Kezdőlap Címkék Jobbik

Címke: jobbik

Bréking nyúz, 2017. december 23. – Tudósítás a másik valóságból

0

Az Origo ezúttal Nagy Bandó Andrásnak esett neki, a szokásos írás a Jobbikról ezúttal a Pesti Srácokon található, a 888 szerint pedig, ha egy újságíró bírálja Magyarországot, akkor fontos megjegyzést tenni a származására – a kormánymédia alternatív valóságából szemezgettünk.

Nagy Bandó András is megkapja a magáét az Origótól

„Soha nem látott mélységekbe zuhant Nagy Bandó András egy televíziós interjúban, aminek az lett a következménye, hogy – ez derült ki az Origo kérdéseire adott válaszokból – egyre több vidéki városban nemkívánatos személy lett, és nem kíváncsiak a haknijaira sem. A 70 éves magát humoristának valló férfi saját bevallása szerint súlyos anyagi helyzetben van, ráadásul a szellemi és mentális állapota sem ad okot a bizakodásra. Nem beszélve arról, hogy több hakniszervező szerint finoman fogalmazva is szenvedélybeteg, durvábban, előfordult, hogy részegen érkezett meg a haknira és rövid műsorszámát is alig tudta előadni. (…)

A közismert hazudozó Nagy Bandó András könyvei információnk szerint egyáltalán nem fogynak, így el lehet képzelni, vajon hányan mehetnek oda gratulálni, amikor egy könyvesbolt kisszékén árulgatni próbálja a könyvét. (…)

Nagy Bandó is azok a közé a humoristák közé tartozott, akik a kommunizmus alatt pontosan úgy bírálták a rendszert, ahogy szabad. Törleszkedő, a hatalomhoz dörgölőző embernek ismerték kollégái. Egyik, a nyilvánosságtól visszavonult kollégája, aki a nyolcvanas években együtt dolgozott vele, de végül nem a hócipős-farkasházys vircsaftban kötött ki, annyit mondott róla, hogy óvatosan beszéltek előtte, mert soha nem lehettek biztosak abban, hogy nem jelent-e valamit. Akár rádiós politikai főnökeiknek, akár másnak…”

A Pesti Srácok szerint a Jobbik „benyal Brüsszelnek”

„Meglehetősen hosszú listát készíthetnénk a Jobbik elmúlt két esztendőben végrehajtott pálfordulásaiból, ezért egy ilyennel terjedelmi okokból nem terhelnénk olvasóinkat. Azt viszont nem tehetjük meg, hogy röviden ne emlékezzünk meg egyik legfrissebb köpönyegfordításukról az euró bevezetése kapcsán. Az a párt, amely a kezdetektől markánsan ellenezte a közös európai fizetőeszköz bevezetését – mondván, az óriási károkat okozna az országnak –, most fogta magát, és faarccal elkezdte ennek az ellenkezőjét hirdetni. Ráadásul azt ígérik (vehetjük akár fenyegetésnek is), hogy ha kormányra kerülnek, be fogják azt vezetni. Legalább már ebben is egy követ fújnak a ballib pártokkal…”

A 888 fontosnak tartja megemlíteni egy újságíró származását

„Lehet, hogy Békesi László hávégés sivalkodása elviszi a mai napot. (Aki lemaradt volna: a volt szoci pénzügyminiszter szerint ha összeáll az ellenzéki összeborulás, akkor a Fidesz valamilyen kreált ürüggyel szükségállapotot hirdethet ki, felfüggesztheti a még létező szabadságjogokat és elhalasztja a választásokat.) Aztán lehet, hogy mégsem a szoci rettegő lesz a nap nyertese, hanem a Tablet című magazin zsidó származású szerzője, James Kirchick.”

Marsi Anikó a Ripostnak

„Sok-sok év után visszakaptam a hivatásomat, egy kitűnő csapat tagjaként dolgozhatok a TV2-nél. Szeretek oda bejárni, szeretem a munkámat, szeretem az embereket, akikkel nap nap után együtt dolgozunk a Tények sikeréért. Ennek ára van, hiszen nagyon keveset tudok a családommal lenni, és az igazat megvallva nagyon hiányoznak a hétköznapokon.Viszont mindezt tudtuk előre, és így vágtunk bele ezekbe az évekbe. Szóval, mindent összevetve úgy érzem, hogy nehéz, tartalmas és eredményes év volt az idei.”

Lajos úr, a háttérhatalom

Lajos úr mostanság hátramenetben van. Sorra veszíti el a csatákat, aminek nyilván nem tud felhőtlenül örülni. Ki szereti, ha nagy pénzeket vesznek ki a zsebéből! De a háborúnak még nincs vége, egyetlen jól irányzott jobbcsapott bármikor padlóra küldheti az ellenfelet. A napokban például 45 milliárd forintot kapott, peren kívüli egyezségként. Ha peren kívül ennyi jutott neki, mekkora lehetett az eredeti összeg, amelyet követelt?

Jó ideje tudott, hogy Lajos úr összebútorozott a Jobbikkal. Nem cáfolta soha, igaz, meg sem erősítette. Nem érdekli, hogy mit mondanak róla. Az ő érdeke, hogy időnként hír legyen belőle. Hogy készül valamire. Hogy hírbe hozzák ezzel-azzal. Addig jó neki, ameddig tartanak tőle. És sokaknak van félni valójuk, hiszen sokan tettek rossz fát a tűzre. Többet vettek el a közösből, mint amennyi járt volna nekik.

Nem kizárt, hogy az ő köreiből szivárogtatják a sajtónak, hogy a Jobbikot támogatja. Ő maga nem szólal meg ezekben az ügyekben – róla „csak” szólnak a hírek. Hogy egy hajón tárgyalt Vonával. És kölcsönösen jó benyomást tettek egymásra. De semmi több, ennyike.

Lajos úrról mindenki úgy tudja, hogy Orbánról mindent tud. Nem csak azért, mert szobatársak voltak a kollégiumban. Persze, abból az időkből is lehetnek szaftos történetei, amelyeket a miniszterelnök nem tenne ki az ablakba. De leginkább azért, mert az ő ötlete volt a rendszerszintű lopás, az orbánizmus. Ő vezényelte le a Kaya Ibrahim és Joszip Tot lopott útlevelével véghez vitt cégvásárlásokat, neki köszönhető a székház eladása, a máig tisztázatlan Hosszú Bájtok éjszakája.

Tőle származik a rendszerváltozás utáni korszak talán legcinikusabb mondata: mindenkinek alkotmányos joga hülyének lenni.

Ő találta ki a mostani Orbánt. Orbán ugyanis előtte nem az volt, aki most. Orbán kezdetben liberális és demokrata volt. Illetve, annak látszott. Lehetett volna bármi, de akkor éppen ez hozott a konyhára. Amikor Lajos úr szólt, hogy a liberális oldalon nincs már hely, Orbán gond nélkül átment a másik oldalra. Miután kiderült, hogy Medgyessy, miniszterelnökként nem fogadja el az ajánlatát, vagyis, hogy osszák ketté a köztévét, egy kormánypárti és egy ellenzéki részre, akkor elkezdett médiabirodalmat építeni.

Ezt sem a saját kútfejéből tette, Lajos úr volt az éceszgéber ebben is.

Mi van, ha mégis nála van a csodafegyver?

Lajos úr erről sem mond semmit. Nem cáfol, nem kommentál. Mindenki gondoljon, amit akar. Ő maga is ezt teszi. És közben készül valamire. Vagy nem készül semmire, de nála az is olyan, mintha készülne. A bizonytalanság a legrosszabb. Ha tudják, hogy az ellenfél erős, és mi az, amiben nagyon jó, akkor lehet rá készülni. Akiről nem tudják, hogy a kezében lévő lapok közül melyeket hajlandó kiteregetni, attól félnek, mert az ilyen ember bármire képes.

Egyszer talán kiderül, hogy blöff az egész. Hogy Lajos úr nem csupán Orbánt, de saját magát is csak kitalálta. Egy politikai és financiális kreatúra. Háttérhatalom, aki addig él, ameddig tartanak tőle.

Bréking nyúz, december 19. – Tudósítás a másik valóságból

0

A trágár és alpári Simicska, civil szervezetek=bevándorlásszervező irodák, értelmezhetetlen célzattal oda helyezett botok és Európa egyik leghírhettebb (sic!) szélsőjobboldali szerveződése a mai brékingben.

Origo: Teljes a csőd a Magyar Nemzetnél: mindenki menekül

„Teljes az anyagi csőd a Magyar Nemzetnél, a legfrissebb hírek szerint a lapigazgató és több újságíró is felmondott. Simicska Lajos lapjánál csak a legbizalmasabb emberei maradnak, a többieknek úgy tűnik már túlságosan sok a Jobbik- és Havas Henrik-propaganda. A Simicska-médiabirodalom csak idén több mint hárommilliárd forintos veszteséget termelt, és ezért a trágár és alpári üzletember maga is menekülne, szeretné minél hamarabb eladni a portfólióját. …

A távozások egyértelmű következményei annak, hogy csődközeli helyzetben van a Magyar Nemzet, az újságírók menekülnek. Mint arról korábban beszámoltunk, a novemberi átszervezés mögött egyértelműen az állhat, hogy milliárdos anyagi veszteségeket okoz Simicskának a médiabirodalma fenntartása, ezért lépnie kellett, mivel gyakorlatilag csődközeli helyzet alakult ki. …

Ezzel párhuzamosan az Index-ben is változások történtek. Nyilvánvalóan rájuk is a teljes Jobbik-szolgálat vár. Az alapvetően baloldali elkötelezettségű egykori Napló-riporter és a Gyurcsány-kormány alatt köztévé-vezető Pusztay András ugyanis távozott, helyette a Port.hu kevésbé finnyás vezetője érkezett.”

Pesti Srácok: Szita Károly: Soros bevándorlásszervező irodákat gründol a magyar városokban

„Újabb összefogásra buzdítja a felső korlát nélküli betelepítési kvóta ellen a magyarországi polgármestereket Szita Károly. A Megyei Jogú Városok Szövetségének elnöke szerint a Soros György által felajánlott több százezer dollárból létrehozandó hazai civil szervezetek valójában bevándorlásszervező irodák, amelyek tevékenysége ellen a településvezetőknek együtt kell fellépniük.

Egyeztetést kezdeményezett a magyarországi polgármesterekkel a Soros-terv, illetve az illegális bevándorlás jelentette, a hazai településekre leselkedő veszélyek miatt Szita Károly. …

A Megyei Jogú Városok Szövetségének elnöke kifejtette: a polgármesterek legfontosabb feladata, hogy rendet és nyugalmat biztosítsanak az általuk irányított településeken. Mindez szerinte most veszélybe került, mivel a bevándorlásszervező irodák működése esetén megszűnne a mindennapok biztonsága. Szita Károly a fentiek miatt azt kezdeményezte, hogy a hazai polgármesterek fogjanak össze, és az egy évvel ezelőtti demonstratív álláspontjukhoz hasonlóan utasítsák el a kötelező betelepítési kvótát.”

Magyar Idők: Pilátus a krédóban

„Nemrégiben szerzett Szanyi Tibor néhány mosolygós pillanatot azoknak, akik figyelik tevékenységét a Facebookon. A szocialista politikus ugyanis hiányolta az Országház előtt felállított betlehemből a kis Jézust, felháborodását világgá is kürtölte. Pedig advent idején épp azt várjuk, hogy megszülessen a Megváltó, oka van, hogy üres a jászol, amely egyáltalán nem politikai ügy. …

Szanyi Tibornak a saját szempontjából igaza van. Neki a körítés számít. Ő ezt ismeri, ahogy annyi ember a hazában, és annyian Európában s világszerte. A nyugati kereszténység által elfoglalt területen, ahol a sok karácsonyfa kiűzte Jézust a jászolból, s a jászol maga is eltűnt a csillogó szerpentinek, fagyöngyök meg az amerikai filmekből ismert görbe alakú, teljesen értelmezhetetlen célzattal oda helyezett botok tömege alatt. Nincs jászol, se Mária, se az ázó-fázó pásztorok, se ajándékot hozó királyok.”

888.hu: Muszlimok miatt kellett eltávolítani egy karácsonyfát egy közösségi házból Dél-Tirolban

„Azzal indokolták a botrányos döntést, hogy figyelembe akarták venni a muszlim ünnepeket.”

Lokál: A Huffington Post a Jobbikkal illusztrálja az antiszemitizmust

„Terjedelmes cikkben foglalkozik a Hoffington Post az európai antiszemitizmussal, illetve azzal a tendenciával, mely szerint egyre több európai országban erősödik a jobboldal.

A Post szerint az európai zsidó közösségek két tűz köze kerültek, ugyanis amíg az egyik oldalon az iszlamistáktól kell tartaniuk, a másik oldalon a szélsőjobboldali erőktől, amelyek antiszemiták és rasszisták is lehetnek.

Itt jön a képbe a Jobbik, amelyre a lap egy egész bekezdést szán. Emlékeztet, hogy jövőre több mint 20 országban járulnak az urnák elé a választópolgárok és a zsidóknak tudniuk kell felismerni a szélsőjobboldali tendenciákat, bármennyire is megpróbálják azt elrejteni. Példaként említik Vona Gábor pártját, amely szerintük „Európa egyik leghírhettebb szélsőjobboldali szerveződése, amely cukiság offenzívába kezdett az elmúlt évben.” (Az elírás az eredeti cikkben található.)

Nem közölték a helyreigazítást, megbírságolták a Ripostot

0

A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság több tízezer forintos pénzbírsággal sújtotta a Ripost nevű portált, és annak főszerkesztőjét Ómolnár Miklóst, amiért nem hajlandóak a jogerős bírósági ítélet ellenére közzétenni a Jobbik helyreigazítását.

A Fidesz-közeli médiában egyébként bevett gyakorlat, hogy nem tesznek közzé helyreigazítást – legutóbb épp az Origóval kapcsolatban írt erről a Független Hírügynökség.

A helyreigazítás szövege, amelyet a Jobbik kérése ellenére a Ripost nem közölt, a következő:

„Az általunk szerkesztett ripost.hu internetes portálon 2016 május 22. napján – a Vonát leleplezte saját párttársa: Szövetséget kötött Simicskával” címmel megjelent cikkben – valótlanul híreszteltük, hogy Vona Gábor szövetséget kötött Simicska Lajossal, és aki Simicska Lajost a Jobbikon belül kritikával illeti, azzal szemben Vona Gábor bármilyen szankciót alkalmaz. Valótlanul állítottuk továbbá, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalmon belül bárkinek szeretnie kellene Simicska Lajost.”

Az igazi veszély Orbán Viktor és a maffiaállama

„Most nem kezdenék politizálni” – nyilatkozta Bárándy Gergely a Független Hírügynökségnek. Az MSZP országgyűlési képviselője azt mondja, ma az ellenzékben vannak olyan egy-két százalékos pártok, amelyekre a kutyáját sem bízná. Úgy látja: az emberek többsége kormányváltást akar, de nem lát alternatívát. Pedig összefogással még mindig leváltható lenne az illiberális maffiaállam. Mindannyiunk érdeke lenne az egyetlen ember korlátlan és korlátozhatatlan hatalmának széttörése. Bárándy úgy véli: rosszat tett az MSZP-nek Botka László lemondása, ugyanakkor úgy véli, Gyurcsánynak – aki most száznyolcvan fokot fordított a véleményén – illett volna saját magától hátrább lépnie. Nem tette, de szerinte a társadalom ki fogja kényszeríteni a közös listát. Az egyéni jelöltek esetében nem tartaná károsnak a Jobbikkal való technikai koordinációt, mert az igazi veszélyt Orbán Viktor és a maffiaállam továbbélése jelenti.

 

Itt beszélgetünk a Képviselők Házában, az MSZP-s irodájában…

Igen, persze.

Nincs még meg az LMP-s irodája?

Haha.. Ez egy igazi kacsa volt, és egyszer már erre reagáltam is. Abban ugyanis, amit leírtak, semmilyen racionalitás nem volt. Egyrészt a törvény szerint legalább fél év kell ahhoz, hogy egy képviselő másik frakcióba üljön át. Ennyi már nincs hátra a ciklusból. Másrészt, ami a jövőt illeti, a hír akkor jelent meg, amikor az LMP már elfogadta a saját országos listáját. Ennek az akciónak annyi volt az értelme, hogy újra zavart lehessen kelteni.

Annyi igaz, hogy szimpatizál az LMP-vel?

Az LMP számomra egy szimpatikus párt. Szívesen látnám a demokratikus összefogásban. Azt tartanám célravezetőnek, ha minden demokratikus ellenzéki párt közösen indulna, egy listán, ami – látja – teljesen azonos a pártom álláspontjával. A mai választási rendszerben ez az egyetlen esély arra, hogy le tudjuk bontani a Nemzeti Együttműködés Rendszerét. Emellett, határozott véleményem szerint a pártoknak 2018 után el kell gondolkodniuk azon, hogy miként fogjuk a demokratikus oldalt, egyelőre úgy tűnik, sajnos az ellenzéki oldalt megerősíteni, és ebben a folyamatban az LMP-nek is kell, hogy legyen szerepe. Örülnék annak, ha ez a közös gondolkodás mielőbb elindulna az ellenzéki pártok között.

Ha most kezdene politizálni, csak hogy ne engedjem ki ebből a kérdéskörből, melyik pártot választaná, az MSZP-t, vagy az LMP-t?

Most nem kezdenék politizálni.

Most nem kezdene politizálni.

Most nem kezdenék.

És miért nem?

Azért, mert, ha most kezdenék, külső szemlélő lennék. Egy külső szemlélőnek pedig, ami ma az ellenzéki oldalon látszik, az elkeserítő. Állandóan új és új ötletek kerülnek elő, sokszor öncélú és kicsinyes taktikázás folyik, ahelyett, hogy a valódi megoldás felé mennénk. Még mindig nem lefutott a választás, de ahhoz, hogy legyen bármi esélyünk, józanság lenne szükséges a pártok részéről. Egy, a Fidesz frakcióvezetőjével folytatott politikai vitában azt mondtam, nem csodálom, ha kívülről úgy látják az ellenzéki oldalt, hogy „ezekre még a kutyámat se bíznám rá.” Sokan bíráltak ezért, de ma is így gondolom: egy-két százalékon álló pártok lemondják a közös ünnepeinket, nem hajlandóak arról tárgyalni, hogy egy közös listán induljunk el, pusztán azért, hogy fél, vagy egy százalékkal feljebb tolják a népszerűségüket. Olyan ajánlatokat tesznek, amelyek nyilvánvalóan komolytalanok, legutóbb például, hogy egy 1 százalékos párt 14 körzetben indítson jelölteket, míg egy 10 százalékos 26 körzetben. Ez számomra elfogadhatatlan, és elkeserítő. Ezt a képet sugározzuk a társadalom felé, ennek a következménye az, hogy a kormánypártok magasan vezetnek.

A választások után a kép mindenképpen tisztább lesz, csak nem mindegy, milyen áron.

Meglep ez az elkeseredett hang, hiszen ön fiatal politikusként szép karriert futott be már eddig is, ilyenkor arról szoktak ábrándozni, hogy mit tennék, ha az én kezembe kerülne az irányítás, nem pedig arról szólni, hogy elegem van a politikából. Milyen trauma érte, hogy így beszél?

Nem ért trauma, és nem én vagyok kiábrándult, hanem, ahogy látom, az ellenzéki oldal szavazói azok. Ha, mondjuk egy holland, egy angol, egy amerikai, egy belga politikus vagy választópolgár elé tennénk azt a két adatot, hogy az emberek túlnyomó többsége kormányváltást akar, mégis a kormánypártok vezetnek toronymagasan, valószínűleg mérési hibára gyanakodna. Ennek az oka pedig egyszerű.

Az emberek kormányváltást akarnak, de nem látják az alternatívát. Ezt az alternatívát kellene felmutatnunk a választásig hátralévő időben.

A kérdésére azt mondtam, hogy most nem kezdenék politizálni. Ez azonban nem azonos azzal, hogy abba akarnám azt hagyni. Mindenkinél eljöhet ez a pont is, de ez nem most van. Most az a kötelességem, hogy azon a területen, ahol én tevékenykedem, a lehető legjobbat nyújtva alternatívát kínáljak a választóknak.  Vagyis meggyőzzem az embereket arról, hogy az a közjogi gondolkodás, amit az MSZP-ben képviselek, képviselünk, az ország javára válna.

Egy mondatban összefoglalva, ez mit tartalmazna?

Egy mondatban nehéz, de ha mégis, akkor azt hangsúlyoznám, hogy szeretnénk a negyedik magyar köztársaságot létrehozni.

Akkor bővebben…

Abból kell kiindulnunk, hogy a közjogi programunknak mi a legfontosabb feladata. Nem más, mint az illiberális maffiaállam, a NER lebontása közjogi kereteinek megteremtése. A rendszer, ami ma Magyarországon működik, az egy XXI. századi autokrácia. Aki a XX. századi diktatúrákhoz szeretné ezt hasonlítani, tévúton jár. Teljesen más a természete ezeknek a rendszereknek. A hatalomtechnikai megoldás más, de a lényeg persze ugyanaz. Egyetlen ember korlátlan és korlátozhatatlan hatalmának biztosítása. Ilyen rezsim az orosz, a török, az azeri, a kazah, a fülöp-szigeteki, stb. Mind Magyarország új jóbarátai… Egyre többen írják le azt, hogy e rendszereknek melyek az általános jellemzői. És ami érdekes, ezekhez a jellemzőkhöz mindhez hozzá lehet rendelni a magyar elemeket. Legfontosabb elvi tételük, a „győztes mindent visz.” Magyarországon ennek legeklatánsabb példája az Országgyűlés Igazságügyi bizottsága elnökének örökbecsű mondata – Tocqueville után nagyon szabadon: „a demokrácia a többség diktatúrája a kisebbség fölött.” De számos példa van erre kormánypárti országgyűlési képviselők részéről is, melyeknek lényege, hogy amikor az ellenzék alkotmányossági problémákról, vagy a demokrácia szintjének csökkentéséről beszél, a válaszuk az, hogy ők nagy arányban nyerték meg a választásokat, s ez alapján felhatalmazásuk van a bírált terv megvalósítására. További ilyen elv a szuverenitás hangsúlyozása. Magyarországon erre számos példa volt. A Brüsszellel vívott szabadságharc, az idegen érdekeket szolgáló milliárdos által pénzelt civil szervezetek elleni kormányzati és törvényalkotási fellépéssorozat, a Velencei Bizottság véleményének rendszeres megkérdőjelezése szuverenitási alapon, stb. Eszközük a közelmúlt történelmének újraírása.

Számos XXI. századi autokráciában megfigyelhető jelenség, hogy a kormányzó erők legitimációjának megfelelően szabják át az ország történelmét. Magyar példaként:

2016-ban egyértelmű törekvése volt a kormánynak az, hogy az 56-os szabadságharc megemlékezésein a fókuszba az egyszerű forradalmárokat, a „pesti srácokat” emeljék, s az állami vezetőkről – akik többségükben kommunisták voltak – szó se essen.

További elem még a demokrácia újradefiniálása. Magyarországon mindez nem igényel hosszú indokolást, talán elegendő, ha a miniszterelnök illiberális államról tartott beszédére utalunk. De ide kívánkozik a köznyelvben NER-ként meghonosodott kifejezés is, melyet sokan a maffiaállam szinonimájaként, mások egyszerűen az Orbán-rendszer meghatározójaként emlegetnek. S még folytathatnánk. Még nem tartunk ott, mint Putyin Oroszországa, vagy Erdogan Törökországa, de közelitünk hozzájuk. Nos ezt a folyamatot kell megállítanunk. Ehhez van egy jól definiálható közjogi programunk az új választójogi rendszertől a korrupcióellenes ügyészség felállításán keresztül, az új bírósági igazgatási modellen át a közvetlen köztársasági elnök választásig…

Már meg ne sértődjön, de nincs önnek egy kis tudathasadása?

Már miért lenne?

Mert abban a pillanatban, amikor elkezd szakmai kérdésekről beszélni, háttérbe szorul az az énje, amelyik el van keseredve, magába van zuhanva.

Dehogy vagyok magamba zuhanva, ez félreértés. Az igaz, hogy ha szakmai kérdésekről van szó, akkor fellelkesülök, mert azokról pontosan és részletesen el tudom mondani, hogy mit szeretnék elérni. Amelyek ezen kívül esnek, azok nem rajtam múlnak. S ha már itt tartunk, a programjaink biztosan nem képezik akadályát az együttműködésnek. Az ellenzéki pártok megismert szakmapolitikai elképzelései között – leszámítva talán a Jobbikot – igen nagy az átfedés. Vannak persze különbségek, de ezek nem áthidalhatatlanok. 2012-ben a teljes közjogi programról, 2017-ben pedig a választójogi rendszerről sikerült is elég gyorsan kompromisszumos javaslatot alkotnunk. Utóbbi ott van a parlament előtt. Ráadásul, meggyőződésem, hogy az ellenzék személyi összetétel tekintetében is állja a versenyt a mai kormányoldallal, sőt, jobb a kínálata.

Van tehát program, tapasztalat, humán erőforrás, csak egy feladatunk lenne: létrehozni a jelenlegi választási rendszerben győzelemre esélyes szövetséget.

Ezért ehhez hozzátennék még valamit: rendet kellene tenni a fejekben és az egymás közti viszonyokban, a szocialista párton belül is. Apropó, belső viszonyok. Azt mondják, most ön azért került egy kicsit marginális szerepbe, mert Botka László csapatához tartozott. És ha már Botka: most mintha igazolva látnák többen a szocialista párton belül a Gyurcsánnyal kapcsolatos véleményét, főként azért, mert a DK elnöke most homlok egyenest az ellenkezőjét mondja annak, amit korábban  – még Botka működése alatt – hirdetett…

Dehogy vagyok marginális szerepben. Mindig is szakpolitikusnak tartottam magam. Most is az vagyok. Annyit járok a TV-be és annyit szólalok fel a parlamentben, mint utoljára 2010-2011-ben az alkotmányozáskor. Hozzáteszem, hogy aki a pártunk jelenlegi helyzetében kiszorítósdit szeretne játszani, az ostoba és felelőtlen. Egy ereje teljében lévő pártnál ez lehet a politika része – sajnos ilyen ez a világ – de aki ma az MSZP-ben ilyesmin gondolkodik, az a párt létét és jövőjét veszélyezteti. Botkával folytatom: én nem tartozom senki csapatához. De szerintem az MSZP-nek, sőt, az ellenzéknek nagyon rosszat tett, hogy ő lemondott. Aki ezért dolgozott, annak lelke rajta. Állítom, hogy jó miniszterelnök-jelölt volt, s jobban állnánk vele, mint nélküle. A törekvéseit illetően persze voltak vitatható dolgok, például éppen az, amit Gyurcsány Ferenccel kapcsolatban megfogalmazott, bár abban tökéletesen egyetértek vele, hogy az ország legnépszerűtlenebb politikusának magának kellene annyi józan belátásának lennie, hogy félreáll és nem terheli meg az együttműködést a saját személyével. De igaz: ennek csakis a saját döntésén kellett volna alapulnia, nem pedig egy másik párt képviselőjének elhatározásán.

Szerintem, könnyebb lenne egy szélesebb körű szövetséget összehozni, ha Gyurcsány maga döntene úgy, hogy hátralép. De ezen már túl vagyunk, s az látszik, hogy Botka Laci álláspontja csak egy kellemes hivatkozási alap volt a DK számára.

Mert most, hogy Gyurcsány személye már nem akadály a részünkről, miért is nincs közös lista? Gyurcsány álláspontot változtatott. Hat éven keresztül beszélt arról, hogy közös lista, közös jelöltek, közös miniszterelnök-jelölt, ez a győzelem forgatókönyve, pár hete viszont pont az ellentétjét hirdeti. Nem akar közös listát és miniszterelnök-jelöltet, és nem értem miért nem. Nem értem, miért ez a fordulat. Egy volt miniszterelnöknek kellene annyi felelősségérzettel rendelkeznie, hogy elsősorban az ország érdekeit nézze, és csak másodsorban a pártjáét. Az ország érdeke most az, hogy az Orbán-rezsimet leváltsuk, de legalább a kétharmados győzelmét megakadályozzuk. Ebből a szempontból marginális kérdés, hogy melyik párt hány képviselője jut majd be a parlamentbe.

Akkor most azt kérdezem: áprilisig van esély arra, hogy bármi megszülessen a közös álmokból?

A Demokratikus Koalícióval előrehaladottak a tárgyalások, így arra minden esély megvan, hogy a koordinált indulásban meg tudunk állapodni. Abban is bizakodóak lehetünk, hogy egy közös miniszterelnök-jelöltet elfogadnak. A közös listára már nem esküdnék meg, de mert szerintünk ez vezetne eredményre, kitartunk az álláspontunk mellett. Már csak azért is, mert van egy olyan érzésem, hogy a társadalom felhajtó ereje, amely elvárja tőlünk az együttműködést, ki fogja kényszeríteni a közös indulást. A Momentummal, az LMP-vel nem tartom valószínűnek, ők túlságosan elzárkózóak. Talán később egyes körzetekben a koordináció életszerű.

A realitás tehát ma az, hogy a DK-val meglegyen a megállapodás az egyéni körzetekben és Karácsony Gergelyt el tudjuk fogadni közös miniszterelnök-jelöltnek.

Ilyenformán a Párbeszéd része lesz az együttműködésnek, ugyanígy a Liberálisok is, de dolgozni azért és reménykedni abban, hogy az összefogás még szélesebb körű legyen, azt szabad és kell.

Ön hogyan gondolkodik a Jobbik-kérdésről? Sokan mondják, hogy egy náci párttal nem lehet még gondolati szinten sem együttműködni, mások szerint ezzel a Jobbikkal, a Fidesz, mint nagyobb veszély leváltása érdekében igenis össze kell fogni.  Ön mit mond?

Először is: nem mondom, hogy a Jobbik náci párt. Vannak benne ilyen nézeteket valló emberek, de egyre kevesebben. Most egészen mást hirdetnek, mint a parlamentbe kerülésükkor tették, középre húzódnak. Bármi is motiválja őket erre, az országnak biztosan hasznára válik, hogy ha egy párt a szélsőjobb oldalról középre húzódik, s elnyomja a radikálisait, a maradék náci nézeteket valló tagjait. Hogy ez mennyire hiteles, a lelkükben mennyire őszinte, azt majd később megítéli a Jóisten. Amúgy nem egy ilyen változás volt már a politikában. Legutóbb 94’ és 98’ között lett liberálisból keresztény konzervatív a Fidesz. Szóval, amikor ők e folyamat hitelességéről beszélnek, megmosolyogtató. Nem véletlen, hogy a liberális és baloldalon egyaránt hallani pozitív véleményeket, már ami a taktikai megállapodások szükségszerűségét illeti. Így beszélt Heller Ágnes, Rangos Katalin, vagy az Élet és Irodalomban Felcsuti Péter is.

Senki nem koalícióról beszél, de még csak közös listáról sem, hanem a Fideszre írt torz választási rendszer miatt indokolható technikai koordinációról. Főképpen úgy, hogy a másik oldalon a kormánypártok radikalizálódását látjuk.

Nem csak a diktatórikus reflexeiket értem ezalatt. A náci Németország óta nem volt példa arra, hogy közpénzből finanszírozott állami kampány szított volna idegenellenességet. Nem véletlen, hogy Gaudi Nagy Tamás, Morvai Krisztina, vagy a goj motorosok élesen bírálják a Jobbik mai vezetését és éppen a Fideszben látják a jövőt, a Fideszben látják azt a helyet, ahova nekik tartozniuk kell. De külföldön sem Angela Merkel példaképe Orbán Viktor, hanem a szélsőjobboldali Marine le Pen. S annyi jót már régen hallottam a magyar miniszterelnökről, mint egy delegációban az osztrák szabadságpárti képviselőktől. Mielőtt még bárki félreértené, nem a Jobbikot dicsőítem, hanem a Fideszt bírálom élesen. Ma ugyanis az igazi veszély Orbán Viktor és illiberális maffiaállama. A kérdés tehát úgy vetődik fel, hogy miként váltsuk le a NER-t, s hogy ez kinek mit ér meg. Ezért merül fel egyre több emberben annak a lehetősége, hogy ehhez a Jobbikkal is koordinálni kell.  S éppen ezért tartom anakronisztikusnak és rövidlátónak pártunknak azt a közleményét, amelyet a hétvégi jobbikos tüntetéssel kapcsolatosan fogalmazott meg, amelyben nácinak nevezte a Jobbikot, és hiteltelennek ítélte, hogy a demokrácia védelmében, az Állami Számvevőszék durva büntetése miatt rendez tüntetést.

Hadd emlékeztessek a CEU-ügyre: ahol a Jobbik ugyan folyamatosan hangsúlyozta, hogy nem szereti azt, ami a CEU-n zajlik, nem ért egyet az oktatóival, mégis elutasítja a Fidesz törvényét, mert „ma téged, holnap engem” tesznek tönkre… Ez a hozzáállás lett volna követhető és követendő ebben az esetben is.

Nem arról szól ugyanis a történet, hogy a volt fideszes oligarcha, Simicska Lajos által finanszírozott Jobbik mellett kell kiállni, hanem a jelenséggel szemben: a demokrácia-ellenes, az autokratikus lépésekkel szemben. Azzal szemben, hogy a Fidesz a politikai ellenfeleit diktatórikus módszerekkel akarja kiiktatni. Bármi is a véleményünk a Jobbikról. Nyilvánvaló a helyzet. A jogszabályok szerint független Állami Számvevőszék élére a Fidesz oda állította a saját országgyűlési képviselőjét, akinek most kiadta az utasítást egy ellenzéki párt tönkretételére. Holnap majd az MSZP-re, holnapután meg az LMP-re adja ki ugyanezt. Ismétlem: ma engem, holnap téged… Ezért is kötelességünk mindent megtenni, nekünk országgyűlési képviselőknek azért, hogy a Fidesz ne vezethesse tovább ezt az országot. Már most a félelem uralkodik. Nem sokan vannak, akik megengedhetik maguknak a kormány nyílt bírálatát. Van aki maga, s van, akinek a rokona dolgozik a közszférában. Van, aki a vállalkozását félti – joggal. Annak a pár tucat képviselőnek, akit ellenzékiként megválasztottak, mindent el kell követnünk a változásért. Deák Ferenc írta 1840-ben a követjelentésében: „Az igaz ügyért küzdeni még akkor is kötelesség, midőn már sikerhez nincsen remény” Aztán 48’-ban mégis tagja lett az első felelős magyar kormánynak, majd később elvezette az országot a kiegyezésig.

LAPSZEM – 2017. december 18.

0

Ma az Auguszták ünneplik a névnapjukat, mellettük négy, nagyon ritka név birtokosai is ott sorakoznak a mai kiemelt névnapok között: Karácsony, Zajzon, Gracián, Graciána.  Az ünnepek előtti utolsó hétre ráfordulva lehűlt az idő, de messze még az igazi, kemény tél. Országos faggyal indult a nap, s délután is csak +2 fok körüli hőmérséklet lesz.  Különösebb szél és csapadék nem várható.

 

Népszava – Ha harcolsz, esetleg túléled

Évente több száz beteg hal meg a hepatitisz C (májmoly) miatt, pedig 2014 óta van olyan szer, amely a betegek 95 százalékának teljes gyógyulást garantál. Csakhogy ezt a készítményt, mivel a kezelés betegenként 15-20 millió forintba kerül, a hazai egészségbiztosító a regisztrált 4000 betegből 1500-1800-nak tudta csak a finanszírozni. (Jövő januártól egy sikeres ártárgyalás nyomán, elvileg valamennyi beteg hozzáférhet már a kezeléshez.) Eddig, azért, hogy a 6 milliárdos keretbe beleférjenek, „sorba állították” a betegeket és azoknak engedélyezték csak az új terápiát, akiknél a régi, 2-2,5 millióba kerülő interferon kezelés hatástalannak bizonyult – írja a Népszava, amely alaposan körbejárta a témát, kifaggatott egy érintettet, aki elmesélte, hogyan lehet „kijátszani” – külföldi segítséggel, gyógyszerfutár bevonásával – a rendszert. A leletével megkeresett egy közismert német hepatológust és az ő segítségét, s második véleményt kért tőle. Ő irányította egy kezelési aktivistához, aki szervezetével évek óta segít Kelet-Európában és Közép-Ázsiában a generikus gyógyszerek beszerezésében, hogy a rászorulók gyógyszerhez jussanak.

A hatóanyagokra vonatkozó recept alapján, előre fizetés után négy nap alatt megkapta a gyógyszert, amitől négy hónap után meggyógyult.

A szakértő pedig megerősítette, hogy a megoldás működik, annyi szépséghibával, hogy az ilyen esetekben a betegeknek egyedi engedélyt kellene kérniük az Országos Gyógyszerészeti és Élelmiszer-egészségügyi Intézettől (OGYÉI). A szakember elmondta azt is, hogy nagyon sok készítményt – olykor hiánycikkeket, vagy Magyarországon még forgalomban nem lévő orvosságokat – gyógyszerfutár cégekkel szereztetnek be maguknak a betegek. Évente körülbelül tízezer ilyen egyedi kérelem érkezik az OGYÉI hivatalába.

Magyar Nemzet –  Kétes fideszes üzlet: fordulat a nyúlketrecgate-ügyben

Hadházy Ákos, az LMP társelnöke alig két hónapja számolt be a heti rendszerességgel megtartott korrupcióinfóján arról, hogy Varga Gábor fideszes országgyűlési képviselőhöz köthetően – parlamenti padtársához, Simonka Györgyhöz hasonlóan – különös családi üzlet zajlik. Mindkét kormánypárti politikus rokonai ugyanis egy-egy kiterjedt cégháló tagjai, s ezek a vállalkozások gyakran európai uniós pénzzel is gazdagodnak. Különbség ugyanakkor kettejük közt, hogy míg Simonka György esetében – aki amúgy maga is feltűnik egy-egy cégben – vér szerinti rokonok a cégek tulajdonosai, addig a Varga Gáborhoz köthető vállalkozásoknál a rokonság a felesége hozzátartozóinál mutatható ki. Ugyanakkor a trükk mindkét esetben többnyire ugyanaz: miközben a hálózat egyik tagja megnyeri a brüsszeli forrást, egy másik elhozza az arra kiírt közbeszerzési eljárást. Két érdekes uniós pályázatot ismertetett néhány hete az LMP politikusa, mindkettő Varga feleségének családjához köthető. A hitvesi rokonsághoz tartozó cégek közül kettő is elnyert összesen 40-40 millió forintot nyúltenyésztő telep létesítésére Bikácson. Ezekről számol be részletesen a polgári napilap, amely érdekes hirdetésekre bukkant, amely azt bizonyítja, hogy a soha nem használt, uniós pénzből beszerzett kereteket most árulják.

Magyar Idők – Az egymilliomodik

A fenti címmel jelent meg a kormányhű napilap publicisztikája, amely azt a kormány számára örömteli hírt zenésíti meg, hogy az egymilliomodik honosított külhoni magyar és családja szombaton ünnepélyesen letette az állampolgársági esküt a Sándor-palotában. „Az első Orbán-kormány kezdte a magyarigazolvánnyal, majd a második folytatta a 2010-es állampolgársági törvény megalkotásával, a harmadik idején pedig elérték a milliomodik magyart” – emlékeztet a lap, amelynek szerzője szerint most

a 2011 januárja óta tartó nemzetpolitikai sikertörténet újabb főfejezethez érkezett, „éppen két évvel Trianon századik évfordulója előtt”.

A Kárpát-medencében, Magyarország határain kívül élő csaknem két és fél millió magyarból egymillió immár közjogi értelemben is a magyar nemzet részévé vált, az egységes politikai nemzethez tartozik.

„Az emberek a határnál, a buszon vagy az autóban magyar okmánnyal igazolják kilétüket, és még véletlenül sem a másikat, a régit veszik elő – ebben a kis döntésben benne rejlik mindennek az érzelmi jelentősége. Ha a nemzet egyetlen nagy szolidaritás, akkor a honosítás erős közjogi kapcsával most már nemcsak kultúr-, hanem államnemzetként is az” – szögezi le a szerző.

Magyar Hírlap – Egy elfelejtett tüntetés

„Azt a néhány száz, jobbikos becslések szerint néhány ezer embert ugyanis bajosan lehet tényezőnek tekinteni, pláne ha abból indulunk ki, hogy a Simicska-média szerint a cukiskodó formáció immár az Orbán-kormány első számú kihívója. Sőt a balliberális 444 által meginterjúvolt lelkes támogató szerint egyenesen a leváltója” – indul a szélsőjobbos lap publicisztikája, amely arra hegyezi ki a mondandóját, hogy mennyire abszurd ez az összefogás.

Felidéz „egy nem is a történelem ködébe vesző eseményt, amelyen jóval többen vettek részt, mint a mostani minicsődületen, ráadásul a Kossuth téren volt, és bizony valamennyi parlamenti párt képviseltette magát rajta” – írja a szerző, a 2012. decemberi demonstrációt visszaidézve, amelynek apropóját bizonyos Gyöngyösi Márton jobbikos honatya nemzetközi visszhangot keltő szónoklata váltotta ki, amelyben nemes egyszerűséggel a magyarországi zsidók listázását vetette fel. Akkoriban szélsőségesék még holokauszt-emlékműveket köpködtek, cigányoztak, nem volt tehát akkora meglepetés a vészkorszaki hangulatot idéző nyilatkozat, a felháborodás mégis összehozta az antiszemitizmust elutasító formációkat. Így történhetett, hogy például Rogán Antal a Fidesz, Bajnai Gordon az Együtt és Mesterházy Attila az MSZP színeiben közösen utasította el a vállalhatatlan eszméket, konkrétan a Jobbikot.

„Egy szó mint száz: volt itt már széles körű összefogás ügyek mentén, csakhogy öt évvel ezelőtt ez a közös nevező éppen a Jobbik által képviselt ideológia elutasítása volt.

Mindezek tükrében nem kicsit furcsa, hogy az immár a Spinozába járó pártvezér most azokkal „fogott össze”, illetve azok csatlakoztak hozzá, akik számára pár éve még vállalhatatlan volt a náci romantika. A kirakat persze más, a személyek azonban jórészt ugyanazok, Toroczkai és társai botrányos világnézete aligha maradt hátra valamiféle politikaváltoztató Macskafogó bendőjében”. Ez opportunizmus  – minősít a szerző.

 

Össztűz a Jobbikra -büntetésre tüntetés

Csak látszólag jó a hír azoknak, akik nem kedvelik a Jobbikot, hogy a Fidesz elsősorban nem a baloldali ellenzéket támadja, hanem erői nagyobb részét a Jobbik lejáratására és ellehetetlenítésére összpontosítja.

Látszólag jó a hír, de az úgynevezett demokratikus ellenzék pártjainak emiatt semmi okuk sincs az örömre. A Fidesz azért a Jobbikra lő elsősorban, mert tőlük fél, őket tartja a legveszélyesebb ellenfélnek. Az MSZP-vel, mint potenciális kihívóval már nem számolnak, s bár néha rutinból nekik is odacsapnak, túl sok energiát nem pazarolnak rájuk. A többi párt nem ér fel a Fidesz ingerküszöbéig. Néha ugyan megszokásból – főként Gyurcsány miatt – beleszállnak a DK-ba, de többnyire még ezt a kegyet sem gyakorolják.

Tetszik, nem tetszik, a Fidesz, amelyet sok mindennel lehet vádolni, de azzal nem, hogy ölbe tett kézzel, tétlenül várná a 2018-as választást, akárcsak Simicska Lajos, a Jobbikban látja azt az erőt, amelyik képes lehet megszorongatni, vagy akár le is váltani Orbán Viktor pártját.

Más kérdés, hogy a Fidesz igencsak nemtelen eszközökkel támadja Vonát és a Jobbikot. Telefonon hívogatják a ki tudja honnan és milyen alapon megszerzett telefonszámokon a nyugdíjasokat, korábban pedig rendre a Jobbikos politikusok magánéletével foglalkoztak. Most meg itt az ÁSZ büntetése”, amely akár jogos is lehet, legföljebb attól aggályos, hogy a Fideszt ugyanezért, vagy ennél súlyosabb vétségért nem büntetik.

Mondhatnánk erre, hogy egy szélsőséges, több bírói ítélet szerint nácinak is nevezhető pártnak nincs morális alapja, hogy tiltakozzon a durva lejárató módszerek ellen. Mondhatnánk ezt is, de mégsem mondjuk, mert a Fidesz, ha érdekei úgy kívánják, nemcsak Vona pártjával, hanem bárki mással szemben is képes ilyen eszközöket bevetni.

Persze, ez utóbbira is van válasz:

aki finom lélek, ráadásul még elvei is vannak, ne menjen politikusnak.

Ám ezzel azt is mondanánk, hogy politikusnak lenni nem tisztességes, nem normális embereknek való elfoglaltság. Ezt azonban senki nem gondolhatja komolyan, már csak azért sem, mert nemcsak a politikusok között vannak gazemberek. Hányszor hallottunk a rossz hírünket keltő taxisokról, a külföldi vendéget pofátlanul lehúzó vendéglősökről, az ügyfél számára előnytelen szerződést kínáló bankárokról és biztosítási ügynökökről. Lelkiismeretlen orvosokról, a rohadt gyümölcsöt az egészséges közé gond nélkül becsempésző zöldségesről.

A demokratáknak persze most fel van adva a lecke. Elfogadhatók-e a Jobbikkal szemben a Fidesznek azon módszerei, melyek ellen más körülmények között minden jogrendet féltő ember hevesen tiltakozna? E leckének volt egyik feladata a pénteki tüntetés. Azokkal lehet egyetérteni, akik szerint a Jobbikra is ugyanazok a szabályok érvényesek, mint bármely más pártra. Azaz, nekik is be kell tartaniuk a törvényeket, és, velük is szemben is csak törvényes eszközökkel szabad fellépni.

Konkrét ügyekben lehet egyetérteni a Jobbikkal, de közösen nem kell tüntetni velük.

Egy tüntetés margójára, avagy a pártökuménia kísérlete

Amikor a Simicska médiabirodalom egyik arca, Puzsér Róbert színpadra lépett a pénteki tüntetésen és azzal nyitott, hogy: „Összeáll a szkinhed, a cigány és a zsidó, hogy megmentsék a jogállamot” a körülöttem levő, Jobbikos zászlókat lengető emberek hirtelen elnémultuk és csak akkor lazultak el, amikor a tévés műsorvezető elkezdte ekézni az ATV-t, Köves Slomót Bayer Zsoltot, a Fideszt és az MSZP-t.

Nem mellékes a Jobbik vezetősége számára, hogy miként reagál a tagság az újabb pályamódosításra, de a Lendvay utca előtti rendezvény nem elsősorban nekik szólt. És még csak nem is az Állami Számvevőszéknek (értsd: Orbán Viktornak), amely a több mint félmilliárdos pénzbüntetéssel meg akarja fojtani a legnagyobb ellenzéki pártot. Hanem a még többnyire vonakodó konzervatív, baloldali és liberális szavazóknak. A Jobbik vezetőjének pénteki beszéde ugyanis a politikai korrektség mintapéldája volt és ezzel sikerrel léphetett volna fel bármelyik néppárti fórumon, nemcsak Magyarországon.

Vona Gábor meghirdette az ellenzéki pártok közötti ökuméniát, amelynek a felütésével éppen a már említett Puzsér szolgált: „Bródy és Szörényi közös igazsága a hitünk”.

A pártelnök a „közös igazság” alapja a szabadság szeretete, amely összeköti a magyar embereket.

A magyarok sokáig tűrnek, de a szabadságukat nem adják.”

Tehát Orbán Viktorhoz hasonlóan Vona is szabadságharcról beszélt, de a miniszterelnök ellen, aki „félmeztelen, mert derékig elsüllyedt a lopott pénzben”.

Volt egy kevésbé idézett része a Vona-beszédnek, amely történelmi támaszt is adhat egy új, általa vízionált összefogásnak, amelyben helye lenne, szinte biztosan, az LMP-nek, a Momentumnak és az Együttnek. Ezek a pártok egyébként, ha szerényen, diszkréten és kissé félrehúzódva is, de ott voltak a tüntetésen.

A történelmi analógia, amely az új koalíció akár eszmei alapja is lehet az 1867-es kiegyezés.

Vona azt mondta: sokat elmond a hatalomról, hogy semmi mondanivalója nem volt az idén épp 150 éve megkötött kiegyezésről, pedig páratlan fejlődés követte.

A sokak által elvárt bocsánatkérés a Jobbik enyhén szólva is gondba ejtő múltja miatt ugyan elmaradt (nem is volt reális ez az egyébként jogos követelés), de ehelyett Vona azt a megoldást választotta, hogy hagyjuk a múltat, mert ennek fájdalmait nem lehet begyógyítani, inkább itt a jövő, ami összeköt.

A Times of Israel, amelyet nehéz lenne ebben az esetben pozitív részrehajlással vádolni, azt a címet adta budapesti tudósításának: A magyarországi Jobbik vezetője feladja a párt antiszemitizmusát. A lap miután felsorolja a Jobbik múltbéli állásfoglalásait Izraellel, a „cigánybűnözéssel”, Moszkvával kapcsolatban, idézi Vonát, aki szerint a Jobbik néppártosodása visszavonhatatlan folyamat.

Vajon a széles párttagság és a radikálisok (pl. Toroczkai) ezt a békát hogyan nyeli le, még nem egészen világos. A pénteki tüntetők egy-két harsányabb része is zavarban lehetett, mert csak néhányszor hangzott fel egy-egy magányos és elhaló „és a zsidók” felkiáltás.

 

Merre? Tovább! – Szürreális világ, szürreális választási lehetőség

Hajnalban ébredtem, az sem jó ugyanis, ha túlságosan sok gondolat zakatol az ember fejében, ott lent, a tudat alatti szintjén. S nekem bizony zakatolt – a péntek esti Jobbik-tüntetést és annak (lehetséges) folyományait, az azzal kapcsolatos dilemmákat, múltat, jelent, s (esetleges) jövendőt mérlegelő, latolgató, erre vagy arra a polcra netten beszuszakolni próbáló működésre állt át az agyam, amúgy racionális és egyben tisztességes választ igyekezvén adni a hozzám hasonlóan gondolkodók nagy dilemmájára. Megtűrni? Elfogadni? Előmozdítani? Mármint a Jobbik által – szemmel láthatóan immár hőn óhajtott összefogást egy közös cél, a Fidesz leváltása érdekében.

S ahogy a reggeli kávémat iszogattam, már nem csak a tudatom alatt jelent meg maga a dilemma (amelynek eldöntésére számomra, gyaníthatóan sokakhoz hasonlóan, még nem érkezett el az idő), hanem egy minősítő jelző is. Mit megjelent? Berobbant!

Szürreális – zakatol a fejemben azóta, hogy kinyitottam a szemem.

A gondolatot csak erősítette a tegnapi tüntetés egyik, a saját pénzén Borsodból feljött tüntetőjének a sommás véleménye: a 444.hu portálnak nyilatkozva, egy freudi elszólással szépen lebalosozta a Jobbikot, mondván: „..a legerősebb baloldali párt….meg is nyeri a választást 2018-ban”.

Hogy némiképpen eltereljem a figyelmemet, elkezdtem szörfözni a neten – s rátévedtem (mazochista lévén, szoktam, sajnos, vagy nem sajnos, a munkám részeként is) a kormányzati portálra. Olvasgatom a címeket, s ismét berobbant ugyanaz a minősítő jelző.

Szürreális!

Minden további magyarázat helyett álljon itt egy kis ízelítő, amúgy bizonyítandó, hogy nem az én készülékemben van a hiba.

„A V4-ek jelentősen hozzájárulnak Európa tengeri határainak védelméhez” – harsogja rögtön a vezető anyag, amelyet ezúttal nem egy kék, hanem egy zöld nyakkendőt kötő, az ország ügyeiért aggódó és cselekvő képet mutató Orbánnal a középen megjelenítő fotó illusztrál. Csak hogy megnyugodjunk, az ország ügyeinek az intézése jó kezekben van: „A V4-ek csütörtökön arról döntöttek, hogy pénzügyi hozzájárulást adnak és közreműködést is vállalnak Olaszország megsegítése érdekében, hogy meg tudja védeni tengeri határait – közölte Orbán Viktor” – kezdődik maga a cikk. Amelynek a mondandójáról, hogy Olaszország megsegítésére Magyarország is pénzt ad óhatatlanul az jut az eszembe, hogy immár nem a magyarok  nyilaitól, hanem a pénzügyi adományitól kell Európának, de legalábbis Olaszországnak rettegnie (ld. még a templomfelújítás a közelmúltban).

De tovább is van, mondjam még? Íme hát a kormányzati portál december 16-i, kora reggeli nyitóoldalán fellelhető további cikkek címei:

„Köszönet a nemzeti konzultációban részt vevő magyaroknak”
„Ismét rekordközeli mértékben nőtt az építőipar”
„39 milliárd forintos bértámogatás a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásához”
„Mintegy 1200 gyereket látott vendégül a Fővárosi Nagycirkusz az Erzsébet-karácsony keretében”
„Magyarország sikeresen képviselte álláspontját Jeruzsálem kérdésében”
Egyetértés volt a migráció „külső kérdéseiben”, de nincs egyetértés a betelepítésekről”
A kötelező kvóta alkalmatlan eszköz a migrációs krízis kezelésére”

Jelentkezzen az, aki úgy gondolja, hogy ezek azok az objektív témák, amelyeket az immár nem egészen tízmillió magyarországi magyarhoz szólni, őket, minket a közös dolgainkról informálni hivatott a mi – nem kevés –  pénzünkön fenntartott kormányportálon harsogni kell.

Hát nem szürreális?

De folytassuk a szörfözést a neten: csak pár kattintás és máris belebotlunk a demokratikus ellenzékről szóló hírekbe. Hát, volt történés (s persze kiszivárogtatás):

Új megoldás: külön lista, közös miniszterelnök-jelölt”,
Szekeres nekiment az új elképzelésnek”,
Együtt-javaslat a 106 egyéni választókerületre” – hogy csak a mi portálunk néhány tegnapi cikkének a címét citáljam.

Számomra szürreális, hogy négy hónappal a választások előtt a fiúk-lányok még mindig azzal vannak elfoglalva, hogy nekik mi lenne a legjobb.

De tudják mi a legszürreálisabb? Hogy – jelen állás szerint legalábbis – e három szürrealitás közül kell választanunk 2018. tavaszán.

Bár, ha jobban belegondolok, erre már nem jó a jelző. Merthogy az a  tragédiát előrevetítő drámai feladat lesz.

Vona: Fordulópont a mai

0

Ezrek gyűltek össze a Jobbik által meghirdetett tüntetésen Budapesten, amely előtt fél órával leállt a forgalom a Dózsa György úton. A megmozduláson, amelynek Vona Gábor, a Jobbik elnöke volt a fő szónoka, több ellenzéki párt is képviseltette magát, köztük a Momentum, az LMP és az Együtt. A vegyes részvételt az is mutatta, hogy vegyesen voltak Európai Uniós, magyar és Árpád sávos zászlók is.

Fotó: FüHü

A terv az volt, hogy a tüntetők a Hősök Teréről az Állami Számvevőszék székházához vonulnak, elvégre a tüntetés apropója az ÁSZ által a Jobbikra kirótt gigabüntetés elleni tiltakozás volt.

A Vona-beszéd felvezetéseként  színpadra lépett Puzsér Róbert, a „megmondóember” ezúttal elsősorban arra helyezte a hangsúlyt, hogy bizonyos ügyekben a világról gyökeresen mást gondolkodóknak is együtt kell működniük. „Nem vagyunk hajlandóak választani Szörényi és Bródy között”, mert a kettejük igazsága a mienk – mondta.

„Orbán Viktor olyan, mint egy ócska, aljas, sunyi tolvaj, aki  beoson a kertünkbe és ellopja a szabadságunkat”

– Vona Gábor nem fukarkodott  kemény szavakkal beszédében. Orbán annak fejében, hogy vállalja, nem enged be terroristákat az országba, elvenné a szabadságunkat – mondta Vona, hozzátéve: a pártokat is fel akarja számolni, s a legerősebbel, a Jobbikkal kezdené. Az ÁSZ bírsága nem egy hatósági ítélet, hanem egy halálos ítélet, a magyar  demokrácia halálos ítélete – szögezte le.

Fordulópontnak mondta a tüntetés napját, kifejtve: egyrészt azért, „mert itt vagyunk, sokféle ember, sokféle gondolattal és világképpel. Másodrészt azért, mert bebizonyítottuk, hogy nem félünk, illetve nem mi félünk”.

Aki fél – dacára a hatalomnak, a sok ellopott pénznek – az Orbán Viktor.

Orbán minden gesztusa, környezete, s mindaz ami benne van, emlékeztet valamire –

„egy bukás felé tántorgó diktátor utolsó kétségbeesett kapkodására.  Orbán Viktor bukni fog!”

Fordulópont emellett azért is, „mert itt és ma, itt és most a XXI. század megmutatta önmagát” – jelen vannak LMP-sek, Momentumosok, kisgazdák, Jobbikosok, más pártok, civilek – mondta, arra hegyezve a gondolatot, hogy a Fidesz és az MSZP a múlt századot képviseli, amelyben a más véleményt valló az ellenség, akit el kell taposni. „Ebből ki kell lépnünk nekünk is” – fogalmazott, elismerve:

„mi is ebbe nőttünk bele, mi is benne voltunk ebben”, s „bármennyire is szeretnénk, nem tudjuk meg nem történtté tenni ezt”

– reagált közvetetten azokra a bírálatokra, hogy milyen véleményeket hangoztattak még nem is olyan régen ő és a pártja.

Vona szerint a legfontosabb, hogy nem visszafelé kell nézni, hanem a jövő felé, s hiszi, hogy miként a múltban többször megmutatták a magyarok, ezúttal is ezt teszik majd, s közösen építik az országot.

„Nem kell egymást szeretni, nem kell egyetérteni, elegendő, ha elfogadjuk egymást és hiszünk a közös céljainkban”

– szögezte le Vona, hozzátéve: ez a XXI. sz. Magyarország sorsfeladata.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK