Kezdőlap Címkék Hitelesség

Címke: hitelesség

Ismétlés (a tudás anyja)

Amit az ellenzékről tudunk, az sokak szerint kevés. Az ellenzék a bírálói szerint nem eléggé aktív, egyesek szerint ezt nem csinálja, pedig csinálni kellene, mások szerint azt csinálja, holott másra lenne szükség, sokak szerint hitele nincs, még többek szerint elképzelése sincs, és hát ezeket, kérem, szakemberek mondják, azaz az ország értelmisége, ők meg csak értenek hozzá! A nevükben is benne van.

A fenti kijelentések sajnos (függetlenül attól, hogy igazak, vagy sem) nagymértékben erodálják az ellenzéki győzelem esélyét avval, hogy erősítik  „A másik sem lenne jobb” mondat rendkívül negatív hatását.

Hiába csinál tehát Orbán bármit, és hiába írják, mondják, kiabálják sokan, hogy az rossz, nagyon rossz, rettentően rossz, a nagyközönség csak megvonja a vállát, és azt dünnyögi, hogy tudom, tudom, persze, hogy tudom, már hogyne tudnám, de a másik sem lenne jobb. Hogy ezt kitől tanulta meg a nép, és hogyan, azon mindenki gondolkodjon el, mielőtt megint valami dehonesztálót mondana az ellenzékre (akár a legkisebbet is).

Az Orbán-regnálás 13 éve, mely ráadásul nem csak hogy kétharmadokat, de a miniszterelnök számára egyre javuló kétharmadokat eredményezett, egyértelműen bizonyítja, hogy

ha bárki kormányt akar váltani, ahhoz az „Orbán rossz,” szövegű, ismételgetős technika kevés, pláne az ellenzék kritikájával vegyítve.

Ezt valahogy meg kellene értetni azokkal, akik a 13 orbáni év alatt még nem jöttek rá. Nem lesz egyszerű, mert az értelmiség nem csak hogy tud (hajjaj, de mennyire), hanem még nagyon bízik is abban, amit tud (elvégre ő maga kombinálta össze magamagának a mindenhonnan ömlő információkból), és tapasztalataim szerint szinte soha nem érez indíttatást arra, hogy ezen a tudáson módosítson. Néha még érvek hatására sem.

A leírtak alapján mondható, hogy ha valaki le akarja váltani a jelenleg regnálókat, vagyis azt szándékozik bebizonyítani a választóknak, hogy az ellenzék igenis jobb lenne, így Vállalkozóvá válik, annak sok problémával kell szembenéznie.

Követelmények

  1. A Vállalkozónak bele kell nyugodnia, hogy kis ország vagyunk, csak egy ellenzékünk van, így kizárólag ezzel tudjuk Orbánt leváltani. Úgy kell rá vigyáznunk, mint egy filigrán üveg dísztárgyra, ezért a győzelemig ne nagyon kritizáljuk őket. Lehetőleg sehogy se. Ha nem tetszene valami, ne újságba írjuk összekacsintva az olvasóval, hanem személyesen mondjuk el nekik. Ez persze nincsen kőbe vésve, ha például a független média óriásai a DK és az MSZP nélkül is le tudják váltani Orbánt, hatalmas szellemi fölényük birtokában nyugodtan gúnyolódhatnak rajtuk. Ha nem, akkor a gúnyolódás ellenjavallt.
  2. A Vállalkozónak tudnia kell, hogy az ellenzéki pártok összefogása Orbán menesztésének elengedhetetlen feltétele, ezért mindent meg kell tenni érte, de nem úgy hogy nyilvánosan szidja őket, mert még nem fogtak össze. Az ugyanis a cél szempontjából kontraproduktív viselkedés.
  3. A Vállalkozónak el kell fogadnia, hogy az ellenzéknek se pénze, se embere, se hitele (és ezek egyikén sem tud saját erőből változtatni!), ezért az agitációt azoknak kell elvégezni, akiket az emberek hitelesnek tartanak.
  4. A Vállalkozónak tudomásul kell vennie, hogy Gyurcsány többet hoz, mint amennyit visz. Nem elzavarni kell tehát, hanem elfogadtatni a néppel. Ez elkezdhető például azzal a közléssel, hogy Orbán rendőreinek a keze között több ember halt meg (ráadásul nem harci cselekmények során), mint ahánynak „Gyurcsány kilövette a szemét”, mégsem hívjuk Orbánt agyonveretőnek. Vagy feltenni a kérdést, hogy Gyurcsány mikor hazudott olyanokat a népnek, mint például „A TAO nem közpénz”, „A cafeteriához nem nyúlunk”, „Mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik más véleményen vannak”, „Minden családot havi 181.000 forinttal támogatunk”, esetleg „Ne azt nézzék, amit mondok, hanem amit csinálok” (= hazudtam, és még fogok is), és konkrétan melyek is voltak azok a nyilvános gyurcsányi hazugságok? Természetesen ez csak javaslat, az Összefogás dönthet úgy, hogy erről nem beszél, inkább a háttérbe vonja a kampányban a volt miniszterelnököt.
  5. A Vállalkozónak rá kell jönnie, hogy az ellenzéknek, még ha konkrétan egyelőre nincs is, akkor is van közös programja, mert mindenki biztos lehet abban, hogy az alábbiak szerepelni fognak benne:
    1. az ellenzék, ha hatalomra jut, rövid időn belül teljesíti az EU demokráciára vonatkozó kívánságait és azonnal csatlakozik az Európai Ügyészséghez, azaz a jelenleg visszatartott EU támogatási pénzeket és kedvező hitellehetőségeket az ország villámgyorsan meg fogja kapni,
    2. az ellenzék nem csak szinten fogja tartani a nyugdíjakat, hanem azok az ellenzék által bevezetett, és a FIDESZ által eltörölt svájci indexálás visszavezetésével a gazdasággal együtt fognak növekedni,
    3. az ellenzék nem fogja megszüntetni a 13. havi nyugdíj folyósítását, hiába hazudozza azt a FIDESZ, hiszen Medgyessy vezette be, miközben a FIDESZ nem szavazta meg, a Medgyessy és Gyurcsány kormányok végig fizették, és Bajnai ugyan a világválság miatt szüneteltetni rendelte, de azt mondta, ahogy jobb idők jönnek, ismét fizethető. Orbán tíz évig, azaz Magyarország „legjobb tíz éve” alatt (ők mondták!) úgy látta, nem jöttek jobb idők, és nem fizette, ám aztán a választások előtt megrémülve végre abbahagyta a 13. havi nyugdíj saját célra való ellopását.
    4. az ellenzék a jelenlegi GDP aránynál jelentősen többet fog fordítani az oktatásra (nem munka, hanem tudás alapú társadalmat épít) és az egészségügyre, így egyik területnek sem kell tovább rendőri felügyelet alatt, kemény hierarchiában, parancsokkal működtetettnek lenni,
    5. az ellenzék jóval kevésbé fogja gazdaságilag az uralma alá hajtani az önkormányzatokat, és jóval nagyobb mértékben alkalmazza majd a szubszidiaritási elvet,
    6. az ellenzék nem a rezsit, a benzint meg a tejet fogja támogatni, hanem a rászorulókat, így a támogatások legtöbbjét nem a leggazdagabbak kapják,
    7. az MTVA-t kivonják a pártirányítás alól.
    8. az ukránokat jóval inkább fogják segíteni a harcukban, így könnyebben is fognak tárgyalni velük a nemzetiségi kérdéseket illetően.

A részletes közös programot majd az összefogott pártok együtt készítik, de a fentiek biztosan megtalálhatók lesznek benne, azaz erről már ma is lehet beszélni, és bemutatni velük, hogy az ellenzék lényegesen jobb lenne, mint a jelenlegiek.

  1. Ha van a Vállalkozónak hozzáférhető médiafelülete, akkor azon minél többször kell az olvasóknak a fenti pontok szerint világossá tennie, hogy az ellenzék miben és hogyan lenne jobb. Ennek elkezdésével késlekedni nem szabad!
  2. A Vállalkozónak meg kell értenie, hogy a NER sajtó, akár még hazugságokat is fölhasználva fog megtenni mindent azért, hogy a Fidesz győzzön. A rágalmakat és a hazugságokat természetesen egy pillanatig sem szabad annyiban hagyni (ahogy most a médiumok teszik), keményen és minden lehetséges sajtófelületen sokszor, illetve inkább folyamatosan cáfolni kell, mert a Fidesz féle hazug vádaskodás is folyamatos lesz.
  3. A Vállalkozónak kötelessége, hogy elmagyarázza a választópolgároknak, ha bármelyikük egy, az összefogásban részt nem vevő ellenzéki pártra szavaz (még ha annak jelképe egy aranyos kisállat lenne is), azzal Orbánnak és a FIDESZ-nek segít.

A győzelemhez természetesen szükség van arra, hogy a bizonytalanok, akik a választást majd el fogják dönteni, megértsék a hallottakat/olvasottakat. Ebben az agitációban az ellenzék egyszerű szavazóinak is részt kell venniük, nem csak az értelmiségi holdudvarnak.

A hiányolt elképzeléseket illetően mondható, hogy az ellenzéknek már nagyon régen vannak elképzelései, ezek alapján dolgoztak korábban is, mikor hatalmon voltak, és ezt fogják folytatni, ha hatalomra kerülnek. Sokkal jobb kormány lesz tehát, mint a mai, és reméljük, az ellenzékkel visszajutunk oda, hogy nem Romániával és Bulgáriával fogunk vetélkedni az utolsó helyről való elkerülésért, hanem visszatérünk a saját csoportunkba, Lengyelország és Szlovákia mellé.

Ehhez a magyar értelmiség tagjainak (remélem, sok Vállalkozó lesz köztük) sokat kell dolgoznia, és végig fegyelmezetten, a saját kritikus természetének előtérbe tolakodását (elvégre értelmiségi) visszafogva viselkedni.

Sajnos egyik sem úszható meg. Főleg az utóbbi nem.

Politika

A politika állítólag tudomány. Tanítják világszerte, akadnak hozzá hallgatók, és bár én meg nem mondom, hogy közülük hányan lesznek politikusok, de azért valamifajta átfedésnek csak kell lennie, különben az oktatóknak felkopna az álluk.

Némi gondolkodás után persze rájön az ember, hogy az előbbi mondat butaság, a kiképzettekből nem politikus lesz, hanem újabb politikatanár és/vagy politológus. Utóbbiakból rengeteg kell, és jól meg is fizetik őket, ebből következően elemzéseikkel biztosan sok hasznot hajtanak, mely hasznok mifélesége ma még ugyan az ismeretlenség homályába vész, de egyszer talán azt is kiderítik. Filozófusoknak való, embert próbáló feladat (másnak halvány esélye sincs).

A politikusok mindenféle mást tanulnak, ergo nem is értenek a szakmájukhoz, az egyetemi szintű, azaz tanított politikát illetően mindannyian dilettánsok. Egy sofőrnek vagy mérnöknek jelentkező ember szakirányú képzettség nélkül még aljamunkát sem kap a kinézett terepen, viszont a legnagyobb országokat simán el lehet vezetni hályogkovács diplomával is. Ez persze túlzás, a politika szakma, és ugyan sok egyszerű ember gondolja úgy, hogy úri passzió, amiért nem kéne nekik fizetni sem („Ezek életükben nem dolgoztak semmit!”), de komoly ügyekben inkább döntsön a racionalitás, mint az egyszerű emberek. A racionalitás az egyszerű emberekkel ellentétben azt mondja, hogy a politikus ugyanúgy dolgozik, mint mások, és hogy fizetünk neki, magától értetődő. Így működik a demokrácia. A szakmát a politikus nem az iskolában, hanem az életben tanulja, ahol a vizsgáztatók a választók, akik aztán az igazi dilettánsok.

A politikustól az átlagpolgár elvárja, hogy minden szempontból tökéletes és minden ténykedését illetően feddhetetlen legyen, azaz csak olyan embert fogad el politikusnak, amilyen ember nincs.

A politikusok éppúgy gyarlók, mint a többség, és egy nagyobb csoportban biztos akad elcsábítható. Suska, szex, ajándék, hajókázás meg repülő, de ez érdektelen, a politikai lényeg az, hogy ha kiderül a bunda, mi lesz majd a megbotlottal: a pártból való azonnali kizárás, börtön, és pénzbüntetés (Zuschlag), vagy szabadon elsétálhat a lopott pénzzel, mint a társadalom továbbra is derék, becsületes tagja, a 13 milliárdos kárt meg majd állják az adófizetők (Tiborcz).

Szomorú hungarikum, hogy ez a nagyon fontos, a pártok közötti döntő erkölcsi különbséget kimutató tolvajsors a választók nagy részét hidegen szokta hagyni,

legfeljebb megint csak arra a megállapításra jutnak, hogy mindkettő lop, de mind az összeget, mind a végeredményt tekintve Tiborcz volt az ügyesebb. Ezért is szavaznak a FIDESZ-re, mert „ők legalább értenek hozzá”. Hogy pont ahhoz, amihez nem kéne, érdektelen, a szakemberség a lényeg. A Stockholm-szindróma megbízhatóan működik.

A politikus mindig hatalomra tör. Aki ezért elítéli, nem látja a lényeget (hajh, de sokan vannak ezzel így!).

A politikus hatalom nélkül senki és semmi, mert pont azt nem tudja megcsinálni, amiért ő politikus. Mintha kirúgták volna az állásából. Mondhatja ugyan ellenzékiként, hogy ez se jó, meg az se jó (általában igaza is van), de pozitív irányú ténykedésre képtelen, se pénze, se döntési kompetenciája, így a szavazóknak, akik rá szavaztak, nem tud semmit nyújtani.

A hatalom akarása a politikus esetében a munkahely akarása, ha pedig valaki kijelenti, az lenne ideális, ha „egyik sem ragaszkodna a hatalomhoz”, vagyis ha egyik sem akarna dolgozni, annak az agyi képességeiről inkább nem nyilatkozunk. Még ennél is szomorúbb elmeállapotra utal, ha valaki azt mondja hosszú ideje ellenzékbe szorult pártokról, hogy „nem hitelesek”. Hát mitől lennének azok, ha nincs hatalmuk, a sajtó meg nem segít nekik?

A fentiek alapján a politika a gyarló emberek alkotta politikusréteg küzdelme a még gyarlóbb emberek alkotta választótömeg kegyeiért, amely tömeg nagy részének sokkal kevesebb az információja, sokkal kisebb a feldolgozó képessége, és sokkal erősebb az érzelmi kötődése annál, hogysem jól tudnának dönteni. Ebből következően a demokratikus országoknak a rossz választás miatt rosszabbul megy, mint ahogy mehetne, így aztán annak a népnek, aki még ebben a gyönge mezőnyben is hátracsúszik és ottragad, behunyt szemmel és villámgyorsan kormányt kellene váltani. Mindegy kire, az a mostaninál kizárólag jobb lehet.

Churchill mondta egykor, hogy

a demokrácia elleni legfőbb érv egy tízperces beszélgetés az átlagválasztóval.

Sajnos igaza van. Az átlagválasztónak nincs információja az egyszavas, max. tőmondatos „eligazításokon” kívül, és ha mégis hozzájut valamihez, a történések/dolgok legtöbbjére magyarázata sem, mert egyedül nem tudja feldolgozni a számára bonyolult eseményeket, így aztán a kampányokban a választó átverési technika (ellenfél besározása, ígéretek halmozása) sokkal fontosabb, mint az országvezetési tehetség.

Ebből következik, hogy általában az előbbiben jártas (drasztikusan primitivizáló) és/vagy nagyobb médiabirodalommal bíró párt jut hatalomra, holott az ország érdekében a dolgok bonyolultságát figyelembe vevő szakembereknek kellene, akiknél majd a döntés egyik poszton sem azon múlik, hogy az főnök mit álmodott az éjjel.

Az értelmiség, pláne a nagy, független lapoknál dolgozók, akiknek azonnal rendelkezésre álló médiafelületük is van, az orbáni rendszer kritikáin túlmenő egyértelmű adat és magyarázat közlésével (az ellenzék mit tenne másképp, és az miért lenne jobb) a polgárok ismeretanyagán sokat tudnak javítani, hogy a választók választása az országra nézve kedvezőbb, a demokrácia meg két választás között stabilabb legyen.

Illetve tudnának. De nem teszik. Nyilván nem ez a dolguk.

Kár.

Vészhelyzet fáziskéséssel

Miért vagyunk mi minden szükségintézkedéssel fáziskésésben nemcsak a gócpontokká vált országokkal szemben, de a környező államok is sokkal keményebb, és drasztikusabb lépésekkel igyekeznek MEGELŐZNI, hogy országuk  a vírusfertőzés egyik gócpontjává váljon.

Miniszterelnökünk valamelyik reggel felkelt, gyorsan közölte velünk, hogy az iskolák, óvodák, és bölcsődék márpedig nem lesznek bezárva! És ha, akkor a pedagógusoknak ez fizetetlen szabadságnak minősülne. Nekünk (mármint neki királyi többesben) Magyarország az első. Aztán estére – kis mértékben az ellenzék és nagyobb mértékben a Fidesz belső hangjaira tekintettel – vezérlőtábornokhoz méltó – aggodalommal közölte, hogy hétfőtől bezárják a tanintézetek mindegyikét, sőt az óvodákat és bölcsődéket is. A Nemzet Atyja meghallotta az idők szavát.

Az, hogy ez nem jelent mást, mint azt, hogy amit muszáj meglépni ha késleltetve is, de megteszik mit ne mondjak édeskevés!

Ha a miniszterelnökünk migráns ügyben olyan váteszi képességekről tett tanúbizonyságot, mint amit hívői állítanak róla, akkor talán ebbéli  jövőbelátó képességét kamatoztathatná most is, legalább annyiban, hogy idejében kiadja az utasításokat azokra a teendőkre, amik nem csak kezelik, de megpróbálják – már amit lehetséges – megelőzni a még nagyobb bajt.

Az operatív törzs felállításának egyik, ha nem is a legfontosabb oka, hogy a főnöki szerepet a miniszterelnök látja el, de az elmaradó vagy hibás döntésekért a törzs tartja a hátát, akik nem feltétlenül állnak a szakmai ranglétra magaslatán. Ha nem így lenne akkor a legjobb szakembereket válogatták volna össze tekintet nélkül arra, ki melyik oldalán áll a politikai palettának. De hát nem.

Akadnak is gyermeteg baklövések. Számtalan. Nem kívánom itt felsorolni. Aki kíváncsi rá csak olvasson egy kicsit a Facebook bejegyzésekből. Lehet legyinteni, hogy a Facebook mindent elbír, meg, hogy fake news, de nem lehet cáfolni a tényeket, nehéz lenne a telefonokkal készített amatőr kép- és hangfelvételekkel vitázni…

Amikor Wuhanban kiderült a vírusfertőzés egy ideig elhallgatták közszájon forgó tényt a tömeges megbetegedésekről és milliók menekültek el a városból elintézve ezzel, hogy a vírus kiszabaduljon Wuhan börtönéből. Az eredményt láthatjuk. Ebből kellett volna tanulni. Az okos a más kárán…

Miniszterelnökünk éppen hazalátogatott valamely fontos külhoni tárgyalásáról, a reptéren – számtalan kamera kereszttüzében – ártatlan képpel eljátszotta meglepetését amikor hőmérséklet ellenőrzésre szólították fel Anikó asszonnyal egyetemben. Még rá is tromfolt azzal az elejtett „ártatlan” kérdéssel, „mindenkivel ezt csinálják?” És a kedves olvasó meglepő választ hallhatott: „igen, mindenkivel”! Mindenkivel, kivéve azokkal az ezrekkel akik külföldről tértek haza és senki nem kérdezte tőlük a belépéskor honnan jöttek, senki nem mérte meg lázukat. Nem mintha a lázmérés hatékony szűrő lenne, de a közösségi médiában láthattuk, hogyan beszéli le a határőr a kamionos belépőt arról, hogy jelezze Milánóban járt, hiszen az neki plusz munka a kamionosnak meg karantén.

Talán nem kellene annyira lenézni minket, hogy egy ilyen színjáték pozitív üzenetet, mondhatnám bizalmi inspirációt ad nekünk és elhisszük, hogy „mi mindent kézben tartunk”  és különben is „boldogok a lelki szegények, mert…”

Csakhogy pontosan pontosan ezek miatt a finoman szólva is parasztvakításnak nevezhető, senkinek nem hiányzó műmosolyok miatt veszíti el a kormány az amúgy is csökkenőben lévő hitelességét. A bizalom hiánya meg szépen minden lépést a visszájára fordít. Ha elhinnénk, hogy hiteles amit kommunikálnak felénk akkor nem vásárolnánk fel a tartós élelmiszereket, ha hinnénk, hogy nem lesz gyógyszerhiány, akkor nem kezdtük volna megrohamozni a gyógyszertárakat és sorolhatnám…

Ha hiteles, őszinte lenne a kommunikáció, ha tervezett és szervezett lenne minden lépés – még akkor is, ha eddig ismeretlen és gyorsan változó dolgokra kell reagálni -, ha a különböző szakmák vezetőit nem párthűség alapján, hanem szakmai hozzáértés szerint válogatták volna, akkor minden illetékes a szakmai protokollt hozzá tudná igazítani a helyzethez, még akkor is ha a helyzet változó.

Attól, hogy a kommunikáció szintjén ki lettek helyezve a kézmosók minden mosdóban, csak éppen akkor nincsenek ott, ha mi használni akarjuk azokat, ha egy hét késéssel végre megérkezik az egészségügyben dolgozók biztonságát hatékonyan szolgáló szájmaszk, amiről máris kiderült, hogy az egészségügyben dolgozóknak csupán néhány napra elegendő mennyiséget rendeltek, akkor el tudnánk hinni, hogy a felülről nyitott kassza minden lehetséges módon rendelkezésre áll, és azt kizárólag a szükséges kiadásokra fogják elkölteni.

Azt már meg sem említem, hogy a kommunikációs szakemberek elfelejtettek szólni miniszterelnökünknek milyen visszás, ha azt mondja a képünkbe, hogy megteremtette a módját annak, hogy ő akármennyi pénzt felhasználhasson azon a pénzcsapon keresztül az ilyen előélet után csak kontraproduktív lehet, cseppet sem megnyugtató.

Ahogy azok a fránya kommunikátorok azt is elfeledték, hogy ilyen helyzetben csak olajat tesz a tűzre, ha a híradások az amúgy is tisztes apanázzsal ellátott egyházak további támogatásáról szólnak, s nem arról, hogy lélegeztető gépeket rendeltünk meg, vagy éppen gondoskodunk az egészségügyben dolgozók munkafeltételeinek biztosításáról!

Több, mint egy hete mondják a szakértők, hogy a Szent László kórház kevés lesz a fertőző vagy a fertőzés gyanús esetek elkülönítésére, de csak most, amikor már az illetékesek nyakukon érzik a kötelet, most igyekeznek országszerte infektológiai központokat aktivizálni, hogy az előre látható de halogatott lépéseket  rohamtempóban megtegyék.

Észre kéne venni végre, hogy ez az a helyzet, és ez az a pillanat, amikor a propagandisztikus kommunikáció nem pótolja a hiteles tájékoztatást!

Aljas gazember, aki egy ilyen helyzetben a politikai kommunikáció kihasználásával populista ígérgetéssel haszonszerzésre használja hatalmát ahelyett, hogy határozott és hatékony intézkedések sorával bizonyítaná önnön fontosságát, amivel növelnék a miniszterelnök sokszor maga által megtépázott hitelességét, sőt még odáig is elmennénk, hogy talán egy idő után azt is megbocsátanánk, hogy ő még sosem hazudott!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!