Címke: Hszi Csin-ping

Érdekes párhuzamot vél felfedezni az első világháborút megelőző időkkel a magyar miniszterelnök politikai igazgatója, aki a National Interest című amerikai lapban arról írt, hogy Orbán Viktor éppúgy ellenzi a háborút ma mint ahogy azt Tisza István tette az első világháború előtt.

Kissinger, egykori amerikai külügyminiszter is célozgatott arra, hogy a mostani helyzet, mely Putyin Ukrajna elleni agressziója után alakult ki, sokban hasonlít ahhoz, amely Európát jellemezte a XX-ik század elején. Meg kell persze említenünk, hogy Európa ma már távolról sem a világ közepe. Az igazi világhatalmi vetélkedés az USA és Kína között folyik vagyis Európa egyre inkább periféria Oroszországgal együtt. A másik nem elhanyagolható különbség: az első világháború előtt szó sem volt atomfegyverről, amely pedig alapvetően megváltoztatta a hadviselést. Nem véletlen, hogy harmadik atombombát senki sem robbantott fel 1945 augusztusa óta. A III-ik világháborúnak ugyanis nem lenne győztese sőt világa sem nagyon. Orbán Balázs politikai igazgató mindenesetre realista külpolitikát javasol. Mintha Tisza István azt képviselte volna.

“Károlyi Mihálynak igaza volt, ez a háború nem állt érdekében Magyarországnak!”

E szavakkal ismerte el 1918 őszén Tisza István miniszterelnök, hogy az első világháborút az Osztrák-Magyar Monarchia elveszítette. Károly király és császár nem véletlenül nevezte ki kormányfőnek Károlyi Mihályt hiszen ő volt a béke embere a magyar parlamentben nem pedig Tisza István. Ez az apróság elkerülhette Orbán Balázs politikai igazgató figyelmét.

Aki mondandóját szemmel láthatóan annak az amerikai történésznek a szellemében fogalmazta meg, akit Orbán Viktor miniszterelnök nemrég fogadott a Karmelita kolostorban. John Mearsheimer arról beszélt Budapesten is, hogy két iskola van Washingtonban, ahol a diplomáciai irányt megfogalmazzák: az egyik a realista, a másik az idealista. A realista irányzat leghíresebb képviselője az idén már 99 éves Kissinger, aki a Szent Szövetség példáján bizonyította be, hogy a különböző társadalmi rendszerű nagyhatalmaknak együtt kell működniük a béke érdekében. Így sikerült tartós békét teremteni a XIX-ik században a napóleoni háborúk után. Az idealista viszont ideológia alapon képzelik el a diplomáciát. Jelen pillanatban erre tipikus példa a Biden adminisztráció, amely a demokráciákat állítja szembe a diktatúrákkal vagy Putyin, aki a liberális világrend ellen harcol.

Kissinger többször is bírálta a Biden diplomáciát, amely egyaránt ellenfélnek jelölte meg Kínát és Oroszországot. A realista diplomácia szerint az USA-nak semmiképp sem szabad megengednie, hogy Kína és Oroszország egységfrontot alkosson ellene.

A háborúban az jár a legjobban, aki kimarad belőle

Szunce mester, akinek elmélkedése a háborúról és a békéről, a legrégebbi filozofikus írás ebben a tárgykörben, a katonai konfliktus elkerülését javasolta a kínai császárnak. A háború ugyanis zéró végösszegű játszma, mindkét fél vesztes, mert rosszabbul áll mint a háború előtt. Jól látszott ez az első világháború után amikor Oroszországban megbukott a cár, Németországban a császár, a Habsburg monarchia pedig szétesett, a történelmi Magyarország a darabjaira hullott. A győztes egyértelműen az Egyesült Államok lett, amely a világgazdaság meghatározó szereplőjévé vált miután a brit birodalom nyakig eladósodott a háborús kiadások miatt.

Orbán Viktor amikor a béke mellett foglal állást, szakít a magyar jobboldal háborús vonalával, amely mindkét világháborúban tökéletesen csődöt mondott. Ezt jelenti a realizmus ebben az esetben amikor senki sem tudhatja, hogy mikor ér véget Putyin háborúja Ukrajnában. Az USA állítólag már tárgyal az oroszokkal valamiféle tűzszünetről. Macron francia elnök felkérte Hszi Csin-ping kínai elnököt, hogy gyakoroljon nyomást Putyinra a béke érdekében. Orbán Viktor abban reménykedhetett, hogy a magyar diplomácia valamiféle közvetítő szerepet játszik holott tudhatná: a realista diplomáciában a kis államoknak egyáltalán nem osztanak lapot.