Kezdőlap Címkék Jeremy Corbyn

Címke: Jeremy Corbyn

Megvan a Brexit-alku, kérdés a londoni parlamenti jóváhagyás

Megszületett a megállapodás a felek között az Egyesült Királyság rendezett európai uniós kiválásának feltételeiről szóló szerződésről – jelentette be Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke és Boris Johnson brit kormányfő. Kérdés azonban a paktum londoni parlamenti elfogadása.

Juncker tisztességesnek és kiegyensúlyozottnak nevezte az elért egyezséget, és javaslatot tett annak jóváhagyására a délután kezdődő EU-csúcstalálkozón.

A brüsszeli testület vezetője levelet küldött Donald Tusknak, a tagországok vezetőit tömörítő Európai Tanács elnökének, amelyben arról számolt be, hogy sikerült egyetértésre jutni a bénultság fő okának számító ír-északír helyzet rendezésére szolgáló rendelkezésekről és a jövőbeli viszonyrendszerről szóló politikai nyilatkozat szövegéről is.

Michel Barnier, az EU Brexit-ügyi főtárgyalója leszögezte, hogy a szöveg megfelel a bennmaradó tagállamok által korábban lefektetett követelmények mindegyikének, és jogbiztonságot teremt minden területen, ahol a rendezetlen kilépés bizonytalanságot okozna.

Arról is beszámolt emellett, hogy Johnson délelőtt magabiztosnak mutatkozott azzal kapcsolatban, hogy sikerül az ügyben többséget szereznie a londoni alsóházban.

A sajtóban megjelentek alapján az október 31-i kilépési határidő előtt szinte a végórában kidolgozott londoni javaslat az, hogy

ha nem lehet határellenőrzés Írország és Észak-Írország között, akkor az Észak-Írország és Nagy-Britannia között húzódjon, tehát a királyságon belül.

A meglehetősen komplikáltnak tűnő, és első ránézésre nem biztos, hogy könnyen alkalmazható megállapodásról Michel Barnier azt mondta, hogy

a brit hatóságok a brit vámokat fogják kivetni azokra a harmadik országokból származó termékekre, amelyek Nagy-Britanniában is forgalomba kerülnek.

Azoknál viszont, amelyeknél

fennáll annak lehetősége, hogy tovább értékesítik az EU-ba, az európai vámrendszert fogják alkalmazni.

Az árukat már akkor meg fogják vizsgálni, amikor belépnek az Ír-sziget területére, nem pedig akkor, amikor Észak-Írországba szállítják őket. Vagyis nem Írország és Észak-Írország között lesz az ellenőrzés. Barnier szerint Észak-Írország Nagy-Britannia vámrendszeréhez fog tartozni, de az egységes európai piac belépőpontja marad.

Lehet azonban, hogy a pezsgőket még kár kinyitni, mert az egyezséget a tagállamoknak, így a brit parlamentnek még jóvá kell hagyni. Ma délelőtt az angolpárti észak-ír Demokratikus Unionista Párt (DUP), a kormányzó konzervatívok koalíciós partnere közölte: ebben a formában nem fogadják el a megállapodást. Semmi olyan megoldást nem hajlandók támogatni, amely Észak-Írországot az Egyesült Királyság többi részétől eltérő vámjogi viszonyrendszerben hagyná az EU-val.

A DUP mindenekelőtt a javasolt vámügyi szabályozást veti el, és tisztázatlannak ítéli az áfa-szabályozási javaslatot is.

A DUP nélkül nincs többsége Johnsonnak, de még velük együtt se biztosan. Ugyanis a tory párt kizárta soraiból azokat a képviselőket, akik megszavazták szeptemberben a munkáspárti kezdeményezést az alsóházban, hogy ha nem sikerül megállapodásra jutni az EU-val október 19-ig, akkor Londonnak kötelező újabb halasztást kérni. Ha őket nem sikerül meggyőzni, akkor a Munkáspárttal kell egyezkedni a többség értelmében.

Ennek elnöke, Jeremy Corby azonban máris bejelentette: a megállapodás még rosszabb, mint az előző, amelyet a londoni parlament háromszor is elvetett. A Labour szerint az egyezség a munkavállalók védelme és jogosultságai szempontjából „lefelé tartó versengést” indíthat el, emellett kockára teszi az élelmiszerbiztonságot, aláássa a környezetvédelmi normákat és lehetővé teszi, hogy a brit állami egészségügyi ellátó szolgálatot (NHS) amerikai magánvállalatok felvásárolják. Corbyn szerint mindezek alapján a megállapodást vissza kell utasítani. A Munkáspárt vezetője ezért újabb Brexit-népszavazást akar.
Boris Johnson ma bejelentette, hogy a kormány a szombati rendkívüli parlamenti ülésen szavazásra bocsátja a megállapodást.

Az Európai Unió és az Egyesült Királyság először tavaly novemberben állapodott meg a kilépés feltételeiről, ám azt a megállapodást a brit parlament háromszor is elutasította. Az egyezség legvitatottabb pontja az volt, hogy tartalmazott egy vészmegoldást, amely abban az esetben lépett volna életbe, ha a kilépést követő átmeneti időszak végéig nem sikerül megállapodnia Londonnak és Brüsszelnek olyan megoldásról, amely szükségtelenné teszi az ellenőrzést az EU-tag Ír Köztársaság és Egyesült Királysághoz tartozó Észak-Írország határán.

A határ átjárhatósága része az úgynevezett nagypénteki megállapodásnak, amely 1998-ban a több évtizedes ír-szigeti konfliktust zárta le, de miután a britek az EU-s vámunióból és az egységes piacból is kilépnek, más megállapodás híján muszáj lenne ellenőrzést bevezetni a két ország határán. Ez Nagy-Britannia és az EU között közös vámtérséget hozott volna létre.

Boris Johnson ezt a vészmegoldást elutasította, az EU viszont elzárkózott a már elfogadott megállapodás újranyitásától. Alternatív lehetőség kialakítását viszont elfogadta, amely ugyanúgy garantálja az unió egységes piacának épségét, valamint az ír szigeti uniós külső határ átjárhatóságát.

 

Britannia, Olaszország: birkózás, helyezkedés és tűzoltás

Nagy-Britanniában nem tisztul a kép, változatlanul legvalószínűbb a no deal Brexit. A toryk engedményével azonban a Munkáspárt is csapdába került. Olaszországban „salvinitlanított” kormány vág bele a reformkísérletbe.

A Brexit ügyében csütörtökön csak a lényegben nem sikerült előre lépni. Miután előző éjszaka a renegát – ezért a pártból később kizárt – 21 konzervatív képviselő szavazatával leszavazták Boris Johnson „könnyű” no deal Brexit-tervét és mindjárt az előrehozott választást is, csütörtökön némi engedményt tettek a toryk. Azzal, hogy a Lordok Házában nem obstruálják a megerősítő szavazás előtti vitát.

Első körben 0:2

Az éjszakai szavazásokon először arról döntött a munkáspárti kezdeményezést elfogadva az alsóház, hogy megtiltja Boris Johnson miniszterelnök konzervatív párti kormányának Nagy-Britannia rendezetlen, megállapodás nélküli kiléptetését az Európai Unióból legkésőbb október 31-én (amikor lejár az EU-tól kapott újabb határidő). De az is benne van, hogy ha október 19-ig a parlament nem járul hozzá új Brexit-megállapodáshoz, és ahhoz sem, hogy a brit EU-tagság megállapodás nélkül szűnjön meg, Johnsonnak kezdeményeznie kell az EU-nál a kilépés elhalasztását 2020. január 31-ig.

Ezután viszont az alsóház elutasította Johnson kérését, hogy október közepére írja ki az előrehozott választást. Erre azért lenne szükség, hogy a 17-i EU-csúcson már a tisztségében megerősített miniszterelnök vegyen részt. Csakhogy a kétharmados támogatást élvező javaslatot a Munkáspárt ellenezte. Attól féltek, hogy a törvényerőre emelkedéshez szükséges

felsőházi vitát a toryk felszólalási dömpinggel elhúzzák, amíg jövő csütörtökön kitör a parlamenti szünet.

Az obstrukcióról végül a konzervatívok lemondtak, és ezzel a Lordok Háza jóváhagyásával várhatóan pénteken megerősített törvény birtokában jövő hétfőn ismét szavazhatnak az új választásról.

Corbynék nehéz döntés előtt

Ekkor azonban a Munkáspártnak színt kell vallania. Azután, hogy két éve másról se beszélnek, mint hogy a kormány Brexitbeli alkalmatlansága és tehetetlensége új kormányt – természetesen munkáspártit – kíván. Ám a közvélemény-kutatások a Konzervatív Párt előnyét mutatják a Labour előtt. Arról nem beszélve, hogy a Munkáspárt is megosztott a kilépés ügyében – ahogyan Jeremy Corbyn elnök is inkább euroszkeptikus. Ez is oka volt annak, hogy a Brexit-népszavazás előtti kampányban a párt erősen félgőzzel vett részt,

álláspontját pedig kétkulacsosnak látta sok brit is.

Most csapdában vannak: Johnson mögül még szerdán eltűnt a parlamenti többség, amit viszont előrehozott választáson stabil támogatásra válthat. Ezt akár a kétharmados eljárással, akár a feles többséget igénylő maga elleni bizalmi szavazás benyújtásával elérheti a miniszterelnök. Ha. Ha a Munkáspárt megszavazza ezt. Ha mégse teszi, és hatalomban tartja Johnson kormányát, akkor eddig is megtépázott szavahihetősége vész oda.

Ha előrehozott választás lesz, és azon a Brexitbe belefásult szavazók Johnsont újráztatják, akkor Corbyn csak abban bízhat, hogy a rendezetlen kiválás miatt akkora nehézségek, ellátási zavarok, recesszió lesz, amibe belebukik a kormány.

Mindeközben egy helyben toporognak

Merthogy a lényegben egy tapodtat se léptek előre a britek. Abban, hogy

Johnsonnak semmiféle elképzelése nincs a legfeszítőbb kérdésben: mi legyen a belső határ problémájával.

Amiről az előző miniszterelnökkel, Theresa Mayjel kialkudott megoldást háromszor utasította el a tory-többség vezette parlament. Ez az úgynevezett backstop kimondja, hogy az Egyesült Királyság egésze az EU-s vámunióban maradna, amíg nincs átfogó megállapodás kettejük között. Emellett Észak-Írország része maradna az EU egységes belső piacának. Ez a feltétele annak, hogy ne kelljen visszaállítani az ír-északír határon (500 kilométeren) a fizikai ellenőrzést.

Johnson tárgyalási előfeltétele mindmáig ennek kivétele a szerződésből, mert az Egyesült Királyságot az egységes piacból és a vámunióból is ki akar léptetni. Az EU viszont erre nem hajlandó.

Vagy így kell a szerződés, vagy sehogyan

– ez az alapelv Brüsszelben (és a tagországokban).

A miniszterelnök annyiban következetes, hogy ma egy rendezvényen azt mondta: inkább árokban hal meg, mint hogy késleltesse a Brexitet. Vagyis hogy a határidő kitolását kérje az EU-tól október 31-e utánra.

Apróság, de a királyságot mára szinte kettészelő Brexit mint cseppben a tenger megtalálható magában Boris Johnson családjában. Mindkét testvére elkötelezett EU-párti. Húga, Rachel a kilépés ellen valóban őszintén kampányoló liberális demokraták tagja, öccse, Jo pedig éppen ma mondott le alsóházi mandátumáról, és lépett ki a kormányból, amelynek egyik államtitkára volt. Mint mondta „feloldhatatlan feszültséget” okozott a családi lojalitás és a nemzeti érdekek képviseletének egyidejű kötelme. Korábban ő is a bennmaradás mellett kampányolt.

Az olaszok hatástalanították a bombát – egy darabig

Ehhez képest lényegesen egyszerűbb az olasz helyzet. Letette hivatali esküjét az Öt Csillag Mozgalom (M5S) és a balközép Demokrata Párt (PD) koalíciós kormánya a független, párton kívüli Giuseppe Conte miniszterelnök vezetésével, aki a szélsőjobbos, Matteo Salvini vezette Ligával társbérletes kormányt is irányította. A két párt bevette maga mellé a Szabadok és Egyenlők nevű kis baloldali pártot is. (A római parlament alsó- és felsőházának még bizalmat kell szavaznia a kormánynak, de a koalíciónak mindkettőben többsége van.) Conte egyik első intézkedéseként Paolo Gentiloni korábbi miniszterelnököt, a PD elkötelezett uniópárti politikusát jelölte európai biztosi tisztségre.

Eddig egyszerű volt: sikerül az olasz kormányzást „salvinitlanítani”, visszahelyezni a biztosító szeget az EU-t bomlasztani akaró Liga-kézigránátba.

Ettől a helyzet nem változott: a szélsőjobbos párt a legnépszerűbb (38 százalék körül),

a tavaly nyáron még ekkora támogatású M5S a felére ment össze; Salvini ezt látva döntött úgy, hogy felrobbantja a csillagosokkal fennálló kormányt, hogy előrehozott választás nyomán, akár a tőlük is szélebbre álló Olasz Testvérekkel szerezzen teljhatalmat. Ez nem jött be neki.

Az új kormánynak szinte a szöget kellene négyszögesíteni.

A hagyományos elithez tartozó PD-nek és az elitellenességel népszerűséget szerzett – és azóta szélbalról közép felé szelídült – M5S-nek kell megoldást találnia az ország krónikus bajaira. Az egyik legnagyobb államadóssággal éppen stagnálásba süllyedő gazdaságot felrázni, de közben csökkenteni a hiányt. Az M5S olyan ígéretekkel (például garantált alapjövedelem) házalt a tavaly júniusban megalakult, Liga-koalíciót eredményező választási kampányban. Ha ezeket feladja, rövidesen süllyesztőbe kerülhet. És Salvini csak erre vár.

Brexit: mélyül a káosz, új választás jöhet

Ma megszavazhatja a brit parlament, hogy megtiltja a megállapodás nélküli Brexitet. Az éjszakai vereség után Boris Johnson új választást helyezett kilátásba, amihez viszont kétharmados szavazat kell az alsóházban. Jelenleg már a sima többség is megszűnt Johnson mögött.

Kedd éjjel a brit alsóház napirendre vette a Munkáspárt előterjesztését, amely törvényben tiltaná meg, hogy október 31-én Nagy-Britannia megállapodás nélkül lépjen ki az EU-ból. A 328-301 arányú szavazáshoz az kellett, hogy 21 konzervatív képviselő is a kormány ellen szavazzon. Ezzel

az alsóházi többség kivette a konzervatív párti kormány kezéből a parlamenti ügymenet irányítását.

A vitában Boris Johnson megismételte, hogy kizárt újabb halasztás a Brexit időpontjára, az ország akár így, akár úgy, október végén otthagyja az EU-t. Johnson felszólalása közben Philip Lee egykori igazságügyi államtitkár meglehetősen színpadiasan felállt helyéről és a konzervatív frakcióból átült a Brexitet ellenző Liberális Demokratákhoz. Ezzel

megszűnt a kormány többsége,

amit eddig is csak az északír – Brexit-párti – Demokratikus Unionista Párt támogatásával kapott meg.

Johnson a szavazás eredménye után előrehozott választások kiírását helyezte kilátásba arra az esetre, ha a parlament ma megszavazza az ellenzéki indítványt. Az alsóház várhatóan szerda este veszi napirendre a Munkáspárt által beterjesztett tervezetet.

Ennek lényege az, hogy ha október 19-ig a parlament nem járul hozzá új Brexit-megállapodáshoz, és ahhoz sem, hogy a brit EU-tagság megállapodás nélkül szűnjön meg,

Johnsonnak kezdeményeznie kell az EU-nál a kilépés elhalasztását 2020. január 31-ig.

A további három hónapi halasztáshoz az EU-ban maradó országok egyhangú jóváhagyása szükséges.

Boris Johnson az elmúlt napokban azonban többször is határozottan leszögezte, hogy

semmilyen körülmények között nem hajlandó kezdeményezni az EU-nál a kilépés elhalasztását.

Sokszor hangoztatott álláspontja az, hogy a brit EU-tagság mindenképpen megszűnik október utolsó napján, akár sikerül újratárgyalni az előző miniszterelnök, Theresa May által az Európai Unióval tavaly novemberben elért, a londoni alsóház által azonban háromszor is elvetett megállapodást, akár nem.

Johnson szerint a törvénytervezet az EU kezébe adná a további tárgyalások irányítását, és ebben az esetben az EU maga határozhatná meg, hogy meddig tartja az unióban Nagy-Britanniát. Ő ebben nem vesz részt – mondta -, ezért ha az alsóház szerdán elfogadja az ellenzéki indítványt, a brit választóknak kell dönteniük arról, hogy Nagy-Britanniát ki képviselje az október 17-én esedékes EU-csúcsértekezleten.

Vagyis addigra új választással kell miniszterelnököt pajzsra emelni. Erre október 14-én vagy 15-én kerülhetne sor.

Johnson szerint „mindenki tudja”, hogy ha a Munkáspárt vezetője, Jeremy Corbyn lenne a miniszterelnök, akkor „könyörögne” az EU-nak a Brexit halasztásáért, és elfogadná az EU minden követelését. Én nem akarok választásokat, de ha a képviselők szerdán a Brexit újabb értelmetlen, potenciálisan évekig tartó halasztását írják elő, akkor ez lenne az egyetlen megoldási lehetőség – mondta Johnson.

Ez azonban nem ilyen egyszerű. Korábbi törvénymódosítás 5 évre rögzítette a két választás közötti időszakot. Ennek alapján a következő választás 2022-ben lenne esedékes, és az ennél előbbi parlamenti választás kiírásához a 650 fős alsóház kétharmados többségének támogatására lenne szükség. Amiben elvben érdekelt a Munkáspárt is, bár elnöke, Jeremy Corbyn is inkább euroszkeptikus. Ráadásul a közvélemény-kutatások jelentős előnyt mérnek a Toryk javára. Tehát

nagy az esélye annak, hogy Johnson megerősödve kerülne ki az előre hozott választásból,

kényelmes többségbe kerülve az alsóházban.

Amely ráadásul végleg el is tűnhet, mert megerősítették, hogy Johnson terve az: a szavazáson szembe forduló 21 képviselőt kizárják a Konzervatív Pártból, akiknek megtiltják, hogy a párt színeiben induljanak a következő választáson. Közöttük van számos egykori kormánytag, például Philip Hammond volt pénzügyminiszter, Greg Clark, az üzleti ügyek volt minisztere és Rory Stewart volt nemzetközi fejlesztési miniszter. Ugyancsak a kormány ellen szavazott Sir Nicholas Soames, Sir Winston Churchill néhai brit miniszterelnök unokája.

A tárgyalások vége?

0

A brit Munkáspárt nem folytatja a konzervatív párti kormánnyal áprilisban kezdett tárgyalásokat a brit EU-tagság megszűnésének (Brexit) feltételrendszerét rögzítő megállapodás elfogadásáról – közölte Theresa May miniszterelnökhöz intézett pénteki levelében Jeremy Corbyn, a Labour vezetője.

A Munkáspárt által pénteken közzétett levelében Corbyn úgy fogalmaz, hogy a tárgyalási folyamat eljutott lehetséges végső határáig, mivel a konzervatív kormány folyamatosan destabilizálódik, cselekvési hatásköre egyre szűkebb. A Munkáspárt vezetője ezzel összefüggésben felidézi, hogy Thersa May a héten beleegyezett saját távozási menetrendjének rövid időn belüli felvázolásába, és „a kormánytagok máris az utódlásért versengenek”.

Corbyn szerint ebben a környezetben nem lehet abban bízni, hogy bármilyen megállapodást sikerülne végrehajtani. Az EU-val novemberben megkötött 585 oldalas kilépési megállapodást a londoni alsóház eddig háromszor utasította vissza.

A kormány és a legnagyobb brit ellenzéki erő küldöttségei számos tárgyalási fordulót tartottak, több alkalommal May és Corbyn személyesen is tárgyalóasztalhoz ült, a

megbeszéléseken azonban nem sikerült egyezségre jutni.

Jeremy Corbyn felrója a miniszterelnöknek, hogy a kabinet tagjai gyakran a kormányzati tárgyalóküldöttség által előterjesztett javaslatoknak homlokegyenest ellentmondó nyilatkozatokat tettek a nyilvánosság előtt. Corbyn szerint ez történt például az EU-val a Brexit után kialakítandó vámuniós viszonyrendszer ügyében is: az elmúlt napokban több kabinettag elutasította egy ilyen viszonyrendszer bármiféle formáját, függetlenül a kormány tárgyalóküldöttsége részéről elhangzott javaslatoktól.

A Munkáspárt vezetője szerint a kormánnyal folytatott tárgyalások részletesek és konstruktívak voltak, mindkét fél jóhiszeműen tárgyalt, és egyes kérdésekben lett volna lehetőség a kompromisszumra, ám továbbra is vannak olyan jelentős szakpolitikai nézeteltérések, amelyeknek áthidalása lehetetlennek bizonyult.

Sir Keir Starmer, a Labour árnyékkormányának Brexit-ügyi miniszterjelöltje, a munkáspárti tárgyalóküldöttség vezetője már a konzervatív kormánnyal kezdett tárgyalássorozat elején egyértelművé tette, hogy a Munkáspárt csak olyan megállapodást hajlandó elfogadni, amelyben szerepel népszavazás kiírásának lehetősége a Brexit feltételrendszeréről.
A Munkáspárt emellett állandó jellegű vámuniós viszonyrendszer kialakítását is elengedhetetlennek tartja az EU-val a Brexit utáni időszakra.

A kormány eddig mindkét lehetőséget mereven elvetette.

Theresa May ugyanakkor a héten bejelentette, hogy a június 3-án kezdődő héten az alsóház elé terjeszti a Brexit-megállapodásban foglaltak törvénybe iktatását célzó tervezetet.
Ez nem ugyanaz az elvi határozati javaslat a Brexit-megállapodás jóváhagyásáról, amelyet az alsóház eddig háromszor elvetett. A júniusban beterjesztendő tervezet jogszabályalkotó célú indítvány lesz, a kilépés törvénybe foglalásának átfogó menetrendjével, jóllehet a tervezet pontos részletei egyelőre nem ismertek.

Az viszont gyakorlatilag konszenzusos várakozás, hogy ha az alsóház a Brexit-jogszabálytervezetet sem fogadja el, akkor Theresa May távozik a Konzervatív Párt és a kormány éléről. Ebben az esetben már a nyáron megindul az utódválasztási folyamat.

May csütörtökön találkozott a Konzervatív Párt alsóházi frakciójának legbefolyásosabb, végrehajtói jogkörökkel is felruházott szakpolitikai testülete, az 1922 Bizottság vezetésével és tagságával, hogy megvitassa távozásának várható körülményeit.

A találkozó után Sir Graham Brady, az 1922 Bizottság vezetője tudatta: megállapodás született arról, hogy Theresa May és ő ismét összeül, amint június elején az alsóház szavaz a Brexit-megállapodás jogszabálytervezetéről, és azon a találkozón véglegesítik a Konzervatív Párt új vezetőjének megválasztási menetrendjét.

FH/MTI

New Statesman: Britannia alázatossága

A nép ellenségei nem azok, akik ellenzik a brexitet, hanem azok a politikusok, akik eljuttattak minket az önrombolás ezen aktusához – írta a lap „Britannia megalázása” című cikkében.

Oda jutottunk, hogy egy megalázott brit miniszterelnök hat órán át ül egyedül egy brüsszeli szobában, miközben a többiek a mi sorsunkról tanácskoznak. Egy kormány, amely nem képes tovább kormányozni. Egy ország, amely a káoszt és a működésképtelenséget jelképezi. Egy magát megadó „Egyesült Királyság”.

Britek százezrei, akik más uniós tagállamokban kérnek állampolgárságot.

Az ipar üvölt dühében és frusztráltságában. A közbeszéd meg van mérgezve. A parlamenti képviselők rendőri védelemre szorulnak, az emberek gyógyszereket halmoznak fel. Barátságok szakadnak szét, a katonaság készültségben van esetleges nyugtalanságra számítva. Ez nem „az ellenőrzés visszaszerzése”, és nem az a büszke, felszabadított Nagy-Britannia, amelyet a brexit hívei ígértek. Ez az önkárosítás groteszk és szánalmas aktusa, amelyet nem valami háború, vagy katasztrófa okozott, hanem saját ostobaságunk. És a nép igazi ellenségei nem azok, akik ellenzik a katasztrofális kilépést, hanem azok, akiknek a fanatizmusa és politikai nemtörődömsége szinte megtörte az országot. A későbbi generációk érdekében meg kell nevezni és meg kell szégyeníteni azokat az önjelölt „hazafiakat”, akik elárulták országukat – írta a szerző.

Az eredendő bűnt David Cameron követte el. A tömegek nem követeltek népszavazást az uniós tagságról, Cameron csakis azért írta ki, hogy saját pártját egyesítse, és leszerelje a UKIP pártot.

A kevéssé tájékozott szavazóknak alapvető alkotmányos jelentőségű, rendkívül bonyolult témában kínált fel bináris választási lehetőséget a népszavazás, és még a 60 százalékos küszöb adta biztosítást sem építette be. Ez a legőrültebb fogadás volt, amelybe brit miniszterelnök valaha belement, és szabadjára engedte a távozás híveit, a sarlatánokat, a gazembereket és demagógokat, akik aztán hamis hírekkel és üres ígéretekkel kábították a népet, félelmeket és előítéleteket szítottak, és felszabadították a brit lélek legocsmányább vonásait: az idegengyűlöletet, a sovinizmust, az agresszivitást, a sziget-létet, és a makacs büszkeséget saját tudatlanságunkra – írta a szerző. Hosszan sorolta a távozás híveinek bűneit, hazudozásait és jogsértéseit, majd megállapította:

a legnagyobb baj mindezek után az volt, hogy utóbb kiderült: a távozás híveinek semmiféle terve nincs a brexit megvalósítására.

Az emberek sajnálják Theresa Mayt, de ő akart miniszterelnök lenni. A lehető legkeményebb brexit célját követte a maga makacs, fantáziátlan, titokzatoskodó és minden báj nélküli módján, minden bizonyíték nélkül állította, hogy az emberek ezt akarják, és teljességgel figyelmen kívül hagyta a brexit ellen szavazó 48 százalékot. Soha nem állította első helyre az ország érdekeit, egy felesleges választással elkótyavetyélte többségét, és folyamatosan kiszolgálta saját pártja jobbszélét, és két évet elvesztegetett. Végül zsarolással és más hasonló eszközökkel megpróbálta rábírni a parlamentet, hogy fogadjon el egy olyan megállapodást, amely nyilvánvalóan rosszabb a status quo-nál. Lehet, hogy Cameron volt az újkor legrosszabb miniszterelnöke, de May nem sokkal marad el tőle: olyan célt követ, amelyről tudja, hogy hatalmas károkat okoz országának.

A sor Jeremy Corbynnal folytatódik, aki az unióban maradás hívének maszkírozott ellenfele az unióban maradásnak. Ellenzéki vezető, aki nem hajlandó vezetni, és pártjával egyáltalán nem úgy lép fel, mint egy megfelelő pillanatra vállalkozó kormányzó alternatíva, hanem mint egy rejtőzködő ellenzék. Ha az ellenzék vezetője csak félig alkalmas lett volna tisztségére, Nagy-Britannia soha nem szavazta volna meg a kilépést. A továbbiakban „a mosolya mögött vicsorgó” Jacob Rees-Mogg szerepét elemzi a cikk, akin társaival a népre hivatkozik ugyan, de valójában Európa alacsony bérű, kevéssé szabályozott Szingapúrjává akarja változtatni Nagy-Britanniát, és bár számuk csekély, a parlamenti aritmetika nagy hatalmat adott nekik May kisebbségi kormánya felett. Trumphoz dörgölőznek, és támadják az európai barátokat és szövetségeseket, nem ítélik el a rasszista incidenseket, támadják azokat az intézményeket, amelyeket azzal gyanúsítanak, hogy szemben állnak a brexittel, így a BBC-t, a jegybankot, az igazságszolgáltatást, vagy a tisztviselői kart. Pokollá tették May életét, de nem produkáltak semmiféle brexit-tervet. A bolsevikokhoz, vagy a XVIII. századi francia forradalmárokhoz hasonlóan azt kiabálják, hogy „az emberek akaratának” érvényesülnie kell, de nagyon is kétséges, hogy „az emberek” többsége három év múlva is támogatni fogja-e a brexitet. Ezek az ultrák biztonságban vannak képviselői fizetéseikkel, szép nyugdíjukkal és személyes vagyonukkal, és simán legyintenek arra az egyre kevésbé cáfolható bizonyítékokra, amelyek szerint a brexit Nagy-Britannia számára társadalmi, politikai, gazdasági és diplomáciai katasztrófa, és céljaik érdekében készek még arra is, hogy a megállapodás nélküli brexittel sújtsák kevésbé biztonságos helyzetben lévő honfitársaikat. Őket segítette a brit sajtó jelentős része éveken át – írta a szerző, és erre számos példát hozott fel azzal, hogy az említett orgánumok egy másodosztályú banánköztársaság propagandáját fújják.

Végül a szégyen-névsorba fel kell venni meglehetősen sok képviselőt is. 2016-ban legalább 60 százalékuk a maradás mellett volt, de sokan választották a kisebb ellenállás útját, és az ország érdekei elé helyezték személyes és pártérdekeiket. Az események olyan sebességgel történnek, hogy még azt sem lehet megjósolni, hogy mi lesz, mire ez a cikk megjelenik. Csak feltételezni lehet, hogy elegendő képviselő fedezi fel a gerincét ahhoz, hogy megakadályozzon egy katasztrófát. Csak feltételezni lehet azt is, hogy feltették maguknak a kérdést, vajon mi annyira szörnyű az uniós tagságban, hogy a kiválás megéri mindezt. Amint azt is, hogy

rájöttek: nincs olyan megállapodás, amely jobb lenne annál, amelyik már megvan.

Ellenkező esetben Nagy-Britannia kikerül a multilaterális együttműködés eddigi legnagyobb kísérletéből, lassan lecsúszik, elszegényedik, a margóra kerül és jelentősen megfogyatkozik. Nem lesz öröm, nem lesznek nemzeti ünneplések. Amikor majd viseljük a következményeket, a brexit hívei mindenkit vádolnak majd, csak saját magukat nem, de bizonyosan kiérdemlik azt, amit Donald Tusk a pokolban külön az ő számukra fenntartott helynek nevezett – írta a szerző.

Ara-Kovács Attila

Nyugati és keleti antiszemiták

„Hogy Kelet-Európa populista vagy épp szélsőjobbra tartó politikai erői kiváló kapcsolatokat ápolnak Izraellel, ez csak ráerősít arra, hogy nem egy vélt vagy valós palesztin cél melletti kiállás tüzeli antiszemitizmusukat, mint a nyugati baloldal esetében, hanem apáik és nagyapáik oly jól ismert rasszizmusa, mely kevesebb, mint száz évvel korábban elvezetett a holokausztig.” – mai Diplomáciai jegyzetét kezdi ezzel Ara-Kovács Attila.

Pár napja Alain Finkelkrautot, egy neves francia filozófust az utcán komoly antiszemita inzultus ért. Nem egyedi eset, ritkának sem mondható. Mindazonáltal tanulságos s érdemes újra számba venni: merre tart a nyugat-európai zsidóellenesség, és miben különbözik az a kelet-európaitól.

Már a kezdet kezdetén érdemes tisztázni, hogy a Finkelkrautot inzultáló személy egy 36 éves, muszlim férfi volt, aki a lázadók ma oly divatos sárga mellényét viselte. Szavai nem arra utalnak, hogy rasszizmusból tette volna, amit tett, sokkal inkább az antiszemitizmus egy másik formája ösztökélte arra, hogy Tel Avivba küldje „haza” a filozófust – és ez az anticionizmus. A rasszista indulatok nem egészen múltak ki Nyugat-Európában sem, Franciaországban is mély gyökerekkel bírnak, visszamenőleg a Dreyfus-ügyig, illetve a Vichy rezsim rasszista indíttatású buzgó kollaborálásáig. Ugyanakkor az is igaz, hogy ez a rasszizmus már csak árnyéka egykori önmagának, különösen, ha az anticionizmus formájában történt újjáélesztett antiszemitizmushoz mérjük. Márpedig ez az antiszemitizmus – eddig legalábbis – nem is annyira a jobboldalhoz, mint inkább a francia baloldalhoz kötődött. De így van ezzel egész Nyugat-Európa, ahol a hatvanas-hetvenes esztendők újbaloldali mozgalmai büszkén hirdették, hogy ők nem a zsidókat, hanem Izrael államot gyűlölik, hogy aztán nagyon gyorsan kiderüljön, mégsem valami magasztos erkölcsiségről van itt szó, csak újracsomagolt antiszemitizmusról. Elég ennek a gyűlöletnek a baloldali terrorizmusban betöltött szerepét ideidézni, vagy a brit munkáspárt vezetőjének, Jeremy Corbynnak e témában tett számos önleleplező megnyilatkozását.

Egyébként Finkelkraut esete után a radikális baloldal vezére, Jean-Luc Mélanchon tett arról, hogy erről az apróságról ne feledkezzen meg a világ. Rögtön kijelentette, hogy ami a filozófussal történt, az merő színjáték, s egyetlen értelme volt csak, hogy vele a sárgamellényesek mozgalmát lejárassák. Az, hogy a két, jelentéktelen populista párttal a háta mögött Mélanchon miket mond, az politikailag lehet feltűnő, de mégsem az ő személye a fontos, amikor a franciaországi antiszemitizmusról beszélünk, hanem sokkal inkább Marine le Pen mozgalma az. Bár a baloldal igyekezett odatülekedni a Párizst felbolygató sárgamellényes zavargók mögé, de igazi erőt az aktuális zsidóellenességnek – és egyáltalán a romboló szándéknak – a szélsőjobb befolyásának megerősödése adott a legalacsonyabb és legképzetlenebb munkás és alkalmazotti csoportok körében. Nem is beszélve számos, identitásproblémákkal küszködő franciáról, akik hol a radikális iszlámban, hogy Putyinnál keresnek a demokráciával szemben alternatívát. A francia sajtó sorozatban leplezte le azokat, akiket a sárgamellényes zavargások élvonalában lehetett látni, miközben egy-másfél évvel korábban még az orosz csapatok oldalán harcoltak Kelet-Ukrajna elszakításáért.

A sárgamellényesek élén vonuló, Donyeckből visszatért francia önkéntesek, akik az oroszok oldalán harcoltak Kelet-Ukrajna elszakításáért.

Ez rendkívül érdekes fejlemény, de Marine le Pen Nemzeti Tömörülése – elnevezésben ez lépett a Nemzeti Front örökébe – nem most kísérletezik azzal, hogy megbékítse a tüzet a vízzel, a muszlimellenességet és az antiszemitizmust. Az nem állítható, hogy Marine le Pen antiszemita lenne, apja, a pártalapító, Jeran-Marie le Pen viszont bizonyíthatóan az. Ám ennek dacára, épp az ő pártelnöksége alatt, még a kilencvenes években, a Nemzeti Front számos zsidó támogatását élvezte, épp a párt bevándorlás- és muszlimellenes retorikája miatt. Most ennek a megtett útnak épp az ellenkezőjét látjuk, hisz a Nemzeti Tömörülés épp azoknak tesz most politikai gesztusokat, akik úgy érzik, a sárga mellény esélyt ad számukra, hogy meg nem oldott szociális gondjaiktól és az etnikai vagy vallási hovatartozásuk miatti elutasítottságuktól megszabadulhassanak, vagy mindezekért elégtételt vegyenek.

A jelek szerint tehát Le Pen politikai stratégiája sem képes ellenállni annak a nyugati hagyománynak, ami eddig elsősorban a baloldal sajátja volt, vagyis hogy palesztin prizmán – és csak azon – keresztül szemlélje és ítélje meg Izrael létét vagy nem létét. Kelet-Európában viszont valami egészen más alakítja a politikai célokat, elvégre itt a legcsekélyebb mértékben sincs jelen olyan bevándorló réteg, ami befolyásolhatná a trendeket.

A sorosozás persze nem egyedül az Orbán-kormány sajátja, még ha ez a legocsmányabb formája is az uszításnak, hisz egyrészt Soros György magyar ember, másrészt az eset morálisan is visszataszító voltát növeli, hogy a milliárdos milyen nagyvonalú támogatásokkal segítette a Fidesz létrejöttét. De talán épp nem egyedülálló volta világít rá legjobban arra, hogy mindez milyen hagyományosan és velejéig rasszista. Hogy Kelet-Európa populista, adott esetben szélsőjobbra tartó politikai erői eközben kiváló kapcsolatokat ápolnak Izraellel, ez csak ráerősít arra, hogy nem egy vélt vagy valós palesztin cél melletti kiállás tüzeli antiszemitizmusukat, mint a nyugati baloldal esetében, hanem apáik és nagyapáik oly jól ismert rasszizmusa, mely elvezetett a holokausztig. És ennek nincs még száz éve sem.

Nem bukott meg Theresa May – FRISSÍTVE

Az előzetes várakozásnak megfelelően a brit alsóház bizalmat szavazott a kormánynak. A kívülről támogatott kisebbségi kormány tehát maradhat a helyén. Már „csak” az nem világos, mi lesz a Brexit sorsa, aminek megállapodását kedden  brutális többséggel bukta el Theresa May.

Az elemzői becslésekkel egyezően bizalmat szavazott a brit kormánynak a londoni alsóház, 325-306 arányban. A bizalmi szavazást a legnagyobb ellenzéki erő, a Munkáspárt kezdeményezésére tartották szerda este, ötórás vita után.
A konzervatív frakció és a legnagyobb észak-írországi protestáns britpárti erő, a Demokratikus Unionista Párt (DUP) – amelynek eseti külső támogatására a kisebbségben kormányzó Konzervatív Pártnak szüksége van – előre közölte, hogy a szavazáson a kormányt támogatja.

Minderre azután került sor, hogy kedden este az alsóház hosszú évtizedek óta nem látott többséggel elutasította a kormány és az unió közti kilépési megállapodást 432-202 arányban. Még a toryk 118 képviselője is az ellenzéki Munkáspárttal együtt szavazott.

Ezt – noha az eredmény borítékolható volt – teljes tanácstalanság követte, Britanniában és az EU-ban egyaránt. Uniós tisztségviselők és tagállami vezetők is felszólították a brit kormányt: tegye egyértelművé szándékaikat.

A szavazás után

Jeremy Corbyn, a Munkáspárt vezetője azonnal bejelentette, hogy bizalmatlansági indítványt fognak benyújtani

a kormánnyal szemben.

Az ezt megelőző parlamenti vitában Kenneth Clarke (konzervatív) hozta szóba a korábban már lehetséges tovább lépésként említett megoldást, hogy a súlyos vereség után élni kellene azzal a lehetőséggel, hogy kiterjesztik a kilépés előtti kétéves tárgyalási határidőt, hogy ez idő alatt újraszabhassák a Brexitet.

Válaszában Theresa May azonban

megismételte álláspontját, hogy az ország március 29-én kilép az Európai Unióból.

A szerdai vitában Corbyn – aki a „zombikormányzás leállítását sürgette” – a megállapodás nélküli kilépés elkerülésének garantálásáról kérdezte a kormányfőt. May kijelentette, hogy ennek két módja van: a parlament jóváhagy „egy” megállapodást, vagy a kormány visszavonja a Lisszaboni Szerződés 50. cikkelyének aktiválásáról szóló bejelentést.
E cikkely alapján indult el 2017 március 29-én a Brexit. A két év leteltekor történne meg Britannia kilépése az EU-ból.

Theresa May szerint a visszavonás azt jelentené, hogy az Egyesült Királyság az EU tagja marad, figyelmen kívül hagyva a kilépésről hozott népszavazást, a kormány azonban erre nem hajlandó.

A kilépési határidő kitolásával kapcsolatban a miniszterelnök emlékeztet arra, hogy erről az ország nem dönthet egymaga, ahhoz az EU-s kormányok beleegyezése is szükséges. May szerint viszont az EU csak akkor lenne hajlandó a tárgyalások kiterjesztett folytatására, ha van olyan elképzelés, amely a megállapodásos kilépés lehetőségére utal.

A kilépési bejelentés visszavonásáról viszont egyoldalúan is határozhat

a kormány, ez azonban a Brexit leállítását vonná maga után. Erre pedig a kormány nem hajlandó May álláspontja szerint.

Skócia kiléphet az Egyesült Királyságból, ha nem rendeznek újabb népszavazást a Brexitről

– mondta a skót miniszterelnök a Bild című német lapban. Nicola Sturgeon a kilépés leállítását és újabb népszavazás kiírását sürgette. Mint mondta, a kiválási feltételeket tartalmazó megállapodás londoni alsóházi elutasításával a Brexit elérkezett arra a pontra, ahonnan „értelmetlen lenne tovább folytatni”.

A 2016-os népszavazáson a skótok több, mint 60 százaléka a maradást támogatta, s már akkor felvetette a kormány, hogy Skócia esetleg kiválik Nagy-Britanniából, ha az elhagyja az EU-t.

FRISS

Theresa May a szavazás után személyes konzultációt javasolt szerdán az összes ellenzéki párt vezetőinek a Brexit folyamatáról. A konzervatív párti kormányfő rövid alsóházi nyilatkozatában kijelentette: kész már szerda este elkezdeni a négyszemközti megbeszéléseket a többi párt vezetőjével.

May olyan megoldást szeretne találni, amelyekhez elégséges támogatást lehet biztosítani az alsóházban. Hétfőn terjeszti a ház elé javaslatait a Brexit további menetére. Jeremy Corbyn kijelentette: a tárgyalások feltétele a Labour részéről az, hogy a kormány zárja ki a megállapodás nélküli Brexit lehetőségét. A legnagyobb ellenzéki erő vezetője ezután nem volt hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni a kormányfővel.

Brexit a láthatáron – Déli kávé Szele Tamással

Kérem, roppant fontos dolgok történnek minálunk, forrong az ország, már nem csupán a két elfogadhatatlan törvény ellen tiltakozunk, de látszani kezdenek a rendszerszintű hibák is: viszont azért ne feledkezzünk meg arról sem, mi történik a nagyvilágban. Az is érint minket, nem feledkezhetünk meg a nemzetközi politikai eseményekről sem.

A mai kávé mellé vegyük rögtön a Brexittel kapcsolatos híreket. Ugyanis azoknak bőven vannak magyar vonatkozásai: elég csak az Egyesült Királyságban dolgozó magyar állampolgárokra gondolnunk, velük vajon mi lesz? Menniük kell? Maradhatnak?

És egyáltalán: lesz Brexit?

Nos, a helyzet több, mint érdekes. Ugyanis míg állandó tömegmozgalmak szorgalmazzák egy újabb népszavazás kiírását az Egyesült Királyság kiválásáról (arra hivatkozva, hogy az első során jószerével fogalma sem volt a jó briteknek arról, mit is szavaznak meg), a politikusok nem hajlandóak engedni. Annyira nem, hogy Theresa May január harmadik hetére ki is íratta a parlamenti szavazást a megállapodásról, egy heti vitát követően. Tulajdonképpen már kellett volna szavazni az Alsóházban erről, csak elhalasztották a voksolást a megállapodásba foglalt ír biztosítékkal kapcsolatos komoly nézeteltérések miatt. Konkrétan az történt, hogy az északír unionisták megvonták a támogatást Theresa Maytől, ha nem is teljesen váratlanul: az Észak-Írország és az Ír Köztársaság közötti vámhatár, illetve vámszabad-terület kérdésén különböztek össze.

No, de mit gondol a brit polgár erről az egészről? A Sky News felmérést végzett, ennek alapján a britek több mint fele támogatna egy újabb népszavazást a brexit ügyében, míg az emberek 36 százaléka ellenezné a második referendumot. Egy esetleges szavazás esetén egyébként az emberek 53 százaléka voksolna az EU-ban maradás mellett, 32 százalékuk támogatná a megegyezés nélküli brexitet és mindössze 16 százalékuk menne bele a May által propagált megállapodásba.

Hát akkor világos, mondanánk, meg kell tartani az újabb népszavazást, és a brexitpárti politikusok hajtsák meg fejüket a választók akarata előtt. Döntsön a nép.

Ez az, amiről egyetlen brit politikus sem akar hallani

Hogy Theresa May nem, az érhető, neki a Brexit, ha árt is vele Britanniának, de élete fő műve, magnum opusa, ő mindenáron keresztül akarja erőltetni. Azonban mit szól ellenlábasa, a Munkáspárt vezetője, Jeremy Corbyn?

Nos, ő is Brexitet akar! Annak dacára, hogy az új népszavazást döntően munkáspártiak követelik, a Guardiannak adott interjújában világossá tette: az Egyesült Királyság akkor is kilépne az Európai Unióból, ha jövőre előrehozott választásokat tartanának és azt a Munkáspárt megnyerné. A baloldali párt vezetője azt nyilatkozta, ha ő lenne a brit miniszterelnök, akkor legfeljebb megpróbálna kialkudni egy jobb brexit-alkut, mint amit Theresa May konzervatív miniszterelnöknek sikerült, és igyekezné kiharcolni, hogy az Egyesült Királyság vámunióba kerüljön az Európai Unióval.

Corbynnak nem ez az első olyan megnyilvánulása, amely meglepi a közönséget, finoman szólva is megosztó személyiségnek tekinthető, de ez a legújabb húzása nagyon sokat árthat magának a Munkáspártnak is. Hiszen miről van szó? Nagyon nagy vonalakban arról, hogy az angol, északír és walesi választók már nagyjából bánják az elhamarkodott döntést, amit a népszavazáson hoztak, szeretnék visszacsinálni. Nem jó az nekik gazdaságilag (sem). Erre a toryk semmi szín alatt nem hajlandóak. Ha most jönne a Munkáspárt, mint ellenzéki politikai erő, és azt mondaná: „Válasszatok meg minket, és mi kiírjuk az új referendumot, leállítjuk a Brexitet, megint minden jó lesz, mint volt”, akkor tömegek voksolnának rájuk. De nem ez történik, hanem jön Corbyn és azt mondja: „Válasszatok meg minket, és nem állítunk le semmit, jó ugyan nem lesz, de mi leszünk a vezetők”.

Nem tűnik a legjobb üzletnek, bár a toryk ajánlata is ugyanolyan pocsék – ha lesznek is előrehozott választások, a brit polgároknak két rossz közül kell választaniuk. Mintha csak magyarok volnának.

De hát tényleg olyan nagyon rossz lesz, ha a szigetország elszigetelődik?

Tényleg.

Annyira, hogy a „no-deal” (megállapodás nélküli) Brexit esetére a kormány katonai szakértőket bízott meg az élelmiszer-utánpótlás megszervezésére. A művelet neve: „Operation Yellowhammer”, és Michael Gove környezetvédelmi miniszter felel érte. Olyasmiket tartalmaznak a tervek az Evening Standard szerint, hogy a korábban állati takarmányként használt növényeket is emberi fogyasztásra alkalmassá kell tenni, ám ez végső csapást mérhet az állattenyésztésre. Jegyrendszer várható, szigorú fejadagokkal – mint a második világháború alatt és után, ugyanis a hadigazdálkodás Nagy-Britanniában csak 1953-ban szűnt meg, egészen addig szigorú takarékoskodás folyt.

Ilyen körülmények között nem lesz ott nagy élvezet vendégmunkásnak lenni sem. Theresa May meg is mondta:

„Fenntartható szintre szeretnénk csökkenteni a bevándorlók számát. Ez nem százezreket, hanem tízezreket jelent.”

Ez fejadag-rendszer mellett érthető is, de dolgozni ki fog? Ugyanis a brit gazdaságot a vendégmunkások tartják fent, az egészségügyet, szolgáltatóipart szintén. Valódi brit udvariassággal készítették el a May-kormány Brexit utáni bevándorlásügyi programját. A kilépés támogatóinak egyik legfontosabb érve volt az EU-tagsággal járó szabad mozgás megszűnése, és a bevándorlás mértékének csökkenése. Sajid Javid belügyminiszter kiemelte, hogy a már most az országban lévő uniós polgárokat nem fogják elküldeni az Egyesült Királyságból:

„Nagyra értékeljük a nálunk élő hárommillió uniós állampolgár hozzájárulását az ország sikereihez. Akár lesz megállapodás, akár nem, azt szeretnénk, ha Önök itt maradnának, és meg fogjuk védeni a jogaikat. A jövőben arra fogunk törekedni, hogy a bevándorlás az ország érdekeit szolgálja.”

Ezek szerint, aki már ott él, maradhat?

Az nem olyan biztos. Ugyanis a dokumentum szerint megszűnik majd a képzett munkaerő beáramlásának jelenlegi korlátozása, harmincezer fontban határozhatják meg a képzett bevándorlók minimálbérét, és az uniós állampolgárok továbbra is vízummentesen léphetnek be az országba.

A minimálbér terve viszont komoly kritikákat kapott a parlamentben:

„Sokan aggódnak a harmincezer fontos minimálbér miatt. Ez gyakorlatilag kizárná az egészségügyi dolgozók, a szociális munkások, a szerelők érkezését, és nagyon káros lenne a magán- és az állami szektornak egyaránt” – mondta a munkáspárti Diane Abbott.

Persze, hogy problémás: hiszen olyan magasra tették a minimálbér-küszöböt, hogy azt csak a leggazdagabb munkáltatók fogják tudni megfizetni, márpedig az Egyesült Királyságban élő uniós polgárok legnagyobb része a helyi viszonyokhoz képest rosszul fizetett, egyszerű munkát végez. Őket nem fogják ennyire megfizetni, nem is lenne miből, így aztán ha nem is tilos nekik ott dolgozni, de kénytelen-kelletlen el kell majd hagyják az országot.

Persze, nyoma sincs helyükre álló brit vagy a volt gyarmatbirodalom területéről érkező tömegeknek: az Egyesült Királyság szembe kell nézzen a munkaerőhiánnyal és az élelmiszerhiánnyal is. Az elavuló atomreaktorok alkatrész-utánpótlását sem fogja finanszírozni az Unió, mint eddig, így hát energiaellátási gondok is várhatóak – nem lenne jobb megtartani azt az új népszavazást és elengedni az egész Brexitet, ahogy van?

Dehogynem. Csak nem lehet.

A politikusok nem akarják.

És a döntés az ő kezükben van.

Lejáratás vagy lelepleződés? Ügynökbotrányba keveredett az MSZP brit „üdvöskéje”

0

Csütörtökön délelőtt egy bomba erejével robbant a hír Nagy-Britanniában: Jeremy Corbyn, a brit Munkáspárt jelenlegi vezetője, akire a hétvégén tartott MSZP kongresszuson is hivatkoztak, harminc évvel ezelőtt a csehszlovák titkosszolgálat egyik ezredesével találkozott a brit parlament épületének közelében. 

Jeremy Corbyn legalább háromszor, ha nem többször találkozott a csehszlovák titkosszolgálat (Státní bezpečnost/StB) egyik ügynökével. Legalábbis erről számolt be a The Sun nevű bulvárlap, amely a Prágában lévő belügyi levéltárakban fellelt forrásokra hivatkozik. Ezekből kitűnik, hogy egy külön aktát nyitottak Corbynról, amelyben a politikus  megkapta a COB fedőnevet.

Az első találkozóra 1986-ban került sor. A magát csehszlovák diplomatának kiadó Jan Dymic StB-ezredes a belpolitikáról beszélgetett Corbynnal, aki „udvariasan, de egyes esetekben igencsak

érezhető dühvel nyilatkozott az Egyesült Államokról, illetve Margaret Thatcher vezette konzervatív kormányról”.

Ezzel párhuzamosan pedig pozitívan beszélt a keleti blokkról és a Szovjetunió „békepolitikájáról”. Ugyanúgy a baloldali politikus ajánlotta fel, hogy a közeljövőben újabb találkozókat tartsanak.

Másodszor 1987-ben találkoztak. Ekkor a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának egyik meg nem nevezett tagja is részt vett a megbeszélésen. Ezen már nem a politika, hanem a brit kémelhárítás volt a téma: többek közt egy kelet-német ügynök letartóztatásáról adott át információkat, de állítólag azokról a képviselőtársairól is beszélt, akik kapcsolatban lehettek az Mi5 és az Mi6 brit hírszerző szolgálatokkal. Az eddigi információk szerint Dymic és Corbyn utoljára 1987. október 24-én találkozott egymással.

Corbyn és a Munkáspárt azonnal megszólalt az ügyben. Azt ugyan

elismerték, hogy a képviselő a nyolcvanas években egy csehszlovák diplomatával találkozott, de annak „ügynöki mivoltával” nem volt tisztában.

„Ezért azt állítani, hogy (Corbyn) informátora vagy ügynöke lett volna egy keleti blokk titkosszolgálatának, nem más mint hazugság és nevetséges rágalom” – jelentette ki a Brit Munkáspárt szóvivője, hozzátéve, hogy akkoriban a „nagykövetekkel való találkozás teljesen megszokottnak számított a brit képviselők körében”.

A brit lapok közül nem mindegyik veszi komolyan az ügyet, a The Guardian egyenesen a „szokásos, The Sun által indított Corbyn-ellenes hadjárat részének” nevezte a bulvárlap címlapján megjelenő cikket. Ugyanakkor az elmúlt hónapokban nem ez az első eset, hogy a csehszlovák titkosszolgálattal hoznak összefüggésbe egy politikust. A hidegháború idején Prága kiemelt céljának tekintette, hogy az StB minél több keleti blokkon kívüli baloldali mozgalomban szerezzen informátorokat vagy ügynököket.

2017-ben a cseh kutatók nyilvánosságra hozták, hogy Vivian Trías (1922-1980), az Uruguay Kommunista Párt vezetője és a baloldali értelmiség egykori ikonja az StB „legproduktívabb latin-amerikai ügynöke” volt. A hír eljutott Uruguayba is, ahol a helyi szocialista párt tagadta, hogy Trías a csehszlovákoknak dolgozott volna és megkérdőjelezték a dokumentumok eredetiségét.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!