Kezdőlap Címkék Gazdaság

Címke: gazdaság

Gázai övezet: több milliárd dollár kellene a gazdaság fellendítéséhez

Az ENSZ kereskedelmi szervezete rámutat arra, hogy már a háború előtt is rossz állapotban volt a gazdaság és az infrastruktúra a gázai övezetben már most több milliárd dollár kellene a gazdaság fellendítéséhez.

45%-os a munkanélküliség a gázai övezetben – állapítja meg a UNCTAD jelentése, mely szerint a gázai övezet népessége jelenleg 2,3 millió.

“Nagyon nehéz megállapítani, hogy a gázai övezetnek mekkora gazdasági támogatásra lesz szüksége a háború után, de az biztos, hogy több milliárd dollárról van szó” – hangsúlyozta a jelentés egyik készítője Genfben. Richard Kozul-Wright elmondta: a gázai övezet GDP-je a háború előtt sem érte el a pandémia előtti szintet: 11,7%-kal volt kisebb mint 2019-ben. A létfontosságú támogatás összege is csökkent: 2008-ban még 2 milliárd dollár volt, tavaly már csak 500 millió. Ez utóbbi a GDP 3%-át sem éri el.

Ezek után nem csoda, hogy

az UNCTAD jelentése azt állapítja meg, hogy a lakosság fele szegénységben él a gázai övezetben.

Izrael beengedte a gázai munkavállalókat

Sokan éltek ezzel a lehetőséggel, amely jóval magasabb béreket biztosítottak a gázai munkavállalóknak, de Izrael korlátozta az engedélyek számát nemzetbiztonsági okból. A vizsgálat utóbb kiderítette, hogy nem volt alaptalan a gyanakvás, mert a gázai övezetből érkezett munkások közül néhányan a Hamász kémei voltak, akik tájékoztatták a terrorista szervezetet a kibucok működéséről. Ezeket az információkat a Hamász felhasználta október hetediki terrortámadása során – írja a Haaretz.

Az UNCTAD jelentés hangsúlyozza, hogy Izrael korlátozta a gázai övezet fejlődését, a munkaerő mindössze egy százaléka kapott munkavállalási engedélyt Izraelen belül.

Az ENSZ főtitkára erre a jelentésre hivatkozva mondta azt kedden, hogy “nem vákuumban történt a Hamász támadása”. Guterres főtitkár szerint a palesztinok évtizedes sérelmei nagy szerepet játszottak a Hamász terrorakciójában bár “semmiképp sem indokolhatják a szörnyű cselekedeteket.”

Izrael ENSZ nagykövete tiltakozott mire szerdán Guterres főtitkár sietett közölni: “félreértették” szavait.

Izrael külügyminisztere közölte: ezekután nem kíván találkozni az ENSZ főtitkárával.

Guterres ENSZ főtitkár további segélyeket sürgetett a gázai övezetnek és általában a palesztinoknak “nehogy a konfliktus kiterjedjen más területekre is.”

Biden amerikai elnök legutóbbi sajtóértekezletén a Fehér Házban azt mondta, hogy “minden érdekelt félnek – izraelieknek, palesztinoknak, a térség államainak, a globális vezetőknek – koncentrált erőfeszítéseket kell tenniük, hogy megtaláljuk a békéhez vezető utat.”

Jövőre 6,6% lesz az infláció

Nem a magyar kormány jósol, hanem a Nemzetközi Valutaalap. Olyan magas ugyanis a bázis hogy ahhoz képest már “csak” 6,6%-os növekedés várható. Jövőre 3,1%-os gazdasági növekedés várható, ez is azért ilyen magas, mert idén visszaesés jellemzi a magyar gazdaságot vagyis mínuszból startolunk. A globális gazdaságban ugyanezek a problémák: infláció és lassú gazdasági növekedés.

Mi lesz az inflációval? – IMF és Világbank közgyűlés Afrikában

A Nemzetközi Valutaalap és a Világbank három évenként az Egyesült Államokon kívül rendezi meg közgyűlését: Afrikában utoljára 50 éve volt ilyen. Akkor Kenyában, most Marokkóban, Marrakes városában találkoznak egymással a világ pénzügyminiszterei és jegybank elnökei.

2025-ig magasan maradhatnak a kamatlábak, mert az inflációval még nem végeztünk – hangsúlyozza az IMF vezérigazgatója. Krisztallina Georgieva elmondta a londoni Guardian tudósítójának, hogy

“a magas kamatlábak miatt gyengék lesznek a növekedési kilátások és a pénzügyi piacoknak a jegybankok szűkítő politikájával kell szembenézniük.”

Mindennek elsősorban a fejlődő világban ihatják meg a levét, mert az államadósság törlesztő kamatai egyre csak növekednek.

Georgieva elmondta, hogy négy éve vezeti az IMF-et, és ezalatt az idő alatt két olyan rendkívüli esemény következett be, amellyel senki sem számolhatott a világgazdaságban: a Covid pandémia és a háború Ukrajnában.

“Eddig egyedül csak az USA érte el újra a pandémia előtti növekedési trendet, az eurozóna 2%-kal alulmúlja azt, a fejlődő országokban a mínusz 4-5%, a legszegényebb államokban több mint 6%.”

Ebből következik az is, hogy a következő öt év alacsony növekedést jelent majd a világgazdaságban:

”az IMF átlagosan 3%-ra számít évente míg az előző ötéves periódusban ez 3,8% volt.”

Georgieva ehhez hozzátette, hogy “az ukrajnai háború nagy fekete felhőt jelent a világgazdaság felett. Ez távolról sem csak a harcoló feleket illeti hanem például Németországot is, amely a G7 országok közül a leggyengébb eredményt produkálja”- hangsúlyozta a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója.

Mi lesz Afrikával?

Ez a világ legszegényebb kontinense, ahol viszont a népszaporulat a legnagyobb. Ezért az afrikai államok nagyobb támogatásra számítanak az IMF-től és a Világbanktól. A nyugati világ nemigen hajlandó erre, ezért megnőhet Kína és India jelentősége – jelentette a helyszínről, Marrakes városából a France24 portál tudósítója.

A Világbank 50 milliárd dollárral kívánja emelni tőkéjét, de amerikai elnöke lobbizik azért, hogy a nyugati világ fokozza hozzájárulását a fejlődő világ gondjainak megoldásához. Ajay Banga, a Világbank elnöke a közgyűlés előtt úgy nyilatkozott, hogy 100 sőt 125 milliárd dollárra lenne szükség.

Kevéssé valószínű, hogy a Világbank elnöke célt ér ezzel az elképzelésével Marrakes városában – írja a France24 portál a helyszínről, de a kvóták változhatnak. Az IMF illetve a Világbank kvóták a tagállamok gazdasági erejétől függenek: a kínaiak régi követelése az emelés tekintettel arra, hogy Kína gazdasági teljesítménye nőtt a legjobban az elmúlt évtizedekben a világgazdaságban.

A szegény országoknak óriási szükségük van a külföldi támogatásra: az Oxfam számításai szerint a következő öt évben a világ legszegényebb államainak az 57%-a kénytelen lesz a közkiadásokat csökkenteni összesen 229 milliárd dollárral.

Kötcse 2023.

Amikor Dobrev Klára családi nyaralójukból a kalocsai Paprikafesztiválra igyekezve elhajtott a kötcsei Kúria előtt, láthatta, sőt akár számba is vehette az ország színe-javát, ahogy érkeznek az Aktuális Kinyilatkoztatás helyszínére meghallgatni a Víziós Embert.

A Víziós Ember, aki majd megmondja nekik, hogy egyrészt mi lesz (jóslat), másrészt mi legyen (parancs). Ő ugyanis a hívők közfelfogása szerint ellát Krakkóig, ha lángol, ha nem, a többiek meg még az orrukig se. Utóbbi megállapítás igazságtartalmában nincs okunk kételkedni, előbbi meg kézenfekvő evidencia.

Ez az úgynevezett piknik a szokásos éves úrfelmutatások egyike, (ilyen például a tusványosi gyülekezde is), ahol az Úr felmutatja magát, learatja a tapsokat, aztán megnyugodva hazamegy. Újabb pár hónapig nem kell beszédet írni.

Az árnyékkormány miniszterelnöke, egyben az ördög felesége persze elhajtás közben nem vett számba senkit, ismeri őket, mint a rossz pénzt, és azt is tudja, hogy „az ország színe-java” kifejezés a besöpört jövedelmeikre jellemző, nem pedig az ország állapotára, melyet elvileg ők kormányoznak. Az állapot ugyanis eléggé lehangoló, ebből következően óriási baj, ha tényleg ez a tehetségtelen gárda lenne az ország színe-java. Hál’isten nem az, hiába hazudozzák sokan. Van jobb!

A Főnök beszéde nem nyilvános. Természetesen ez csak egy trükk, hogy egyrészt a közzététel helyetti, gondosan megtervezett kiszivárogtatás titokzatosabbá és fontosabbá tegye a mondottakat, mert az mindig használ a szövegnek, pláne benne rejtező ostobaságok esetén, másrészt, ha valaki rámutatna az ostobaságra, lehet mondani, hogy nem pontos az idézet. Ő nem is ezt mondta. De nem ám!

Az infó csepegtetés jelenleg teljes erővel folyik. Amit mostanáig sikerült kiszivárogtatni:

  • A miniszterelnök módosította nyugdíjba vonulásának évét, ami eddig 2030. volt, most 2034 lett. Indok: a COVID és a háború „négy évet elvett tőlük”.

Ebből a közlésből több dolog következik. Orbán egyrészt biztos benne, hogy mostantól örökké FIDESZ kétharmad lesz, azaz, ha akarja, haláláig miniszterelnök maradhat, másrészt a kudarcos évek miatt (mely kudarcossághoz neki természetesen semmi köze sincs) kárpótolni akarja magát négy szép, diadalmas évvel – illetve szerintem inkább hattal, mert a budapesti olimpiát 2036-ra tervezi. Ha a plusz négy év megvan, a még plusz kettő nem fog zavarni senkit. Nehogy már más nyissa meg!

  • A miniszterelnök a gazdasági nehézségeket jelölte meg a Fidesz népszerűségvesztésének fő okaiként, mint mondta, „a társadalom nem ehhez szokott hozzá, hanem a folyamatos növekedéshez”.

Ja. Hozzászokott. A Bajnai által rendbe tett országhoz, a Gyurcsány által összegyűjtött MANYUP 2700 milliárdjának lenyúlásához és szétosztásához, a 2010. utáni világgazdasági fellendüléshez, ami a magyar gazdaság multijait folyamatosan támogatta, az állandóan érkező EU pénzekhez, és a mindezekből következő „folyamatos növekedéshez”, amivel csak egy baj van: a többiek még jobban növekedtek, azaz mára a sereghajtó csoport (Románia, Bulgária, Magyarország) tagja lettünk, amiről persze a nagyközönség nem tud. Persze 2,7 millióan el se hinnék, még ha mondanák is nekik, de nem is mondja senki. A többieknek sem.

  • Orbán szerint vezető pozíciójukhoz az is hozzájárul, hogy gyenge az ellenzék, valamint állítása szerint nem voltak az embereket érintő megszorítások.

Ez így igaz. Legalábbis az első állítást illetően, mert a második a szokott füllentés, ami mellett lazán elsiklik a hallgatóság meg az olvasótábor is. Az ellenzék gyöngeségét illetően ismételten fel kell hívni a figyelmet arra, hogy azon maga az ellenzék nem tud változtatni, mert a bizonytalanok nekik nem hisznek. Segíteni kellene nekik, elmondani/megírni, hogy ők jobbak lennének, és hogy hogyan lennének jobbak, de sajnos, mint az már sok éve látható, ilyen segítség nincs. Ennek fényében jogosnak tűnik Orbán hosszútávú tervezése.

  • A miniszterelnök ismét elmondta, hogy komoly veszélyt lát Európa iszlamizációjában, és úgy gondolja, hogy belátható időn belül Nyugatról keresztény közösségek fognak Magyarországra menekülni emiatt.

Volt egyszer egy ember, valami francia, aki a XVIII. században kiszámolta, hogy Párizs utcáit 100 év múlva két méter magasan fogja lótrágya borítani (ő is tovább húzta a görbét). Nincs ezzel a tovább húzott muzulmános görbével sem gond, szegény idemenekülők majd azokban a házakban fognak lakni, amelyeket a Nyugatra távozó magyarok hagynak itt üresen.

  • A miniszterelnök azt akarja, hogy Magyarország nagy, erős és gazdag legyen, és mindenki tiszteljen minket (azt akarja! Fantasztikus!).

Ehhez van neki egy 15 pontos terve, amelyik a következő hét pontból áll:

  • a demográfiai fordulat elérése

Jutalmazással nem lehet elérni, csak kemény büntetőintézkedésekkel. Börtönnel való fenyegetés 3 gyermek alatt, sokmilliós pénzbüntetések, satöbbi. Aztán, ha sikerül, Magyarország lakossága 2100-ban is 10 milliós lesz, a lepusztuló Németországé meg megfeleződve 40 milliós. És akkor mi van?

  • A munkaalapú gazdaság létrehozása

Szerintem már létrehoztuk. A tudásalapú jobb lett volna, mint a multik gyáraiban való gürizés, de ha ez a vízió…

  • Hitelfelvételek helyett hitelezővé és modern ipari nemzetté kell válni

Tényleg? Aszta! Hogy erre még nem gondolt senki…

  • A magyar vállalkozóknak külföldön is be kell fektetni, a profitot pedig haza kell hozni

Ahhoz magyar vállalkozó kéne. Na, pont azt nem sikerült kinevelni. Sőt, ellenkezőleg! Antivállalkozók gazdagodnak tömegesen.

  • A hadseregfejlesztés

Úgy gondolja a miniszterelnök, hogy ettől leszünk erősek? És akkor majd mindenki tisztel minket, mert különben odapörkölünk, mint Putyin?

  • A digitális állampolgárság bevezetése

„A digitális állampolgárság egy olyan – a digitális és online világban járatos, az abban megjelenő információkat kritikusan szemlélő, konstruktívan továbbgondoló, produktívan kezelő személy jellemzőire utal, aki képes eredményesen, és a közösség számára is értékteremtően végezni a mindennapi tevékenységét.”

Hát, az jó lenne, csak az a baj, hogy ha az ilyen magyar állampolgárok száma túllép egy adott (nem is nagyon magas) létszámot, akkor Orbánnak meg a FIDESZ-nek többé itt nincs esélye. Szerintem nem gondolja ő ezt komolyan.

  • Energetikai önellátás, ennek része, hogy Paks orosz helyett francia üzemanyaggal menjen.

Ezt nyilván mondta neki valaki. Jelenleg Magyarország nem képes önellátásra (nem csak gázból és olajból, hanem villamos energiából is importra szorul), és ha beindulnak az energiafaló akkugyárak, akkor még rosszabb lesz a helyzet, ezért Paks II. késése miatt két nagy erőművet (1000 + 1600 MW) kell építenünk, azok pedig mással nem működhetnek, csak a Déli Áramlat nevű csővezetéken jövő orosz gázzal (a kazah gáz is gyakorlatilag az). Ezért kell állandóan gazsulálnunk Putyinnak, aki a gázt, meg Erdogánnak aki a csővezetéket tulajdonolja. A többi energetikai kérdés kevésbé lényeges.

A fenti eszmefuttatásból azt, hogy erősek leszünk meg gazdagok, még csak-csak értem, de hogy hogyan leszünk nagyok, az igencsak kérdéses. A felfejlesztett hadsereggel visszafoglalunk a szomszédoktól valamit? Vagy mindent? Ezt takarja a nemzetegyesítés?

Ahogy a leírtakból látható nem egyszerű a helyzet. Mondhatni, rossz. Hogy ennek ellenére Orbánék népszerűsége nem csökken, azzal a hazáját féltő, médiabirtokos magyar értelmiségnek előbb-utóbb kell valamit kezdeni. Javasolnám, hogy minél hamarabb.

Egyelőre nem látszik jele.

Az eltévedt űrhajó

A pénzügyi piacok azt mondják, hogy a körültekintő Netanjahu, akit valaha ismertek, Putyin űrhajójához hasonlóan eltévedt és megszűnt létezni.

Micsoda zavar. Oroszország alig várta, hogy bejelentse az űrversenybe való visszatérését, ezért egy robotűrhajót lőtt ki a Holdra, de hamarosan elismerte, hogy a hajót elvesztette  és „megsemmisült”.

Figyelembe véve a kontextust – Oroszország katonai kudarca egy kisebb szomszéd legyőzésében és ipari kudarca az iráni minőségű drónok gyártásában legutóbb a holdraszállás kudarca leckét kínál a politikai kalandorkodás áráról, egy olyan leckét, amely most a zsidó államban is releváns.

Előző inkarnációjában, mint a Szovjetunió, Oroszország küldte a világűrbe az emberiség első műholdját és embereit; de az amerikai holdraszállással 1969-ben Moszkva elvesztette vezető szerepét az űrversenyben.

Most, ugyanazzal a nacionalista hiúsággal és birodalmi megszállottsággal, amely arra késztette, hogy megszállja kis és nagy szomszédait, Vlagyimir Putyin elnök elhatározta, hogy helyreállítja Oroszország helyét a kozmoszban. Csakhogy

Kudarcot vallott a mennyekben, ahogy kudarcot vallott a Földön Is.

Tavaly nyár óta a rubel folyamatosan veszített értékéből, olyannyira, hogy miközben az orosz űrhajó a Holdat kereste, valutájával már 100 rubel fizetett 1 dollárért, azaz egy centet ért egy rubel.

Ez a kalandorpolitika gazdasági ára. A devizapiacok egyértelműen azt mondják Oroszországnak, ha olyan dolgokat tesz, amiket képes megtenni, akkor olyan árat fizet, amelyeket nem engedhet meg magának.

A piacok Oroszországgal szembeni bánásmódja nem különleges. Az 1980-as években ugyanezt tették Izraellel, Libanon megszállása után. Izrael akkor azt tette, amit Oroszország tett tavaly: megszállt egy szomszédos országot, bízva abban, hogy gyorsan megváltoztatja, átrendezi kormányát a saját hasznára.

A katonai eredmények eltérőek voltak, a gazdaságuk reakciója azonban nem.

Hasonló volt a gazdasági visszaesés is

Miután többet nyelt le, mint amennyit meg tudott emészteni, az izraeli gazdaság kicsúszott az ellenőrzés alól, olyannyira, hogy az infláció 1985-re elérte a 415%-ot, és a devizatartalékok olyan gyorsan csökkentek, hogy Izrael elérte a fizetésképtelenség szélét.

Ugyanez a dinamika történt az Egyesült Államokban 1971-ben, amikor a vietnami kaland hiányt teremtett és felszította az inflációt, ami Richard Nixont arra késztette, hogy elvágja a dollár árfolyamát szabályozó aranystandardot.

A piacok büntetik Izrael legújabb kalandorságát

A shekel, amely idei évig a világ egyik legerősebb valutája volt, január 26. óta lassan, de folyamatosan csúszik, három héttel azután, hogy Yariv Levin igazságügyi miniszter bemutatta tervét a Legfelsőbb Bíróság hatalomtól való megfosztására és meghódítására.

Akkoriban az árfolyam 3,37 NIS volt a dollárhoz képest. Ezen a héten a sékel dollár árfolyama átlépte a NIS 3,8 küszöböt, ami összességében 13%-os értékcsökkenést jelent.

Szerencsére ez távolról sem hasonlít ahhoz, amin ez a gazdaság keresztülment az 1980-as években, vagy amit Oroszország most tapasztal.

Ráadásul az infláció, a munkanélküliség és a nagyjából 3,5%-os növekedés mellett ez a gazdaság egyelőre szilárd marad. Ezzel szemben Svédország, Hollandia és Németország jelenleg negatív növekedési rátával rendelkezik; A brit, osztrák és cseh inflációs ráta több mint kétszerese az izraeli szintnek, csakúgy, mint a munkanélküliség Franciaországban, Görögországban és Spanyolországban. Ennek ellenére

a sékel értékének csökkenése figyelmeztető jel.

A piacok szorosan követik, hogy mire készülnek az izraeli politikusok, és megérzik a baj szagát.

A sékel kiemelkedő szerepét elérni évtizedekbe telt, amelyet a 201 milliárd dolláros devizatartalék is tükröz, és amely az egyik legmagasabb egy főre jutó ráta a világon.

A sékel felemelkedése az 1985-ös megszorító tervvel kezdődött, és Jacob Frenkel, a Bank of Israel korábbi kormányzójának kemény monetáris vezetésével érlelődött az 1990-es években. A következő évtizedben aztán az akkori pénzügyminiszter, Benjamin Netanjahu piaci reformjaival érlelődött.

Az akkori Netanjahu gazdaságilag elvhű ember volt, aki gyakorlatilag azt mondta az ultraortodox férfiaknak, hogy menjenek dolgozni, miközben csökkentette a szociális kiadásokat, csökkentette az adókat, megreformálta a hosszú távon megtérülő ipart, és privatizálta az El Al-t, a ZIM-et, az olajfinomítókat és a nyugdíjalapokat.

Most a sékel egy másik Netanjahuval áll szemben, kétszer is tudatosan provokálta a piacokat: először, amikor a kincstár két szektás miniszter között ingadozott – az egyik messianisztikus fanatikus, a másik elítélt csaló; másodszor pedig, amikor zöld utat adott Levin igazságszolgáltatás-ellenes támadásának.

A sékel ereje ebben az évszázadban nemcsak Izrael technológiai eredetiségét és vállalkozói lendületét tükrözte, hanem igazságszolgáltatásának függetlenségét és megbízhatóságát is, amelyek kulcsfontosságúak a külföldi befektetők számára.

Szerencsére az igazságszolgáltatás elleni támadást megállították a tömegek, akik az utcára vonultak azzal az elhatározással, hogy megakadályozzák azt. Ezért nem omlott össze a sékel. Azonban lejtmenetet vett, jóval több mint 10%-kal csökkent alig 10 hónap alatt. Nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, mi fog történni, ha az igazságszolgáltatás elleni támadás folytatódik és beérik.

Az írás a falon van, mivel a pénzpiacok azt mondják, hogy a körültekintő Netanjahu, akit valaha ismertek, – mint Putyin űrhajója – eltévedt és megszűnt létezni.

Kínában nem az árak növekedése hanem a csökkenése okoz gondot

Július 0,3%-kal csökkent az árindex a tavalyi évhez képest, és ez komoly aggodalmat válthat ki nemcsak Pekingben, de az egész globális gazdaságban, mert a belső kereslet stagnálása  a világ második legnagyobb gazdaságában visszaeséshez vezethet a világkereskedelemben is.

“Nincs csodaszer a defláció ellen, de én azt tanácsolnám a kínai kormánynak, hogy növelje a kiadásait és csökkentse az adókat. A pekingi jegybanknak pedig laza pénzügyi politikát javasolnék” – nyilatkozta a BBC-nek az EFG vagyonkezelő szakértője. Daniel Murray utalt arra, hogy távolról sem csak a defláció okoz gondot a pekingi vezetésnek hanem az is, hogy a pandémia után nem indult be igazán a kínai gazdaság. A növekedési mutatók gyengék, a nemrég közzétett export adatok siralmasak.

Miért alakult ki defláció az 1,4 milliárd lakosú országban miközben Észak Amerikában vagy Európában a pandémia után az infláció erősödött fel?

Kínában, ahol jóval szigorúbb korlátozások voltak a Covid járvány idején mint a világ más részein, egészen másképp reagált a lakosság a változásokra mint külföldön. Mindenki nagyon visszafogta a fogyasztását, ezért a defláció már 2021-ben megjelent a pandémia kellős közepén.

A járvány után óriási ugrást észleltek a keresletben Európában és Észak Amerikában, de Kínában nem.

“A defláció aggodalomra ad okot, mert azt mutatja, hogy Kínában gyenge a kereslet míg a világ más részeiben, és különösen Nyugaton fellendülés következett be. Ez nem jó hír Kínának hiszen az adósságteher nehezebb lesz” – hangsúlyozza a Hongkongi tudományos és műszaki egyetem tanára. Alicia García-Herrero arra is rámutatott, hogy a világ viszont profitálhat az áresésből Kínában hiszen a kínaiak a globális gazdaság legnagyobb exportőrei.

Kína a legnagyobb kereskedelmi partnere az Európai Uniónak, melynek inflációja csökkenhet a kínai defláció következtében. Más oldalról persze kedvezőtlen hatása is lehet azokra a nyugati cégekre nézve amelyek egyik legfőbb export piaca Kína volt hiszen a kereslet csökkenése miatt náluk felmerülhet az, hogy vissza kell fogni a fejlesztéseket.

Pang a kínai külkereskedelem

Kína dinamikus fejlődésének motorja az export volt évtizedeken át, ezért igen rossz hírnek számít az a nemrég közzétett adat, mely szerint az export 14,5%-kal csökkent júliusban!

Az import is visszaesett 12,4%-kal. Ilyen számokhoz nem szoktak hozzá Pekingben különösen, hogy tavaly ilyenkor még érvényben volt a zérótolerancia politikája vagyis az egész kínai gazdaság csak félgőzzel működött. Épp ezért Pekingben dinamikus növekedést vártak, ehelyett csúnya csökkenés következett. Ráadásul lehet, hogy a valóság ennél még kínosabb, mert a statisztikai hivatal igyekszik olyan számokat produkálni, melyek egybevágnak a hatalom elvárásaival.

A pekingi kormány tisztában van a helyzettel, de egyelőre nem nagyon tudja, hogy mihez kezdjen.

“A kínai kormánynak el kell érnie, hogy a magánszektor merjen beruházni, a lakosság pedig ne spóroljon hanem kezdjen el költeni” – nyilatkozta a BBC gazdasági rovatának Eswar Prasad, a Cornell egyetem professzora, aki más szakértőkhöz hasonlóan azt javasolja a pekingi kormánynak, hogy lásson hozzá a gazdaság ösztönzéséhez, és mindenekelőtt csökkentse az adókat.

Mit mond Peking?

A China Daily egyrészt kiemeli, hogy a globális gazdaságban a kínai külkereskedelemnek óriási szerepe van: 3270 milliárd dollár az év első hét hónapjában. Júliusban viszont jelentős a csökkenés – ismerte el a Vámhivatal szóvivője. Mit lehet tenni az export fellendítése érdekében? A pekingi Makroökonómiai Kutatóintézet  szakértője praktikus döntéseket javasol: “Az árfolyamváltozások kockázatának csökkentésére szolgáltató rendszert kellene kialakítani, mérsékelni kellene az export adóját, és megnövelhető az exporthitelek biztosításának lehetősége is.  A vámhivatalok is dolgozhatnának sokkal tempósabban, hogy segítsék az exportot.”

Li Tavej szakértő elsősorban abban látja a problémát, hogy

a globális gazdaságban stagnál a kereslet, ezért gyengélkedik a kínai export.

A szakértő szerint olyan területekre kell koncentrálni az exportot, ahol dinamikus a kereslet a globális gazdaságban, mint például a napelemek, lítium akkumulátorok, elektromos járművek stb.”

A Global Times az amerikai szankciókat is hibáztatja a gyenge export adatokért, amelyek már harmadik hónapja ilyen gyengék.

Pekingben a jüan leértékelésével próbálják meg ösztönözni az exportot, de ez egyelőre nem jött be – ismeri el a China Daily. A szakértők azt tanácsolják a pekingi vezetésnek, hogy az exportot Európából és Észak Amerikából irányítsa át a világ más részeire mindenekelőtt Délkelet Ázsiába és az Új Selyemút programban résztvevő más országokba. Ebben a két országcsoportban – ha szerény mértékben is – de növekedett a kínai export.

Hogy élik meg ezt a helyzetet az exportból élő kínai vállalatok? Rosszul.

”Az elmúlt nyolc hónapban bejártam a világot, hogy export piacot találják a cégnek. A fejlett országokban azt tapasztaltam, hogy nincs igazán kereslet. Ezért most a fejlődő világban próbálkozunk” – nyilatkozta a China Dailynek egy nagy textilgyár főnöke Csiangszu tartományban.

Zsaroló, Orbán a neved!

0

Magyarország gazdasági helyzete jelenleg a legrosszabb az Európai Unióban – állapítja meg a Neue Zürcher Zeitung, amely Orbán Viktor Tusnádfürdőn elmondott beszéde kapcsán elemzi Magyarország állapotát.

“Vigasztalan a helyzet Magyarországon, jórészt a miniszterelnök hibái miatt” – írja a svájci lap bécsi tudósítója. Aki felhívja a figyelmet a magyar inflációs rekordra, és arra, hogy ennek következtében több mint 15%-kal csökkent a reálbér. Ez pedig hatalmas életszínvonal esést  jelez.

Mindez miért? Mert Orbán Viktor hatalmas összegeket költött a választások előtt a polgárok jóindulatának megnyerésére. A választások után pedig áremelésekkel veszi vissza ezeket a pénzeket a lakosságtól.

A magyar miniszterelnök kutyaszorítóban van, mert a német gazdaság, amelytől Magyarország erőteljesen függ, gyengén teljesít

– írja a konzervatív svájci lap.

A miniszterelnök provokatív fellépése és a korrupció miatt nem érkeznek az euró milliárdok Brüsszelből, és ez tovább ront Magyarország helyzetén.

Nagy szavak-gyenge vezetés

Így összegzi a tekintélyes konzervatív Neue Zürcher Zeitung Orbán Viktor teljesítményét. A radikális jobboldal tiszteli Orbán Viktort, de a magyar miniszterelnök magára maradt az Európai Unióban. Egyelőre nem jött be az a számítása, hogy a jobboldal összefog a szélsőjobbal és átformálja az Európai Uniót. Giorgia Meloni Rómában amint hatalomra jutott, búcsút intett Orbán EU és USA ellenes politikájának. Maximálisan együttműködik Brüsszellel és Washingtonnal. Legutóbb a Fehér Házban kötelezte el magát a NATO irányvonala mellett Ukrajna ügyében, sőt Kína vonatkozásában is. Spanyolországban leszerepelt a választásokon a szélsőjobboldali VOX, amelyhez a Fideszt politikai barátság fűzi.

Miben bizakodhat a magyar miniszterelnök?

Például abban, hogy fordulat következik be Bécsben és Pozsonyban: hatalomra juthatnak a választások után Orbán politikai szövetségesei. Robert Fico Szlovákiában és a Szabadságpárt Ausztriában. Németországban előrenyomul az Alternative für Deutschland, melyet hazájában igyekeznek politikai karanténban tartani, de Orbán vígan paktál velük.

Csakhogy ebből aligha lesz többség az Európai Parlamentben, ahol a négy nagy frakció elkötelezte magát az együttműködés mellett szemben a szélsőjobboldallal és Orbán Viktorral. Guy Verhofstadt a liberálisok nevében újra bírálta a magyar miniszterelnököt mondván: Orbán hátba döfi Ukrajnát.

Brüsszelből állítólag megüzenték Orbánnak, hogy ne nagyon számítson az eurómilliárdokra.

Akkor viszont miből finanszírozza a nemzeti együttműködés rendszerét?

Orbán egy kérdésre válaszolva Tusnádfürdőn megadta a választ: kizsarolja a pénzt az Európai Unióból! Hogyan? Úgy, hogy Ukrajna támogatása miatt az Európai Unió kifogyott a pénzből, ezért valószínűleg közös hitelt kell felvennie. Ehhez viszont minden tagállam beleegyezése szükséges. Orbán taktikája világos: csak akkor bólint rá a közös hitelfelvételre, ha megkapja a pénzt Brüsszeltől.

Gengszter módszer, de lehet, hogy beválik.

Kérdés, hogy meddig…

ChatGPT és a gazdasági fejlődés

A ChatGPT gyors világsikere mindenkit meglepett beleértve a fejlesztőket is. Milyen tanulságai vannak ennek a gazdaság fejlődésére, amely nagyon komplex rendszer változásairól szól? Ricardo Hausmann professzor, a Harvard egyetem tanára, erre kereste a választ a Project Syndicate oldalon.

Ahhoz, hogy az algoritmus eltalálja a következő szót, mélységesen meg kell értenie a szövegkörnyezetet, a nyelvtant, a stílust és még sok minden mást is. Az idegrendszert utánzó mesterséges intelligencia fejlesztések felülmúlták a versenytársakat, akik közül sokan  évtizedeken át nyelvi megoldást kerestek. A deep neural networks – DNNs – jól el van nyelvészeti teóriák nélkül is. Mi ebből a tanulság? Az, hogy a döntéshozóknak a feladatra kell koncentrálniuk, és nem arra, hogy ragyogóan elemezzék annak indirekt okait.

Eddig ugyanis a gazdasági fejlődés elemzésekor mindig a jelenség helyett a mélyebb okokat keresték, és elsősorban azokra koncentráltak. Why Nations Fail – miért vallanak kudarcot a nemzetek? Daron Acemoglu és James Robinson híres könyve azt állítja, hogy az intézményeken múlik a gazdasági fejlődés sikere vagy kudarca attól függően, hogy milyen ösztönzési rendszert használnak. Ez azt sugallja:

ismerd meg az egész kontextust, az egész könyvet, ahelyett, hogy arra koncentrálnál: mi legyen a következő szó?

Oded Galore komplexebb megközelítést javasol a gazdasági fejlődés elemzéséhez: a Brown egyetem professzor szerint ezt több tényező határozza meg. A legfontosabb az, hogy a demográfia és a technológiai haladás megváltoztatta a népesedési Malthus törvényt vagyis az emberek tovább élnek, kevesebb gyereket nevelnek fel, és sokkal többet költenek oktatásra mint korábban.

Mit mutatnak a tények?

Az elmúlt negyven évben gyorsan csökkent a különbség a fejlett és a fejlődő országok között a demográfia és az oktatás tekintetében, de a szakadék az USA és közöttük továbbra is fennáll.

Az életszínvonal különbség nem csökkent.

Ha egyre több az input és ennek ellenére sincs megfelelő output, akkor valami baj van a teóriákkal. Ha a ChatGPT módján gondolkodunk, akkor milyen eredményre jutunk?

Megnézzük, hogy milyen országokban volt sikeres a felzárkózás, és azt tapasztaljuk, hogy azokban, ahol gyorsan nőtt az export méghozzá sokféle terméket tudtak eladni külföldön nemcsak egyféle nyersanyagot vagy mezőgazdasági árut.

A kulcs a diverzifikált export

A ChatGPT megoldása: ha diverzifikált exportunk van, akkor a fejlődés felgyorsul annyira, hogy lényegesen csökkenhet a szakadék, amely a fejlett világtól elválasztja a szóban forgó fejlődő országot – hangsúlyozza Ricardo Hausmann, aki korábban Venezuela tervezési minisztere volt tehát van gyakorlata a hasonló problémák gyakorlati elemzésében.

A mesterséges intelligencia fejlesztői eddig azért nem jutottak gyorsan előre, mert túlságosan is sok célra koncentráltak, a ChatGPT viszont csak egyre: mi legyen a következő szó? Ugyanígy a gazdasági fejlődés problémája is azért oldódik meg nehezen, mert túlságosan is sok a cél, az ENSZ-nek például 17 stratégiai fejlesztési célja van a fejlődő világ számára. A ChatGPT tanulsága az, hogy elég egyetlen célra koncentrálni. Az alkalmazásban, melyet már több mint 100 millió ember használ, ez a következő szó. A gazdasági fejlődésben ez a szó az export, mely diverzifikált. Azok az országok, melyek így cselekedtek meglepően jó eredményeket produkáltak – hangsúlyozza Ricardo Hausmann professzor, aki a Project Syndicate oldalon fejtette ki a véleményét.

Roubini: Kína éket akar verni az USA és az EU közé

A jeles amerikai közgazdász részt vett Pekingben egy nemzetközi fórumon, ahol Li Csiang miniszterelnök ugyan viccelődött is, de egyben azt üzente az Egyesült Államoknak, hogy bár a nyitás híve, de megvannak az eszközei arra, hogy keményen visszavágjon: korlátozza a külföldi cégek lehetőségeit Kínában éppúgy ahogy azt az USA teszi a kínai vállalkozásokkal.

Az Egyesült Államok nem lenyomni akarja Kínát hanem azért korlátozza a kínaiak lehetőségeit, mert az a nemzetbiztonság miatt szükséges – idézi Nouriel Roubini Janet Yellen asszonyt. Az Egyesült Államok pénzügyminisztere többször is jelezte, hogy szívesen ellátogatna Pekingbe. Igaz, hogy dátumot nem említett. Nouriel Roubini, aki már nem először vesz részt olyan gazdasági fórumon Kínában, ahol a miniszterelnök fogadja a nagy külföldi cégek vezetőit illetve befolyásos közgazdászokat, ezúttal azt tapasztalta, hogy az összeütközés irányába tart a két világhatalom minden ellenkező nyilatkozat ellenére.

Csin Kang, Kína külügyminisztere, aki nemrég még hazája nagykövete volt Washingtonban, figyelmeztette a nemzetközi fórumot, hogy Peking nem hagyja, hogy az USA a hidegháború irányába vigye el a világpolitikát.

Li Csiang miniszterelnök két videóval illusztrálta mondanivalóját: az egyiken a kínai vásárlók megtapsolják Tim Cookot, az Apple főnökét egy Apple Storeban a kínai fővárosban, a másikon a Tiktok kínai főnökét kérdezgetik a washingtoni kongresszusban – egyáltalán nem barátságos modorban. Az üzenet világos – írja Roubini:

“Mi jól bánunk a ti cégeitekkel Kínában miközben ti keményen léptek fel a kínai vállalkozások ellen az Egyesült Államokban.”

Tim Cook, aki jelen volt a gazdasági fórumon, nevetett a videón, de hiszen ő volt az, aki korábban az Apple nagy nyereségét egyetlen szóval indokolta: Kína.

Li Csiang miniszterelnök amikor Sanghaj első embere volt, kulcsszerepet játszott abban, hogy a Tesla legnagyobb külföldi gyárát ott építette fel – emlékeztet Nouriel Roubini, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy nehéz meggyőzni a kínaiakat az USA békülékenységéről akkor, “amikor az Egyesült Államokban szankciókat készítenek elő a kínai beruházások és az amerikai cégek kínai befektetéseinek  korlátozására.”

Ilyen körülmények között a kínai vezetők nem adnak hitelt Janet Yellen pénzügyminiszter és Tony Blinken külügyminiszter kijelentéseinek, melyek szerint

“olyan párbeszédre van szükség, amely maximálisan az együttműködésre törekszik, és minimálisra csökkenti a konfrontációt.”

Peking és az Európai Unió

A mostani pekingi gazdasági fórumon, mely az első volt a pandémia óta, ahol személyesen is megjelentek a résztvevők, az európaiak nagy számban képviseltették magukat, de az Egyesült Államokból csak viszonylag kevesen jöttek el. Korábban Ursula von der Leyen, a brüsszeli bizottság elnökasszonya a kínai fővárosban felvázolta azt, hogy milyen együttműködésre törekszik  az Európai Unió Kínával. Nem válásra – decoupling – törekszik  mint az amerikaiak, hanem de risking vagyis a kockázatok csökkentése jelzi ezt az új uniós politikát Kína irányában. Pekingben ezt sem fogadták barátságosan, de annál inkább üdvözölték Emmanuel Macron francia elnököt, aki Ursula von der Leyennel egyidőben tárgyalt a kínai fővárosban. A francia elnök elé a kínaiak leterítették a vörös szőnyeget. A francia elnök ezt követően jelentette ki: Európa nem akar az USA vazallusa lenni, önálló szerepre törekszik a világpolitikában.

A helyzet az, hogy az európaiak nagyon is jelen vannak a hatalmas kínai piacon, és egyáltalán nem akarják feladni azt – hangsúlyozza Nouriel Roubini.

Korábban Scholz német kancellár járt Pekingben bár Biden elnök lebeszélte erről. Júniusban közös német-kínai kormányülés lesz vagyis Berlinben komolyan gondolják a tartós együttműködés folytatását.

“Kína éket akar verni az Egyesült Államok és az Európai Unió közé” – vonja le a tanulságot Nouriel Roubini, aki a Project Syndicate oldalon írta meg a tapasztalatait a pekingi gazdasági fórumról.

A G7 nagyhatalmak – az USA, Japán, Németország, Franciaország, Nagy Britannia, Olaszország és Kanada – május 19 és 21 között rendezik meg csúcstalálkozójukat Hirosimában Japánban. Az egyik legfőbb téma Kína lesz…

ORBÁN SIKERE

Orbán miniszterelnök elmondta esedékes „évértékelő” beszédét. Szokása szerint sikerekről beszélt. Sikerei között sorolta fel, hogy a Vodafone felvásárlásával immár az infokommunikációs szektorban is megnövekedett a magyar tulajdon részaránya, és célzást tett arra is, hogy hamarosan a ferihegyi repülőtérre is sor kerül.

Az ellenzéki pártok is nyilatkoztak Orbán beszédéről. Elmondták, hogy szerintük miről kellett volna Orbánnak beszélnie, de nem beszélt. Arról viszont nem mondtak véleményt, amiről beszélt. Például arról sem, hogy szerintük is siker-e, hogy az Orbán-kormány sokezer milliárd forintot költött valamennyiünk pénzéből külföldi tulajdonú cégek visszavásárlására illetve megvásárlására. Kezdődött a korábbi kormányok által privatizált közüzemek (energetikai cégek, vízművek) visszavásárlásával, amit úgy kényszerítettek ki, hogy a „rezsicsökkentéssel”, nyomott tarifák hatósági előírásával ráfizetésessé tették a közüzemek (energia- és vízszolgáltatók) működését, majd ajánlatot tettek azok megvásárlására. Folytatódott a külföldi befektetők javára privatizált bankok és egy kereskedelmi lánc visszavásárlásával, külföldi kézbe került médiavállalkozások felvásárlásával, most pedig biztosítókra és egy távközlési-infokommunikációs cég, a Vodafone állami felvásárlására is sor került. Orbán elbüszkélkedett vele: sikerült mindezt „magyarítani”. Amit az állam megszerzett, azt többnyire Orbánhoz közel álló magyar magáncégeknek tovább is adták.

Mire jó ez?

Számít a fogyasztónak, hogy a vízmű, az áramszolgáltató, az élelmiszerbolt vagy a mobilszolgáltató üzemeltetője külföldi vagy hazai tulajdonban van? Magyar tulajdonban olcsóbb a szolgáltatás vagy biztonságosabb az ellátás? Minthogy a legkorábbi ilyen akciók óta eltelt egy évtized, nyugodtan elmondhatjuk: nincs ilyen tapasztalat. Az ellenkezője viszont igen.

Keresztes László Lóránt, az LMP képviselője legfontosabb politikai témájává a hazai vízszolgáltatás romló állapotát tette. Mindig elmondja, hogy azért romlik a helyzet, mert az állam nem hajtja végre a szükséges fejlesztéseket. Csak azt nem szokta hozzátenni, hogy

ha a privatizált vízművek a nyugati befektetők kezében maradtak volna, a szükséges fejlesztéseket is nekik kellett volna finanszírozniuk.

Most, hogy állami kézbe került a szolgáltatás, a fejlesztések finanszírozása is az államra hárul. Pontosabban hárulna. Íme, a „magyarítás” egyik nyilvánvaló hátránya.

És vajon a külföldi kézből állami közvetítéssel Orbán-barát magyar befektetők kezére játszott kereskedelmi bankok visszaszerzésének mi az előnye? Egyszerű ez: ezekből a bankokból ömlik a pénz az Orbán-barát vállalkozásokhoz. Hogy valaha visszafizetik-e a hitelt, az a jövő zenéje.

Az állam teszi őket jövedelmezővé azzal, hogy rájuk szabott közbeszerzési pályázatokon, sokszor egyetlen pályázóként nyernek el állami megbízásokat, magas árak mellett.

Ha egyáltalán, az így szerzett bevételből tudják törleszteni a hitelt. Egy, a nemzetközi sztenderdek szerint működő bank szemében aligha lennének hitelképesek. Ezt teszi lehetővé az, amivel Orbán dicsekszik: hogy a korábban külföldi szakmai befektetőknek privatizált bankoknak újra magyar tulajdonosa van, s így a magyar bankszektornak több mint fele van „magyar kézben”.

Amikor a Horn-kormány idején felgyorsult a magyar privatizáció, és sor került a közüzemek jelentős részének eladására, SZDSZ-es képviselőként szavazatommal támogattam a kormány gazdaságpolitikáját, és annak részeként ezeket a privatizációs döntéseket is, melyeket azóta folyamatosan támad a Fidesz. Miért támogattam?

Közgazdászként tisztában voltam vele, hogy ez tőkebevonást jelent a magasan eladósodott magyar gazdaságba.

Amikor 1995 végére a hatalmas privatizációs bevétel megékezett a magyar költségvetésbe, szavazatommal támogattam azt a költségvetéshez benyújtott módosító indítványt is, hogy a privatizációs bevételeket teljes összességében fordítsák az államadósság csökkentésére. (Az SZDSZ-es Gaál Gyula és az MSZP-s Keller László jegyezte a javaslatot, egyeztetve Bokros Lajos pénzügyminiszterrel. Igazuk volt.)

Ezzel indult be 1996-tól a kiegyensúlyozott gazdasági növekedés. Az viszont, hogy az Orbán-kormányok hatalmas összegeket fordítanak nagy cégek visszavásárlására, sőt a Vodafone esetében már olyasmit is megvásárolnak, amit a magyar piacra belépő befektető hozott itt létre, nem más történik, minthogy tőkét vonnak ki a magyar gazdaságból.

Milyen célból?

Egyetlen célja van ennek: az önkényuralmi rendszer kiterjesztése a magyar gazdaság mind több szektorára.

A magyar kézbe – sokszor enyves magyar kézbe – került bankok azt finanszírozzák, amit Orbán Viktor elvár tőlük,

a magyar kézbe került energetikai cégek olyan kondíciókkal szolgáltatnak, amilyet Orbán Viktor előír nekik, a magyar kézbe – sokszor enyves kézbe – került médiacégek azt íratják meg a lapjaikban, amit Orbán Viktor elvár tőlük, a magyar infokommunikációs cégek azt sugározzák és kommunikálják majd, amit Orbán Viktor elvár tőlük. Mindezt úgy, hogy a forrás a polgárok adója, amit sok-sok értelmesebb célra is lehetne és kellene fordítani. Vagy ha nem fordítanának erre ezermilliárdokat, kevesebb adót kellene szedni. Akkor esetleg valóban csökkenthető lenne az áfa anélkül, hogy felborulna ettől az államháztartás.

Vajon miért nem hívják fel a figyelmet a parlamenti ellenzék politikusai arra, hogy amivel Orbán sikerként büszkélkedik, az az országnak nem előnyös, hanem hátrányos?

“Ukrajna csak bemelegítés a nagy kínai háború előtt”

Arről beszélt a Pentagon stratégiai parancsnokságának vezetője. Charles Richard admirális szerint az Ukrajnában folyó háború azt bizonyítja, hogy csökkent az USA haderő elrettentő ereje, ezért merte Putyin megtámadni Ukrajnát.

Az igazi nagy háború Kína ellen következik – hangsúlyozta az admirális, aki szerint

“az, ami jelenleg Ukrajnában folyik csak bemelegítés a nagy Kína elleni háború előtt.”

Milyenek az erőviszonyok a két szuperhatalom között?

“Az USA hajója süllyed, lassan, de biztosan, mert a kínaiak gyorsabban növelik a kapacitásaikat” – jelentette ki az admirális, aki az Egyesült Államok stratégái erőit felügyeli vagyis az ő parancsára indulhatnak el az atomrakéták, ha az elnök erre utasítást ad.

Charles Richard admirális, aki 2019 óta áll a stratégiai parancsnokság élén már előadta ugyanezt a washingtoni kongresszus előtt is.

“Az USA csakis a tengeralattjárók terén rendelkezik még számottevő fölénnyel” – fejtegette a tengernagy a washingtoni kongresszus előtt.

Az USA katonai költségvetése megközelíti a 800 milliárd dollárt míg Kínáé 250 milliárd. Washington mégis kínai kihívásról beszél, mert az amerikai haderő az egész világon jelen van míg a kínaiak Ázsián kívül csak egyetlen támaszponttal rendelkeznek Dzsibutiban, közel a stratégiai fontosságú Szuezi csatornához.

Mit akar Peking?

Szavakban a kínaiak békülékenyek. Alig választotta újra a kommunista pártkongresszus Hszi Csin-pinget, a kínai elnök sietett tárgyalási ajánlatot tenni Washingtonnak. Az amerikaiak látványosan negligálják Kínát: a tavaly szeptemberben érkezett nagykövetet a kutya sem fogadja a döntéshozók közül.

A kínaiak a békülékeny politika mögött éppúgy fegyverkeznek mint az amerikaiak. Hszi Csin-ping elnök katonai egyenruhában látogatott el a haderő stratégiai parancsnokságára. Korábban a kínai államfő megismételte a hagyományos álláspontot: Tajvan  Kína része, és ezért “katonai erővel is visszaszerezhető”.

Oroszország ukrajnai háborúját egyértelműen kudarcnak minősítik Pekingben. Hszi Csin-ping elnök meg is mondta Putyinnak Szamarkandban, hogy “Vologya, hagyd abba!”

A kínaiak sokkal inkább gazdasági és technológiai téren akarják legyőzni az Egyesült Államokat.

Peking tervei szerint a mesterséges intelligencia terén 2025-ben a kínaiak átvehetik a vezetést az USA-tól. Biden elnök ezért is hirdetett chip háborút Kína ellen.

Trump elnök annak idején díszvendég volt a Tiltott városban Pekingben, ahol igen ritkán fogadnak külföldi vezetőt a hatalom szentélyében. Pekingben abban bíznak, hogy a republikánusok győznek az időközi választásokon, és ez hatással lesz az amerikai diplomaciára is. A republikánus Kissinger hozta tető alá az amerikai – kínai stratégiai egyezményt Csou En-laj miniszterelnökkel 50 évvel ezelőtt.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK