Kezdőlap Címkék Kata

Címke: kata

Sokat kockáztat Orbán a Vodafone megvásárlásával

715 milliárd forintért szerzi meg a kormányhoz közelálló cég és a magyar állam a Vodafone-t, vagyis a magyar költségvetést több mint 350 milliárd forint mínusz terheli egy olyan válságos időszakban amikor a lakosság szembesül az első felemelt rezsi számlákkal.

Az uniós euró milliárdok nem érkeztek meg vagyis a pénzügyi egyensúly igencsak bizonytalan. Miért vágott bele mégiscsak ebbe a nagy üzletbe Orbán Viktor? Amint arra Nagy Márton fejlesztési miniszter is utalt, a kormánynak régi célja, hogy ebben a kulcsfontosságú szektorban magyar érdekeltség is legyen a nagy piaci szereplők között. A szándék a korábbi idők törhetetlen optimizmusát tükrözte amikor Orbán Viktor abban bízhatott, hogy erős politikai hátországgal komoly pénzügyi kockázatot is felvállalhat. Csakhogy időközben megkezdődött a kamatlábak emelése és a magyar forint a költségvetéssel együtt ugyancsak szorongatott helyzetbe került. Erre hivatkozva csökkentette a kormány a rezsicsökkentést. A világpiaci árat ráengedte a magyar fogyasztókra – jelentős politikai kockázatot vállalva ezzel.

Az ellenzék bírálta is a Vodafone vásárlást, amelynek háttere továbbra sem tisztázott.

Miből?

Az infláció bőségesen feltölti az államkasszát hiszen a 27%-os ÁFA minden korábbinál több pénzt hoz. Jellemző, hogy míg Németországban csökkentik az energia hordozók és az alapvető élelmiszerek ÁFA-ját addig a magyar kormánynak ez eszébe sem jut pedig a magyar jövedelmekhez képest a rezsinek és az élelmiszereknek jóval nagyobb súlya van a családi költségvetésben mint Németországban. Orbán viszont úgy gondolja, hogy megengedheti magának ezt a luxust a fölényesen megnyert választások után.

Sokat segít ebben az ellenzék szellemi impotenciája, amely lényegében alternatíva nélkül hagyja a magyar közvéleményt.

Körülbelül 700 milliárd forintot hoz a konyhára az infláció miatt magasabb ÁFA. A megnövelt rezsi idén mintegy 500 milliárd pluszt jelent. A Kata szigorítás 50-300 milliárdot, a MOL különadója 80 milliárdos plusz bevételt jelent.

A nagy mínuszok között a Vodafone üzlet (350 milliárd) és az orosz plusz földgáz szerepel. Ez utóbbi persze nagy üzlet is lehet. Ha ugyanis enyhe a tél, és a magyar fogyasztók szorgosan spórolnak a földgázzal, akkor a mintegy 736 milliárd forintba kerülő plusz orosz földgázt nem kell itthon felhasználni. Ehelyett el lehet adni külföldön – jó pénzért. A Gazprom 60%-os áremelkedést jósol a fűtési szezon idejére.

Fiskális alkoholizmus

Erről ír a Portfolió portál a Vodafone ügylet kapcsán. A kormány a választások előtt is szórta a pénzt – politikai okból. Aztán jött a megszorítás: búcsú a csodafegyvertől, a rezsicsökkentéstől. Bár Orbánt mindenki óvta a fiskális alkoholizmustól mindaddig amíg meg nem jönnek az uniós eurómilliárdok, a magyar miniszterelnök ismét nem ortodox megoldást választott: ő másokat spórolásra buzdít, de saját maga költekezik. Ez a török út: Orbán nagy barátja, Erdogan halad ezen az úton. Az infláció ott hivatalosan 80, a valóságban több mint 100%. Erdogan utasítására a jegybank mégis csökkenti a kamatlábat. Magyarázat: jövőre választások lesznek Törökországban és Erdogan szénája rosszul áll. A három legnagyobb várost: Isztambult, Ankarát és Izmirt már elveszítette.

Erdogan fiskális alkoholizmusa érthető, de mi a magyarázat Orbán esetében?

A magyar miniszterelnök reménykedik az európai pénzek megérkezésében? Vagy jóbarátja Putyin esetleg a kínaiak nagyvonalú támogatásában? Csak találgatni tudunk. Orbán Gáspár viszont megfenyegette azokat, akik esetleg lázongásra gondolnak a magas rezsiszámlák miatt. A katonák és a rendőrök fizetését emelték. Vagyis Orbán fél, de igyekszik magabiztosságot mutatni és előre menekül.

Már csak azt kellene tudni, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében merre van előre?

ELLENZÉK AKKOR, ELLENZÉK MOST

Akkor is le voltak zárva a hidak, nem egy-két órára, hanem napokra. Nemcsak a hidak, a városok körüli utak is. Harminckét éve, az emlékezetes taxisblokád idején.

Az ellenzéki politikusok akkor is a tiltakozók oldalán álltak, leginkább az akkori legnagyobb ellenzéki párt, az SZDSZ. A taxisblokád kirobbanásához nem volt közünk, ugyanúgy meglepett bennünket – tudom, ott ültem az ügyvivői testület ülésén –, mint mindenki mást. A tiltakozást jogosnak tartottuk, ahogy a mai ellenzék is jogosnak tartja a kata korlátozása miatti tiltakozást, és az úgynevezett „rezsicsökkentés” részbeni visszavétele miatti felháborodást.

Van azonban egy különbség. Azok a szabad demokrata politikusok, akik odamentek a taxisblokád résztvevőihez, mindig elmondták: a benzinárat bizony emelni kellett, nem helyes a korábbi benzinár visszaállítását követelni. Az Antall-kormány politikai hazugságát és a meglepetésszerű áremelést élesen elítélték, de figyelemmel voltak a közgazdasági realitásokra.

A mai ellenzéki pártok úgy tiltakoznak az Orbán-kormány hazugságai, szószegése ellen, hogy nem teszik hozzá:

a kata eleve helytelen, a közteherviselést sértő adókonstrukció volt, amelyet be sem kellett volna vezetni, és amelyen változtatni kellett. És ami még fontosabb: az úgynevezett „rezsicsökkentést” be sem lett volna szabad vezetni, nem lett volna szabad a közműdíjakkal effajta politikai játszmát játszani, mert az gazdaságilag ésszerűtlen, szociálisan igazságtalan.

Tíz éve egy pillanatra Gyurcsány Ferenc még gúnyolódott az Orbán által éppen bejelentett „rezsicsökkentésen”: „legyen olcsóbb a madártej, de legalább a habja”. Ennek azután a DK-nál sem volt folytatása, a többi ellenzéki párt pedig már akkor helyeselte a „rezsicsökkentést”, még jobb, még több „rezsicsökkentést” szorgalmazott. Most pedig egytől-egyig tiltakoznak a „rezsicsökkentés” szűkítése ellen, a DK-s Varju Lászlóval az élen, és nem teszik hozzá, hogy a „rezsicsökkentés” nem fenntartható. A szakértők erre mára választások előtt figyelmeztettek, az ellenzéki politikusok viszont esküdöztek, hogy ha nyernek, fenntartják a „rezsicsökkentést”. Most, ellenzékben maradva is ezt folytatják. Ma nemcsak a Fidesz igazítja politikáját a közvélemény elvárásaihoz, hanem a legtöbb ellenzéki politikus is.

Az ellenzékben ülő populisták egyike-másika azt mondaná erre az összehasonlításra: nézd meg, hova jutott az SZDSZ. Az SZDSZ az 1990-es igazmondás után a következő választáson újra 20 százalékos párt lett, és háromszor is kormánykoalícióban vett részt. Nem amiatt tűnt el, hogy 1990-ben és jó ideig utána is igazat mondott, hanem amiatt, hogy később már más normákat követett. Hogy a mai ellenzéki pártok – saját politikusaik ismerik el – nem tűntek kormányképes alternatívának, alighanem populista retorikájuknak is betudható.

Három szantál füstölő

Egész életemben összesen két ember volt rám olyan hatással, ami okán valami nagyon, teljesen, alapvetően megváltozott bennem. Mindkettővel csak rövid időt adott a sors. Az egyiket Dévényi Katának hívták, a tari buddhista központ ügyvezetője volt. Akkoriban vidéken laktunk, mert apám haldoklott, agydaganata volt, de mi még nem adtuk fel, elmentünk a hegyek közé lakni, onnan Tar nem volt messze, kezdetben csak úgy járogattam oda imádkozni, aztán megismerkedtem a boltossal, akiről később kiderült, hogy Katának hívják, és a kezdeti óvatoskodás után nagyon sokat tanultam tőle. Pár hónapot jártam hozzá, a magyar származású szerzetes, aki minden volt, csak az nem, egyfolytában aludt, Katával a boltban beszélgettem egy tea vagy kávé mellett órákat. Nyomorult helyzetben volt tulajdonképpen amellett a pasi mellett, de ő nem feltétlenül élte meg annak, olyan buddhistaként élt, amilyen én csak vágyaimban voltam. Sosem éltem valami nagy szociális életet, soha nem voltak barátaim, legfeljebb egy, nagy ritkán kettő.
Kata felforgatta az életem, megtanultam tőle kiállni a hitemért, egyensúlyt teremteni önfeladás és egészséges kompromisszum között, épp az ő negatív példáján át, és azon keresztül, hogy tökéletesen tisztában volt a helyzetével, látta magát kívülről, mégsem változtatott, betudta annak, hogy saját maga idézte elő, ahogy Buddha mondta, amit tettél tíz éve, az vagy ma, amit teszel most, az leszel tíz év múlva. Így élt, harmóniában a hibás döntéseivel, ugyanakkor mégsem. Agyon dolgozta magát, magas volt a vérnyomása, akupunktúrás tapaszt hordott a fülén, mégis meghalt, egy pillanat alatt, előző nap még beszéltünk, másnap már hívott a kolléganője. Lementem, akkor már visszaköltöztünk Budapestre, apámnak újabb műtétre volt szüksége, és azt láttam, hogy a láma remekül szórakozik a sok odagyűlt emberrel, míg Kata fel volt ravatalozva egy kicsi szobában, tele virággal. Bementem, elköszöntem, de igazából azok, amit az alatt a rövid idő alatt átadott nekem, és az, amit magam láttam, hogy belehal egy viszonzatlan szerelembe, az megváltoztatta az életem, a felfogásom alapjait.
Sok-sok év telt el, elmentem Magyarországra, és nem bírtam megállni, hogy Tarra be ne nézzek. A felújított épületek üresen árválkodtak, a mozaik félig volt kész, állítólag jött egy tibeti szerzetes, a magyar pasival nem tudom mi történt, minden zárva volt, csak az imazászlós diófa volt ugyanolyan, mint régen, égen, földön nem láttam embert. Szomorú volt? Nem tudom. Azt hiszem nem. Kata halálával megszűnt a hitelesség, amit azt megelőzően is csak ő képviselt, az a föld az ő öröksége volt, ő megtette amit tehetett, odaajándékozta a buddhista közösségnek, működtette, szervezett, életet, hitet vitt oda, vele minden eltűnt, csak a föld maradt, és a csillivilli üres épületek.
Ismét hosszú évek teltek el, és én bekerültem egy klubba, aminek nem tudom, hogy szeretnék-e a tagja lenni, írok. Persze, mindig is írtam, csak nem igazán jól, későn érő típus vagyok, most sem a szerkesztett dolgok mennek nekem, hanem ami jön, ami úgy spontán leíródik általam, és nem feltétlen van közöm hozzá, én csak ütöm a billentyűket, a szöveg meg valahonnét jön. Nem tudok helyesen írni, a mentorom egyszer azt írta, hogy nagyon jó, de nézd már meg, hogy használják magyarul az alanyt meg az állítmányt, aztán újra írt, hogy inkább ne nézd meg, neked nem szabad, csak írj, a többi a mi dolgunk. Azóta írok, azt megelőzően is írtam, csak akkor nem volt hiteles, mert amit mond az ember, és nem éli, az sohasem az.
Ebben, az újságoknak írok dologban kicsit zavarban vagyok, mert nem tudok semmit erről a világról, nem vagyok újságíró, nyilván ez egy szakma, tanulni kell, de nekem mindenki azt mondja, hogy nem szabad, csak írjak, majd ők…Persze, jól esik, a népszerűség is, az is, hogy talán pár ember érti is amit mondani szeretnék, sokszor meg csupán az, hogy szerzek pár perc időt másoknak, akik általam tudnak kilépni a gyűlölet fogságába esett világukból.
Hívtak ide, oda, amoda, de valójában mindig is a Huppába szerettem volna írni, nem tudom miért, talán mert Szele Tamással való régi ismeretségem okán azt mindig olvastam, alig találtam benne rossz cikket az évek alatt, szinte soha. Nem tudok kilincselni, soha nem is tudtam, az önmarketingre való képességem nem nulla, hanem erősen mínuszban van, kizártnak tartottam, hogy valaha bárkit megkérjek, hagy írjak ide, vagy oda.
Egyszer csak jött egy üzenet, nem olyan rég, pár hónapja, hogy Török Mónika vagyok, ennyi idős, enyém a Huppa, amit azért hoztam létre, hogy a szakmából kiszorult újságírók kapjanak publikálási lehetőséget, leközölhetem-e az írásod? Nagyon meg voltam illetődve, de azonnal rávágtam, hogy persze, sőt köszönöm. Az volt az első, ami a Huppában megjelent.
Aztán Móni ismerősnek jelölt, de ő nem tudta, hogy hozzám évek óta eljutnak az írásai, az ikrek története csodapasival együtt, akinek most nagyon nagy feladatot adott a sors, és én hiszem, hogy megbirkózik vele, viszont azt nem tudtam, hogy támadták, azt sem, hogy az online barátaim nagy része egy fajta véd és dacszövetséget kötött Móni magánéletének védelmében, amiről ő pont olyan természetes őszinteséggel írt, mint ahogy én sem takargatom a magamét. Mondjuk rá is fáztunk mindketten, de én ezt a részét a történetnek nem tudtam, csak kommentelt nálam, én nála, és annyira sok közös volt, nem az életünkben, hanem valahogy abban, ahogy azt láttuk, talán abban, hogy gátlások nélkül írtunk magunkról, és nagyjából tettünk arra, ki, hogyan él ezzel vissza.
Egyszer csak jött egy másik üzenet, hogy nem írnék-e a Huppának rendszeresen. Ismét roppantul megilletődtem, és azt kérdeztem, hogy jó, de mit és mikor. Azt válaszolta, hogy „tőled bármit, és bármikor, várj megetetem az ikreket”.
Nem hiszem, hogy kaptam valaha nagyobb elismerést bárkitől, mint azt, hogy a Török Mónika nekem azt írja, „tőled bármit és bármikor”.
Írtam, ahogy írok majd minden nap, de nem mertem neki elküldeni, csak egyet, mert úgy éreztem, hogy jövök én ehhez, nekem nincs helyem ebben, valami félreértés lehet. Épp meccs volt, és tudtam, hogy nézi, viszont az írhatnékom nem tudom szabályozni, szóval elküldtem, ahogy kérte messengeren, de nem tudta megnyitni, így emailben is. Nem hazudok, 5 perc múlva kijavítva, bekezdésekbe szedve, tökéletesen lektorálva megjelent. Csak annyit tudtam írni, hogy „mint a villám”, és kaptam egy választ, hogy „harminc éve ezt csinálom, írj még”.
Kicsivel később segítséget kértem, nem pontosan értettem hogy etikus, jó-e ha leírom posztban és utána jelenik meg valahol, rendben van-e az, ha több portál elkéri és én odaadom, hasonló dilemmáim voltak. Azonnal válaszolt, hogy szerzők jönnek, szerzők mennek, a szerkesztőségek nem fognak összedőlni akkor sem ha írsz nekik, akkor sem ha nem, ez egy kegyetlen világ, te vagy a fontos, senki más, ingyen dolgozol, köszönjék meg amit kapnak, te nem tartozol senkinek semmivel. Hmm, elgondolkodtam, pláne, nem sokkal a zoomos, un interjú fényében, és azt gondoltam, hogy igen, igaza van. Elmondta hová ne írjak semmiképp, mert ott ugyan nagyon jó fej a szerkesztő csaj, de az nem mindegy, hogy milyen írások között jelenik meg az enyém, a renomémra vigyázzak.
Aztán jött a távirányítós posztja, és tökéletes volt, úgyhogy pár nap múlva, ennek fényében leüvöltöttem a férjem fejét, azóta sem kapcsolgat másodpercenként. Naponta néztem a cukikat, a patakba rugdalt kerékpárosok történetét, és mindent.
Azt éreztem, mint anno Kata mellett, pedig ő alig volt nálam idősebb, és mégis, mintha még nálam is többet élt volna, mintha egy csomó dolog lett volna, amire megtanított, és amire már nem maradt ideje, hogy megtanítson.
Nem írom le a halálakor érzett jeges kéz markolását a torkomon, nálam sokkal jobban ismerték mások, nálam sokkal régebb óta szerették, védték, kiálltak mellette, dolgoztak vele, a valóságos élete részei voltak. Az ő joguk nekrológot írni, az ő személyes életük része volt, nekem alig maradt egy kis idő, pár tanács, és egy életre szóló boldogság, hogy „tőled bármikor bármit”.
Tegnap elmentünk vidékre, dolgunk volt, nem kirándulni voltunk, mégis roppant érdekes volt. Persze, elmondtam a férjemnek mi történt, hiszen a távirányító óta tudja ki a Török Móni. Nem szólt csak a közeli kolostor felé vette az utat, és bekísért, hogy akkor búcsúzz el. Nem tudom adekvát megoldás e, egy zsidó baráttól három szantál füstölővel búcsúzni, és kívánni neki jobb újjászületést, de ha az, ha nem, én megtettem, nekem fontos volt. Azóta jobb, mert bár nem ad már tanácsot, nem rugdossa a kerékpárosokat a patakba, de hátha meghallgatja valaki amit kértem, és jobb lesz neki, sokkal jobb, megérdemli.

Jövőre elkerülhetetlen lesz az emelés

„Az idén már nem, majd talán jövőre lesz döntés a kisadózó vállalkozások tételes adójának (kata) egyébként elkerülhetetlen módosításáról, mindenesetre a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara kiválasztotta a szóba került négy változat közül azt, amelyet támogat, a bevételi határ és a havi díj egyidejű emelését” – mondta a Független Hírügynökségnek Parragh László. A kamarai elnök szerint nem biztos, hogy az idén lesz formális megállapodás a minimálbérről, ennek ellenére jövőre kétszámjegyű béremelés lehet a gazdaságban.

Parragh László a Független hírügynökségnek június végén azt mondta, hogy habár már a Parlament előtt van a jövő évi adótörvény tervezete, a kamarának van még két-három hete arra, hogy megtegye a javaslatát a kata módosítására. Akkor négy változatról beszélt. Az első  a Kata befizetési kötelezettség emelése, amit a vállalkozók óhatatlanul adóemelésként élnének meg. A második lehetőség a befizetés szinten tartása, ám ezzel az a gond, hogy sokan csak később szembesülnek majd azzal, hogy alacsony juttatás jár utána. Harmadik változat, hogy a minimálbérhez igazítanák a befizetés mértékét, amivel azonban egy olyan algoritmust kellene alkalmazni, amellyel elveszne a Kata egyik legfőbb értéke, az egyszerűsítés, hiszen évente változna a mértéke.

S végül a negyedik lehetséges változás az, amelyik mellett végül a modellvizsgálatok és a vállalkozók megszondázása után letették a voksukat: a kata befizetések emelése és ezzel egyidejűleg a jelenlegi 12 millió forintos éves bevételi korlát magasabbra tolása.

Szomorú tapasztalatra tett ugyanakkor szert azokon a vállalkozói fórumokon, amelyeken elővezették a kata kérdését – derült ki Parragh szavaiból. Ő maga is vett részt több olyan fórumon, ahol többszáz vállalkozóval nyílt alkalma eszmecserét folytatni, s egyértelműen kiderült, hogy „a vállalkozók horizontján nagyon távol van a kata, nem érzik annak a kockázatát, hogy nem fizetnek eleget egy későbbi normális ellátáshoz”.

Ennek ellenére az MKIK továbbra is foglalkozni kíván a kérdéssel, amit

„társadalmi felelősségvállalás okán nem lehet levenni a napirendről, nem szólva arról, hogy ez az igazságos közteherviselés kérdése is”

– mondja Parragh, hozzáfűzve: „eljön az a pillanat és helyzet, amikor bele kell nyúlni a rendszerbe, mert a teljes teherviselés szempontjából vizsgálva a kérdést, valakinek majd fizetnie kell a katás vállalkozói kör megélhetését, nyugdíját”. Az MKIK elnöke szerencsésnek egy konszenzust tartana a kérdésben az érintett vállalkozók és a jogszabályalkotók között, s a maga részéről igyekszik közvetíteni ebben.

Forrás: katasleszek.hu

„Jövőre már nem lehet elkerülni a kata-korrekciót”

– szögezte le, amit azzal is indokolt, hogy ismét lesz minimálbér-emelés, „aminek sejtjük a mértékét”. Kérdésünkre, hogy mit tartalmaz ez a sejtés, a kamarai elnök valamennyi bérre vonatkoztatva állította, hogy szerinte akár kétszemjegyű lehet, s tovább nyílhat az olló a verseny- és a közszféra bérei között. Hozzátette azt is, hogy abban nem biztos, hogy az év végéig megszületik a minimálbér-megállapodás a szociális partnerek között: ugyanis „van egy fikció a rendszerváltás óta Magyarországon: a munkaadók érdeke a minél kisebb, a munkavállalóké pedig a minél nagyobb emelés, ám a reálfolyamatok  felől nézve az látszik, hogy

a kocsi megelőzi a lovat”.

A szakma sem egységes
A kata lehetséges módosításának a belebegtetését eltérően fogadta a szakma. Egy része bárminemű változtatást a leghatározottabban elutasít, mondván, Orbán is 2030-ig tervez, a gazdaság is azt akarja tenni. Ha már változtatás – vélik mások –, akkor az alanyi áfamentesség határát kellene felemelni a kata bevételi határának évi 12 millió forintos szintjére. Ehhez uniós engedély kellene, az eljárást –  tavaly őszi nyilatkozatok szerint – a kormány már  elindította.

A béremeléshez javítani kell a termelékenységet és a hatékonyságot – hívta fel a figyelmet, hozzáfűzve: úgy látja, hogy ez is már zajlik a gazdaságban, kikényszeríti azt a béremelés,

hiszen az a munkaadó, amelyek nem képes lépést tartanai a béremelési versenyben, idővel tönkremegy. Parragh elismeri, hogy a hatékonyság és a termelékenység javításához források is szükségesek, „de hát erről szól a versenypiac, amely kegyetlen és kíméletlen”. Mint fogalmazott: „brutálisan kettészakadt a mezőny, vannak nagyon jól fejlődő, a versenyben kiválóan teljesítő  cégek, ezek jellemzően kisebb élőmunkát feltételező tevékenységet folytatnak. Példaként hozta fel azt a csavargyártással foglalkozó céget, amely uniós támogatással gépparkot fejlesztett, aminek eredményeként az eddigi 13 másodperc helyett 9 másodperc alatt gyártanak le egy csavart, azaz a munkaszervezéssel és gépbeszerzéssel közel negyedével volt képes javítani a termelés hatékonyságát.

Kata: A szakma sem egységes

Parragh László kamarai elnök belebegtette a kisadózó vállalkozások tételes adójának (kata) lehetséges módosítását. A szakma egy része bárminemű változtatást a leghatározottabban elutasít, mondván, Orbán is 2030-ig tervez, a gazdaság is azt akarja tenni. Ha már változtatás – vélik mások –, akkor az alanyi áfamentesség határát kellene felemelni a kata bevételi határának évi 12 millió forintos szintjére. Ehhez uniós engedély kellene, az eljárást –  tavaly őszi nyilatkozatok szerint – a kormány már  elindította.

„A katások szempontjából a legfontosabb az alanyi áfamentesség jelenlegi 8 millió forintos korlátjának a megemelése 12 millió forintra; ezzel megegyezne a kata bevételi határával, s a katásoknak nem kellene visszafogniuk a bevételeiket, ami egyébként ma nem ritka jelenség” – mondja a katasleszek.hu szakmai koordinátora. Lakó Enikővel, a Nueva Könyvelő és Adótanácsadó Iroda adótanácsadójával azt a négy, a kata jövőjét befolyásoló lehetséges változatot vettük végig, amelyeket – Parragh László elnök elmondása szerint– a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara jelenleg modellez.

Lakó Enikő, a katasleszek.hu szakmai koordinátora

Lakó Enikő szerint, ha ilyen szinten felmerül már a módosítás kérdése, akkor valószínűsíthető, hogy lesz is valami változás. Azt nem tartja valószínűleg, hogy önmagában megemelik a kata díját, s azt sem, hogy azt a mindenkori minimálbérhez igazítanák, hiszen az „túlbonyolítaná és így megölné a katát”. Ugyanakkor viszonylag keveseket érintene, ha a díj emelése mellett feljebb tolnák a jelenlegi 12 millió forintos éves bevételi határt.

A katások problémáit, gyakorlatát és gondolkodásmódját ismerve („rengeteg katás ügyféllel dolgozunk együtt”) a szakértő úgy látja, hogy a legfontosabb és leginkább várt változás az lenne, ha megemelnék az alanyi áfamentesség határát.

Ez jelenleg évi 8 millió forint, így a 12 milliós bevételi határral működő katásoknak erre nagyon kell figyelniük, mert ha túllépik és ÁFA adóalanyok lesznek, akkor úgy érzik, hogy az nagyon megbonyolítaná a vállalkozás életét, ezért nem ritka, hogy bevételeiket visszafogják.

Fotó: Ecofin

Az áfamentesség határának az emelése egyébként tavaly ősszel már a nyilvánosság előtt is terítéken volt. Varga Mihály, akkor még nemzetgazdasági miniszter az MTI-nek nyilatkozva  beszélt a 12 millió forintos alanyi áfamentesség lehetőségéről. Mint akkor jelezte: a kormány egyeztetést kezdett az Európai Bizottsággal a kérdésben, az összeghatár ilyen mértékű emeléséhez ugyanis az Európai Unió engedélyére is szükség van. Az EU engedélyezte már a magasabb értékhatárt Luxemburgnak, Lettországnak, Szlovéniának, Romániának és Olaszországnak is, mondta hozzátéve: akár már 2019. január 1-jétől életbe léphet az új szabályozás.

Kérdésünkre, hogy mennyivel látnák célszerűnek/elfogadhatónak megemelni a kata havi díját az alanyi áfamentesség maximumának emelésével párhuzamosan,

Lakó Enikő azt mondta, hogy az alacsonyabb – ötvenezer forintos – havi díjat lehetne esetleg 5-10 ezer forinttal megemelni.

A katások túlnyomó többségét érintené ily módon az emelés, s habár lennének ugyan olyanok, akik ezt sokallnák (főként azok, akik már a vállalkozói létüket katásként indították), ám azzal azonban nem árt tisztában lenni (s ilyenek is vannak szép számmal a régi vállalkozók közül), hogy a kata még úgy is a legkedvezőbb és legegyszerűbb adózási forma maradna.

„Az emelés persze hogy nem tetszene a vállalkozóknak, de végül azért elfogadnák, hiszen még ezekkel a feltételekkel is jobban járnának”

– tette hozzá a szakértő.

Az adatok és az ő tapasztalataik szerint is viszonylag kevesen választják a 75 ezer forintos havi díjat, amely után magasabb értékű szolgáltatás jár, zömmel inkább az idősebbek, akiknek már a közelgő nyugdíj miatt fontosabb az az után járó hosszabb szolgálati idő, illetve a magasabb járulékalap; továbbá a szülés előtt álló nők.

A többiek nagyon is tudatosan döntenek az alacsonyabb díj mellett – cáfolta azokat a véleményeket, hogy sokan az öngondoskodásra kevésbé odafigyelve, a spórolni vágyva, illetve pénzhiány miatt választják a kisebb befizetést.

Lakó Enikő szerint ha valaki vállalkozik, amúgy sem számol azzal, hogy táppénzre menjen, másrészt, az érintettek nem igazán bíznak abban, hogy egyszer majd nekik is lesz nyugdíjuk, így inkább maguk takarékoskodnak előre azokra az évekre.

MKOE: Elegünk van a játszótérből!

Fotó: Ruszin Zsolt, az MKOE alelnöke (Facebook)

Kemény szavakkal kiállt a kata változatlan hagyása mellett Ruszin Zsolt, az 1200 tagot számláló Magyar Könyvelők Országos Egyesületének alelnöke. „Szeretnék emlékeztetni arra, hogy mit mondott Orbán Viktor kormányfő, azt, hogy 2030-ig lehet tervezni” – szögezte le. Hozzáfűzte: persze az ötletelés mindig hasznos.

Amire Magyarországnak szüksége van, az egy állandó, alacsony kulcsú, kedvezménymentes adórendszer.

 

Állandó, mert elegünk van a játszótérből; alacsony kulcsú, mert ez kell a versenyképességhez; kedvezménymentes, mert a magyar ügyeskedésnek az adórendszer az alapja.

A kisadózásnak szigorú, unalmas adóváltozatnak kellene lennie – szögezte le, hozzátéve: az alacsonyabb szintű ellátást biztosító 50 ezer forintos havi díj helyett szabadon lehet a magasabb, 75 ezer forintosat választania annak, aki magasabb ellátást igényel.

Néhány tény a katáról

Az adófajta népszerűsége és sikere 2­012-es bevezetése óta töretlen: folyamatosan emelkedik a katát választók száma  (zömmel egyéni vállalkozók döntenek egyébként mellette).

Forrás: katasleszek.hu

Ezzel párhuzamosan nem csak a kata által generált költségvetési bevételek összege emelkedik, de az egy katás által generált éves bevétel is. A katasleszek.hu számításai szerint a vállalkozások átlagos éves nettó árbevétele 2013-ban 2.678 millió forint volt, 2016-ban pedig már 3.182 millió, ami, ha havi bontásban nézzük, meghaladja a magyarországi átlag nettó keresetet.

Forrás: katasleszek.hu

A nap kérdése: Mi legyen a katával?

0

Négy lehetséges forgatókönyvet vázolt fel a kisadózó vállalkozások tételes adójának (kata) lehetséges jövőjéről Parragh László, az MKIK elnöke.

Szavazzon!

This poll is no longer accepting votes

Ön szerint melyik forgatókönyv lenne a legjobb?

Adóemelés is jöhet – változhat a kata

„Van még két-három hetünk arra, hogy elvégezzük a modellszámításokat és feltérképezzük a vállalkozások véleményét a kata esetleges módosításáról” – mondta a Független Hírügynökségnek a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke. Parragh László négy lehetséges forgatókönyvet vázolt fel a kisadózó vállalkozások tételes adójának (kata) lehetséges jövőjéről. Adóemelés is benne van a pakliban. Az idén katából közel 113 milliárd forint költségvetési bevételt terveznek.

Levegőben lóg a 2013-ban bevezetett, a kisvállalkozók adminisztrációs kötelezettségeit jelentősen mérséklő, az adófizetést egyszerűsítő és az adó mértékét megfizethető szintre hozó Kata – legalábbis erre utal annak ténye, hogy az elmúlt években több, utóbb a kormány által elfogadott koncepcióval (például a szakképzés területén), illetve a vállalkozások életét befolyásoló ötlettel (például a nyugdíjasszövetkezetek megszűnését előrevetítő adózási- és járulékfizetési változás kérdlsében) előálló MKIK ezúttal ennek az adónemnek a vizsgálatába kezdett bele.

„A kihívás ott van, hogy a Kata az egy olyan adónem, amely a korábbi bérszinthez van igazítva. Ahogy emelkedik a minimálbér, úgy értéktelenedik el a Kata után járó juttatás” –

vázolta a Független Hírügynökségnek a változás szükségességét igazolandó Parragh. Az idén az 50 ezer forintos adó megfizetésével a kisadózók ellátási alapja 94 400 forint, ha a magasabb összegű 75 ezer forintos adót fizetik, akkor az ellátások számításának az alapja 158 400 forint.

Hozzátette: kockázatot hordoz magában, hogy a jövő évre vonatkozó adótörvények pár héten belül megszületnek, miközben a 2019-re szóló bérmegállapodás majd csak késő ősszel kerül terítékre.

S a bérszínvonalat illetően a trendek és a béremeléseket övező optimizmus azt vetíti előre, hogy emelkedni fog a minimálbér.

Bonyolítja a helyzetet az is, hogy a katások döntő többsége az alacsonyabb – havi 50 ezer forintos – befizetést választja, s nem a 75 ezer forintosat, aminek több, érthető  oka lehet (akár, mert kevésbé gondolnak az öngondoskodásra, akár mert spórolni akarnak vagy egyszerűen hiányoznának a megélhetéséhez a kettő közötti különbözet, a 25 ezer forint), ám ők ezzel később kerülnek majd nehéz helyzetbe.

Sokféle szempontot kell tehát mérlegelni akkor, amikor javaslatot tesz majd a kamara a kormánynak a Kata ügyében. Közte persze azt is, hogy jelenleg durván negyedmillióra tehető a katában érintettek száma – nem kevés ember megélhetéséről van tehát szó.

Az MKIK-nál már folyik a vállalkozók szondázása, véleményük kikérése, s ezzel párhuzamosan az adatgyűjtés és a modellezés, számítgatás – tudtuk meg Parragh Lászlótól, aki arra a felvetésünkre, hogy hiszen a napokban a kormány már benyújtotta az adótörvényeket a Parlamentben úgy reagált, hogy

„van még két-három hetünk a munkára”.

Négy változatot vizsgálnak. Az első  a Kata befizetési kötelezettség emelése, amit – tette hozzá – a vállalkozók óhatatlanul adóemelésként élnének meg. A második lehetőség a befizetés szinten tartása, ám szerinte ezzel az a gond, hogy sokan csak később szembesülnek majd azzal, hogy alacsony juttatás jár utána. Harmadikként azt vizsgálják, hogy milyen hatással járna, ha a minimálbérhez igazítanák a befizetés mértékét – ezzel az a gond, hogy ezzel egy olyan algoritmust kellene alkalmazni, amellyel elveszne a Kata egyik legfőbb értéke, az egyszerűsítés, hiszen évente változna a mértéke. S végül a negyedik lehetséges változás (erre hajlik az MKIK, ám azért meg akarja várni a vállalkozók véleményét, mielőtt állást foglalna):

a Kata befizetések emelése, ám ezzel párhuzamosan a jelenlegi 12 milliós éves bevételi korlát magasabbra tolása.

Parragh szerint nincs igazán ideális megoldás, óhatatlan, hogy „valamelyik ujjunkat meg kell harapni” – mondta, hozzáfűzve: a kamara kettős szerepben van. Egyrészt felelősséggel viseltetik a vállalkozók iránt, másrészt azonban, ha az MKIK kezdeményezi a katával kapcsolatos változtatást, akkor a tagjai rá fognak haragudni.

Szerinte olyan változat mellett kell letenni a voksukat, amellyel megmarad a kata egyszerűsége, ám közben emeli az utána járó juttatások szintjét is, hogy a mai katások később se lehetetlenüljenek el.  

Az alkalmazott algoritmus a szolgálati időt a minimálbérhez köti: a jelenlegi miniálbérre jár ugye 365 nap szolgálati idő évente, a Kata után csak 275. Azaz a minimálbéres nyugdíjas egynegyedével többet kap, mint a katás nyugdíjas. És az olló folyamatosan tágul. Persze az érintettek zömét ez ma még nem igen nyomasztja; hacsak nem állnak a nyugdíj küszöbén, kevésbé foglalkoznak azzal, mennyit kapnak majd. Ám a kormánynak foglalkoznia kell a kérdéssel, a nyugdíjak fenntarthatósága és persze szociális megfontolások miatt is.

Nem kis tételről van egyébként szó, ráadásul dinamikusan növekvő költségvetési bevételt jelent a kata.

A központi költségvetés kisadózók tételes adójából 2018. évi tervezett bevétele 113 milliárd forint, ami 49,7%-kal haladja meg a 2017. költségvetési évre előirányzott 75,5 milliárdot.

A bevételnövekedés hátterében az adónem bevételi értékhatárát megemelő jogszabályváltozás áll, amelyre a 2017. évi költségvetési előirányzat kialakítása után került sor.

A KATA. 2013-ban vezette be a kormány a kisadózó vállalkozások tételes adóját, amelynek a célja a vállalkozások adminisztrációjának az egyszerűsítése volt. A kis költségvetéssel működő, alanyi adómentes kisadózók számára találták ki ezt a formát, amely a kezdetekben évi hat-, ma már 12 millió forintos bevételi határig választható akár főállásban, akár mellékállásban, az adók és járulékok kiváltására. Az előbbi esetben havi 50 vagy 75 ezer forintnyi befizetést kell vállalnia az adózónak, az utóbbi esetben havi 25 ezret. A befizetés sok adónemet kivált, e fölött már csak az iparűzési adót és  a kötelező kamarai regisztrációs díjat kell kifizetni. Az előbbi évi 50 ezer, az utóbbi pedig ötezer forint. Előnye az egyszerűség: elég egy bevételi nyilvántartás és egy bevallás egy évben. Év közben is választható, bármikor ki lehet belőle lépni, s évente egyszer egy hónapra fel is lehet függeszteni. Sőt, értékhatár túllépése esetén is maradhatunk katások, csak éppen az a fölötti bevétele 40 százalékos plusz adót kell fizetni. Vannak a katázásnak feltételei, a legfontosabb, hogy  a bevételnek legfeljebb a fele származhat egy partnertől, más esetben felmerülhet a bújtatott foglalkoztatás gyanúja.

Adózás 2018: hideg is, meleg is

0

A magánszemélyek és a cégek munkát terhelő adója csökken, az áfában néhány tétel lemegy 5 százalékra, a családi adókedvezmény a kétgyerekeseknek lesz kedvezőbb. A legfontosabb adóváltozások 2018-ban.

A munkáltatókat érintő szociális hozzájárulás (szocho), az alkalmazottak közterhe (eho) és az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) egyaránt 19,5 százalékra csökkent január 1-jétől. Várható, hogy a munkaadók költségeinek mérséklődése részben megjelenik a bérekben, de valamely hányada a fizetéseknek azt a részét tisztíthatja, amelyet korábban zsebbe adtak.

A szochóval összefüggően kisebb lesz a cafeteria közterhe is, 43,66 helyett 40,71 százalék, bár a legjobb „buli” ezután is a sportbérlet lesz: ingyen és korlát nélkül adható.

Kis mértékben változik a családi adókedvezmény, de csak egynél több gyerek esetén. Az egy gyereket nevelő szülők változatlanul havi 10 ezer forintot írhatnak le közterheikből (szja és a járulékok), két gyerek után fejenként 15 ezer helyett 17 ezer 500 forintot. E két kör szülői esetében már egyikük minimálbére is elegendő a leírás érvényesítéséhez. Három (és ennél több) gyerek idén nem ad újabb spórolási lehetőséget, marad az eddig is kiugróan magas 33 ezer minden gyerek után. Ebből az is következik, hogy – bár szűkül a rés –

változatlanul a magas jövedelműek élvezhetik

a leírást teljes körűen, mert jóval 300 ezer forint havi jövedelem kell ehhez.

Az áfa – éppen ma hangos ettől a nyilvánosság – legjelentősebb módosulása az internet után fizetendő teher leszállása 18-ról 5 százalékra. Ugyanennyire csökken az éttermi fogyasztás áfája is, ám az elviteles rendelésé marad 27 százalék, miként az alkoholoké is. A legkisebb kulcs számolandó fel mostantól a hal- és disznóbelsőségekre.

A két kisvállalkozói adó közül a kata mértéke marad a tavalyi, de a beszámítandó ellátási alap kis mértékben emelkedik. A kiva azonban kisebb lesz, igaz, csak egy százalékponttal.

Igyekszik valamennyire tisztítani a lakáskiadást a kormány. Ennek reményében a bérleti díjból származó jövedelem egymillió forint feletti része után (ami már egy kisebb lakás 90 ezres havi összegéből simán összejön) nem kell megfizetni a 14 százalékos eho-t, csak a 15 százalék szja-t. A lakáshotelezők (Airbnb és társai) pedig már három lakás után lehetnek tételes átalányadózók.

Sokan a tavasszal fognak értesülni arról, hogy 2018-tól a munkaadók nem készíthetik el az szja-bevallást,

már mindenki a NAV-tól kap bevallás-tervezetet.

Akiknek bármely okból nincs tb-bejelentésük, azok változatlanul maguk fizetik a havi közterhet, de 7110 forint helyett 7320-at.

És a végére egy igazán örömteli hír: ebben az évben a röplabda bekerült a látványsportok közé, vagyis a cégek – a közkassza helyett – már ide is befizethetik társasági adójukat. Ezzel párhuzamosan a sportolók kedvezményes adózásának bevételi határa megduplázódik, a sportvállalkozások pedig iparűzési adó nélkül érhetnek el egy sor bevételt.

Megszavaztak több adócsökkentést

0

Szerdán szentesítette a parlament a munkaadói és munkavállalói közteher 19,5 százalékra mérséklését. Jövőre csökken az internet és a halhús áfája is, a következő évtől már csak a NAV veheti át tőlünk az szja-bevallás feladatát, amit a civil szervezeti egy százalék bánhat ismét.

A szerdai szavazási dömpingben a parlament lehetővé tette, hogy az ügyvédek is választhatják a kisadózó vállalkozások tételes adóját (kata). Ennél persze sokkal fontosabb, hogy – a korábbi bejelentést megerősítve – 19,5 százalékra csökken a munkaadók szociális hozzájárulási adója (szocho), ezzel párhuzamosan az alkalmazottak egészségügyi hozzájárulása (eho) és az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) ugyanerre a mértékre süllyed. A cégek ezzel körülbelül 200 milliárd forinttal lesznek „beljebb” a gazdasági minisztérium számítása szerint. (Igaz, az idei nagy mértékű emelés után 2018-ban tovább nő a minimálbér és az úgynevezett szakmunkás bérminimum 8, illetve 12 százalékkal.)

Már korábban eldöntötték, de érdemes felidézni, hogy újabb termékekre terjed ki 2018-tól az alacsonyabb áfakulcs: az interneté 18-ról 5 százalékra, a halhúsé 27-ről 5-re, az éttermi szolgáltatásoké 18-ról 5 százalékra. A vendéglátósok viszont nyakukba kapnak egy 4 százalékos turizmusfejlesztési hozzájárulást. A jelenlegi adatokból következtetve a netadó csökkenésével a lakosság 22 milliárdot fog megspórolni.

A korábbi kormányzati sejtetésekkel ellentétben marad az szja kulcsa 15 százalék (korábban kilátásba helyezték az egy számjegyű, 9 százalékot). Fontos változás lesz azonban, hogy januártól

a munkáltatók már nem készíthetik el az szja-bevallást.

Ezen túl az egyéni bevallás mellett már csak az adóhatóság által – eddig is választható – bevallásra nyílik mód. De csak akkor, ha nincs olyan jövedelem (például külföldről kapott pénz), amit év közben „nem lát” a NAV. Az adóhatóság általi bevallást pedig kiterjesztik az agrár őstermelőkre.

Az szja-bevallások mindinkább NAV felé terelésének kétség kívül kényelmi hatása mellett várhatóan lesz olyan következménye is, ami az úgynevezett egy százalékok civil szervezeti felajánlását érinti kellemetlenül. A NAV-os bevallás (amit – ha megfelel az elkészült tervezet – nem is szükséges írásban elfogadni, hanem a „hallgatás beleegyezés” elvén válik hivatalossá) mellé ugyanúgy rendelkezni lehet az egy százalék sorsáról, de a tapasztalat az, hogy sokan elmulasztják ezt, amikor nem maguk töltik ki a bevallási nyomtatványt.

Ennek már eddig is látható volt a hatása.

Tavaly valósággal zuhant a rendelkezők által felajánlott pénz:

a felajánlások összértéke a 2016-os 8,5 milliárdról 7,5 milliárd forintra csökkent.

Emelkedik a kétgyerekes családok adókedvezménye, ami körülbelül 390 ezer szülő jövedelmét növeli további 15 milliárddal. Varga Mihály egyik nyilatkozata szerint összességében 280 milliárd forintra rúg az az összeg, ami 2018-ban a magánszemélyek és a cégek bevételét növeli.

A piactisztítás szándékával terjesztik ki a „lakáshotelek” (például az airbnb-zők) adózásában a tételes átalányt: már három ingatlan után lesz választható. Az ingatlanok bérbeadása után pedig eltörölték a 14 százalék eho kötelezettségét az egymillió forint feletti bevételi hányadra.

Apróság, ami megbújt kedden a szavazási hullámban, de fontos. A jövő évtől bővül azon végrehajtandó követelések köre, amelyeket az adóhatóság végez. Átveszi például a törvényszéki végrehajtásokat, s ezzel a NAV lényegében általános behajtási hatósággá válik.

Lapszem – 2017. augusztus 30.

0

Szerda van, augusztus 30-a, a naptári nyár utolsó előtti napja. Köszöntse fel Rózsa nevű ismerőseit, és lássuk, miről írnak a mai újságok.

Már most hiányzik Putyin? Ne aggódjon, hamarosan visszajön!

Legkésőbb 2018 tavaszán újra Magyarországra látogat Vlagyimir Putyin, írja a Népszava. A lap forrásai szerint akkor veszi majd át a Debreceni Egyetemtől kapott díszpolgári címet. Ez az egyetem nem cáfolta, de azt írták,

még egyeztetik az időpontot.

Erről a Népszava megkérdezte a Külgazdasági és Külügyminisztériumot is, akik annyit válaszoltak, hogy ez nem a tárca hatáskörébe tartozik, az orosz elnök stábja dönt róla.

Putyin egyetemi díszpolgári címe ellen egyébként egyre többen tiltakoznak, a Facebookon például 4,6-osról 1,6-osra zuhant az egyetem értékelése.

Költekezik az állami szemetescég

Szinte elérhetetlen hétköznap a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt. telefonos ügyfélszolgálata, csupán egy géphang válaszol, írja a Magyar Nemzet. Ugyanakkor a késve kiküldött számlákon azt jelzik, hogy

a májusi számlákat július 15-ig kell befizetni

anélkül, hogy behajtást indítanának a NAV-on keresztül – miközben augusztus vége van már.

A honlapon nyilvánosságra hozott szerződésekből közben az derül ki, hogy a cég havi körülbelül hárommillió forintért bérel autókat, üzemanyagkártyával történő benzinvásárlásra pedig negyedévente nettó 11,43 millió forintot költ. Összesen 21 autót bérelnek – a menedzsment az irodavezetőkkel és szóvivőkkel együtt pont 21 tagú.

Közel 50 ezren választották idén a katát

A Magyar Idők szerint majdnem ötvenezren választották idén a kisadózó vállalkozások tételes adóját, a katát, ezzel a vállalkozói szféra mintegy egynegyede már így adózik. A Nemzetgazdasági Minisztérium adatai szerint így összesen már 220 ezren adóznak a kata szerint.

Az adózási formát 2013-ban kifejezetten a gazdaság kisebb szereplőinek hozták létre. A katásoknak – fő szabály szerint – havonta ötvenezer forintot kell fizetniük, ezzel megszabadulnak a társasági és a személyi jövedelemadótól, továbbá a járulékoktól és a szociális hozzájárulási adótól.

Megnyílt a Kutyapárt kocsmája, egyből kimentek a rendőrök

A Magyar Kétfarkú Kutya Párt a Garay téren nyitott kocsmát, Fogadó az Ingyen Sörhöz néven. A hvg.hu azt írja, hogy a nyitórendezvény hat órakor kezdődött, de alig egy órával később már

rendőrök jelentek meg a helyszínen.

Megkérdezték a rendőrséget, miért intézkedtek, indult-e eljárás, de egyelőre nem kaptak választ.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK