Kezdőlap Címkék Hiller István

Címke: Hiller István

Felajánlkozás

Mesterházy Attila, az MSZP országgyűlési képviselője, korábbi elnöke a múlt hétfőn az azonnali kérdések órájában valóságos együttműködési ajánlatot tett Orbán Viktornak.

Jól meg is lepte őt, amikor az első két percben azt hangsúlyozta, hogy

„… mindenkinek azért kell szurkolnia Magyarországon – bármennyire is mást gondolunk különböző kérdésekről a politikában –, hogy önök sikeresen kezeljék ezt a válságot.

Mindjárt hozzá is tette: „itt van az ország előtt és előttünk egy lehetőség, hogy újratervezzük a magyar gazdaságot, újratervezzük Magyarországot is, hiszen fontos az, hogy Magyarország versenyképesebben – és ez a második szempontom – kerüljön ki ebből a válságból.
Tehát magyarul, az önellátás és egy új gazdasági szerkezet lehet az, ami ezt a helyzetet segíti Magyarországon is kezelni”.
Második, egyperces „kérdésében” felvetette Orbánnak:

Nem tudom, gondolkodott-e a miniszterelnök úr azon, hogy esetleg Magyarországon létrehozzunk egy „jövő bizottságát” vagy bármi hasonlót, ami valamilyen keretet adna annak a gondolkodásnak, amiről miniszterelnök úr is beszélt, nevezetesen a tudományos élet, a politikai élet, az érdekképviseletek bevonásával egy 20-30 éves távlatban, a kockázatokat is elemezve esetleg egy ilyen bizottság keretein belül lehetne talán konszenzusra is jutni.

Mi ezzel a baj? Hát nem helyénvaló-e, hogy kormánypárti és ellenzéki politikusok, felülemelkedve szembenállásukon, az ország javát igyekezzenek szolgálni?
Mesterházy csak

azt hagyja figyelmen kívül, hogy Magyarországon nem egy demokrácia kormánypártja és ellenzéke áll szemben egymással politikai partnerként, hanem egy önkényuralmi rendszer hatalomgyakorlói és az általuk elnyomottak szembenállásáról van szó.

Orbán ennek az önkényuralmi rendszernek a feje, megszemélyesítője és első számú működtetője.
Rendszerének azonban az a sajátossága, hogy – különféle külpolitikai és legitimitási megfontolásokból – a demokratikus látszatok fenntartása mellett működteti.

Az olyan konszenzus-törekvésnek, amellyel az Országgyűlésben Mesterházy előállt, demokráciában van helye.

Ha viszont valaki az önkényuralmi rendszer parlamentjében áll ezzel elő, akkor megerősíti azt a látszatot, hogy itt még demokrácia van, s ezzel Orbán rendszerét erősíti. Mesterházy nem buta ember, neki ezt tudnia kell.
Mesterházy, aki több mint két évtizede politizál, ötödik ciklusát tölti a parlamentben, már az Orbán-kormány idején volt az MSZP frakcióvezetője, jól kell ismernie a Orbán politikáját, és tudnia kell, hogy Orbán Európa-politikája, társadalompolitikája, gazdaságpolitikája alapvető kérdésekben összeegyeztethetetlen a baloldaléval. Nem részletkérdésekben, hanem az ország jövőjére vonatkozó elképzelésekben. Miféle konszenzust képzel e kétféle politika között?

Nem Mesterházy az első az MSZP-ben, aki ilyen szándékot nyilvánosan megfogalmaz.

Sőt, Hiller István nem szándékot, hanem tényt ismertetett a nyilvánossággal tavaly decemberben az Azonnali portálon majd az ATV Egyenes beszédjében. Megtudtuk tőle, hogy a országgyűlési alelnökként rendszeresen részt vesz Orbánnal egy „fórumon”, ahol „az országunkat hosszabb távon érintő ügyekről” elmondja a véleményét. Minderről a nyilvánosság először ebből a két interjúból, Hiller odavetett megjegyzéséből értesült.
Hiller sem buta ember, neki is tudnia kell, hogy milyen viszonyok vannak Magyarországon. Egy demokratikus rendszerben egy szociáldemokrata és egy kereszténydemokrata, egy liberális és egy zöld politikus barátkozhat egymással, kicserélhetik véleményüket, lehetnek közös kezdeményezéseik, mert mindketten ugyanannak a demokratikus politikai rendszernek részvevői, még ha politikai versenytársak is, és mást gondolnak a politika kívánatos irányáról.
Orbán és Hiller, Orbán és Mesterházy helyzete azonban – legalábbis remélem – alapjaiban más. Orbán egy önkényuralmi rendszer épít és működtet Magyarországon, Hiller és Mesterházy pedig – legalábbis remélem – szemben áll ezzel az önkényuralmi rendszerrel, és akkor nem ülhetnek együtt egy, az ország jövőjéről cseverésző „fórumban” vagy „bizottságban”.
Vagy nem is állnak szemben vele?

MSZP-P: Mi vagyunk Nagy Imre szellemi örökösei

0

Karácsony Gergely és Hiller István erről az után beszélt, hogy megkoszorúzták Nagy Imre szobrát az 56-os vértanúk emléknapján.

Hatvan éve végezték ki Nagy Imrét. Az 56-os vértanúk emléknapján Karácsony Gergely  arról beszélt, hogy az 1956 után eltiporni akart szellem 1989-ben feltámadt. “Újra hittünk abban, hogy Magyarországon szabadság lesz, és újra köztársaságban élhetünk”, most viszont “a zsarnokság újra és újra feléledő erőivel szemben újra meg kell védenünk a köztársaságot és a szabadságot” – mondta.

Ezután arról beszélt, hogy a kormány ki akarja retusálni Nagy Imrét a történelemkönyvekből, és

a szobrát is elvitetnék az országház tőszomszédságából, hogy eltávolítsák a szellemét.

Pedig Karácsony szerint éppen ő volt az egyetlen 20. századi politikus, akit minden magyar a történelem jó oldalára sorol. Így ha az volna a cél, hogy a történelemmel egybeforrasszák a magyarokat, akkor Nagy Imre lenne az egyik hős, akire ezt alapozni lehetne.

Azzal fejezte be, hogy az MSZP-P párbeszéd, amely Nagy Imre szellemi öröksének tartja magát, kiáll azért, hogy a szobor a helyén maradhasson, és hogy senki ne pocsékolhassa el erkölcsi örökségét. (A szobor elvitetése ellen korábban a Demokratikus Koalíció is kikelt, Gyurcsán Ferenc petíciót is indított ellene.)

Hiller István is arról beszélt, hogy a kormány törekvései ellentétesek 1989 szellemiségével, “itt arról van szó, hogy Nagy Imrét akarják arrébb tenni a magyar történelemből”, valamint megerősítette, hogy a pártszövetség a párt szellemi örökösének tekint magára.

Június 16-án Áder János köztársasági elnök Rákoskeresztúri új köztemetőben emlékezett: virágot helyezett el Nagy Imre, valamint a forradalom névtelen áldozatainak sírjánál a 301-es parcellában, főhajtással tisztelgett a forradalom erdélyi mártírjai előtt a 298-as parcellában, továbbá megkoszorúzta a 300-as parcellában lévő, Jovánovics György által készített emlékhelyet.

Jakab István, az Országgyűlés fideszes alelnöke és Németh Szilárd, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára is koszorúzott a Vértanúk terén.

Áder János emlékezik
MTI Fotó: Bruzák Noémi

Karácsony: Itt vagyok, készen állok

Az együttműködéssel elérhető kormányváltásról beszéltek az MSZP kampánynyitóján felszólaló politikusok. A legerősebben Kunhalmi Ágnes bírálta a kormányt, Karácsonyi Gergely, a Párbeszédtől igazolt miniszterelnök-jelölt inkább a jövőről beszélt. A szociális demokrácia koncepcióját fejtette ki beszédében, amelyet az MSZP-Párbeszéd-MLP választási együttműködés elfogadása után tartott.

Hiller István választmányi elnök arról beszélt, hogy lesz új magyar köztársaság. Hangsúlyozta, hogy örül, hogy egymásra találtak a Párbeszéddel és Karácsony Gergellyel, és jelen vannak a Liberálisok is, hiszen együtt alkotják a változás közösségét. Az MSZP programjáról azt mondta, hogy az a szociális demokrácia programja, míg a Fidesz illiberális felfogása csak megosztja a társadalmat.

Utána Kunhalmi Ágnes következett, aki sokkal keményebben beszélt. Azzal kezdte, hogy sorsdöntő a szocialisták, a magyar baloldal és az ország számára is a mostani kongresszus. Szerinte már négy évvel ezelőtt is kormányváltást akart az ország, és egyértelmű, hogy a Fidesz nem a nép akaratából kormányoz. „Ez egy beteg helyzet” – mondta Kunhalmi arra, hogy a Fidesz szerinte elcsalt választáson nyert, és úgy bontja le a demokráciát. Hangsúlyozta, hogy az egyetlen gyógyír erre, ha az emberek áprilisban elmennek szavazni. Hozzátette, hogy a magyar demokrata szavazók egész Európáért is felelősséggel tartoznak, mert meg kell állítani ez előre törő szélsőjobboldali és újjobboldali erőket.

Orbán saját választóit is becsapta, egyszerűen hülyének nézte a magyarokat

– mondta Kunhalmi. Arról is beszélt, hogy büszke az MSZP-re, amiért felismerte, hogy változnia kell, és meghozta a nehéz döntéseket az együttműködés szükségességéről is.

Kunhalmi először elfelejtette felkonferálni az őt követő Molnár Gyulát, majd visszatért a mikrofonhoz, és közölte, hogy a csapatkapitány következik. Az MSZP elnöke a beszédet azzal kezdte, hogy ebben a teremben alakult meg a szocialista párt, most pedig újabb történelmi tettként egy új szocialista párt megszületését jelenti be, amely a Párbeszéddel kiegészülve képes legyőzni a Fideszt.

„Érdekházasságnak indult, de kezd alakulni a kémia”

– mondta az együttműködésről. Szerinte az MSZP és a Párbeszéd összefogása „a tradíció és az innováció házassága”.

Azt mondta, hogy három ok miatt optimista az április választásokkal kapcsolatban. Az első az, hogy a fontos időközi választásokon meg lehetett verni a Fideszt, a második pedig, hogy a felmérések szerint a változást akarók többen vannak, csak még nem tudják, hogy mihez csatlakozzanak. De mától ezt is tudhatják, mert létrejött a változás szövetsége – mondta Molnár Gyula. Harmadik okként azt említette, hogy most már a Fidesz szavazói is tudják, hogy a kormánynak csak önmaga fontos.

„Egy esélyünk van, ha mi magunk elhisszük, és el tudjuk hitetni, hogy meg lehet ezt a választást nyerni”

-mondta a jelenlévőknek. Ők vagy mi – szerinte ez a választás tétje, és ez nem a jobboldali és baloldali szavazókat jelenti, hanem a Fidesz kormányzása alatt gyarapodó elitet, és az egyre rosszabbul járó többieket, akiknek az MSZP, Párbeszéd, LMP összefogása jelenti a megoldást.

Molnár Gyula után a miniszterelnök-jelölt, Karácsony Gergely mondott egy nagyon magabiztos beszédet. Azzal kezdte, hogy büszke arra, hogy itt lehet, és közösen elindítják a változást. Végre a magyarok azt a Magyarországot kaphatják, amit régóta megérdemelnek – mondta. Arról beszélt, hogy sokan akarnak változást, de félnek attól, hogy ez nem fog bekövetkezni, mert azt „károgják” nekik, hogy nincs valódi alternatíva. Pedig igazából valódi kormánya nincs az országnak, hiszen ők azzal vannak elfoglalva, hogy visszaéljenek a hatalommal. „Az a rendszer, amiben most érünk, szocializmus a fideszeseknek, kapitalizmus mindenki másnak” – mondta.

Április 8-a kormányváltás és rendszerváltást lesz, de végre nem csak nemet mondhatnak a magyarok, hanem igent is valamire: ez pedig a szociális demokrácia Karácsony szerint. Ezután részletezte a szociális demokrácia programját az oktatás, az egészségügy és a társadalmi igazságosság szempontjából. Karácsony szerint a változást ott kell elkezdeni, hogy meg kell változtatni a politikát. Emlékeztetett, hogy Göncz Árpád születésnapja van, és példaként állította a volt köztársasági elnök mondatát: azokat akarom szolgálni, akiknek nincs szolgájuk.

“Itt vagyok, készen állok, azt kérem, hogy gyertek velem, és változtassuk meg közösen Magyarországot”

– mondta. Hozzátette még, hogy büszke arra, hogy az MSZP pirosa és a Párbeszéd zöldje összeért, de még valami hiányzik: a fehéret, a tiszta lapot a változást akarók képviselik, őket kell megszólítani. Karácsony Gergely, aki egyre jobban belelendült, a beszéd végén felállította a kongresszust, és a Talpra magyar első két sorát szavaltatta el velük, hogy ezzel üzenjenek a választóknak. Végül pedig egy csapat dobos ütemes zenéje mellett a színpadra szólította a többi vezető politikust is, akik úgy ünnepeltek, mintha legalábbis már megnyerték volna a választást.

Kint legyen, vagy bent Fodor Gábor?

Beszélhetnek a liberálisok a szocialisták mai választmányi ülésén, illetve mégsem.  Az előzmény, mint ahogy erről beszámoltunk, az, hogy Fodor Gábor gyöngyösi intermezzója és szerepvállalása után, arra az álláspontra jutott az MSZP: kihagyja a változás szövetségéből a Liberális Pártot, és nem biztosít sem egyéniben és listán sem helyet a liberálisok elnökének. Ez a változás azért is meglepő, mert az elmúlt hetekben olyan ráutaló magatartást tanúsítottak a partnerek, hogy abból arra lehetett következtetni: ha formálisan nem is lesz része az MLP az említett szövetségnek, de keresik a módját, miként tud ahhoz kapcsolódni, anélkül, hogy tizenöt százalékot kelljen vállalni a listás szavazáson.

A gyöngyösi eset azonban az élére állította az eddig rejtve tartott kérdést: mit is kezdjenek Fodor Gáborral. Az MSZP-ben az ügy belső háborút indított, amelynek a vége a teljes elzárkózás lett. Ennek következtében fogalmazódott meg a liberálisok közleménye, amelyben azt kérik, hadd szólaljon fel a péntek délutáni választmányi ülésen Bősz Anett ügyvivő, illetve Sermer Ádám elnökhelyettes. A két politikus arról akarná meggyőzni a testület tagjait, hogy érdemes számukra – értsd: a párt képviselői számára – helyet biztosítani a listán, illetve egyéniben esélyes helyen indítani, mert jelenlétük szavazatokat hozhat, legalább egy mandátumnyit, távollétük viszont a liberális emberek elfordulását eredményezheti.

A Független Hírügynökség hivatalos információt nem kapott arról, hogy vajon engedékenyek lesznek-e a szocialisták vagy sem, annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy a délután folyamán, mégpedig a választmányi ülést megelőzően, de annak helyszínén találkozhatnak a választmányi elnökkel, Hiller Istvánnal. Akad ugyan olyan szereplő is, aki azt javasolja, hogy az összes résztvevő előtt szólalhasson fel a két vendég, de – az eddigi tudásunk alapján – ezt a lehetőséget nem kapják meg. Ez alapján könnyen elképzelhető, hogy a Hiller Istvánnal folytatott beszélgetést tekinti az MSZP annak a formának, amely mindkét fél számára megfelelő lehet. Ami nyilvánvalóan csak akkor lehet így, ha Hiller, mint választmányi elnök olyan ígérettel engedi el a két liberálist, amely számukra is elfogadható kompromisszumot jelent, vagyis valamilyen módon részesei lesznek a „változás szövetségének”. Hogy van-e ilyen megoldás, illetve gondolkodnak-e olyan szereposztásban, amely mégiscsak helyzetbe hozza Fodort, egyelőre nem tudjuk. Van, aki úgy véli, muszáj lenne engedni, mert bár Fodor Gábor önmaga nem biztos, hogy hoz valami hasznot, de a kimaradása árthat, ami egyfajta zsarolási potenciálra utal.

Annyi hírlik csupán, hogy Hillernek egy órája van arra, hogy megnyugtató megoldást találjon minden fél számára.

Jöjjön Karácsony; lejárt a gladiátorok ideje

„Vállalom, hogy közvetítek a demokratikus oldal szereplői között, annak érdekében, hogy mindenki a kormányváltásra koncentráljon, és ne a szövetségest bírálja” – ezt nyilatkozta Hiller István az MSZP választmányának elnöke, az országgyűlés alelnöke a Független Hírügynökségnek. Ahhoz, hogy a cél megvalósuljon ezen kívül szükség van megfelelő vezető személyiségre, programra, és ütőképes üzenetekre; ma mindhárom megvan már a változást akarók szövetségében. Szerinte Karácsony Gergely nem Medgyessy Péter 2018-as modellje, de a szándéka hasonló: nyugodt, kiegyensúlyozott politikával, megszüntetve a háborús hangulatot, békét teremteni ebben az országban.

 

Hoztam egy kis pénzt.

Az biztos mindenkinek jól jön.

De én azért hoztam, hogy megvegyem az MSZP-t, vagy a vezetését…

Not for sale.

Miért gondolta vajon Soros György, hogy egy ilyen információt bedob a nemzetközi köztudatba?

Én azt tudom, hogy az MSZP, amióta Soros Györgyöt támadja a hatalom, legyen az bármely általa alapított intézmény, mint például a CEU, vagy bármely civil szervezet, amelyhez akár volt köze, akár nem, mindig kiálltunk mellette. Minden fórumon megtettük ezt, én magam is megtettem ezt. Az, hogy Sorosnak milyen információi vannak és honnan, én egyáltalán nem tudom, viszont, hogy mi az igazság ebben az ügyben, azt biztosan állíthatom. Egyébként függetlenül a Davosban elhangzott mondatokról, nekem ugyanaz a véleményem a CEU-törvényről, a civil szervezeteket megbélyegző törvényről, amivel azt akarom mondani, hogy

a véleményemet nem a személyhez való viszonyom alakítja, hanem a meggyőződésem.

Ez a válasz jó alapot ad ahhoz a kérdéshez, hogy ha az MSZP áprilisban hatalomra jut, mi az, amit Hiller István azonnal megváltoztatna?

A CEU-törvény például ilyen; ezt azonnal meg lehet változtatni. A közoktatásban elsőfokú ítélet már van róla, hogy tudniillik önkormányzat nem lehet intézmény fenntartó, szintén azonnal átírnám, mint ahogy azt is, hogy a tankötelezettségi korhatár ne maradhasson 16 évnél, hanem újra 18 év legyen. Ezeket a lépéseket 24 órán belül meg lehet csinálni.

Van erre esély? Van esély arra, hogy megnyerjék a választást?

Ezen dolgozunk. Azért, hogy legyen végre esély egy demokratikus, békés, de legalábbis békésebb, boldogabb országra. A békésnek itt nem szokványos jellemzője van. A Fidesz-hatalomnak a leglényege épp a békétlenség keltése, a megosztás; elképesztő mélységig nyúltak bele a munkahely, család közösségeibe. Persze ezt nem most kezdte, hosszan elnyúló folyamatról beszélek, már 2001-ben elkezdték. Emlékezzen csak, hogy annak az évnek a végén hirdették meg, hogy a Fidesz-hatalmat akarók, ahogy ők fogalmaztak: a nemzeti oldal képviselői viseljék a kokárdát március 15-e, sőt az áprilisi választások után is. Egyértelmű provokáció volt, minek következtében az országban élők egyik fele a másik részének hajtókáját figyelte.

Ott és akkor éreztem először, hogy ez egy lelki, pszichikai hadviselés, amellyel kimondottan a nemzet idegrendszerére akartak hatni.

Ez vezetett odáig, hogy másfél évtizeddel később a családokban már a közös ebédet sem tudják nyugodtan elfogyasztani, ha a politikai szóba kerül. Én ennek az esküdt ellensége vagyok. Azt szeretem, ha a család nyugodtan, békében tudja elfogyasztani a rántotthúst.

Most, hogy szóba hozta a nemzeti kifejezést, muszáj megemlítenem, mit is mondott erről Vásárhelyi Mária a Független Hírügynökségnek adott interjújában. Ő ügy látja: a baloldal politikai szereplői, a sajtómunkásai egyaránt hagyták, hogy a Fidesz végrehajtsa ezt a nyelvi megszállást, kisajátítson kifejezéseket, méghozzá úgy, hogy ezzel kirekesszék a másik oldal képviselői. Azt is említette, hogy a Harmadik Birodalom is a nyelv megszállásával indult. Érez ön is magában felelősséget?

A nyelv a politikának nagyon fontos része, különösen az, amit egy-egy politikai oldal használ. Fogalmazhatok úgy is: nagyon erős fegyver. Én magam a baloldal és a nemzet fogalmának összekapcsolásáért sokszor felszólaltam, vagy írtam. Sajnos kisebbségben maradtam. Ma már többen állnak mellettem, de most sem vagyok többségben. Lehetetlennek tartom, hogy olyan fogalom, mint például a nemzet, egyetlen oldal kisajátított szóhasználata legyen, miközben a másik oldal szemlesütve nem mer erről beszélni. Vagyis a kérdésére válaszolva: nem érzek személyes felelősséget, mivel kimondottan kezdeményező szerepet töltöttem be és töltök be ma is ebben a harcban.

Ugyanakkor van olyan szókészlet, amelyt a baloldalnak használnia kell – természetesen nem egyoldalúan, nem azt az utat járva, mint a Fidesz -; ilyen például a béke, a nyugalom, merthogy ezek a kifejezések egyáltalán nem illenek a Fideszre.

Éppen ezért kimondottan helyesnek tartom azt a hangütést amelyet a miniszterelnök-jelöltünk, Karácsony Gergely használ: ő egy békés ország megteremtését tűzte ki célul. Ez a politikában nagyon izgalmas, de néha veszélyes terep, és tudja miért? Mert olyan természetesnek tűnik. Szerencsére nem állunk háborúban, legalább is a külfölddel nem. Más, ami itthon van, és most nem a választási kampányra gondolok, hanem erre a permanens hadviselésre, amit a Fidesz folytat, és ami alaposan megviseli a lelkeket. Amikor tehát én békéről beszélek, akkor arra gondolok, hogy a társadalom különböző csoportjai ellen tudatosan szított elégedetlenség helyett békésebb legyen az ország.

Ennek a hatalomnak az is  erős szándéka, hogy a középosztálytól lefelé elhelyezkedő rétegeket passzivitásban tartsa.

Jól gondolom-e, hogy amikor a békéről és Karácsony Gergely attitűdjéről beszél, akkor a 2002-es időszakhoz hasonlatos helyzetet akar előállítani. Akkor ugyanis Orbán már megmutatta a háborúskodó jellemét, és vele szemben a szocialisták egy nyugodt, mondhatni jámbor jelöltet indítottak Medgyessy Péter személyében.  Szóval a háborút és a békét megszemélyesítő politikusokat állított egymással szembe, és az emberek a békére szavaztak.

Így van. Persze sok idő telt el azóta, felnőtt egy internet nemzedék is, de a párhuzam vállalható abban, hogy aki netán úgy véli, egy jobboldali Orbán Viktorral szemben csak egy baloldali Orbán Viktor indítható a siker reményében, az súlyosan téved. Biztos vagyok abban ugyanis, hogy azok számára, akik már mellettünk állnak, illetve ma még bizonytalanok, nem egy politikai másolat a megoldás, hanem egy valódi alternatíva.

Azaz nem a háborús retorikával, ellenkezőleg, egy békés ország megteremtésével jelentkező  miniszterelnök-jelölt és csapata képes meglepetést okozni.

Rendben van, Karácsony Gergely alternatívát jelenthet. De vajon jelenthet-e alternatívát maga az MSZP? Mert hiába akar a választók többsége változást, a közvélemény-kutatások alapján nagy fölénnyel vezet a Fidesz. Ráadásul nagy különbség az is 2002-höz képest, hogy akkor még kétfordulós volt a választás, és – ez még jelentősebb -, nagy párt volt az MSZP…

Az MSZP akkoriban azért volt erős párt, mert egy belső kompromisszumokra építő gyűjtőpárt volt, különböző demokratikus alapon működő társaság, amelynek mindig szerves része volt a belső vita. Választásra készülődve azonban meghirdettük a platform-csendet, és innen kezdve mindenki azért hajtott, hogy minél több szavazatot hozzon a közös urnába. Ez így volt akkor is, amikor 1998-ban elveszítettük ugyan a választásokat, de a legnagyobb frakciója akkor is a szocialistáknak volt. Ez a korszak zárult le 2010 után.

Most valami olyat csinálunk, ami távlatosabb, mint április 8-a, miközben persze a horizontunkon most a választás napja a legfontosabb. Most szövetséget kötünk a demokratikus, modern, baloldali pártokkal.

Ez a szövetség nyitott, de a hivatalos kampánykezdetkor, azaz február 17-e után már az egyéni körzetekkel és a kampány egyéb feladataival kell foglalkoznunk. De a cél a szövetségi rendszer létrehozása, amely 2002-ben még egy párton belül valósult meg, most különböző önálló szervezetekkel kell megvalósítani. A tengely már létrejött, személy is van hozzá, de Karácsony Gergely már 2018-as modell, és nem 2002 modernizált változata. Abban természetesen igaza van, hogy az alternatíva megjelenítésének sok területen kell működnie. Mi most ugye egy gladiátorral szemben nem egy másik gladiátort küldtünk az arénába.

Mi azt a tömeget szeretnénk megnyerni, amelyik figyeli ezt a versengést, és azt akarjuk számukra felmutatni: van más út, mint hogy egymás képét tönkreverni.

Ez ugyanis az országnak nem jó.

Azt akarja mondani, hogy a gladiátorok ideje lejárt?

Ma, amikor beszélgetünk évfordulója van Gandhi halálának. És csak azért hozom ezt a példát ide, mert annak idején annyira valószínűtlennek tűnt, hogy India ne maradjon az angolok koronaékszere, hiszen annyira erősek voltak. És akkor jött egy Angliában végzett, vézna ember, és valahogy a dolgok megváltoztak, másként néztek rá. Nem akarom én azt mondani, hogy magyar Gandhinak kell lenni, csak annyit állítok: van másik út.

Vagyis, aki azt gondolja, hogy Orbán Viktorral szemben egy baloldali Orbánt kell állítani, annak azt tudom üzenni: Orbán Viktorból Orbán Viktor a legjobb.

Amikor tehát alternatíváról beszélek, akkor programról, világlátásról,vagyis valós személyi alternatíváról beszélek.

Ön említette, hogy létrejött a tengelye a szövetségnek. Igen ám, de épp a legfontosabb gondolata a szocialistáknak elillanni látszik, tehát a közös lista terve elbukott. Letettek róla önök is?

Azt világossá szeretném tenni, hogy az igazunkban ma is ugyanúgy meg vagyunk győződve, állítom, hogy ez a megfelelő megoldás. Február 17-e után azonban adottá válik az a valóság, amely addigra feláll. Néhány hét van még ugyan, de látom azokat a politikai törekvéseket, amelyek ettől eltérő megoldásban gondolkodnak, miközben kormányváltást akarnak. Ez utóbbinak különben át kell hogy hassa minden demokratikus párt küzdelmét. Ha tehát azt fogjuk üzenni, hogy azok a jelöltek, akik elindulnak a mandátumért, és mi felsorakozunk mögöttük, akármelyik demokratikus párt is lesz a jelölő szervezet, akkor ezt a választók érteni fogják. Pesterzsébeten, ahol élek, és találkozom az emberekkel, mindenki számára világosabb és átláthatóbb a képlet, ha közös listán indulunk. Ezt most azért hangsúlyozom újra, hogy a világos legyen: a felfogásunk ebben a kérdésben nem változott, de a kampányidőszakban már nem ezzel foglalkozunk.

Beszélt az imént a tengelyről. De azt látom, az utóbbi napokban különösen, hogy a Demokratikus Koalíció éles támadásokat indított az MSZP ellen, a szocialistáknak tulajdonított újság ellen. Akkor ez a tengely, hogy működik?

Amikor a tengelyről beszéltem, leginkább a Párbeszédre gondoltam, a velük létrehozott szövetségre, de nem akarom megkerülni a kérdést. Én akár a saját pártomon belül, akár a szövetségünkön belül, akár a velünk megállapodást kötő demokratikus pártoktól azt kérem, hogy a gondolkodásunk központjában az álljon, hogy mi használ a kormányváltásnak.

A közöttünk lévő viták elenyésző jelentőségűek ahhoz képest, hogy milyen tétje van a választásnak. A választó akkor szavaz ránk, ha egységet mutatunk, mégpedig a kormányváltásért dolgozó pártok egységét. Minden más sokadlagos kérdés.

Ha azt vizsgáljuk, hogy mennyien akarnak kormányváltást, és ezt szembeállítjuk a demokratikus pártokkal szimpatizálók számával, akkor igen jelentős különbséget tapasztalunk. Aki ezen siránkozik, az hagyja abba a politikát. Ebben ugyanis épp a lehetőséget kell meglátni, azt ugyanis, hogy van egy jelentős tömeg, amely azt várja, hogy megszólítsuk; ők kormányváltást akarnak. Alapfeltétel tehát, hogy eltűnjenek a viták, és az egység mutatkozzon csak meg. Most ott tartunk, hogy ezek az emberek nem szavaznak a Fideszre, de még nem jönnek hozzánk. Maguktól nem is fognak jönni. Csak ha teszünk érte.

Ezért fontosnak tartom, hogy az elkövetkezendő kilenc hétben a demokratikus oldal minden megszólalója ezt úgy tegye, hogy képes legyen elérni azt a réteget, amely ha ránk szavaz, nagyságrendileg javulnak a számaink, és ezzel az esélyeink is.

Minden más ügyet méltóztassanak félretenni, mert azok nem érdeklik a választókat.

Önt hallgatva arra gondoltam, hogy esetleg éppen önnek kellene kezdeményezni egy olyan tárgyalást, ahol ezt el lehet érni a partnereknél. Nem gondolt erre?

Hogy ennek mi a legmegfelelőbb formája, hogy egy asztalnál, vagy külön-külön lebonyolítani a beszélgetéseken, azt nem tudom. A lényeg azonban az, hogy ezt én nem pusztán szívesen megteszem, de már lépéseket is tettem az ügy érdekében.

Kivel találkozott már?

Kérem a megértését, hogy erről nem beszélek nyilvánosan, fogadja el tőlem azt, hogy ezt a szerepet én vállalom, és teszem is a dolgom. Szóval nagyon egyszerű az eredeti kérdésre a válaszom: igen. Mindent elkövetek annak érdekében, hogy valamennyi szereplő arra koncentráljon, amit amúgy magától is tud: a kormányváltásra.

Van egy levelező partnerem, aki minden áldott nap leírja, hogy a váltáshoz két dolgot kell mondani: azt, hogy marad a kerítés, és azt, hogy nem lesz többé megszorítás. Ez feltehetően egy nagyon leegyszerűsített koncepció, és így biztosan nem is igaz, annyi azonban igen, hogy a Fidesz valóban beleszorította az ellenzéket a kerítés témájába, és teszi ezt most is, folyamatosan. Van-e ezzel szemben érvényes, hatékony mondása az ellenzéknek?

Ebben a kérdésben sajátos a helyzetem, hiszen nem a kampány időszakában fejtettem ki a véleményemet, amikor is azt mondtam: utálom a kerítést, de mondjon valaki jobbat. Akkoriban erős kritikákat kaptam, de két és fél év elteltével biztosan állíthatom, hogy igazam volt.  Azért fogalmaztam akkoriban ezt meg így, mert tudtam, hogy az emberek természetes törekvése a biztonságra való törekvés. Erre az ösztönre játszott rá egy mocskos propagandával nehezített kormányzati törekvés.

Mi elkövettük azt a hibát, hogy a mocskos propagandával foglalkoztunk, és nem az emberek érzületével. Fordítva kellett volna. Ezen azonban túlvagyunk. A lényeg most az, hogy mi a kerítést nem fogjuk lebontani,

de soha nem teszünk le arról, hogy egy olyan országban éljünk, ahol nem kerítések szabják meg az életünk hétköznapjait, és egy ilyen világ megteremtését a baloldal büszkén vállalhatja. Mint ahogy azt a két évtizeddel ezelőtti, de ma is érvényes célkitűzést, hogy legyen ebben az országban jog-, lét-, és közbiztonság. Megerősíteni a demokráciát, ez maga a jogbiztonság. Megerősíteni a hétköznapi élet természetes biztonság-érzetét, ez a közbiztonság, és a felemelkedés lehetőségét biztosítani, ami egy szociáldemokrata párt esetében az egyik legerősebb összekötő erő, nos, ez a létbiztonság. Vagyis az, hogy annak segíts, aki lent van, teremtsd meg a lehetőségét, hogy tudjon előre haladni. Állíthatom tehát, hogy kialakul az az egész, ami az alternatíva állításhoz szükséges.

Mert azt kell tudnunk elmondani, hogy van másik Magyarország.

Ennek egyébként három fontos összetevője van: az első a személy; egy médiaközpontú világban megkerülhetetlenül jelentős. Mondhatod te a legokosabb dolgokat, ha nincs egy olyan ember, aki ezt hitelesen megjeleníti. Ma ez a személyi alternatíva adott. A másik lényeges elem, hogy szükség van mondanivalóra. És bár igaz, senki nem olvas programokat, ettől azonban demokratikus alapkötelezettség elmondani mit akarsz, és mi a véleményed országról, nemzetről, Európáról. A harmadik elem a rövid, ütőképes üzenetek megfogalmazása. Bevallom, ez nem az én világom, én szeretem kifejteni a gondolataimat, de elismerem, hogy erre szükség van. Mostanra összeállt ez a három elem, és bár lehetne számonkérni rajtunk, hogy miért nem korábban, de ennek most nincs értelme.

Azt kell elfogadni, hogy a Karácsony Gergely vezette szövetség alkalmas arra, hogy végrehajtsa a kormányváltást.

Tovább sodródik az MSZP; karácsony az új időpont

Horváth Imre vezetők elé hajított tagkönyve újra felkavarta a vizet az amúgy is csak átmenetileg elcsendesülő viharos életet élő szocialista pártban. Az Újpesten, Kiss Péter halála után időközi választáson mandátumot szerzett képviselő, most sértődötten mondott le párttagságáról, s lépett ki  az MSZP frakcióból, bár ez utóbbiról nincs egyértelmű információ. Kunhalmi Ágnes budapesti elnök az ATV reggeli műsorában megrendülten beszélt képviselőtársa döntéséről, Hiller István pedig, kiemelve Horváth munkásságának érdemeit, arról nyilatkozott, hogy ezekben a tárgyalásos időkben, bizony vannak olyanok, akiknek áldozatot kell hozniuk, annak érdekében, hogy végre felálljon az a közös csapat, amely versenyképes lehet a Fidesszel. Csakhogy a csapat sehogysem akar felállni, ellenkezőleg: a látszat az – és ezt erősíti Horváth Imre esete is -, hogy inkább, ami van, vagy volt, az is szétesőben van. Igaz ugyan, hogy a politikusok – DK-sok, MSZP-sek – folyamatosan hangsúlyozzák, hogy a tárgyalások rendben folynak a kulisszák mögött, és ezt készséggel el is hinnénk, ha időről-időre nem kerülnének elénk olyan hírek, amelyek az ellenkezőjét sugallják.

Kunhalmi mindenesetre most arról beszélt, hogy amennyiben karácsonyig nem jön létre a megegyezés a demokratikus ellenzék pártjai között, úgy valamennyien mehetnek a süllyesztőbe. Ilyen kemény hangot még egyetlen szocialista politikus sem ütött meg, ami nem azt jelenti, hogy ne ez lenne a realitás. Igaza van a budapesti elnökasszonynak: az furcsa kanyarokkal telített út, amit ebben az évben megtett az MSZP és a DK, az riasztóan hat a választókra. Mondhatja persze erre a Demokratikus Koalíció, hogy ő egyenes vonalon haladt, ami egyrészt csak bizonyos megszorításokkal igaz, másrészt csak részeredményként értékelhető. Mert kétségtelen, hogy növelte népszerűségét, biztosabban állíthatja, hogy parlamenti párt lesz belőle, de így együttesen távolodtak a bejelentett és a baloldali közönségtől elvárt céltól, a Fidesz leváltásától.

Ma ott tartunk, hogy egyre inkább ébred nosztalgia az amúgy kudarcos Botka László fémjelezte időszak iránt, a volt miniszterelnök-jelölt távozása ugyanis még sem hozta el azt a konszolidációt, amelyet az elégedetlen párttagok reméltek. Molnár Gyula és a mellé választott két vezető – Hiller István és Tóth Bertalan – nem tudott átütő eredményt felmutatni, sőt inkább az a kép keletkezett róluk, hogy a gyeplőt Gyurcsány Ferenc tartja a kezében, a szocialista delegáció pedig csak sodródik. Molnár Gyula ugyan azt nyilatkozta a Független Hírügynökségnek, hogy kemény kézzel fogja irányítani a pártot, ennek azonban egyelőre nem látszanak a külső jelei. Sőt, inkább az ellentéte érzékelhető. Ráadásul az általa megadott határidők is újra csúszásban vannak; az elnök november végére jósolta a megállapodás bejelentését és a közös miniszterelnök-jelölt megnevezését, s jóllehet még néhány nap hátravan ebből a hónapból, nem túl nagy merészség azt jövendölni, hogy ebből a bejelentésből már nem lesz semmi. Már csak azért sem, mert miközben az MSZP politikusai – lásd csütörtök reggel Kunhalmi Ágnes – közös listáról és közös miniszterelnök-jelöltről beszélnek változatlanul, addig a többi érintett párt erről mintha hallani sem akarna. A megbeszélések a koordinált indulásról folynak, immár talán négy párt között, de az elég világosan látszik, hogy e négy párt összefogása kevés lesz a Fidesz ellen. Azért is kevés lesz, mert a szocialisták folyamatos amortizálódása segíthet ugyan a DK-nak  – és az LMP-nek is – begyűjteni néhány plusz szimpatizánst, de az összkép és a hitelesség, pláne a győzelembe vetett választói hit ettől nem javul, sőt folyamatosan romlik.  Az eredményességhez szükség lenne az LMP-re és a Momentumra is, ők azonban ma már inkább a Jobbikkal kacérkodnak, elhatárolódva az MSZP-től és a DK-tól, megelégedve látszólagos izmosodásukkal. Hadházy Ákos azt nyilatkozta portálunknak, hogy számukra az elsődleges cél a Fidesz ötven százalék alá szorítása, vagyis annak elérése, hogy Orbán ne legyen képes egyedül kormányt alakítani. Ez kétségtelenül szép célkitűzés, de vajon hogyan lesz belőle a másik oldalon koalícióképes csapat. Kikkel? Tényleg a Jobbikkal? Mert, ha nem a Jobbikkal, akkor újra szembe találjak magukat a most elutált pártokkal. És ezt a képletet a választó is pontosan látja, ami egyáltalán nem növeli az esélyeket.

Akárhonnan nézzük tehát az ellenzéki oldal térképét, olyan terepet látunk, ahol sokkal több a buktató, mint a sima felszín. Az ügyek nem látszanak rendeződni, viszont az idő rohamléptekkel halad; a karácsonyra kitolt határidő is pillanatokon belül itt lesz. Azt mondják, hogy a politikában nincsenek előre kiszámítható lépések, mindig közbejöhet váratlan esemény és ennek következtében fordulat. És ez így igaz, de végigtekintve az elmúlt időszak történésein, egy ilyen fordulatba reménykedni inkább a csodavárás kategóriájába tartozik.

MSZP: tovább a szakadék felé?

A szakadék szélén is két lehetőség van: vagy tovább lépsz a mélységbe, vagy hátrébb, a biztonság és a jövő útjának kijelölése felé. Ez a mai választmányi ülés tétje emeszpééknél.

 

Győztes kommunikációra lenne szükség, mondja a szocialista politikusok többsége, legalább is a hét vége felé közeledve már a többség ezen az állásponton volt, még sem garantálható, hogy a szombati választmányi ülést a nyugalom légköre fogja belengeni.  Már csak azért sem, mert mindig a hangos kisebbség nyomja rá a hangulatát egy ilyen ülésre, amivel nem azt akarnánk mondani, hogy jobb lenne ezeket a hangokat elfojtani. Nem, ha egyszer a bosszúvágy, vagy az indulat ott feszül az emberekben, akkor jobb, ha valahol, valamilyen körülmények között artikulálódik is.

Van, aki erre a facebookot használja, mint például a volt honvédelmi miniszter, Juhász Ferenc, aki Molnár Zsoltot tartotta fontosnak lejáratni, mások viszont az ilyen fórumokra vadásznak, mint például a választmány – ezt nevezik a párt parlamentjének -, hogy elmondhassák véleményüket.

Ma még egyáltalán nem látható, öt nappal Botka László távozása után, hogy merre is indul tovább az MSZP: felerősödik-e a leszámolást, számonkérést, vendettát követelők tábora, vagy inkább a csendes többség, a higgadt újrakezdést kívánók csapata erősödik meg. A Független Hírügynökség igyekezett sok oldalról tájékozódni, sok szereplőt meghallgatni, és egyáltalán nem állíthatjuk, hogy egységes kép alakult ki. Sem a múlt kezelésével, sem pedig a jövő útjával kapcsolatban.

Akadnak jócskán, akik nem osztják azt a véleményt, hogy gyorsan túl kell lépni a Botka-korszakon. Szerintük a kilenc hónapon át követett tévútért elő kell venni azokat, akik beálltak a miniszterelnök-jelölt mögé, méghozzá a nyilvánvaló tévedéseit korrekció nélkül hagyva, feltétel nélkül követve őt. Ebben néhányan

Molnár Gyula felelősségét fogalmazzák meg, akinek – szerintük – már az első percben karakánabbul ki kellett volna állni a szocialista párt mellett. Mégpedig akkor, amikor Botka nem annak elnöksége előtt jelentette be szándékát, hanem csak utóbb. Molnárnak, mondják, mint a párt elnökének már ekkor figyelmeztetnie kellett volna Botkát, hogy ő is szervezet része, nem járhatja a maga útját.

És mert ezt a pártelnök elmulasztotta, kvázi menlevelet adott Botka kezébe: irányítsa úgy a történéseket, ahogy neki tetszik. És pontosan ez is történt; miközben érezték, tudták, hogy a szegedi polgármester kezdeti népszerűségi növekedése elég hamar hanyatlásnak indult, még sem léptek fel erélyesebben a változtatás érdekében. Sőt a kongresszusi döntés, a 96 százalékos májusi párttámogatottság, olyan lovat adott a jelölt alá, amelynek további személyiségtorzító hatása is lett. Botka a felhatalmazást úgy értelmezte, állítják azok, akik hajlamosak az elemzésre, hogy végképp elüldözött maga mellől mindenkit, aki kritikát fogalmazott meg a munkájával kapcsolatban. Molnár hagyta, hogy felerősödjön ez a negatív tendencia, miközben – ezt többen állítják – maga is érezte, hogy fogy levegő Botka körül. Erőteljesebb pártvezetéssel talán rászorítható lett volna a korrekcióra, és ezért Molnár mindenképpen felelőssé tehető és teendő.

Ezek a bíráló hangok – persze a lemondás után – a szélsőségekig jutottak, egyenesen Molnár Gyula távozását követelve.

A józanabbak, de még mindig a Molnárt bírálók köre, ettől megóvná a pártot; úgy vélik egy elnökváltás csak mélyítené, az amúgy sem csekély válságot, ezért inkább azt javasolják: vonják kicsit hátrább Molnár Gyulát, hiszen ez a szerep amúgy sem esett a nehezére az elmúlt kilenc hónapban sem.  Mostanság különben mintha a többség ezt akarná, kiváltképp az elnök gyenge Hír tv-beli szereplése után. Ez a kör úgy látja, jobb lenne Hiller Istvánra bízni a kommunikációt, könnyebben kezeli a nyilvánosságot, ügyesebben áll ellen az esetleges riporteri támadásoknak.

Erről a kérdésről a szombati választmányi ülés aligha fog dönteni, egyelőre a hármas tárgyaló delegáció szerepeltetése a legitim döntés, amelynek ugyan tagja Hiller István, de mellette ott van Molnár és a frakcióvezető Tóth Bertalan is.

Itt pedig áttérhetünk a másik irányt követelőkre, azokra, akik már nem akarnak foglalkozni az elmúlt kilenc hónappal, nem követelik, hogy álljanak fel és távozzanak a pártból az árulók, hanem koncentráljanak a megoldásokra. Már csak azért is, mert – hangoztatják – nem ártana ezen a területen egységes elképzeléseket lefektetni.

Abban többé-kevésbé megegyezik a többség, hogy meg kell egyezni az ellenzéki pártokkal, legelőbb a 106 egyéni induló koordinálásában, de hogy melyek legyenek ezek a pártok, abban már van nézeteltérés.

A kezdet már félresiklott, az első tárgyalásról egymásnak ellentmondó hírek szivárogtak ki, volt aki a szocialistákat, volt, aki a Párbeszéd tárgyalóit vádolta az indiszkrécióval. De talán ennek már nincs is jelentősége, annak inkább, hogy képesek lesznek-e a 106 körzetben az ellenzéki pártok többségével – beleértve az LMP-t is – megállapodni. A határidő sem mellékes; a Független Hírügynökség által megkérdezettek szinte mindannyian október végében határozták meg a végső határidőt. Szerintük, ha ez sikerülne, és innen kezdve tényleg csak a tárgyalásokra és megállapodásokra koncentrálnának, és nem egymás szétmarcangolására, akkor jutna elég idő a továbblépésre. Ami esetünkben azt jelenti, hogy mégiscsak elindulnának vagy egy választási párt létrehozásának irányába, vagy pedig a közös lista tető alá hozása felé. Addig az MSZP-nek nem szabadna miniszterelnök-jelöltben gondolkodnia, de mindenképpen meg kellene jelölni Hiller Istvánt listavezetőnek.

Miniszterelnököt ma, nyugodtan mondhatjuk, szinte senki nem lát az MSZP belső világából előhívhatónak. Külső szereplőben gondolkodnak, s bár egyik beszélgető partnerünk sem volt hajlandó nevet mondani, sőt kifejezetten azt hangsúlyozták, egyelőre nincs ilyen név a regiszterben, de azért érezhető volt, hogy mindannyian rendelkeznek konkrét javaslattal. 

A legfantáziadúsabb, legeredményesebb, ugyanakkor a valóságtól, azaz a megvalósíthatóságtól legmesszebb eső javaslat egy olyan uniópárt létrehozásának ötlete volt, amely mögé kivétel nélkül felsorakozna a komplett baloldal, s amely képes lenne megszólítani a kormányváltást akaró többséget. Egy ilyen formációban szakértői kormány jöhetne létre, értelemszerűen Orbán bukása után, s amely új kormány, feltehetően, néhány hónapon belül meg is bukna. Részint a belső, pártok közötti ellentmondások, különbözőségek kiéleződése miatt, részint pedig azért, mert a Fidesz csőcseléke megbénítaná a mind a kormányzást, mind pedig a normális hétköznapi életet. Ugyanakkor a bukott Orbán már nem térhetne vissza, a széttépett nimbusz erre alkalmatlanná tenné.

Szép álom, mondhatnánk. A valóság az, hogy szombaton ülésezik az MSZP választmánya és az előrejelzések szerint nem jut el sehova.

2017 őszét írjuk…

Még mindig nem tudni, merre van előre

„Egy választási párt létrehozása értelmes ötlet lenne” – vélekednek többen is, sokkal nagyobb esélyt kínálna az Orbán-kormány leváltására, másként: a kormányváltást akarók egyesítésére.

Fotó: MTI

A Népszava szerda reggeli tudósítása szerint kedden, az MSZP-Párbeszéd tárgyaláson Molnár Gyula, a szocialisták elnöke felvetette egy ilyen párt létrehozásának gondolatát, mi több azt is, hogy Karácsony Gergely legyen ennek a formációnak a listavezetője. A Független Hírügynökség információi szerint

a tárgyaláson sokféle lehetőségről esett szó,

többek között valóban említette ezt a variációt is Molnár. Ismereteink szerint a másik két tárgyalópartner, Hiller István és Tóth Bertalan nem erősítette meg ezeket a szavakat, amiből vagy azt a következtetést vonjuk le, hogy nem értettek egyet az elnökükkel, vagy tudomásul vették annak közléseit. A metakommunikatív jelekből azt erősítettek meg számunkra, hogy inkább az előbbi állítás az igaz.

Ugyanakkor úgy tudjuk, hogy

a Párbeszédnek tetszene a közös ernyőszervezet,

nyilván valamennyi ellenzéki pártot tömörítve és feltehetően Karácsony listavezetői szerepköre is, viszont nem érdekelt abban, ami szintén – a hírek szerint – elhangzott Molnár Gyula szájából, hogy a jelenlegi helyzetben inkább egy külső, pártoktól távolabb álló miniszterelnök-jelölt lenne minden szereplő érdeke.

Eközben az MSZP-n belül változatlanul forr a levegő,

egyesek a bűnbakokat keresik, mások a kiutat a válságból.

A keddi budapesti párttanács ülésére is inkább az indulatok voltak a jellemzőek, és egyelőre ez a hangulat várható a hétvégi rendkívüli választmányi ülésen.

A bírálatokból érkezik Molnár Gyula számára is, úgy ítélik meg, hogy a pártelnök hétfő esti, Hír TV-beli szereplése rontott a saját és a párt imázsán is. Akad, aki a jelenlegi helyzetben Hiller Istvánt tolná inkább előtérbe, mondván, rutinosabban kezeli a válsághelyzetekbeli kommunikációt.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK