, a maga korlátozott eszközeivel próbálja megoldani a helyzetet, és aztán a végére jelentkeztek, de nem a felelősség felvállalásával: megmentőkként. Fura és amorális egy politikai technika, viszont szemmel láthatóan hatékony, amíg a tenyérből etetett média, a politikai értelemben foglyul ejtett közösség hallgat, illetve a hivatalos álláspontot mondja föl. Azért került homok a gépezetbe, hiszen a dolog ilyetén állását megírták, csakhogy marginális és kis nyilvánosságban, szakszerűen el is mondták/kielemezték, nem rajtuk, nem a civileken, a jogászokon, a józan újságírókon, stb., áll, hogy a politikailag manipulált értelmezések a dominánsak.

Az eset tanulsága, ha máris van ilyen, legalábbis számomra, hogy a „józan ész”, esetünkben a jogállamiság, a törvényes és szabályos út, politikai értelemben nem kifizetődő. Miért járnának el szabályosan, a felelősök megnevezésével, nyíltan és őszintén elmondva, hogy mit lehet és mit nem, ha az „alternatív igazságok” (ez a hazudozás új szinonimája, nem igaz?) hangoztatása, a tisztességtelen felelősséghárítás, stb., nemcsak elfedi a felelősöket, hanem még politikai hasznot is hajt? Megvezetni a népeket, nem csak hasznot hajt a perverz politikai osztálynak, hanem még ráadásul cinikus élvezetet is. Elképzelem, hogy a felelősek jól megérdemelt nyári szabadságon (gyakorlatilag nem működő reptér igazgatásáért fölvett nagy fizuval, illetve jól kiérdemelt „speciális” nyugdíjjal), mosolygósan összekacsintanak, „hát ez bejött, mindenkit hülyére vettünk, s sikerült kimenekülni a helyzetből, még a végén szobrot kapunk hőstetteinkért”, íme a gátlástalan hazudozás jól fizet. És a funkcióban levőknek meg ezután lehet trianonozni, másokra mutogatni, hogy nem demokraták és eszük ágában sincs a jogállami szabályokat betartani, játszani a tiszta és erkölcsös, jogtisztelő, sőt hatékony politikust.

Magyari Nándor László

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK