Kezdőlap Címkék Finnország

Címke: Finnország

Macron : “nincs egyetértés abban, hogy a Nyugat küldjön-e csapatokat Ukrajnába”

“Mindent megteszünk annak érdekében, hogy Oroszország ne nyerhesse meg azt a háborút” – hangsúlyozta a francia elnök azután a párizsi csúcstalálkozó után, melyen Ukrajna támogatásáról tanácskoztak nyugati vezetők két évvel azután, hogy Putyin megindította csapatait a szomszédos állam ellen.

Ukrajna hősiesen ellenáll, de tovaszálltak azok az álmok, hogy az ukrán hadsereg kiszoríthatja az orosz csapatokat az ország területéről. Maga Zelenszkij elnök is elismerte, hogy “2024 az erőgyűjtés  éve lesz, és az ukrán hadsereg támadására csak 2025-ben lehet számítani.”

A katonai szakértők többsége szerint egyértelmű: Ukrajna csakis úgy nyerheti meg a háborút, ha a NATO csapatokat küld a frontra. Ezért mondta azt Emmanuel Macron elnök, hogy

“nem lehet kizárni nyugati erők küldését Ukrajnába.”

Ehhez rögtön hozzátette: “erről nincsen konszenzus Nyugaton.”

Moszkva kőkeményen reagált

Peszkov, Putyin szóvivője egyből közölte, hogy ez háborút jelentene a NATO és Oroszország között.

Akar ilyesmit bárki is Európában? Aligha. Akkor miért tett ilyen kijelentést a francia elnök, aki elég rendszeresen konzultál az oroszokkal? Az orosz csapatok áttörték az ukrán frontot Avgyijevkánál, és ezzel szimbolikus győzelmet arattak, melyet Putyin igyekszik is kihasználni hiszen elnökválasztás lesz Oroszországban, ahol a háború egyre kevésbé népszerű hiszen nagy ára van, és kis eredménye. Macron elnök – nagy valószínűség szerint – egyáltalán nem kíván csapatokat küldeni Ukrajnába  hiszen ezt a francia közvélemény sem fogadná örömmel. Macron javaslata minden bizonnyal a finn párhuzam hatására készülhetett: Finnország hősies ellenállás után 1940-ben megalázó békét kötött az agresszorral feláldozva területének egy részét. Karéliát kiürítették, a finn lakosság onnan áttelepült holott az öreg Vejnemöjnen és a Kalevala szülőföldje ez.

Miért állt rá a békére Sztálin?

Kezdetben a szovjet diktátor ugyanazt a célt tűzte ki mint Putyin Ukrajnában: a szomszédos ország megszállását. Finnországot a Hitler-Sztálin paktum titkos záradéka szovjet érdekszférának minősítette, ezért a szovjet diktátor felhatalmazva érezte magát a támadásra. A finnek hősiesen ellenálltak, de végülis a túlerő győzött. Leningrádban megalakult a finn kommunista kormány Otto Kuusinen veterán bolsevik irányításával. Ő lett volna a finn Rákosi. Aztán Sztálin mégiscsak lepaktált Mannerheim marsallal, a cári titkosszolgálat egykori tisztjével, aki remekül megszervezte a finn hadsereg ellenállását, és még inkább Finnország külföldi támogatását. Nagy Britannia és Franciaország jelezte Sztálinnak, hogy amennyiben elfoglalja egész Finnországot, akkor csapatokat küldenek a kis skandináv állam védelmére. Ez elgondolkodtatta Sztálint, aki tudta, hogy Adolf Hitler igencsak megbízhatatlan szövetséges. A náci diktátor ugyan lepaktált vele 1939-ben, de nemigen titkolta, hogy a végső célja a Szovjetunió lerohanása, csak épp előbb el akarta intézni Nyugat Európát. Sztálin úgy döntött, hogy egy kommunista Finnország nem éri meg a szembekerülést a brit és francia birodalommal. Ezért belement a kompromisszumos békébe Mannerheim marsallal miközben erről elfelejtette értesíteni Otto Kuusinen finn kommunista kormányát, mely Leningrádban várakozott a hatalom átvételére.

Macron francia elnök fejében most hasonló gondolat járhat: megfenyegetni Oroszországot nyugati csapat küldéssel Ukrajnába, hogy Putyin belemenjen egy kompromisszumos fegyverszünetbe vagy békébe, melynek eredményeképp Ukrajna elveszítené területének oroszok által megszállt részét, de ugyanakkor megmaradna az ország, mely lehetőséget kap a NATO és Európai Uniós tagságra.

A NATO csatlakozás óta megnőtt Finnország fenyegetettsége

A finnországi infrastruktúra elleni orosz hadműveletek veszélye nőtt NATO-tagsága óta – közölte a finn titkosszolgálat (Supo) csütörtökön, miközben a hatóságok egy gázvezeték esetleges szabotálását vizsgálják.

„A kritikus infrastruktúra elleni kémkedés vagy befolyásolási műveletek veszélye megnőtt ” – mondta Antti Pelttari, a Supo igazgatója egy sajtótájékoztatón. A kapcsolatok a nagyhatalmú szomszédos Oroszországgal „jelentősen megromlottak”, mióta Finnország áprilisban csatlakozott a NATO-hoz, és Oroszország „kész intézkedéseket tenni Finnország ellen ” – áll a finn szolgálatok éves jelentésében.

A finn hatóságok esetleges külső beavatkozásra gyanakodva vizsgálják azt a szivárgást, amely a Finnország és Észtország közötti Balticconnector gázvezeték vasárnapi lezárásához vezetett. Pelttari nem volt hajlandó kommentálni az incidens eredetét, ugyanakkor megjegyezte, hogy „nem zárható ki egy állami szereplő részvétele”.

Három évtizednyi katonai elállás után Finnország, amelynek 1300 kilométer hosszú határa van Oroszországgal, április elején a 31. NATO-tagország lett.

A finn infrastruktúrát megbénító műveletek továbbra is „rövid távon valószínűtlenek” – ítéli meg Supo, amivel Oroszország elsősorban Finnország megfélemlítésére törekszik. „Az energiaszektor tehát a megfelelő célpont példa ebben a tekintetben” – jegyezte meg Suvi Alvari kutató. Jens Stoltenberg NATO-főtitkár szerdán „elszánt választ” ígért a Szövetségtől, ha kiderül, hogy a balti-tengeri Finn-Észtország gázvezeték károsodása „szándékos támadás” következménye. Észtország is a NATO tagja.

Orbán meztelen

A magyar törvényhozás hétfőn jóváhagyta Finnország NATO-csatlakozását, 265 nappal azután, hogy Helsinki aláírta a csatlakozási jegyzőkönyveket. Ez a szavazás előreviszi a régóta halogatott folyamatot, de továbbra is szó nélkül hagyja, hogy a magyar törvényhozás mikor viszi Svédország csatlakozását a honatyák elé ratifikálásra. Egyáltalán mi és miért tart ilyen sokáig a magyar kormánytöbbség számára szavazásra vinni a svéd csatlakozást – erről olvashatunk egy cseh diplomata tollából.

Végül is az első huszonnyolc NATO-tagnak kevesebb mint kilencven napba telt, amíg Finnország és Svédország csatlakozását ratifikálta. Magyarország és Törökország volt a kitartó, és bár megosztották ezt a státuszt, fontos megvizsgálni, hogy Budapest és Ankara hogyan kezelte a folyamatot, milyen különbségek vannak.

Ez a bővítés konkrét kérdésén túl újabb aggályokat vet fel Magyarország szövetséghez való hozzáállásával kapcsolatban.

Az okok, amelyek miatt Törökországnak hosszabb időt vett igénybe, jól dokumentált. Recep Tayyip Erdogan török ​​elnök világosan kifejtette a fegyverexporttal kapcsolatos fő érdekeit, és különösen Stockholm hozzáállását a Törökország által terrorszervezetként nyilvántartott Kurdisztáni Munkáspárthoz (PKK) kötődő Svédországban befogadott kurd csoportokhoz. Egyesült Államok és az Európai Unió (EU). Törökország hosszadalmas ratifikációs folyamata pedig megfeszítette a Szövetség kohézióját, és kiszolgálja ellenségeit, például Vlagyimir Putyin orosz elnököt. Ez nem kis ügy. Ennek ellenére Törökország már korán részletes érveket és feltételeket mutatott be, amelyeket a szövetségesek megvitathattak és rendezhettek.

Ezzel szemben Budapest átláthatatlan az okokat illetően, hogy miért késleltette a ratifikációt Finnországgal kapcsolatban, és továbbra is ezt teszi Svédország esetében. Tekintettel arra, hogy más szövetségesek több mint hat hónapja teljesítettek, az időhiány már régóta nem elfogadható kifogás.

Magyarországgal most nem az a legnagyobb aggodalom, hogy esetleg még néhány hónapig bizonytalanságban tartja Svédországot a ratifikáció előtt, hanem inkább az, hogy ezt elfogadható érvek nélkül teszi.

Budapest, nem hagyva teret az érdemi vitának, gátolja a Szövetség kritikus kérdések kezelésének alapját, és magát a demokratikus élet alapját: a nyílt és céltudatos vitát.

Időhiány?

Budapest hónapok óta jelezte, hogy Svédország és Finnország ratifikálása csupán a szavazási idő megtalálásának kérdése. Miután a skandináv pár júliusban aláírta a csatlakozási jegyzőkönyvet, néhány másik NATO-tag – ahol a bővítési megállapodás bonyolultabb folyamat tavaly tavasszal és nyáron nehezen találtak megfelelő időpontot mert a képviselők nyári szünetre menetek. Néhány helyen extra üléseket hívtak össze a ratifikáció előmozdítása érdekében, míg a magyarok továbbra is csak halogatták.

Orbán Viktor magyar kormányfő Fidesze – koalíciós partnerével, a Kereszténydemokrata Néppárttal (KDNP) együtt – erős többséggel rendelkezik az Országgyűlésben. Sőt, a Fidesz egyfajta egyszemélyes párttá vált, amely eleget tesz vezetői kívánságának, egy szatellit KDNP-vel, amely mindig követi. Ha Orbán azt akarta volna, hogy a ratifikáció korábban megtörténjen, könnyen megtehette volna.

Valójában – amint azt Hende Csaba alelnök is megerősítette – a szélsőjobboldali Mi Hazánk Mozgalom kivételével minden parlamenti párt Finnország és Svédország mellett állt, és szavazatuk nem elegendő a ratifikáció megakadályozásához. Amikor az ellenzék és a külföldi média többszöri késlekedés után érdeklődött a ratifikáció időpontjáról, a kormányzó Fidesz – köztük Gulyás Gergely, Orbán kabinetfőnöke – jelezte, hogy 2022 végére megtörténik. Ez 2023 elejére és végül március végére húzódott – de csak Finnország esetében. Időközben több fideszes képviselő is fenntartásokat kezdett megfogalmazni Finnország és Svédország ajánlatát illetően, ami jól jött Orbánnak, aki aztán elkezdhette azt mondani, hogy Magyarországnak több időre van szüksége a ratifikációhoz.

Kövesd az EU-s pénzeket

Lehet Budapestnek különös problémája Svédország vagy Finnország csatlakozásával? Nem úgy tűnik. Magyarország korábban is támogatta a terjeszkedést, és semmi sem ismert a nyilvánosság előtt, ami a mostani késést magyarázná. Azok a diplomaták, akik ezzel kapcsolatban kérdéssel fordultak magyar kollégáikhoz, azt mondták, hogy semmi lényeges problémáról ők sem tudnak, eltekintve a magyarországi demokratikus intézményrendszer és a jogállamiság eróziójával kapcsolatos esetenkénti finn és svéd bírálatokon kívül – ez egy általános álláspont Magyarországgal kapcsolatban nem csak Finnország és Svédország jelezte aggodalmát.

Ahogy nőtt a szövetségesek nyomása – köztük több NATO-tag is, amelyek a közelmúltban magyar nagykövetek magyarázatát kérték –, Budapest fokozatosan ezt az irányt választotta. Orbán politikai igazgatója egy friss Twitter-bejegyzésben rámutatott néhány konkrét múltbeli esetre, amikor a svédek, köztük Ulf Kristersson svéd miniszterelnök, nem finomkodtak Magyarország bírálatában. Március 23-án azonban Kristersson a brüsszeli EU-csúcson találkozott magyar kollégájával, és remélte, hogy tisztázzák a mielőbbi ratifikálással kapcsolatos fenntartásokat.
Utólag így kommentálta:

„Valóságos magyarázatot nem kaptam, csak azt az üzenetet, hogy nem áll szándékukban elhalasztani egyetlen ország csatlakozását sem… Nem látok okot a késedelemre.”

Magyarország akadályoztatása tehát nem kifejezetten Finnországra vagy Svédországra vonatkozik. Orbán valószínűleg ugyanúgy beavatkozna, ha más országok is csatlakoznának. Számára úgy tűnik, hogy megkérdőjelezi a liberális és demokratikus értékeket, valamint az ehhez kapcsolódó világrendet, amelyet a NATO megvéd. Ez része a Nyugat és a többiek közötti egyensúlyozásának, egy módja annak, hogy megmutassa – külföldön és belföldön egyaránt –, hogy Magyarországnak van egy hangja, amelyet szerinte másoknak meghallani és tisztelnie kell.

Magyarországot azzal is gyanúsítják, hogy akadályait alku (zsarolás) pozíciójának erősítése érdekében használja, és valószínűleg kevésbé a NATO-val vagy az Egyesült Államokkal, mint az EU-val kapcsolatos vitái miatt.

Orbán reménykedhet abban, hogy a ratifikáció alkuszövege hozzájárulhat ahhoz, hogy az EU által Magyarországnak visszatartott tizenöt milliárd dollár egy része a COVID-gyógyulási és egyéb forrásokat megkaphassa. Ez a finanszírozási csomag ingyenes támogatásokat és olcsó uniós hiteleket tartalmaz, de befagyott a magyarországi jogállamiság miatti aggodalmak miatt. Az Európai Bizottság e pénz egy részének felszabadítását olyan feltételekhez kötötte, mint a bírói függetlenség megerősítése és a korrupció elleni küzdelem.

Ezzel összefüggésben érdekes Budapestről hallani, hogy a parlament most nem tudott megfelelően összpontosítani a NATO bővítésére, mert siettetnie kell a Brüsszel által kért reformok végrehajtását, mivel az Európai Bizottságnak március 15-én kellett volna megkezdeni az értékelési folyamatot, ehelyett Budapest sokáig nem törődött a Bizottság kéréseivel, és most valóban nyomás alatt érezhette magát a késedelem miatt.

Nem árt emlékezni arra is, hogy jelenleg Svédország tölti be az Európai Unió Tanácsának soros elnöki tisztét, így egyes budapestiek úgy gondolhatták, hogy Stockholm több hasznot húzhat a befagyasztott pénzeszközök átadásánál, mint Helsinki. Ez azonban nem annyira a Tanács és az elnökség, mint inkább a Bizottság napirendje.

Budapestet a közelmúltban sokszor láthatta a világ hasonló játékban, például amikor miattuk elakadt az Oroszországot célzó uniós szankciócsomagok jóváhagyása, vagy tiltakozott a Kijevnek nyújtott tizenkilencmilliárd dolláros pénzügyi támogatás ellen. És van egy minta:

végül mindig kompromisszum született azzal, hogy Budapest nem távozott üres kézzel.

Törökország árnyékában

A hír, hogy Magyarország kész kezdeményezni Finnország ratifikálását, éppen azután érkezett, hogy Erdogan bejelentette Törökország erre vonatkozó döntését. Svédországgal kapcsolatban több aggály hangzott el Budapesten, de a két tagjelölt ország csatlakozásának kettéválásáról nem esett szó. Magyar parlamenti delegáció járt a közelmúltban Stockholmban és Helsinkiben, a magyar képviselők pedig pozitív üzeneteket küldtek a ratifikáció kapcsán. Ettől még meglepőbb a mostani magyar döntés.

Orbán Erdogan árnyékát használja. Anélkül, hogy Törökország akadályozná a bővítést, Magyarország valószínűleg már a fedélzeten lenne. Orbán húzhatta volna egy darabig, de úgy tűnik, nem akar az utolsó ratifikálni.

Túl egyszerű azt állítani, hogy Orbán pusztán Erdogant követi. A saját játékát játssza, saját művészetét fejleszti az üzletről, és Törökország mögé bújik. De ha Törökország a május 14-i parlamenti és elnökválasztás után – és remélhetőleg a júliusi litvániai NATO-csúcs előtt – folytatja a ratifikációt Svédországban, akkor valószínű, hogy Magyarország is ezt fogja tenni, bár Budapest kereshet ehhez saját édesítőszert.

Orbán egy e havi budapesti üzleti fórumon azt mondta:

„Értem, hogy a háború után újra kell építeni az orosz-európai kapcsolatokat, de ez messze van a reálistól… Éppen ezért Magyarország kül- és gazdaságpolitikájának alaposan át kell gondolnia, milyen kapcsolatokat tudunk kialakítani és fenntartani Oroszországgal a következő tíz-tizenöt évben.”

Néhány nappal később jelentések jelentek meg Budapest fontolgatja, hogy nagyobb szerepet ad-e a francia és a német cégeknek szovjet tervezésű paksi atomerőművének bővítésében, ahol a tervek szerint két új reaktort az orosz állami Roszatom épít, és a finanszírozást nagyrészt orosz állami hitelből finanszírozzák. Pozitív fejlemény lenne, ha Budapest olyan projektet alakítana át, amely Moszkvának erős befolyást ad a magyar infrastruktúrához. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a lépést inkább a szükség, mint az erény tette, tekintve, hogy az ukrajnai háború és a nyugati szankciók megkérdőjelezik Oroszország projektben betöltött szerepének hosszú távú életképességét. Máshol Magyarország továbbra is engedelmeskedik Moszkvával szemben.

A közelmúltban Budapest volt az egyetlen uniós ország, amely visszatartotta a Nemzetközi Büntetőbíróság Putyin elleni elfogatóparancsát, megakadályozva ezzel az Európai Uniót abban, hogy közös nyilatkozatot adjon ki.

Magyarország ismételten ellenzi Jens Stoltenberg NATO-főtitkár azon döntését, hogy jövő héten összehívja a NATO-Ukrajna Bizottság ülését.

Még ha Magyarország végre jóváhagyja is a NATO-bővítést mind Finnország, mind Svédország számára, a szövetségeseknek nem szabad túlságosan nagy reményeket fűzniük egy összességében együttműködőbb megközelítéshez. Ez az akadályozási minta valószínűleg más helyzetekben is előfordul más országokban. Ezért nem szabad Magyarországot Törökország puszta tükörképeként lebecsülni.

A megbízhatatlan Magyarország problémája ezen a Svédországon és Finnországon áthúzódó ügyön túlmutat, és a szövetségeseknek el kell kezdeniük keresni a megfelelő eszközöket a rendszert belülről gyengítő kiugró helyzet kezelésére.

Műhiszti Orbán módra

Orbán Viktor azt kérte a Fidesz frakciótól, hogy támogassák Finnország és Svédország NATO csatlakozását. A frakció megosztott – nyilatkozta Kocsis Máté. A frakcióvezető elmondta, hogy delegációt küldenek az érintett országokba, melyeknek vezetői az utóbbi időben bírálták a magyar kormányt.

Orbán Viktor péntek reggeli rádiós beszélgetésében rámutatott: Törökország – “jó szövetségesünk” szintén nem fogadta még el Finnország és Svédország NATO tagságát. Emlékezhetünk: Erdogan olyannyira jó szövetségese Orbán Viktornak, hogy a török elnök beiktatására a magyar kormányfő magával vitte a fiát, Gáspárt is. Aki egyébként katonai karrierre készülhet hiszen elvégezte a méregdrága brit főiskolát Sandhurstben, ahol a királyfiak is tanultak – természetesen államköltségen.

Orbán nemcsak az Európai Unióban, de a NATO-ban is akadékoskodni próbál. Csak abban téved, hogy Törökország fontos tényező, mert övé a NATO második legerősebb hadserege, és földrajzi fekvése miatt kulcsfontosságú Washington számára. Orbán és Magyarország viszont nem az. A NATO nyugodtan cordon sanitaire-t – védőzónát – hozhat létre Oroszországgal szemben Skandináviától a Balkánig tökéletesen figyelmen kívül hagyva, hogy mit akar Orbán Viktor. Magyarország még a NATO belépés előtt 1998-ban egy dandárt ígért az észak-atlanti szervezetnek, de ezt mindmáig nem sikerült elérni. Az új határidő 2028 vagy 2032. Arra is érdemes emlékeztetni, hogy Magyarország nevében Orbán Viktor és Martonyi János írta alá a NATO csatlakozást.

Műhiszti, de miért?

A Fidesz frakció nem arról ismert, hogy nyilvánosan bármiben is ellentmondana urának és parancsolójának. Színjátékról van szó, amelynek valószínűleg csak nagyon kevesen adnak hitelt külföldön és belföldön egyaránt. A Fidesz frakciónak persze lenne oka az elégedetlenségre hiszen csökken az életszínvonal.

Nekik pedig ezt kell eladniuk a választó körzetükben úgy, hogy ne veszélyeztessék túlságosan a népszerűségüket. Orbán Viktor ország értékelő beszéde kiábrándító lehetett a számukra hiszen elég nyíltan megmondta: hosszú ideig marad a háború és az infláció. Jövőkép? Az elveszett. Matolcsy György még nem is oly rég arról írt, hogy felzárkózunk Ausztriához. Ma már erről szó sincs. A hatalom propagandája arra irányul, hogy úgy állítsa be Orbán kormányát mint a kisebbik rosszat a válságkezelésben. Közben pedig a tehetséges magyar fiatalok úgy zárkóznak fel a Nyugathoz, hogy sűrű sorokban hagyják el Magyarországot Ausztria irányában.

Putyin rosszul lett

Az orosz elnök “sürgős orvosi segítségre szorult” miután katonai vezetőkkel tárgyalt – jelentette az SVR General orosz forrás, melynek állítólag jó kapcsolatai vannak a Kremllel.

Bizonyos “Viktor Mihajlovics altábornagy“ tájékoztatja a brit hírszerzést. Erre a forrásra hivatkozva azt írja, hogy Putyin nem tudott felállni az asztaltól, émelyegni kezdett, és orientációs zavarok mutatkoztak nála. Az orosz elnök irodája lemondta a szokásos nagy sajtóértekezletet, melynek során Putyin 4-5 órán keresztül szokott válaszolni a szigorúan megválogatott állampolgári kérdésekre.

Most az orvosok azt tanácsolták neki, hogy egyelőre ne vállaljon ilyen hosszú nyilvános szereplést. Az Ukrajna elleni háború kezdete óta – február 24- sok információ kering arról, hogy Putyint rákkal kezelik illetve, Parkinson kórja van. A Kreml természetesen minden ilyen értesülést cáfol a hetven éves államfővel kapcsolatban.

Putyin Nagy Péter cár szerepében Az orosz államfő legutóbb csütörtökön lépett a nyilvánosság elé amikor megemlékezett arról, hogy Nagy Péter cár történelmi győzelmet aratott a svédek fölött.

Korábban Svédország volt a régió nagyhatalma, de a poltavai csata után Oroszország vette át ezt a szerepet.

Svédország semleges állam lett, amely épp Putyin Ukrajna elleni agressziója miatt kérte felvételét a NATO-ba Finnországgal együtt. Nagy Péter cár modernizálni akarta Oroszországot. Ezért Hollandiában hajó építést tanult, és Oroszországnak új fővárost épített a tenger mellett: Szentpétervárt. Nagy Péter cár Oroszország korszerűsítésében a hadsereg és a hadiipar fejlesztését tartotta a legfontosabbnak, és ez azóta is meghatározó az orosz vezetők gondolkodásában.

Épp ezért megkérdezték Putyint, hogy vajon tíz év múlva jobban élnek-e az emberek Oroszországban mint most? Az orosz elnök természetesen igennel válaszolt, de a kérdés feltevése egy nyilvános fórumon azt mutatja, hogy Oroszországban nagy az aggodalom: az ukrajnai agresszió miatt olyan gazdasági válság következhet a húszas években, melynek a levét elsősorban a lakosság issza majd meg.

Putyin tisztogat a hadseregben

0

Oroszország első számú katonáját, Valerij Geraszimov tábornokot felfüggesztették tisztségéből – közölte Zelenszkij ukrán elnök hírszerzési tanácsadója.

Alekszij Aresztovics a hírszerzés veteránja, még a szovjet időkben kezdte karrierjét a hadseregben. Szerinte Putyin annyira elégedetlen a hadműveletek alakulásával Ukrajnában, hogy a csapatok parancsnokát elfogatta és lecsukatta. A Harkov környéki harcokban Szergej Kiszel altábornagy irányította az első harckocsi csapatokat. Nem tudta elérni a kitűzött célt. Ahelyett, hogy megtörte volna az ukrán hadsereg védelmét, kénytelen volt visszavonulni. Két másik hadseregparancsnokot is leváltottak a kelet-ukrajnai hadszíntéren.

Aresztovics tanácsadó hangsúlyozta, hogy a Geraszimov vezérkari főnök bukásával kapcsolatos információ még nincs megerősítve. Az minden esetre komoly gyanúra ad okot, hogy a győzelem napi ünnepségen Moszkvában nem volt ott a díszemelvényen.

Geraszimov tábornok nemrég Ukrajnába látogatott, ahol csaknem meghalt. Az amerikai hírszerzés ugyanis bemérte az őt szállító konvojt, és megadta a koordinátákat az ukránoknak. A konvojt találat érte, de Geraszimov megúszta. Egy másik tábornok, az Ukrajnában harcoló orosz csapatok informatikai parancsnoka belehalt a támadásba. Így emelkedett tízre az Ukrajnában meghalt orosz generálisok száma.

Putyin a flottában is tisztogat.

Igor Oszipov admirálist, a fekete-tengeri orosz flotta parancsnokát letartóztatták, és szó van róla, hogy hadbíróság elé kerül. Ugyanez a helyzet Szergej Pincsuk altengernaggyal, aki ennek a flottának a második embere volt eddig.

Miért?

A tisztogatás fő oka az, hogy Putyin elrendelte: a Győzelem napjára az orosz hadsereg produkáljon olyan eredményt, amelyet ünnepélyesen bejelenthet Oroszországnak és a világnak. Ehelyett Kelet Ukrajnában az oroszok kénytelenek voltak visszahúzódni. Mariupol védői, az Azov dandár még mindíg tartják magukat a kikötővárosban.

Közben kiderült, hogy Putyin öngólt lőtt az invázióval, mert Finnország jelentkezett a NATO-ba, és Svédország is erre készül. Finnország 1918-ig az orosz birodalom része volt, de Lenin engedélyével elhagyhatta a birodalmat. A Hitler-Sztálin paktum után a Szovjetunió megtámadta Finnországot, és jelentős területeket szerzett meg tőle „stratégiai szükségszerűségre” hivatkozva. Válaszul a finnek támogatták a nácik háborúját a Szovjetunió ellen.

A második világháború után Finnország semleges állammá vált, mely a nyugati világ része lett, de vállalta, hogy területén nem tart NATO támadó fegyvereket. Most ennek lesz vége: Finnország hamarosan a NATO tagja lesz. Ennek következtében Oroszország nagyobb fenyegetéssel fog szembenézni mint Putyin Ukrajna elleni háborúja előtt.

A maszkos Mikulás szeretné megmenteni a turista szezont

Decemberben keresik fel a legtöbben Jolopukkit Lappföldön, mert ekkor ünnepli a névnapját, és akkor osztja ajándékait az angolszász országokban. A tavalyi év rekordot hozott, de az idei katasztrófális a Covid-19 vírus miatt…

Háromnapos látogatás – karantén nélkül. Ezzel csábítgatják a turistákat Rovaniemiben, ahol a Mikulás várja a családokat. Finnország azzal támogatja a lappföldi Mikulást, hogy november 23-tól olyan beutazási szabályt vezet be, mely szerint karantén nélkül tölthet valaki három napot az országban. Merész húzás ez hiszen Európa legtöbb országában tombol a Covid-19 járvány, és egyre több a szigorítás …

A schengeni övezetből érkező turisták ennek ellenére szabadon beléphetnek, ha zsebükben az igazolás arról, hogy három napnál nem régebben a Covid-19 tesztjük negatív volt.

„Nem töröltük a karácsonyi programokat”

Ezt hangsúlyozza a Visit Rovaniemi program főnöke, aki a CNN-nek nyilatkozott. „ez az év más mint a többi, de biztos vagyok abban, hogy aki idelátogat, az nagyon élvezi majd a programot.”

Tanúsíthatom, magam is jártam a Mikulásnál Rovaniemiben, de akkor nem volt Covid járvány. A szervezők persze erre is gondoltak: „együttműködve a lappföldi kórházakkal igyekeztünk egy Covid-19 mentes utazást megtervezni” – mondta a program főnöke.

A Mikulás plexifal mögül integet

A rénszarvasok is tartják a távolságot – ígérik a szervezők. A finn turisták szépen jönnek is, de hát a nemzetközi turizmus nagyon hiányzik. „Három nap nagyon kevés Lappföld megismeréséhez, de mi mindent megteszünk” – ígéri a program főnöke. Husky szánon lehet például felfedezni Lappföld szépségeit.

„Azt nem garantálhatjuk, hogy a Mikulás vagy a rénszarvasok nem viselnek maszkot.”

A svéd kapcsolat

A szomszédos Svédország egyéni módon küzd a Covid-19 járvány ellen, ezért ott egyáltalán semmiféle karantén kötelezettség sincs a schengeni térségből érkező turisták számára. Ezért a szervezők sok közös finn-svéd programot ajánlanak a turistáknak, akiknek elég hosszú repülőutat kell megtenniük ahhoz, hogy találkozzanak a maszkos Mikulással Lappföld fővárosában, Rovaniemiben.

Mint a népmesében: országok, akik elutasították a független Katalóniát, meg nem is

0

Habár a világ nagy része elítélte a Katalán Köztársaság pénteki kikiáltását, nem mindenki volt ennyire elutasító a katalán vezetés lépését illetően: a szeparatista csoportok, politikusok és autonóm terület üdvözölték a lépést, miközben néhány ország is eléggé érdekesen nyilvánult meg az üggyel kapcsolatban. 

A világ 193 országa közül egy sem fogadta el a független Katalóniát vagy ismerte el önálló állanként. Az Európai Unió tagállamainak (többsége) egyértelműen elutasította a katalán parlament „egyoldalú aktusát, vagyis Katalán Köztársaság október 27-i kiállítását”. (Magyarország pedig Spanyolország belügyének tekintette az esetet). Csakhogy néhány állam – nemcsak Európában – nem egyértelműen áll hozzá a kérdéshez és néha egész furcsa nyilatkozatokat tesznek ez ügyben, és a Független Hírügynökség összegyűjtötte ezeket az országokat és megnyilvánulásokat.

Belgium 

Korántsem véletlen, hogy Carles Puigdemont Belgiumba menekült, miután a spanyol kormány aktiválta a spanyol alkotmánynak a katalán területetek autonómiáját megszüntető 155. cikkelyét, ami gyakorlatban azt jelentette, hogy Madrid menesztette a teljes katalán vezetést, átvette az irányítást a helyi rendőrség felett és már néhány függetlenségpárti katalán vezető ellen eljárás indítottak . A nyugat-európai országban ugyanis Theo Francken, a flamand származású menekültügyi és migrációs államtitkár egy televíziós interjúban

belga politikai menedékjogot ajánlott Carles Puigdemontnak és a többi katalán vezetőnek”

Ezzel együtt Geert Bourgeois, a flamand ügyek vezető miniszter szintén támogatását fejezte ki a katalánok önrendelkezési jogát illetően, bár hozzátette, hogy a Katalán Köztársaság elismerése elsősorban a belga föderális kormány döntési joga. A belga kormány többi tagja rövid időn belül elítélte ezek a megnyilvánulásokat:  Charles Michel miniszterelnök úgy reagált, hogy Francken megjegyzése csak „olaj volt a tűzre”, miközben Kris Peeters gazdasági miniszter pedig arról beszélt, hogy nem volt „bölcs dolog”, amit az államtitkár mondott. Ennek ellenére a belga miniszterelnök nem utasította el egyértelműen Katalónia függetlenségét, csupán arról beszélt, hogy „békés megoldást kell találni az ügyre, egy olyat, amely a hazai és a nemzetközi rendszerrel összefüggésben van.”

Szlovénia

Nem Belgium volt az egyetlen az Európai Unióban, amely másképp fogalmazta meg a hivatalos álláspontját a „katalán-kérdést” illetően. Szlovéniában a múlt héten eléggé árnyaltan fogalmazott az ország első elnöke, Milan Kučan is. Az interjújában elutasította azt a közvélekedést, hogy bármiféle hasonlóság lenne Katalónia és Szlovénia függetlenségi harca között, hiszen Spanyolországot nem lehet az egykori Jugoszláviához hasonlítani, ahol „szlovénoknak morális kötelességük volt fellázadni”.

Ugyanakkor elismerte, hogy „minden népnek meg van a lehetősége arra, hogy békés és demokratikus keretek között megszerezze az önrendelkezéshez való jogot”, és a katalánok sem kivételek ez alól. Sőt, ezzel együtt felszólította a szlovén kormányt, hogy tartsa tiszteletben ezt az alapelvet, még akkor is, ha „ezzel valakit esetleg feldühítenének”. A volt elnök nem volt egyedül a véleményével : Jan Skoberne, a Szociáldemokrata Párt helyettes vezetője még október közepén azt írta ki a Twiterre, hogy „Szlovénia az elsők között fogja elismerni a független Katalóniát”. Sőt, reagálva a kommentekre hozzátette azt is, hogy a katalánok önrendelkezési jogát

A spanyol kormány terrorja csak megerősítette

A múlt hét pénteki katalán proklamáció után a szlovén kormány szintén kétértelműen fogalmazott: a belgákhoz hasonlóan nem foglalt állást Spanyolország területi integritása mellett és nem utasította el egyértelműen Katalán Köztársaság megalakulását. Lényegében elismerték „minden nemzet univerzális és elidegeníthetetlen jogát az önrendelkezéshez”, természetesen betartva a helyi törvényeket, a demokratikus standardokat és a nemzetközi előírásokat.

Finnország 

Habár Finnország hivatalosan nem ismerte el az önálló Katalóniát, mégis néhány nemzetközi néhány hírügynökség és lap azt pedzegeti, hogy a következő napokban fordulat állhat be ezen a téren. Elsősorban Mikko Kärnä lapföldi képviselőre és az országot vezető liberális-konzervatív Centrum párt tagjára hivatkoznak, aki már a kezdettől fogva kiemelt támogatója a katalán önállamiságnak, gratulált a katalánoknak és a közösségi oldalán lévő profilképét pedig az Ibériai-félszigeten lévő régió „színeibe öltöztette”. Csakhogy a politikus nem elégedett meg ennyivel, mivel bejelentette, hogy a finn parlamentben indítványozta Katalónia elismerését, és ha elfogadják, akkor ezen a téren Helsinki hajlandó lesz szembemenni az Európai Unióval is.

Argentína 

Ugyan nem európai ország, de mindképp figyelemreméltó Argentína hozzáállása is. Akárcsak a Skandináv-félsziget országában, a latin-amerikai államban egy képviselő szintén azt indítványozta, hogy hivatalosan ismerjék el a Katalán Köztársaságot. A Baloldali és Munkásfront (Frente de Izquierda y de los Trabajadores) egyik képviselője, Juan Carlos Giordano javaslata nemcsak azt tartalmazta, hogy Argentína álljon ki a katalánok mellett, hanem széleskörűen ítéljék el és jegyzékben tiltakozzanak a spanyol kormány „durva és erőszakos intervenciója ellen”.

Bár ez eddig nem történt meg, mégis figyelemre méltó az, hogy az argentin kormány nem utasította el, de el sem ismerte a Katalónia függetlenségét, lényegében nyitva hagyva az egész kérdést.  Buenos Aires reakciójának hátterében leginkább az áll, hogy hiába jelentették be tavaly az argentin-spanyol politikai és gazdasági kapcsolatok „újraindítását„, azóta sem történt előrelépés és nem rendeződött a két ország viszonya. Továbbá Argentínában 175 000-en beszélnek katalánul és itt van az egyik legnagyobb, legerősebb és legnagyobb befolyással rendelkező diaszpóra is, ezért nem alaptalan feltételezés, hogy miattuk volt ennyire közömbös az argentin kormány a „spanyol állam területi integritását illetően”.

Gambia 

Az összefoglaló végére pedig mindenképp meg kell említeni Gambia esetét: ez a nyugat-afrikai ország mégsem ismerte el Katalán Köztársaságot, miközben korábban elterjedt a hír, hogy Banjul volt az első, amely megtette ezt a lépést. Csakhogy kiderült, hogy ismeretlen tettesek Gambia külügyminisztériumának nevében egy hamis Twitter-fiókat nyitottak és ezen keresztül közölték a „gambiai kormány hivatalos kiállását a katalán állam mellett”. A gambiai kormány nem sokkal később egy közleményben tudatta, hogy ilyesmiről szó sincs, valaki szándékosan akarta  befeketíteni „Banjul és Madrid közötti jó viszonyt, amelynek alapja az egymás szuverenitásának tiszteletben tartása”.

Finnország annyira tart az oroszoktól, hogy belépne a NATO-ba?

0

Finnország egykori moszkvai nagykövete pontosan ezt javasolja, és most már van egy olyan elnökjelölt is, aki ezt képviseli majd a januári elnökválasztáson. Finnországban az államfő dönt a diplomáciai és a védelmi ügyekben – természetesen a parlamenttel együttműködve.

Az oroszok rendszeresen megsértik a skandináv és balti államok légterét. Svédország, amely éppúgy mint Finnország, nem tagja a NATO-nak, újra katonai támaszponttá tette Gotland szigetét az orosz fenyegetés miatt. Az egész térségben azt követően nőttek meg az aggodalmak, hogy Oroszország annektálta a Krím félszigetet 2014-ben.

Ekkor volt Finnország nagykövete Moszkvában Hannu Himanen, aki most egy régi tabu ledöntését javasolja:

lépjEN be az ország a NATO-ba.

Könyvet adott ki Nyugat vagy Kelet, avagy a geopolitika visszatérése címmel. A mondanivaló lényege az, hogy jobb félni, mint megijedni, Finnország egyedül képtelen lenne elriasztani egy esetleges orosz fenyegetést. A NATO-val a háta mögött mindjárt másképp mennének a dolgok.

A NATO négy zászlóaljat állomásoztat Lengyelországban és a Baltikumban,

hogy elriassza Moszkvát, mely nemrég nagy hadgyakorlatot rendezett a határvidéken.

Az orosz fenyegetésre hivatkozva Nils Torvalds, a Svéd Néppárt vezére Finnországban azt javasolja: vitassák meg a NATO-tagságot, és ha a többség támogatja azt, akkor lépjenek be a szervezetbe. A jelenlegi elnök nem támogatja ezt, de úgy véli, hogy a népszavazás jó gondolat.

Finnország fenntartja a katonai szolgálatot és hadserege – az ország méreteihez képest – igen erős. 280 ezer katonája a finnek többsége szerint megfelelő elrettentő erőt jelent. Szerintük

a NATO tagság veszélyes lehet, mert az USA esetleg konfliktusba keveredhet Oroszországgal, és akkor ez automatikusan Finnországot is érintené.

A finnek történelmi tapasztalatai óvatosságra intenek: Sztálin csapatai megtámadták az országot azt követően, hogy a Szovjetunió lepaktált Hitlerrel. Hősies ellenállás után a finnek kénytelenek voltak elfogadni egy megalázó békét. Amikor Hitler megtámadta a Szovjetuniót, akkor mellé álltak. Így a vesztes oldalra kerültek és attól féltek: a Szovjetunió bekebelezi őket. Sztálin másképp döntött, de kikötötte: Finnország nem léphet be a nyugati katonai szövetségbe.

Ez persze már régen volt, a Szovjetunió már a múlté. Ezért javasolja a volt nagykövet, hogy lépjenek be a NATO-ba, hogy Moszkvának eszébe se jusson az, hogy egykor Finnország is a cári birodalom része volt.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK