Tisztelt Elnök Úr!
Az ellenzéki pártok közötti összefogást sürgető százezrek kéretlen szószólójaként történelmi felelősségedre szeretnélek figyelmeztetni.
Kevesebb, mint két hónappal a választás előtt a mérvadó közvélemény-kutatások szerint a biztos szavazók között az ellenzék összesített támogatottsága kevéssel meghaladja a kormánypártokét. A szavazók többsége tehát kormányváltást akar. Ennek ellenére nagy az esélye, hogy a kormánykoalíció április 8-án ismét kétharmados többséget szerez. Köszönhetően az önkényesen érdekeikhez igazított, szélsőségesen aránytalan választási rendszernek, és annak, hogy az ellenzéki pártok képtelenek felismerni a saját elemi érdekeiket, és a kormánypártok ellen fordítani e rendszer logikáját.
A választók egyre szélesebb körében evidencia, hogy külön-külön már egyikőtök pártja sem képes megelőzni a kormánykoalíciót. Míg a Fidesz-KDNP a jobboldali szavazók kétharmadára számíthat, a maradék egyharmad és a baloldali szavazók támogatására a Jobbikon kívül még legalább öt olyan párt tart igényt, amelynek a népszerűsége meghaladja az 1%-ot. Vagyis együttműködés nélkül az ellenzéki szavazatok hatfelé fognak szóródni. Ti vezetitek az ellenzéki mezőnyt, de még Ti is több mint 20%-kal vagytok a Fidesz-KDNP mögött. Ez az előny már behozhatatlan.
Ha így folytatjátok tovább, egyedül előre, borítékolható a kudarcotok. És nem csak a Jobbiké, hanem az egész ellenzéké. Hiszen nemhogy nektek külön nem lesz elegendő mandátumotok a kormányváltáshoz, de a teljes ellenzéké sem lesz ehhez elég. Sőt, a Fidesz-KDNP újabb fölényes kétharmados felhatalmazást szerezhet.
Bár külön-külön már egyikőtök pártja sem előzheti meg a kormánykoalíciót, olyan együttműködéssel, amely legalább az egyéni választókerületi jelöltek koordinált indítására kiterjed, még mindig fordulatot érhetne el az ellenzék. Képes lehetne a megalkotói ellen fordítani a választási rendszer logikáját. És nem csupán egyszerű választási győzelmet arathatna, hanem a rendszerváltáshoz szükséges kétharmados többséget is megszerezhetné.
Az „útiterv” – amit legutóbb a hvg.hu-n részleteztem – lényege röviden.
- Villámgyors megegyezés a rendszerváltó elkötelezettségű pártok között az orbáni autokrácia illegitim rendszerétől való megszabadulás kétlépcsős forgatókönyvéről. És egy ezt megvalósító, tartalmában és időtartamában kinyilvánítottan korlátozott, „rendszerváltó koalíció” létrehozásáról.
- Ezen belül az egy-másfél éves rendszerváltó kormányzás már a kampányban nyilvánosságra hozandó minimumprogramjáról. A hatalommegosztásra, fékekre és ellensúlyokra, független intézmények ellenőrző szerepére épülő demokrácia helyreállításáról. Pontosabban a 2010 előtti rendszer jelentősen módosított, feljavított változatának felépítéséről. Alkotmányos és egyéb garanciákkal az újabb elfajulások kísértése ellen. A közpénzekkel való ipari méretű, szervezett visszaélések kapcsán történő elszámoltatásról. És azokról a közjóval kapcsolatos gazdálkodás-politikai, szociális, kulturális, környezeti minimumokról, amelyekben az összefogás részesei az előző 27 év tanulságai nyomán közös nevezőre juthatnak. Amelyekben a legvilágosabban kifejeződhet az új rendszerváltozás ökoszociális ethosza: egy szolidárisabb, igazságosabb, erőforrásait bölcsebben használó, lehetőségeit egyenlőbben elosztó közös haza politikai eszménye. És végezetül megállapodás az új, alacsonyabb választási küszöbű, arányos választási rendszer elfogadásáról.
- Teljes körű, valamennyi egyéni választókerületre kiterjedő megegyezés legalább az országos listát állítani szándékozó, rendszerváltó elkötelezettségű pártok között arról a 27 kerületről (közöttük legalább 1 budapesti és 9 különböző megyéből való), amelyben az ellenzéknek a legkisebb a nyerési esélye a kormánypárti jelölttel szemben.
- Ebben a 27 kerületben minden országos listát állítani akaró párt szabadon indíthat egyéni jelöltet. Itt azok is megszerezhetik az országos lista állításának jogát, akik az 1% -os támogatottságban sem lehetnek bizonyosak, de ennek ellenére ragaszkodnak ahhoz, hogy országosan megmérethessék magukat. A rendszerváltó együttműködés részeseiként az utóbbiak annyi önkorlátozást vállalnak, hogy e 27 kerületen kívülre nem lépnek, máshol nem zavarják jelöltállítással a többi ellenzéki párt érdekeit.
