Kezdőlap Címkék G7

Címke: G7

Mit keres Zarif iráni külügyminiszter a G7 csúcson?

Biarritzban a G7 csúcstalálkozó helyszínén Jean-Yves Le Drian francia külügyminiszter megbeszélést folytatott iráni kollégájával. Előzetesen Emmanuel Macron köztársasági elnök jelezte ugyan, hogy magasrangú iráni diplomaták érkezése várható a G7 csúcs idején, de arra csak nagyon kevesen gondoltak ami végül bekövetkezett: Zarif külügyminiszter végül úgy tárgyalt a francia diplomácia vezetőjével, hogy előzetesen Jean-Yves Le Drian megkapta Trump beleegyezését!

Az USA elnöke már választási kampánya során szidalmazta a nagyhatalmak és Irán atom alkuját, melyet az Egyesült Államok részéről Barack Obama írt alá 2015-ben. Amint Trump bejutott a Fehér Házba, az első dolga volt megfúrni a szerződést. Benjamin Netanjahu miniszterelnök tapsolt, de az európai nagyhatalmak kétségbe estek, mert attól tartottak, hogy újabb háborúskodás kezdődhet meg a Közel Keleten. Az eredmény pedig újabb milliós menekült hullám lehet Európa felé. Németország a külügyminiszterét is elküldte Teheránba, Macron elnök pedig diplomáciai tanácsadóját küldte Irán fővárosába. Az eredmény Zarif külügyminiszter Biarritzban érkezett és fennhangon dicsérte Macron elnök kezdeményezését.

Sem Trump sem Irán nem akar háborút

Az amerikai elnök nemrég kezdte meg elnökválasztási kampányát, és semmi sem hiányzik neki kevésbé mint egy népszerűtlen háború. Tábornokai lebeszélik erről, mert elhúzódó konfliktusra számíthatnának. Az amerikai diplomaták pedig azt látják, hogy Izraelen és esetleg Szaúd Arábián kívül senki sem támogatna egy ilyen akciót.

Iránnak máris nagy károkat okoznak az amerikai szankciók. Egy esetleges háborús konfliktus esetében nemigen számíthatnának senkire sem. Amikor tavasszal Zarif külügyminiszter Moszkvában tárgyalt, akkor kerek-perec megmondták neki: Irán nem kapja meg az Sz 400-as rakétavédelmi rendszert, mely igen hatékony az amerikai és az izraeli légierő ellen. Putyinnak fontosabb Amerika és Izrael mint Irán.  Ilyen körülmények között Zarif iráni külügyminiszter nem döngetett zárt kapukat Biarritzban, ahol a G7 vezetői csúcstalálkozót tartanak. Ebből persze nem következik az, hogy eredményt is elér. De legalább csökken a háborús feszültség a Közel Keleten, és talán enyhül a szankciós szorítás Irán nyaka körül, ahol az amerikaiak úgy akarnak lázadást kirobbantani, hogy rontják az életszínvonalat. Évek óta kísérleteznek ezzel- eredménytelenül. Talán a tárgyalások újabb egyezményhez vezetnek el, melyek pótolják az atomalkut, melyből Trump kilépett, de később jelezte: hajlandó új egyezségre, ha az jobban megfelel az USA és Izrael érdekeinek.

Trump: a G7 legyen újra G8!

0

Az Egyesült Államok elnöke kiállt amellett, hogy Oroszországot vegyék vissza a nagyhatalmak tanácskozására. 2014-ben zárták ki onnan az oroszokat, mert Putyin elnök annektálta a Krím félszigetet. Trump szerint nem ez volt a valóságos ok hanem „az, hogy Vlagyimir Putyin rendszeresen lekörözte Barack Obamát ezeken a csúcstalálkozókon”.

Az orosz elnök jóval felkészültebb a nemzetközi diplomáciában mint az amerikai elnökök: jól látszott ez legutóbb akkor amikor Trump elnökkel tárgyalt Helsinkiben. A G7 a hétvégén tartja meg idei csúcstalálkozóját Franciaországban. Putyin elnök előtte Macron francia államfővel Breganconban. A franciák, az olaszok és a németek támogatják Oroszország visszavételét éppúgy mint Donald Trump. Washingtonban a katonák fanyalognak. Nagy Britannia pedig határozottan ellenzi Oroszország visszavételét, mert nemrég az orosz titkosszolgálat idegméreggel próbálta meg eltenni láb alól híres árulóját, aki Angliában élvezte nyugdíjas napjait.

Macron: Európa Lisszabontól Vlagyivosztokig terjed

A francia köztársasági elnök szerint Európa Vlagyivosztokig terjed. Macron, aki négy és fél órán keresztül tárgyalt Vlagyimir Putyinnal Breganconban a Földközi tenger partján. „Ez megihlette Turgenyevet és Sztravinszkijt is” – csillogtatta meg műveltségét Emmanuel Macron, akinek irodalom tanárnő neje szép csokrot kapott Putyintól.

Nézetkülönbségek persze bőven maradtak Franciaország és Oroszország között: Ukrajnától Szíriáig, de a franciák szeretnék elősegíteni Moszkva közeledését Európához.

A G7 csúcson is téma lesz Oroszország

A francia tengerparton Biarritzban rendezik meg az idén a G7 csúcstalálkozót (USA, Kanada, Nagy Britannia, Franciaország, Németország, Olaszország és Japán). Nemrég még G8-nak hívták ezt a csúcstalálkozót, de az oroszokat kitessékelték, mert annektálták a Krím félszigetet. Így most kárpótlás Putyinnak, hogy Franciaországba látogathatott öt nappal a csúcstalálkozó előtt. Minden oroszok elnöke nem áll jól: egyre többen tüntetnek ellene. Az életszínvonal stagnál. Putyin arra kényszerült , hogy bevesse a csodafegyvert: 55 milliárd dollárnak megfelelő rubelt pumpál a gazdaságba, hogy enyhítse a lakosság elégedetlenségét. Oroszország nagyhatalmi szerepének hangsúlyozása már nem elég az oroszoknak. Ráadásul a hiperszonikus rakéta csoda épp most robbant fel- öt elsőrangú nukleáris szakértő halálát okozva.

Miért nyújt olajágat Macron miközben Putyin szélsőjobboldali ellenfelét támogatja?

Az orosz elnök a francia elnökválasztási kampány idején fogadta a Kremlben Marine Le Pen asszonyt, akinek érdekében az orosz titkosszolgálat hekkerei is elszántan munkálkodtak. Erről Macron kampányfőnöke nyíltan is beszélt. De azután megválasztották Macront, aki sietett visszatérni a hagyományos oroszbarát politikára. Ennek alapjait még De Gaulle tábornok fektette le, akinek az volt a véleménye, hogy az angolszász befolyás mérséklésére szükség van az együttműködésre Oroszországgal. Most Macron elnök ugyanerre gondol kiegészítve azzal, amit Merkel kancellár képvisel: Oroszország Európa természetes gazdasági partnere, melyet nem szabad szankciókkal túlságosan elidegeníteni, mert akkor Kínával működik együtt! Putyin sem kíván teljes mértékben Pekingtől függeni. Így a kölcsönös érdekek alapján tárgyalhattak Breganconban, ahol Macron elnök a nyári szabadságát tölti. Az eredményről azután a francia elnök tájékoztatja a többieket a G7 csúcstalálkozón, ahol szokás szerint Trump viszi a prímet annak ellenére, hogy a diplomáciai képességei alulmaradnak a többi résztvevővel szemben. Dehát az Egyesült Államok elnöke akkor is a Number One mindenütt , ha épp olyan ember is képviseli mint Donald Trump, aki tudatosan játssza az elefánt szerepét a porcelán boltban.

Macron-Putyin találkozó a G7 csúcs előtt

A francia tengerparton Biarritzban rendezik meg az idén a G7 csúcstalálkozót (USA, Kanada, Nagy Britannia, Franciaország, Németország, Olaszország és Japán). Nemrég még G8-nak hívták ezt a csúcstalálkozót, de az oroszokat kitessékelték, mert annektálták a Krím félszigetet.

Most kárpótlás Putyinnak, hogy Franciaországba látogathat öt nappal a csúcstalálkozó előtt. Minden oroszok elnöke nem áll jól: egyre többen tüntetnek ellene. Az életszínvonal stagnál. Putyin arra kényszerült , hogy bevesse a csodafegyvert: 55 milliárd dollárnak megfelelő rubelt pumpál a gazdaságba, hogy enyhítse a lakosság elégedetlenségét. Oroszország nagyhatalmi szerepének hangsúlyozása már nem elég az oroszoknak. Ráadásul a hiperszonikus rakéta csoda épp most robbant fel – öt elsőrangú nukleáris szakértő halálát okozva.

Miért nyújt olajágat Macron miközben Putyin szélsőjobboldali ellenfelét támogatja?

Az orosz elnök a francia elnökválasztási kampány idején fogadta a Kremlben Marine Le Pen asszonyt, akinek érdekében az orosz titkosszolgálat hekkerei is elszántan munkálkodtak. Erről Macron kampányfőnöke nyíltan is beszélt. De azután megválasztották Macront , aki sietett visszatérni a hagyományos oroszbarát politikára. Ennek alapjait még De Gaulle tábornok fektette le, akinek az volt a véleménye , hogy az angolszász befolyás mérséklésére szükség van az együttműködésre Oroszországgal. Most Macron elnök ugyanerre gondol kiegészítve azzal, amit Merkel kancellár képvisel: Oroszország Európa természetes gazdasági partnere, melyet nem szabad szankciókkal túlságosan elidegeníteni, mert akkor Kínával működik együtt!

Putyin sem kíván teljes mértékben Pekingtől függeni. Így a kölcsönös érdekek alapján tárgyalhatnak Breganconban, ahol Macron elnök a nyári szabadságát tölti. Az eredményről azután a francia elnök tájékoztatja a többieket a G7 csúcstalálkozón, ahol szokás szerint Trump viszi a prímet annak ellenére, hogy a diplomáciai képességei alulmaradnak a többi résztvevővel szemben. Dehát az Egyesült Államok elnöke akkor is a Number One mindenütt , ha épp olyan ember is képviseli mint Donald Trump, aki tudatosan játssza az elefánt szerepét a porcelán boltban.

Párizs nem közvetít az USA és Irán között

0

A francia fővárosban cáfolták, hogy Emmanuel Macron elnök meghívta volna Franciaországba Rouhani iráni elnököt, hogy ott találkozzon Donald Trumppal.  A francia államfő ugyan többször beszélt az iráni elnökkel, hogy megpróbálja őt rávenni: Irán tartsa magát az atomalkuhoz annak ellenére, hogy az Egyesült Államok kilépett abból.

Macron nem hívta meg Franciaországba az iráni elnököt, hogy ott találkozzon Donald Trumppal, aki résztvesz a G7 csúcstalálkozón a hónap végén Biarritzban. Sem az USA sem pedig Irán nem kíván egymással szóba állni azt követően, hogy Trump kilépett az atomalkuból, melyhez az öt másik nagyhatalom (Franciaország, Nagy Britannia, Németország,Kína és Oroszország) továbbra is ragaszkodik.

Macron viszont közvetíteni akar Putyin és Trump között

Ezért meghívta Franciaországba az orosz elnököt, akivel közvetlenül azelőtt találkozik, hogy megkezdődne a G7 csúcstalálkozó Biarritzban. Oroszország korábban tagja volt a nagyhatalmak klubjának, akkor még G 8 csúcstalálkozókat tartottak, de a Krím félsziget annektálása miatt kizárták onnan. Franciaország – Németországhoz és Olaszországhoz hasonlóan – szeretné, ha Oroszország előbb vagy utóbb visszatérne a nagyhatalmak klubjába. Ezt a leghatározottabban Nagy Britannia ellenzi, melynek területén orosz hírszerző tisztek megpróbálták likvidálni Szkripal ezredest, a titkosszolgálat híres árulóját. Trump elnök valószínűleg szívesen visszavenné Oroszországot a nagyhatalmak klubjába, de ellenfelei folyamatosan azzal bírálják: túlságosan is jó kapcsolatot ápol Putyinnal, aki segítette hatalomra jutását 2016-ban. Minthogy Trump újra pályázik az elnöki posztra, ezért számára elég problematikus a nyilvános békülés Putyin elnökkel, aki Washingtonban sokan stratégiai ellenfelének tekintenek.

Trump Szingapúrban is a G7-tel hadakozik

0

Hiába készül egy valóban történelmi találkozóra az észak-koreai vezetővel Szingapúrban, Donald Trump nem engedi el a botránnyal véget ért G7 csúcsot és a kereskedelmi háború kérdését. A jelek szerint a partnerek NATO-hozzájárulásainak a növelését is felvette a repetoárjába. S nem volt számára elég egyetlen tweet-hossz, egymás után üzent.

„Sajnálom, nem engedhető, hogy a barátaink vagy az ellenségeink előnyhöz jussanak a velünk folytatott kereskedelemből. Az amerikai dolgozót kell az első helyre tennünk” – ezzel zárta tweet-sorozatát Trump, aki két, a G7-ekbeli partnereinek, főként Kanadának és Németországnak szóló üzenetei között egy rövidke mondattal emlékezett meg arról, hogy hol is van „Nagy dolog Szingapúrban, izgalom van a levegőben!”.

A „Fair kereskedelmet” mindaddig „Bolondok kereskedelmének” kell hívni, amíg nem kölcsönös. Kanada szerint közel százmilliárdos többletet érnek el az amerikai  forgalmukban, ebből minimum 17 milliárdot a 270 százalékkal sújtott tejipari termékeinkből – írja, maliciózusan megjegyezve, vélhetően dicsekedtek, de lebuktak.

Németországot a NATO-hozzájárulása miatt ostorozza Trump, mondván, a némtek a GDP-jük 1 százalékát szánják  csak erre, miközben a jóval nagyobb GDP-vel rendelkező USA 4 százalékos arányban járul hozzá az észak-atlanti katonai szövetség költségvetéséhez. Költői kérdésként írja: „Van, aki szerint ennek van értelme!” Az USA megvédi Európát, mégpedig óriási anyagi áldozatok árán, majd a kereskedelemben ráfázunk, és ők jót nevetnek. AZ EU-nak 151 milliárdos kereskedelmi többlete keletkezett. „Változás jön” – üzeni végül Trump, aki azt is leszögezte, hogy Európának többet kell fizetnie katonai téren.

Miért hagyná az USA a tetemes kereskedelmi többlet fennmaradását, hiszen saját farmerjeink, munkásaink és adófizetőink fizetik az árát?

Ez nem fai az amerikai EMBEREKKEL szemben! 800 milliárdos a kereskedelmi hiányunk” – mutatott rá végül.

„Amerika elsőből könnyen Amerika egyedül marad lehet” – interjú Inotai András  közgazdász-professzor emeritussal

  • Ahol a kereskedelem végetér, ott kezdődik a háború”
  • Nagyon könnyen előfordulhat, hogy az „Amerika elsőből” „Amerika egyedül marad” lesz
  • Látványos protekcionista lépésekkel könnyű bebizonyítani, hogy „Amerikai az első”
  • A vége a globalizált láncok megbomlása lehet, majd tetemes áruhiányok alakulnának ki, annak minden politikai, társadalmi és biztonsági következményével együtt
  • Trump javaslata a G7-nek egy szabadkereskedelmi megállapodás létrehozására további bizonyítéka, hogy az elnök tökéletesen kiszámíthatatlan
  • A magyar kormány is nemzetbiztonsági kérdésre hivatkozva államosította az energiaszektor és a bankrendszer egy részét

Miért pont most gyújtotta meg Trump a kereskedelmi háború gyutacsát?

Emlékezzünk csak, Donald Trump már a választási kampányában meghirdette az „America First” politikát, ami az élet minden terén dominanciára való törekvést jelentett az Egyesült Államok számára, beleértve a gazdaságot is. És tőle magától (tweetjéből) tudjuk, hogy „a kereskedelmi háborúk jók, könnyen megnyerhetők, amikor egy ország (az USA) dollármilliárdok veszít gyakorlatilag minden olyan országgal szemben, amellyel kereskedik”. Ő pedig nem tett mást, mint megnézte a számokat, s importvám-emelésekről döntött minden olyan partner esetében, amelynek nagy a kereskedelmi többlete az USA-val.

S nem gondolta sem ő, sem a stábja tovább, hogy ebből mi következhet? Még a nagy protekcionista országok is óvatosabbak ennél napjainkban.

Érdekes, hogy Trump elnöki mandátumának a kezdete idején a Davosi Világgazdasági Fórumon a kínai elnök volt az, aki elsőként szállt síkra a világkereskedelem szabadsága, sőt további liberalizálása mellett. Szavai annál is inkább elgondolkodtatók, mivel Kína – miközben a világ legnagyobb kereskedelmi hatalmává vált (ha az Európai Uniót nem egy egységként vesszük), továbbra is jelentős protekcionista intézkedésekkel védi saját piacait.

Mondhatni persze hogy könnyű Kínának, amelynek gyakorlatilag minden kereskedelmi partnerével többlete van, s nem is kicsi.

Az EU-nak is jelentős deficitje van ugyan a kínai kereskedelmében, de az USA dupladeficitet kénytelen elszenvedni, mivel nem csak az ázsiai országgal, de az Európai Unióval is passzívumot termel. Másként fogalmazva:

az EU az USA-val folytatott kereskedelmének a többletéből kiegyenlíti a kínai viszonylatban keletkező passzívumát.

Akkor nézzük talán a tágabb képet is…

A világkereskedelem adatai igen impozánsak. Durván: folyó áron 85 ezer milliárd dolláros a világ GDP-je, ebből mintegy 25 ezer milliárd a világkereskedelem részesedése, aminek a 30 százaléka az EU belső és külső kereskedelme. Ez utóbbi kétharmada azonban vám- és akadálymentesen a tagok között bonyolódik, az egyharmad áll össze a harmadik országbeli partnerekkel folytatott kereskedelemből, ám azon belül is jelentős súlyt képviselnek a kölcsönös piacra jutási feltételeket ilyen vagy olyan módon, de könnyítő szabadkereskedelmi megállapodások. S még egy fontos adalék:

Trump a kereskedelmet pécézte ki magának, pedig az USA kereskedelmi deficitje a GDP-jének csupán a 2,9 százalékát teszi ki, miközben az államháztartási hiánya sokkal nagyobb hányadát.

Ez tavaly 3,5 százalék volt, az idén pedig szakértők legalább 1 százalékponttal nagyobbra prognosztizálják. Annak mérséklésével kellene inkább Trumpnak foglalkoznia, még akkor is, ha a hiány nagy részét a világ számos országa, illetve azok vállalatai amerikai kötvényjegyzésekkel fedezik.

Gondolom, a kereskedelmi protekcionista intézkedések könnyebben eladhatók odahaza, miközben a költségvetési megszorítások általában igen népszerűtlenek a szélesebb tömegek szemében. Tévedek?

Látványos protekcionista lépésekkel könnyű bebizonyítani, hogy „Amerikai az első”. Trump teszi ezt úgy, hogy három évtizeden át az USA volt a globalizáció vitathatatlanul legnagyobb nyertese, miközben az amerikai társadalom egy része most vesztesnek érzi magát a nagy kereskedelmi mérleghiány miatt.

Ezt nagyrészt magyarázza az USA-gazdaság versenyképességének gyengülése, a hazai fogyasztás és termelés között az előbbi javára kinyílt olló, valamint egész sor USA-vállalat külföldre települése. Mert ez is a globalizáció motorja és egyúttal terméke is.

És a protekcionista intézkedések nem fenyegetnek azzal, hogy még többen kerülnek majd a vesztesek közé az USA-ban? Hiszen az USA által bejelentett – egyelőre az acél- és alumíniumtermékek, továbbá a BMW-kre  kivetett – 25 százalékos importvám-emelés nem csak a behozott termékek árát érinti majd, de a partnerek által előre látható módon hozott válaszlépések az amerikai exportot is sújtják.

Ami előre látható: ennyivel fognak drágulni azok a termékek, amelyekbe acélból és alumíniumból készülő elemeket, részegységeket építenek be. Ha azt vesszük csak, hogy például egy gépkocsi több ezer részből áll össze, ezeket esetenként 100-200 helyről szerzik be, s ezek nem kis hányadában van e két alapanyag, akkor el lehet képzelni, hogy számtalan termék ára fog megugrani az importvám-emelkedés miatt, akár közvetlenül, akár az infláció közvetett hatásaként. Persze lesznek olyan termékek, amelyeket helyben, valamivel olcsóbban elő fognak majd tudni állítani, mint a vámmal sújtott importáruk, de akkor is emelkedni fognak a termelői és végső soron a fogyasztói árak is. Az intézkedés ráadásul pont Trump legfontosabb szavazói rétegét sújtja, hiszen kik veszik az olcsóbb importtermékeket? Azok, akik az elmúlt húsz-harminc évben a globalizáció vesztesei voltak, akiknek nem emelkedett a reáljövedelme, akik a régi életszínvonalon akarnak azonban élni, s ezért az olcsóbb importtermékeket vásárolják.

Pont ez, a Trumpot támogató szavazói réteg fog először szembesülni a drágulással.

De hát ez szembe fordítja majd őket Trumppal? Látjuk, itthon is az történik, hogy pont a leszakadó, az orbáni kurzus által negligált tömegek tartanak ki, azok, amelynek tagjai a legnagyobb áldozatai az elmúlt évek gazdaság- és társadalompolitikájának. Miért lenne másként az óceán túlsó partján?

Ez jórészt már pszichológiai kérdés. Az, hogy a vesztesek, a leszakadók egy multimilliárdosra elnökjelöltre szavaznak, ritkán fordult elő az elmúlt évtizedek demokratikus történelmében.

De lehet, hogy a 21. század – időlegesen és hatalmas károkkal – ezt a tapasztalatot is átírja.

Egyáltalán ésszerű lépés ez Trump részéről? Vajon hoz-e elegendőt a konyhára – akár dollárban, akár pszichológiai hatásban mérve – az „Amerika első” ilyen lecsapódása?

Mielőtt erre válaszolnék, szeretném felhívni a figyelmet egy olyan hatásra is, amellyel nemigen foglalkoztak eddig. Nem kis része azoknak az importtermékeknek, amelyeket most meg fognak vámolni, USA-cégek külföldre telepített termelésének a termékei. Az amerikai cégek a jobb feltételek miatt hoztak-hoznak létre külföldi termelőegységeket, ami számukra nem kis vállalati nyereséget eredményez(ett).

Így mondhatjuk, hogy Trump tulajdonképpen a külföldön termelő amerikai vállalatokat is megsarcolja.

Gondolom, nehéz számszerűsíteni a fenti jelenséget.

Hogy mennyire az, mondok egy hozzánk közelebb álló, magyar példát. Nekünk (is) hatalmas a kereskedelmi hiányunk Kínával szemben, ám azt már nem lehet pontosan megmondani, hogy az ázsiai országból vásárolt termékek mekkora hányada kerül a magyar fogyasztókhoz. Emellett mennyi kerül re-exportra, ami a szomszédos országokkal folytatott kereskedelmünkben, mint többletexport, és az esetek nagy részében mit jelentős külkereskedelmi többlet jelentkezik. Végül, de nem utolsósorban: mennyi kínai import hasznosul hazai és nemzetközi cégek által működtetett, de magyarországi termelési láncokban, ami jelentős magyar exportot eredményez. Vagy egy másik példa. Németország a legfontosabb exportpiacunk, a KSH szerint a magyar kivitel 27 százaléka irányul oda, mindenekelőtt autóipari termékek. Valójában azt már azonban nem tudjuk, hogy a magyar export mekkora százalékát értékesítik tovább harmadik országban már német exportként.

Olyan mértékben globalizálódott mára a nemzetközi gazdaság, hogy az emberek – beleértve a politikusokat is – képtelenek felfogni ennek mélységét és összetettségét.

Így azt sem, hogy milyen károkat tudnak okozni rövidlátó és rövid távú populista törekvéseknek engedelmeskedve. Nem csak termelési, de szolgáltatási, pénzügyi értéklánc-összefonódások is vannak, s a kereskedelmi korlátozásokkal, protekcionista intézkedésekkel mindezt veszélyeztetik, beleértve a termelést is. Ez pedig életveszélyes.

Mi lehet az eredmény?

Nézzük történelmi távlatból, s csak egy-két példán keresztül. 1929-33-ban volt a gazdasági világválság, abban az időben, amikor  a mainál szabadabb, valóban liberális volt a világkereskedelem, értelemszerűen persze tömegében  a mainak csak töredékét tette ki.

A válságra a politikusok válasza a nagy nemzeti elzárkózás, protekcionizmus volt. Jött Hitler, Mussollini, a második világháború. 

Vagy vegyük a 2008-as pénzügyi válságot, amikorra – szerencsére – a politikusok tanultak valamit a történelemből, s így senki sem merte korlátozni a világkereskedelem szabadáságát. Pedig akkor az EU GDP-je egy év alatt 4,6 százalékot esett, a kereskedelme pedig közel ötödével zuhant be. S láss csodát! Másfél év múlva a kereskedelmi forgalom már visszapattant a válság előtti szintre, a GDP pedig két évvel később (nálunk azonban jóval később). Hozzáteszem: a külkereskedelem – és tágabb értelemben a külgazdaság – továbbra is a gazdasági növekedés egyik hajtóereje, különösen kicsi és erőteljesen nyitott nemzetgazdaságok számára.

Trump szemmel láthatóan mindezt nem vette figyelembe, s elkerülhetetlennek látszik a kereskedelmi háború, a protekcionizmus erősödése. Mi jöhet Ön szerint?

Első lépésben még nincs nagyobb probléma, hiszen az országok oda-vissza kiszámítottan egyforma hatású lépéseket-ellenlépéseket hoznak; ilyen a kínaiak által az USA-val szemben már kivetett vagy az EU által az amerikai termékekre júliustól kivetendő vámok. Azonban akkor már minőségileg másról beszélünk, amikor ezek a korlátozások már nem csak a fogyasztói piacot érik el, hanem a globalizált termelési és értékesítési láncokat is kezdik szétzilálni. Remélem, kicsi ennek az esélye, de

fennáll annak a veszélye, hogy öngerjesztő és megállíthatatlan folyamatokat indít el beláthatatlan követkeményekkel.

Nem beszélve a nemzetközi pénzpiaci hatásokról, a tőzsdék reakciójáról – amiről köztudott, hogy 90 százalékban múlik a  pszichológián és csak 10 százalékban a termelésen. Súlyos és kiszámíthatatlan válsághelyzetekben a legállatibb ösztönök törnek a felszínre. Ha valaki ilyen állapotban döntéshozatali pozícióban van, irdatlan károkat tud okozni a világnak, különösen, ha vezető országról van szó.

Elég sötét a kép, amit fest.

Tovább gondolva a logikai sort, ha megbomlanak ezek a láncok, akkor elképesztő egyéb problémák keletkeznek: világszerte megugrik a munkanélküliség, miután leállnak a gyárak, mivel nem lesz szükség annyi importra, rengeteg meg nem termelt pénztől esik el a gazdaság a termelés, a szolgáltatások, a pénzügyi mozgások zsugorodása miatt, jelentős lenne az árdrágulás, hiszen olcsóbb importot kell drágább (vagy jelenleg nem is létező) hazai termékkel és szolgáltatással pótolni. Mivel pedig ez aligha megoldható, mindenütt tetemes áruhiányok alakulnának ki, annak minden politikai, társadalmi és biztonsági következményével együtt. Egy denveri professzor mutatott rá helyesen még a 2008. évi pénzügyi válság előtt:

„Ahol a kereskedelem végetér, ott kezdődik a háború”.

De hát azért van a Kereskedelmi Világszervezet (WTO), hogy kezelje és mederben tartsa a protekcionista törekvéseket.

Valóban a WTO lenne hivatott ezeket a kérdéseket elbírálni, de csak addig, amíg kereskedelemre hivatkozva születnek ezek a döntések. Ugyanis Trump az acél- és alumíniumtermékek, illetve a német autóipar bizonyos termékeinek az importját (BMW) nem kereskedelmi, hanem nemzetbiztonsági kérdésként kezeli. Ha ebből a szempontból kockázatosnak minősítik e termékek bevitelét, akkor a WTO szerint is lehet egyoldalú korlátozó lépéseket hatályba léptetni.

Ez sem valami elvont, elő nem fordult precedens: emlékezzünk csak arra, hogy a magyar kormány nemzetbiztonsági kérdést csinált, s erre hivatkozva államosította az energiaszektor és a bankrendszer egy részét! De hát mit várunk a populistáktól?

Ők könnyen túlteszik magukat a racionális tényeken, s egyszerű megoldásokat kínálnak bonyolult kérdésekre, olyanokat, amelyeket a nép kész elhinni, és fogalma sincs, hogy a páratlanul felgyorsult világban már rövid távon mekkora árat fog érte fizetni.

Milyen hatásai lehetnek magyar gazdaságra egy eszkalálódó protekcionista kereskedelmi háborúnak?

Szaladjunk végig a számokon: a magyar GDP négyötödét adja az export, amelynek közel 80 százaléka az Európai Unió belső kereskedelmének a része, és amelynek jelentős hányadát a multinacionális vállalatok termelik. Ezen belül az autóipar teljesítménye kiugró.

Ez olyan – 10-15 éve még nem létezett egyoldalú – szektorális függést jelent, ami eleve veszélyes.

Már csak azért is, mert az autóipar óriási változások előtt áll, s nem tudni, hogy a befektetők – a német cégek – számára mennyire marad értékes a magyarországi termelés, amikor belépnek az e-autók, az önvezető autók, a közel teljes digitalizáció, stb. Ahhoz, hogy Magyarország meg tudja majd őrizni stabilitását és nemzetközi gazdasági pozícióját, kezdettől fogva diverzifikált termelési-szolgáltatási szerkezetre kellett volna törekednie. A probléma nem a jelentős autóipari beruházásokkal van, hanem azzal, hogy más területeken elmaradtak a fejlesztések.

De hát pontosan ellenkezőleg, nagyobb nemzeti függetlenséget hirdet a mostani kurzus…

Történelmi bűnnek tartom a magyar társadalommal, a magyar emberekkel szemben, hogy az elmúlt években érkezett és egyelőre még tovább érkező, éves átlagban a magyar GDP 3-3.5 százalékát elérő uniós támogatásokat nem megfelelően használta fel az ország:

egy világra nyitott, nem EU-ellenes politikával számottevően meg lehetett volna erősíteni a magyar gazdaságot és – ami nem kevésbé fontos – a jövőorientált, világra nyitott és (ön)felelős társadalmi tudatot is.

Trump érdekes javaslattal lepte meg a hétvégi G7-es csúcson a partnereit. Ezt hogyan lehet értelmezni?

Trump ottawai javaslata, hogy a G7 között legyen szabadkereskedelem, további bizonyítéka annak, hogy az elnök tökéletesen kiszámíthatatlan, önmaga korábbi nézeteit és intézkedéseit egy legyintéssel cáfolja és ellentétébe fordítja. Hogyan lehet szabadkereskedelem, amikor éppen az USA rúgta fel a NAFTA, mint szabadkereskedelmi övezet alapszabályát, amikor vámokat vezetett be a kanadai és mexikói termékekre? Amikor felfüggesztette az USA és az EU közötti – és már ígéretes szakaszba jutott – transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség (TTIP) tárgyalásait? Tovább menve: az amerikai elnök teljes tudatlanságát bizonyítja ez a szabadkereskedelmi „javaslat”, hiszen nem tud az USA ilyen egyezményt kötni a G7-tag Németországgal, Franciaországgal, Nagy-Britanniával, Olaszországgal, amelyek mind az Európai Unió tagjai, ami 28 országot tömörít szabadkereskedelmi és vámunióban.

Mi lehet a kiút abból a helyzetből, amelybe Trump szemmel láthatóan belavírozza a világot?

Az Európai Unió és Kína próbálkozik. Nem csak a WTO-nál, hanem úgy is, hogy kölcsönös kedvezményeket nyújtanak a kétoldalú gazdasági kapcsolatok intenzív fejlesztésére, hiszen ez a kétoldalú kapcsolat a világgazdaság és a világkereskedelem egyik legnagyobb ütőerét adja. Az Unió emellett felgyorsította a szabadkereskedelmi tárgyalásokat egy sor országgal. Lehetőség szerint összefoghatnak azok az országok, amelyeket most az USA meg akar sarcolni. S ez a helyes válasz.

Nagyon könnyen előfordulhat, hogy az „Amerika elsőből” „Amerika egyedül marad” lesz.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!