Kezdőlap Címkék Jogállamiság

Címke: jogállamiság

Veszélyes keleti hitelek

Hatalmas kő esett le mindenki szívéről, miután Magyarország az utolsó uniós tagállamként, az utolsó pillanatban, de végül aláírhatta azokat a megállapodásokat, amelyek biztosíthatják a következő években az uniós támogatások felhasználhatóságát.

Dicséret illeti Navracsics Tibort és azokat a kormányzati szakembereket, akik végig tárgyalták a sikeres megállapodást. Ugyanakkor Navracsics miniszter és kollégáinak – akiket a sajtóvideóban cirkuszi kötéltáncoshoz hasonlított – munkáját a „főbohóc” Orbán Viktor akarva vagy akaratlanul, de mindvégig érdemben akadályozta. A szociáldemokrata képviselő hangsúlyozta: az egyeztetések idején olyan EU-ellenes politikai kommunikáció, illetve Putyin-párti vétózás jellemezte a Fidesz-kormány hozzáállását, amely szinte ellehetetlenítette a tárgyalások nyugodt, szakmai mederben tartását.

Jó hír, hogy Magyarország végül nem veszített el uniós forrást, azok kifizetését ezzel együtt komoly feltételekhez kötötték.

Rossz hír ugyanakkor, hogy ha az Orbán-kormány nem tér vissza a jogállamisághoz, az európai értékekhez és benne a magyar emberek érdekeinek védelmében meghozott európai szabályokhoz, akkor ezek a források befagyva maradnak.

„Csodálkoztam is, hogy tegnap a kormány tagjai örömmel jelentették be a közösségi oldalaikon, hogy Magyarország elérte a céljait. Nem pontosan értem, hogy melyik Magyarországról beszélnek. Mert mi, akik aggódunk a magyar demokráciáért, akik felháborodva figyeljük és kritizáljuk a kormány pénzherdálását és oligarcháinak uniós és hazai forrásokból történő kitömését, valamint a rendszerszintű állami korrupciót,

mi valóban elértük a célunkat: forrásokat nem veszítve, de az orbáni autokratikus rendszerből visszalépve kell folytatódjon Magyarország történelme”

– fogalmazott Ujhelyi István.

Az elmúlt hónapokban Orbán Viktor legszűkebb környezete a Perzsa-öböl egyes gazdag államai mellett közép-ázsiai diktatúrák oligarcháit és vezetőit, illetve Kína állami vezetését is felkereste, hogy amennyiben nem sikerül az Európai Unióval megegyezni, akkor jelentős mennyiségű hitelt akarnak felvenni tőlük a rezsim további finanszírozásához. Ezek a hitel-lehetőségeket kifejezetten drágák, valamint a nemzeti vagyonelemek kényszerű kiárusításával járó és ezért hosszútávú stratégiai érdekből csakis zsákutcának tekinthető megoldások.

„Olyan partnerek felé mozdult a kormány, akikről nem gondolhatjuk, hogy

pusztán szolidaritásból, a magyar nemzet megsegítése érdekében adnának komoly forrásokat,

hanem sokkal inkább geostratégiai vagy egyszerűen – és ebből a szempontból még logikusnak is mondható – anyagi haszon céljából.”

Magyarország ápoljon érdemi kapcsolatokat többek között a keleti világgal is, az azonban, hogy a magyar kormány olyan helyekről vegyen fel drága hitelt, amelyek bár nem kérnek jogállami garanciákat cserébe, de tudhatóan generációkra eladósítják a Magyarországot.

„Nem lehet tehát érdemi alternatívája az ország finanszírozása kapcsán az uniós forrásoknak. Ezt kockáztatja Orbán Viktor, ha a mostani megállapodásnak megfelelően nem hajtja végre az elvárt reformokat”

– tette hozzá az EP-képviselő. Ha elmaradnak a változtatások és befagyva maradnak a források, az történelmi katasztrófához vezethet.

Jogállamiság: Európai pénzügyi hurok szorul Magyarországra

A G7 portál felmérése szerint ugyanaz a bevásárlókosár nem került többe november végén mint októberben. Egyes élelmiszerek ára tovább nőtt, de másoké csökkent, ezért leállt a növekedés. Mindössze 0,1% volt a növekedés miközben tavaly egyik hónapról a másikra 4,7% volt!

Azt még senki sem tudhatja, hogy mennyire tartós ez a tendencia. Az általános áremelkedéssel kapcsolatban nemrég Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter azt mondta, hogy szerinte 25%-os inflációnál tetőzik majd az árhullám valamikor jövőre. Orbán Viktor arra kérte a nemzeti bank elnököt és a pénzügyminisztert, hogy a jövő év végére legyen 10% alatti egy számjegyű az infláció. Ennek természetesen csak egy része az élelmiszer ár, ennél sokkal jelentősebb az energia, amely meghatározó a legtöbb család költségvetésében.

Orbán: ha nem tudjuk megvédeni a rezsi csökkentést, akkor sok család tönkremegy

A miniszterelnök szokásos pénteki rádió interjújában elmondta, hogy még keresik a megoldást a rezsi rendszer megvédésére. Minthogy az új költségvetésnek és az új rezsiáraknak január elsejével kell életbe lépniük, ezért a miniszterelnök mondatai komoly válságot tükröznek. Orbán Viktornak sürgősen találnia kellene 10 milliárd eurót, amelyből ki tudja fizetni Magyarország jövő évi energia számláit. Ha tovább növeli a hazai gáz és villanyárakat, akkor vállalkozások és családok mehetnek tönkre méghozzá tömegesen. Ki kell gazdálkodnia ezt a pénzt, de az nem derült ki, hogy miképp?

Nagy Márton gazdaság fejlesztési miniszter jelezte, hogy ő azt vállalta: megvédi a magyar gazdaságot a recessziótól. Matolcsy Györgynek és Varga Mihálynak az inflációtól kellene megvédenie a magyar társadalmat. Orbán Viktornak pedig 4000 milliárd forintot kellene találnia a költségvetés lyukainak betömésére, az energia számla kifizetésére. Eközben nem jönnek az uniós eurómilliárdok, melyekre soha ennyire nem lenne szükség.

Scholz dilemmája: a magyar kormányt akarja megbuktatni, de úgy, hogy ne dőljön be Magyarország

Az európai pénzek ügyében a döntő szót a Tanács mondja ki, melyben meghatározó szerep jut a német kancellárnak. Korábban egy Merkel-Orbán paktum garantálta a magyar miniszterelnök számára a nemzeti együttműködés rendszerének kiépítését. Most azonban, hogy veszélybe került a nemzeti együttműködés rendszere, kiderült: nincs paktum a német kancellárral. Sőt a Bundestag megszavazta, hogy Orbán kormánya csakis akkor kapjon uniós pénzeket, ha teljesíti a brüsszeli feltételeket. Scholz nem dönthet a Bundestaggal szemben. Az uniós eurómilliárdokra azonban most van szüksége Magyarországnak nem egy vagy két év múlva.

Valószínűleg csöpögtető mechanizmus következik: apránként érkeznek majd az európai pénzek, hogy a víz színe fölött tartsák Magyarországot, de Damoklész kardja ott maradjon Orbán Viktor feje fölött.

A magyar miniszterelnök elismerte: már a falnál vagyunk! Vagyis a jól bevált lopási rendszert nem lehet tovább működtetni miközben a nemzeti együttműködés rendszere recseg ropog, és az életszínvonal csökken. Szinte mindenkinek.

Orbán Viktor pénzénél van hiszen profitál a gázkereskedelemből, de a lakosság és a vállalkozók döntő többsége csak a megemelt gázszámlákkal szembesül. A megélhetési válság itt van, és Orbán Viktornak nincs csodaszere ellene. Pedig a csodadoktor szerepében tetszeleg, de az európai eurómilliárdok híján mind többen döbbennek rá:

a király meztelen!

Szakadék szélére érkezett Magyarország, avagy jogállamiság vagy HUXIT

Interjút adott Mikuláš Bek, Csehország európai ügyekért felelős minisztere a cseh közszolgálati rádiónak csütörtök este. A beszélgetést cseh közszolgálati rádióból a Csehszlovák Kém fordította magyar nyelvre.

A beszélgetés első részében a csillagászati energiaárakról és az EU Ukrajnát támogató politikájáról kérdezték. A beszélgetés harmadik részében az egyébként az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét betöltő Csehország EU-s ügyekért felelős minisztere Magyarországról beszélt.

– Milyen nehéz Budapestet az európai fősodorban tartani?

– El kell árulnom, hogy ez a téma a következő hónapokban alaposan le fog kötni, az egyes tagországok európai ügyek miniszterei ott ülnek az általános ügyek tanácsában, ahol folytatni fogják a magyarországi jogállamiság kérdésének megvitatását, amely jelenleg az egyik legnagyobb probléma Magyarország és az Európai Unió között.

Úgy gondolom azonban, hogy Csehországnak tisztességesen és tárgyilagosan kell viselkedni és a két fél közötti vitában a moderátor szerepét töltjük be. Két nappal ezelőtt találkoztam magyar kollégámmal (Varga Judit – CSK), aki bemutatta új javaslatuk körvonalait, abban a tárgyalásban, amely jelenleg Magyarország és az Európai Bizottság között folyik, amely kapcsán Magyarország azt kockáztatja, hogy a következő években nem tudja felhasználni az európai forrásokból származó pénzeket.

Egyébként ma (csütörtök) részletesebb információim is lesznek a témában, amit a magyar kormánytól kapok, illetve szintén a mai nap a brüsszeli állandó magyar képviselet is tárgyal Johannes Hahn költségvetési biztossal. ((Btw, erről írt valamit a magyar nyelvű sajtó?)) Csütörtök este után tisztább képet fogunk kapni, hogy mennyire őszinte Magyarország akarata, hogy kijavítsa a fenntartott kapcsolatát az Európai Unióval.

A keddi tárgyaláson jeleztem tárgyalópartneremnek (Vargának), hogyha Magyarország szeretne valamiféle deeszakációt elérni, akkor nagyon ajánlatos lenne, ha tartózkodna a vétók használatától a közös európai döntéseink során.

– És milyen választ kapott?

– Itt egy pozitív jelzést regisztráltam, Varga kedvesen köszönetet mondott a tanácsért, és a legutolsó találkozón az állandó brüsszeli magyar képviselővel azt is regisztráltam, hogy Magyarország visszalépett attól a követelésétől, hogy három nevet lehúzzon az Európai Unió az újabb szankciós csomagjából tehát Magyarország egy apró jelet adott, hogy a konfliktust nem szeretné tovább élezni.

– Ön diplomatikusan fogalmaz, de megkérdezem, egyenesen: Magyarország zsarolja az Európai Unió többi részét vagy sem?

– Nem mondanám azt hogy zsarolja. Az Európai Unióval mások is szoktak keményen tárgyalni és az EU is kemény tárgyalófél, ez tehát nem egy olyan élmény, amely történelmileg csak Magyarországhoz lenne köthető. Csakhogy

úgy gondolom, Magyarország ma már messzire ment.

Ezt úgy képzeljék el, hogy elérkezett a szakadék szélére és most döntést kell hoznia, hogy hogy visszalép-e a szakadék széléről vagy egy újabb kockázatos lépést tesz, amelynek következményeiről jelenleg nem akarok spekulálni.

– Például az Eu-ból való kilépésre gondol?

– Valamilyen jövőbeli horizonton elméletileg igen. Úgy gondolom, hogy a cseh elnökség idején Magyarország valóban elérkezik egy olyan kereszteződéshez, ahol muszáj meghozni egy sorsszerű, végső döntést. Ez már a magyarokon múlik, hogyan fognak dönteni, mit fognak választani. De a cseh elnökségnek nem feladata, hogy olajat öntsön a tűzre, ellenkezőleg, teret kell biztosítani az objektív helyzetértékeléshez és a tisztességes vitához.

Amennyiben Magyarország képes lesz kijavítani azokat a hibákat, amelyeket az Európai Bizottság felró Magyarországnak, mint például az európai uniós források felhasználásával kapcsolatos hibákat vagy amennyiben Magyarország képes lesz orvosolni az emberi jogok vagy a kisebbségekkel kapcsolatos problémákat, mert bizonyos szempontok alapján Csehország számára is kívánatos lenne, hogy Magyarország az Európai Unió tagja maradjon és ebben a közösségben jól működjön együtt.

– Mikor döntenek a miniszterek a magyarországi jogállamisági vitában?

– Nem tudom megmondani, hogy erről a cseh elnökség alatt lesz-e döntés, mivel ez nem egy olyan dolog, amiről egyik napról a másikra döntenek. A cseh elnökség idején biztosan sor kerül az úgynevezett meghallgatásra, amikor a tagországok képviselői nagyon konkrét kérdéseket fognak a magyar félnek feltenni a felgyülemlett problémákkal kapcsolatban. A meghallgatás után nyílik meg valójában az út vagy egy olyan állásfoglalás elfogadására, amely az Európai Unió értékeinek magyarországi megsértésének kockázatát fogalmazná meg, ehhez az EU-tagországok négyötödének szavazata szükséges vagy kijelentik, hogy a magyarországi helyzet javul és nem szükséges, hogy szavazásra kerüljön sor. Ez tehát az egyik napirend, ami a magyarországi jogállamiság helyreállításával kapcsolatos vitákról szól.

Második nagy vita Magyarországgal kapcsolatban az európai költségvetésből származó támogatások elköltésének feltételrendszerével kapcsolatos, amely vita elsősorban a pénzügyminiszterek között zajlik majd. Mindeközben az Európai Bizottság még szeptemberben közzéteszi következtetéseit a magyarországi jogállamisággal kapcsolatban, amely döntés véleményem szerint befolyásolja majd a pénzügyminiszterek döntéshozatalát is.

Kínos brüsszeli üzenet Orbán Viktornak

Orbán Viktor felkötheti a gatyáját, vesszőfutás lesz számára a következő időszak, hiszen az Európai Bizottság elnökének évértékelőjéből és az arra adott egyetértő reakciókból világossá vált, hogy az Európai Unió még egységesebbé, még együttműködőbbé válik a közeljövőben.

Az Európai Bizottság elnöke bevezetőjében Robert Schuman szavait idézte:

Európának szüksége van egy lélekre és egy eszményképre, valamint olyan politikai akaratra, amely ezt az eszményképet szolgálja.

Két uniós követelményt hangsúlyozott évértékelő beszédének vége felé Ursula von der Leyen asszony, aki a kelet-európai uniós tagállamoknak címezve szavait azt mondta, hogy ezek az államok vállalták a vasfüggöny lebontása után az európai normák betartását, és ezeket Brüsszel számon is kéri rajtuk.

Az egyik ilyen uniós követelmény, melyet Ursula von der Leyen asszony hangsúlyozott, az az, hogy „minden euró cent oda kerüljön ahova azt szánták”! Az uniós támogatások „nem tűnhetnek el sötét csatornákon keresztül”! Miért?

„Nagy pénzekkel kegyeket lehet vásárolni, és a demokratikus játékszabályokat a fejük tetejére lehet állítani. Ezért utána járunk minden korrupciós ügynek!”

Ezt a finom célzást nehéz félreérteni Orbán Viktor körében.

Meg kell védeni a média szabadságot

Ez a másik kínos célzása a brüsszeli bizottság elnök asszonyának, aki felhívta a figyelmet arra, hogy uniós tagállamokban olykor újságírókat ölnek (Hollandia, Málta, Szlovákia).

Az Európai Parlament ezért törvényjavaslatot készít elő a médiaszabadságról. „Meg kell állítani azokat, akik a sajtó szabadságát fenyegetik!” – hangsúlyozta Ursula von der Leyen. Ezt a célzást is nehéz lenne félreértenie Orbán Viktornak, aki újságíró gyilkosság nélkül is sikeresen formálta át a magyar médiát olyanná, amely döntő többségében a nemzeti együttműködés rendszerének sziklaszilárd támasza lett.

Az Orbán-rendszernek a következő években nem lesz lehetősége ugyanúgy, a hátsó kertkapukon át közlekedve folytatni a jelenlegi, EU-ellenes politikáját.

Egyértelműen új korszak kezdődik, az Európai Uniónak láthatóan megjött a bátorsága is ahhoz, hogy konkrét lépéseket tegyen, amikor a demokrácia leépítését látja egy tagállamban.

Orbán bukása sok fideszesnek is megváltás lesz

Őszintén mondom, hogy nincs annál szánalmasabb, amikor a fideszes politikusok próbálják menteni a menthetetlent a jogállamiság kérdésében – véli Ujhelyi István EP képviselő.

Ott kezdődik a történet, hogy a Fidesz máig hatályos – még ellenzékben írt – európai programja („Igen, Magyarország többre képes!” címmel) még a nemzeti szuverenitást is csorbító felhatalmazást követelt az Európai Unió intézményei számára, csak azért, hogy a tagállami kormányokat az európai értékek betartására tudják szorítani. Most, aki akár csak ehhez hasonló javaslatot is tesz, máris verbálisan lámpavasra akarják húzni és nyakába „hazaáruló” táblát akasztanának.

Aztán következett a Sargentini-jelentés, amely az Orbán-kormány bűneit vette sorba és amelynek megállapításait az európai választópolgárok által megválasztott Európai Parlament – korábbi példa nélküli módon – több mint kétharmados többséggel el is fogadott.

A NER és kiszolgáló személyzete persze higgadt, érvelő és kulturált vitára nem volt képes, helyette a jelentéstevőt támadta emberi és női mivoltában. Mert az olyan bátor és férfias. (A gyengébbek kedvéért: ez utóbbi irónia!)

Ezt követően a Fidesz miniszterelnöke az Országgyűlés kormánypárti többségével megszavaztatott egy határozatot, amely feltételekhez kötötte kormányfői jóváhagyását az EU következő hétéves költségvetéséhez. Többek között a Sargentini-jelentéssel elindított 7-es cikkelyes eljárás tavaly évvégéig történő lezárását és az uniós források jogállamisági feltételekhez történő kapcsolásának megakadályozását írták elő az „utcai harcosnak”.

Orbán zsarolt, kiskakaskodott, zsebre dugott kézzel grasszált a piros szőnyegen, érvényt azonban nem tudott szerezni saját kívánságlistájának: mégsem volt „hatlapos ulti” a kezében, csak görcs.

A jogállamiság mechanizmus életbe lépett, a 7-es cikkelyes eljárás, ha komótosan is, de zajlik; a közpénz-szivattyúzók körül egyre jobban szorul a hurok.

Számtalanszor éltem már azzal a példával, hogy nem értem miért kiabál ennyire a Fidesz a jogállamisági számonkérés ellen, hiszen

csak a tolvajok szokták szemükbe húzni a sapkát, ha rendőrt látnak az utca másik oldalán.

Csak az tapossa a féket és kezd káromkodni a traffipax láttán, aki durván átlépte a határokat és büntetőpontból sem az elsőt kapná. Ugyanez a helyzet a fideszesekkel is, amikor nemzetközi összeesküvésről, meg migrációs-gender lobbiról, esetleg ideológiai nézeteltérésekről beszélnek.

Én például nem tudtam, hogy a közpénzlopás egy ideológia.

A Fidesz érveléséből ugyanis ez következik. Hiszen erről van szó: ne lopj a közösből, ne rúgd fel a közös szabályainkat és ne erőszakold meg a közös értékeinket, ha a közös pénzünk kell.

Hogy a Fidesz is értse:

ha Európába jössz, tiszteletben kell tartanod a kultúránkat. „Ennyi”.

A kormánypártiak persze vergődnek, mert – bár úgy tűnik, hogy el is hiszik, amit mondanak – a legtöbbjük pontosan tudja, hogy végtelenül gyalázatos, amit csinálnak. Csak benne vannak már a spirálban, aki nem ugrott félre a kispadra még időben, azokat Orbán és rendszere simán maga alá temeti majd a bukáskor.

Képzeljék el, hogy egy egykor liberális, Európa-párti, nyitott, fiatal és progresszív politikai közösség tagjai most kénytelenek a központi politikai kotta miatt olyan európai indítványokat, jelentéseket, határozatokat leszavazni, amelyekre egyébként – biztos vagyok benne, hogy – lelkük mélyén igent mondanának.

Ezen a héten fogadtuk el az Európai Parlamentben például azt a dokumentumot, amely részletezi, megerősíti, hogy a 2021-es jogállamisági jelentésnek mire kell majd mindenképpen fókuszálnia.

A Fidesz képviselői nem szavazták meg ezt a parlamenti dokumentumot, ezzel nemet mondtak például arra, hogy az igazságszolgáltatási rendszereknek és a bíráknak függetlennek kell lenniük. A Fidesz képviselő leszavazták annak megállapítását is, hogy a rendszerszintű korrupció aláássa a jogállamiságot, ezért a tagállamoknak hatékony eszközöket kell kidolgoznia a korrupció felszámolására.

A Fidesz képviselői ennek a dokumentumnak a leszavazásával

nem támogatták azt sem, hogy az Európai Bizottság nagyobb hangsúlyt fektessen az uniós forrásokkal való visszaélésekre

és kövesse például a kritikus média elhallgattatására irányuló állami törekvéseket, a közszolgálati média szerepét és függetlenségét. Ezeket is leszavazta az a Fidesz, amely néhány éve még azért tüntetett a Szabadság téren, hogy az ellenzéki pártoknak (akkor a Fidesz is az volt) legyen saját köztévéje.

Végtelenül nehéz lehet gerincroppanás nélkül végigcsinálni és asszisztálni ehhez az ámokfutáshoz a gondolkodó és tisztességes fideszes politikusoknak. Biztos vagyok benne, hogy sokaknak személyes megváltás lesz, amikor 2022-ben Orbán és elvtelen rezsimje eltűnik a süllyesztőben.

„Magyarország hibrid rendszer”

A Heritage alapítvány jelentése mely az egykori szocialista országokat vizsgálja azt állítja, hogy Magyarország egy hibrid rendszerré vált. Ebben a térségben ma kevesebb demokrácia van mint 1995-ben amikor első ízben adtak ki ilyen jelentést.

Fél demokráciából hibrid rendszer

Orbán Viktor miniszterelnök szisztematikusan támadja a jogállamiságot, és ennek következtében Magyarország elveszítette korábbi státuszát, mely félig demokratikus államnak jelezte – közli a Heritage alapítvány, amely hangsúlyozza, hogy a pandémia miatt bevezetett felhatalmazási törvény jól mutatja Orbán Viktor rendszerének nem demokratikus jellegét. A lefelé tartó folyamat minden eddiginél gyorsabb mint amilyet a Heritage alapítvány eddig megélt.

Lengyelország sem nagyon marad el Magyarország mögött, mert a kormányzó párt igyekszik a bíróságokat a politikai hatalom alá rendelni.

Brüsszel is felelős

Sem Magyarországot sem pedig Lengyelországot nem büntette meg az Európai Unió a jogállamiság elveinek megsértése miatt. Trump amerikai elnök sem lépett fel a demokrácia védelmében ebben a térségben.

Az orosz és a kínai befolyás

A Heritage alapítvány szerint a demokrácia leépítése összefügg az orosz és a kínai befolyás növekedésével a térségben.

Különösen jól látszik ez a Balkánon, ahol Szerbia és Montenegro is elveszítette a demokrácia státuszát.

Az nemigen derül ki a jelentésből, hogy mindez miért következett be, és hogy lehetne változtatni a kedvezőtlen tendenciákon?

A térség államai a globális gazdaság perifériáján nemigen tudtak elfogadható életkörülményeket teremteni a lakosság többségének  több évtizedes demokrácia után sem. A szakadék Nyugat és Kelet Európa között továbbra is fennáll , és ráolvasással aligha kezelhető.

A negyedik legbefolyásosabb

A Politico, a Brüsszelben megjelenő Európa-politikai kiadvány Európa negyedik legbefolyásosabb politikusaként jellemezte Orbán Viktort. Azért gondolja ennyire befolyásosnak, mert sikeres az Európai Unió szétverésében. Ami most a költségvetéssel és az Új Generáció újraindítási programmal szemben belengetett lengyel–magyar vétó ügyében történt, az szerintem alátámasztja a Politico állítását.

Szerte Európában évek óta sokakat – politikusokat, újságírókat, nyugat-európai választópolgárokat – felháborít, hogy

a Fidesz évről-évre bontja le Magyarországon a jogállamot, s közben uniós pénzek elköltésével tartja fenn a rendszer stabilitását biztosító gazdasági növekedést.

Lengyelország a jogállam lebontásában is csak követ bennünket, és ismereteink szerint nem működtet a magyarországihoz hasonló pénzszivattyút. Lengyelországgal szemben a bíróságok fokozott kormányzati ellenőrzése miatt indított hetes cikkely szerinti eljárást a brüsszeli bizottság, míg Magyarországgal szemben a jogállam felszámolására irányuló lépéseknek a Sargentini-jelrntésben (sőt már korábban a Tavares-jelentésben is) tárgyalt hosszú sora miatt. Elsősorban az Európai Parlament többsége, másodsorban néhány tagállam kormánya, és emellett a demokratikus nyilvánosság gyakorolt olyan nyomást a Bizottságra, hogy az rákényszerült a pénzbeli támogatások jogállamisági feltételekhez kötéséről szóló rendelet megalkotására.

A német elnökség ennek minél puhább változatát terjesztette az Unió vezető testületei elé, ám a Parlament négy nagy frakciójának koalíciója ezt elfogadhatatlannak találta, és elért egy olyan kompromisszumot, amely – elsősorban a magyar kormány számára – fenyegetést jelentett.

Szerintem egyébként nem igazi fenyegetést, mivel nem általában a jogállamiság sérelmei, hanem csak az EU-támogatások elköltésének szabályszerű voltát érintő sérelmek szolgálhatnak alapul a pénzek elvonására, befagyasztására. Reális veszély aligha fenyegette az EU-pénzek kifizetését, a konfliktus szerintem inkább szimbolikus volt: eltűrik-e az új tagállamok, hogy a gazdag nyugatiak kétségbe vonják az ő tisztességüket.

Orbánnak az ügyben nem sikerült a visegrádi négyeket testületileg maga mellé állítani (ami önmagában véve persze rendkívül fontos fejlemény), de a lengyeleket, akikkel szemben szintén folyik hetes cikkelyes eljárás, igen.

Mivel a tulajdonképpeni casus bellihez, a jogállamisági feltételről szóló rendelethez nem kívántatik meg konszenzus, azt nem lehet megvétózni, Orbán és lengyel partnerei a költségvetési és az újraindítási csomag megvétózásával fenyegették meg a többi tagállamot. Ez persze

azt jelenti, hogy nem Brüsszel zsarolja őket, hanem ők zsarolnak mindenki mást.

Mindennek összefoglalása után mit gondoljunk a megegyezésről?

A magyar ellenzéki pártok politikusai Orbán vereségéről, meghátrálásáról beszélnek, míg független szemlélők és újságírók inkább olyan kompromisszumról, amelyet Orbán győzelemnek is be tud állítani. A kompromisszummal nem változtatnak sem a költségvetésen és az újraindítási programon, sem a jogállamisági feltételről szóló, a Tanácsban többséggel elfogadott szabályozás szövegén.

Ebből, ha jól értem a helyzetet, az következik, hogy

a kompromisszumot csak azok a tagállamok boríthatnák fel, amelyek eddig is ragaszkodtak a jogállamisági feltételhez, az Európai Parlament viszont nem, hiszen a kompromisszum nem érinti a Parlament által már megszavazott szövegeket.

Ahogy az már Gowin lengyel miniszterelnök-helyettesnek vasárnapi brüsszeli tárgyalásait követő nyilatkozatából kiderült, értelmező nyilatkozatot fűznek a jogállamisági feltételről született döntéshez, amely megerősíti, hogy csak a jogállamiságnak a költéseket közvetlenül érintő sérelmei adhatnak okot bármiféle, a támogatásokat érintő eljárásra, másrészt az egész szabályozást megvizsgáltatják az Európai Bírósággal, és annak döntéséig nem alkalmazzák.

Vajon nemcsak arcmentés ez, amely módot ad Orbánnak, hogy győzelemként állítsa be meghátrálását?

Elvégre múlt pénteken még kerek-perec elutasította az értelmező nyilatkozat ötletét, és ragaszkodott ahhoz, hogy a jogállamiságot válasszák el a költségvetéstől. Nem meghátrálást jelent-e, hogy most megmaradt az összekapcsolás, kibővítve az értelmező nyilatkozattal, plusz a már múlt héten is emlegetett, halasztó hatályú bírósági vizsgálódással? Látszólag igen, de valójában nem: ezzel ugyanis

gyakorlatilag kicsavarják az új eszközt a Bizottság kezéből, gyakorlatilag a pénzek a továbbiakban is az eddigi módon ömlenek Magyarországra és Lengyelországba, s azokat nálunk az eddigi módon irányíthatják az Orbánék által erre kiszemelt címzettekhez.

Az értelmező nyilatkozat és a bírósági felülvizsgálat szimbolikus gátat állít az Orbán-féle pénzszivattyú korlátozására irányuló törekvés elé. Miközben maga a normaszöveg nem változik, az Orbán és lengyel partnerei által fenyegetőnek tekintett beavatkozásokra mégsem kerül sor.

Mindent egybevetve azokkal értek egyet, akik szerint Orbán inkább győzött, mint veszített.

Volt más lehetősége a német elnökségnek illetve az Unió vezetésének?

A B terv a nemzetközi sajtó szerint az volt, hogy ha Lengyelország és Magyarország vétóz, akkor az újraindítási programot Lengyelország és Magyarország nélkül, kormányközi alapon hozzák létre, a költségvetés pedig nem indul be, helyette a megelőző utolsó év számai alapján finanszírozzák az uniós intézmények működését és az agrártámogatásokat, a kohéziós támogatások viszont egy időre leállnak. Mindez az egész uniós apparátus számára fölöttébb strapás eljárásokat jelentett volna, kétségtelenül. Viszont azt üzente volna minden érintettnek, hogy az Unió ragaszkodik saját értékeihez. Ez lett volna a jobb megoldás.

Magyarország ugyan néhány évig veszített volna egy csomó pénzt, de ugyanakkor nyerhetett volna egy esélyt.

Ki időt nyer, életet nyer

Várjuk meg a végét az EU-s költségvetési vétót feloldó megállapodásnak, a hírek szerint kompromisszumként elfogadott politikai nyilatkozat pontos és végleges szövegezése itt perdöntő lehet. Továbbá azt sem tudjuk, hogy a német elnökség által tető alá hozott megállapodást jóvá hagyják-e a tagállamok a héten.

Mindazonáltal az eddig információk alapján körvonalazódó megállapodásról néhány megállapítást tehetünk – fejben tartva, hogy mindez akkor érvényes, ha valóban ez kerül elfogadásra. Ahogy arra korábban is számítottam, a végeredmény egy olyan nagyon EU-s kompromisszum lett, amit mindenki el tud adni győzelemként.
1. A jogállamisági mechanizmus ügyében az EU kitartott, nem vonták vissza és nem vizezték fel a szabályozást, nem választották el a költségvetéstől. A mechanizmus a Parlament és Tanács közt novemberben megállapodott formában lép hatályba január 1-én. Ez egyértelműen az EU győzelme, és Orbánék veresége, korábban világosan az volt a magyar kormányzati pozíció, hogy nem, nem, soha nem fogadják el a jogállamisági mechanizmust ebben a formában. Itt egyértelmű a vétózó országok meghátrálása – jórészt vélhetőleg az EU B tervének, a helyreállítási csomag 25 tagállammal való megvalósításának belengetése miatt.

2. Magyarország és Lengyelország megszavazza a költségvetést, az EU letörte a vétót. Az EU számára ez volt az elsődleges cél, a helyreállítási csomag és az új költségvetés késedelem, csúszás nélkül el tud indulni. Ez is inkább az Unió céljainak a teljesülését jelenti.

3. A két ország kap egy politikai nyilatkozatot, aminek az ereje most még nem látszik. Nem tudjuk jogilag mennyire lesz kötelező erejű, és pontosan mit tartalmaz. Ami eddig kiszivárgott róla, az nem tűnik túl nagy engedménynek, a mechanizmus maga is szorosan az EU-s költségvetéshez kötött az első pillanattól fogva, hogy ezt most egy nyilatkozatban megerősítik, nem sokat változtat a helyzeten. A magyar kormánynak az intézményesült korrupció miatt egy szigorúan az EU költségvetéshez kötött jogállamiság mechanizmus miatt is van félnivalója (sokkal több, mint Lengyelországnak). A részletes alkalmazási kódex önmagában akár kívánatosnak is mondható, az ördög itt a részletekben fog lakozni (kell-e pl. direkt, bizonyítható korrupciós eset a mechanizmus beindításához, vagy a rendszerszintű veszély is elegendő, például a pénzek megfelelő költését ellenőrző intézmények „nem kielégítő működése”.)
4. Ha valós az az információ, hogy a megállapodás szerint – miután a két tagállam az Európai Bíróságra viszi a szabályozást – a bíróság ítéletéig nem alkalmazzák a mechanizmust, az komoly engedmény Magyarországnak és Lengyelországnak. Lényegében a 22-es választásig a magyar kormány pont meg tudja finanszírozni a NER-t EU-s forrásokból, azaz az Unió vesz nekik még egy ciklust 2026-ig. Ez egyértelműen a két kormány legfontosabb eredménye, még ha időben korlátozott hatású is.
5. 2022 előtt az új 7 éves költségvetésnek csak kis része hívható le, még akkor is, ha nagyon megpróbálják felpörgetni a kifizetéseket, így a 2021-2027-es ciklus pénzeire döntően alkalmazni lehet majd a mechanizmust, így azokat erőteljesebben védi. A helyreállítási csomag 70-80%-át viszont 2022-ig lehívják, annak nagy részére így gyakorlatilag nem vonatkozik a szabályozás. Ez nagyjából 6 milliárd euró vissza nem térítendő támogatást, és 7-8 milliárd euró kedvezményes hitellehetőséget jelent. Démoklész kardja ott fog lógni a kormány felett, de a következő 2 évre nagyjából fellélegezhet.

A megállapodás (ha valóban ebben a formában fogadják el) rövid távon Orbánnak és Morawieckinek kedvez, hosszú távon az EU prioritásai érvényesültek.

Kérdés, hogy a magyar ellenzék és az ellenzéki önkormányzatok túlélnek-e a hosszú távig. A magyar demokrácia leépülését ez így egyáltalán nem fogja megállítani, de az EU eszközt teremtett magának, hogy hatékonyabban lépjen fel a korrupt rezsimekkel szemben.
Ha röviden kéne összefoglalnom, azt mondanám, hogy az EU elengedte Magyarországot, cserébe azért, hogy hosszú távon működőképesebbé váljon. Nem túl jó hír ez nekünk, magyaroknak. Annyit tanulhatunk belőle, hogy a magunk problémáit magunknak kell megoldanunk.
Jávor Benedek/Facebook

Mai kérdés – Ön egyetért azzal, hogy az EU jogállamisági feltételekhez kösse a különböző pénzek kifizetését?

 

This poll is no longer accepting votes

Ön egyetért azzal, hogy az EU jogállamisági feltételekhez kösse a különböző pénzek kifizetését?

Orbán sikeres a jogállam leépítésében

Szerdán ismerteti a jogállamiság helyzetét az Európai Unióban Vera Jourova, akinek a kirúgását követelte a magyar miniszterelnök. Az Európai Bizottság alelnöke , aki a közös uniós értékek betartásáért és az átláthatóságért felel Brüsszelben, úgy nyilatkozott a Der Spiegelben, hogy a magyar demokrácia beteg, mert a hatalom tudatosan leépíti a jogállamot és korlátozza a sajtószabadságot.

Az Európai parlament és a brüsszeli bizottság úgy akarta rákényszeríteni Orbán Viktort az uniós normák betartására, hogy az uniós pénzekkel kötötte volna össze ezt. Hétfőn a német elnökség olyan kompromisszumos javaslattal állt elő, mely lényegében elvetette ezt az összekapcsolást. A javaslat, mely magán viseli Merkel kancellár kézjegyét, azt célozza, hogy minél gyorsabban elfogadják az uniós költségvetést és a 750 milliárd eurós válságkezelő alapot. Január elsején már szeretnék elkezdeni a kifizetéseket, de Berlinben realisták: máris jelezték alighanem csúszni fog a költségvetés és a válságkezelő program elfogadása hiszen valamennyi uniós tagállam parlamentjének el kell fogadnia azt – az Európai parlamentről már nem is beszélve.

Miért sikeres Orbán?

Egyrészt, mert az ellenfeleinél sokkal jobban ismeri az uniós döntéshozatali mechanizmust, mert csaknem harminc éve jár Brüsszelbe. A kilencvenes években ő volt a magyar parlament uniós bizottságának elnöke – az akkor még liberális Fidesz színeiben.

Másodsorban Orbán az elsők között vette észre, hogy a globalizáció óriási változásokat indít el a társadalmon belül – megnövelve a jövedelem különbségeket. Trump ugyanerre érzett rá később. Ezért is nevezte Steve Bannon Orbán Viktort „Trump előtti Trumpnak”. A globalizáció veszteseinek félrevezetése az egyik legfőbb fegyvere Trumpnak és Orbánnak. Az USA elnöke Kínát bírálja, a magyar miniszterelnök az Európai Uniót. A cél közös: elkerülni azt, hogy valaki rákérdezzen a gazdasági realitásokra. Arra, hogy miközben a lakosság döntő többségének életszínvonala stagnál vagy még csökken is, addig az elit jövedelme csillagászati magasságokba emelkedik. Az egyenlőtlenség növekedése mindenütt megmutatkozik: a Covid-19 világjárvány idején elsősorban a szegények halnak meg!

Ha Trumpnak sikerül bejuttatnia a Legfelső Bíróságba konzervatív katolikus jelöltjét, akkor ezzel évtizedekre meghatározhatja az USA jogrendjét. Ez nemcsak az abortusz tilalmát eredményezheti, de mindenfajta állami szerepvállalás csökkentését is a szegényebb néprétegek érdekében. Ezért kívánja mindenáron Trump győzelmét a magyar miniszterelnök, aki szövetségest lát az USA elnökében Brüsszellel szemben.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK