Kezdőlap Címkék Csatlakozás

Címke: csatlakozás

Napirendre kerül Ukrajna EU-s csatlakozása?

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság (EB) elnöke az Euronews tévécsatornának adott vasárnap esti interjújában támogatásáról biztosította Ukrajna idővel az Európai Unióhoz (EU) való csatlakozását.

“Ukrajna részt vesz az európai folyamatban, például az ukrán piac integrációjában az EU egységes piacába. Nagyon szorosan együttműködünk például az energia és más területeken” – mondta von der Leyen. “Idővel Ukrajnának kellene csatlakozzon az EU-hoz, ez az ország közénk tartozik, és látni akarjuk az európai családban” – nyilatkozta az EB elnöke.

Egils Levits lett elnök vasárnap kijelentette, hogy az EU-nak azonnal meg kell adnia Ukrajnának tagjelölt státuszt. Hasonló javaslatot tett Andrzej Duda lengyel elnök és Gitanas Nauseda litván elnök is.

A Verhovna Rada 2014. szeptember 16-án jóváhagyta az EU-Ukrajna társulási megállapodás ratifikálásáról szóló törvénytervezetet. 2014. november 1-jén Ukrajna megkezdte a megállapodás főbb rendelkezéseinek végrehajtását, 2016 elejétől pedig a szabadkereskedelmi övezetre vonatkozó rendelkezések is hatályba léptek. A megállapodás teljes egészében 2017. szeptember 1-jén lépett hatályba. 2019 februárjában a Verhovna Rada jóváhagyta Ukrajna alkotmányának módosításait, amelyek

rögzítik az ország EU-hoz és NATO-csatlakozására irányuló stratégiai irányvonalát.

Nyugat és kelet

0

Tizenöt évvel az Unió nagyszabású bővítése után az EU még erőteljesebben érzi inkább úgy, hogy ez két fél Európa létezik, nem pedig egy egész.

Ezzel a nyugat-európaiak még mindig azokra a közép- és kelet-európai tagállamokra utalnak, amelyek 2004-ben vagy azt követően csatlakoztak, de még ennyi idő után sem váltak teljes mértékben „európaivá”.

„A közép- és kelet-európai országok egyre kevésbé képesek összhangban működni a nyugat demokráciájával, ilyen például Magyarország, amely semmilyen összhangot nem talál az EU status quo-val”.

Az EU nem volt felkészülve arra, hogy reagáljon a jogállamiság kelet-európai kihívásaira. Ma sincsen hatékony válasza azon országok megnyilvánulásaival szemben, amelyek elhagyva a demokrácia alapértékeit még populizmussal is súlyosbítja az egyébként is aggasztó tendenciákat.

A közép-európai populisták nagy része arra hivatkozik, hogy az EU a 2004 utáni csatlakozott államokat másodosztályú polgárként kezeli, és nem veszi komolyan őket. 

Szóval, hogyan jutottunk ide? A felelősség egy részét ésszerűen meg lehet állapítani a csatlakozó államok hozzáállását tekintve.

Számos kormányzatuk az EU-csatlakozás után megállt a demokratizálódásban, a harmonizálási jogszabályalkotásban; kényelmes társutasokká váltak, nem haladtak tovább a megkezdett úton. Mindez elkerülhetetlenül politikai és gazdasági visszaeséshez vezetett. Pontosan ezek a kormányok szólaltak fel a leghangosabban ellenkezve a menedékkérők kötelező befogadási kvótái ellen a migrációs válság idején. Méghozzá helyenként olyan hangnemben, amely a rasszizmus jól ismert, bevett nyelvezetét használta.

Ebben a „régebbi”, demokratikus hagyományok szempontjából jobban beágyazott EU-tagok is hibásak.

A korábbi bővítési körökben az osztrák, spanyol vagy portugál diplomatákat az idősebb államok „patronálták”, megtanították nekik az unió működési elveit. Ez azonban nem történt meg sem 2004-ben, sem azt követően. A volt szocialista országoknak időre van szükségük, amíg elfogadják a tényt, hogy a jogállam az EU alapvető építőköve. Néhány új tagállam hamar megszokta az uniós szabályok és politikák közös írásbeli nehézségeit, mások kevésbé. Figyelembe véve a meredek tanulási görbét, aligha meglepő, hogy a rájuk váró feladatokat néhányan alárendelt helyzetnek érzékelik, és végül ők kezdeményezték a mostani „lázadást”.

Visszatekintve könnyű látni, hogy mindkét fél alábecsülte, miszerint a 2004-es bővítési folyamat mennyire különbözik a korábbi folyamattól. A múltban a bővítés főként az azonos politikai blokk országainak behozatalára irányult – az emberek gyakran utaztak egymás országaiba, egymás hagyományait és történeteit olyan alaposan ismerték, amely egyszerűen nem igaz a korábbi szovjet blokk államaira.

A keleti-nyugati kapcsolatok elmélyülésének még mindig elsődleges visszatartó eleme az ismerethiány kezelése, amely, mint kiderült, generációs projekt lesz.

A nyugati tagállamok inkább hajlamosak a türelemre, a közös alapok keresésére és a kompromisszumok megkötésére, lévén, hogy egyazon család tagjairól van szó.

A sok félreértés oka, hogy a keleti-nyugati szakadék nem kapott sokkal következetesebb megoldási eszköztárat, mint a többi EU-választóvonal – például a nagy és a kis országok között, vagy Észak és Dél között. Egyszerűen kevésbé érthető, mivel a két fél nem ismeri egymást.

A jó hír az, hogy a károk helyreállítására most komoly szándék mutatkozik. Bár valószínű, hogy túl késő a csatlakozás után 15 évvel a patronálás fogalmával előhozakodni, viszont hasonló hatás érhető el a „ikerintézményekkel”.  Olyan intézményi kereteket kell létrehozni ahol az érdekek átfedik egymást. Jelenleg a régebbi EU-tagok túlságosan könnyen állíthatják azt, hogy a közép-európaiak inkább blokkolják, mintsem elősegítenék közös politikák megvalósítását.

Az EU reméli, hogy  a keleti-nyugati viszony javításával képes túlélni, megoldani a válságot, vagyis azokat az erőket is konszolidálni, amelyek jelenleg inkább megpróbálják  az Uniót széttépni.

Politico/Tomáš Valášek a Carnegie Europe gondolkodó tanszékének igazgatója

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK