Kezdőlap Címkék Hoppál Péter

Címke: Hoppál Péter

Arany kutyagumi – Déli kávé Szele Tamással

Kérem, valódi polgárember kávézás közben legszívesebben a kultúráról beszélget. Ennek apropója is van, ugyanis a héten volt a Magyar Kultúra Napja, melyről úgy tűnt, pártunk és kormányunk megfeledkezni látszik, de ez puszta káprázat: igenis sokat tesznek ők szellemi életünkért, annak támogatásáért, felemeléséért, akkora műbarátok, ahogy Petőfi mondaná a Helység Kalapácsában, „mint az izé”.

Ott vannak például rögtön a kultúrnapi elismerő oklevelek. Ez egy nagyon szép és főleg takarékos szokás, kap a delikvens egy igen szép, nemzeti színű keretes papírlapot, melyen ékes szavakkal megköszönik eddigi tevékenységét és további hasonlókra buzdítják: aláírja egy államtitkár, át lehet venni, kap egy pohár pezsgőt, és kész. Mondjuk kicsit hasonlít a Munka Vörös Zászló Érdemrendre, mert pénz nem jár vele, csak a szégyen, de pont jó így, főleg, ha tudjuk, hogy idén többek között Nyerges Attila kapott ilyent, aki arról nevezetes, hogy ő az Ismerős Arcok énekese.

Mondjuk a zenekarról nekem magamnak lesújtó a véleményem, úgy zenei mint szövegi világuk bonyolultsága vetekszik egy kőbaltáéval, de hát maga a műfaj, vagyis a „nemzeti rock” ilyen: vegyünk egy lakodalmas bandát, egy kemény basszust, egy erős ritmusszekciót és harmincas évekbeli olvasókönyvet, aztán már meg is van és párásodnak a tekintetek a honfibútól. Senkit sem zavar, hogy három akkord, ez ilyen. A Sex Pistols hozzájuk képest Tátrai-vonósnégyes. Hogy aztán Nyerges úr mihez kezd az oklevelével, az kérdéses, tényleg érdemesebb bekeretezni, üveg alatt falra tenni, ugyanis – papírcsákónak kicsi, papírhajónak kemény.

Azonban a műpártolás nem csak ennyi

A nagylelkű, szeretett vezetők mintegy magukhoz emelik az alkotásokat, főleg a festményeket, szobrokat, hasonló csecsebecséket, irodájukban állítják ki, otthonukban helyezik el őket (ugye, ez egy szonettel vagy egy kulcsregénnyel kicsit furán nézne ki), és így is kimutatják, mennyire becsülik a műtárgyakat. Vagy ha ők nem mutatják ki, kimutatja a becsüs. Vegyük rögtön az érzékeny lelkéről, finom hangulatairól ismert Hoppál Péter esetét.

„Letétbe megkapta két Kossuth-díjas magyar festő alkotását Hoppál Péter, amivel maga a fideszes országgyűlési képviselő dicsekedett lelkesen a Facebookon. A sajátos műgyűjtési módszerrel megszerzett festményeket a Janus Pannonius Múzeum helyezte el a kormánypárti politikusnál, hogy „felékesítse” a tárgyalóját.

„Pécsi országgyűlési képviselői tárgyalóm frissen felékesítve Keserü Ilona és Lantos Ferenc festményeivel” – írja keddi Facebook bejegyzésében Hoppál Péter. Csakhogy a fideszes országgyűlési képviselő azzal folytatja posztját, hogy mindezért köszönet a Janus Pannonius Múzeumnak, akik letétbe helyezték hozzám e remekműveket.” (HVG)

Jó, hát a letétnek ezer formája van, bizonyára adott némi anyagi garanciát, annak bizonyságául, hogy míg nála vannak a képek, nem esik bajuk.

Dehogy adott

A HVG hosszas kérdezősködés után megtudta, hogy habár „régóta bevett gyakorlat, hogy egy közgyűjtemény műtárgyat ad tartós megőrzésre egy közhivatal, kulturális intézmény vagy közjogi méltóság, például vezető pozícióban lévő tisztségviselő rendelkezésére, és ezt szívesen teszik olyan művek esetén, amelyek bemutathatósága a múzeumi keretek között nem biztosított jelenleg”, Hoppál mester ebben a kitüntetésben díjmentesen részesült.

Kérem, ez esetben holnap leszaladok Pécsre, tessék kinyitni a raktárat, körülnéznék kicsit, már nagyon unom, hogy olyan kopárak a falak itthon, készítsenek nekem elő valamit vagy Dürertől vagy, ha van, valamelyik németalföldi mestertől, Bruegheltől, Boschtól, mit tudom én, nem vagyok nagyigényű. Esetleg szóba jöhet valami ógörög szobor, reneszánsz kisplasztika, sótartó Cellinitől, egyéb bizsu… hogy az nekem nem jár?

Már miért?

Csak, mert nem vagyok közjogi méltóság? A Hoppál sem az. Hoppál képviselő, mint ilyen, közjogi tisztségviselő, közszereplő, de nem méltóság. Sőt, még én is lehetek ilyen, ha megválasztanak, Hoppál sem a Parlament kupolatermében született, egy törvényjavaslattal a kezében. Tessék nekem megelőlegezni a bizalmat, vagy meglesz magukról a véleményem.

Ja, akkor sem? Hát, pedig szépen kértem…

Orbán, a puritán

De meg is értem, ha én nem kapok műkincseket szép szóra, most nagy a keletjük. Orbán Viktor puritán várbéli irodájához adataink szerint 34 festményt és 4 szobrot kölcsönöztek ki a Szépművészeti Múzeumból. A szőnyegeket meg az Iparművészeti Múzeumból hozták ki. Most Tisza István bútorait nem is firtatom, de álljon itt a műtárgyak teljes listája, az Átlátszó nyomán: mindenki beláthatja, hogy ennyi díszítésre mégis szükség van egy igazán puritán irodába, ezek nélkül olyan barokkos lenne…

Festmények

  1. Bogdány Jakab: Virágcsendélet papagájjal (olaj, vászon, 71 x 94,5 cm)
  2. Böhm Pál: Tájkép (olaj, vászon, 75,5 x 101 cm)
  3. Brodszky Sándor: Esztergom és vidéke (olaj, vászon, 132 x 216,5 cm)
  4. Czigány Dezső: Asztali csendélet almákkal (olaj, vászon, 58 x 51,3 cm)
  5. Egry József: Csónakosok (pasztell, vászon, 70 x 86 cm)
  6. Feszty Árpád: A szentkorona elrejtése 1849-ben (olaj, vászon, 36 x 60,5 cm)
  7. Greguss Imre: Vörössipkások Szolnoknál (olaj, vászon, 181 x 130 cm)
  8. Györgyi Giergl Alajos: Mária templomba menetele (olaj, vászon, 41 x 86 cm)
  9. Hegedűs László: Vérszerződés
  10. Ismeretlen festő: Balatoni táj Badacsonnyal és ménessel (Betyártanya)
  11. Ismeretlen festő: Vác látképe
  12. Ismeretlen festő: Deák Ferenc arcképe (másolat Györgyi Alajos után)
  13. Jakobey Károly: Visegrád
  14. Keleti Gusztáv: Folyóparti táj (olaj, fa, 32,5 x 54 cm)
  15. Kunwald Cézár: Tisza István (olaj, vászon, 142 x 112 cm)
  16. Kunwald Cézár: Csendélet (olaj, vászon, 102 x 89 cm)
  17. Ligeti Antal: Táj folyóval (olaj, vászon, 35 x 56 cm)
  18. Ligeti Antal: Fiume (olaj, vászon, 137 x 203 cm)
  19. Márffy Ödön: Virágcsendélet (olaj, vászon, 50 x 60 cm)
  20. Márffy Ödön: Gyümölcscsendélet (olaj, vászon, 65 x 81 cm)
  21. Márton Ferenc: Hargita (olaj, lemezpapír, 74 x 51 cm)
  22. Mednyánszky László: Erdő széle
  23. Mihalik Dániel: Kiöntött a Zagyva (olaj, fa, 23 x 32,5 cm)
  24. Réti István: Kossuth Lajos képmása (olaj, vászon, 255 x 163 cm)
  25. Rubovics Márk: A Vág torkolata a nagy Dunába (olaj, vászon, 31 x 65 cm)
  26. Schallhas Károly Fülöp: Erdős tájkép (olaj, vászon, 59 x 79,5 cm)
  27. Spányik Kornél: Mátyás király (olaj, vászon, 168 x 92,5 cm)
  28. Stetka Gyula: Kamermayer Károly arcképe (olaj, vászon, 255 x 162 cm)
  29. Szamossy László: 48-as törzstiszt (olaj, vászon, 89 x 69,5 cm)
  30. Telepy Károly: Tájkép alakokkal (olaj, vászon, 98 x 137 cm)
  31. Várady Gyula: Sümegi várrom (olaj, lemezpapír, 49,5 x 69 cm)
  32. Vaszary János: Gyümölcscsendélet / Dinnyés csendélet (olaj, vászon, 73,5 x 97,3 cm)
  33. Vidra Ferdinánd: Pannonia (olaj, vászon, 285 x 185,5 cm)
  34. Wittich Eperjesi Károly: II. Rákóczi Ferenc arcképe (olaj, vászon, 76 x 63 cm)

Szobrok

  1. Beck Ö. Fülöp: Tisza István (bronz, 64 cm)
  2. Cser Károly: Szent István
  3. Kisfaludi Strobl Zsigmond: Kardját néző huszár (bronz, 42 cm)
  4. Róna József: Az idős Kossuth Lajos (bronz, 73 cm)

Ez, kérem, az igazi műpártolás, ennyi szépség között nem is lehet mást, mint kiváló döntéseket hozni. Vagy nem. Természetesen ezek is ingyen kerültek az egyszerű, fehér falakra, illetve közéjük. Ennek nincs ára, a Szépség ideálja megfizethetetlen, kérem szépen.

Főleg, ha nem is akarunk érte fizetni.

Én csak egy dolgot hiányolok a falról, hogy tökéletes legyen az iroda.

Egy bíborszín falvédőt, nemzetiszín szegéllyel, amire egy autentikus népművész színarany cérnával felhímezné:

„Hej, irodám puritán
nincsen benne tulipán
csak pár festmény, tubicám
arany kutyagumi tán”

Ez méltóképp feltenné a koronát a műre.

Ez egy nagyon sötét ügy

„Nem veszitek észre, az egész könyvszakma forgalma annyi, mint egy közepes mikroelektronikai gyár éves forgalma, és nem hoztok szavazatot”, mondta három évvel ezelőtt Kocsis András Sándornak, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete elnökének, a Kossuth Kiadó vezérigazgatójának egy államtitkár. A MKKE a közelmúltban már második alkalommal írt levelet Orbán Viktor miniszterelnöknek, arra kérik, rendezze a könyvszakma válságos helyzetét. Kocsis András Sándor szerint rettenetes gondot jelent, amit az Alexandra Kiadó csődje okozott.

Legutóbb tavasszal hat pontot közvetített a MKKE Orbán Viktor miniszterelnöknek. Felsorolták, mi kellene ahhoz, hogy megszűnjön a könyvszakma válságos helyzete. Ezekből három pontot Tállai András államtitkár elutasított. Most hol tart ez az ügy?

– Azóta két és fél, három hete újra írtunk a miniszterelnök úrnak, de semmi nem történt, pontosabban annyi, hogy találkoztunk Hoppál Péter államtitkár úrral, nagyon készséges volt. Másnap a Népszavának elmondta, hogy ő beleáll ebbe a dologba, ugyanis ő is úgy látja, hogy ebből a hat pontból kettőt, hármat érdemes lenne átgondolni és megvalósítani.

– Melyik ez a két-három pont?

– Azt nem mondta. De például arra a pontra, amelyik azt javasolja, hogy a pedagógusok  kapjanak évente százezer forintos könyvutalványt, biztosan azt mondta, hogy ezt érdemes lenne megvalósítani. Hadd legyek demagóg, ha egy szerelőt hívunk a lakásunkba és előveszi a munkaeszközeit, akkor biztosak lehetünk benne, hogy ő az adóalapjából ezeknek a szerszámoknak az árát levonhatja. Szerintem pedig a százharminc-száznegyvenezer pedagógusnak munkaeszköze a könyv, ők semmiféle adóból nem vonhatják le, a leadózott jövedelmükből kell a könyveket megvásárolniuk.

Nagy eredményként könyvelték el többen is, hogy most a tankönyvek jelentős részét ingyen adták. De Radó Péter oktatáskutató azt nyilatkozta, hogy a tankönyvek nem olcsóbbak az ingyenességtől, hanem jóval drágábbak és rosszabb minőségűek, mert akinek most csaknem monopoljoga van a kiadásra, piaci helyzet híján fölverte az árakat és ez természetesen az adófizetők terhére történik.

Természetesen, ugyanis a tankönyvkiadást államosították. Három nagyon jelentős szereplője volt, a Nemzeti Tankönyvkiadó, az Apáczai és a Mozaik. A Mozaik még küzd, de a másik kettőt már megvette az állam. Ha Mozaik kiadású könyvet akar valaki venni, azt megteheti piaci alapon, de kötelező anyagként a most létrehozott szervezet könyveit kell vásárolni, amit a legutóbbi információim szerint az egri egyetemhez telepítettek. Kicsit meglepő, hogy miért került oda a tankönyvfejlesztés. A könyvszakma nagyrészt elvesztette az érdeklődését a tankönyvkiadás iránt, mert nem piaci alapon működik. Ezért a könyvszakmai forgalomba, amit most negyvenöt-negyvenhat milliárd forintnyira taksálunk, már nem is számítjuk bele azt a tizenöt-tizennyolcmilliárdnyi forintot, amennyiből a tankönyveket pár éve kiadták.

– Már kevés a választható tankönyv, az elvárható sokféleséggel szemben, a személyiséget nem figyelembe véve, mindenkire egyforma tananyagot akarnak ráhúzni, ami senkire nem illik igazán.

– Némi mozgástér van, jóval kevesebb, mint kellene. Az előbbi szisztémát kritizáltam én is. Azért az sem szerencsés, amikor tizenhatféle elsős olvasáskönyvből lehet választani. De azt, hogy ezt a választékot olyan módon csonkolják, ahogy ez megtörtént, nem tartom elfogadhatónak.

– A hat pontból most egyet tárgyaltunk meg, de térjünk vissza az alapkérdésre, ami az, hogy a csődbe ment Alexandra kiadó hárommilliárd forinttal tartozik, ez nagyon sokakat érint, és juttathat a tönk szélére. Önök azt kérik, hogy ezt az adósságot vállalja magára az állam, mert, ha ez nem következik be, a könyvszakma jelentős része becsődöl.

– Már nagyon súlyos gondokat látunk. Három veszélyes pont volt, az egyik, hogy mi lesz azzal az ötvenkilenc bolttal, amelyeket a Könyvbazár, a Rainbow Kft. üzemeltetett. Decemberben megállt az egymás közti fizetés, ezért nyilvánosan, a sajtó előtt három és fél milliárd forint ellopásával vádolják egymást. Ők abszolút együtt voltak évekig, majd valami történt közöttük, hiszen Matyi Dezső, az Alexandra kiadó vezetője hívta be az erdőbe a farkast, tehát ő hívta be a Rainbowsokat, és adta át az irányító többséget nekik. Ez egy nagyon sötét ügy.

– Ez azt jelenti, hogy Matyi Dezső földarabolta a cégét és esetleg így próbált adósságot eltüntetni?

– Igen, mert a Pécsi Direktet három és fél éve felszámolták és a felszámolás időszakában ő nagyon sok céget alapított. Úgy próbált túlélni, hogy új cégstruktúrában építkezik. Ekkor a kiadók megkegyelmeztek neki. Ez abszolút kár volt.

– Állítólag ebben a MKKE is élen járt, türelmet kért az Alexandrának.

– Ebben van igazság, ugyanis a kiskereskedelmi forgalom 40 százalékát akkor a Pécsi Direkt hozta, ebben  piacvezető volt. Próbált is garanciákat adni, amelyeket egy-két évig tartott, aztán nem. Nagyon sok kiadó éves forgalmának 40 százalékát adta a Könyvbazár. Rettegtek attól, ha ez eltűnik, akkor mi lesz. Utólag nagyon bölcsek vagyunk, én igen gyakran hihetetlenül okos vagyok utólag, valóban nem lett volna szabad ezt a kegyelmi állapotot létrehozni akkor, látszólag a szakma érdekében. Ez hiba volt. Hogy ilyen mértékű pénzkivonás történjen a szakmából, arra senki nem számított. Matyi Dezső folyamatosan fizetett, de késve, majd hirtelen januárban bejelentette, hogy semmifajta kötelezettséget ezentúl nem fog teljesíteni. Ez a független kiadókat, akik nem tartoznak a Libri vagy a Líra csoporthoz nagyon súlyosan érinti. Ennek a folyamatnak jelen pillanatban két nyertese van, a Libri és a Líra.

– Ők miért nyertesek?

– Mert ők ebből a problémából szinte semmit nem éreztek, a kereskedés közöttük úgy folyt, hogy szembevezették jórészt a tartozásaikat.

– Mit jelent pontosan a szembevezetés?

– Hogy próbáljam elmagyarázni…? Nagykereskedelmet folytatott a Könyvbazár. Ő kereskedett az Európa kiadó, a Cartaphilus könyveivel és több más kiadó köteteivel. Ő átadta a könyveit forgalmazásra a Lírának és a Librinek, majd a Líra és Libri csoport könyvei bekerültek Matyi Dezsőhöz. Tehát a Magvető, az Athenaeum, a Libri kötetei. Az első perctől kezdve, ahogy beérkezett egy Európa könyv, elkezdte azt eladni a Libri. Tehát azt hívják szembevezetésnek, hogy kaptak termékeket, amelyeket eladtak és megnézték, az általuk átadott termékekből mennyi fogyott, és persze ennek megnézték a szaldóját. Egy kiadó remegve várja, hogy a kereskedők mennyit adnak el a könyvekből és mikor fizetik ki. Tehát itt volt egy ellentételezés, mert ahogy beszállított Matyi Dezső a Libribe és a Lírába, rögtön bevétel termelődött. Ez az esély abszolút nem adatik meg azoknak a kiadóknak, amelyek nem tartoznak ezekhez a láncokhoz. Európában példátlan, hogy két kimondottan vezető cég erős kiadói csoporttal rendelkezik. Ilyen nincs sehol. Ez diszkompetitív helyzetet hoz létre, és nyilvánvalóan, ha kell, akkor keresztfinanszírozásból, a kereskedelmi bevételből ki tudják segíteni a kiadókat. Erre azoknak a kiadóknak, akik nem tartoznak a csoporthoz, esélyük sincs.

– Ha nem adja meg az állam a kért hárommilliárdot, akkor mi történik?

– Még a mi legnagyobb független magyar kiadói csoportunknak is rettenetes gondot jelent az a helyzet, amit az Alexandra csődje okozott, ezt túl kell élni. Lesz, aki túléli, lesz, aki nem. Ez borzasztó gond.

– Sok bolt sorsa kétséges volt, mi lett velük?

– Köszönhető a Librinek és a Lírának, amelyek megfeszített munkával még ebben a hónapban a boltok többségét átveszik és üzemeltetik, a helyzetük rendeződik, de így is ebben az évben lesz forgalomkiesés, hiszen sok bolt több hónapig zárva volt.

– Visszakapták a kiadók a nem forgalmazott könyveiket?

– A mai napig sok százmilliós készlettel nem tudott elszámolni Matyi Dezső. Nincs végleges elszámolás. Én összességében ezt körülbelül egy milliárd forintnyi könyvre taksálom. A mi kiadói csoportunk esetében ez olyan százharminc-száznegyvenötmillió forintnyi összeg között van fogyasztói áron.

– Nincsenek ebből perek?

– De, rengeteg per indult.

– Ezek majd jó hosszú ideig húzódnak, mialatt többen tönkremennek?

– A MKKE elnökeként január végén megtettem a feljelentést. Fogalmunk nincs, mi történik a Fővárosi Főügyészségen, azt tudjuk, hogy az ügyet áthelyezték illetékességből a IX. kerületbe, nem tudjuk, hogy miért és semmifajta információt nem kívánnak adni.

– A szerzők közül hányan nincsenek kifizetve?

– Én úgy tudom, hogy Matyi Dezsőék a külföldi jogdíjakat kifizették. Igyekeztek kifizetni a szerzők jó részét, de tudtommal a fordítók közül még sokaknak tartoznak.

– És más kiadók attól még kifizették a szerzőiket, hogy az Alexandra tartozik nekik?

– Azok a kiadók, akik nagyon súlyos helyzetbe kerültek, tartoznak a nyomdáknak, van olyan nyomda, amelyik kedves és türelmes, és van olyan, amelyik egyáltalán nem. Be kell vallanom, hogy a Kossuth Kiadóban is vannak olyan szerzőink, akiket késve fizetünk ki, és ők kissé nehezen veszik tudomásul a Könyvbazár csődjéből következő gondokat. De, ha nincs bevételünk, ha kiesik százötvenmillió, akkor mi az ördögből fizessünk időben? Ez a hullám a nyomdáktól kezdve a szerzőkig, a fordítókig mindenhol végigvonul.

– Tele van az internet olyan véleményekkel, hogy miért fizetné ki az állam Matyi Dezső tartozását. És tulajdonképpen miért is?

– Mi nem állami támogatást kérünk. Hanem követelésfelvásárlást javasoltunk, adott esetben  diszkontált áron. Mert egy cég nagyobb eséllyel képviselheti az érdekeit, mint 750 beszállító, amelyeknek gyakorlatilag semmi esélyük sincs. A magyar könyvkiadás az elmúlt huszonhat évben példátlanul jó adófizető volt, ez az ötödik bukás, amit megélünk, de eddig ide tíz fillér állami többletforrás nem került be.

– A könyveknek azért van állami támogatásuk.

– Én most arról beszélek, hogy üzleti bukás esetében nem adtak állami pénzt. Ugyanakkor hányszor konszolidálták a magyar bankrendszert temérdek milliárddal? Hányszor konszolidálták a mezőgazdaságot, a bebukott húsüzemeket? Soha a magyar könyvkiadás nem fordult ilyen kéréssel semmilyen kormányhoz. Hétszáz-hétszázötvenmillió forint évente a könyvtámogatás. Ebben benne van a Márai program, a fordítói program. Hogy ilyen kevés ez, az az ország egyik szégyene. A könyvnél olcsóbb ország PR pedig nincs.

– Nem arról van szó, hogy mostanában a humán kultúrát degradálták?

– De, pontosan erről van szó.

– Az értelmiség jó része szintén nem fontos, mert a gondolkodó embereket valahogy most kevésbé kedvelik.

– Volt egy államtitkár, aki belenézett a búzakék szemembe ezelőtt három évvel és azt mondta, hogy „Nem veszitek észre, az egész könyvszakma forgalma annyi, mint egy közepes mikroelektronikai gyár éves forgalma, és nem hoztok szavazatot.”

– Ráadásul valószínűleg a vásárlói erő is csökken, hiszen az értelmiség jelentős része legatyásodik, nem csak a tanárok tudnak igen nehezen könyvet venni.

– Nem tudjuk, hogy ez az év hogyan fog alakulni, én két-hárommilliárd forintnyi veszteséget prognosztizálok a bezárt boltok miatt. Az elmúlt években olyan értelemben konszolidálódott a szakma, hogy megszűnt az azelőtti időszak zuhanása. Ez után a konszolidáció után jött ez a nagyon súlyos dráma.

– Miket ad ki a Kossuth Kiadó mostanában?

– Most jelent meg egy egészen különleges reprintünk, az Újtestamentum, ami Sárváron jelent meg, 1541-ben. Ez azért ikonikus, mert az első Magyarországon nyomtatott biblia. Erős nálunk a gasztro vonal is és a kiadói csoportunkban jelennek meg Lackfi János könyvei, a Dombontúli mesék. Úgy tűnik, hogy Odze György Sorstöröttek című könyve igen nagy érdeklődést vált ki, ő megírta Onódy Lajos és Bara Margit színésznő történetét, tán ez volt az egyik legnagyobb botránya a Kádár rendszernek. A kiadói csoportunk évente háromszázhúsz-háromszázharminc könyvet jelentet meg. Ma, amikor beszélgetünk, a Lúgosítás felsőfokon és a Burgerek nagykönyve című köteteket adtuk ki. Szintén erős a társadalomtudománnyal, természettudománnyal foglalkozó magazinkiadásunk, napokon belül elindítjuk a természettudománnyi enciklopédiasorozatunkat, ez tizenhat kötet lesz irgalmatlanul erős képanyaggal, igen érdekes ismeretterjesztő szöveggel.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!