Az unión belül rendőrállam fenyeget és ezt Nagy-Britannia úgy tudja a leginkább megúszni, ha minden megállapodás nélkül lép ki. – írja a konzervatív lap.
Sötét és alattomos tekintélyelvűség tör magának utat az EU-ban. Egy sor tagországban a kormányzat minden szintjén visszaélnek a hatalommal, az ellenőrzést egyre inkább központosítják. A román Alkotmánybíróság pl. feltárta, hogy a titkosszolgálat összejátszott a Korrupcióellenes Ügyészséggel és hat millió embert figyelt meg titokban. Vagyis Románia még mindig rendőrállam. Ráadásul ennek a vádhatóságnak a vezetőjét akarják kinevezni az új Európai Ügyészség élére.
Magyarországon még inkább egy kézbe kerül a hatalom. Bírákat kényszerítenek nyugdíjba, a politikai fokozatosan ellenőrzése alá vonja az igazságszolgáltatást, még a bírák munkáját is a kormány ítéli meg. Nem jobb a helyzet a lengyeleknél sem, ezért vezető elemzők úgy vélik, hogy a két ország sokkal nagyobb fenyegetést jelent az unió számára, mint a Brexit. Brüsszel nehéz helyzetbe manőverezte magát, mert nem lépett fel határozottan, miután attól félt, hogy ily módon kiderül: mennyire ingatag az egész klub. Igazából nincs a kezében semmi, hogy megbirkózzon az olyan, belső fenyegetésekkel, mint Magyarország, Lengyelország és Románia, amelyek gyorsan csúsznak visszafelé az autokráciába és látnivalóan megrendítik a szabályokra épülő rendet.
Az EU-nak nincs szüksége Oroszországra, maga is igen hathatósan ássa alá, gyengíti meg és tördeli szét a szervezetet. A Kreml gazdái nem hisznek a szemüknek, hogy micsoda mázlijuk van, hiszen az unió mind jobban eladósodik, gazdaságilag gyengélkedik és nem hajlandó szembenézni a veszéllyel, mármint hogy mit jelent a jogállam folyamatos összeomlása egy sor tagállamban.
Felhatalmazta a londoni alsóház a brit kormányt arra, hogy kérje az Európai Uniótól a Brexit feltételeiről tartott, a tavaly novemberi megállapodással lezárult tárgyalások újbóli megnyitását.
A konzervatív párti brit kormány az ír-északír határ újbóli fizikai ellenőrzésének elkerülését célzó tartalékmegoldás, az úgynevezett backstop-záradék helyett kíván „alternatív megoldásokról” tárgyalni az EU-val.
Elbukott viszont a Munkáspárt vezetőjének, Jeremy Corbyn-nak a brit parlament elé benyújtott javaslata, melyben állandó vámuniót és egy második népszavazást sürgetett. 296 igen és 327 nem szavazattal a parlament a javaslatot elutasította.
A harmadik módosító indítványt, melyet Dominic Grieve nyújtott be arról, hogy februárban és márciusban egy hatnapos periódusban ismét tárgyaljon a brit parlament a brexit feltételeiről, szintén leszavazták, 301/321 arányban.
A negyedik indítványt, miszerint a parlament kérje az EU-tól a brexit határidejének kitolását, szintén leszavazták, 298/321 arányban. Az ötödik módosító indítványt, melyben szintén az 50. cikkely alkalmazását kérték, ha a parlament nem tud megállapodni február 26-ig, szintén leszavazták 290/322 arányban.
A hatodik, közös konzervatív-munkáspárti indítványt azonban megszavazták. 318/310 ellenében a parlament úgy döntött, elfogadja azt a nem kötelező erejű jogi módosítást, mely azt írná elő, hogy ne lehessen feltételek nélküli kilépést, vagyis kemény brexitet végrehajtani.
A hetedik – egyben May számára legfontosabb – módosítást végül 301/318 arányban szintén elfogadták. A tory képviselő, Graham Brady által beadott indítványban a brit parlament azt kéri az EU-tól, hogy vizsgálja felül az ír-észak-ír határ kérdését és a tartalék megoldást.
Theresa May miniszterelnök a kedd esti szavazás után, az alsóházban felszólalva bejelentette: a kormány e felhatalmazás alapján jogilag kötelező erejű változtatásokat fog kérni a kilépési megállapodásban, szem előtt tartva ugyanakkor annak garantálását is, hogy az Ír Köztársaság és Észak-Írország határán ne kelljen ismét bevezetni a hosszú évek óta nem létező fizikai határellenőrzést a Brexit után.
Donald Tusk: nem tárgyalható újra a brit kiválási szerződés
Nem tárgyalható újra a brit EU-tagság megszűnésének feltételrendszeréről szóló megállapodás, és benne az úgynevezett ír-északír tartalékmegoldás sem – szögezte le az este szóvivője útján Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke.
„A kiválási megállapodás a legjobb és az egyetlen lehetséges módja az Egyesült Királyság rendezett kilépésének, a backstop-rendelkezés is része a szerződésnek, s így nem tárgyalható újra” – ismertette Preben Aamann az uniós intézmények és sok tagállami vezető által már számtalanszor elismételt közös álláspontot.
„Ez a bennmaradó huszonhetekkel egyeztetett álláspontunk” – húzta alá.
Tusk szóvivője üdvözölte, hogy a brit törvényhozás el akarja kerülni a szigetország rendezetlen távozását, és arra kérte Londont, hogy mihamarabb tegye világossá szándékait a következő lépésekre való tekintettel.
Kiemelte, hogy az Európai Unió abban az esetben kész átdolgozni a kiválási szerződést, ha az Egyesült Királyság az eddigi irányelveit módosítva inkább alapvetően más jövőbeli kapcsolatot kívánna kialakítani, például továbbra is része kívánna maradni az egységes piacnak vagy a vámuniónak.
Hozzátette ismételten azt is, hogy a huszonhetek indokolt esetben készek megfontolni a kilépés március 29-re tervezett határidejének meghosszabbítását.
Aamann végül elmondta, hogy az EU a történtek ellenére folytatja a ratifikációs folyamatot, ahogyan ezzel párhuzamosan a felkészülést is a rendezetlen kiválásra.
Verhofstadt: nincs többsége a kiválási szerződés felvizezésének
Guy Verhofstadt, az Európai Parlament Brexit-ügyi főmegbízottja arról írt a Twitteren, hogy a képviselőtestületben nincs meg a többsége a kiválási szerződés vagy az ír-északír pótmegoldás „újranyitásának vagy felvizezésének”. „Kiállunk Írország és a nagypénteki egyezmény mellett” – fogalmazott.
A Politico brüsszeli hírportál eközben idézte az Európai Bizottság egyik névtelenséget kérő tisztségviselőjét, aki figyelmeztetett, hogy a brit miniszterelnöknek határozott visszautasításban lesz része, amennyiben semmi újat nem fog tudni felmutatni Brüsszelbe visszatérve.
A brit alsóház ma, kedden este újra szavaz a brexitről, ezúttal a módosító indítványokról. A döntő tényező a hátsó szobákban folyó diplomácia. A szavazással a képviselők utat vághatnak maguknak a dzsungelben, vagy még mélyebben belegabalyodhatnak az aljnövényzetbe.
A John Bercow elnökhöz eddig befutott 14 indítvány közül főleg kettőről folyik vita: a tory Graham Brady javaslata arra kíván utat mutatni, hogy hogyan lehetne a megállapodást mégis elfogadni kormánytöbbséggel. A másik a munkáspárti Yvette Cooper indítványa inkább szükségterv, hogy hogyan lehetne az utolsó pillanatban megakadályozni a rendezetlen brexitet.
Egyedül Bercov dönt arról, hogy szavazásra bocsátják-e a javaslatokat. Az sem kizárt, hogy szavazásra tesz fel más, hasonló indítványokat, vagy hogy az előterjesztők visszavonják javaslataikat, például ha úgy tűnik, hogy nem számíthatnak többségre. Ezeknek a spontán döntéseknek a hátterében a hátsó szobákban folyó diplomácia áll, amelyre általában az utolsó napon, és a képviselőkre gyakorolt komoly nyomás kíséretében kerül sor.
Úgy tűnik, Brady indítványának jó esélye van a többségre. Összefog az elmúlt hetekben tett több indítványt, és hagy bizonyos mozgásteret. Mindenekelőtt jelképesnek értendő: a Brüsszellel kialkudott megállapodás támogatása mellett lép fel abban az esetben, ha az ír-észak-ír határellenőrzésekkel kapcsolatos szabályozás helyére „alternatív megállapodások kerülnek a kemény határ bevezetésének megakadályozására”.
A szabályozás legtöbb bírálója minimum időbeli korlátozást akarnak, vagy vétójogot Nagy-Britanniának a szabályozás életbe léptetését, illetve időtartamát illetően. Sok konzervatív ellenző a paragrafus teljes törlését akarja.
Brady kifejtette: ha elfogadják a javaslatát, May visszamehet Brüsszelbe, és azt mondhatja: tudni akartátok, mit tudunk keresztülvinni az alsóházban? Hát ezt. Nem csak Brady véli úgy, hogy ez oldhatná azt az elutasító álláspontot, amelyre Brüsszel az újratárgyalással kapcsolatban helyezkedett. Mayre nagy nyomás nehezedik, hogy minél előbb eredményt érjen el Brüsszelben. A hírek szerint több brexit-ellenes miniszter értésére adta, hogy legfeljebb két hetet hajlandó várni. Körülbelül a két hét leteltekor tervezi a Downing Street, hogy újra szavazásra bocsátja az addigra esetleg módosított kilépési megállapodást – bár ezt a tervet még nem erősítették meg.
A brexit konzervatív párton belüli ellenzőitől függ a Cooper-javaslat sorsa is, az ő szavazataikkal többséget szerezhet, de ehhez Coopernek szüksége van Jeremy Corbyn munkáspárti elnök segítségére is, aki hétfőig még nem kötelezte el magát. A képviselőnő javaslata felhatalmazná az Alsóházat, hogy kötelezze a kormányt a határidő meghosszabbításának kérelmezésére, amennyiben a képviselők február végéig nem tudnak megegyezni. Az indítványban kilenc hónapos hosszabbításról van szó, de ezen a részleten lehet változtatni. A hosszabbításhoz az EU konszenzusos döntése szükséges. Emellett felvetné a kérdést, hogy mi legyen Nagy-Britanniával májusban, az európai választáson. Brüsszel készséget jelzett, de csupán egy rövid hosszabbításra, azzal, hogy azt is alaposan meg kellene indokolni, például egy lágyabb brexitről folyó tárgyalásokkal, vagy egy újabb népszavazással, amelynek előkészítéséhez idő kell.
„Nagy Britannia nem csak azzal kell szembesüljön, hogy jövőjét kockáztatja egy gazdaságilag és politikailag – sőt biztonságpolitikailag is – káros döntéssel, de elitje – nem csak a konzervatív, de a munkáspárti oldal – legitimitási krízisbe kergette az országot, továbbá radikálisan megosztotta a társadalmat. És akkor még nem beszéltünk a külpolitikai veszteségekről.”
Most, amikor finiséhez közeledik a brexitről szóló vita Nagy Britanniában – március 29-ig így vagy úgy el kellene dőlnie a dolognak – egyre határozottabban kirajzolódik, hogy a brexit melletti érvelések kevés, vagy még inkább semmilyen racionális elemet sem tartalmaznak, észszerű, megalapozott, sőt tudományosan is indokolható érvek kizárólag a maradást indokoló elemzésekben lelhetők fel.
Még a Theresa May által előadott megoldási javaslatok – A és B terv – sem tartoznak a racionális reakciók közzé; jól mutatja ezt az az egyszerű tény, hogy azokban egy pillanatra sem merül fel az unióban való bennmaradás lehetősége. Másrészt a miniszterelnök nem az általa előterjesztett alternatívák észszerűségét igyekezett indokolni, hanem csak az unióról való leválás kezelésének mikéntjét. Az a tény, hogy sem a kormány, sem a toryk, sem pedig az alsóház nem tudott dönteni egyik opció mellett sem, jól mutatja, hogy mennyire képtelen a helyzetet kialakító elit szembenézni azzal: Nagy Britannia számára teljességgel indokolatlan, sőt káros a kilépés az Európai Unióból.
Egy épp most publikált tanulmány – melyet egyébként a neves társadalomtudós, Sandra Kröger, az Exeteri Egyetem tanára jegyez – boncolgatja a legélesebben azt, hogy az az intellektuális képtelenség s az a pillanatnyi politikai haszonszerzés, mely az egész jelenséget jellemzi, nem csak a brexit-döntés utóéletét uralja, hanem ott volt már a 2016. június 23-i, gyakorlatilag mindenkit – legfőképpen a torykat – meglepő népszavazási végeredmény interpretációjában is. Gyorselemzések jelentek meg arról, hogy milyen demográfiai változások vezettek ide, hogy a – még Margaret Thatcher időszakában – leszakadt bánya- és agrárvidék lakosainak csöndes, de szívós lázadása döntötte el a dolgot stb. Arról senki sem beszélt, sem akkor sem azóta – írja Kröger –, hogy valóban legitim volt-e a 2016-os népszavazás.
Több szempont merül fel a szavazás legitimációjának megkérdőjelezésekor.
Mindenekelőtt az, hogy a döntés 52:48-as eredményt hozott. Ez egy parlamenti választás esetében egyértelműen legitim helyzetet teremt: egy párt lehetőséget kap arra, hogy négy éven át megvalósítsa politikáját; ha ebben kudarcot vall, akkor a következő választás korrigálhatja a tévedéseket, végrehajtói hatalmat adva egy másik pártnak és egy másik politikai akaratnak. Ám a brexit-népszavazás esetében a majdnem fele-fele arány rávilágít arra, hogy csak a lakosság egy része gondolta úgy, hogy támogat egy olyan döntést, amely később nem korrigálható már. A lakosság másik nagy csoportja viszont nem támogatta a brexitet. Arról most nem is beszélve, hogy – minden felmérés szerint – ma már a kilépéshez nincs meg a többségi akarat, bár hozzá kell tenni: még most sem lenne csekély azok száma, akik továbbra is a kilépésre szavaznának.
Egy ilyen döntésnél – írja Kröger – nem elég a politikai vita, ami egyébként Nagy Britanniában úgy-ahogy lezajlott. Tisztázni kell mindazt, ami az elgondolás megszületéséhez vezetett, s azt is, ami egy ilyen lépést követni fog. Ehhez képest a kilépést támogató populizmus inkább attól volt hangos, hogy milyen terhektől szabadul meg az ország, s hogyan szerzi vissza szuverenitását, arról viszont senki sem beszélt, hogy mitől esik majd el Nagy Britannia, s hogy az ország szuverenitásának legfőbb záloga a 21. században, ha bennmarad az unióban. David Cameron, a referendumot kiíró miniszterelnök történelmi bűne, hogy maga sem volt tudatában, melyik döntés mit hoz magával. Egészen pontosan: Cameron meg volt róla győződve, hogy a maradáspártiak szerzik meg a többséget, s ezzel legyűrheti saját pártjának, illetve az UKIP-nek a lázadóit. Ez nem csak politikai felelőtlenséget mutat, de azt is, hogy a miniszterelnök intellektuálisan sem tudott felnőni a feladathoz.
Cameron és a maradáspárti toryk további bűne, hogy – szemben az olyan hangadókkal, mint Boris Johnson, sőt a Cameron-kabinet hat minisztere, akik végigszántották kampányukkal azokat a térségeket, melyek lakói a brexitet támogatták – minimális kampányt folytattak, így nem hogy nem jelenítették meg álláspontjukat a kampányban, de még fel is erősítették ellenfeleik hangját. Nem mentség erre az sem, hogy Cameron és társai attól féltek, hogy a toryk brexitet-akaró tábora ellenül fordul, ezért úgy vesztettek, hogy ez a tábor nem csak, hogy ellenük fordult, de le is győzte őket.
A közhangulat nagyobb bölcsességet mutatott 2018 végén, állapítja meg Kröger, egyszerűen azáltal, hogy az emberek java része felismerte: a politikai osztályok – nem csak a toryk, de a Labour is – képtelenek megoldani a mai patthelyzetet. A felmérések azt mutatják, hogy a közvélemény túlnyomó többsége azt ajánlja a politikai döntéshozóknak, hogy forduljanak ismét a néphez: ismételjék meg a népszavazást. Szólhat az arról, hogy Nagy Britannia kilépjen-e vagy sem az unióból, vagy arról, hogy milyen alternatívákat támogatnának azután, hogy 2016-ban eldőlt: az ország kiválik az unióból. A hangulatnak ez a változása megint csak a legitimációs deficitet erősíti meg.
A Cameron-kabinet hat tagja, akik támogatták a brexitet: John Whittingdale, Theresa Villiers, Michael Gove, Chris Grayling, Iain Duncan Smith, Priti Patel
Kröger okos írásának ismeretében levonható a következtetés: Nagy Britannia nem csak azzal kell szembesüljön, hogy jövőjét kockáztatja egy gazdaságilag és politikailag – sőt biztonságpolitikailag is – káros döntéssel, de elitje – nem csak a konzervatív, de a munkáspárti oldal – legitimitási krízisbe kergette az országot, továbbá radikálisan megosztotta a társadalmat. És akkor még nem beszéltünk a külpolitikai veszteségekről.
Bár a brit-magyar gazdasági kapcsolat nem a legnagyobbak egyike, legalább 2900 cég és 69 ezer alkalmazott sorsát befolyásolná a kilépés az EU-ból. Az összuniós hatások még erősebbé tehetnék a következményeket.
Nagy-Britannia kilépése vagy bennmaradása jelenleg is a levegőben lóg: az Európai Bizottsággal létrejött megállapodást a brit alsóház mellbevágó arányban utasította el, de a kormány elleni bizalmatlansági indítványt is leszavazta. Theresa May kormánya most napokon belül új javaslatot készít.
Jelenleg még minden lehetőség fennáll: kilépnek valamilyen megállapodással, mennek enélkül, ami gazdasági katasztrófához vezethet, és új népszavazás nyomán akár maradhatnak is.
Különösen a legrosszabb opció érintené a legsúlyosabban a magyarországi brit érdekeltségű vállalkozásokat és a kétoldalú kapcsolatokat. Az Opten által készített gyorselemzés alapján az látszik, hogy az elmúlt években 2300-at meghaladó közvetlen brit tulajdonú cég működött Magyarországon, a közvetett tulajdonúakat beszámítva 2900. Ezek jelenleg 69 ezer embert foglalkoztatnak.
Az Opten felhívja a figyelmet arra, hogy a Brexitről tartott
népszavazás óta megtorpant az itteni közvetlen brit tulajdonú cégek számának növekedése.
2004-ben, a magyar uniós tagság kezdetén 1525, a rá következő évben már 1709 volt, 2010-ben 2062, 2015-ben 2239.
Amikor megtartották a kilépési népszavazást (2016-ban), már 2309 közvetlen tulajdonban lévő brit érdekeltség működött az országban. Akkor viszont megállt az addigi dinamikus növekedés, idén 2304 cég van nálunk. Ebben
a három évben az alkalmazottak száma is csökkent négyezerrel.
A brit gazdaság súlya még ezeknél is magasabb a magyarországiban. A tulajdonosi kötődésen felül az export-import folyamatokon és a közvetett beszállítói láncokon keresztül jóval nagyobb kapcsolódási kör azonosítható a cégek mikrogazdasági szintjén is – írja a céginformációs szolgáltató.
S mindezeken felüli – még kiszámíthatatlanabb – a teljes uniós piacon várható turbulens hullámverés következménye, ha Britannia valóban kilép. S különösen ha megegyezés nélkül.
A Központi Statisztikai Hivatal külkereskedelmi termékforgalmi kimutatása szerint (az utolsó összesített évben) 2017-ben 565,2 milliárd forint volt a kétoldalú kapcsolat értéke, ami 2015-höz képest csaknem 90 milliárdos növekedés. Összehasonlításul: a legnagyobb partner Németországgal folytatott külkerforgalom 2017-ben egy nagyságrenddel nagyobb, 7612 milliárd volt. Ezzel együtt láthatóan súlyos tétje van a Brexit megvalósulásának.
Persze a folyamatnak egészen biztosan lehetnek nyertesei is. Például az árfolyamváltozás jótékony hatással is lehet a cégek egy részére. Mindezek mellett a vámok esetleges visszaállítása is erősen szórhatja a piaci mezőnyt.
Természetesen mindezen szempontokon felül az is komolyan befolyásolhatja a hazai gazdaságra és vállalkozásokra gyakorolt hatásokat, hogy – tulajdonosi kapcsolatától függetlenül – egy-egy cég forgalmában mekkora a brit részarány.
Az előzetes várakozásnak megfelelően a brit alsóház bizalmat szavazott a kormánynak. A kívülről támogatott kisebbségi kormány tehát maradhat a helyén. Már „csak” az nem világos, mi lesz a Brexit sorsa, aminek megállapodását kedden brutális többséggel bukta el Theresa May.
Az elemzői becslésekkel egyezően bizalmat szavazott a brit kormánynak a londoni alsóház, 325-306 arányban. A bizalmi szavazást a legnagyobb ellenzéki erő, a Munkáspárt kezdeményezésére tartották szerda este, ötórás vita után.
A konzervatív frakció és a legnagyobb észak-írországi protestáns britpárti erő, a Demokratikus Unionista Párt (DUP) – amelynek eseti külső támogatására a kisebbségben kormányzó Konzervatív Pártnak szüksége van – előre közölte, hogy a szavazáson a kormányt támogatja.
Minderre azután került sor, hogy kedden este az alsóház hosszú évtizedek óta nem látott többséggel elutasította a kormány és az unió közti kilépési megállapodást 432-202 arányban. Még a toryk 118 képviselője is az ellenzéki Munkáspárttal együtt szavazott.
Ezt – noha az eredmény borítékolható volt – teljes tanácstalanság követte, Britanniában és az EU-ban egyaránt. Uniós tisztségviselők és tagállami vezetők is felszólították a brit kormányt: tegye egyértelművé szándékaikat.
A szavazás után
Jeremy Corbyn, a Munkáspárt vezetője azonnal bejelentette, hogy bizalmatlansági indítványt fognak benyújtani
a kormánnyal szemben.
Az ezt megelőző parlamenti vitában Kenneth Clarke (konzervatív) hozta szóba a korábban már lehetséges tovább lépésként említett megoldást, hogy a súlyos vereség után élni kellene azzal a lehetőséggel, hogy kiterjesztik a kilépés előtti kétéves tárgyalási határidőt, hogy ez idő alatt újraszabhassák a Brexitet.
Válaszában Theresa May azonban
megismételte álláspontját, hogy az ország március 29-én kilép az Európai Unióból.
A szerdai vitában Corbyn – aki a „zombikormányzás leállítását sürgette” – a megállapodás nélküli kilépés elkerülésének garantálásáról kérdezte a kormányfőt. May kijelentette, hogy ennek két módja van: a parlament jóváhagy „egy” megállapodást, vagy a kormány visszavonja a Lisszaboni Szerződés 50. cikkelyének aktiválásáról szóló bejelentést.
E cikkely alapján indult el 2017 március 29-én a Brexit. A két év leteltekor történne meg Britannia kilépése az EU-ból.
Theresa May szerint a visszavonás azt jelentené, hogy az Egyesült Királyság az EU tagja marad, figyelmen kívül hagyva a kilépésről hozott népszavazást, a kormány azonban erre nem hajlandó.
A kilépési határidő kitolásával kapcsolatban a miniszterelnök emlékeztet arra, hogy erről az ország nem dönthet egymaga, ahhoz az EU-s kormányok beleegyezése is szükséges. May szerint viszont az EU csak akkor lenne hajlandó a tárgyalások kiterjesztett folytatására, ha van olyan elképzelés, amely a megállapodásos kilépés lehetőségére utal.
A kilépési bejelentés visszavonásáról viszont egyoldalúan is határozhat
a kormány, ez azonban a Brexit leállítását vonná maga után. Erre pedig a kormány nem hajlandó May álláspontja szerint.
Skócia kiléphet az Egyesült Királyságból, ha nem rendeznek újabb népszavazást a Brexitről
– mondta a skót miniszterelnök a Bild című német lapban. Nicola Sturgeon a kilépés leállítását és újabb népszavazás kiírását sürgette. Mint mondta, a kiválási feltételeket tartalmazó megállapodás londoni alsóházi elutasításával a Brexit elérkezett arra a pontra, ahonnan „értelmetlen lenne tovább folytatni”.
A 2016-os népszavazáson a skótok több, mint 60 százaléka a maradást támogatta, s már akkor felvetette a kormány, hogy Skócia esetleg kiválik Nagy-Britanniából, ha az elhagyja az EU-t.
FRISS
Theresa May a szavazás után személyes konzultációt javasolt szerdán az összes ellenzéki párt vezetőinek a Brexit folyamatáról. A konzervatív párti kormányfő rövid alsóházi nyilatkozatában kijelentette: kész már szerda este elkezdeni a négyszemközti megbeszéléseket a többi párt vezetőjével.
May olyan megoldást szeretne találni, amelyekhez elégséges támogatást lehet biztosítani az alsóházban. Hétfőn terjeszti a ház elé javaslatait a Brexit további menetére. Jeremy Corbyn kijelentette: a tárgyalások feltétele a Labour részéről az, hogy a kormány zárja ki a megállapodás nélküli Brexit lehetőségét. A legnagyobb ellenzéki erő vezetője ezután nem volt hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni a kormányfővel.
A megállapodás mellett 202 képviselő szavazott. Közülük 196 a konzervatív párthoz tartozik, 3 a munkáspárthoz, 3 független.
432 képviselő szavazott a megállapodás ellen. 248 szavazat érkezett a Munkáspártból, 118 a Torryktól. 35 az SNP-hez, 11 a Liberális Demokratákhoz, 10 a Demokratikus Unionista Párthoz, és a kisebb pártok külön szavazataihoz.
Ausztria szövetségi kancellárja, Sebastian Kurz kizárja az EU további javaslatait. A labda most Londonban van, írta a kormányfő a Twitteren. „Mindenesetre nem kerül sor újratárgyalásra a visszavonási megállapodásról.” A cél továbbra is a rendezetlen Brexit elkerülése ez a legközelebbi feladat Nagy-Britanniával.
Ausztria külügyminisztere, Karin Kneissl azt írta, hogy „rossz az Egyesült Királyságnak, rossz Európának és rossz a gazdaságnak”, hogy az alsó ház szavazás után folytatódik a „bizonytalansági fázis”.
Az EU kedden este azonnal reagált a brit képviselőház szavazására. Egy nyilatkozatban Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke elmondta, hogy az EU tudomásul veszi az eredményt, de kijelentette, hogy elkötelezett a kilépési megállapodás iránt. Ez a legjobb ajánlat, és az egyetlen módja a rendezett Brexit biztosításának.
Juncker szerint a rendezetlen Brexit kockázata megnőtt
Az EU erre készen áll, még akkor is, ha nem célja ez a forgatókönyv. „Arra kérem az Egyesült Királyságot, hogy tisztázza álláspontját” – írta Juncker. – Az idő majdnem véget ért.
Tusk azt várja, mikor mondják már ki: nem lesz brexit?
Az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk nem sokkal a szavazás vége után, twitterén azt kérdezte: ha egy egyezség elfogadhatatlan, de az alku nélküliség szintén, akkor „kinek lesz végre annyi bátorsága, hogy kimondja, mi az egyetlen lehetséges pozitív kimenetelű megoldás?”
A román uniós elnökség a 27-ek egységes fellépését szorgalmazza
A román uniós elnökség higgadtságra int és a 27-ek egységes fellépését szorgalmazza – mondta George Ciamba román európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter.
A miniszter szerint a döntésre számítani lehetett, legfeljebb az elutasításnak a vártnál „rosszabb aránya” keltett meglepetést. Ciamba rámutatott: a következő lépéseket a brit kormánynak és Thereza Maynek kell megtennie.
Ciamba szerint az uniós és nemzeti szintű szabályozás terén is folytatódnak az előkészületek a „legrosszabb forgatókönyv” esetére, de úgy vélekedett: nem kell félelmet kelteni az emberekben, még nem vált bizonyossá, hogy az Egyesült Királyság uniós tagsága megállapodás nélkül fog megszűnni.
Emlékeztetett: a brit külügyminiszter azt ígérte, hogy az Egyesült Királyságban élő európai uniós állampolgároknak egy rendezetlen kilépés esetén is ugyanazon jogokat biztosítják, mint amit a Brexit feltételrendszeréről szóló – a londoni alsóház által most elvetett – megállapodás tartalmazott.
Ledorongoló, 202-432 arányban elutasította a brit alsóház a Brexitről kötött megállapodást. Egyelőre nem világos, ezután mi következik. A Munkáspárt bizalmatlansági indítványra készül.
Súlyos vereséget szenvedett a Theresa May vezette brit kormány az esti alsóházi szavazáson. Saját oldaláról is elutasítva, alig 202 szavazatot kapott, 432-en elutasították az Európai Unióból kilépésről a közösséggel kialkudott megállapodást.
Az eredmény várható volt az előzmények ismeretében. A szavazás után a miniszterelnök elmondta, hogy a helyzet nem világos, noha a briteknek és az uniós polgároknak is egyértelmű helyzetre van szükségük. Már holnap folytatják a vitát, és ha a parlament bizalmat szavaz neki, folytatja a tárgyalást.
Az alsóház nemrégiben olyan törvényt fogadott el, amely szerint ebben a helyzetben a kormánynak három napja van új javaslatot beterjeszteni.
Szerdán jön a bizalmatlansági indítvány
Jeremy Corbyn, a legnagyobb ellenzéki erő, a Munkáspárt vezetője azonnal bejelentette, hogy szerdán bizalmatlansági indítványt terjeszt be a kormány ellen. Theresa May közölte, hogy tekintettel a megállapodás elutasításának mértékére, a kormány tárgyalási és szavazási időt biztosít a Munkáspárt bizalmatlansági indítványának.
A vereség ellenére Theresa May kormánya várhatóan túléli a bizalmi szavazást, mivel a BBC forrásai szerint a konzervatívok Brexit-párti csoportja is támogatni fogja, csakúgy, mint a most a megállapodás ellen szavazó északír DUP. A kormányfő közölte: holnap folytatják a vitát, és ha a parlament bizalmat szavaz neki, folytatja a tárgyalást.
Juncker és Tusk szándékai tisztázására szólította fel az Egyesült Királyságot
Az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker a twitteren reagált a hírre: mint írta, szomorúan veszi tudomásul a szavazás kimenetelét, és sürgeti Londont, hogy „tisztázza szándékait, amint lehet. Közel az idő…”
Több, különböző pártállású brit képviselő eközben új népszavazás kiírását sürgeti, hogy a brit emberek maguk nyilváníthassák ki, akarnak-e Brexitet most, hogy már több tudással rendelkeznek arról, milyen következményei lehetnek. Theresa May szerint ez a megoldás a szavazók elárulása lenne.
Az alsóházi bukást előrevetítette, hogy a kormányt kívülről támogató észak-ír unionista DUP a nap folyamán megismételte: továbbra sem fogadja el a brit EU-tagság megszűnésének (Brexit) feltételeit tartalmazó megállapodást.
Ezzel megnőtt a kilépési tárgyalás meghosszabbításának esélye. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a brit EU-tagság nem szűnik meg március 29-én. Az Európai Unióval létrejött megállapodás végén az Európai Bizottság egyértelművé tette, hogy a maguk részéről lezártnak tekintik a tárgyalásokat, további módosításra nincs lehetőség.
Az 585 oldalas kilépési megállapodás alapján Nagy-Britannia és az EU között fennmaradna a vámunió, ha nem tudnának olyan szabadkereskedelmi megállapodást tető alá hozni, amely alapján nem kellene visszaállítani a határ- és vámellenőrzést Észak-Írország és az Ír Köztársaság határán.
Ez ugyanis az a pont, amely mélyen megosztja a szigetországot. A brit kormány eredetileg olyan kilépési egyezséget szeretett volna, amely alapján megtartják az uniós tagság legfőbb előnyét, a belső piacot. A keményvonalas Brexit-hívők ezt elutasítják, az EU pedig leszögezte: erre nincs lehetőség, nem lehet kimazsolázni az előnyöket.
Az EU-val létrejött megállapodás ezért – elkerülendő a „hard Brexitet” – átmeneti szabályokat illesztett be a határkérdés megoldására. Ennek ellenzői szerint azonban ez felveti annak „veszélyét”, hogy Britannia „bennragadhat” a vámunióban, aminek következtében nem tud más országokkal kétoldalú kereskedelmi egyezményeket kötni.
A teljes bizonytalanság közepette tehát változatlanul nem zárható ki az, hogy Nagy-Britannia március 29-én megállapodás nélkül lép ki az Európai Unióból. Ennek következményei egyelőre beláthatatlanok. Egy kiskapu van még: a kilépési tárgyalásokat meghosszabbíthatják, ha ehhez az EU-ban maradó 27 tagország egységesen hozzájárul.
Kedden szavaz a brit parlament a Brexitről, s jelenleg nem látszik hozzá a többség. Az események egyik lehetséges kimenetele a bennmaradás. Május közepén EP-választás 46-tal kevesebb helyért, ami az erőviszonyok átalakulásába is beleszólhat.
Szinte kétségbeesett tónusú cikket írt a vasárnapi Sunday Expressben Theresa May. A miniszterelnök a keddi parlamenti Brexit-szavazás előtt azzal szembesítette népét, hogy annak – szerinte – legfontosabb pillanata lesz ez a háború óta.
A tét az, hogy megkapja-e az EU-val kidolgozott egyezség a többséget. Decemberben May kérte a megméretés elhalasztását, mert egyértelmű volt: saját koalíciós oldala se áll mögötte elegendő arányban.
Leegyszerűsítve a helyzetet: a kilépéspártiaknak kevés, puha az alku, mert az szerintük túl sok kötelezettséget róna Nagy-Britanniára – 2020 végéig lényegében minden maradna a mostani. Fizetnék a tagdíjat, és a munkaerő is szabadon áramlana, márpedig a kilépéspártiak elsődlegesen éppen a kelet-európaiak milliói miatt szavaztak a Brexitre. A maradni akarók pedig tartanak a gazdaság visszaesésétől, különösen ha az a toryk soraiban is sokak által pártolt kemény Brexittel történne. Ha a May-tervet most megszavazzák, de 2020-ban se sikerül megoldást találni a nyitott kérdésekre, akkor mégis be kellene vezetni a határ- és vámellenőrzést az ír-északír határon is.
Ezt viszont sem az írek, sem May koalíciós partnere, az északír unionista párt, a DUP nem fogadja el. A toryk is megosztottak a kompromisszum nélküli és az önkorlátozásos kilépés között. (A toryknak 2017 óta csak a DUP-val együtt van többségük a parlamentben.)
Ha kedden elbukik az egyezség, akkor
a legvalószínűbb, hogy May lemond,
és új választások lesznek, amit a Munkáspárt is szorgalmaz.
A miniszterelnök ezért idézett cikkében azt kéri, hogy mint legjobb megoldást támogassa a parlament az uniós Brexit-megállapodást.
A kilépés kitűzött dátuma március 29-e, ekkor telik le az erről szóló dokumentum átadásától számított két év (a 2016-os népszavazáson, mint tudjuk, szűk, 52 százalékos többsége lett a távozásnak).
Időközben azonban a legkülönfélébb számítások láttak napvilágot arról, hogy ha a parlament elveti az uniós egyezséget a kilépés szabályairól, akkor a „no deal Brexit” következtében harmadik féllé visszaminősülő Britanniának mivel kell szembe néznie. A vámellenőrzéssel
több tízkilométeres sorok a visszaálló határokon, áruhiány az importtermékek elmaradása miatt, brutális áremelkedés egy sor árunál, csomagoló cégek, végeredményben visszaeső gazdaság.
Az ország kivitelének nagyjából 60 százaléka az EU-ba irányul, fordítva ez az arány sokkal alacsonyabb.
Ennek nyomán mára megfordult a lakosság véleménye is: többségben vannak azok, akik mégse lépnének ki.
Egyre nő az újabb népszavazás kiírásának lehetősége is, aminek érdekében sorompóba állt Tony Blair egykori Labour-párti miniszterelnök. Elődje, John Major (Konzervatív Párt) a kilépés elhalasztását, a probléma megoldásának kitolását támogatja, a népszavazást politikai haszonszerzésből kiíró (az elvetésben bízó, majd az eredmény ismeretében lemondó), maradáspárti tory kormányfő, David Cameron May álláspontja mellett áll ki.
Van olyan fogadóiroda, amely arra teszi oddsát, hogy 65 százalék a valószínűsége az ország bennmaradásának.
De miért is fontos mindaz, ami a következő hetekben történik a csatornán túl? Május 23-26. között az Európai Unió minden tagállamában megtartják az Európai Parlament következő összetételét meghatározó választást. Addig Britanniának egyértelmű helyzetbe kell kerülnie: kívül vagy bévül? Az időszűke nem ad tág mozgásteret az országnak, ha a kemény vagy puha Brexit kérdésére nem adnak választ március végéig, akkor az ország bennmarad a közösségben és meg kell tartaniuk a választást.
Ellenkező esetben
a 73 brit képviselő kiesik az Európai Parlamentből.
Erről tavaly nyáron döntöttek. Ennek értelmében az eddigi 751 fős (750+az elnök) törvényhozás 46-tal 705-re csökken. Az új felállásban egyik ország se veszítene, noha Nagy-Britanniának – mint írtuk – most 73 képviselője van. Az arányokat mutatja a következő ábra.
Forrás: Európai Parlament
Magyarország tehát változatlanul 21 képviselőt küldhet az EP-be, hasonlóan több más taghoz.
A szigetország europolitikusainak többsége három frakcióban ül.
A toryk zöme (19) az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) negyedét teszi ki, olyan – a centrumtól jobbra álló – pártokkal, mint a Kaczynski-féle lengyel Jog és Igazságosság (PiS), a Svéd Demokraták és a flamand nacionalisták. Két tory ül a 218 fős Európai Néppártban (ide tartozik a Fidesz is). A harmadik nagy brit tömb a szocialisták és demokratáké (S&D): itt 20 munkáspárti található a 187-ből.
A brit megosztottságot mutatja, hogy a kilépést zászlajára tűző UKIP a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája (EFDD) tagja, a 43 közel fele, 19, az olasz populista (de semmiképp se jobber) 5 Csillaggal és a félnáci német AfD-vel egy csapatban. Vannak még britek (6) a zöldek 52-jében, a 68 tagú Guy Verhofstadt-féle liberális ALDE-ben (1), a szélsőbalos GUE/NGL-ben (52-ből 1) és a 34 fős szélsőjobbos Nemzetek és Szabadság Európájában (ENF), például az olasz Északi Ligával, a francia Marine Le Pen pártjával, az osztrák Szabadságpárttal (1). Igazi vegyes felvágott a függetleneké: itt görög újnáci és kommunista, valamint hasonlók társaságában van négy brit.
Látható tehát, hogy nem mindegy: mennek vagy maradnak a britek az EU-ban.
Utóbbi esetben (is) a Munkáspárt előretörése (és otthon minden bizonnyal kormányra kerülése) valószínűsíthető. Ha kilépnek, annak nagy vesztese az EFDD lenne, még úgy is, hogy nem zárható ki a frakció egyik markáns résztvevőjének, az AfD-nek térnyerése Németországban.
Ha végigfutunk a fenti ábrán, láthatjuk, hogy
néhány ország választásán különösen múlik
a kisebb EP-n belüli erőviszonyok alakulása.
A szabály az, hogy a mandátumoknak tükrözniük kell a népességi arányokat. Azzal, hogy hatnál kevesebb és 96-nál több képviselője egyetlen országnak se lehet. Ennek megfelelően a német részvétel nem változik, ahogyan a kisebb országok többségének mandátumszáma se.
Orbán álma, az etnocentrista „nemzetek Európája”
akkor rombolhatja leginkább a néppárti-szocialista többségű Európapárti fősodor meghatározó súlyát, ha ez a nagy népességű tagokban nyer teret. És különösen ha azokban, amelyek az eddiginél több képviselőt küldhetnek az EP-be.
Spanyolországban (+5 mandátum) a jelek szerint nem várható a szélsőségesek megerősödése, más a helyzet a „frontország” franciáknál (+5) és olaszoknál (+3). Mindkettőben forrongás tapasztalható. A „sárgamellényesek” tüntetése közepette az európai integráció szorosabbra fonásának egyik élharcosa, Emmanuel Macron meggyengülését láthatjuk, Olaszországban pedig a költségvetés ürügyén is zajlik a nálunk ismert hangulatkeltés az EU ellen.
Sok múlhat a lengyelországi folyamatokon is. Noha a legutóbbi önkormányzati választáson a nagyvárosokban teret vesztett a PiS, országosan változatlan többséget élvez Jaroslaw Kaczynski szélsőjobb pártja.
Az a PiS, amelynek belügyminisztere Matteo Salvini belügyminiszterrel és miniszterelnök-helyettessel (Északi Liga) éppen a minap hirdette meg Varsóban a lengyel-olasz-tengelyt, azt ígérve, hogy ők ketten az „új európai tavasz hősei” lesznek. Az orbáni retorikát visszhangzó salvinik abban bíznak, hogy a zavarosban halászva sikerül megroppantaniuk az egységesülés erősítését az unióban. Ebbe szándékukon kívül beleszólhatnak a britek is.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