- A másik csomagba tartozó 79 kerületből levonandó a már részben közösen támogatott független jelölteké (Kész Zoltán, Mellár Tamás). A maradék 77-et pedig fel kell osztani az 1%-ot nagy valószínűséggel átlépő pártok (Jobbik, MSZP-P, DK, LMP, Együtt, Momentum) között. A mérvadó közvélemény-kutató cégek utolsó három hónapban mért népszerűségi adatai arányában. A január végi ismereteink szerint ez azt jelentené, hogy a Jobbik hozzávetőleg 22, az MSZ-P 20, a DK 13, az LMP 13, az Együtt 5, a Momentum 4 jó mandátumszerzési eséllyel bíró egyéni indulási lehetőséget kaphatna. Összességében pedig 49, 47, 40, 40, 32, 31 helyen állíthatnának egyéni jelöltet. Az arányokat az újabb felmérések fényében természetesen szükséges lehet módosítani.
- Ha az indulási lehetőségek számszerű elosztása megtörtént az említett pártok között, a több évtizedes választási statisztikai adatokra és a közelmúlt közvélemény-kutatási eredményeire alapozva közösen ki kell jelölni, hogy melyik pártnak mely kerületekben van joga élnie a jelöltállítási lehetőségével. Arra tekintettel, hogy lehetőleg minden szereplő ott indíthasson az egész ellenzék támogatására igényt tartó egyéni jelöltet, ahol az ő pártjának eleve jobbak az esélyei.
- Végezetül az ellenzéki erőforrások gazdaságos felhasználása érdekében egyeztetni kell a koordinált jelöltállításban részt vevő pártok közös rendszerváltó minimumprogramjának népszerűsítéséről és a közösen támogatott egyéni jelöltjeinek választókerületi kampányáról.
Elnök úr! Ma döntő mértékben rajtatok, a Jobbikon múlik, hogy a kormányváltást akaró politikai többség akarata érvényre juthat-e. Ellenzéki vetélytársaitok felelőssége sem kicsi, de a tiétek a legnagyobb, mert ma a Jobbik a legerősebb ellenzéki párt. Épp ezért nektek kellene kezdeményeznetek a többiekkel az együttműködésről szóló tárgyalást. Bár a hivatalos jelöltállítási folyamat már elindult, a március 5-i lezárásáig még mindig van rá néhány napotok, hogy megegyezzetek róla, kinek hol kellene indulnia, illetve az indulásról lemondania.
Nektek a legnehezebb persze leküzdenetek a kísértést, hogy azzal áltassátok magatokat, a mindenképpen kormányváltást akarók kényszerhelyzetben majd nem tehetnek mást, mint hogy rátok szavazzanak. Kétségtelenül létezik ez a választói reakció, és összesítve hozhat a pártodnak néhány mandátumot, de politikai naivitás lenne arra számítani, hogy ez olyan tömeges méretű lesz, ami választási győzelemhez segítheti a Jobbikot. A lényeg bizonyosan nem változna, az orbáni önkény rendszerétől nem szabadulhatnánk meg, és nektek is maradna változatlanul a statiszta szerepe a következő parlamentben is, mint a többi ellenzéki pártnak. Hogy esetleg négy-öt képviselővel nagyobb lenne a frakciótok? Nem hiszem, hogy ez akár csak a ti szavazóitokat is kielégítené.
Meghallgattam a napokban a kampánynyitó beszéded. Gratulálok. Egy jobbközép néppárt vezetőjéhez méltó kampánynyitó volt. Középpontjában a szabadság és biztonság értékei. És a legfontosabb teendők a demokrácia helyreállítása, a független intézmények pártkatonáktól való megszabadítása; a hatékony korrupcióellenes fellépés, a közpénzekkel visszaélők elszámoltatása; az emberi tőkébe való beruházás: az egészségügy, az oktatás, a szociális ágazat kiemelt támogatása; az ország versenyképességének helyreállítása; a leszakadt társadalmi rétegek valódi integrálása, a társadalmi kohézió erősítése; a nemzeti tragédia méretét öltő elvándorlás elleni fellépés; az országunk valódi nemzetközi tekintélyének, presztízsének visszaszerzése.
És korántsem utolsósorban a beszédet a politikai nézetkülönbségeket tiszteletben tartó, valódi nemzeti együttműködés iránti felelősségérzet hatotta át.
Elnök úr! Te is azt állítod, hogy az ország többsége kormányváltást akar, és nem később, most, április 8-án kell leváltani a hatalmon lévőket, most kell őket elszámoltatni. És azt is mondod – helyesen –, hogy az erőt csak erő tudja leváltani.
Szeretnélek szavadon fogni. Ugyanis ezen az egyetlen ponton súlyosan hibás a helyzetértékelésed és a következtetésed. Amikor arról beszélsz, hogy a többiek, „a baloldali pártok” nem tudják, nem is akarják leváltani a kormányt, ők csak egymást akarják leváltani. Ezért egyedül maradtatok, Ti vagytok az egyedülik, akik a kormányt szeretnétek leváltani. A Tiétek a kormányváltás egyedüli, reális forgatókönyve.
Ez végzetes önáltatás. Ahogy az övéké nem az, a tiétek sem reális forgatókönyv.
Értem én, hogy egy pártelnöknek, pláne, ha a legerősebb ellenzéki párt élén áll, önbizalmat kell sugároznia, és erőt kell szuggerálnia a híveinek. De a vak ló bátorságával mégsem vezetheti a támogatóit a falnak.
Ez ugyanaz a hiba, mint az ellenzéki vetélytársaid többségéé. Ha ma valami biztosan alkalmatlan forgatókönyv a kormányváltásra, az az egyedül vagyunk, egyedül megyünk önszuggesztiója. És tökmindegy, hogy miért uralkodik el valakinek a képzeletén. A tiszta múltja, a kormányt próbáltak vétkeitől való érintetlensége, vagy az alku nélküli jelene, a kormányhatalommal való következetes szembenállása, esetleg a jövőképe különlegessége vagy a későn jövők ártatlansága okán.
Hagyjuk ezeket! Az elmúlt években még helyénvalók lehettek, de ma már csak önáltató kampányszövegek. Jutottatok, amire jutottatok. A helyzet adott. Egyfelől az ellenzéki pártok támogatottsága, másfelől a választási rendszer kényszere. Nincs mese, alkalmazkodnotok kell a valósághoz. Vagy elfelejthetitek a legfontosabb célotokat.
Elnök úr! Azt hirdeted a kampánynyitó beszédedben, hogy új kiegyezésre van szükség, túl kell lépnünk a XX. század megosztottságain. Nem lehet örökösen a múltban élni. Téged már nem a múlt, hanem az érdekel, hogy mi az, ami összeköt bennünket. Mert akkor leszünk nemzet, ha elfogadjuk, hogy ha nem értünk is mindenben egyet, de összetartozunk.
Nagyon helyes.
Azt állítod továbbá, hogy a kormánykoalíció és a ti felfogásotok közötti különbség lényege az emberképetek különbségében rejlik. Míg ők az embert alapvetően rossznak látják, és azt gondolják, hogy erre kell építeniük a politikájukat, ti az embert alapvetően jónak tekintitek, és erre akarjátok építeni a politikátokat. Egyenesen azt véled a pártod történelmi küldetésének, hogy a magyar emberekben lévő jót keressétek, és hozzátok felszínre. Az emberek jobbik énjét.
De régen hallottam ilyesmit jobboldali politikustól! De ha már ebben a szerencsében van részünk, ismétlem, szeretnélek a szavadon fogni.
Ha komolyan gondolod, amit mondtál, történelmi küldetésetek beteljesítésének első jelentős lépése az lehetne, hogy szembenéztek a valóságos helyzetetekkel, és lényeglátó realistaként felismeritek az ellenzéki együttműködés parancsát. Amiben egyébként sok elkötelezett hívetek már előttetek jár, hiszen az átszavazási hajlandóságot kutató felmérések szerint a kormányváltás érdekében a ti szavazóitok több mint egyharmada is kész lenne átszavazni a baloldali jelöltekre azokban az egyéni választókerületekben, amelyekben nekik nagyobb esélyük lenne a mandátum megszerzésére. Miként fordítva, a baloldali szavazók is készek volnának a Jobbik esélyesebb jelöltjeire szavazni. Holott eddig még mindig csak azt hallották tőletek, hogy egyedül, előre. Hányan lehetnének még, ha innentől bölcsen ti is az együttműködésre ösztönöznétek a híveiteket? Ha utat mutatnátok nekik! Ha a koordinált jelöltállítással segítenétek őket abban, hogy biztosan jól szavazhassanak – ha mindenekelőtt kormányváltást akarnak.
És micsoda mozgósító, választási részvételt növelő ereje lehetne, ha ellenzéki párttársaitokkal együtt felmutathatnátok a választók előtt a kormány- és rendszerváltás valóban reális forgatókönyvét!
Elnök úr! Mit is mondtál a Jobbik mai történelmi küldetéséről?
A politikus ugyanis megkapta Péterfi Attilának, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnökének az állásfoglalását arról, hogy az MVM jogtalanul tagadta meg az adatok és dokumentumok kiadását. Szávay István kérdésére a biztos állásfoglalásának az indoklásában a többi között azt is kifejtette, hogy miután az MVM közpénzt kezel, ezért a CÖF-támogatással kapcsolatban kikért információk – mind az Infotörvény, mind pedig az Alaptörvény szerint – közérdekű adatnak számítanak. Az adatok, dokumentumok kiadásának a megtagadásával pedig az állami vállalat megsértette Szávay István alkotmányos jogát. Emiatt Péterfi Attila felszólította az MVM-et, hogy 15 napon belül bocsássa a politikus rendelkezésére a kért adatokat és dokumentumokat.
