Kezdőlap Címkék Cser Ágnes

Címke: Cser Ágnes

Andy Landy mosolyalbuma – Köszönjük, hogy drágább lett

CIA MÓDSZEREK MAGYARORSZÁGON A HÁLAPÉNZT KÍNÁLÓ BETEGEK ÉS AZT ELFOGADÓ ORVOSOK ELLEN!

Rejtett kamera, mikrofon, CIA titkosszolgálati eszközök: lecsap a Belügyminisztérium Nemzeti Védelmi Szolgálata (NVSZ)hálapénzkommandója orvosra és betegre! Kiemelt figyelmet fordítanak a szülészeti – és nőgyógyászti területekre!

AL

Cser Ágnes, a Magyarországi Munkavállalók Szociális és Egészségügyi Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének (MSZ EDDSZ) elnöke hangsúlyozta, az orvos és a beteg büntetése a hálapénz miatt megrontaná a közöttük lévő bizalmi kapcsolatot.

AL/Blikk táblázat

 

 

 

Magyarország életveszélyben?

Magyarországon évente 23 ezer ember gyógyítható betegségben hal meg, amivel vezetjük a világranglistát.  Pedig a magyar társadalom létfontosságúnak tartja az egészségügyi rendszert, mégis tudomásul veszi, hogy a kórházi ágyak lerobbantak, a szobák piszkosak, az ellátás színvonala időnként gyalázatos, s persze csak hálapénzzel vehető igénybe.  Bár egy felmérés szerint a választók az egészséget tartják az egyik legfőbb értéknek, mégis zokszó nélkül elfogadják, hogy a kórházak, rendelők fejlesztése helyett a kormány stadionokat épít. Az Együtt, újabban pedig az MSZP egészségpolitikusa, aki közreműködött a párt programjának megalkotásában. Komáromi Zoltán szerint az Orbán kormány azért meri elhanyagolni az egészségügyet, mert azért valójában mégsem büntetik a szavazók.

 

Szenzációként tálalták a kormány kezében lévő lapok, hogy december elején emelt fizetést kapnak az egészségügyben dolgozók. Mondja, miért mindig év végén emelik a béreket?

Azért, mert így év közben – amikor egyébként a működésképtelen egészségügyről szólnak a hírek – ezerszer el tudják mondani, hogy béremelés lesz, béremelés lesz… Ezzel azt a képzetet kívánják fenntartani, hogy azonnal javul a helyzet. Miközben folyamatosan romlik. Ez a trükk ráadásul nagyon olcsó is, hisz azt sugallja, hogy egész évben nőnek a fizetések, miközben csak egyetlen hónapban, december elején kell többet fizetni. Ez a politikai kész átverés show része.

Ugyanakkor jól hangzik, hogy a szakorvosok, kórházi szakgyógyszerészek fizetése bruttó százezer forinttal nő, az egészségügyi szakdolgozók, tehát a nővérek pedig 12 százalékkal kapnak többet. Mire elég ez?

Semmire. Tekintélyes közgazdászok egybehangzó állítása szerint alacsony a béremelés mértéke, ráadásul el is késett. Ezzel a felzárkóztatási programmal a lecsengőben lévő kivándorlási hullámot már lassítani sem, megfordítani pedig végképp nem lehet.

A diplomások egyszer valóban kaptak 107 ezer forintot, ami nettó 77 ezernek felel meg. Ez szép összeg, de az ágazatban majdnem nyolc éve nem volt semmiféle béremelés. Ha ezt is figyelembe vesszük, akkor viszont megalázóan alacsony az emelés. De ezt az összeget is csak az állami intézményekben dolgozó közalkalmazottak kapják meg. A kisvárosi rendelőintézetek dolgozói – akik megbízási szerződéssel dolgoznak, kimaradtak a bérrendezésből, emiatt ők rövid úton otthagyják majd a munkahelyüket. Emiatt a vidék szakorvos nélkül maradhat, amire extrém példa is van; Csongrád megye egyik kisvárosában 30 ezer lakosra egyetlen szemész jut, aki heti két alkalommal Szegedről jár át. Egy ilyen méretű város ellátáshoz legalább 3-4 szemész kellene. Bár az optikusok üzleti alapon megcsinálják a látásélesség vizsgálatot, de a szemorvosok legfontosabb feladata a szív-és érrendszeri betegek szemfenék-vizsgálata, amivel életeket lehetne megmenteni.

Az egészségügyben dolgozók bérének emelését már 2010-ben el kellett volna kezdeni, hogy 6-7 ezer orvos, illetve 12 ezer ápolónő ne hagyja el az országot. Ráadásul Magyarországról az a korosztály menekült külföldre, akinek a tudására a frissen végzettek képzéséhez szükség lenne. Tehát a kivándoroltak nélkül nem csak a gyógyítás, hanem az orvosképzés is padlóra kerül. Aki pedig már 5-6 éve külföldre szerződött, s családját is kivette, azt nagyon nehéz lesz visszacsábítani. Ezek a szakemberek ugyanis egész Európában megállják a helyüket, elismerik és rendesen megfizetik a szaktudásukat. Hazahívásukhoz a magasabb bér már kevés lesz, szükséges hozzá egy átlátható, korszerű egészségügyi rendszer, amitől most nagyon távol kerültünk.

A béremelést a már egy évvel ezelőtt kezdődött bérfelzárkóztatási program is tartalmazza, de a garantált bérminimumot még ma sem éri el az egészségügyben fizetett bérek jó része. Miért vannak állandó lemaradásban?

Az alacsony egészségügyi bérek miatt olyan ágazati bérfelzárkóztatásra lenne szükség, amely jelentősen meghaladja az országos minimálbér, illetve a bérminimum éves emelését.  De ez természetesen nem így történik!

Ennek következménye az a helyzet, hogy a pályakezdő ápolónőnek – aki iskola után belép a kórházba – épp akkora bért kötelesek adni, mint a 15-20 éve ott dolgozó nővérnek, akik az elmúlt években nem kaptak fizetésemelést. Természetesen ez iszonyú munkahelyi feszültséggel jár, amit a szaktárca idéz elő, holott erre a stratégiai hibára már felhívtuk a figyelmet.

Ugyanez a helyzet az egészségügyben dolgozó egyéb alkalmazottakkal is, az adminisztrátorok, sofőrök, villanyszerelők bére az utóbbi években egyetlen fillérrel nem emelkedett, s most sem fog.  Ez ma már a gyógyító intézmények működését is veszélyeztetheti. Ha ugyanis a villanyszerelő, vagy karbantartó – aki a versenyszférában dupláját keresi, mint a kórházban – nem végzi el a feladatát, akkor lebénul a kórház működése. Ezért a gyógyítástól csoportosítanak át pénzt, hogy a szakmunkások ne menjenek el a kórházakból.

Bérfelzárkóztatásról csak akkor beszélhetnénk, ha a kötelező bérek kifizetésén túl jelentősebb összeget, legalább 400 milliárdot adnának az egészségügyben dolgozók fizetésének rendezésére. Csak akkor érnénk el az élet más területén dolgozók fizetését, de miután ez elmarad, a halgazdasági dolgozókkal együtt mi keresünk a legrosszabbul Magyarországon. Ez a társadalom megbecsülése.

Van valamilyen magyarázat arra, hogy az egészségügy érdekvédelme nem tud magasabb béreket kiharcolni?

Az elmúlt évek egészségügyi vezetése hiába dolgozott ki életképes terveket az ágazat megújítására, azt a kormányzat végül leseperte az asztalról. Ebből következően világos, hogy a Fidesz politikusai, beleértve a kormányfőt is, azt gondolják, hogy a kórházak, rendelők fejlesztése nem hoz túl nagy politikai hasznot. Talán ezért ambicionálják inkább a stadionépítést, amelynek tényleg nincs semmi haszna, de legalább Orbán Viktor jól szórakozik. Az egészségügyi államtitkár fogyóeszköznek számít az Orbán-kormányban. Ónodi- Szűcs Zoltán államtitkárról, aki korábban teljesen rálátott az egészségügyre, kinevezése előtt sokan azt gondolták, hogy komoly változásokat kezdeményezhet, de reformelképzeléseiből egyet sem tudott végigvinni, mert a legfelsőbb politikai vezetőktől nem kapott zöld utat.

Komolyan mondja, hogy nem hoz politikai hasznot az, hogy a betegeket meggyógyítják?

Ez a kormány feltételezése, pedig 100 milliárddal, és nagyobb szervezettséggel a jelenlegi állapotokon is lehetne javítani; működőképesek lehetnének a rendelők, csökkenthetők lennének a várólisták. Ez még politikai hasznot is hozhatna, de ezt a mai kormányzat nem látja be. Pedig a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a hazai választók az egészségügy rendbetételével kezdenék el a hazai reformok sorát.

Az egészségügyi dolgozók szakszervezete az éves bértárgyalást sztrájktárgyalásnak nevezi. Ön is úgy érzi, hogy sztrájkhelyzet van az egészségügyben?

Az egészségügyi szakszervezet, és az orvosi kamara csak néhány ember megélhetését, nem pedig az ágazatban dolgozók érdekeit szolgálja. Cser Ágnes csak azért vizionálja a nem létező sztrájkhelyzetet, hogy tárgyalási pozícióját fenntartsa az egészségügyi kormányzattal. Az általa elért eredmény viszont siralmas. Ha valaki mégis bírálni merészeli a szakszervezeti elnök asszonyt, akkor azt azonnal feljelenti, vagy etikai vizsgálatot kezdeményez ellene. Miközben egyre több beteget kellene meggyógyítani, egyre rosszabb körülmények között. A megélhetési vezetők leváltására azonban sajnos ma szinte semmi esély sincs, pedig a tagság is issza ennek a levét.

Komáromi Zoltán. MTI Fotó: Kelemen Zoltán Gergely

Miközben rengeteg pénz költenek egészségügyre, a napi hírek rozsdás ágyakról, fertőzésekről, orvoshiányról szónak. Ez a szenzációéhes sajtó vagy az egészségügy bűne?

Korábban nagyon jelentős összeget kiszedtek az egészségügy költségvetéséből, amit lassan visszacsorgat ugyan a kormányzat, de csak töredéke kerül vissza annak, amit korábban elspórolt.

Kétségtelen, dübörög a propaganda, hogy az elmúlt tíz évben 600 milliárdot vissza is adtak. Elfelejtették azonban hozzátenni, hogy mindez uniós forrásból származik, ráadásul többségében betonra, tetőre, térkövekre, csövekre, és parkosításra költötték, s nem pedig gyógyításra.

Ha a hiánycikknek számító műszerekre is szántak pénzt, azt a legtöbbször csak egy műszakban működtetik, mert a berendezések kezeléséhez a legtöbb helyen már nincs szakember.

Az orvoshiányról drámai számok kerülnek nyilvánosságra, ilyen például, hogy néhány év múlva közel egymillió embernek nem lesz körzeti orvosa. Helytálló adat ez?

Már jelen pillanatban is majdnem elérjük ezt a számot, hisz 750 ezer embernek ma csak úgy van háziorvosa, hogy közel 400 praxis nincs betöltve. Ezekhez 400 ezer ember tartozik, akiknek az egészségét heti 2×2 órában helyettesítő, azaz utazó orvos látja el, aki az időt egyébként saját betegeitől veszi el. Ez a helyzet sajnos rohamosan romlik majd, mert az 1500 háziorvos zöme betöltötte már a 70 évet. Viccből szoktam mondani, hogy a végére három körzeti orvos marad; egy a fővárosban, egy az alföldi régióban, egy pedig a dunántúliban. Akkor is lesz háziorvosi rendszer, csak hosszú lesz a várólista.

A generációváltást, s vele családorvos szerepének átalakítását már korábban el kellett volna kezdeni. Az elmúlt tíz évben ugyanis olyan műszerek, gyógyszerek kerültek forgalomba, amelyek növelik a családorvos gyógyító lehetőségeit, bizonyos szerepek átalakultak, pl. a panaszmentes, jó állapotban lévő cukorbetegek gondozását már nővérekre is rá lehetne bízni, nem kell hozzá szakorvos. Nem szükséges tehát a betegeknek nem kell midig kórházba járni. De az új helyzetre, a megoldást jelentő praxisközösségek kialakítására fel kellett volna már készülni, s ez még nagyon sok pénzbe sem kerül, viszont csökkenti a nyomást a szakrendelőkben, kórházakban.

Napi hír az, hogy a sürgősségi osztályon 10-12 órát kell várakozni, mert 400 orvos helyett 140 dolgozik ezeken az osztályokon. Ez is csak anyagi kérdés?

Nincs elég orvos, hiába lenne rá pénz. A szakemberek már külföldön dolgoznak. Illetve a sürgősségi ellátás előtt hiányzik az alapellátás. Nem mindegy, hogy vakbélgyulladása van valakinek, vagy epegörcse. Az előbbit műteni kell, az utóbbira elég egy injekció.  Ennek eldöntése egyszerű orvosi feladat lenne, de a körzeti orvos hiába utalja be a betegét a szakorvoshoz, ha ott csak három hét múlva kap időpontot. Így aztán a teljes betegforgalom rázúdul a sürgősségi osztályokra. Ezért is van 12 órás várakozási idő.

Miközben a magyarok az egészségügy helyzetét tekintik a legfontosabb jövőbeli tényezőnek, Csehországban és a környező országokban lényegében ugyanakkora összegből lényegesen magasabb színvonalú ellátást tudnak biztosítani. Hogyan?

Szakemberekre bízták az egészségügy minisztériumot. Nem pedig pártkatonákra.

De ha jól értem, nálunk is szakemberek dolgoznak az államtitkárságon, csak épp nincs befolyásuk az egészségügyre.

Valóban, a legtöbb országban belátták, hogy az emberek egészség politikai ügy, választásokat is képes eldönteni. A mi politikusaink azonban még nem járnak itt.

Elég drámaian hangzik, hogy a magyar állampolgár 4 évvel rövidebb ideig él, mint európai társai. Egy itthon dolgozó munkás pedig várhatóan 12 évvel hamarabb hal meg, mint egy diplomás. Ez a helyzet romolhat még?

Persze, de nem ez a legszörnyűbb.

Magyarországon hal meg az OECD országok közül a legtöbb ember olyan betegségben, amely egyébként gyógyítható lenne.

A statisztika szerint 100 ezer lakos közül, a 25 és 65 éves korosztályból 411 ember veszti el az életét. Összesen 23 ezer ember hal meg úgy, hogy gyógyítható lenne. Ez a szám máshol a miénknek negyede, harmada.

A közelmúltban tíz ellenzéki párt igyekezett összeállítani egy egészségügyi koncepciót. Aláírtak egy megállapodást, vállalva, hogy bármelyik erő kerül kormányra, programjában szerepelteti a közös programot.

A mai kormánypártok el sem jöttek az egyeztetésre, de megjelent a Jobbik és a DK képviselője is, mert komolyan vették, hogy a nemzetnek szüksége van egy közös egészségügyi programra. Az alapelveket elfogadtuk, s vállaltuk, hogy bárki is kerül kormányra, azokat megvalósítja. Szükség van egészségügyi minisztériumra, a társadalombiztosítás önállóságára, szolidaritásra, valamint a hálapénz megszüntetésére. S persze ennek menetrendjét is megfogalmaztuk. Az ellenzéki pártok közül bármelyik kerül hatalomra, akkor egy működőképes, átlátható egészségügyi szervezet jöhet létre, ami mindenekelőtt a társadalom, a betegek érdeke.

A nagy trükk – béremelés az egészségügyben Cser Ágnes közbenjárásával

Lázár János „nagyarányú” béremelést jelentett be az egészségügyben. A miniszter szerint novembertől nő a szakorvosok, kórházi szakgyógyszerészek fizetése bruttó százezer forinttal, az egészségügyi szakdolgozóknak pedig 12 százalékos béremelést ígért. A kormány döntése azonban nem „rendkívüli” ajándék, hisz ezt az összeget már rögzíti a 2016-ban elfogadott egészségügyi bérfelzárkóztatási program.  Ráadásul a fizetésrendezés csak látszatra tűnik nagyarányúnak, hisz az egészségügyi dolgozók jelentős részének bére ezek után sem haladja meg a garantált bérminimumot! A januártól esedékes újabb központi béremelés után az ágazatban dolgozók újabb csoportja veszítheti el relatív előnyét. Az egészségügyi bértábla ugyanis már nem tükrözi az elmúlt évi bérmegállapodás során kialakított arányokat. Emiatt az elmúlt hetekben az egészségügy szak- és szakmai szervezetei igyekeztek új megállapodást tető alá hozni a kormánnyal, mindeddig sikertelenül. Az egészségügyben működő szakszervezet a bértárgyalásokat sztrájktárgyalásnak minősítette, s igyekezett egy köztes béremelést kiharcolni. Két nappal a kommunikációs trükknek minősülő bejelentés előtt szándékairól kérdeztük Cser Ágnes szakszervezeti elnököt, aki interjút ígért a Független Hírügynökségnek, de aztán meggondolta magát.

 

„A további kérdéseire nem válaszolok!” – csattant fel Cser Ágnes, majd a szakszervezeti vezető dühösen elhagyta a hatalmas tárgyalótermet.  Pedig távozása előtt sem volt hajlandó elárulni szinte semmilyen érdemleges információt a közelmúltban elkezdődött egészségügyi bértárgyalásokról. Holott a téma égető, hiszen ma már minden beteg a saját bőrén érzi, hogy az alacsony fizetések miatt az orvosok, és ápolónők ezrei távoznak folyamatosan az országból, s ma már olyan mértékű az gyógyító szakember hiánya, hogy az emberéleteket is veszélyeztet. Mindezt nem egy elkeseredett páciens, hanem az orvosi kamara elnöke, Éger István állítja.  A drámai helyzet természetesen ismerős az interjú közben hirtelen felugró Cser Ágnes számára is, hisz – ha megkésve is -, de 2016-ban bérfelzárkóztatási tárgyalásokat kezdeményezett az egészségügyi kormányzattal, ám eddig legfeljebb látszateredményeket tudott elérni.

De ne szaladjunk előre, hiszen váltottunk azért néhány szót, mielőtt még Cser Ágnes a legnagyobb meglepetésemre faképnél hagyott. Először csak telefonon, udvarias hangnemben tisztáztuk az interjú időpontját, majd a személyes találkozás is létrejött. A kézfogás után a szakszervezeti székház fellobogózott nagytermébe vezettek. Az csak látszólag apróság, hogy nem az elnök asszony dolgozó szobája felé vettük az irányt, az irányt, ennek később jelentősége lesz. A barátságtalan terem hosszú asztalánál aztán feltehettem az első kérdést, amely azt firtatta, hogy milyen bérkövetelései vannak ma az egészségügyi szakszervezetnek, illetve ha azokat a kormány nem teljesíti, akkor – ahogy ígérték – valóban lesz-e sztrájk a hazai egészségügyben?

Cser Ágnes válaszában először arról beszélt, hogy a jelenlegi igényeik a több, mint tíz évvel ezelőtti, szociálliberális kormányok idején megfogalmazott követeléseken alapulnak. ( Ne tessék röhögni, kérem!) Vagyis nem az egészségügyből időközben kivont ezer milliárd forint, nem a lerobbant fővárosi kórházak elviselhetetlen munkakörülményei, amelyben előfordul halálos kórházi fertőzés, nem is a Fekete Nővér által elsírt hiányosságok zavarják Cser Ágnest. A szakszervezeti elnök a Medgyessy kormány időszakának érdeksérelmeire emlékezik a legszívesebben, amikor egyébként a kormányfő – komolyan véve a választási ígéreteit – a közalkalmazottak körében 50 százalékkal emelte a fizetéseket.  Ezt a tényt, továbbá az Országos Érdekegyeztető Tanács – akkor ugyanis volt még ilyen – által elfogadott béremeléseket, amelyeket Cser Ágnes is aláírásával szentesített, ma tökéletesen figyelme kívül hagyta. Emlékezett viszont a 2004-es egészségügyi sztrájkok céljaira, amelyet szerinte az egészségügyi privatizáció ellen is tiltakozva folytattak a dolgozók.  Nyilatkozata szerint ugyanis az elnök asszony a 13 évvel ezelőtti folyamatot szeretné lezárni a jövő heti sztrájktárgyalásokon. Arra viszont többször nem válaszol Cser Ágnes, hogy ha olyan mértékű érdeksérelem érte az egészségügyet a szociálliberális kormány idején, akkor miért nem szervezett országos sztrájkot a regnáló kormány ellen. Legalább olyat, mint az Orbánnal szintén jó barátságot ápoló Gaskó István, a Liga elnöke. Most azonban a már elkezdett bértárgyalásokról sem hajlandó beszélni, konkrét követeléseket nem említ. Arról is mélyen hallgat, hogy – a szakszervezeti követelések meghiúsulása esetén – mikor és hol szüntetik be a munkát az egészségügyben.

Csak kérdések vannak, válaszok nincsenek.

Szerencsére azonban a tárgyalódelegációnak van olyan tagja, aki képes és akar is a kérdésekre válaszolni. A Magyar Kórházszövetség képviselője, Antall Gabriella főigazgató szerint bértárgyalás 2016-ban egy négy éves fizetés felzárkóztatási program elfogadásával kezdődött. Az egyezség szerint 2016-ban 26 százalék, 17-ben 12 százalék, a következő két évben 8 százalékos béremelést alkudtak ki a kormánnyal. De arra a szakszervezet nem számított, hogy az időközben megemelt minimálbér, illetve szakmai bérminimum újra elértékteleníti az ágazatban dolgozók fizetését, még az orvosokét is. Az orvosi kamara elnöke, Éger István sem titkolja csalódottságát emiatt, de nem tartja reménytelennek az újbóli egyezséget. A bérfelzárkóztatás kudarca Cser Ágnes számára komoly felsülés, hisz az elnök asszony nem rejti véka alá, hogy jóban van Orbánnal, illetve a kormánnyal. Nyilván elfelejtette Orbán Viktor és Gaskó István „gördülő” barátságát, aminek következményeként a Liga elnöke majdnem a börtönben végezte pályafutását. De ez egy másik történet.

Miközben a helyzetet tisztázó újabb kérdést igyekszünk megfogalmazni Cser Ágnes rendre közbevág, becsmérel, tiltakozik az újabb felvetés miatt, fenyegetőzik, mondván: ő ügyvéd, aki ismeri a jogait. Hangsúlyozza, hogy „leszarja” a szocikat, majd végül felugrik. De még nem távozik, az ajtóból még indignálódva meghallgatja a kikerülhetetlen kérdést: „nem szégyellte magát, amikor egészségügyi szakszervezeti vezetőként a kormány televíziójában, az M1 csatornán a kormány melletti hűségnyilatkozatként is felfogható gesztust tett. Ugyanis kéretlenül üdvözölte, hogy Áder János aláírta a CEU törvény?”

Mézédes mosollyal az arcán visszajön, majd gúnyolódik a felkészültségemen. Végül állást foglal a társadalmi igazságosság mellett, amelynek a CEU szerinte nem felel meg.

De hogy mindez miért fontos az egészségügy szakszervezeti vezetőjének – akinek elsősorban a szakmát, a mögötte álló dolgozók érdekeit kéne képviselni – arról egy szót sem ejt. Nem beszél továbbá az egészségügyből kivont 1300 milliárdról, továbbá arról sem, hogy a spórolást miért hagyta szó nélkül. Hiszen az odavesző fizetésekről, romló élet-és munkakörülményekről is szól. Szégyen. Ezt mondják az állandó pénzhiánnyal küszködő kórházak.

A CEU ügyében újabb hűségesküt megfogalmazó Cser Ágnes végül elégedetten kezet nyújt. Majd távozik a helyszínről, miközben szinte egyetlen általunk megfogalmazott kérdésre sem válaszolt. Az interjú 15 percig tartott. A kilobogózott nagyteremre pedig azért volt szükség, hogy a riportert látványosan ott lehessen hagyni. ( Vagy ha jobban tetszik: el lehessen menekülni a nyilvánosság elől. )

Egyik internetes portál 2016-ban azt írta Cser Ágnesről, hogy az „egészségügy legkártékonyabb szereplője”, mert a védtelenné vált dolgozók helyett a kormányt képviseli. Ezzel nem tudunk, nem is akarunk vitatkozni. Az erős megfogalmazásból tudomásunk szerint még csak sajtóper sem lett. Ámbár annyit mégis érdemes szóvá tenni, hogy azért mert Cser Ágnes sajátos, kormánypárti nyilatkozatokkal fűszerezve képviseli az egészségügy sok százezer dolgozóját, azért bizony azok a felelősek, akik őt megválasztották, vagy hatalomban tartják. Vagyis az egészségügyi és szociális ágazat összes dolgozója hibás. Azok a munkavállalók valamennyien, akik azt hiszik, hogy a választás idején megspórolható a nyílt állásfoglalás valaki ellen, vagy valaki mellett.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!