Kezdőlap Címkék Egyesült államok

Címke: egyesült államok

Elmentek otthonról: fokozódik a kereskedelmi világháború

Dollár százmilliárdokra rúgó pótvámok dönthetik romba a világgazdaságot: pénteken csaknem 5100 amerikai termékre vetettek ki újabb terhet a kínaiak. Trump nem nagyon talál fogást Kínán, a háború hozzájárulhat a világgazdaság lassulásához. Mi se ússzuk meg.

A kínai árucikkekre kivetett legutóbbi amerikai büntetővámok miatti ellenlépésként Kína mintegy 75 milliárd dollár értékű amerikai importcikkekre vet ki pótvámot – közölte a kínai kormány vám- és adóügyekért felelős bizottsága pénteken. Az újabb, 5 és 10 százalék közötti pótvámok összesen 5078 féle amerikai árucikkre, egyebek mellett mezőgazdasági termékekre, nyersolajra és kisrepülőgépekre vonatkoznak. Egy részük szeptember 1-jén, a fennmaradók december 15-én lépnek hatályba.

Eddig Trump nyomta a gázt

A 2018 eleje ót tartó vámháborút Donald Trump robbantotta ki, a kínaiak végig némi késéssel vették fel az eléjük dobott kesztyűt. Augusztus elejéig az USA 250 milliárd dollár értékű kínai árura 25 százalék, 300 milliárdra 10 százalék pótvámot vetett ki. A kínaiak visszafogottak voltak, 110 milliárdnyi terméket terheltek meg 25 százalékkal – derül ki a statista.com összeállításából.

A kereskedelmi háború eszkalálódását mutatja az ábra augusztus eleji információk alapján.

A mostani kínai intézkedés válaszlépés arra, hogy az Egyesült Államok augusztus eleji bejelentés szerint újabb kínai árucikkekre vet ki 10 százalékos pótvámokat szeptember 1-jén, illetve december 15-én, miután Donald Trump amerikai elnök elégedetlen volt a két gazdasági nagyhatalom közötti kereskedelmi tárgyalások ütemével.

A mérleg jottányit se változott

Az adatok azonban azt mutatják, hogy érdemben nem változtak meg a két ország kereskedelmi forgalmának arányai, a masszív amerikai deficit nem látszik mérséklődni, sőt. Márpedig – a szellemi termékek ellopása mellett – ez volt Trump szerint a casus belli indoklása. A kétoldalú kereskedelem adatait, mérlegét mutatja a howmuch.net grafikonja.

Forrás: howmuch.net

Az év első felében a kínai kereskedelmi többlet 5 százalékkal, 140,48 milliárd dollárra nőtt egy év alatt 133,76 milliárd dollárról. Kína behozatala az USA-ból júniusban 31,4 százalékkal esett vissza az egy évvel korábbihoz képest a májusi közel 27 százalék után. Az Egyesült Államokba irányuló kivitele júniusban 7,8 százalékkal csökkent a májusi 4,2-t követően.

 

A korábbi pótvámok hatása óriási károkat okozott az amerikai gazdaságnak is. Például a szójára kivetett kínai beviteli pótvám Trump választói bázisát rombolja. Ezért a kormány eddig dollártízmilliárdos támogatásokkal kompenzálta a farmereket. Mindhiába, augusztus első hetében Kína a teljes agrárimportot leállította Amerikából.

Némi visszavonulás

Az augusztus 1-jén bejelentett újabb, 300 milliárd dollár értékű kínai termékre kirótt pótvámokon az amerikai kormány a múlt héten enyhített. Egyes termékek esetében elengedte a pótvám bevezetését, más árukra december 15-re halasztotta azt. A sorban  ruházati termékek, egészségügyi cikkek, laptopok, mobiltelefonok, videójáték-konzolok, játékok, számítógép-monitorok is megtalálhatók.

Utóbbiak azok a technológiai áruk, amelyek esetében Trump az USA elsőségét félti Kínától, ám amerikai cégek egész sora gyárt az ázsiai országban. Ezek termékei pedig a pótvámokkal jelentősen drágulnak odahaza.

Mindenki megissza a levét

Egyelőre becslések vannak arra, hogy mekkora hatással lesz a világgazdaságra a két ország közti fenekedés. A Bloomberg május végi cikke szerint 2021-ben akár 600 milliárd dollárnyi (nagyjából négy évnyi magyar GDP) lehet a világgazdaság vesztesége. A magyar gazdaság kitettsége a kínaiak amerikai exportjában a GDP 0,1 százaléka, a fordított irányú 0,04 százalék. Ez nem tűnik soknak, de a háború eszkalálódása az EU, ezen belül Németország gazdaságán keresztül még nagyobb veszteséget okozhat. Például ha Trump élesíti a német autók pótvámolásának tervét.

WikiLeaks-alapító őrizetben

Csütörtök délelőtt őrizetbe vették Julian Assange-t, a WikiLeaks alapítóját Londonban, aki az elmúlt hét évet Ecuador nagy-britanniai nagykövetségén töltötte.

A BBC azt írja, hogy a londoni rendőrség megerősítette az őrizetbe vételt, és Assange hamarosan bíróság elé állhat.

A rendőrség már korábban bejelentette, hogy az Assange elleni letartóztatási parancs  érvényben van, és azt végre fogják hajtani, ha a Wikileaks alapítója elhagyja a nagykövetség épületét. A napokban az angol sajtó cikkezett arról, hogy kitehetik a nagykövetségről.

Lenin Moreno ecuadori elnök döntött arról, hogy visszavonja az Assange-nak korábban megadott menedékjogot, a WikiLeaks viszont úgy reagált Twitterén, hogy a lépéssel Ecuador nemzetközi jogot sértett.

EXCLUSIVE footage: Moment Julian Assange was arrestedREAD MORE: https://on.rt.com/9s0kCourtesy: Ruptly

Közzétette: RT – 2019. április 11., csütörtök

Assange 2012-ben kérte Ecuador menedékjogi oltalmát, Svédország – ahol szexuális erőszakkal vádolták – kiadhatják őt az Egyesült Államoknak. Assange tagadta a nemi erőszakot, és 2017-ben meg is szüntették ellene az eljárást.

Footage from Ecuadorian embassy

Footage from Ecuadorian embassy

Közzétette: Sputnik – 2019. április 11., csütörtök

Ennek ellenére a Westminster kerület magisztrátusi bírósága azonban fenntartotta a letartóztatási parancsot a szabadlábon védekezés fejében megszabott bírósági megjelenési kötelem megszegése miatt. Ez a brit törvények alapján önmagában is bűncselekmény.

Snowden: a sajtószabadság sötét pillanata Assange elfogása

Edward Snowden, az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) lehallgatási programját leleplező, Oroszországba menekült amerikai informatikus “a sajtószabadság sötét pillanatának” nevezte a Twitteren, hogy Londonban őrizetbe vették Julian Assange-t.

NATO: a kínai kihívás a XXI. század nagy problémája

0

Kína az igazi kihívás. Erre hívta fel a figyelmet Heiko Maas német külügyminiszter, aki részt vesz a NATO évfordulós ünnepségein.

Az észak-atlanti szerződést 1949 április negyedikén írták alá, és akkor egyértelműen a Szovjetunió ellen irányult hiszen a második világháború után Sztálin hadserege fenyegette Európa nyugati felét. Amerikai támogatás nélkül a kontinens nyugati részének védelme esélytelen lett volna. Orosz fenyegetés most is van. Erre Jens Stoltenberg a NATO norvég főtitkára hívta fel a figyelmet a washingtoni kongresszusban. De Oroszországnak nincsen komoly gazdasági ereje míg Kínának igen.

Hszi Csinping elnök legutóbbi európai körútja arra hívta fel a figyelmet, hogy a kínaiak az Európai Unió gyengébb országainak felvásárlásával próbálnak meg szerepet játszani a kontinensen. Olaszországban Hszi Csinping elnök sok olyan szerződést hagyott jóvá, melyek Itália infrastruktúrájára vonatkoznak. Brüsszelben emlékeztetnek Görögország példájára: a nagy pénzügyi válság idején a parlament felállva tapsolta meg a kínai miniszterelnököt, aki pénzügyi támogatást ígért. Aztán a kínaiak felvásárolták Pireusz kikötőjét, ahol a görög rész elsorvadt miközben Peking emberei a Földközi tenger egyik legnagyobb konténer kikötőjét hozták létre. Innen árad a kínaiak exportja Európa szíve felé. Ebbe a kínai gondolat rendszerbe illeszkedik a Budapest-Belgrád vasúti korszerűsítés is – emlékeztet a brüsszeli Politico.

Merkel: partnerek és vetélytársak vagyunk egyszerre

A német kancellár mini csúcson vett részt Párizsban, ahol Macron elnökkel és Junckerrel, a brüsszeli bizottság elnökével együtt próbáltak egyezségre jutni Hszi Csinping elnökkel. Aki nem hagyott kétséget afelől, hogy számára fontosabb az amerikai kapcsolat mint az európai. Közben viszont Kína Németország első számú gazdasági partnere lett megelőzve Franciaországot és az Egyesült Államokat. Az Európai Unió kereskedelmében az USA és Kína súlya hasonló, de Peking szerepe nyilvánvalóan növekedni fog.

Egységes európai stratégia kellene Kínával kapcsolatban – sürgette Wolfgang Ischinger biztonságpolitikai szakértő, aki korábban Németország washingtoni nagykövete volt. Ugyanez a véleménye Macron elnöknek is. Csakhogy ők a véleményük mellé nem tudnak pénzt tenni – ahogy Kína viszont megteheti. A Huawei ötödik generációs technológiája jól mutatja a kihívás komolyságát. Mike Pompeo amerikai külügyminiszter jelentős részben azért kereste fel nemrég Európát, hogy elbeszélje a NATO szövetségeseket a kínaiak technológiájáról. Jellemző Orbán Viktor miniszterelnök válasza: ebben a kérdésben Berlin és Párizs álláspontját követjük! Sem Németország sem Franciaország nem hajlik arra, hogy az amerikaiak miatt kitiltsa a korszerű kínai technológiát a saját piacáról. Ilyen körülmények között közös NATO stratégiáról beszélni Kínával kapcsolatban teljesen illuzórikus annak ellenére, hogy a német külügyminiszter joggal mutatott rá Washingtonban: Kína a huszonegyedik század igazi kihívása!

Soros György davosi beszéde

Soros György nagy hatású beszédet mondott a davosi Világgazdasági Fórumon. A hazai szemelvények után közöljük a befektető és filantróp felszólalását, néhány részlet – a lényeget nem érintő történeti visszatekintés – kivételével. Soros Kína mostani vezetőjét tartja a szabad világ legnagyobb ellenségének.

„Jó estét és köszönöm mindenkinek, hogy eljött.

Ma este szeretném  arra felhasználni az időt, hogy figyelmeztessem a világot egy példátlan veszélyre, amely veszélyezteti a nyílt társadalmak túlélését.

Tavaly, amikor itt álltam, a legtöbb időt az informatikai monopóliumok nemkívánatos szerepének elemzésének szenteltem. Ezt mondtam: „Szövetség jön létre az autoriter államok és a nagy, adatgazdag informatikai monopóliumok között, amelyek összehangolják a vállalati felügyelet elsőrendű rendszereit egy, már államilag támogatott fejlesztésű felügyeleti rendszerrel. Ez olyan totalitárius ellenőrzésű hálót eredményezhet, amelyet még George Orwell sem tudott elképzelni.”

Ma este szeretném felhívni a figyelmet a nyílt társadalmakkal szembeni azon veszélyre, amely az ellenőrző eszközökben ölt testet. Amelyeket a gépi tanulás és a mesterséges intelligencia adhat az elnyomó rezsimek kezébe. Kínára összpontosítok, ahol Hszi Csin-ping ural egy pártállamot.

A múlt év óta sok dolog történt, és

sokat tanultam a totális ellenőrzés Kínában látható alakulásáról.

Az egy személyről gyorsan rendelkezésre álló, egyre bővülő információk egyetlen központi adatbázisba ágyazódnak „társadalmi creditrendszer” létrehozása céljából. Ezen adatok alapján az embereket olyan algoritmusok alapján értékelik, amelyek meghatározzák, hogy veszélyes-e a pártállamra. Az embereket ezután ennek megfelelően értékelik.

A társadalmi creditrendszer még nem teljesen működőképes, de egyértelmű, hogy mi a cél.

Az egyén sorsát alárendelni az egypárti állam érdekeinek

– a történelemben eddig nem látott módon.

A rendszert ijesztőnek és elrettentőnek találom. Sajnos néhány kínai meglehetősen vonzónak tartja, mert olyan információkat és szolgáltatásokat nyújt, amelyek jelenleg nem állnak rendelkezésre, és megvédhetik a törvénytisztelő állampolgárokat az állam ellenségeivel szemben.

Kína nem az egyetlen autoriter rendszer a világon, de kétségtelenül a leggazdagabb, legerősebb és legfejlettebb a gépi tanulásban és a mesterséges intelligenciában. De Hszi nincs egyedül.

A Nyílt Társadalom Alapítvány alapítójaként az életemet az összesítő, szélsőséges ideológiák elleni küzdelemnek szenteltem, amelyek tévesen azt állítják, hogy a célok igazolják az eszközöket. Úgy gondolom, hogy a szabadság iránti vágyat nem lehet örökre elfojtani. De azt is felismertem, hogy

a nyitott társadalmak jelenleg súlyos veszélyben vannak.

Különösen aggasztónak tartom, hogy a mesterséges intelligencia által kifejlesztett ellenőrzési eszközök a nyílt társadalmak felett az autoriter rezsimek számára előnyt kínálnak. Számukra az ellenőrzési eszközök hasznosak, a nyílt társadalmakra fenyegetést jelentenek.

„Nyílt társadalom” kifejezést használok olyan társadalomra, amelyben a jogállamiság uralkodik, szemben egyetlen személy uralmával, és ahol az állam feladata az emberi jogok és az egyéni szabadság védelme. Személyes álláspontom szerint a nyílt társadalomnak különös figyelmet kell fordítania a hátrányos megkülönböztetéssel vagy társadalmi kirekesztéssel küzdőkre és azokra, akik nem tudják megvédeni magukat.

Ezzel ellentétben

az autoriter rezsimek bármilyen ellenőrző eszközt felhasználnak, hogy megtartsák hatalmukat

azok kárára, akiket kihasználnak és elnyomnak.

Hogyan védhetők meg a nyitott társadalmak, ha ezek az új technológiák beépített előnyöket adnak az autoriter rezsimeknek? Ez az a kérdés, amely aggaszt engem. Ezzel minden olyan személynek is foglalkoznia kell ezzel, aki inkább nyitott társadalomban élne.

A nyílt társadalmaknak szabályozniuk kell az ellenőrző eszközöket előállító vállalatokat,

mielőtt az autoritárius rezsimek „nemzeti bajnokoknak” nyilváníthatják magukat. Ez a folyamat lehetővé tette néhány kínai állami vállalat számára, hogy felzárkózzon és még felül is múlja a multinacionális óriásokat.

Mélyen aggódok személyes történetemből fakadóan. Magyarországon születtem 1930-ban és zsidó vagyok. 13 éves voltam, amikor a nácik megszállták Magyarországot, és elkezdték deportálni a zsidókat a haláltáborokba.

Nagyon szerencsés voltam, mert apám kiismerte a náci rezsim természetét, és hamis személyi okmányokat és rejtekhelyeket csinált családtagjainak, valamint számos más zsidónak is. A legtöbbünk túlélte.

Az 1944-es év életem alakító élménye volt. E korai életkorban megtanultam, hogy mennyire fontos a politikai rendszer. Amikor a náci rezsim helyét szovjet megszállás váltotta fel, azonnal elhagytam Magyarországot, és menedéket találtam Angliában.

A London School of Economicson fejlesztettem ki gondolkodási keretrendszert mentorom, Karl Popper hatására. Ez a keretrendszer váratlanul hasznosnak bizonyult, amikor munkát találtam a pénzpiacon. Ennek semmi köze a pénzügyekhez, de kritikus gondolkodáson alapul. Lehetővé tette számomra, hogy elemezzem az intézményi befektetőket irányító elméletek hiányosságait. Sikeres fedezeti alapkezelővé váltam, és büszke voltam arra, hogy a legjobban fizetett kritikusa vagyok a világnak.

A fedezeti alap működtetése nagyon stresszes volt. Amikor több pénzt szereztem, mint amennyire szükségem volt magamnak vagy a családomnak, kisebb válságon mentem keresztül. Miért kell megölnöm magam, hogy több pénzt csináljak? 1979-ben létrehoztam a Nyílt Társadalom Alapítványt. Céljaimat a zárt társadalmak megnyitásának elősegítésében, a nyílt társadalmak hiányosságainak csökkentésében és a kritikus gondolkodás előmozdításában határoztam meg.

Első erőfeszítéseim a dél-afrikai apartheid rendszer aláásására irányultak. Aztán hozzáláttam a szovjet rendszer megnyitásának. Közös vállalkozást hoztam létre a Magyar Tudományos Akadémiával, amely kommunista ellenőrzés alatt állt, de képviselői titokban szimpatizáltak erőfeszítéseinkkel. Ez az elképzelés legvadabb álmaimon túli sikert ért el. Ezt neveztem el „politikai filantrópiának” . Ez 1984-ben volt.

Az ezt követő években megpróbáltam megismételni sikeremet Magyarországon és más kommunista országokban. Meglehetősen jót végeztem a szovjet birodalomban, beleértve a Szovjetuniót is, de Kínában más történet volt.

Első erőfeszítésem Kínában meglehetősen ígéretesnek tűnt. Ez magában foglalta a kommunista világban nagymértékben csodált magyar közgazdászok és egy újonnan létrehozott kínai think tank közötti látogatáscserét, amely szívesen tanult a magyaroktól…

1986. októberében létrejött a Kínai Alap nevű közös vállalkozás. Ez olyan intézmény volt, amelynek nem volt párja Kínában. Papíron teljes autonómiát élvezett. … De a radikális reformoknak számtalan ellenfelei voltak, akik összeálltak, hogy támadják az alapot. Azt állították, hogy CIA-ügynök vagyok, és felkérték a belbiztonsági ügynökséget, hogy vizsgálják meg… A Kínai Alap pályázói hamar észrevették, hogy a szervezet a politikai rendőrség ellenőrzése alá került, és elkezdtek távol maradni. Senkinek sem volt bátorsága, hogy elmagyarázza nekem az okát.

Végül egy kínai ösztöndíjas meglátogatott New Yorkban, és azt mondta nekem, jelentős kockázatot hordoz számára az alap. Hamarosan az akkori miniszterelnököt eltávolították a hatalomból, és ezt az ürügyet használtam az alapítvány bezárására. Ez közvetlenül a Tiananmen téri mészárlás előtt történt 1989-ben, és „fekete pontot” hagyott az alapítványhoz kapcsolódó emberek nyilvántartásában. Hosszú időbe telt, hogy töröljék a nevüket, de végül sikerült.

Visszatekintve egyértelmű, hogy

tévedtem, amikor megpróbáltam létrehozni egy olyan alapítványt, amelynek működése idegen a kínai emberek számára.

Abban az időben a támogatás odaítélése megteremtette a kölcsönös kötelezettséget az adományozó és a kedvezményezett között, és mindkettőt arra kötelezte, hogy örökké hűek maradjanak egymáshoz.

Ennyit a történelemről. Hadd forduljak az elmúlt évben bekövetkezett események felé, amelyek közül néhány meglepett.

Amikor elkezdtem Kínába menni, találkoztam számos hatalmi pozícióval rendelkező emberrel, akik hittek a nyitott társadalom alapelveiben. Fiatal korukban vidékre deportálták őket átnevelésre, gyakran szenvedtek el olyan nehézségeket, amelyek sokkal nagyobbak, mint Magyarországon voltak. De túlélték őket, és sok közös volt bennünk.

Kíváncsiak voltak arra, hogy megismerjék Karl Popper gondolatait a nyílt társadalomról. Miközben a koncepciót nagyon vonzónak találták, értelmezésük némileg eltért az enyémtől. Ismerték a konfuciánus hagyományokat, de Kínában nem volt hagyománya a (parlamenti) választásnak. Gondolkodásuk hierarchikus maradt, és mélyen élt bennük a tisztelet a „magas hivatal” iránt. Én viszont inkább egalitárius voltam, és azt akartam, hogy mindenki szavazzon.

Szóval, nem lepődtem meg, amikor Hsz Csin-ping komoly ellenzékbe került otthon, de meglepődtem az általa vállalt megoldáson. Tavaly nyáron (a pártkongresszuson – a szerk.) bár nem volt hivatalos közlemény, a pletyka az volt, hogy megpróbálnak gátat szabni a két cikluson túli megválasztásnak és a személyi kultusznak, amelyet Xi maga épített magának.

Fontos felismerni, hogy az ilyen kritika csak figyelmeztetés volt Hszinek, de végül nem érte el a korlát megszüntetését. Továbbá „a Hszi Csin-ping gondolatát” ugyanolyan szintre emelték, mint Mao elnök tanait. Tehát Hszi továbbra is a legfőbb vezető, esetleg egy életre szólóan.

Kínára összpontosítottam, de

a nyitott társadalmaknak sokkal több ellenségük van, köztük Putyin Oroszországa.

És a legveszélyesebb forgatókönyv az, amikor ezek az ellenségek összeesküdnek egymással és tanulnak egymástól arról, hogyan lehet még jobban elnyomni az embereiket.

A kérdés az, mit tehetünk, hogy megállítsuk őket?

Az első lépés a veszély felismerése. Ezért beszélek ma este. De most jön a nehéz rész. Azoknak, akik meg akarják őrizni a nyitott társadalmat, együtt kell működniük és hatékony szövetséget kell alkotniuk.

Olyan feladatunk van, amelyet nem szabad a kormányokra hagyni.

A történelem azt mutatja, hogy még az egyéni szabadságot védő kormányoknak is sok egyéb érdekük van, amelyek elsőbbséget élveznek saját polgáraik szabadságával szemben, az egyén szabadságával szemben.

A Nyílt Társadalom Alapítványai az emberi jogok védelmét szolgálják, különösen azok számára, akiknek nincs kormányuk, amely megvédi őket. Amikor négy évtizeddel ezelőtt elkezdtük, sok kormány támogatta erőfeszítéseinket, de számuk mára csökkent. Az Egyesült Államok és Európa a legerősebb szövetségeseink voltak, de most saját problémáikkal vannak elfoglalva.

Ezért arra szeretnék összpontosítani, hogy mi a legfontosabb kérdés a nyitott társadalmak számára: mi fog történni Kínában?

A kérdésre csak a kínai emberek válaszolhatnak. Mindössze annyit tehetünk, hogy éles különbséget tegyünk közöttük és Hszi Csin-ping között. Mivel Hszi kinyilvánította ellenségességét a nyitott társadalommal szemben,

a kínai nép továbbra is a remény legfőbb forrása.

És valóban van alapja a reménynek. Ahogy néhány kínai szakértő elmagyarázta nekem, ismert egy konfuciánus hagyomány, amely szerint a császár tanácsadói felszólalnak, amikor határozottan nem értenek egyet annak egyik cselekedetével vagy rendeletével, még akkor is, ha ez száműzetéshez vagy kivégzéshez vezethet.

Ez nagy megkönnyebbülés volt számomra, amikor a kétségbeesés szélén voltam. A nyitott társadalom elkötelezett védelmezői Kínában, akik a életkorom körüliek, többnyire nyugdíjba vonultak, és helyüket fiatalabbak vették át, akik Hszi Csin-pingtől függenek. De új politikai elit alakult ki, amely hajlandó megtartani a konfuciánus hagyományt. Ez azt jelenti, hogy Hszinek továbbra is lesz politikai ellenzéke.

Hszi a többi ország számára példaképként mutatja be Kínát. Az Egy övezet, egy út (más néven új kínai selyemút – a szerk.) kezdeményezése elég régóta működik ahhoz, hogy feltárja hiányosságait.

Célja, hogy Kína érdekeit szolgálja, nem pedig a kedvezményezett országok érdekeit.

Ambiciózus infrastrukturális projektjeit főként hitelekből finanszírozták, és a külföldi tisztviselőket gyakran megvesztegették, hogy elfogadják azokat. Ezek közül sok projekt gazdaságtalan volt.

Az ikonikus eset Srí Lankán van. Kína épített egy kikötőt, amely stratégiai érdekeit szolgálja. Nem sikerült elegendő kereskedelmi forgalmat vonzania a hitel kifizetéséhez, és lehetővé tette Kína számára, hogy átvegye a kikötőt. Számos hasonló eset fordul elő máshol, amelyek széles körű elkeseredést okoznak.

Malajziában az előző kormányt 2018 májusában új koalíció váltotta. Ez azonnal leállított néhány nagy infrastrukturális projektet, és jelenleg tárgyalásokat folytat Kínával, hogy mennyi kompenzációt kell fizetnie Malajziának.

A helyzet nem olyan egyértelmű, mint Pakisztánban, amely a kínai befektetések legnagyobb kedvezményezettje. A pakisztáni hadsereg teljes mértékben Kínában kezében van. 2018 elején Kína és Pakisztán bejelentette a katonai együttműködés nagyszabású terveit. Az év végére Pakisztán mély pénzügyi válságba került, de nyilvánvalóvá vált:

Kína azt tervezi, hogy az Egy út, egy övezet kezdeményezést katonai célokra is felhasználja.

Mindezek a kudarcok arra kényszerítették Hszi Csin-pinget, hogy módosítsa a kezdeményezés iránti hozzáállását, és októberben a Népi Gyűlés figyelmeztette, hogy a projekteknek a fogadó országok érdekeit kell szolgálniuk. Több projekt, Sierra Leonétól Ecuadorig újratárgyalása zajlik.

A legfontosabb, hogy az Egyesült Államok kormánya „stratégiai riválisnak” minősítette Kínát. Trump elnök úr kiszámíthatatlan, de ez a döntés gondosan előkészített terv eredménye. Azóta a Trump idioszinkratikus (nagyjából indokolatlanul ellenszenves – a szerk.) viselkedését nagymértékben felváltotta egy új Kína-politika, amelyet a nemzetbiztonsági tanács ázsiai ügyekért felelős tanácsadója, Matt Pottinger és mások felügyelnek. A politikát Mike Pence alelnök szóbeli beszédében vázolták október 4-én.

Annak ellenére, hogy Kína stratégiai riválisnak minősül, ez túl egyszerű. Kína fontos globális szereplő, a vele szembeni hatékony politikát nem lehet szlogenre egyszerűsíteni. Sokkal kifinomultabb, részletesebb és gyakorlatiasabbnak kell lennie és magában foglalnia az amerikai gazdasági választ az Egy út, egy övezet kezdeményezésre.

Hszi Csin-ping megértette azt a veszélyt, amelyet az új amerikai politika képvisel. Személyes találkozjukon játszott Trump elnökkel a Buenos Aires-i G20-as tanácskozáson. Időközben a globális kereskedelmi háború veszélye nőtt, és a tőzsde decemberben komoly esést szenvedett el. Ez problémát okozott Trumpnak, aki minden erőfeszítését a 2018-as félidős törvényhozási választásokra összpontosította. Találkozójukon elérték az egyik célt, de ez nagyon bizonytalan: a kilencven napos fegyverszünetet a kereskedelmi háborúban.

Időközben egyértelmű jelek vannak arra, hogy Kínában széles körű visszaesés következik be a gazdasági növekedésben, amely a világ többi részét érinti. A globális lassulás az utolsó dolog, amit a piac látni akar.

A ki nem mondott társadalmi szerződés Kínában a folyamatosan növekvő életszínvonalra épül. Ha a kínai gazdaság és a tőzsdei visszaesés elég súlyos, akkor ez a társadalmi szerződést alááshatja, és még az üzleti világ is Hszi Csin-ping ellen fordulhat. Az ilyen visszaesés az Egy övezet, egy út kezdeményezés végét is jelenthetné, mert Hszi kifogyhat a pénzből, hogy továbbra is finanszírozzon sok veszteséges beruházást.

A globális internetgazdaság kérdésében a Nyugat és Kína között be nem jelentett küzdelem van.

Kína kívánja diktálni a digitális gazdaság szabályait és eljárásait, hogy a fejlődő világot új platformjaival és technológiáival uralja. Ez veszélyezteti az internet szabadságát és a nyitott társadalmat.

Tavaly még azt hittem, hogy Kínának mélyebben be kell ágyazódnia a globális kormányzás intézményeibe, de azóta Hszi Csin-ping viselkedése megváltoztatta a véleményemet. Jelenlegi álláspontom szerint

az USA-nak Kínára kell összpontosítania ahelyett, hogy gyakorlatilag az egész világgal folytatná a kereskedelmi háborút.

Ahelyett, hogy könnyedén hagyja a ZTE-t és a Huaweit, erőteljesen lépjen fel ellenük. Ha ezek a vállalatok az 5G piacon uralkodnának, elfogadhatatlan biztonsági kockázatot jelentenéek a világ többi részére.

Sajnálatos módon Trump elnök, úgy tűnik, más utat követ: Kínának engedményeket ad, és győzelmet hirdet az USA szövetségesei elleni támadásainak megújításakor. Ez alááshatja az Egyesült Államok politikai célját, amely a kínai visszaélések megfékezésére irányul.

Végezetül hadd foglaljam össze az üzenetet, amelyet ma este szállítok. Fontos szempont, hogy

az elnyomó rendszerek és az informatikai monopóliumok kombinációja e rendszereket beépített előnyökkel ruházza fel a nyílt társadalmakkal szemben.

Az ellenőrző eszközök hasznosak az autoriter rezsimek kezében, de fenyegetést jelentenek a nyílt társadalmak számára.

Kína nem az egyetlen autoritárius rendszer a világon, hanem a leggazdagabb, legerősebb és technikailag leginkább előremutató.

Ez teszi Hszi Csin-pinget a nyílt társadalmak legveszélyesebb ellenfélévé.

Ezért fontos, hogy megkülönböztessük Hszi Csi-ping politikáját a kínai nép törekvéseitől. Ha a társadalmi creditrendszer működésbe lépne, az teljes ellenőrzést adna Hszi kezébe. Mivel Hszi a nyílt társadalom legveszélyesebb ellensége, a kínai népre, és különösen az üzleti közösségre és egy (más) politikai elitre kell törekednünk a konfuciánus hagyomány fenntartására.

Ez nem jelenti azt, hogy azok, akik hisznek a nyitott társadalomban, passzívak maradnak. A valóság az, hogy hidegháborúban vagyunk, ami forróvá válik. Másrészt, ha Hszi és Trump már nem lesz hatalomban, lehetőség nyílik arra, hogy nagyobb együttműködést alakítson ki a két informatikai szuperhatalom között.

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének a második világháborúból eredő szerződéséhez hasonló szerepe lenne az Egyesült Államok és Kína közötti konfliktus jelenlegi ciklusának vége. Megújítaná a nemzetközi együttműködést és lehetővé tenné a nyílt társadalmak virágzását. Ez összegzi az üzenetemet.”

Mi lesz a kurdokkal, ha Putyin és Erdogan osztozik Szírián?

Amióta Trump elnök elrendelte az amerikai csapatok kivonását Szíria területéről, a kurdok kétségbeesetten próbálnak új támogatóra találni. Autonóm területet akarnak kialakítani Szíria északi részén, közel Törökország határához. Törökországban mintegy 20 millió kurd él, ezért Erdogan elnök hallani sem akar erről a megoldásról. A törökök le akarják rohanni a kurd milícia által ellenőrzött területet Szíriában. A kurdok kétségbeesésükben Putyinhoz és Asszad elnökhöz fordultak.

Ebben a helyzetben tartanak újabb csúcstalálkozót Moszkvában. A kurdok félelme az, hogy Putyin és Erdogan az ő fejük fölött megállapodást köt Szíria valamiféle felosztásáról. Trump elnök többször megfenyegette Erdogan török elnököt : ha meg meri támadni a kurdokat, akkor az Egyesült Államok gazdasági csődbe kergeti Törökországot. Ilyen körülmények között csodákat aligha lehet várni Putyin és Erdogan moszkvai tárgyalásaitól, de talán előre lépnek a rendezés terén. Szíriában nyolcadik éve tart a polgárháború, mely romba döntötte az országot és menekülésre késztette a lakosság egynegyedét. Megoldás ma sem látszik bár Asszad elnök Oroszország és Irán támogatásával nyerésre áll a polgárháborúban, de képtelen arra, hogy összetartsa a sok vallású és soknemzetiségű Szíriát.

Orbán Viktor és az ő szabályai – Ivo Mijnssen elemzése a konzervatív Neue Zürcher Zeitung hasábjain

1

Orbán Viktor saját szabályai szerint játszik: a kontinens keleti részén növeli országa súlyát, de szembemegy a szövetségeseivel, kétes új barátokkal veszi körül magát, és látszólag ellentmondásokba bonyolódik – írta terjedelmes elemzésében Ivo Mijnssen, a tekintélyes konzervatív liberális lap Kelet-Európával, a Balkánnal és a Baltikummal foglalkozó szerkesztője.

Ám Orbán, a budapesti erős ember világos számítást követ, hogy a lehető legnagyobb figyelmet irányítsa országára. Ebben a magyar diaszpórára, a lojális sajtóra és az Oroszországhoz való közelségre épít. Magyarország, nehéz történelme ellenére, 1989-ben főnyeremény volt Európának – írta a szerző. Szólt Trianonról, és arról, hogy az ország a második világháborúban is a vesztesek oldalán állt. A szomszédos országokban élő, nagy magyar kisebbségek még mindig érzékeny téma, de Budapest a kilencvenes években szerződéseket kötött ezekkel az országokkal, és ezekben lemondott a területi igényekről, és a kapcsolatok az időnkénti feszültségek ellenére szolidak.

Konfliktus Ukrajnával

Ezért is volt váratlan az Ukrajnával az ottani oktatási törvény módosítása miatt kitört konfliktus. A szerző ismertette a történteket, és megállapította: Ukrajna az EU nyomására engedményeket tett az uniós tagállamok számára, de Budapest továbbra is konfrontációra tör. A részletek ismertetése után a szerző rámutatott: Európa-politikai szempontból érthetetlen, de a belpolitikában kifizetődő, hogy Magyarország tovább élezi a konfliktust. Budapest több mint egymillió (kettős) magyar állampolgárságot adott ki, és a diaszpóra 95 százalékban a Fideszre szavazott.

Emellett a kisebbségek védelme jól illeszkedik a nemzeti szuverenitás koncepciójába, amelynek Orbán mindent alárendel, és ide tartozik az elhatárolódás Brüsszeltől is. Magyarország az ellenfelének tekinti Brüsszelt a 2015-ös menekültválság óta. A külpolitikában pusztító, hogy Budapest akadályozza Ukrajna közeledését a Nyugathoz, különösen, mivel Szijjártó Péter külügyminiszter az orosz propagandisták nyelvezetét használja. Az Ukrajna körüli viszály a Kelet és Nyugat közötti, Orbán vádjegyévé vált kötéltánc-mutatvány része.

Közeledés Moszkvához

A Moszkvához való közelséget részben kézzel fogható érdekek magyarázzák, amelyek középpontjában a Paksi Atomerőmű bővítése áll. Ám a geopolitikai kiéleződés idején fokozódik Budapest bukásának veszélye. Magyarország maga választotta az európai és nyugati táborhoz tartozást, de egyre fokozódó mértékben strapálja ezt a kapcsolatot. Bizalmatlanságot kelt Orbán sok találkozója Putyinnal, a gazdasági és a katonai együttműködés, és a magyarországi illiberális demokrácia és Putyin rezsimje közötti hasonlatosságok sora. Néhány uniós tagállamban Orbán ugyan jó pontokat szerez migrációs politikájával, de saját pártcsaládjában is egyre hevesebben vitatják.

Az Egyesült Államok – ahol az elnök rokonszenvezik Orbán nacionalizmusával –, a korábbinál kevésbé szigeteli el Magyarországot, részben mert Washington attól tart, hogy ezzel az oroszok karjaiba taszítaná Budapestet, de az amerikai-magyar közeledés elmaradt, nem utolsó sorban a CEU elűzése, valamint orosz fegyverkereskedők kiadásának megtagadása miatt. „Ám úgy tűnik, a küldetéstudatos kisállamnak meggyőződése, hogy ideológiai kisugárzása majd elfedi külpolitikájának ellenmondásait – alighanem ezért fogadta be Orbán Nikola Gruevskit is, és a döntés mellett felhozott érvek eddig legfeljebb fejcsóválást váltanak ki” – írta a szerző.

Állami pénzen ügyködő vállalkozók

Rámutatott: Orbán regionális politikája saját logikáját követi, a kormányhoz közelálló vállalkozók nagy pénzeket fektettek például macedóniai sajtóorgánumokba, amelyek Gruevski pártját támogatják, és mindez Budapest régiós terjeszkedési politikájának része, amely mind a szomszédos, mind a balkáni államokban nyomon követhető. Ezzel a módszerrel a magyar állam csak közvetve lép fel, de a szükséges tőke nagyrészt az államtól van. A külpolitika felerősítése szócsövek révén innovatív és sikeres, és sikerrel járhat Orbán számára Macedóniában is. Visszakerülhetnek a hatalomba a nacionalisták, akik Orbán lekötelezettjei. Magyarország hatalmi politikája érdekében jelentős károkat kényszerül tudomásul venni. Budapest csökkenti az EU egyébként is jelentősen romlott alakító képességét a térségben.

Orbán a viszályokat tüzeli

Ez nem csak Magyarország hibája, hanem a nagyobb tagállamok politikai akarata is hiányzik e tekintetben. Orbán azonban a viszályokat tüzeli ahelyett, hogy a közösségeket erősítené az újra labilisabbá vált kontinensen. „Orbán a szövetségesekkel szembeni megosztó és elhatároló politikájával egyrészt egy történelmileg kifejlődött, eltúlzott nacionalizmus reflexeit szolgálja ki. Másrészt nyílt obstrukciójával fékezi az EU-n belül meglévő törekvéseket az egyre szorosabb unióra. Harmadszor: a magyar külpolitika afféle bebiztosítás egy olyan majdani Európára való tekintettel, amely az EU összeomlása, vagy jelentős meggyengülése nyomán alakulhat ki: a nacionalista, bezárkózó államok laza szövetségére, amelynek tagjai az egyre hűvösebb világpolitikai klímában ad hoc lennének kénytelenek megválasztani partnereiket.

“Nagy kérdés, hogy az elszigetelt, magukra utalt államok világa a mai helyzetnél jobban szolgálná-e a csöpp Magyarország érdekeit” – mutatott rá az elemzés.

Ford.: Ara-Kovács Attila

Nem csak nálunk tűnik el a középosztály

Igazi középosztály Magyarországon tán sose volt, Amerikában viszont rohamosan fogy. Az arányok hasonlók, ahogy az is párhuzam, hogy mindkét országban saját elszegényítőikre szavaznak tömegesen.

A múlt héten írtunk arról – amit korábban már sok elemzés is tartalmazott -, hogy döbbenetes jövedelmi egyenlőtlenségek alakulnak ki Magyarországon, és a tendencia romló. Félmilliónál kevesebben keresnek annyit, mint 2,8 millió munkavállaló együtt – derül ki egyebek mellett az szja-bevallások alapján a Policy Agenda számításaiból. S alig 2,8 milliónak van a minimálbérnél magasabb jövedelme.

Még mellbe vágóbb az, hogy

a legjobban kereső 100 ezer ember munkaviszonyból származó jövedelme a legkisebb jövedelemmel rendelkező 1,75 millió ember keresetével egyenlő.

Az egyenlőtlenségek „őshazája”, az Egyesült Államok, ahol – talán sokaknak meglepő – a második világháború után (néhány más országhoz hasonlóan) 80-90 százalékos adókulcsok is voltak. Hogy aztán Ronald Reagan elnökségének kezdetétől (neokonzervatívnak és neoliberálisnak is nevezett) fordulattal radikális adócsökkentés kezdődjön, amelynek nyomán közel negyven év alatt elképesztő különbségek alakultak ki.

A tavalyi adatok alapján az alkalmazásban lévők közel fele kevesebb, mint 30 ezer dollárt keres évente – olvasható a howmuch.net összefoglalójában. A folyamatos trumpi (ön-)dicshimnuszokra is utalva írják azt, hogy a gazdaság valóban hasít (és nem külső –mondjuk uniós – injekció által, s nem állami beruházások tömkelegével, hanem a piac révén), de nem annyi embernek, amennyinek a lapok címei alapján gondolhatnánk.

Megdöbbentően

a munkavállalók 13 százaléka kevesebb, mint 5 ezer dollárt keres évente,

és közel fele, 48 százaléka 31 561 dollárt vagy annál kevesebbet. Az amerikai szerző felhívja a figyelmet arra, hogy ezek a számok a többéves gazdasági fellendülés eredményei. A bérek alig növekednek, ami azt jelenti, hogy ezek a számok talán a legjobb esetek. Elképzelhető, mit csinálna egy recesszió a munkavállalói fizetésekkel.

Forrás: howmuch.net

A grafikonból kiderül, hogy a dolgozók 1,4 százaléka 250 ezer és 50 millió dollárt keres, míg egy másik 8,2 százalék 100 ezer és 250 ezer dollárt. (És az ebben a felsőosztályban lévők nagy arányban élnek együtt olyan párral, aki hozzájuk hasonló helyzetű, emiatt családként ők valószínűleg sokkal gazdagabbak, mint amit ezek a számok mutatnak.)

Az is szembetűnő, hogy világos rózsaszínnel jelölt jövedelmi közép a legkisebb társadalmi csoport. Holott az évi 30 ezer dollár éppenséggel nem mondható fényűzőnek.

Az adatokból levonható a következtetés, hogy a legtöbb ember nagyon kevés pénzt visz haza. A szövetségi szegénységi szint egy 4 tagú család számára évente 25 100 dollár, vagyis a munkavállalók hatalmas része számára megoldhatatlan helyzet állna elő előre nem látható pénzügyi problémával.

És ebben a (tavalyi) adatsorban még nincs is benne Donald Trump tavaly év végén a törvényhozáson átvert óriási, a reaganomics óta nem látott adócsökkentése. Ennek jegyében 2025-ig átmenetileg csökkentik az szja-kulcsokat. A hétből a legalsó maradt 10 százalék, de pár száz dollárral megtoldották a jövedelmi határt, a legfelső viszont 39,6-ról 37 százalékra csökken.

Kisebb lesz az örökösödési adó és a családi pótlék. Előbbi a gazdagoknak előny, utóbbi a szegényeket sújtja. Vagyis az adócsomag nyertesei a felső régiókban lévők: az ő adóterhelésük ez időszakban körülbelül 3 százalékkal csökken, a fogyó középosztályé 1,5-2 százalékkal, a társadalom alján lévőknek 0,4-1 százalék marad.

S mivel a társasági adót is meredeken megvágják (14 százalékponttal), a cégek nyereségéből kivett pénz is zömmel a jómódúakat gazdagítja.

Amerikai számítások azt hozták ki, hogy a következő években az adócsökkentés hasznát a

felső egy százalék döbbenetes mértékben fogja lefölözni: a pénz 83 százaléka hozzájuk kerül.

Miközben a fentebb ismertetett alsó 50 százaléknak nemhogy nem mérséklődik, egyenesen nő az adója.

Ezek az arányok egyébként az elmúlt nem egészen negyven év arányaival szinte teljesen megegyeznek. S azzal is, hogy a gazdasági növekedés 80-90 százaléka a felső egy-két százalékhoz került. Ennek következtében a valaha erős középosztály reáljövedelme (tehát az inflációt kiszűrő keresete) ma nagyjából ugyanannyi, mint a 80-as évek közepe körül volt.

Mindezek tetejébe az adócsökkentéssel tíz év alatt ezer-másfél ezer milliárd dollárral fog növekedni az Egyesült Államok államadóssága, amit hagyományosan a közösségi kiadásokból fognak kiegyenlíteni. Ez a végeredményben az olló további szélesedését vonja maga után.

Magyarországon a torz béreloszlást az egykulcsos adórendszer is táplálja, hiszen a legmagasabb jövedelem-csoport és a legalacsonyabb is ugyanúgy adózik. Egészséges bérstruktúra viszonylag egyenes jövedelemeloszlásban fejeződik ki – írta említett elemzésében a Policy Agenda.

S hoz is példát arra, hogy a több kulcsot alkalmazó, a jövedelem növekedését valamennyire követő adórendszerben mennyivel kisebbek a különbségek.

Forrás: Policy Agenda

Miközben az első negyedben még nincsen drámai eltérés a két görbében, láthatóan a medián értéktől kezdve végletesen eltávolodik egymástól a jövedelemeloszlási görbe. Magyarország esetében jelentős bérkülönbségeket mutat, míg Svédországban kisebb a meredeksége. Nem véletlen, hogy 2016-ban Magyarországon 74 százalék volt a mediánbér/átlagbér érték, míg Svédországban 89 százalék. Vagyis a többség jövedelmi viszonyait hűbben bemutató medián lényegesen közelebb van a statisztikai átlag értékéhez a svédeknél, mint nálunk.

De mint az amerikai példa mutatja, sok adókulccsal is „elő lehet állítani” ijesztő aránytalanságokat.

S mindezekhez egy korántsem mellékes adalék. Trump éppen abban a fehér középosztályban szerezte meg az elnökséghez szükséges többséget (s tartja ma is ennek zömét), amely a vesztese volt az elmúlt három-négy évtizednek.

Ahogyan nálunk áprilisban a minél nyomorultabb települések népe egyre nagyobb arányban szavazott a kormányra. Vagyis nem helyes leegyszerűsíteni a hazai eredményt arra, hogy a nyilvánosságtól megfosztott alsó társadalmi csoportokat könnyű félrevezetni. A világban zajló jobboldali „ellenforradalom” ennél alighanem sokkal komplikáltabb hátterű.

Az ígéret szép szó…

Tegnap volt a modern dél-koreai haderő felállításának hetvenedik évfordulója. Ebből az alkalomból, egy rendkívül szolid repülős bemutatót láthattunk, és egy színpadon rendezett performance-ot, amely leginkább egy videójátékra hasonlított, de a hadsereg erejét fitogtató megmozdulástól ennél távolabb nem is állhatott volna.

A rendezvényen részt vett Mun elnök is a nejével. Nagyon tetszett neki a bemutató, rövid köszöntőjében Kim Dzsong Unról beszélt, és arról, hogy atommentes lesz a Koreai-félsziget, de ebben a hadseregnek is szerepet kell vállalnia, és a jövőről, amelyben az elképzelések szerint drónok, ember nélküli járművek, mesterséges intelligencia, és kevés, remekül kiképzett katona képviseli majd a honvédelmet.

A rendezvény egészen egyértelműen arról szólt, hogy ne provokáljuk katonai felvonulással Pjanjángot, továbbá valóban kijelölte a jövőt, a kis létszámú profi hadsereget, a mostani sorkatonai rendszer helyett.

A magyar sajtóban ismét meglehetősen slendrián módon adtak hírt a Koreai-félszigeten zajló békefolyamatról, de azt is mondhatnám, hogy az egyébként elfogult angol nyelvű cikkeket is lusták lefordítani.

Valójában a következő történt:

  1. Mun Dzse In, déli elnök, két éjszaka, három napos látogatást tett Pjanjángban, Kim Dzsong Un meghívására.

1/a. Katonai megállapodást kötött a két ország, ennek értelmében tegnap előtt óta szedik fel az aknákat a DMZ bizonyos területeiről, kijelölték a két ország szárazföldi határait, a határon repülési tilalom, fegyverhasználati tilalom lépett életbe, továbbá tartózkodás bárminemű ellenséges cselekedettől.

A tengeri határról teljes mértékben nem sikerült megállapodni, de a két ország katonai vezetői ezen tovább dolgoznak.

1/b. Infrastrukturális megállapodás köttetett, azaz még ebben az évben összekötik a két ország vasúthálózatát, és közúthálózatát. Újra indítják a közös ipari parkot, Keszánkongdángot. Ezek ellen az ENSZ szót emelt, mondván, hogy ez az Észak elleni szankciók megsértése, de Dél máshogy látja, a beruházások elindultak, többek között ennek okán aknátlanítják a határövezetet.

  1. Kim Dzsong Un aláírta, hogy nemzetközi szakértők ellenőrzése mellett kötelezettséget vállal a teljes atomleszerelésre. Ehhez pontos időt nem rendeltek, a dokumentumban az azonnali kezdés szerepel.
  2. Mun Dzse In elnök elvitte Kim Dzsong Un üzenetét New Yorkba Trump elnöknek, aki azóta nagyon boldog, mi több, „szerelmes” Kim Dzsong Unba, legalábbis ezt mondta egy kampányrendezvényen. Még az ENSZ-ben, azon az ominózus napon, amikor kinevették, mert azt emlegette, hogy az ő adminisztrációja a valaha létesett legjobb adminisztráció az Amerikai Egyesült Államok történetében, akkor azt is mondta, hogy addig szeretné fenn tartani az ENSZ szankciókat, ameddig Észak-Korea a leszerelést folyamatba nem helyezi. Eddig Pompeo, és Bolton is azt hangsúlyozta, hogy csak abban az esetben oldják fel a szankciókat, ha a leszerelés befejeződött.

Ezt követően elkezdték szervezni a második Trump/Kim találkozót, aminek dátumát még nem ismerjük, de Pompeo szerint „össze kell rakni a dolgokat”, és emiatt október helyett november a valószínűsíthető időpont amikor a két vezető találkozik.

Az ENSZ-ben felszólalt Mun Dzse In elnök is, ő az eddigiekhez képest nem mondott újat, békés Koreai-félszigetet festett le, majd Észak-Korea képviselője is, aki azt mondta, hogy Kim Dzsong Un elkötelezett az atomfegyverek leszerelése mellett, szeretné azt mielőbb megvalósítani, mindazonáltal az Amerika által (Szingapúrban) ígért garanciákat kéri, és az ENSZ szankciók eltörlését szorgalmazza.

Ezt a beszédet félremagyarázva jelentek meg angol nyelvű cikkek, továbbá előszedték a hetvenes, nyolcvanas években elrabolt japán állampolgárok ügyét, válaszul arra, hogy New Yorkban a Mun/Abe találkozó nyilvános kudarccal zárult, mivel Ábét a pártja minden korrupciós botrány ellenére újra elnöknek választotta, és így lehetősége nyílik indulni a következő miniszterelnöki ciklusért is. Emiatt az eddigi halogató retorikája egyértelműen ellenségesre váltott, a japán megszállás alatt prostituált szigetekre hurcolt koreai és egyéb nemzetiségű nők tömegével kapcsolatban azt mondta, hogy Japán mindent elintézettnek vél az ügyben, nincs miről beszélni. Ezt természetesen Mun elnök visszautasította, bár rendkívül udvariasan, de mégis. Ábe viselkedése felettébb nagy önbizalomról árulkodott, lekezelő, és ellenséges volt, túl ezen Japán igen nagy mértékű fegyverkezésbe fogott hirtelen.

Úgy tűnik, ők bíznak a Koreai-félsziget uniós egységében, mert ez bizony annak szól, a beszerzett eszközök ilyen távolságú hadviselésre szolgálnak. A nemzetközi közvéleményt pedig az Észak-Koreába rabolt japán állampolgárok ügyének ismertetésével foglalkoztatja Japán, ami tényleges probléma, kétségtelen, és Japán nehezményezi, hogy Trump elnök nem vette fel ezt a dolgot az Észak-Koreával való megtárgyalandó pontok közé, mondván, hogy tárgyaljon ez ügyben Kim Dzsong Unnal direktben Ábe.

A békefolyamat tehát folytatódik, az sem igaz, hogy az eddigi ígéreteinek Észak nem tett eleget, ugyanis eleget tett, mert azt ígérte, hogy felrobbantja a föld alatti kísérleti állomást, megtette. Azt ígérte, hogy elengedi az amerikai állampolgárságú kémeket, elengedte, azt ígérte, hogy visszaadja a háborúban elesett amerikai katonák maradványait, ezt is megtette.

Ezen túl az Amerikai Egyesült Államok ígért, méghozzá biztonságot, meg nem támadási garanciákat, amelyeket Észak-Korea nem kapott meg.

Tény ugyanis, hogy Trump nem marad örökké Amerika elnöke, azaz Észak-Korea, illetve Kim Dzsong Un nem lesz attól megnyugodva, ha egy kampányrendezvényen Trump kijelenti, hogy ő szerelmes Kim Dzsong Unba, neki arról kongresszusi határozat kell, hogy az elkövetkezendő elnökök sem fogják Észak-Koreát megtámadni.

A tényszerű helyzet tehát az, hogy Észak-Korea nem kapta meg az Egyesült Államok ígéretének teljesítését, ezért leállt a további leszereléssel, és nem hagyta abba a nukleáris anyagok előállítását sem.

A Trump által előre belengetett második találkozó talán áttörést hoz majd az ügyben, de ezt most még nem tudja senki, találgatni pedig felesleges, amikor a külföldi sajtónak a tények közlése sem igen megy.

Koreanapló 14. – A média és a szakértők

Az ominózus műhold felvétel, ami okán Észak-Korea ellen újabb bizalmatlansági válság alakult ki, június 28 -án látott napvilágot. Meg nem nevezett amerikai katonai szakértők állítólag ennek a felvételnek az alapján azt állítják, hogy urániumot állít elő Észak. Más katonai szakértők meg azt állítják, nekik sincs nevük, hogy Észak-Korea máris elkezdte a hazudozást a meglévő hordozórakéták számát és lokációját illetően. Megint noname források azt állítják, hogy megdönthetetlen bizonyítékaik vannak arra, hogy Észak-Korea továbbra is atomfegyvert fejleszt.

Ezt aztán lehozta a CNN, az NBC, majd a Washington Post is, átkerült a Reutershez, onnan meg terjed, mint a pestis. Mindezt huszonnyolcadikától máig sikerült a nemzetközi sajtónak elérnie.

Ugyanakkor nem látta senki a „megdönthetetlen bizonyítékokat”, nem tudjuk kik a források, a koreai állami hírügynökség szerint négy, azaz négy ember hipotetikus feltevéseiről beszélünk. A koreai állam tudja, kik azok, de nem mondja el, ugyanakkor jelenleg nem találják az erre vonatkozó feltételezéseket megalapozottnak, márpedig ha valakinek ezt fontos tudni, azok mi vagyunk, azaz a mi országunk illetékes szervei, és minden bizonnyal tudják is, de nem úgy, ahogy azt az amerikai sajtó lehozta.

Szó szerint azt mondta a koreai elemző a Yonhap News televíziós adásában, hogy „a műhold kép alapján levont következtetés valódiságának valószínűsége igen alacsony”.

A további kijelentések pedig még egy ilyen műhold felvétellel sincsenek alátámasztva, azok csak úgy vannak…

Mindazonáltal mai televíziós interjújában John Bolton azt nyilatkozta, hogy kidolgoztak egy tervet, ami alapján Észak-Korea atomfegyvereinek javát mindössze egy év alatt le lehet szerelni. Ezen a héten emiatt Pompeo ismét Pjanjángba utazik, hogy a részleteket megvitassa Kim Dzsong Unnal, sőt Sang Kim, a Fülöp szigeti amerikai nagykövet idejön Dél-Koreába, és részt vesz a Pánmundzsamban folyó tárgyalásokon Északkal.

Észak- és Dél-Korea újabb forró drótot nyit, illetve hoz helyre, ez pedig a haditengerészeti forródrót.

Dél-Korea nem telepít a két ország határára modern rövid hatótávolságú fegyvereket, melyek telepítése régóta előkészület alatt állt.

A napokban írta alá a két Korea a vasútfejlesztési megállapodást, azaz vasútvonal épül Szaulból kiindulva „V” alakban keleten fel egész Szibériáig, nyugaton feleannyi távolságig, a tenger mentén.

Ezzel párhuzamosan autópályát is létesítenek.

A szétszakított koreai családok találkozójára augusztusban kerül sor, erről is született megegyezés, és újabb közös sportcsapatok alakulnak különböző sportágakban, világversenyekre készülve.

Észak-Korea 200 amerikai katona maradványait szolgáltatta ki az Egyesült Államoknak, szintén a napokban.

A hirtelen bizalmatlanságnak, melyet még Bolton sem oszt, vélhetőleg az az oka, hogy a szingapúri találkozó óta látszólag nem történt semmi Észak-Koreában, nem robbantottak fel látványosan semmit, ellenben elment Kim pénzt kérni Kínába, mert nem tud nekiállni leszerelni semmit, amíg annak nincs meg az anyagi fedezete, nem véletlen repült szégyenszemre kölcsön repülővel Szingapúrba, és nem véletlen az sem, hogy az ottani költségeket Szingapúr nagyvonalúan kifizette helyette.

Már a luxus fenntartására sincs pénz, pedig arra azért a híresen büszke Észak-Korea mindig is nagyon adott, most kérni jár Kínába.

Tessék csak szépen visszanézni a felvételeket Si Dzsin Ping és Kim Dzsong Un legutóbbi, és az azt megelőző találkozásukról. Ordít a különbség.

Az egy éves tervet azért dolgozták ki Boltonék, hogy Észak mielőbb szabadulhasson az ENSZ szankciók alól, és elkezdődhessenek a déli beruházások, ahogy Kína, Amerika, de még Japán is szeretne befektetni oda.

Japán folyamatosan feljelenti Kínát az ENSZ-nél, mert teherautóforgalom bonyolódik a Kínai-Északi határon. Jól látni, hogy mezőgazdasági segítség érkezik, nem más, mégis, ez a szankciók megszegése papíron, és Japán kötelességének érzi eljátszani a feljelentős házmester szerepét, pedig elsősorban ő könnyebbülhet majd meg, ha valóban eltűnnek az atomfegyverek Észak-Koreából.

Jelenleg tehát az a patthelyzet áll fenn, hogy a leszerelésben segítene Dél is, Kína is, még Amerika is, de nem teheti, mert az ENSZ szankciókat ezzel megszegné. Kína azért ad, amit tud, de őt meg Japán vegzálja ezért.

Ennek az áldatlan állapotnak a megoldása okán érkezik Pompeo, Sang Kim, és csodák csodája még John Bolton, a nagy szkeptikus is ezen igyekszik változtatni.

Úgy tűnik másrészt, hogy ezek a feltevések, híresztelések nem is igazán a békefolyamat ellen készültek, sokkal inkább Trump elnök hiteltelenítésére. Kétségtelen, hogy Donald Trump egy érdekes figura az amerikai elnökök sorában, de talán nem érdemes egy érzékeny, alakulóban lévő, nagyon fontos békét feláldozni azért, hogy ő megbukjon. Bukjon meg egy kicsit később, valami másért, de itt legyen végre béke.

A szó komoly fegyver, azok akik abból élnek, talán bánhatnának vele óvatosabban is.

A mogyoróvaj és a whiskey is drágább lesz a védővámok miatt

Életbe léptek pénteken az amerikai termékekre kivetett uniós védővámok, válaszul az Egyesült Államok importvámjaira. Az intézkedés 2,8 milliárd eurót tesz ki, és még hátravan 3,6 milliárd. Az Egyesült Államok a második legnagyobb exportőrként meg fogja szenvedni a háborút.

Az Európai Unió péntektől 25 százalékos védővámot vetett ki mintegy 2,8 milliárd eurónyi amerikai termékkel szemben, válaszul az acél- és alumíniumkivitelt sújtó új importvámokra.

„Nem akartunk ebbe a helyzetbe kerülni, de az Egyesült Államok egyoldalú és indokolatlan döntése nem hagyott számunkra más lehetőséget” – mondta erről Cecilia Malmström uniós kereskedelmi biztos, aki szerint az uniós válaszlépések arányosak és jogszerűek.

A megadóztatott amerikai termékek listáján

a mogyoróvaj, az áfonya és a narancslé is megtalálható egyéb mezőgazdasági termékek mellett, illetve számos vas- és acéláru, ruhák, ágyneműk, dohánytermékek, motorkerékpárok, jachtok és a bourbon whiskey is.

Az EU tavaly 6,4 milliárd euró értékben exportált acélt és alumíniumot az Egyesült Államokba. Brüsszeli tájékoztatás szerint ezért a jövőben további 3,6 milliárd eurónyi amerikai termékre vetnek majd ki importvámot. Erre három év múlva, vagy a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) előtt indított vitarendezési eljárás lezárulta után kerülhet sor.

Washington nemrég jelentette be, hogy nem ad mentességet az EU-nak az acél és alumínium importjára kiszabott 25, illetve 10 százalékos védővám hatálya alól.

Az Európai Bizottság ezt követően a WTO-hoz fordult, valamint még korábban vizsgálatot indított annak felderítésére, hogy kell-e lépéseket tenni az unió piacának védelmében az amerikai vámok miatt nagy mennyiségben megjelenő acél és alumínium miatt.

A Donald Trump által – választási kampányban tett ígéretet valóra váltva – a tavasszal kivetett pótvámok az EU mellett súlyosan érintik Kínát, de a szomszédos Kanada is megszenvedi az intézkedést.

Amint arról írtunk, Kína a maga 34 milliárdos (és tervezett további 16 milliárdos) válaszában ugyanazt a módszert alkalmazza, mint az EU: igyekszik olyan termékeket büntetni, amelyeket Trump kedvenc déli államaiban állítanak elő. Így a kínaiak csomagjában is benne van a szója, a bourbon whisky, a narancs és a szivar.

A helyenként szerénynek tűnő tételek mögött óriási jelentőségű tények húzódnak meg. A bourbon teszi ki a teljes amerkai whiskeyexport 47 százalékát.

Trump a napokban már egyenesen 200 milliárdos büntetéssel fenyegette meg Kínát. Ez azonban előrevetíti a globális szabadkereskedelem felbomlásának lehetőségét.

Forrás: howmuch.net

Az infografika azt mutatja meg, hogy mekkora a világ sok országának részesedése a kivitelben. Látható, hogy az egyik legnagyobb szereplő éppen Amerika, amelynek alighanem súlyos árat kell fizetnie az elindított kereskedelmi háborúban.

A howmuch.net által közölt listán a tíz legnagyobb exportőr a következő (milliárd dollárban, 2017-ben):

1. Kína: 2263

2. Egyesült Államok: 1547

3. Németország: 1448

4. Japán: 698

5. Hollandia: 652

6. Dél-Korea: 574

7. Hong-Kong: 550

8. Franciaország: 535

9. Olaszország: 506

10. Nagy-Britannia: 445

FRISS HÍREK

Mit keresett...

Szerdán sztr...

Orbán és a j...

Megismételt ...

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK